Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megvonja a vállát a kérdésre válaszul. Továbbra sem érti, hogy mire megy ki ez a beszélgetés, egy nem létező hobbitól indulva egészen a művészeti boltig jutnak egy hirtelen ugrással, amin még meg is lepődik. Mi a fenét akar kérdezni a másik? Bal szemöldökét kissé gyanakvón emelve meg újra belekortyol a sörbe, tekintetét nem véve le a másikról feszülten figyel, várva, mi következik a hatásszünet után.
- Történet? - kérdez vissza. Emlékei szerint nem volt történet, csupán annyit mondott, hogy majd egy vámpírral találkozik később. Kotorászik még azért kicsit az estéről megmaradt emlékképei között, hátha rájön, mi mást jegyezhetett meg vagy éppen mit értelmezhetett még Martin inkább történetként, mert ha nem téved, tényleg nem osztott meg semmi fölösleges információt. Szándékosan legalábbis biztosan nem.
- Egyet én is, de az a Bagolykő könyvtárosa - jegyzi meg aztán a damfír kapcsán, ha már az is említésre kerül időközben. Még mindig nem jött rá azonban, hogy mit is szeretne Martin mondani. Tudna valamit Adelináról? Nem mintha hétpecsétes titok lenne, hiszen nem az, de ugyanakkor nem is híreszteli, már csak azért sem, mert tudatában van, hogy akadnak emberek, akik ezt kifejezetten ellenzik. Egyébként is remekül érzi magát abban a kis buborékban, amit az éjszaka és az erdő vagy éppen a birtok jelenteni bír, ahová egyébként sem hajlandó senki mást elvinni, a vámpírt viszont mindig tárt karokkal fogadja. Ismét belekortyol a sörbe, majd állát megtámasztja szabad kézfején.
- Amíg kitalálod, hogy mit is szeretnél mondani, hozok valami erőset inkább - jelenti be. Van egy olyan sanda érzése, hogy nem fog megártani, sőt. Ha nem szeretne emlékezni erre a beszélgetésre, még hasznos is lehet a dolog. A korsójával a kezében kel fel a székéről, hagyva Martint magában fogalmazni a mondandóját, hogy a pulthoz besorolva két pohárnyi mandragórumot szerez. Az aranyló vörös folyadékkal tér vissza, baljában egyensúlyozva a két poharat, hogy végül az asztalra tegye és ismét leüljön. - Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhatároztam, hogy keresek egy elsőst és megpróbálom sokáig ijeszteni. Én leszek az ő kopogó szelleme. Nagyon jó buli lesz. Tudom, hogy ezt még nagyon régen találtam ki és közben felnőttem, de ki nem szeret szórakozni? Most komolyan a felnőtteknek is kell egy kis szórakozás. Na szóval azt terveztem, hogy csak úgy járkálni fogok a suliban és mindenkitől megkérdezem, hogy hányadikos és megpróbálok egy olyan embert keresni akinek lehetek a személyes szelleme. Egyik nap miközben mentem megláttam Rivas-t egyszer hallottam a nevét és innen tudom. Na ő lett a kiszemeltem. Szóval elkezdtem titokban követni amikor hallottam, hogy a cukrászdába megy ezért elkezdtem követni. Persze úgy, hogy ne tűnjön fel neki. Miközben ment néha megálltam, hogy ha véletlenül hátra nézne ne vegye észre, hogy követem. Így mentünk egy ideig. Aztán megérkeztünk a cukrászda bejáratához. És bement. Észrevétlenül követtem. Mikor bementem gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre és onnan figyeltem a srácot. Kicsit sajnáltam, de hát ez a buli. Remélem sokáig nem jön rá, hogy én vagyok az. Bár az lehet kicsit ciki lesz amikor kiderül, hogy egy mestertanonc ijesztgeti, de most pont nem érdekel. Éppen a rejtek helyen üldögélek ami jelenleg a székek mögött egy eldugott hely ahol én látom, de ő engem nem. És csak remélni tudom, hogy senki nem néz hülyének. Éppen figyelem Rivast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelem ahogy süteményt kér. És miközben leül egy (szerencsére) hozzám közel eső helyre, nézem mit csinál. Halkan gondolkodom, hogyan is ijesztegethetném.
– Úgy kéne mintha egy szellem lennék. – És ekkor találtam ki mit csinálok. Megpróbálok egy láthatatlanná tévő varázsigét. Kicsit gondolkodtam vajon tanultam-e ilyesmi varázslatot végül eszembe jut. Megpróbáltam kivenni óvatosan a pálcámat a talárom zsebéből, mikor sikerült magamra irányítottam a pálcát és elmormoltam a varázsigét, de véletlenül megcsúszott a kezem ezért az egyik tárolót láthatatlanná változtattam. “Jajj…”
– Basszus… – Halkan szitkozódtam magamban. Megpróbáltam újra láthatóvá tenni. Mikor ez sikerült, újra próbálkoztam. Szerencsére másodszorra már ment. Innentől már nem láthatott senki. Kezdődhetett az akció… Nyilván óvatos leszek. És majd egy napon leleplezem magam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igyekszem a kedvébe járni, ha már én rémítettem halálra a pizzájával együtt. Nem, a pizzája nem rémült meg - persze azon sem lepődnék meg, Diaboli azért rémisztő -, de leesett és még a varázsvilágban sem szívesen eszi meg az ember a földön landolt pizzát. Ahogy mondja a borostát és a többit, igyekszem megfelelni a követelményeknek: azaz borosta nő, morcosabb szemet próbálok elővarázsolni és így a többi.
- Igen kisasszony? Mégis, hogy is gondolta ezt valójában? - a kimértség megy, az orrom kissé fentebb emelem, láthatóan  lenézem őt egy pillanatra. Majd Laca visszatér és  felkacagok. - Na, így már jobb volt? - szeretem magam tesztelni, nem beszélve arról, hogy a beszélőkém sem nagyon szokott megállni. Állítólag álmomban is beszélek, de ezt még csak Domi mondta, azt meg tudjuk, hogy a három emberből egy. Bízom a másik kettőben, hogy nincs igaza. Viszont ők még nem nyilatkoztak, így csak reményeim lehetnek.
