Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fel kellett vegyek egy laza pulcsit, őszbe hajlik lassan az idő. Akármilye csodás volt a nyár, alig várom már a nagy erdei sétákat a csupaszín lombú fák között! Addig sem telnek persze el a napok lábkoptatás nélkül, főleg egy ilyen lelkes ebbel, mint Herceg. Itt üget körülöttem meg szaglászik, aztán néha idejön hozzám simiért és fut tovább végezni hihetetlenül fontos kutya ügyleteit.
Elérünk a játszótérhez, ahol fogom magam és beülök az egyik hintába. Mosolygósan sóhajtva nézek körbe, miközben dudorászva ingok. Csak pár gyerek játszik most a mászókán. Hol feléjük pislogok, hol állatkám irányába, aki a közeli bokrokat térképezi fel. Gondolataim szerteszét ágaznak és vannak olyan részek, ahová igyekszem nem eltévedni a fejemben. Pedig kéne. Pedig fontos lenne foglalkozni velük. Dehát nem olyan könnyű ez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a görcs, ami egy ideje a gyomromban vert tábort. És amiről azt hiszem, némi kódorgás meg hintában dudorászás feledtetheti. Hát nem nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Fontos, hogy először elhatározzuk, hogy milyen növényeket szeretnénk a csokrunkba. Nyugodtan vázoljátok fel a magatokkal hozott füzetbe.
Az utolsó napon már senkinek sincs kedve az iskolapadban ülnie, így hát egyeztetve  a bogolyfalvi tanáccsal, engedélyt kaptunk rá, hogy az őszi nagy munkálatok megkezdése előtt, a még virágzó növényekből, a végzős előkészítősök közreműködésével csokrokat készítsünk. A csokrok ajándékok lesznek a tanároknak, akik az itt töltött évek alatt elkísérték őket az úton, és akiktől ma délután végleg elbúcsúznak. A legtöbben a bagolykőben folytatják, páran azonban külföldi tanodák felé veszik az irányt, így szerettem volna, ha ezen az utolsó napon egy kicsit együtt is tudnak lenni. Az oktatókat felosztottuk, így mindenki tudja, hogy kinek készít csokrot, így senki se fog kimaradni. A köszönőlevelet még a hét elején megcsináltuk, ahogy az ajándékokat is beszereztem.
- Mindenképpen legyen benne zöld is, az fogja össze igazán a lényeget.
Mivel mindenki szorgalmasan dolgozik, így én az egyik padra telepedve magam elé húzom a könyvemet és a kávémat, és egy-egy tesztkérdést megválaszolok két felpillantás között, valamint, hogy ha valaki kérdezni szeretne. Jövőhéten végre megcsinálom ezt a vizsgát, és ha minden jól megy, több ilyen utálatos tananyagom nem lesz. Nagyon szeretnék tanító lenni, de nagyon nehezen viselem azt, amikor megmondják, hogy mit kell gondolnom arról, amiről elvileg szabadon gondolkozhatok. Ilyen a világon nincsen. Sóhajtva pillantok fel, majd megint vissza, de azért szemmel tartva a kis bagázst.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anna

Már ébredés után tudtam, hogy a reggeli ma sem fog menni, mert amíg nem jönnek meg a vizsgáim eredményei, esélytelen, hogy valami szilárd ételt letuszkoljak a lázongó pocakomba. Ezért miután kényelmes öltözetet húztam, csak a termoszomba töltöttem egy adag kávét, hogy a faluba menet megiszogassam.
Újonnan azt tekintettem aktuális küldetésemnek, hogy felfedezem a teljes kastélyt és Bogolyfalvának minden utcáját, ezzel segítve a majdani beilleszkedésem. Talán ha a helyszínek megvannak fejben, akkor legalább egy ponton be tudok majd csatlakozni a beszélgetésekbe, és kicsit hamarabb lesz az évfolyamtársaimnak az az érzése, mintha én is velük együtt kezdtem volna a sulit, nem pedig csak így beesve a vizsgaidőszakra különbözetiket írni. A mai napon Bogolyfalva volt a cél, hogy egy újabb csillagtúrára indulhassak a főtérről valamelyik kis mellékutcán.
Délelőtt nem szokott nagy nyüzsgés lenni -legalábbis a szuper releváns tapasztalataim, amit az elmúlt 3 nap szült ezt mutatták- ezért is lepődtem meg, amikor egy kisebb gyereksereg virágcsokrokkal babrált a tér egyik oldalán. Fogalmam sem volt, hogy milyen alkalomból csinálják ezt, ezért gondoltam leülök és megpróbálom a beszélgetésből kivenni, mire készülnek.
Az egyik padon már ült egy fiatal nő, úgyhogy inkább a mellette lévőt választottam, és a még gőzölgő kávém kezdtem kortyolgatni. Hiába telt el néhány perc, még mindig nem igazán értettem mi zajlik, de cserébe egy-egy csokor meglepően szépre sikerült, és arra rájöttem, hogy a mellettem lévő padon olvasó boszorkány valószínűleg a tanáruk, vagy legalábbis felügyelője a gyerekseregnek. Kihasználva az alkalmat, amikor az egyik kisleány egy kérdéssel már megzavarta az olvasásban, megvártam amíg válaszol, majd odafordultam hozzá.
-Elnézést, megkérdezhetem, hogy milyen alkalomból készülnek a csokrok? Nagyon szépek egyébként. - mosolyodtam el kedvesen - Nemrég érkeztem a Bagolykőbe, és még nem teljesen vagyok tisztában az itteni ünnepekkel.- tettem hozzá gyorsan, kissé talán mentegetőzve, mielőtt bármi furcsaságot gondolna a random kérdezősködésről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mivel Kriszti gyönyörűen énekel, és nagyon szereti is az énekkart, egyértelmű volt, hogy Domcának ő készíti a csokrot, azonban ettől az egyszerű feladattól annyira bestresszelt, hogy végül inkább kérdezett. Párszor, párat, én pedig türelmesen válaszoltam meg mindet, hogy megnyugodjon. Tényleg ügyes kislány, de nem elég magabiztos, és hiába próbáltuk kicsit előhozni belőle az önállóságot, nem sikerült annyira, mint szerettük volna. Viszont, nem rossz, én csak egy éve vagyok velük, de nagyon sokat fejlődtek. Egy újabb kérdés, én pedig mosolyogva nyújtom a kezem, hogy két virágot kicseréljek, mert valóban nem állt össze a kép.
