Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844173#post844173][b]Vattai Júlia - 2022.03.07. 23:19[/b][/url]

Magda
Jucika| 3
______________________________________________________

Nem nehéz Adéllal jóban lenni. Egyszerűen csak emberszámba kell venni és néha megcirógatni a bőrét. De persze nem árulok el szakmai titkokat. Az esküvős megjegyzésre is csak szélesebben mosolygok. Mi történt Willel? Nos, azon az estén meglepően sok emberrel tovább jutottam, mint Willel, amiről szinte biztos vagyok, hogy a nő tud is. Bár tény, hogy leátkozni valakit egy viszonylag nehéz átokkal és a jelek szerint ennyire kurva hatásosan, hogy hetek keljenek, hogy visszatérjen minden foszlány, hát na. Fasza vagyok.
- Meglepő, hogy eddig kitartott a blokk - jegyzem meg. Néhány órát akartam, sőt az sem segített, hogy nagyon hirtelen kellett elvégezni a varázslatot, ugyan lehet ez a hirtelen erőltetett koncentráció billentette ki a másik irányba az átkomat.
A kérés mindezek ellenére is furcsa. Maradjak szerető, mondja a feleség anyja. Az aranyvérűek néha tényleg elég durva dolgokat tudnak tenni egyes célok érdekében. Persze fattyú az nem kellene nekik.
- Ne aggódj emiatt, semmiképpen sem akarom ilyen élősködőkkel elrontani a testemet - még csak az kellene. William bájitala ebből a szempontból a lehető legjobb dolog a világon. Más nők virágot kapnak attól a bizonyos férfitól én feketególya receptet. Mondanom sem kell, hogy ki járt jobban.
Nem lesz ingyen. Még szép, hogy nem. Egy falat süteményt betolok a számba, utána hátradőlök. Mert így menőbb, a pózban amit vágok.Kihúzott háttal, keresztbe tett lábbal, a karfán pihentetett kézzel.
- Ha William megtudná a mi kis...egyességünket, oda volna az egész idáig felépített kapcsolatom vele - jelentem ki - Eddig csak kedvemre mászkáltam közöttük, így viszont már felelősséggel tartoznék értük és belefolynék egy aranyvérű játékba. Mond, miért érné meg ez nekem? - oldalra billentem a fejemet.
- Mit tudnál ajánlani, ami megér egy ennyire kedves játszópajtás akár örök elvesztését is? Mert, hogy elég labilis hozzá, hogy egy ilyen húzásomra drasztikusan reagáljon - beleiszok a kávémba ezzel jelezve, hogy a labda nála van. Nem fog tudni megvenni annyira könnyen, mert az túl olcsó volna, amit mondtam az pedig kibaszottul igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844178#post844178][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.08. 00:26[/b][/url]

Csak még jobban kiszélesedik a mosolya. Júlia érti, hogy meddig mehet el, remek! Sejtette, hogy ez a lány értelmes és értékes lesz a terveiben, főleg ha sikerülne rávennie, hogy egyengesse kissé a két kis drágája útját.
- A labilitása a legszebb benne. Értékes, kedves kisgyermekké teszi. - Szórakozott mozdulattal dől hátra a fotelben, kezeit a karfára helyezi. Kedves keresztanya lenne belőle.
- De visszatérve a kérdésedhez, kedvesem... Mit szólnál kezdésnek a karriered egyengetéséhez? És persze megszabadulhatnánk attól a csúnya, aurori ügytől is. Nem kell azt tudnia senkinek, miért vittek be, nem igaz? Rosszul mutatna a portfóliódon. - A jó öreg kétélű értelmezések: az oldaladon is állhatok, vagy ellened is fordulhatok. Ebben az esetben mindenképp felkarolni szeretné a lányt.
- Őszintén szólva nem érdekel, ha megromlana vele a románcod. - Tárgyilagos hangnemet üt meg. - Nem gondolom, hogy az örök szerelmet találtad meg a vejemben, drágám. Kedves fiú, okos, és szörnyen labilis. Te határozottnak és erősnek tűnsz, céltudatosnak. Inkább a törekvéseid támogatnám, semmint az időszakos kapcsolatod. Szeretem oda átcsoportosítani az erőforrásaim, amiben jövőt is látok. Benned, kedvesem, van potenciál. Nos, érdekelne, hogy legyen egy pártfogód? Szívesen megnyitok előtted jó néhány kaput ez esetben. - Ráadásul nem csak Magyarországon. Magdalena Flaviu keze elnyúlhat a határokon túlra is, ha a helyzet úgy hozza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844259#post844259][b]Vattai Júlia - 2022.03.10. 19:42[/b][/url]

Magda
Jucika| 1
______________________________________________________

Figyelem ahogy hátradől. A labilitás kedves gyermekké teszi. Félig igaz, de másrészről.
- Ne felejtsük el, hogy ez a kedves kisgyermek bebizonyította már, hogy képes ölni- világítok rá. Igaz, akkor önvédelemből tette, de nagyon sok embernek nem olyan erős az ösztöne, hogy képes legyen ölni akkor sem, ha épp szembe néz a halállal. Will képes volt. Ez teszi a labilis kisgyereket fokozottan veszélyessé.
A kávémat iszogatom hátradőlve amikor beközli a karrieres dolog. Felpillantok rá. Kevesen múlt, hogy ne köpjem ki az előbbi kortyot. Karrier. Ha arra gondol, amire utána kezdett célozgatni, akkor hülyét kapok. Miért van az, hogy mostanában mindenki tudja ezt? Ki van írva az ajtómra csak én nem látom, vagy mi a fasz van?
- A karrieremet? - vonom fel a szemöldökömet, bár talán kicsit ingerültebbre sikeredett a hangnem, mint eredetileg terveztem. De bár, ha segítene eltüntetni azt a szart, tényleg nem volna rossz, csak, az már szívesség, ami után ugye nekem is kell tennem valamit. Ez esetben Willel és Adéllal, de fenyegetésalapnak is ideális a későbbiekben, ha nem bizonyultam elég jó gyertyatartónak.
Meghökkent mennyire tárgyilagosan beszél a kapcsolatokról, és a miénkről Willel. Kicsit zavar is, mintha nem venné komolyan. Miért is kéne? Én is tudom, hogy az egész időleges és azt is, hogy nem beszélhetünk szerelemről sem. Csak játék az egész.
- Nem értelek, akárhogy is kevered a lapjaidat, sohasem tudsz feljebb emelni a nemesekhez, maximum egy jólképzett palotapincsi lennék aki parancsra tud az udvaroncokkal, ilyesmire pedig nem hiszem, hogy én lennék a legmegfelelőbb ember, akármennyire is látsz potenciált bennem, vagy a külsőmben - előre dőlök és megfogom a villát, hogy lekanyarítsak egy szeletkét a süteményből. Akármilyen aranyvérű is akar pártfogásába venni, az olyan, mintha álcázva azt suttogná, hogy szolgálj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844415#post844415][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.16. 00:49[/b][/url]

