Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865238#post865238][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:20[/b][/url]

Ez... ez a reggel sokkal érdekesebb már most, mint hitte. Mindenre fel volt készülve, de erre nem. Így nem tud uralkodni magán, röviden és teljesen őszintén felröhög.
Ez most teljesen komoly?
   -  Figyelj Vick, lehet, hogy tőlem hallod először, de ezért nem kellett volna országot váltani. Lehet, hogy az anyád vagy a nagyanyád nem reklámozta, de a hűség egy elég túlértékelt virtus. Ha gondolod, elviszlek valahová és negyed óra alatt találsz valakit, akit hazavihetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865239#post865239][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:27[/b][/url]

- Nem fogom megcsalni a férjem - kerekedik el a szemem. Már-már fel is háborodok, részben a neveltetésnek hála, mert mióta az eszem tudom, tudom azt is, hogy egy nőnek nem lehet mindent, amit egy férfinek.
- Találtam valamit, ami kizökkentett a fásultságból. Érted? Huszonhárom évesen belefásultam egy házasságba, és elegem lett. Nem kell mintacsaládnak lennünk, nem is kell a társaságom keresned, ha nem szeretnéd, de kérlek... elégedj meg annyival, hogy a jelenlétemnek semmi köze hozzátok, és tudjunk élni egymás mellett - más vágyam igazából nincs. Nem mondom, hogy nem örülök a társáságnak, vagy nem lennék boldog attól, ha családnak legalább minimális látszatát keltenénk, de nem fogok erőszakoskodni, és ráaggatni magam másokra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865240#post865240][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:35[/b][/url]

Adél ezt imádni fogja - ez a gondolat, ami felötlik benne. Szinte látja a felesége felderülő arcát, amikor elmeséli neki ezt a beszélgetést és már-már hallja is a válaszát: tényleg ezt válaszolta? Ezekkel a szavakkal, hogy nem fogja megcsalni? Jaj, szegény, naiv lány...
Adél megközelítőleg sem volt szúz vagy szűzies, amikor elvette, mi több, terhes volt a tanárától, ezzel pedig mindketten tisztában voltak. Ő Júliába volt szerelmes akkoriban, ez is nyílt információ volt közöttük, így hát a hűség sosem került be igazán a szótárukba.
   -  Jól van, jól van - emeli fel a kezeit jókedvűen. - Én nem fogom elrontani a játékodat. De ha meggondolnád magad, vagy ha azt akarod, hogy a férjed odáig legyen érted, szívesen keverek valamit az italába és le sem tudod rázni majd. Legyen ez az én üdvözlő ajándékom. Csak küldd a Pubba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865242#post865242][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.07.09. 10:43[/b][/url]

- Ha nem bánod, azt a Pubbot én is megnézném. Még sose jártam olyan helyen - felcsillan a szemem, hisz még diákéveim alatt is maximum a Szárnyas Vadkanig jutottam el, ott is egy vajsört ittam csupán. Nagyon sok minden kimaradt az életemből, és bár magamnak se vallanám be, de néha azért nem jó.
- És szívesen látom erre Adélt is - kelek fel, miután az órámra pillantok.
- Az ajándékod pedig köszönöm, és észben tartom. Viszont ne haragudj, nyitnom kell. Tényleg nem kérsz semmit? - teszek azért még egy próbát, hátha, közben szólok Dorukéknak is, hogy idő van, természetesen törökre váltva, hisz ők csak úgy értenek. Már csak makacsságból se hajlandóak fordítóbűbájt használni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=865243#post865243][b]William Martin Krise - 2023.07.09. 10:57[/b][/url]

Még sosem járt pubban. Meg kell zabálni. Akár egy üres vászon. ha tényleg ilyen naiv és burokban nevelt ez a lány, a valóság percek alatt fel fogja zabálni; neki pedig tényleg nincs ellenére, hogy ezt végignézze. Lehet, hogy túlságosan negatívan állt hozzá, és tényleg van pozitívuma annak, hogy a rokonai a környékre költöznek, hiszen tényleg kevésbé unatkozik azóta. Esther, amikor hazafelé követi az utcán, lefoglalja a különben unalmas délutánjait, Vicky pedig, ki tudja mennyire lesz szórakoztató, amíg végigbukdácsol az önismereti kalandjain.
   -  Nem, nem kell semmi - válaszol és ő is feláll. - Átadom neki. Ha unatkozol, ugorj át valamikor, Esther tudja, hol lakom.
Nem fűzi tovább és nem húzza el ennél jobban a látogatást. Visszatolja a székét, majd egy szórakozott intést követően megfordul és kisétál arról, amerről jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866517#post866517][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.02. 19:13[/b][/url]