- Azt eléggé - bólintok rá, nem akarom kihagyni a fiatal éveimet. Állítólag a legszebbek, nekem is elég jók, az már biztos. Végül megjön a pizzánk és máris lehet falni és közben össze-vissza beszélni. Tényleg érdekel a csajszi, mert mindenki érdekel alapvetően. Aztán az, hogy mennyire, az a beszélgetések után kiderül. Ő egyelőre érdekesnek tűnik, meg olyannak, aki nem egy társalkodós típus. Ezért is illetem a magányos farkas jelzővel, amit nem is tagad. Igaz, hogy nem is okézza le, de én annak veszem. Talán az arcáról olvastam le? Hmm, nem tudom, de azért gyorsan felajánlom, hogy velem barátkozhat. Minél több ismerős, annál jobb, nem?
- Én is örülök Hél - látom, hogy picit elpirul, de a lányok már csak ilyenek. Sok között mozgok és már az előkészítőben is két csajjal voltam jóban, szóval ez kábé bármit jelenthet. Koccintunk, cserélünk és az ő pizzája is marha jó! Imádom ezt a kajáldát!
- Neked is - némi fáziskéséssel ugyan, de jó étvágyat kívánok. Ilyenkor hajlamos vagyok én is belassulni a kérdésekkel, és egyelőre csak pusztítom a pizzát.
- Ezt megértem. Szeretek ide járni, nem mintha olyan sok másik pizzéria lenne, de mivel ez jó, nem is kell - vonok vállat, végül is minek több, ha egy is tökéletes?
- Persze, főleg a szobatársaim, meg az évfolyamtársak. Meg Rómeó, őt nagyon bírom - habár nem nagyon beszélgetünk, de mindig jó fej velem, ha néha összefutunk. Mármint mindenkivel jó fej. hara- Dalán Szécsi Domival vadok a legjobban, ha van ilyen zó egyáldalán - harapok bele egy újabb falatba és lögybölöm le egy kis üdítővel. - Csak a bájitaltannal nem vagyok igazán jóban - nevetgélek, majd megakad a torkomon egy falat. Hirtelen dermedek és válok falfehérré, majd próbálok köhögni, meg a víz után kapni, a mi történetesen Hélé. Remélem nem itt fulladok meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Abban biztos vagyok - jegyzi meg száját grimaszra húzva, de valami csodával határos módon nem folytatja a mondatot. A csárdában nem is a jogok szokták jelenteni a problémát, hanem inkább az ide járók. Van rosszabb hely is a városban, nem állítja, hogy nem, de mégis vakmerő vagy éppenséggel ostoba a lány itt mellette, hogy pont a csárdát választotta. A pálcán ugyan valóban nincs már nyomkövető, de ettől még tényleg nem nézné tizenhatnál egy nappal se többnek. Az illúzióval kissé felülírt igazolványát elteszi, a pálca meg nem ritkaságszámba menő darab, így nem köti le különösebben az érdeklődését. Felkönyököl a pulton, megvonva a vállát. Most tegyen róla, hogy a kis szende ráébredjen, ő lenne itt a legkisebb problémája? Megvonja a vállát, és szépen felhúz egy illúziót maguk köré, hogy ne vonja újra magukra a figyelmet. Az imént már elég volt, hogy rájuk szegeződött néhány felettébb kíváncsi szempár, így ezt most inkább mellőzné, biztosra menve, hogy a körülöttük ülők úgy lássák, mintha mindkettőjüket lekötné a maga innivalója. Ma valamiért önkényesen játszik bölcset, néha amúgy is szokása, hogy mások dolgába üsse az orrát. Előfordul, hogy jó ötlet, de az is, hogy téved, viszont mégsem szeret azon töprengeni, mi lett volna ha. Csak egészen keveset mozdul oldalra közben, inkább a fejét fordítja a lány felé.
- Most azt látják, hogy mindenkit leköt a maga mézsöre, de a nyakamat tenném rá, hogy fogalmad sincs, kik fordulnak meg itt alkalmanként. Nem éppen ideális hely egy magányos lánynak, akkor már inkább a pubot ajánlanám, de én is voltam diák valaha és bizonyára okkal nem ott ücsörögsz. Hmm, talán meg kellene kérdeznem a nővérem, ismer-e, mégiscsak a Bagolykő tanára - mondja. Azt a lánynak nem kell tudnia, hogy esze ágában sem lenne, mert nem különösebben vannak még beszélőviszonyban sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sok mindent a szememre hányhat Jankovits, de azt, hogy késő lennék, biztos nem, elvégre most is, nemhogy időben érkeztem, de még túl korán is, a munkaidőm csak tíz perc múlva fog kezdődni. Ha nem lenne ilyen csípős az idő, lehet kint várakoznék még, de egyrészt úgyis nemsokára fagyoskodhatok a seprűn ülve, másrészt azért például pont meg lettem szólva, hogy nem haverkodom a munkatársakkal. Jó, nem pont így, de ez a lényeg. De nem tehetek róla, hogy nem érdekelnek.
Ahogy belépek az étterembe, már meg is bánom a dolgot, így aztán ahelyett, hogy hátramennék, le is telepedem inkább az egyik üres asztalhoz. Van bőven belőle, alig van itt valaki, a pultnál is csak egy srác tépelődik. Mint aki hirtelen rájött, hogy nem csak egyféle kaja van itt, és amit előre eltervezett, hogy kérni fog, már elfogyott. Persze csak a gondolataimmal játszom, jelenleg más érdekesebb dolog nem fogja meg a figyelmem. Ismerősnek is tűnik így messziről, bár meg nem mondanám, honnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Visszatértem után első dolgom volt Reiner karjaiba vetni magam. Beszívni az illatát, hagyni, hogy szívem heves dobogása csillapodjon, majd ismét gyorsabban verjen, hogy mosolyom ne lankadjon, hogy a boldogság átjárjon. Elmondhatatlanul hiányzott. Az elmúlt pár napot nem tudtam volna nélküle eltölteni, de nem telt bele sok idő, míg visszatérésem futótűzként ment végig a falun - az első jelentkező sem váratta magát sokáig, hogy igényt tartana a társaságomra. Hargita üzenete ugyan nem lepett meg, de valahogy rossz érzést keltett bennem. Ugyan nem akarództam elhagyni Reiner három méteres körzetét még sokkal tovább, de... muszáj volt mennem.