- Épp ezért - Egyetértően biccenti meg a fejét Júlia felé. - szeretném biztos megfigyelés alatt tudni. Látod, tudtam, hogy okos lány vagy. Sokkal életrevalóbb, mint az én kicsikém. Bárcsak tanulna tőled egy picit. -  Színpadias sóhaj hagyja el az ajkát. Nagyon jól tudják mindketten, hogy Magdának édesmindegy, mit tud vagy nem tud Adél, legalábbis Júlia könnyen kitalálhatja Magda gondolatait ezzel kapcsolatban a puszta nonverbális kommunikációjából.
- Természetesen. Szeretném, ha biztos mederben haladna az aurori kiképzésed. Ha szeretnél egy kifejezett mentort magadnak, azt is elintézhetem neked. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni az aurorparancsnokság főnökét. - Mi másra gondolt volna? Kár aggódni, Júlia titka elég jól őrzött érték, még nem érte el a Machay-füleket. Vagy Magda taktikusan direkt beszél kétértelműen, hogy Júlia idegein táncoljon.
Júlia szavai igazak, meg is állítják egy pillanatra a nőt. Magda nagyon szépen öregedik, az arca még mindig üde, viszont ott van már rajta az idő nyoma. Nem a vasfog okozta foltok, hanem a bágyadt napfény utáni csókok. A szemei alatti gödröcskék kissé elmélyedtek, de nem undorítóan, csak amolyan, a negyvenes évei végét taposósan. Az arca elgondolkodó, és a szemeiből is hiányzik a fiatalkori vakmerő tűz, viszont az árgus kémlelés mindenkor ott ül benne.
- A vér minden és semmi egyben, kedvesem. Vegyük példának Williamet. Ő jelenleg ugyanolyan probléma, mint az én kis Adélom és az a nem kívánt zabigyerek voltak. William börtönviselt. Ilyenkor az aranyvér sem segít túl sokat. Ellenben a megfelelő patronálással ő is maga mögött hagyhatja ezt a kellemetlenséget, és te, drágám, még bőven felemelkedhetsz a sorainkba. Azt gondolhatnád, hogy a Machay család prominens, de mi is vékony jégen táncolunk, mióta az anyósom, Galina bekerült a családba. Az emberek még mindig zárkózottak a vélákkal szemben, így a sógoraim és sógornőim bátornak mondhatók velem együtt, hogy az előítéletek ellenére hozzájuk mentünk. Ha megfelelő hátszelet adok neked... sok dolog változhat. - Felszusszant, hogy jelezze, vége a hosszú monológjának, teret hagy Júliának levegőhöz jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844581#post844581][b]Vattai Júlia - 2022.03.19. 22:21[/b][/url]

Magda
Jucika|
______________________________________________________

Képtelen vagyok nem elengedni a Életrevalóbb mint Adél. Nyilván, ha nem lenne így, csak azért nem kattantam volna be, mert már rég éhen haltam volna. Pláne ha anyámon múlt volna. Kösz mamci.
- Adtam pár tippet Willel kapcsolatban neki még a lakásban. Ha azokat megfogadja könnyedén meg fogja tudni ülni Willt - rajtam aztán ne múljon. Sőt ha kell továbbképzést is kap majd, míg fel nem fogja milyen szavak közül lehet válogatni ha a férfival beszél.
Bár először úgy érzem kezd nagyon rossz mederbe haladni a beszélgetés végül a nő korrigál. Aurori karrier. Már majdnem el is felejtettem a mostani felforgásokban, hogy merre is akarok továbbhaladni.
Mentor, nekem. Elém tenné aranytálcán a legjobbat. Ez aggasztóan jó ajánlat. Ugyan hiszem, hogy magamtól is képes lennék elérni ilyen téren eredményeket. Le tudok venni bárkit a lábáról ha akarok, de ez eléggé lerövidítené az időt, hogy a csúcsra kerüljek. Hát ilyen ha az ember alá pakolják a dolgokat?
Azonban nem hagy nyugodni valami, amit kerek perec el is mondok neki. Egy nyomi félvér mit sem ér egy aranyvérű társadalomban. Esetleg lábtörlő lehet, vagy ha szép, akkor szerető, mint régen az énekes és színésznők. Mindenki őket akarta, virágokkal halmozták el, de hányat vettek el? S hányan nem csúsztak a süllyesztőbe, amint megöregedett testük? Én nem leszek ilyen rongybaba.
- Egy félvért nem hiszem, hogy túl sok aranyvérű család elfogadna, s ha van olyan alja család aki mégis, hát csak mindenki más rajtam élezné a körmét. A vér minden de nem semmi. Úgy emlegetnének mint az a kis félvér. És pláne, ha a te családod is vékony jégen játszik, hát akkor még kevésbé hiszem, hogy rá kéne lépnem arra a jégre - rázom a fejemet. Az utolsó szelet süteményt kapom be és pillantok rá.
- Viszont a mentort butaság lenne visszautasítanom. Ha elintézed felügyelem Willéket és megpróbálom kordában tartani a párost meg nagyjából együtt is. Többet nem ígérhetek és ha kiderül én mindent letagadok - teszem hozzá és kinyújtom a kezemet.
- Áll az alku?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=845831#post845831][b]Adele Nadia Krise - 2022.04.21. 14:20[/b][/url]

- Meglátjuk, sikerrel jár-e. - Finom biccentéssel köszöni meg Júlia altruista megnyilvánulását, bár szinte biztos benne a lányra tekintve, hogy volt valamilyen haszna ebből. Emberi rossz szokás sztereotipizálni valamilyen szintig, néha még akkor is, ha alapvetően elfogulatlanok vagyunk. Szükséges részét képezik az első közeledéseknek, hogy amíg a másikat valóban meg nem ismertük, egy bizonyos címke szerint mégis tudjuk kezelni. Magda is bekategorizálta egyelőre Júliát a törtető, életrevaló, okos rekeszbe. Ez utóbbi már most beigazolódni látszik, mert Júlia alapos megfontolás után dönt úgy, hogy elfogadja az egyezséget. Magda ajkán elégedett mosoly tűnik fel, miközben elfogadja a gesztust, és határozott, de elegáns mozdulattal megrázza Júlia kezét.
- Nekem ez bőségesen elég egyelőre. A mentorodat még a napokban felkeresem és megbeszélem vele a részleteket. Te csak tartsd a szemed rajtuk. Üzenek, ha minden a helyére került és kezdheted a különórákat. - Mondhatni egy sikeres délelőttöt zárnak maguk mögött: Júlia biztosan, elvégre az egyik legrátermettebb aurort szemelte ki a lány mellé, ő pedig nyert egy extra figyelő szempárt a páratlan párosa megfigyeléséhez, méghozzá talán a legjobb embert, aki jelenleg elég közel áll a fortyogó üsthöz, hogy még sérülés nélkül kavargathasson rajta.
Nemsokára elválnak az útjaik, de abban az elégedett tudatban indul vissza Budapestre, a minisztériumba, hogy legalább egy teendővel kevesebb van hátra a mai napi listáján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848239#post848239][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 18:19[/b][/url]

Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848243#post848243][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.23. 20:04[/b][/url]

A párterápia mellett vannak alkalmak, amikor vagy egyikünkkel vagy másikunkkal beszélget csak Zója, és volt egy mondata, ami erőszen szíven ütött: Hogy én vagyok a gát. Hogy annyira meg vagyok sértődve, hogy nem lebontani segítem a falat, amin eddig nem tudtam bejutni, hanem, hogy minden lebontott tégla helyére kettőt teszek. Ez pedig fájt, főleg azért, mert valahol mélyen ez már bennem is megfogalmazódott, de az, hogy ezt kimondatta velem, és összegezte, nagyon nagy pofon volt a számomra. Sértett vagyok, sértődött Farkasra, amiért nem engedett be, amiért nem bízott bennem, amiért tönkretette a kapcsolatunkat. De tényleg csak ő volt az, aki ezt tönkretette? Nem, az igazság az, hogy én nem váltottam taktikát, ostromoltam őt, ő bezárkózott. Én pedig végül hátra léptem, és elengedtem őt, amikor is bekövetkezett a legrosszabb, és addigra már nem voltam képes arra, hogy átszervezzem az energiáimat, és megadjam a férjemnek mindazt, amire akkor szüksége volt. Én is rontottam, még akkor is, ha tudom, hogy mindent megtettem, rosszul tettem, és nem értettem meg, hogy miért nem jó.
- Régebben szebb voltam. Körbenézek, és fakónak érzem magam. De nagyon kedves tőled, hogy még látsz bennem szépen, ennek örülök.
Ahhoz képest, hogy azt kérik, közelítsünk, töltsünk több időt együtt, távol vagyunk egymástól. Ritkán egyeztetjük a napunkat, hogy egyszerre érjünk haza, sőt, talán még sosem mentünk el Annáért együtt. Elvégre én dolgozom hozzá közelebb, én végzek előbb, én tudok elmenni érte. Farkas sokáig dolgozik, túlórázik, és bár tudom, hogy a visszakerülés miatt, mégis ott van bennem az is, hogy vagy más miatt, másért, mással van. Mással akar lenni, de megteszi, mert a család elvárja tőlünk, hogy tegyünk a házasságunkért. De vajon ő tenni akar, vagy most mással lenne? Egyszerűen minden frusztrál, és nem tudom, hogy ezt hogyan kell jól csinálni.
- Nagyjából. Előtte is alig. Amikor nagyon el akarták vinni, hogy babázzanak, és éppen nem dolgoztál, vagy ilyenek. De jó lenne, én, tényleg bele fogok jönni abba, hogy ezt hogyan kell csinálni.
Mi igen gyorsan határoztunk a családunk mellett. Döcögősebb kezdésünk volt, de intenzíven vállaltunk mindent, házasságot, gyereket, együtt élést, és valószínűleg ez is közrejátszott.
- Szerinted, ha Anna nem akar jönni, együtt lennénk még?
Teszem fel a kérdést, mert tudnom kell, és nem fogok megbántódni, ha mást mond, mint ami az elvárt lenne. Sőt, én tényleg a valós gondolatára vagyok kíváncsi, hogy ő hogyan lát minket egy ilyen helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848246#post848246][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 20:36[/b][/url]

- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848264#post848264][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.23. 22:26[/b][/url]

- Ezt el tudom fogadni, a másképpet, nem a bort. Az egy udvarias válasz arra, hogy vén lettél.
Tudom, hogy a vélavérem miatt nekem nehezebben fog menni az öregedés, de meglepetés, egy válságba jutott házasság még egy vélavérű helyzeti előnyét is képes teljesen gallyra tenni. Talán csak az a vonzalom, amit nem értenek az emberek, az marad meg az irányomba, de egészen másnak látnak. Elmosolyodom, és a fejem is beledöntöm az érintésébe, annyira hiányzott, annyira vágyom rá, hogy elmondani sem tudom.
- Igen, és én megcsinálok mindent, amit Zója mond, amíg nem lesz túl intim. Arról nem szeretném, ha beszélgetnénk. Vagyis, természetesen neked nem szeretném tiltani, hogy beszélgess vele róla, csak nekem ne kelljen a hálószobánkba bevezetni.
Az furcsa lenne, ha a nagynénémnek ecsetelném, hogy mennyire működik a házaságunk. Az idegösszeomláskor az orvos azt mondta, hogy ne erőltessek, ne kényszerítsem, engedjem, hogy Farkas ahhoz térjen vissza, amit szeret, amit szeretettel csinál. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy ez a második babánk lesz, ahogy korábban terveztük, hogy ne legyen nagy korkülönbség közöttük, de nem ez volt, hanem a munka. Előttem is az volt a legfontosabb neki, és tudom, nem lenne szabad utálnom a munkáját, de féltékeny vagyok arra is, arra, ahogy fejleszti magát, ahogy jobb és jobb akar lenni benne. Ez teljesen normális, az emberek vágynak rá, hogy sikereket érjenek el, és ha valamihez már értettek, de elvesztették, és nem akarták, akkor természetes, hogy vissza akarják kapni. Farkas pedig jó abban, amit csinál, én tudom, ő is tudja, a főnökei is, hiszen fokozatosan terhelik, mert ők tudják, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Mert nekik ez jól megy.
- De nagyon szereted csinálni, szerintem az nem jó, ha visszatérsz, és nem teszel bele mindent, most különösen azt várják tőled, hogy bizonyíts, nem? De lehetne egy rendszerünk, programjaink, amik miatt mondjuk nem mindennap vagy bent tovább, igaza volt Zójának, amikor azt mondta, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Én nem szeretnék elvenni tőled semmit, de szeretném, ha a miénk is lennél.
Nem is olyan rossz ez a randizós, kimondani mindent, amit ki akarunk mondani, ez még a végén működhet is. Jó lenne, ha működne.
- Ash volt a legközelebb ahhoz, ami végül te lettél. Sokáig hittem, hogy hozzá fogok tartozni. Az apáink szeretik egymást és minket is, kényelmes lett volna, de igen az otthon az csak veled volt meg.
Az asztalon kinyújtom a kezem, hogy elérjem az övét, az érintés fontos, mind a kettőnknek, és szeretném, ha érezné, hogy itt vagyok, hogy akarom ezt az egészet. Bizonytalan vagyok a kitartásomban, de akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848283#post848283][b]Kelemen Farkas - 2022.06.23. 23:12[/b][/url]

- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848374#post848374][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.24. 16:59[/b][/url]

