Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lebuktam. Felismerte a macskáim nevét. Ez mágus környezetben nagyon ritkán szokott előfordulni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt is érdeklik a mugli dolgok. Telefonja van és tudja ki az a Franco Nero. Ezt jó jelnek könyvelem el magamban. - Ismeri? - kérdezek vissza, adva egy kicsit a hülyét, nehogy aztán elkezdje itt nekem gyalázni a muglikat én meg megint veszítsek a tekintélyemből, mert még a macskáimat is tőlük vett nevekre kereszteltem. Ezután mesél a testvéréről, aki mint kiderül nem egy könnyű eset. Érdekelne, hogy miért beszél így róla, de nem igazán erőltetem én sem a témát. Valahogy úgy tűnik kerülné is, meg korai ez még szerintem. Így hallgatólagos megegyezéssel annyiban hagyjuk. - Rockban is a muglik? - szögezem neki szavaimat. Nem vagyok jó a faggatózásban. Ha tüneteket kell kiszednem betegekből, az megy, de az ilyen csacsogás, az nem igazán. Ha az volnék most egy újságnál lennék. - A jazz nekem sem a kedvencem. Jobban szeretem a komolyzenét, vagy a már említett rockot - mondom el saját preferenciámat. Ha zene az csak minőségi. Mindenben azt részesítem előnyben. Válogatós vagyok és nagyon igényes. Úgy a munkámban, mint a magánéletemben. - Ne nagyon élje bele ezekbe magát. Levegőt venni sem lesz ideje onnantól, hogy elkezdjük a programot - töröm le lelkesedését - Feltéve, hogy komolyan ezt akarja csinálni. Az első években a mi munkánk nem hagy szabadidőt. Ha meg úgy csinálja, hogy legyen, akkor kontár lesz. Magán múlik - veszem megint magamra a mentorság nehéz szerepét. Magamról tudom, hogy egy hordágyon aludtam, álva ettem és csak fürdeni jártam haza az első hetekben. Aztán megtanultam beosztani azt a kevés szabad percemet, de az is hónapokba telt. Rajta áll a dolog. Ha ellinkeskedi, azzal csak magának árt, mert azt nem fogom hagyni, hogy a pácienseknek ártson. Odakinn elkezd hullani valami hódaraszerűség. Elhúzom a számat, ahogy megemlíti. Közel laom, mégsem lenne jó jégtáncolva hazajutni. Szavaira fordulok vissza felé az ablaktól. - Hétfőn reggel hatra legyen a rendelőben. Hozzon magával egy jegyzetfüzet és két váltás talárt, de lehetőleg ne fehéreket. Valami halvány és egyszínű megteszi. Mindenképp olvasson rájuk öntisztító, de legalább lepergető bűbájt - diktálom a listát megint azzal a szigorúsággal, amivel elkezdtük az esténket. A munkában nem ismerek tréfát. Ezt várom el majd tőle is amikor együtt dolgozunk. Ezt remélem abból is megértette, amiket eddig megbeszéltünk. Mindezt természetesen főleg érte teszem. Felelősséggel tartozom érte és nem mindegy mit csinál a kezem alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Szánom-bánom - nevetve pillantottam a felkönyökölő Dávidra, nem vettem komolyan a rosszallását, úgyis tudtam, hogy ő is csak hülyéskedik. És ha már programokról volt szó, tényleg beleültette a bogarat a fülembe, így gondolatban már fel is véstem a listára azt a lakásavatót. - Tudom,  szóval téged biztosan elhívlak - még rá is kacsintottam, közben fogyott a finom étel, nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak a farkas éhség miatt élveztem ennyire az ízeket. Tenyerem még ott pihent a kezén, miközben mosolyogva befejeztem mondandómat. Amikor megéreztem, hogy ő is megszorítja a kezem, csak még jobban mosolyogtam, aztán vele együtt nevettem fel.  - Jajj, de aranyos vagy! Hogy vigyázol rám - elnevettem magam, jól esett a bókja, de azért néha talán többet is ettem a kelleténél. - Az ünnepek miatt viszlek is haza magammal, hogy felügyeld a fogyasztásom! - fűztem még hozzá viccelődve, ha már ő lett a fogadott alakőrzőm. Erre a gondolatra jót  is mosolyogtam, és mivel megszomjaztam, ittam az üdítőből. - Benne vagyok, jó ötlet! Amúgy sincs kedvem túl nagy partikhoz, szóval tőlem rendezhetjük nálatok is - ezt persze még azelőtt okéztam le, hogy átgondoltam volna a szitut. Ugyanis a drága öccsének élete párja engem ki nem állhat, s ha ott lesz buli, biztosan ő is jön, talán meg is mérgezne. - Jajj majd elfelejtettem! Nézd csak mit hoztam, gondoltam hogy megkóstolhatnánk. Tök jó áron adták a piacon, hoztam mellé fűszerkeveréket is. Látod? Gondoltam rád - mivel Dávid nem tudott kijönni forralt borozni, emiatt kihúztam a táskámból egy üveg vörösbort, mellé tettem a fűszerkeveréket és még néhány szem narancsot, citromot. - Megcsináljuk? Közben mesélhetnél nekem arról, hogy mik a terveid így a suli kapcsán. A vacsi pedig isteni volt, köszönöm szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kedd este, amiben végül maradtunk. Szabadnapos, én is ráérek. A srácok már tudják, hogyan kell zárni az éttermet, nem lehetek ott mindig, amikor leszámolják a pénzt, de megbízom bennük annyira. Aprópöttyös ing, fekete farmernadrág, nem viszem túlzásba, de tény, hogy meg van fésülve a hajam, és a karácsonyra kapott parfüm is rajtam illatozik. Eltelt egy év, ideje kiértékelni a csapatot. Sokáig gondolkodtam, hogy Sadie esetében hogyan döntsek, s amit még nem tud, hogy továbbra is a türelmét kell kérjem, hogy a pénzügyi mérleget átlássam, de a benyomás már most nagyon fontos ahhoz, hogy február-március környékén néhány sarlóval magasabb órabérrel dolgozhasson. Szóval, azért van tétje ennek a találkozásnak. A másik meg, hogy kicsit jobban megismerjem őt. Azt hiszem legalábbis, hogy ennek indul. Kíváncsi vagyok rá, és másokkal is előfordul, hogy beülök valahova egy italra, semmi rendkívüli nincs ebben. Maximum az öltözék, és a pizzázó. Nem ülök még le, hanem a bejárat közelében toporgok, mert bunkóságnak tartanám, ha már az étlapot türelmetlenül böngészve köszönteném. De már napok óta agyalok azon, hogy milyen pizzát egyek. Fokhagymásat, hagymásat, duplán csípőset? Mi illene erre az alkalomra? Esetleg szardínia? Ha van egyáltalán olyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ha a teaházba hívlak, eljöttél volna? - kérdeztem vissza zsigerből. Sápadt lettem, mintha hetek óta kerültem volna a napfényt, izmaim feszülten álltak készenlétben, amint kémlelően bámultam Álmos legapróbb rezzenéseit is. Furcsa rosszullét fogott el, még a sörömből is csak apránként tudtam ezentúl kortyolni, de az egyre erősödő émelygés-érzet azt súgta, hogy jobb, ha szünetet tartok benne. Lehet, hogy az italban volt valami. Lehet, hogy a kétféle alkohol elegye váltotta ki ezt a reakciót a gyomromból. Vagy csak zavarban voltam. Utálom, ha pofákat vágnak - hiába élek gyakran ezzel. Akasztják a hóhért. A korábban mogorva énemnek kísértetiesnek hatott felismerni, hogy sokszor ugyanazokkal az eszközökkel operálok, bár szemközti társamban inkább láttam közönyt, mintsem megvetést. Akkor mégiscsak különbözünk. Amit eddig mondtam, már nem lehetett elfelejteni. Talán, ha kellően leitatom, de az sokba kerülne. Meglehet persze, hogy számára jelentéktelen információk, én mégis úgy fogok emlékezni erre az estére, mint az alkalom, amikor - egy pillanatra - levettem a páncélomat. A kívánt hatást nem értem el. Csalódott arccal, de miután megköszörültem a torkomat, úgy döntöttem, hogy továbbmegyek.