- Voltaképp attól tartok kicsit, hogy ezt majd egy újabb török hódítási kísérletnek tudják be - mosolyodok el, hisz az aggályom nem valós, csak viccelődni próbálok. Nem tervezek honfoglalni, sem világot uralni, csak találtam valamit, ami talán ki tud rángatni abból az állapotból, amibe kerültem.
Biccentek csupán, hisz tudom, hogy Esther is csak a formalitások miatt jegyzi meg, mennyire hiányolja a férjem. Nem, már nem érzem rosszul amiatt, hogy nem látható rajtam fizikai jele a hiányának. Mi több, valahol még jobb érzés is, hogy nem bújik egyik sarokban sem. Amúgy sem Ő volt a társaság lelke, minden egyes rokonomról megvolt a véleménye, amit egy-egy közös partin nem is félt megosztani velem.
- Ne mondj ilyet. El kell gondolkodnom, mi van a mostani pasikkal... Eltipeg előttük egy ilyen csoda, és még mindig egyedül van? - rázom a fejem ellenzően, de őszintén. Esther ritka szép, szóval fogalmam sincs, az itteniek hová tették a szemüket.
- Őszintén? Nagyon remélem, hogy nem. Neked örülök, de.... szeretném, ha ez a hely Krise mentes lenne - harapom be az ajkam, és csak halkan osztom meg vele, mintha tartanék attól, nagyi radarjai üzembe lépnek, és megjelenik, mint a falra festett ördög. Nem, félreértés ne essék. Egyszerűen imádom őt, de... ez akkor is a saját kis helyem, ahová nem fér be a nagyi, és minden más, ami vele jár. Hiszen... pont ezek elől menekültem ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866521#post866521][b]Esther Rebecca Krise - 2023.09.02. 19:41[/b][/url]

- Vagy török, vagy Krise, nem vagy könnyű helyzetben.
Bogolyfalván hosszú idő után megint sok Krise van, ezt pont Sammy néni mondta nem is olyan régen. Ő már olyan régen Radetzky feleség, hogy az ember nem is feltételezi, hogy hajdan Krise volt. Azt mondja, néha ő maga is elfelejti. Megtanult magyarul, nem hord fordítógyűrűt sem már. A világ változik, és talán egy nap én is ilyen leszek, találok egy rendes férfit, aki engem akar, és idővel annyira természetes lesz az, hogy az ő nevével azonosítom magam, hogy el is felejtem, Krise voltam egykor.
- Talán van bennem valami ijesztő.
Vonom meg a vállaimat finoman, és egy-egy ilyen alkalommal felötlik bennem, hogy Carlos látott valamit velem kapcsolatban, ami megrémíti, de amit nem mondhat el. Ez olyan jós dolog biztos. Talán a halálomat látta? Ezt tippelem a leginkább, hogy nem is olyan sokára meghalok, és bármennyire is vonzódunk egymáshoz, ő nem akar érzelmileg erősen sérülni. Nem hibáztathatom érte, fiatal még, miért is roppanjon össze. Mindig megfogadom, hogy távol tartom majd magam tőle, de aztán újra és újra mellé sodor az élet, a hónapok pedig telnek, anélkül, hogy bármerre is erősen mozdulnánk. De a barátságunk úgy vélem, hogy erősödik, hogy minden alkalommal egyre erősebbé válik.
- Megértem. Szóval azt mondod, hogy gyorsan keressek valakit, aki elvesz, felveszem a nevét, és akkor aggodalom nélkül járhatok ide?
Kérdezem mosolyogva, mert tudom, hogy nem így gondolta, de nem tudom megállni, hogy ne reflektáljak.
- Mennyire vagy szabad? Egyszer átjöhetnél hozzánk. Gitta biztos örülne neked. Szervezhetnénk lányos estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866523#post866523][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.02. 20:02[/b][/url]

- Még szerencse, hogy mind a kettő imádok lenni.
Világ életemben büszke voltam arra, hogy félig török vagyok, hogy két kultúrában is otthonosan mozgok, pedig azok nagyon is eltérőek, ahogy amiatt se sírtam sose, milyen családba születtem. Tudom, hogy a családját nem választhatja meg az ember, de tudom azt is, hogy Kriseknél vannak sokkal rosszabb hírrel rendelkező családok is, na meg... elég csak a férjem nevére nézni, hogy tudja az ember, ott sem feltétlenül idilli egymás nyakába borulások szoktak történni. Mindezekkel együtt is csak azt tudom mondani, lehetne ennél sokkal rosszabb életem is.
- Hacsak a vezeték neved nem az. El nem tudom képzelni, mi ijesztő lehetne benned - rázom a fejem természetesen, mert ezt a gondolatot én már csírájában vetném el. Aki Esthert ijesztőnek hiszi, nos... ő még nem találkozott a "kemény" maggal.
- Sokkal inkább gyorsan keress valakit, akit szeretsz, és aki megérdemli azt, hogy lemondj a saját nevedről, és felvedd az övét, aztán mosolyogva, boldogan gyere ide - nem csak Esthernek mindenki másnak is ugyanezt kívánom különben. Én már tudom, a házasság mennyire túl van misztifikálva, és egyébként az, hogy gyűrű van ujjadon legalább annyira tud korlátozni, mint szabaddá tenni. Tudom azt is, lett volna választásom, hadakozhattam volna, de akkor esély sem lett volna arra, hogy most itt állok a saját éttermem közepén. Még most is azt tudom mondani, megérte.
- Tekintve, hogy Anthony nem igazán rajongott azért, hogy Magyarországra jöjjek, és itt vagyok... - tárom szét a kezeim úgy érezve, nem kell befejeznem a megkezdett mondatot.
- Ugyanezt akartam javasolni én is. Van egy házam. Egy olyan amit imádok, udvarral, kis tóval és rengeteg növénnyel - teljesen fellelkesedek, hisz sose vágytam kúriába, főleg nem egy olyan búskomorba, mint ami otthon Angliában van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866540#post866540][b]Esther Rebecca Krise - 2023.09.03. 05:52[/b][/url]