Belépve az étterembe, legalább az azonnal feltűnt, hogy a tömegtől nem kell félnem. A tekintetet kereszttüzében keresem kékjeimmel Hargitát, és mikor megtalálom, könnyed mosoly lesz arcomon.
- Szervusz kedves - simítom végig haját, utána veszem le kabátomat, terítem a székre, majd ülök le. Ekkor szúr szemet az igen élénk színű pillangó - igazán gondolhattam volna már az ajtóban, hogy ő lesz az én emberem, ha feltűnik előbb. - Min ügyködsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mikor a pillangók nekem repülnek, szemöldököm rebben meg meglepetésemben. Emelném már kezemet, hogy elhessegessem őket, mert mindennek van határa, és ők ezt átlépték, de inkább a bocsánatkérésre reagálok: fejemet csóválom meg elnézően.
Szám elé kapom kezemet, nehogy felnevessek a csálé szó használatán. Torkomat köszörülve moderálom meg magamat, mert az eddig is igen szétszórt lány, most csak még inkább annak tűnik, és véletlen sem szeretném tetőzni ezt. Elég rápillantanom az erőltetett mosolyra.
- Gratulálok! - hangomból egyértelműen kihallatszik az őszinteség, hogy órát tart. Nem tudom, tartott-e már, de elnézve a majdnem üres lapot, lehet nem az elsővel kellene felsülnie.
- Tudok hozni magamnak - állítom le, mielőtt kézen állva menne a pulthoz, amennyire szanaszét van most. - Iszol még egyet, mielőtt rákérdezek, mi történt? - adom meg a lehetőséget arra, hogy itt maradjon és összeszedje a gondolatait, amíg én hozom az italokat. Az asztalra támaszkodva már állok is fel lassan, de a választ megvárva megyek a pulthoz, ahol leadom a rendelést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Majd csak tökéletesek lesznek a pillangóim, mire végzek, most azonban még messze nem azok. El is tüntetem őket, miután bocsánatot kérek, noha az még nekem sem teljesen egyértelmű, hogy ez most a szétszórtságom vagy a pillangók miatt tűnt fontosnak. Valamiért mindenesetre annak éreztem és ráhagyom, miért is fogadja el.
- Köszönöm - válaszolok egy nagyon enyhe kérdő hangsúllyal mégis, mert nem igazán látok okot arra, hogy bármiért is gratulálni kelljen nekem, de azért gyakorlatilag elfogadom. Odébb tolom a hattyút kicsit, a többi lappal együtt, és már neki is indulok, hogy teát hozzak, mintha csak otthon lennék. A helynek mondjuk van egy olyan aurája, mint a családi eseményeinknek otthon, Londonban, de nem vitatom végül, hogy itt igazán tud ő is hozni magának, ha akar. Kicsit feljebb próbálom húzni a cipzárt a melegítőfelsőmön, ám már nem lehet hová, úgyhogy megpiszkálom a kis fogantyúját, majd oda-vissza húzom úgy öt centin kétszer is. Kár, hogy zavar a recsegő hangja, mert amúgy olyan jó kis monoton tevékenység lenne, amivel lefoglalom magam kicsit. A kérdése hallatán viszont már inkább a bögrémet húzom magam elé, ami még mindig félig van teával, amint az kiderül számomra is belepillantva. Kihűlt ugyan, ez viszont nem jelenti, hogy ne innám meg még. Ez a menta hidegen is finom.
- Van még, majd talán később - teszek helyzetjelentést. Amíg elsétál a pultig, megengedek magamnak egy nagy sóhajt, remélve, hogy attól jobban egyben lesz a fejem. Mély levegőt veszek aztán, és lassan fújom ki, de nem érzem, hogy bármi csoda történni akarna. Úgy döntök, törökülésbe tornázom magam inkább, és előre görnyedek, hogy minél jobban összehúzzam magam. Tulajdonképpen láthatatlan is lehetnék, ha akarnék, csak hát éppen én kerestem, ha már hallottam, hogy ismét Bogolyfalván van. - Nem akarsz mesélni, merre jártál? - kérdezem meg, amint visszajut az asztalhoz, még mielőtt mégis megkérdezhetné, mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A borsmenta hamar elkészül, így a pultnál várom meg azt. Pillanatokkal később lépek vissza az asztalhoz, a bögrémet teszem le előbb, majd foglalok helyet Hargitával szemben, ahogy legutóbb is.
Elmosolyodom a kérdésre. Ha tovább akarjuk húzni a helyzetet, akkor részemről rendben van, de remélem ő is tudja, hogy nem vagyok partner abban, hogy a végtelenségig tologassuk magunk előtt. Végül csak beletörődően sóhajtok egyet, mintha elengedném az én kérdésem.
- Haza kellett mennem Finnországba - felelem könnyedén. - Egy vélalányért harcoltam az elmúlt hónapokban - pillanatnyi szünetet tartok. - Inkább a jogaiért. Nemrég került be a mágustársadalomba és volt egy bakija, amin a Minisztérium azonnal kapva-kapott, csak nem éppen azért, hogy segítsék a lányt - mélyet sóhajtok. - De nyertünk. Már minden oké - mosolyodom el, magamat is kicsit megkönnyítve. Az elmúlt hónapok kialvatlansága, stressze és a Reiner iránti hiánya már megfogalmazhatatlan volt, főleg, ahogy éreztem közeledni a végét.
