Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ó, igen. A híres, neves Eridon - dörmögte tettetett teátralitással, mit sem törődve azzal, mennyit hallanak meg belőle. Óvatosan szedte közben a lépcsőfokokat és csak remélni tudta, hogy a másik is figyeli, hova lép. - Legyél is büszke rá.
 Maga elé fogta a táskát, mintha félő lenne, hogy a lánynak röntgenszemei vannak, de erre a kérdésre már nem volt hajlandó válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne hergelje fel magát a saját gondolataival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Naugye, és tényleg büszke vagyok. Szerintem a legvagányabb házba kerültem. Te nem vagy büszke a házadra? - a kérdés már óvatos, mert lehet nehéz téma, és lehet, hogy ő nem is szeret ott. Ami egyébként érthető, mert nem nálunk van. Igen, ha nálunk lenne már ismerném.
Persze töretlenül követem én, és csak némán csüggedek, amiért nem fogom megtudni,mi van a táskában. Amint vége a kanyargós részeknek, és a lépcsősor egyenessé válik, megfogom a srác kezét egy pillanatra, csak hogy megálljon, aztán el is engedem, mert szent nekem a privát szféra.
- Ez így uncsi, mutatok jobbat - mosolygok rá, és mielőtt még felvonhatná a szemöldökét, a lépcső korlátjára pattanok, mert úgy bulibb lemenni.
- Na, jössz? - még nagy szemeket is meresztek, így tényleg viccesebb, lezakózni meg csak nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Azt mondtad, ismered a szarkazmust - felelte tömören, megemelve egyik szemöldökét, ezzel nyomatékosítva, hogy mindinkább az ellenkezőjét gondolta a dolgoknak.
 Összerezzent az érintéstől, de nem tett hirtelen mozdulatot azon kívül, hogy megállt egy mondat erejéig.
 - Ha összetöröd magad, nem viszlek fel a gyengélkedőre - indult meg újra. Bárcsak nála lenne most a seprűje. A csillagvizsgáló ablakán feltűnés nélkül kirepülhetett volna, ehelyett egy újabb eridonost fújt felé a szél.
 Már a lépcső aljánál járt, amikor próbálta betájolni, merre lehetett a nyugati szárny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hát ez.... au - kapok a mellkasomhoz teátrálisan, még az ajkam is lebiggyesztem.
- Mi bajod van az eridonosokkal? Bella? Jó, ő a ritka kivétel, szerintem még a sámánbotot is megfenyegette, hogy oda kerülhessen - de nem mindenki Bella azért, na. Hála Merlinnek.
Észreveszem én, hogy összerezzen, de sejtem, hogy ez is olyasmi, amire nem kérdezünk rá, szóval nem is teszem. Még a végén bepöccen és lelök a korlátról, amire egyébként tök rutinosan pattanok fel, hogy aztán lekússzak a lépcső aljáig.
- Azzal mindketten jobban járunk, ha nem viszel. Épp az apám az ügyeletes - megyek oda hozzá, de egy ponton megdermedek, és elmosolyodok. Most először hivatkoztam rá így, és nem Mr. Löwenherzként. Furi, de nem rossz érzés, csak még szoknom kell.
- És tuti ki nem magyarázom, miért egy srác cipel oda éjnek évadján - forgatom meg a szemem, mert abban is biztos vagyok, lennének kérdései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ismerősnek hatott ez a lelkes kukacoskodás és a gondtalan csacsogás. Mintha önnönmaga fiatalabbik énjét hallgatta volna. Ő meg le sem tagadhatná, hogy most úgy viselkedik, mint...
 Fejét rázta a gondolattól és felgyorsított. - Az égvilágon semmi bajom velük. Miért is lenne? Rengeteg barátom van onnan. Zseniálisak vagytok egytől egyig. De azért te időben jelezd nekem, milyen időközönként szokott elgurulni a gyógyszered, és ahhoz tartom magam.
 Vetett egy pillantást az előcsarnok bejáratára, de egy másik lépcsősorra tért át és elindult felfele a nyugati toronyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nekem... megvan a gyógyszerem, csak ADHD-s vagyok. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, tudod? Elvileg majd kinövöm - forgatom meg a szemem. Nem, nem fogom fel betegségként, mert nem vesz el tőlem semmit, valószínűleg ha nem lenne ez, akkor is ilyen lelőhetetlen lennék.
