Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevetnem kellett, de nem gúnyból vagy kárörvendésből. Az öröm hozta fel belőlem a jókedvet, ami köszönhető volt a már elfogyasztott italoknak is, ám az, hogy egy ismerős ismeretlennel sodort össze a sors, megdobta a kedvem. Egyedül amúgy is kezdtem elunni ezt a koncertet, asszisztálni nem akartam a barátnőim srácai mellett, szóval ha Helvey most nem botlott volna belém, akkor valószínűleg tovább tébláboltam volna a színpad előtt, vagy visszamegyek a szállásomra. Belián viszont a lehető legjobbkor jött, az italt meg is köszöntem, s máris koccintásra emeltem a poharat, ha már volt oly kedves, hogy meghívott.  - Áhá, szóval így ismerkedsz, jó duma - nevettem el magam, ezzel picit húzni akartam, meg egy kis mosolyt kicsalni belőle, vagy még többet, ha eddig még nem nevetett eleget.
- Huhh, most megnyugtattál, mert halkan megsúgom neked -közelebb is kellett hajolnom, hisz tombolt a zene, s csak így tudtunk kommunikálni - Nem bírom a levitásokat, annyira okoskák, hogy az már fáj - nevettem el magam, de ezzel is inkább a lányokra gondoltam, mert a fiúk közt azért akadtak olyanok, akikkel normálisan el lehetett beszélgetni.
- Egészségünkre! - koccantak végül össze azok a poharak, s a kóstolást követően elismerően hümmentettem, mert akaratlanul is eltalálta az egyik kedvenc italomat. - Mindig Mohijo-val mászkálsz, vagy ez véletlen választás volt? - kíváncsi mosolyra húzódott a szám, bár úgy láttam, hogy sört iszik. Akkor talán valaki másnak vehette az italt, talán azok közül valakinek, akit keresett. Még szerencse, hogy nem találta meg őket, így jutott el hozzám ez a finom itóka. - Néhány barátnőmmel érkeztem, de ők - legyintettem egyet mosolyogva - találtak már társaságot- jegyeztem meg, pillantásom lopva végig futott Helveyn. - Mit szólnál, ha együtt buliznánk? - kérdeztem egy mosollyal, s még mielőtt szólt volna, már belé is karoltam, és kicsit előrébb húztam őt, egy kicsit üresebb placcra, hogy kedvünkre táncolhassunk, s élvezhessük a zenét. Felé fordulva pördültem is egyet, majd a csípőmet mozgatni kezdtem a zenére, s rámosolyogtam Beliánra, majd nevetve neki löktem oldalának a  csípőmet. - Szereted ezt a számot? Mi a kedvenced? - füléhez hajolva kérdeztem, majd újra kortyoltam a poharamból, amiből lassan ürülni kezdett a finom Mohijo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindennél nagyobb szükségem volt erre az estére, a kikapcsolódásra. És úgy tűnik a sors is így gondolta, mert a szerencse mellém állt, és pont abba a klubba irányított, ahova a rellonos csajnak szabad bejárása volt. Olyan könnyedén jutottam be a helyre, mintha oda tartoznék születésemtől fogva. Reina pedig igazán segítőkésznek mutatkozott a helyzetben, és rögtön biztosra vettem, hogy sikeresen fogom elkönyvelni az estét. Követtem is hát lányt rögtön. Válaszára csak bólintottam, nem kérdeztem többet. Ismerem én ezt a "jó kapcsolatok" dolgot, a családom erre építette az életét. Én mondjuk lassanként vágom el minden aranyvérű kapcsolatomat, de csak idő kérdése, hogy más körökből hasonló ismeretségekre tegyek szert. A családon belül pedig így is könnyen megszerzek bármit, hiszen pont Milánóban is így kötöttem ki.
A zene azonnal magával ragadott, arcomon pedig széles mosoly ült, úgy engedtem, hogy iskolatársam vezessen tovább. A két őrt csak egy gyors pillantásra méltattam, és nevetve haladtam is tovább. Csak a vélák említésére fagytam le egy pillanatra, merthogy velük volt némi kellemetlen tapasztalatom. A hely aurája azonban erősebb volt annál, minthogy itt leragadjak. A zene húzott magával, az ital gondolata már önmagában jókedvre derített, a tánc pedig mindennél jobban vonzott. Reina azonban a pult felé indult, nekem pedig egyelőre nem volt kedvem egyedül maradni, így követtem a lányt, és kezdetnek rendeltem egy Gin Tonic-ot.
- Egészség! - emeltem meg kicsit a poharam, mielőtt belekortyoltam volna a hideg italba. - Na, mi a terv? Látsz jó pasit? - Szememet körbejárattam a helyen, mint a vadmacska, aki prédája után kutat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az élete megint kicsit komédia. Visszaköszön minden az előttről, hogy összetört és ez nyugalommal tölti el. Nem mosolyog az emlékeken, mert nem tud és nem akar, viszont nem könyörög a sorsnak egy szebb fejezetért. Csak sétál, apró ruhákat néz. Elvesz ő is egy apró zokni és a fejét csóválja.
- Régen ebben elfértek a mobiltelefonok. Nekem is volt, szörföző kutya volt rajta – bár azt kapta, de mindenesetre, a kis gombos csoda benne pihent, amíg el nem hagyta. Egy ideig működött csak az új készülék varázsa, aztán utána azzal verték be a szeget a falba. Csakhogy ezt a mostanival nemigen lehet, annak kijelzője azonnal törik, ha leesik, szegről nem is merne beszélni még a közelében sem. Főleg, mert akkor egy hétig csavarbolt hirdetéseket olvas majd. Nem is mer belegondolni, hogy most majd hány kismama, babadolog cuccot dob majd fel neki az internet. Mert hát az tény, hogy mindent IS figyel.
- Orosz tudósok? Hány vodka után? – a csíkos Adidas melegítőben persze. Jó, hát nem reprezentatív felmérést készülnek írni és ez a lényeg. Kell pár dolog, együtt szerzik be és minőségi időt töltenek együtt. Kis családi program.