Kicsit engedem meg magamnak, hogy elmerüljek a múltban, hiszen már mindegy. Segítettem a lánynak, és jöhettem haza Reinerhez, ahogy csak tudtam. Elmúlt és Hargitának szüksége van rám. Hogy újra feltegyem a kérdést - nos, azzal még várunk egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Akkor te voltál a fényes páncélú szőke herceg, aki megmenti a hétfejű sárkánytól, mint a mesékben? - kérdezem meg. Máskor ezen biztos mosolyognék, de most valahogy nem sikerül, inkább lefelé görbülni érzem a szám szélét. Nem szőke hercegem volt, de én komolyan elhittem, hogy ebből lehet még örökkön örökké meg ilyenek. Anyuéknak komolyan összejött, szóval tényleg nem csak a mesékből ihletődtem és a könyvekből, amiket olvasni szoktam. Hirtelen homályosul el előttem a környezetem, Mihailt is beleértve, ahogy összegyűlnek a könnyek a szememben. Már azt hittem, hogy ezen túl vagyok és végképp kisírtam magam esténként meg a zuhany alatt, de úgy tűnik, mégsem.
- Szakítottunk Danival... vagyis hát... ő... ő szakított velem - mondom ki végre, mi bajom is van pontosan, azazhogy ezen a ponton már inkább hüppögöm, kézfejemmel igyekezve letörölni a könnyeimet, de nagyobb sikerrel maszatolom el őket inkább az arcomon. A mondat végére meg ki is tör belőlem a zokogás, amitől olyan szaggatottan veszem a levegőt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Ha olyan szörnyen nézek ki, mint ahogy érzem magam, akkor az igazán rémes látványt nyújthatok. A melegítőm ujját lehúzom a kézfejemre végül hirtelen ötlettől vezérelve, remélve, hogy az segít eltüntetni az arcomon lecsorgó könnyeket. Mégiscsak felissza az anyaga legalább részben. Igyekszem lenyugodni közben, de nehezen akar ez sikerülni. Kell még pár nagyon mély levegő, mire legalább a levegő után kapkodás csillapodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Én nem ilyen megközelítésből szemléltem, de így is mondhatjuk - nevetek fel visszafogottan. Ki tudja? Lehet a lánynak tényleg az voltam, vagy akár vagyok.
Éppen ajkamhoz ér a forró bögre, mikor elhangzik a mondat. Komoly arccal várom ki, hogy befejezze azt, majd azt is, hogy utat engedjen az érzelmeinek. Ha én elveszteném Reinert, vajon ilyen "visszafogott" reakcióm lenne, vagy tűzre vetném az egész világomat? Valószínűleg a második.
Gondolkodás nélkül kelek fel és ülöm át mellé, hogy fél kezemet átdobjam a vállán és magamhoz húzva, félig megöleljem - tökéletes pozíció arra, hogy a kíváncsi tekintetek elől is eltakarhassam. Másik kezem a bögrét tartja, szó nélkül iszom meg az előző, abbamaradt első kortyomat. Az asztalra helyezem a bögrét, magam elé nézek, csak fél szemmel sandítok le a lányra, mikor már csak a hüppögés és a hangosabb levegővételek maradnak.
- Szeretnéd elmesélni, mi történt? - nem tolakodom, hogy mesélje el mindenképpen, csak a lehetőséget szeretném megadni neki, hogyha kiadná magából, itt vagyok és meghallgatom. Talán még esélyem is van segíteni. Elhúzom kicsit kezemet, hogy haján simíthassak végig párat, majd nyugtatom ismét vállán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hogy lehet másképp? - kérdezem meg, még mielőtt nem sokkal később kibukna belőlem, miért is vagyok ennyire szétesve, nem figyelve úgy igazán semmire sem. Mégiscsak melegítőfelsőben, pólóban és egy kissé bő farmerben ücsörgökí itt éppen, pedig már nagyon rég nem tettem ki így a lábam otthonról, mert ki akar így összefutni vele? Erre most tudtam, hogy találkozni fogunk, de még ez se motivált. Jobban érzem magam ilyen nagyon kényelmesen öltözve, és ez így van már pár hete. Ezek a ruhadarabjaim eddig a szekrényemben lapultak és csak akkor kerültek elő, ha kertészkedésre adtam a fejem vagy éppen kimentem a temetőbe segíteni a gondnoknak gazolni meg eltakarítani a rengeteg levelet ősszel. Most meg itt vagyok és nincs kedvem szoknyát húzni vagy arra figyelni, hogy ne gyűrjem össze a blúzaim egyikét. Meglepődöm aztán, amikor mellém ül és átkarolja a vállam. Alapvetően én szeretek ölelgetni, de ő egyike azon kevés embernek, akik mellett visszafogom magam, mert tudom, hogy aligha értékelné, szóval most pislogok is párat, és értékelem a gesztust. Letörölgetem a felsőm ujjával közben a könnyeimet, kicsit hüppögök még, aztán megvonom a vállam, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem tudom... az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán meg kapott egy ösztöndíjat és már nem. Mármint... azt mondta, hogy nem tud egyszerre ennyi felé figyelni, hogy a doktorija meg a munka, és a húgaira és gondolnia kell, és ha ez neki nem megy így - foglalom össze a lényeget. Még lecsordul pár könnycsepp az arcomon, de legalább a kifulladós jelenetet sikerül befejezni, úgy érzem. - Én azt hittem, hogy bármit meg tudunk oldani..., de ezek szerint mégsem, és olyan butának érzem magam és naívnak... És hülye óratervet kellene írnom a hülye órára, mert ez már beleszámít a hülye vizsgajegybe, de nem tudok arra koncentrálni - mondom egy nagy sóhajjal, még odébb tolva az egyébként többnyire üres lapokat az asztal túlsó felére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Figyelmen kívül hagyom a kérdést. Valahogy nem tűnik olyan fontosnak azt tárgyalni, kinek voltam vagy éppen vagyok, szőke herceg fehér lovon. Nekem csak egy valaki számít, és ha ő azt kéri tőlem, akkor bármi leszek - aprót rázok fejemen. Nem hagyhatom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, mikor Hargita éppen a pulóverét sírja tele. Szerencsére nem engem, mert valószínűleg rögtön ülnék át ismét szembe - és csak megköszönhetné, hogy nem azzal a lendülettel sétálok haza.