- El sem tudlak képzelni nélküle, de biztos, hogy fiatalodnál egy öt évet, de lehet, hogy még annál is többet. Furcsa, de izgalmas gondolat, hogy leborotválnád. Rajtam mit szeretsz a legkevésbé?
Mert, ha ő változik, akkor nekem is kéne, nem? Azt mondták, hogy hagyjunk magunk mögött mindent, amit nem szeretünk, és az igazság az, hogy én nagyon nem szeretem a bajszát. Tényleg öregebbé teszik és mogorvábbá is, és nem tudom, néha, amikor mellette fekszem, előtör belőlem a vágy, hogy eltüntessem. De persze sosem csináltam, és mire megtettem volna, rájöttem, hogy Anna már túl idős ahhoz, hogy ne áruljon be, ha ráfogom. Pedig, amikor olyan négy éves volt, sokszor meghúzta, mert a színpadon is lejött a bácsinak, akkor apa is élhet nélküle, hát nem. De akkoriban inkább magyaráztam neki, mint, hogy a lehetőséget lássam benne.
- Köszömöm.
Kellemetlen, főleg, ha mondjuk nem értek el sikereket. Régebben természetes volt számomra, hogy szeretkezünk, de, ahogy a sok minden történt, feszültek lettünk tőle, aztán a gyógyszerek miatt nem lehetett. Aztán meg, ha volt is, furcsa volt, egyszerűen nem tudom máshogy mondani. Csak furcsa.
- Most se vagyok még teljesen biztos benne, hogy nem tetted.
Valliom be csendesen, de őszintén, mert tényleg nagyon sok leomlott abból a masszív bizalmi falból, ami kettőnk között volt. Elveszítettük az egységünket, és Isten tudja, hogy valaha visszakaphatjuk-e még azt. Szeretnénk, ezt tudom, teszünk is érte, viszont igaz az, hogy ha ez egyszer megingik, akkor nagyon nehéz utána visszahozni. Sóhajtva pillantok le az ölembe, majd vissza fel rá.
- Volt egy tervünk, hogy két gyerekünk legalább lesz, egymáshoz közeli életkorral. De amikor lehetett volna, amikor, szóval, amikor ideális lett volna, te mindig dolgoztál. Az elején megértettem, de a végén elkezdtem azon gondolkozni, hogy az a másik biztos nem most ovulál, nem méri a testhőjét, hanem azzal  van elfoglalva, hogy kielégítsen.
Talán ezek a szavak meglepőek tőlem, hiszen én nem szeretek beszélni az intim dolgokról, de ha már arra sarkallnak minket, hogy beszélgessünk, akkor beszélek, mert ki akarom mondani, hogy értse, mi is volt rossz, és miért nem vagyok annyira nyugodt, most, hogy itt ülünk.
- Nem mondom, hogy nem merült fel bennem, hogy egyáltalán nincsenek ilyen gondjai. Hogy nem is nő.
Zavartan pillantok fel rá az utolsó mondatnál, viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök, hogy végre kimondhatom ezt a gondolatot, végre meghallhatja, hogy nem csak a nőket tartom veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve. Tudom, hogy mit vállaltam, hogy milyen élethelyzetben érkeztem bele ebbe a kapcsolatba, és ilyen érzelmi állapotban bármit igaznak hihetek.
- Igyunk az őszinteségre is, hogy beszélgetünk, hogy megismerjük a problémáinkat. Igyunk a problémáinkra, és a bajszodra, ki tudja, hogy meddig van még velünk.
Felelem kuncogva, koccintásra emelve a poharamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848384#post848384][b]Kelemen Farkas - 2022.06.24. 17:45[/b][/url]

- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848393#post848393][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.24. 20:07[/b][/url]

- Ha nem szeretnéd, nem kell.
És ez hatványozottan igaz, miután én nem a körmöm formáját, vagy a hajam hosszát kaptam válasznak. Nem akarom őt megváltoztatni, pontosabban de, szerettem volna, ha nyitottabb rám és őszintébben beszél velem, de nem akartam kikényszeríteni. Legyünk őszinték, a párterápia nem bennem merült fel, én a válást fontolgattam, annak érdekében, hogy a gyerekünket nyugodt körülmények között, békében tudjuk nevelni. Anna érzi, ha feszültek vagyunk, pontosabban én, nem szívesen van velem, nem bújik, nem kedveskedik, inkább elvonul, ebben tökéletesen hasonlít az apjára, akit viszont a rossz napjain is rajongásig szeret, bujcizik hozzá, és csodálja őt. Sóhajtva pillantok fel rá, tudom, hogy nem én vagyok a legvidámabb ember a környezetében. Az összes pozitívitást a munkámba helyezem egy ideje, mert ott kaptam vissza is, nem csak adtam.
Csendben ülök végig, amíg beszél, közbevághatnék, mondhatnám, hogy nincs szükség arra, hogy ennyire sok mindent mondjon, hogy nem kell magyarázkodnia, bizonygatnia, nem kell az igazságszérum sem. Ő bevállalná, elhiszem, de onnantól hogyan lenne meg közöttünk a bizalom? Én nem hiszek a hűségében, amit nekem fogadott? Ő nem bízik abban, hogy bármit mond vagy tesz, én őszintének hiszem? Ez könnyű lenne, minden kétséget eloszlatna, de hosszú távon elképesztően romboló lenne, fájdalmas, és talán végérvényesen zátonyra futtatná a kapcsolatunkat.
- Én hiszek neked, mindenféle szer nélkül is. De amikor otthon vagy, egyedül nap nap után, és mindig a munkát hallod, mint indokot, akkor egy ideig azt gondolod, hogy csak visszacsúsztál a második helyre, vagy a harmadikra, vagy a hetedikre, majd egy idő után előjön a gondolat, hogy vajon milyen hosszú lába van ennek a Munka nevű ribancnak.
Hölgyeim és uraim, egy újabb történelmi pillanat, hiszen nagyjából harmadszor életében Kelemen-Révay Franciska Veszna káromkodott, méghozzá nyilvános helyen. Hát mi ez, ha nem megdöbbentő? Az újabb gyerek gondolatára fájdalmasan facsarodik össze a szívem, mert vágytam rá, nagyon, nem házasságmentésnek, vagyis, nem teljesen, de igen, azért, amit szimbolizált volna, hogy a terveink szerint haladunk, és rendben vagyunk.
- Várjunk még, mert ha a végén sikertelenek leszünk, ha nem tudjuk megmenteni a házasságunkat, akkor ott fogok állni terhesen vagy egy újszülöttel, és tudom, hogy anyagilag támogatnál minket, de nem adnék ilyen sorsot nekik. Előbb szeretném, ha mi lennénk rendben, aztán a többi dolog, amit korábban terveztünk.  Jó apa vagy Farkas, és jó férj, tettünk egy fogadalmat, amit én nem tartottam be. Idő előtt feladtam a rosszban részt, és nem vártam meg, hogy újra jó legyen.
A betegséget már kiviteleztem, az egészséget és a boldogságot is, de ez az egy rész, ez valahogy nem teljesült, és bár ő indította a lavinát, én nem voltam képes felfogni a lezúduló mennyiséget, pedig azt kellett volna. Ez a házasság egyik fontos pontja. Én magamat is hibáztatom, és igaza van abban, hogy szomorúnak csak akkor lát, ha rá nézek, pedig láthatná, hogy már magamra se tudok mosolyogni, sőt, olykor Annánál is örülök, ha nem figyel az arcomra.
- Nézzük meg a házakat. Lili kérdezte, hogy átköltözünk-e vagy kiadjuk őket. Van egy lány, akinek adott kulcsot, hogy takarítsa, meg küld neki érte mindig pénzt, de akár tényleg elgondolkozhatnánk a kiadáson, és ha már arra járunk, esetleg feljöhetsz a szobámba.
Pillantok rá mosolyogva a borospohár fölött, amiből aprót kortyolok.
- Mindig szerettem ezt a helyet, sok minden változott, de ez még mindig csodálatos és állandó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848397#post848397][b]Kelemen Farkas - 2022.06.24. 20:42[/b][/url]

- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848417#post848417][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.25. 07:16[/b][/url]

- Lusta? Merlinre, lassan nyolc éve élek együtt a bajusszal, és annyira utálom!
Felszabadultan nevetem el magam most, hogy végre kimondhattam. Farkast az életemnél is jobban szerettem, mindig, akkor is, amikor szőrösebb indíttatásai voltak, és akkor is, amikor borotvát ragadott, még akkor is, amikor a bajusz túlélte a támadást, de magát a bajuszt nagyon utáltam. De nem szóltam, mert azt hittem, hogy ő ettől érzi magát teljesnek. El sem tudom képzelni, hogy milyen nélküle, de nagyon szeretném látni.
- Örülök, hogy így látod. Én is szeretném, csak rendeződjünk.
Zója szerint messze még a vége, nem azonnal fognak megoldódni a problémáink, és bármennyire is rohamos most az, ahogy egyetlen este alatt megnyíltunk és letisztáztuk a legnehezebb részek többségét, és akár azt is mondanám, hogy jöhet is a baba, tudom, hogy még idő kell neki, hogy tényleg minden meglegyen. Fiatalon lettünk szülők, így biológiai szempontból még van időnk újabb babát vállalni. Nem is ezen izgatom magam ebben a kérdésben, hanem Annán, aki nagyon apás, és bár nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen elkényeztetett, mégis, sokkoló lesz majd neki egy testvér, tudom. Emlékszem, hogy nekem is az volt, amikor az én imádott apukám hazahozta Lilit. Sokáig nagyon haragudtam, és nem értettem, hogy miért kell a tökéletes, két fős családunkba még egy ember. Még egy gyerek.
- Egyszerűbb lenne itt élni, úgy, hogy már Anna is előkészítős. És ha a hétvégéket, szüneteket ott töltjük, talán Amál se érzi majd annyira elhagyatottnak magát. Erre eddig nem gondoltam, de kipróbálhatnánk. Lili azt mondta, hogy nincs olyan, ami miatt visszajárnának, jól berendezkedtek Szalamantonon, és szerintem hamarosan nagynéni leszek.
A végét sejtelmes mosollyal teszem hozzá, mert még csak tegnap került ez szóba, de Lili olyan kis finom ködösséggel tette, hogy az eszembe jutatta, én milyen voltam akkor, amikor Annát már éreztem, de még nem bizonyosodtam meg róla, vagy, amikor éppen már tudtam, de még nem volt hivatalos az érkezése.
- Tudom, hogy nem szereted azt a várost, de nyáron egy kicsit elmehetnénk hozzájuk, elvégre a sógorod ott a polgármester. Úgy megnézném Ricsit hivatalban.
Vannak perverz vágyaim, tudom, de láttam őket boldogságban úszni és veszekedésből veszekedésbe menni is, most viszont felelősségteljes és hivatalos kell, hogy legyen, ez pedig nagyon is érdekes. Én tudtam, hogy együtt fognak maradni, hogy egy a sorsuk, de mindenki hülyének nézett. Lehet, hogy jósnak kellene elmennem. A kérdésére szélesebbé válik a mosolyom, és észrevétlenül mozdulok, hogy az asztal alatt lábammal a lábát simítsam.
- Ha nem bánja Kelemen úr, hogy előbb a desszert jön, én nem bánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848418#post848418][b]Kelemen Farkas - 2022.06.25. 08:32[/b][/url]

- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=848441#post848441][b]Kelemen-Révay Franciska - 2022.06.25. 20:49[/b][/url]

- Tényleg? Esküszöm, hogy nekem olyan, mintha mindig vele éltem volna.
Jó, hát akkor nem nyolc, csak öt. Hát de az az öt is tíznek hat, ha mondjuk nem érzed komfortosan magad vele, és a testemnek vannak olyan részei, akik nem lelkesednek érte. De eddig nagyon kedves voltam hozzá, most viszont nem vagyok rest tájékoztatni róla, hogy sosem szerettem. Hiszen el fog tűnni, és a férjem végre minimum a korának megfelelően fog kinézni. Várjunk csak? Ez nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Azt mondta azonban, hogy nem fog megcsalni, szóval igen, a végső döntés Mr. Bajusz ellen szól.
- Mivel az elmúlt évben eléggé magára volt hagyva, ezért a kert is odalett. Egy szűz terület, amit mi magunk alakíthatunk ki. Kertészkedni és növényeket vásárolni mindig nagyon szerettünk, feléleszthetjük ezt is.
Budanekeresden már elég szépen beépítettünk mindent, sokáig az volt a mi biztos bontunk, hogy meg kellett valósítanunk egy újabb elképzelésünket. Aztán készen lett. Mindig csiszolunk rajta valamit, de már nincs annyi dolog vele. A holdfényben azonban az utóbbi időben csak a fű volt szintbe nyírva, Lili elvitte a növények jó részét, vagyis van egy hatalmas területünk, amit fákkal, virágokkal, bokrokkal népesíthetünk. Talán még egy kis üvegházat is tudnánk csinálni, vagy veteményest. Már most rengeteg ötletem van, de persze először meg kell néznünk azt a részt, amivel tudunk gazdákodni. Meg amúgy is, ez a következő fejezet lesz, most előbb még a kapcsolatunkra kell fókuszálnunk, a mostra, a jelenre.
- Én is erre gondoltam, hogy nyáron hátha nem akarnak ott lenni, és nagyobb is. De akár megpróbálhatjuk kideríteni is, csak tudom, hogy inkább nem is mondod meg, hogy közöd van hozzájuk, és hát elég nehéz úgy kémkedni, hogy nem fedjük fel, hogy miért érdekes. De a nyár fantasztikus lenne, mert ha Lili terhes, pont addigra kell majd neki segítenem.
Elvégre a húgom is ott volt mellettem, sőt, nagyon sokszor elvitte Annát, babázott, kitanulta az anyaságot, és imádták egymást. A távolság most viszont nagyobb lett közöttünk, habár minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer beszélünk, azonban más, mi idejöttünk, ők elmentek. Ennek pedig így kellett lennie.
- De csak akkor, ha megígéred, hogy jól fogsz viselkedni.
Mosolyogva nyújtom felé a kezem, és ha minden kész, akkor indulhatunk is. Annyira jó volt kimondani a dolgokat, hogy hirtelen intenzíven elkezdtem arra vágyni, hogy vele legyek. Minél közelebb, minél meztelenebbül és minél felszabadultabban, így aztán amint nálunk az étel, ujjainkat egymásba fonva indulunk el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=856753#post856753][b]Illés Karina Gréta - 2022.11.20. 13:47[/b][/url]

