Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Charlotte… – megcsóválom a fejem, majd kissé le is hajtom. - Nap mint nap dolgozom együtt csinos nőkkel, modellekkel. Nekem ez semmit nem jelentett, csak munka volt. Én ebből élek, így keresem a kenyerem. Szép csaj vagy, de nekem az ott semmit nem jelentett. – bocsánatkérően nézek rá, de sajnos neki úgy fest ez több volt, mint amennyinek lennie kellett volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lenne ebből, ha én most megcsókolnám. 18 éves lány, dúlnak benne a hormonok gondolom… Semmi jó nem sülne ki belőle. A következő monológjára nem tudok mit reagálni. Nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy engem meg kell védeni… Mikor arcomhoz és óvatosan megfogom a kezét és lassan elhúzom arcomtól.
- Sajnálom! – egy hatalmasat sóhajtok – Te most egy helyes faszit látsz bennem, aki egy fotózáson hozzád ért, megsimított, majdnem megcsókolt. Ha küldtem bármi jelet feléd, amiből arra következettél, hogy én… Akkor sajnálom! Te is tudod, hogy ebből semmi jó nem sülne ki. Nekem ez csak egy szimpla csók lenne, amire lehet pár hét múlva már nem is emlékeznék. – Nem szoktam ennyit beszélni, ennyire lelkizős lenni és nyálas, de ez a szitu most valamiért kihozta belőlem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A szemem forgatom, Zsófit kérdés nélkül meghúzza, pedig húsz éves, tehát két kerek évvel idősebb nálam, épp csak jól bánt vele a természet, meg tud sminkelni..., de egy csókból, ami konkrétan nálam is elcsattanhatott volna bármelyik ottalvós bulin, ha nem viszolyogtam volna a jelenlévőktől, már lelkiismereti kérdést csinál. És aztán még mi nők vagyunk a bonyolultak, mi?
- Márciusban 19 leszek... buktam egy évet - közlöm vele, bár már teljesen mindegy, nekem is elment ettől az egésztől a kedvem.
- Nem is kértem, hogy aztán állj az ablakom alá, vagy szöktess meg és vegyél feleségül, annyira mesevilágban már nem élek. Kedvellek. Igen, ez neked lehet semmiség, de nem szoktam embereket csak úgy kedvelni, szociális analfabéta vagyok, és sokszor már attól lever a víz, ha valaki hozzámér. Nem a jeleid miatt kértem, hanem azért, mert éreztem valamit, amit eddig még nem. De mindenesetre értékelendő, hogy lelkiismereti kérdést csinálsz belőle - azzal fogom magam, és visszaülök a helyemre. Mert én ettől még nem fogok lelépni, ha kínosnak érzi, neki kell menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A vizsgákban általában egyetlen egy pozitív dolog van. Hogy véget érnek. Előbb, vagy utóbb, de véget érnek, az emberek pedig boldogan élik tovább életüket, nincsen felesleges stressz, aggodalom, kialvatlanság. Már csak azt nem értem, hogy miért vannak, hogyha az égvilágon senki sem szereti őket. Annyira meg lehetne oldani ezeket év közben is, de így év tanév végén, ömlesztve az összes ritka rossz megoldás, nem tudom, hogy nem látják ezt a minisztériumnál.
Mindegy is, a lényeg, hogy inkább utóbb, mint előbb, de véget értek ezek idén is, szóval mindenki csinálhat amit akar. Reggel kérdezte egy háztársam, hogy van-e kedvem elkísérni őt könyveket vásárolni a faluba, én meg igent mondtam. Nem igazán voltak terveim, a társaságot meg én is szeretem. Andrejjel még első napjaimban futottam össze. Igyekezett segíteni dolgokban, hogy zökkenőmentesen tudjak beilleszkedni, meg ilyenek. Nem mellesleg prefektus amúgy. Szöges ellentéte nekem a srác, de jó fej, én pedig nem bánom, ha különböző emberek alkotják a barátaim körét.
- Nem igazán. Már elhaladtam korábban előtte, de nem fáradtam beljebb. - Nem volt még sok szerencsém a faluban szétnézni. Csupán egyszer jártam errefelé, mikor Rizával lelátogattunk augusztus elején a Candyland fesztiválra. Akaratlanul is elmosolyodok az emlékeken. Bizarr egy rendezvény volt. - Te gyakran jársz ide? - Érdeklődöm jómagam is. Alapjáraton szeretek olvasni, hasznos időtöltésnek tartom. Nem kizárt, hogy a közeljövőben még gyakran fogok átlépni ezen a küszöbön.
- Minden ami zöld - bólintok, picit viccesre véve a figurát. Lenyűgöző, hogy valaki ennyire odalegyen a botanikáért. Számomra ez annyira távol áll, hogy korábban elképzelni nem tudtam, hogy létezik ilyen ember. Nincs ezzel baj természetesen, sőt.
Ahogy biccentettem egyet a boltos srácnak amolyan köszönésképp, el is indolok a polcok során természettudományi köteteket keresve.
- Minden ami zöld - ismétlem ezúttal már inkább csak magamnak, fojtott hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Akkor épp itt az ideje, hogy szétnézz - veregetem meg a vállát barátilag. Sejtettem, hogy a könyvesbolt nem az első helyen szerepel az úti céljai között, pedig előbb-utóbb a tankönyveket is be kell szereznie valahonnan, illetve egyesek álláspontjával ellentétben mindenki talál itt kedvére való olvasmányt. Ha már az internet csak nagyon körülményesen érhető el a varázslók számára, legalább a könyvekhez ragaszkodjunk unaloműzésként.
- Időszakosan. Ha kedvem tartja... De mostanában nem sok időm volt olvasgatni. Ajánlom még a gyorséttermet és a cukrászdát, azok is itt vannak a közelben - merengek el, hogy mi az, amit még esetleg meg kellene említenem a fiúnak, hogy később felkereshesse a faluban. Ki kell használni azokat az alkalmakat, amikor szabad lejárást kapunk.
