Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hősnőnk komótosan eszi ebédjét. Szeret kiélvezni minden falatot. Most megteheti. Nincs rohanás a sztorik után. Nincs hajsza a legjobb riportért. Pedig ha jobban belegondol azért ez hiányzik neki. Szereti a rádiót, mert segíthet általa sok embernek. De valahol a lelke mélyén visszasírja a komoly cikkeket. A mélyen szántó tudósításokat a fontos hírekről és eseményekről. Bár azokban sem a szenzációt hajhászta. Veleje volt minden írásának. Értékes tartalmat adni az olvasóknak és hallgatóknak. Erre törekedett mindig. Nyíló ajtó zaja bontja meg a halk duruzsoló neszek monotonságát. Elektra csak futva kapja fel pillantását az épp pálcikájára csavart tésztakötegről, ám azon nyomban meg is áll a mozdulatban. Leteszi az evőeszközt és odasétál az érkező mellé, majd fojtott hangon megszólítja, miközben alig bírja fékezni arcizmait, nehogy elnevesse magát.
- Merlin szent szakállára! Mit vakaródzik azokkal a fotókkal Wright? - kérdezi tehát Elektra és tudja a másik fél biztosan fel fogja ismerni kettejük egykori közös főnökének szavajárását. Hogy honnan ismerik egymást? Munkatársak voltak. Hogy meglepi e a tény Elektrát, hogy itt látja viszont kedvenc fotósát? Egyáltalán nem. Hiszen kicsi a világ, főleg, ha az ember egy kamera lencséjén át tekint rá, vagy szavakba önti azt, ami rajta zajlik. Az újságírók és a fotósok egymásra vannak utalva. Egy jó fotó többet mond ezer szónál és rengeteget tehet a legjobb cikkhez is egy sikeresen elkapott pillanat. Ezt mindenki tudja. Nos Elektrának alkalma volt ezt saját bőrén meg is tapasztalni Nathanielnek hála. Örül, hogy újra láthatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kedvenc fotósa, mint várta összerezzen, ahogy egykori főszerkesztőjüket utánozva mögé lépett. Nem akarta a frászt hozni rá, de a helyzet annyira adta magát, hogy hősnőnk nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kedvelte a fotós fiút. Mondhatni jóban voltak. A legkiválóbb képeket készítette, mert be tudott olvadni a tömegbe és az eseményekbe. A közös munkáik rendre címoldalon szerepeltek. Ezért most nem csak mint régi ismerősnek, hanem mint egykori kollégájának is egyaránt örül a Nathanielnek.
- Kicsi bizony! - bólint mosolyogva - De jól tájékozott valaki - jegyzi meg hamiskásan, de tréfásan és fejével az asztal felé biccent ami mellett ült mielőtt fotós barátja megjelent. A kínai egy része még mindig ott várakozik és közben megérkezett az a kis tál mézes dió is amit desszert gyanánt kért a hosszú kávéval együtt.
- Magam vagyok, a lányomra a szüleim vigyáznak. Gyere, ülj le hozzám - hívja tehát Nathanielt és némi számítással, de persze csak egészséges riporteri mennyiségűvel, arra bazíroz, hogy talán nem csak látogatóba jött a városba a nagy tudású kolléga és lesz alkalma ismét együtt dolgozni vele. De ennek a vágynak az elővezetése maradjon a beszélgetés végére.
- Mi újság veled? Hallom szép sikereket érsz el mostanában - kezdi el ha mindketten elhelyezkedtek az asztal mellett. Nem követte naprakészen nyomon a fiú sorsát miután elváltak útjaik, de néha rákeresett a nevére és nagyjából képben van a karrierjének felfelé ívelésével kapcsolatban. Úgy sejti, hogy ez viszont is így lehetett, hiszen lányáról is tud a másik valahonnan. Nem titkolta sorsát. Családjának tragédiáját ugyan nem címoldalon hozták le a lapok, de bekerült a borító alá igen előkelő helyre. Így nem meglepő, ha sokan tudnak arról, hogy megözvegyült ilyen fiatalon. Azóta azonban eltelt több mint három év, és Imola léte sem hírértékű már senki számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Volt kollégája elfogadja a meghívását és így együtt ülnek vissza ahhoz az asztalhoz, aminél az előbb még Elektra egymaga ebédelt. Jobban fog így már esni az étel. Társaságban mindig kellemesebb magunkhoz venni a napi  betevőt, még akkor is ha csak egy fánk és kávé az és nem egy ilyen bőséges lakoma. Erre az alatt az idő alatt már volt szerencséje rájönni, amit zöldfülű újságíróként eltöltött a lapnál, ahol később a vele szemben ülővel találkozott. - Na igen, a mi szakmánkban ez már csak így van - reflektál egyetértően, miközben villájára tűz egy falatka shiitake gombát - A jó fül és az éles szem alapkövetelmény - mosolyog a fiúra és a falat már el is tűnik a szájában. Odavan a kínai ételekért. Néha meg is főzi őket, bár azok sosem lesznek tökéletesen ugyanolyanok, mint éttermi társaik. Hősnőnk teljesen biztos benne, hogy van valamiféle titkos hozzávaló, amit nem árul el egyetlen szakács sem a kívülállóknak. Érthető is valahol ez a hozzáállás. Eközben Nathaniel megrendelt étele megérkezik így már valóban közösen falatozhatnak. - Szabadúszó mi? - nevet fel, és ettől ajka körül kedves ránc rajzolódik - Mondjuk inkább azt, hogy híres fotóművész, kis kitérővel egy lapnál - piszkálódik, ám valójában büszke, hogy neki volt szerencséje együtt dolgozni ezzel a művész úrral az alatt a pár vargabetűs év alatt. Mindig is kedvelte a fiúban a szakma iránti alázatot és a szerénységét, de amire lehet arra büszkének is kell lennie az embernek! Elektra legalábbis így gondolja. Tányérjáról lassan elfogy az étel, így áttér a desszertre. Nagy műgonddal választja ki az első szem diót, és pár pillanatig csak forgatja ujjai közt, míg végül megenné. - Az önállóság tényleg nagyon jó dolog - helyesel két szem között, melyektől már most ragadnak az ujjai így szenvtelenül, de minden hátsó szándék nélkül nyalja le őket mielőtt megtörölné a szalvétával, ami ennek a műveletnek a híján jól beleragadna a mézes mázgába - Ismerem, itt jártam iskolába, a közelben élnek a szüleim és...- kicsit elgondolkozik és ezalatt szemei elsötétülnek - Újra akartam kezdeni mindent - vallja be az igazat. Valóban tiszta lappal akart indulni. Imolával egy olyan életet felépíteni, ami ugyan hasonlít a régire, de mégis egészen más. Annak tudatában költözött Bogolyfalvára, hogy semmi sem lesz ugyanaz, hiszen nincs vele a férje és a kisfia, de ettől még lehet jó és normális mederben zajló életük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az idő múlása nem mindenen fogott akkorát. Ilyen többek közt a fiatal fotós mosolya. Kisfiús és félszeg. Pont mint amilyen akkoriban volt, amikor együtt dolgoztak. Elektra ajka is felfelé ível ennek láttán. - Majd megszokod. A jót amúgy is mindig könnyebb - jegyzi meg és belekortyol a kikért kávéjába, majd elfintorodik. Nem épp ilyenhez van szokva, de megteszi. Az ízlése ezen a téren nagyon kifinomult. Nem mintha másban hanyag volna, de a kávé számára szentség és ez a barna lötty, ami a poharában van konkrétan szentségtörés. Magában megjegyzi, hogy többet itt kávét, vagyis annak látszó folyékony borzalmat biztosan nem fog kérni soha. Pláne, hogy majdnem belefullad, amikor meghallja a kedves szavakat. - Ugyan, hagyd már... - mondja nevetéssel vegyes tiltakozással. Nem ad ő már effélékre. A küllemét tekintve régebben sokkal hiúbb volt. Kosztüm és blúz. Ballonkabát és kalap. Manapság megteszi a farmer és a pulóver vagy épp a nyári ruha, kardigán kombináció. Díjakat sem igazán kap hogy estélyibe bugyolálja magát és rég volt már, hogy utoljára egy nyomozás ürügyén valamilyen álruhát öltsön fel. Közben asztaltársa tereli a szót, aminek hősnőnk módfelett örül. A munkáról mindig könnyebben beszél, mint az érzéseiről, vagy a magánéletéről. - Nem csak azt. Állandó írója vagyok a helyi lapnak az Edictumnak - mondja szerényen, de a mosolya azért elégedettséget sugároz - Oké, nem egy Reggeli Próféta vagy Napi Planéta, de egyelőre tökéletes - vonja meg mosolyogva vállát - A komolyabb sztorikat, ha lesznek talán máshol adom le később - teszi hozzá amolyan kiegészítés gyanánt. Nathaniel kihallhatja szavaiból, hogy már dolgozik is pár ilyesmin, de jobb firkász annál, minthogy előre felfedje azt, hogy valójában min is ügyködik. A zsurnaliszták három alapszabályát mindenek felett igyekszik betartani. 1. Nem keveredik bele érzelmileg a sztoriba. 2. Nem hagyja, hogy elhalásszák előle a jó sztorikat és 3. Sosem bonyolódik intim kapcsolatba kollégával. Az előtt sem tette, hogy férjhez ment volna és most özvegyként sem áll szándékában. Valójában nem is gondolt férje halála óta ilyen tekintetben senkire. Imola nevelése és a gyász elvonta és lekötötte minden figyelmét. - És téged mi szél hozott éppen ide? Valami művészi dolog vagy csak újra kattintgatnál párat egy jóféle Rothstein cikkhez? - kérdezi és elbűvölő mosolyt mellékel szavaihoz. Nagyon szeretett együtt dolgozni vele és ha alkalma adódna rá szívesen megtenné újra. Természetesen akkor beavatná pár érdekes dologba és elmesélné milyen füleseket kapott mostanában. Mert bár nem volt aktív az elmúlt években, a kapcsolati hálója ilyen téren megmaradt. Szálait egy pók ügyességével vette fel újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Falat falatot, szó szót követett az elmúlt percekben. Hősnőnk immár desszert gyanánt csipegeti a mézes diót és annyira belefeledkezik a beszélgetésbe rég nem látott kedves kollégájával, hogy el is felejti a kávénak csúfolt sárlé ízét, aminek nagyját egy laza csuklómozdulattal a mellettük lévő növény kaspójába borított. Ez is egy bevett szokása volt. Néha falból öntött magának kávét a szerkesztőségben, hogy kihallgathassa a füleseket és ő érjen ki elsőként egy jó sztorihoz. Ilyenkor futtában zúdította az asztalán álló fikuszra bögréje tartalmát. Régi-szép-törtető idők. Ma már higgadtabb és óvatosabb. Nem vállalna olyan sok kockázatot, mint azokban az években. Elmúlt a kínzó vágya, ami a veszélyes történetek és történések felé hajtotta. Így most békés mosollyal és megértéssel tudja hallgatni Nathanielt. Csevegésük közvetlen, de kollegiális hangnemű. Barátok, de nem abból a