Mondanám, hogy csodás időnk van, de a hideg, a köd és a rövid nappalok továbbra sem az erősségem. Írországban is elég finnyásan tűrtem az időjárást, előtte Londonról nem is beszélve, de ott volt mi lekösse a figyelmem ellentétben Bogolyfalvával. A napjaim csupa pihenésből és heti, gyógyítói vizitekből állnak manapság, szóval minden túlzás nélkül le tudnám már marni a bőrt az arcomról unalmamban és tehetetlenségemben. Természetesen ezt magamnak okoztam, de attól még az emberi természet része, hogy akkor is sopánkodjunk magunkban, ha tudjuk, mi voltunk a ludasak. Így hát mit tehettem volna? Elkezdtem végigpörgetni a magyarországi kevés ismerősömet, és a legnagyobb örömömre egy emberben nem csalódtam: Barnabás a mai napom fénypontja unalmas átmeneti életemben, főleg, hogy még egy ebédbe is belement, így nem kell ismét a négy falat bámulnom és annak minden rücskét-hibáját Feba lakásában. Imádom az öcsémet, de lassan egymást fogjuk kicsinálni, ha nem változik a helyzet sürgősen.
Az étterem rész tele van, a mi asztalunk egy félreesőbb, ablak melletti részen kapott helyet és az a pár, körülöttünk időző ember a többi asztalnál igazán kellemes alapzsongásnak hat most a megszokott csend helyett. Elégedett nyugalommal dőlök hátra a székben- sokkal jobban érzem magam, mint az ideérkezésemkor, bár a bájitalokat még mindig szednem kell, és éves távlatot vetítettek előre a gyógyulásom zálogául, de addig is lesz alkalmam még több időt tölteni az öcsémmel. Barnabás minden bizonnyal bármelyik percben megérkezhet, nekem kellett hamarabb elindulnom, mert nem tudtam, hogy óvatos mozgással mekkorát késnék, szóval nem is akartam kockáztatni. Inkább érkezz hamarabb, mint késs "nőiesen" (a késés az késés, mindegy, hogyan magyarázzuk).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=856757#post856757][b]Rostás R. Barnabás - 2022.11.20. 14:09[/b][/url]

Ijedten ugrott fel az egyik székre, amikor váratlan mód szlalomozott át lábai közt egy sötét árny. Még jó, hogy megijedt, hisz nem számított rá. Aztán észrevette, hogy csak egy egér szórakozik vele, elviekben pedig nem kellene tartania az állatoktól, hisz őket gyógyítja, ez a kis szőrös most mégis megriasztotta. Beszélt is hozzá, de meglepetésére az egér átváltozott, s mint kiderült, az egyik animágus gyakornok szórakozott Barnabással. Ezzel a kis frásszal indult az ebéd előtti negyed órája, emiatt aztán sietve kapta le magáról a köpenyt, hogy kabátba bújjon és meginduljon az étterem irányába.
Szedte is szaporán a lábait, mert nem akart késni, viszont mint mindig, most sem ért időben a helyszínre. Már öt perccel is eltelt a megbeszélt időpont, mikor Barni átlépte a küszöböt és pillantásával Karinát kereste. Kedvelte őt, nem csak azért, mert a nevelőanyja nevét viselte, hanem azért is, mert jókat tudott vele beszélni mindenféléről. Meglátva a nőt máris szélesen mosolygott és kalimpált felé.
- Szia Karina! Ezer éve nem láttalak! De jól nézel ki! - ha felállt, akkor még két puszit is adott neki és csak azután vette le kabátját, majd foglalt helyet a nővel szemben.
- Jó ez a hely, itt még nem is ettem - elismerően hümmentett egyet, aztán vissza is fordult és mosolygott.
- Mi újság, mi járatban Bogolyfalván? - tulajdonképp ő sem régóta élt itt, mindössze három hónapja költözött ide, előtte hol Budanekeresden, hol pedig Pécsett töltötte az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859243#post859243][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.06. 20:47[/b][/url]

- Lassan elnevezik rólunk ezt a helyet, sőt, biztos vagyok benne, hogy a párnának olyan formája van már, mint a fenekemnek. - Az elején nem volt annyira kényelmes, most viszont már tényleg olyan, mintha hazajárnék. Sőt, az első alkalommal furcsa volt az is, hogy itt le kell venni a cipőt, mára meg már szinte vadászom a viccesebbnél viccesebb zoknikat. Ezt a mostanit Fab küldte, két vidra van rajta, akik egymás kezéért nyúlnak, de ha jól megnézi az ember, valójában az egymás keze melletti hal a cél. Ha pedig jól teszed a lábaidat, akkor megszerzik a halat, megeszik, és körbeúsznak, megbizseregtetve a lábad.
- Nehéz heted volt? - kérdezem, miközben a díszítésnek kirakott többféle kávébabot szaglásom. Van már olyan, amit kóstoltam, de a múltkor éreztem egy intenzív illatot, és azt akarom most, szinte álmodtam vele, és kell nekem, De olyan, mintha most eltűnt volna, mégis érzem. Így bár figyelek Rue-ra, tekintetem mégis elkalandozik a másik, üres asztal irányába, ahol ügy sejtem, hogy a drágám lakozik. De még adok neki esélyt, hogy itt is felbukkanjon, mielőtt hátravetődnék érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859260#post859260][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.09. 00:06[/b][/url]

Anélkül közelítettük meg az asztalt, hogy rákérdeztünk volna. Mindig ugyanezt a helyet foglaljuk el, és már a felszolgálók is tudják, hogy ezen a napon bizony ne ültessenek oda senkit. Talán még hiányoznánk is nekik, ha egyszer kihagynánk. De nem úgy tűnt, hogy fogjuk. Amennyire döcögősen indult a kapcsolatunk, Alberttel minimum annyira megértettük egymást. Apránként nyíltam meg előtte, anélkül, hogy észrevettem volna. Mostanra pedig már olyan komfortosan érzem magam a közelében, hogy még a műmosolyt is elfelejtem. Csak meredtem magam elé, ujjaim között egy gumicukrot morzsolgatva, amiből egy egész halom volt az asztalon. Ajándékba hoztam neki a sztori miatt, amit múltkor mesélt.
- Hm?? Bocsi, kérdeztél valamit? - révedtem fel, de ahogy Albertre pillantottam, biztos voltam a válaszban. Nagy sóhajjal könyököltem fel az asztalra, és döntöttem a homlokomat a csuklómra. - Ne haragudj, kicsit eltévedtek a gondolataim. Figyelek - ígértem meg, mogyorószemeimmel próbálva olyan kiskutyásan kérlelőn nézni, ahogy ő szokott. Reflexszerű gesztus volt, amit a sok együtt töltött idő okozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859336#post859336][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.13. 09:25[/b][/url]