- És téged milyen könyvek érdekelnek? - kérdezem tőle arra az esetre, ha az én oldalamon tűnne fel egy általa keresett műremek. - Biztosan van itt olyan, amit bűvészeknek szántak, talán a varázs és varázstalan világ összehasonlításán alapulva. Jut eszembe, egy trükkel még nekem is adósom vagy - vigyorgok rá háztársamra, ha már az előbb ő is olyan viccesre vette. Velem aztán lehet, mondjuk néha kicsit túllövök a célon.
A szemközti polcokat kutatom át ott, ahol a természettudományi könyvek jellemzőek. Kicsit zsúfolt, kicsit kaotikus ez a könyvesbolt, de valahogy pont ettől otthonos és jellegzetes. Sok olyan könyv van, ami már ismerős, hiszen korábban is hoztam már innen tanulmányozni valót, míg más a szüleimnél hever.
- Ja, és amúgy hol könnyebb a vizsga? Itt vagy ott? - nem nézek hátra, a könyvgerincek feliratait motyogom közben magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Hirtelen szikrát nem kapok, mikor Charlotte kifakad. Szemöldököm az egekbe csúszik én pedig csak értetlenül nézek rá. Most ez valóban akkor probléma? Nem értem a nőket… Kisebb hiszti kerekedik ki abból, hogy nem akarom megcsókolni. Csendben hallgatom az elmondottakat, továbbra is olyan tekintettel melyből sugárzik, hogy én ezt most k*rvára nem értem, majd mikor elhallgat és arrébb vonul csak megcsóválom a fejem. Lehet kéne valamit reagálnom, de amiket mondott, azokra nem nagyon tudok mit. Érezzem magam szarul azért, mert ő „szociális analfabéta” meg, hogy ő kedvel. Amit akartam és amit gondolok azt elmondtam, ennél több szót kár is erre fordítani, mivel csak ugyan azt tudnám ismételni. Egy nagyon sóhajtok, majd megvonom vállaimat is csak úgy magamnak. Charlotte elvonul én pedig mivel nem vágyom több hisztire, egy elúszok a medence széléhez, majd kinyomom magam és kiülök a szélére. Csendben meredek magam elé és élvezem a csendet. Közben azért kicsit jár az agyam, hogy most mit is kellene kezdenem a kialakult helyzettel, de tanácstalan vagyok. Nem tudok mit kezdeni a 18 éves kissé hisztis lányokkal. Úgy beszélt, mintha én bármiről is tehetnék… Pedig aztán ku**ára nem! A „hátmasszírozó” elhallgat és egy másik helyen megjelennek a vízből felbuggyanó bubik. Jakuzzi! Visszaereszkedem a vízbe és elúszok a megpillantott helyre. Igen, ez kell most nekem!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Részemről, a színjáték jelenleg nagyobb, mint amennyire érzem ezt. Jó, tagadhatatlanul rosszul esik, hogy kosarat kaptam, de valószínűleg, erről bármelyik nőt megkérdezhetjük az utcán, ő is ugyanezt reagálná rá. Viszont semmi esetre sem olyasmi ez, ami miatt megállna számomra az élet, és be kellene zárkóznom a szobába, elhasználni jó pár csomag százas zsepit, és vívódni rajta hetekig. Gyanítom, bár ez volt az első alkalom, nem ez lesz az utolsó, és bárhogyan is nézzük, ez a felállás még mindig jobb, mint csak úgy eltűnni a semmibe, kérdések és válaszok nélkül, mert így ott van még a mi lett volna, ha. És hiába tudná megválaszolni az agyam értelmesebbik fele a kérdést, ott van az az aprócska rész, aki reménykedne, de felesleges.
Ahogy itt lennem is, mivel már az ujjaim is hártyásodnak, és gyanítom, már jóval sötétebb van odakint. Nem zavarom meg, esetleg ha épp feltűnik a mozgás, intek neki egyet, mert végtére is a büszkeségemen esett csorbán túl, nem adott semmi okot arra, hogy most haragudjak rá, vagy elkönyveljem bárminek is, hisz csak felnőtt... racionális gondolkodással, és attól, hogy vannak jó páran, akik tojnak a számokra, még nem muszáj mindenki másnak is. Tehát, most még duzzogok egy pár napig, - pusztán azért, mert imádom megélni ezeket a dolgokat - de tudom, ha legközelebb egymás útjába sodródunk, már nem lesz bennem tüske, vagy harag. Most sincs, nem tudok olyasmiért haragudni, amiért felesleges.
Felöltözök, és hazasétálok, bár ilyenkor már nem nagyon szeretek egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Csak heves bólintásokkal felelek Andrej javaslataira, jelezve, hogy igen, benézek majd ezekre a helyekre is, amint időm engedi. Mondjuk elég fals ez az állítás, hisz most már időm, mint a tenger, nem igazán vannak terveim a szünet kezdetéig, akár közvetlen könyvesboltozás után mehetnék felfedezni a falu további helyeit. Majd még meglátom.
- Leginkább az ilyen ősrégi bűvészetről szólók, azok az igazán jók. - Sokan esküdnek rá, hogy a régi trükkök a legjobbak, amikről még nem készült hatszáz videó, csak könyvekben jegyezték fel őket. Én is közéjük tartozom. - Meg az ilyen pszichológiaiakat is adom nagyjából, jöhetnek az olyanok is - teszem hozzá. Szépen nézünk ki, a végén még egymásnak veszünk könyveket.
Csak egy mosollyal és egy "rajta vagyok"-al reagálom le barátom megjegyzését, adósságomat illetően. Egyből el is kezdek keresni potenciális tárgyakat egy spontán trükkhöz, ha már ilyen szépen kéri. Tulajdonképpen van egy pakli kártya a farzsebemben, de az semennyire sem speciális, ha azt nézzük. Látott már párszor kártyával mesterkedni mások előtt, sőt egyik trükkömet közvetlen mögülem nézte végig, utólag kénytelen voltam elmondani a titkot is.
- Az itteniek nehezebbek - felelem gondolkodás nélkül, miközben könyvről-könyvre jár a szemem, a címeket olvasva. Lehet nem tűntek volna nehezebbnek, ha nem kellett volna többet készülnöm rájuk a tantervbeli letérések miatt. Jövőévben, mikor már egész évben az itteni tanterv szerint fogok tanulni, pontosabb választ fogok tudni adni.
