A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. június 28. 19:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833336#post833336][b]Ambrózy Henrik - 2021.06.28. 19:56[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol Tekintettel arra, hogy ezzel Mária elemébe talált, el kell ismernie, hogy valóban, talán egy hangyányit erősen fogalmazott, még akkor is, ha teljes mértékben igaza van. Nem szabad összetörnie egy gyermek álmodozásait... És még tiszta szerencse, hogy a lány ezt nem hallja. - Akkor ezek szerint semennyire. Megnyugtattál - magabiztosan biccent egyet, mint aki tényleg most lett száz százalékig biztos abban, hogy a csapata nyer. Mivel ilyen állat nincs, így a tornádók sem veszíthetnek, muhahaha. Talán csűrné és csavarná tovább a témát, ha nem látná a narancssárgára váltó cukorkákat. Meg kell fenyegesse, mint valami rossz tanárnak, incselkedve, de félig komolyan, hogy aztán feltevődhessen az a kérdés, amire jelenleg még nincs válasz. Mosolyogva kezdi csóválni a fejét, miközben rászorít pálcájára. - Nagy bajba kerülsz - hogy milyen nagyba, az egyelőre nincs definiálva, de annyit állíthatok, hogy Mária sírva-futva fog menekülni. A nevetéstől, persze. Nincs sok ideje végiggondolni, hogyan hárítsa a támadást, így az első reppenő édesség elől csupán elhajol, csakhogy azt számtalan másik követi és a kis szemtelen egyre közelebb jön, nehogy ki lehessen kerülni. Felnevet, majd kikerülve még egyet előhúzza a pálcáját és a Lejate segítségével a szoba különböző pontjaira repíti a cukorkákat. Egy a lényeg: őt ne találják el. Aztán csak közelebb lépdel ő is, miközben szüntelen hárítja a támadásokat, hogy aztán alig válassza el őket egymástól valami. Pont annyi, hogy szabad kezét kinyújtsa és egy öles lépéssel így elérje Mária derekát. Ekkor ugyanis magához rántja és jól felkapja, akár egy tollpihét, majd a vállára csapja. - Nos, akkor az lesz, hogy csúnyán el leszel fenekelve. És mivel te kérted, bűntudatom sem kell legyen - nevetve paskol egyet a lány fenekén, azonban esély sincs arra, hogy ez fájjon neki. Henrik annyira kedvesen és játékosan csinálja, hogy itt legfeljebb nevetve sikítás fér bele.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. június 28. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833338#post833338][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.06.28. 20:31[/b][/url] Bristol; április első hétvégéje 🌪️ Tutshill Tornados 🌪️ × 🐠 Lechia Gdańsk 🐠Csúnyán nézek. Nagyon, nagyon csúnyán. Nem jelenthető ki, hogy nem él... mit is mondtam, rókahalgömb? Mindegy, szóval nem jelenthető ki, hogy nem él ilyen állat sehol a világon, amíg nem jártunk mindenhol! Arról nem is beszélve, hogy a muglik számára a mi világunk lényei sem léteznek, mi van akkor, ha van egy olyan plusz világ, amelyikről meg a varázsvilág nem tud? Lehet, hogy pont a gömbnaphalak élnek ott. Lehet. Ugyanannyira valószínű, mint bármi más. Na persze, a halak mai győzelme még mindig sokkal esélyesebb, és meg is fog valósulni. - Bajba? - pislogok ártatlanul, ismerkedve a cukorkákkal, mielőtt gyors búcsút veszek tőlük. Táskámat elővigyázatosságból az ablak alá hajítom - koppan is a kulacs -, majd szinte rögtön veszem is a következő cukorkát, és most bizony már nincs megállás. - Ne csalj! - szólom meg a pálcahasználatért jóízűen nevetve, de én akkor sem használom a magamét. Mindannyian jobban járunk, ha nem tudjuk meg, mi rossz történhetne, nem igaz? Közelebb szökkenek, de ahelyett, hogy a helyzet nekem kedvezne, hirtelen a világ fejjel lefelé találja magát. Reflexből próbálom magam összehúzni (még ennél is kisebbre hová?), hogy ne legyen olyan egyszerű dolga, de hiába, a kapálózás sem billenti ki a mozdulat egyszerűségéből. - Héé - rándulok össze, vinnyogva tiltakozva, lábaim magasba emelkedve kalimpálnak tovább, hátha elrúghatom a fenyegetést beváltani tervező kezet. - Követelem, hogy tegyél le - nevetek, de igazából azonnal taktikát is váltok - kérlek tegyél le? - a vérszegény diktátorutánzatot is bevetném, de nem szolgálná érdekeimet az erőltetett kiáltás helyett torkomon kiszökő csipogás és visítás határán álló gyönge hang. Ehelyett visszatérhetünk a cselhez. Hátbadobom. Két vagy három szem cukorka ha maradt a markomban, most ezt az egészet elszórom rá, közvetlen közelről. - Győztem - hangzik a diadalittas kinyilatkozatás, és helyzetemmel immár egészen kibékülve ernyedek el. Elvégre... Győztem. Kuncogok - kérdés meddig. - Na ez a csel, ez, EZ, EZ CSEL HENRIK, EZ.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Bernáthy Zsófia INAKTÍV
azért is offline RPG hsz: 94 Összes hsz: 123
|
Írta: 2021. július 4. 22:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833739#post833739][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.04. 22:38[/b][/url] Reina Szökésben | OutfitTeljesen kikészített az a levél. Mélyen legbelül mindig is tudtam, hogy egyszer a kezemben fogom tartani a kérőim listáját, csak azt nem gondoltam, hogy mostanában fog eljönni ez pillanat. Reméltem, hogy kihúzhatom legalább a Bagolykő végig, addig pedig kitalálom, hogyan is bújjak ki alóla. A levél azonban megérkezett, teljesen váratlanul, nekem pedig semmi tervem. A szüleim hajthatatlanok voltak, mondván, már bőven elmúltam 17, így is hagytak nekem időt. Közben láttam a nagyi kezét a dologban, hallottam a hangját a levél olvasása közben. A házasság téma mellett pedig megy a cirkusz a választott szakom miatt, az örömködés Lídia eljegyzése fölött, a dráma az unokatesóim miatt és a szokásos cirkusz az aranyvér miatt. Sok lett. Sok lett az egész, ami otthon folyik, a tanulni való és a diákok drámái. Csak szabadulni akartam az egésztől. Már nem érdekelt a kötelesség, az iskola, csak menni akartam, kikapcsolódni, kiszellőztetni a fejem. Előkotortam hát valamennyit a megtakarított pénzemből, szabadságot vettem ki a hétvégére és a pénteki óráimmal nem törődve vettem célba Dél-Európát. Bizonyíték, hogy valamire azért mégis jók a nagy családok: az egyik unokatesóm egy olasz lányt vett el, majd a lány szüleinek közelébe, Milánó külvárosába költöztek. Egy bagolyba került a dolog, szívesen láttak, és mivel tudtam, hogy úgyis csak aludni járok majd oda, a két éves kislányaik sem jelentettek gondot. Legalább megismertem őket is. Merthogy a házassággal és az elköltözéssel unokatesóm kiszakadt a családi események alól, nem is láttam már vagy három éve. Talán még örült is neki, hogy nem kellett az apáink vitáját hallgatnia. Bár ha innen nézzük, nem tudom, mennyivel jobb, egy olasz vérmérsékletű, aranyvérű család összejövetele. Első estére egy új klubbot néztem ki, ott terveztem eltölteni az estét, és találni egy srácot, akivel iszogathatok kicsit az éjjel. A sor nem volt rövid, de beálltam, reménykedve, hogy nem hiába fogok várni, előbb vagy utóbb bejutok. A befelé vezető utam azonban máshogy alakult, mint hittem. - Én sem - nevettem fel, miközben köszöntünk egymásnak a rellonossal. - Igen, egyedül. Csak ki akartam kapcsolódni kicsit - vontam vállat. Ahogy beléptünk a klubba, azonnal felpezsdült bennem minden. Zene, fények, táncoló és nevető tömeg. Ez kellett nekem! - Te meg hogyan jutottál be ide? - érdeklődtem, kicsit hangosabban most már, hogy a zenén túl is hallja a kérdést.
|
|
|
|
Reina D. Laines INAKTÍV
KILLER QUEEN offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 67
|
Írta: 2021. július 11. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834146#post834146][b]Reina D. Laines - 2021.07.11. 19:35[/b][/url] ZSÓFI P A R T I T I O N × Milánó × Június eleje Az utca fentebbi szakaszán már néhány koktélra meghívta az elit bárt vezető pultos férfi, így mire a barátnője családjának klubjához ér és észreveszi Zsófi, aki nevetéssel köszönti széles mosolya mögül nevet fel dallamosan. - Keresünk neked kikapcsolódást drágám - válaszolja, szavai és hangsúlya is olyan, mintha idősebb lenne a másiknál, pedig ez nem igaz. Mégis a kisugárzása olyan erénye és fegyvere, amit senki nem vehet el tőle, mert ez Reina velős része. Titkon még örül is, hogy Zsófi egyedül jött, így ha jónak bizonyul a társasága, akkor nem kell az idegesítő mitugrász lányt hallgatni, akit csak azért tart mert a kapcsolati hálójának jót tesz. Előkelő mosolyra húzódnak ajkai a kérdést hallva. - Ismerek egyeseket, a nevem rajta van a lista tetején - nem glancol, a tényeket közli megválaszolva a kérdést, a zene miatt kissé közelebb hajolva. Mivel szavait nem tudja mennyire hallja, elkapja kezét és az egyik irányba kezd lépdelni egymás elé ütemesen téve lábait. Két biztonsági tekintetét kapja el, akik arrébb állva engedik át a rövid folyosóra, annak a végén tárul ki előttük automatikusan a duplaszárnyas ajtó. Odabent, az arany-fekete térben a Rizq olasz máguszenekar dala dübörög a hangfalakból. - Ez a mi részlegünk - a varázsvilág alakjaié. - Vigyázz, a helyi vélák már most ideszoktak - súgja még oda, haján igazítva mosolyog tovább. A táncolók nem szerénykedve simulnak egymáshoz, sokan falják egymást, néhányan csak elegánsan iszogatják italaikat. Reina egyelőre az utóbbi mellett dönt, elengedi a lányt, követi ha akarja, de ő a pulthoz lépked és kér magának egy pink martinit. A pultos kétkedve méregeti, mire mosolyát visszább fogva csábító tekintettel kapja el a férfi pillantását és tartja fogva egy gyors farkasszemezésik. Kellően zavarba jön, nem kérdez, maximum Zsófitól, hogy ő kér e valamit.