fajtából, akik egymáshoz járnak és ismerik a másik életét és lakását. Kölcsönös tisztelet és büszkeség köti őket össze múltjuk fonalára fűzve. Elfogyasztva mindent amit szerettek volna lassan búcsút vesznek egymástól és Elektra mosolyogva lép ki a fiatalember oldalán az étteremből. Még mennek együtt egy darabon, azután elválnak útjaik. Annak a reményében mondanak végül valóban viszlátot egymásnak, hogy a szó jelentését hamarosan egy következő, mihamarabbi viszontlátással teszik igazzá. Elektra ezután még elintézi hátra maradt teendőit, hogy azután felnyalábolva kislányát együtt hazatérjenek. Otthonában, felbuzdulva emlékein előszedi azokat az albumokat, amiben cikkeit gyűjtötte össze és átnézte azokat, amikben Nathaniellel együtt dolgoztak. A fiú képei már akkor is nagyon erőteljesek voltak. Élmény lesz vele ismét együtt létrehozni valami maradandót és értékeset. Ehhez szerencsére mindkettejük hajlandósága megvan. Már csak a megfelelő sztorit kell megtalálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A sűrű napok amik mögötte álltak lassan véget értek. A lapzártát tartotta, a cikke megjelent és minden más is amin dolgozik szépen alakul. Előkészítette a terepet, megágyazott azoknak a témáknak, amikben komolyabb kvalitások rejlenek és amikkel valóban jó célt szolgálhat. Szép lassan építette és melegítette be magát újra, hogy ismét az a jó nevű firkász lehessen, aki férje és fia halála előtt volt. Azonban az élete már nem csak a sztorik hajszolásáról szól. Ott van neki Imola. Kislánya ugyan mostanság elég sok időt töltött a nagyszülőknél Elektra nem az a fajta anya, aki csak mutatóban van a gyermeke mellet. A látszat ellenére nagyon is közel állnak egymáshoz és amikor csak lehet együtt vannak. Most, hogy Elektra egy időre maga mögött tudhat jó néhány bokros teendőt, beleértve a szívének -bár sosem vallaná be- egyre kedvesebb Sándor segítését nincs egyéb dolga, mint várni haza Imolát. A kicsi lányt délután hozzák vissza a szülei és hősnőnk úgy döntött gyerkőce kedvenc fagylaltkelyhével kedveskedik neki. Ezért indult el a kávézóba miután főzött és rendet tett a munka nyomaitól még rumlis nappaliban. Laza farmer, kockás ing alatta fehér top kombinációjában teljesen átlagos nő benyomását kelti, amit a háta közepéig leérő hajfonata csak még jobban megerősít. Ma nem Rothstein Elektra a kolumnista, csak egy anya, aki édességért jött, semmi több. Nem tervezett mára más programot. El akart jönni ide, egyenesen a pulthoz akart lépni és kikérni azokat a bizonyos hideg és édes gömböket, majd hazasétálni velük. De megesik, hogy ember tervez...Persze ezt most még nem láthatta előre. A kilincs lenyomásáig sikerült is tartania magát az előirányzott tervéhez, ám ahogy orrát megcsapta a finom kávé illata menthetetlenül elcsábult. Módosítva elképzelésén úgy határoz tehát, hogy néhány percet szentel a folyékony arany imádatának. Kikér magának egy csészével a legjavából és beadja a fagylaltkehelynek szánt dobozát, hogy mikor távozik majd magával vihesse. A kávézó zsúfolt, mint általában. Mindenki igyekszik kihasználni a szép és meglehetősen meleg kora őszi időt. Elektra a megkapott csészéjével pár pillanatig hely után kutat és talál is egyet, amit megcéloz.  - Jó napot! Leülhetek? - kérdezi és kedves mosolyt küld a kiszemelt hellyel átellenben ülő fiatal nő felé. Innentől azonban már kattogni kezdenek a fogaskerekek sötét fürtökkel koronázott koponyájában. Felismerte a fiatal hölgyet és immár szánt szándékkal szeretne leülni kávézni vele szemben. Amióta kitette a lábát Daróczy irodájából rajta tartotta a szemét és a fülét a róla szóló híreken. Az új utcában építtetett házat. A munkások és takarítók épp eleget beszélgettek itt-ott arról, hogy micsoda luxusban lesz része majd az ott lakóknak. Kapcsolatai révén hősnőnk megneszelte, hogy nászra készül a város első embere és nem kellett hozzá sok riporteri rafinéria, hogy kinyomozza ki is a szerencsés arajelölt. Arra azonban nem számított, hogy épp a szabadnapjának kijelölt napon találkozik vele a sors szeszélye folytán. Erre szokták azt mondani, hogy ég adta lehetőség, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ábrándos szempár néz fel hősnőnkre annak kérdése után. Az apró biccentés is arról árulkodik, hogy nagyon elvolt belső világában a másik, amikor Elektra odalépett és helyet kért tőle. Vajon mi járhat a fejében? Vajon mennyit fed fel majd magából, ha nem tudja, hogy épp egy firkásszal beszél? Gondolkozik el Elektra, míg szóbeli választ is kap. A fő az, hogy leülhet, a többi meg majd jön magától. - Köszönöm - mondja és mosolya töretlen, ahogy elhelyezkedik, vigyázva, nehogy egyetlen cseppje is kárba vesszen a csodás illatot árasztó nedűnek. Kisvártatva megtörik a csend. Ráadásul nem is neki kell kezdeményeznie. - Imelda - fogadja el a felé nyújtott kezet, amit röviden de határozottan fog meg, majd engedi el ugyanazzal a lendülettel. Direkt második keresztnevén mutatkozik be a nőnek. Ezt kevesen ismerik és most nagyon nem lenne jó, ha kiderülne ki is ő valójában. Ezután egy pillanatig szemét lehunyva adózik imádattal a bögréjében örvénylő aromaharmóniának mielőtt belekortyolna. Nyelvén érzi a könnyed pörkölést és a fűszeres ízvilágot. Aprót biccentve nyugtázza, jól választott. A vele szemben ülő ezalatt a pincérrel társalog. Hangját figyelve őszinte kedvesség tónusát hallja, de nem ítél elsőre. Az intermezzo után az őzbarna szemek már rá néznek kedvesen. Bájos vagy csak bájolgó? Mosolya valódi-e vagy csak betanult klisé? Fut át Elektra agyán ez a néhány jogos felvetés, de egyelőre ezekben sem mond ítéletet. Sötét, kifejező lélektükreivel viszonozza a pillantást. - Elég régen ahhoz, hogy tudjam hol adják a legfinomabb kávét - válaszol mosolyogva és újabb apró kortyot elfogyasztva a nevezett italból - És ön? - kérdezi a vele egyidős nőtől, aki külleméből adódóan jóval ifjabbnak tűnik valós koránál. Szerencsés alkat. Megnyerő arc, nagy és ártatlan szemek, szép metszésű száj. Vonásai őszinteséget és nagy fokú naivitásra engednek következtetni, ha az arcisme szabályai szerint vizsgálja meg őket az ember. Hősnőnk pedig ennek a módszernek jó ismerője. Azonban minden apró jelre figyel, hogy valós képet kaphasson a majdani első asszonyról. Érdekes beszélgetés van itt folyamatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kávé kevés lesz ide. Ezt meg kell, hogy állapítsa már így a csevegés elején. Ezért és mert, ha már lúd, legyen kövér rendel a megmelegített teát az asztalhoz visszahozó pincértől egy lekváros fánkot is pluszban. - Legalább annyira, mint önnek - reagál a vele szemben ülő megjegyzésére és magában még hozzáteszi, hogy az Elektrára is biztosan ugyanezt mondta volna. Sokan furcsállták, hogy magyar létére ilyen furcsa keresztneveket visel, de ha elmondta, hogy felmenői közt görögök is voltak már sokkal kisebb felhördülés kerekedett. - Oh, nahát egy ifjú ara? És ki a szerencsés férj jelölt? - kérdezi kedves, valódinak ható mosollyal és hangjának tónusát is a tiszta szándékú érdeklődés festi meg. Jól leplezi valódi informáltságát. Csak az jönne rá, hogy színleli a kíváncsiságát és vidámságát, aki jól ismeri. Ha lelke mélyére tekint, valami megmagyarázhatatlan viszolygást lát és őszintén félti a vele szemben ülőt. Megérzései Daróczyval kapcsolatban igen erősek és nem épp pozitív felhangúak. Annak ellenére, hogy mint városvezetőt és politikust elismeri és érdemeit a maga firkász módján még díjazni sem lesz rest mindaddig, míg valami ártó szándékún rajta nem kapja. - Persze, semmi akadálya - egyezik bele a tegeződésbe egy csillogó szemű és hálás mosoly kíséretében. A bizalmasabb viszony kialakításának egyik alap feltétele ennek a mérföldkőnek az átlépése. Beszélgetőtársa pedig olyan fajtának tűnik, aki igen hamar teszi meg ezt másokkal. Valóban naiv és így első ránézésre szöges ellentéte a gyanakvó és hűvös Konrádnak. Hősnőnk számára Elizabet nyíltsága kapóra jön és ő nem rest kihasználni ezt addig a pontig míg nem válik visszássá. - A közelben nőttem fel - válaszol a neki feltett kérdésre éppen csak annyi igazságot elárulva amennyi mindenképp szükséges - Te is a környéken laksz? - érdeklődik immár az elé lerakott jókora barack lekvárral ízesített fánkot csipegetve. Az édes lekvár és a kesernyés kávé olyan ízharmóniát teremt, mely összetéveszthetetlen és emlékezteti a régmúlt időkre, amikor még egy zajos és nagy szerkesztőségben itta a szörnyű löttyöt amit ott kávénak csúfoltak és ette hozzá a mázas fánkokat, amik ízben meg sem közelítették a hazait. Mai szemmel nézve az a csoda, hogy nem kapott fekélyt, mert néha duplán töltötte magába a dupla kávékat, hogy a címlapon tartsa magát. Kicsit örül is, hogy ezek az idők már a múlt jótékony homályába vesztek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tudja, hogy miként kell utánajárni valakinek. Gépén néhány perc alatt kiderített sok dolgot a leendő polgármesternéről, de élőben azért egészen más látni és hallani. A képek és adathalmazok nem adják vissza csillogó barna szemeit, arcának rezdüléseit és hangjának csendülését, ahogy hullámzását sem, ahogyan kiejti jövendőbelije nevét. A kötődés őszintesége kihallatszik a nő szavaiból. Ez hősnőnket nem döbbenti meg, hiszen a férfi vonzó, ez tagadhatatlan tény és nem csak a külleme, de az egzisztenciája is figyelemreméltóvá teszi. Egy a bökkenő, hogy ennek a Mr. Darcy-nak nem fog meglágyulni a szíve a történet végén. Erre Elektra akár mérget is merne venni. Azonban ennek boncolgatását ráhagyja a pletykafészekrakó kollégáira. Neki egészen más céljai vannak a mostani beszélgetéssel. Arra kíváncsi mennyire ismeri az ifjú ara jövendőbeli urát. Ezért csak csendben, fánkját eszegetve hallgatja asztaltársát. Nyílt viselkedése