- Jó, majd jövőre már más lesz. De a szeretet érzik és értik, az a lényeg. Meg, hogy hogyan kell tökéletesen a nagy fotók előtt a tortába tömködni a lábukat és a kezüket – bólogat nagyokat, mivel ehhez nem kell tudós sem, ez tény. Mondjuk, azért is van, sokan direkt egy krémes tortát vesznek elsőre, amit lehet pacsmagolni, a vendégeknek jó lesz a másikból is, ami azért kell, hogy a nagy és hosszan égő tűzijáték lehessen benne. - Viszont akkor én ezeket nem hagyom itt, ha csak később is veszik fel – keresi ki a méretet, bár reméli, hogy jó lesz, ahogy maga elé tartja, kb jónak is látja. Így marad a kezében egy zöld és egy kék dinópizsoma, csakis azért, mert a rózsaszínt túlzásnak tartja. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a nap slágere. Mármint, ha lenne 360 hónapos, nagy marha farkasokra, akkor természetesen azt is leakasztaná.
- Hát nem muszáj azt követni, csak inspiráció, érted – mutogat, mintha nagy művész lenne. - Jaj ne is mondd… múltkor IKEA-ztam, hagyjuk is hogy sikerült, de míg vártam Denis-re, találtam egy olyan kényelmes ágyat, te jó ég… De sehogy se tudom odavitetni, mert hát, ha… Értem én, hogy titkolózás, de lehetne a csomagküldőknél beépített ember aki látna egy kódot, ami minket rejt és tudná, hogy ez hopp ide való. Szép álom – sóhajt fel, hogy az az ágy is ott marad, meg a Wish és Aliexpress rendelések is, ha ezen múlik. El lehetne jönni érte ide a fővárosba, csomagpontra, de az macera. - Szerintem nagyon gáz a talár. Sose hordtam, vagyis egyszer, amikor valaki kölcsönadott egyet valamelyik évnyitón vagy zárón. De ehh. Kicsit fapados ez a mágusvilág – ecseteli, persze halkan, nehogy épp emiatt bukjon le az egész és mehet akkor a rács mögé, mert elcseszte. Követi Dimi tekintetét, amint megérzi a derekán a kezét. Felkuncog, ez mindig jó móka, mint rájött, az emberek nem tudnak két, egymásba kapaszkodó, összebújó férfival kezdeni, főleg nem bababoltban. Dimi vállára támasztja az állát végül és felpillog rá.
- Dehogynem, kedvesem. Ők ebben gyakorlottabbak – pillant a nő felé, a saját nyelvére harapva, hogy ne nevessen. Elindul utána, ugyan a sorok között nem épp jó összebújva, de hátranyúlva fogja meg Dimi kezét és andalog a közben kicsit zavartan magyarázó nő után. Végül megáll, úgy néz ki, itt ünneplők vannak.
- Jesszusom. Abban már most férjhez is lehetne adni – mutat egy puccos, fehér szoknyácskára, amelyen még kis kövek is vannak, ha jól nézi. Már bukta, mert az lejön és megeheti. De biztos valakinek így is kell. - Szerinted..? - pillant a másik felé, amikor egy klasszikusabb vonalat mutogatnak nekik. - Mi egy kicsit különlegesebbet szeretnénk. Ami eltér. Ha nem lenne ezer fok, simán lehetne két apró, mini rock and roll páros. Most gondolj bele, az a pici bőrkabát, tütüvel – nevet fel, majd hagyja, hogy a nő megpróbálja meggyőzni őket. Mert ugye feltétlen kell a rózsaszín.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondhatni, hogy sikerült MinJaenek újfent elvesznie. Tudta, hogy Budapesten van, viszont el nem tudta képzelni, hogy a városon belül hova került. Eredetileg csak pár dolgot venni érkezett a városba, de a bevásárlóközpont keresése közben egy nagyobb tömeget követve egy teljesen ismeretlen helyre tévedt. Eddig csak kapkodta a fejét, viszont most megállt egy pillanatra - a mögötte haladók elharapott morgolódásokkal jutalmazták ötletéért - és végre ténylegesen körbenézett. A murvával jelölt út egy lelátókkal körbevett pályára vezetett. A lelátókon már nagyobb tömeg gyűlt össze, azonban MinJaet jobban foglalkoztatta a háttérben sürgölődő lovak, lovasok és lovászok tömege. Majdnem olyan, mint az otthoni vadászversenyek előtti sürgés-forgás. Gondolta magában, miközben megindult a lelátók mögé. Nem volt egyszerű haladni a nagy tömegben, de a ruhája egészen hasonlított a szorgosan segítő lovászok ruhájára, úgyhogy akik időben észrevették arrébb léptek az útjából. Egyedül haja árulkodhatott arról, hogy nem teljesen illik a képbe - habár Budapesten sok színes hajviseletet látott, az ő ezüstös-fehér tincsei még mindig messze kiríttak a tömegből-, illetve az elképedt kifejezés, amivel vizsgálta az előtte elhaladó lovakat. Nem volt szakértő, viszont élvezte, milyen gyönyörűek az állatok.
Kíváncsi révületéből egy integető középkorú férfi hangja rángatta ki, aki be akarta fogni munkára. Riadtan elkezdte rázni a fejét, kezével ráerősítve, és hátrálni kezdett. Vagyis kezdett volna, hacsak nem ütközik bele valakibe. Riadtan pördült körbe a sarkán, hogy bocsánatot kérjen, és meglepve találkozott tekintete egy nála majd' egy fejjel alacsonyabb lányéval.
- Ne haragudj, nem vettem észre, hogy valaki van mögöttem. - Korához képest már mély hangja most természetesen cserben hagyta, és inkább egy oktávval feljebb jöttek ki a hangok, amitől még inkább zavarba jött a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szíve a torkában dobogott, pedig nem egy versenyt tudhatott már maga mögött, mégis, mindegyik teljesen más, a hangulat, a közönség, a versenyzőtársak… nemrég Jankával egymás nyakába ugrottak, rendesen, ahogy gyerekekhez illik. Annyi inger érte, hogy épphogy bírt összpontosítani a feladatára, és szépen megigazította fekete fríz gyönyörűségének a nyergét, amikor a baleset történt.
- Ó! – kicsit elképedve meredt a társára, és agyában lázasan kutatta, honnan olyan ismerős a srác. – Nem történt semmi, te jól vagy? Mintha már láttalak volna valahol…
Nem volt benne biztos, sok arc fordult meg az Eridonban, még úgy a kastélyban, úgyhogy nem csoda, ha sor kerülhetett rá, valamikor tanév közben, hogy elhaladtak egymás mellett.