|
|
|
|
Bernáthy Zsófia INAKTÍV
azért is offline RPG hsz: 94 Összes hsz: 123
|
Írta: 2021. július 15. 00:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834341#post834341][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.15. 00:13[/b][/url] Reina Szökésben | OutfitMindennél nagyobb szükségem volt erre az estére, a kikapcsolódásra. És úgy tűnik a sors is így gondolta, mert a szerencse mellém állt, és pont abba a klubba irányított, ahova a rellonos csajnak szabad bejárása volt. Olyan könnyedén jutottam be a helyre, mintha oda tartoznék születésemtől fogva. Reina pedig igazán segítőkésznek mutatkozott a helyzetben, és rögtön biztosra vettem, hogy sikeresen fogom elkönyvelni az estét. Követtem is hát lányt rögtön. Válaszára csak bólintottam, nem kérdeztem többet. Ismerem én ezt a "jó kapcsolatok" dolgot, a családom erre építette az életét. Én mondjuk lassanként vágom el minden aranyvérű kapcsolatomat, de csak idő kérdése, hogy más körökből hasonló ismeretségekre tegyek szert. A családon belül pedig így is könnyen megszerzek bármit, hiszen pont Milánóban is így kötöttem ki. A zene azonnal magával ragadott, arcomon pedig széles mosoly ült, úgy engedtem, hogy iskolatársam vezessen tovább. A két őrt csak egy gyors pillantásra méltattam, és nevetve haladtam is tovább. Csak a vélák említésére fagytam le egy pillanatra, merthogy velük volt némi kellemetlen tapasztalatom. A hely aurája azonban erősebb volt annál, minthogy itt leragadjak. A zene húzott magával, az ital gondolata már önmagában jókedvre derített, a tánc pedig mindennél jobban vonzott. Reina azonban a pult felé indult, nekem pedig egyelőre nem volt kedvem egyedül maradni, így követtem a lányt, és kezdetnek rendeltem egy Gin Tonic-ot. - Egészség! - emeltem meg kicsit a poharam, mielőtt belekortyoltam volna a hideg italba. - Na, mi a terv? Látsz jó pasit? - Szememet körbejárattam a helyen, mint a vadmacska, aki prédája után kutat.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. július 18. 02:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834459#post834459][b]Ambrózy Henrik - 2021.07.18. 02:03[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol De még milyen bajba! Úgy véli, felesleges megosztania minden ördögi tervét, mert hát akad ugyebár egy pár. Addig is, amíg ezek variációs kombinációját igyekszik kitalálni, előveszi pálcáját, elvégre ő maga egy akkora felület, amit lehetetlen egy ponton túl nem eltalálni. - Nem mondtad, hogy nem használhatok pálcát, szó sincs csalásról - nevetve folytatja a dodge-olások sorát, Máriának tulajdonképpen esélye sincs arra, hogy gyenge pontot találjon, de álmodni nem csupán szabad, hanem kell is. Ám egyszer minden véget ér, egészen pontosan akkor, mikor a szó szoros értelmében a vállára csapja, akár egy neandervölgyi ember a választott asszonyát. Mindenféle szégyenérzet nélkül paskolja meg a lány fenekét, mert ugyebár miért is kéne rosszul éreznie magát? Ez tulajdonképpen jár neki. Egészen addig vélekedik így, míg a levitás alattomos módon nem dobja hátba a cukorkákkal, akkor ugyanis megáll egy helyben és nem mozdul. - Győztél? Egészen biztos vagy ebben? - meg se moccan, csak hallgatja, ahogy Mária büszkélkedik ezzel a cselnek nevezett aljas galádsággal. De hát legyen. Megvonja vállait - amit a lány pontosan jól érezhet -, majd egy kicsit nagyobbat, de még mindig jócskán fájdalomhatár alatt, rácsap a fenekére és a háló felé veszi az irányt. - Rendben kisasszony, ha így, akkor legyen így - hangja derűt sugároz, ám magabiztossága némiképp ijesztő lehet a másik számára. Mi az, amitől ennyire vidám? Abban a pillanatban kiderül, amikor az ágyhoz érnek, akkor ugyanis Henrik egy laza, de lendületes mozdulattal megragadja a vállán pihenő testet, s mintha csak az ágyra akarná dobni, leveti magáról. Arra természetesen odafigyel, hogy kedvese puhán landoljon az amúgy is vattacukor könnyedségű ágyba, majd nem habozva egy pillanatot sem, azonnal fölébe kerekedik négykézláb mászva. - Szóval cselezgetünk. Mit szólsz ehhez? - azzal mély levegőt vesz és belefúj egy hatalmasat Mária nyakába, hogy baljával csiklandozni kezdje. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy az esetleges kapálózás esetén ne találhasson el olyan érzékeny részeket, melyek nem csak a bohóckodásnak, de nagyjából az egész napnak és Henrik férfiasságának is véget vethetnek.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. július 18. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834469#post834469][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.18. 19:20[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeAzt hiszem kezdek nőiesebben viselkedni: - Tudnod kellett volna! - nevetem el magam, ezzel egyúttal jelezve is, hogy túlkarikaturizált alakításom nem sértődöttségem jele, csupán megelőzi az incselkedő nyelvöltést, és a következő támadássorozatot. Hánykolódva fogadom a paskolásokat, hatásukra össze-összehúzódva ficergek, de megfelelő memóriakártya hiányában csak az egyik rendszerparancs fut le: diadalittasan kezdem ünnepelni magam szóban, és csupán fizikailag van érkezésem reagálni a hátsó felemet ért méltatlan abuzálásra. Oké, ez nagyon rosszul hangzott. - Igen - szakítom meg mámoros szólamomat hamisítatlan tejbetök-hanggal, majd pillanatokon belül már ismét skandálásra adnám a fejem. AdNÁM, igen. Így inkább tiltakozásomat adom végre tudtára megugrásommal egy felvikkantó - hééé - kíséretében. Rövid kacajomat érezheti megremegni vállán mielőtt helyzetemet elfogadva (hah, nevah evah) nekiállnék mutatóujjaimmal derekát bökdösni. Bőven nem fájdalmasan, inkább csak azért, hogy megnyugtathassam magam, hogy nem hagytam magam. Ami igazából nem igaz, mert hagyom, de ez megteremti azt az illúziót, hogy nem hagyom. Hahhh.- Hova megyünk? - kerít sejtelmébe a kíváncsiság, de hiába próbálom gyanakodva elforgatni magam, még épp csak felfogom, hogy magunk mögött marad egy ajtófélfa, már odébb is vagyok helyezve. Artikulálatlan, bizonytalan hangok szöknek ki belőlem, ahogy ismét megfordul körülöttem a világ, és bizony egy eltúlzott, drámai nyöszörgés sem maradhat el, amint padl- akarom mondani paplant fogok. Mivel a felém kerülő Kedves habozás nélkül folyamodik galád módszerekhez, légvédelmi sziréna mintájára lassan erősödő visítás tör fel belőlem szinte azonnal. - HENRIK - vinnyogom két nyüszítés között, magamat minél jobban összehúzva próbálok elficánkolni balja elől. Mindkét kezemmel odakapok, hogy próbáljak ráfogni ujjaira, kócosra rendeződött tincseim alól nevetéstől könnyes szemmel, kipirultan pihegek rá. - Mit szólnál egy döntetlenhez? - kérek kegyelmet alkudozva, s bár a nevetés ráz, számat csücsörítve hajtom fejem felfelé, felajánlva a békítést.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Reina D. Laines INAKTÍV
KILLER QUEEN offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 67
|
Írta: 2021. július 22. 15:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834711#post834711][b]Reina D. Laines - 2021.07.22. 15:58[/b][/url] ZSÓFI P A R T I T I O N × Milánó × Június eleje Kevés olyan lény van, akit Reina D. Laines nem húz a bűvkörébe. Valahogy olyan a természete és a személyisége, ami nem csak csalogatja az embereket, de sokkal könnyebben szót ért velük, mint mások. Már akikkel akar. Akár a tűz lángjai és a pillangók. Akár egy sárkány. Zsófi persze nem jelent neki kihívást, a boszi jön vele és követi amerre az angol díva vezeti. A zene ritmusára lép, majd mozdul csípője, mikor már a pultnál az italukra várnak. A pink martini és a tonik is hamar megérkezik. A V-alakú pohár szára köré fonja ujjait és koccintásra emeli Zsófi felé. Belekóstol, elégedetten hümment, majd mosolyog mögüle Zsófira és az ajkait elhagyó kérdésekre. De drága, azt hiszi van terv a puszta szórakozáson túl. - Nem igazán. Ők látnak minket és hidd el, az érdemesebbek ide fognak jönni - bájgödre bukkan elé, mielőtt ismét kortyolna. Még szép, hogy jönni fognak. Gyönyörűek mindketten, elég elegáns de kurvás a ruhájuk. Csípőjét csak még inkább mozdítja a zene ritmusára, ahhoz csatlakoznak vállai is. - Mit csinálsz Milánóban? - kíváncsiskodik egy ellenállhatatlan mosollyal. - Várj, hadd találgassak - emeli meg tökéletesre manikűrözött mutatóujját. - Stílus vészhelyzet? Nyaralás? Esetleg családi ügy? - elvigyorodik. - Megcsalt a pasid és most próbálsz vigaszt találni egy olasz csődörrel? - billen félre a feje vigyorogva. Hátat fordít a pultnak, a táncolókat figyeli, miközben nem feltűnően méri fel a felhozatalt.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. július 22. 17:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834718#post834718][b]Ambrózy Henrik - 2021.07.22. 17:35[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol Nem is értem, miért nem képesek a férfiak belelátni a nők fejébe és ösztönösen tudni, mi a helyes és az elfogadott. Ha valaha ebben az életben születne olyan hím, aki kérdés és zokszó nélkül úgy tenne, ahogy azt a kedvese kívánja, nagyon szépen kérem a tudósokat, hogy sokszorosítsák és tegyék bele Henry Cavill testébe az összeset - de legalább egyet, hogy jelen sorok írója megelégedett, jól lakott óvodás fejjel viselhesse hányattatott életének további napjait. - Újratárgyalást követelek - nevet fel a bökdösésre, amit csak azért érez meg, mert az egyik lépésénél Mária ujja erősebben mélyed a bőrébe. Hiába tesz úgy, mintha épp tenne valamit, Henrik pontosan jól tudja, hogy mindenféle küzdelem hasztalan, itt bizony kőkemény megtorlás következik. Nem a férfiúi becsület teszi ezt, sokkal inkább a vágy, hogy addig cukkolhassa, míg végül felülkerekedik - talán mindkettejükön. A kérdésre nem felel, a lány csak akkor jöhet rá, amikor puhán landol az ágyneműk rengetegében és megérzi magán félig-meddig a férfi súlyát. Merthogy az tagadhatatlanul ott van, némiképp gúzsba köti, de nem annyira, hogy ne tudjon mozogni, vagy épp védekezni. A támadás egyébként is csak ezután következik, a rendre utasítás pedig hatástalan, csupán annyit idéz elő, hogy Henrik újból a kecses nyakba fúrja fejét és belefúj egy hatalmasat. Győzelem? Gondoljuk ezt újra. Már épp jelezné, hogy még nem késő megadnia magát, amikor a fehér zászló remegve kezd lengeni a szélben. - Döntetlen? - hamiskás mosollyal vonja fel egyik szemöldökét, hogy aztán hatásszünetet tartva íriszei a mozdulatlan ajkakra vándoroljanak. Nos, ha a megfelelő pillanatra vár, ez tagadhatatlanul az, így habozásnak tűnhet, ám csak jól megfontolás az a szünet, ami eltelik aközött, hogy tekintete először réved a csöpp szájra, majd betapasztja azt sajátjával. A csók nagyon finom, puhatolózó, az eddig bökdöső és csiklandozó kéz gyengéden simít végig az oldal vonalán, hogy megállapodjon a derék és csípő tájékán, óvatosan ráfogjon és egy hangyányit megszorítsa azt. Eközben súlya, még mindig nem teljesen, de valamivel erőteljesebben nehezedik az alatta fekvő vékony testre. Ellenkezés hiányában pedig nyelvével kérve bebocsátást elmélyíti a csókot.