Ám mivel erről nincs szó, figyelmesen hallgatom.
- Értem - szólalok meg pár pillanat múlva. - Nem gondolod, hogy így volt a legkorrektebb a részéről? - kortyolok aprót a teából. - Húzhattátok volna még ezt, de nem tudott volna semmiféle érdemit belefektetni a kapcsolatotokba. Egy idő után ez ment volna a rovására: nem tölt veled elég időt - fejtem ki jobban, mire is gondolok. Ismét kortyolok, közben másik kezemet emelem feljebb és simogatom ismét tincseit.
- Nem vagy buta azért, mert szereted megoldani az eléd kerülő problémákat, mindössze el kell fogadnod, hogy nem tudod mindet - mosolyodom el kedvesen. - Főleg, ha nem egyedül kerülsz szembe velük. Ebben a dologban Dániel is benne volt, ő pedig így oldotta meg. El kell fogadnod, kedvesem, nem tudsz mást tenni - hangom mélyen szól, igyekszem a lehető legmegnyugtatóbban beszélni hozzá, mielőtt ismét feltörne egy zokogás. Nem én nem bírnám ki, hanem valószínűleg a rajta levő felső, és véletlen sem kockáztatnám meg, hogy az enyém bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Viszonoztam a mosolyát, mellé pedig érdeklődő tekintetem párosult. A Herzbergben és azóta is rengeteg varázslóval és boszorkánnyal találkoztam. Mind más-más háttérrel rendelkeztek, így az otthoni buborékból kiszakadva megtanultam értékelni a különböző családi történeteket.
A szőrtelenítő bűbájok említésére még halkan elnevettem magam, fejben végig is gondoltam, mikor tudnék majd menni, megnézni a kiadó szobájukat. A beszélgetés azonban hamar egy sötétebb fordulatot vett, az én arcomról pedig eltűnt a mosoly. Előbb vagy utóbb muszájnak éreztem beszélni neki a babámról, nekem is jobb, ha tud róla. Főleg, ha hozzájuk költözöm. Részvétét egy halvány, erőltetett mosollyal köszöntem meg, épp csak egy pillanatig tartva azt. Szemeim az épp mellénk lépő pincérre és az elém lerakott sütire fordultak.
- Köszönjünk - bólintottam a felszolgáló felé. - Nagyon jól néz ki. -Utóbbi szavaimat már barátnőmhöz intéztem.
- A többi mágusfaluba nem volt szerencsém még eljutni. Ha kimozdulok Bogolyfalváról a Fővárosi Ispotályba megyek gyakorlatra, vagy az egyetemre. Nem sok szabadidőm marad, de egyelőre jól érzem így magam. - Csak ekkor néztem ismét fel Reginára ismét. Mosolyogni nem tudtam, de nem zavart, hogy tovább haladt a beszélgetésünk. Sőt.
- Jajj, nagyon szeretem az iskolát és a tanítást is. A gyógyítást is nagyon szeretem, ha elvégeztem az egyetemet szeretnék majd ott abban a szakmában is dolgozni. Egyelőre viszont nagyon sokat ad, hogy a Bagolykőben lehetek. Sőt, lehet dolgoznék majd az Előkészítőben is. Te hogy döntöttél a tanítás mellett egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy itt sírok, mintha összedőlt volna a világ. A felsőm ujjával igyekszem letörölgetni a könnyeimet, aztán a zsebeimet is áttúrom abban a reményben, hogy van nálam legalább egy zsebkendő. Szerencsére meg is találom, úgyhogy abszolút nőiesen trombitálok is kicsit, ha még nem sikerült volna lerombolni teljesen az utolsó morzsáját is a tökéletesség illúziójának, akkor ezzel biztosra menjek. Megtörlöm az orrom, a zsebkendőt visszasüllyesztem a felsőm zsebébe, és még kicsit szipogva megpróbálom összeszedni magam, némán rágódva a kérdésén. A szám szélét is rágom kicsit, majd nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék.
- Jó, igazad van, mint mindig - látom be, és tulajdonképpen most sem okozott csalódást, mert valahol azt vártam, hogy a kívülálló és a pszichológus bölcsességével majd meglát valami olyat, amit én az egész közepén képtelen vagyok észrevenni. Nem mondom, hogy ettől hirtelen kevésbé fáj az egész, de igaza van. Korrekt volt. A kihűlt tea után nyúlok, és bár nem lenne nehéz, nem bajlódom a megmelegítésével. Csak pár korty maradt belőle, és tulajdonképpen hidegen is finom. Két tenyerem közé fogom a bögrét, majd belekortyolok.
- Azt... azt azért, mert azt hittem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint valami romantikus regényben, tudod, meg a mesékben... ilyen örökkön örökké és társai, beszéltünk már gyerekekről is meg minden, erre nem is igazán számítottam - osztom meg vele, bár tény, hogy a gyerek kérdése csak elméletben került elő, hogy lemondanék-e erről az egyelőre felfele ívelőnek tűnő karrieremről, de amúgy ami engem illet, persze, pont olyan határozottan, mint ahogy anyu aput választotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem feszegetem a témát, csak részvétet nyilvánítok. Nem is igazán tudom, mit lehetne erre mondani egyebet, valahogy megterhelőbbnek, nehezebbnek tűnik az én veszteségemnél eleve, bár ez nem verseny, inkább csak úgy érzem, hogy hiába van meg a magamé, nem tudom igazán átérezni, milyen lehet neki. Meg aztán, azt hiszem, ez egyébként is változó lehet, ki hogyan éli meg és viseli. A süti viszont remekül időzítve érkezik meg ahhoz, hogy véletlen se kelljen azon gondolkodnom, innen hogyan is tovább.