- Amúgy.... megyünk is valamerre, vagy csak lábnapot tartunk? - nyögök fel, mikor újabb lépcsők felé veszi az irányt, de követem töretlenül, noha a lábaim már nagyon érzik. Nem szoktam én ennyit lépcsőzni.
- Különben Zsanna vagyok... tudod, ha agyontörném magam, és nem tudnám megmondani a nevem, legalább te tudd - mert abban szinte biztos vagyok, hogy egyébként nem érdekli. Ha érdekelné, már kérdezte volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyre lassabban lépett feljebb, de az eridonossal ellentében nem azért, mert fáradt. Emlékek nehezültek rá ólomként, hiszen azóta nem járt arra, hogy otthagyja a megbűvölt üveggömböt neki. Egyre ostobábbnak érezte magát és lepillantott a táskájára. Mintha annak tartalma már szilánkokra tört volna és most a mellkasát karistolná.
 - Bármikor visszafordulhatsz, Zsanna, te akartál velem jönni - jelentette ki nyomatékosan az újonnan megismert nevet. - Még az is lehet, hogy fontosabb dolgod van annál, minthogy utánam mászkálj. Mi is volt az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Lehet, hogy volt - küzdök a lépcsőfokokkal közben, direkt figyelmen kívül hagyva a nekem szegezett kérdést.
- De látom, hogy olyas valamire készülsz, amit nem szívesen teszel meg. És tudom, hogy ezt sose fogod bevallani, de örülsz, hogy itt vagyok, és nem vagy egyedül, szóval veled megyek. Nem hagyunk hátra senkit - húzom ki magam, na meg fel is szívom, legalább is annyira, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedek.
Egyébként az én hangulatom is megváltozik, óvatosabb leszek, de kezdem komolyan venni a helyzetet, és próbálom nem firtatni a dolgot. Egyszerűen csak kivárok, hisz ha akar magától is beszélni fog, ha meg nem akar, harapó fogóval se fogom kihúzni belőle, maximum felbosszantom, amit pedig nem szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nem fogok bevallani olyasmit, ami nem igaz - ahogy ezt kimondta, füle rezdült meg egy ismeretlen hangforrástól. Óvatosan pillantott ki a lépcsőfordulónál, majd mikor a sejtése beigazolódott, karjával terelte a falhoz a lányt és elhadart egy Noxot. Ahogy közeledtek feléjük, egyre jobban volt kivehető a beszéd. Nyekeregve sipákolt, de nem egy személytől származott.
 - Nem szabad sírni, nem kell félni tőle!
 - Vak vagy, vagy bekötötted a szemedet! Páros lábbal fogják Fidót kirúgni a kastélyból, ha elront valamit.
 - Fidó ügyes, Dodi már csak tudja. Csak ijesztően néz ki, de igazságos. Dodi is nagyon félt először, de nem büntette meg Dodit a professzor, még úgy sem, hogy elejtette a bőröndjét!
 - Tényleg nem? - szipogta bizonytalanul az egyik. Zalán megint kilesett és két házimanón akadt meg a tekintete. Egyikük egy méretével arányos felmosórongyot vonszolt maga után, párja pedig egy vödröt cipelt nagy serényen. Pont a mellettük lévő elágazásnál álltak meg, amitől a Levitás imádkozni kezdett. Csak ne erre jöjjenek tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Igen, igen erről beszéltem - mosolyogva forgatom meg a szemem, még a vállam is megvonom, pontosan úgy, mint akinek tökmindegy, mit mond a másik, ő tudja, hogy igaza van.
Aztán elkerekedik a szemem, mikor a falhoz kerülök, de csak hamar megértem, miért. Óvatosan pislantok ki Zalán mögött, belekapaszkodva a vállába, mintha ő lenne az én élő és eleven pajzsom, csak hogy megnézzem, micsodák a hang tulajdonosai.
- Istenem, de édesek - nyöszörgöm halkan, hisz én hallottam arról, hogy vannak itt manók, de egyel sem találkoztam még. És van egy olyan érzésem, nem is most kellene bemutatkoznom nekik.