- Azt már látom, hogy a legjobbtól tanultál. - nevetem el magam látva, ahogy próbál olyan ártatlannak tűnni, mint amilyen én magam is is szoktam lenni. Nem hibáztam, sőt, én csak egy kiskutya vagyok, aki egy kis buksisimire vágyik. - Nem rossz, de még nem természetes, még érzek benned egy kis sunyi macskaságot. Mondjuk szektás vagy, ne várjak csodát, nem?- ez a kedvencem, bevallom. Ahogy azt mondják, hogy szektás, hogy vannak követői, és vicces, mert egyszer még azt is mondták, hogy Laura is a követője, látták fele kettesben, egyforma, gyanús ruházatot viselve. Na igen. Szerintem is roppant gyanúsan néz ki két eridonos lány prefektus. Alig várom, hogy ez Miksához is eljusson, fel fog robbanni, ha megtudja, hogy olyan csajba zúgott bele, aki Danvers-es.
- Csak azt kérdeztem, hogy nehéz heted volt-e, de megválaszoltad elég rendesen.- óvatosan megsimítom a hátát, ez ösztönös, az anyukám csinálja mindig, ha éppen nem vagyok a legfényesebben. Szerintem muszáj érzékelnie, hogy még fizikailag létezem, és valójában nem is ez a baj, hiszen valószínűleg fizikailag sokkal tovább fogok létezni, mint szellemileg, és attól félek igazán, amire én magam nem is fogok emlékezni néhány órával később. - Mondd el egy gondolatodat. Bármelyiket, ami először az eszedbe jut.- kérem kedvesen, mert lehet, hogy jól is esne neki beszélni valamiről, de csak úgy nem zúdítaná rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859365#post859365][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.14. 21:58[/b][/url]

Durcásan, mégis takart mosollyal fogadtam a cukkolását. Hiába utáltam a pletykákat, amiket rólam terjesztettek, olyan angyali arccal tudta felhozni őket a legváratlanabb pillanatokban, hogy egyszerűen képtelen voltam komolyan venni.
- Nem lehet mindenki olyan gyakorlott megtévesztő, mint Ön, Holló Professzor - kaptam be a kis gumicukrot, ám annak íze gyorsan keseredett meg a számban. Nem szerettem a problémáimról beszélni. Attól olyan valóságosakká váltak. És különben is megtanultam már kezelni őket. Magamtól.
Az érintése elbizonytalanít. A mellkasomat valami ismerős meleg tölti el. Arra az időre emlékszik a testem, amikor még boldogok voltunk. Az agyam tagadta a tényt, de hiányzott a törődés. Amikor nem az volt az egyetlen jele annak, hogy törődünk egymással, hogy a másik arcába ordítjuk, hogy hülyeséget csinált. Kétkedőn Albertre néztem, mintha nem hinném el, hogy tényleg érdekli. Valószínűleg így is volt, általában én hallgattam meg másokat.
- Na jó - adtam be a derekamat. Jobban rákészültem erre a vallomásra, mint szükséges lett volna. Magam elé meredtem, mintha a gumicukros tálban meglelném a kérdéseimre a választ. - Én... idén végzem, és fogalmam sincs mi lesz velem utána. És jelenleg az egyetlen kép ami előttem van, egyáltalán nem tetszik - jelentettem ki egyhangúan, mintha csak azt mondanám mikor kelt ma fel a nap. Az arcomon a műmosoly kilométerekről felismerhető valakinek, aki már annyira ismer, mint Albert. És ezt valahol tudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859396#post859396][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.16. 19:00[/b][/url]

- Ki kell, hogy kérjem magamnak ezt a vádat, Danvers kisasszony. - válaszolom évődve a visszavágására, és nem is kívánok tágítani abban, hogy én nem hibáztam, ő reagálja némiképp túl. - Minden állításom valós volt, amit foglalkozásom kitudódása előtt önnel közöltem. - arra, hogy miért nem jött elő a tanárság, nem tudok válaszolni. A mai napig megesik, hogy a ház asztalánál eszem, mert Miksával ebédelek, vagy az, hogy bent vagyok a klubhelyiségben. magamhoz veszek néhány gumicukrot, és egyesével feldobva őket, a számmal kapom el mindegyiket. Nem, sosem tervezek felnőni.
- Szóval felnőtt gondok. - Bólintok megértően, mintha én olyan nagyon bölcs, öreg ember lennék, de tudná, hogy ilyenkor mit kell tenni. - Az apám ebben nagyon jó, ő olyat is meglát az emberekben, amiket ők maguk sem látnak. Én sajnos anyukámra hasonlítok, a húgom viszont rá, de a kedvedért megpróbálok valami okosat mondani. - Ami nagy dolog, hiszen én tényleg nem vagyok olyan bölcs, mint amilyennek mások hisznek. Jó, a barátaim párkapcsolataiba imádok beleszólni, de ez aligha tesz engem okossá.- Oké, hunyd be a szemed. Nyugi, apa is ezt csinálta velem a pályaválasztásnál. Ha úgy kényelmesebb el is fekhetsz. A lényeg, hogy nyugodt testhelyzetben legyél. Helyezd magad minden és mindenki elé. Képzelj el egy lecsupaszított teret. Ahol te állsz egyedül. - Tudom, hogy ez vadul hangzik, de nekem bevált, szeretem a munkám, és ha csak egy embernek tudok segíteni, főleg, ha Rue az, akkor már megéri az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859905#post859905][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 18:22[/b][/url]

Nem szerettem, hogy én vagyok a téma. Persze, szoktunk beszélgetni arról, hogy bizonyos könyvek és témák hogyan érintenek minket, mik a gondolataink, de azok elméleti elemzések, és nem... valós problémák, amelyekkel küzdünk. Albertről is tudtam, hogy van valami, ami folyton zavarja, ami néha zavarja, és ott bújik meg a tekintetében, mikor nem figyel magára. De soha nem kérdeztem rá, és nem is terveztem. Mert eddig nem igazán beszéltünk a problémákról.
Sóhajtottam egyet. - Albi, ennél jobban is ismerhetnél. Nem azzal van a gond, hogy nem tudom valahol elképzelni magam. Vannak terveim, csak... nem valósulnak meg - jelentettem ki, kicsit félre tolva ezt az idillikus útkeresés perspektívát. Gond, vagy sem, ennél földhöz ragadtabb vagyok. - Be akartam jutni a minisztériumba. A gyakornoki programba. Az egyik évfolyamtársam mesélte, hogy ő bejutott. De hetek óta nem hallottam semmit. Itt fogok ragadni a kocsmában - mutattam oldalra, amerre nagyjából tájoltam a Leprikón elhelyezkedését. Szerettem, de nem annyira, hogy ne legyenek ambícióim.
- Azért lettem prefektus. Évfolyamelső, tanársegéd. Nem tudom mit tehetnék, hogy bejussak. Akár csak a meghallgatásig - szakadt ki a belső gátam. Úgy éreztem, hiába teszek le mindent az asztalra, egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Küzdök mindenért, és csak lepattanok a falakról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859912#post859912][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.25. 19:30[/b][/url]