Hosszas keresgélés után állapodik meg a szemem egy "Kárpátok Gyógynövényei" nevezetű köteten, melynek borítóját egy sor hegycsúcs, pár kacifántos betű illetve három egymástól eltérően kinéző gaz növény díszíti. Mondtam én, hogy zöld. El is mosolyodok a gondolatra, majd a kötetet kinyitva jön a megvilágosodás. Mosolyom szélesebbre nyúlik, úgy zárom be a könyvet, s lépek oda Andrejhez. Kitartom előtte, egy kézzel tartva új szerzeményemet, s színpadiasan szólalok meg:
- Háromra elkezdem átpörgetni a könyv lapjait, a te dolgod, hogy egy általad választott időpontban megállíts, majd megjegyezd az oldal számát, amelyiken megálltunk. Mehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Semmilyen vonásokkal hallgatom őt. Pedig a zongora említése felkelti az érdeklődésem. Csak hát látni ezt nem igazán lehet rajtam, ahogy nagyjából soha semmi mást sem. Bár, akik közel állnak, idővel ráállnak rezdüléseimre és érzékelik az árnyalatnyi különbségeket, amik véleményemet, hangulatomat jelzik. Lassan kibontakozik, milyen ügyben fordult a bolthoz és nem csodálkozom, hogy kolléganőm elküldte. Mondjuk ki: lepasszolta nekem. Nem azért, bár elég meredek az egész, legalábbis nekem elképzelésem sincsen, ez hogyan volna kivitelezhető, semmi Ördögtől való nincs abban, amit szeretne, csak éppen...
- Ez nem igazán a szakterületünk - kezdem ezzel, miután végighallgattam.
- Így sajnos azt sem tudom, megvalósítható-e - vallom meg neki, hiszen álltatni sem szeretném. Nem kezdek neki felsorolni, akkor mégis mivel foglalkozunk itt. Ha rákérdez, akkor természetesen tájékoztatom. Addig minek traktálnám olyanokkal, amik neki jelenleg nem fontosak? Mire megy vele, hogy bármilyen mugli dolgot varázslattal működővé tehet, vagy hogy mágikus ketyeréket vásárolhat, ha egyszer neki egy zsebre vágható zongora kell? Hm. Na várjunk csak...
- Viszont nagyon sok olyan szintetizátor van már a piacon, ami hangzásban kiválóan hoz egy zongorát és egy táskában bárhova elvihető. Ezek már rendelkeznek beépített memóriával is, amik igény szerint rögzítik a lejátszott dallamot. A vízállóságát szerintem meg tudjuk oldani, illetve nyilván felrúnázzuk, hogy működjön mágikus környezetben is - jutok aztán persze egyből néhány javaslatra, amit megosztok a lánnyal, végig ugyanabban a színtelen tónusban beszélve, fiatal, izgatott vonásait figyelve. Bátran használok varázstalan kifejezéseket, mert ő is használt ilyeneket, így feltételezem, nem okoz gondot a számára megértésük. - Ezeknek persze megvan az ára - bólintok nyomatékosan, hogy ne ringassa magát semmilyen ábrándban azt illetően, hogy könnyen megfizethető vagy egyáltalán bármennyire az a számára ez. És akkor még csak magáról a hangszerről beszélünk, a rajta végrehajtandó bűbájokról egyáltalán szó sem esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

szombat este | |o

Őszintén szólva eléggé bosszantó, hogy az égadta világon semmi reakciót nem mutat. De tényleg, semmit. Hozzászoktam már, hogy figyelem a környezetem, próbálok mindenfélét leszűrni az emberek mozdulataiból, a tartásukból, nézésükből, bármiből. De ez a férfi itt előttem? Semmi. A pókerarc kifejezés az hozzá képest semmi. Még azon is átsuhan ez-az.
Kicsit feljebb húzom a vállaimat, enyhén görnyedtebb pózt felvéve a válasza hallatán. Igazából, erre számítottam ám, de mégis ösztönösen jön ez a reakció. A számat is elhúzom és bólogatni kezdek. Oké, rendben, semmi gond. Bár nem igazán értem, hogy mégis minek lettem én ide küldve. Ha nem a szakterületük azt nyilván a lány is tudja, akkor minek? Mindegy, sétáltam egy jót. Teszek egy lépést hátrafelé, hogy akkor távozóra fogjam a dolgot, nyilván persze sűrű sajnálkozás közepette, hogy raboltam itt az idejét a tulajnak, ám megtorpanok, amikor megint megszólal.
- Szintetizátor? – súgom csupán a szót enyhén csalódott hangon. Az nem zongora. Mindenesetre azért végighallgatom a férfi teljesen unott hanglejtésén előadott kis mondókáját. Igazából kezd érdekelni az, amit mond. Az meg még inkább, hogy csak úgy a levegőbe beszél-e, vagy van bármiféle tapasztalata a hangzással kapcsolatban. Mert nekem nem mindegy. Lemondok én a rögzítésről is, meg a vízállóságról minden további nélkül. De a hangzásról nem.
- Milyen zongora hangzást hoz egészen pontosan? Valami kis pianinoét vagy rendes versenyzongoráét inkább? És mégis mekkora táskáról beszélünk? A szintetizátor azért nem egy kicsi dolog – árasztom el kérdésekkel, figyelmen kívül hagyva az összes többit egyelőre. Azt majd akkor ha tényleg megfelel nekem a hangszer. Nagyon szeretném megkérdezni azt is, hogy ért-e egyáltalán ezekhez, de nem merem. Már az is csoda, hogy egyáltalán ezt a kétkedő hangnemet meg mertem ütni. Végig is suhan az arcomon valamiféle megbánás szerűség. Ezt talán mégsem kellett volna.
- Igen, tudom, hogy nem olcsó dolog, amit szeretnék – bólintok vissza automatikusan, észre se véve, hogy utánzom a mozdulatot. Lassan körbepillantok a boltban, mialatt az anyagi részén gondolkozom az egésznek. Nyilván nem fog velem és a kérésemmel foglalkozni, ha fizetésképtelennek talál. Én se tenném a helyében. – Van otthon egy zongorám, de … mindegy. Mivel a zongorával nem lehet megoldani, amit szeretnék, így el kell majd adnom. Persze nem fogja fedezni egy az egyben a szintetizátor árát, ha úgy döntök, hogy veszek egyet. De a különbözet már nem lesz annyira horribilis összeg.