Tapogatok közben, keresek valamit, és meg is akad a kezem egy kilincsen, amit óvatosan lenyitok. Pánikszerűen húzom be magunkat, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hová, de a célnak most körülbelül bármi megfelel.
- Ez annyira igazságtalan. Miért dolgoztatják őket? Ők nem rabszolgák - találom meg az alkalmat, hogy kifakadjak, és nem tetszésemnek adjak hangot.
- Szerinted bántották? Hát szipogott - nézek a túratársamra, de én is pocsékul érzem magam. Egyszerűen utálom, ha valakit bántanak... ok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szeme kerekedett el, ahogy belékapaszkodtak, de hagyta magát, amíg Zsanna csendben maradt. Ott azért már ellenkezni próbált, amikor elhúzni készültek a helyéről őt.
 - Nem, csak parázik Kakasitól. Az összes azt teszi. - nyögte, mert mikor az ajtó rájuk csukódott és levegőt vett, valami az oldalába fúródott. Megint villant a fény, a szemük előtt pedig egy szertár tárult fel. Pontosabban egy takarító szertár.
 Zalán számonkérően meredt az Eridonosra, már kínjában görbült hitetlen mosolyra ajka, szemében pedig szinte kiolvasható volt, hogy "megszívtuk, hála neked".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért megnyugtat, hogy itt nem bántják a manókat, biztos kicsapnám a hisztit, ha arról lenne szó.
- Jó, azt megértem.... Kakasi ijesztő - forgatom meg a szemem, nekem sem a legkedvencebb tanárom.
- Jééééé. Jól áll, ha mosolyogsz - még az arcomra is kiül az az őszinte döbbenet, ami hirtelen eluralkodott rajtam, mit sem törődök a tekintetével, csak... miután feleszmélek, hová hoztam magunkat.
- Oké, csak nyugi... nincs veszve semmi. Tudsz láthatatlanná tevő bűbájt, ugye? - pislogok rá, amolyan "tessék, meg is oldottam" tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hogy az a... - harapta el a káromkodást, ami készült előtörni belőle a másik komolytalansága láttán. Tanácstalanul túrt a hajába és kutatott az emlékei között, mihez kezdhetne.
 - Aha, persze - motyogta bizonytalanul, már inkább magának. Mit hisz róla ez a lány, hogy remekel bűbájtanon? Amikor a sírást már közelebbről hallották, a riadalom motiválóbbnak ígérkezett, így megpróbálkozott azzal, amit még a nagyanyjától lesett el.
 - Salvio... - emelte meg a platánpálcát, de a torkára forrt hirtelen a szó a nagyanyja gondolatától. Végül erőt vett magán és folytatta - ...Hexia.
 Zsannát megint maga mögé terelte, hogy minél kissebb helyet kelljen lefednie a bűbájjal, de meg kellett ismételnie legalább négyszer, mire egy ügyefogyott, de elég méretes fátylat vont maguk és az ajtó közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudsz? - bizonytalanodok el most már én is, és a pánik is szép lassan telepszik rám, ami nem túl jó, mert ezzel párhuzamosan kezdek el levegőért kapkodni. Szinte érzem, ahogy összezsugorodik a tüdőm, a falak meg egyre csak közelednek.
Valahol érzékelem, hogy megint terelgetnek, de az első biztos pontnál leggugolok, és összeszorítom a szemem. Nem kaphatnak rajta, nem csaphatnak ki. Ezeket mantrázom magamban, és hallom, ahogy szaggatottan kapkodom a levegőt, mert igen, nekem is vannak problémáim, szerencsére ez a fajta ritkán jön elő. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy társaságom van, próbálom magam lenyugtatni, mert sajnos tudom, mi lesz ennek a vége. És még csendben is kellene maradnom, ami ebben az állapotban irtó nehéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Amint az utolsó fátyolszerű mágiafoszlány is a helyére rendeződött, akkor vágódott ki a szertár ajtaja, túloldalán a két manóval. Az egyikük már szabályosan bőgött, orrát pedig konyharuhából csomózott tógájába fújta, de csak miután zaklatottan behajította a felmosórongyot a raktárba. Telibe orrbadobta vele Zalánt, de a vibráló pajzsból mit sem vettek észre a manók, tovább folytatódott a hiszti.
