Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hát...
Nem akarja kimutatni, de azért rendesen beléfagy a szar, mikor még egy felnőtt elemistától hallja, hogy ez így megtörténhez - és van, akikkel meg is történik. Már így is eléggé sok feszkót raktak belé az ilyen esetekkel, bár szegény Zsófia nem tudhatja, hogy Anna fejét mostmár több mint egy éve ilyen elrettentő példákkal tömik. Bár ezt a navinés lány nem tudja, mert nem ért ennyire sem az elemi mágiához, de sem a lélektanhoz, de Gábriel szándékosan próbálja túlstresszelni abban a reményben, hogy a kiváltott pszichikai ellenállásnak hála magától alszik ki az elem. Alattomos egy alak ez, de Anna nincs tisztában azzal, hogy mennyire is az.
- És mi van akkor, ha az apád a minisztériumnál elemistákat is ellenőrző szaki? - Már megint elhúzza a száját, mintha valami nagyon keserű vagy savanyú dolgot evett volt.
- Az anyám tényleg parázik, de apa frankón vágja mi van. - Gábriel kicsit sem fél tőle, egy pillanatra sem mutatta félelem jelét a volt feleségével ellentétben. A gaslight viszont maximum lángon ég, hogy frappánsan fogalmazzunk.
De ja. Az anyjára viszont illik ez. Viszont nem vigasztalja őt, hogy "érti", miért viselkedik így. Neki tizenhét évesen arra lenne inkább szüksége, hogy ne viselkedjen úgy, ahogy.
A tanácsra csak bólint egyet. Igazából tényleg erre megy, ebben a másiknak igaza van, magától is erre jutott. Igyekszik annyi mindent elengedni a füle mellett, amennyit csak tud.. de nehéz. Nehéz, amikor olyanok mondják, akiktől függ, a szülei, meg hivatali ruhába öltözött felnőttek, akikre akaratlanul is jobban figyel az ember.
- Hát.. mondd el, hátha. - Érdekli is, meg nem is. Egyrészt hátha ér majd valamit. Másrészt el sem tudja képzelni, hogy hogyan kedvelhetné meg a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Attól függ, hogy miként áll az elemistákhoz. A minisztérium olykor nem a legempatikusabb személyeket választja ki érzékeny pozíciók betöltésére.
Próbálok olyan szépen fogalmazni, amennyire szépen csak lehet az adott kérdés esetében, mivel mégiscsak az apjáról van szó, és nem törvényszerű, hogy mindenki apja olyan legyen, mint az enyém. Ugyanakkor nem kerülhette el a figyelmemet az sem, hogy Anna helyzete utalhat éppen arra, miként is áll az apja ehhez.
- Az anyák dolga a féltés, nálunk is ő volt az, aki elaltatta az elememet, miket mond az apád, ő hogyan éli meg, hogy a lánya is elemi mágus?
Ez egy fontos kérdés, mert a szülő hozzáállása nagyon fontos ahhoz, hogy miként érez az adott dolog iránt a gyermek. A mikrokörnyezet ugyebár a legmeghatározóbb egységeket öleli fel, és azon belül is a család az egyik legnagyobb kritikus.
- Tudnod kell, hogy én nagyon a földön járok, szóval az első időkben leginkább forgattam a szemem és teljesen alkalmatlan voltam a meditációra, így eleve leültem, és már mentek a fejemben az olyan gondolatok, hogy mit keresek én itt, ez egy bohóckodás, és nem is működött egyáltalán, mert nem voltam együttműködő.
Borzalmasan pocsék volt a hozzáállásom, mondhatjuk ezt is, mert teljesen megállja a helyét. Tényleg így indultam neki, és nagy volt az esélye annak, hogy újra elaltatják, mert képtelen vagyok kilépni a kis világomból.
- Kizártam minden zajt, teljesen egyedül lettem a csendbe, ami nagyon frusztráló, így elkezdtem dúdolni egy dalt a saját megnyugtatásomra, és, ahogy egyedül voltam saját magammal összezárva, elkezdtem befelé figyelni, arra, hogy ver a szívem a ritmusra, hogyan mozdul a testem minden levegővételnél, hogyan áramlik a tűz a testemben. Furcsa a mai napig, de, ahogy elkezdtem érezni a jelenlétét, onnantól kezdtem megérteni azt, hogy mit is jelent, hogy van. Hogy meg kell tanulnom együtt élni vele, mert jelenleg ön-és közveszélyes vagyok, és nem szeretnék másoknak ártani. Amikor már éreztem őt, elkezdtem felfigyelni azokra a változásokra, amik vele jöttek. Meg kellett tanulnom nevetni a saját szerencsétlenségemen. Vannak persze ijesztő dolgok, rettegek a vihartól, a nagyobb víztömegtől, de például szó szerint tüzelek, ha olyan férfi van a közelemben, akihez vonzódom. Képtelen vagyok elrejteni ezt, és hidd el, nagyon ciki így létezni, de a nevetés gyógyír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bólint, mert egyetért, nem haragudott az anyjára igazából soha. Be nem vallaná hangosan, de Anna lenne a legboldogabb, ha normálisan tudnának beszélgetni újra egymással. És amúgy a faterjára sem haragszik, mert nem álltak közel egymáshoz soha és.. hát konkrétan még sosem fenyegette meg vagy emelt rá kezet. Szóval Anna szerint kábé minden "oké"? Nem a szüleivel van a baj, hanem az elemi mágiájával - ezt éreztették vele, mióta csak felébredt az eleme, és nincs semmi oka máshogy gondolni vagy kételkedni ebben.
- Nem tudom. - Vállat von. Tényleg nem tudja. Gábriel sokat magyarázott meg magyaráz is még neki, ha találkoznak, de a saját személyes hozzáállásáról meg érzéseiről (már ha vannak, haha) nem beszél a lányával. Az az ő családjukban nem igazán dívik.
