A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=833739#post833739][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.04. 22:38[/b][/url]

Teljesen kikészített az a levél. Mélyen legbelül mindig is tudtam, hogy egyszer a kezemben fogom tartani a kérőim listáját, csak azt nem gondoltam, hogy mostanában fog eljönni ez  pillanat. Reméltem, hogy kihúzhatom legalább a Bagolykő végig, addig pedig kitalálom, hogyan is bújjak ki alóla. A levél azonban megérkezett, teljesen váratlanul, nekem pedig semmi tervem. A szüleim hajthatatlanok voltak, mondván, már bőven elmúltam 17, így is hagytak nekem időt. Közben láttam a nagyi kezét a dologban, hallottam a hangját a levél olvasása közben. A házasság téma mellett pedig megy a cirkusz a választott szakom miatt, az örömködés Lídia eljegyzése fölött, a dráma az unokatesóim miatt és a szokásos cirkusz az aranyvér miatt. Sok lett. Sok lett az egész, ami otthon folyik, a tanulni való és a diákok drámái. Csak szabadulni akartam az egésztől. Már nem érdekelt a kötelesség, az iskola, csak menni akartam, kikapcsolódni, kiszellőztetni a fejem. Előkotortam hát valamennyit a megtakarított pénzemből, szabadságot vettem ki a hétvégére és a pénteki óráimmal nem törődve vettem célba Dél-Európát.
Bizonyíték, hogy valamire azért mégis jók a nagy családok: az egyik unokatesóm egy olasz lányt vett el, majd a lány szüleinek közelébe, Milánó külvárosába költöztek. Egy bagolyba került a dolog, szívesen láttak, és mivel tudtam, hogy úgyis csak aludni járok majd oda, a két éves kislányaik sem jelentettek gondot. Legalább megismertem őket is. Merthogy a házassággal és az elköltözéssel unokatesóm kiszakadt a családi események alól, nem is láttam már vagy három éve. Talán még örült is neki, hogy nem kellett az apáink vitáját hallgatnia. Bár ha innen nézzük, nem tudom, mennyivel jobb, egy olasz vérmérsékletű, aranyvérű család összejövetele.
Első estére egy új klubbot néztem ki, ott terveztem eltölteni az estét, és találni egy srácot, akivel iszogathatok kicsit az éjjel. A sor nem volt rövid, de beálltam, reménykedve, hogy nem hiába fogok várni, előbb vagy utóbb bejutok. A befelé vezető utam azonban máshogy alakult, mint hittem.
- Én sem - nevettem fel, miközben köszöntünk egymásnak a rellonossal. - Igen, egyedül. Csak ki akartam kapcsolódni kicsit - vontam vállat.
Ahogy beléptünk a klubba, azonnal felpezsdült bennem minden. Zene, fények, táncoló és nevető tömeg. Ez kellett nekem!
- Te meg hogyan jutottál be ide? - érdeklődtem, kicsit hangosabban most már, hogy a zenén túl is hallja a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=834341#post834341][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.15. 00:13[/b][/url]

Mindennél nagyobb szükségem volt erre az estére, a kikapcsolódásra. És úgy tűnik a sors is így gondolta, mert a szerencse mellém állt, és pont abba a klubba irányított, ahova a rellonos csajnak szabad bejárása volt. Olyan könnyedén jutottam be a helyre, mintha oda tartoznék születésemtől fogva. Reina pedig igazán segítőkésznek mutatkozott a helyzetben, és rögtön biztosra vettem, hogy sikeresen fogom elkönyvelni az estét. Követtem is hát lányt rögtön. Válaszára csak bólintottam, nem kérdeztem többet. Ismerem én ezt a "jó kapcsolatok" dolgot, a családom erre építette az életét. Én mondjuk lassanként vágom el minden aranyvérű kapcsolatomat, de csak idő kérdése, hogy más körökből hasonló ismeretségekre tegyek szert. A családon belül pedig így is könnyen megszerzek bármit, hiszen pont Milánóban is így kötöttem ki.
A zene azonnal magával ragadott, arcomon pedig széles mosoly ült, úgy engedtem, hogy iskolatársam vezessen tovább. A két őrt csak egy gyors pillantásra méltattam, és nevetve haladtam is tovább. Csak a vélák említésére fagytam le egy pillanatra, merthogy velük volt némi kellemetlen tapasztalatom. A hely aurája azonban erősebb volt annál, minthogy itt leragadjak. A zene húzott magával, az ital gondolata már önmagában jókedvre derített, a tánc pedig mindennél jobban vonzott. Reina azonban a pult felé indult, nekem pedig egyelőre nem volt kedvem egyedül maradni, így követtem a lányt, és kezdetnek rendeltem egy Gin Tonic-ot.
- Egészség! - emeltem meg kicsit a poharam, mielőtt belekortyoltam volna a hideg italba. - Na, mi a terv? Látsz jó pasit? - Szememet körbejárattam a helyen, mint a vadmacska, aki prédája után kutat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=835371#post835371][b]Bernáthy Zsófia - 2021.08.05. 20:29[/b][/url]