 - Fidó nem sír, nem sír! Ha szeretné, Dodi megy vele!
 Valamit még nyökögött a másik, de már érthetetlenné vált az egész. Egy macska elkeseredett nyervogásához volt hasonlatos. A talpraesettebbik társa lecsapta a vödröt is, hogy megveregesse a vállát vigaszként, az meg Zalán lábfején landolt. A levitás visszatartotta a levegőt, de a szeme rendesen könnybelábadt, hiszen a vödör nem volt üres.
 A két manó feladatukat letudva behúzta maguk mögött a helyiség ajtaját és továbbtotyogtak lefelé a lépcsőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Aránylag gyorsan összeszedem magam, mondhatni... rutinom van már benne, így kisvártatva már az ajtót vizslatom, amin a két manó belép. Kétszer is összerezzenek a társamat ért támadás miatt, ebben a pillanatban rendesen sajnálom is.
Azonban csak akkor kászálódok ki mögüle, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hogy aztán elé lépve, kezdjem el vizslatni.
- Ijj, jól vagy? Nagyon fájt? - a fejét ért csapás jobban foglalkoztat, így ha nem hadakozik nagyon, az álla alá nyúlok, hogy megnézzem, mennyire kell ide medimágust hívni.
- Lehet jobb lenne, ha mégis csak meglátogatnánk aput - állok elő az ötlettel óvatosan, mert én ugyan nem értek a gyógyításhoz, viszont a fiú orra piros, ami egyetlen esetben se jelent jót.
- Oké, sajnálom... elsőre jó ötletnek tűnt - kész vagyok ünnepélyesen elismerni, szegény miattam szenvedett kárt. És még bűntudatom is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ne legyél nevetséges - kapott gyorsan a felé közelítő kéz után, hogy odébb terelje. Másik kezével eloszlatta a bűbáj maradványait, majd a kilincs után nyúlt. Most már sokkal csendesebben próbálta folytatni az útjukat és érződött is rajta, hogy a maradék türelme is elfogyott a hosszas beszélgetéshez.
 Már szinte a nyugati torony tetejénél jártak, amikor egyszer csak Zalán megállt egy hatalmas festmény előtt.
 - Megérkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Te meg fafej. Oké, hogy pasi büszkeség, meg minden, de ha nekem itt esel össze holtan, én nem tudlak felkelteni, csak szólok - akadok ki, természetesen követve, mert nézd meg. Az ember itt segíteni akar, erre meg besünül ő is. Ki érti a fiúkat.
- Hurrá, jöttünk megnézni.... Bélát? - nézem a festményt, döntöm a fejem jobbra-balra, és próbálok magamban választ találni a miértekre. Lehet a Bélát legalább eltaláltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha te is tudnád, milyen lezuhanni és földbe csapódni... - futott át gyorsan eszén a gondolat. Egy felmosónyél a látomásaihoz képest jószerével vidám nyaralásnak minősült. De volt még annyi lélekjelenléte, hogy nem önti a nyakába ezt egy vadidegennek, így inkább tekintetét a fesményre szegezte.
 - Nem, nem Bélát - hátrébb lépett, hogy egyértelművé váljon az úticéljuk. A Lángralobbant Lány arca meredt meglepetten vissza rájuk. Várta, mikor esik le a tantusz Zsannának. - Üdv itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Persze, megint csendel. Nem szeretem, inkább horkantson vagy valami. Hahh, ki érti ezt az embert. Azt sem értem, miért kellett egy festményhez így felmászni, és talán kicsit csalódott is vagyok, mert valami másra számítottam.
- Ez most komoly? - kilépek a srác háta mögül, és szembesülök a saját házam bejáratával.
- Mit szeretnél te itt? - gyanakvón mérem végig, és összefonom a mellkasom előtt a kezeim, mert most igazán nyeregben érzem magam.
