Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha a Balaton partján nőttél fel és akkora kúriátok fekszik a partján, hogy egy fél megye megélne benne, akkor az elég faszán kapóra jön nyáron. Legalább van benne valami jó. A birtok vége szinte leér a tó partjára, szinte, mert Brigitta el akart határolódni a piszkos élővíztől és inkább csináltatott kintre és bentre is egy medencét. Leginkább, hogy a fiát otthon tartsa. Nem jött be. Töhöhöh. Nem túlságosan vonzotta, hogy hazautazzon, eddig egyedüli komoly beszélgetése Sztravinszkij-jel mégis segít neki most ebben. Frankón meglepi a dolog, de tényleg, mert bár egy rakat kérdés megmaradt benne, van amit jobban vág az agya. Ez olyan, hogy amíg a vibeok eddig is megvoltak, csak az agy bootolt egy néhány évet. Aztán meg Kitti otthon van. A dude meg szabad. Nyár van és dögmeleg, így Kende megkérdezte Mórictól levágódik e vele Almádiba. Persze, hogy “aztán skera Csermelymenedékre” volt a válasz és a span úgy eltűnt bedobálni pár cuccot a hátizsákjába, mint a huzat. Kende csak nézett, mint kukac a barackból a fogazatra. Móric lelkesedés a helyén van, Kende arcán meg a vigyora. Ez gyönyörű lesz! És az is lett. Főleg a dude. Rendesen ki lett kerázva. Kende a hasát fogva röhögött, amikor benyitott a szobába és a kilincsbe kapaszkodva esett térdeire, mígnem teljesen elhasalt és a szőnyegbe fordított fejjel fulladozott. Bakkerka, jobb mint gondolta! Kitti megdobálta pár plüssel közben. Nézd meg, lecseréli mint régi játékot egy új áldozatra és még ő dobálózik! Imádja a húgát. Olyan mintha az egész csak tegnap történt volna… és skubizz ide, de tényleg tegnap volt. Ma éppen ezért a vasútállomásra menet megállás nélkül szívja Móric vérét miközben ír egy üzenetet Sztravinszkijnek. - Mikor érsz rá legközelebb? -vagy valami ilyesmi. Még mindig bénázik a telefonokkal. Pokémont tud rajta nézni, meg a dude és a szösztalicska képein röhögni, ez a lényeg.
Szemöldöke moccan a kikészült Brokémonra, majd torokból szakad ki belőle a nevetés, hogy a kalaúz sapkája is leesik. - Te állat - kap levegő után úgy párszor, de nem, újra röhögnie kell. A legjobbkor küldte el az üzenetet, mert egyrészt így még lendületben volt, másrészt most nem foglalkoztatja tovább, mert a dude a szívébe küldi a rekeszizmát, mint mindig. - Lehet eladom Laines-nek - cseszett jó ötlet! Milyen menő lenne már, ahogy kiosztja a tagot, akit kell. Vagy nem ezt csinálja egy ügyvéd? - Dude, ez nem volt még olyan necces  - ha mondja! - Elmesélte Kornéliát is? - röhög a másik arcába, nem foglalkozva azzal, hogy sajognak hasizmai. Szanaszét adja, hogy Móric eljött vele haza. - Mikor jössz legközelebb? - mert legközelebb tutira nem marad le róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Senkit nem ismer annyira, mint Kittit és még mindig biztos benne, hogy bár a húga még porbafingó egy fordítva is igaz. Ki ne imádná a kiscsajt, aki minden energiájával megnevetett, olyan vigyora van, amitől muszáj neked is kretén módján visszameredni rá mindegy mennyire gázos napod volt és aki frankón a padlóra tud küldeni kettő nála majd hét évvel idősebb szőke állatot? Nagyon szereti a húgát és brutálisan örül, hogy taláztak végre a dude-al. Biztos a spanja is hasonlóan gondolja.
- Ezek után biztos nem adom el - nevetgélve ingat a fején, dudi elé lépdel és zsebeibe süllyeszti kezeit. - Büszke vagyok rá. Lekapcsolta Móricz Aser Móricot, ritka kis ördög a húgom. Töhöhö - gonoszan nevetgél, de ha jobban belegondol… ennél tényleg lehetett volna rosszabb. Mosolyogva, ráérősen pislákolva hallgatja kifakadni a bariját.
- Van egy srác ikred… a fiúbandák és a táncoló éneklés a legkevesebbek, ha húgod van. Vagy is - röhög fel. - Talán Móric megértené miről beszélek - röhög csak még jobban, majd előre görnyedve támaszkodik meg két térdén. Levegő után kapva egyenesedik fel a haverjára sandítva. Csövög vibe ki, inkább kérdez.
- Fogalmam sincs mi bajod van - mered rá tanácstalanul. - Ez az a sztori, amikor a rezervátumi kiránduláskor a srác a mellette lévő fatörzsre ült le, nem pedig Kornélia mellé. Azt hittem megkérdezte szerinted is annak a jele-e, hogy kedveli Kittit? - pillant az ég felé. - Mert engem megkérdezett. Beközöltem, hogy őt biztos kedveli, de engem nem fog a kis szaros - vigyorog vissza a dudera. Tök fasza, hogy dumálhat valakivel a húgáról.
- Jól van. Nagyjából addig regenerálódna a gyerek is, ha nem viselkedik - nevetgélve vágódik le a dude mellé a padra. Hátradől, jobb bokáját csapja a bal térdére. - Dude, Kitti is bír téged - mosolyog szélesen. - Nem találkozott még így haverommal - von vállat, majd a pad támláján megtámasztja könyökét, ujjai túrnak hajába, majd birizgálják fülét. - Jönni fog majd a Bagolykőbe - pillant Móricra vigyorogva. - Rellonos lesz, dude, ez tuti - bólogat, mint állat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bronszkikovszki, Brokémon, Dudi, Dude, tesó, haver - a kastélyt, meg mindent veszi be amerre ők ketten eltolják az arcukat, mióta összehaverkodtak. Bromantikus sorok vége. Nahát! Azt mondom: nahát! Azoknak sosincs vége. Ahogy Kende félre biccent fejjel figyeli a rohamot kapó spanját héjázni. Héja, héja, héja, hééé. - Töhö, dude. Ez a beszéd - bólogat. Most frankón, kell azt embernek jobb bari? Amikor a barija olyan király, hogy héjázik? Majdnem császár szint. - Az biztos, hogy élte, hogy veled többre megy mint velem - nevetősen néz Móricra. - Engem sose pingált ki. Mindig kitaláltam valami mást. Egyszer például söprűvel egy kupac hóba röptettem helyette - emlékezik vissza. Ennyi kell pár perccel később már rököve bokszol maga előtt a levegőbe, hogy Móric B. tutira megértené milyen egy kishúggal élni. Valami itt nem jó. Szóval, hogy egy túlpörgéses zenei tehetséggel, aki főnyeremény a csajoknak, ami fasza, tényleg, de Kittire még ne pályázgassanak a kvibli fejűek.
- Vágod, mint én tarkón a tepsiképű gyereket, ha hülye lesz - ha mondja! - Tudod, dude milyen erőszakos állat tudok lenni - próbál komoly maradni, de a végét úgy röhögi el, mint annak a rendje. Jó, ha a húgáról van szó azért nem fog szirmokat szórni a réten a szerelmes előkészítősök feje felett, de na.
- Vitatkozzon a halál - vigyorog szélesen miután fájdalmasan nyög. Egy, két pillanat. Bakkerka, nem szólt a Kis unikornisnak, hogy a holnap offos. Majd a vonaton ír neki.
- Kittinek nem jár csak a legjobb - bólint tök komolyan, majd egy széles mosolyt küld a dudenak. - Ja, hát nem most, addigra már szinte elskerázunk, szóval maradj a valagadon - pillant a mellettük elhaladó lánycsapatra, akik bámulják a random táncos deszka formát, meg a bajnok testet. Móricra sandít, majd kedvesen mosolyog a csajokra, akik zavartan pillantgatnak mindenfele. - Vibeeein’ - bólogat mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A saját szülei magasan fennhordott orra mindjárt a gyertyákkal tűzdelt gyémántcsillárba akad. Kende ezt sem tudja elviselni, nem hogy a másik aranyvérű klán tagjait még pluszba. Szürkéskékje alig téved rájuk, meg sem nézi őket igazán. Azt sem akarja, hogy ezek az idegenek kivegyék a benne lévő dühöt és csalódottságot, meg azt az ezernyi más érzést, amit a szülei nem írtottak ki belőle. Nem mintha bárkit is érdekelne ő mit érez, akar vagy gondol. Előre el van döntve, aztán haló haló itt a Miami airport. Nem bírja a szülőket, még egy rakás oka van annak, hogy az előre megbeszélt vacsora helyett máshogy dönt és ebben a randija válasza és feje is csak megerősíti. Mielőtt még Károly kisétálna a dolgozószobából, Kende a nehéz, fából készült főajtót lendíti ki a lány előtt. Zsófi. Általában a navinés nem jó a nevekkel, de ezt a nevet már most nem tudná elfelejteni, akkor se, ha akarná.