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. július 23. 19:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834753#post834753][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.23. 19:33[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeElgondolkodom, szinte látni lehet a homlokomra kiülő izzadtságcseppeket, amik nélkül manapság már igazán már nem is érdemes töprengeni. Lázasan tekeregnek a kerekek, csikorgó nyikorgó hangjuk légvédelmi szirénaként figyelmeztet rá, hogy valami csodálatosan tökéletes dologgal kéne előállnom, amivel magam előnyére fordíthatom a helyzetet. Izé, gumipók! Öt alkalmas masszázskupon! Tíz? Kétséges - ööö - zés hallatiszik csupán, ahogy próbálok előrukkolni a megfelelő válasszal, miért is érdemelném meg én a győzelmet, de tovább nem is jutok, hiszen kirántják alólam a nem létező talajt is. Szégyen gyalázat, hogy gerincre lett- nem. Nem Masa, az más.Olyan gyászos az a fehér zászló, de olyan... csoda, hogy nem rögtön szürkének könyveli el az ember. Hírnevemhez híven cselem ismét valamiképp ellenem fordult, a tökéletes tervezésből a könyörgésig juttatva engem. Most mégsem kapom fel úgy a vizet, mint egy kviddicsmeccsen tenném, részben azért, mert sikerélményem igenis volt, mielőtt hátast dobott volna a kocka, részben pedig azért, mert... el kell ismerni, azért így sem jártam rosszul. Békítési technikám is ezért egyedülálló - más esetben nem hiszem, hogy puszival csókkal próbálnám megvesztegetni a másik felet, maximum ha egy tizenhárom kívánságot teljesítő hupilila pöttyös aranyhalról van szó. De ehhh, akkor sem biztos. Végigkövetem pillantásommal, ahogy tekintete végigvándorol arcomon, csücsörítésem pedig folyamatosan változva meg-megremeg, ahogy ezt látva különböző mértékig vagyok képes visszafogni mosolyom. Végül még egy pirinyót döntök államon, hogy ajkaink találkozhassanak, s csábító(nak szánt)ra kényszerített izmaim ellazulhassanak. Ujjaim finoman elhúzódnak Henrik kézfejétől, bízva abban, hogy most már nem lendül majd támadásba, s kettőnk közül húzom ki őket oldalra, menet közben végigsimítva velük a férfi oldalán. Tenyereim végül hátán, lapockái magasságában állapodnak meg, és bár tenyerének első mozdulatára még túlérzékenyen rezzenek meg, már egészen máshogy reagálok finom szorítására. Hasam önkéntelenül húzom be, míg mellkasom a hirtelen levegővétellel megemelkedik, a lassan terjedő kába bizsergés pedig lassan végigfut idegeimen. Hümmögök pár hangot, miközben elnyílnak ajkaim, habozás nélkül viszonzom az elmélyülő csókot, ösztönösen mozdulva úgy, ahogy korábban hasonlóan máskor. Tenyereim lassan siklanak le Henrik derekához és vissza, közel a gerinchez - pontosan azért, hiszen tudom, hogy az milyen jó érzés tud lenni. Ficergek kicsit - korábban védekezésképp szinte egymásra zárt lábaim most kényelmesebben csúsznak le egymás mellé, nem is csupán a kényelemnek, de a rám nehezedő test nyomásának is engedve. Gondolataim között csupán elégedettség, puha, könnyű boldogság és odaadás dorombol, élvezem, ahogy légvételeink összehangolódnak, szívdobogásom pedig begyorsul, mintha remegve szeretne kiszabadulni bordáim közül. A legjobb helyen vagyok, és élvezem - sugallja minden porcikám, de a fel-felkapó vágyat egyelőre megpróbálom magam előtt is elmismásolni - szégyen-nemszégyen: elárul a saját testem, ahogy alsó ajkára szívva nyújtózok ki alatta.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. július 23. 19:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834754#post834754][b]Ambrózy Henrik - 2021.07.23. 19:52[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol A mai játszma nem lesz döntetlen. Ugyan, te botor, én nem a kviddicsmeccsről beszélek, vagy az is lesz ma? Ki emlékszik már arra, miközben egymáshoz préselődik testük, a cukorkák valahol elhagyatottan gurulnak a padlón, Henrik tekintete pedig a lány ajkát ostromolja? Egyelőre csak a tekintete, teszem hozzá, ugyanis tiltakozás ellenében - és amúgy is - úgy dönt, hogy ez az alkalom nem tér vissza többé. Hogy ebben a pillanatban csókolni akarja a másikat, akár bolondulásig is, míg sajogni nem kezdenek, s a rózsaszín ajkak vérvörössé változnak. Romantikusan hangzana, hogy képtelen parancsolni kezeinek, azonban hazugság lenne: pontosan jól tudja, mit akar és hogy akar, éppen ezért érintése nyomán ugyan libabőrzik a puha bőrfelület, az utána következő reakció arra ösztönzi, hogy ne hagyja abba. Mária teste egyszerre feszül meg és lazul el, ahogy hagyja elernyedni izmait és leengedi védelmét, míg az izgatottság áramütés szerűen fut végig gerincén és teljes lényén. A hátat simogató ujjak mentén jól eső bizsergés hagy nyomot és hatol csontig, a csók pedig elmélyülése után egyre szenvedélyesebbé válik. Meg kellene állnia, megkérdeznie, biztosak-e abban, amerre tartanak? Ha tönkre akarná tenni a pillanatot, ez volna a helyes döntés, azonban csak hagyja, hogy saját teste reagáljon a lányéra. Elszakadva kedvesétől először az arcél vonalán indul lefelé, hogy a korábban játékosan piszkált érzékeny részt ezúttal gyöngéden kényeztesse. Finom csókokkal borítja a nyakszirtet, forró lehelete csintalanul kúszik végig az idáig érintetlen bőrfelületen, jobbja pedig lassan, mégis tétovázás nélkül csúszik lejjebb. Az ujjak a fenék vonalán siklanak, le a comb hátsó részén, fokozatosan húzva feljebb a lábat. Az érintés minden kétséget nélkülöz, határozott, de nem kérlelhetetlen. Ha azt érezné, Mária bizonytalan, esetleg itt helyben megállna, eleresztené, addig azonban mindent megtesz, hogy birtokba vegye testét. Az eddig puhatolózó csókok hevesebbé válnak, fogai enyhén karistolják a nyakat, miközben balja a másik oldalon indul felfedezőútra, s ki tudja, hogy meddig időzik majd a melleknél. Addig biztosan, míg az ajkakkal nem találkoznak.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. július 23. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834757#post834757][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.23. 20:58[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeMost nem állok le magammal vitatkozni, hogy "ezt talán mégsem kéne", most nem húzom be nyakam rögtön és legfőképpen nem félemlítem meg saját magamat szemenszedett képtelen gondolatokkal - de vajon rosszul kéne éreznem magam amiért nem érzem rosszul magam? Nem. Válaszol rögtön belső hangom, és ez a bizonyos hang gyanúsan ismerős baritonon zeng. Nem - ismétlem meg magamban ezúttal úgy, mint akinek válláról nem csupán sziklát, de sziklákat köpködő vulkánokat söpörtek le, és hirtelen olyan egyszerűnek tűnik ez a felfogás. Oké, mindenki megmondta, hogy az a természetes, ha az ember kíván másokat, de ezt nehéz és zavarbaejtő elfogadni. Igaz ami igaz, zavarbaejtőnek most is zavarbaejtő, de ahogy Henrik ajkai nyomán szapora libabőr fut végig nyakam ívén, hirtelen nagyon egyszerűvé válik az értékítélet: hogy ami ilyen jó, az egyszerűen nem lehet rossz. Egy megremegés és sóhaj az, amivel végül zöld utat engedek a dolgok további alakulásának. Kétségeimet (jobban mondva csupán azt az egyet) elengedve végül úgy mozdulok, ahogy érintéseivel kéri, térdem zavarba ejtő lassúsággal emelkedik el az ágyneműtől. Idegenül zsibongó karjaim felhúzom, pirosas színt kapott ujjaim puhán fúrják be magukat a barna tincsek közé, hogy eljátszhassanak a tarkónál fodrozódó selymes szálakkal. A plafon lassan elhomályosul, hála annak, hogy szemhéjaim félárbócra ereszkednek. Aztán lassan már nem is igen fogom fel merre nézek, csak érzek: fejem lazán hátrabukik, ezzel az enyhén szakadozott mozdulattal szolgáltatva ki nyakam Henrik minden kényének-kedvének. Elakadó lélegzetemmel önkéntelenül is jelzem: megéreztem, és bizony nincsenek ellenemre a bőröm felszínén játszó fogak, sőt... Bár a fülem tövéig fut le izgatottságom színpompás bizonyítéka, lábaimat immár magamtól vonom feljebb, és könyökeimet is kissé oldalasra húzom feljebb sikló ujjai elől, hogy tenyere akadálytalanul érhesse el mellemet. Henrik. A mellemet. Henrikamellemet. Ajkamba harapva (lehetséges meglepődni azon, hogy még a kényszercselekvésem is mennyire durván kéjes érzés lett hirtelen?) hunyom le pilláimat egy hosszú, szusszanással kísért pislogásra, telítődve a rengeteg mámoros érintéssel. Rövid körmeim cirógatják a fejbőrt, és pár tincset finoman elfelé is húzok-simítok... Bocsánat, azt mondtam, telítődve? Nem-nem-nem-nem, kérlek folytasd.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. július 23. 21:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834758#post834758][b]Ambrózy Henrik - 2021.07.23. 