- Molnár Zselyke, díjugrató – nyújtotta a kezét barátságos szándékkal, a Bagolykövet nem merte hozzátenni a bemutatkozásához, nehogy bakizzon, nem rajongott volna, ha bajba kerül a varázsvilág felfedésével, annak komoly következményei lettek volna.
Még volt fél óra indulásig, úgyhogy addig ráért beszélgetni. – Segíthetek valamiben?
Volt egy olyan érzése, hogy a srác talán eltévedt, és nem találta a saját székén a lelátón, ez sem egy ritka eset, ekkora tömegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

De még milyen bajba! Úgy véli, felesleges megosztania minden ördögi tervét, mert hát akad ugyebár egy pár. Addig is, amíg ezek variációs kombinációját igyekszik kitalálni, előveszi pálcáját, elvégre ő maga egy akkora felület, amit lehetetlen egy ponton túl nem eltalálni. - Nem mondtad, hogy nem használhatok pálcát, szó sincs csalásról - nevetve folytatja a dodge-olások sorát, Máriának tulajdonképpen esélye sincs arra, hogy gyenge pontot találjon, de álmodni nem csupán szabad, hanem kell is.
Ám egyszer minden véget ér, egészen pontosan akkor, mikor a szó szoros értelmében a vállára csapja, akár egy neandervölgyi ember a választott asszonyát. Mindenféle szégyenérzet nélkül paskolja meg a lány fenekét, mert ugyebár miért is kéne rosszul éreznie magát? Ez tulajdonképpen jár neki. Egészen addig vélekedik így, míg a levitás alattomos módon nem dobja hátba a cukorkákkal, akkor ugyanis megáll egy helyben  és nem mozdul.
- Győztél? Egészen biztos vagy ebben? - meg se moccan, csak hallgatja, ahogy Mária büszkélkedik ezzel a cselnek nevezett aljas galádsággal. De hát legyen. Megvonja vállait - amit a lány pontosan jól érezhet -, majd egy kicsit nagyobbat, de még mindig jócskán fájdalomhatár alatt, rácsap a fenekére és a háló felé veszi az irányt. - Rendben kisasszony, ha így, akkor legyen így - hangja derűt sugároz, ám magabiztossága némiképp ijesztő lehet a másik számára. Mi az, amitől ennyire vidám? Abban a pillanatban kiderül, amikor az ágyhoz érnek, akkor ugyanis Henrik egy laza, de lendületes mozdulattal megragadja a vállán pihenő testet, s mintha csak az ágyra akarná dobni, leveti magáról. Arra természetesen odafigyel, hogy kedvese puhán landoljon az amúgy is vattacukor könnyedségű ágyba, majd nem habozva egy pillanatot sem, azonnal fölébe kerekedik négykézláb mászva.
- Szóval cselezgetünk. Mit szólsz ehhez? - azzal mély levegőt vesz és belefúj egy hatalmasat Mária nyakába, hogy baljával csiklandozni kezdje. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy az esetleges kapálózás esetén ne találhasson el olyan érzékeny részeket, melyek nem csak a bohóckodásnak, de nagyjából az egész napnak és Henrik férfiasságának is véget vethetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én rendben vagyo- Óóó - A fiú elkerekedő szeme a lány mögött óriásnak tűnő lóra vándorolt. Gyönyörű ló volt, látszott, hogy rengeteg energiát fektettek abba, hogy így jelenjen meg, és kissé úgy tűnt, mintha ezzel a ló is tisztában lenne - tartása büszkének tűnt MinJae számára.
Az elhaló mondatra a fiú ismét a lányra fordította figyelmét. Jobban megnézve ő is úgy érezte, már összefutott a lánnyal korábban, és mivel az iskolán kívül nem nagyon merészkedett, sőt, az órákon kívül nem nagyon találkozott más házak diákjaival, minden jel arra mutatott, hogy egy másik Eridonos állt előtte.
Ennek mégis mekkora az esélye? Habár a mondat a fejében hangzott el, az apró nevetés, amit a hihetetlen egybeesés okozott, már valóban elhagyta a fiú száját. Mire észbe kapott, remélte, hogy a lány nem hiszi azt, hogy rajta nevet, úgyhogy gyorsan rámarkolt a lány kezére, és viszonozta a köszöntést.
- Park MinJae, profi eltévedő. Örvendek. - Próbálta ezzel a gyenge viccel elütni az előbb okozott esetleges rosszérzéseket. Fültől fülig érő vigyort villantott a lányra.
- Őszintén szólva nem tudom, hogy hova csöppentem, én csak vásárolni akartam magamnak pár nyári ruhát. Ez a mugli tömegközlekedés néha nagyon bonyolult, ezért inkább gyalog indultam el, de úgy tűnik így is sikerült rossz irányba mennem. - Tarkójához emelte a kezét, zavartan megborzolta haját, közben kissé oldalra fordította a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Még ő is nevetségesnek találta, hogy egy versenyre tévedt be egy bevásárlóközpont helyett. Hogy oldjon kicsit a saját zavarán, a lány mögött türelmesen álldogáló lóra bökött.
- Ő a tiéd? Nagyon szép állat. - Bízott benne, hogy a lány mesél neki kicsit az állatról, és talán arról, hogy mi is folyik pontosan itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bristol; április első hétvégéje
Azt hiszem kezdek nőiesebben viselkedni: - Tudnod kellett volna! - nevetem el magam, ezzel egyúttal jelezve is, hogy túlkarikaturizált alakításom nem sértődöttségem jele, csupán megelőzi az incselkedő nyelvöltést, és a következő támadássorozatot. Hánykolódva fogadom a paskolásokat, hatásukra össze-összehúzódva ficergek, de megfelelő memóriakártya hiányában csak az egyik rendszerparancs fut le: diadalittasan kezdem ünnepelni magam szóban, és csupán fizikailag van érkezésem reagálni a hátsó felemet ért méltatlan abuzálásra. Oké, ez nagyon rosszul hangzott.
- Igen - szakítom meg mámoros szólamomat hamisítatlan tejbetök-hanggal, majd pillanatokon belül már ismét skandálásra adnám a fejem. AdNÁM, igen. Így inkább tiltakozásomat adom végre tudtára megugrásommal egy felvikkantó - hééé - kíséretében. Rövid kacajomat érezheti megremegni vállán mielőtt helyzetemet elfogadva (hah, nevah evah) nekiállnék mutatóujjaimmal derekát bökdösni. Bőven nem fájdalmasan, inkább csak azért, hogy megnyugtathassam magam, hogy nem hagytam magam. Ami igazából nem igaz, mert hagyom, de ez megteremti azt az illúziót, hogy nem hagyom. Hahhh.