Az ajtó becsukódik, Brigitta hangja még átüt rajta és Kende megkönnyebbült félmosolyra húzza a száját. Itt a másik család és amíg ők nem szóltak bele, addig Reinerék nem mutatják ki a foguk fehérjét. Távolodnak a ház bejáratától, a birtok kertjének végében lévő kapuja felé indul meg és fel sem tűnik neki milyen tempóban, aztán bebootolva lassít és fordul a lány felé. Végül nem szólal meg, hanem fülét birizgálva kezd el rugdosni egy kavicsot tovább haladva a randija mellett. Megkérdezhetné, hogy ő is Bagyolköves-e, de vágja így arcról. halvány lila fingja sincs, hogy mit kellene mondania és tisztára úgy fest, hogy Zsófi is így van ezzel. Totál csöndben jutnak lépnek ki a birtokról, ahonnan egy ösvény vezet le a Balaton partjára. Hiába sötétedik, Kende még csukott szemmel is frankón odatalálna. - Figyu, Zsófi - fülétől vezeti tarkójához kezét, majd dörzsöl a haján, ami így öt perc után ismét kócos, ahogy mindig. - Te hogy állsz ehhez? - kérdez rá mielőtt ő elmondaná. Így talán jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kavicsnak sem megy zökkenőmentesen az útja lefelé a dob oldalán, mikor Kende nem erősen, de megküldi a kődarabot. Annyira érezte, hogy valami lesz a hétvégén. Úgy tűnik a szülei túl látnak a csipájukon és észrevették, hogyha a húgáról van szó, akkor a kisfiúk is megragadható. Hogyha őt hazahívják, elfogja újságolni a bátyjának és akkor nem is kérdés, hogy Kendének a birtokon a helye. Fasza. Nem, nem az. Nem szeretne itt lenni, pedig a nap egész jól zajlott. Beetették és ő beleesett a gödörbe, ezért most haragszik magára és a szüleire meg az egész helyzetre. A lányra is, aki mellette mosolyog, mint aki egy kosár kacagóbarackot betolt. Miért örülne Zsófi ennek a randinak, mikor nem is ismerik egymást? Ő most sem erőlteti, ahogy Bernáthy-ék előtt sem tette.
Mikor újra odasandít, szürkéskékje kiolvassa az unalmat és az idegességet a másik arcvonásaiból. Aha. Átérzi, helyben vannak. Olyannyira, hogy a kérdésre bólint továbbra is a lány felé fordult fejjel. Lába persze viszi előre, mihamarabb a vízparton szeretne lenni. Most a hullámok robaja helyett a Zsófiból kibukó szavakat hallgatja enyhén kikerekedő szemekkel.
Halkan sóhajt, amit szorosan követ hitetlenséggel keveredő keserű nevetése. Őszintén. - Neked ez nem az első - mondja ki halkan azt, amit összetett. Kendének ez az első és ha rajta múlik az utolsó ilyen alkalom. Ez így rohadtul nem kóser. Ráadásul van elképzelése a születésétől zajló nevelési cuccokkal kapcsolatban is. Csak őt a házasság mellett minden mással is baszogatják. - Miattam ne parázz - emeli meg fejét, hogy maga elé nézzen Zsófiról. - Én nem akarok házasodni és nem is fogok - sem most, sem később. Nem igen tehet mást, de amíg őt a csontjáig hatolóan veti szét az ideg, legalább a csaj ne kattogjon azon, hogy hozzá kell majd mennie, mikor ő már tudja, hogy esélytelen. - Próbáltad megmutatni másik értékedet? - valahogy ez tényleg érdekli, ahogy félre biccent fejjel tereli Zsófit egy kanyarra, ahonnan már eléjük terül a Balaton vize. Kende ajka széle rándul apró mosolyra és lépdel közelebb a tó szélén lévő sziklás parthoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon messze van a nemesi leszármazott tökéletes örökös aranyfiú képétől, aminek született. Semmi nem tökéletes, Reiner Kende meg főleg nem a szülei hatalmas bánatára, amit soha nem lesznek képesek elfogadni. Nem gyomláltak ki belőle minden érzelmet, sőt. Hallott már történeteket határozatlan, erőszakos aranyvérű kreténekről, akik elvakultan vannak benne ebbe a hülyeségben, ezeknek a sztoriknak nagy része pedig meg sem maradt Kende figyelmének. Nem foglalkozik ezekkel, semmi köze hozzájuk, ítélkezni pedig nem fog, de hisz Zsófinak. A lány tényleg őszinte vele, bakkerka.
- Bóknak veszem - szürkéskékje viszont a fák között felbukkanó vízbe kapaszkodik azonnal, nem is érzi magán a másik tekintetét. Eddig is kerített neki Brigitta, de most először jutott el idáig a szitu.
A hirtelen válaszra csillan valami tekintetében. Sajnálja a lányt, együtt érez vele, aztán mégis homlokát ráncolja. Mondhat nemet, ha ő úgy dönt. Egy ideig húzhatja, de nem fogja saját magát arcba köpni és meghunyászkodni Károlyék birtoklási mániája előtt. Erre most itt van Zsófi, aki rajta vezeti le a dolgokat, mintha ismerné Kendét. Mintha mindennel tisztában lenne. A csajnak sem lehet könnyű, nem csoda ha irritált az egész randitól. Mellkasa sokkal nehezebb levegővételek ritmusával emelkedik. - Félsz, hogy kitagadnak? - szólal meg végül.
Halkan csendül fel ismét nevetése. - Frankó. Lepacsizhatnak akkor a vacsin, legalább nekik jó buli lesz a hatalmas egyetértésben a szüleimmel - forgatja mega. szemét. - Basztatja őket, hogy úszom a kviddics helyett. Még seprűakrobatikára is el akartak inkább küldeni - már csak nevet az egészen, a többibe meg inkább bele sem megy.
Zsófi felé pillant, feje fordul azzal, hogy bármi tanácsot adjon, de nem tud. A fintort látva csak bólogat. A víz felé fordul, mert az az egyedüli, ami megmentheti, hogy hydromágusnak született örökös. Sóhajtva néz vissza a lányra. - Nem, tényleg nem - von vállat. Akkor is ki fog törni. Minden értelemben. Csak legyen meg hozzá a türelme. - Nem ismerjük egymást. Te meg én - néz Zsófi szemeibe. - De megígérem, hogy nemet fogok mondani, ha visszaérünk - a kérdés, hogy a lány mennyire dühös. Meg fog-e ennyiben bízni vagy sem? - Éhes vagy? - kérdezi tőle apró őszinte mosollyal, majd lerázza a remegést kezéről, hogy zsebébe dugja azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tihany és Siófok között a Bala közepén viszi a basszust a víz a partszakaszok felé. A hajó fényei úgy keverednek, ahogy a rajta lévő utasok. Már, hogy muglik és a varázsvilág, onnan is a tehetősebb réteg és azok kölykei. Köztük olyan esztelen és fesztelen alakkal, mint a Reiner örökös. Ha a dude itt lenne, szétadná, viszont az egész full váratlan történt a mai edzés után és Kende éppen csak egy üzit tudott neki átdobni, hogy mi a szitu.
Ezelőtt egyszer-kétszer volt ilyen buliban, a társaságból alig valakiket ismer, persze a lány aki most táncol neki, nem úgy néz ki a testének simulva mintha a mély ismetettségre és a filozofálásokra hajtana. A dübörgő zene ritmusára mozdul csípőjével ő is mikor egy srác kocogtatja meg a vállát, és a csajra mosolyogva sétálnak vissza a társaságukhoz az egyik szélső asztalhoz. Összeröhög a csapattal, mond valami kreténséget próbálva túlkiabálni a zenét, amire az egész asztal hangosan röhög fel. Másik lábára támaszkodva hallgatja inkább tovább a szövegelést, néha nevet bele, de neki sose ment úgy a buli középpontnak lenni, mint a Brokémonnak és ez így is van jól. A zene vált, ő az asztalra csúsztatja kiürült poharát mikor a lány kezei simulnak a dzsekije alá. Megfordul, éppen csak ránéz szürkéskékjével, ahogy arrébb araszol és fülébe súg.