- Mi érdekel még a tárgyakon kívül? - tettem egy utolsó próbálkozást arra, hogy érdemi párbeszéd bontakozhasson ki köztünk. Ha meséltem, vállvonogatásra, pofavágásra számíthattam. Dühöt éreztem belül, de ennek próbáltam nem jelét adni még. Ő nem volt a szavak embere amúgy sem, de a munkáról tényleg nem akartam beszélni, ha nem volt muszáj, és meglepő információkkal sem tudtam már szolgálni azon kívül, amit eddig mondtam, nem aratva sikert.
- Akarsz valaha vezető lenni, vagy úgy érzed, nem számít megrekedésnek az, ha stagnálsz egy pozícióban? - még ez a másik, ami átfutott az agyamon, és őszinte kíváncsisággal a hangomban kérdeztem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Persze, a nagyapám sok régi filmet nézett - bólintottam mosolyogva, meglepő névadás volt, de azért hangzatos, könnyen meg lehetett így jegyezni őket. Az öcsémről direkt nem osztottam meg több infót, egyelőre nem akartam ráhozni a frászt a mentoromra, épp elég lesz majd akkor, ha egy napon Erik majd beesik az Ispotályba, akkor úgyis rájön majd Kozák doktor arra, hogy mennyire is zűrös.  - Vegyesen inkább, vannak varázsló zenekarok is, akiktől játszunk néhány számot, muglik is, és akad egy-két saját szám is - meséltem mosolyogva, a zenéről mindig szívesen beszéltem, nálam jobban talán csak Stephen tudott volna arról beszélni, hogy milyen céljai is vannak a RagDolzz-al. - Nagy kár, pedig remek jazz dalok vannak - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, bár igaz, hogy rengeteg fajta zene létezett és mindenkinek meg volt a maga kedvence.
Jó volt ezekről a dolgokról beszélni, sikerült egy kicsit fellélegeznem, de aztán a doki közölte, hogy azért ne örüljek annyira, mert nem lesz túl sok szabadidőm. Az arcomra is kiült a csalódás, pedig nagyon el akartam menni táncolni, nem beszélve a zenekari próbákról. Talán még egy sóhaj is kiszökött belőlem, ám tudtam jól, hogy erre a gyakorlatra tényleg oda kell majd figyelnem. Mondjuk a hobbimat se akartam feladni, ezért fejben máris azt tervezgettem, hogyan fogok mindkét oldalon helyt állni. - Ó nem, nem szeretnék kontár lenni, mindent meg fogok tenni, hogy jó legyek - tényleg ez volt a célom, aztán később majd úgyis kiderül, hogy ez menni fog-e. Az üdítőm közben elfogyott, már sültkrumplim se volt, és sikerült megbeszélnünk a gyakorlattal kapcsolatos részleteket is.
- Rendben doktor úr! Köszönöm szépen a közös ebédet és hogy így felvilágosított. Engedje meg, hogy meghívjam - túl sok zsebpénzem nem volt, de annyi azért igen, hogy meghívjam a mentoromat egy ebédre. Lehet, hogy nem várta el, de valamiért úgy éreztem, hogy ezt így illik. Intettem is a pincérnek, hogy jöjjön, mert fizetnék. - A cicák is Önnel tartanak a munkába, vagy valaki vigyáz rájuk, amíg Ön dolgozik? - kíváncsiskodtam közben, szívesen megismertem volna Franco-t és Nerot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért valahol el kellene szégyellnem magam, hogy előbb ülök le a férfi mellé, mint a másik oldalon lévő iskolás társamékhoz, de nem foglalkozok vele. Egyedül az foglalkoztat, hogy ne legyen annyira feltűnő az érdeklődésem, mert kellemetlen helyzetbe se szeretném ezzel hozni.
- Nekem se mindig. Ha meg akarom enni a pitét, hát megeszem - és még csak nem is hazudok. Figyelek arra, mit viszek be a szervezetembe, de arra már kevésbé, hogy mennyit, és simán el tudok csábulni, de szerintem ezzel semmi gond nincs. A felesleges sanyargatásnak sem vagyok híve, sőt... modell alakot sem szeretnék, kimondottan jó mostanában a tükörbe néznem, nem számít, hogy nem xs-es ruhákat hordok.
Persze egyből mesélném, miért vagyok én ennyire indokolatlanul boldog, de a könyvjelző elvonja a figyelmem. Irtó édes, és persze nagyon menőnek tartom ezt a megoldást, így jó alaposan megnézem, mielőtt még visszakanyarodnék az örömforrásomhoz. Kicsit ugyan csalódott vagyok, amiért nem akar velem koccintani, de tudomásul veszem, és nem kezdek egyből hisztizni, sőt a kedvemet sem szegi cseppet sem.
Szinte kérnie se kell, hisz azonnal mesélésbe kezdek, megköszönve közben az ételt, amit akkor hoznak ki. Az illata most is olyan jó, mint a múltkor, csak épp leköt, hogy apróbb részleteket is eláruljak, a szemem meg úgy csillog, hogy az ember azt hinné, mindjárt el is sírom magam. Tény, hogy nem állok messze tőle, annyira boldog vagyok.
- Segítettek is egy kicsit, ami azt illeti, de igen... nagyon azok. Nagyapa szerint egész életképesre sikerültem... - még kicsit ki is húzom magam, ahogy a nagyapit idézve el is vigyorodok.
- Furcsállja, hogy a szüleimet nem említem - kapok be egy falatot, de a tekintetem még mosolyog, miközben nézem, aztán ahogy legyűröm, aprót vonok a vállamon.
- Ők nem igazán.... őket nem igazán érdeklem... szerintük furcsa és rendellenes vagyok, amiért varázserőm van, és nem kívánnak részt venni az életemben... én meg nem illek az ő tökéletességükbe - halkan beszélek, de nem azért mert annyira bántana. Bánt. Viszont már beláttam, hogy én hiába akarok megtenni bármit, ha ők a kisujjukat sem mozdítják.
- A nagyszüleim viszont imádják, hogy cserebogár vagyok - róluk meg nem is tudok úgy beszélni, hogy ne hallatszana, mennyire szeretem őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Életének tényleg ez volt az egyik legérdekesebb beszédtémája. Valóban felkeltette az érdeklődését a baleset, már csak azért is, mert annak idején rengeteget kviddicsezett és nem egy ember hullott ki mellőle fejsérüléssel. Egyszer még ő is csúnyán megsérült, agyrázkódást szenvedett, de szerencsére túlélte és megúszta ennyivel. Ez a sztori viszont ledöbbentette. - Ez nagyon megrázó lehetett, neked is és a szeretteidnek is, nem semmi - megcsóválta a fejét, bele sem akarta képzelni magát a nő helyzetébe, meg aztán valahogy azt se tudta volna elképzelni, hogy ha mondjuk egy hozzá közel álló személlyel történik valami hasonló. Ez mindenki számára egy trauma lehetett.
- Sajnálom, hogy át kellett élned ezeket a kemény helyzeteket  - ezt őszintén így gondolta, látta a nő arcán, hogy mennyire megviselték a történtek, emiatt egy kicsit már kellemetlenül is érezte magát, mert nem örült annak, ha a közelében sírnak. - De a lényeg, hogy mindent visszakaptál, egészségedre! - koccintásra emelte a poharát, még kacsintott is egyet, hogy ezzel terelje azokat a rossz gondolatokat. A lángnyelv marta a torkát, de hozzá volt már szokva, szerette is ezt az ízt. - Várj, azt mondtad, hogy elveszítetted a férjed és a gyermeked - itt egy picit kezdte elveszíteni a fonalat, ez ki is ült az arcára.