- Általában rólam beszélünk. I guess nem örül, mert papírmunka meg ilyenek. - Nem teszi hozzá, hogy egyszer elcsípte a szülei között azt a mondatot elhangozni, amikor nem számítottak rá, hogy Anna is hallja, mikor Gábriel azt mondja "az ő lánya nem lesz olyan szellemi kihívásokkal küzdő szerencsecsomag, mint a Bagolyköves atombombák". Kiindulva, hogy a férfi egész sok időt töltött itt felügyelőként, Anna 'megbízható' információnak ítélte ezt a meghatározást. Még akkor is, ha Gábriel azért nem ma rótta a Bagolykő folyosóit képességkorlátozó varázstárgyakat osztogatva.
Nem tudja egyébként mire számított, milyen történetre, de ha valaki utólag megkérdezné, akkor dölyfösen megjegyezné, hogy pont olyan ködös ezo-maszlagra, mint amilyennek felfogja az elhangztó történetet. Jaaa. Figyeljen befelé meg minden. Pffhh.
Észre sem veszi, de szkepticizmusa őszintén kiül az arcára, és nyitott könyvként lehet róla olvasni a kétkedéssel vegyes kelletlenséget.
- Kitalálom: ha az aszcendensemnek köze van a tűzhöz, akkor még könnyebb. - Nem tudja visszafogni a szúrós megjegyzést, mert.. csalódott. Nem feltétlenül Zsófiban, annyira nem szeret személyesen rászállni emberekre még gondolatban sem. Inkább csak hogy nem valami olyat hall, amit szeretett volna.
Ami már csak azért is komoly kihívás, mert Anna sem tudja, hogy pontosan mit akar hallani. Nehéz az élet a kamaszokkal. Elkönyveli, hogy a "tűz" a testben csak ilyen ezomamás megfelelője a "testhőnek". A férfiakkal meg tüzeléssel kapcsolatos kommentár viszont annyira váratlanul éri, hogy még a száját is eltátja hirtelenjében, amolyan "ezt most tényleg a két fülemmel hallom" módon. Gyorsan összeszedi magát és legalább a száját becsukja.
- Fú, too much information. - Mármint nem a téma taszítja alapvetően, bár valóban nem mindennap beszél ilyesmiről. A kortársaival tök oké, de felnőttől hallani amolyan laza, de mégiscsak különóra környezetben...  sokkoló élmény. Pótcselekvésként a füle mögé tűri a haját és ösztönösen terelné a témát vissza komfortosabb vizekre. Nem biztos, hogy további ismeretekre vágyik átmeneti tanára magánéletéről, még ha tudják is kötni az elemi mágia témájához.
- Én is utálom a viharokat. De fogalmam sincs, mit érne, ha - felemeli a kezeit és idézőjelébe rakja a szót - "összeismerkednék" az elememmel. Mitől lesz nekem jobb? Addig full nyugodt meg oké voltam, míg ki nem derült ez az egész. Azóta meg nyaggatnak meg folyton azon kell paráznom, hogy ha túl nagyot tüsszentek, lerobbantom-e valaki fejét. - Jó, hát ez utóbbi nyilván költői túlzás volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- A jó hír, hogy eljön a nap, amikor már nem leszel papírmunka, a rossz hír, hogy évek telnek el addig. Nem is tudom, talán, ha látná, hogy fejlődsz, magabiztosabb vagy, nem gondolod, hogy túllátna a jegyzőkönyveken, és meglátná Annát?
Az én apámnak a whiskey-s üvegeken és a formás női lábakon kellett túllátnia, hogy meglásson engem is, de amikor sikerült, emlékszem, hogy elindult közöttünk egy őszinte kapcsolat, amikor látta, hogy a közelében merem és nem csak merem, de teljesen biztonsággal használom is az elememet, akkor megnyugodott, érdeklő lett, persze embere válogatja, ahogy azt is, hogy mi válik be neki.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mi az az aszcendens, de gondolom valami horoszkópos dolog.
Hallottam már ezt a szót, de nagyon távol állt tőlem, hogy én mindenféle olyan tárgyat tanuljak, mint az asztrológia, a jóslástan, meg a társai. Ha az Edictumon múlna, akkor már rég csilliomos gazdag nő lennék, aki havonta újra szerelembe esik. A tények viszont makacsul tagadják mind a kettőt, se pénz, se pasi.
- Tudom, de ha nem vagyok veled őszinte, akkor miért merülne fel benned a gondolat, hogy kényes kérdéseket feltegyél vagy megossz velem kellemetlen eseteket, amikben jó lenne egy másik ember véleménye?
Ha csak idejönne valaki, és meditációról papolna, egészen biztos, hogy én sem tennék többet, mint Anna, maximum látványosabban forgatnám meg a szemem.
- Főleg attól, hogy nem parázol többet, hogy lerobbantod valaki fejét. Ez nagy előny tud lenni. Ha megérted és megismered az elemedet, akkor tudod őt korlátozni is, te legyel a főnök kettőtök kapcsolatában, ami fontos, mert a saját biztonságodat is szolgálja. Nem vagyunk halhatatlanok, minket ugyanúgy elemészthet. Ha viszont tudunk bánni vele, akkor a saját és mások életét is jobbá tehetjük. Vannak már terveid a jövőre? Tudod már, hogy mi szeretnél lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ezt az időszakot nagyon utálom. Amikor muszáj beülnöm tanulni, mert különben lemaradok a tananyag egymásra épülő részéről. Hiába lett tök jó az egész vizsgaidőszak - itt tényleg le a kalappal előttem, vagy a tanárok lágy szíve előtt -, a bájitaltannal tovább szenvedek. Még akkor is, ha az első tételmondatom itt nem állja meg a helyét, hogy egymásra épül a tananyag. Legalábbis nem teljesen. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amelyek feldolgozását már tanulta az ember, de az összekeverés művészete már egy új dolog. Szóval muszáj volt - és kész - beülni a tanulószobába nekem is, mint sokan másoknak. Igaz, ők lehet, hogy többet szoktak itt lenni, mint én, mert engem csak akkor vesz rá Merlin fenyegető szelleme a tanulásra máshol, mint a szobám, ha ott túl nagy a nyüzsgés. Dominikék valami nagyon fontos dologra készülnek fel valami csajokkal kapcsolatban, ami most engem nem tudott érdekelni, mert ha nem lesz kész a házim bájitalból, a tanár meg fog fingatni most már. De mára már zúg a fejem a sok ilyen levéltől, meg olyan főzettől - jól megtanultam, mi? - szóval el is húzok vissza a toronyba, hátha a srácok is abbahagyták már az egészet. Meg van még egy könyvtári könyvem is, amit vissza kéne vinni, ha már lejár a kölcsönzési idő és miattam nem gyűrődtek tovább a lapok. Érdemes volt kivenni, az biztos.