Udvariasan elmosolyodok arra, hogy mind a kettő szeret lenni. Remélem egy nap majd én is megtapasztalom ezt, és nem élem meg teherként, hogy Krise vagyok. Sőt, nem is a Krise a probléma főleg, hiszen a nagypapám neve, sokkal inkább az, hogy a nagymamám unokája vagyok, aki olyanná formált, mint amilyen ő maga is. Nem akarok a nagyi lenni, és talán ez ijeszt meg. Az pedig még ijesztőbb, ha belegondolsz, hogy a nagyidnak öt gyereke volt, és neked is öt gyereket jósoltak gyerekként, és, hogy te az első embernek, aki iránt szerelmet érzel szintén öt gyereket jósoltál. Csak az az egy vígasztal, hogy pocsék jós vagyok, és titkon remélem, hogy Gitta is.
- Én sem, de reméljük, hogy bármi is az, hamarosan köddé válik. Jó lenne megélni azt a képet, amit az előbb lefestettél. Találni valakit, aki miatt érdemes lemondani a nevemről.
Nem mondom, hogy nem csináltam ilyet, hogy tanulás közben a lap szélére nem került fel az, hogy Esther R. Moreno de Aranda, de annyira zavarba jöttem a látványától, hogy gyorsan el is égettem. Viszont hosszan gondolkoztam rajta, és tetszett, nagyon is tetszett.
- Majd megbékél. Biztos vagyok benne, hogy szeret téged, csak rajta is nagy a nyomás. Mintha a mi generációnknak egy kicsit minden nehezebben menne. De lehet, hogy amikor ők voltak ennyi idősek, nekik se volt jobb, csak arról elfelejtenek beszélni.
Gondolkozom el, de a végére mosoly szökik az arcomra, eszemben sincs sajnáltatni magunkat, hiszen így vagy úgy, de mind sikereket értünk el az elmúlt időszakban.
- Ez nagyon jól hangzik! Melyik utcába költöztetek végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866985#post866985][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.12. 18:14[/b][/url]

Nem igazán szokott alkalmakra ajándékozni, sokkal inkább random teszi, hiszen miért is ne lenne jó erre bármelyik teljesen átlagos nap? Aki fontos, az mindig fontos, nem igaz? Most éppen ennek szellemében Zenkőnek keres valamit, aminek igazán örülne és még hasznát is veszi, így tévedt a Pillangóvarázsban. Egy kezén meg tudja számolni egyébként, hogy mióta először betette a lábát Bogolyfalvára, hányszor is járt itt, úgyhogy nem is igazán ismeri ki magát a teázóban. Ráadásul, mint aki inkább iszik kávét, vagy alkalmanként alkoholt, a teák között sem, ezért kissé tanácstalanul néz körbe, amint besétál. A talárját már csak lazán a karján lóbálja, így némileg gyűrött ingben és térdénél szakadt farmerben lép be, hátizsákja bal vállán lóg. A talárt gondatlanul csavarja össze és gyűri mindjárt a táskába, majd igyekszik felmérni a terepet, hogy rájöjjön, egyáltalán jó helyen keresgél-e, akad-e itt tea nem csak bögrében vagy ki tudja, éppen bögre, Zenkőnek úgyis irdatlan nagy gyűjteménye van. Ha talál olyat, ami még nincs a szekrényben, akkor annak is biztos örülne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866987#post866987][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.12. 18:23[/b][/url]

Csupán pár perccel Álmos előtt loholtam be, mert a tanár ráhúzott az órára. Kicsit mindig félek attól, hogy mi fogad, mert a rokonaim képesek eladni, felgyújtani, összezúzni ezt a helyet hamar, ha elkapja őket a gépszíj.
Azt sem feltétlenül igaz, hogy csak a görögök, meg az olaszok hangosak, hisz a török halandzsától is ugyanúgy zeng az egész hely. Kénytelen vagyok én is így beszélni velük, mert fordítógyűrűt nem hajlandóak használni, azt meg személyes sértésnek vennék, ha felhúznám. Ezért is esik meg, hogy mikor nagy nevetések közepette kitekintek, és meglátom a fiút a kastélyból, óhatatlanul jönnek a szavak.
- Merhaba. Nasıl yardımcı olabilirim? - a vak is látja, hogy ez reflexből jön, a két anyanyelv egyik hátulütője, de szerencsére gyorsan észbe kapok, és korrigálom magam.
- Akarom mondani, szia, miben segíthetek? - pislogok rá, még egy halvány mosolyt is megeresztek, mert nem lenne jó emiatt vendéget veszíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866988#post866988][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.12. 18:33[/b][/url]

Látni rajta, hogy egyáltalán nem mozog itt otthonosan. Miután felméri a terepet, végül megközelíti a pultot, ahonnan egy számára ismeretlen nyelven szólnak hozzá. Kissé megemeli a szemöldökét, de még mielőtt visszakérdezhetne, már magyar szavakat hall. Utóbbiak alapján pedig feltehetőleg az ismeretlen nyelven is ugyanezt hallhatta, ha hihet a lánynak. Aztán ki tudja, hiszen kukkot sem értett azokból a szavakból azon túl, hogy biztos benne, kérdést intéztek hozzá.
- Helló - köszön vissza, bólogatva már közben, hogy bizony, lehet neki segíteni. Úgy bizonyára egyszerűbb lesz megtalálnia, amit keres, bár még pontosan azt sem tudja, mit is keres. Remek kis küldetés ez ma délutánra. - Aha. Van bármi különleges teátok vagy valami egyedi bögre esetleg? Vagy hol találhatnék ilyet, ha itt nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866989#post866989][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.12. 18:42[/b][/url]