- Köszönjük szépen - mondom én is a felszolgálóra mosolyogva, aztán magam elé húzom a sajátom. Igazán jól néz ki, össze is fut a nyál a számban már csak a látványtól is. Le sem tagadhatnám, hogy engem egyébként meg lehet venni kilóra édességgel. Ugyan nem vagyok büszke rá, de már ettem ki összeállni nem annyira akaró szirupos kekszmasszát kanállal az edényből. Finomnak végülis finom volt, csak vendégeknek nem tudtuk volna felszolgálni, mert nem volt olyan állapotban. Bólogatok arra egyetértően, hogy ezek a sütik viszont igazán jól is néznek ki. Mégiscsak van valami oka annak, hogy ez a cukrászda több, mint kétszáz éve működik. Tudnak itt valamit.  
- Az a fő, ha így jó - állapítom meg elmosolyodva. - A szabadidő amúgy nálam is hiánycikk tud lenni, de addig jó, amíg minden fontos belefér az ember idejébe - okoskodom kicsit, mielőtt a kisméretű villát végre beleszúrnám a süteménybe, hogy aztán elhallgassak az első falaton nyammogva. Mi lesz még itt, ha a cukor is beüt, ajaj.
- És az ispotályban? Vagy mondjuk az iskolai gyengélkedőn, ha van üresedés? - érdeklődöm aztán a tervei felől, hogy van-e már elképzelése, hol szeretne gyógyítóként működni. - Fuh, hát ez hosszú sztori... vagyis nem is... mármint, jó pár éve a túlélési alapismereteket a bátyám tanította, és én szerettem volna a nyomdokaiba lépni, szóval amikor szólt egy ismerősöm, hogy éppen új oktatót keresnek, nem hagyhattam ki, hogy jelentkezzek. Ha még Eridon házvezető-helyettes is lesz belőlem egyszer, akkor mindent kihúzhatok a bakancslistámról. Már mindjárt tíz éve, hogy meghalt, ettől viszont valahogy közelebb érzem magam hozzá. Talán mégse olyan hosszú történet végülis. Amúgy nem gondoltam volna, hogy bejön a tanítás, már csak az egyetemet kell hozzá elvégeznem, mert Rosales megfenyegetett, hogy ha nem, akkor az első tanári diplomával rendelkező jelentkező felbukkanásával ki is teszi a szűröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintott egyszer. Majd kétszer. Bár biztos volt benne, hogy ezt elsőre nehéz lesz megemésztenie. Kódok és jelszavak...
 - Ha nem tudnám, hogy mugli találmány, azt hinném, a misztériumügyi főosztályról szalajtották - dörmögte, ahogy ujjaival megint a kijelzőhöz ért. - De gondolom nekik csak ez van, ha már védőbűbájokat nem tudnak csinálni - vont vállat beletörődőn, amíg sikerült kitalálnia a jelszavát. - Vannak ennél bonyolultabb eszközeik is? - kérdezte aztán. Tévét már látott az anyai nagyszüleinél, de ott legalább tudta, hogy távirányító gombjaival lehet irányítani. Ezen még olyan sem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem gondoltam, hogy egy pizzériába miattam fogok ismerkedni. Mármint a képességem miatt, pedig valóban jó téma lehet ilyen esetben is. Mondjuk szerintem ez például bárkinek elsajátítható, igaz, kell némi érzék és rengeteg gyakorlás hozzá. Viszont, ha már itt vagyok és ismerkedünk, tuti megint megbélyegeznek, hogy csajokkal ismerkedek. De hát ha egy srác sem borult fel még miattam, nem tudok mit tenni, nem igaz? Felnevetek a jellemzésére, ezt a változatot még nem hallottam.
- Kiegyenlítődtél? - nevetgélek tovább. - Most már inkább csinos vagy, mint duci, szerintem - bókolok egy kicsit, ráadásul a saját hangomon. Nem tudom mit érzett volna, ha Diaboliként ejtem ki a szavakat. Szerintem elrohan. Közben jóízűen falatozom tovább, és nem is sejtem, hogy hamarosan mi fog következni. A jóslástan sem az erősségem, mint tudjuk.
- Büntiben pizza miatt? Azt megnézném - szeretek cinkostárs lenni, meg ahogy elnézem a szemeit, valami izgalmasra gondolt. Egyébként tök gáz, hogy máris azt lesem, hogy hogyan viselkedik, milyen mimikákat, mozdulatokat használ. Szakmai ártalom? Talán csak szakmaiság nélküli. A bájitaltan annyira azért nem jó, mondanám, ha éppen nem akarnék megfordulni. Ekkor olyan következik, amit nem is látok, csak érzek, Hél felpattan és eltűnik, miközben én az életemért küzdök, persze csak nagy jóindulattal. Valaki átkarol és megnyomja a mellkasomnál valahol a testem. A falat kiszáguld - hát nem valami szép látvány - én meg hirtelen kapok jó nagy levegőt. Nyúlok az italomért három pár levegővétel után és közelről nézek Hél arcába.
- Aha, egy-egy - nevetgélek és lélegzek még hangosabbakat. A poén az, hogy másnak szinte fel sem tűnt, nem látok aggódó tekinteteket, persze lehet, hogy voltak, csak már mivel elmúlt a baj, nem érdekli őket tovább. - Megmentettél, köszi. De mit csináltál pontosan? - nézek rá, meg a kezére, amit finoman megfogok és szétszedek, hogy most már nem kérek még egyet. ugyanis bár sikeres volt a manőver, azért nem várt fájdalommal is járt. - Felveszelek testőrnek, vagy valami. Asszem nekem mára ennyi volt a pizza, de megvárom, amíg megeszed a tiédet. Én eliszogatok itt, ha még van kedved maradni - mosolygok rá kedvesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elégedett bólintással nyugtázom, hogy ismét igazam van. Ritkán tévedek, ha szabad mondanom, akkor soha. Nehéz úgy tévedni, ha a legtöbben figyelik minden lépésed, hogy a kedvedben járhassanak.