- Végül akkor újra férjhez mentél? Anya vagy? - kíváncsiskodott, mondjuk a korából ítélve már biztosan lehetett gyereke, de mivel nem hétköznapi munkát űzött a nő, így ebben azért még sem volt annyira biztos.
- Meg mert nem akartál büdösen hazamenni  - fűzte hozzá immár nevetve, hogy a sok rossz után mégis csak mosolyt csaljon a nő arcára. De ez a vidámság sem tarthatott sokáig, hisz a kérdést visszakapta, s ezúttal neki kellett megválaszolnia. - Szerintem is-is, nem tagadom, akkor eléggé heves voltam, bántottam szavakkal, tettekkel, szóval nem csodálom, hogy tart tőlem, nem beszélve ugye arról, amit elkövettem. Bebizonyítanám neki, hogy megváltoztam, de nem ad erre lehetőséget - sóhajtva húzta le most az italt, ez a téma nagyon feszélyezte.
- Persze, hogy mélyen érint, hát mégis csak a lányomról van szó. Lehet, hogy szar ember voltam, de esélyét se adja, hogy a lányommal legyek - tört fel belőle most először némi indulat, de ez is csak a szavaiban mutatkozott meg.
- Ne haragudj - sóhajtott, miközben ujjaival megdörgölte a halántékát.
- Inkább ne beszéljünk ezekről. Ütős ez az ital, nem de? - felállva töltött még a nő poharába, majd a sajátjába is, aztán immár mellé telepedett le az ágyra, s vele szemben ülve őt méregette. - Ha nem lennék fáradt, és téged nem várnának otthon, akkor…- nem mondott semmit, csak egy mosoly szökött az arcára. - Egészség - koccintotta poharát Elektráéhoz. - Amúgy mi ez az oknyomozósdi, mindig ez akartál lenni, vagy hogy jött ez a meló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Figyelmét nem kerülik el sem a döbbenet jelei, sem az a megértő és érzőszívű hozzáállás, ahogyan a vele szemben ülő kezeli az általa elmondottakat. Mentesen minden ítélkezéstől és túlzott sajnálkozástól, viszont annál több őszinteséggel és empátiával. - Így igaz! Egészségünkre! - summázzák története tanulságát, majd megemeli ő is poharát, ám az már szinte üresnek volt tekinthető. Szépséges mosolyra húzódik ajka a kacsintásra és arra a tényre, hogy fel szeretné vidítani beszélgetőpartnere. Nem várt találkozásuk igazolni látszik hősnőnk hitének alapját. Ezután érthető módon a férfi zavarának ad hangot Elektra családi állapotával kapcsolatban. - Évekkel ezelőtt férjnél voltam és volt egy kisfiam. Bennégtek mindketten az otthonunkban, ahol mágustűz csapott fel, egy a férjem által végzett kísérlet következményeként - kezdi tisztázni - A temetésük után jöttem rá, hogy állapotos voltam már akkor. Így van most egy gyönyörű lányom az egyetlen férjemtől - vezeti tovább élete fonalát Balázs előtt, s igyekeszik kronológiai sorrendet tartva tenni mindezt - A férjemmel volt egy közös barátunk, aki mindvégig szerelmes volt belém. Számtalan viszontagság után, amiknek elmeséléséhez sem az éjszaka nem elég hosszú, sem az üveg nem elég nagy, most vele élünk együtt... - halkul el hangja, mert nem igazán tudja miként is folytathatná. Közös az otthunk, a Kedvese szereti, ő mégis inkább itt tölti az éjszakát. Mindennek oka van, s ez alól ez az anomália sem kivétel. Azonban erre a szerelő nem kérdez rá szerncsére. - Pontosan - nevet fel a tréfán. Mindketten tudják, hogy nem ez az oka ittlétének, ám ezt fedje jótékony homály. Balázshoz hasonló együttérzéssel hallgatja végig a választ, amit kap a férfitól. Annyira nem naiv, hogy ne erre számított volna. Viszont van olyan erős hite a másikban, hogy annak legyen képes látni, aki most és ne annak, aki akkor lehetett. Megérti az érzéseit, amik kiülnek minden vonására. - Nagy szolgálatot tették nekem és a motoromnak. Segíthetek neked. Értékelem a tettedet és korrektül viszonzom - beszél maffiavezéresre emlékeztető hanglejtéssel, de szeme vidám fénnyel ragyog, majd el is mosolyodik. Nem szeretné ő sem, ha az eddig oly kellemes hangulat a sírbolt kongásához konvergálna. - Beszéltünk. Pontosan annyit, amennyit elbírtunk anélkül, hogy az már kellemetlen legyen bármelyikünken - bólint szavai nyomatékosítása végett. Ekkor a férfi újratülti üres poharaikat, majd mellé ül le az ágyra. Elektrában ez jó érzést kelt. Az épülő bizalom jelének veszi, annak ellenére, ahogyan nézi. Olvasni igyekszik pillantásából, amit talán sajátja ösztönösen vissza is tükröz. - Akkor?... - kérdezi különös, tán bujának is hallható színnel hangjában. Veszélyes ez a mérvű kíváncsiság. Ezt tudja jól, ám tenni ellene képtelen. A vérében van, s most lüktetni kezd. Izgalom ébredt benne tudattalanja mélyén. Firkászkopó énje, s női mivoltja egyként felneszelt, s futnak immár versenyt a válaszért. Koccintanak ekkor, majd Elektra sötét kifejező szemeit a férfin tartva kortyol egyet poharából. Tűz tölti meg bennsőjét, melyet biztonságosabb, ha az italra fog most. - Auror akartam lenni, de a szemem nem jó és tudtam emiatt kirostálhatnak, vagy ha mégis elvégezhettem volna az akadémiát, akkor sem engednének ki terepre. Viszont már az iskolában írogattam, meg rádióztam, ezért kitaláltam, hogy riporter leszek. A többi pedig már történelem - meséli el a történetet, mely hivatásához vezette. Meglehet, ha újrakezdhetné is ugyaezt az utat választaná. Szbadabb ez, mint a jog és bürokrácia hálójával átszőtt aurori pálya. Ebben az egy döntésében sohasem kételkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ott a szórakozóhelyen, amikor még prostituáltnak nézte a nőt, nem gondolta volna, hogy néhány órával később már egy közösen bérelt szobában fogják egymást múltját boncolgatni. Ez a néhány óra elég volt ahhoz, hogy eggyel több dolgot tudjanak meg a másikról, mint ami első látásra nyilvánvalónak tűnhet. S persze mindketten óvatosak voltak, azért a lángnyelv mégis csak segített, így Balázs is fedett fel titkokat, ahogyan a nő is leleplezte családját. A férfi ismét csöndesen hallgatta végig a tragikus történetet, ahogyan abból az is kiderült, hogy kik is várják most odahaza. Egy gyermek, és egy szerető barát, társ, szerelem? Nem mintha ezekhez köze lett volna, amúgy sem számított volna sokat, legalábbis a múltban biztosan. Balázs ízig-vérig rosszfiú volt, nem számított az, ha férjezett asszonnyal kezdett ki, ahogyan az sem, ha romba döntött egy házasságot. Akkor. Azóta viszont sokat változott, átértékelte az életét, saját hibáit, és ha még fel is merült benne a gondolat, hogy most akár a lepedőt is gyűrhetné a másikkal, ott volt az a bizonyos de.
Éppen ezért is hallgatott el a szavak végén, hiába látta a másik pillantásában is felcsillanni azt a hasonló tüzet, azt az izgatottságot a kérdésben megbújva. Balázs a válasz helyett csak mosolygott, amúgy is tudta, hogy a nő pontosan tudja, mire is gondol most. S bár ott lebegett a kísértés, nem ő lesz az, aki most tönkre teszi a nő életét, nem ő fog éket verni az életébe, hogy aztán megint ő legyen a rossz.