- Hova megyünk? - kerít sejtelmébe a kíváncsiság, de hiába próbálom gyanakodva elforgatni magam, még épp csak felfogom, hogy magunk mögött marad egy ajtófélfa, már odébb is vagyok helyezve. Artikulálatlan, bizonytalan hangok szöknek ki belőlem, ahogy ismét megfordul körülöttem a világ, és bizony egy eltúlzott, drámai nyöszörgés sem maradhat el, amint padl- akarom mondani paplant fogok. Mivel a felém kerülő Kedves habozás nélkül folyamodik galád módszerekhez, légvédelmi sziréna mintájára lassan erősödő visítás tör fel belőlem szinte azonnal. - HENRIK - vinnyogom két nyüszítés között, magamat minél jobban összehúzva próbálok elficánkolni balja elől. Mindkét kezemmel odakapok, hogy próbáljak ráfogni ujjaira, kócosra rendeződött tincseim alól nevetéstől könnyes szemmel, kipirultan pihegek rá. - Mit szólnál egy döntetlenhez? - kérek kegyelmet alkudozva, s bár a nevetés ráz, számat csücsörítve hajtom fejem felfelé, felajánlva a békítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Senkit nem ismer annyira, mint Kittit és még mindig biztos benne, hogy bár a húga még porbafingó egy fordítva is igaz. Ki ne imádná a kiscsajt, aki minden energiájával megnevetett, olyan vigyora van, amitől muszáj neked is kretén módján visszameredni rá mindegy mennyire gázos napod volt és aki frankón a padlóra tud küldeni kettő nála majd hét évvel idősebb szőke állatot? Nagyon szereti a húgát és brutálisan örül, hogy taláztak végre a dude-al. Biztos a spanja is hasonlóan gondolja.
- Ezek után biztos nem adom el - nevetgélve ingat a fején, dudi elé lépdel és zsebeibe süllyeszti kezeit. - Büszke vagyok rá. Lekapcsolta Móricz Aser Móricot, ritka kis ördög a húgom. Töhöhö - gonoszan nevetgél, de ha jobban belegondol… ennél tényleg lehetett volna rosszabb. Mosolyogva, ráérősen pislákolva hallgatja kifakadni a bariját.
- Van egy srác ikred… a fiúbandák és a táncoló éneklés a legkevesebbek, ha húgod van. Vagy is - röhög fel. - Talán Móric megértené miről beszélek - röhög csak még jobban, majd előre görnyedve támaszkodik meg két térdén. Levegő után kapva egyenesedik fel a haverjára sandítva. Csövög vibe ki, inkább kérdez.
- Fogalmam sincs mi bajod van - mered rá tanácstalanul. - Ez az a sztori, amikor a rezervátumi kiránduláskor a srác a mellette lévő fatörzsre ült le, nem pedig Kornélia mellé. Azt hittem megkérdezte szerinted is annak a jele-e, hogy kedveli Kittit? - pillant az ég felé. - Mert engem megkérdezett. Beközöltem, hogy őt biztos kedveli, de engem nem fog a kis szaros - vigyorog vissza a dudera. Tök fasza, hogy dumálhat valakivel a húgáról.
- Jól van. Nagyjából addig regenerálódna a gyerek is, ha nem viselkedik - nevetgélve vágódik le a dude mellé a padra. Hátradől, jobb bokáját csapja a bal térdére. - Dude, Kitti is bír téged - mosolyog szélesen. - Nem találkozott még így haverommal - von vállat, majd a pad támláján megtámasztja könyökét, ujjai túrnak hajába, majd birizgálják fülét. - Jönni fog majd a Bagolykőbe - pillant Móricra vigyorogva. - Rellonos lesz, dude, ez tuti - bólogat, mint állat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kevés olyan lény van, akit Reina D. Laines nem húz a bűvkörébe. Valahogy olyan a természete és a személyisége, ami nem csak csalogatja az embereket, de sokkal könnyebben szót ért velük, mint mások. Már akikkel akar. Akár a tűz lángjai és a pillangók. Akár egy sárkány.
Zsófi persze nem jelent neki kihívást, a boszi jön vele és követi amerre az angol díva vezeti. A zene ritmusára lép, majd mozdul csípője, mikor már a pultnál az italukra várnak. A pink martini és a tonik is hamar megérkezik. A V-alakú pohár szára köré fonja ujjait és koccintásra emeli Zsófi felé. Belekóstol, elégedetten hümment, majd mosolyog mögüle Zsófira és az ajkait elhagyó kérdésekre. De drága, azt hiszi van terv a puszta szórakozáson túl. - Nem igazán. Ők látnak minket és hidd el, az érdemesebbek ide fognak jönni - bájgödre bukkan elé, mielőtt ismét kortyolna. Még szép, hogy jönni fognak. Gyönyörűek mindketten, elég elegáns de kurvás a ruhájuk. Csípőjét csak még inkább mozdítja a zene ritmusára, ahhoz csatlakoznak vállai is. - Mit csinálsz Milánóban? - kíváncsiskodik egy ellenállhatatlan mosollyal. - Várj, hadd találgassak - emeli meg tökéletesre manikűrözött mutatóujját. - Stílus vészhelyzet? Nyaralás? Esetleg családi ügy? - elvigyorodik. - Megcsalt a pasid és most próbálsz vigaszt találni egy olasz csődörrel? - billen félre a feje vigyorogva. Hátat fordít a pultnak, a táncolókat figyeli, miközben nem feltűnően méri fel a felhozatalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem is értem, miért nem képesek a férfiak belelátni a nők fejébe és ösztönösen tudni, mi a helyes és az elfogadott. Ha valaha ebben az életben születne olyan hím, aki kérdés és zokszó nélkül úgy tenne, ahogy azt a kedvese kívánja, nagyon szépen kérem a tudósokat, hogy sokszorosítsák és tegyék bele Henry Cavill testébe az összeset - de legalább egyet, hogy jelen sorok írója megelégedett, jól lakott óvodás fejjel viselhesse hányattatott életének további napjait.