Hangosan töprengek igazából, bár végig a fura férfit figyelem a pult mögött. Hiába nem fogok tudni leolvasni róla semmit, akkor is őt nézem, hátha. Nem rejtem véka alá azt sem, hogy még nem vagyok meggyőzve.
- Ért is ezekhez a hangszerekhez? – csúszik ki a számon végül mégis a kérdés. Ó, remek. Szép volt Laura. Inkább ne is nyugodtál volna meg, jobb lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Sejtettem, hogy így fog reagálni. Teljesen természetes, a halandók ilyenek. Van egy elképzelésük és foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, ugyanúgy fogódzva bele, mint a múltba. Ilyen az is, hogy egy szintetizátor az nem az igazi, az mű, illetve az is ilyen, hogy lecövekelnek egy régi, ismerős élménynél. Nem mondom, hogy ez hiba vagy elítélendő, azonban rengeteg mindentől fosztják meg magukat. Én, aki mindüknél idősebb vagyok, joggal sírhatnám vissza a régi, szép idők klasszikus remekeit, keserű ízzel a számban, hogy ez itt már nem ugyanaz. Mégsem teszem. Ők viszont már tizen-huszonévesen elkezdik, az újabb generációk felett törve pálcát. Most mindezt persze nem az előttem álló lányról mondom, csak miatta jutott ez eszembe. Az öröklét átka és áldása, hogy már semmi nem tud számodra igazán csak önmaga lenni, hisz túl sok össszefüggést látsz. Nem általánosítás, csak tapasztalat.
- Igazából, amilyet akarsz - felelem neki egyszerűen. Zseniális mindaz, amit ezek az eszközök tudnak ma már. Pontosan a kényes zenészek, a vájtfülűek miatt hoztak össze a szoftverfejlesztők olyan hangszereket, amik visszaadják nekik az élményt. A fizikait nyilván nem. Nem olyan billentyűket nyomsz le. Csomó mindent nem adhat vissza. De erre mondják, hogy valamit valamiért. El kell engedni bizonyos berögződéseket.
A táskaméret bemutatásához körbenézek, kutatva tekintetemmel valami megközelítőleg azonos nagyságú tárgy után, majd mivel semmi megfelelőt nem látok, egyszerűen lerakom magam elé a pultra kezeimet, éllel támasztva, tenyereimet egymás felé fordítva, a távolsággal illusztrálva, miről beszélünk. Igazából úgy másfél laptop hossz lehet, amit felvázolok. Utána meg mutatom a szélességét is, ami meg vékonyabb egy notebooknál. Simán az oldalára vagy hátára dobja az ember egy megfelelő hátizsákban.
Miközben terveit ecsetelgeti az anyagi megoldásokat illetően, kihúzódom a pult mellé, mert nem kell ez a hivatalos, eladói stílus. Félrebiccentem kicsit fejem, kezeimet zsebre teszem. Nem ismétlem meg, hogy nem értek ahhoz, amit a zongorájával szeretne és ennél fogva azt sem tudom, lehetséges-e. Szóval nem biztos egyáltalán, hogy el kell adnia. De mivel úgysem fogja, mielőtt minden más lehetőséget sorra nem vett, így nem vágok ezzel közbe. Bólogatok csak hangos gondolkodására. Nyilván attól függ, milyen márkáról és típusról van szó, azonban az értékesítése járható út lehet egy olyan darab felé, amit ő szeretne. Szólni ehhez egyelőre nem szólok.
Hogy értek-e egyáltalán ezekhez a hangszerekhez? Pislogás nélkül nézem őt pár hosszú másodpercig, majd megnyalom kicsit a számat és körbenézek a helyiségben.
- Igen - adom meg velős, mély hangú válaszom, nyomatékosan nézve vissza a diák szemébe. Konyítok valamit hozzájuk, hiszen körülbelül azóta foglalkoztatnak, amióta a középkorban először fogtam lantot a kezemben. Neki ezt persze nem kell tudnia. Nincsen rám írva és tudom, sok a kontár, aki beszél bele a levegőbe mindenről, anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla. Na most nem egy ilyennel van dolga. Amit nem tudok, azzal kapcsolatban hallgatok - az úgyis jól megy -, vagy közlöm, hogy nem tudom. Mint azt tettem a zongorazsugorítással. Viszont, amit közkinccsé teszek, azt nagyjából készpénznek lehet venni. Ezzel azonban csak az lehet tisztában, aki ismer bármennyire is, vagy akiben van kellő helyzet- és emberfelismerés. A többségben nincs.
- Mutatok egy hasonló szintetizátort - közlöm vele, kihúzva fehér kezeimet zsebemből és hosszú lépteimmel lazán elsétálok mellette a kijárat felé, aminek apró csengője jelzi, hogy elhagyom a boltot. Mindjárt jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szóval lehetne írni mindenféle kulturált kezdőhozzászólást, minthogy egy kellemesen eltöltött kora délutánt követően most elégedetten bandukol a főutca macskaköves sétálóútján, de...
az egy másik játék lenne.
- Ciiiiccc, cic, cicc, gyere le szépen, nézd mim van neked. Ciiicc..
Egy fa felsőbb, de elég stabil ágán guggol nyári rövidnadrágban, a mászástól közben a durva fatörzshöz dörzsölődés miatt picit kipirosodott bőrrel a combján, miközben a mellette lévő házfal felé könyörög. Nem is a fal felé, inkább a tető felé, és meglepő módon kínlódó, keserves nyávogás formájában választ is kap.
Úgy bizony. Az Eszterházy Diána Állatmentő Bt. akcióba lendült, csak épp mondhatni némileg megragadt egy ponton. Patthelyzet alakult ki, a lány feljebb már nem tud mászni biztonságosan, a cica viszont leugrani még mindig nem mer hozzá.