A vigadófreskó folyosón látom meg Julcsit, ahogy egy szigorú szemű tanárral vitatkozik valamin, épp akkor csípem el az utolsó mondatait, amikor elhaladnék mellettük. Megtorpanok, hiába néz rám a tanerő úgy, hogy nekem attól el kéne húznom, minél messzebbre, annál kisebb a büntetés valószínűsége.
- Elnézést professzor, igazolom Julcsit. Én is éppen onnan jövök és láttam őt nemrégen ott.
- Mennyire nemrégen, Gergelyfi úr?
- Hát, mivel tanulni voltam ott, nem éppen figyeltem fel mindenre, hogy mi történik, de Julcsi egy tíz perce még biztosan ott ült szomorú szemekkel valami fekete borítós könyv felett... - próbálom nézni, hogy van-e valami a lánynál, de egyelőre nem látok semmit, igaz, nem igazán akarok feltűnést kelteni. Remélem ennyi elég lesz a tanerőnek ahhoz, hogy Julcsi ne kerüljön bajba... nos, miért is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

X NézzrámHAmersz X WITCHZ - DROWNING X régláttalak X Aladáranyomomban X neaggódjmegdumáljuk

Mélyen zsebébe belenyúlva naplójáért kotort a folyosón baktatva. A kis tömbhöz rögzített varázspennával séta közben írkálni kezdett, arról faggatva az írólapnagyságú papírhalmazt, merre induljon el családfája felkutatása miatt. Természetesen, ezt naplója a maga cinizmusával válaszolta meg Kornéliának, amit mondhatni megszokott már. Rengeteg kérdés halmozódott fel fejében, amelyekre csak a megbűvölt memoár az egyetlen válaszadója. Ezzel szemben épp ennyi türelme volt az epés megjegyzésekhez. Kinek lenne? Hiába csak az eridonosnak felelt a könyv, amire csak lehetett, mindenre és mindenkire tett megjegyzést. Ha nem tudná valaki elképzelni, hogyan is néz ki egy válasza a valóságban; csak képzeljen el egy pletykás méhkirálynőt, mint Wesselényi Bellát. Ugyanazt a lenéző, flegma  hangnemet használja, mint a legtöbb biccs-kategóriás ribizli.
Maga sem tudta, tulajdonképpen merre tartott. Kornélia csak vadul, idegesen körmölte le szavait egy-egy rá vagy a festményekre tett gunyoros megjegyzésre, amikor figyelmetlensége miatt valami masszívabb, nem túl kemény dologba ütközött. A lány reakcióideje nem épp volt akkor a toppon, szóval Stephennel együtt ő is a földön kötött ki hatalmasakat pillázva jegesen kék szemeivel.
Mi történt?
Ajkai elnyíltak, hang ugyan nem jött ki rajta - a zuhanás utáni sokk miatt - ráadásul messzire elrepült naplója után kellett sandítson. Végre rájött ő is, nincs baj “csak” frontálisan ütközött a levitással.
- Ó, baszki. Ne haragudj! Nem figyeltem - emelkedett meg négykézlábra, hogy feltornázhassa magát és felálhasson újra. Aladár ezen olyan jót röhögött, hogy árnyéka szinte hátán hempergett a falra vetülve. Hangja bár nem volt, de mozdulataiból tökéletesen kirajzolódott a sziluett szórakozottsága. Több ilyet akart.
Még egyszer!
- Jól vagy? - nyújtotta kezét a másiknak egy kellemetlen mosollyal párosítva. Szégyellte magát, amiért túlságosan belemerült naplójával folytatott vitába és nem figyelt környezetére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kezd beletörődni rossz sorsába, hogy márpedig itt őt meg fogják büntetni. Nem úgy néz ki a kedves professzor asszony, mint akinél beválik az igazság. Életében egyszer akar igazán őszinte lenni, és akkor sem válik be. Ezek után végülis minek mondjon igazat?
Szúrós szemmel méregeti még egy darabig a tanárnő, mielőtt ítéletet hozna. Erre azonban nincs ideje, mert megjelenik Laca, mint hős dalia, és megpróbálja kivágni a helyzetből. Nem tudja, hogy tényleg látta-e a tanulószobában, mert ő ugyan nem látta a fiút - bár tegyük hozzá, hogy nem igazán nézett körbe, csak leült az első helyre, amit meglátott, aztán pedig mélyen belemerült olvasnivalójába. Mindenesetre, ha csak az alibijét akarja igazolni és kamuzik a kedvéért, akkor most jön eggyel neki a vörös.
A fekete borítós könyv említésére nyugszik meg igazán. Előhúz a szatyrából egy kötetet, aminek a borítója ugyan inkább sötétkék, mintsem fekete, de messziről simán elmegy. - Látja tanárnő? Igazat mondunk. - És úgy tűnik, ez valóban elég ahhoz, hogy meggyőzzék. Durcás képpel int, hogy távozhatnak, azonban ezt nem várja meg, inkább ő veszi az irányt valószínűleg a tanáriszoba felé.
- Nem tudom, hogy tényleg láttál, vagy csak úgy döntöttél, ma hőst játszol, mindenesetre köszi! Anyuék tuti nem lettek volna elragadtatva, ha már megint büntetőmunkára kellett volna menjek. Főleg, hogy ez tényleg nem ez én művem - mutat kissé felháborodottan a káoszra, ami még mindig ott hever előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tényleg kötelességemnek éreztem megmenteni őt, ha már a múltkor olyan jól kihúzott a csávából. Azóta nem is igen láttam, pedig feltűnő jelenség Julcsi. Amúgy a tanárnőtől még én is félek egy kicsit, pedig nem vagyok már kezdő BK-s, mégis vannak itt olyan tanerők, akikkel elég pont órán is találkozni.