- Újratárgyalást követelek - nevet fel a bökdösésre, amit csak azért érez meg, mert az egyik lépésénél Mária ujja erősebben mélyed a bőrébe. Hiába tesz úgy, mintha épp tenne valamit, Henrik pontosan jól tudja, hogy mindenféle küzdelem hasztalan, itt bizony kőkemény megtorlás következik. Nem a férfiúi becsület teszi ezt, sokkal inkább a vágy, hogy addig cukkolhassa, míg végül felülkerekedik - talán mindkettejükön.
A kérdésre nem felel, a lány csak akkor jöhet rá, amikor puhán landol az ágyneműk rengetegében és megérzi magán félig-meddig a férfi súlyát. Merthogy az tagadhatatlanul ott van, némiképp gúzsba köti, de nem annyira, hogy ne tudjon mozogni, vagy épp védekezni. A támadás egyébként is csak ezután következik, a rendre utasítás pedig hatástalan, csupán annyit idéz elő, hogy Henrik újból a kecses nyakba fúrja fejét és belefúj egy hatalmasat. Győzelem? Gondoljuk ezt újra. Már épp jelezné, hogy még nem késő megadnia magát, amikor a fehér zászló remegve kezd lengeni a szélben. - Döntetlen? - hamiskás mosollyal vonja fel egyik szemöldökét, hogy aztán hatásszünetet tartva íriszei a mozdulatlan ajkakra vándoroljanak. Nos, ha a megfelelő pillanatra vár, ez tagadhatatlanul az, így habozásnak tűnhet, ám csak jól megfontolás az a szünet, ami eltelik aközött, hogy tekintete először réved a csöpp szájra, majd betapasztja azt sajátjával.
A csók nagyon finom, puhatolózó, az eddig bökdöső és csiklandozó kéz gyengéden simít végig az oldal vonalán, hogy megállapodjon a derék és csípő tájékán, óvatosan ráfogjon és egy hangyányit megszorítsa azt. Eközben súlya, még mindig nem teljesen, de valamivel erőteljesebben nehezedik az alatta fekvő vékony testre. Ellenkezés hiányában pedig nyelvével kérve bebocsátást elmélyíti a csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az esemény előtt nem csak Zselyke volt az egyetlen ideges, a lovasok többsége is izgult, főleg, akik először indultak versenyen, ilyen is akadt szép számmal. A lovak között is akadt, aki kicsit ideges volt már, nagyon mehetnékje volt.
  – Á, ő egy fríz gyönyörűség – büszkélkedett Zselyke, ahogy észrevette a fiú kitartó érdeklődését a lova irányába. Örült, hogy sokan érdeklődtek a lovak és fajtáik felől, bármikor szívesen adta tovább a tudását, ha segíthetett ebben. Azért ő se tökéletesen tudott mindent.
 – Ó, nem gondoltam volna, hogy ilyen szakág is létezik – kuncogott, kezét finoman szája elé téve. Vicces a fiú, gondolta. Remélte, hogy nem tévedett, és tényleg varázsló közegből való, szívás lenne véletlenül lebukni.
És ekkor elhangzott a „varázsszó”, amire Zselyke tátott szájjal bámult. Nem hitte el, hogy jól hallott. A fiú tényleg kimondta volna, hogy mugli?
 – Öhm, nem találkoztunk mi már véletlen?  – vetette fel a kérdést. – Bagolykő, Eridon, ha minden jól megy, vizsgák után harmadéves leszek.
 – Hajjaj, igen, a varázslómentes övezetek többnyire bonyolultak elsőre annak, aki nem benne nőtt fel – ismerte el a leányzó. – Verseny után elkísérhetlek, ha gondolod, nehogy rossz helyen köss ki.
Aztán a szó visszaterelődött ismét Örvényre, a büszke frízre, aki már patájával a földet kaparászta, szeretett volna végigsuhanni gazdájával a hátán azon a díjugrató pályán, amire hamarosan rálépnek. Bár Zselyke tudta, hogy mivel ő a névsor közepén volt, ezért úgy nagyjából egy óra múlva kerülhettek sorra.
– Igen, Örvény a neve. Megsimogathatod nyugodtan, a kis gazfickó imádja, ha körülzsongják – mesélte Zselyke, és pont ezért szerette Örvényt annyira, a bújós természete elvarázsolt mindenkit még mágia nélkül is. – Ültél már lovon valaha? Vagy eddig ez az első ilyen eseményed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bristol; április első hétvégéje
Elgondolkodom, szinte látni lehet a homlokomra kiülő izzadtságcseppeket, amik nélkül manapság már igazán már nem is érdemes töprengeni. Lázasan tekeregnek a kerekek, csikorgó nyikorgó hangjuk légvédelmi szirénaként figyelmeztet rá, hogy valami csodálatosan tökéletes dologgal kéne előállnom, amivel magam előnyére fordíthatom a helyzetet. Izé, gumipók! Öt alkalmas masszázskupon! Tíz? Kétséges - ööö - zés hallatiszik csupán, ahogy próbálok előrukkolni a megfelelő válasszal, miért is érdemelném meg én a győzelmet, de tovább nem is jutok, hiszen kirántják alólam a nem létező talajt is. Szégyen gyalázat, hogy gerincre lett- nem. Nem Masa, az más.
Olyan gyászos az a fehér zászló, de olyan... csoda, hogy nem rögtön szürkének könyveli el az ember. Hírnevemhez híven cselem ismét valamiképp ellenem fordult, a tökéletes tervezésből a könyörgésig juttatva engem. Most mégsem kapom fel úgy a vizet, mint egy kviddicsmeccsen tenném, részben azért, mert sikerélményem igenis volt, mielőtt hátast dobott volna a kocka, részben pedig azért, mert... el kell ismerni, azért így sem jártam rosszul. Békítési technikám is ezért egyedülálló - más esetben nem hiszem, hogy puszival csókkal próbálnám megvesztegetni a másik felet, maximum ha egy tizenhárom kívánságot teljesítő hupilila pöttyös aranyhalról van szó. De ehhh, akkor sem biztos.
