Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egytől tízes skálán mennyire gáz egy fiatalabbtól segítséget kérni? Van az a pont - és ez általában hamar eljön -, amikor magasról telibe fossa, hogy ki mit gondol erről. Neki arra van szüksége, hogy valahogy átmenjen majd mágusjogból az év végi vizsgán. Átkozza a napot, amikor felvette a tárgyat, de már nem adhatja le. Rohadtul nem mondták, hogy ezt is tanulnia kell majd, viszont mint utólag felhomályosították, a jogi alapokat majdnem mindenhol lenyomják a torkukon. Szóval hallgathatja egész nap, hogy mit szabad és mit nem. Mintha ne tudná alapból. Kívülről fújja... A sok jogi szöveg olyan, mint egy bemagolandó színpadi szerep. A tudomány akkor állt meg nála, amikor belekérdeztek az összefüggésekbe.
Határozott léptekkel ront be a szobába, majd szétnéz a jelenlévőkön. Csettint a nyelvével, amint meglátja Lilit az egyik asztalnál ülve, s megindul felé. Szüksége van rá. Reméli, hogy a családja nem neheztel már rá, amiért a tavalyi üvegház látogatáson figyelmetlenségből leverte azt a ritka növényt, de most úgy érzi, bármit megtenne a segítségéért, mert a srácoktól hallott a korrepetálásairól, na meg azt is mondták, hogy nem az a tipikus stréber kinézetű csaj, hanem csinos. Nem tévedtek.
- Szia... Lili. Izé, zavarhatlak? - lép oda mellé, s nem úgy tűnik, mint akit érdekelne egy nemleges válasz. Fúj egyet, majd folytatja. - Rajmi vagyok amúgy, talán emlékszel is rám. Figyelj, ki tudsz segíteni mágusjogból egy kicsit? - támasztja meg kezét az asztalon, ahogy fölé hajol hízelgő hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vette észre a könnyeket Lili szemében, de amint meglátja, földbe gyökerezett lábakkal dermed meg előtte. Pár másodpercig csak nagyokat pislog, aztán vakargatni kezdi a tarkóját, és lesütött szemekkel, zavartan habog valamit.
- Baj van? Rosszkor zavarok? - fogalma sincs, alkalmas időben támadja-e le a lányt, de nagyon úgy tűnik, hogy nem. Főleg, miután annyira sikerül meglepnie, hogy még hátra is nyomja magát a széktámlának. - Öhm, jah. Én voltam. Még egyszer nagyon sajnálom. Máskor jobban fogok figyelni - ígérget hajbókolva. Azt nagyon tud. Boci, kiskutyaszemekkel nézni, szenvedéllyel a hangjában győzködni. Akár a színpadon. Ezúttal a kétségbeesettség is visszaköszön tónusából. Kell neki Lili segítsége. Amilyen szórakozottan idézi fel az üvegházas emléket, annyira zavarba hozza vele Rajmit, mert nem tudja eldönteni, hogy mérges-e rá, vagy bejött neki, hogy kárt okozott az anyjának. Ki tudja, mire gerjed.
- Most miért? Büntiben vagyok? - kerekedik el a szeme a döbbenettől. Elveszi a kezét az asztalról, és a zsebébe süllyeszti. Miközben ujjaival benne matat, megcsörren némi apró. - Nem ingyen gondoltam ám... - kacsint vissza beszélgetőtársára. Fizetne, bár azt inkább csak végső esetben. Egyebet is fel tudna ajánlani, ha úgy van.
- Jah, biztosan megérteném, ha elismételné azt, amit az órán se értek - forgatja meg a szemét, de nem akar túlságosan felháborodni, mert azzal megsértené a másikat. Akitől éppen szívességet próbál kérni. Anélkül, hogy könyörögni szeretne. Az olyan megalázó. Marad a színészet.
- Csomó jót hallottam amúgy rólad. Minden értelemben - mosolyodik el, s hogy egyértelmű jelét adja maradási szándékának, kihúzza a Lilivel szemközti széket, és helyet foglal rajta.