és közlékenysége még bajba fogja sodorni egyszer. Ezt a megállapítását azonban Elektra most inkább bölcsen megtartja magának. Helyette arcának változásait fürkészi óvatosan. Szemeinek csillogása, mosolyának egyértelmű szélesedése illetve a tekintetének öntudatlan fixálása arra engedi következtetni, hogy felidézett emlékei igaziak és valóban boldogok. - Régóta együtt vagytok már, hogy megkérte a kezed? - teszi fel ártatlanul a kérdést, mint aki semmit sem tud semmiről - Nem lesz furcsa az esküvő után egy teljesen idegen helyen élni? - folytatja a finom faggatózást. Nagyon szofisztikáltan fogalmaz és ügyel arra, hogy arckifejezése, tekintete és hanghordozása is barátságos legyen. Kávéjának negyedét itta még meg csak. Ez is egyfajta taktika. Azt az érzetet kelti a másik félben, hogy annyira rá van hangolódva a társalgásukra, hogy megfeledkezett saját cselekedeteiről. Lassú mozdulatok, tartott szemkontaktus, de csak csínján, hogy ne érződjön vájkálásnak. Elektra mindebben igen járatos, de egy laikus számára ezek a húzások fel sem tűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az első olyan dolgot tudta meg amit csak a pletykákból ismerhetett volna, melyekre nem ad igazán. Házasságszerző és elrendezett frigy. Szakmai szempontból érdekes ez persze csupán számára, mert hősnőnk ugyanolyan avitt és porlepte szokásnak tartja magánemberként a szerelem nélküli kapcsolatokat, akár a varázserővel mért behívólevelet a tanodába. - Ez igazán érdekes. Nem tudtam, hogy ilyesmi még létezik - jegyzi azért meg, de érzéseivel ellentétben hangjából kíváncsiság csendül ki és meglepődés. - Persze a szerelem majd kialakul - teszi még hozzá és olyan kedvesen sugárzó mosollyal egészíti ki szavait, hogy bárki azt hihetné romantikusnak tartja az egész metódust. Talán a plebsz tagjaként és olyan nőként aki igaz szerelemből ment férjhez sosem fogja megérteni igazán az efféle döntéseket, de mint intelligens és tanult ember átlátja a helyzetet és megértéssel tud fordulni azok felé aki ezt a módot választják arra, hogy asszonnyá váljanak. Ráadásul ez a nő itt vele szemben boldognak és elégedettnek tűnik. Erre enged következtetni a pír, mely arcán mint a rózsa bont szirmot és ahogy gyűrűjét babrálja. Nem látszódik rajta kényszer, sem a vonakodás más egyéb jele. Szavai pedig csak megerősítik az Elektra által látottakat. - Kívánom, hogy találd meg benne mindezeket és hosszú, elégedett közös életetek legyen - mondja ki részint őszinte szívből a jókívánságot. Annyira azért romantikára fogékony a lelke legmélyén, hogy egy szikrányi reményt érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen tisztalelkűnek tűnő nő majd képes lesz kiegyensúlyozni a komoly és rideg politikus mérlegét. Még ha csak otthonuk négy fala közt is teszi meg azt, elég lehet. Látott már furcsább románcokat is a világ. - Egyedül élek - hangzik válasza a feltett kérdésre egyszerűen és nyugodtan. Szánt szándékkal nem említi meg Imolát. Ezzel természetesen most inkognitóját védi. Elektráról ugyanis, hála a magazinoknak és életútja tragikus fordulatainak sokan tudják, hogy van egy kislánya és emellett özvegy. - Ha ilyen különleges a kapcsolatotok, akkor nem sok időt tudtok együtt tölteni még most, igaz? - tereli a szót finoman és direkt használva bizonyos szavakat. Pók módjára fonja a beszélgetés fonalát, igyekezve magáról a lehető legkevesebbet mondani, míg partnerétől a legtöbbet megtudni annak vőlegényéről. Viszont mivel a szülők rendezték el a frigyet Elektra él a gyanúperrel, hogy az arajelöltnek nem sok belátása van egyelőre a férfi életébe. Azonban, ha sikerül Elizabet-el a későbbiekben Imeldaként beszélő viszonyban maradnia, talán többet fog megtudni. Ebben bízva mosolyog és csippent ismét csak egy kis darabot a fánkból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bevált a firkász firnyák, mert a nő mesél, szinte csicsereg. Érdekes az ő szemén át látni a világot. Olyan hittel és eltökéltséggel beszél, hogy egy pillanatra még Elektrát is magával ragadja az elrendezett házassággal és a szerelem nem létének ellenére tartós kapcsolatról alkotott véleménynyilvánítása. Szerencsére hősnőnk gyorsan feleszmél és bár ez vonásain nem tükröződik visszazökken saját elveinek kerékvágásába. - Na igen, ha jól emlékszem a történelem folyamán elég sok baj származott abból, ha rokonok házasodtak össze - mondja homlokát töprengőn és gondolataiban kutatón ráncolva. Nem fejti ki egészen gondolatmenetét, megmarad ennyinél, hiszen továbbra is azt a látszatot szeretné fenntartani beszélgetőtársában, hogy egy átlagos és kevéssé tájékozott személy. Időközben kávéja lassan elfogy és a fánk fele is odavan már sajnos. Ha nem rendel még valamit a bűnös élvezetek tárháza hamarosan bezárul. Viszont ha túl soká csemegézik az éppúgy feltűnő lesz, mint ha folyamatosan újra rendelget csak, hogy maradhasson. Nem bukhat ekkorát ilyen jó pozícióból. Ezért úgy dönt, amikor mindent eltüntetett ő maga is csendben kámforrá válik majd. Addig azonban még van némi ideje. - Mint a város első asszonyának neked is lesz biztosan bőven részed a munkájában, nem? - kérdezi és ujja hegyéről egy kis lekvárt lenyal körbepillantva, hogy nem látta-e senki ezt a nem épp magas kulturáltságot sugalló mozdulatot. Ez nem álcája része, hanem zsigeri cselekvés. Néha elengedi magát, mert nem tud ellenállni az efféle apró lázadásoknak a világ konvencióival szemben. - Ah, biztosan izgalmas lesz belelátnod abba, ahogyan irányítja a dolgokat - lelkendezik csillogó szemekkel. Érdeklődés gúnyájába bújtatott kérdése körmönfont. Meg akarja tudni általa, hogy mennyi energiát lesz érdemes belefektetnie az Imelda alteregó fenntartásába. Szerencsére cikkei mellett sosem jelenik meg kép, így csak akkor lepleződhet le, ha együtt találkozik a  férfival és feleségével, de ezt igyekszik elkerülni. Nem ő az, aki a politikai hírekről tudósít, így az ezekkel kapcsolatos eseményeken sem neki kell részt vennie. Tehát ha jól időzít akkor egy pár találkozás erejéig meg tud maradni jelenlegi helyzetében és tovább tudja faggatni a nőt, akinek nyitottsága férje szemszögéből nézve igen veszélyes is lehet. A legnagyobb fenyegetést persze nem ő, az igazságkereső riporter jelenti, de a tényen, hogy Elizabet más emberekhez való viszonyulásán még van mit csiszolni ez jottányit sem változtat. A maga esze szerint hősnőnk egy vadidegennel sosem csevegne ilyen nyíltan. Hiszen honnan tudja, hogy nem valami bűnbanda tagjával társalog épp és fecsegi ki neki élete részleteit. Erre persze mondhatná bárki, hogy ugyan már, hiszen egy ilyen helyen nincsenek bűnözők! De az ördög sem alszik, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Így lesznek a szép reményekből csúf pofára esések. Elektra a kapott válaszból ezt azonnal leszűri. A vele szemben ülő nő "csak" feleség lesz és semmi több. Vak és süket, kedvesen és bájosan mosolygó biodíszlet befolyásos férje oldalán, akinek persze meglesz a saját élete, amiről azt hiszi majd, hogy valóban az övé. Még az amúgy igen édes fánk íze is megkeseredik hősnőnk szájában, ahogy rájön nem lesz mit megtudnia azután sem a nőtől, hogy összefonódnak tiszteletre méltó családfáik. - És merre fog vezetni az az út? - lötyögteti meg kávéja utolsó kortyát, majd élvezettel hajtja fel, hogy azután finom mozdulattal tegye helyére a csészét. Tányérján még két falatnyi fánk van, ezt hagyta utoljára, hogy amit nyelve hegyén érez az a lágy tészta és a sűrű lekvár zamata legyen. Mindent egybe vetve azért pár hasznos információnak mégis a birtokába jutott és ha úgy alakul, hogy újra találkoznak nem fogja sutba dobni az eddig elért kapcsolati szintet. Miközben ezen gondolkozik érkezik egy olyan kérdés Elizabet részéről, amire nagy odafigyeléssel kell felelnie. Ha hazugságot építesz, tedd úgy, hogy igazság alapokon nyugodjon. Ezt a szabályt követve nyitja szóra szép ívű ajkait. - Embereknek segítek - mosolyog őszinte csillogással a szemében és az utolsó falatot is felcsippenti tányérjáról. Igen, a riporter létet egyfajta segítségnyújtásnak szokta tekinteni. Utat mutatni, feltárni az igazságot, információkat közölni, felnyitni az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Erre törekszik és ehhez néha nem átall olyan eszközökhöz folyamodni, amik dilettantizmust sugallhatnak. Épp ezt tette Daróczy esetében. Szánt szándékkal kérdezett sületlenségeket, hogy kizökkentse a férfit nyugalmából, hogy lássa valójában milyen ember is tartja kezében a város gyeplőjét. A riport anyagát persze végül egészen emészthetőre kalapálta össze, de tisztában volt azzal, hogy hozzáértése erősen megkérdőjeleződhet a megjelenés után. Vállalta ezt a kockázatot a nagyobb jó érdekében. Kedvenc hőséről vett példát, aki szintén képes volt hasonlóan cselekedni, hogy megmenthesse az emberiséget. Elektra céljai természetesen nem ekkora léptékűek, mégsem becsülendő le elszántsága és bátorsága, amivel teszi, amit helyesnek ítél, hogy elérje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Tetszik neki a vele szemben ülő jelleme. A szakmai ambíciói és ahogyan beszél róluk, mind imponálóak annak ellenére, hogy épp most készül hozzámenni a bogolyfalvi Lex Luthorhoz. Hősnőnk minden esetre el tud vonatkoztatni ettől a ténytől és csak magát Elizabetet venni górcső alá. Az objektivitás a riporter legfőbb erényeinek egyike. Elismerően biccentget az információkra miközben azokat sorban hallja a nőtől. Mosolya is elismeréséről árulkodik. Kétsége sem fér hozzá, hogy ha nem Daróczy lenne a férje, akkor ők ketten akár igazán jóban is lehetnének és jobbá tehetnék a világot, persze a maguk léptékében mérve. De a makacs tények ennek gátjai lesznek. Ebben is olyan biztos, ahogy abban, hogy ideje indulnia. Elfogyott a kávé és