Ráérősen lépked ki az üveges ajtó túloldalára, haját kócolja a gyenge menetszél, a víz habosodik, ahogy a hajó töri magának az utat és Kende áthajolva a korláton figyeli picit mielőtt a telefonért nyúl, hogy üzenjen a dudenak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balja a korlátba kapaszkodik, lábait megveti, ahogy karját kinyújtva dől hátra és másik kezébe véve a telefont olvassa a választ, amit kapott. Fél kézzel, lassan ír vissza Móricnak, amíg várja az üzenetét visszahúzza magát állásba, hogy a mögötte elhaladó párocskának legyen helye és ne tosszák bele Kendét a vízbe. Újra áthajol a korláton. Mennyire fájna innen a mozgó hajóról beugrani? Aprót ráz a fején és kezét a korláton csúsztatva kezd el lépkedni annak mentén. A telefon zizeg és egy kidőlt Csipesz kép köszön rá vissza, amire automatikusan röhög fel és észre sem veszi, hogy épp akadozik a zene is. Dude, elromlott a császárnő - írja vissza Móricnak, ahogy halkabban nevetve halad tovább. Éppen emelné a fejét, mikor a hangosban bemondott névre kerekednek el szemei, így a mozdulat is gyorsabban lesz lezavarva, mint az eredetileg ment volna. Hitetlen vigyorodik el és nevet némán a fakkoló pszichológusát kiszúrva a fedélzeti társaság totális közepén. Erről van szó! A hangszóró felé fordul, egy szavát sem érti a zenének, de a ritmusra mozdul a feje mikor megszólítják. Az egyik srác mutatja be egy brutálisan alacsony csajnak és kezdenek el beszélgetni, meg nevetnek. Kende közben a korlátnak dől, bokájánál keresztezi lábát és sandít vissza Sztravinszkij felé, lábára, csípőjére, vállára és az arcára. - Reiner? Egy pillanat, Bagolyköves vagy? - csillan meg a lány szeme, Kende lassan fordul vissza, ahogy felfogja mit mond a lány, végül bólint. - Tudtam, hogy ismerlek valahonnan! Prefektus vagy! - mosolyog szélesen rá, ő kedvesen viszonozza. - Ja, azt néha én is elfelejtem - bólogat nevetősen, majd a csaj, akivel korábban táncolt kilép a levegőre. - Jó volt dumálni - paskolja meg új ismerőse vállát és suhan tovább a másik bejárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem úszna alig töltene időt muglikkal. A sport miatt elég sok varázstalant megismert és Reinerék úgy voltak vele, ha már az örökösük ilyen felháborító módon a medencében pancsolást választja, akkor az a minimum, hogy az edzője mágus. Marci félvér, a harmincas évei elejét tapossa meg néha Kende arcába is belelépne, mikor a kölyök bekattan és olyan röhögőgörcsöt akaszt  edzője nyakába, hogy megfullad. Érted, egy úszóedzésen és még a medencébe sem kell bemásznia. Szóval ezen meg azon túl, hogy néha megfingatja a navinést frankón kijönnek. Ritka az olyan úszó, aki a kezdetek óta ugyanannál az edzőnél nyomja, de Kende így teszi, ezért is ismeri a srác húgát, aki a dude által alapított fanklub egyik tagja és akivel korábban táncolt. Most meg menekül előle. Az oldalsó ajtóhoz érve mégsem bemegy, hanem a fémlépcsőt választva mászik fel a hajó legmagasabb pontjára. Alig van hely, az egyik korlátnál smárolnak, így a másikhoz lépve támaszkodik meg rajta alkarján és a balatoni partszakaszról tekintete lassan de biztosan vándorol le az alsóbb fedélzeti szintre. Előrébb dől támaszkodó karjaira és vigyorodik el mikor végül esetleg elkapja Sztravinszkij tekintetét. Szemöldöke aprón emelkedik és ahogy azt elképzeled, pont annyira nem jut el az agyáig, hogy a hajó megáll teljesen a tó közepén, ahol a következő pár órában még szólni fog a ritmus. Biccent, majd mosolyogva túr hajába. Kiszáradt torkára keres valamit, fordulva vesz el oldalról egy pohár bármit a tálcáról, amit megemel, majd kortyol. Majdnem vissza is köpi, de ügyesen lenyeli. Grimaszolva tartja el magától a poharat, majd pillant bele. Whisky. Inkább baszki. Nem lesz az új kedvence, pedig ha már itt kell lennie legalább berúgna vagy valami. Nem megy könnyen, de elviselhetőbb lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos benne, hogy a kitagadás olyasmi, amin elgondolkodik minden aranyvérű. Még az is, aki tényleg a tökéletes örökös jelölt, komolyan mindenkiben felmerül legalább egyszer, hogy mit gondol ha a családja egyszer kitaszítaná. Kende ezt mindig is utálta. Sokat elmond a nemesi származásról is. Zsófi reakció viszont olyan heves, hogy már-már összerezen tőle léptei közben. Érdekes ez. Amit a lány csinál. Hasonló cipőben járnak, Kende mégis teljesen máshogy áll hozzá. Nem akar megnyílni vagy beszélni róla kivéve ha ezzel tesz ellene és nem a levegőbe panaszkodik, hogy ne azt kapja amire amúgy nem vágyakozik ebben az egyetlen életben. Van itt még egy brutálisan meghatározó tényező, aki miatt nem rombolhatja valóban porig a Károlyék által már születése előtt elkönyvelt elbaszkurált képet magáról. Kitti.
Nem fog ítélkezni Zsófi felett, mert halvány lila fogalma sincs róla, hogy a lányt mi tartja vissza a kitagadással járó felszabadulás alól. Még idősebb is Kendénél, az sem lehet akadály. Elég jófej és okos csajnak tűnik, tuti tudna kezdeni valamit, de ami biztos, hogy ezt nem Kendével fogja megtenni. Kedvesen, mégis keserűen mosolyodik el. - Még semmi nem dőlt el, kereshetsz egérutat - igyekszik jobb oldaláról látni a helyzetet. Nagyon színesen segítene Zsófinak, de nem tudja mit tehetne. Jelenleg, ebben a pillanatban adhat neki egy randit, aminek hiába van erőltetett szaga, ellehetnek mielőtt ki tudja mi történik a lány életével. Aminek Zsófi kezében kellene lennie. Kende sem fogja tudni most megváltani a saját világát, bármennyire is mocsokul érzi magát a szülei helyett is. A barackba bele! Nagyon nem jó ez onnan ahonnan Kende látja a szitut. Erősebben dörzsöl fülén, majd túr a hajába. - Frankó. Pár percet kérek - mosolyodik el, majd vesz egy fordulatot és a partmenti kajás előtt fékez le. Nem mindegy mit eszik, versenyei vannak, így nehezen pillant el a csípős kolbászról és kér magának csirkemellett salátás történetet, a csajnak meg egy jól megpakolt hamburgert azzal a tuti szósszal. Ráérősen lépked vissza. - Remélem nem vagy vega - nyújtja felé a zsömlét. - Fejemet rá, hogy ilyen sajtszószos burit még nem ettél - biccent, majd néz erre-arra végül a sziklás részen akad meg pillantása. - Leülünk? Vagy inkább sétálnál? - a csajok folyton mennének. Persze, ha bebumszlizik leülni a sziklára a navinés nyújtja a kezét, hogy segítsen. Tisztára úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szokott úgy bulizni, mint egy elvetemült de ennél még ő is jobban szokott pörögni. Ma este viszont nem érzi a társaságot. A sajátját sem, meg a többit sem mikor körbenéz. Persze mikor lát és nem az erős, maró alkohol miatt szorítja össze bal szemét. Frankón beállna ettől az egy rövidtől, ha nem lenne benne az eleme az is tutkó. Aprót ráz még a fején, az üres poharat ujjai közt forgatva skubizik lefele, a fehéres haj viszont elpárolgott. Nincs sehol. Szemöldökét ráncolva dől előrébb, alkarja helyett már a hasát nyomja a korlát, de nem látja a korábban még fakkoló pszichót. Lelépett? Értetlen fejet vág. Hát a semmi közepén állnak, vágod? Hova a bánatba ment volna? És ő faszántosan ennyire unatkozik, hogy ezzel kösse le magát? Rámaszíroz tarkójára, ahogy oldalra fordul végül fejével a tó felé. Így este még a víz is egy bazinagy sötét massza, mintha felfordult volna és most ők a mélyén lennének. Pedig baromira nem. A felszínén visszatükröződő fényekről néz ismét lefelé, fejével a ritmusra mozdul és akad meg ahogy azt megbombázza a közelebbi hang a semmiből. Haver, akik rajta kívül itt vannak, egymás szájában meg garatjánál keresgélnek valamit, de tuti nem a szavakat. Hátrafordul, közben húzza ki magát és vigyorog fel a másikra. - Ezért felbéreltek, hogy te legyél a hunyó? Megtaláltál - fordul vissza előre, amíg Sztravinszkij beparkol mellé, addigra pedig a másik mondat is beérik a pillanattal. - Összevizezek? - kérdez vissza, majd felnevet. - Különben mekkora ötlet... hozhattam volna vizistukkert, hogyha lebukok menekülés közben, legyen mivel támadni. Poén lenne, feldobná a bulit - skubizik ő is a tömegre, keze simul a farmerének zsebeibe. - Mondjuk ők ki is akadnának - megfordul nekik háttal dől a korlátnak, közben szürkéskékje pillant fel s le Mihailon. Aztán csak félre dől, poharát teszi le az egyik asztalra és mikor vissza helyezkedik, könyökét a korlátra csapva, már egy Nico Collins szám kezd dübörögni a mélynyomóból, amit Kende korábban eddig nem hallott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Akkor sem lehet minden buli pacek, ha az életnek minden egyes percét elvárások nélkül élveznéd. Rosszat jó követ vagy mi. Ez lehet a bulikkal is. Van egy jó, egy rossz, aztán megint egy brutálisan jó és így tovább. - Én a játékot szeretem. Addig fasza, amíg tart - Sztravinszkij megjelenésével legalább van valaki a sok kentaurtalan között, akin elvigyoroghat. Azt leszámítva, hogy a csávó megint a szemét takargatja nevetés közben, már nem is olyan tré ez a buli.