- Igazán remek auror lett volna, de az is biztos, hogy akkor most nem beszélgetnénk - ismét mosoly szökött az arcára, most egész másfajta, mint az előbb. Balázs gyűlölte az aurorokat, rossz emlékeket őrzött velük kapcsolatban.
- Azt hiszem, elég is volt mára ez az ital, kellően fejbe csapott - jegyezte meg mosolyogva, ahogy felkelt az ágyról, s az üres pohárral az asztalka mellé sétált, hogy arra helyezze azt. Onnan még visszapillantott a nőre, megfordult a fejében, hogy ki is élvezhetné ezt az estét, miért is ne? Talán többé nem is látják egymást, legfeljebb, ha újra lerobban az a motor. Ám akkor bevillant neki a korábbi beszélgetés, miszerint otthon egy gyermek várja, meg a párja. Hát azért még sem cseszne szét egy ilyet egyetlen éjszakáért.
- Akkor szép álmokat Elektra - köszönt el a nőtől, miközben az ágyról elvett egy párnát, s két fotelt összetolva helyezte magát végül kényelembe. Az ital az elméjére telepedve kergette álomba, most először mindenféle rossz gondolat nélkül tudott elaludni, talán a beszélgetés miatt, vagy azért, mert tudta, hogy nincs egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mondhatni tartalmas éjszaka áll mögötte, melyben nagyszájú szajhából vált előbb bűzlő kukatöltelékké, majd tiszta és kívánatos nővé. Ilyen életpályamodellt álmában sem remélt megvalósulni, de boldog a lelke mélyén, amiért így esett. Beszélgetésük során érezte, hogy nem kívánt kolonc státusza a férfi szemében is egészen megváltozott. Az nem kifejezés. Mindketten tudták, hogy ha hősnőnk szabadabb elvű, akkor ennek az éjszakának egészen más lett volna az irányvonala. Azonban Rothstein Elektra tisztességes volt, s maradt. Hűséges ahhoz, aki őt annyira szereti. Lelkében mégis sötét szirmot bontott a romlás virága. Éjfekete árnyék, bordóvörös kétség színei vetültek elméjének szélesvásznára, hogy ott olyan jeleneteket lásson, melyek felkavaróbbak, mint a halál érintése. Része volt benne, így a különbség számára egyértelmű. - Nem minden auror egyforma. Ismerek néhányat, akik hozzám hasonlók. Ritkák ugyan. De léteznek! - reflektál immár újra csupán emberként beszélve, s levetve azt az iménti buja attitűdöt, melynek most már nincs helye kettejük között. Tudják, amit tudniuk kell arról, ami szavakkal el nem mondható. - Ismerek például egy fiatal nőt, aki a kódnyelvek szakértője. Aurorokat oktat, s emellett egy melegszívű teremtés, aki legalább annyira hisz az emberekben, mint én magam. Segített nekem egy cikkem kapcsán eligazodni a rejtjelekben. Aztán ott egy férfi, akivel közösen buktattuk le a hírhedt Méhest, akiről talán még ön is hallhatott. Ez az auror igazi hős a szememben. Tisztességes, becsületes és őt is csak az igazság érdekelte... - bicsaklik meg egy pillanatra hangja, s arcán átsuhan a jól látható szomorúság. Elvesztette Markot és nem hallott azóta sem felőle. Utánanézni pedig egyelőre nem mert önnön gyávasága okán. - Tényleg nem mind korrupt söpredék - folytatja, s érvel végig őszinte szavakkal, amikből kihallható az a sziklaszilárd bizalom, amivel ezekhez a rendfenntartókhoz kötődik. Nem akarja meggyőzni a másikat erővel, csupán azt mondja, amit ő gondol róluk. Ismerve a tényeket teljesen megérti a vele szemben ülő viszolygását. - Való igaz. Engem is kezd eljárni - bólogat, majd hátra fordulva leteszi poharát az éjjeliszekrényre. Ezután mindketten nyugovóra térnek kedvesen köszönve el egymástól. A hajnal fénye sajnos nem hagyja soká pihenni hősnőnket. Felriad egy álomból, melyre csak homályosan emlékszik még néhány percig azután, hogy kiragadta a őt belőle az ébredés. Körbepillant. Az összetolt fotelokban békésen, de kissé kitekeredve alszik Balázs. Nem akarja megzavarni. Viszont azt sem akarja, hogy megtudják, hogy egyáltalán itt járt. Ezért jó az, hogy a bejelentkezéskor a férfi nevét írták fel, s ő csupán úgy szerepel, mint vendég. Kikászálódva az ágyból nesztelen ölti magára macska alakját. Odasomfordál a férfihoz, majd orrát odadörgöli annak arcához a búcsú jeleként. Ezt követően beoldalog a fürdőszobába, hogy néhány ügyes ugrással kijusson a résnyire nyitva felejtett ablakon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sokan kedvelnek, barátságos, szerethető figurának tartanak, ezért a nyilvános és kevésbé nyilvános eseményeken is gyakran feltűnök. Tényleg gondolkodnom kell egy kicsit, hogy olyan neveket tudjak mondani, akikkel rosszban vagyok. Lehet, hogy a viszonylagos népszerűségem miatt lettek irigyeim, de ellenségeim meg egyáltalán nem tudok arról, hogy lennének. Úgyhogy a bulik, összejövetelek világa ismerős terep számomra. De van egy szűkebb mag. A gyerekkori, a hosszúra nyúló barátságok, családi ismertségek, valami mélyebb, különleges kategória. Gréta ide tartozik, mert különösen jólesik, hogy számol velem, számíthatok rá, támaszkodhatok rá. Ő nem csak egy felszínes barát, tudom, hogy szinte bármit elmondhatok neki, és gyakran jár a fejemben.
- Köszönöm - mosolyodom el, miközben egymás kezét fogjuk. - Hát, akkor még szerencse, hogy most is csak kettesben vagyunk - nincs lárma, semmi zavaró tényező. Ha nem szeretne tömeget, a mi házunk is jó választás, bár Panka szülinapi bulija bizonyította, hogy az a "csak még őt hívjuk meg" logika, ha szelektálni is igyekeztünk, egész népes vendégsereget eredményezett. - Azta, csináljuk! Ez tök jó ötlet. Adjak köténykét? - ajánlkozom, miközben felállok a székből, és a konyha felé kezdem venni az irányt. Szerencsére akad szabad lábas, amiben elkészíthetjük a forralt bort. - Nincs mit. Mármint hogy érted? A suli kapcsán, hát... be akarom fejezni persze, de még van időm gondolkodni, hogy utána mi lesz. Jól jön a papír ahhoz, amit dolgozom. De nem tudom, hogy tényleg ez-e az utam, vagy tanuljak-e mellé majd valami mást. Igazából ilyenen még nem gondolkodtam - merengek el, de a kezem a rutinnak hála tudja a dolgát, pakolgat a tűzhely körül, és elrendez a pulton a szükséges eszközökből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Reginek hoztam el pár cuccot, de szerintem csak látni akarta a fejem. Már csak azért is, mert mostanában a szakítás utáni tanulmányba menekülés állapotba tettem magam. Ez mondjuk kedvezett az év végi átlagnak is biztosan, másrészt kicsit jobban kezdett érdekelni az auror szakma is. Szóval a mentorommal való találkozások leredukálódtak a minimális szintre, és amennyire csak lehetett rövidre fogtam a dolgot. Máskor meghallgattam volna az ő panaszait is, meg ugye beülünk néha egy kávéra, de mostanában nagyon nem voltam abban az állapotban. Nyilvánvaló, hogy emiatt kellett ma meglátogatnom a kirendeltségben és nem engedett el egy kávé és egy rövid beszélgetés nélkül, ami amúgy legalább fél óra volt. Oké, nem sok, de a legutóbbi öt percnél biztosan fényévekkel több. na meg én is egész élhető voltam, nem vagyok már annyira lelombozva és elmondtam neki az okokat, hogy mi ez a nagy emberkerülésem. Végül is útnak engedett, én átadtam neki a kért papírokat és a féléves tervet, amit kért tőlem. Emiatt mellesleg meg is dicsért, nem várta ilyen koránra tőlem. Ebben kategorikusan egyetértettünk, csak hát nem volt jobb dolgom. De most már a vendéglátó negyedben sétálok, felrémlenek az emlékek. Rheina-t itt mentettem meg a kötözködőktől, na az vicces volt. Jól be voltam fosva én is, de szerencsére a delikvensek részegek voltak, nem volt nehéz dolgom, bezsebelhettem pár jó pontot nála. Kár, hogy ő is elhúzott, de ez várható volt, ha már annyira nagyon ment neki ez a szabás varrás. Ezért megölne, de szerencsére úgy tudom nem lett legilimentor, szóval védve vagyok, ahaha. Pont a Bogoly Burger tűnik fel, na egy kézműves hambira vevő vagyok, szóval arra is fordítom a fejem, meg az útirányom. Belépve körbenézek, minden oké, a hely nem igazán változott, néhány dekor, meg biztosan új vendéglátók lehetnek, de az nem érdekel. Ekkor látom meg a majmot tömő Grétát, el is mosolyodok annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet mostanában Regin kívül eléggé kerültem. Jó fej volt legutóbb is, meggyógyította a csípésem. Vagyis adott rá krémet.
