Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ehhez állítólag értek. Nem hiszek az ilyen pletykáknak - ingattam meg mosolyogva a fejem, de azért egy egészen kicsit büszkén is feszítettem ott. Hittem benne, hogy azért van meggyőzőképességem annyi, amennyire az életben bármikor szükségem lehet, de nem szándékosan tettem a használatát most éppen. Máskor meg ritkán kell pluszt bevessek, általában amiben szeretném, ha bizalmat kapnék, erősen remélem, hogy elég ennyi, az igazság és a tények, hogy értek ahhoz, amit elmondok. Leginkább a páciensekre igaz ez, mindegy, hogy kicsik vagy éppen nagyok.
Aztán kint is volt a hír, a tény, hogy hamarosan én is itt leszek, bár, hogy pontosan milyen úton, az egy másik kérdés. Tényleg eléggé éreztem mind a három pályát a magamévá is tudtam volna tenni, éreztem, ha kell, teljesítek ugyanolyan lelkesen, de biztos vannak preferenciák, ahogy bárkiben. Egyelőre az eredeti célom még messze volt, azt hiszem a végső pálya megtalálása nem ezen a döntésen fog múlni, a végére megtudom, hiszen addig mindenbe is bele kell kóstoljak.
- Határozott voltál, azt pedig szeretik. De őszintén? fogalmam sincs, tényleg jobban érdekel-e az egyik, mint a másik. Szeretnék segíteni, örülnék, ha már benne lennék a körforgásban - aztán bízom benne hogy alakul. Érezni fogom munka közben bizonyosan, mi az, amit több szívvel, több lélekkel csinálok. Aztán az is lehet, hogy teljesen kiábrándulok, pedig nem szeretnék hátra lépdelni. Akkor sem, ha a szüleim biztosítottak róla, ha más út mellett döntenék mégis, ugyanúgy támogatnak. Hisznek bennem, de tudják, hogy nem megyek egyszerű járáson.
- Igen, nagyon sok a kisgyerek, belefutottam egy kisebb csoportba a délelőtt folyamán is - mosolyodtam el, ahogy magam elé húztam az italom és óvatosan, lévén nem hűlt az még annyira ki, bele is kortyoltam. - Sok a beteg egyébként? Már ahhoz képest, hogy nem olyan nagy község ez, de közben mégis. Iskolák, munkahelyek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A futás ellenére elég figyelnesen hallgattam a lányt, akivel igyekeztem tartani is a tempót. Érdekesnek találom, hogy valamiféle különös törlesztés miatt választotta az orvosi pályát. Nem egyedi eset, azonban ezeknél mindig érdekelt a mögöttes tartalom. Ennek ellenére úgy döntök, hogy most nem kérdezek rá, hogy mi mindent vesztett el az általa említett kezelhető okok miatt. Nem vagyok ekkora tapló. Alig ismerem, így az életében vájkálás egyáltalán nem opció. - Auror vagyok. Szakterületem az átok sújtotta tárgyak semlegesítése, ezzel együtt az életvédelem - felelek kérdésére egyszerűen és nyíltan. Tudom az ismeretségek kötése szempontjából fontos, hogy felfedjük életünk egy részét. De most valahogy nincs sok affinitásom ecsetelni a munkám részleteit. Tovább futunk. Egy idő után kezdem azt érezni, hogy görcsöl a vádlim, ezért kicsit lassítok. A húzás erősödik, így kénytelen kelletlen megálljt parancsolok magamnak. A tüdőmbe is egyre hűvösebb levegő hatol. Az este is lassan alászállt és a sötétség körülvenni látszik bennünket. Még sétálok vele egy kicsit, majd udvariasan elköszönve a kedves lánytól bérelt szobám és annak minden komfortja - különös tekintettel a rákfőzően meleg zuhanyra - felé veszem az irányt. Míg hazafelé tartok dudorászom és bízom benne, hogy lesz alkalmam Jasmine társaságában futni. Kedves lány, kellemes kisugárzással, ami minden bizonnyal hasznára lesz hivatásának gyakorlása közben. Az a mai futás olyan jót tett, hogy elhatározom, hogy ha naponta nem is, de két naponta megismétlem majd. Sőt lehet utánanézek hol találhatók a környező városokban jó futó helyek és átruccanok majd azokhoz is alkalom adtán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#catwoman | February 12th

Azt hiszem, hogy a férjem fél tőlem. Nem olyan rettegősen, hogy majd beszarsz, ha csak meghallod a nevét, de mióta beköltöztek a kis tappancsos pocaklakóim, határozottan úgy érzem, hogy megválogatja a szavait... úgy mindent illetően. Ez nem hiszem, hogy annyira Keve lenne. Egyszerre esik jól és borzaszt el.
- Ühü, szerintem az lesz. Talán ezen nem alszom el annyiszor - grimaszoltam egy kicsit, de aztán csak a homokba süppesztettem a csizmáim és egy kicsit löktem magamat előre-hátra a hintával, hogy ha már idedobtam magam, akkor igazán ne legyen ebből önzés.
Hallottam a nevetésén, hogy tudja, hogy ez az üzenet leginkább neki szólt és nem a kicsi békáknak. Elégedetten el is mosolyodtam és damn, most jól esett volna egy szál cigaretta, de nem szabadott, így csak bánatosan felsóhajtottam. Éppen időben ahhoz, hogy elkapjam, ahol a kis denevérjeim elkezdtek feltelepedni a mászókára. Iszonyatosan édesek voltak, ki is raktam egy rakás képet róluk storyba, hogy biztos, ami tuti, elrakhassam fókuszba.
- Te betűrted, édes? -  döntöttem oldalra a fejemet kicsit, az ajkamba harapva, mert eddig is vonzó volt, mikor vigyázott a kicsikre, de ennyire? Ennyire még nem éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg, csak attól, hogy megigazította Adri felsőjét. Kicsit még el is nevettem magam.
- Senki többet harmadszor? Pagetti lesz - keltem fel a helyemről, majd odasétáltam a kislánykáinkhoz, hogy mindkettőnek adjak egy hatalmas csókot. - Gyere te törpi.
Szedtem le végül Mimit, jó szorosan meg is ölelgetve a kislánykát. Annyira édes volt ő is.
- Milyen napja volt apunak? - intéztem a kérdést most már Kevu felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerettem hallgatni, ahogy nevet, már egészen kicsi korától kezdve odavoltam érte is, Dávidért is. Gyerek, család, boldogság, nem kell más, nem? Persze, mint kiderült, Évi ezt nem így gondolta, de nem gond, én nem kapom fel a vizet emiatt.
- Asszem ezzel egyedül vagy, pocok - nevettem fel, mert kb mindenkinek sikerült már legalább egy ízben csalódást okoznom, de van, aki már a teljes palettát kóstolta. Igen, apa, neked integetek most innen. Tudom, hogy éppen messze vagy, a drágalátos patásaiddal, meg anyuval, de innen is neked integetek. Még ha nem is látod.
- Igen, emlékszem, nem is értem, mi járt a fejében. Normális nő ilyet nem csinál. Könyörgöm, cumisüvegbe? Szerinte ez megoldja a fogzás problémáját. - Még fel is horkantam elégedetlenül, mert ezt most mégis honnan vette? Persze, a nagyanyáink pálinkával gyógyították. De jegyezzük meg, hogy a nagyanyáink idejében orvosok tűt ütöttek emberek koponyájába, hogy gyógyítsák a hisztériát, meg hasonlókat. Nem vicces ez annyira.
- Nem, nem ezért - nyomatékosítottam, hogy nem kell ezen aggódnia, nem megyek ezúttal sehová. Pláne nem ilyen infók után. ~ Ha tudnád, kis pocok. ~ Helyette figyeltem, ahogyan a rendelt sütiket az asztalra pakolta a felszolgáló, kissé furcsa szemeket is meresztve ránk. Nem értem, mégis mit gondolt magáról. A mosoly lassan eltűnt és egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán nem is volt ezt annyira jó ötlet elmondani neki.