Bólint, hogy mit és hogyan vizezett össze, a pia ízét még mindig érzi. Nem mondaná, hogy ivott már ennél jobbat, de ivott már ennél jobbat. A folytatásra nevet némán hümmentve. Ezek szerint éppen ugyanannyira élvezik az egészet. Frankó. Valamivel hangosabban nevet, ahogy Sztravinszkij lefikázza a pasi miben van. Legalább faszán leírja emberüket, azzal biccent is mert ja, látja. Visszafordul Mihail felé és a kékekbe nézve figyel mit mond. Minden szóval egyre szélesebben mosolyog, míg szemöldöke ráncolódik. - Sekélyes lehet - vonakodva rezzen a pasi felé a pillantása, majd vissza. - Kozmetikai cuccokkal foglalkozik, szerintem elég felszínes hozzá, hogy itt legyen és ezt tudja élvezni - nevetgél szórakozottan. - Ha így éli, felőlem élje - megvonja a vállát, mert neki ugyan mindegy.
A zene ritmusára mozdul lába, kissé válla majd marad alább és maga elé nézve szólal meg. - Meglepett, hogy itt vagy, de asszem már vágom - szólal meg, majd jön a refrén és a hangosodó dallam miatt hajol közelebb. - Te is menekülsz? - vigyorodik el, de nem fordul felé fejével, továbbra is a sötéten elterülő Balatont figyeli maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezért nem bírnának a vizistukkerrel ebben a buliban. Lemosná azt a rengeteg sminket és a felszínt az emberekről. Szinte csontjáig hatolva érzi, mikor olyan arcok veszik körbe, mint Brigitta. Az úgy nevezett anyja. És Kende épp annyira foglalkozni sem akar velük, nem hogy ítélkezzen mikor neki aztán teljesen mindegy ki milyen. Tök szuperül megvan azzal a távolsággal amit akaratlan összeeszkábál. Így is van!
Elmosolyodik azon, hogy a zöld inges pacák állítólag elég segítőkész, majd a biccentéssel fordul és nevet fel hasból a padlót fogott hernyózásra. A dude ennél sokkal jobban nyomná! A gondolatra pedig csak még inkább röhögni kezd, azzal dől ismét a korlátnak és torkát köszörülve szedegeti magának a levegőt, mint nagymama a befőttbe valót. - Segített eltörnünk - dörzsöl arcán, vállával éppen csak meglöki Mihailét, ahogy szórakozottan nevet még. - Ilyen partiarcból kellene ide több. Ő benne lenne a fedélzeti vízi csat... Sztravinszkij - hirtelen mondja ki a nevét és fordul felé. - Tőle tanultál meg chachachazni? - mutat válla mögé hüvelykje és nevet a másik arcába. Egy gigászi felfedés derül ki. Ez mekkora lenne! Gonoszkásan kuncog.
- A végén meghallják és neonnal kiírják az égre - húzza el a kezét maguk előtt, majd könyököl vissza a korlátra. Faszt. Egyiket sem mondaná a másikra, akiből süt, hogy ő is tudja magáról. Mindkettőnek az ellentéte talán bakker, ha egyszer pszichológus és modellkedik. Kende így érzi, ha onnan nézi amilyen beszélgetéseket letolnak. Meg azt, hogy nem csak ő van haligali, nyal a fagyi moodban a fedélzeten, ezért is dől be a kérdésre, csak éppen nem ilyen válaszra számít. Egy pillanat. Meg még egy. Feje fordul Mihail felé. - Az biztos, mint a kurvaélet - bukkan elő gödröcskéje. - Mert ezt én is mondhattam volna, csak én nem vagyok ilyen szofisztikált - teszi hozzá. - Az én terepem szerint, te most stukival bujkálnál a fedezékemben - mosolyog szélesen. Előre dőlve veszi le a dzsekijét és hajtja a korlátra mielőtt vissza helyezkedik. - Szóval, Mihail, hogy tegyük ezt izgalmasabbá? - fejét félre billenti, maga előtt zizeg tekintete és így nehezedik jobban támaszkodó alkarjára. Éppen fordulna felé, mikor a smároló páros majdnem leesik a lépcsőn és Kende összeszorított ajkakkal tartja bent a röhögést maki fejet vágva, amíg azok eltűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem fogja vissza magát, kiengedi a röhögést aminek az ingerét saját poénja generál. Nem tud mit csinálni, ha ennyire császár humora van. Arcán maradó vonásai nem változnak, felnéz Sztravinszkijre és a gallért követően rándulnak Kende hasizmai is egy halkabb nevetéssel. - A földön fekvőset is tőled tanulta? - picit még előrébb is hajol, tekinteti nem engedi a másik reakcióját csak szemöldöke emelkedik kérdőn miközben rázza a nevetés. Nem lett pityókás egyetlen felestől, neki pia se kell ahhoz, hogy nyakán húzódjon kintebb az ér miközben igyekszik levegőt venni két eltörés között. Torkát köszörüli, könyöke csusszan vissza a hűvös fémre és pillant ő is az ég felé. Annyira elfoglalta a Balaton, felfelé nem is skubizott. Almádiból ennél sokkal jobban szoktak látszódni a csillagok. Mikor kommandósan kioson este, van hogy kiterül valahol a medence mellett és simán bealszik közben.
Szórakozottan hümment. Ismer ő egy rakás ilyen kifejezést, ami ragad rá a birtokon, csak nem szereti őket használni. Jobban adja a szótárat, amit lassan kicsaphatnának a dude-al, ketten, mert az tényleg megmutatja mennyire fejlődőképes egy állat. Csak egy frankó cím kell hozzá, ami még várat magára, mert Kende most mosolyogva biccent Mihail felé.
- Akkor lebuksz, de legalább drága cuccban? - értetlen ráncolja a szemöldökét, inkább letudja egy vállrándítással. - Én a helyedben levenném. Úgyis vizes lenne, érted… -  Ruhában vizicsatázni? Kentaúrtalanság. És igaz ő most nem vizicsatázik - sajnos -, de megszabadul a dzsekitől mert kezd belemelegedni. Bebootolnak a gondolatai és célt érve kissé sötétebbé válnak szürkéskék szemei. Meglovagolva a hullámot hangzik el a kérdés mélyebb hangot megütve, és ahogy a mosolyt elkapja nehezen szakítja el pillantását róla a smárolókra. Bakker a végén majdnem szó szerint egymásba esnek. A lényeg, hogy túlélik, így már nevetgélhet halkan egészen addig, amíg gödröcskés vigyora felváltja az arcán az első kérdés végére, annak ellenére hogy ismét a vezetéknevén hívja. Megint máshogy borzong végig a teste. Ésszel nem képes felfogni mi ez, csak érzi, hogy kurvajó.