Ellenben legalább az alatta elhaladóknak remek műsort nyújthat a mutatvány - de annyira azért mégsem jót, hogy bárki megállt volna neki segíteni. Szívtelen világ!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Láttam én már Diát sok helyzetbe, mióta itt vagyok, mondhatni nem okoz akkora döbbenetet ez sem, leszámítva a négylábú szőrgombócokhoz való különös vonzódását. Hektorra rá kell parancsolnom, mert Henrikkel ellentétben, őt nem hagyja hidegen a fent lévő macska jelenléte, és okosan el is döntöm, hogy őket ott hagyva, megyek közelebb. Míg a rotweiler tudomásul véve, kényelmesen elfekszik, a dobermannak láthatóan nem tetszik ez, viszont szót fogad. Én meg örülök neki, hogy a lakók felháborodása egyre inkább alábbhagy, most hogy egyre többször tapasztalják, egyikük sem egy vérszomjas fenevad, és elég neveltek már. Jó, Henrik már öreg, vele van a legkevesebb bajom.
- Segítsek? - kérdezek rá, mert mióta itt állok se állt meg még senki. Jó, ők bizonyára nem is sejtik, hogy a színes hajú rellonostól ez azért egy nem várt cselekedet.
-  A tied?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ciicc..
- Mreoooowww.
Hát jó. Ez így nem fog menni. Pedig ott van a tető szélén, innen a levelek közül még rá is lát a kis tarka calico macskára, amint két kis hegyes fülével hallgatózik felé, illetve a riadtságtól gombócba pupozott hátának ívét is látni, a fekete pöttyel díszített nóziról nem is szólva.
Aztán valaki megszólítja alulról, mármint hát jó, ez annyira nem ismeretlen, hogy alulról megszólítsák, csak éppen most ebben a szituban azért mégis. Meg nem is lányok szokták, mindegy.
- Óh, csáááá-rli - köti össze a köszönést a megszólítással okosan, és egyik kezével int lentre.
- Köszi, lehet, elfogadnám, az a lényeg, hogy megpróbálnám elemi mágiával lepiszkálni a tető széléről, aztán lassítani az esésen, úgy kéne elkapni.  Nem lesz nehéz. - Arra már képes az eddig tanultakkal, hogy legalább ezt a megoldja, viszont annyira még nem tudná úgymond "lebegtetni" a bundást, hogy ne legyen szükség valakir odalenn.
- Nem. De úgy megijedt, csak nem hagyhatom fönn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vigyorogva intek vissza, mert valahogy ez nem lep meg. Noha nem igazán beszélgetünk sokat, azért ilyen és hasonló köszönéseket be szoktam zsebelni tőle. Ő mindenesetre kerüli a Charlotte megnevezést, amiért olykor én még hálás is vagyok.
- Lehet tiplizni... nincs itt semmi - szólok oda annak a pár embernek kicsit erélyesebben, mert nem hiányzik, hogy fő látványosságot csináljanak ebből, és ha nem képes egyik se ideállni, akkor húzzon szépen a dolgára. Ma egyébként jó napom van.
- Oké, az talán még menni fog - emelem fel a hangom, csak hogy biztosítsam Diát, ez a feladat nem igazán fogja meghaladni a képességem. Azért odapillantok közben a két dögre, és megnyugszom, hogy nekik sincs ellenükre még egy kicsit várni.
- Jogos, még tök kicsi - elmosolyodok, aztán rákészülök kicsit az akcióra, nehogy véletlenül mégse tudjam elkapni.
- Ezt úgy bírom, felmásznak, de lejönni.... - rázom meg a fejem. Jó, én sose voltam macskás valami érthetetlen okból kifolyólag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Király, akkor szólok, ha cicapotyogás van és figyelni kell.
Merthogy ez kardinális kérdés lesz itt, az időzítés. Persze, ha nagyon kockázatos lenne, akkor nem merné így meglépni,al ahhoz túlzottan féltené az apróságot, de ezúttal már van asszisztenciája a földről. (Azok, akik az elszállt viselkedésével piszkálják általában, most kapnának ezen a szókapcsolaton, hogy hát ez is ritka eset.)
- Ja, ne is mondd, kb másfél éve becsiccsentettem -aha, hát volt az kicsit komolyabb azért-, én is fennragadtam egy fán. Ne is kérdezd, tök nem emlékszem, hogyan sikerült. Meg egyáltalán miért mentem fel.
Miközben beszél, kis széllökéseket kelt a macska mögött, nem annyira erőseket, hogy tényleg megtolja vele, de hogy kijjebb ösztökélje. Ha most komolyabbat lökne rajta még nem sikerülne lezavarni, csak azt érné el, hogy még beljebb húzódjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oki - de mivel sose láttam még elemi mágiát, így azért rendesen figyelek. Nem irigykedek azokra, akik tanulják, tudom, ha összekaparnám magam, én is megtehetném, csak a tanulás részével van gondom.
- Az úgy szép - nevetem el magam, bár meglepőnek nem tartom.
- Én az öcsém után mentem egyszer fel. Anyámék rám bízták, aztán mégis én voltam, aki ispotályba került... A gyerekek baromi gyorsak, majdnem megállt a szívem, mikor David csak fogta magát és leugrott... mondjuk olyan magara nem is jutott fel - mélázok el, aztán elhúzom a szám, mikor eszembe jut, mikor én kaptam azért is. Na mindegy.
- Ivós sztorijaim nincsenek - megvonom a vállam, egyszer ittam egy kortyot a whiskeyből, nem jött be, szóval azóta hanyagolom ezt a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hopp! Mintha megmozdulna az unszolásra a macska, de még mindig nincs eléggé kint, továbbra is enyhe, barátságos szellővel borzolja a bundáját.
- Ispotályba? Hű, akkor jó nagyot eshettél. Engem leszedtek szerencsére, de jobb is, eléggé könnyen törnek a csontjaim. - Vállat von. Annyira nem üvegcsontú mondjuk, hogy az már betegségnek számítson, de tény, hogy nem a legvaskosabb alkat. A bőrén is könnyebben látszódnak a zúzódások, mint ahogy most is kipirosodott a combja.
- Nem baj, nem is kellenek, az alkohol rossz! Ez ilyen ne csináld otthon utánam téma.
Éééés sikerült. Eléggé kint van. Eddig úgy beszélt Charliehoz, hogy nem nézett le, most viszont lepislog a lányra.