- Persze. Ők az előkészítő végzősei, jövőre már a tanodákban kezdik meg az évet. Ma lesz a tanévzáró, ahol virággal és egy kis ajándékkal búcsúztatják a tanáraikat, nevelőiket. Én még gyakorló tanár vagyok, az osztályfőnökük mellett.
Felemelem az ölemben tartott könyvet, ami éppen egy komolyabb vizsgára készít fel a tárgyból. Elvileg ez kellene, hogy a Bibliám legyen, de ha ez olyan, mint az, akkor a hírekben sorra jelennének meg az olyan események, hogy keresztények égettek Bibliákat. Borzalmasan szörnyűségesen utálnivaló egy könyv ez.
- Bánki Anna vagyok.
Nyújtom felé a kezem a bemutatkozással együtt.
- A vizsgaidőszakra sikerült ideérned? És akkor rögtön másodikosként kezdesz, vagy előbb jársz egy évet az elsőben is, és most még ismerkedsz a hellyel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este| o

Valahogy korábban, mondjuk úgy 5 évvel ezelőtt, fel se merült volna bennem, hogy van más módja is a vámpírok étkezésének, mint a vérszívás. De azóta már többet tudok, viszont még mindig fura, hogy ilyen könnyedén lemond a számárá nyilvánvalóan legegyszerűbb, legkényelmesebb, és legélvezetesebb módról. Természetesen borzasztóan hálás vagyok érte, ezt nyilván mondanom se kell.
- A fájdalom nem gond. - jegyzem meg amint választ kapok a hogyan módra. - Mennyi ideig tart, mennyire vagyok tudatomnál? - kérdezek tovább miközben az ujjaimat szemlélgetem. Igen, ha kinyújtom a karom amennyire csak tudom, akkor ha tud ujjból is vért venni, akkor nem jön annyira borzasztóan nagyon közel. Csak simán nagyon közel. Mindeközben azért teszek pár lépést a személyzeti részleg felé, hisz útközben is meg lehet ezt vitatni, a kimenetelen nem fog változtatni.
- De, attól, hogy megharap még nem leszek vámpír. Változik bármi utána? Függővé lehet például válni? - valahol azt olvastam, hogy van, akinek nemhogy nem kellemetlen, hanem kifejezetten eufórikus a dolog. - Gondolom ide kell leülnöm, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

szünetben, a faluban bolyongva |o

Felemás érzéseim vannak ezzel a nyárral kapcsolatban, ami alaposan rányomja a bélyegét a mindennapjaimra. Mostanában szokásommá vált módszeresen feltérképezni a falu minden négyzetcentiméterét, gyakorta el-elpislogva a kastély felé. Mintha má csak napjaim, heteim lennének arra, hogy mindent jól az eszembe véssek, mintha utána erre nem lenne lehetőségem. Amiről nyilván szó sincs, de attól még így teszek.
A mai túra végállomása a játszótér, errefelé sétálok hát, lassan, megfontoltan, mindeközbe  egy almát rágcsálva. Kevesen vannak most a faluban, de ha még tömeg is lenne, a hintában üldögélő alakot bármikor, bármekkora tömegben is kiszúrnám. És nem a közelében ténykedő kutya miatt. Gondterhelt mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy elindulok feléjük. Kezemet intésre emelem, aztán a korlátnak támaszkodva figyelem a barátomat. Nem tudom, mit mondjak, vagyis azt nem tudom, hogy kezdjek neki a millió gondolatnak, amiről szeretnék beszélgetni, amiről kell beszélgetnünk. Egy ideig némán, mosolyogva nézem hát őt, olyan tekintettel, mintha most látnám őt utoljára. Mintha búcsúzkodnék. Pedig nem, vagyis nem igazán, vagyis … á, ez bonyolult.
- Szia! - szedem végre össze magam, és szólalok meg. - Látom, kihasználjátok a szünet utolsó napjait.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anna

Amíg csak a gyerkőcök tevékenykedését figyeltem nem esett nehezemre a kávét iszogatni, de miután úgy döntöttem megszólítom a felügyelőjüket, szinte azonnal bekapcsolt a fejemben a kis hang, és sorolni kezdte, hogy mikor, s milyen módon fogom magamraborítani az egészet. Némi megnyugvás reményében gyorsan rácsavartam a tetejét a termoszra, így a kis hangocskát kilőve nyugodtan tudtam már figyelni a válaszra.
-Ó, ez teljesen logikus! Nekünk is ma volt az utolsó vizsganap, mondjuk nekem szerencsére már nem volt vizsgám.-Tudhattam volna, hiszen bevágtam az egész tanrendet, de sebaj... már meg sem lepődök a saját agyam furcsaságain, hogy a legegyszerűbb következtetést nem tudtam levonni. Régen -majdnem fél éve- elmúltak azok az idők, hogy emiatt még pluszban stresszeljek. A terápia segít.
-Kobán Emma- állok fel picit a padról, hogy kényelmesen kezetfoghassunk, és közben nyugtázom, hogy milyen jól tettem, hogy becsuktam azt a termoszt, mert ez pont egy olyan mozdulat, amivel bőven kiöntöttem volna az egészet, mert csak is arra koncentráltam, hogy megfelelő legyen a kézfogásom.
-Igen, a Herzbergben kezdtem el a sulit, de úgy alakult, hogy hazajöttem inkább. Szerencsére elég hasonló a rendszer és felajánlották, hogy ha megírom a vizsgákat, akkor folytathatom másodikban. Nagyon remélem, hogy sikerült.-
Felelek szelíd mosollyal, majd tekintetem a könyvre téved, ami így picit közelebbről már nyilvánvalóan nem szépirodalom. Ha el tudtam volna dönteni hogy tegezzem vagy magázzam a beszélgetőtársam, akkor azonnal folytattam volna, így inkább tartottam egy pici szünetet, mérlegelve a helyzetet és csak utána folytattam.
-Szintén vizsgára készülsz? Nem tűnik barátságosnak- mutattam a könyvre, és reméltem, hogy nem harapja le a fejem, de ez volt a biztonságosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Tetszik a neved. Manapság olyan krikszkraksz neveket tudnak adni a gyerekeknek a szülők. Nekem eszembe nem jutna a gyerekeimet minél különlegesebb nevekkel illetni.
Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne gyerekem, akkor a hagyományos módok közül választanék egyet. A fiú vagy az apja vagy a nagyapjai után kapja a nevét, a lány meg elsősorban a nagymamák, másodsorban utánam. De mivel mind a kettőnk anyukájának szép neve van, így nem kellene Annázni a kicsit.
- Ez nagyon rendes tőlük. Annakidején én magántanuló voltam harmadikig. Negyedikben szerettem volna bejárni, és akkor kellett szintfelmérőket is írnom, hogy biztos alkalmas vagyok-e rá. Azóta nem izgultam egyik vizsgámon sem annyira, mint akkor.
De szerencsére sikeresen vettem az akadályt, pedig nem mondhatom, hogy életem kiemelkedő és örömteli időszaka volt, de a siker mindenképpen lendített azon, aki most vagyok, és ennek sosem tudok majd eléggé hálás lenni.
- Igen, van egy szintező vizsgánk az egyetemen. Mivel szerettem volna sok gyakorlatot szerezni, ezért levelezőn csinálom, és hétközben az előkészítőben vagyok önkéntes, így a legjobb helyen alapozom meg a karrierem, és reménykedem benne, hogy alkalmaznak majd, ha végeztem. De ez a vizsga nem igazán szimpatikus, kicsit olyan, mintha meg akarná mondani, hogy hogyan kell tanítani. Mindenki azt mondja, hogy csak legyek túl rajta, de nem szeretem az ennyire direkten megparancsolós dolgokat.
A vállaimat is megvonom, és helyette egy korty kávét iszom, hogy feledtessem is azt a keserűséget, amit ez az egész mindig a számban hagy. Ez a vizsga legyen meg, és esküszöm, még hallgatni is megtanulok.
- Melyik házba jársz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Még csak gyakorlótanár! - emelem a magasba a mutatóujjam, hogy belekössek a bátorításába. Tudom, hogy lényegében ugyanaz a kettő a diákság szemében, mármint szerencsére az igazgató úr nekünk elég szabad kezet adott, és az órák komolysága is kellően nagyok, de azért még mindig elég hirtelen jött nekem ez a pozíció, és túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy a tanári gárda diplomás végzettségű tagjaival emeljen egy szintre magam. Úgyhogy ahhoz még néhány évet itt le kell húznom, átvergődve jó pár vizsgát és egyéb megpróbáltatást. Messze van még, de ilyen tempóval el fog repülni az idő. És addigra az is elképzelhető, hogy más tárgyakat is megkapok, kiegészülnek az évfolyamok, új területét próbálhatom ki a pedagógiának. Főleg, mivel a bűbájalkotás az egyik kedvenc területem, és nagyon érdekesnek találom eddig az órákat, tulajdonképpen a különféle varázslatok világa az, amiben igazán hosszú távon el tudom magam képzelni. Aztán meglátjuk, hogy majd mit hoz a jövő. Dana szavai nagyon jólesnek. El is pirulok, büszkén húzva ki magam előtte. Lám, hány éve is volt már, hogy megismerkedtünk, és ő már akkor hitt bennem. - De nagyon köszönöm, hogy ezeket mondod rólam, hidd el, zavarba is hozol. Szívesen látlak, ha beférsz még a terembe egy szabad székre, aztán nyugodtan lehetsz őszinte majd, amikor véleményt formálsz az óráimról - adom tudtára hálásan.
- Ó, ez jó hír! Kitartást az utolsó hetekre! - biztatom barátomat. - Ú, a jó kis sajtos-tejfölös lángos lenne az igazi, ha strand, akkor nálam az a befutó! - lelkesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a családommal látogattam el a nyári szünetekben egy-egy egész napos fürdésre. Idén nyáron valahogy ez már nem jött össze, meg persze az egész csapatot már nehéz összeszedni, mert nagyok már a testvéreim.
- Jól hangzik a tavacskás program! És igen, jó lesz ez a sorrend - erősítem meg Danát ötletében. Úgyhogy először a langyos, de kellemes vízben kezdek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdődnek a hullámok. Élvezem, hogy a testem elmerül a habokban. Úszok párat, hogy felfrissüljenek az izmaim, aztán a társamhoz fordulok. - Na és, hogy látod a vizsgák utáni időszakot? Mi lesz veled, ha kirepülsz a kastélyból, hogy döntöttél? - érdeklődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Timi érdekes módon nem igazán rajongott a galambokért, sőt ő egyenesen tartott az összes tollas élőlénytől. Mikor vele éltem az intézmény után, még csak egy pintyet vagy papagájt sem tarthattam otthon miatta. Igaz, nem voltam emiatt csalódott vagy akár haragos, hiszen az is nagyon nagy szó volt tőle, hogy magához vett, és végig gondoskodott rólam. Emiatt pedig rendkívül hálás voltam neki, még annak ellenére is, hogy az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy eléggé a háttérbe szorultam nála. De visszatérve a jelenbe... ezen a kellemes napon tökéletes alkalom adódott arra, hogy egyszerre tegyek jót, és éljek a munkámnak.
Kellemes idő volt, a galambok lelkesen ették az általam odaszólt ételt, ráadásul tökéletes fotóalanynak ígérkeztek a következő kiállításomra. Hirtelen meglepődtem, mikor egy ismeretlen férfi odalépett hozzám, és megemlítette a galambok etetését részemről. Már majdnem kinyitottam a számat, hogy jól helyretegyem, ám még időben folytatta a mondandóját.
- Ó! - hagyta el a számat a csodálozás szava, majd átvettem tőle a skiccet, amelyet álmuldozva tekintettem meg.
- Nem is olyan rossz! De ez az én szövegem! Mármint a pillanat megragadása! Hiszen egy mű pont attól lesz tökéletes, érzelmekkel teli, ha az embernek sikerül igazán megragadnia az adott pillanatot mindenféle körítés nélkül, puritán módon. Így jön ki az igazi mondanivalója, története az elkészült képnek - tekintettem rá mosolyogva, bizakodón. Valószínűleg sikerült egy olyan emberrel találkoznom, aki szintén hasonlóképpen értékelte a művészetet, mint én. Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik nem hezitáltak élni egy adott helyzettel, és megmutatták a művüket annak, aki szerepelt bennük, mielőtt bármit is kezdtek volna velük.
- Örvendek, Alíz vagyok - mutatkoztam be neki széles mosollyal az arcomon.