- Ne haragudj, a nyelvekkel még hadilábon állok. Ez van, ha törökök a rokonaid, te magad angol is vagy, de magyarul kell megszólalj - sóhajtok fel, mentegetőzve persze, hisz közben már ott a másik gyűrű is az ujjamon, az ami segít fordítani.
- Hmmm... nem tudom, mi számít különlegesnek. Mi török teát tartunk, ami nagyban eltér a magyar, vagy angoltól. Kezdve azzal, hogy ebben isszák - kapok le mögülem egy poharat, és elé is teszem.
- Persze van ebből díszesebb változat is, de a főzése is kicsit körülményes - egyelőre úgy hiszem elég ennyi.
- Ha gondolod, megkóstolhatod, épp most fől le egy adag - mit számít, hogy amúgy meleg van. Jó török szokás, hogy bármikor képesek vagyunk egy jó teát inni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866991#post866991][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.12. 19:15[/b][/url]

Megvonja a vállát. Nem történt semmi. Vele is előfordul néha, amennyiben valamelyik nyelvre kicsit több ideig van szüksége, mint a többire, ez még nem világvége. Tulajdonképpen még az is megfordul a fejében, hogy rákérdezzen, milyen nyelv volt az, de a válaszból kiszűri, hogy bizonyára török, így inkább a lényegre tér. Vagy teát vagy bögrét venne, amelyikből éppen van különlegesebb, ha már ajándék lesz. A nővére biztos mindkettőnek örülne.
- Hm, érdekes - állapítja meg szemügyre véve a poharat, aztán meg is rázza a fejét hevesen. Csak akkor teázik, ha beteg, szóval ez most inkább felejtős.
- A nővéremnek lenne. Ő szeret teázni, meg a bögréket is gyűjti... meg a zoknikat - dünnyögi a végét mellékesen, már csak az orra alá, hiszen Zenkőnek valóban bögréből és zokniból van hatalmas gyűjteménye, mintha csak éppen felszabadított manókból tervezne sereget szervezni. - Eredetileg amúgy olyasmire gondoltam, mint azok a virágok, amik kinyílnak a teában, de ez is érdekesnek tetszik. Nem vagyok nagy teázós, szóval te milyet ajánlanál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866993#post866993][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.12. 19:40[/b][/url]

A gyűjtögetésen elgondolkodok kicsit, majd kérek egy pillanat türelmet, míg elszaladok, csak hogy aztán egy igazán különleges csészével térjek vissza.
- A nagyapám öccse készíti őket, szóval garantálom, hogy egyedi. Ez talán tetszene is neki, mellé meg van kóstoló csomagunk, mármint a teákból, hátha egyszer kipróbálná - lelkes vagyok, egyrészt mert szeretem mások problémáit megoldani, másrészt mert jól esik a gondolat, hogy magyar háztartásban van török tea. Apró lépések.
- Fekete, zöld tea? Én a feketét szeretem. Egyébként felér egy kávéval, vagy kettővel, mert bivaly erős. Százfokon forró vízen áztatják a leveleket egy ilyen kétrészes teafőzőben, és 20-30 percig, azért ilyen kicsik a csészék. Ha tejjel iszod, berágnak, szóval a cukrot ajánlom, de vannak már ízesített teáink is. Oké, én félig török vagyok, szóval tartom a hagyományokat. Aztán meg... ha nem vagy hozzászokva, úgyse érzel belőle semmit, mert leégeti a nyelved - teszem hozzá, most már egy szélesebb mosoly kíséretében, hisz így már láthatja ő is, nem veszít vele semmit, ha megkóstolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=866997#post866997][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.12. 20:52[/b][/url]

Türelmesen vár addig is, amíg a lány egy pillanat türelmet kérve elszalad valamerre, aztán még ő is megbámulja a csészét, amivel visszatér. Úgy érzi, ez igazán tökéletes lesz, Zenkőnek mindenképpen tetszeni fog szerinte.
- Az biztos. Szerintem ezt kérem is - válaszolja határozottan. Ez eldőlt, kell az a csésze. Nagyon szépen van megmunkálva, azt máris szemrevételezi és ha a lány engedi, még közelebbről is szívesen megnézi.
- Gyönyörű munka - jelenti ki aztán, szája szegletében kósza mosollyal, miközben még mindig a csészét bámulja. A kóstoló csomag említésére elsőre oda sem figyel, már csak arra kapja fel a fejét, hogy van fekete meg zöld tea is a felsorolás alapján.
- Öhh... szerintem legyen a zöld, nem annyira szeret pörögni - feleli aztán a kezdeti határozatlanság és némi töprengés után. Zenkő inkább a nyugalomra törekszik, mint arra az állandó aktivitásra, amire viszont ő hajlik. A zöld tea valahogy jobban illik hozzá szerinte. Aztán legfeljebb az derülhet ki, hogy hatalmasat tévedett. - Csészétek mindig van? Esetleg lehet találkozni valamikor azzal a nagybácsival, aki ezeket készíti?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=867000#post867000][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.12. 21:28[/b][/url]