- Helló Gréta, szabad a hely? - huppanok le vele szemben, megelőlegezve az igenlő választ. Kényelembe helyezem magam, és böngészni kezdem a kínálatot. Ma lesz vagy kettő, majd megőrülök az éjségtől. Jó nem, de max elviszem. Pécsen is van hambizó, de valahogy ez az igazi. - Mi van veled mostanság? Még ide jársz egyáltalán? - ki tudja, hogy ki mikor lép re az öreg kastélyból. Remélem nem veszi zokon a hirtelen letámadásom, ha meg igen, akkor rövid úton távozom. Kicsit érzékenyebb vagyok a nőkre mostanság, mondtam már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kivételes alkalmak egyike volt, hogy ma nem kellett bemennem a gyakorlati helyre, mert felújítás zajlott és a dolgozók egy részét hazaküldték. Csak az ügyeletesnek kellett bennmaradnia és egy-egy nővérnek a betegek miatt. Igaz, úgy egyeztünk meg a mentorommal, hogy bármikor küldhet nekem baglyot, és ha menni kell, akkor menni kell. Ettől függetlenül próbáltam egy kicsit kiélvezni a szabadságot, direkt nem zsúfoltam be túl sok programot, csak éppen annyit, amennyire volt energiám. Ebben benne volt egy kis vásárlás, ezért délelőtt bejártam a falu boltjait, vettem magamnak új ruhát, meg egy kényelmes cipőt a munkahelyre, aztán a vásárlás után beültem, hogy egyek valamit ebédre. Jó lett volna Dáviddal is összefutni, de ma házon kívül volt, így kénytelen voltam beérni a kiszolgáló személyzettel. Persze a hamburger most is finom volt, mint mindig, a kedvenc sajtburgeremet rendeltem nagy krumplival és salátával, mellé pedig colát. Éppen jóízűen falatoztam, amikor hirtelen a semmiből levágódott mellém Roland. Úgy meglepett, hogy még a falat is a torkomon akadt, rám is tört a köhögés, innom kellett az üdítőből, hogy ne fulladjak meg ott helyben.
- Hú Te, majdnem megfullasztottál! - mondtam nevetve, mert azért nem haragudtam rá, rég láttam már őt. - Minden okés, még a suliba járok, mellette gyakorlatra az Ispotályba. Kijelöltek hozzám egy mentort is, elég szigorú...de hát, meglátjuk mi lesz. Ha keményen dolgozom, akkor abból nagy problémám nem lehet - mondtam mosolyogva. - Na és veled mi újság? Ezer éve nem láttalak már, mióta itt hagytad a sulit. Milyen Pécsett? És mi ez a borosta? - valamiért olyan máshogy nézett ki most, mint korábban, talán egy picit meggyötörtebbnek, bár egyébként meg jól nézett ki, nem csoda, hogy annyi csaja volt a suliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem gondoltam, hogy még mindig okozhatok meglepetést, de annyira váratlanul érte Grétát amikor megjelentem, hogy a torkán akadt a falat. Már a pálcám felé nyúltam, hogy elsősegélybe részesítsem egy könnyed varázslattal, de a kóla megoldotta a dolgot. El is mosolyodtam, mert azért viccesek voltak az eltorzult vonásai, ő pedig nem hagyta szó nélkül az egészet, bár tény, hogy nevetve közölte.
- Bocs, nem volt szándékomban eltenni láb alól. De legalább van egy új módszerem - vigyorgok, amíg elhelyezkedek a székbe és várom, hogy megérkezzen a személyzet. Hamarosan meg is talál és választok két burgert, egy sima sajtburgert, meg egy komolyabb lávaburgert. Szerintem elég lesz, megspékelem még egy narancslével, biztos, ami biztos. - Cserébe kérhetsz egy desszertet - mondom Grétinek, mikor már elment a rendeléssel a pincér. Közben elcsacsogja, hogy mi történt vele és, hogy jó úton halad a világhírnév felé. persze, ezt már én költöm hozzá magamban, de azért jó lenne egy-két világhírű ismerős, nem? - Az igaz - bólogatok vigyorogva és kisvártatva megérkezik a rendelésem, amit meg is köszönök a hölgynek.
- Ezer éve? Max egy fél - kuncogok egy kicsit, majd kézbe veszem a kisebbik burgert és a felét befalom gyorsan. Ú, imádok ide járni továbbra is, lehet, hogy többet kéne a BB-t meglátogatni. Talán így is lesz, végül is csak egy hoppanásnyira van, nem kell a fél országot átutazni.
- Hát nem rossz - kicsit visszafogottabbak lesznek a vonásaim, ahogy eszembe jut Karola. - Egész jó jegyeim vannak, magam sem értem - vonok végül vállat és befejezem az első hambit. Úgyis a második lesz a hosszabb, meg jobb. Iszom egy pár kortyot, mielőtt válaszolnék a következő kérdésére. - Hát, így maradt... már nem tetszem így? - kérdezek vissza mosolyogva. Igazából nem is az a gáz, hanem az a két kiló plusz, ami feljött. Kevesebbet tudok edzeni, viszont az étvágyam meg nőtt. Amúgy Gréti továbbra is csinos, ő tartja az edzéstervét látszólag. vagy csak jó bájitalokat kever, ki tudja?
- Itt nem nagyon változott semmi, úgy látom. Szerencsére a hambinál nem bánom ezt - a mondatomat egy jó nagy harapással pecsételem meg. - Ugye nem baj, ha meglátnak velem? Nem szeretnék féltékeny pasik elől menekülni - nevetgélek kicsit. - Van már terved a jövőre? Hova mennél? - kérdezősködök kicsit, mert éppen kezd kifogni rajtam a hamburger. Ciki lenne, ha így is maradna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Tényleg majdnem megfulladtam, még a szemeimbe is könnyek gyűltek, ilyen az, ha félre szalad egy kis falat. Roli pedig sikeresen rám hozta a frászt, egy kicsit el voltam merülve a gondolataimban. Szerencsére azonban nem volt szükség a pálcájára, hogy életet mentsen, jobban lettem és miután már nem fulldokoltam, jókedvűen pillantottam a srácra.  - Gondoltam Roland, hogy nem ez volt az elsődleges célod - nevettem el magam, de hellyel már nem kellett kínálnom, mert gondolt egyet és magától is helyet foglalt. - Hű, komolyan? - a desszert hallatán felcsillantak a szemeim, saját magamnak nem biztos hogy befizettem volna ilyesmire, de ha már ilyen nagyvonalúan felajánlotta, nem hagyhattam ki. - Akkor egy epres shake-t szeretnék. Egyébként tetszik a dzsekid, tök menő - átnyúlva az asztal felett, megérintettem az anyagot, majd csak azután huppantam vissza a helyemre, hogy folytassam a falatozást.