üres a tányérja, ráadásul még mire Imoláék hazaérnek szeretné előkészíteni a fagylaltozás kellékeit kinn a verandán. - Köszönöm - reagál egy hálás pillantással és mosollyal az ő foglalkozását méltató szavakra. Magában azért úgy érzi, hogy a nemesi gőg és rátartiság itt bukott ki a nőből. A kvalitásait sorolva. Ezen persze Elektra magában csak jót derül. Neki is megvannak a maga képzettségei és az intelligenciájára sincsen panasz, sőt az átlag felett van egy arasszal. De tartja magát inkognitójához és nem említ semmit, ami ezekre fényt vonna. Viszont, ha csipkelődni akarna - és már miért ne akarna- akkor akár azt is mondhatná, hogy benne a rellonos rafináltság az a plusz, ami Elizabetből bizony hiányzik. Szóval ezüst kanál ide, vagy oda a mostani beszélgetés is ékesen bizonyítja, hogy sosem szabad lebecsülni a plebszhez tartozókat. Mert ők is képesek átrázni a palánkon a legtanultabb nemeseket is néha. Ennek okán hősnőnk úgy ítéli a vele szemben ülővel sikeresen hitette el magáról az "átlagjani" mivoltot. - Sajnos most mennem kell - kezdi és ösztönösen üres tányérjára rakja a csészéjét, hogy a pincérnek segítsen - Remélem találkozunk még - áll fel és mielőtt a pulthoz menne átvenni dobozát, amiben a fagylaltgömbök pihennek, válla felett visszaszól - A város szerencsés lesz, hogy ilyen patikust kap - mosolyog rá még egyszer utoljára Elizabetre és már indul is tovább befejezni amit eltervezett. Belekukkant a dobozba. Minden úgy és olyan mennyiségben van, ahogy kérte. Szerény borravaló és kedves szavak kíséretében egyenlíti ki a számlát, majd elindul, hogy mindennel készen legyen, mire a szülei és kislánya hazaérnek. Léptei sietősek, de kecsesek, ahogy halad a Holdfény utca alsó vége felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ismét olthatatlan vágy ébredt benne a kínai ízek iránt. Képes ugyan elkészíteni pár fogást erről a tájról, de csuda tudja sosem olyan az eredmény, mint a nagyüzemi verzió. Ezért jött ma el otthonról kicsit korábban. A műsora csak este tízkor kezdődik és az előkészületek gyakorlott rádiós műsorvezető lévén sem tartanak soká, azonban ahhoz, hogy kényelmesen elfogyaszthasson egy menüt elég időt szán magának. Ki szeretné élvezni az ízeket, az illatokat és az aromákat. De kávét azt itt nem iszik okulva a legutóbb elé került fekete lötty borzalmaiból. Az időjárás kisebb lehűlésére tekintettel farmert, kapucnis pulóvert és felette bőrdzsekit visel. Hajának egy részét tarkójánál egy kis csattal fogta össze, a többi leomlik háta közepéig. Smink csak minimális mennyiségben van rajta, hiszen az éterben úgyis csak a hangját hallják, melyre a nyaka köré kötött vékony selyemsállal vigyáz. Imolára otthonában ügyel ma Elektra édesanyja, aki nagyon szereti a már lassan négy éves kislányt. Hősnőnk tehát teljes lelki nyugalommal és bűntudat nélkül lép be a Falatozó ajtaján. Odasétál a pulthoz és leadja rendelését, ami egy adag bambuszrügyes-gombás kacsából, fokhagymás sült burgonyából, csípős káposztasalátából és egy szerencsesütiből áll. Mellé egy üveg ribizlilevet kér és pálcikát. Szeret elbíbelődni vele. Autentikus érzetet kelt benne, hogy a botocskák segítségével fogyassza el az ételt. Ezután kiválasztja azt a helyet ahonnan egyaránt látja az érkezőket, a távozókat és az ablakon át a kint járókat, majd leül. Az étel kisvártatva meg is érkezik elé és ő elkezdi fogyasztani kissé kései ebédjét. Miközben eszik, fejben elkalandozik. Visszapörget néhány találkozást és eltervez pár másikat, mégis a gondolatai folyton visszatérnek egy valakire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A vágy ugyan erős mozgatórugó Elektra életében. Nem is tudna létezni nélküle éppúgy, ahogyan nagyobb cél nélkül sem. Mégsem csak ez hozta ma ide és nem csak enni tért be a falatozóba. Örül, hogy kellemest a hasznossal alapon találkozhat a város leendő első asszonyával és patikusnőjével. Odry Elizabet, a nemesi sarj, az elrendezett nász ara része és ezeken túl egy ambiciózus és eddigi ismeretei szerint rendes ember. Furcsa fintora az életnek, hogy egészen megkedvelte. Riporter létére szimpatizál vele, akiről épp ennek ellenére az igazságot veti mindig papírra elhatározása szerint. Teljesen gondolataiba feledkezve ül az asztalnál és eszi néhány perce kedvenc kínai ételeit, amikor meghallja a köszönést. - Szia!  - pillant fel mosolyogva, tekintetén még az előzőleg látott belső film képeinek felhőivel. A felszínen határozott és nagyszájú újságírónő ugyanis lelke mélyén szinte folyamatosan érzelmi viharok dúlnak. Viselkedésével csupán ezeket igyekszik palástolni. Az érkező nővel kapcsolatban is vívódni kezd, ahogy figyeli miként adja le rendelését a pultnál. Talán mégsem kellene félre vezetnie, hiszen úgysem tud tőle információkat kicsikarni, mert a nőnek más szerepe lesz férje oldalán. Jobban belegondolva Daróczy sosem osztana meg semmi neki érdekeset a nejével és saját esze szerint ő sem tenné. Van-e ezek után értelme mégis tovább játszania Imeldát az átlagembert? Magában épp ezen tanakodik, amikor a szóban forgó visszatér. - Én is örülök - jelenti ki őszintén, mert valóban jól esik neki a társaság. Sosem volt az a csajos fajta, így barátnői sem igazán vannak. Az unokatestvérével állnak a legközelebb egymáshoz, de ő már férjnél van és messze él Bogolyfalvától. Tőle tanult meg egy kicsit hackerkedni, a zárak feltörésére viszont már ő tanította meg Klárit. Kamaszos csínyek felnőtt hasznai. Így szokta nevezni ezeket a régi dolgokat. - Hogy haladsz a patika újranyitásával? - érdeklődik figyelmesen nézve Elizabet mozdulatait és arcát. Immár teljesen visszatért gondolatainak fókusza és készen áll rá, hogy még egyszer utoljára a hétköznapi embert adja a másik előtt. Ahogy azt is eldöntötte ebben a pillanatban, hogy legközelebbi találkozásukon fel fogja fedni magát a nő előtt, vállalva annak kockázatát, hogy ígéretes jó ismerős helyett veszélyes ellenséget szerez magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Elizabet szavait hallgatva, mert áradnak belőle ahogy várta, saját esküvője jut eszébe. Kicsi volt de csodálatos eseményként gondol rá vissza mindig. Ahol férje elegáns és megnyerő, ő maga pedig fehérben pompázó szépség volt, aki a világ legszerencsésebb nőjének érezte magát. Örök hűséget és szerelmet fogadtak egymásnak, míg a halál el nem választ mondattal zárva esküjüket. Vak hittel tették mindezt. Ma már jól tudja, de keserű és nagy árat fizetett ezért a tudásért. Az ember azt hiszi örökké él és míg nem éri veszteség fel sem fogja szavai valódi súlyát. Tőle a sors elvette a férfit, akit tisztelt, becsült és mindenek felett szívből szeretett. Mint nő a nőnek, lelke mélyén azt kívánja a vele szemben ülő soha ne tudja meg milyen az, ha már nincs vele akinek az életét egykor a kezébe tette. Legyen az Bogolyfalva Lex-e vagy épp az ő Zoltánja a lényegen nem változtat. Ha meghal akit szeretünk, egy részünk meghal vele és visszavonhatatlanul megváltozunk. Tekintete egy másodpercre elfelhősödik a szomorú emlékektől, de ezt a csevegésben vehemens nő valószínűleg észre sem fogja venni, ha mégis hát Elektra majd a csípős káposzta erejére fogja. - Szerencsés ez a mi polgármesterünk, hogy ilyen elkötelezett és odaadó nő lesz a felesége - jegyzi meg mosolyogva és gondolatban nem tudja nem hozzá tenni kissé élcelődve, és hűen bájos önmagához, hogy csak nehogy a szolgájává váljon bálványának ez a kedves és naiv nő, mert akkor a történet csúnya véget is érhet - Milyen lesz a ruhád? - teszi fel a minden arából a legjobbat kihozó kérdést, hiszen ki ne szeretne áradozni a fehér viselet szépségéről, anyagáról, díszítéséről. Eldöntötte nem fog semmi olyat kérdezni, ami a férfira vonatkozna. Csak beszélgetni fog vele, mintha tényleg barátnő szerűségek lennének. Nem bánta meg, hogy az elején faggatta, de a lelkiismerete és igazságérzete annál fejlettebb mint, hogy olyan ajtókat verjen be ököllel amik mögött semmi érdemlegeset nem talál. Az pedig nőként mégis csak érdekli egy egész kicsit, hogy mit fog látni a lapokban még azelőtt, hogy a képek egyáltalán megjelennének a menyegzőről. - Semmi érdekes, csak mennek a napok egymás után én meg igyekszem lépést tartani velük - válaszol a neki feltett kérdésre egy újabb Elektrás féligazságot. Mert valóban nincs igazán említésre méltó dolog az életében, illetve aki van is, róla csak gondolataiban mer elmélkedni, ahogy tette éppen azelőtt is, hogy Elizabet megérkezett volna. Emészti magát a férfi miatt a szíve mélyén, de erről sem az illető, sem senki más nem tud, és tesz róla, hogy ez így is maradjon. Ebben szerencséjére erős akarata és konok természete segíti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szép ruha. Állapítja meg Elektra. Tiszta vonalai és szabása illik ahhoz a fajta nászhoz, melyen a vele szemben ülő viselni fogja. A sellő szabás kiemeli az alakot és ha az nem tökéletes akkor az összhatás romba tud dőlni. Szerencsére az arának ezzel nem lesz gondja. Nemrég járt hősnőnk műsorában egy esküvőszervező, tőle tudta meg ezeket a dolgokat. Egykor az ő ruhája váll nélküli volt, finoman ráncolt derék és csípő résszel, oldalán masnival, combközéptől átlósan ívelve, A-vonalú szoknyával és kis uszállyal rendelkezett és az egész ruhán pezsgőszín hímzés díszelgett. Arcát fátyol takarta, haját csak részben tűzték fel így látszott hosszúsága és méltón keretezte arcát. Ha Elizabet tudná róla az igazat ő is meg tudná mutatni neki, mert a pénztárcája egyik rejtett zsebében őrzött néhány kép egyikén meg van örökítve benne, de így inkább csak bólint és mosolyogva hallgatja őt tovább. - Biztosan nagyon szép leszel benne. Illik hozzád ez a letisztult elegancia - mondja biztatóan a képet és a nőt nézve, de arra megint nem reagál