- Hm - torokból mélyen jön a hang, míg tekintete esik Mihail korlátot markoló kezére. Nem sokáig időzve emeli fel és merül el a kékekben. - Bocs, lemaradtam - lassan fordul, fülét éppen morzsolva túr a hajába, de a tekintetet nem engedi. - Már volt egy izgalmas ajánlatom, aminek a vége az lett, hogy rajtad nincs ruha. Szeretnéd hallani a többit is? - alsó ajkát nyalja meg majd szívja be alig észrevehetően mielőtt mosolya széle rezzenne. A legtöbben ilyenkor arra gondolnának: itt marad ezek után? Lelép? Jól csinálom? Mit csinálok? Leszámítva, ha az ember Reiner Kende, mert akkor csak a levegőben lévő feszültséget is élvezed, és nem gondolkodsz azon mi lesz utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Baromi régóta hozzá van szokva, hogyha itthon van napokig azt hallgatja: hagyja abba a csapodár életet, gondoljon a jövőjére, járjon el a megtervezettek szerint, vigyázzon és ne kockáztasson mikor ennyi minden múlik rajta. Hát haver, ami egyeseknek minden, az neki nem élet. Mert a pénz beszél - mondanák az idióták, akik nem tudják, hogy valójában Kende világa az idióták parádéja, vagy paradicsoma. Így is van, ha mondja! Poén, mert az emberek, akik leadják a drótot Reineréknek mindent tudni akarnak, közben semmit nem tudnak valójában. Nem tudhatnak, ha Kende maga sem teszi. Csak élni akarja az életét, mert a barack se tudja, lehet ez élete legjobb napja. Mint a dudenak. Minden harmadik nap az új legjobb nap, ami valaha letelt! Az egész szövegelés lényege annyi, hogy úgy nevet fel a fogyatékos hernyóra, mint egy állat, amíg kicsit előre is görnyed. - Baszdki - húzza ki magát levegőt szerválva a tüdejének, ami viszonylag még hasznos is lehet.
Aztán itt a másik. - Nem a közös szótár ötlete, pedig a következő sorok is csak azt dobják alátámasztéknak mennyire aratnának vele. Jó igen, lehet szó szerint is érteni és akkor ajtótámasz lesz a szótárból, de legalább a huzat nem csapja be! - A hajót alattuk a gyengébb hullámok nem képesek megmozdítani, de időnként jön egy-egy, ami dob a dolgokon és bármekkora is ez a vasrakás, a víz dönthet úgy, hogy maga alá temeti az erejével. Szavai kiesnek száján, amiknek Sztravinszkij ad jelentést és Kende onnan megragadja a helyzetet. Fejében hirtelen ugrik be az újabb ötlet: bedobja, hogy vetődjenek le a hajóról. Ruha nélkül. Izgalmas. Viszont meg sem szólal, csak gödröcskéje bukkan elő ahogy a másik közelebb lép hozzá. A suttogásra rezonál bőre, a szavak ahogy célba érnek aprót nyel, de élvezi így mégsem tudja a mosolyát levakarni az arcáról. Sőt, még van képe izgatottabbá válni egy pillanatra lesütött tekintete alatt, amíg felnyúl megdörzsölni a tarkóját. - Felőlem neonnal is kiírhatod az égre - halkan szólal meg, gyomra remeg meg kissé, de elmúlik mikor már a kék tekintettel szemezik. Lassan vezeti le Mihail nadrágját gomboló kezeire, onnan pedig csak felfelé halad a másik csupasz felsőtestén. Kende hitetlen nevet halkan, nem rejti el, annál már jobban bízik a másikban. Ez a helyzet új, és a barackba de esztelen, fesztelen és már egy kicsit meztelen is! Úgy lép közelebb hozzá, ő meg minimálisan löki el magát a korláttól teljesen automatikus válaszként. Fogalma sincs mit csinál, pusztán csinálni akarja és egyre türelmetlenebbül várja hova fut ki az egész áramlat. Még. Az érintés bizsergetően marad az állán, azzal ajkai nyílnak el. Csak néz utána és a kacsintásra csillan valami szemében mielőtt még eggyel sötétebb árnyalat futna át rajta amíg végignézi, hogy megteszi, amire ő csak éppen gondolt. Vízbe ugrik a hajóról, Kende pedig a hajába túrva kuncog. Hogy ne kívánná, ha ilyeneket csinál? Merthogy, flörtöl Mihailal és úgy fest a labda visszapattan a térfeléről.
Felfogja, és éppen két pillanatig kapaszkodik inge nyakába, amíg az érzés elhatalmasodik rajta. Esze ágában sincs lemaradni. Átrántja fején az ing anyagát, kikapcsolja az övét, a nadrág mire lecsúszik már kilép a cipőből. Egyetlen mozdulattal lendül fel a korlátra és néz lefelé a vízre. Szíve hevesen dobog, majd mindenféle technika nélkül, rajt nélkül kezd zuhanni az elemébe, amibe elmerülve hagyja, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. A hajóról szóló zene egyszerre válik tompává, a ritmus kapaszkodik minden apró hullámba, ami körbeveszi. Fordul, lábával rúg és aligha kap levegőért felérve. Nevetve ráz a fején és csapja mindenfelé a Bala csappjeit nedvessé vált tincseiből. - De kurvajó! - vigyorog még mindig lehunyt szemekkel és fekszik fel a vízre. - Hideg, de jó - teszi hozzá totálisan felvillanyozódva, míg feje aprón mozdul Sztravinszkij felé. Hátúszásban húz rá karjával, hogy közelebb érjen, majd néz fel az égre. - Azért ez így eléggé bejövős - szemöldöke rezzen, ujja mutat is arra, majd csattan vissza a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hülye is tudja, hogy Kitti energiaszintje túl van pörgetve Kendéhez képest, így a navinés annyira nem lepődik meg, hogy Móric mellett máshogy élte az életet a húga. - Nyugi, haver, rád is fog - biztosítja azért, hogy minden is tiszta legyen itt a terepen, de Kende fejéről nem tud eltűnni a vigyor. Móric tényleg találkozott Kittivel és ahogy azt tippelte volna, mindkettő a legmagasabb fokán pörgött. Hangsúly a múltidőn. - Hallod, repülő varázsszőnyegről már hallottunk, de ha ezt szörfdeszkával ugyanúgy megcsinálhatjuk, akkor tényleg megröptetlek - gondolkodik el egy pillanatra, mielőtt még megint elkezdenének röhögni, mint két barom. Legalább két innovatív barom.
A vállpaskolása pillant oda, majd tovább a barátja fejére. - Ja, vágom. Nem lopom a pozíciódat, csak fedezlek inkognitóban - bólogat komolyan, hogy teljes mértékben értve van hogyan is működik ez a balansz.
Mélyen röhögi el magát. - Kösz-kösz, de ezt skippelem - emeli meg lazán jobbját, hogy majd máskor ölelgetik egymást. Majd éppen elfordul feje, amikor vízcseppek csapódnak arcán és ruháján. Érzi a bőrén, de tökmindegy, mert ebben a dögmelegben mire ránéz a nadrágján lévő foltokra, azok meg is száradnak. Gyűlöli ezt az időt és a mágiája is. - Ha meg lesz az elemem, jeges vödrökkel fogunk rohangálni - néz a másikra, aki mint egy kutya eső után csapatja le magáról a felesleges vizet. Így is van! Majd egy és két pillanat. Nagyon nem így lesz! - Dude, most nem tudom eldönteni, hogy szerezzek e majd alpakát a húgomnak, vagy se - neveti el magát, hajába túr közben. - Ja várj már… dude, hát ha igyekezni fog, holnap már férj leszel - könnyedén közli, visszapillant haverjára a lányokról és ezúttal ő paskolja meg a vállát mielőtt még felkelne és elindulna a beállni készülő vonathoz.
Aztán egészen Csermelymenedékig szervezik a legénybúcsút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szereti azt az érzést, a kemény edzések után, amikor csak lazán a vizet ölelve tesz pár levezető hosszt és szemei szemüveg nélkül nyílnak fel a víz alatt. Előre haladva nézi a csempét, játszik a köztük lévő méterekkel és figyeli ahogy elsuhan alatta, minden megtett húzással és tempózással. Olyankor van ideje magára és minden megvan, ami ahhoz kell, hogy összeálljon egy-egy kép.