- Mondtam én, hogy ez a legjobb ház - eresztek meg felé egy önelégült vigyort. Oké, nem mondtam, de hát ő is ide akart jönni, nem a Navinébe, vagy a Levitába... ez azért elég árulkodó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hazaküldeni téged a legeslegjobb körletedbe, amit annyira szeretsz, hogy végre mehessek a dolgomra. Hát nem csodálatos? - magyarázta fölényes, de kissé erőltetett vigyorral. - Különben megkeresem Kornéliát, hogy sajátkezűleg tuszkoljon át téged a portrélyukon. Szerintem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Látom, kicsattansz a lelkesedéstől. Örülök - csapta össze a kezét elégedetten, majd tett még egy lépést hátra, hogy szabad utat adjon az eridonosnak. - Remélem, hogy Bella nem szokott horkolni, mert akkor biztosan csodás álmaid lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hmmm... - mélázok el látszólag, aztán a fejemet rázom.
- Meglátszik, hogy nem ismersz, de neked további jó szórakozást - dőlök szépen a falnak, és még integetek is.
- Szerencsésebb lett volna előbb Kornéliához rohannod... sajni én nem tudom a jelszavunkat... ugyanis... nem itt alszom - tárom szét a karom, mert hát mondtam volna, de nem kérdezte. Csalódottan sóhajtok, mert ennyi kör feleslegesen, a semmiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nos, valahol muszáj lesz. Az meg örülök, hogy már nem az én bajom. - lépett el a lánytól. - További kellemes időtöltést.
 Hamar hallótávoltágon kívülre ért, de már készítette a pálcáját, hogy köddel borítsa be a folyosót és lerázza Zsannát, ha újra utána akarna jönni. Még meg is emelte kezét, hátra sem nézve, hogy ezt a lánnyal is tudassa. A gombóc, ami egészen addig a torkában volt, lassan oldódni kezdett, de levegőt továbbra is nehezen vett. És ennek hibája nem a felmosórongyé volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudod, hogy ez sem a te bajod volt? - vonom fel a szemöldököm, mert nem kértem, hogy az önjelölt bébicsőszöm legyen. Már nagyon rég nincs olyanom, hála Merlinnek.
Még egy ideig nézem, de aztán elvetem a gondolatot, hogy a nyomába eredjek, és akkor elindulok a faluba. Út közben legalább lesz időm kitalálni Zenkőnek, hol voltam idáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már látótávolságon kívülre ért, amikor megállt az egyik lépcsőfordulóban. Mintha kicsit lefagyott volna, de egy perc után újra mozgásra bírta tagjait és remegő kézzel kinyitotta a táskáját. Egy pompázatos krizantém árválkodott benne, szirmai egytől egyig üvegből voltak.
 - Ne, ne, ne - hadarta kisvártatva, majd a virág után kapott. Annak egyik szirmán repedés futott végig, s ahogy Zalán végigsimított rajta, az egy pattanó hang kíséretében levált a növényről. Ez nyomódott az oldalának, amikor a szertárba bújtak el, jutott eszébe hirtelen.
 Arcáról fájdalom sütött, és nem a sebtől, amit éppen a szilánk hasított az ujjára.
 Még mielőtt könnye csordulhatott volna, újra kénytelen volt fülelnie. És nem Zsanna lépteit hallotta most, ebben biztos volt. Zalán kétségbeesetten pillantott körbe, de túl későn eszmélt fel a veszélyre, már nem volt ideje elrejtőznie, sem varázsolni. A krizantémot kapkodva ejtette a mellette tornyosuló vázába, mint utolsó ötlet, majd hagyta, hogy az ismeretlen pálca fénye világítsa meg meggyötört vonásait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én erre nem állok készen. Mégis, eddigi vizsgáimon is sikerült valahogy csodával határos módon átverekednem magam. Jó, iskola első, de még csak évfolyamelső se leszek, nem is volt célom.
Kicsit fura a szitu, hogy Archival tanuljak, eddig a rellonos elkerültek, meg én is őket, leszámítva persze Lencsut, de vele is kapcsolatom olyan hullámzó, mint a Balaton egy vihar alatt. Viszont már tart pár éve, szóval stabilnak is nevezhető.
Kivételesen még a cuccaim is sikerül összeszednem - mondjuk a jegyzeteim a szobatársam macskája alól kell kiküzdenem -, meg még a pálcám is zsebre vágom, nem mintha érnénk vele bármit is. De büszke vagyok magamra, mert legalább felkészülök. Még útközben is felötlik bennem, hogy befűzök egy levitást, csak hogy menjünk is valamire, de aztán... elvetem a gondolatot.