inkább, amit Daróczy hajlási görbéjének és a ruhához viselni szándékozott cipőjének egyenesarányával kapcsolatban mond. Hősnőnk és elhunyt férje közt nagyjából fél fej volt, azzal pedig, akinek az árnyékában manapság néha állni szokott, megvan majd egy egész fejnyi magasságkülönbség is, de eszébe sem jutna csak amiatt magassarkúban imbolyogni, hogy neki ne kelljen lehajolnia hozzá. Talán sosem fog persze, de ha mégis megtörténne sem ezen múlna...Ráadásul amióta anya lett amúgy sem hord sűrűn öt-hat centisnél nagyobb sarkú cipőket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tette vagy nem tudná felvenni akár most is, ha arról lenne szó, de a döntés az övé kell legyen és az ok is a saját igényéből kellene, hogy fakadjon. Az elv itt a lényeg. - Velük? - pillant abba az irányba, ahová Elizabet az imént nézett - Ugyan, dehogy - mosolyog és magában teszi hozzá, hogy az egész faluban ezek az idős emberek a legjobb informátorai a maga fajta firkászoknak. Szemük és fülük mindenütt ott van és mindenről mindent mindig tudnak. A riporterek álmai, akiknek érdemes odafigyelni a szavára. Persze akadnak köztük, akik néha köpönyegforgatók vagy kiszínezik a híreket és olyanok is, akik áskálódnak, de neki eddig még szerencsére nem voltak rossz tapasztalatai velük. - Szerintem mindegyikük szívéhez meg fogod találni az utat - mondja két finom falat közt és megint csak belső hangján teszi csak hozzá, hogy ha nem akkor a férje biztosan nem lesz elragadtatva. Neki könnyebb dolga van. Egyrészt olvas az arcokról, másrészt ott van Imola. Ezeknek az időseknek a többsége szeretik a gyerekeket és amikor a boltban összefutnak mindig csevegnek kicsit. Például Erzsikével is a múltkor váltottak pár szót a befőzni való őszibarack felett, aki a legkedvesebb idős asszony a Holdfényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mint egy rózsa az esőtől. Megnyílik, kitárul és virágában pompázik. Csak itt ezek éppenséggel szóvirágok. Elektra sem veti meg a beszédet alap esetben, azonban most inkább csak hallgat és figyel. Radarjait a nő apró rezdüléseire irányítja és úgy érzi, hogy tényleg több van a másikban, mint elsőre gondolnák. Minden nemesi és hagyományőrző kliséje után most először mond olyasmit, ami tabudöntögetően hangzik és újfent felkelti hősnőnk riporteri érdeklődését. - Ha valamit ennyire szeretnél én a helyedben nem hezitálnék. A férjed pedig, ha látja, hogy elkötelezett vagy és ez nem mond ellent a bevett szokásaitoknak, minden bizonnyal támogatni fog, de legalábbis nem tesz ellene semmit. - mondja most először csempészve némi firkászi éleslátást szavaiba. Daróczy Konrád nem egyszerű eset és akkor most nagyon finoman fogalmazott, de a feleségével talán csak nem bánna el és nem törné derékba ambícióit. Ha azonban jottányit is hasonlít arra, akinek mostanában hősnőnk nevezi magában, akkor erre nem merne azért teljes lelki nyugalommal mérget venni. - Mond el neki szerintem. Egy házasságnak az őszinteségre kell alapulnia - folytatja, de szavai megint árulkodóak. Elizabet felfedezhet bennük olyan fajta csengést, hogy Imelda talán tapasztalatból beszél - Mit teszel, ha mégis mondjuk megtiltja? Megtehet ilyet a tradícióitok szerint? - kérdezi kíváncsi fénnyel sötét szemeiben. Bár van némi fogalma a dologról azért ennyire mélyen még nem ásta bele magát a varázsló nemesség szokásrendjébe. Kutatási energiáit jelen pillanatban másra koncentrálja éppen, de amikor eljön az ideje bele fogja ásni magát ebbe a témába is, mert nagyon is egybecseng a muglik világára érzékenyítő cikksorozatával. Az elrendezett frigyek és hasonlók nagyon is hasonlítanak a varázstalanoknál is előforduló érdekházasságok módszertanára. Még sem különbözünk annyira, nem igaz? Ha Elizabetnek elmondaná az igazat magáról, talán még segítene is benne. Talán mégsem kellene tovább húznia és színt vallhatna, hogy nyíltan beszélhessenek. Ezen jár az agya míg a vele szemben ülő válaszát várja, a keze és a szája pedig egyelőre a tányérján lévő étel elfogyasztásán munkálkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A kínai étel lassan elfogni látszik tányérjáról, ahogy a ribizlilé felét is megiszogatta már, enyhítendő a csípős káposzta szeretett marását. Míg a másik beszél figyel rá, de kezében ott van a szerencsesüti, amit babonából mindig csak az étkezés végén bont ki és olvassa el a beleírt, sokszor csacskaságnak tűnő szöveget. - Szerintem egy olyan intelligens pár mint ti vagytok képes az ajtó előtt letenni a munka terheit és nem becipelni a hátán, mint egy csomagot - mondja mosolyogva. Mert az tagadhatatlan tény, hogy a felek módfelett birtokában vannak az említett tulajdonságnak. Míg megosztotta nézetét oda sem pillantva bontotta ki a csomagolást és törte ketté a kis kekszet. A bele írt szövegen egy pillanatra elgondolkozik. "Akit szeretnek, abban lennie kell szerethetőnek" Valami hasonlót mondott egyszer a Mulder ügynököt megformáló színész is, villan be hősnőnknek. Tekintete a cetlitről a vele szemben ülőre siklik. Ha ez a nő képes ennyire hinni és bízni Daróczyban, akkor lennie kell benne valaminek, ami erre okot ad neki. Tűnődik tovább. Nem lehet elvakult. Ennyire nem. Hiszen okos nő és bár naiv, megvan a magához való esze. Ezalatt sok dolog elhangzik Elizabet szájából, amiktől mint teljesen más környezetben szocializálódott és nevelkedett embernek megakad Elektra gondolatmenete. Elizabet lemond a nevéről, ez még hagyján, bár ő anno kötőjellel vette fel férjéét. De hogy lemondjon a döntési jogáról? Egek, ez nem a XIV század! Mégis tiszteletben tartja az elhangzottakat és nem fakad ki mint ékesszóló szüfrazsett. Nem egyformák és ezt el kell fogadnia. Nem ítélkezhet. Ahogy ez végigfut agyán szinte a homlokához kap, persze keze nem mozdul meg, az túl feltűnő volna. Óriási hibát vétett és erre csak most jött rá ebben a szent minutumban. Riporterhez és úgy egyáltalán emberhez méltatlan módon a róla keringő pletykák, saját megérzései és rossz első benyomása alapján sikerült teljesen démonizálnia magában a leendő polgármestert. Hová tűnt az objektivitásod Elektra?! Kérdezi magában és már a megoldáson jár az esze. Tiszta lapot kell nyitnia a férfinak, jut döntésre néhány másodperc alatt. Ez lesz a helyes döntés, elvégre még a szerencsesüti is erre utalt, amit ökölbe szorult baljában tart. - Remélem, hogy támogatni fog, mert veled a város csak nyerne - szólal meg végül és sötét szemeiben őszinte biztatás fénye csillan meg. Már épp folytatnák a beszélgetést, amikor asztaluk mellett megáll Konrád és kedvesen rájuk mosolyog. Hősnőnk ereiben megfagy a vér, de nem azért mert bármit feltételezne a mosoly mögött rejleni, hiszen épp az imént döntötte el, hogy lesöpri negatív megítélését és új esélyt ad magában a város vezetőjének, hanem mert a szóban forgó személy egyetlen mondatával zúzta porrá álcáját. Eljött hát az igazság pillanata. - Jó napot Polgármester úr! - köszönti a férfit és egy halvány, de valóban kedvesnek szánt mosollyal az ajkán néz fel a nevezettre. - Valójában csak beszélgetünk - folytatja és igyekszik a lehető legkisebb sebeket ejtve Elizabeten felfedni alteregója mögött lévő igazi valóját - Igen, Rothstein Elektra Imeleda, a riporter, aki civilben szeret kávézni és kínait enni, és aki a véletlenek összjátéka folytán ült le a város leendő első asszonyának asztala mellé - néz a nőre bocsánatkérően. Hazudott, igaz. Az elején csak érdekből cselekedett bár ezt a másik nem tudhatta. Először tényleg csak faggatni akarta, de rájött nem olyan mint amilyennek hitte és meg is kedvelte. Most meg csupán remélni meri, hogy a másik nem érti majd félre a helyzet látszatát. Úgy tűnhet az elmondottakból, hogy Elektra egyszerűen arra vágyott, hogy civil lehessen egy kicsit és ez részben valóban igazzá is vált, hála a nőnek. Érdekes volt az élmény, hogy van egy barátnőszerűsége, akivel beszélgethetett mindenféléről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Adós, fizess! Itt a törlesztés ideje! Elektra látja a nő szemében lejátszódó változást, ahogy a bizalom fénye kihuny és átveszi helyét a csalódottság üressége. Ez igazság szerint lelke mélyén elszomorítja, de ennek tanújelét nem adja egyelőre. Hagyja, hogy a férfi kérdését majdani neje válaszolja meg. Valóban csak keresztneveiket mondták bemutatkozáskor. Amikor belekezdett ebbe az egészbe, ott a kávézóban és Imeldaként mutatkozott be, vállalta a kockázatot, hogy akár ilyen fordulatot is vehetnek az események. Talán ha ő mondhatta volna el az igazat és nem lebuktatják másként alakultak volna a dolgok. De már így történt és ebből kell a legjobb végkifejletet kihoznia. A maga részéről hisz a véletlenekben és a Deus ex machina elvben. Saját életén tapasztalta hatásukat. Erre a szituációra is ezek szüleményeként tekint. Csendben figyeli a felek közti kommunikációt és a hozzá intézett szavakat, de csak azután reagál rájuk, hogy némi szünet áll be bennük. - Az irántam érzett haragod teljesen jogos, de nem olyannak ismertelek meg eddig, mint aki nem képes más nézőpontjából is megvizsgálni egy adott helyzetet - mondja Elizabetnek és hangján hallatszik, hogy őszinte meggyőződéssel teszi mindezt - Bárhol a városban, ha meghallják a nevemet azonosítanak a hivatásommal. Riporter vagyok. Ez igaz, és sohasem szégyelltem egy percig sem. Ugyanakkor ember is vagyok, ezt viszont a legtöbben elfelejtik - utal ezzel arra, hogy épp úgy jól esett neki is egy kicsit csak nőnek lennie, még ha nem is így indult fejben a dolog. Ha csak pár órára is, de Clark lehetett és levethette a piros-kék gúnyáját és ezért hálás Elizabetnek és erre, bízik benne a szóban forgó is rá fog jönni egyszer. Ezután Konrád felé fordul, felnéz a magas és északi isteneket idéző küllemmel megáldott