Ezidáig ott ragadt abban az állapotban, amikor versenyen kívül alig megy víz közelébe. Az egyszerű, könnyed érzés magával ragadja Kendét, alig hallja meg Sztravinszkij hangját - mintha csak a nyári esti szellő duruzsolna. Sokkal jobban érzi magát itt, mint a fedélzeten vagy korábban a parton. Már a becsapódás is hatással volt rá, de most másabb, ahogy fekszik az ezüstös-fekete hullámokon. A víz minden cseppje nyugtatóan simogatja a bőrét, szürkéskék pillantásában úgy tükröződnek a csillagok, mint a fodrozódó tavon. Gyengén, de ha figyeled ott vannak, mint Mihail hangjában a játékosság - ami Kendének már-már elveszik a víz érzése mellett, csak fátyolosan érzékeli, suttogás ként simogatják füleit.
- Hasonlóak. Közös bennük, hogy kurvajók… és nedvesek - ritka, de mocskos mosolyt virít, ahogy karjai, lábai lubickolva mozdulnak. - Várj már - bootol be, majd nevet fel - Hát el sem mondtam. Te ugrottál be - jókedvét viszik a hullámok a hajó oldalának, ahol egy részét elnyeli a víz, a másik fele pedig visszacsapódik. Frankó a felállás. A pszichológus ugrál le a hajóról, utána meg a páciense. A produkció - ami a dude-al brodukció is lehetne - még tapsot is kap, Kende tekintete elszakad az égboltról a röhögő emberek felé. Lehunyt szemekkel süllyed a víz alá, elnyomja a bántó zajokat, odalent tisztábban kiveszi a hangos változást, amit ennyire még sosem érzett korábban. Felnyílnak szemei, még mindig sötét van, mint a tehénben, de az árny elkapja a figyelmét. Összepréselt ajkai görbülnek visszafogott mosolyra, ahogy halad a felszín alatt, majd Mihail mögött, hozzá közel bukkan fel, olyannyira, hogy nem csodálná, ha a másik megérezné. Mihail fehér bőrén, a cseppekben csillan a nem teljes alakot öltött Hold fénye. Merlinre! Megérinthetetlennek tűnik. Rideg, sötét és gyönyörű. Egy pillanatig tart, majd Kende halkan beszívja a levegőt megszüntetve azzal az oxigén égetni kezdő hiányát.
- Egyszer mondtam neked, hogy bele szoktam menni a játékba - lassan és tisztán ejti ki az újabb kétértelmű szavakat, ahogy oldalán siklik el Sztravinszkij mellett, így vele szemben lehet. Minimálisan lentebb bukik, onnan mosolyog fel rá. - Anélkül a végén lemaradnék, és ki a fene akar félig megtapasztalni valamit, ha meg lehetne az egész? Ezért zseniálisak az ötleteim - nedves ajkába harap, pimasz mosolya széle mégis megremeg. Tekintete Mihail szemeiről ajkaira zizzen, majd Kende mutatóujja kibukik a vízből és pöccintve fröcsköli le a másik arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem annyira titkos üzenet, nem annyira szállt a szélben, de Kende telefonja épp a franc se tudja hanyadik hossznál jelzett. Ma szokás szerint megint elfelejtette számolni a fordulókat és teljesen elvesztette éppen mikor kellene kimásznia a medencéből. De megtette, hogy aztán azonnal a navinébe skerázzon magára aggatni valami ruhát. Ha a dude csupanagybetűvel kiakadva kiabál, hogy parában van, ő megy. És ez fordítva sem lenne másképp. Egy csapat, számít mi történik, a szerep, amit egymás életében játszanak betonkönyök támogatás. Ha kell akkor ritka, de annál fontosabb hivatalos barackberúgóik a másiknak, amikor szükség van rá, amire most a homokszőre egyértelműen gondol. Méghogy a dude kihagyja a saját kiállítását! Tényleg helyzet van. Felrángatja magára a félig begombolt inget. Mert, hogy inget húz! Így is van!
Aztán bár felül a vonatra nagyon hamar rá kell jönnie, hogy így soha a büdösbe nem ér oda. Szóval szépen leszáll a következő nagyvárosban, a muglik között masírozik és kezd neki stoppolni valami út szerű mellett. Amit még mindig nem ért. Most komolyan. Nézi a bádogdobozokat, hogy tudnak a varázstalanok ilyen idióta módon közlekedni? Aztán egy autó lehúzódik, benne három egyetemistának tűnő lánnyal, meg egy srác sofőrrel, akik közé beülve már annyira nem vészes ez a Pestre kellene jutni történet.
Ami megtörténik, kiteszik a sarkon, Kende pedig nagy lendülettel kocog a bejáratig, ahol aztán hajába túrva mondja meg a nevét. Már nem a sajátját. - Mórocz Móric - bólint végül és sétál be kissé kaotikus levegőkapkodásokban, de fülében még hallva a kocsiban szóló “I look incredible” dalszöveg részletet, szóval nincs gond. Megköszörüli a torkát, haverja göndör fürtös fejét kiszúrva lépked oda, ahol a kisokos is szobrozik. Frankó. -  Sziasztok - biccent le a kiscsajra, majd a dudehoz fordul. - Titkosan betörsz a bizniszbe? - veregeti meg a haverja vállát, majd szorít rá arra. - Gratulálok - vigyorodik el, majd néz az alkotásokra és ugrik a szemöldöke. Bebootol, mosolya máris más ívet vesz fel és büszkén pillant Móricra. - Lekéstem a beszédet? - kérdezi, majd gyorsan folytatja. - Mert még megtehetem ha kibasznak, mert rájönnek, hogy nem én vagyok Móric - mutat hátra válla mögött a bejárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tüdeje megtelik oxigénnel, nem kapzsi, az agya is kap belőle, így akaratlan jutnak eszébe a beszélgetéseik éppen csak egy pillanatra, de az elég. Mert aki most itt van vele, ismeri Kende legtöbb félelmét, amelyek az egyedüli rezzenést okozhatják a szürkéskék tekintet csillogásában. Kivételes bizalommal fordult hozzá miután az exrellonos exprefektus felajánlotta, hogy segít neki felállni a padlóról és az egész tényleg bejönni látszik. És még így is, megannyi fontos dolgot és emléket magánál tart és senkivel nem beszél róluk. Ez is illik hozzá. Elmosolyodva bólint egy aprót. Ő  az élet szerencsejátékosa: attól függ mit dob a gép, majd dönt: kitartóan folytatja, vagy hagyja az egészet a francba és röhögcsélve másra szánja az idejét. Még a sors is beleszédülne.
- Az vagyok? - mosolyra húzódó ajka szélesedik sokkal jobban, majd megvonja a vállát. - Szerintem vannak dolgok, amiket nem lehet félbehagyni - mondjuk azok a röhögések, amikor a barátaival már sírva az asztalt csapkodják, mert egyszerűen nem lehet kibírni és már egymás jókedvétől hullámzik köztük a nevetés ingere. Vagy amikor képes megérezni az elemét és az nem csak éppen felcsapódik, hanem kitart és nyugodtan folyik le, míg végül elmúlik. Nem zavartatva magát fröcsköli le a félhomályban kivehető arcot. Ez is mennyivel jobb, hogy elért addig. - Dehát ez víz - hogy lehetne undorító a legfenomenálisabb dolog, ami valaha létezett? Mindegy, hát ezek szerint van akinek nem jön be. Gödröcskéje süpped halványan arcába, vigyorgásról nevetéssé váló nevetése pedig megköveteli, hogy fogai is kibukkanjanak. - Mondanám, hogy sajnálom, de a grimaszod mindent megért! - azzal elmerül, majd ismét hátára feküdve bukkan fel és lebeg a víz felszínén, mint egy hulla...hopp.