- Igen, igazat! - erősítem meg a szöszke álláspontját, mert ha már ketten mondjuk, akkor az mindenképpen igaz. még magyarázatot is fűzök az egészhez, ő pedig elő is veszi a könyvet.
- Jó, nem fekete, de sötétkék - vonok vállat merészen, mintha mindegy lenne. Igaz az is, hogy nem biztos, hogy jól láttam, nem bámultam meg a tarkabarka ruhás lányt annyira, hogy olyan messziről még lássam is, hogy pont milyen színű a könyve. Mindenesetre sikerül meggyőzni őt és amikor elfordul és ellép már pár méterre egy jókorát sóhajtok.
- Láttalak hát! Sosem hazudnék, ha nem így lett volna - kacsintok Julcsira, majd széles mosollyal nevetgélek. - Megint? Te ilyen renitens egyed vagy Julcsi? - kuncogok tovább, majd ránézek a könyvre. - Na mesélj, mi van még veled? És akkor most már kvittek vagyunk? - érdeklődök, de amúgy nem érdekel, nem azért csináltam. Csak jó fej vagyok sokszor, még ha nem is mindenki értékeli. - Amúgy meg máskor meg ne lássak ilyet! - mondom a tanárnő hangján, amennyire sikerül, természetesen kuncogva. Jó kis nap a mai is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

-Hát persze, sosem hazudnál. - Még a szemeit is megforgatja vigyora mellé, hogy lássa, ő is tudja mi merre hány méter. Ez már önmagában egy hazugság minden ember szájából, aki kimondja. Mert minden ember hazudik, ez a színtiszta szomorú igazság. Az ember élete egy nagyon hosszú hazugság, onnantól hogy létezik a Mikulás odáig, hogy nem ő követett el valamilyen bűncselekményt.
- Nem renitens, csak... eridonos. - Ez a kedvenc kitérő válasza. Tényleg nem gondolja magát olyan szörnyen rossznak, de tudja, hogy azért a magatartási példamutatás versenyén nem érne el valami kiemelkedő helyezést. De nem is lenne sosem célja, mert akkor sajnos egészen biztosan olyan unalmas és begyöpösödött lenne, mint néhányan a kék toronyban. Rémesek. - Azt ne mondd, hogy te sosem követsz el semmiféle apró csintalanságot. - Azért azon meglepődne, de úgy tényleg.
- Kvittek kvittek. Nem kell aggódnod hogy, „egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit” - idézi a mugli filmvilág egyik legnagyobb klasszikusát. Az apukájával gyerekként számtalan ilyen nagyhatású mugli mozit megnézett. - De amúgy meg semmise nincsen. Csak úgy vagyok. Téged zaklat még a kis barátnőnk? - Azóta nem informálódott az ügyben, mert a csajos úgy megorrolt rá, hogy szóba se áll vele. Kellemeset a hasznossal, mondják.
- Hallod ez rendes ijesztő volt. Hogy csinálod? - Tényleg érdekli a titka, mert ez vagy olyan magas fokú színészi képességet sejtet, ami elképesztő kitartást és hosszas tanulást igényel, vagy valamilyen képességet. Tudnia kell mi az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csak vállat vonok a kijelentésére, nyilvánvaló, hogy simán hazudnék bármikor. De most úgy jött ki, hogy nincs rá semmi okom. Egyébként is nem az a lényeg, hogy megmentettem a formás fenekét? Dehogynem!
- Ez egy nagyon jó válasz volt - kuncogok, végül is így is lehet értelmezni a házunkra jellemző vonásokat. Persze mindent ki lehet forgatni és színezni is. - Jó, nem mondom - még jó, hogy csinálok "csintalanságokat", de szépen hívja Julcsi a büntetőmunkát érő cselekedeteket. Szerencsére csak ritkán bukok le, mondjuk olyan sokszor nem is kisértem meg a szerencsémet, hogy a trófeaterem törzsvendége legyek. Mármint a tisztogatása miatt.
- Pedig nyugodtan, szívesen segítek. Legyen szó tényleges dologról, vagy "apró csintalanságról" - a macskakörmöket persze mutatom is, jó szokásomhoz híven. közben próbálom figyelni a mozdulatait, ami tényleg kezd néha idegőrlő lenni, amikor eszembe jut, hogy miért csinálom. Mint például most is.
- Nem jött oda azóta, ami azt illetti senki más sem. Most vagy elhitte, hogy tényleg járunk, vagy közben rájött és mindenkit elüldöz a közelemből. Nem igazán lennék meglepve azon se - fintorgok kicsit. - Még a végén hiányozni fog a közeledése - nevetek fel keserédesen. Nem mintha nagyon vágynék bárkire is, de ki tudja, hogyha valaki venné a jeleket, illetve én is venném más jeleit mi alakulhatna ki? Már azt sem tudom, hogy menő-e vagy sem, ha van valakid, illetve gáz-e ha nincs. De most kitől kérdezném meg? Olyantól, akinek van, vagy akinek nincs? Biztosan más lenne a végkövetkeztetésük. De, hogy ne legyen ilyen uncsi a beszélgetésünk, inkább megviccelem kicsit, és bejön. Mármint a hangutánzás neki.
- Évek óta tanulom a hangutánzást. Hallottál már a Mágikus Ikrekről? - nézek rá, mert már azért elég híres apám cége ehhez, hogy legalább halljanak róla. - Téged is tudlak nagyjából - ejtem ki a szavakat Julcsi hangján... úgy nagyjából. Mivel kétszer beszéltünk eddig, igazán nem sikerül túl profin, de azért első hallásra szerintem megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Tudod, ez egy idézet volt a... hagyjuk is - legyint inkább, mert eszébe jut, hogy közel sem olyan biztos, hogy mindenki ismeri a mugli kultúra ilyen ikonikus alkotásait, mert nyilván nem egyforma családból érkeznek ide mind. - De néha vannak jó ajánlataim, szóval még bármi elképzelhető. De csak ha nem félsz a büntitől persze. - Mert ezek a jó ajánlatok általában a nagy balhéval és közepes mértékű lebukási kockázattal járnak. Na meg persze akkor már hosszú és uncsi büntetőmunkával.