Bár azt hittem, idegenekkel akarok lenni, örültem, hogy összefutottam Reinával. Az erőteljes természete, az elbűvölő kisugárzása csak felhúzta a jókedvemet, és segített, hogy hangulatba kerüljek a bulihoz. Persze abban a toniknak sem kevés szerepe volt. A pohár tartalma éppen elég volt ahhoz, hogy eltűntesse amúgysem sok felelősség tudatomat, és feloldja bennem a feszültséget. Jöhet a felhőtlen bulizás! Elégedett mosollyal koccintottam a rellonossal, és már fordultam is a táncoló tömeg felé, hogy felmérjem a bulizók felhozatalát. - Tetszik a hozzáállásod! - bólintottam nagyot, és könyökömet a pultnak támasztva dőltem is már hátra, várakozva a jelentkezőkre.
Nem mondhatom, hogy kérdése meglepett. Én sem gondoltam volna, hogy pont itt futok bele valakibe a Bagolykőből. Mégis megtörtént, és engem éppúgy érdekelt, hogy ő mit keres itt, mint őt az én ittlétem. Rögtön válaszolt is magának, én pedig csak nevetve kortyoltam az italomba. Megvártam, amíg befejezi a találgatást, csak aztán ráztam meg a fejem. Nevetve le is hajtottam, mintha húznám még kicsit az agyát, pedig csak a megfelelő szavakat próbáltam megkeresni.
- Pasi? Ugyan! Aki nincs, az nehezen fog megcsalni - legyintettem. A házasság mellé már csak egy hűtlen hapsi hiányozna nekem! - Menekülök - feleltem végül, még mindig széles mosollyal az arcomon. Kivillanó, fehér fogaim leplezték az elkeseredettségemet, a kétségbeesettségemet, amiért valójában Milánóba menekültem.
Kiittam az utolsó kortyokat poharamból, majd a pultra téve azt léptem párat arrébb, hogy aztán mindenkinek megmutathassam, hogyan is mozog a csípőm. No meg a lábaim átlátszó tűsarkúmban. Fekete tincsimet még készülődéskor szoros lófarokba fogtam, gondoskodva róla, hogy semmi ne lógjon arcomba, szemembe, és mindenki láthassa elszánt mosolyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=841217#post841217][b]Bernáthy Zsófia - 2021.12.29. 00:30[/b][/url]

Vigyorom széles volt, ám nem teljesen őszinte. A cél azonban az volt, hogy teljesen elengedjem magam, és úgy élvezzem az estét, ahogy már régen tettem. A rellonos szavaira csak bólintottam, hogy aztán fordulva egyet rá kacsinthassak egy felém tartó, magas olaszra. Nem volt kedvem lelkizni, nem azért jöttem, így nem is zavart, hogy Reina nem kezdett kérdezősködni. Helyette mindketten a táncparkettre indultunk, s míg ő meghódította az egész bárt, én megelégedtem a magas, szélesvállú sráccal. Csípőm ide-oda mozgattam a zene ritmusára, miközben kezeimmel a széles vállakat és kigyúrt mellkast simogattam. Cipőm sarka kopogott a padlón, bár a zene elnyomta annak hangját. Valószínűleg nevetésem sem volt hallható senkinek, bár arról árulkodott, hogy végre ismét sikerült elengednem magam.
Jó volt végre ismét kikapcsolni az agyam, elveszteni a gondolataimat a hangos zenében. Jó volt érezni a zene ritmusát, ahogy az olasz érintéseit is a testemen. Régen éreztem ennyire jól és elengedettnek magam, a második, majd harmadik koktél pedig csak megdobta ezt az érzetet az este folyamán. A harmadik ital után pedig már nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a másik srác is rám találjon. Ujjaim lassan siklottak fekete tincsei közé, miközben ő megcsókolt. Nagyon szükségem volt már arra, hogy valaki olyan kincsként tartson a kezében, ahogy az az olasz legény tette. Csókjaival szenvedélyesen végig szórva az arcom és nyakam. Ugyan én sem panaszkodhattam, mégis volt bennem némi féltékenység Reina bájára és magabiztosságára. Ezt azonban neki soha nem tettem volna szóvá. Helyette csak megdicsértem a ruháját, elismerően bólintottam, mikor megláttam táncpartnerét, az este végén pedig, mikor ismét összefutottunk, megköszöntem neki, hogy bejuttatott. Azt hiszem, eredményesnek volt nevezhető ez a kis kiruccanás.