- Menj oda. - És irányba is mutat, néhány méterrel arrébb, mint ahol most áll a rellonos. - Akkor pont alatta leszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Csak megrepedt, de akkor baromira fájt. Valahogy ha esek, akkor tuti a kezemre - forgatom meg a szemem, és hálát is adok, hogy azért nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy folyton zakózzak.
- Ja nem, valahogy nekem nem jött be - biztosítom róla, hogy én aztán szót fogadok ilyen téren.
Aztán amint vezényszót kapok, már állok is arra, amerre mutat. Kicsit befeszülök, mert tényleg nem én akarom kinyírni a macskát, szóval most mindenemmel arra koncentrálok, hogy épségben le tudjuk szedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

szombat este | |o

Meglepődésem minden bizonnyal teljesen kiül az arcomra, amikor azt mondja igenis létezik olyan szintetizátor, ami azt a hangzást fogja nekem visszaadni, amit én szeretnék. Elhiszem neki, hogy úgy van, ahogy mondja, ám mégis kicsit kételkedem. Ez túl szép, hogy igaz legyen, túl egyszerű, túl könnyű. A kinézeti dolgokról, meg a hozzá társított kellemes érzésekről, emlékekről viszont le kell mondanom mindenképpen. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de meg tudom tenni. Már valamennyire meg is tettem, csak ez most végleges búcsú lesz, legalábbis ami a saját hangszeremet illeti.
- Ó, ez nem is olyan nagy. Na és súlyban? Sima szintetizátor súly, vagy valami bűbájnak hála könnyű, mint egy tollpihe? – árasztom el újabb kérdésekkel a pantomim előadást tartó férfit. Könnyű lényegre törőnek lenni vele szemben, mivel eléggé szófukar. Ami elég érdekes egy boltban, hiszen általában lyukat beszélnek az ember hasába. Jó, ő a tulaj, nem neki kell eladni ezt a sok cuccot. Mindenesetre határozottan üdítő, hogy nem kell arra figyelnem, hogy kihámozzam a lényeget a szövegéből. Ugyanis csak azt mondja. Épp elég fejtörésre ad okot maga a problémám, na meg az, hogy tényleg fogalmam sincs mire számítsak a fura fazontól. Abszolút semmi. Ez egyrészt nagyon megnyugtató, másrészt meg a hátamon feláll tőle a szőr. És ezt így egyszerre.
És így ezek után vagyok képes a lehető leghülyébb módon kifejezni magam. Riadtan nézek rá, majd teljesen el is sápadok, amikor a furcsa szempár kereszttüzébe kerülök. Vagy egy szempárnak nem szokott ilyenje lenni? Mindegy, úgy érzem mintha legalább egy millió engem megfeddő tekintet szegeződne rám. Körbepillant a szobán, majd újra rám tekint, nekem pedig hirtelen megint sürgős elfuthatnékom támad. Mi van ezzel az emberrel, miért rémít meg ennyire miközben mégsem akarok menekülni? Érdekes, mintha nem is személy szerint tőle félnék, de akkor mégis mitől? Leszámítva azt, hogy továbbra is ilyen dolgokat mondok, amitől minden épeszű ember kijön a béketűréséből egy idő múlva. Na, őt nem szeretném úgy látni. Nagyon nem. Nagyon nagyon nem.
- Én, öhm, elnézést. Nem akartam megbántani. Úgy értettem …. csak … - hebegek elpirulva, majd egy hatalmasat nyelve próbálom valahogy megmagyarázni a dolgot. - … csupán arra voltam kíváncsi, hogy tud-e játszani rajtuk, és esetleg személyes tapasztalata is van a … nem … nem úgy értettem, hogy ne értene ahhoz, amivel foglalkozik … én … én … sajnálom.
Kezdek pánikba esni, de nem a szokásos pánikba, hiszen se lefagyásról nincs szó, se pedig valami fizikai dologról. Nem, ez szimplán az a fajta pánik, amikor rád szegeznek egy fegyvert és ha nem mondod ki a megfelelő szavakat – amikről fogalmad sincs, hogy mik is azok – akkor neked kész, véged. És tényleg úgy gondolom, hogy naná hogy ért hozzá, nyilván. Semmi nem utal ennek az ellenkezőjére, és ugyan miért ne hinnék neki?
- Ó, oké - mutat egy szintetizátort, az jó, ennek örülök. Ám ez egy tizedmásodpercig tartó érzés, ami elmúlik mialatt teszek egy lépést oldalra. Elindul felém ugyanis, de ügyet sem vet rám és … mi? Kimegy? Itt hagy egyedül? Döbbenten pislogok utána, ám meg is könnyebbülök rögtön. Végre elernyednek a megfeszült izmaim, a készenléti állapotnak vége szakad, és teljesen felszabadultan nézek körbe a helyiségben ismét. Majd az egyik üvegvitrinhez sétálok, hogy mosolyogva szemlélgessem a tartalmát. Nahát, pont ilyen rádiója volt nagypapámnak is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mikor idejöttem ismertem meg, nem olyan régi az ismeretségünk, pedig szerintem jártunk ide egy időben suliba, valahogy nem kereszteződtünk - vontam vállat vidáman. Szerintem ha előbb találkozunk Bonnieval, akkor is jól megértjük egymást, egyszerűen máshogy alakult. Itt viszont a lovardában határozottan jól megy az élet. Lehetne nagyon szar a viszonyom a helyiekkel, erre is volt már példa. Az egyik lovardás nő a volt helyünkön például utált. Túl korán vagy túl későn látogattam a pacim, amitől falnak ment, nem vagyok túl szabálykövető, amitől megint. Fújt is rám rendesen, meg többen, de ez a múlt zenéje. Én se azért jártam oda mert élmény volt őket nézni. Kellett a paciszálló, ennyi. Inkább figyeltem az asztal túlvégéről a falatozó nőt, örömmel konstatáltam az élményt az arcán.
- Kiinni? - nevettem el magam, de aztán láttam a nőn, hogy komolyan gondolja. Sőt, ahogy mesélt tovább az új lányról, már elég komoly tekintettel figyeltem oda és bólintottam nagyobbakat. - Igen, Ms Africa, olívamentes - jegyeztem meg kis mosollyal. Sok vendég egyedi kéréseire emlékszem. Allergia, nem szeretés, betegség, gyógyszerérzékenység... rengeteg dolog van, amilyen igényt, ha képes a konyhám kielégíteni, anyagilag jót tesz. Viszonylag alacsonyan vagyok, olyan középvezető, de ez azért még nekem sem mindegy.