Büszke mosoly terül el az arcomon, mikor látható jelei lesznek annak, beletrafáltam. Mit is mondhatnék, nagy rutinom van már az ajándékozásban. Annyi rokon és családtag mellett nem is csoda, én pedig mindig szeretek mindenkinek valami egyedit adni.
- Parancsolj - tolom oda elé, így egyszerűen. De aztán mégis sóhajtok egyet.
- Sajnos csomagolásra nem készültünk, ezt pedig nem lenne szép egy papírzacskóba rakni. Mennyire sürgős? Mert nagyon szívesen szerzek mellé neked egy tárolót - igazán nem nagy dolog, örülök, hogy láthatóan neki is tetszik. És tudom, hogy Kazim bácsi is nagyon örülne, ha ezt látná.
- Rendben, máris - most nem megyek el, csak lépek párat, hogy az ajtó mögött lévőknek mondjam el, mit szeretnék, természetesen törökül. Nem is kerül sok időbe, unokabátyám meg is jelenik a dobozzal, ami gondosan el van látva a Pillangó cégérével - kell a reklám -, és leteszi a pultra, egy merev biccentés kíséretében.
- Akad még, igen. És az attól függ, mennyire szeretnél. Sajnos nem ápol jó kapcsolatot a magyarokkal, de otthon Törökországban, szinte bármikor - mosolyodok el, kissé bocsánatkérőn pillantva rá, de a múltat figyelembe véve, annyira nem meglepő, hogy ódzkodik még Bogolyfalvától is.
- Oh, Victoria Rosier-Krise, állok rendelkezésedre - jut eszembe, hogy nem feltétlenül tudja mindenki, ki is vagyok én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=867024#post867024][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.13. 20:46[/b][/url]

- Oké. Nem kell most azonnal - válaszolja, nem fejtve ki, hogy ez úgyis csak random ajándék egy random napon, nincs hozzá határideje. Az ő logikája szerint ez egyébként is evidens lehet abból, ha nem sürgeti a dolgot, mintha tegnapelőttre kellett volna.
- Tényleg nem sürgős, ráér az is a csészével - közli megvonva a vállát. Már így sem telt egy teljes délutánba, hogy találjon valamit, ami szerinte tetszene Zenkőnek is, úgyhogy bár ezt nem szokása mondogatni, mégiscsak hálás a kapott segítségért.
- Na és a bolgárokkal is? - kérdezi meg mintegy mellékesen. Nála ez amúgy is több tényezős dolog, akad miből válogatni, ha az segít a dolgon. Meg amúgy is, egy próbát mindenképp megérne, ha alkalom akadna legalább egy beszélgetésre, mert ilyen szép munkát azért egészen ritkán látott még eddig.
- Nem dől össze a világ tőle, ha nem a válasz, de kifejezetten szép munka, kíváncsi lennék, hogyan készül - magyarázza, miért is tette fel a kérdést, majd bólint a név hallatán. Krise. Ezt a nevet ismeri.
- Te is Esther rokona vagy? - kérdezi, ha már akad egy ilyen nevű évfolyamtársa. Különösebben nem ismeri, csak vizsgákon szokta látni főleg, de hát elsősorban magántanulóként amúgy se nagyon ismerkedik. Igaz, ha nem az lenne, ez a helyzet akkor sem lenne más. Bűbájtanra meg gemmológiára például így is bejár, aztán mégis szinte csak a tanáraival kommunikál.
- Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be aztán ő is, ha már a lány elárulta a nevét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=867026#post867026][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.09.13. 21:09[/b][/url]

- Kazim bácsi odalesz. Öhm... egyet tudnod kell. Van egy nagyon régi elve, ami mellől nem tágít. Szentül vallja, hogy amint beárazol valamit, el is veszti az értékét, szóval nem kérhetek érte pénzt, és nem is szívesen tenném. Amúgy nyugdíjas, és nem ebből él meg, ez csak hobbi... engem mindig ellát egyel, akárhányszor hazamegyek - mesélek mosolyogva, mert nekem ez már igazán nem újdonság, ahogy az sem, teljesen felpakolva hagyom magam mögött Törökországot, és a férjem mindig morog miatta. Nem, ő nem szívleli a családom azon felét.... sem.
- Azt nem tudom, de szerintem velük nincs baja. Bolgár vagy? Ahhoz képest durván jól megy neked a magyar - igen, meglepődök, de pontosan ezért szeretek annyira itt. Sok nemzetiségű ember, és mellettük elférek én is.
- Ó, miért nem ezzel kezdted? Te leszel az embere. Lehet még ide is tudom csábítani. Mi már annyiszor hallottuk, hogy a könyökömön jön ki, de Merlin a tanúm rá, nem tudnám elmondani, de még csak megmutatni sem. Ha már készíteni kell valamit, akkor én inkább agyagozok - azt nem teszem hozzá, hogy nem csak akkor, hisz egyszerűen szeretem ott kiadni magamból a feszültséget, utána meg festegetni, de nyilván ez is egy olyan elfoglaltság, ami nem méltó hozzám.
- Az unokanővére. Az én édesapám török, anyu Krise. A férjem pedig Anthony Rosier - óvatosan megyek bele, mert be akarom foltozni az esetleges lyukakat, de tartok tőle, hogy a férjem neve ismerős, és ő sincs róla túl jó véleménnyel, ahogy sokan mások sem.
- Madlen nagyi tizenhat évesen hozzáadott - ezt sem olyan, amit titkolnék, nem is tudnám, hisz akkor nagyon sokat foglalkoztak vele, mint ahogy Krisekkel szoktak egyébként is.
- Az Ohrdiszki még ismerős is - ráncolom a homlokom, és ahogy kiér a teám, beleteszem a két szem cukrot, és kavargatni kezdem.
- Tényleg nem akarod megkóstolni? Még az illata is Isteni - annyira nem akarok tolakodó lenni, de nem én lennék, ha nem tennék még egy próbát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=867054#post867054][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.09.14. 21:44[/b][/url]