- Sziaaaa - lelkesen köszönök, ha már bent találom a rellonost, és le is vetődök a vele szembeni székre, kipakolva a könyveket, meg minden egyebet.
- Ahj,de szívás ez... hülye vizsgaidőszak - még a szám is elhúzom, csak hogy kellően kimutassam, mennyivel szívesebben fagyiznék inkább, vagy... tulajdonképp bármi mást szívesebben csinálnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zsanna

Már a tanulószobán gubbaszt, jóval azelőtt, hogy Zsanna megérkezne. Pontosan jól tudja, hogy neki nem elég annyit tanulnia, mint másnak: ha a húsz fejezetből egyet nem néz át, bizonyosan abból lesz az összes vizsgakérdése - így járt Kakasi Gabriellánál, bűbájtanból, meg is buktatta a néni. Mondjuk az érdekelné, hogy ki engedett be ide egy ilyen szadista némbert, hát csak ránéz az ember és kirázza tőle a hideg.
Bájitaltanból ellenben nem követheti el ugyanazt a hibát, előrelátóbbnak kell lennie. Éppen ezért már a második óra anyagának felénél jár, amikor a szőkeség lehuppan mellé energiától telten. - Szia - a tőle megszokott unott hangon köszön, belőle egy fikarcnyi lelkesedés sem árad. Nem szenved látványosan, a belső kínokat magában temeti el, hiszen így egyszerűbb mindenkinek.
- Az élet maga egy nagy szívás, nem is értem, ki találta ki az iskola nevezetű intézményt. Növényeket és állatokat magolunk, de minek? - hangjában nincs indulat, érzéseit leginkább a fáradt sóhaj jellemzi, mellyel végül felegyenesedik és hátradől a székében. Jobbjával flegmán túr hajába, hogy az elszabadult barna hajszálakat hátrébb sorolja. - Tanultál már erre a vizsgára vagy most kezded?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Először váratlanul ért a megkeresés, de egyetlen pillanat volt csak, hogy végiggondoljam a dolgot és igent mondjak. Eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna, ha anno nekem is tud valaki olyan segíteni, aki ténylegesen a tűzzel él együtt. Így hát nem is volt kérdés, hogy ma ide jövök, és mivel több opció is van arra, hogy mihez is kezdhetünk, magamhoz képest lazán öltöztem erre az alkalomra, mégiscsak furcsa lenne kiskosztümben csatát mímelni. Oké, rendben, az idősebb gyerekeket még szoknom kell, egyelőre azt is traumának élem meg, hogy a saját lányom első éves lett, és hiába nem én szültem, a testemben lévő hormonok nagyon kiszúrnak velem így is. Szegény Ezra, szerintem egy ujját is eltörtem, olyan erősen szorítottam a kezét, amíg Erikát beosztották, de persze hősként erről nem nyilatkozott így.
- Szia, ne haragudj a késésért, amióta ide jártam, sok minden megváltozott ebben a kastélyban. Kérlek, szólíts továbbra is csak Zsófinak, és ne befolyásoljon, hogy tanár lettem, mert még én is szokom. Szóval, kezdjük az alapoknál.
Miközben beszélek, leülök a kandalló elé a szőnyegre, és bátorítóan mosolygok rá, hogy kövessen. Véleményem szerint megszokni a tüzet úgy lehet a legjobban, ha minél közelebb vagyunk hozzá.
- Mutasd be az elemedet, beszélgessünk kicsit róla. Hogyan érzel iránta, mit szeretsz benne, mit nem szeretsz. Fontos, hogy megismerd és én is megismerjem a kapcsolatotokat. Természetesen minden kérdést, amit én felteszek neked, te is feltehetsz nekem, illetve, ha bármi kérdésed van még, azt is, szívesen válaszolok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megérkezik Zsófi, aki lelkes és láthatóan tök kényelmes az egész helyzettel - már hogy ide kellett jönnie az iskolába kisegíteni valakit, ebben az esetben ugye Annát. Számára a másik lány.. nő ugye pár évvel idősebb, ami az ő korosztályában azért még egészen számottevő generációs gap, ami csak a későbbi években kezd el összegyűkülni. Egy 30 éves számára egy 34 éves semmi. Egy 26 éves számára egy 30-as már legalább beszédéma lehet. 20 és 24 év között már egész jelentős élettapasztalatbeli különbségek vannak, elvégre a kora húszas évek elég sűrűek.