- Bocs, ha tönkretettem az összes esélyed valami jó fogásra - neveti el magát. Ez legyen a legnagyobb baja, oldja meg egyedül. - De ha szeretnéd elhitetem vele, hogy csak félreértett mindent és minden vágyad, hogy felszedd - folytatja vigyorogva.
- Őszintén szólva, így hirtelen nem rémlik. A szüleim révén otthonosabban mozgok a mugli világban. - Ilyen ez, ha életed nagy részét varázstalanok között töltöd, mert a szüleid a mágiamentes életmódot választják. - Hagyd abba, tényleg para vagy - csóválja a fejét vigyorogva, mert azért annak ellenére, hogy elképesztően furcsa a fiú szájából visszahallani a hangját, elég mókás dolog is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csak bólintok, mert biztos vagyok benne, hogy nem ismerem azt, amiből idézett. Persze, ha a "hogyan viselkedj természetesen, amikor te vagy a középpontban" c. nagyszerű remekből lett volna az idézete, mindjárt más lenne. Azt tudom kívülről, de nem hiszem, hogy az ilyen "szakkönyvekben" lennének menő idézetek, vagy bármilyenek, amiket úgy általában tudnak a normális varázslók és boszorkák.
- Csak szólj, és megyek. Úgyis elég sokat unatkozom - ez persze korántsem igaz, de egy izgis kalandban simán benne vagyok. Persze nem tudhatom, hogy Julinak mennyire bevállalósak az ilyen dolgai, de ha már kimentettük egymást és tetszik nekem a habitusa, már miért is maradnék ki egy jó mókából? Együtt nevetek a barátnőjén vele, de gyorsan rövidre zárom ám ezt a témát.
- Nem-nem, meg ne próbáld! Különben bosszúból beajánlanak valakinek, aki nem fog hagyni élni - viccelődök, mert úgysem tenném meg, de valahogy nyomatékosítanom kellett, hogy a korábbi kijelentéseimet is csak viccnek szántam. Félig. Mármint a barátnőjét egyáltalán nem szeretném jelenleg megismerni. Talán ha már csak egyszemélyes lesz a lista és én leszek az. Na, majd akkor, esetleg érdekel.
- Ó, értem, hát semmi gond. Majd adok egy prospektust, de a lényeg, hogy embereket utánzunk, vagyis... átvesszük a szerepüket, hogy ne ők legyenek veszélyben. Ez egy szolgáltatás és egyre népszerűbb a gazdag ügyfelek között. Természetesen csak metamorfok alkotják a céget. Hát, nagyjából ennyi - vonok vállat, majd még egy kis bemutatót tartok neki önmagából, ami természetesen tetszik neki, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja pontosan. Már ezeket a jeleket is észreveszem, tényleg para. - Jól van na, amúgy attól félek, hogy egyszer nem fogok emlékezni a saját hangomra... na az lenne az igazi para! -nevetgélek, majd utat mutatok, hogy induljunk el valamerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Csodállak, hogy van időd unatkozni. - Ő azért ezt nem jelentené így ki, mert mostanában, mióta erőt vett magán és elkezdett a tanulásra is koncentrálni, azóta ezzel azért elég jól eltölti a szabadidejét. Mellette ott a művészeti, és néha megpróbál időt szakítani az egyéb hobbijaira is. Ha lehetne, akkor egy napja inkább harminchat órából állna, csak hogy mindenre és mindenkire tudjon időt szakítani, amire szeretne.
- Ne tedd, szegény lehet tönkre menne benne. Én valószínű rosszabb vagyok, mint bárki, akit ismersz - válaszol angyali mosollyal. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha akar. Tudja hozni a tudálékost, a hisztist, a csöndest, attól függően épp melyiket kell. Utánozhatatlanul jól tud affektálni, amivel a legtöbb embert könnyű magától messzire kergetni.
- És ez nem... törvényellenes vagy ilyesmi? - vonja össze szemöldökét értetlenül. - Mármint biztos nem, csak érted. Azért elég fura ez az egész. Én nem szeretném, hogy valaki átvegye a helyem. Akkor elveszíteném egy kicsit önmagam is. - Mély filozófiai beszélgetés felé sodródnak, amibe valószínűleg egyikük sem szeretne igazán belekeveredni. Julcsiban azonban ez az egész dolog ellenérzéseket kelt.
- Na az mondjuk tényleg. De gondolom azért amíg nem ebből élsz, annyira nem fenyeget ez a veszély. - Közben azért megindul a mutatott irányba, mert ő is érzi, hogy lassan ideje eltűnniük a tetthelyről, mielőtt valaki más esetleg a kettejük nyakába akasztja a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Jövő karácsonykor irány a wellness. Addigra nem kell félretennem a tervben lévő költözés miatt és össze tudom hozni. Pont el is döntöm mire visszaérek a kastélyba. Kipakolás közben Summer szűkszavú beszámolóját hallgatom. Hármunk közül egyelőre ketten vagyunk itt, Izzy nem tudom meddig marad otthon, a szilveszter miatt egész sokan visszautaznak a Bagolykőbe. Meglepően sok szilveszteri buliról hallottam és lettem meghívva rájuk, amit vissza is utasítottam, hogy anyával töltsem. Ez így is lett volna, ha nem hozzák előrébb a tárgyalást. De előrébb hozták.