városvezetőre. Valós érzelmeket, főként keserűséget olvashat ki tekintetéből a másik, ha veszi erre a fáradtságot - Köszönöm a szíves invitálást, de a sajtó képviseletében nem tisztem részt venni, civilként pedig tiszteletben tartom Elizabet érzéseit és esküvőjük szűkkörű mivoltát. Ez az  ő és az ön legszebb napja - miközben beszél maga is felkel az asztaltól és teljesen odafordul a nő felé, aki az előbb felállt és már menni készül - Sajnálom - ezt az egyetlen szót mondja ki olyan mélyről a szívéből, hogy azt bárki megértené és sötét, kifejező szemeiből őszinte szomorúság sugárzik. A nevezett távozása után ő sem szívesen maradna már tovább, így felveszi holmiját - Előzetesen is sok boldogságot kívánok önöknek. A jövendőbelije igazán nagyszerű ember - intézi szavait Konrádhoz és a helyzet fanyarsága ellenére egy halvány mosolyt mégis megenged magának  - Viszont látásra Polgármester úr! - búcsúzik és kisétál a falatozóból. Az utcán már nem látja a majdnem barátnőjévé vált nőt ezért egyenesen a rádió épülete felé veszi az irányt. Innentől minden Elizabet nemes jólelkűségén múlik. Amit eddig megtudott róla az alapján van egy cseppnyi hite a megbocsátásában, de ha mégsem kapja meg, azt is el fogja fogadni. Ha a nő képes lesz az ő szemén át és helyzetéből végiggondolni a történteket, talán megérti miért Imeldát a hétköznapi nőt ismerte meg és nem Elektrát a riportert, akit úgy az első alkalom, tehát a kávézó után jórészt teljesen háttérbe vonultatott magában. Míg munkahelye felé halad csak az jár a fejében, hogy aki kockáztat az néha veszít. Ez is a csomag része.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Különleges alkalmak egyike, hogy ma egy interjút nem a rádióban rögzít. Legutoljára ugyanezt a város első emberével tette annak sűrű időbeosztása okán. Ma egy tanárral találkozik, aki szintén azt kérte, ne kelljen bemennie a rádióba. Hősnőnk rugalmasan kezeli az efféle kívánságokat. Semmi gond, neki itt is tökéletesen megfelel. A lényeg az, hogy elkészüljön a felvétel, amit aztán megvágva adásba tud tenni. Hallott már a helyről, de mivel ő ugyebár a kávé szerelmese, így nem igazán volt indíttatása eddig eljönni a teaházba. Most azonban itt van. Pár perccel korábban érkezik a megbeszélt időpontnál. Kék farmert, combközépig érő, sötétvörös szövetkabátot, alatta krémszínű, kötött pulóvert, kényelmes magassarkú csizmát és persze egy puha és meleg sálat visel. Ez a mai szettje, amihez haját könnyed lófarokba kötötte. Az épület előtt vár pár pillanatig, majd belép és keres magának és vendégének egy asztalt, mivel abban egyeztek meg, hogy a hideg időjárásra való tekintettel nem kinn fognak találkozni. Elkezdi lehámozni magáról a kabátot, hogy felakassza, amikor a pincérnő hozza az itallapokat és leteszi őket. Elektra megköszöni, majd leül és előszedi felrúnázott diktafonját és ellenőrzi használatra készségét. Mindent rendben talál, ezért maga mellé rakja és elkezdi böngészni a kínálatot. Elismerően hümmög egyet, hiszen ha százféle tea nincs a több oldalnyi füzetecske lapjain, akkor egy sem. Egyelőre még csak szemezget, de már vannak potenciális jelöltjei. A végleges választással azonban bevárja beszélgetőpartnerét, hiszen így illik és egyébként sem olyan szomjas, hogy ne bírná még egy ideig. Tehát míg interjúalanya megérkezik vissza is teszi az itallapot és jobbjára fektetett bal kézzel türelmesen vár Noah Jorgensenre. Sok tanárral akadt össze mostanság. Ez persze nem csoda, ha az egyikükkel nyomoz, a másikuk a volt barátja, míg a harmadikba szerelmes. Minden esetre lassan már ott tart, hogy strigulát húzhatna, mondván: Ez is megvolt, és ez is. Elmosolyodik az ötletre, ám valahol agyának egy hátsó kis szegletében mégiscsak érdemesnek találja fontolóra venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megígérte Imolának, hogy mire hazaérnek a papáékkal, pillecukor szelet fogja várni otthon. Ez az édesség attól különleges, hogy a rajta lévő habosított cukorlepkék, ha hozzájuk érnek, néhány percig, pár centire a sütemény felett elkezdenek repkedni, majd a rájuk vetett bűbáj elmúltával leereszkednek helyükre és újra ehetővé válnak. Hiába remek átváltoztatásban, ilyen kunsztokra nem képes. Így hát ahelyett, hogy elpocsékolná a karácsonyi süteményekhez szánt, jó előre beszerzett alapanyagokat, eljött a Czukorvarázsba, ahol mesterien készítik ezt a nyalánkságot is, sok más mellett. Ha már itt van, ad az érzésnek és megeszik egy szelet finomságot ő is, bár most boldogsághormon szintjét nem kell helyrebillentenie. A cukrával már más a helyzet. Azt sosem árt megtámogatnia, hogy bájos, élces önmaga tudjon maradni, minden körülmények között. Belépve megáll a sorban. Elég lassan haladnak, mert Erzsike, a Holdfény utca első számú idős hölgye épp válogat. Szerencsére hősnőnk nem siet így joviális mosollyal ajkán hallgatja az űnyölódést. Pont tenyerébe fojt egy feltörekvő kuncogást a hallott párbeszédre, amikor megkocogtatják a vállát. Jókedvűen fordul hátra - Nem zavarsz, mond csak - mosolyog az őt megszólító kamaszlányra kedvesen, majd miután a nevezett felteszi kérdését, továbbra is vidáman és segítőkészen válaszol - Ha látatlanban tudsz választani, akkor csak ülj le és kiviszik neked, amit a sütilapról kinéztél. Mondjuk, én mindig szeretem meg is nézni ezt a sok finomságot, egyik-másik olyan szép - beszél miközben a jóságos matróna végre fizet és pár pillanattal később, egy nagy doboz édes kísértéssel felpakolva, most már nagy sebbel-lobbal elhalad mellettük. - Viszlát Erzsike! - int oda neki hősnőnk, mire a hölgy szélesen rámosolyog - Minden jót Etelkám! - hangzik a kapkodó, de szívélyes elköszönés, majd az idős hölgy már ott sincs. Ekkor hősnőnk elneveti magát - Mindig eltéveszti - magyarázza a lánynak, hogy min derül ilyen jót, ha esetleg figyelt volna - A nevem igazából Elektra, de nincs szívem kijavítani - mondja, s közben mindjárt ő követezik. Az előtte álló, egymást el nem engedő ifjú párról azonban szinte lerí, hogy ez lehet maximum az ötödik randevújuk. Jó helyet választottak. Itt aztán biztosan találnak megfelelő afrodiziákumot, hisz köztudott, hogy már maga a csokoládé is annak számít. Na igen. Nehéz is a választás. Ellesznek vele ők is egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Erzsikén túltenni a válogatásban szinte lehetetlen küldetés. Így hősnőnk inkább csak jókat derül azon, ahogy kikészíti a pult mögött tehetetlenül tébláboló, amúgy nagyon türelmes alkalmazottat. Vannak napok, amikor nem kell sietnie és szerencsére ez pont ilyen. Ráadásul úgyis beszédbe elegyedett a mögötte várakozó fiatal lánnyal. - Ha eddig nem tört ki lázadás, akkor talán nem is fog szerintem - pillant a tini mögé Elektra, majd odabiccent néhány ismerős várakozóknak. Műsora és cikkei révén egyre többen tudják kicsoda. Jártában-keltében már rá is köszönnek néha az utcán, vagy a boltban. Hogy örül-e ennek? Természetesen igen. Elszáll-e tőle? Egyáltalán nem. Ugyanaz a nő ettől függetlenül, aki özvegy, aki a lányát egyedül nevelte mindeddig, aki egy ideje újra - őrülten - szerelmes az Eridon házvezető-helyettesébe, és aki ugyanannyira elkötelezett hivatásával kapcsolatban, mint családja és kedvese iránt. Erzsike végül választ, átkereszteli Elektrát, majd távozik derültséget hagyva maga után - Ezt jó tudni, köszönöm - mosolyog a lánykára hősnőnk, bár az ilyen bókszerűségekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érzi magát különösen elbűvölőnek, vagy kivételesnek. Arcán görög felmenőinek néhány vonását viseli, melyektől arca és megjelenése inkább nevezhető, különlegesnek. Mondhatni fanyar szépség. Korához képest pár évvel pedig még idősebbnek is tűnik. Így az, hogy Etelkás csak sokára lesz inkább csak felvidítja, mint büszkeséggel töltené el belsőjét. - Örülök, hogy veled várhatok, Borcsa - viszonozza a rövid és jól neveltségről bizonyságot adó kézfogást, tartva a szemkontaktust és mosollyal toldva meg a mozdulatot. Ezalatt annyit haladtak, hogy már csak egy ifjú pár áll hősnőnk és a sütemények közt. A fiatalok azonban nem csak a pultban lévő édességekkel szemeznek. Egymás pillantásában is el-elvesznek, így nehezen haladnak a válogatással. - Ez egy jó kérdés...- mereng el egy pillanatra, míg gondolatban átfutja a lehetséges javaslatait - Nagyon szép a Boglyas tér és annak környéke. A Fő utcza is rejteget érdekes látnivalókat. Ha viszont a természetközelibb dolgok érdekelnek, akkor a város határában lévő tavat mondanám, mert az is nagyon hangulatos hely - sorolja a szerinte szóba jövő területeket. A maga részéről mindet nagyon szereti, különös tekintettel a piacra, ahol sok év múltán újra találkozott szerelmével. Viszont a játszótér már nem élvez ilyen előnyöket nála, pedig az sem épp valami leharcolt része a városnak. A csónakháztól meg inkább csak szimplán távol tartja magát, tekintettel az ott lezajlott eseményekre. - Jól sejtem, hogy nemrég érkeztél Bogolyfalvára? - kérdezi, így kezdeményezve a beszélgetés folytatását. Látszik a lánykán, hogy tétova, hogy keresi a helyét és nem csak szavai, de taglejtése és egész viselkedése ezt az érzetet kelti. Elektra pedig jó érzékkel ismeri fel ezeket a jeleket. Tanulta is miként értelmezze őket, ám ezt nem teszi folyamatosan. Viszont a rutinját nem tudja csak úgy levetni, mint egy kabátot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelemmel hallgatja a lánykát, ahogy elmeséli a hősnőnk által említett helyekkel kapcsolatos információit és tapasztalatait. Szavaiból kikövetkezteti, hogy keresztszülei nem alkotnak egy párt és, hogy valószínűleg nem a közeli települések egyikéről érkezett. Ha így volna akkor jobban ismerné a várost. - Így igaz, a tér olyankor egyszerűen gyönyörű - emlékszik vissza az elmúlt évekre, amikor