- Jó, enyhe túlzással, de nekem az a fél év is olyan soknak tűnt. Olyan sokan itt hagytok - sóhajtottam, mert azért jó néhányan léceltek le a mesterképzésről, hogy inkább máshol tanuljanak, és azért egy kicsit hiányzott az arcuk, na.
Félbeszakítani nem akartam a beszámolóját, pedig elég sok kérdésem volt az egyetemmel kapcsolatban, de nem akartam szegényt elriasztani. Feltűnt az, hogy valami nem stimmel vele, szerintem egész jól felismertem, ha valakinek problémája volt, és ez rajta is látszott. Ajjaj, lehet, hogy beletenyereltem valamibe?  - Szerintem csak elkezdted komolyan venni, de ez nem baj - mosolyogtam rá két falat között, és még egy kis colát is kortyoltam a hambi mellé. - Dehogy nem…sőt, szerintem jól áll, férfiasabb vagy - őszinte voltam csak, mi tagadás, tényleg jól állt neki ez a borosta.
- Nem ám, a hambi még mindig nagyon jó. Neked aztán jó étvágyad van - elnevettem magam, vagy nagyon éhes volt, vagy alapból így szerette a hambit.
- Ne aggódj, nem gáz. Nincs senki, aki féltékeny lenne - nevettem el magam, legalábbis én nem tudtam róla, hogy lett volna bárki is, aki az lenne.
- Na és neked? Nem láttalak a bálon, pedig azt hittem, hogy oda elkísérsz valakit - a szendvicsemnek közben a végére értem, de sültkrumplim még maradt, így abból falatoztam tovább.  - Hm, a gyógyítói képzés egyetemi szinten is érdekel, mert bár nagy álmom a SÜVEG-nél elhelyezkedni, azért lehet, hogy jobb lenne mégis csak egy komolyabb szakképesítést szereznem, amivel később az Ispotály valamelyik részlegén is elhelyezkedhetnék. Meg a mugli orvoslás is érdekel egyébként, nagyon sok jó praktikát tudnak, egész ügyesek - nem is értettem, hogy miért ódzkodtunk a tudásuktól annyira, miközben nagyon sok mindent is hasznosíthattunk volna. - Megfordult a fejemben Pécs amúgy ilyen szempontból, mesélsz valamit az egyetemről? Milyen ott az élet? Mekkora a kampusz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igen, bevallom, most fáradt lennék a baráti körhöz, tudod, mikor mindenki egyszerre elkezd csevegni és azt sem tudod, hogy hová kapd a fejed - nevetve meséltem Dávidnak, de biztosan tudta, hogy mire is gondolok. Na igen, néha jó volt nyugalmasan beszélgetni is, a sok hülyeségtől és a barátnőim hangos viháncolásától mentesen. Ez az este épp olyan nyugis volt, már rám is fért, és most hogy végre jól laktunk a finom vacsorával, eszembe jutott, hogy készültem ám valamivel Dávidnak. Lelkesnek tűnt, ennek pedig örültem, el is mosolyodtam.
- Persze, séf úr - viccelődtem vele, miközben felkeltem az asztaltól és összeszedtem a hozzávalókat, amíg Dávid előkészíti a terepet.  
- Cukrot elfelejtettem hozni, ugye van? - kiáltottam felé, közben már szedtem is a lábaimat, hogy odaérjek a konyhába. - Na itt van minden, ami kellhet - pakoltam le a pultra. - Aha, az érdekelt, hogy melyik egyetemre mennél, ha mész, mert mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy talán át kéne mennem egyetemre - jegyeztem meg Dávidnak.  - Mostanában egyre többen hagyják el a sulit és azóta agyalok ezen - vallottam be neki.  - Kéne egy kés - nem akartam kutatni nagyon, így csak a pultot támasztottam, míg a séf úr kiszolgál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Életem során sokféle emberrel akadt már dolgom, kedvessel, ellenségessel, és olyannal is, aki valamelyiknek beállította magát, de az ellenkezője volt. És már nagyon kevés dolog tudott meglepni, zavarba hozni, vagy akár felzaklatni.
Nem gondoltam, hogy a nő bármelyikre is készülne, de mint mondottam, nem lepne meg semmi sem. Még az is csak pár értetlen pislogást vált ki belőlem, amikor ajándékot húz elő.
- Igazán semmi szükség nem volt rá - szabadkozom mosolyogva, és finoman megrázom a fejem, de persze, ha kicsit is ragaszkodik hozzá, nem sértem meg azzal, hogy nem fogadom el az édességet. Azt viszont egyik esetben sem teszem hozzá, hogy nem nagyon fogyasztok tejterméket. De tény, bort se sűrűn, szóval nincs nagyon más, mint értékelni a valóban szükségtelen gesztust. Hisz nem várok cserébe semmit, hogy leülök vele társalogni.
Rá is tér hamar a tárgyra, ami már most arra enged következtetni, hogy céltudatos, pragmatikus nő, kedvessége, és megilletődöttsége - amit szintén nem értek, hiszen nem vagyok én akkora szám, de ugyanakkor ezzel a reakcióval sem először találkozom - ellenére is fókuszált marad.
- És pontosan mit remél ettől a terepmunkától? - teszem fel a kérdést, miközben összeillesztem ujjaim és fölöttük elnézve figyelem a nő arcát.
Talán unatkozik, ez az első gondolatom, hiszen engem is a kalandvágy vitt arra az útra, ami aztán összetörve hagyott az út szélén. Nem feltétlenül ez a sorsa mindenkinek, aki képtelen megülni egy asztal mögött, vagy a katedrára állni, de tudom, milyen választ kell várnom, hogy azt hihessem, ő nem jut erre a sorsra.
És persze isten ments, hogy megpróbáljam bármiről is le- vagy bármire is rábeszélni. Még ha ő ilyesmit is remél tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Komolyan? Nem, ezt nem tudtam, de akkor szép nagy család. Nekem csak egy tesóm van, szóval nem tudom, hogy milyen lehet az, ha van több is - ez is egy olyan téma volt, amiről sokat lehetett volna elmélkedni, és szívesen beszélgettem volna még, ha nem sürgetett volna úgy az idő. Tanulóként is sok kötelességem volt, és mellette még diákmunkákat is vállaltam, ezért elég sűrűek voltak a napjaim. A Dokit még nem ismertem annyira, de biztos voltam benne, hogy ő is elfoglalt ember lehet.
- Örülnék, ha eljönne - rámosolyogtam, értékeltem azt, hogy van benne érdeklődés, emiatt úgy éreztem, hogy tényleg szeretne egy kicsit jobban megismerni. Fura, mert a tanáraink nem barátkoztak velünk így (egy-két kivétellel), de azt hiszem, hogy erre szükségünk is volt ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.
Az ételt ki szerettem volna fizetni, a férfi azonban erről hallani sem akart, sőt, még viccelődött is. - Hát jó, akkor majd legközelebb - feleltem mosolyogva, biztos lesz még alkalom, hogy meghívjam mondjuk egy kávéra.
Amíg a doktor úr kifizette a számlát, addig belebújtam a kabátomba, nyakam köré tekertem a sálam és összeszedtem a holmimat is. A cicaszitter hallatán elmosolyodtam, ez egy remek elfoglaltság lehetett, kár hogy nem láttam meg előbb a hirdetést. Mondjuk, tekintve hogy azt mondta, nem lesz szabadidőm, így valószínűleg nem fért volna bele, hogy vigyázzak a macskákra.