- A tiéd - feleltem egészen könnyedén, mielőtt legördült volna az első könnycsepp az arcán. - Hé, prücsi, ne sírj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki vagyok én, hogy a feleségem meg a könyve közé álljak? És akkor jött az alvás. Nem akartam én lenni a rossz zsaru, szóval szavam se volt rá, hogy szerintem nem a könyv teszi, hiszen leginkább emberfeletti erőre és életenergiára lenne szüksége mellettünk és a munkája mellett, ami azért valljuk be terhesen nem több, mint egy teknősé. Akit a páncéljára fordítottak. A sivatagban. Nem egyszerű.
- Vagy nézhetünk helyette filmet is valamikor - dobtam még be egy win-win ötletet, mert ha az előzőből nem is mosnám ki magam visszakérdés esetén, ezt pont ugyan annyira éljük, így mondjuk lifehacknek. Ha még lenne túlélési alapismeretek oktatás a bagolykőben, biztos felvetetném a családos létben, a terhes nők mellett és az 5 év alattiak mellett a túlélés több lépésű kifejtését. Kérném a trükköket és praktikákat, részletesen. Vannak napok, mikor azt érzem életképtelennek tűnök mellettük.
- Hö? - hangzott az értelmes kérdés, ahogy Adritól visszalógva néztem felfelé, ahogy kivillant a csípőm és a fekete szív is. - Fogalmam sincs miért kérdezed - szögeztem le lazán visszatűrve a pólómat és mint akivel semmi nem történt nevetve a kölykökkel. De persze a jóból is megárt a sok, meg ez a fejjel lefelé lógás már olyan színű fejet csinált a fiaimnak, mint egy érett paradicsom, így befújtam a visszavonulót és leugrottam, aztán leszedtem őket is.
- Problémamentes, többnyire - engedtem meg egy féloldalas mosolyt magamnak a dologra, bár igazából sosem rázott meg se negatív, se pozitív értelemben semmi a tanításban, ha más munkámba csúszott gond, ott nagyobb volt a bukási lehetőség. - Aki utoljára ér a csúszdához, az mossa ki Harleyék tányérját - jelentettem ki és gyakorlatilag egy múló csók erejéig torpantam csak meg a nő mellett, majd a gyerekeket prímán lesétálva, másodikként álltam a létrához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jó idő van végre végre festhetek kint jee! Azaz festékkel meg ecsetekkel meg papírral és egy mappával megindultam valami jó helyet keresni. Egy pad asztal nélkül tökéletes, na mindegy, a mappára majd ráteszem a papírt, ezért hoztam! A kedvenc food feliratú pulcsim és egy farmer van rajtam, meg persze sportcipő, hisz mezítláb nem mászkálnék nagyon a faluban. Lehet felfáznék, vagy mi. Nincs még olyan hű de jó idő, hogy mezítláb flangáljak.
Erről most jött is az ötlet! Egy lány aki esőben mezítláb sétál... szoknyában. Először ceruzával halványan elkezdem rajzolni az alapját, és ha már megelégedek vele valamennyire, akkor festéket fogok. Először a ruháját, ami egy egybe ruha, és véletlen mártottam az ecsetemet színekbe, ezért lehet eléggé fura. De nem is látom a színeket, úgyhogy csak másnak fura. Aztán a bőre. Hupsz, kicsit kimentem a vonalból, na nem baj. Ha látnám a színeket, akkor mennyit gondolkodnék azon hogy milyen színű legyen mi. De így csak véletlenszerűen az egyik színbe mártom az ecsetemet, és festek, tök szuper. Lehet hogy kicsit több ideig tartana, ha gondolkodnom kellene milyen színt használjak. Milyen lehet a kék? Van kék hajú ember? Azt se tudom milyen hajúak vannak, azt tudom hogy szőke, de az nem tudom milyen szín. Meg az én hajam állítólag barna, az milyen lehet? Talán egy pillanatra láthatnám? Milyen lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egyetlen vizsgára a végétől, felszabadító érzés. Igaz, az utolsó vizsgám a varázstani alapismeretek, de nem zavar, nem félek tőle. Elengedtem minden problémát, minden feszültséget, mindent, ami ebben a hónapban vár rám. Egy valamit azonban nem tudtam elengedni, egy tekintetet és egy fél mondatot, amit megjegyeztek nekem.
Beszéljünk. Ezt kértem futva Ricsitől, aki bólintott, és mind a ketten tudtuk, hogy hol és mikor. Meg akarom vele beszélni ezt, és amúgy is szeretnék beszélni vele. Módszeresen elkezdtem elbúcsúzni mindenkitől, aki az itteni életem fontos résztvevője, és ő is szerves részét képezte. Furcsa, hogy sosem árultam el senkinek, mennyire fontos része is.
- Kellőképpen takar minket a nád.
Pimasz mosollyal az arcomon közelítek felé, óvatosan. A táskámat magunk mögé teszem, csak egy kis forró tea van benne, meg pár száraz pogácsa, az ide tévedő madaraknak. Leülve mellé, törökülésbe húzom a lábaim, térdünk összeér, de nem zavar, és remélem őt sem. A helyzet némiképp megváltozott közöttünk, bár nem is sejtettem, hogy mennyire. Mintha egy egész életet kihagytam volna azalatt a néhány hónap alatt, amit Willéknél töltöttem. Már nem köszöntöm puszival, zavarban vagyok.
- Miért tud rólunk Lili?
Tudhatta, hogy fel fogom tenni ezt a kérdést, nem úgy nyilván, hogy ezzel indítok, hanem úgy, hogy menet közben esetleg megemlítem. Biztos van egy vicces sztorija, nevetünk, továbblépünk. De inkább előbb tisztázzuk le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Egy ideje már itt vagyok. Azt hittem, én érkezem később, és nem kell várnom. Utálok várni. Utálok tétlenül lenni, semmit sem csinálni, csak állni a nádast kettészelő, hosszan a tóba nyúló stég végén, és találkozni saját magammal.
Az első percekben a lemenő Napot figyelem, zsebre tett kezekkel, minden, egymást üldöző gondolatot elhajtva. Most nem akarok semmire sem gondolni - főleg nem arra, hogy az előzőt épp most követi egy újabb ballépés, amiről Lili nem tud, és amiről nem is fog tudni. Tőlem legalábbis nem.
Nem akarom Lili hangját hallani a fejemben, amint épp apához hasonlít, amiben nem ismeri el a férfiszerepet, amit ő képvisel, és nem akarom hallani, ahogy megbízhatatlannak kiált ki. Ezt nem ő mondta, ezt én hallom, az én gondolatom, de az ő hangja. Mert az lettem. Nem így indult, én jó voltam, felelősségteljes, szikár, elhivatott és hű, de eltelt fél év, és egyre többször kapom magam titkolózáson. A titkok pedig hazugságokat szülnek. Ezt mindenki tudja.
Mikor meghallom a tűsarkak kopogását, már törökülésben ülök a kopott deszkákon, és tenyereimmel a hátam mögött támasztom ki magam.
- Látom, jobban vagy - vigyorgok fel a mellém telepedő szőkére, és végignézve a szettjén, úgy érzem magam, mintha a párizsi kifutón lennék. - Bocs, hogy nem írtam. Nem akartam felesleges feszültséget.
Hallottam, hogy egy időben nem lehetett látni őt a kastélyban, meg hogy ispotályban is kezelték, és persze hozzám is eljutott egy-két összeesküvés-elmélet, a legtöbb épp esténként, mikor az ágyban fekve egymás helyett a plafont bámultuk Lilivel, és hangosan röhögtünk a legújabb sulis pletykákon. Catherine esete különösen feldúlta a drágámat, talán ezért nem vette észre, hogy hallgataggá váltam a név említésére.
- Honnan tudsz arról, hogy tud rólunk? - vonom fel fél szemöldökömet, majd halk sóhajjal elpillantok a szemközti nádas irányába, amely már félig elnyelte a narancsban úszó Napot. Kezdem azt hinni, hogy ebben az iskolában tényleg nem létezik olyan, hogy magánélet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Jobban.
Kuncogok, amikor bocsánatot kér, hogy nem írt, és kissé megrázom a fejem, persze, még csak óvatosan, nem akarom, hogy az elmúlt hónapok bármit szüljenek odabenn. Amúgy sem áll jól, ha rázom a fejem, mint egy tönkrement bólogatós kutya.
- Úgysem írtál volna.