- Az is egy szép művészet. Nekem csupán a fotózáshoz van némi tehetségem és a jósláshoz. Egyébként elég kétbalkezes vagyok, például a rajzolás, festés nem megy túl jól - viszonoztam a kéznyújtást egy határozott mozdulattal. Mindig is felnéztem azokra, akik a művészet terén nem csupán a fotózásban teljesedtek ki. Nekem sajnos se a rajzolás, se a festés terén nem volt kellő kézügyességem.
- Mivel foglalkozol főműsoridőben? - kérdeztem tőle érdeklődve nagy szemeket meresztve rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan, mintha öt-tíz évvel visszaugrott volna az időben, hogy ismét a Návayak elhíresült családi összejöveteleinek közepén találhassa magát, ahol szabadon egymásnak ugorhattak a makacs véleményvezérek. Ez még azelőtt volt, hogy megalakult volna Regi és Fanni, és külön csapatként elvonultak volna beszélgetni mindenféle lányos dolgokról, vagy tudja is Kristóf, hogy mit csináltak kettesben. Próbálta felhívni magára a figyelmet, aztán rájött arra, hogy neki is meg kell találnia a saját útját, társaságát. Sikerült is, de hogy milyet, annak a történetét már mindenki kívülről fújja. S akire még támaszkodhatott ilyenkor, az Viktor volt, aki a szócsatákba szintén becsatlakozott, legtöbbször próbálva csitítani a fiatalabb generáció indulatait. Ezúttal viszont senki nem avatkozhatna közbe a tavacska partján, hogy tompítsa a kedélyeket. A két rokon hangja dacosan zengi be a környéket, talán még kifejezetten élvezik is mindketten a műsort, vagy már észre sem veszik a milyenségét, annyira természetes számukra.
Kristóf megforgatja szemeit, aztán hangosan pufog egyet. Azok után, hogy megszokja a fénybűbáj hatását, tiltakozóan összefonja maga előtt a karjait, lábait felhúzva pedig a talajra helyezi a talpát. Fél még azonban feltápászkodni, előtte úgy érzi, hogy erőt kell gyűjtenie.
- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. Jól beszarattál - dünnyögi némileg megenyhülve, de azért túlzásokba nem kell esni, még mindig fel van háborodva azon, hogy az unokahúga ilyen magabiztossággal szégyenítette őt meg a szúnyogok és békák közönsége előtt.
- Ja, majd el is hiszem ezt a mesét, főleg egy auror szájából. Csak nem pasizni voltál? - vigyorog fel a földről, ahogy mélyeket lélegezve próbál erőt gyűjteni a talpra álláshoz. Tapsol egyet tenyerével, mutatóujját a magasba emeli, majd katonásan kiadja az ukázt - Bű-báj nél-kül! Felhúzni! Szíveskednél... Akkor megköszönném. De ha nem! Teszek rá. Majd megoldom. És ne emlegesd a családunkat, már így is szétszakad a fejem! - szisszen fel a fájdalomtól, ahogy egyúttal görcsbe rándulnak arcizmai is. Szavai összeszedetlenek, próbálja őket egymás után pakolni, talán most érződik igazán, hogy még nem múlt el teljesen az alkohol hatása - Na mi van, haza akarsz vinni? Azt se tudod, hol lakom - vágja oda büszkén, hiszen amíg az alagsor volt az otthona, jó pár baglyot kellett elzavarnia, csőrükben a Regitől kapott levelekkel, de amióta leköltözött a gyógyító házrészébe, élvezheti az inkognitóját, hiszen annyira még Regi se profi auror, hogy lenyomozza, meg is csinálná miatta a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anna

-Kö- köszönöm!- felelem reflexszerűen, kis meglepetéssel a hangomban. -Nem szokták megdicsérni a nevem, pont ezt szeretem benne, hogy olyan kis semmilyen. Mert tényleg vannak elég meredek dolgok.- bólogatok aprókat, miközben szép sorban felbukkannal régi osztálytársaim nevei, amiket a mai napig nem értek. Mondjuk fogalmam sincs, hogy én mi alapján adnék nevet a gyermekemnek, de szerintem eddig a kisállataimat is elég vállalhatóan neveztem el.
-Hát azt el tudom képzelni.- nyeltem egy nagyot -Nekem ez az egy éves anyag ahhoz képest semmi. - Én főleg attól féltem most, hogy mi van ha néhány tanár nagyon szőrszálhasogatóan a saját megfogalmazását várta volna el a vizsgalapokon. Na ha ezt 3 évnyi tanárral szemben kellett volna óvatosan kipuhatolni a háztársaimtól, akiket alig 1 napja ismertem, akkor tuti túlterhelődött volna az agyam.
- Annyira szeretnék valami megnyugtatót mondani, de még szerencsére nem volt dolgom ilyen követelményekkel.- felelek őszintén, és tényleg próbálok kutatni az agyamban, hogy hátha találok valami használhatót, de csak a bátyám szavait tudnám ismételni, és foglamam sincs, hogy a mugli egyetem mennyire különbözik a mágikustól, ezért inkább nem kockáztatom meg. -Ez csak néhány hónap és utána úgy és annyit használsz belőle, amennyit szeretnél.- teszem hozzá mégis hirtelen, mert végül arra jutottam, hogy ezt a tanácsát már sokszor, sok helyzetben magam is ismételgettem. Így, hogy a tegezésen nem kellett már gondolkozzak, könnyebben jöttek a mondatok.
-Navinés lettem. Bár egyelőre nem tudom milyen jelentősége van. Szerinted sokat számít, hogy ki melyik házba kerül?- Erről még nem olvastam semmit, a családból -már amelyik részét jobban ismertem- senki nem járt még ide, úgyhogy semmi elvárásom nem volt. Alapvetően szinte az összes társaságban meg tudom találni a kis helyemet, sosem voltam túl kirívó, így egyszerű.
-Te végül hová jártál?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Te szegény... kisírhatod magad a vállamon, ezen nem múlik semmi - válaszolom kissé gúnyosan. Majd be kellett volna másznom nekem is a nádasba kihúzni? Örülhet, hogy nem volt közönségünk, és még ha lett volna is, gyaníthatóan ők is éppen a szemüket dörzsölgették volna a fényviszonyok hirtelen változásai miatt.
- Miért? Számít, hol voltam? Ha már ennyire érdekel, a kollégáimmal söröztem - válaszolom durcásan. Tényleg semmi köze nincs sem ahhoz, hogy merre jártam korábban, vagy mit keresek itt, de azért mégiscsak kiszalad a számon a válasz. Remélem, most boldog. Nagyot sóhajtok aztán szememet forgatva, és közelebb lépek, a jobb kezemet nyújtva.