- Kérdezhetek valamit? - vicces, szinte minden pénteki napja azzal telik, hogy egy-másfél órán keresztül Sztravinszkij kérdéseket szegez az irányába, aztán ő is saját magának, most mégis zöld jelzésre vár a másiktól. Maga se tudja miért, nem is érdekli, így van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Reiner Kende mosolya ritkán rezzen úgy, ahogy ebben a pillanatban. A feje tele van a kis lófasz szitus emlékekkel, ami egyesek szemében simán lehetne jelentéktelen, mire a navinés úgy áll hozzájuk, mintha a világ legjobb dolgai lennének. Így van el, mint hal a vízben, de most Sztravinszkij hangsúlya egy pillanatra elgondolkodtatja: mi van ha a valós vívódásai amikkel hónapok, lassan évek óta küzd, sosem zajlanak majd le nyugodtan? Mint a partot nyalogató hullámok, vágod, azok, amelyek nem baszódnak neki a szikláknak és szűnnek meg hirtelen létezni, hiába való küzködéssel. - Így is van… - nem az a határozott, élettel teli a hangsúlya, amivel mindig is ejti. A végére mégis visszaáll a mosolya az igazira. - Olyasmire gondoltam, mint amikor meghúzom a futamot, ég a tüdőm és frankón savasodok, de csak elérem azt a retek falat - nyugis, mesélős a hangja, pillanatra marad csendben. - Vagy miután akkor is megcsikizem a húgomat, ha megtömtem lángossal az Almádi bódénál - halkan felnevet, mert igazából talán most először említi Sztravinszkijnak úgy Kittit, hogy ne egy pénteki alkalmon ücsörögnek. Más ez így.
Nevetése  csillapodik, még mindig kicsit viszi a víz, de nem tud nem szórakozottan nézni a másikra, ahogy leírja, hogy márpedig a Balaton tavában halak élnek, a barackba! - Tudom! Tiszta jó! - vigyorog szélesebben, ahogy elvan, mint a befőtt. Lepillant Sztravinszkij felsőtestére, amíg megborzong, akaratlan ráncolja a szemöldökét egy pillanatig, majd az újabb megjegyzéssel tör fel belőle a nevetés. Haver, úgy csinál, mintha hering parti lenne és a nyálkás kis cuppogók között kellene vergődnie! - Csak engedd el - táncsolja és már vetődik is fel a víz tetejére. - Ha így csinálsz, tök jó, ahogy dobál - mondja még, majd pici csend után tolja is a kérdést a kérdésről, amit fel sem tett. Na ez olyan macerás, hogy ilyet se csinál többet, majd csak kérdez. Nem csoda, hogy általában úgy szokta, jobb is az a módi.
- Szerinted miért olyan rohadt fontos az embereknek a felszín? - némán vesz levegőt, hogy tuti fennmaradjon és ne süllyedjen alább, egyik kezét még a feje alá is teszi és hagyja, hogy a víz el legyen vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem csak legjobb haverja fejére ül ki, hogy nem hiszi el Kende tényleg a helyszínen van, hanem valszeg a navinés arcára is. Legalább viszonylag időben bebootolt. Volt már ennél rosszabb. Mondjuk a barackja alatt olvadó jéghegy, amire csak halkan nevet miközben köszön a Kisokosnak. Aki még mindig itt van - ergo ez egy jó jel.
- Forgolódott párszor az ajtó felé, de nem szúrta ki a szemét a göndör búrád. Nem látott valami jól a néni, nem tudom, nem érdekel, nem kellett többet kamuznom az a lényeg - hát, akkor be sem engedték volna. Amilyen szarul képes hazudni, hátraarcba fordították volna.
- Ha ugyanilyen úriasszonyi tempóban zajlik, akkor talán hat-hét óra - billegteti tenyerét, majd nagy mosollyal legyint. - Figyu, nem rohanunk sehova. Plusz ez a te estéd, haver, élvezd ki - bólintott nyomatékosítva mit gondol a dologról.
Figyeli a kiállókat. Amíg a szőke kiscsaj figyelni mellettük, addig neki figyelnie kell, hogy nyitva maradjanak a szemei. Ezeken a dude csaj segíthet. Aki mondjuk totál máshogy gondolja, mivel fel sem akar menni. Baszdki. Szólna, de ‘o’ betűt alkotva maradnak ajkai és szürkéskékjével nagyokat pislog Améliára. Itt várnak, vette. Anélkül is, hogy a másik úgy nézzen rá, mint aki átkot szórna a nyakába, ha máshogy készülne tenni. - Ja, aha - valami ilyesmi. - Ne skippeld a lehetőséget, az rosszabb mintha ott állva sülnél fel, miközben kurva jók a képeid - csak ne hányjon be. - Minden frankó lesz - problémamegoldó támogatási kurzusokat is tarthatna. A taps viszont haldoklik. A helyzetet elnézve vagy elindul vagy a Kisokos felpakolja a mikrofon elé. Aztán a csaj mást pakol, amikor arccal megy a dude-nak. Így is van! Hát, ő nem puszilgatja a haverját, csak zsebre vágva kezeit pillant körbe. Fejben már azon van, hogy csinál valamit, amivel húzhatja az időt, de remélhetőleg Móric már kiskerázik az emberek elé. Más különben kénytelen lesz felmenni és kiötleni miért ő mond beszédet a művész helyett - hamar elfelejtette, hogy nem mozdulhat. Halkan pedig már a Three little birds-t dúdolja. Minden frankó lesz. A legjobb haverja egy császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Más a helyzet, mint eddig bármikor, és ezzel kéz a kézben jár az is, hogy más a beszélgetés is. De nem annyira. Most is van értelme, most sem viszonyul másképpen Sztravinszkijhoz… igazából pont olyan ez, mint amikor találkoztak a járőrözéskor. Oké, azóta valamivel többet tud róla és fordítva, így nem is kell helyet csinálnia saját szavainak, a másik anélkül is tudja, hogy soha nem fordult meg a fejében megállni egy futam közepén. A fején megy a szemöldöközés, már majdhogynem zavarba jön, végül pedig őszintén neveti el magát. - Tényleg nem - csóvál a fején, majd pislog kicsit a kérdésre. Enyhe probléma lehet, hogy az agya automatikusan a legjobb haverját képzelte maga elé oldalra csapott karokkal és arccal az égnek, így aztán főleg nem bír nem elvigyorodni.
- A lángos egy magyar trash kaja. Olyan, mint a fánk, csak sós és a tetejét fokhagymával, tejföllel és sajttal spékelik meg, lekvár helyett. Nagyon olajos és mindig strandszezonban van, szóval szinte sosem ehetek. Ami nem para, mert a húgom képes megenni két ember adagját - amiről Brigitta jobb, ha soha nem fog tudni. Nedves hajából egy csepp esik szempillájára, így felnyúl és hátra tűri tincseit. Jól is van az úgy, két másodperc múlva megint máshogy fog állni, főleg miután tényleg csak körülveszi magát a vízzel és ide-oda ellebeg a hátán, a ringatásra már-már pencikézve. Ha nem szólna a hajóról lekúszó ritmus még lehet, hogy hümmögne is. Csak aztán felteszi a kérdést, és fülel a válaszra. Mihail most sem köntörfalazik, ő pedig úgy figyel rá, hogy szinte nem is pislog. A hajót nézi, aztán az eget. Picit még csendben van, majd akadozottan pillant oldalasan a másik felé. - Pont olyan hamisan védene meg, mint amennyire erőt adhatna? - kérdezi jóval halkabban, mint korábban. - Nem tudom. Ebbe így még sosem gondoltam bele. Úgy képzelem ez olyasmi, amikor az ember inkább elbújik a takaró alá - kitekert és gyerekes hasonlat, de ennél jobban nem tudná leírni. Elcsámborog a pillantása, arrébb evickélve engedi magát vissza és észrevétlen kezdi taposni a vizet. Szóra nyitja a száját, amikor fentről lekiabálnak, valami nyelven, amit ő speciel nem ért, de Mihail remélhetőleg igen. Valszeg menni kellene.