Az ahhoz tartozó papírokkal lépek a fiókhoz, hogy kivegyek belőle egy lefűzőt. Amikor kihúzom, mindennek a tetején a kinyitott levél fogad. Szemöldök ráncolva futom át újra a sorokat. Hasonlít az írás ahhoz, amit karácsonykor kaptam. Hát persze, hogy tőle kaptam! Ez eddig hogy nem jutott eszembe?! Viszont ha elkések biztosan nem fog beállni a szája. Az órámra lopva pillantok rá, átveszem a felsőmet és elindulok az edzőterem felé, hogy Márkot megszabadítsam a szenvedéstől. Ez így érdekesen hangzik, de mindenki megérti ha odaérek. Útközben írok egy gyors választ Marinának, mosolyogva visszaköszönök a lézengőknek, és a poén kedvéért felteszem az újonnan kapott karkötőt mielőtt befordulok a folyosóra. A teremnél nincs senki, bárhogy forgatom a fejem, ezek szerint nem előtte találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Továbbra is ott van bennem a félsz, hogy Volkov ki fog nyírni, ha elvesztem a meccset, és még mindig parázok, hogy a Navine a hajtósorára épít. Különben is, mit kell engem beszaratni? Első tervem az volt, hogy kimegyek a pályára, de aztán az esőre álló idő meggyőzött, hogy jobb lesz nekem az erőnlét terme. Ma is, meg holnap is, akkor muszáj lesz, mert megbeszéltem Améliával a találkozót, ahol átveszi a kölyköket. Addig viszont még velem vannak, így be is gurulok velük a téliszünettől üres erőnlét termébe, hogy a babakocsit a sarokba állítsam, majd egy nadrágcsere és cipőcsere után - pólót nem szoktam ilyenkor viselni - rutinos mozdulatokkal vegyem ki a kölyköket. Az utóbbi időben, számos youtube videó megtekintése után, megtanultam, hogy hogyan tudok úgy edzeni, hogy a fiaim is velem vannak, így aztán nem mondhatják, hogy elhanyagoltam őket. És, amennyiben igaz a feltételezésem, hogy van bennük minikamera, amin a tancinéni az életünket skubizza, akkor adok neki egy kis műsort ezzel.
Bő fél órája lehetünk bent, amikor Alexandre egy kicsit nyafogni kezd, így megcserélem őket, és hátulról ő kerül előre, míg Ernest megy hátra a kendőben, amit a nagyanyám megtanított felkötni. Riasztó, hogy ezek a dolgok mennyire könnyen mennek már, ahogy az is, hogy amióta megvannak a kölykök, azóta mindig felmerül a nagyszüleimnél a gondolat, hogy legyen unokájuk. Majd megkérem a tannénit, hogy had maradhassanak meg, mert a nagyikám odáig van.
- Mindenkinek jó? Szuper, ha hiszti lesz, babakocsiba zárlak titeket. - persze sosem tennék ilyet, de fenyegetni jó. Így hát ezzel a felállással kezdem el felhúzni magam, és közben minden pihenő időben mesélek valamit a srácoknak is. - Anyukátok kisimultan értetek jön, hogy elvigyen titeket, de tárgyalásra készül, szól fogadok veletek egy-egy sarlóban, hogy még aznap vissza is fog hozni titeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Először azt hiszem Márk csak késik, aztán meghallom bentről a hangját és azzal ki is nyitom a terem ajtaját. A küszöbön állva hallgatom kicsit, hogy  a házi feladat gyerekeinkkel beszélget.
- Buknád - az ajtó mögöttem csukódik, de én már ráérősen és ugyebár kisimultan lépek beljebb. Picit mozgatok az üres babakocsin, kékjeimmel körbepillantok mert még nem igazán jártam az erőnlét termében ilyen kongó üresség mellett. - Megoldottam, arra az időre, és ne aggódj, nem tervezem őket a babakocsiba zárni, mint te, te szadista - mosolygok, mert igen sikerült pont ezt meghallanom a folyosóról. A bordásfal mellett elhaladva érek oda hozzá és a ráoperált feladat gyerekekhez.
- Meg merjem kérdezni ezt hogyan sikerült összehoznod? - mutatóujjam apró köröket ír a levegőben a babatartó technikára utalva. - Nekem nem ment. Bűbájt használtam, vagy felváltva fogtam őket, de nem is fordult meg a fejemben, hogy edzés közben felaggassam őket mint a karácsonyfadíszt - nem mintha mostanában sokat edzenék, maximum kelt tésztát gyúrtam az utóbbi hétben, ha az számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Nocsak, itt van anyátok. - engedem el kezeimmel a rudat, hogy könnyedén földet érjek, és közelebb lépve hozzá, elvigyorodjak a karkötőre pillantva, felemelve a jobbomat pedig megmutassam neki a sajátomat. - Szomorú, hogy csak majdnem mosolyogtatott meg. Úgy voltam vele, hogy személyesebb, mint egy könyvutalvány. - rendesen büszke voltam magamra, ő pedig elintézte egy majdnemmel.
- Őszintén? Kurvára nehezen. A nagyanyám tanított meg rá, vagy százszor meg kellett csinálnom, mire már rutinból ment. Ha van kedved, átadom őket neked, csak nem ezzel a kendővel, ez az edzőskendőnk. De van ott másik. - ha meg átveszi őket, akkor én egy kicsit meg tudom törölni a felsőtestem.
- Élvezik. Szeretik a tested melegét, meg azt, ha mozgásban vannak. Látod, egy sérülés sincs rajtuk, és mind a kettő él. Jó jegyet fogsz kapni, ne aggódj. - kacsintok rá, mert hát tudom, hogy ez neki fontos, és ezért is nem akartam cserbenhagyni. Megszívta, mert én lettem a társa, és azért is, mert pletykálnak rólunk, ezért próbálom kényelmesebbé tenni számára a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy gondolom, hogy akinek nehézségei vannak annak segíteni kell. Nekem is nagyon jól jött, amikor valamiben elakadtam. Most a tanulószobába tartok, mert egy elsős felkeresett, hogy elakadt az egyik tantárgynál. Mondtam neki, hogy szívesen segítek. A tanulás mellet azért szerencsére marad időm. Gyorsan összepakoltam a tanulós cuccom és elindultam a tanulószobába. Ott találkozom Lisaval. Kicsit izgulok. Mert még sosem korrepetáltam. Csak házit készítettem osztálytársakkal. Mikor oda érek leülök az egyik székre és előveszem a tanuláshoz szükséges dolgokat. A füzetemet, tintát-tollat és a szükséges eszközöket. Így várom a kis diákot. Amíg várakozom gyorsan átveszem az első éves varázslatokat, gyógynövényeket. Minden lehetséges dolgot, mert még pontosan én sem tudom, hogy miből korrepetálom. De szerencsére mindenre gondoltam. Mondjuk, ha bájitaltanból akkor abból nehéz lesz. Mondjuk az elméletet eltudom neki mondani. Szóval végül is bármilyen tárgyból is kell felkészültem. Csendben várakozom. Valaki éppen bejön az ajtón. Oda kapom a fejem és megpillantom Larissat. Intek neki, hogy itt vagyok. Végig nézek rajta és elmosolyodom.