Jóban vagyunk, kedvelem Ricsit, főleg, mert volt időszak, amikor egyformák voltunk. Gazdag máguscsaládok bármit megtehető örökösei. Aztán beütött a krach, nálam egészen biztosan, Denis képében, és már nem akartam olyan lenni. Aztán történt valami Ricsivel, és a világ megbotránkozott. Elkezdték egy lapon emlegetni a nevét a hűséggel. Szinte már parajelenség. Nagyon sok impulzus ért, sok információ, amióta visszajöttem. Vajda Richárd pedig, még mindig kapcsolatban, és még mindig ugyanazzal a lánnyal. Egy navinés lánnyal ráadásul.
- Tőle. Feltűnően méregetett. Megkérdeztem, hogy miért, és rákérdezett, hogy szoktam-e még tinderezni.
Lili és a diszkréció. Nem volt nehéz összerakni, hogy miért kérdezi, tudni akarta, hogy van-e esélye annak, hogy Ricsivel közöttünk bármi is van. Nem, és nem is lehet. Ariananak se mondtam el anno, hogy megértem, amiért szereti a szőke srácot, nekem meg is volt, és élvezetes vele lenni, eléggé nagyon. Azt hiszem, azon az éjszakán nem nagyon kellett volna több, hogy Ariana meggyűlöljön, pedig amikor közöttünk bármi volt, még képben sem volt elméletileg, mégis, érzek egyfajta késői bűntudatot miatta.
- Új fellépőruha kell neki, azért jött el hozzám, és gondolom kibukott belőle a dolog, de megnyugtattam, hogy nem. Azt hittem, már te sem, azt csiripelték a madarak, hogy a környék álompárjává léptetek elő, a bájos színésznő és a gazdag fiú. Hogy kiszálltál a piacról.
Rápillantok az arcára, és elmosolyodom, vállammal meglököm a vállát.
- Más vagy, valami mást látok az arcodon, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Nem, tényleg nem írtam volna. Őszintén, már az is csodaszámba megy, hogy Cath-tel azóta köszönőviszonyban maradtunk, hiszen általában levegőnek nézem a lányokat, akiknek már egyszer átléptem a küszöbét. Nincsenek többé, nem érdekelnek, csak azokat látom, akik még szóba jöhetnek.
- Nem mondta - mormogok az orrom alatt, a hangomat alig, csak rekedten hallani. Nem tudom, mit gondolhat most a szőke, talán, hogy nem minden arany, ami fénylik, vagy hogy akkor ennyit az álompárról meg az újságok hasábjaiból visszaköszönő különleges kapcsolatukról. Nem tudom, nem is lényeges. A fejemben egyetlen gondolat visszhangzik: nem akarom, hogy Lilinek titkai legyenek előttem. És mi van az enyémekkel? Nekem lehetnek? Ezt akarom?
Tekintetem a cipőmön időz. Azok makulátlan tisztaságúak, a bőrön egyetlen karc sincs, a varrás sértetlen. Ez még én vagyok. Ez voltam régen is.
- Nem vagyok más, Cath - fordítom felé az arcom, ami vonástalan, ahogy a szemeim is. Azokból semmi sem olvasható ki. Sem érzés, sem gondolat. Ricsi vagyok, mint régen. Ugyanaz vagyok. Nem akarom, hogy az emberek másnak higgyenek, hogy azt, amit érzek idebent, arról mások is tudomást szerezzenek.
Ha megváltozok, megváltozik a világom is. Ki leszek a világom nélkül? Nekem alkohol kell.
- Az egyik péntek estém elég jól sikerült ahhoz, hogy jó döntésnek tűnjön a tinder visszatelepítése - mondom egy félmosollyal, míg Cath enyémet súroló térdére pillantok. - Aztán, ha már ott voltál, rád néztem, mi újság lehet veled.
Világos szemeim térdéről arcára kúsznak, vállam halványan mozdul. Részeg voltam.
Részeg akarok lenni most is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Te se mondtad el neki, hogy találkozol velem.
Felelem teljesen nyugodtan, ahogy rá pillantok. Az előbb azt hiszem, mást láttam, mint akit most látok, talán csak a romantikus oldalam - ha bárki kérdezi, letagadom - el akarta hinni, hogy ez nem csak egy fogadás, amire először gyanakodtam, hogy ez kölcsönös. Furcsa mód, szeretném, ha az emberek, akiket itt hagyok, boldogok lennének.
- Tévedtem.
Ismerem el neki kimondva is, és a hangomban talán valami csalódottság lapul. Nézem a lemenő napot, elmosolyodom abban, ahogy újra sötétbe borul minden. Bár már nem vagyok rabja a saját elmémnek, nem szedek extra mennyiségű fájdalomcsillapítót, hogy hallucináljak, mégis vágyom a sötétet, az éjszakát, a csendet, hogy mindent rendbe tudjak tenni a fejemben.
- Túlmentem egy határon, és betörték a fejem.
Felelem arra, hogy mi újság velem. Dolgok, amiket nem a tinderen fog megtalálni, főleg, hogy millió és egy éve ki sem nyitottam az alkalmazást. Már nem zavar a dolog, életben maradtam, átestem a depressziómon, célszerű kezdenem valami hasznosat az élettel. Ricsire emelem a tekintetem.
- Szóval akkor Lili... nem más neked, mint egy fogadás? Melyik hülye haverod választotta ki őt?
Mert az a hülye haver nem is olyan hülye, és nagy valószínűség szerint inkább akarta Ricsit megszivatni, mint Lilit. Mondjuk nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, Merlinre esküszöm, hogy ilyen számonkérő hangot se hallottam még, az az enyhe agresszió Lili hangjában. Hát ő is megéri a pénzét.
- Mesélj valami vidámat, Ricsi, valami jót az életedben, aminek örülsz, kérlek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

- Nem  - mondom, és magam elé nézve, a stég utolsó deszkáin át a tó vizére pillantok. Elmosolyodok a képre, ami bekúszik lelki szemeim elé, ahelyett, hogy teret engednék neki, inkább a bal vállam fölött visszanézek Cath-re. Az alábukó Napot figyeli, és ha nem is mondom ki, az ő arcán aztán tényleg óriási változást látni. Mintha nem is ő ülne mellettem, hanem valaki teljesen más, egy idegen. Valaki, aki már annak is képes örülni, hogy esteledik, és lassacskán lemegy a Nap.
Pillantásom követi az övét.
- Szóval igaz! Wow! Hah! - kurjantok fel, és bár vigyorra húzódik a számszéle, nem boldogít a tudat, hogy Denis egy kicsikét elveszítette az uralmát saját maga felett. Mert, hogy... - Denis volt, ugye?
Nem is kérdés. Ismerem az érzést, egyszer, nem is olyan rég én is éreztem már hasonlót. Nem tudnám bántani Lilit, mondja az eszem, de azt hiszem, ha a szívem is szóhoz jutna, azt felelné erre: dehogyisnem.
- Valami olyasmi... - vallom be óvatos, félszeg lassúsággal. Nem tudom, hogy ezzel mennyire merészkedek közel ahhoz a bizonyos határhoz, de képtelen vagyok fékezni magam. Muszáj kimondanom, ha ez csak féligazság, hát akkor is. Elnevetem magam, mielőtt folytatnám. - Az apám.
Tekintetem Catherine-ét keresi.
- Mondjuk Lilit én akartam. Apám mást nézett ki - megvonom a vállam, aztán kérésére gondolkodni kezdek.
És csend.
- Valami vidámat? - sandítok rá, aztán húzva még kicsit az időt, az elmúlt hónapjaimon kezdek merengni. A szemeim balra-jobbra mozognak, hirtelen egyetlen emléket sem tudok megragadni. Nevetve folytatom. - Lili rózsaszín plüss wc ülőkéjéhez mit szólsz?
Az elég vidám. Belegondolva azonban, ha a napjaimból ezt az egyet tudom kiemelni, ami emlékezetes vagy boldoggá tesz, az azt jelenti, hogy amúgy az életem silány.
Ez persze nem igaz, hiszen az életem csak azóta igazán valódi, mióta Lili szerves részét képezi, csak... egyszerűen nem akarom kiadni. Nem akarom, hogy bárki tudjon erről, az érzéseimről, az érzéseinkről, az életünkről, arról, ami a négy fal között zajlik, így is, az újságok olyasmit is lehoznak, ami egyébként senkire sem tartozna és mondjuk igazságalapja sincsen. Nem akarok erről beszélni, mert túlságosan is féltem. Ez csak a miénk.
- Ismersz - fordulok felé, és komolyan, halvány mosollyal fűzöm tovább a szót. - Én mindig boldog vagyok. Inkább azt mondd meg, mi lesz most, hogy végzel. Elmész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Szereted?
Kibukik belőlem a kérdés, és tudom, hogy túlmegy egy határon, egy olyan határon, amit normál esetben nem lépnék át. Nem rám tartozik, de szeretném, ha, mikor elmegyek, úgy tegyem, hogy tudom, boldogok azok, akiket hátra hagyok. A kérdése váratlanul ér, a nyomozást lezárták, kikiáltottak egy nem létező diákot bűnösnek, egy árnyékot, valakit, aki nem hasonlít Denisre, azonban ahogy így kimondja, és a tekintete találkozik az enyémmel, bólintok.
- Denis volt.
Sosem mondtam ki senkinek, sosem kérdezett rá senki ennyire tudatosan, hogy Denis volt-e. Ismered a fiút, aki ezt tette? Denis valóban nem volt ott veled végig? Sosem kérdezte senki, hogy Denis Brightmore tette-e, sosem. Ricsi sem azt kérdezte, ő egy számára tényként közölt állítás megerősítését kérte.
- Szeretem őt.
Gúnyosan nyögök egyet, és mosolyra húzódik a szám. Mennyire szánalmas vagyok. Az előbb ismertem el, hogy kis híján megölt, és most azt mondom, szeretem. Hát nevessen ő is, tényleg nagyon szánalmasnak érzem magam a saját gyengeségem miatt. A végén már én is nevetek, egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy az apja. Akkor megakadok, köhintenem kell.
- Presztízskérdés?
Gondolom, hiszen jönnek a választások, nem árt jó benyomást kelteni, nem árt azt mutatni, hogy minden rendben van abban a családban, amely befolyással akar lenni a mágustársadalomra. Édes Ricsi.
- Gondolom, nem azért választottad őt, amiért mondjuk én választottam volna. Ellentmondtál apádnak, és még életben vagy. Ricsi, Ricsi, bátor gyerek vagy te.
Mutatóujjammal fenyegetem kicsit, de még mindig mosolygok, Merlinre, ezt nagyon benéztem, igazán szomorú. Amikor a rózsaszín plüss wc-ülőke szóba kerül, megint elnevetem magam. Az mondjuk tényleg vicces, ahogy elképzelem Ricsit, ahogy próbálja megoldani a folyóügyeit, és egy rózsaszín plüss fogadja. Szerencsétlen, még a könnyem is kifolyt. Hátra fekszem, az első csillagokat kémlelem az égbolton, amíg kicsit megnyugszom, meghallgatva a kérdését.
- El. Ez a búcsúesténk Ricsi, soha többet nem találkozhatunk.
Búcsúzom, bár ezt másnak így nem mondtam ki, mégis ezt teszem. A hátát kémlelem, és ha rám néz, az arcára emelem a tekintetem.
- Huszonegy nap múlva férjhez megyek egy férfihoz, akit az apám választott ki nekem, utána a családi birtokára költözöm, Franciaországba. Kicsit megváltoztak a terveim, pontosabban, nincsenek már terveim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Vészesen fogyott a korsóból a vajsör. Jól esett neki a fárasztó szerkesztőségi után. Pláne ha belegondolt, milyen melóval fog még majd járni a kutatómunka a cikkhez.
 - Ha nem változik semmi, esküszöm élni fogok a lehetőséggel! - Egészen fellelkesítette Martin hozzáállása. Sőt, ami azt illette, még egy pillanatig el is tudta volna képzelni magát a félrevezetésin. Csak mindenféle vicces és semmilyen történést kellene kitalálnia, hogy a gyanú minden apró szikráját eloltsa a naiv muglikban. Az egyedüli probléma ezzel az volt, hogy hazudnia kellene. Azóta nem szeretett hazudni, mióta megtudta, hogy az apja az ELMÉben raboskodott. A túl sok titok megmérgezi a kapcsolatokat és az életet. Ez volt az elve.
 - A menhelyről hoztuk őket. Karácsonyra akartam adni Nikonak, erre ő is ugyanezzel készült. Úgyhogy vissza akartuk őket vinni, de nem vitt rá a lélek. Kalóz és Csizma is nálunk laknak már egy ideje. - Vállat vont a kijelentésre, mintha nem lenne nagy ügy. Holott néha úgy érezte, mintha háromgyerekes anyuka lenne. Nem sok mindenre maradt idejük, és kettesben sem tudtak maradni. Legutóbb bezárták a háló ajtaját, de a kutyák addig ugattak és nyüszítettek, amíg kénytelenek voltak kitárni az ajtót.
 - Hmm... Neked? - hátradőlt a széken. Szépen lassan végigjáratta tekintetét Martinon, mintha felmérné az adottságait. Aztán megállapodott az arcán, és széles vigyorral az arcán válaszolt. - Egy lajhár. - Várt egy kicsit, majd felnevetett és a korsót az asztalra rakva heves gesztussal kezdett magyarázni. - De most tényleg. Vicc nélkül. Képzeld el! Nem fogyaszt sokat, nem gond, ha sokáig dolgozol, mert úgyis végigaludja, és még csak babusgatásra sincs szüksége.
 - De egyébként meg nézz be a menhelyre. Biztosan találsz valakit magadnak te is ott. Aranyosak, úgyhogy tudnak majd neked segíteni. - Anna is tanácstalan volt, mikor bement. Aztán Csizma egyszerűen kiválasztotta őt. Ahogyan mondani szokás.
 - Vaaagy vegyél egy papagájt, hogy az egódat kordában tartsa. Majd én megtanítom pár jól bevett mondatra - ismét szélesen vigyorgott rá. Szerette piszkálni, egészen könnyen is ment neki, az volt az igazság. De Martin ismerte már annyira, hogy ne keveredjenek sértett beszélgetésekbe.
 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan letette a már majdnem kiürült korsót. Igen, féltékenység. A távolság nehéz volt. Nekik eg pláne. Mióta csak megismerkedtek, ragaszkodtak egymáshoz. Talán túlzottan is. Anna biztosan. Niko volt a pont, amire számíthatott. A stabilitás.
 - Persze egyébként érthető volt. Csak nehéz. - Felsóhajtott, és Martinra nézett. Jóvágású férfi volt, bár egy kissé gyanúsan fiatal arcvonásokkal. Nem is nagyon értette, hogyhogy nem talált még magának senkit. - Na és veled mi újság? Van kivel randizgatnod?
Ha Martin válaszol, legalább elvonja Anna figyelmét az egyiptomi párkapcsolati dolgairól. Nem mintha haragudott volna Nikora. Talán egy kicsit. De nem ment volna el még egyszer, ebben biztos volt. Nélküle nem.
 - Tudom, hogy lehetetlenségnek tűnik megtalálni. Meg mi van, ha csak legenda satöbbi. De tényleg. Képzeld el, hogy megtaláljuk és voilá, egy csomó elfeledett tudás az ülönkbe hullana. Én tudom, érzem, hogy tényleg létezik, csak talán annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondolnánk rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Rajta kívül még senkinek sem mondtam ki, és most is csak keresem a szavakat, húzom az időt. Hiába vagyunk itt csak mi ketten, hiába tudom, hogy Cath nem az a fajta, aki visszaélne a bizalmammal, mégsem érzem, még itt, a nádas biztos takarásában sem, hogy el szeretném neki mondani. A számszéle megrándul, megvonom a vállam. Fejemet finoman oldalra billentem, fülem az ing selyemanyagához ér.
- Ő tudja erre a választ - mondom végül, és visszaemelve a fejem, azzal a mosollyal fordulok Catherine felé, amelyből ő maga is kiolvashatja a választ. Furcsa, hogy most ennyire nehezemre esik a beszéd. Mintha a hónapok során belefáradtam volna. Az utóbbi időben túl sokszor mosolyogtam és voltam kedves érdekből, mondtam el újra meg újra ugyanazt a betanult szöveget, és tűntem fel helyeken, ahol máskülönben sosem.
- És vele mi van? - kérdezem. Nem hiszem, hogy Denist hétköznapjai során túlontúl inspirálná a romantika meg az érzelmek, dehát nekem sem kell a szomszédba mennem meglepetésért, elég csak tükörbe néznem. Még az is lehet, hogy hirtelen Denisről is kiderül: szerelmes.
A kérdésére hunyorogni kezdek, azután megcsóválom a fejem. Lehet, hogy bólintanom kellene, de nem teszem. Nehéz erről beszélnem, érzem most is. Már nem tudok úgy tekinteni Lilire, mint egy eszközre, amellyel célt érhetek. Ő sokkal több lett ennél, legszívesebben kiszállnék a képviselőjelöltségért folyó harcból is. Ha nyerek, azzal véglegesítem az ő eszközi létét - hiszen az volt, hivatalosan is.
- Komolyan érdekel, miért választottam őt? - kérdezem a szemeit kutatva, aztán sóhajtok egy nagyot. Megadom magam. - A körülményei miatt. Azt akartam, hogy a közönség egy ideális párt lásson a címlapokon, akik megtestesítik mindazt, ami számukra elérhetetlen. Akik jól néznek ki együtt, kedvesek, szépen beszélnek egymással és együtt feddhetetlenek. A nő, akit apa választott nekem, vitatható előéletű... és amúgy sem gondolom, hogy tudtam volna benne bízni. Lili tökéletes volt.
És tessék, kimondtam. Egy hosszú pillanatig azt várom, hogy itt, a nádas között a stégen, ezekkel a szavakkal szegem meg az esküt. Azt gondolom, hogy egy pillanat és máris elér a vég, és holtan hanyatlok el Cath mellett a nedves deszkákon.
Lili nem értené, ez jár a fejemben, és, hogy folyton-folyvást azt kérdezgetné magától, miért? Miért most, amikor már alig egy hónap maradt? Mi történhetett? Mit csinálhatott rosszul?
De nem történik semmi. A következő pillanatban már együtt is nevetek a szőkével, és követve őt, én is hanyatt dőlök. Az égbolt egyre sötétebb.
Magam sem értem, de őszinte, széles mosollyal nézek fel a csillagok közé.
- Ezt rohadtul megszívtad - fordítom arcomat felé, és értetlenül összehúzott szemöldökeim alól folytatom. - Bár... gondolom, akad egy-két vendégszoba azon a francia birtokon...
Remélem, mert egy hétvégén szívesen átugranék bort kóstolni, és ha már ott vagyok, rágyújtanék egy jó francia szivarra is. Egyébiránt, Cath helyzete szar, ez a napnál is világosabb. És még az én apámra mondják, hogy vadállat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kicsit feszengve éreztem magam egy ilyen helyen. Persze, nem mindig lehetett, hogy az ember lánya csak bulikban találkozik emberekkel, de az egész túl sok volt nekem. Olyan valódi, amilyenre először nem akartam ezt a kapcsolatot.
- Igen, az lehet, hogy jó lesz - Az alkoholban mindig bíztam. Bizalmat adott a legkisebb korty is belőle, hogy én márpedig tökéletes vagyok. Egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy jó lehet nekem, mert nem kell sokat költenem és máris részeg vagyok. Így van ez, ha az ember nem a rendes ütemben szocializálódik és ismeri meg az italokat.
- Nincs semmi baj a hellyel - mosolyogtam a férfira, ahogy megfogta a kezem. Nem húztam el, igazából legszívesebben még közelebb is húztam volna. - Csak tudod... én soha nem ettem húst. És nem is szeretném kipróbálni - húztam fel az orrom. Elrettentett még a gondolata is, hogy valamikor is a számba kell tennem egy falatot egy nyusziból vagy egy kis csibéből. - És itt nincs semmi más, csak hús - suttogtam még gyorsan, mielőtt visszaért volna a pincér. Nem szerettem volna, ha a kis problémámról ország-világ - vagy legalábbis Bogolyfalva pletykás tagjai - tudott volna.
- Deee... ehetünk desszertet. Amúgy is azzal a legjobb kezdeni - próbáltam menteni a menthetőt. A pincér odaért, és kitöltött nekik az italból. Megállt, és várta, hogy mi lesz a kérés, de egyenlőre nem kaptam még meg Robi válaszát a felvetésemre, a pincér túl gyorsan tért vissza. Szóval csak néztem a férfit, és vártam, hogy most megyünk, vagy sütizünk. Igazából el tudtam képzelni egy romantikus sétát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ohó, Ricsi.
Közelebb hajolok hozzá, pofátlanul közel, és ahogy a szemébe nézek, szélesen elmosolyodom. Nagyon sokan gondolnak engem nagyon ostobának, és ez jól is van így. Pedig megvan a magamhoz való eszem, okos vagyok és találékony, véleményem szerint jó emberismerő. Elég csak a szemébe néznem, és szélesen elmosolyodok, nincs itt baj. Leszámítva, hogy megváltoztak a dolgok, és ez nehéz így, neki biztosan. A kérdése visszarepít, vállat vonok.
- Semmi. Nem tudom. Nemrég meglátogatott, hónapokig el sem jött, nem érdekelte, hogy mi van velem, gyűlölt és talán még most is gyűlöl. Szar legjobb barát voltam. Mivel minden mindegy, elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, ő azt mondta, nem baj, megoldjuk, majd lelépett. Megoldotta. Csak, szar, Ricsi, simán csak szar.
Nem tudom megfogalmazni azt az érzést, amit Denis-szel kapcsolatban érzek. Keserű vagyok, nem csalódott, hanem szomorú és keserű. Tudtam, hogy reggel nem lesz ott, de mégis, azt hittem, később igen, de napok teltek el azóta. Sőt! Már lassan heteknek lehet nevezni az eltelt időt. Lesütöm a szemem, nem tudok most a szemébe nézni, kiadom magam, túlságosan is. Már nem az vagyok, aki voltam, aki mókásnak tartotta, hogy addig cicázik Vajda Ricsivel, amíg végül meg nem kapja, többi már nem.
- Tudja? Hogy miért? Szerintem megértené. Nem hiszem, hogy nagyon összeveszne veled, ezért. A kimondatlan szavakért inkább, a titkolózásért. Nekem tetszik a választásod Ricsi, illik hozzád.
Komolyan és őszintén mondom, mert így gondolom. Tudom, hogy a saját nővérem ellen beszélek ezzel, de nem működött volna, Ariana nem élvezte volna azt, amit Lili igen, szenvedett volna Ricsi mellett, még ha ő ezt most nem is így látja.
- Remélem, hogy van. Meghalnék, ha nem így lenne. Nem is meséltem még a legjobbat Richárdka! Negyven éves, kopasz és sosem volt még nővel! Apám tudja, hogyan hozza ki a kapcsolatunkból a maximumot.
Nevetek, a saját nyomoromon igen intenzíven tudok már nevetni, vállának döntöm a fejem, ahogy a testem még rázkódik.
- Jobb is ez így Ricsi, elmenni innen. Talán kicsit kiszellőzik a fejem, elmúlik ez a Brightmore-mánia, megnyugszik a barátnőd is, és kitavaszodik. Az esküvőmre is jönnötök kell, Eszti is jön, nagy buli lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben? - kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

sinta
Március 8.

A nők ünnepét az Egyesült Államokban ismertem meg, addig még csak hasonló szokást sem láttam. A szigeten egészen másfajta hagyományok voltak, az ünnepeik semmihez sem foghatók. Mióta az óceánon innen élek, még egyszer sem találkoztam olyannal, ami csak egyetlen aspektusában is hasonlítana hozzájuk. A bennszülöttek életéhez. Még a naptárjuk is hiányzik, majd' húsz év elteltével is.
- ...szóval csak oda szerettem volna kilyukadni ezzel, hogy nem szeretem a vágott virágot - fejezem be a kicsit talán érthetetlenül is hosszúra nyúló, se eleje, se vége-típusú gondolatot, míg arcomat feléd fordítom. A tekinteted keresem, félénken, óvatosan, el-elpillantgatva közben. - De nem felejtettem el ezt a napot, és készítettem neked valamit.
Megállok a falu egyik frissen festett padja mellett, és a kabátom zsebéből egyszerű, szürke selyempapírba csomagolt apró kis ajándékot húzok elő.
Keresem a szavakat, mintha még mondanom kellene valamit, mintha meg akarnám magyarázni mit miért csináltam, miért azt a virágot választottam, amit, hogy az, amit látsz, valójában nem is vágott, egyáltalán, hanem örökéletű, és elmondanám, hogy hosszú napokig kísérleteztem, amíg ráleltem a megfelelő bűbájra. Elmondanám, de nem szeretném, hogy panasznak érezd, így hát inkább az alsó ajkamat rágcsálom és hallgatok.
- Remélem, tetszeni fog - ügyetlen és bizonytalannak ható mozdulattal nyújtom át a papírba csomagolt karperecet. Zavartan sütöm le a szemem, pedig szeretném látni az arcod, hogy tetszik-e, úgy igazán, vagy az ízlésed más irányban kell legközelebb keresnem. Egyébként is jobban szeretem az ajándékot készíteni, mint átadni. Kezeimet zsebeimbe rejtem, s beharapom a szám, ahogy végül felpillantok rád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallgatom, amit mond, és bár hosszú, és felesleges a magyarázkodás, mégsem zavar. Az emberek többsége idegesít, utálom, ha az időmet rabolják a felesleges magyarázatokkal, ha megpróbálnak minél inkább kibújni, belemagyarázni, összezavarni. De nem Jacknél. A hangja bizserget, egész testem és elmém olyan a hangját hallva, mintha egy édes nyugtató tea lenne, mintha minden szava egy-egy korty lenne, mintha egy fáradt nap után megpihenhetnék nála, benne. Megpihennék vele, örökre.
Mosolyom minden mondatrész után egyszer szélesebbé válik, elmélkedve hallgatom, ahogy a vágott virágokról beszél, ahogy elmeséli, hogy miért nem szereti. Figyelem, nem várom a végét, bár tudok reflektálni, sőt, a véremben van, vele szemben mégis kivárok. Beszélj csak Jack, a testem, az elmém, a szívem kéri, hogy beszélj. Felfedtem az érzéseimet előtted, és bár nem közeledtél, nem is távolodtál el. Esélynek tekintem azt, hogy minél többet találkozunk. Csak beszélj hozzám.
- Nem szeretem a múlandó dolgokat. A gesztusokat mindig többre értékelem. Az élményeket és az emlékeket.
Olyan életet élek, amióta csak az eszem tudom, hogyha egyszer a halál bekopogtat az ajtómon, olyan hosszú filmet vetítsen le, hogy közben még egy nagy adag vajas pattogatott kukoricát el tudjak majszolni. Nem bánok semmit, nem bánom a múltam, nem bánom a jelenem, nem bánom, hogy Jacknek teret engedtem az életemben. Neki ott a helye, egyre biztosabban érzem, egyre jobban látom a helyét. Csiszolódunk, és a türelmetlen, "mostakarom" Korinna türelmesen vár. Mi ez, ha nem az igazi kopogtatása?
- Készítettél?
Istenem, az elmém egyből megostromolja a kép, mindig ugyanaz a kép, ahogy a tincsek a füle mögé tűrt állapotból kitörnek, arca elé hullanak, ahogy a vastag szemüvegkeretet az orrán megigazítja, hogy pontosabban lásson, mert a nagy munkában teljesen lecsúszott. Látom, ahogy gondosan elhelyez egy apró alkatrészt, nem látom, hogy mit, csak azt, ahogy a szája széle megrezzen. Annyira gyönyörű, annyira csodálatos férfi. Át akarom ölelni, a füle mögé csókolni, óvatosan, hogy ne zavarjam a koncentrációban.
- Tudod, hogy igen.
Felelem mosolyogva, remegő kézzel, izgatottan, kissé szerencsétlenkedve, és szerencsétlenségemen kínomban kuncogva próbálom kibontani az ajándékot, amit kis híján el is ejtek, de szerencsére meg tudom tartani. Nézem a karkötőt, amit ő maga készített. Igen, ezt amit itt fogok az ujjaim között, Jack nekem csinálta. Rám gondolt, ahogy ezt készítette, és nem tudom, mennyi munkaóra van benne, de én jutottam róla az eszébe. Én!
Csillogó szemekkel, az engem elöntő forróságtól kipirult arccal nézem őt, észre se véve, hogy közelebb léptem hozzá, hogy beléptem a személyes terébe, hogy közel akarom érezni magamhoz, és ez ellen nem tudok mit tenni. Megcsókolnám, meg akarom csókolni. Mégsem teszem. Félek, ha túl közel merészkedem, ha én lépem át a határt megriad, eltávolodik tőlem. Te teljesen nem tudom letagadni, hogy ki vagyok nem is akarom megtagadni magam, így kissé pipiskedve, forró ajkaimmal, hálás csókot nyomok bal orcájára, miközben jobbommal végigsimítok arca másik felén, és a nyakán. Muszáj jelzéseket adnom, valahogy meg kell vele értetnem, hogy akarom őt, hogy hozzá képes lennék hű lenni, vele élni, vele létezni, eggyé válni vele.
- Ez gyönyörű Jack, én, nem is tudok mit mondani rá. Sosem kaptam ilyen szépet. Segítesz feltenni?
Ellépek tőle, hogy ne zavarjam a közelségemmel, és kinyújtott kezemmel felé tartom az ékszert. A világ leggyönyörűbb ékszerét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

sinta
Március 8.

A mosoly lassan bontakozik ki arcomon. Ahogy téged nézlek, bőröm megszíneződik, mintha hirtelen életre kapna. A belőled áradó energia, szeretet és életigenlés, az az öröm, amit az ajándékkal okoztam, engem is éltet, ez mind ott ragyog az arcomon. A szívem hevesebben ver, az fel sem tűnik, hogy közben rajtad felejtettem a szemem.
Minden nappal gyönyörűbb vagy. Soha nem látlak ugyanolyannak, minden alkalommal mást mutatsz, egy másik nőt, az előzőnél egy sokkal szebbet, egy sokkal kevésbé tünékenyet. Már nem érzem, hogy holnapra elillansz. Tudom, hogy a levelemre válasz érkezik, a hívásomból találkozó lesz, a találkozásainkból pedig... egy nap majd talán arra ébredünk, hogy egymás mellett maradtunk.
Az arcodat figyelem, ide-oda ugráló szemekkel és széles mosollyal. Olyan szélessel, hogy ajkaim alól fogaim is előbukkannak.
- Ez a vi... - kezdek bele valamiféle magyarázatba mégis, de közeledésed belém fojtja a kikívánkozó gondolatot. A lélegzetem megreked, benne marad a szóban, és én földbe gyökerezett lábakkal hagyom, hogy olyan közelségbe kerüljünk, mint ezelőtt soha. Az ajkaim elnyílnak, a szemem lecsukódik arra a pillanatra, míg ajkad arcomat érinti. Az illatod beköltözik az orromba. Végül kinyitom a szemem, és zavartan kerülve a pillantásod, fülem mögé tűrök egy világos tincset, majd bólintok egy aprót. - Szívesen.
Fejemet jobbra döntöm, és a karperecet óvatosan csúsztatom a csuklód köré. Az tökéletesen illik hozzád. Nemcsak a mérete, de a színe is. Ha rád gondolok, a réz jut rólad eszembe. A réz csodálatos; időtálló, nyers és vintage darab. A régi kor szelleme visszakáprázik egy új darabban.
Halvány mosollyal engedem le a kezem, és felpillantva rád, el kell néznem a vállad fölött. A szemöldökeim megindulnak egymás felé, a homlokomon elmélyül néhány ránc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Pont annyira, amennyire kell - mosolyodtam el. Az egyetemen egész jól bele lehet tanulni az ilyen dolgokba, de a meggyőzésnek is van egy csomó fajtája. Jas például kedvesen beszél rá, a végén nem is kételkedsz az igazában. Én ennél kicsit erőszakosabb vagyok, nem engedek a negyvennyolcból, ha tudom, hogy igazam van. Gyakran a Bagolykőben is ezért kerültem bajba, de jó részei is vannak, mert hamar megtaláltam a területet, ami érdekel, és ezt nem tartottam magamban, mikor arra került a sor.
- Szerintem itt van a legnagyobb esélyed arra, hogy valóban rájöjj, mi foglalkoztat. Simán próbálkozhatsz különböző területeken. Én biztosan segíteni fogok neked, de másokkal sem lesz baj - átérzem Jasmine helyzetét. Hiába voltam elkötelezett, mikor idekerültem, fogalmam sem volt, hogy mi történik, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt előre elterveztem. Egy csomó mindent felteszünk a munkára; évekig tanulunk, de azt valahogy senki nem meséli el, hogy mi lesz, ha ez így mégsem jön be.
- Nyilván szezontól függ, de azért nem szoktunk unatkozni. Ugyan van iskolai gyógyító, de gyakran a diákok is lejönnek a rendelőbe. Olyan lehetetlen dolgokban és helyeken képesek megsérülni, hogy az hihetetlen - néztem a lányra, akiről eszembe jutott, hogy nekem is van egy teám, úgyhogy magam elé húztam. Elkezdtem kevergetni az italt, miközben újabb téma jutott eszembe.
- Azt hiszem, még nem meséltem neked, de beadtam a jelentkezésemet az előkészítőbe, hogy a két nagyobb osztálynak tarthassak szakkört a bájitaltan érdekességeiről - nem hiszem, hogy túl sokan illetnék a bájitaltan az érdekes jelzővel, mindenesetre én mindig Félagund prof egyik kedvence voltam. Eléggé idegesített is, főleg mikor csak én kaptam K-t a vizsgákon vagy csak nekem sikerült egy főzet, de valahogy sikerült túlélnem, most meg nem is lehetnék hálásabb, hogy ilyen furcsa ízléssel áldott meg a sors.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már csak egyetlen szál rózsa van a kezemben, pedig még egy órája sincs, hogy kijöttünk a térre, és boldog-boldogtalant virággal köszöntünk. Nem vagyok oda a nőnapért, nekem ez amúgy is majdnem egy és ugyanaz, mint az anyák napja, de a piacról hazafele cipekedő idős nénik meg a középkorú milfek úgy tűnik, örülnek a gesztusnak. Remek. A kampányfőnök boldog lehet, és azt hiszem, én is az vagyok; a mai a kampány utolsó alkalmainak egyike. Azután már csak a sajtóra kell odafigyelnünk, és jöhet is a nagy nap.
A Nap erős fénye épp szembetűz, így hunyorogva sietek vissza a hivatalba, ahová a virágosztás utáni találkozót beszéltük meg. A gondolataim közben Lili körül járnak, hogy vajon észrevette-e már az ágyunkon hagyott, színes rózsákat rejtő dobozt, mikor a szökőkútnál oldalra pillantva észreveszek egy párt. Hoppá! Az egyik pad mellett állnak, amit egyébként a polgármester úr a mi büdzsénkből festetett át, és bár nem voltam jelen, azért a fiúk a közeli tábla hirdetőfelületén hagytak rólam néhány plakátot. Szép munka.
Elsétálok a csobogó víz mellett, és míg hozzájuk közeledek, arcomra elegáns, megnyerő mosolyt varázsolok.
- Sziasztok! - köszönök nekik egy óvódás kedvességével, és miután kezet nyújtok a fura fazonnak, a nő felé fordulok. - Ugye, nem sértelek meg, ha nőnap alkalmából ezzel a szál rózsával köszöntelek? Azt gondolom, a hivatal nevében is mondhatom, hogy hálásak vagyunk, amiért olyan gyönyörű nők laknak ebben, a szívünknek legkedvesebb mágusfalvában, mint amilyen te is vagy.
Ragyogó mosoly, fejjel lefelé lógó - ahogy apa tanította - rózsa átnyújtása, és egy udvarias lépés hátrafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megtettem. Egy újabb lépcső a célig vezető meredek hegyoldalban. Mi van fent? Mi vagyunk fent. Soha életemben nem tettem még bele ennyi energiát egyetlen emberbe, sőt. Balázson kívül soha senkibe nem fektettem még energiát. Vele könnyebb volt minden, kamaszként minden egyszerűbb. Jackkel? Vele minden minőségibb. Az együtt töltött idő, az egymásnak írt levelek, a kimondott szavak, a gondlatok. Minden másabb, minden felnőttesebb. Felnőttesebb vagyok. Ha vele vagyok. Más helyeken nem érzem a változást, még mindig képes vagyok a szerkesztőség szőnyegén, mint Jézus a kereszten feküdni, és elmélkedni a napi teendőimről, még mindig képes vagyok úgy felkelni, hogy már nem emlékszem, előző este mi motivált arra, hogy Bécsben kössek ki, még mindig van számos hülyeségem, amivel azt hiszem, hogy tinédzser vagyok, de az, aki lenni szeretnék, öt év múlva mondjuk, elkezdett kialakulni. Elkezdtem felépíteni az öt év múlvai Korinnát. Büszke akarok lenni erre a komoly építkezésre, és ha valaha lesz gyerekem, házastársam - még egy -, azt akarom, hogy ők is büszkén tekintsenek rám. Ehhez az egész folyamathoz pedig - tudom nevetséges -, de egy unalomból megnyitott tinder kellett az év azon szakában, amikor sértett gyermekként utálom a világot- Ehhez Jack kellett.
- Mi a baj?
Látom, ahogy homloka ráncba szökken, de a választ nem tudom megvárni, mert abban a pillanatban hozzánk lépnek, és zavartan lépek hátrébb, mintha bármiféle bűnt követnék el, hogy Jack közelében vagyok. Nem követek el bűnt, nem érzem annak, de nem tudom, hogy ő mennyire látja így. Az előbb lépcsőnek gondoltam, de ő lehet több emeletet átszelő liftként értelmezte azt, hogy arcon csókoltam, és ujjaimmal bőrét simítottam. Nyílt terepen, ösztönből, de mégis illetlenül. Sokan - köztük anyám is - úgy vélik, nem illendő, ha egy kisasszony úgy ér egy férfihoz, hogy nincs közöttük szövetség, akár eljegyzés, akár házasság formájában. Tizenhat évesen férjhez mentem, kell magyarázni, hogy mennyire félresikerült a nevelésem?
- Óóó...
Annyira meglep a megjelenő, és az, amit mond, hogy a zavarom, ami amúgy is fennáll, csak még inkább nő, de ne lennék én Andretzky Korinna, ha ne tudnám megoldani.
- Te a kisebbik Vajda vagy.
Szám szélén magabiztos mosoly jelenik meg, miközben végignézek rajta, olyan pofátlanul, ahogy mindenkin szoktam, hogy megállapítsak róla mindent, amit csak lehet. Kifogástalan.
- Le sem tagadhatod, ismerem az édesapádat.
A mosolyom továbbra is fennáll, ahogy átveszem a virágot. Nem szeretem a vágott virágot, de ebben a pillanatban olyan szinten zavarba jöttem, hogy ezzel nem is foglalkozom. A hivatal igencsak kitesz magáért a kampányidőszakban.
- Igazán kedves tőled... tőletek, hogy így kedveskedtetek. Remélem Manci és Bözsi néni is megfelelően meg lettek köszöntve.
Ha nem, akkor csinálhatnak bármit, a választást elvesztették. Ez talán szomorú, de nagyon igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Duh, semmi. Ez csak... vicc. Nem ismered a Piroska és a farkas című mesét? - érdeklődtem, miközben megmasszíroztam kicsit az orrnyergemet. Nem indult ez olyan jól, annyira már nem is volt vicces, inkább csak felszusszantam, hogy ez van, jobb is, ha gyorsan elengedjük a dolgot. Mint mikor letéped a leukoplastot. Ha sokat szarozol, csak jobban fáj.  - Kislányom? Vicces vagy. Nincs kislányom.
A szép ebben csak az, hogy nem nevettem. Szerettem volna. Jól esett volna, de nem jött ki a számon. Ott volt az a sok-sok elb.szott kapcsolat, a terhes-wannabe sonja, én meg elmúltam 30 és még azt sem mondhatom, hogy lenne valakim. Összességében ez elég szomorú. Inkább a kávémba kortyoltam, mielőtt sírva fakadok.
- Helyes, így sosem leszel híres tolvaj - grimaszoltam, bár jobb is volt így, épp elég a szar alak ebben a világban, nem kell még plusz, hogy aztán csak szívjunk. Kicsit kényszeresnek tűnt, ahogy azzal a szalvétával küzdött.
- Mikor mosolyogsz. Azt hittem, egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet, kissé értetlenül is, mert szerintem nagyon is az. De hát, ugye nem mindenkinek egészséges az önbizalma, ezzel meg nem lehet mit csinálni. - Egye fene, meggyőztél.
Azzal el is martam a süticafatkát, ami meg kell, hogy jegyezzem, nagyon finom volt, tényleg. Damn.
- Nincs ám repülőszőnyegem. Szóval még Aladdinból is csak a csóró verzió vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Remélem - tettem még hozzá, bár ezt már nem olyan biztosan, mint az összes többit. Ha teljesen őszinte kell legyek, én nem mindig éreztem azt, hogy nekem manipulatívnak kell lennem, szerettem volna, ha tettek és érvek önmagukért beszélnek, de elég korán megtapasztaltam, hogy ez ebben a világban kevés. Így kopott ki az életemből a vallás, majd egy része az udvariasságnak is. Persze nem arról van szó, hogy ne lennék rá képes, de sokat ingadozom a kultúrám elvárta magatartás és a normál emberi között. Már az, hogy sokakkal tegeződöm egy bukkanó lenne, amiért nem lenne rám bárki büszke. De örülök, hogy a szüleim felfogása modern. Mondjuk ha nem az lenne, örökbe se fogadtak volna.
- Én is ebben reménykedem. Tudod, kicsit ebből, kicsit abból, aztán az alappal már össze is tudom hasonlítani a szakterületeket - bólogattam aprókat, ahogy a már meglévő italomból kortyoltam újabb aprókat. Kellemes íze volt, nem volt túl forró és túl édes sem, így egészen éreztem, ahogy csak kellemesen bizsergeti a torkom, ahogy egy-egy korty után nyeltem. Aztán csak felnevettem kicsit az iskolásokba belegondolva.
- Hidd el, ez nem csak az ő tehetségük, láttam Pesten, az ispotályban is csodákat már - emeltem is fel a mutatóujjam, mintha csak figyelemfelhívó és figyelmeztető lennék, pedig csak tényeket közöltem. Még nem tudtam megszokni, hogy az emberek milyen meglepőek, pedig ebben az életben és munkában ideje lenne. Egy másikban majd pihentetőbb élet jut biztosan, talán ott okom se lenne ennyire ezért küzdeni. Óvatosan tettem le a csészét kicsit igazítva is rajta, ahogy néztem a kezeim között, mielőtt megint rá emeltem volna a tekintetem.
- Tényleg? Waho, ez meglepő. Bár eddig is tudtam, hogy remekül kijössz a kicsikkel és szereted is őket. Ha csak fele ilyen határozottan állsz oda, mint a pályaválasztáshoz, biztos nyert ügyed van - biztattam, mert hát mit is tenne egy barát? Nyilván én hittem is benne, hogy igazam van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

sinta
Március 8.

Korinna ellép mellőlem, és bár én nem mozdulok, nem távolodom el tőle, azt hiszem, a hozzánk érkezőnek úgy tűnhetünk most, mint két idegen vagy talán két régi ismerős, akik ugyan most véletlenül találkoztak, de egyébként nincs közöttük szoros kapcsolat.
Pillantásomat először lesütöm, majd, miután a számszéle kelletlenül rándul egyet, ismét felnézek a szőke, öltönyös alakra. De hiába vizslatom az arcát, biztos vagyok benne, hogy még soha nem láttam őt. Nem tudom róla, hogy ki, csak azt, hogy jól öltözött, felteszem, jó családból származik, szép arcú és kellően modoros. Olyan, akikről a magamfajta azonnal rosszat gondol.
Nem szoktam kezet fogni senkivel. Tudom, hogy ez szokás, gyerekkoromban engem is megtanított rá az apám, csak aztán idővel más lett a szeretetnyelvünk és vele együtt megváltozott a köszönési formánk is.
Míg nézem a másikat, tekintetemet végigfuttatom a kezén és arcán - érzem rajta, hogy a mosolya nem őszinte, hogy az egész lényében van valami, hogy mi ketten nem vagyunk egy szinten -, addig azon filozofálok, hogy talán Korinnával ismerik egymást korábbról, különben miért hozna neki virágot? Az is megfordul a fejemben, hogy talán ez a fiú is szeretne tőle valamit - valamit, amit én is. Végül kiveszem a zsebemből a kezem, és ahogy azt kell, férfiasan rászorítok az övére, miközben jelentőségteljesen - hogy értse, Korinna és én nem vagyunk idegenek - a szemébe nézek.
- Jack - mutatkozok be halkan, ha valakit érdekel, és mert így tanultam, de nem biztos, hogy hallja itt rajtam kívül bárki is, hiszen Korinna olyan lelkes hangot ad ki magából, hogy elkerekedő szemekkel dőlök kicsit előrébb, és fordítom arcomat felé.
Nos, ez új.
És még a nevét is tudja. A nevét? Azt is tudja róla, hogy a család gyermekei közül hányadikként látott napvilágot. Még az édesapját is ismeri! Ez bámulatos!
Hirtelen pislogni sem tudok, aztán meg azon kapom magam, hogy csak pislogok, végül kiegyenesedek, és összetapasztott számat megvonva, szorosan fűzöm karjaimat egymásba a mellkasom előtt. Ajkaimat ide-oda mozgatva kezdek fintorogni, csücsörítek és babrálok a számmal, a szemben álló fiú számára látványosan mutatom ki az érzéseimet, szemöldökeimet pedig hol összehúzom, hol meg a homlokom közepéig emelem.
Ebből Korinna természetesen nem láthat semmit, ugyanis, ha eszébe jut, hogy még mindig mellette állok és Jacknek hívnak, ráadásul én elsőszülött fiúgyermekként jöttem világra, akkor arcom minden izmát elengedem, és érdeklődő pislogással figyelem közös örömünk tárgyát: a Vajda gyermeket, aki daliás, udvarias és láthatólag fontos személy a faluban. Ha Korinna felém fordul, én finom mosollyal nézek le rá, és vállamat megvonva hümmentek egyet halkan. Azután leolvadó mosollyal visszanézek a nap hősére, és alig várom, hogy folytassa azt a diplomatikus szónoklatot, amihez én sohasem értettem.
Jack, fel kell most már hagyni a sétával!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óóó!
Rég váltottam már ki nőből ilyen hanghatást, már ami nem Lilit illeti, belőle ugyanis anélkül varázsolok elő ennél cifrábbakat is, hogy különösen megerőltetném magamat - elég csak odaégetnem az omlettet, haha.
- De jól informált vagy - jegyzem meg elismerően. Hangomból a szokott fül kihallhat némi kacérságot, azt viszont nehéz lehet eldönteni, hogy ez a kampány sikerességét kívánja-e szolgálni vagy valóban a nőnek szól. - A sajtónál dolgozol?
Csillogó tekintettel nézek le rá, a szemem sarkából viszont tökéletesen rálátok a mellette álló férfi, Jack arcára is. Az... hogy is fogalmazzak... érdekes. Törődni azonban eszem ágában sincs vele, és bár mindvégig udvarias maradok és semmiféle határt nem lépek át Korinnával, nem kell sok ész ahhoz, hogy tudjam, nem mindenki örül úgy a puszta jelenlétemnek, mint a nő.
- A polgármester úr a hivatal saját dolgozóit egy kollégámra bízta, de biztos vagyok benne, hogy Berci különös tekintettel van Mancikára és Bözsi nénire! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ők a mi különleges osztagunk, a szárnysegédeink, akik nélkül nem élet az élet - mosolyodok el finoman a fennkölt gondolat végére, majd elpillantok a szökőkút felé, hangosan felsóhajtok, és az órámra lesve visszafordulok a párhoz. - Nos, hálás vagyok a találkozásnak, de nem szeretnék tovább zavarni, élvezzétek csak ezt a szép napot, ahogy a szerelmesek szokták. Örültem, Jack!
Búcsúzóul még egyszer kezet nyújtok a férfinak, majd teszek egy lépést hátra, és mielőtt elfordulnék tőlük, még a nőre pillantok, szélesen elmosolyodok és rákacsintva sarkon fordulok, hogy a nadrágom zsebébe csúsztatott kezekkel, halk dúdolással induljak vissza a hivatalba.