Egy 16-17 éves számára pedig azért igenis számottevő, ha valaki 20 fölött van. 25 évesen meg aztán  végképp. Hirtelen nem is tudja, hogy most akkor tegeződjön vagy magázódjon, mert alapvetően az előbbit akarta, de az érkező nő közvetlensége megzavarja cseppet.
- Oké.. Zsófi(?). - Elég természetellenesen gördül le a szájáról, de megpróbálja megszokni. Követi a másikat a kandalló elé és kommentár nélkül törökülésbe helyezkedik. Nincs neki baja a természetes tűzzel, kandallóval és egyebekkel - a probléma nem itt kezdődik.
Megnyugtatja egyébként, hogy nem rögtön azzal nyitnak, hogy akkor csináljon lángot a tenyerében vagy ilyesmi. Beszélni még oké, az nem nagy cucc. A minisztériumi hivatalban is sokat beszéltették - bár ott a felnőttek még többet beszéltek és magyaráztak nála.
- Ehmm. Szóval az elemem a tűz. - Kicsit döcögősen indul, olyan feszült tankönyvi példásan - így egészen az elejéről még sosem kellett kezdenie.
- És nem szeretek benne semmit. - Ez viszont már sokkal őszintébben érkezik, és talán pont azért, mert ebben határozott véleménye és élményei vannak, lazul is a tétova feszültség a hangjában.
- Senki sem örült neki, mikor ez az egész kiderült, szóval gondolom nem jó. És az összes felnőtt arról magyaráz, hogy hogyan fogjam vissza meg kontrolláljam. Mióta elemista vagyok, mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak és hirtelen az utolsó idegennek is véleménye van rólam ezelapján.
Kedvetlenül elhúzza a száját és csak az utolsó mondat végére érve néz egyenesen Zsófira, figyelve, hogy mennyire rontotta már rögtön el az egész foglalkozást a válaszával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bátorítóan biccentek arra, amikor Zsófinak hív, ez az egész helyzet még nekem is új, és bár féltem tőle, az első napok alapján, felszabadító. Nem az évnyitó, de minden, ami azóta történt. Izgulok, hogy jól csináljam, hogy tényleg tudjak segíteni Annának, és Ezrának is.
- Az, hogy a környezetünk hogyan reagál ránk, nagyban befolyásol minket. Én még nem voltam hat éves, amikor először megtörtént, ez nagyon korai és nagyon ijesztő, nem csak az elembirtokosnak, a környezetnek is. Az elememet elaltatták, és szó szerint kirobbant belőlem.
Nem szeretném magam felé fordítani a beszélgetést, de szeretném, ha értené, hogy tudom, hogy miért érez úgy a környezete, ahogy, és nem azért, mert hihetetlen beleérző képességeim vannak, mert nincsenek, csupán az enyhe hasonlóság okán, ami a környezeteinket jellemzi.
- Az, hogy nem örülnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz, én inkább úgy fogalmaznék, hogy az ismeretlen félelmet ébreszt és a félelem ellenérzést szül, ahelyett, hogy lehetőséget adunk a megismerésre, elzárózunk. Az ember a negatívat sokkal előbb átérzi, mint a pozitív érzéseket. Furcsán vagyunk bekötve.
Ezt én is tapasztaltam már, sokkal nehezebb dolgunk van úgy, hogy az érzelmeink a negatív dolgokra szinte rávetülnek, és azokkal azonosítják magukat és átformálódnak.
- Engedd nekik, hogy végigmondják, de ne halld őket. A legrosszabb dolog a kéretlen tanács és bölcselkedés. Bármi jön is, szakértőkké válnak, bármit érzel is, ők jobban tudják, hogy mit érzel. Igazán azt, amit a tűzzel kapcsolatban érzel, csak te magad tudhatod. És attól még, hogy te is tűz vagy és én is, ég és föld a hozzáállásunk. Én szívesen elmondom neked, hogy hogyan leltem rá a kapcsolatra vele, hátha segít abban, hogy a te utad is feltáruljon, és ha mégsem, legalább egyet kizárhatsz.