- Akkor köszönöm szépen az ebédet doktor úr, és örülök, hogy megismerkedtünk! Hétfőn reggel - még mosolyogva intettem neki, aztán a másik irányba indultam el, mert még volt egy kis dolgom a városban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tényleg egyszerűen csak kedveskedni szeretne a csokoládéval. Minden sajnos nem forog közszájon a férfival kapcsolatban, így nem tudhatja, hogy eszik-e egyáltalán ilyesmit. Az aktáját ki nem kérte és nem végzett feltáró nyomozást ezügyben. Lehet kellett volna. Minden esetre úgy van vele, ezt könnyebben tovább ajándékozhatja, ha esetleg mégsem szereti. A bor ilyen szempontból mégiscsak nehezebb ügy lett volna. Összességében úgy érzi jól döntött. - Szerintem a legtöbben erre azt vágnák rá csípőből, hogy izgalmat meg kihívást - morfondírozik aztán elmosolyodik - Én azért szeretnék terepre menni, hogy érdemben tudjak szolgálni és védeni. A kódnyelvek csodásak! Tényleg. Nem véletlenül vettem fel anno ezt a szakot. Megmentettek már pár kollégát is, de valahogy mégis az indirektségük elkezdett nyomasztani - meséli azzal a lelket átmelegítő lelkesedéssel, ami árad belőle mostanában. Mióta elhagyta Angliát ez egyre többször történik meg vele. Nagyon jó hatással van rá Bogolyfalva légköre. Ez a hely tényleg olyan, mint egy kicsi szelet Spanyolország, csak a sok idegesítő szieszta meg fiszeta nélkül. - Ön mit szeretett benne? - kérdezi ezután, s közben le is teszik elé a kért innivalóját. Lepillant a hosszú pohárban felszolgált finomságra és még fel is sóhajt, ahogy orrát megüti annak kellemes, jellegzetes illata. Az otthon aromája nosztalgiára hívja. Belekortyol míg a választ várja a vele szemben ülő férfitól. A mandula és a tej édes íze azonnal Sardana-ra kel nyelve hegyén. Csodásan van elkészítve. Ez meglepi és örömmel tölti el egyszerre. Megfogadja azonnal, hogy ha haza vágyik, betér ide és mindig meg fog inni egy pohárral. - Bocsánat, csak ez az ital eszembe jutatta az otthonomat -exkuzálja gyorsan magát és figyelmét megint teljes egészében a férfira fordítja. Ritkán engedi meg ezt a fajta viselkedést magának. Munka közben sosem, de most még akkor is, ha egy volt kollégával van, mégsincs szolgálatban. Ezért nem szégyenli el magát és zavarba sem jön csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem csak talpraesett ez a lány, de még okos is, nem követi birka módon a sok más korabeli által favorizált trendet, hogy bizony csak annyit egyen, hogy éhen ne haljon. Jómagam is mestere voltam az önsanyargatásnak, de én nem azért nem ettem, nehogy kockahasam lássa kárát, hanem mert egész egyszerűen nem hagytam időt rá magamnak.
De ez ostobaság, hiszen ha a testünk szól, hogy szüksége van valamire, azt jó okkal teszi, és hallgatni kell rá. És ha épp pitét kér, akkor adjunk neki pitét!
Nem esik nehezemre fenntartanom mosolyom, hiába tölt el némi rossz érzéssel, hogy hol is sikerült lakáshoz jutnia. Ő örül neki, és ezt olyannyira teszi, hogy rám is átragasztja jó hangulatát.
Talán nincs is mit aggódnom, hiszem, ha olyan életrevaló, amilyennek látom, akkor megbirkózik a nehézségekkel is, amikkel minden bizonnyal szembesülni fog. És nincs egyedül, számíthat a nagyszüleire, de bizonyára a barátaira is. Semmi szüksége a kéretlen bölcseleteimre, amikkel a szüleinek kellene bombázniuk, de sajnos nem teszik.
- Ez igazán nagy veszteség - sóhajtok aprót, mikor végre az is kiderül, miért alakult így. - De én őket sajnálom jobban. Hisz nekik sokkal nagyobb, és még csak nem is tudnak róla.
Egy pillanatra finoman megérintem a kézfejét, illetve csak majdnem - néhány milliméterre megközelítem kezemmel, aztán visszahúzom. De szememben meleg mosolyom tükröződik, ahogy folytatom:
- Tudod, a cserebogarak igazán tökéletes teremtések, ha jobban megnézed őket. Minden a hozzáértő tekinteten múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Cseppet kényelmetlenül érzem magam. Csakúgy, mint máskor is, mikor hivalkodóbb, feltűnőbb öltözéket választok, olyat, ami kiemeli, hogy bizony nőből vagyok.
Nem szeretem, ha megbámulnak, ha mindenféle ismeretlen alakok képzelegnek rólam, márpedig tudom jól, mi jár a legtöbb ember fejében, mert az én fantáziám sem patyolat tiszta, milyen lehet akkor azoké, akik a legyet is röptében?
Azt mondjuk nem tudom, főnököm, akit csupán a vak szerencse helyezett fölém ebben a szánalmas kis országban, milyen gondolatokat szokott kergetni kócos üstöke alatt, de úgy voltam vele, talán nem volna teljesen hülyeség bepróbálkozni némi plusz hozam reményében.
Úgyhogy vastag kabátom alatt, melytől hamar meg is válok, amint belépek a felfűtött, kellemes illatokkal elárasztott helyiségbe, egy hosszú ujjú, ugyanakkor testhezálló, fényes flitterekkel vagy franc tudja mikkel pettyezett ruha van csupán, ami egy roppant rövidszárú nadrágban végződik. Derekamat öv öleli körül, de csak dísznek van, mert úgyis csak egyben lehetne az egész ruhából kibújni, szóval már most igyekszem magam sűrűn emlékeztetni, hogy ne nagyon igyak, amíg itt vagyok. Lábaimon harisnya, és magassarkú, amitől végre nem érzem magam töpszlinek, na de milyen áron! Alig hiszem el, hogy eljutottam idáig bennük.
Jankovits ott vár a bejáratban, és amint felém fordul tekintete, megpróbálkozom egy mosollyal.
Full úgy néz ki, mintha randizni jöttünk volna. Ami egyébként nem áll távol a szándékomtól, elvégre a férfiakat a legkönnyebben a botkormánnyal lehet irányítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, na és szóval, tök tetszett, aztán kiderült, hogy meleg, pedig sejthettem volna abból, hogy a másik fiúval bújkál egy boxban. - extra fontos életeseményem volt, méghozzá az első "tetszik" fiú felbukkanása, és pillanatokkal későbbi meleggé válása. Mármint meleg volt ő előtte is, de a számomra akkor lett hivatalos, hogy az. Nem állhatok meg, mert bent van a főnök, és néha random előbukkan megnézni, hogy dolgozunk-e, ami persze normális, de nem akkor, amikor ennyire fontos híreket kell közölnöm. Leteszem Kadosa elé a süteményt és az italt, ami a cég ajándéka azért, hogy benézett hozzám. A többiek már tudják, hogy ez így megy nálunk, és mivel nekik is vannak barátaik, akik ingyenélnek, semmi baj, hogy nekem is van. - És ez még nem minden. Azt hittem, hogy a srác, aki a kis tortát küldte nekik a jó barátjuk, aki mellettük áll, erre kiderült, hogy nem. Hogy a fiú megcsalja őt egy lánnyal. Szóval most vagy hárman vannak ebben a kapcsoltban, ha még kapcsolat, vagy négyen. Idősebbek, mint mi, szerintem mesteresek már. A festmények azt mondják, hogy ott elég durva dolgok szoktak lenni. Szerinted mi is ilyenek leszünk? - az a nagy helyzet, hogy nem tudom elképzelni most, de ha mégis ez ilyen életkori dolog, akkor szeretném, hogy úgy menjünk át rajta, hogy fel legyünk készülve, és ne legyen offos a barátságunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- mert a másik srác a pasija volt? damn girl, választani tudni kell - hallgatta talán egy kicsit túl nagy érdeklődéssel is a történetet. Régen annyira nem foglalkozott a pletykákkal, de amióta elültették azt a borostyánt, nem volt megállás. Eleinte nagyon nehezen ment neki, hogy kövesse a szálakat, főleg, amikor Ava még neveket is belerakott, és amikor értetlenül nézett, újabb sztori következett, amiből olyan egyszerűséggel váltott vissza az eredetire, mintha a kis kitérő nem egy fél esti mese lett volna. Komolyan, az összes lány így kommunikál? A húga is így fog?