- Szia! Miben kell segítség? miben akadtál el? – kérdeztem mikor leül. Aztán elkezdtem előszedni a táskámból azt a füzetet, amiből tanulni fogunk. Majd tekintettemet a lányra emelem. Kicsit elkalandozom. Eszembe jut, hogy milyen volt nekem az első évem és hogy mennyire izgatott voltam mindig és mennyire bennem ált a szám. Elmosolyodom és a füzetemre nézzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Nem "mi", hanem "tessék"! - forgatta a szemét a néni. Még egyszer eljátszotta a mozdulatot, mikor Zimmermann már kérdezett is.
 - Szerinted én azt figyelem, ki mászkál errefelé? Van ennél fontosabb dolgom is! - dülledtek ki a portréalak szemei.
 - Ráadásul tudtommal nem jutottunk még ilyen mélyremenő következtetésekig - fűzte hozzá száját húzva Kakasi, s egy fáradt sóhajjal egybekötve szólt Miklósnak. - Volt valaki a közelmúltban, aki megzavarta a munkádat? Zajongással? Rendbontással?
 - Csak olyanok vannak! - A férfi fontoskodva igazgatni kezdte a fejébe húzott süveget. - Tegnap rohangált itt az a szőke eridonos suhanc. Meg üvöltözött egymással két navinés. Na és arról nem is beszélve, hogy kora reggel valaki kürtszóval ébresztett minket! Matildának is megmondtam, hogy ha ez így megy tovább, újra kérvényeztetni fogom, hogy az igazgatói irodába helyezzék át a keretemet, mert ez már botrányos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós hebegve prezentálta széttárt kezeivel füstölgő üstjét Zimmermannak.
 - Egy történelmi jelentőségű áttörés előtt állok éppen. - Kakasi kelletlenül legyintett egyet. Talán a fiúnak. Talán magának, hogy ép ésszel bírja a festmény nonstop hülyeségét. - És nem, nem láttam, ki volt. Ha megbocsátanak - ezt már kicsit félszegen mondta ki, mert attól tartott, hogy a tanárnő megint rákiabál. De úgy látszik, neki is elég volt Miklós hisztijéből, hagyta, hogy visszatérjen a munkájához.
 - Ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, de talán... - megfontolt léptekkel ment tovább a folyosón, valaki olyat keresett, aki sokkal beszédesebb az alkimistánál.
 Halk köhintést kaphatott el a levitás, ha jól fülelt. Ismételten, amikor a tanárnő eléggé messze került a tanulószoba bejáratától. Volt egy ovális képkeret a túlsó falnál, első látásra teljesen üresnek tűnt. Mégis abból az irányból érkezett a félénk hang.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hallgatja Zsófit és igyekszik elképzelni a jelenetet, amit a lány leír, de őszintén szólva egyszerűen nem látja maga előtt az elhivatott és meleg mosolyú Feigler Gábrielt. Abban sem biztos, hogy egyáltalán szereti, nemhogy a "maga módján". És ezen az elemi mágia még tovább rontott. Az indifferenciából kétkedés és gyanú lett. A hangján is hallani a következő mondatnál, hogy mennyire hitehagyott ebben a témában.
- Nah. Még ha a világ legjobb elemi mágusa lennék, szerintem az ő szemében akkor is attól még elemi mágus vagyok.
Lehet, hogy csak Anna pesszimizmusa az egész, lehet az is, hogy sajnos pont beletenyerelt, de ezt csak Gábriel tudja valójában.
Pislogás nélkül veszi tudomásul, hogy a szarkazmusa úgy lepattant, mint pajzsbűbájról a lefegyverző átok. Jó, akkor ilyen fajta dologgal nem próbálkozik inkább, ez tök ciki. Miért van az, hogy a filmekben és könyvekben a szereplők frappáns replikái mindig betalálnak, míg az övé... mindegy.
Lemondóan leereszti a vállait, mert a nő érvelése végülis teljesen jogosnak tűnik. Attól még yuck és too much, Anna még határozottan zavarba jön ezektől a romantikus témáktól.
- Okés, akkor nem tabuk a ciki történetek. - Bólint, bár tudja, hogy ilyen fiúkkal kapcsolatos mellélépésektől annyira nem kell tartania. Mármint nem rohan utánuk és ők sem rohannak utána. Ez elég nyugodt status quonak tűnik az életében egyelőre.
- Egész addig nem pörögtem ezen gondolatban, amíg nem kezdte el mindenki mondogatni, hogy mennyire veszélyes. - Aztán csak úgy átragadt. Emlékszik, hogy az eredeti reakciója nem volt vészes. Még arra is gondolt, hogy ez tulajdonképpen egész menő, de aztán csupa olyan felnőtt vette körbe, akik magyaráztak és magyaráztak, és folyton figyelmeztették mindenre.
- Meg.. elég megalázó lenne, ha a saját apám vinne be a zengőbe. - Volt egy komoly """apa-lánya""" (sok idézőjellel) beszélgetés arról, hogy ha Anna nem tanulja meg kontrollálni magát és bármi történik, Gábriel zokszó nélkül viszi majd be, nem érdekli, hogy a saját lánya.
- Hát - most először tördeli a kezét zavartan, mert bár mikor az anyjának mondta el, a nő lelkesnek tűnt és mosolyogva támogatta, azért tudja, hogy az "álmai" kicsit gyerekesnek hangozhatnak.
- Író, jó lenne, ha író lehetnék. Semmi köze a tűzhöz mondjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ez szívás.
Csúszik ki a számon talán kicsit meggondolatlanul, de őszintén. Tényleg az, ha így tekint rád az apád, én már csak tudom, engem a nevére se vett, és évek óta dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk jó legyen. Nem volt rossz, bárcsak az lett volna, semleges volt, és annál nincsen rosszabb, azt nem tudod könnyen elmozdítani.
- Mert az emberek mindig pesszimisták és katasztrofaturisták. Leginkább egyzserre, ráadásul a médiumok is sokkal szívesebben hoznak le olyan cikkeket, mint az amputoportálás, az elszabadult sárkány meg a megcsalások. A jó dolgok valahogy mindig később kerülnek a felszínre, mert elnyomja őket a dráma. Ezért gondolja valaki azt rögtön, hogy veszélyes az eleme. Különösen a tűz esetében.