- Egyéb óhaja, sóhaja van mára őfelségének? - kérdezem meg még mindig hihetetlenül kedvesen. Ha így folytatja a követelőzést, a végén még le találom átkozni és sóbálványként hazalebegtetem, az se érdekel, ha látják. Újabbat sóhajtok aztán, ami lemondó szusszanásba torkollik.
- Hogy te mekkora egy... most akkor felkelsz vagy nem? - kérdezem meg. Most már kezd idegesíteni, főleg ez a pofátlan büszkeség, ami árad belőle éppen. Megrázom a fejem, ismét a szememet forgatom, aztán fél pillanattal később a vállamat is megvonom.
- Na tudod mit, baromka? Itt is maradhatsz felőlem tocsogni az átázott ruháidban. Ha meg nagyon felidegesítesz, mindjárt kapsz egy sóbálványátkot és megnézheted, melyik szobáról beszéltem a múltkor. Vagy jöhetsz magadtól is, melyiket szeretnéd? - érdeklődöm türelmetlenül, még mindig felé nyújtva a jobb kezem, hátha hajlandó elfogadni a segítséget, ha már ő kérte, hogy ne használjak bűbájt. - Gyorsan álmodd meg, mert tízig számolok, és itt se vagyok. Egy... kettő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 | 2
______________________________________________________

Az ősz úgy rontott be szeptember elsejével Bogolyfalvára, mintha lenne egy kibaszott naptára a falon amin visszaszámolta a napokat. Az általában ilyenkor még csak pulcsis időt felváltotta a faszom hideg és lassan a csónakház fűtetlensége miatt újra másik főhadiszállást kell majd keresnünk. Azért még egészen tűrhető. Különösen a melegre bűvölt bőrdzsekim miatt de kicsit sem érzem a hideget. Az asztalnak dőlök és a telefonomat baszkurálom. Hoztam piát. Hoztam port. Már csak őfelsége hiányzik, és nem, nem Winter, hanem Will. Az ezer éve eltűnt bárányka aki pár órája újra rájött a what's up használatára és méltóztatott írni. Mondjuk nem mondanám, hogy unatkoztam nélküle. Sőt valószínűleg ő se nélkülem mert ha jól kalkulálom egy síró kölyök kísért a Krise házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Adélt végül a kanapén nyomta el a sírás és a könnyed, veszélytelen altató, amit késő délután a teájába kevert. Hányásig idegelheti magát - ami többször meg is történt -, de nem lesz jobban addig, amíg nem pihen és gyógyul meg, legalább fizikailag. Nem tagadja, hogy az eltelt negyvennyolc óta emberfeletti borzalmai után a lány jogosan került ebbe az állapotba és egyenesen furcsa lenne, ha ennél jobban érezné magát. Ő azonban nem akarja szenvedni látni, ha pedig akarna, akkor sem tudna mit mondani a fel-felbuggyanó kérdéseire. Mit tehettünk volna másképp? Senki sem tudja.
A kockás, sötétbarna takaró alatt hagyta a kandalló előtt. Csak a manónak parancsolta meg, hogy nézzen rá, ettől függetlenül azonban őt senki se keresse.
A rögös fűcsomók közt bukdácsol a felhők alatt szürkéllő tóparton. A vállait fázva húzza be, a járásáról azonban, aki ismeri, már távolról megmondaná, hogy már egyáltalán nem józan. És ez mennyire jól van így!
A csónakház huzatos ajtaját a tenyerével löki be maga előtt, azonban azzal mr nemigen törődik, hogy be is csukja maga után. A deszkák közt amúgy is átfúj a szél, őt pedig már átmelengette a rum.
   -  Vagy ezer éve nem láttalak, baszdmeg - köszönés vagy bármi egyéb helyett ledobja magát az egyik rozoga székre az asztal mellett - Töltesz vagy töltsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Az jó, ha nem gond a fájdalom. Pedig ez tényleg nem jár említésre méltóval, csak éppen nehezen képzelik el az emberek, hogy egy harapás tud nem fájdalmas lenni és ha viszolyognak az effajta, kellemetlen érzéstől, akkor nem elég a szavam, hogy bizonyosságot nyerjenek arról, hogy alig fogják tudni megmondani, pontosan mi történik velük.
- Valamivel rövidebb ideig tart, mint az eszközzel való vérvétel. Utóbbi olyan öt percet vehet igénybe, a közvetlen csak néhányat, már csak azért is, mivel ott a mennyiség is kevesebb. Teljesen tudatánál van közben - magyarázom, miközben mozdulunk a kis szoba felé, amely a pult mellől nyílik. Finoman megrázom dús haj fedte fejem megerősítésként: nem, valóban nem lesz vámpír tőle.
- Nem igazán változik semmi. Függővé lehet válni, persze, mint bármelyik dolognál, ami valaki kedvére való - teszem hozzá hanyagul, dehát ez az igazság. Maga a folyamat nem feltétlen eredményez ilyesmit, ám ha valakinek tetszik vagy maga a harapás élménye, vagy nemes egyszerűséggel egy vámpír ilyen szoros közelsége, az nyílván nem csak jószívűségből lesz visszajáró adományozó.
Kinyitom az ajtót, így a lány előtt kitárul kicsi, lakályos raktárhelyiségünk. Nem mondhatni, hogy egy rideg tér lenne, hiába a szépen sorban felhalmozott készletek. A középen álló két karosszék és a kis kerek asztal különösen barátságos. E felé intek egyet, hogy foglaljon helyet. Itt végezzük majd el a műveletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Az ajtó nyitására emelem fel a fejemet zsebre vágva telómat. A legtöbb férfit valamiféle dezodor vagy parfüm szokott körbe lengeni, Willt leginkább a rum szaga. Most sincs másképp ahogy bevágódik máris tudom, hogy nem várt meg a kezdéssel, már alapozott előtte valahol. Az viszont, hogy hello helyett is azt kéri enyhe homlokráncolásokat okoz nálam. Talán túl sok neki a gyerek.
Picit kerülve lábammal behajtom az ajtót, mielőtt Will ölébe én is helyet foglalok és nekiállok kibontani a rumot. Tölteni? Ugyan már, maximum a szájába tudná tölteni, pohárba biztos nem, mert itt olyan nincs.