- wait a minute, szóval a srác, aki a boxban bújkált a másikkal, az együtt jár azzal, aki a csajjal volt? akkor mind a kettő csalta a másikat? ez nagyon extra. de akkor végülis nem volt jogos a lépés. mármint van ilyen nyílt kapcsolat dolog nem? ez eléggé annak hangzik - próbálta átlátni a szituációt Kadosa, de elég nehezen ment neki. Az ő családja teljesen konzervatív ilyen szempontból. Mármint elfogadóak, szóval ilyen szempontból doope, de hogy nincs senki queer náluk. Szóval a sztori duplán meglepő.
- Ava, legközelebb meg kell konzultálnod velem, hogy kit választasz. nem veszed észre a redflageket, amik belepték ezt a srácot - ingatta a fejét, mintha olyan bölcs lenne a szerelmi ügyeket illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólogatok, vállalak vonogatok, megint bólogatok, és az egész vége az, hogy totális katyvasz a sztori, amibe belecsöppentem. Kellett nekem észrevenni, hogy az a fiú helyes! Tök cikis helyzetbe kerültem, mert levágós volt, hogy bejön nekem a fiú, csak én nem akartam levágni, hogy neki meg egy másik fiú jön be, vagyis nem csak egy, kettő is. Tök égő.
- Szerintem nem nyílt, mert azt mondta, hogy a srác, aki a tortát küldte, az a lánnyal csalja, és, hogy eredetileg ő a pasija. De ha meg egy éve a másikkal van, akkor lehet, hogy most buktak le? Én meg még azt hittem, hogy a számlák miatt gáz dolog felnőttnek lenni. - de ezek szerint nem, felnőttnek lenni azért gáz dolog, mert gázos arc leszel felnőttként. Előre félek tőle, hogy én mennyire égő leszek. Muszáj lesz Kadosának tényleg odafigyelnie rám.
- Muszáj lesz, mert még most is ég a fejem, ha rá gondolok, és ez a piros nem az én színem. - nyomom a kezem az arcomhoz, érzem így is, hogy melegebb, de tudom, hogy el is pirultam. Kadosa lesz az én védőangyalom, tutiszáz. - Mesélj te is valamit, most éppen senki se figyel, kicsit pihenhetek. - le is dobom magam vele szembe, és a kötényembe rejtegetett villát előkapva, lopok a sütijéből. - Mmmmmmh. Ez sokkal finomabb, mint a múltkori.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Meglepő, de tényleg könnyebb követni a történéseket, ha nevek is vannak a sztoriban. Ez már tényleg valami high skill, hogy valaki tudja követni. Kadosa fejében csak úgy gyűltek a kérdőjelek, hogy akkor most a tortaküldő a csajjal, vagy a sráccal volt együtt, és amúgy is, akkor ki a harmadik, aki a boxban bújkált a másikkal? Vagy az már a negyediknek számít?
Elvigyorodott a megjegyzésen és a lány fején. - mint első számú férfi az életedben... jó, második Volkov prof után, azt kell, hogy mondjam a piros igenis a te arc színed. ám mint bff, csak szimplán ki kell, hogy röhögjelek - tisztázta a helyzetet, mielőtt beleivott volna a jegeskávéjába. Igen, kint olyan nulla fok körül lehetett, de ez volt a kedvence. Télen is. Dehát téli kölyök, ez már csak így megy náluk, vagy mi.
- hát... ami azt illeti kéne a tanácsod. mint lány - vezette fel a témát, és még kicsit feljebb is ült a székében, igazán rákészülve a beszélgetésre. - tudod ki az az Ingelheim Júlia? évfolyamtársad. tudnod kéne - jegyezte meg, kissé nyersebben, de ez a kettős már csak így kommunikált. - mit gondolsz róla? - vezetgette tovább a témát. Ava valószínűleg már összerakta, hogy miről lesz itt szó. Sőt, a másik asztalnál ülő lánypáros is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megforgatom a szemeimet arra, hogy tudnom kéne, de ez egyáltalán nem sértődött szemforgatás, hanem a lehető legőszintébb emberi reakció arra, ha az ember lebecsüli a másikat. Én kérem, meg leszek sértődve.
- Kérlek, én mindent tudok. - jó, ez nem igaz, de már nézelődök az iránt, hogy kivel barátkozhatnék még, mondjuk főleg olyanokkal, akiket nem ijeszt meg a Volkov név, apa valószínűleg eléggé beleteheti az ideget a diákokba. Télen az iskola meg a tanfelügyelet, vagy mi, nem igazán engedi, hogy repkedjünk, de már mindent tudok a helyi csapatokról és a bajnokság állásáról. - Színész lány. Hangos, vidám, aranyos. Olyan hippis. Nem ápolatlan hippi, hanem olyan, akit utálsz, mert jól áll neki a háremnadrág, de nem tudod utálni, mert egy tündérke. - mondja még valaki, hogy nem vagyok jó megfigyelő. Ő tényleg ilyen, rajta is van a listámon, akikkel talán barátkozhatnék. - Áldásomat adnám rá, ha szeretnéd a barátnődnek. De csak azzal a feltétellel, hogy nem fog drámázni a fiú-lány barátságunkon. - ez egy komoly kikötés, mert az ember nem szereti, ha ilyet csinálnak, létezik barátság fiú és lány között, a miénk működik, mindenféle szexuális kémiás magyarázat nélkül is. Még a hideg is kiráz picit, ha ilyen eszembe jut, és nem azért, mert Kadosa csúnya lenne, de ő Kadosa, nem egy srác, hanem Kadosa és kész. - Randira hívnád, vagy meglepnéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy a sorolást hallgatta a szemei elé kúszott a lány képe. Imádta a mosolyát, pláne, ha ő volt az oka. Bár még nem sokszor fordult elé, de minden egyes viccre emlékezett Kadosa, amin a lány csak mosolygott.
- hogy szeretném? sis, a fél karom odaadnám érte - túlzott a srác, de márcsak így van, ha valaki deluluban szenved. - ez a lány tökéletes. már tavaly évnyitón tudtam. kihívták, hogy rátegyék a süveget a fejére, és én elvesztem. Oszkár meg tudja neked mondani a pontos pillanatot, amikor beütött - magyarázta a fiú teljes beleéléssel, amiről már egyértelmű lehetett Ava számára, hogy mennyire menthetetlen.
- miiii? - akadt meg a kérdésnél, és még a kávéját is félre nyelte. Randi, barátnő, ezek mind olyan komoly szavak voltak. És még csak el se tudta képzelni, hogy ez vele megtörténjen. - nem. vagyis igen, de ez nem ilyen egyszerű - magyarázott zavartam Kadosa. Már kezdte megbánni, hogy egyáltalán felhozta a témát. Dehát ezért legjobb barátok, nem? Hogy az ilyet megbeszéljék akkor is, ha ennyire zavart az agya.
- szóval az a helyzet, hogy a bálon felkértem táncolni. aztán sütiztünk, és nagyon extra volt. magamhoz képest egészen kevésbé voltam cringe. és szerintem ő is elvolt velem, no cap. dehogy azóta nem is nagyon beszéltünk. és ha a folyosón látom, akkor is olyan fura vibeok vannak - magyarázta meg kicsit jobban a szituációt, a végére egészen begubózva, mint egy kiscsiga. Fogta is a sütis tányért, és közelebb húzva magához, durcásan evett egy villányi sütit, mintha abban lenne a megoldás az összes kérdésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház