Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Újra itt vagyok Bogolyfalván, ahova a most pihenni és egy megbeszélésre jöttem le. Nem maradok sokáig csak két napot, ebből az egyik már nagyrészt el is telt. A megbeszélés előreláthatólag jól sikerült, de még alszanak rá egyet. Nekem pedig igazából mindegy is, mivel munkám az igazából mindig van, ez pedig csak egy jó kis plusz lenne. Mikor itt járok mindig van egy beszerző körutam, amit végig kell járnom. Mindig elnézek a művészboltba, ahol elég szép összegeket szoktam otthagyni, ezt pedig a piac követi. Itt is mindig csurran cseppen valami, ez most sincs másképp. Sajnos már elég késő van, így túl sok árus már nem tartózkodik ki, de mivel már egy jó ideje itt vagyok, így a legfontosabb dolgokat már megvettem. Most éppen egy bazáros stand fölött állok, ahol annyi varázsdolog van, hogy hihetetlen. Sok dologról azt se tudom, hogy mi az, így az eladó agyára menve kérdezősködöm. A férfi eleinte elég kedvesen és bájosan válaszolt, de már érződik, hogy annyira nem élvezi. Természetesen üres kézzel már nincs pofám távozni, így egy újabb dolgot kapok fel az asztalról, amit forgatgatni és nézegetni kezdek. Már nyitom is szóra a számat, hogy megkérdezzem, mivel is állok szemben, de a férfi sehol sincs. Értetlenül nézek jobbra és balra, de végül megpillantom. Dobozokat hoz és véleményem szerint lassan pakol. Gyorsan kell döntenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Forgatom a kezemben a legújabb érdekességet, melyet találtam, az eladó pedig egyre idegesebbnek tűnik. Aztán egyszer csak megjelenik mellettem egy alak, aki valószínűleg hozzám intézi szavait. Oldalra fordulok és biccentek egyet, és hozzá teszem,hogy – Köszönöm! - elsőre nem ismerős a mellettem álló nő, de mikor újból rá pillantok ismerős vonásokat vélek felfedezni. Lopva kicsit méregetni kezdem, közben pedig megerőszakolom az agyam, hogy vajon honnan is ismerem. Rengeteg mindent végigpörgetek, de egyszerűen nem jut eszembe. Lehet csak nagyon hasonlít valakire, de nem hagy nyugodni a dolog…
– Bocsánat, de nem ismerjük egymást valahonnan? – kérdem ártatlan arcot vágva, amire nem lehet haragudni. Kék szemeim érdeklődéstől csillognak, szóval ha ismerjük is egymást, nem fog tudni haragudni rám, mert én nem emlékszem rá. Leteszem a kezemben lévő dolgot, majd teljes testtel a nő felé fordulok. Ekkor lép oda teljesen elkattanva az eladó, aki egy komolyabb káromkodás végén megkérdezni, hogy akkor kell-e valami, vagy elpakolhat végre.  Nekem pedig ekkor megesik rajta a szívem, így felkapok az asztalról egy régi pennát illetve a hozzá tartozó tintatartót.
- Ezt szeretném, mennyi lesz? – kérdem, majd mikor kimondja az árat némi borravalóval együtt átnyújtom neki. Amíg a férfi becsomagolja a vásárfiát, addig én újra nőre fókuszálok.
- Elnézést… – mosolygok rá és a fejemmel a mögöttem álló kufár felé biccentek. – Szóval, hol is tartottunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A nőnek jobb a memóriája úgy fest, mint az enyém, neki beugrik az első találkozásunk. Olyan szinten képben van, hogy simán elmeséli, hogy mi is történt akkor, így pedig már homályosan ugyan, de beugrik a dolog. Filip azon a bulin csapta szét magát annyira, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Sajnos az az idióta nem tudta, hogy mire allergiás, pedig benne is volt már akkor 26 év. Durva este volt az már egyszer biztos, bár a kórház éjszakásai eléggé fel voltak dobva, mikor egy modellt vittek be hozzájuk, akit később négy másik is követett.  Olykor van előnye annak, ha az ember fia ismert és sokan kedvelik. Filip is a legjobb ellátást és a legjobb szobát kapta akkor, na meg rengeteg figyelmet és gondoskodást. Szinte ki se akart jönni a kórházból pár nappal az incidens után. Azt az estét végül mindannyian a kórházban töltöttük, a bulinak pedig lőttek.
- Most, hogy mondod már rémlik valami, de nekem be nem ugrott volna. Szánom bánom… - küldök felé egy sármos mosolyt, majd biccentek egy, mikor közli, hogy ő volt az egyik mentőorvos. – Szép hivatás, bár nehéz munka lehet… Nekem nem lenne hozzá gyomrom. – Mikor Filip mindent összehányt, akkor majdnem én is követtem, a többi dologról már ne is beszéljünk, amivel egy mentős találkozik élete során. Nem mennem, de szerencsére nem is kell, hogy menjen. Ekkor egy kéz nyúlik felém, benne egy szatyorral. Elveszem, majd megköszönöm az eladó türelmét, végezetül pedig arrébb lépek párat, hogy nyugodtan tudjon pakolni.
- Jut eszembe, köszönöm szépen utólag is, hogy akkor életben tartottad azt az idiótát. –

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kicsit erős váltásnak érzem, hogy valaki mentőtisztből tanár lesz, de ahogy a jelen példa is mutatja, van ez így. Végül is a tanári pályai is szép hivatás, bár én ezt se csinálnám. Őszintén szólva nem nagyon van türelmem a gyerekekhez, csípem őket egy rövid ideig, de az, hogy órákat kellene velük töltenem… Nincs az a pénz! Sajnos tipikusan az az ember vagyok, aki olyan hivatást választott és a jövőben is szeretne keresni, ahol a munka igazából szórakozás. Nekem a modellkedés pontosan ilyen, mint ahogy a festészet is. Míg egy-egy fotózáson vannak elvárások, addig a festészetben kiélhetem önmagam. Ez a kettő együtt tökéletes párost alkot számomra.
Még mielőtt bármit is reagálhattam volna, a nő keze lendül felém, majd elhangzik a neve és egyéb infók is. Gyengéden kezet rázok vele…
– Örvendek! Emir vagyok! – mutatkozom be én is, bár nem tettem hozzá, hogy mi is a szakmám. Véleményem szerint azon a bizonyos éjszakán akarva akaratlanul megtudta a nővérkéktől. Bár ők akkor ott inkább Filipet ismerték fel, majd mikor megláttak minket, elkönyvelték, hogy mi is azok vagyunk. Pedig aztán nem volt a homlokunkra írva…
- Ejha, ez érdekesen hangzik… –reagálok az elhangozottakra és egy mosolyt is küldök a nő felé. Igazából majdnem minden érdekel, ami a varázsláshoz kapcsolódik, bár ez most úgy istenigazából nem csigázott fel. Talán, ha többet megtudok arról, hogy mi ez…
- Mit is takar egészen pontosan? – kérdem tőle, de még mielőtt megszólalhatnak fejemmel a kijárat felé biccentek. – Szerintem lassan haladhatnánk kifelé. Gyere meghívlak egy fagyira, elvileg egész jó hely van ott a piac végénél. –

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Figyelem amit mesél, lelkesen bólogatok, de valami miatt ebben nehezen tudok hinni. Nem tudom megmondani ennek az okát, de ez van. Ennek ellenére ezt nem közlöm vele, hanem úgy teszek, mintha egyetértenék. A fagyis dologra igen gyorsan igent mond, amire egy széles mosollyal válaszolok. El is indulunk a piac vége felé, közben pedig válaszolok a kérdésére.  Elmesélem neki, hogy igazából Budapesten élek, de már párszor jártam itt, aztán megfogott a hely hangulata. Bizonyos időközönként szeretek ide jönni pihenni, festeni, vagy csak úgy elbújni a világ elől. Ezekre ez a falu tökéletes. Bár a falu lehet, hogy már annyira nem megfelelő jelző rá, ugyanis szerintem lassan várossá növi ki magát. Ami egyébként nem meglepő, mivel itt van tőle egy köpésre egy igen neves iskola. A fagyishoz érve rendelünk, majd a térre sétálunk, ahol egy padon ülve még beszélgetünk egy kicsit. Ő is mesél magáról és is egy keveset magamról, aztán a fagyi elfogyasztása után mindketten útnak indulunk, mivel már kezd sötétedni. Én első körben a helyi pizzériába megyek, ahol megvacsorázok, majd az estét a pubban zárom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Arra jutottam, hogy rám fér ez után a hét után egy kikapcsolódás, így újra ellátogattam Bogolyfalvára. Egyre többször kötök ki itt, ami igazából annyira nem meglepő. Nyugis környék, az iskolából elég sok segítséget kapok, és Budapest nyüzsgése után kell ez a csend. A mai napom semmittevéssel telt, sétáltam, ettem, most pedig itt vagyok a fürdőben. Mivel délelőtt rossz idő volt, így nagyjából ennyire telt, de holnap mindenképp szeretnék elmenni valami frankó helyre festeni egy kicsit. Van egy megrendelésem a falu egyik lakójától, aki nem kis összeget fizetne, ha következő hétvégére meglennék. Valami szülinapra kell vagy mi… Mivel kedden elutazom Londonba, így van egy napom rá, szóval bele kellene húznom.
A fürdőben először járok, de eléggé elnyerte a tetszésemet. A szaunában kezdtem, kellett egy kis méregtelenítés, most pedig a medence felé igyekszem, majd a cuccaimat ledobva ugrok egy fejest. Mikor a felszínre jövök körbetekintek és egy ismerős arcon akad meg tekintetem. A fotózásos gazdag család pici lánya ül egyedül a medencében. Közelebb úszok hozzá, majd nem messze tőle megállok és egy mosoly kíséretében szólítom meg.
– Kicsi a világ… – közlöm vele, majd mellé lépkedek és megtámaszkodom a medence szélén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Jót nevetek, mikor Charlotte konstatálja, hogy mégsem akadtak annyira ki. Pedig ha tudná… Miután angolosan távozott a fotós akart vele beszélni, de már csak a hűlt helyét találta, amire igen csak felment a cukra. Azt a kiabálást és szitkozódást, amit én végig hallgattam… Szerencsére az ajtó becsukása tompított rajta valamennyit, illetve sokat segített a dolgon, hogy éppen nem voltam egyedül. Zsófi a sminkes leányzó eléggé jó társaságnak bizonyult, így a fotózás után még pár órát együtt töltöttünk. A gondolat egy mosolyt csalt arcomra, melyben minden benne volt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
Azért erre ne vegyél mérget… De egyébként igen, valóban jók lettek a képek. – válaszolom neki behunyt szemekkel, hátra döntött fejjel. A következő mondata egy kisebb nevetést hoz elő belőlem, ami után rápillantok, illetve az arcomba tolt telefonra.
- Biztos a fények voltak…- vonom meg a vízből félig kilógó vállaim – Na és egyébként mi a helyzet? Rendesen eltűntél a fotózás után…Ennyire kibuktál? – kérdem tőle, majd felemelem fejem, mivel a nem messze lévő idős párok kifelé araszolnak a vízből. Így már teljes egészében miénk a medence, nem kell halkan beszélgetnünk, hogy azzal ne zavarjunk másokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Elmosolyodom a hallottakon. A leányzó nagyon nem tud lekattanni arról, hogy ő valakinek a valakije. Gáz vagy sem, de nekem semmit nem mond az elhangzott név, szóval csak megvonom vállaim.
- Ugyan, nem csattant rajtam semmi ostor, szóval nyugi. – dobok egy mosolyt is mellé, de ennél jobban nem tudom kommentelni a dolgokat. Mivel a varázsló világ nem volt szerves része az életemnek, így a nevek nem mondanak semmi, arról sincs fogalmam, hogy milyen elvárások vannak az ilyen úgynevezett aranyvérű csemeték elé támasztva. Szóval ja, teljesen vakon vagyok, így nem én leszek a legmegfelelőbb ember erre az eszmecserére. A kérdésemre adott válaszát hallva elnevetem magam, aztán a folytatás után komollyá válik. Első csók? Őszintén szólva nem gondoltam volna róla, hogy még ennyire az elején tart a dolgoknak, pláne ennyi idősen. Nem az az eddigi tapasztalatom, hogy a 18 éves lányok még nem csókolóztak. Ennyi idősen általában már sokkal több mindenen túl szoktak lenni. Mielőtt reagálhattam volna Charlotte eltűnik a víz alatt, majd távolabb bukkan fel újra.
Hát, szívesen felajánlottam volna, hogy most pótolhatod az „ilyen lehetőséget”…. de aztán jobban belegondolva, ne rám pazarold az első csókod. – küldök egy mosolyt felé, majd hátratűröm vizes hajam, amiről folyamatosan csöpög a víz az arcomba. Már zavaró.
- Hát őszintén szólva értékelem, hogy nem lettem a kamu pasid. Ne értsd félre, tök csini vagy, de … Érted… bocsánatkérően nézek rá, ami átvált a következő mondata után értetlenné. Nem tudom, hogy ezt hogy is kéne érteni, mire is gondolt.  Talán az arcomat látva levágja, hogy most sötétben tapogatózok és akkor felhomályosít.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Mint derült égből villámcsapás, úgy érkezik meg a kérdése. Hirtelen szemeim elkerekednek és se köpni se nyelni nem tudok. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyesmit kérdez, vagyis kér tőlem. Általában a szituációk hozzák magukkal az eseményeket, de az a szitu nem kívánta meg ezt a kérdést. Vagy én basztam el valamit, tettem valami jelzést, amit nem kellett volna?! Nem rémlik semmi. Na de most erre mit reagáljak? Mit illik?
- Hát őőő.. – kínomban tarkómat kezdem vakargatni. - Nem hiszem, hogy velem kéne megejtened az első csókod. Most ez nyálas lesz, de az jelentsen is már valamit. Ne csak azért akard megtenni, hogy túllegyél rajta. Majd a megfelelő időben, a megfelelő emberrel. – monológom közben lassan felé sétálok a vízben, mivel itt leér a lábam, majd egy lépésnyire előtte megállok.
- Ne kapkodd el! – közlöm vele zárásként, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé. Ha picit idősebb lenne, ha nem egy fotózáson sodor minket össze a sors, akkor simán benne lettem volna. De így?! Valószínűleg a legtöbb srác kapva kapna a lehetőségen, de én nem. Nem mondom, hogy egy szent vagyok, sőt, attól nagyon messze állok, mivel a legtöbb buli egy egyéjszakás kalanddal végződik, illetve a fesztiválokra vitt sátram is, ha tudna mesélni…. De ő egy cuki kislány még a szememben, nem pedig egy felnőtt nő.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Charlotte… – megcsóválom a fejem, majd kissé le is hajtom. - Nap mint nap dolgozom együtt csinos nőkkel, modellekkel. Nekem ez semmit nem jelentett, csak munka volt. Én ebből élek, így keresem a kenyerem. Szép csaj vagy, de nekem az ott semmit nem jelentett. – bocsánatkérően nézek rá, de sajnos neki úgy fest ez több volt, mint amennyinek lennie kellett volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lenne ebből, ha én most megcsókolnám. 18 éves lány, dúlnak benne a hormonok gondolom… Semmi jó nem sülne ki belőle. A következő monológjára nem tudok mit reagálni. Nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy engem meg kell védeni… Mikor arcomhoz és óvatosan megfogom a kezét és lassan elhúzom arcomtól.
- Sajnálom! – egy hatalmasat sóhajtok – Te most egy helyes faszit látsz bennem, aki egy fotózáson hozzád ért, megsimított, majdnem megcsókolt. Ha küldtem bármi jelet feléd, amiből arra következettél, hogy én… Akkor sajnálom! Te is tudod, hogy ebből semmi jó nem sülne ki. Nekem ez csak egy szimpla csók lenne, amire lehet pár hét múlva már nem is emlékeznék. – Nem szoktam ennyit beszélni, ennyire lelkizős lenni és nyálas, de ez a szitu most valamiért kihozta belőlem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Hirtelen szikrát nem kapok, mikor Charlotte kifakad. Szemöldököm az egekbe csúszik én pedig csak értetlenül nézek rá. Most ez valóban akkor probléma? Nem értem a nőket… Kisebb hiszti kerekedik ki abból, hogy nem akarom megcsókolni. Csendben hallgatom az elmondottakat, továbbra is olyan tekintettel melyből sugárzik, hogy én ezt most k*rvára nem értem, majd mikor elhallgat és arrébb vonul csak megcsóválom a fejem. Lehet kéne valamit reagálnom, de amiket mondott, azokra nem nagyon tudok mit. Érezzem magam szarul azért, mert ő „szociális analfabéta” meg, hogy ő kedvel. Amit akartam és amit gondolok azt elmondtam, ennél több szót kár is erre fordítani, mivel csak ugyan azt tudnám ismételni. Egy nagyon sóhajtok, majd megvonom vállaimat is csak úgy magamnak. Charlotte elvonul én pedig mivel nem vágyom több hisztire, egy elúszok a medence széléhez, majd kinyomom magam és kiülök a szélére. Csendben meredek magam elé és élvezem a csendet. Közben azért kicsit jár az agyam, hogy most mit is kellene kezdenem a kialakult helyzettel, de tanácstalan vagyok. Nem tudok mit kezdeni a 18 éves kissé hisztis lányokkal. Úgy beszélt, mintha én bármiről is tehetnék… Pedig aztán ku**ára nem! A „hátmasszírozó” elhallgat és egy másik helyen megjelennek a vízből felbuggyanó bubik. Jakuzzi! Visszaereszkedem a vízbe és elúszok a megpillantott helyre. Igen, ez kell most nekem!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Újra Magyarországon. Már több hónap telt el azóta, hogy a munka Amerikába szólított, én pedig gondolkodás nélkül mentem is. Hosszú és tartalmas idő volt, rengeteg munkával, most pedig kell egy kis pihenés. Pár hetet itt töltök Magyarországon, majd megyek tovább Törökországba a családomhoz. Alapjáraton, ha itt tartózkodom, akkor Budapesten vagyok fellelhető, de most a szívem egy nyugisabb környékre húzott, így egy hetet itt töltök a faluban. Nem vágyom a nyüzsgésre, az emberekre, sokkal inkább a csendre és a nyugalomra. Egyedül Michelle az, aki nélkül furcsa egyelőre, mivel megszoktam már, hogy együtt élünk. Hiányzik? Talán. Nem mondom, hogy nem gondolok rá, de azért valljuk be, hogy én nem a mély és komoly kapcsolatok embere vagyok.
Bőrdzsekim zsebébe süllyesztett kézzel sétálok céltalanul a faluban. Nézelődök, és ha valami megragadja a fantáziám, akkor egy ideig lehorgonyzom. Elég sok időt töltöttem a könyvesboltban, illetve az új kávézóban. A fő utcán sétálva mintha egy ismerős alakot látnék magam előtt haladva, így kissé szaporább léptekre váltok, aminek hála hamar utol is érem.
- Kitti? – kérdem, majd balommal a nő vállához érek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A délelőtt elég sűrűre sikeredett annak ellenére, hogy ma semmittevős napot terveztem. Reggel egy jó kis futással kezdtem a napot, amit egy alapos reggeli követett a cukrászdában. Hát igen… ez nálam már csak ilyen. Aztán a délelőtt nagy részét a faluban való lófrálással töltöttem. A „feszített tempóba” azért belecsempésztünk Michellel egy gyors video beszélgetést.  Annyira megszoktam már az elmúlt egy hónapban, hogy mellé fekszek és mellette kelek, hogy azt én se gondoltam volna. Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerelmes nem vagyok, de most úgy ott a messzi Amerikában úgy éreztem, hogy kell valaki. Lehet, hogy öregszem? Ajaj… Egy kicsit hiányzik, de azért nyugodtan alszom így is. Na de lényeg a lényeg, mozgalmas volt a délelőtt, így délután mindenképp szerettem volna kiszakadni a falu „nyüzsgéséből”. Azonnal tudtam, hogy a tópart lesz az, ami nekem kell. Magamra rántottam egy „játszós ruhát”, majd rövid séta után meg is érkeztem a célállomásra. Sajnos – vagy nem sajnos – itt sem voltam egyedül, azonban a stégen fekvő alak ismerősnek tűnt. Mivel délelőtt már belefutottam egy majdnem ismerősbe, így most finomabban rontok a házba. Komótosan sétálok a stégre, majd más messziről szemügyre veszem a leányzót. Nem, egyszerűen nem tévedhetek. Őt 1000 közül is megismerném, szóval odalépkedek mellé és zsebre dugott kezekkel nézek le rá.
– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim… –egy mosolyt küldök felé, de az már nem annyira őszinte, mint korábban. Az utolsó találkozásunk igen csúnyán zárult, azóta pedig egyáltalán nem is beszéltünk semmilyen formában. Ennek ellenére azonban tovább tudok lépni a múlt sérelmein és tudom őt úgy kezelni, mint egy rég nem látott barátot?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Aucs! Szívem mélyéig hatolnak szavai, amiből gyorsan sikerül leszűrnöm, hogy ő nem tudja folytatni ezt a barátságot. Vagyis ebből nekem nagyon is ez jön le. Nem áll szándékomba vitába vagyis inkább szócsatába fogni vele, mivel teljesen felesleges. Ismerem már annyira, hogy tudjam… Emellett pedig részben megérdemlem, mivel nem szép dolog a düh hevében valaki leribancozni, majd a levetett ruhadarabjaival együtt kirakni az ajtó elé. Tisztára, mint a filmekben… De Myraval mindig ennyire eleven és intenzív volt a kapcsolatunk, ezt imádtam benne annyira. Őszintén szóval fogalmam sincs, miért ragadtunk meg a csak szex és más semmi szinten. Jól működtünk együtt… De ez már a múlt és felesleges rajta agyalni. Ami pedig a jelent illeti…
- Én is örülök neked, jó látni! Jól nézel ki, már amit látok belőled. – a mondat végén valaki a lábamnak dörgölőzik és dorombolás csapja meg fülemet. Na legalább ő kedvel... állapítom meg, mikor lenézek a lábam körül keringő kiscicára. Aranyos. Lehajolok és megsimogatom, majd lehuppanok Myra mellé.
– Sokáig fogsz durcizni, vagy tervezel megenyhülni. – kérdem, majd két ujjammal a lány egyik tincsével kezdek szórakozni. A mozdulat egy kis időre abba marad, annyi időre, míg behajtom a könyvet, hogy megnézzem mit is olvas.
– Nem rossz Blackburn.. nem is rossz! – állapítom meg, majd lábaimat előre nyújtom kezeimmel pedig megtámaszkodom hátam mögött. A Nap felé emelem arcom, de hiába a napszemüveg, a szemeimet még így is be kell csuknom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A bocsánatkérés sose tartozott a fő repertoáromhoz. Nem mondom, hogy fáj kimondani, nem csak úgy nem dobálózok vele. Viszont most jogos a kérés, aztán ha csak ennyi kell, hogy szent legyen a béke, akkor rajtam ne múljon.
- Myra drága… Bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásom miatt. Nem volt fair. - mint régen gyerekként, most is úgy nyújtom a lány felé kisujjamat. Régen valahogy így békültünk ki egymással a barátaimmal, ha jól emlékszem. – Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az akkor nem volt túl jó fej dolog tőled. – azért muszáj tisztáznom azt is, hogy annak ellenére, hogy bocsánatot kértem és nem tartok ribancnak, továbbra is szarul esik amit művelt.
Myra a hátára fordul, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyjából semmit nem változott, maximum felszedett egy keveset, de jól áll neki az a pár kiló. Mondjuk lehet csak én emlékszem rosszul, vagy a szemem dob.
– A nyugalom, amivel eddig nem sikerült találkoznom. Pihenni jöttem, de nem megy. Rá kell jönnöm, hogy ahhoz, hogy én tényleg pihenjek valami sziget kell óceánba lógó faházakkal. De nem maradok sokáig. Na és mi a helyzet a te házad táján? Mi történt míg távol voltam?  
Igazából úgy érzem, hogy jó volt így, hogy több hónapig nem találkoztunk. Ha a balhé után újra összefújt volna minket a szél, az biztos nem lett volna ilyen szép…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Igaza van abban, hogy a szex az szex, de furcsa mód személy szerint nem mentem volna bele egy ilyesféle kapcsolatba akkor, ha számomra e mögött legalább egy kicsi érzelem sincs. Nem, továbbra is hangsúlyozom, hogy nem tápláltam gyengéd érzéseket iránta, de kedveltem. Egyszerűen olyan könnyű volt vele minden, és természetesen nagyon is jó. Valahogy megvolt az összhang… Azonban nekem is van fülem, én is hallottam ezt azt róla, ami miatt ebből nem lett több, csak ennyi.  Viszont ezek ellenére is még mindig közel áll hozzám. Néha hányni tudnék magamtól… Hát igen, ilyen lesz az ember, ha az irtó cuki nagymamája neveli fel, aki mindig arra biztatja, hogy ne nyomja el a valós érzéseit. Mondjuk ki csak nagyon ritkám mondom őket, mivel azért van bennem tartás, na meg férfi vagyok.
- Nem bizony… – válaszolok neki, majd hallgatom amit mesél. Elég jól ismerem és nagyon sok mindent tudok róla ahhoz, hogy az elhangzottakhoz kötni is tudjak ezt-azt.
- Akkor gratulálok! Megcselekedtet amit megkövetelt a haza, szóval végre foglalkozhatsz azzal amit szeretnél. Talán… Vagy vannak még elvárások? -
Menet közben a macska befészkeli magát kettőnk közé és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy mennyire élvezi a társaságunk, illetve a simogatást. Én is újra megvakargatom a kis dögöt, közben pedig „véletlenül” Myra kezét is megérintem. Aztán leesik, hogy nem szabad játszadoznom, hiszen nekem barátnőm van Amerikában, így azzal a lendülettel húzom vissza kezem és a kabát zsebébe süllyesztem újra.
- Igazából minden állatot szeretek… Ez miért olyan meglepő? – vonom meg vállam. Furcsa, hogy eddig sose esett szó róla, hogy ki milyen viszonyt ápol az állatokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Már akkor érzem, hogy valami nem stimmel, mikor a lány a név hallatán nem fordul meg. Hirtelen lever a víz, mivel nagy eséllyel teljesen hülyét csináltam éppen magamból. De szerencsére mindig van egy remek módszerem az ilyen helyzetekre, ami furcsa mód a mosolyom. Egy széles mosolyt villantok, aminek általában nagyon nehezen állnak ellent a nők, ha éppen az a tervem. Jelen esetben azonban csak próbálok kissé pozitívabb képet festeni, mint az indítás. Egy kő esik le a szívemről, mikor végre megszólal és kiderül, hogy jó fej csaj. A kérdéseket hallva kissé fel is nevetek, ami egyébként annyira nem jellemző rám. Menet közben egyébként hátrébb lépek egy lépést, mivel nem szeretnék az intim szférájába mászni. Mekkora mázli, hogy nem úgy köszöntöttem, hogy hátulról átöleltem. Na az még szép kör lett volna. Kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztem, majd továbbra is mosolyogva reagálok a hozzám intézett kérdésekre.
- Hát igazából jók, határozottan jók… és nem, nem tartozik semmivel. Igazából én lógok neki egy vacsorával. – megvonom a vállaim majd egy a felém nyújtott kezet óvatosan megfogom és megrázom.
- Nagyon örülök Zorka aki nem Kitti. Nincs is Kitti nevű, szőke hajú, ilyen kaliberű rokonod? Mert tényleg hasonlítasz rá. Akár Kitti is lehetnél. – próbálom valahogy – elég gyengén – elviccelni a szitut.  
– Na és mi jót csinálsz erre „Kitti”? Még sose láttalak a faluban… – nem mintha én annyira sokszor fordulnék meg itt, de na, ez egy kicsi település, így nem nehéz a szokásos arcokat megjegyezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Myra meg az unatkozás valahogy nem fér meg egymás mellett. Véleményem szerint ő nem az az ember, aki hosszú távon bírja a semmittevést.
–Nem féltelek… biztos gyorsan fel fogod találni magad. - reagálok az elhangzottakra, majd hallgatom tovább amit mesél. Ház? Nem aprózza el a dolgokat. Mondjuk én teljesen jól elvagyok egy lakással is. Ott legalább nem kell kinti munkákat végezni, a takarítást pedig megoldja a takarítónő. Ez így nekem pont tökéletes.
- Na és lesz házavató buli? Meghívsz vagy örök harag? – nem tudok kiigazodni rajta. Értem a távolságtartást, hogy nem úgy viselkedik, mint előtte, de közben meg mégis kommunikál, mesél. Nők… Sose fogok tudni kiigazodni rajtuk. Bosszant, hogy ennyire összebalhéztunk és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott azóta már többször eszembe. Újra kezdeném-e vele? Hmm...
- Esélyes... - mosolyodom el az eget bámulva. Régi szép idők...  
A kérdését hallva harsányan felnevetek. Én sose tettem olyat… Játszadozni játszadoztam, de nem hülyítettem senkit és zsákba macskát sem árultam. Sose ígértem senkinek, hogy lesz újabb randi, vagy hogy fel fogom hívni. Mindig nyílt lapokkal játszottam és aki belement a játékba, nagyon is jól tudta, hogy az csak egy éjszakára szól. Általában nem volt gond belőle, elszámítva egy-két esetet, amikor igen nagy balhét csaptak a leányzók. Köztük pedig nem is egy volt, aki azért a pár perc hírnévért tette, amit azután kapott, miután kitálalt a sajtónak.
- Igazság szerint nem.. - válaszolom közömbösen. Egy-két külföldi lap lehozta a pletykát, miszerint együtt vagyunk Michelle, de soha nem erősítettük vagy cáfoltuk meg a dolgok. Azért kerítettek ennek ekkora feneket, mivel ő is egy nemzetközileg igen elismert modell. Ha nem az lenne, akkor lehet pont nem érdekelne senkit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mikor meghallom azt a jól ismert nevetést én is elmosolyodom. Azt hiszem, akkor a foglalkozás elérte célját. Ez a kisujj dolog az elmúlt negyed órában már másodszor üti fel a fejét. Először én akartam így békülni, most meg esküt kell tenni vele. Ki mondta, hogy a kisujjnak nincs haszna? Idióta! Nevetve nyújtom a kisujjam felé, majd fogom át az övét.
- Nem fog előfordulni, de ha mégis, akkor hajrá! – válaszolok, majd karomat magam mellé ejtem. Akkor sem terveztem ennyire durva lenni vele, de elöntött az indulat és kiszaladt a számon. Pedig aztán nagymamám mindig arra nevelt, hogy a nőkkel szépen kell bánni, sose bántsam őket se fizikailag, se lelkileg. Utóbbit nehéz betartani, pláne egy-két egyéjszakás után, de előbbi megesküdtem, hogy soha. Nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor egy nő megérdemli a pofont. Ha a hírekben ilyesmiről van szó a vérnyomásom legalább 300, és ott helyben tudnám szarrá átkozni az a mocskot. Na még a gondolat is felbosszant. Kérdései hallatán megvakarom tarkómat és szemöldököm is az egekig fut. Férj…Homoszexuális… Egyik jobb, mint a másik. Utóbbinál szemöldököm még magasabbra szökik, mivel ha valakinek, akkor neki aztán igazán tudni kéne, hogy mennyire nem hajlok a saját nemem irányába.  
- Hát egyik sem talált. Azt hiszem barátnőm van, vagy valami olyasmi. - vonom meg vállam. Furcsa mód kínos számomra erről beszélni vele, mikor egyébként… Áhhh, mindegy is.
- Na és te megállapodtál? Megtalált a szőke herceg fehér lovon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szomorúan veszem tudomásul, hogy lemaradtam egy buliról, de majd a következőn. Ha csak addig újra össze nem balhézunk, bár ezt szeretném elkerülni.
- Megharagudnék, ha nem tennéd, szóval próbálj meg nem elfelejteni. Tudod én vagyok az a magas modell srác, akivel igen hosszú időn keresztül ütötted el az időd. – próbálom oldani a feszültséget, ami esetleg még uralkodik köztünk, de valahogy elég gyengén sikerülnek ma a poénok. Ez nem az én napom… Benyúlok a nadrágom zsebébe, ahonnan egy adag rágót halászok elő. Myra felé nyújtom, ezzel jelezve, hogyha kér akkor adok. Próbálom húzni az időt, hogy ne kelljen a kapcsolatomról beszélni. Ez gáz nem? Én annak érzem.
- Kössz. - válaszolom röviden és tömören, közben pedig reménykedem, hogy ezt a témát ezennel lezártnak tekintjük. Inkább beszélgessünk róla, az valahogy inkább menne. Válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon.
- Vagy csak öreg már a ló és lassan ér ide. – mosolyom töretlen, de mikor meghallom a következő kijelentését egy harsány nevetés tör ki belőlem.
- Azt hiszem ennek ellent kell mondjak… – mélyen a szemeibe nézek és nagyon jól tudja szerintem, hogy mire is gondolok. Oké, értem én, hogy mit akart ebből kihozni, de ezt a magas labdán nem lehetett nem lecsapni. Hirtelen emlékek tömkelege tör fel a mélyről. Arcom komollyá válik szinte pillanat töredéke alatt. Feltérdelek, kezeimmel pedig megtámaszkodok a feje mellett, majd fölé hajolok, nagyon közel hozzá. Még mielőtt ajkain összeérnének megtorpanok két dolog miatt is. Egyrészt nem tudom mit lépne rá, másrészt eszembe jut Michelle. Egy hatalmasat csapok a stég deszkájára. - Bassza meg! - nem szoktam igazán káromkodni, de ez most kiszaladt. Idegesen állok fel és indulok el a szárazföld irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Éttermet ígértem neki… - válaszolok neki egy mosoly kíséretében. Nem mondom, hogy nem tudok főzni, de azért lehet jobban járt volna, ha étterembe viszem. A lakásomra még utána is bármikor fel tudom vinni. - Téged viszont ha szeretnéd meghívlak egy kávéra, ha már Kittivé avanzsáltalak. - mivel se ebéd, de vacsora idő nincs éppen, így a kávé mindig jó aduász.  A költői kérdésemre azért érkezik válasz, és megtudom, hogy nincs Kitti nevű rokona. Na hát akkor ez a kör gyorsan le is van futva. Őszintén szólva a lányok a felismerés legapróbb jelét nem látom, ami felvillanyoz. Néha jól esik csak egy normális srácnak lenni, nem pedig felkapott modellnek. Az esetek többségében ilyenkor már autogramot és közös képet kérnek. Ő nem. Olyan hétköznapian beszélget velem, hogy nem rohanok tovább.
- Nem messze innen nyílt egy új bolt. Ha jól láttam, akkor mindenféle cuccot árulna. Lehet érdemes lenne futnod egy kört ott is. - kicsit arrébb sétálok, majd nyakamat nyújtogatva keresem az antikvitás tábláját. - Ott. Nincs messze. - a bolt irányába mutatok, majd visszalépek Zorka mellé. - Akkor neked is feszített tempójú napjaid lehetek. Hol és mit tanulsz, illetve mit dolgozol? - érdeklődöm. Következő kérdésén elmosolyodom.
- Most lebuktam. De érzem, hogy egyszer be fog jönni. - mosolyom töretlen.
- Jut eszembe ki a tesód? Lehet ismerem.