- Hmm... és mi lenne, ha elcserélnénk, mondjuk... - szólal meg, közben már a hátizsákjában kotorászva. Kisebb dobozt vesz elő a belegyűrt talár alól, amelyet a pultra tesz, majd abban tovább keresgél, mígnem egy nyakláncot húz ki belőle. A vékony fémlánc végén aprólékosan megmunkált, vékony hold ölel körbe egy gömb alakúra csiszolt, szivárványosan csillanó opált.
- Terv szerint egyetlen emléket őrizne, de mivel nem megrendelésre készült és még nem sikerült megbűvölni, ez alku tárgya lehet - magyarázza, miközben a lánc ujjai között finoman kileng még pár pillanatig.
- Félig - válaszolja aztán arra, hogy tényleg bolgár-e. Nem áll szándékában ennél tovább fejtegetni ezt a kérdést, de szerencsére nem is kell, mert úgy tűnik, hogy egyébként is megtalálta az igazán meggyőző érvet.
- Nem gond, ha nekem kell utazni - feleli megvonva a vállát. Törökországban még úgysem járt, és legfeljebb még Adelinát is megkérdezi, nincs-e kedve csatlakozni pár napra egy ilyen útra. Biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a rövidre fogott családfát, minderről továbbra is csak Esther neve mond bármit, mert évfolyamtársak lévén akadt már közös vizsgájuk. Ismerni ennél jobban őt sem ismeri. A kötelező házasság említésére elhúzza kissé a száját, de nem érzi, hogy bármi alapja lenne ezt kritizálni, így inkább nem mond semmit. Nem az ő dolga.
- A Bagolykőből lehet, bár csak bűbájtan és gemmológia órákra járok be rendszeresen - veti fel, hiszen ez talán szolgálhat némi magyarázattal, aztán ki tudja. Nem biztos, hogy ez a jó válasz egyébként is. Megrázza aztán a fejét a kérdésre válaszul. - Komolyan nem teázok, inkább kávét iszom, de az illata tényleg jó. A nővéremnek tetszeni fog.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=868766#post868766][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.23. 16:24[/b][/url]

- Semmi szükség rá, tényleg - hárítom gyorsan, de a határozottságom csak meginog, mikor meglátom a láncot. Nem, eszembe se lenne ilyen cserébe belemenni, de... tetszik, túlságosan is tetszik, így sóhajtok egy nagyot.
- Legyen. Ha meg is tudod bűvölni, azért szigorúan fizetek - szögezem le a feltételeket a rellonosnak, és ebből nem engedek ám. Aztán meg már nyújtom is a kezem, hogy ha megkapom, közelebbről is megnézhessem.
- Ez gyönyörű. Barátnőnek? - ráncolom a homlokom, mert ha így van, akkor nem értem, miért mondana le erről a csésze miatt.
- Én is félszerzet vagyok. Félig török, félig angol - mosolygok rá megértőn, de nyilván nem feszegetem, hiába érdekel. Egyszerűen jó érzés hozzám hasonlókkal találkozni, akik valahogyan kilógnak a sorból.
- Ez esetben a szünetben megejthetjük - úgyis terveztem ellátogatni, az ottani családomról meg tudom, hogy jól fognak viselkedni, nagyon adnak a látszatra, és szeretik a vendégeket is.
- Uhh, én is felvettem. Meghúztak - vallom be még mindig szomorúan. Innen jöttem rá, hogy teljesen nem vagyok kompatibilis azzal a tárggyal, amit sajnálok, mert a kövek is olyanok, amikről szívesen olvasok, de ennyi.
- Jó, esetleg talán kávéval is tudok szolgálni. Rendes presszóval. Nem mondhatod el senkinek, mert beperellek hitelrontásért... viszont napindító, és anélkül tényleg egy sárkány vagyok - osztom meg vele a bizalmas infót, amivel természetesen nem vágok fel, főleg nem itt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=868776#post868776][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.10.23. 19:24[/b][/url]

- Csak azért nincs még megbűvölve, mert nincs kész - válaszolja, megakadva a számára fontos felénél az iménti kijelentésnek. Meg tudja bűvölni, ez nem tudás kérdése, pusztán csak félkész még a tárgy. Igaz, a lánynak nincs honnan tudnia, hogy amúgy is ilyeneket készít, amikor éppen ideje engedi, mert nem szokta különösebben reklámozni. Nincs már annyi ideje, hogy igazán komoly megrendeléseket vállaljon, mint a birtokon, ezért csak alkalom adtán alkot ezt-azt, ha ideje engedi vagy ha ismerősök, barátok, rokonok kérik kifejezetten. A fizetségre pedig ráér még visszatérni, amennyiben még ragaszkodna ehhez a lány akkor is, ha ténylegesen elkészül az ékszer, de ha nem, azt is aligha fogja különösebben bánni.  
- Csak úgy - feleli, elengedve a láncot, ha már a lány az ékszer után nyúl. Nyugodtan nézze meg közelebbről. Ezt most tényleg leginkább csak azért alkotta, hogy valamit kezdjen az opállal, amit csak a por lepett már egy ideje. Addig is visszagyömöszöli a talárját a táskába.
- Ahhoz képest te is, vagy fordító varázstárgyat használsz? - kérdezi meg mindenféle köntörfalazás nélkül. Az iskolától ő is kapott egy gyűrűt, de csak megnézte közelebbről, mert érdekelte, hogyan is működik pontosan. Volt olyan szerencséje, hogy az apja magyar, itt pedig mindennap használja is, még arra sem kényszerül, hogy esetleg románul intézkedjen.  
- Rendben - helyesel azonnal, nem kell neki kétszer mondani. Már kellőképpen felkeltette az érdeklődését a csésze, egyáltalán nincs szükség győzködésre vagy további reklámra.
- Hivatalosan magántanuló vagyok - mondja. Talán ez a különbség, bár mindjárt kiderül, ha a lány megosztja ő is az-e. Neki is kérvényezni kellett mondjuk, de mivel a Minisztériumnak dolgozik egyébként, talán ez elég meggyőző érv volt amellett, hogy nem tud minden órán jelen lenni. Nem is akart amúgy sem, de ez aligha győzné meg az iskola vezetőségét bármiről is.
- Tőlem biztos nem tudja meg senki - válaszolja komolyan. Az amúgy is kérdés, kinek mondaná el, talán Zenkőt kivéve. - Sárkány? Rellonos vagy amúgy is? Vagy csak a házisárkány jön ki?
-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869581#post869581][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 21:35[/b][/url]

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869582#post869582][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.22. 21:45[/b][/url]

Visszatértem után első dolgom volt Reiner karjaiba vetni magam. Beszívni az illatát, hagyni, hogy szívem heves dobogása csillapodjon, majd ismét gyorsabban verjen, hogy mosolyom ne lankadjon, hogy a boldogság átjárjon. Elmondhatatlanul hiányzott. Az elmúlt pár napot nem tudtam volna nélküle eltölteni, de nem telt bele sok idő, míg visszatérésem futótűzként ment végig a falun - az első jelentkező sem váratta magát sokáig, hogy igényt tartana a társaságomra. Hargita üzenete ugyan nem lepett meg, de valahogy rossz érzést keltett bennem. Ugyan nem akarództam elhagyni Reiner három méteres körzetét még sokkal tovább, de... muszáj volt mennem.
Belépve az étterembe, legalább az azonnal feltűnt, hogy a tömegtől nem kell félnem. A tekintetet kereszttüzében keresem kékjeimmel Hargitát, és mikor megtalálom, könnyed mosoly lesz arcomon.
- Szervusz kedves - simítom végig haját, utána veszem le kabátomat, terítem a székre, majd ülök le. Ekkor szúr szemet az igen élénk színű pillangó - igazán gondolhattam volna már az ajtóban, hogy ő lesz az én emberem, ha feltűnik előbb. - Min ügyködsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869584#post869584][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869585#post869585][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.22. 22:22[/b][/url]

Mikor a pillangók nekem repülnek, szemöldököm rebben meg meglepetésemben. Emelném már kezemet, hogy elhessegessem őket, mert mindennek van határa, és ők ezt átlépték, de inkább a bocsánatkérésre reagálok: fejemet csóválom meg elnézően.
Szám elé kapom kezemet, nehogy felnevessek a csálé szó használatán. Torkomat köszörülve moderálom meg magamat, mert az eddig is igen szétszórt lány, most csak még inkább annak tűnik, és véletlen sem szeretném tetőzni ezt. Elég rápillantanom az erőltetett mosolyra.
- Gratulálok! - hangomból egyértelműen kihallatszik az őszinteség, hogy órát tart. Nem tudom, tartott-e már, de elnézve a majdnem üres lapot, lehet nem az elsővel kellene felsülnie.
- Tudok hozni magamnak - állítom le, mielőtt kézen állva menne a pulthoz, amennyire szanaszét van most. - Iszol még egyet, mielőtt rákérdezek, mi történt? - adom meg a lehetőséget arra, hogy itt maradjon és összeszedje a gondolatait, amíg én hozom az italokat. Az asztalra támaszkodva már állok is fel lassan, de a választ megvárva megyek a pulthoz, ahol leadom a rendelést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869595#post869595][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:39[/b][/url]

Majd csak tökéletesek lesznek a pillangóim, mire végzek, most azonban még messze nem azok. El is tüntetem őket, miután bocsánatot kérek, noha az még nekem sem teljesen egyértelmű, hogy ez most a szétszórtságom vagy a pillangók miatt tűnt fontosnak. Valamiért mindenesetre annak éreztem és ráhagyom, miért is fogadja el.
- Köszönöm - válaszolok egy nagyon enyhe kérdő hangsúllyal mégis, mert nem igazán látok okot arra, hogy bármiért is gratulálni kelljen nekem, de azért gyakorlatilag elfogadom. Odébb tolom a hattyút kicsit, a többi lappal együtt, és már neki is indulok, hogy teát hozzak, mintha csak otthon lennék. A helynek mondjuk van egy olyan aurája, mint a családi eseményeinknek otthon, Londonban, de nem vitatom végül, hogy itt igazán tud ő is hozni magának, ha akar. Kicsit feljebb próbálom húzni a cipzárt a melegítőfelsőmön, ám már nem lehet hová, úgyhogy megpiszkálom a kis fogantyúját, majd oda-vissza húzom úgy öt centin kétszer is. Kár, hogy zavar a recsegő hangja, mert amúgy olyan jó kis monoton tevékenység lenne, amivel lefoglalom magam kicsit. A kérdése hallatán viszont már inkább a bögrémet húzom magam elé, ami még mindig félig van teával, amint az kiderül számomra is belepillantva. Kihűlt ugyan, ez viszont nem jelenti, hogy ne innám meg még. Ez a menta hidegen is finom.
- Van még, majd talán később - teszek helyzetjelentést. Amíg elsétál a pultig, megengedek magamnak egy nagy sóhajt, remélve, hogy attól jobban egyben lesz a fejem. Mély levegőt veszek aztán, és lassan fújom ki, de nem érzem, hogy bármi csoda történni akarna. Úgy döntök, törökülésbe tornázom magam inkább, és előre görnyedek, hogy minél jobban összehúzzam magam. Tulajdonképpen láthatatlan is lehetnék, ha akarnék, csak hát éppen én kerestem, ha már hallottam, hogy ismét Bogolyfalván van. - Nem akarsz mesélni, merre jártál? - kérdezem meg, amint visszajut az asztalhoz, még mielőtt mégis megkérdezhetné, mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869606#post869606][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.23. 10:43[/b][/url]