- Milyen lelkesek vagyunk a tejfakasztóval, Nyuszifül - jegyzem meg vigyorogva. A kupakot az asztalra teszem, bár akár el is dobhatnám a picsába, valószínűleg úgyse kerül vissza az üvegre.
- Lehete koccintani a kölyökre? - nyújtom át neki az üveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

LAU
a szünetben egy délután a hintánál | #heyGIF



Ahogy nézelődöm mindenfele, látóterembe úszik egy ismerős forma. Odafordítom fejem és meglátom barátnőmet közeledni. Szélesen elvigyorodom és integetek neki. Hercegnek sem kell sok, hanem észreveszi a lányt és már rohan is oda hozzá, lelkesen csaholva. Boldog nyüsszögések közepette nyomja oda kerek buksiját a simogatásért.
- Bizony. Nem tétlenkedünk - felelem mosolyogva, miközben himbálom magam tovább a hintában. Lábaim a földön illegnek. Válaszom pedig derűs bár, már közben valami feszengő érzés hatalmasodik el rajtam. Lassacskán ráébredek, hogy azért, mert a suliról beszélünk. Arról a dologról, ami azt a már említett görcsöt okozza. Az pedig semmivel nem könnyebb, hogy Lauval is valóban tisztázni kell ezeket a dolgokat. A tanulmányainkat, a továbbiakat. Nem mentünk még ebbe bele eddig. Mármint még a vizsgaidőszak előtt de, akkor mentek a terv felvázolgatások, viszont azóta meg főleg a megmérettetésekkel voltunk elfoglalva, meg az év végével, aztán a szünidőzéssel.
- Sétáltunk egy jót. És te? Mi járatban? - érdeklődöm, próbálva közben elhajtani zavaró gondolataimat. Noha lehet, az sem segít, ami barátnőmről tükröződik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy mosolyt erőltetek az arcomra. Na, nem azért, mert úgy érzem, az bármit megold, csak azért, mert nem tudom, mi mást mondhatnék erre. Sosem tudtam helyén kezelni a gyászt, meg a családi drámákat, mert... hát, nekem nem nagyon voltak olyanok? Azt hiszem.
- Nem is kell nekik alkohol, a Pityu meg a Béla akkor is egymásnak ugranak, ha csak annyit mondasz "kviddics" - az utolsó szót olyan halkan mondom, hogy az már jóformán inkább csak tátogás, még a kezem is az arcomhoz tartom, hogy véletlenül se vehessék észre, hogy elhangzott a tiltott szó. Megingatom a fejem, hogy ne beszéljünk róla, tragikus amit művelnek.
- Ew. Akkor a feminizmus még mindig nem az erős oldaluk? Kicsit reméltem, hogy nem lesz igazam. - Az orrom ráncba szalad, ahogy kiül a vonásaimra, mennyire elítélem őket. Szerintem így ne lehet egy nőt sem kezelni, vagy legalábbis, nagyon nem illik. - Én neked drukkolok!
Az még a jobbik eshetőség lenne, ha csak azért szívatnák, mert új, nem azért, mert gecik. Opp, pardon.
- Nem lopják ki a szennyesből az ingemet. De ezt akár annak is betudhatjuk, hogy nehezebb hozzáférni. És nem, nincsenek ott minden sarkon, de ahol igen, ott hangosan - nevetem el magam, a tekintetem a pultra szegezem, ahogy letörlök egy foltot, ami talán ott sem volt. Lehet, hogy csak alibi és most rajtam van a sor, hogy zavarba jöjjek. Nem mindig tudom a helyén kezelni a nyomulósabb lányokat, de legalább már vagyok olyan jampi, hogy ezt beismerjem. - Vannak nagyon kedvesek köztük, akikkel jó beszélgetni koncert után, megkérdezni, hogy a papa jobban van-e már, hogy ment a fogszabályzó levetetése... meg vannak azok, akik elől szeretnék felmászni az első fára, hogy ne tépjék le rólam a ruhát.
Még bólintok is egyet, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Csak aztán veszem fel egy pasas rendelését, közben-közben Regina felé pillantva.
- Ha esetleg úgy döntesz, hogy egyszer azért meghallgatnál minket, szólj és felteszünk vendéglistára - mosolygok rá végül. Nem kényszer, ez érződik a hangsúlyomból is, leginkább csak egy ajánlat, amivel vagy él vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Amíg Júlia behúzza az ajtót, ő a dzsekije zsebébe nyúl és az asztalra szórja a kulcsait és néhány aprópénzt, amit benne talál, majd hanyagul melléjük ejti a telefonját is. A megrepedt kijelző felvillan egy pillanatra, ő azonban helyette a közeledő lányt nézi. Hátradől a székén, amikor pedig Júlia az ölébe ül, ő kényelmes megszokottsággal ejti a kezét a derekára. Az arcán üres, álmos félmosollyal veszi át az üveget tőle.
   -  Ne beszéljünk róla, mert nincs miről - válaszol csendesen. Megemeli az üveget, szipogva megrázza a fejét, amikor pedig akaratosan összeszorított szemmel beleiszik, a keserű magatehetetlenség könnycseppje végigfolyik az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Minden olyan, mint szokott lenni. A megszokott mozdulatok mindkettőnk részéről, a rum illata. Talán csak a ruha több, mint általában lenni szokott. Mégis valahogy érezni lehet a változást. Számítottam rá, hogy lesz változás. Egy gyerek mindig sok időt vesz el és Adél is úgy tűnik valamiért ki akarja sajátítani Willt.
A válaszra azt hiszem csak le akarja dobni a babatémát. Túl sok volt neki, nincs már miről beszélni. Azonban ahogy belekortyol az italba szipogva olyan változást fedezek fel, ami először halálra rémít. Will sír. Ekkor a szavai egészen más értelmet nyernek. Nincs miről beszélni. Nincs kiről beszélni. Nincs baba.
- Will, Will édesem - szomorúan csúsztatom ujjaim álla alá amikor leengedi az italt és fordítom gyengéden magam felé. Annyi kérdésem lenne. Hogyan? Mikor? Mi történt? Mégis csak csukott ajkakkal áthelyezem lábam lovaglóülésbe és átölelem.
- Sajnálom - megcirógatom kicsit a haját mielőtt elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézzek.