Végigkövetem pillantásommal, ahogy tekintete végigvándorol arcomon, csücsörítésem pedig folyamatosan változva meg-megremeg, ahogy ezt látva különböző mértékig vagyok képes visszafogni mosolyom. Végül még egy pirinyót döntök államon, hogy ajkaink találkozhassanak, s csábító(nak szánt)ra kényszerített izmaim ellazulhassanak. Ujjaim finoman elhúzódnak Henrik kézfejétől, bízva abban, hogy most már nem lendül majd támadásba, s kettőnk közül húzom ki őket oldalra, menet közben végigsimítva velük a férfi oldalán. Tenyereim végül hátán, lapockái magasságában állapodnak meg, és bár tenyerének első mozdulatára még túlérzékenyen rezzenek meg, már egészen máshogy reagálok finom szorítására. Hasam önkéntelenül húzom be, míg mellkasom a hirtelen levegővétellel megemelkedik, a lassan terjedő kába bizsergés pedig lassan végigfut idegeimen. Hümmögök pár hangot, miközben elnyílnak ajkaim, habozás nélkül viszonzom az elmélyülő csókot, ösztönösen mozdulva úgy, ahogy korábban hasonlóan máskor. Tenyereim lassan siklanak le Henrik derekához és vissza, közel a gerinchez - pontosan azért, hiszen tudom, hogy az milyen jó érzés tud lenni.
Ficergek kicsit - korábban védekezésképp szinte egymásra zárt lábaim most kényelmesebben csúsznak le egymás mellé, nem is csupán a kényelemnek, de a rám nehezedő test nyomásának is engedve. Gondolataim között csupán elégedettség, puha, könnyű boldogság és odaadás dorombol, élvezem, ahogy légvételeink összehangolódnak, szívdobogásom pedig begyorsul, mintha remegve szeretne kiszabadulni bordáim közül. A legjobb helyen vagyok, és élvezem - sugallja minden porcikám, de a fel-felkapó vágyat egyelőre megpróbálom magam előtt is elmismásolni - szégyen-nemszégyen: elárul a saját testem, ahogy alsó ajkára szívva nyújtózok ki alatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mai játszma nem lesz döntetlen. Ugyan, te botor, én nem a kviddicsmeccsről beszélek, vagy az is lesz ma? Ki emlékszik már arra, miközben egymáshoz préselődik testük, a cukorkák valahol elhagyatottan gurulnak a padlón, Henrik tekintete pedig a lány ajkát ostromolja? Egyelőre csak a tekintete, teszem hozzá, ugyanis tiltakozás ellenében - és amúgy is - úgy dönt, hogy ez az alkalom nem tér vissza többé. Hogy ebben a pillanatban csókolni akarja a másikat, akár bolondulásig is, míg sajogni nem kezdenek, s a rózsaszín ajkak vérvörössé változnak.
Romantikusan hangzana, hogy képtelen parancsolni kezeinek, azonban hazugság lenne: pontosan jól tudja, mit akar és hogy akar, éppen ezért érintése nyomán ugyan libabőrzik a puha bőrfelület, az utána következő reakció arra ösztönzi, hogy ne hagyja abba. Mária teste egyszerre feszül meg és lazul el, ahogy hagyja elernyedni izmait és leengedi védelmét, míg az izgatottság áramütés szerűen fut végig gerincén és teljes lényén. A hátat simogató ujjak mentén jól eső bizsergés hagy nyomot és hatol csontig, a csók pedig elmélyülése után egyre szenvedélyesebbé válik. Meg kellene állnia, megkérdeznie, biztosak-e abban, amerre tartanak? Ha tönkre akarná tenni a pillanatot, ez volna a helyes döntés, azonban csak hagyja, hogy saját teste reagáljon a lányéra. Elszakadva kedvesétől először az arcél vonalán indul lefelé, hogy a korábban játékosan piszkált érzékeny részt ezúttal gyöngéden kényeztesse. Finom csókokkal borítja a nyakszirtet, forró lehelete csintalanul kúszik végig az idáig érintetlen bőrfelületen, jobbja pedig lassan, mégis tétovázás nélkül csúszik lejjebb. Az ujjak a fenék vonalán siklanak, le a comb hátsó részén, fokozatosan húzva feljebb a lábat.
Az érintés minden kétséget nélkülöz, határozott, de nem kérlelhetetlen. Ha azt érezné, Mária bizonytalan, esetleg itt helyben megállna, eleresztené, addig azonban mindent megtesz, hogy birtokba vegye testét. Az eddig puhatolózó csókok hevesebbé válnak, fogai enyhén karistolják a nyakat, miközben balja a másik oldalon indul felfedezőútra, s ki tudja, hogy meddig időzik majd a melleknél. Addig biztosan, míg az ajkakkal nem találkoznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bristol; április első hétvégéje
Most nem állok le magammal vitatkozni, hogy "ezt talán mégsem kéne", most nem húzom be nyakam rögtön és legfőképpen nem félemlítem meg saját magamat szemenszedett képtelen gondolatokkal - de vajon rosszul kéne éreznem magam amiért nem érzem rosszul magam? Nem. Válaszol rögtön belső hangom, és ez a bizonyos hang gyanúsan ismerős baritonon zeng. Nem - ismétlem meg magamban ezúttal úgy, mint akinek válláról nem csupán sziklát, de sziklákat köpködő vulkánokat söpörtek le, és hirtelen olyan egyszerűnek tűnik ez a felfogás. Oké, mindenki megmondta, hogy az a természetes, ha az ember kíván másokat, de ezt nehéz és zavarbaejtő elfogadni. Igaz ami igaz, zavarbaejtőnek most is zavarbaejtő, de ahogy Henrik ajkai nyomán szapora libabőr fut végig nyakam ívén, hirtelen nagyon egyszerűvé válik az értékítélet: hogy ami ilyen jó, az egyszerűen nem lehet rossz.