- Szóval a minisztérium jár a fejedben. - mosolyodom el félszegen, és a szempilláim alól pillantok fel rá. Ez az az arc, amikor az anyukám pontosan tudta, hogy történt valami, amiről nem is akar tudni, de mivel ő az anyukám, muszáj neki. Nem volt sok bűnöm az életben, csak apróságok, mint a focilabdával betört közösségi házi ablak, aminél persze megkérte, hogy ne arra rugdossam a labdát, meg a templomi persely kifosztása, mert fagyit szerettünk volna enni Miksával, de, mire hozzájuk elsétáltunk volna, elment volna a fagyiskocsi. Nem kockáztathattunk. Aztán persze kiszámoltuk, hogy a családi csomag jobban megéri, de nem bukhattunk le vele, eztért tizenkét pálcikás jégkrémet nyomunk magunkba. Torokgyulladás, hascsikarás, volt ott minden, és nem mondhatom azt, hogy Miksa volt többször az értelmi szerző, csak én tudtam ártatlanabbul nézni, de egyformán megbüntettek minket mindenért. - Vacsorázz velem ma este, és kiderítjük, hogy mi a helyzet veled. Megígértem anyának, hogy ma hazamegyek. Apa biztos tud valamit, mert ő is benne van a bizottságba, és biztos, hogy mond neked valamit, hiszen a barátom vagy. - apa nagyon szeret hivatalos és kerettartó lenni, de otthon sokkal lazább, nyitottabb, sokat mesél, és szerintem, ha egy lányt viszek haza, akkor a csillagokat is lehozzák neki, főleg az első alkalommal, és így elég jó esélye lesz megtudni, hogy mi a helyzet vele. - Megmutatom a szobámat is, Danvers, kihagyhatatlan lehetőség, hogy életre szóló zsarolóanyagot gyűjthess rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859916#post859916][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 20:15[/b][/url]

Rosszat sejtve rezzent összébb a szemöldököm a pillantásra. Még mozdulni se mertem egy pillanatig, csak vártam, hogy ebből mi közetkezik. Aztán csak még inkább ráncosodott a homlokom a folytatásra. "Vacsorázz velem". Hirtelen szólalt meg a fejemben az összes vészriasztó, ami csak létezett, és már nyitottam a számat, hogy azonnal tiltakozzak, de aztán megakadt a levegő út közben, ahogy tudatosodott, hogy még haza is vinne. Majd a levezetés, összekapcsolva a gondolat elejét a végével, kicsit megnyugtatva a lelkem, hogy ebben nincs több, csak baráti segítség.
Nehezen kiengedtem a bent tartott levegőt. - Nem, nem kell ilyesmi. Egyrészt nem rondítanék be a problémáimmal a családi vacsorába, másrészt nem akarom apukád befolyását kihasználni. M-mm, biztosan nem - ingattam a fejemet, és inkább nyúltam egy újabb gumicukorért.
- Majd gyűjtök zsarolóanyagot Bontovichék Sárájától, ha nagy szükségem lenne rá. Ő talán szóba is áll velem, nem úgy, mint a haverod - jegyeztem meg keserédesen. Már nem is azért, mert annyira szeretnék Miksával kommunikálni, sokkal inkább, mert tudom, hogy ő valószínűleg sokkal rosszabb dolgokat mondd rólam Albertnek, mint én róla. Úrihölgy vagyok. Visszafogom az agresszióm, ha megkérnek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859948#post859948][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.25. 20:43[/b][/url]

- Ez nem kihasználás Rue, hiszen csak vacsorázni megyünk. Nem mondunk semmi olyat, hogy minisztérium, gyakornokság, legalábbis nem célzatosan. Bízz bennem, kiváló szakértője vagyok az idősebbik Holló Albertnek. - tudom, hogy nem őt kell erről megkérdezni, hanem anyunak kell azt mondani, hogy Rue nagyon okos és tehetséges, és nem mellesleg még gyakornoki babérokra is tör. - Csak egy vacsora, és egy kis kiugrás Bogolyfalváról. Ígérem, hogy az ottani kocsma közelébe se megyünk. - a kezemet a szívemre téve esküszöm, hogy nem okozok neki semmiféle traumát. - Már persze, ha Zalánnak nem probléma. Titkolni semmiképpen sem szeretném előle, az félreérthető lenne. - én meg aztán semmi féle módon sem szeretnék zűrt. Hallottam a kettősükről, és bár volt egy furcsa kis nem tetszés bennem, tekintve, hogy én nem köteleződhetek el, nem is ítélkezhetek más boldogsága felett.
- Sárától? Amilyen hangulatban mostanában van, egészen biztos. - egy pillanatra megállok a mozdulatban, de végül beveszem a gumicukrot a számba, és azzal együtt teszem fel a kérdést - Mi a bajotok egymással? Erre sosem kapok választ, de úgy szeretném tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=859980#post859980][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 21:13[/b][/url]

Zavartan pislogtam Albertre. - Nem értem. Ha nem beszélünk a minisztériumról meg a gyakornokságról, akkor mi értelme elmennem? - tettem fel a számomra jogosnak tűnő kérdést. Nem tudtam, hogyan működnek ezek a rendszerek. Egy egyszerű kocsmáros lánya vagyok. Azon a helyen nőttem fel, ahol az emberek addig isznak, amíg őszinték nem lesznek. Aztán mint egy isteni szikra, a szememben is látszódott, mikor végre megértettem. - Te körbe akarsz mutogatni, hogy a döntésnél rám essen a választása! - akadtam ki, de mielőtt folytathattam volna a kiakadást, a megjegyzése eljutott a tudatomig. - Zalán? Hollósi Zalán? - kérdeztem rá, nem mintha ismernék másikat. - Mi köze ehhez Zalánnak? - zökkentem ki teljesen a beszélgetésből. Az agyamban azonnal elkezdtem kutatni megbeszélt találkozó időpontja, megígért gyakorlás, vagy bármi hasonló után, amit esetleg megemlíthettem Albertnek.
- Én is így látom. Örülök, hogy kicsit kinyílt. Mármint nem nagyon beszélgettem még vele, de eridonos, szóval... muszáj rajta tartanom a szemem - vallottam be. Hiába csináltam csak a cím miatt a prefektusit, akkor is jól akartam végezni a dolgomat. Majdnem mindenkivel.
- Már miért akarnád tudni? Én csak... nem akarom szidni a barátodat neked. Biztosan máshogy látod, és azonnal protektívabb lennél. Mint legutóbb - jegyeztem meg. - És amúgy is lassan rendelnünk kéne.