- És tényleg rúg? - hülye kérdés, bizonyosan. De fogalmam sincs ez milyen. Sosem voltam terhes, messze nem látok ilyen embereket, és korábban nagyon elém se került a dolog, ilyen-olyan oknál fogva, de egyke is vagyok.
- Oh, régen csináltam. Az iskolaévek alatt a legtöbb tanulóin kuktaként voltam, meg végzés után nemzetközin egyen. A helyezés se volt tragikus - mondtam vidáman, hogy aztán csak figyeljem tovább a nőt és mosolyogjak a lelkességén na meg a pozitivitásán. Tényleg a legjobb fogyasztónk, bárki s bármit mond.
- Most tanfolyamon gondolkodom, indítanék pár embernek, esetleg közülük az ígéreteseket felkészíteném rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az is fáj, ne viccelj, én ugyanúgy tudok szenvedni egy törésen és egy zúzódáson is. - És akkor csodálkozik bárki, hogy inkább a páholyból nézi a kviddicset és nincs kedve visszaállni őrzőnek?
- Most, figyelj! - Kiált lefelé csak egy pillanattal előbb, minthogy sikerülne egy erősebb széllökéssel lepöckölni a cicát a tető széléről, aztán viszont rögtön elvégzi a következő varázslatot is, amellyel tompítja a kisállat esését. Megállítani nem állítja meg, csak lelassítja annyira, mintha egy könnyű falevél hullana csak alá, így Charlienak van alkalma kényelmesen elkapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Amúgy én is... meg rám köhög valaki, akkor tuti biztos, hogy lebetegszek, nulla immunrendszer - a kviddics meg számomra szóba se jöhet. Felülök én a seprűre, meg elrepkedek, azon ne múljon, de felém senki ne hajigáljon semmit.
- Áúúú.... baszki, áúúúú - és a történések:
sikeresen elkapom a macsekot, és rájövök, akármilyen pici, a körmei élesek.
mivel hirtelen fáj, majdnem eldobom a macskát, de egyből utána kapok, ő meg még egyszer belém vájja a karmait. Összegzés, a macskák hálátlan dögök.
- Jó, asszem' túlélte - nyugtatom meg Diát egyből, de szisszenek is, mert hát... fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megpróbálta olyan gyengéden leegyengetni a macska útját lefelé, amennyire csak tudta, de képzeli, mennyire rémült még így is a zuhanás élményétől a kisállat. Picit bánja is, hogy Charlieval kapatta el így, de nem volt más lehetőség hirtelen.
- Várj, sietek le, tarts ki addig, bocsi.
Lejjebb ereszkedik az ágakon, a testsúlyát egy picit könnyebbé tette lehetőségeitől mérten (valójában nem ő maga könnyebb, csak a levegővel tart ellent a gravitációnak), így biztonságosan le tudja magát verekedni a magasból. Huppanással érkezik a földre, picit esetlenül, mert nem valami atléta.
- Uhh. Na.. - Charliehoz siet, hogy minél előbb megszabadíthassa őt karmos kis társaságától, hogy aztán.. hát, őt karmolászhassa tovább.
- Ssh, pici, mostmár semmi baj, látod? Lent vagyunk. Najó, te még nem. - Lerakni nem meri, mert most látja csak meg a két kutyát a közelben (és nem tudja, hogy Charliehoz tartoznak), jobban magához is öleli a szőrgombócot, aki most 20 karommal csimpaszkodik a ruhájába.
- Még egyszer köszi, nem tudom, hogy jött volna le másképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jó jó nyugi... - nem akarom, hogy leessen itt miattam, azért elvérezni csak nem fogok itt. Csak találtam még egy okot, hogy ne tartsak macskát.
A kutya szimatol, aztán morgásba kezd, de megindulni nem indul meg. Jól meg vannak nevelve.
- Nyugodtan tedd csak le. Az enyémek, s bár nem rajonganak a macskákért, nagyon jól neveltek. Jó, Henrik, Hektorral még akadnak gondok, de fiatal - és látszik is a dobermannon, mennyire nem tetszik neki, hogy nem szaglászhat, de annyira mégse kíváncsi, hogy ne fogadjon szót.
- Á, semmiség... szerintem lefertőtlenítem, aztán kész is - nézem meg, hogy bánt el velem a kis szörmók, ha már most Diát kínozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vacsoraidő. Késő este, de hát a világ valamelyik pontján éppen vacsoraidő van, szóval szerintem nekünk is teljesen jó lesz most enni. Ricsi ugyan most nincs, ami furcsa, mert mostanában itt szokott lenni, sőt, amit a helyre használ az az otthon. Nem lyuk meg nem zug, hanem otthon. Vajda Ricsi szentimentális. Mondjuk nem zavar. Az már igen, hogy most nincs itt, mert az apjának szüksége volt rá.
Viszont van nekem Bercim, aki a kanapén döglik, és éppen, fogamazzunk úgy, hogy elvan. Sosem volt idősebb fiú testvérem, a fiatalabbal pedig tíz éve nem találkoztam, szóval most minden tapasztalás új, de megnyugtató, hogy minden Ombozi számomra olyan, mint egy nagytestvér.
- Kész. Ha másra is használnád a kezed, ehetünk.
Gyrost csináltam, mert ma nyertem két érmet, és mert Ricsi nincs itt, hogy kiakadjon a gyrosbabákra. Ma, ha úgy tetszik, tesós napot tartunk, és halálba zabáljuk magunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ohh, a tieid. Nem csak miattuk nem akarom amúgy, hanem egyébként is hova menne. Asszem elviszem a menhelyre vagy nemtom mit kellene vele csinálnom. Megtartani csak nem tarthatom meg.
Hát azért elég elgondolkodó a hangja, ami azt illeti. Dia nem hurcolászott ide magával semmilyen állatot, az elemi állata, a Lunarija is az erdőben császkál, nem valami házi öleb. Szóval akár...