Tudom, hogy ez így nem a legvigasztalóbb, és azt sem kérhetem, hogy ezt el is higgye nekem, csak mert én vagyok a felnőtt és azt mondtam. Én is utálom az ilyen magyarázatokat, és tudom, hogy az, ha gyakorlati példán keresztül mutatja meg az ember, sokkal többet ér. Így hát, ha még csak szóban is, de gyakorlati példákat vonultatok fel én is.
- Egy kívülálló, aki sosem tapasztalja meg az elemek erejét többnyire úgy idézi fel az elemeket, hogy tudsz vizet fakasztani, ami jó, fel tudsz támasztani egy haldokló növényt, ami jó, le tudod hűteni a levegőt, ha nagyon meleg van, ami jó, és fel tudod égetni az egész várost, ami rossz. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy képes vagy manipulálni egy ember vérét, a beleegyezése nélkül, képes vagy szándékosan előidézni egy földrengést, amibe emberek halnak meg, képes vagy elektromos támadó ártásokat létrehozni és képes vagy arra, hogy egy kihülés közelébe kerülő ember testhőjét megemeled. Akkor ki is a veszélyes? Ilyen alapon a másik három az, míg te nem vagy. A tűz mindig is a legveszélyesebbnek lesz tulajdonítva, Anna, még ha a fejünk tetejére állunk is.
- Igen, ez nem is hangzik úgy, mint a legjobb összekovácsoló pont.
Valószínűleg, ha csodálatosan elsajátít mindent, akkor sem lesz jobb a helyzet közöttük, és sajnálom őt, mert egyik gyerek sem érdemli ezt. A saját helyzetem hatására fogadtam örökbe Erikát, és, ha tehetném nem ő lenne az egyetlen, csak hát, egyedülállóként nem olyan könnyű.
- Ez nem biztos, mert az írás öröme, az ihlet, a kreativitás, ezek mind éltetik a tüzet, ezért érzed néha azt, hogy ki akar szaladni belőled, mert annak, ha írsz is van egy adrenalinfoka, és a tűz ebbe kapaszkodik. Tudom, hogy ezt furcsa elképzelni, nem is biztos, hogy jól adom át, de figyeld meg egyszer azt, hogy milyen bizsergés fut végig a bőröd alatt, amikor írsz. Ott lesz, a különös kis érzés. Viszont, mit szólnál, ha egy kis gyakorlati része is lenne a mai napnak. Csak egy kis egyszerű. Én az elején mindig apró lángokat hívtam elő, főleg az ujjaim hegyén. Alakokat, formákat készítettem belőlük, és ezzel szórakoztattam a Podinomat, aki most úgy csinál, mint aki elbújt, de valójában az a párna kisebb, mint a feje.
Eddig nem pillantottam rá, de a szemem sarkából láttam, hogy milyen büszke arra, hogy elbújt, és valójában nem szoktam soha elvenni a kedvét ettől, sőt, sokszor játszom vele, hogy nem látom, pedig ott van, ő meg boldog, amit a narancssárga füsttel jelez nekem. Vagy ez, vagy túl agresszívnak tart.
- Megpróbálod, nos előcsalogatni a rejtekéből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Ez az, igen, csodálj! - vigyorgok rá, még egy kicsit illegetem is magam, nem túl férfiasan, de legalább lehet rajta röhögni. Egyébiránt lehet, hogy kicsit eltúloztam az unatkozást, mert azért a professzorok nem nagyon hagynak élni minket. Mégis akadnak olyan napok, amikor nincs kedvem semmihez.
- Rosszabb lennél? miből gondolod? Mert nem vagy olyan, mint a legtöbb lány? - kíváncsi arccal nézek rá, nem tudom, hogy miért lenne rosszabb másoknál. talán furcsább, mert nem úgy viselkedik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de nem látom úgy, hogy túllépne bizonyos határokat, amik már ténylegesen nem tetszenének. Az, hogy vannak olyan szokásai, dolgai, amik másoknak nincsenek, még nem biztos, hogy rosszabb lenne bárkinél. Például ott van a sokat emlegetett Diaboli, na nála biztos nem rosszabb. Mondjuk ő fiú, tehát máris előnnyel indul a szemben Julcsi.
- Ha az lenne, akkor nem épített volna rá fel nyilvános céget az apám - kuncogok.  Nem nagyon ismerek olyan törvényt, ami ezt tiltaná, illetve egyáltalán nem ismerek ilyet. - Hú ez már túl mély, hogy ezt megértsem. Általában gazdagok veszik igénybe, ha éppen féltik az életüket, vagy mondjuk nem akarják, hogy megtudja a férje-felesége, hogy éppen hol van. Már érted, na - vörösödök el picit, mert tényleg van néhány hóbortos gazdag, aki így próbál alibit csinálni magának. - Persze ez az egész csak feltételezés egy fiatal srác részéről - tárom szét mosolyogva a kezeimet, mert ugye tudok dolgokat, de biztosan nem fogok konkrétumokat mondani a súlyos titoktartás miatt.
- Na igen, talán nem fenyeget a veszély - mondom ki Julcsi hangján, de aztán csak elnevetem magam, miközben elindulunk nem ott lenni. Nem kéne ott lennünk, még a végén azt hiszik, hogy nem mondtunk igazat, pedig igen.
- És te mit csinálsz, amikor nem unatkozol és nem tanulsz? Kviddics érdekel? - azért illik megkérdezni, mielőtt visszakérdez és áradozni fogok egy unalmas témáról. Azt azért csak nem kéne. Közben a folyosón vigadnak a képek, ahogy szokták, de biztosan szellőztettek már, mert az általános borszag most nem érződik. - Azért nekik nem olyan rossz, vidámak mindig - mutatok egy éppen keringőző festménypárra, akik pár pillant múlva beleborulnak a tömegbe, felborítva a zenekart is. Nevetni kezdek, ahogy a felháborodás-hullám elindul, de szinte pár másodperccel később helyreáll a rend. Ezért is jó ez a folyosó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.