Egy megremegés és sóhaj az, amivel végül zöld utat engedek a dolgok további alakulásának. Kétségeimet (jobban mondva csupán azt az egyet) elengedve végül úgy mozdulok, ahogy érintéseivel kéri, térdem zavarba ejtő lassúsággal emelkedik el az ágyneműtől. Idegenül zsibongó karjaim felhúzom, pirosas színt kapott ujjaim puhán fúrják be magukat a barna tincsek közé, hogy eljátszhassanak a tarkónál fodrozódó selymes szálakkal. A plafon lassan elhomályosul, hála annak, hogy szemhéjaim félárbócra ereszkednek. Aztán lassan már nem is igen fogom fel merre nézek, csak érzek: fejem lazán hátrabukik, ezzel az enyhén szakadozott mozdulattal szolgáltatva ki nyakam Henrik minden kényének-kedvének. Elakadó lélegzetemmel önkéntelenül is jelzem: megéreztem, és bizony nincsenek ellenemre a bőröm felszínén játszó fogak, sőt... Bár a fülem tövéig fut le izgatottságom színpompás bizonyítéka, lábaimat immár magamtól vonom feljebb, és könyökeimet is kissé oldalasra húzom feljebb sikló ujjai elől, hogy tenyere akadálytalanul érhesse el mellemet. Henrik. A mellemet. Henrikamellemet. Ajkamba harapva (lehetséges meglepődni azon, hogy még a kényszercselekvésem is mennyire durván kéjes érzés lett hirtelen?) hunyom le pilláimat egy hosszú, szusszanással kísért pislogásra, telítődve a rengeteg mámoros érintéssel. Rövid körmeim cirógatják a fejbőrt, és pár tincset finoman elfelé is húzok-simítok... Bocsánat, azt mondtam, telítődve? Nem-nem-nem-nem, kérlek folytasd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is reagálok az arcátlanságára - jeges kékjeit szívesen fordítaná a férfira, ám ha így tenne, oly közel kerülnének egymáshoz, amennyire közel férfi és nő nem kerülhet. Úrihölgy mivoltának utolsó morzsáit csipegetve arra is rá kell jönnie, hogy bár a mögötte ülő sármja igencsak veszedelmes fegyver lesz, mellyel könnyen halálos sebet ejthet szívén, ha valaki, hát ő bizonyára nem viselkedne egy ilyen megkérdőjelezhető helyzetben úriemberként. Ha előnyös házasságot kíván kötni, tartására és vakmerőségére kell hagyatkoznia, s Isten a tanúja, mindkettőből kapott eleget az élettől.
Ahogy elindulnak a horizont felé ebben a meseszép, lélegzetelállító kertben, kénytelen beismerni, hogy meglehetősen kellemes társaságnak bizonyul a férfi, mi több, ért a nők nyelvén. Ahogy lassan baktatnak, a rózsa minduntalan megfordul ujjai között, a kellemes esti szellő pedig bele-belekap néhány szőke tincsébe.
- Gondolja, hogy akad olyan előkelőség a társaságban, aki egymás mellett képzelne el Bennünket? Ugyan, badarság. Önnek egy lágy, kedves, jellemtelen asszonyt szánnak, aki majd egy tucat örököst szül, mellém pedig olyan férfi való, aki képes megzabolázni felháborítóan vad természetem - hangjában mintha iróniával vegyes keserűség csendülne, s mivel igyekszik úgy intézni szavait, hogy a férfi minél kevesebbet lásson arcából, így az azon átsuhanó érzések sem leolvashatóak. - Az öröksége azonban nem ébreszt bennem lángoló szerelmet. A pénz ugyan nem árt, ha van, de nem mindenki megvesztegethető, kedves... Benedek - ezúttal megkísérli, hogy oldalra fordítsa fejét és megmutassa azt a félmosolyt, mely egyértelműen elárulja lépéselőnyét. Hiszen ő már rájött, ő már tudja, ki a másik, azonban túlságosan korai órájában tartanak az estnek ahhoz, hogy az állás kiegyenlítődjön.
- Az én nevemet sohasem találná ki, de nem hibáztatom ezért. Persze, ha ellenállhatatlan vágyat érezne, hogy mégis tudtára adjam, pusztán kérnie kell - szavai egyszerűnek, mégis ravasznak hangzanak. Az a fajta álszent ártatlanság, mely hangjában csendül sejteti, hogy a férfival való évődése épp csak most kezdődik, s ha sokáig maradnak az éj árnyai között, ki tudja, meddig folytatódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Bele a közepébe.
Jegyzem meg szélesedő vigyorral, hiszen valljuk be, ezzel a reflektálással gyakorlatilag elismerte, hogy igazam van. Szóval házas. Mondjuk, lehet, hogy gyerek nincs, de... ó... csak nem... de... óóó igen... rokon. Mármint nem vérszerinti, de nagy valószínűség szerint a felesége rokona. Milyen kellemetlen. Ám annál kellemesebb a nyeregben egymáshoz simuló testünk, és az, ahogy felel. Iszom minden szavát, és közben hálát adok az égnek, hogy romantikus lovaglásunk közepette nem kíván hátra tekinteni. Tudom, hogy vágyok rá, a tekintetére, de azt is, hogy amíg ez nem kerül előtérbe, én magam sem kerülhetek kínos helyzetbe.
- Szóval, annak érdekében, hogy maga megzabolázódjon, nem egy kiváló unikornis-tenyésztőt kell társául választania, hanem célszerűnek gondolja, hogy a férfi vegye el magát, míg én vegyem el a férfi asszonyát, aki valószínűleg egy kedves, de jellemtelen asszony. Sértésnek veszi, hogy ön opcióként se merült fel a házassági ajánlatok között?
Kevés a szerelmi frigy. Az ember persze, ha fogékony rá, akkor hihet benne. Mind sajnálunk valakit, egy Bernáthy lányt, aki másodszülöttként is jó házasságot kell megfogjon, és mind irigykedünk az Odry lányokra, akik szerelmi frigyeket halmoznak. Természetesen nemtől független körbe jár a pletyka, hogy mily szerencsések, és azon kevés alkalmakkor, mikor én magam is egy asztalnál ülhettem velük, például a Daróczy házaspárral, irigységet éreztem tökéletes és harmonikus házasságuk iránt. Nem hinném, hogy a nőnek tetsző férfi szerelmi frigyet között, ám biztos vagyok benne, hogy ő fel sem merült a gondolataiban, és ennél kevésbé bosszantóbb érzés lehet, főleg egy vad asszony számára.
- Valóban nem? Pedig én most éppen nagyon szeretném, ha megvesztegethetném, vagy...
Ujjaimmal észrevétlen indulok el felfele, illetlen érintve szoknyája alatt vádliát, és már-már érzékletes lassúsággal haladok feljebb, ám, mielőtt bárki azt hinné, hogy lovon ülve adok neki olyan élményt, melytől beleszédül, ki kell ábrándítanom mindenkit. Ahelyett, hogy ujjaim teljesen a lába közé jutnának, apró, de határozott, némiképp combon csattanó, hangos, de nem feltétlenül fájdalmas ütést mérek a combjára.
- Meg kellene büntetnem, amiért engedetlen, és nem játszik. Ez egy játék kedves Laura, és maga szörnyen komisz kislány, de én se vagyok jófiú.
Noha a kezem már nincs illetlen ruházata alatt, azért remélem, jelenlétem, és oly közel pihenő ujjaim nyomot hagynak benne. Nem kell most, elég éjjel, de érezze, emlékezzen, akarja, akarjon.