A borsmenta hamar elkészül, így a pultnál várom meg azt. Pillanatokkal később lépek vissza az asztalhoz, a bögrémet teszem le előbb, majd foglalok helyet Hargitával szemben, ahogy legutóbb is.
Elmosolyodom a kérdésre. Ha tovább akarjuk húzni a helyzetet, akkor részemről rendben van, de remélem ő is tudja, hogy nem vagyok partner abban, hogy a végtelenségig tologassuk magunk előtt. Végül csak beletörődően sóhajtok egyet, mintha elengedném az én kérdésem.
- Haza kellett mennem Finnországba - felelem könnyedén. - Egy vélalányért harcoltam az elmúlt hónapokban - pillanatnyi szünetet tartok. - Inkább a jogaiért. Nemrég került be a mágustársadalomba és volt egy bakija, amin a Minisztérium azonnal kapva-kapott, csak nem éppen azért, hogy segítsék a lányt - mélyet sóhajtok. - De nyertünk. Már minden oké - mosolyodom el, magamat is kicsit megkönnyítve. Az elmúlt hónapok kialvatlansága, stressze és a Reiner iránti hiánya már megfogalmazhatatlan volt, főleg, ahogy éreztem közeledni a végét.
Kicsit engedem meg magamnak, hogy elmerüljek a múltban, hiszen már mindegy. Segítettem a lánynak, és jöhettem haza Reinerhez, ahogy csak tudtam. Elmúlt és Hargitának szüksége van rám. Hogy újra feltegyem a kérdést - nos, azzal még várunk egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869614#post869614][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 21:26[/b][/url]

- Akkor te voltál a fényes páncélú szőke herceg, aki megmenti a hétfejű sárkánytól, mint a mesékben? - kérdezem meg. Máskor ezen biztos mosolyognék, de most valahogy nem sikerül, inkább lefelé görbülni érzem a szám szélét. Nem szőke hercegem volt, de én komolyan elhittem, hogy ebből lehet még örökkön örökké meg ilyenek. Anyuéknak komolyan összejött, szóval tényleg nem csak a mesékből ihletődtem és a könyvekből, amiket olvasni szoktam. Hirtelen homályosul el előttem a környezetem, Mihailt is beleértve, ahogy összegyűlnek a könnyek a szememben. Már azt hittem, hogy ezen túl vagyok és végképp kisírtam magam esténként meg a zuhany alatt, de úgy tűnik, mégsem.
- Szakítottunk Danival... vagyis hát... ő... ő szakított velem - mondom ki végre, mi bajom is van pontosan, azazhogy ezen a ponton már inkább hüppögöm, kézfejemmel igyekezve letörölni a könnyeimet, de nagyobb sikerrel maszatolom el őket inkább az arcomon. A mondat végére meg ki is tör belőlem a zokogás, amitől olyan szaggatottan veszem a levegőt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Ha olyan szörnyen nézek ki, mint ahogy érzem magam, akkor az igazán rémes látványt nyújthatok. A melegítőm ujját lehúzom a kézfejemre végül hirtelen ötlettől vezérelve, remélve, hogy az segít eltüntetni az arcomon lecsorgó könnyeket. Mégiscsak felissza az anyaga legalább részben. Igyekszem lenyugodni közben, de nehezen akar ez sikerülni. Kell még pár nagyon mély levegő, mire legalább a levegő után kapkodás csillapodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869618#post869618][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.23. 22:47[/b][/url]

- Én nem ilyen megközelítésből szemléltem, de így is mondhatjuk - nevetek fel visszafogottan. Ki tudja? Lehet a lánynak tényleg az voltam, vagy akár vagyok.
Éppen ajkamhoz ér a forró bögre, mikor elhangzik a mondat. Komoly arccal várom ki, hogy befejezze azt, majd azt is, hogy utat engedjen az érzelmeinek. Ha én elveszteném Reinert, vajon ilyen "visszafogott" reakcióm lenne, vagy tűzre vetném az egész világomat? Valószínűleg a második.
Gondolkodás nélkül kelek fel és ülöm át mellé, hogy fél kezemet átdobjam a vállán és magamhoz húzva, félig megöleljem - tökéletes pozíció arra, hogy a kíváncsi tekintetek elől is eltakarhassam. Másik kezem a bögrét tartja, szó nélkül iszom meg az előző, abbamaradt első kortyomat. Az asztalra helyezem a bögrét, magam elé nézek, csak fél szemmel sandítok le a lányra, mikor már csak a hüppögés és a hangosabb levegővételek maradnak.
- Szeretnéd elmesélni, mi történt? - nem tolakodom, hogy mesélje el mindenképpen, csak a lehetőséget szeretném megadni neki, hogyha kiadná magából, itt vagyok és meghallgatom. Talán még esélyem is van segíteni. Elhúzom kicsit kezemet, hogy haján simíthassak végig párat, majd nyugtatom ismét vállán.