- Van por, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

És ekkor úgy érzi, most lett elege mindenből. A börtönben töltött évek magányából, a faluban felé forduló, kényelmetlen pillantásokból, a házból, amit még mindig nem érez az otthonának. Hévízből, a házasságából, az aranyvérű összekacsintgatásából, abból, hogy Júlia ki-be lépked az életébe, de mégis sosem lesz a része. Abból, hogy képtelen mit mondani Adélnak, épp ugyanúgy, ahogy a felnőttek gyerekkorában nem tudták, mihez kezdjenek vele. A gyerekszobából. A bánatos vállveregetésekből. A kurva bölcsőből, amit reggel, az ablakból látta, hogy elvitetnek. De leginkább önmagából van elege és abból, hogy ismét hagyta, hogy valaki vagy valakik a bőre alá férkőzzenek.
A duruzsoló hang pedig a legutolsó csepp. A válla némán megrázkódik, a kérdésre kurtán bólint, majd a feje lebukik és átöleli a lányt. Ismét nyolcévesnek érzi magát, csak játéka változott egy rumosüveggé a kezében a lány háta mögött, az érzés azonban ugyanaz. Ha pedig akarna, akkor sem tehetne ellene: csak bőg, mint egy gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Sohasem hallottam még férfit sírni, se fiút, se senki ilyen neműt. Nem tudom mit kell tenni ilyenkor, csak azt vágom, hogy nagyobb a baj, mint valaha. Úgyhogy ugyanazt a módszert alkalmazom rajta, mint eddig bármikor. Csak előbb hagyom kicsit sírni. Nem tudom mennyi ideig. Pár perc, tíz perc, negyed óra. Simogatom a buksiját lágyan, ahogy eddig, másik kezem amivel hátát cirógattam viszont elindul a dzsekim zsebe felé. Lassan, óvatosan. Az üvegcse hűvös felülete szinte azonnal rátalál ujjaimra. Ekkor ha engedi kicsit elhúzódom tőle és felmutatom a fiolát.
- Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele cukorkát - pattintom le a kis parafadugót.
- Ettől esküszöm sokkal jobban leszel, minden szar gondolat elmúlik - nem adom oda neki ha utána is nyúl, csak jelezem hogy a száját kérem. Nem hiányzik, hogy nagy bánatában túladagolja magát, vagy túl keveset adjon be magának. Én profi vagyok ebben, majd segítek az arányokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meg sem próbálja érezni, mennyi idő telik el. Percek vagy órák, fogalma sincs. Annyit tud csak, hogy mielőtt idejött, borzalmasan érezte magát és akkor, ha feláll innen és hazamegy, ismét ugyanúgy fogja. Szédülni fog, hányingere lesz a másnaposságtól és olyan dolgokkal kell majd foglalkoznia, amivel sosem szeretett volna. Így belesimul a törődésbe és majdhogynem az is mindegy, hogy ki van vele, csak ne mozduljon el innen. A legjobban azt szeretné, ha elringatnák, mint egy csecsemőt.
A sírás kimeríti őt. Ugyanúgy, mint legutoljára a börtönben, amikor tudatosult benne, hogy teljesen egyedül maradt. A szemgödre mögött érzi a feje lüktetését, Júlia mozdulatára pedig felemeli az állát. Kivörösödött szemei nedvesen csillognak, szipog és nyel egyet, ismét csak hirtelen bólint egyet. Megértette.
   -  Ne fogd vissza magad vele - közli rekedten, amíg becsukja a szemét. Tudja, mi következik. Könnyedség. Boldogság és gondtalanság. Pontosan ezért az illúzióért akart találkozni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
WIWT| 1/6 |
______________________________________________________

Elmosolyodom, milyen kis engedelmes fiúcska lett itt. Lehunyt tekintete miatt engedem, hogy a mosoly gunyorosan deformálódjon el, már-már gonoszkás éllel.
- Hiszen ismersz, sohasem fogom vissza magam - búgom nyelvéhez érintve a hűvös fiolát. Többet adok, mint egy hivatalos adag, aztán az üveget szorongató kezét felemelem és odavezetem azt is ajkához.
- Most kortyolj egy nagyot, ez remek olaj a tűzre - az, hogy a másnap milyen retek szar lesz, arról már hallgatok. Leginkább azért, mert már én is ajkamhoz emelem a fiolát és mérem a magam adagját. Szinte csak most realizálom a szervezetem mennyire kívánja a port. A remegő kezek, a kiéhezett, felemésztő érzés és a kiszáradt torok. Erre mind tökéletes gyógyszer az az édeskés íz ami beszökik a számba. Ami lázba hoz, megremegtet és testem felujjong érkezésére.
- Ha a por férfi lenne hozzá mennék - sóhajtok halkan vigyorogva a bontatlan rumért nyúlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szokásává vált, hogy esténként elsétál unokahúga házához, hogy megnézze, minden rendben van-e a türkiz ajtós épülettel. Titkon persze aazért is megteszi két naponta a kört, hogy hátha egyszer azt látja, hogy a nő végre visszatért a kicsi lányával együtt. Hiányzik neki a prücsök és persze szeretett rokona társasága. Magányosan telnek a napjai, amióta Elektra visszanyerte emlékezetét és már nem halgatag hősünk segít be a gyermekre való vigyázásba. Ez a mai este is hasztalan telt el, mert a Holfény 33-nak csak a nevében van fény. Az építmény csendes, sötét és kihalt volt, ahogy elhaladt mellette. Talán majd holnapután már látja az ablakon áttörő lámpák pászmáit. Ezzel a reménnyel ballag hazafelé, s ahogy elhalad a Fő utczán fülét beszélgetés zaja üti meg és hívogatja. Hatalmas termete árnyékot vet a padon ülő két nőre, ahogy ellépked mellettük. - Jó estét Hölgyeim! Minden rendben? - kérdezi meg barátságos és férfias hangján, miközben megnézi a két illetőt. Hasonlítanak egymásra. Talán rokonok. Mindkettő sötét hajú, fehér bőrű szépség. Nem akarja őket zavarni, ezért ha azt monják semmi gond Tamásunk csendben eloldalog és meg sem áll othonáig. Azonban ha úgy felelnek, hajlandó megállni és segíteni. Ez a két nőn áll innentől. Nem öltözött ma sem társasághoz. Kék farmer, hozzá bakancs és egy kockás ing, mint megszokott öltözet. Ennyit visel. ZSebében pálcája jelenti az egyetlen varázslatot az egyébként feltűnően mugli megjelenésében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a személyzeti helyiségben| o

Nem fogalmaztam túl pontosan az egyszer biztos. Ha úgy teszek akkor az előbbi mondatom így hangzott volna: nem a fájdalom a gond. De nem javítom ki magam, már csak amiatt sem, mert amit hallok az nem éppen megnyugtató.