Azért még előtte birizgál a fülén, közben elmosolyodik és bár nem néz rá, neki intézi szavait. - Hé, Sztravinszkij… kösz - mosolya lesz szélesebb, és hagyja, hogy értse, amire akarja. Fejével biccent, hogy kövesse, majd a hajó hátsó része felé veszi az irányt, felmászik a nekik leengedett fémlétrán. Onnan nyújtja a kezét, ha esetleg szükség van rá. Borzongva, totál vizesen és feszülő izmokkal gravírozik el, az emberek között az emeletre, ahol a ruhákat ledobták. Összekapná a holmijait, amikor két törölközőt hoznak nekik és ő meglepetten borzol a haján. Aztán esélytelen, hogy ismét a másik közelébe jusson. Megjelenik az edzője, a fél baráti társaság és mindegyik sztorizni, kérdezgetni és röhögni kezd, miközben elrángatják és valami poharat nyomnak a kezébe. Még válla felett vigyorogva hátra pillant, de nagyvalószínűséggel Sztravinszkijt is körbeveszik a sajátjai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülinap, FINA, Kitti taroló pizsamás bulija - a nyár tombol. Ebben volt Kende, aztán kijött az olaszokhoz és ők megmutatták a gyereknek, hogy milyen a pálya, amikor a nyár tényleg pörög és speedosok meg magánsulis előkészítősök még csak a közelben sincsenek. Az olaszokból elsőre csak a dude érdekelte, akivel olyan megható újra találkozást toltak, az egész tér őket bámulta. A betonon. Vörös fejjel egymás mellett kiterülve és röhögve. Részletekbe menés helyett aztán nagyon hamar Lorenzonál voltak, akinek a nevét Kende egész hamar megjegyezte, de a többiekkel idő előtt fel is adta. A szomszéd lány neve valamennyire azért megvan neki, ha már vele jöttek bulizni. Annyi gebasz van, hogy, óóóó baszod.
- Te hallod, haver - kézfeje csapódik Móricnak, feje fordul hátra, pedig már egy teljesen másik hely bárpultja előtt várják a hidratálás adta örömöket. - Frankón ott hagytuk a csajt, ahonnan kipakoltak a biztonságiak! - kiabálja túl a zenét, arca már ki van pirosodva, tincsei mindenfelé meredeznek és megspékelve az egészet: azóta vigyor épült a fejére, hogy újra lekoccolt a dudeal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megvárja. Olyannyira, hogy amíg a dude dudisan bebootol, Kende a röhögést abbahagyva, nagy vigyorral a fején kezdi el billegtetni azt a zenére, amit a helyen veretnek. Magához húzza az isziét, tekintete végig vándorol a pulton, onnan lassan tovább az arcokon, és  testeken, akik vonaglanak tánc közben. Könyökére engedi magát, hogy valami megtámassza, amíg röhögcsélve hallgatja Móricon keresztül Lucillát, akinek a nevét már majdnem megjegyezte, szóval akár házasodhatnak is. Brigitta örülne.
- Üzenem, hogy “elvittelek volna Párizsba, készült volna rólunk pár Insta” - elég hamar elengedi az éneklést, ha mondja, inkább  megemeli a poharát és neki koccintja Móric korsójának, mielőtt ajkához emelve meghúzná a narancslevet.
- Ha már laza csajok a téma. Mielőtt eljöttem, Csipesz frankón úgy nézett rám, hogy utánunk jön és megrágja a fülünket, ha itt maradok én is. De nyugi van, a legjobb kezekben hagytam a tinilányt - ő szólt előre mielőtt bárki meglepődne, hogy egy höri műanyag lasztiban hoppanál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Féloldalas mosollyal bólint párat, mert már ő is képben van, a keresztlánya tekintetéről. Először csak úgy vette bambul a puhagolyó, majd rájött, hogy nem ennyire egyszerű a sztori. A kérdésre csücsörít először, majd hümment.
- Kitti - bólint egyet, majd kortyol újra amíg a dude feldolgoz. - A kisokosnál próbálkoztam volna, amikor írt a húgom, hogy se te, sem én nem szeretnénk ha megsértődne - és ez így is van! Nem csak gyönyörű, de eszes is a húga.
A hátát érő csapkolászásból már automatikus tudja mi jön: a maradék narancsot kábé meg is issza mire a haverja a mondat végére ér. Tekintetét villantja rá, hogy nem pálya a meló. Ha így is lenne, beállna vele és azt állatira lefogadja, hogy senki nem szeretné. Poén lenne, de nem pálya.
Kisujja és hüvelykje kinyújtva, míg a többi behajtva - így emeli a magasba és rázza meg a fakkoló névtelennek, amíg Móric mellett kivonul a helyről. A levegőre érve csapja farmere zsebébe kezeit, és vesz mély levegőt, ha már van. Egy szembe jövőre mosolyog vissza, majd battyog.
- Haver, itt mindenki vigyorog - mondja nevetős hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vele együtt röhög fel, ami sokkal hangosabb lesz, ahogy az ajtó kinyílik és valami szűk utcára csapódnának. A cipője tutira, hogy ne essen pofára miután a lábfeje beakadt a küszöbbe. - Élek - közli, majd lazán libben mellé.
Nagyjából Móric szavaival egy időben hányja el magát valami random arc a hátuk mögött, de a lényegen nem változtat. A dude éli Rómát. Kende a játszótér hallatán vigyorog még szélesebben, hajába túr, és gyűrűkkel megpakolt kezét somolyogva engedi vissza zsebébe. Oldalra sandít Móricra.
- Nice. Csak úgy? - néz vissza maga elé. Fél arcát szívja be mielőtt az cuppanna. - Az ő baja, haver - visszafogott mosollyal bólint. - Figyu, néha látom a lányt, de én utoljára... - bevillan neki valami. Lassabban, elnyújtva lép, mielőtt megszólalna. - Volt itt valami. Odajöttek hozzám kérdezni, mert hogy neked nem merték mondani - tárja szét a kezeit, ez neki már itt magas. Most és akkor is. - A szőke halálmadárról beszéltek, vágod, aki meg akart verni... szóval lesmárolta a lányt valami karácsonyi... nem, szilveszteri koncerten, aki meg megpofozta vagy mi a túró. Tőlem kérdezték, hogy viseled a szakítást... de, hogy én ezt tökre elfelejtettem - ismeri be. - Mindegy, nem kavarom a szart, ez egy gyépés pletyka. Kétlem, hogy emiatt szívódott fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megáll ő is, ajkai elnyílnak a lendületes reakcióra és elég hamar bűntudat kúszik a mellkasára, hogy ilyen hülyén közölte be. Közben simán lehet, hogy pletyka az egész - nem szövegel, száját elhúzva csendben ácsorog, amíg tovább nem indulnak. Baromság volt ezt most felhozni.
- Ja, tudom, de ha dumálnál róla... vágod - fordul felé fejével, aztán megakadva kapja a mutogatós irányba. Teste mozdul arra, a parkszerű izéhoz, majd ott a padra. Jobb bokáját csapja fel másik lábának térdére, amíg könyökét a támlára csúsztatja Móric mellé. Teljes a kényelem, öregem. Olyan laza, bűbáj kell ide, hogy összetegyék...
- Én meséljek? - nevet fel jókedvűen. - Szerintem nálad nagyobbak az izgalmak, dude - felsandít rá, majd vissza mag elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elégedetten hümmög fel, ami inkább nevetésbe torkollik.
- És ezt el is hiszem - bólint, majd figyel tovább a sztorira a nem feleségnek való csajjal. - Reméltem, hogy még csúsztathatom a legénybúcsúd, legalább addig amíg ihatok - a legjobb barátjára figyel, szóval azért belekerül pár pillanatba mire oda lyukad ki, hogy visszaflesseljen pár napot a bagolyfalvi csónakházhoz. Ha már így kérdezi, hogy miről maradt le...
- Témánál vagyunk - lesüti a szemét, majd behajlított karjának ujjai csúsznak tarkójához. Egy pillanattal később lendül fel állásba, tekintete a parkot pásztázza, pedig csak gondolkodás nélkül megszólal. - Lenne itt valaki, akiről mesélnék neked, haver - elmosolyodva ingat a fején, ahogy megfordul, hogy elkapja a haverja tekintetét. Szüksége van rá és most, hogy itt vannak, csak jobban érzi, hogy ez így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen megérti a dude meglepett fejét, de komolyan. Ami még jobb, hogy eddig fel sem fogta, hogy izgult rajta Móric mit szólna hozzá, ha tényleg nem csaj. Mostmár, hogy ez is tiszta, meg is szólal.
- Ja, ne izgulj rá, pasi. Férfi -ebben legalább biztos. Jobbjára nehezedik rá.- De még milyen... igen, figyu - szabad keze basztat a fülére, amíg a másiknak ujjai a zsebében megrezzennek. Kell neki még vagy egy fél perc, hogy valahogy belehelyezze magát egy rohadtul új helyzetbe, de annál több időt nem is hagy a zavarának, hanem inkább beszélni kezd. Így is van! Nosza.
- Ismerem egy ideje, még a kastélyban találkoztunk, de már egyetemista. Segít nekem az elememmel, és én néhány hónapja rámozdultam a lakásán. Azóta szexelünk, ami olyan jól megy, hogy nincs is más, csak ő - elmosolyodva pillant félre. Halkan nevet. - Mert nem érzelemmentes.