- Inkább megmaradnék a játéknál.
Ahogy ezt kimondom, úgy tárul elénk a karám, melyen aranyszín csikók kergetik egymást, és fehéres ezüst szüleik óvják őket. Az egész olyan álomszerű a lemenő napban, olyan romantikus. Kihasználva a pillanatot, füléhez hajolok, és forró leheletemmel inzultálva suttogok belé.
- Sajnálom, hogy vad, és, hogy még mindig gyászruhát visel, élnie kellene, megszerezni mindent, amit akar. Ön uralkodásra hivatott, mások legyőzésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan ez a hála, amikor megmentettem? Kicsit az agyát húzva, kicsit a saját szórakoztatásom javára, de akkor is megmentettem, most nem tudom mit kell ennyire felfújni a dolgot, de úgy magyaráz, mintha áramot dugtak volna a seggébe. És akkor jövök én megint a képbe, hogy elkezdhessem a piti kis bosszúmat. Lefelé sandítok féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy végül nekem dől, mert basszameg, tényleg leesett neki! Behalok, és komolyan elmondhatom, hogy ennyi év után fejlődőképes a pasi. Micsoda remek nap! Lehetne. - Nem mindenkivel osztom meg, de hát jól esik néha dicsekedni, tudod - forgatom meg szemeimet látványosan, de töretlen mosollyal, még hangom is sokkal lágyabban cseng, amit Helvey soha a büdös életben nem tapasztalhatott meg nagyjából. Egyszer mindennek eljön az ideje, ahogy annak is, hogy mutogassam a flamingót, és sikeresen kivigyem innen ezt a szerencsétlent. Sokkal több időt basztam már el erre, mint kellett volna. A flamingó tűnik el kezemből, megszeppenve pislogok Beliánra. Ugye az az arcán nem igazi lelkesedés, csak rájátszik? Szemöldököm szalad ráncba, szólalnék meg, hogy akkor ennyit a szerepemről, mert biztos nem fogjuk elvinni, hát ne legyen már hülye, szóval megszólalok a fejében, majd ajkait érzem meg arcomon.
Annyi a szerencsénk, hogy már háttal vagyok a nőnek, mert kékjeim kikerekednek, testem megmerevedik, ahogy szívem kihagy egy dobbanást. Automatikusan nyúlnék oda, mert mégis mi az isten, de akkor lebukunk. Az pedig nem opció. Minden erőmet összeszedve mosolyodom el a nőre vállam felett, majd battyogok el Beliánnal, akit azonnal elengedek, amint lehetőségem van rá.
- Nem tudom, kedvesem, találd fel magad. Biztos vannak ehhez megfelelő embereid - vonom meg vállamat. Elpoénkodhatja a dolgot, de tényleg ott fogom hagyni a következő alkalommal, ha engem hív. És előbb vagy utóbb neki is le fog esni, hogy valóban megteszem, csak most annyira el van borulva az agya valószínűleg, hogy a világát nem tudja. Hát még az enyém. Inkább pakolni kezdem a sok szart, amit rám sóztak, mikor megállok.
- Dehogy jön - nézek rá hitetlen, fejemet rázom mellé. - Nem, nem lakik. Merlinre, Helvey, tedd már vissza - mutatok a flamingóra, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ferenc marad szépen a többi Ferenccel az üzletben, és erről egyértelműen nem fogok vitát nyitni. Nem fogja telepakolni műanyag szarokkal az udvart, mint valami elcseszett amerikai vígjátékban. Ne nézzen már hülyének, hogy ezt hagyni fogom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Felvont szemöldökkel fogadja a hirtelen jött agyfagyást (elvégre mi másnak lehetne eredménye a kérés - Domca sok minden rosszat mondhatna el az ex-rellonosról, de azt, hogy süket lenne, még nem). - Mórocz Móric - biccent hát, realizálva, hogy a tény maga okozta a megrökönyödést, és akaratlanul is elereszt egy halk, de annál fájdalmasabb kacajt, amikor rájön, hogy valószínűleg ő is így nézhetett ki pár hónappal ezelőtt. - Az ékezet nélküli - teszi hozzá, bár nem mintha annyira nagy különbséget jelente a két srác esetében, hogy ez érdemben javítson a helyzeten.
Lenyűgözetlen fejjel konstatálja, hogy a másik tényleg képes volt magától értetődőnek venni, hogy még ő érezné magát megtisztelve, és bizony arckifejezése cseppet sem lesz barátságosabb attól, hogy még a papucs tulajdonjogát sem szeretné visszaruházni rá. Még hogy ajándék... Dacból áll hát fel csakazért is egyedül, alsó ajkát elgondolkozva szívva be a mozdulat közben. Megigazítja pántját, összehúzott szeme követi Mihimihi tenyerét, ami vállára simul, és azt paskolgatni kezdi, csak hogy aztán következő mondatára teljesen leengedjen afféle "szórakozol velem?" módon. Isten mentse Móricot az elnöki pozíciótól... Épp elég az is, hogy prefektus lett - Domca nem érti, hogyan és kinél nyalta be magát ennyire a srác? Némán habozva áll egy hosszú pillanatig, majd frusztráltan elkerekedő orrlyukakkal sóhajt, s ellép a szőke mellett.
- Mihail - szól még vissza (kutyának szigorú, Mihailnak kedves), de nem les hátra, hogy valóban követi-e (korábban úgyis azt mondta, ez a terve, hát biztosan így tesz). Domcának azonban más elképzelése van - egy jótét még beleférhet a napba. Bemasírozik az áruház bejáratán, és elindul a mosdókat rejtő szűk, oldalfolyosó felé. Túl megy a női részen, majd a férfin is, és a végén lévő zűrható szekrényboxok takarásában áll meg. Egészen a sarokban. Ekkor les ismét a másikra, ha az volt olyan élelmes, hogy kövesse, és bizony ha így tett, előkerül maga az alku is. - Mihail - kezd bele elgondolkó hangszínnel - hajlandó lennél visszaadni a papucsomat, ha cserébe gondoskodok róla, hogy amíg együtt vagyunk, ne legyen meleged? - szemöldökét felvonva várja a választ - no és persze a tengernyi disznó viccet már önmagában a helyválasztásért. Említettem már, hogy Domca nincs jó véleménnyel a férfiról?