- 5 percet? És … és Ön veszi, vagy valami speciális készülék magától elvégzi az egészet? – oké, lehet hogy ez egy hülye kérdés, de hát a varázsvilágban bármi megtörténhet, nem? És igen, tisztában vagyok vele, hogy Ő egy vámpír, és nem varázsló. Aztán ezt egy kicsit sikerül félretennem a fejemben, ahogy a kíváncsiságom győzelmedeskedik. – Kevesebb? Ó, én azt hittem, hogy ugyanannyi a vér mennyisége. De hát akkor jóval többször kell harapdálnia, hogy ugyanazt a mennyiséget elfogyaszthassa!
És igen, mindezt amolyan ’szegény vámpír, mennyit kell dolgoznia azért a vérmennyiségért, ha nem csak úgy adják neki’ hangvétellel adom elő. A hallottakon töprengve nézek szét raktárhelyiségben, és nem igazán mondhatom el magamról, hogy teljesen biztos lennék a dolgomban. Mert ha ő maga veszi a vért akkor bizony jó 5 percig borzasztó közel lesz hozzám. Hacsak nem gondolom meg magam a módszert illetően. Kezd az tűnni a jobbik megoldásnak. Képes olyan gyorsan mozogni, hogy észre se vegyem a közeledését, bumm megharap, pár korty és mire felfogom az egészet a kis korlátolt emberi agyammal már vége is az egésznek. Nincs ideje a pániknak kifejlődnie bennem.
- Sok függővel akadt dolga? – kissé fura nekem a gondolat, hogy van akinek kedvére való a harapdálás. Mert még ha nem is igazán kellemetlen, de hát akkor is … lehet annyira jó élmény, hogy ráfügg az ember? Miközben ezen töprengek kényelmesen elhelyezkedem az egyik székben és  teljes tanácstalansággal pislogok fel a vámpírra, miközben módszeresen elkezdem feltűrögetni a ruhám ujját. Fogalmam sincs, hogy most mi jön, vagyis hát gondolom könyökhajlatból veszi, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Szinte gépiesen simogatom meg a szürke fejet, aztán le is pillantok az ebre.
- Egek, te mekkora vagy! Nőttél vagy csak én láttalak régen? – kérdezem meg a kutyust mosolyogva. Aztán a gazdáját figyelem tovább. Bólintva adom tudtára, hogy értem, látom, aztán kissé elhúzom a számat a kérdései hallatán. Jó kérdések basszus, nagyon is jók.
- Hááát – kezdem bele erőteljesen elnyújtva az egész szót, miközben a földet fixírozom. Nem, nem Thomas tekintetét kerülöm – jó, talán egy kicsit azt is -, egy kényelmesnek tűnő helyet keresek. Igazából mindegyik része a talajnak pont ugyanolyan kényelmesnek tűnik. Megvonom a vállamat és lehuppanok a fenekemre, aztán kissé felfelé hunyorogva nézek rá ismét a fiúra.
- Én is sétálgattam. Mostanában minden nap sétálok egy jó nagyot. Talán kilométerhiányom van, most hogy nem kell órákra is járnom – próbálom elviccelni a dolgot, pedig tudom hogy reménytelen. Thomas is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy testmozgásban bizony nem szenvedek hiányt.  – Igazából csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy mennyire furcsa most minden. – suttogom halkan egy kósza bárányfelhőt követve tekintetemmel. Biztos vagyok benne, hogy érti mire gondolok. És abban is, hogy neki is az, és hogy ő sem éppen vidám emiatt. – Hogy telt a nyarad eddig? – terelek, naná, hogy terelek. Akármennyire is kell beszélnünk a dolgokról, akkor is félek belemenni. Félek attól, amit a jövő hozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Na, ha most látna a porcica, biztosan rohadt büszke lenne rám. Itt állunk hárman - két balf... és én - akik végül bejutottunk erre az ösztöndíjas képzésre. Képzés? Gőzöm sincs, csak láttam egyhirdetést, és ha már lehetett jelentkezni, megtettem. Nagyjából arról van szó, hogy az auror pálya után érdeklődőknek betekintést nyújtanak a munkába, ami ezzel jár, sőt, akár plusz pontot is kaphatnak a felvételinél, vagy az egyetem végén - erre már nem emlékszem pontosan -. A pályázatot elnyerők kapnak maguk mellé egy igazi aurort, akik majd mentorálják őket. Elméletben ez azt jelenti gondolom, hogy egy-két napon át velük vagyunk, meg tanulgatunk ezt-azt, ami a gyakorlatban jöhet jól. Velem szemben a helyi aurorparancsnok beszél mindenféle érdektelen dolgot, mögötte várakozik három auror, két nő, meg egy pasi. Hát az egyik nő, inkább csaj, vagy 10 cm-vel lehet nálam kisebb. ~Már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak?~ Ötlik fel bennem a híres idézet az Új Reményből. El is mosolyodom, de egyébként nem rossz a csajszi, tetszik a vörös haja, meg a szeplője. Biztos belevaló, mert van pár tetkója is. Azért ő még nem tűnik igazi aurornak. Nem úgy, mint a másik nő, ő már vagy harmincas lehet, annak is a végén. Morcos arc, kemény arcél, nagyjából egy magas velem, és láthatóan unja az egészet. Biztos büntetésből kapta, ehehheh. A pasi is hasonló termet, mint az utóbbi nő, de ő olyan jellegtelen, habár mindegyikről el lehet mondani, hogy sportosak. Ebben meg én vagyok járatos, hiszen még Rozinát is jól megedzettem. Az is eltűnt, mintha kergették volna, na, mindegy.
- Létai Roland, az ön mentora Návay Regina auror lesz - mutat rá a vörösre, halvány mosollyal az aurorfőnök. Mondjuk belőle "árad a vadszag", a tekintetével képes ölni szerintem. Jobb is, hogy ő nem mentorál senkit. - Kérem, menjenek át a kettes irodába és beszéljék meg a részleteket - mondja, majd odafordul a másik kettőhöz is, akik szintén ugyanabba az irodába fognak majd menni, mint mi, de engem már kísér is a "főnöknőm". Hát, meglátjuk mi lesz!