- Akkor jó. Királyak voltunk, ma is tettünk valami jót! - Méghogy a rellon a nagy és gonosz csúnya zöldek hazája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Már miért ne? - adom alá a lovat, hisz hallom, hogy elbizonytalanodott kicsit. A macsek meg picurka, simán nevelhető, és holt biztos, hogy jobb helyen lenne nála, mint a menhelyen.
- Igen, büszke is vagyok magunkra. Viszont ne haragudj, de le kell mozgatnom, mert behisztizik és az nekem is fájni fog, meg a háznak - húzom el a szám. Jó nekem fizikailag nem, csak utána takarítani lesz fájdalmas. Így gyorsan el is köszönök és megyek a tóhoz. Kéne már ide egy kutyafuttató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ősrégi bűvészet? Hogy őszinte legyek, a bűvészetről nem sok könyvet láttam eddig. Vagy azért, mert vak vagyok, s mivel sosem érdekelt igazán, ezért gondolkodás nélkül átfutottam az ilyen könyveken, vagy pedig azért, mert alapból ritkán akad az olvasó kezébe egy ilyen mű. A bűvészet titok marad a legtöbb ember számára. Bolondság azt hinni, hogy léteznek könyvek, amelyben az összes nagy trükköt leleplezik, meg hogy ezek pont egy forgalmas könyvesbolt polcain hevernének.
Javítanék az álláspontomon, mert érdekelni mindig érdekelt, de nagyon bonyolultnak találom ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Szeretem átélni a csodálkozást, hiszen ez nem olyan, mint a pálcás mágia, ahol a legtöbb bűbáj kiszámítható, és kis gyakorlással hamar elsajátíthatja őket az, akinek szó szerint a vérében van. A bűvészetben szerintem több mindenre kell figyelni egyszerre. És nagyon sokszor összetettebb technikával érnek el olyan dolgokat, amire a hétköznapi mágia könnyedén képes. Tehát szép dolog, ha efelé nyit úgy, hogy nem kvibli. Mert hát a varázstalanok előtt emelem kalapom, hogy ilyen illúziókat képesek előidézni, ha meg varázsló létére ezt az utat választja valaki, az mindenképp tisztelendő.
- Pszichológia is? Akkor vigyáznom kell veled. Lehet, hogy most is egy trükk hatása alatt vagyok? - viccelődöm a sráccal. Úgy tűnik, az elméje a fegyvere.
Halkan elmormogok egy "gondoltam"-ot a válaszára. De úgy tudom, boldogult velük az idén, legalábbis az Eridonban nagyon ügyeltünk arra, hogy mint újonnan érkezőnek zökkenőmentes legyen az átjelentkezése, és hogy ne érje emiatt sem a közösségben, sem a tanulmányai tekintetében hátrány.
Ujjaimmal végigfutok a könyveken, de a bűvészetről egyelőre nem sokat találok. A természettudományi részleg után itt-ott feltűnik néhány alapvető pszichológiai mű.
- Nézd csak, talán ezek között lehet olyan, amit érdekesnek találsz. Vagy passz - fene tudja, hogy ezek mennyire diákbarát nyelvezetűek. Nem hiszem, hogy egyetemi tankönyveket akar róla olvasni.
Izgatottan lépek elé, hiszen ahogy látom, pillanatokon belül az ígért trükk részese leszek. Valamennyire rémlik a könyv, legalábbis valami hasonló, hiszen elég alap ismernem a térség növényvilágát már, ezért ha benne van és indulhat a show, a lappörgetés közben a háromnegyede táján leállítom, a memóriám pedig van annyira jó, hogy megjegyezzem az oldalszámot - de még az ábrákat is.
- Oké, fogadjunk, hogy bármi is lesz ez, tudni fogom hogyan csináltad. Akkor pedig meghívsz valamire, vagy fordítva. Benne vagy? - kacsintok pimaszul az ajánlatomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Team yellow 💛 Nara

Nyakamat nyújtóztatva ólálkodok a cukrászda környékén, be-belesve az üvegen. A hirdetés papírja már eltűnt, de még fel tudom idézni, hogy a fal melyik részén pillantottam meg először. Izgatottan, de hangyányit mégis bizonytalanul vizslatom a beszélgetőket, igyekezve kiszúrni köztük egy Boldog Nara nevű lányt. Hajh, mennyivel egyszerűbb lenne, ha ránk lenne írva kik vagyunk, nem igaz? Persze ez csak most jut eszembe, egyébként lehet készítettem volna magamnak egy táblácskát, rajta egy nyíllal és egy felriattal, nagyjából úgy mint ahogy a reptereken vérják egymást az emberek méretes transzparensekkel.
Elsétál előttem egy pár, mindkettejüknél gőzölgő ital van, utánuk kávé és forrósoki illata kavarog. Meglepő, de éppen nem vagyok késésben amúgy, a megbeszélthez képest még előbb is érkeztem. Bizonytalanul nézek körbe újra, majd miután szinte csak duókat és kisebb társaságokat látok, úgy döntök beszaglászok a benti részbe is.

A kövön futó fekete vonalakon lépdelek, hiszen azokról lelépni tilos. Talán gyerekes, néhányan furcsán is nézhetnek rám, de tehetek én róla, hogy a cukinak pont ilyen a padlója? Pedig maga a koncepció rémesen egyszerű: a fekete vonal a palló, a krémszínű felület az óceán, és benne vérszomjas, Masára éhes cápák úszkálnak, tehát ha mellé lépek, megesznek, és vesztettem. Elég bolondosan nézhetek ki ahogy cikkcakkban közelítek a pult felé, de hát ha egyszer nem arra futnak a fő vonalak! Akkor bizony kerülni kell, nincs mese.
- Naraa! - hallom meg saját hangom, ahogy csak úgy a vakvilágba szólongatni kezdem leendő csapattársam. Azaz nem is leendő, mert már most is azok vagyunk, de ezt a helyzetet még szoknom kell. A padlóról feltekintve megtalálom a sütispultot, így rögtön az tartja már fogva tekintetem. Szemeim felcsillannak, és érzem ahogy a nyálelvlasztásom is úgy megindul, mint Pavlov bácsi örömkönnyei tennék ha hallaná, hogy egy ilyen helyzetben reflexből (haha) ő jut eszembe.