Hagyom leülepedni a szavait. Nem nekem, félreértés ne essék, hanem saját magának - bármennyire is igazam van, az érzés még nem lesz kevésbé fájdalmas vagy elviselhetőbb egyáltalán.
Majdnem félrenyelem a teát, ahogy szóba jön a gyerek téma. Köhécselve teszem le az asztalra, kicsit kikerekedett szemekkel emelem kezemet szám elé, majd veszek egy mély levegőt, amivel párhuzamosan kicsit ki is húzom magam.
- Ha mindenki ilyen könnyedén és gyönyörűen találná meg a szerelmet, én sem lettem volna egyedül 27 évig - csóválom meg fejemet elnéző mosollyal. - A világ ennél sokkal szürkébb, Hargita. Hiszem, hogy meg fogod találni egyébként a szőke hercegedet fehér lovon, csak ne rakd magadra ezt a nyomást, hogy meg is kell - simítom végig tincseit. - Reménytelenül romantikus vagy - nevetek fel halkan. Valószínűnek tartom, hogy többször hallotta ezt már, az is lehet, hogy a legtöbbször tőlem, de hát mit tehetnék? Néha féltem a világtól magától, amikor úgy tud viselkedni, mint egy 6 éves, aki a szivárványon szeretne eljutni az egyszarvúakhoz. Olyan naiv.
Mélyet sóhajtok.
- Lehet vissza kell mennem Finnországba pár napra - hagyok pillanatnyi szünetet, hogy lássam, meghallotta-e egyáltalán szavaimat, vagy éppen a gyógyítónál van fejben, aki a kismama vitaminokat írja fel neki. - Ha visszamegyek, szeretnél eljönni velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ezt már más is mondta - jegyzem meg a nyakam a vállaim közé húzva. Nem feltétlenül gondolom, hogy baj lenne, legalábbis abban nem teljesen értek egyet vele, hogy mennyire szürke a világ. Szerintem csak meg kell találni a szépet mindenben. Legalábbis eddig még mindig sikerrel jártam, most nem akar csak menni, mert még nem látom, mi a jó abban, hogy pontot tettünk két együtt töltött év végére. Értem, hogy jobb, ha sehogy se csináljuk, mint félgőzzel, és rosszabb is lehetne, ettől viszont még nem lesz könnyebb elengedni, csak mert lehetne rosszabb is. Annyi minden kavarog bennem, és mégis, igaza van. Mi lett volna, ha már csak havi egyszer látjuk egymást vagy akkor se? Tényleg reménytelenül lennék romantikus? Azért anyuék mégiscsak három hónap után házasodtak össze és még ma is szeretik egymást, szóval remény mégiscsak van valahol a tündérmesére. A gondolataimat azonban megtartom most magamnak, miközben elkortyolgatom a teám maradékát magam elé bambulva pár pillanatig. Lehet, hogy a romantikus könyvek olvasásból azért tényleg visszavehetnék. Mostanában nem is igazán volt hozzájuk türelmem, ami nem akkora baj. Olvashatok helyettük szakirodalmat. Úgyis végzős vagyok, jobb lesz ez így.
- Ühm... Finnország? - pislogok fel, közben már kiürült csészémet szorongatva, aztán csak még nagyobbra kerekedik a szemem. Elmenni oda? Na tessék, itt is van a szivárvány, rénszarvasokhoz ugyan, de még úgyse jártam ott sosem. - Üh... ühümm - bólintok egy ötéves lelkesedésével. - De csak akkor, ha... utaztál már Hop-hálózattal? Ha még nem tetted volna, elég muris. Mármint nagyon nagylelkű voltál múltkor is a repülővel, de cserébe én meg ilyennel tudok szolgálni. Vagy esetleg zsupszkulccsal, de az eléggé gyomorforgató. Hoppanálni is tudok, de mivel ott még sose jártam, nem biztos, hogy jó ötlet kísérletezni vele. Aztán még kikötünk a... aaa... valamelyik ottani tengerben vagy csak úgy a semmi közepén- részletezem a véleményemet. Már legalább lenyugodtam, és belátom, hogy igaza van, úgyhogy ismét megidézem azt a pillangót. Most már szép bíborvörös, ezüstös-aranyló csillámokkal a szárnyán. Majd ha elfogy a teám, ideje haza is mennem lassan mára, mielőtt Becca is aggódni kezdene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Forgatja kezei közt a készüléket, míg magyaráz, mutogatja rajta a dolgokat Zalánnak. A fiú kommentjét figyelmen kívül hagyja, csak elé tolja a telefont a megnyitott billentyűzettel. Eszébe sem jut, hogy esetleg gondot okoz majd a másiknak használni a telefont.
- Persze. - Flegma természetességgel felel a kérdésre. A matematika vagy fizika nem az ő területe, de annyira még ért hozzá, hogy lássa, milyen bonyolult szerkezeteket képesek összerakni egyes mérnökök. Nem is fejti ki jobban a választ, helyette szel egy darabot a sütijéből, s szájába is teszi azt. Zalán kezét figyeli közben, kezd-e valamit a telefonnal.
Nem gondolja végig, pedig valahol tudja, hogy barátjának épp olyan furcsák a mugli kütyük, mint Ramónának a varázstárgyak. Ő valahol még mindig muglinak érzi magát, s épp ezért furcsa érzést is kelt benne, hogy a levitás úgy beszél róluk, mintha a lány nem tartozna a kategóriába. Még ha ezt nem is fogalmazza meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Picit összehúzta magát ültében a rövid választól, pedig megszokottnak kellett volna éreznie. Egy idő után megunta a telefonnal való babrálást és a másikat kezdte figyelni, hátha le tud valamit olvasni az arcáról. Sikertelenül.