még ugyan szüleinél laktak, de mindig ellátogattak a szóban forgó helyszínre - Van egy klassz korcsolyapálya, minden csodás fényárban úszik és ragyog. Fűszeres forralt bor illata keveredik a frissen, parázs felett sült kürtőskalácséval - ajka elbűvölt mosolyra húzódik a maga elé idézett aromákra és képekre. Kedvenc időszaka a karácsonyt megelőző néhány hét, s ezt az ünnepet szereti a legjobban, amióta csak az eszét tudja. Imolával és szüleivel együtt készülnek, díszítenek és sütnek-főznek ilyenkor. Idén pedig Marcell is velük fogja majd tölteni - reményei szerint - azt a néhány meghitt és békés napot. Már épp elkalandozna a figyelme, amikor Borcsa ismét megszólal, ezzel húzva vissza Elektrát ábrándjaiból. - Néha tényleg kell is egy kis csend és nyugalom az embernek - ért egyet bólogatva és mosolyogva veszi tudomásul, hogy előtte a pár már épp fizet. Azután eszébe jut, hogy az ő utolsó elvonulását Manson, vagyis valódi nevén Tikki, a metál barát, fehér kakadu törte derékba, de ez most mellékes. A falu határa tényleg békés vidék. A fák most kopárok, a szél suttogva bujkál ágaik között és minden olyan várakozással teli. Ott van a levegőben a közelgő havazások ígérete. A talaj fagyos, az állatokat is alig lehet már megneszelni. Ezek a gondolatok keringenek hősnőnk fejében mindaddig, míg ismét meg nem hallja a lány hangját, ahogy épp megválaszolja imént feltett kérdését. - Melyik ház tagja lettél? - kérdezi, mert az eddig megtudott információk mellé, azt is megtudta Borcsától, hogy keresztapja az egyik háznak vagy a vezetője, vagy a vezetőhelyettese. Marci nem említette, hogy volna keresztgyermeke, bár nem igazán jött ilyesmi szóba köztük mostanában. Persze az sem garancia semmire, ha megtudja a lányka melyik tagja a négy közül, de támpontnak már elegendő lehet. Közben sorra kerül. Nem válogat soká. Kikéri a pillecukor szeleteket, majd magának egy triplacsokis tortaszeletet, hozzá pedig egy narancsos forrócsoki, sok habbal, majd míg vár a rendelésére hátrafordul. Ekkor látja meg a tini tétova pénzszámolását. - Azt hiszem abból, ami a kezedben van egy kört állhatnál itt mindenkinek - jegyzi meg futólag rápillantva a jókora összegre. Nem sajnált a lánytól semmit a keresztapja, ez biztos, ahogy az is, hogy nem Marci az illető. Mivel neki a háza alapján aligha van komoly vagyona, ilyen nagy likvid összege meg pláne nincs. Legalábbis hősnőnk tudomása szerint. - Szívesen segítek a fizetésnél. Aztán, ha gondolod ülj le mellém, és akkor el is magyarázom, mi mennyit ér, hogy legközelebb ne kerülj kellemetlen helyzetbe - mosolyog Borcsára hősnőnk, majd kicsit arrébb húzza megkapott pakkját, hogy a hűtőpult elé engedje a lánykát, aki így már minden süteményt jól megmustrálhat, mielőtt választana. A pultos kedves mosollyal figyeli őket és türelmesen várja a fejleményeket. - Lassan egy éve költöztem vissza. Előtte a fővárosban laktam, viszont a környéken nőttem fel és én is a Bagolykőben jártam, mielőtt újságíró lett volna belőlem - meséli el élettörténetének durván zanzásított verzióját, nem titkolva foglalkozását. Azzal már egyszer megjárta, nem is olyan régen, elég csúnyán. Így most már inkább minden új ismeretség megkötésekor hamar elárulja, hogy elkerülje az esetleges összes félreértést. Mondjuk kétli, hogy ez a lány megbotránkozna rajta, hogy egy firkásszal került kapcsolatba, ám sosem árt megelőzni a bajokat, ha az az ember módjában áll. Míg vár ujja hegyével levesz egy kis habot forrócsokija tetejéről. Szereti, hogy itt valódi tejszínből készítik, aminek selymes és telt íze lágyan terül el nyelve hegyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyetértenek a tél és az adventi csodavárás szeretetében. Ennek nagyon örül, de csak mosolyogva bólint a lány szavaira. Hősnőnk szereti megosztani rajongását - pesze midig csak a helyzethez mért mennyiségben - másokkal, akik esetleg még oszthatják is véleményét. Ezután kiderül, mert Borcsa igen közlékeny, hogy a keresztszülei ugyanazt a házat irányítják, amit a tini erősíti. A Rellont. - Annak idején én is közétek tartoztam - jegyzi meg Elektra érezhető büszkeséggel hangjában. Zöld-ezüstnek lenni akkoriban nem volt egyszerű, a sok előítélet miatt, melyek jó része - sajnos - nem minden alapot nélkülöző. Mégis örül, hogy oda osztotta be egykor a süveg. Tökéletes példa rá, hogy onnan is kikerülhetnek az igazságért és a nagyobb jóért tenni kész emberek. - Nem furcsa, hogy négy szemmel vannak rajtad éjjel nappal? - kérdezi, mivel anno neki biztosan az agyára ment volna, ha ilyen módon figyelik. Megvolt az ő szüleinek arra a maguk módszere. Apja, bölcsessége és kedvessége mellett igen következetes és egyenes ember, őt sohasem tudta átverni. Míg anyja, mondhatni katonás elvekkel felvértezve nevelte, amit saját apjától tanult. Elektra nagypapája - aki boszorkány neje korai elvesztése után, lányait egyedül nevelte - ugyanis ezredesi rangban szolgált a seregben. Nem csoda hát, hogy az őszinteség, az igazmondás, egymás tisztelete és a nyílt kommunikáció mind a mai napig jellemzi a Rothstein családot. Természetesen a mély, kölcsönös és megkérdőjelezhetetlen erejű szeretet és összetartás mellett. Férje és kisfia halála után Róbert és Iza tartották életben. Nekik köszönheti, hogy most itt állhat. Átsegítették őt a legsötétebb órákon, s most is mellette állnak. Bármikor számíthatnak rájuk ő és Imola. - Mond, hogy te nem vagy az a "csak egy gyümölcssalátát kérek" fajta lány! - reagál a lány étkezéssel kapcsokatos mondatára, a rá jellemző kendőzetlenséggel. Velük sincs baja, mindenki azt eszik amit szeret, csak mindig is jobban megtalálta a közös hangot, a hozzá hasonlóan süteménypárti emberekkel. Egy fánk mindfelett! Ez az egyik titkos jelmondata. A másik meg az, hogy Életemet és véremet egy jó kávért! Hála az égnek Borcsa az ő embere, hiszen választása nem könnyű semmiségekre esik. - Azért csak csínján a csokor elkapkodással! Mert aki sokszor koszorúslány, az a végén nem lesz menyasszony - reflektál vidáman mosolyogva, immár egy csendesnek mondható asztalka mellé elhelyezkedve. A huszonhét idegen igenben is csak a véletlenen, meg a forgatókönyv írókon múlt, hogy a huszonyolcadik "igen" már élesben ment a főszereplőnek. Belekortyol forrócsokijába. Nagyon jó állaga van, de talán kicsit túl geil. Az Espressoban a kedvenc - továbbra is udvarolgató - pincére már eleve keserű alappal készíti el számára. - Mindenki tehetséges valamiben. Érdemes abból kiindulni, hogy megtaláld, te miben, amiket szeretsz - javasolja meggyőződéssel. Saját tapasztalata, hiszen amikor aurornak készült, akkoriban mások védelme érdekelte. Frissen megszeretett mugli szuperhőse vezette erre az útra. Aztán rájött a szavak és az igazság nyilvánosságra hozásának módján méginkább a nyomdokaiba léphet. Így lett belőle riporter. Borcsa előtt is bizonyára számos út nyílik majd meg, ha jobban megnézi mi vonza, mit szeret csinálni, vagy épp jön rá, hogy mihez nincs egy csipetnyi affinitása sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nosztalgikus érzések melengetik meg a szívét és ülnek ki ugyanezek vonásaira. Ma már kellemesen édes szájízzel gondol vissza azokra az időkre, amikor a padokat koptatta. - A mágiatörténet terem középső padsorának ötödikén, ha azóta el nem tűntették, van egy R.E. monogram meg egy hertagram bevésve - kúszik széles mosoly ajkára, majd belekanalaz a forrócsokijába - Az én voltam, meg a világ legunalmasabb dulplaórája, valaha - meséli és elhatározza, ha legközelebb, munka ügyben arra jár, megnézi majd. Szeret visszamenni. Felnőttként nagyon más a Bagolykő, mint egykor diákként. Közben Borcsa elmeséli, hogy kedveli a rá háruló figyelmet, főleg, mert a két nevezett szemmel tartója laza és nem mellesleg a rokona. Mindkettejükről kap még pár, ifjontian elfogult háttérinformációt, melyeket ugyan megjegyez, de a lány jobban érdekli. Talán saját lánya kamasz mását látja meg benne egy pillanatra. Érdeklődése, ennek fényében iránta, hátsó szándéktól mentes - A maga nemében mindenki különleges - jegyzi meg, majd villájára tűzi az első falatot abból a bizonyos triplacsokis szeletből - Te miben érzed magad másnak az átlagtól és miért gondolod, hogy a világnak el kell fogadnia? - kérdezi két falat között és bár a sütemény íze utólérhetetlen, a gondolatait nem tudja egészen lekötni. Figyelmesen hallgatja a tinilányt, aki hála az égnek emberi léptékű étkezés kompatibilisnek vallja magát. Helyeslő mosollyal bólint hősnőnk erre a tényre. - Azzal sincs semmi baj. Majd fognak. Vagy nem. Minden eljön időben - reflektál a fiú témára. A szerelem csak felborítja az ember életét. Kibillenti a lelkét annak egyensúlyából, amit megtalálni utána nagyon nehéz. Szóval addig jó, míg ez nála érdeklődés hiányában elmarad. Amilyen szép és bájos, ha kész lesz rá, udvarlója hamar akad. Nem is egy srác lesz, aki a lábai elé veti majd magát. Ebben szinte egészen biztos. Viszont bölcsen hallgat inkább. Nem szokása a szembe dicséret. Főleg mert idegentől egy ilyen még félreérthető is lehet. A lány közben egy érdekes kérdést tesz fel, mely most Elektrát készteti elgondolkozásra. Ha előáll azzal, hogy egy mugli sorozat palástos repülő pasija miatt lett az aki most...Borcsa garantáltan körberöhögi. Hiteltelenné válni egy kamasz szemében, instant így lehet. Ezt nem szeretné, ezért elhatározza, hogy alakít kicsit rajta - a tényeket megtartva - mondhatni materializálja a történetet. Apjától örökölte a helyzethez illő szálszövés képességét. - Nekem az segített, hogy találtam egy olyan példát, amit követendőnek éreztem. Az pedig arra ösztönzött, hogy előbb aurornak készüljek, aztán végül riporter legyek - mosolyodik el halvány büszkeséggel. Megjárta ő is a hadak útját. Az álmai változtak, de