21:31[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Nem kell kételkednie abban, hogy helyesen cselekszik-e, hiszen Mária teste önkénytelenül reagál minden finom és szenvedélyes csókra, az apró, majd a jelentőségteljesebb érintésekre. A szimfónia, mely bensőjéből felszakadva hallatszik szirén énekként, csak tovább korbácsolja Henrik vágyát. A hajába túró ujjak is legalább olyan türelmetlennek és várakozástól teltnek hatnak, mint az engedelmesen felhúzódó láb, vagy a szájra ívelő nyak. Nem kell kérnie: a férfi önként temetkezik a kellemes, lüktető erekkel átszőtt menedékbe, hogy egyre-másra érzékien marcangolja, s ha csak egy pillanatra is, de ajka a fültövet éri. Minden apró hang és rezdülés arra sarkallja, hogy ne álljon meg, a kérés pedig számára parancs. Balja először csak a ruha anyagán keresztül érinti a mellet, ám a sürgető érzés nem hagyja sokáig évődni. Végül mindkét kezével simít le egészen a csípőig, hogy ujjai közé fogva a textilt kínzóan lassan kezdje egyre feljebb és feljebb húzni, mígnem már a mellkasra csúszik, s Mária közreműködésével le is kerül. A melltartó ugyan további akadályt jelent, azonban egy könnyed, rutinosnak mondható mozdulattal csúsztatja jobbját a derék alá, ahonnan a gerincen felfelé siklik keze és egyetlen pillantás alatt, érzékelve a kapcsot kipattintja azt. Az anyag engedelmesen adja meg magát, a szorítás egyből lazul, így balja immár bátran kalandozhat az eddig érintetlen területen. Mindig is kívánatosnak találta a nőt, hiszen kedvese nem is lehetne más, csak nő. Imádta vékony vonalait, azokat a melleket, amikből annyiszor csinált viccet ő maga, miközben Henriknek egyetlen szava sem volt. Tökéletes. Ha csak egy szóval kellene jellemeznie, ezt választaná, ám nem csak a szerény domborulatok tekintetében, hanem minden apró hiba és minden előny esetén. Lefelé siklik, hogy ajka végre az érzékeny bimbókat érje, s leheletfinoman ajkai, majd kisvártatva fogai közé vegye. Jobbja sem marad tétlen, a másik, árván hagyott kebelre csúszik, hogy finoman, egyszer alig érezhetően, máskor erőteljesebben szorítson rá, s szenvedélyesen kényeztesse. Egyre kevésbé tud parancsolni magának, s azt is érzi, ahogy nadrágja egyre szűkebbé válik. Mérhetetlenül kívánja a nőt, belekóstolva pedig csillapíthatatlan farkas éhség lesz úrrá rajta. Még. Még.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. július 24. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834778#post834778][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.24. 21:17[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Hát hogy ne reagálnék, ha egyszerűen mindenhol érzem Őt magamon? Eszembe sem jut ellenállni a kísértésnek, innentől kezdve pedig villámgyorsan lendülünk túl azokon a határokon, amik korábban még olyan hatalmasoknak tetszettek. Valahol a tudatom peremén döbbenten konstatálom, hogy máskor csiklandós bőrfelületeim mintha szabadságra küldték volna a nevetőgörcsöket, hogy helyükre egészen más érzések költözhessenek, és futkorázhassanak rajtam fel és alá. Nem is tagadhatnám, hogy elönt a zavar, füleimben forrongva dobol a vér, azonban ahelyett, hogy elhúzódnék, pillanatokon belül békélek meg az újabb és újabb érintésekkel. Bár újnak, zavarba ejtőnek tetszik, ahogy ujjai lassan felgyűrik felsőmet, most még ez a zavar is "csak" egy újabb hozzávaló abban a bájitalban, ami jóleső remegésre késztetve részegít meg. Henrik tekintetét keresem, miközben kezeimet fejem fölé emelem, majd homorítva le is ügyeskedem magamról felsőmet - igyekszem fogva tartani mélyen csillogó kékjeit, belőlük merítve bátorságot akkor is, amikor fehér melltartóm (fehér ing alá mégsem játszik a flamingós csoda) pántjai lazulnak meg ívbe húzott felsőtestem körül. Szapora pislogással fogadom a közvetlen érintést, és mielőtt eszembe jutna meggondolni magam, kibújok a vékony pántokból, kinyújtózva tolva el ruhadarabjaimat magamtól. Nem készíthetett azonban fel semmi ajkai érintésére, így hát halk, kérdő nyöszörgéssel torpanok meg a mozdulatban, csak hogy aztán reszketegen fújjam ki bent fogott levegőmet. Kezeim tétován húzódnak vissza törzsem mellé, furcsa ingatagságban, hiszen bár könyökeim még lepedőt támasztják, de alkarjaim felemelkednek a széles vállak mellett, mintha töprengnék azon, mihez is kezdjek velük. Ahogy egy pillanatban határozottabban mozdul rajtam tenyere, fogai pedig bár finoman, de nagyon is jól érezhetően fogják (érted, fog-ják) közre mellbimbómat, karjaim egy pillanat alatt találják meg új helyüket: a váll izamin végigsimítva érkeznek meg a lapockák magasságába, hogy ott aztán ujjaim szenvedélyesen marják maguk közé Henrik felsőjét. Alsó ajkamat beszívva fékezek meg egy kitörni készülő, remegő sóhajt, de hiába az igyekezet, valamiféle fojtott, hümmögő hang akkor is kiszökik belőlem, valamikor azzal egy időben, ahogy derekam önkéntelen mozdulattal emelkedik meg, egészen másképp formálva csípőm ívét.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. július 24. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834780#post834780][b]Ambrózy Henrik - 2021.07.24. 21:42[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Sokszor kalandozott már el képzelete, milyen lesz érezni a nőt maga körül, beletemetkezni könnyű virágillatába, elmélyedni benne, ujjaival végigszántani a hosszú tincseken, s hallani a kéjtől és elégedettségtől izzó sóhajait. Túlságosan régóta vár már erre, így nem meglepő, hogy az apró kóstoló lakomává növi ki magát, ám még ezen tény sem feledtetheti vele, hogy türelmesnek, s némiképp visszafogottnak kell maradnia. Vigyázni akar a karjai között vonagló testre, az est minden pillanatában kényeztetni, hogy elméje kiürüljön és semmi másra ne tudjon gondolni, csak arra, hogy folytassák és kezdjék elölről. Újra. És újra. A lapockáinál megérzett szorítás hatására keservesen szakad el az immáron keményre duzzadt bimbóktól, hogy felegyenesedve megragadja pólójának alját és egy könnyed mozdulattal szabaduljon meg a zavaró anyagtól. Ahogy lassan előkerül a ruha alól először hasa, majd mellkasa, a tekintet automatikusan a karokra vándorol, s a vetkőzést minden egyes izom szabályszerűen, jól kirajzolódóan követi. Mégsem hagyja, hogy Mária tekintete igazán szemügyre vehesse mindazt, ami elé tárul, hiszen pillanatokon belül ismét fölé magasodik, rá nehezedik, s ajkával a nő ajkait keresi. Kezeivel finoman vezeti a vékony lábakat, s ha engedik, csípője köré kanyarintja azokat, hogy kedvese minden egyes tagját pontosan jól érezze, többek között a nadrágjában egyre keményebbre váló férfiasságot. Csak ezután indul el ismét lefelé, ám a vágy mértékéhez képest meglehetősen ráérősen. Néhány apró puszi a mellkasra, elhintett csókok a melleken és hason, egy leheletnyi kitérő a köldöknél, hogy ujjai végül megtalálják a nadrág gombját. Egy utolsó csók az alhasra, hogy felpillantva meggyőződhessen arról, Mária nem kíván visszafordulni, ekkor ugyanis a szorítás enged, a cipzár (Zippzhar, értitek) lecsusszan, s egy újabb anyaggal közelebb kerülnek egymáshoz.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. július 24. 22:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834783#post834783][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.07.24. 22:30[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Bár ujjaim csupán önkéntelen kapaszkodót kerestek, nem nevezném magam elégedetlennek, hogy a dolgok felsőtlenül alakulnak mindkettőnk számára. Ahogy elhúzódik, egy pillanatra nem értem mi történik, pislognom kell párat, mire leesik, hogy nem csináltam rosszul semmit, csak hát... A ruha, ugye. A ruha nagyon rosszul csinálta, hogy közénk került. Köhintenék, ahogy realizálom mi is szaladt át a fejemen, de figyelmemet inkább Henrik vonja magára, így végül vágyakozó tekintetemmel együtt homályba merül önregulázó szándékom is. A büntetlenség könnyedségével futtatom végig tekintetem felsőtestén, ellágyult tekintettel, szerelmesen. Annyi ideig kerültem ezt a kifejezést, de most mégsem tudom leírni máshogy az a gyöngéd melegséget, amit érzek, ahogy ismét felém közeledik. Futólag elmosolyodom, ahogy bevillan első találkozásunk - na, ott például egészen más helyzet keveredett ki félmeztelenségéből. Karjaimat felemelve vonom magamra, és míg ő rámnehezedik, én húzódom felé, mámoros lendülettel szívom óvatosan fogaim közé alsó ajkát, élvezve a bizsergést mindenütt, ahol immár meztelenül simulnak össze árva bőrfelületeink. Érzem összesimuló tagjainkat, de nem esem nagyobb zavarba - hova már -, ágyékaink találkozásától. Még nincs érkezésem teljesen felfogni mit is érzek pontosan, a kísértő nyomás viszont bizton hozzátesz gyomrom bukfencéhez. A korábbinál valamivel bátrabban követik lábaim kezei finom noszogatását, nem kérdőjelezem meg mit miért kér némán, csak a kezébe adom magam, rábízva mindent. Marasztalva mozdulok még utána, ahogy elhúzódik tőlem, de végül engedem, vérvörösre csókolt ajkaim nem engedik kiszökni a bizonytalan tétovázást, ami arra kérné, hogy maradjon még felettem, közel, és csókoljon amíg csak bele nem őrülünk. Kíváncsiságom kezd ugyanis éledezni, ahogy a gondolataim gúzsába kötött hangok arról tájékoztatnak, hogy innen már nem igazán lesz visszaút, és köszönik, szerintük nem is kellene, hogy legyen. Nos, mit mondhatnék, egyetértek a kis miniénjeimmel. A farmer rövidnadrág gombja könnyedén adja meg magát, miközben lázasan pörgetem végig magamban, hogy melyik bugyimat kaptam fel reggel - alkarommal eltakarom a szemem, majd lepillantok, de csak a fekete szegélyt látom megvillanni - jó, ezen csak egy görögdinnye van, de az is hátul. Tekintetünk találkozik, mire természetesen első reakcióm az, hogy visszabújok karjaim mögé - nem telik bele azonban egy miliszekundumba sem, visszapillantva megkegyelmezek a türelmes várakozónak és bólintok egy olyan aprót, amit még a bolhák is megirigyelnének. A bolháknak... van egyáltalán nyakuk? Mindegy, ez most nem fontos. Villámgyorsan szabadít meg hát nadrágomtól is, a lesikló anyag nyomán összesimulnak combjaim - és bizony lehet, hogy egy hangyányi noszogatásra lesz szükség ahhoz, hogy ismét szét lehessen őket választani ebben az új helyzetben. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek magammal, karjaim egyszer fejem fölé, egyszer mellé, egyszer arcomra kerülnek, de nem találom nekik azt a pózt, amiben céljuk is lehetne.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Bernáthy Zsófia INAKTÍV
azért is offline RPG hsz: 94 Összes hsz: 123
|
Írta: 2021. augusztus 5. 20:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=835371#post835371][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.05. 20:29[/b][/url] Reina Szökésben | OutfitBár azt hittem, idegenekkel akarok lenni, örültem, hogy összefutottam Reinával. Az erőteljes természete, az elbűvölő kisugárzása csak felhúzta a jókedvemet, és segített, hogy hangulatba kerüljek a bulihoz. Persze abban a toniknak sem kevés szerepe volt. A pohár tartalma éppen elég volt ahhoz, hogy eltűntesse amúgysem sok felelősség tudatomat, és feloldja bennem a feszültséget. Jöhet a felhőtlen bulizás! Elégedett mosollyal koccintottam a rellonossal, és már fordultam is a táncoló tömeg felé, hogy felmérjem a bulizók felhozatalát. - Tetszik a hozzáállásod! - bólintottam nagyot, és könyökömet a pultnak támasztva dőltem is már hátra, várakozva a jelentkezőkre. Nem mondhatom, hogy kérdése meglepett. Én sem gondoltam volna, hogy pont itt futok bele valakibe a Bagolykőből. Mégis megtörtént, és engem éppúgy érdekelt, hogy ő mit keres itt, mint őt az én ittlétem. Rögtön válaszolt is magának, én pedig csak nevetve kortyoltam az italomba. Megvártam, amíg befejezi a találgatást, csak aztán ráztam meg a fejem. Nevetve le is hajtottam, mintha húznám még kicsit az agyát, pedig csak a megfelelő szavakat próbáltam megkeresni. - Pasi? Ugyan! Aki nincs, az nehezen fog megcsalni - legyintettem. A házasság mellé már csak egy hűtlen hapsi hiányozna nekem! - Menekülök - feleltem végül, még mindig széles mosollyal az arcomon. Kivillanó, fehér fogaim leplezték az elkeseredettségemet, a kétségbeesettségemet, amiért valójában Milánóba menekültem. Kiittam az utolsó kortyokat poharamból, majd a pultra téve azt léptem párat arrébb, hogy aztán mindenkinek megmutathassam, hogyan is mozog a csípőm. No meg a lábaim átlátszó tűsarkúmban. Fekete tincsimet még készülődéskor szoros lófarokba fogtam, gondoskodva róla, hogy semmi ne lógjon arcomba, szemembe, és mindenki láthassa elszánt mosolyom.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. augusztus 19. 00:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=835903#post835903][b]Ambrózy Henrik - 2021.08.19. 00:36[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Egy év nagyon hosszú idő, olyan hosszú, amit kevés férfi várna ki, főleg akkor, ha meglett korba ér. Mert lássuk be, Henrik most már harminchárom éves, az ő esetében korántsem beszélhetünk a tinik bizonytalanságáról, netán a gyermekien romantikus kapcsolatok tömegéről, ahol a kamaszok azzal is megelégszenek, ha foghatják egymás kezét. És jogosan teheti fel bárki a kérdést: tán a mai fiatalok erre vágynak? Nem, gátlástalanabbul osztják meg ágyukat másokkal, mint azt a legnagyobb szoknyapecérek tették hajdanán, az pedig remek kérdés, hogy az irányvonal jó-e. Tulajdonképpen nem is ez a fontos, hanem az, hogy végső soron a türelem, az odaadó szeretet és gyengéd szerelem eljuttatta őket idáig. Sokat várt? Igen. De megérte? Jelen pillanatban az a válasza, hogy mindenképp igen. Mivel tiltakozás nem érkezik, a hallgatás pedig beleegyezés, így a fehérneműt meg sem nézve - Merlin fizesse meg - finoman kezdi lefejteni az anyagot. Nincs könnyű dolga, hiszen Mária jelenleg is zavarában összeragasztotta kívánatos combjait, de a férfit sem kell félteni. Apró, noszogató puszikat lehel a puha bőrre, finoman simít végig rajta, hogy aztán vágytól telve határozottan, ám nem fájdalmasan markolja meg azokat. Ha lazul valamelyest a szorítás a fekete pamut egyetlen pillanat alatt kerül lejjebb, majd tűnik el a padlón a többi ruha között. Nem hozza nagyobb zavarba kedvesét a szükségesnél, így nem legelteti rajta éhes kékjeit, csupán visszatér a combokhoz. Először elülső részén kényezteti azokat, majd egyre halad belseje felé, forrón érinti ajkával, hogy végül lassan, de magabiztosan érjen el a lány szeméremdombjához. Épphogy érezhetően lehel rá apró csókokat, hogy aztán végre megízlelhesse, s nyelvével kényeztethesse. Nem feltétlenül célja, hogy mámoros gyönyörben részesítse a levitást, ám ha megtörténne, kevés nála elégedettebb vagy boldogabb férfit lehetne megnevezni. Ügyel arra, hogy véletlenül se okozzon kellemetlenséget vagy fájdalmat, így jobb kezének ujja csak akkor találja meg minden kínok és élvezetek forrását, amikor Mária már kellően nedvessé vált. Nyelve izzón, hol gyorsabban, hol kegyetlenül lassan kényezteti a csiklót, miközben ujja finoman merül el a lányban.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. augusztus 24. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836129#post836129][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.08.24. 00:30[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Reggeli kakaóm - a kávé mind tudjuk, hogy végzetes következményekkel járna - mellett bóbiskolva egészen biztosan nem fogadtam volna arra, hogy a dolgok ilyen fordulatot vesznek majd. Pont ma, pont most, nem, valójában annyi minden apróságon múlt, hogy most végül itt vagyunk, hogy esélyem sem lett volna megjósolni. Még ha voltak is jelei annak, hogy errefelé haladunk - beszélgetések, bátrabb érintések, lopott pillanatok -, egyszerre tűnt távolinak és közelinek a lehetőség. Most azonban, amikor szinte már tapintható a bőrünkön cikázó elektromosság, és a bensőmben szaporán kavargó gondolatok helyét ösztönös mozdulatok töltik ki, nem érzem úgy, hogy megálljt kéne parancsolnunk magunknak. Még amikor combjaim bizonytalanul simulnak össze sem az jár a fejemben, hogy visszakozzak, csak kell egy pillanat, mire igazából fel is fogom, mire kérnek simításai. Kell egy pillanat, hogy a reflexeimmel ellenkezve lassan szét és felhúzzam lábaimat, kell egy pillanat, hogy visszaküzdjem gyomromat eredeti helyére a torkomból. Kell egy pillanat, és Henrik tekintete, egészen pontosan. Perifériám szélén jól látom, ahogy mellkasom szaporán emelkedik és süllyed, és bizony annak is kínzón tudatában vagyok, ahogy a csókok nyomán meg-megvonaglanak izmaim combom bőrfelszíne alatt. Megremegve engedek a finom noszogatásnak, térdemet kissé oldalra húzva követem kezének néma kérését, s elhallgattatva a menekülésre kényszerülő tizennyolc év alatti csipéket a fejemben, lehunyom a szemem. Csak egy pillanatra. Egy hosszú, beszívott, ám egyelőre ki nem fújt levegővel telített, bizsergő pillanatra. Csípőm könnyebbé válik, derekam és hátam átmenetben húzódik ívbe, ezzel is fokozva az arcomra kiülő pírt. Némán, remegősen eresztem ki levegőm, a kis fuvallat elvész valahol a köztünk lévő térben, de útját követi jobbom is, hogy aztán combom oldalán billegve pihenhessen meg. Minden egyes becézése, érintése remegésre készteti a legkülönbfélébb izmaimat, miközben az izgatottság a vággyal keringőzve pattog végig gerincem mentén. Élesen kapok levegő után, ahogy ujja végtelen gyöngédséggel talál utat magának, s az én ujjaim is valamikor ekkor kúszhatnak be a sötét tincsek rengetegébe. Váratlanul ér a torkomból feltörni készülő aprócska nyögés, s végül saját magamtól zavarba jőve remegek meg ismét. Nem én voltam, tagadnám le rögtön, a hang hirtelen elfojtása végül egy nyüsszenésbe torkollik tehát. Persze, ki az aki elhinné ezt egy paradicsompirosra pipacsosodott nőszemélynek? Megfordul a fejemben, hogy ficeregve késztessem magunkat helyzetváltoztatásra, térdem lejjebb is csúszik, de egy ügyesebb - na nem mintha a többi nem lenne történetesen ugyanígy tökéletes, helyesbít egy helyzetfelismerési képességét tökéletes mértékben megtartani képes csipe a sarokban - mozdulat hatására el is felejtem, hogy valaha is belekezdtem ebbe a mozdulatsorba. Szégyenlősségükben némára zárt ajkaim fölé csúszik hát csupán tenyerem, és jobb kezem is elhagyja Henrik tarkóját, hogy a remegések hatására meg-megfeszülő mellkasom ívét követve, azzal kiegészülve takarhassam el mindenféle "kínos és árulkodó" érzésekről mesélő mimikám. És csak sodródok, sodródok tovább.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. augusztus 24. 12:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836136#post836136][b]Ambrózy Henrik - 2021.08.24. 12:14[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Nagyon sokan nem képesek sem a várakozásra, sem a türelemre. Ezek olyan erények, melyekkel a mai rohanó világban nehéz rendelkezni, ám azt is tartják, aki mégis megőrzi őket, sokat nyerhet. Így van ez ebben a pillanatban is, amikor Mária szép lassan kezd beleolvadni a mozdulatokba és csókokba, ajkát pedig kéjes, élvezettől telt hangok hagyják el. Minden szökött sóhaj csak tovább perzseli a már egyébként is izzó vágyat, hogy a férfi végre valahára eggyé válhasson vele. Az eddig nagyra becsült tulajdonsága felemésztődni látszik, hiszen lassanként már nem is csak egy, hanem kettő ujja kényezteti a kezei közt vonagló nőt. Nem időzhet soká mégsem odalent, s amikor úgy érzi, elérkezett az ideje, nyelve tűzszünetet hirdet, a finom csókok először a comb belsejét hintik, majd haladnak a térd felé, hogy felkelhessen és megszabadulhasson nadrágjától. Ekkor már kétség sem férhet hozzá, mennyire bírhatatlanul kívánja Máriát, s mennyire kínozza a hirtelen beállt távolság, mely csak jeges ürességet és égető vonzódást hagy maga mögött. Ez a mágnesesség az, mely végül erőnek erejével rántja vissza a férfit kedvese fölé, hogy köldökétől indulva felfelé ismét kedvesen, ám most már hevesebben becézze a meg-megremegő testet. A puha bőr libabőrzik a borosta érintése alatt, a melleknél kitérő vár, míg végül a nyak kecses íve elvezet a finom arcélhez és a korábban vörösre csókolt ajkakhoz. Ezúttal már ruha nélkül érnek össze, Henrik határozottan, mégis odaadóan, finoman törleszkedik, keze az oldalvonalon simítva ér el a csípőig, onnan simul a fenékre, majd a combon haladva megáll a térdhajlatnál, hogy a lábat újra maga köré kanyarintsa. Ha egy romantikus filmben lennének, minden bizonnyal egymás szemébe néznének, elmormolnák, mennyire szeretik egymást és örök fogadalmat tennének, azonban ilyen érintések és érzelmi viharok között a szavak csupán jelentéktelen porszemek. Olyan örvény szippantotta őket magába, amely nem tűr meg többé szavakat, csak elfojtott sóhajokba itatott vágyat. Éppen ezért végre valahára lassan, óvatosan hatol Máriába, s bár tudja, hogy először kellemetlen és fájdalmas lesz, igyekszik már most mindent megtenni, hogy enyhítse ezt az érzést és kárpótolja minden érintéssel, minden csókkal, minden lélegzetvétellel. Hiszen szereti.
|
|
|
|
Reina D. Laines INAKTÍV
KILLER QUEEN offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 67
|
Írta: 2021. augusztus 28. 18:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836260#post836260][b]Reina D. Laines - 2021.08.28. 18:40[/b][/url] ZSÓFI P A R T I T I O N × Milánó × Június eleje Persze, hogy tetszik Zsófinak a hozzáállása. Reina különleges képessége az emberekhez simulni és nagyon kevesen ismerik a valódi arcát. Talán még ő maga sem. Annál inkább tud másokkal játszani és kihasználni saját kedve szerint, főleg ha szórakozni vágyik. Zsófi pedig itt van ma, hogy társasága legyen az akár szemérmetlen bulizásban is. A férfiak szemei pedig már most rájuk tapadnak és szaladnak végig a fedetlenül hagyott bőrön, a felszínen amivel pillanatok kérdése és akaratlan édesgetik őket magukhoz. Reina nem is szentel nekik különösebb figyelmet, pusztán érzi magán, ahogy mindig amíg martinis poharába mosolyog. Abból lesz egy hangosabb felszabadult nevetés. - Ez jó válasz, tetszik nekem - rezzen szemöldöke, míg félre pillantgatva megjegyzi a szavakat. - Elloptam - vigyorog szélesen, mely akkor is bájosan ékesíti vonásait amikor Zsófi folytatja. Mindenki menekül valami elől, őt pedig nem különösebben érdekli, hogy újdonsült barátnőjének mégis milyen problémái vannak. Nem azért jött szórakozni, hogy lelki szemetes ként ücsörögjön egy üveg ital és néhány koktél felett. Gondolataiból kívülről semmi nem látszik, belül kezd elégtelenkedni, ám Zsófi keze mozdul, a pulton koppan a pohár és Reina éppen csak utána pillant mikor a másik már vonaglik a tánctéren. A férfiak, mint vadászok fordulnak irányába, ő pedig szórakozottan figyeli vajon melyikük fogja hamarabb elérni: a magas, széles vállú srác, vagy az alacsonyabb, mégis hibátlan hollófekete tincsekkel? A martini íze édeskésen, mégis maróan csordul le torkán, ujjai túrnak dúsan göndörödő hajába mikor a zene vált. Megvárja, hogy pontosan ritmusra vonulhasson a parkettre, lépés közben már néhol behajlítva térdeit, fenekét mozdítva. Kezei a levegőbe csapódnak, majd szaladnak végig oldalára és csípőjére simulva állapodnak meg. Megáll, a ritmus már viszi tovább, akár egy áramlat szippantaná be és sodorja magával. Ajkain felcsillan mosolya, mikor egy magas férfi áll elé és kezdené magáhozédeskedni. Reina méri végig, majd vállaiba kapaszkodva táncol neki tovább. Pillantása Zsófi felé esik, nem messze tőle.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. augusztus 29. 01:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836286#post836286][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.08.29. 01:33[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Ezekben a pillanatokban már nem értem, miért húzódoztam korábban ennyit. Most, hajtva a sürgető szenvedélytől, vezetve a vágytól és bíztatva a kéjtől bátrabb vagyok, mint korábban remélni mertem volna - ha pontosan érződik is minden mozdulatomon a bizonytalanság, ugyanúgy a kíváncsiság, és a pontos szándék. Magam mögött hagyom a pontot, ahol még visszakoznék, engedem, hogy sóhajaim kétségeimet is magukkal vigyék, s megremegve tárulkozok ki az érintések előtt. Zavarban vagyok? Hogyne lennék. De ezen felülemelkedve még saját zavaromat is élvezni kezdem, és inkább veszem annak jeléül, hogy valami jó, valami új történik, mint annak, hogy valamit szégyellenem kellene. A fekete gólyahír csupán egy pillanatra keveredik gondolataim közé az arról való beszélgetéssel együtt, egy újabb mozdulat ismét más irányba keveri figyelmem. No meg, ezzel kapcsolatban nincs is más mire emlékezni, más mit tenni. A szenvedély pillanatról pillanata egyre erősebben ragad magával, de még mielőtt érzéseim a várt tetőfokra hágnának, hűvös levegő siklik a két test közé, ezzel lehetetlenítve el, hogy ne nézzek fel a felettem térdelő Henrikre. Látom Őt. Igen, olyan részeit is, amelyektől gyomrom újult erővel görcsbe rándul, de akkor sem az számít, hanem az, hogy Őt látom. Nem a falat mögötte, nem a plafont, nem a függönyt a sarokban, hanem csakis Őt. A karok gondolkodás nélkül húzódnak el arcom elől, hogy kérlelőn nyúljanak ki felfelé, s bizony inkább kúsznak ujjaim előbb a tarkóra, majd a lapockák fölé, mintsem saját arcomhoz vissza. A nyakamon ért csók keltette nyögés szinte már az ő ajkai közt hal el, s ahogy a forró köd elborítja érzékeimet, és szinte légneművé emeli fejem, nem hogy el nem bújok, még csípőmmel felfelé is húzódok, hogy találkozhassak a másik testtel. Az ujjaknak engedelmeskedve hezitálás nélkül fonom hát Henrik dereka köré lábaim, egyszerre húzódva a csók, és ágyékunk találkozása irányába, mintha csak ketté akarnék szakadni. Beledermedek a várakozó mozdulatlanságba, ahogy a szorítás erősödik, de nem szólok, nem pisszenek, még talán lélegzetet sem veszek hirtelen, mintha testem minden idegszálával a feszítő érzés köré összpontosulna figyelmem. Más, szokatlan, de gyomrom megkönnyebbülten rándul össze a tudatra, hogy fájni nem fáj semmim. Reszketegen szökik ki ajkaim közül a levegő, s szemeim félárbócra eresztve kapok a férfi ajkai után, hogy aztán pilláimat lehunyva, remegve éljem át; milyen is eggyé válni a másik feleddel. Izmaim pillanatról pillanatra lágyulnak meg, engednek ki, ujjaim sosem ismert vágytól hajtva követik végig a lapockák vonalát, de nem kérem, hogy várjunk, innen már végképp nem, sőt, vágyom minden még csak tervezett-tervezetlen, de hamarosan bekövetkező érzést és érintést. *csak hogy tudjátok: kidobtuk kockával
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. augusztus 29. 18:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836299#post836299][b]Layla Robillard - 2021.08.29. 18:03[/b][/url] Nate fotózás | Ausztria- ENNYI! - a magazintól küldött férfi hangja élesen hasít bele a levegőbe, ahogy idegesen leállítja a fotózást. - Mi folyik itt? Szedjék össze magukat, ez nem egy amatőr verseny, hanem címlapfotózás! Holnap folytatjuk, elvárom, hogy addigra rendezzék az ügyeiket - bosszúsan viharzik ki a helyiségből, ahogyan mindenki más is, hiszen nem terveznek a két hibás féllel egy levegőt szívni. Layla beharapja alsó ajkát, szinte érzi, hogy jelenleg is izzik a levegő attól a sok, ki nem mondott dologtól, ami közöttük feszül. Borzasztóan kínos. Amikor eljött Nate-től a legutóbbi találkozásukkor, rengeteg érzelem dúlt benne. Értetlenség, döbbenet, harag, csalódottság és tehetetlenség. Ennyi negatív dolgot még sohasem tapasztalt egyszerre, így nem is meglepő, hogy úgy döntött, nem keresi a férfi társaságát. Erre, mint később kiderült, alkalma sem nyílt volna, mivel párját a munka külföldre szólította, ám erről is csak egy pár soros rövid üzenetet kapott, éppenséggel ügyelve arra, hogy már ne legyen idejük személyesen elbúcsúzni. A szőke ezt saját párkapcsolati kudarcának élte meg és teljesen összeomlott. Elrontott mindent. Először saját magát kezdte hibáztatni, amiért ennyire szívtelen és kegyetlen volt, hogy képes volt bántani azt a férfit, aki a csillagokat is lehozta volna az égből. Aztán elkeseredettsége vegytiszta haraggá alakult át: mégis hogy teheti ezt vele Nathaniel? Különben is, egy vita sohasem lehet kizárólag az egyik fél hibája. Meggyőzte magát, hogy igenis joggal vonta kérdőre, mi több, éretten viselkedett, mikor a helyzetet rendezni akarta. Aztán teltek a napok, a düh elpárolgott és csak az üresség maradt mögötte, mely betölthetetlennek bizonyult. A vizsgaidőszak javában dübörög, Layla azonban képtelen tanulmányaira koncentrálni, hiszen szembesülnie kell a ténnyel: véget ért élete első kapcsolata. A fiú már nem szereti, elhagyta és ennyi. Nem csoda, hogy ilyen gondolatokkal fejében, mikor meglátta, ki fogja ma fotózni, teljesen befeszült. Annyira kellemetlenül érezte magát, hogy bármit is kellett tennie, nem tudta szívvel és odaadással tenni, ami végső soron a fotózás káoszba fulladásához vezetett. Most pedig már mindenki kiment, csak ketten maradtak bent, a pengeéles csend fülsüketítő zajával karöltve. - Sajnálom, hogy elrontottam - nem teljesen egyértelmű, egészen pontosan hogy érti. A romantikus vacsorára gondol, a fotózásra vagy esetleg a kapcsolatukra? Akárhogy is, szinte érzi, a sírás megfojtja és elemi erővel akar lecsapni rá. Felnőttként akar viselkedni, így nyel egyet, remélve, hogy a kialakuló gombóc lejjebb csúszik és hagyja levegőhöz jutni, ám nem jár sikerrel. Jaj istenem, mit tehetne?
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. augusztus 29. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836305#post836305][b]Nathaniel Wright - 2021.08.29. 19:07[/b][/url] Layla Utazgatok. Voltak munkáim, végig dolgoztam. Az első volt csak előre megbeszélt, csak két nap lett volna, és mehettem volna haza. Haza. Én. Valaki, akinek sosem volt igazán otthona, akinek sosem volt igazán senkije, most használja ezt a szót. Van egy hely, ahol lakom, ahol a dolgaim nem csak egy feneketlen bőröndből veszem ki, hanem, ahol körülvesznek. Képek a falon, illatok, Layla. Az utolsó pillanat van előttem, az utolsó tekintete, ahogy rám pillant, mielőtt kilép az ajtón. Amikor dolgozom, nem foglalkozom vele, de amikor nem, állandóan az a tekintet van előttem. Szerettem volna tökéletes lenni, de az, ami vele történt, csak azt mutatja, hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy nekem legyen otthonom, legyen családom. Egy pillanatig, mielőtt én magam is kiléptem volna az ajtón, arra gondoltam, hogy összecsomagolok, hogy a bőröntbe mindent visszapakolok, és elfogadom a kudarcot, ami végig ott lebegett a levegőben. Layla nem keresett, én időt hagytam neki, hogy átgondolja mindazt, amit hallott, hiszen, amit mondtam neki, életem legsötétebb pillanatai, mind igazak voltak, és képtelen lettem volna úgy leélni egy életet vele, hogy ne mondjam el neki, csak, azt hiszem, máshogy szerettem volna. Boldog nyugalomban, úgy, hogy átölel, hogy velem van, hogy velem marad. Nem maradt. Nem jön vissza. Nem látom többet. Az utolsó néhány órával ezelőtt szakadt meg, amikor besétálva megláttam, ahogy éppen előkészítik. Az utóbbi napokban nem számított, hogy kit és hol és hogyan fotózok, olyan képeket is készítenem kellett, melyeket korábban soha, de jól esett dolgozni, máshol lenni, mást csinálni. Olyan volt minden, mint régen. Hamarosan visszatérek, hiszen nincs Bogolyfalván maradásom. És akkor itt van ő, az ok. Én pedig képtelen vagyok jól teljesíteni, pedig nem szoktam hibázni, de, akárhogy próbálkozom, nem megy. Nehezemre esik instruálni, hozzászólni. Szusszanva nézem őt, miközben megkapjuk a magunkét, majd, ahogy vége, elfordulok, és némán kezdem el szétszedni és elcsomagolni a holmimat. - Én se voltam a legjobb, túl sokat vállaltam be mostanában. Túl merev voltál, esetleg, ha holnap olyan beállásokkal próbálkoznánk, mint a négy évvel ezelőtti párizsi fotózás, akkor működhet úgy is, hogy nem tudsz elengedni a közelemben. Pár óra alatt meglennénk. Én viszont szeretném hinni, hogy a fotózás az egyetlen opció. Nem jött vissza, így bármennyire szeretnék mást is megbeszélni, a tény, hogy egy másik országban találkozunk, véletlenül, azt mutatja, hogy nincs mit megbeszélnünk. Fotós és alanya. Ennyi és nem több.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. augusztus 31. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=836472#post836472][b]Layla Robillard - 2021.08.31. 21:17[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaVékony ujjait tördeli, fogalma sincs, hogyan szóljon a másikhoz, s mikor végre megtalálja hangját, akkor sem tudja, mit kellene mondania. Helyzetén nem segít, hogy Nate végtelenül elutasító. Sokféleképp elképzelte már a találkozást, vajon milyen lesz újra látni, egymás szemébe nézve rájönnek, hogy bolondok voltak, csókolóznak és minden rendbe jön. De a férfi múltja nem tűnik el nyomtalanul, a kimondott szavakat pedig nem lehet semmissé tenni, így a 'mintha mi sem történt volna' sohasem volt igazi opció. Mit kellene tennie? Mi lenne a helyes? - Igen, ez jó ötlet - többször neki kell futnia, hogy végül hang is jöjjön ki a torkán. Mintha apróra zsugorodna, icire-picire, hogy ne is lehessen észrevenni, s a végén megszűnjön létezni. Bár megtehetné! Ám nem ilyen egyszerű sohasem az élet. Gyűjti az erőt, ez nem elég, ez kevés, valahogyan pontot kell tegyen a végére, de mit tehetne másképp? - Szerintem beszélnünk kellene - ezek a szavak késként hasítanak a terem csendjébe, s talán csak képzeli, de mintha visszhangzanának is. Lehetséges volna? Alsó ajkát kezdi harapdálni, hiszen a sok gondolat sohasem állt össze egy egésszé, mindig csak úgy cikáztak a fejében, most viszont, ha már megtette az első lépést, neki kell kezdenie. Sok dologban gyermek még, de azzal ő is tisztában van, hogy mindketten megérdemlik a méltó lezárást. - Nate, nagyon sajnálom, hogy veszekedtem veled. Buta voltam. Fogalmam se volt, hogy mennyi minden történt veled, nem is tudhattam, én csak... Féltékeny lettem, de már nem is tudom mire. Tudom, hogy már nem szeretsz és ezt megértem, viszont akkor mondjuk ki, hogy vége van. Én elengedlek, mert így lesz a legjobb. Talán soha nem is szabadott volna egymásba gabalyodnunk, hiszen láthatóan alig ismerjük a másikat. Viszont nem szeretnélek elveszíteni, mindig velem voltál, mellettem, fontos vagy nekem. Nem maradhatnánk barátok? - mondandójának vége már inkább rimánkodás, egy visszafogott, ám mégis hangos fohász azt illetően, hogy minden, amik ők valaha voltak, ne vesszen el. Szegény, szegény kicsi Layla, fogalma sincs, hogy ez nem így működik. "Elpusztult a kutyánk, de azért tartsuk meg." Egy elromlott kapcsolat már sohasem lesz barátság, mert az egyik fél örökre többet akar a másiktól. Azért, mert ez éppenséggel nem Layla lesz, aki jelenleg is csak bűntudatot és lelkiismeretfurdalást érez, szerelmi bánatot nem, még nem teszi könnyebbé kedvese helyzetét. Inkább csak nehezíti.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. szeptember 21. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837146#post837146][b]Nathaniel Wright - 2021.09.21. 18:25[/b][/url] Layla #végjáték
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Bocsáss meg. Csak nézlek, de már nem látlak téged, bármennyire is vágytam szavaidra, arra, hogy hangod, lelked öleljen, nyugtasson, hogy ne érezzem magam egyedül, hogy elhiggyem, az vagyok, mint te nekem, a Világ, édes cirógatás helyett pofont, sőt, tovább megyek, tőrdöfést kapok tőled, semmi mást. Érzem, ahogy a fájdalom a húsomba mar, belé mélyeszti karmai, ahogy minden szavad sebembe hulló sóvá változik. Hogy vagy erre képes?! Angyal vagy, vagy talán sosem voltál az, mindig is ördögi voltál, de én nem akartam látni, nem akartam tudni, hogy mi is vagy, mert én csak téged akartalak. Mit számít, hogy angyal vagy ördög? Nem érdekelt, míg csak az enyém. Az enyém. Péteré. Owené. Ki tudja, kié. Hiszen, ha ilyen könnyedén vetsz véget, vajon akartad-e erősen tartani valaha is. - Olyan vagy, mint ők. Suttogom magam elé, eltorzult képpel, undorodva. Akarom, hogy hallja, hogy lássa. Akarom, hogy érzékelje, mennyire megvetem most, mennyire csalódtam benne. Ennyi volt hát, nem lettem más, mint egy megunt, untig kihasznált játék, törött szívű Keljfel Jancsi. Korábban adományoztak, kézről kézre jártam, emberről emberre. Az anyám, Cara, Mrs Bournaby… bennük legalább annyi emberség volt, hogy épen megőrizték lényem egy részét a következőnek, nem hitegettek, nem kívántak nekem fájdalmat. Layla szemétre vetett. Barátok. Legyünk barátok. Mit is jelent ez? Nézd végig Nathaniel, ahogy más ölel, más csókol, más szeret. Örökítsd meg a pillanatot, ahogy társ leszek, ahogy anyává válok, ahogy élek. Mással, hiszen te magad nem érdemled ezt. Már nem látlak. Agyam tompa, zsibbadt állapotban kong, miközben érzem, ahogy a szörnyeteg, melyet az Angyal tartott kalickában, tudatomat nyaldossa. Mérgező nyála cseppen, vörösre és feketére festve mindent, mit eddig védett. Érted éltem, miattad létezhettem. Nathaniel Alexander Wright itt és most, ebben a pillanatban szűnik meg végleg, és ahogy üveges tekintete fénytelen, szinte halott feketébe vált, egy másik történet kezdődik. Olyan, amire senki se volt igazán felkészülve. Milyen kár. Érzem, ahogy ujjaim megfeszülnek, ahogy a bőröm alatt minden görcsös merevvé válik, ahogy egyre zsibbad, majd szúr, és végül pulzál. Már nem akarok ellenállni neki, már nem akarok jó lenni. Most nem akarok én lenni az, aki hátramarad, még akkor is, ha tudom, Őt hagyom ott, és még akkor is, ha tudom, hogy én nem megyek tovább. Magamban már tudom, hogy hogyan is fog mindez végződni, hogy merre visznek majd lábaim, de valami más lett, valami, ami miatt már nem akarom, hogy ő tovább haladjon. Azt akarom, hogy a földön feküdjön, hogy szenvedjen, ahogy engem szenvedtetett. - Sosem voltam jó neked. Szólalok meg hideg - keserűn, ám nem érdekel a válasza, nem érdekel, hogy mit akar mondani, mert nem tud szólalni. Itt és most, nincs Nate, nincs a fiú, akinek a világot jelentette Layla Robillard mosolya. Már nincs. Az, aki itt van, a szörnyeteg, ujjait a másik torkára fogva, erősen kényszeríti őt maradásra, akkor is, ha fullad, akkor is, ha sápad, nem ereszt. Ujjai markolják a vékony nyakat, miközben a pillekönnyű testet egyre hátrébb és hátrébb taszítja, neki a falnak. Nem menekülhet. - Nem érdemelsz kedvességet. Nem leszek a barátod. De megkapsz most mindent, amit nem adtam meg neked. A hangja is más, a lehelete is, nincs jelen. Az, aki érte volt, meghalt, a lélek, amit a lány éltetett, elhagyta a testet, azonban a szörnyeteg még nem lakott jól. Egy lélek nem elég. Falni akar, elvenni mindent. Izmok feszülnek a férfiú ruhája alatt, ahogy tépi, szaggadja a lány ruhájáté. Látni akarja, meztelen. Látni úgy, ahogy senki még. Ahogy kiszabadulnak a mellei, fájdalmasan szorít rájuk, és ajkaival, fogával erősen követeli a csókot, tépi az ajkakat. Nincs kegyelem. Volt egy pillanat, volt egy pont, ahol minden elveszett.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. szeptember 21. 19:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837159#post837159][b]Layla Robillard - 2021.09.21. 19:19[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Mindenre fel van készülve, a haragra, a csalódottságra, a mérhetetlen bánatra. Hiszen Layla maga is óriási csapásként éli meg azt, ami jelenleg is történik vele. De hogy miért fáj ez számára ennyire? Talán mert Nathaniel világ életében a lehető legközelebb állt hozzá: közelebb, mint Bercel, mint Lili, mint Edit, mint Masa. Mindenkinél. Belé kapaszkodhatott, ő jelentette a menedéket, s azon a napon, mikor először találkoztak, minden megpecsételődött. Hatalmas hiba volt, hogy azt hitte, barátságuk több is lehet, s ezt a szoros köteléket másmilyenné kell fonniuk. Layla maga vált az ördöggé. Azt hitte, miután hallotta a férfi történetét, hogy azok a nők, akik molesztálták, kihasználták, majd eldobták, kegyetlenek és lélektelenek voltak, de nem. Mert Layla volt a szörny. Elhitette vele, hogy van hová, hogy van miért, hogy lehet több, majd amikor már nem volt kiút, már nem volt semmi, amivel meggyőzhette volna magát, akkor egyszerűen útjára engedi. A világot adta neki, de végül mindent elvett. Erre persze már csak akkor jön rá, amikor Nate rideg tekintete barnáiba fúródik, s vádlóan szegez neki mindent, amit már ő is pontosan jól tud. Sohasem akart rosszat, nem akart lidérces álommá válni, mégis ezt tette, ám ahogy szembesül önnön magával, azzal a csúfsággal, amivé akarata ellenére változott, rettegni kezd. De nem Layla Robillard-tól, attól, aki a tükörben visszanéz rá. Hanem attól a Nathaniel Wright-tól, aki még hatalmasabb, még sötétebb és még kegyetlenebb, mint amilyen a szőke valaha is volt. Bárcsak szólhatna, elmondhatná, hogy sajnálja és hibázott, ám torkára forr a szó, ahogy az erős kéz bilincsként fogja gúzsba nyakát. Azonnal, ösztönösen kap levegőért, de mindhiába. Szabadulni akar, vékony ujjai a férfi kezére fonódnak, próbálják lefejteni a hurkot, melybe szorult, de nem sok esélyük van. Alig kap levegőt, minden egyes oxigénfoszlányért meg kell küzdenie, melyen nem segít, hogy háta a falnak csattan, ezzel a maradék levegőt is kiűzi tüdejéből. Sikítani akar, hátha valaki meghallja, de nem tud, helyette érzi, ahogy a szabadon maradt kéz kérlelhetetlenül nyúl a ruha anyagáért és szaggatja szét azt. Minden pillanatban, mikor enyhül a nyakát szorító ujjak fogása, igyekszik mély lélegzetet venni, s miközben a szabadulásért küzd, próbálja eltakarni testét, de képtelenség, hogy ennyi mindenre tudjon egyszerre reagálni. Mozgása kordinálatlanná válik, vergődik, s fájdalmasan nyög fel, ahogy mellére markol a durva karom. Érzi, ahogy bőrébe mélyednek az ujjbegyek, majd az éles fogak kezdik marcangolni szinte érintetlen ajkát. Az eddigi érzéki, szenvedélyes, mégis visszafogott csókok emlékei szertefoszlanak és nem marad más, csak kiserkenő vérének íze a szájában, a tiltakozás. Ahogy gyengül minden pillanatban, a jeges fal érintése hátán, az egész testét átjáró reszketés és rettegés, melytől nem képes szabadulni. Nem szólhat és nem tehet semmit. Lábaival igyekszik még rúgkapálni, testével mocorogni és továbbra is a nyakát foglyul ejtő kezet lehámozni, de annyira reménytelennek tűnik. Egy szeletét megismerte már ennek, mikor Nate lakásában nekiesett a másik, ez azonban teljesen más. Mintha az, akit szeretett volna… Végleg megsemmisülne.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. szeptember 21. 20:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837163#post837163][b]Nathaniel Wright - 2021.09.21. 20:28[/b][/url] Layla #élvezd
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
E sorokat olvasva, nyilván sokan éreznek szánalmat, az egyik, a másik, vagy talán mind a két fél iránt. Sokan érezhetik azt, hogy olyan kicsin múlott. De vajon, tényleg olyan kevésen múlt ez? Én nem hinném. Az elvakult rajongás, a beteges vágy, a sérült lélek, a féltékenység, az elnyomás. Mert rengeteg mindent elnyomott mind a két fél. Nem azok, akik most itt vannak, a tettes és az áldozat, hanem azok, akik az utolsó veszekedés előtt voltak. Mert Nathaniel szíve akkor mérgeződött meg, Kitárta a szívét, segítségért nyúlt, és arra vágyott, hogy az Angyal átölelje, hogy megvigasztalja azt az elveszett kisgyereket, aki fél a sötétben. Nem így tett, hiszen túl nagy, túl súlyos volt a csomag. A helyzet az, hogy Layla reálisan cselekedett, időt kért, és most, amikor megpróbálta helyrehozni, a rossz szóhasználat miatt elpattant valami, és ennek következtében most egy idegen tesz örök kárt valakiben, akinek annyi volt a hibája, hogy valós reakciót adott egy helyzetben. És az, aki vagy ami Nathaniel lett, nem kegyelmez. A textildarabok szétfoszlanak a lány testén, darabok hullnak a földre, makacs anyagok vájnak a lány bőrébe, miközben a másik követeli, hogy adja meg magát az anyag. A különösen makacs alsószegély védeni akarja a kapálózó lányt, mind a kettő annyira feldühíti, hogy gondolkodás nélkül vágja pofon szerencsétlent, olyan erővel, hogy esetünkben szó szerint a fal adhatja a másikat. Layla törékeny, hiába a sport, az a valaki, aki fogva tartja sokkal erősebb nála, sokkal nagyobb nála, sokkal vadabb nála. Nem fog megmenekülni, ez már nyilvánvaló, hiszen, ahogy a lány felső teste szabaddá válik, úgy indul a férfi lejjebb, vérük egymás ajkán keveredik, majd vékony csíkokban-foltokban lepik el a lány bőrét is, melyek csakhamar alvadnak majd, húzva bőrét. Megbélyegzi. Fogaival kíméletlen ostromot indít a hófehér szépség ellen, harap, fájdalmas, helyenként sebes nyomokat hagyva rajta. Jobb alkarjával a torkát tartja szorosan a falnak nyomva, míg baljával altestét próbálja minél jobban megszabadítani a ruháktól, és amikor végre sikerül, felpillant rá tekintetét a lány tekintetébe mélyesztve, ördögi mosolyra húzva ajkait. Türelmesen megvárja, hogy Layla ránézzen, és ha érzi tekintetét, saját ujjaiból kettőt ajkai közé vesz, megnedvesít, és közelebb lép hozzá. - Élvezni fogod. A testednek nem tudsz parancsolni. Ezeket a szavakat mondta neki anno Cara, és most ezeket mondja ő, a szörnyeteg is, aki élvezi, hogy pirosló arcú áldozata alig pár pillant múltán, akaratán kívül fog pihegni. Mert Nate nem lenne feltétlenül rossz szerető, és talán egy nap jó társ lett volna, jó férj, jó apa, de ahhoz az kellett volna, hogy a kommunikáció működjön, hogy a kinyújtott kéz ujjakra leljen. Ha mindez meglett volna, akkor talán jó lett volna. Így azonban, ezt már sosem tudjuk meg. Visszafordíthatatlan az összeomlás, ahogy - ha kell - a lány combjait térdével szétfeszítve, megnedvesített ujjait a lány csiklójára simítva, előbb finoman ingerelni kezdi, majd szép fokozatosan válik intenzívvé, mert azt akarja, hogy Layla élvezze. Mert azt akarja, hogy a jövőben bármikor, bárki, legyen férfi vagy nő, izgatni kezdi, eszébe jusson az, amikor először élvezte azt, hogy más érinti meg. Mert azt akarja a vadállat, aki feltört, hogy ne csak a fájdalomban, hanem az élvezetben is őt lássa, rá emlékezzen.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. szeptember 21. 22:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837180#post837180][b]Layla Robillard - 2021.09.21. 22:11[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
A torkának feszülő ujjak belé fojtanak mindenféle sikítást, hiszen levegő híján képtelen bármire is, épp csak nem fenyegeti a fulladás és eszméletvesztés. Emellett próbál még szabadulni a csapdából, amibe került, ám dolga korántsem egyszerű. Ahogy hallja az anyagot szakadni testén, azonnal legördül egy könnycsepp arcán, ezen pedig nem segít sokat, hogy a férfi erőszakosan tépi ajkait. A fémes íz elborítja száját, de már nem tudná megmondani, melyiküket érzi, csupán azt, hogy ez nem más, mint vér. Ahogy elválnak egymástól, rögtön megérzi a felszakadt bőrt, de nincs lehetősége ezzel foglalkozni, hiszen a mellébe hasító fájdalom újra és újra visszarántja a kegyetlen valóságba és a kilátástalan jelenbe. Fogalma sincs, mi fog történni vele a következő pillanatban, hiszen míg az előbb durva csóknak volt elszenvedője, Nate most mellét és bőrét szaggatja darabokra. A sírás egyfajta pánikreakciót indít el: egyébként is nehezen kap levegőt, azonban a testét érő sokk hatására fuldokolni kezd szinte. Egyre jobban igyekszik szabadulni, s észre sem veszi, hogy eközben minden mozdulata egyre erőtlenebb és minden ütése, rúgása célt téveszt. Sajnálatos módon a férfi nem tolerálja az ellenállást, így a pofon hatalmas csapásként éri, ám egyszerre jelent felszabadulást is. Miközben feje a falnak csapódik és érzi belül és felszakadni száját, végre levegő jut tüdejébe, ha csak egy pillanatra is. Nem kell látnia, hogy tudja, az öt ujj lenyomata arcán piroslik, s jó ideig ott is fog még maradni, csakhogy nincs ideje ezzel foglalkozni. A támadások ugyanott folytatódnak, ahol megkezdődtek, csakhogy ezúttal veszélyesebb vizekre indulnak meg a jól ismert ujjak. Ahogy szoknyájának korcát érik, majd megtalálják az utat alá, akaratlanul is felszakad belőle a jajveszékelés. - Ne-eee-ee - egyre inkább vergődni próbál, szabadulni, de ezzel csak annyit ér el, hogy a szorítás erősödik és határozottabbá válik a nyakán. Hirtelen szűnik meg mindenféle fájdalom, a sötét szempár rá szegeződik, ő pedig rettegve találkozik a démonnal, ami Nathaniel testébe költözött. Barnái üvöltenek, hogy ne, látja azt a két ujjat, amelyet szájába vesz és látja azt is perifériájában, amit tenni készül. Ettől a gondolattól azonnal kirázza a hideg, undorodva próbál elhúzódni, de nincs hová, hisz már így is a falnak préselődött. Élvezni? Te teljesen megőrültél? Ám nem tud szólni, az ujjak utat találnak maguknak és durván kezdik ingerelni csiklóját, amitől felnyög. Pulzusa az egekbe szökik, érzi, ahogy szívverése egyre gyorsul, de ami még ennél is rosszabb, hogy a teste más jelzéseket is adni kezd. Érzi, ahogy lassanként egyre nedvesebbé válik. Páni félelemmel próbál újra szabadulni, hiszen fogalma sincs, mi történik vele. A bizsergető érzés a kislábujjától a feje búbjáig terjed és érzi, hogy hullámokban tör rá valami... élvezet? Képtelenség, hiszen mindene sajog, egész teste sikít a menekülésért, eközben mégis.... A gyönyör apránként közeledik. Összeszorítja szemeit, csak arra tud gondolni, hogy akármi is történik, akármi is ez, nem lehet valóságos. Teste azonban átveszi az irányítást és beleremeg az orgazmusba, miközben ajkain fájdalmas nyögés szökik ki. Ez nem lehet igaz. Érzi, ahogy teste meg-megremeg, egész alsó tájéka lüktet, az izzadtságcseppek pedig lassan gyöngyözni kezdenek testén. Undorodik magától, undorodik attól, ami történt, miközben fogalma sincs, hogy amit átélt, az mi is volt pontosan. Száguldó szíve, csillapodni képtelen pulzusa hajtja még mindig, s amennyire azt a nyakát érő szorítás engedi, próbál levegőért kapni, ám nem folytatódhat ez így sokáig. A sötétség látogatást akar tenni, s az oxigénhiány láthatóan megmutatkozni látszik. Szédülni kezd, tagjai elernyednek, s szemei is le-lecsukódnak. Ugyan ujjai továbbra is fogják a testére bilincsként kapaszkodó kezet, már közel sem olyan erősen és határozottan. Vajon Nate képes lenne megölni őt?
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. szeptember 23. 05:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837203#post837203][b]Nathaniel Wright - 2021.09.23. 05:17[/b][/url] Layla #Benned
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Minden mozzanat valós. Minden érintés, minden foggal, ujjakkal követelt testi rebbenés valódi. De nem Nate teszi, ő jelen pillanatban ugyanúgy sikít, küzd, és próbálkozik visszaszerezni az irányítást, mint Layla, azonban, ahogy a lány, úgy ő sem elég erős. Nate jelen pillanatban haldoklik. Megfojtja őt a szörnyeteg, akit oly sok évig sikerült elnyomnia, és akit egyre csak tápláltak a nők, akik eltaszították. Bárcsak az, akit a világon a legjobban szeretett, akiről tudta, hogy szeretné sérülten is, valóban szerette volna. Úgy vélem, akkor ez az egész eset elkerülhető lett volna, de van abban valami, hogy a döntéseink határoznak meg. Layla pedig döntött. Ahogy teste megremeg a kéjtől, ahogy akaratlan reagál, agya tévesen érzékeli a helyzetet, és az ingerlés egyre jobban célt ér, úgy lesz a szörny egyre magabiztosabb, és úgy érzi, mit érzi, tudja, hogy ezzel egy örök életre tartó traumát okoz majd. És élvezi. Most már nem csak ő szenved a világban, most társat alkot magának, egy másik lényt, akinek szíve és lelke összetört, akinek világa összeomlott. Az érintés. Nathaniel Alexander Wright első összeomlása és a szörny születése akkor történt, amikor édesanyja nem ért hozzá többé, amikor nem ölelte, nem szerette már. Amikor a nő, aki a világa volt, magához vonta, cirógatta húgait, de őt nem. És éppen az érintés az, amire Nate mindig figyelt. Kerülte az emberekkel, mégis, közel engedte Layla-t, míg a szörnyeteg az Angyalt éppen ezzel, éppen az érintéssel pusztítja el. - Minden kéjben, minden vágyban, mindig ott leszek veled. Suttogja a hang a lány fülébe, amikor érzi, hogy teste ernyedni kezd. Nem lesz ez így jó, nem akarja, hogy ne emlékezzen. Kezeivel átöleli a lányt, és a helyzethez képest igen finoman, már-már védőn helyezi a földre. A mozdulat ismerős lehet, ezzel a gyengédséggel Nate bánt vele, aki egyfajta Istennőként tekintett Layla-ra, azonban, ahogy a lány teste a földön van, megint változik a mozdulatsor, sietősen, mielőtt még eléggé magához térne a másik szabadítja ki férfiasságát, és elé térdelve ellentmondást nem tűrően, sőt, talán kissé fájdalmas vadsággal rántja szét a lány combjait, és ahogy néhány másodperccel később, nem törődve azzal, hogy szűz, hogy ártatlan, hogy szereti, teljesen belé mélyeszti magát, gondolkodás és finomkodás nélkül. Jóleső nyögéssel konstatálja elmélyedését, és fokozatosság nélkül, azonnal heves mozdulatokba kezd. Gyönyörrel az arcán, figyelve azt, hogy a másik szenved-e. Nem titok, hogy egy másik szörnyeteg teremtésén fáradozik. Layla nem lett Nate társa, de vajon az, akit a szörnyeteg kreál, lehet-e? A kérdéssel nem foglalkozik, most csak arra törekszik, hogy saját élvezetét feljebb korbácsolja a másik reakciója. Szenvedjen, szülessen újjá. Jobb keze ujjai mellére szorítanak, erősen, kegyetlenül, gondoskodva arról, hogy meredező bimbója külön figyelmet kapjon, ahogy hüvelykujjával simítja, míg a bal masszívan tartja a lány arcát és nézi, egyre csak nézi azt az érzelmi világot, ami végigfut a lányon. Van-e ennél szebb látvány?
|
|
|
|