 - Amikor kisebb voltam, anyáék megengedték, hogy játszhassak a szomszédbeli gyerekekkel. Mugli volt mindegyik. Az elején... már amire emlékszem belőle, jól szórakoztunk. Nem éreztem, hogy kilógnék a sorból, tudod? - mesélte halvány mosollyal. - Habár nem is foglalkoztatott annyira akkor még, hogy miben különbözök tőlük. Pár mugli kifejezés, néhány szokás meg hobbi rámragadt. Aztán... - ujjaival tanácstalanul kezdte piszkálni a villáját, amíg kitalálta, érdemes-e folytatnia. - Aztán lecsapódott rajtam a vadmágia. És kezdhettem az egészet előről. Azok a srácok már biztosan furán néznének rám, sokszor meg... - észrevette magát, hogy be sem áll a szája és félve elharapta a végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Álmos zavarba tud hozni. Kínossá vált a jelenet, a meghívás, maga a tény, hogy beültem vele találkozni néhány italra. Az az érzésem támadt, hogy egy olyan ember felé próbáltam nyitni, aki nem volt kíváncsi a társaságomra. Nem értette, mit akartam tőle, és egy olyan szekér után futottam, ami nem vett fel. Jobb lett volna elengedni. Legyinteni, hagyni, hiszen a munkakapcsolat ezek szerint elegendő. Néha még én is hibázhatok. Megértettem őt, mert vagyok ilyen zárkózott általában, és a stílusom is hagy kivetnivalót maga után, ezt aláírom. Mégis a hasonló természet miatt feltételeztem, hogy meg tudnánk találni valahogy a közös hangot. Alapesetben olyan egyedül vagyok, ha nem a magánéletemmel számolok. Ha kötöttem is ismertségeket, különbözőek voltak, némi kompromisszum kellett ahhoz, hogy kijöjjünk, és legalább a társas interakciók iránti halvány, alkalmi lángot kielégítették valamennyire.
- Ja igen... - gondolkodtam el egy pillanatra. Hogy ez eddig nem jutott eszembe, látszik, hogy egy ideje már a kastélyon kívül mozgok, ő meg visszatért oda. - Szóval rá gondolok. Sokoldalú személy - akaratlanul is elmosolyodtam, amint eszembe jutott az az energikusság, amit sugároz magából. Hagytam, hogy az emlékek elöntsenek, amíg Álmos rendelt valamit a pultnál, majd visszarázódtam a kocsmai valóságba.
- Szóval ő és én, együtt vagyunk - nem firtattam, hogy ő hova igyekezett, hiszen simán lehet, hogy csak bizniszelt vele valamit. De talán, ha megosztottam egy ilyen információt vele, akkor ő is jobban megnyílt. - Egészség - megragadtam a frissen hozott pohárkát, a magasba emeltem, és kissé zavartan, a kínos csendtől félve kortyoltam egy nagyot a másik pohárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ó, milyen kis aranyos. Bár mondjuk lehetnék magasabb, csak egy irinyi pirinyóval, de tényleg, és semmi más kívánságom lenne soha többet. Na jó, mondjuk, hogy apa gyúgyuljon meg a rejrélyes és titkolt nyavalyájából.
- Ó, kis bókkirály, hát köszi. Főleg, mert egyet is értek veled, kicsinosodtam. Csak ne találd meg soha a kiskori képeim.- Vigyorgok, majd újabb hatalmas falatot harapok a pizzából. Ami pedig a büntis részt illeti...olyan sok mindent lehetne itt csinálni! De most komolyan, egy klasz aranybánya ez a pizzázó. Mármint ötletaranybánya. Lenyelem a falatot, körbesandítok, majd közelebb hajolok hozzá, és halkabbra veszem a hangom.
- Hát tudod...csak az jutott az eszembe, ha mondjuk egyik álmoskás kis napon, mikor a vendégek bejönnek, a kávék keserűek lennének, hiába főzik frissen. A pizzalisztel valami nem stimmelne, de látható baja persze nem lenne, csak a kész pizzán lehetne észrevenni, mikor beleharapsz. Az ütítők folyton változnának. Mondjuk diétásbó egyszerre csak....agyon cukrozott lesz!-
Nem tartom persze magam nagy mókamájszernek, csak valahogy...hát szóval valahogy jól esik bontani a rendet. A bájitalos mondatom Laci óriási köhögőrohama szakítja félbe, és mit szépítsem, kis híján meg is fullad. Rögtön felpattanok, és közben nyugtatgatom a nem túl szerencsés mondattal. Filmekben láttam? Mert az aztán nagyon hasznos lehet, biztos le is doktorálhatnék. Nem tudom pontosan, mennyire van képbe a mugli dolgokkal, félvérságem okán én azért meglehetősen otthonosan mozgok bennük. Jó, nem mindenben, de mondjuk a mugli könyv és film terén szerintem egész muglis vagyok. Szóval akkor egyik kéz, oké, másik, és egy kettő most!...most! Jesszusom, ha itt halálozik meg, én is kinyírom magam! Ne pánikolj Héli, ne pánikolj, minden menni fog...sima...liba...
a harmadik, vagy a negyedik tüdőpréselés után elengedem, nehogy most meg a szuszt nyomjam ki belőle. Halálsápadtan figyelem, hogy nem e öltem meg. AMint megszólal, hatalmasat sóhajtok, még a szemem is behunyom.
- Hú, basszus, jól rám hoztad a frászt. Szét szedi a kezeim, gondolom jelzésként, nem kér többet ebből a bombasztikus segítségből. Megértem. És bocsi. Őszintén bocsi.
- Ö...Nos..valami Heimlich féle izét. Filmekben láttam. De nem voltam ám biztos benne, hogy sikerül, szóval örülök! Mosolygok most már nyugodtabban, elmúlt veszély, Laca él, és én sem lettem gyilkos. Végülis..nem rossz nap. Mondhatni úgy is, sikeres.
- Á, testőrnek nem tudom jó lennék e. És meg ne haragudj, de nem hiszem, hogy álmaim állása lenne a testőrödnek lenni. A pizzámból pár csak pár falat van, igyekszem én is végezni, és nem megfulladni.
- Persze, mindárt végzek...4 falat és mehetünk. Azt hiszem, visszamegyek a klubhelyiségbe erre a nagy ijedtségre. Talulok azt hiszem, attól megnyugszom.