végül elérte őket. Azt csinálhatja, amit szeret és még fizetnek is érte. Mi ez ha nem elégedettségre okot adó tény? Mindenkinek ezt kívánja szíve szerint. Mert jó minden reggel céllal ébredni és tudni, hogy tehet érte, hogy elérje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anyai kedvesség mosolyával néz a lányra. Neki is van egy aprósága, aki hamarosan - mert az idő rohan, ha az embernek gyermeke van - eléri majd ezt a kort. Hősnőnk úgy gondol most erre a véletlen találkozásra, mint egy kis ízelítőre. Alkalma nyílik megtapasztalni egy keveset a kamaszokkal való szóértés mikéntjéből. Imola még kicsike ugyan, de már most látszódik, hogy Elektrának nem árt felnőnie a feladathoz, mely az idő előrehaladtával rá vár lányával kapcsolatban. Az aprónépnek alig négy évesen erős egyénisége van, ami elbűvölő kedvességgel párosul. Ez veszélyes kombináció lehet, ezért jönnek jól az ilyen gyakorlatok. - Ha legközelebb benn járok, szerintem én is ránézek - bólint szélesen mosolyogva és levesz egy kortyot innivalójából. Különleges élmény volna szembesülnie egykori, rebellis énje lenyomatával, és khm...lehet kicsit mélyítene is a véseten. Csak azért persze, hogy az utókor számára tényleg maradandó nyomot hagyjon. Nem az a rongálós típus, de ez inkább tekinthető restaurálásnak, nem igaz? - Látod, máris van egy dolog, amit szeretsz - világít rá vidám hangsúllyal a tényre - Lesz ott még, ahonnan ez jött - hangzik a biztatás. Szinte biztos abban, hogy a vele szemben ülő sok dolgot kedvel, csak még nem kellett azokat okkal néven neveznie. Ezután Borcsa olyasmit mond, amitől Elektra szemöldöke összehúzódik egy pillanatra, miközben próbál a sorok közt olvasni. - Tudod, mindenkinek megvan a maga csomagja, amit egész életén át cipelnie kell - kezdi picit elgondolkozva, de semmiképp sem terjengősen - Valójában senki sem átlagos. Mi hisszük csak azt, hogy rajtunk kívül a legtöbben szürkén élnek, láthatatlanul, elveszve a tömegben. Mert nem ismerjük a minket körülvevő emberek sorsát - mondja megrebbenő tekintettel, mert eszébe jut, hogy alig néhányan tudják, hogy miken ment keresztül az elmúlt öt évben - A félelem és az elfogadás pedig olyan dolgok, amik szerintem nem választhatóak - jelenti ki apró bólintással megerősítve szavait. Világéletében rettegett a lovaktól, pedig szép és okos teremtményeknek tartja őket. Ennek ellenére inkább megy közel egy vérfarkasoz, mint egy lóhoz. Ez persze egy igen triviális példa, de valahol hasonlóan viselkednek a legtöbben. - Nem szerethet bennünket mindenki, de aki megteszi az egyúttal el is fogad, félelem nélkül - mondja színtiszta meggyőződéssel. Bármi is legyen az a "nem egészen emberi lény", amiről Borcsa beszél - mert hősnőnk nem fog faggatózni róla - abban biztos, hogy lesz majd olyan személy, aki azzal együtt is szívébe fogja zárni a lányt. Elektra maga is szimpatikusnak találja. Talán mert tényleg valahol a jövőbeli lányát látja benne. Imola sem épp könnyű sors terhét hordja, azonban eljön majd az idő, amikor megéli a hátrányokat, amikkel indul. Nincs apja, varázserejének egyelőre semmi nyoma és valójában - bármit mondtak is a gyógyítók - talán mégsem lesz elegendő az az egy kezelés, mellyel helyrehozták a szívét. Még bármi megtörténhet. Az éj sötétje olykor kifürkészhetetlen, ahogy Elektra ősei egykor mondták. Közben ismét terelődik a téma és a házasság jön szóba. Erről is határozott nézeteket vall hősnőnk, melyeket a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel, de a lány lelkivilágát óvva meg is oszt vele. - Úgy hiszem, hogy nem a családod reményeinek, hanem a sajátjaidnak kell megfelelned, ha oltár elé állsz valaha is valakivel - suhan át ajkán egy nosztalgikus mosoly, ahogy eszébe jut saját esküvője. Hideg tél volt, nagy hó, kis hely, sok szeretet és szó szerint sírig tartó szerelem. Valójában még azon túl is, hiszen a Marcellal való kapcsolata is valahogyan összeköti elhunyt férjével és kisfiával. - Ez már nem a középkor, ahol egy árucikk vagy, ha nőnek születtél - teszi még hozzá és Elizabetre gondol. Lehet egy elrendezett házasság is sikeres. Nem tagadja, de ahhoz legalább az egyik félnek annyira nyílt szívűnek kell lennie, hogy elhiggye, minden kétséget kizáróan, hogy a szerelem, majd idővel kialakul. Neki nem menne. Kamaszként is biztosan fellázadt volna, ha portékaként vitték volna a húspiacra. Szerelemből ment férjhez egykor, s most ismét szerelmes. Neki ez volt abban a bizonyos csomagban. Ismét kanyarodik a beszélgetés fonala és a hivatás szálára fűződnek szógyöngyeik. - Most épp elég megszoknod, hogy kiszakadtál a megszokott környezetedből. Adj időt magadnak, azután úgyis rá fogsz találni arra, amiben kiteljesedhetsz. Higgy nekem, így lesz - biztatja a lányt, majd pár villányi édességet elmajszol. Arra pedig csak bólogat mosolyra húzva majdnem hörcsögmód telelévő száját, hogy itt a dolgok tényleg nagyon finomak. Mert azok. Ez tagadhatatlan. Ilyenkor örül hősnőnk, hogy nem a szomszédban lakik, mert akkor már minden valószínűség szerint gurulna. Mondjuk az sem épp előny, hogy minden munkanapján elmegy a cukrászda előtt és olyankor egyszerűen muszáj bejönnie, hogy vigyen egy kis unszolást - természetesen saját részre - műsora végig viteléhez a kedvenc kávéja mellél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A lány kérdése jogos. Valóban, a kastélynál nincs védettebb és biztonságosabb hely a környéken. Elméletileg. Megeshet, hogy ezt azért kötik annyira a diákok lelkére, hogy elejét vegyék a renitenskedésnek. Ennek ellenére hőnőnk Linneával is éjnek évadján a tanoda falain kívül futott össze, nem sokkal érkezése után. Tehát azért, ahogy minden védművet úgy az iskoláét is meg lehet kerülni. - Igen, mivel az Edictumba is írok cikkeket, így van rá jogosultságom - feleli olyan választ adva mely igaz és mentes mindennemű rellonos firnyáktól. Tényleg csak azért járhat be elvben, hogy leadja az arra a hónapra szánt műveit. Bár egy ideje már inkább bagollyal küldi őket. Emellett mostanság máshová is ad el néhányat, mert van, ami nem egy iskolaújság hasábjaira való. A pénzt pedig gyűjtögeti, hogy ismét legyen némi tartalékuk. A lány szavaira, melyeket az anyjáról mond, Elektra összevonja szemöldökét. - Ha ismerném sem gondolkodnék másként - reflektál halványan mosolyogva, jelezve ezzel, hogy az ő véleményét mások nem formálják. Saját szobrásza ő azoknak és alakítja őket ízlése szerint sok éve már. Az elmondottakra, a házasság avitt hagyományával kapcsolatban csak ingatja előbb fejét, majd tiltakozásának ad hangot a maga nyílt módján, de persze a kamasz miatt kissé finomabban fogalmazva. - Nem kell ennek így lennie. Ki lehet törni minden rabigából, a középkort is felváltotta az új majd a jelenkor. Régi beidegződések alatt gyötrődni az oktalanok terhe. Az okosok le tudják őket vetni - beszél egy pionír lelkületével. Soha nem tudná elképzelni, hogy ne ő válassza meg saját társát. Azt sem, hogy Imola olyanhoz menjen majd annak idején, akit más szemelt ki neki. Főleg nem egy idegen, aki lehet, hogy mindet lát, de lehet valójában semmit sem tud azokról, akiket összeboronál. Anyjaként neki kell figyelnie a választottját, de míg a lánya boldog, addig nem lesz oka közbeavatkozni. Az ő szülei sem tették. Tanácsokat adtak, de a döntést rá bízták és ez így van jól. Elveihez hű volt és az is marad. Nincs semmi, ami eltántoríthatná. - Nem tartasz fel, mert jó veled beszélgetni. Azonban sajnos tényleg mennem kell. Viszont legközelebb gyere el hozzám, ha kedved van. A Holdfény utca 33-ban lakom. El sem tudod majd téveszteni. Lila falú ház, türkiz bejárati ajtóval. Egy forrócsoki mellett arra válaszolok neked, amire csak kíváncsi vagy. Rendben? - tesz ajánlatot a lánynak, akivel valóban jól esett elcsevegnie és szívesen látná viszont máskor is őt otthonában. Valószínűleg saját csemetéjének is szimpatikus lenne Borcsa, mert kedves lány. Elektra meg amúgy is szereti ha vannak vendégei. Elég sokan megfordultak már főhadiszállásán. Sosem baj, ha élet van a Rothstein bázison. A lázadók, ellenállók, kívülállók és rebellisek nála mindig nyitva találják a kapukat. Természetesen csak átvitt értelemben. Minden esetre, ahol egy volt minisztériumi ellenőr és egy hontalan is járt már, ott jutni fog egy ifjú rellonos reménységnek is hely, biztosan. Ennek fényében búcsúzik el a kamasztól és indul haza, hogy szeretteit meglepje a vásárolt finomságokkal, s út közben arra gondol, vajon Imola milyen lesz tizenévesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nyugodjék békében. A sütője, mely ma délután végleg kilehelte a lelkét. Pedig azt tervezte, hogy tökipompost sütnek Imolával. Ember tervez, a gáztűzhely meg végez. A tervekkel. Befutottak szülei is ezután, s amint értesültek a szomorú esetről nyomban magukkal vitték a gyermeket. Mondván egy nappal előbb vagy később, az már úgysem számít. Így hősnőnk ott állt a konyhában a már nem is olyan aprónép és meleg étel híján. Nagyot szusszant, szentségelt egy utolsó ízeset a kályha felett, majd úgy döntött, improvizál és eszik valahol a városban. Tésztát kívánt, minden jóval megpakolva. Tehát így a menü nem lett más, mint pizza. Leparkolta túlkoros motorját, lekászálódott a vasparipa nyergéből egy mindennek, csak kecsesnek nem nevezhető mozdulattal, majd sajgó csípőjére szorított kézzel besétált a Félszeműbe. Másik kezét is elhelyezte a megfelelő pozícióba, felvéve a válogató hős állást, hogy sötét szemeivel tüzetesen végig fürkéssze az ajánlatokat. Húsnak mindenképp lennie kell a vastag, paradicsomos tésztán. Ennyit határozott el idefelé. A többi feltétet azonban, feltételes módban hagyta ideáig. Nehéz a választás, ha a kínálat ennyire széles és van "te tedd össze" lehetőség is a sorban.