Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igyekszem józan eszem megtartani, vagy visszanyerni, nem is tudom pontosan. Leteszem a levelet, és veszek 3 nagy levegőt.
- Tudod. ez azért fura, mert nekünk nincs is autónk. Igazán írhatott volna még részleteket. Csak meredek magam elé, és bólintok Rózi javaslataira. Ahogy nyugtatni próbál, valamennyire sikerül is neki. Nem akarok a bolhából elefántot csinálni, és itt hagyni csapot-papot, csak mert a kishúgom karja eltört. Tudom, hogy ez nem olyan nagy ügy, másnak is tört el a keze, és anyáék vele vannak, nem történt katasztrófa. De mégis..Mit csináljak?
- Hát..lehet hogy most feleslegesen rohannék oda. Azt hiszem írok anyának, hogy amint hazakerülnek, írjon, és megpróbálok hazamenni. Tudom, butaság, csak egy törött kar de...de...mégis szeretném látni.
Lehet, jobb lenne, ha Zsóka idekerülne, hozzám közel az előkészítőbe. Nem is értem, anya eddig miért nem hozta fel. Most már elég nagy ahhoz, hogy ne csak a szomszédban legyen, és otthon tanuljon. Ráadásul, ha ide kerülne, akkor többet láthatnám, és talán a kapcsolatunk újból visszarázódna a régi kerékvágásba. Igen, ez jó tervnek tűnik.
- Te figyelj csak Rózi..eszembe jutott valami. Megpróbálom anyát rávenni, hogy Zsóka a következő tanévet itt folytassa, az előkészítőben. Akkor én is megnyugodnék, hiszen itt lenne a faluban. Mire Rózának is kifejtem a fejemben megrajzolt tervem, le is nyugszom, szívverésem újból a régi, bár nyilván még mindig bánatos bambi fejet vágok. Ez az, hiszen nem pánikolni kell rögtön, hanem a megoldást keresni, hiszen a legtöbb helyzetben igenis van megoldás.
-Akkor hát...most felmegyek a bagolyházba, és írok egy levelet anyának. Aztán szólok, ha van valami fejlemény. Felállok, székem betolom, és céltudatosan a bagolyház felé veszem az irányt. Elköszönök Rózától, és sietős léptekkel viharzok el, közben pedig fejemben elkezdem megfogalmazni a levelet. Legyen lecseszős, vagy inkább maradjak az aggódós érdeklődő stílusnál? De hát dühös vagyok! Jó igaz, nem tudok semmi infot. Végül arra jutok, nem idegeskedem, megkérdezem mi történt pontosan. Utána többet tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egyedül nem volt olyan egyszerű egy éttermet megnyitni, vagy egyáltalán rendbe hozni, nem beszélve arról, hogy egy ideig zárva volt a hely, a régi alkalmazottak pedig felmondtak. Nem igazán tudtam kire támaszkodni, alkalomadtán megfizettem egy-egy szakembert, de a munka jó részét egyedül kellett megoldanom. A hely persze már szinte majdnem tökéletes volt, mégis akadt még bőven teendő. Odabent el kellett rendezni az asztalokat, a székeket, alaposan fel is kellett takarítani, lehúzni az új ablakokról a fóliát, felszerelni a dekorációt. Ehhez jól jött volna egy-két ügyes kéz, de mivel még nem régóta éltem Bogolyfalván, így ismerős sem volt túl sok, akire támaszkodhattam volna. Asztridot nem akartam leterhelni, neki meg volt a maga baja most, hogy elveszítette az édesapját. A húgomra megint nem számíthattam, vele nagyon sok gond volt. Mácsai meg...nos, nem hinném, hogy épp ő lett volna az, aki a szabadidejét velem töltötte volna. Emiatt is döntöttem úgy, hogy elkezdek alkalmazottak után kutatni. A helyi újsághoz egyelőre nem sikerült elmennem, az üzlet ajtajára, oldalára, s még néhány üres felületen elhelyeztem egy álláshirdetésről szóló szórólapot, remélve azt, hogy előbb vagy utóbb valaki csak betér hozzám. Addig is, mivel munka mindig akadt bőven, most épp odakint tevékenykedtem.
Egy létrát húztam a bejárathoz, majd felmászva arra, megpróbáltam egy halászhálót elhelyezni dekorációként a faburkolaton úgy, hogy az kívülről tényleg úgy tűnjön, mintha egy bárka lenne. Ez a munka viszont nem volt olyan egyszerű, meg is izzasztott a nagy nyújtózkodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lassan vége napnak.
Épp az utolsó papírokat rakom stócba, nagyot sóhajtva, hogy bár ma kicsit túlóráztam - valamiért szombaton mindig -, de letelik. Épp magamra veszem a blézerem, mikor a kandalló jellegzetes villanással jelzi, érkezik valaki. Viszont ő szabályosan repül, amit én felvont szemöldökkel nézek végig, aztán nevetem el magam.
- Őőő még jó hogy kint, igen kedves Róbert... ő a góré - hitetlenkedve nézek rá, ahogy szépen válaszolok, aztán megrázom a fejem.
- Szerintem benéztél valamit... tudod, ez Bogolyfalva és a hivatal... - mosolygok rá szelíden, mert én már csak tudom, mekkora csalódás az, ha nem ott kötsz ki, ahol szeretnél.
- Kávéval, vagy vízzel tudok szolgálni - más most nincs a repertoáromban sajnos, mert hogy voltak a napnak olyan szakai, amikor én is nagyobb kedvet éreztem ahhoz, hogy ledöntsek valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A rosszkor, rossz helyen akár szlogen is lehetne errefelé, mert nem kell tragédia, de arra elég sok példa akad, hogy mikor lép valaki, akár én, olyan helyre, amire nem kellene. A szerelmespárokra való rányitás már meg sem számolandó, de léptem én olyan folyosóra, ahol épp falat pingáltak, de mestere vagyok annak, hogy nem is figyelek ezekre. Nem vagyok prefektus és ameddig nem az én káromra megy, nem is fontos. Ellenben, most csak haloványan húzom a szám, hiszen, nem fejti ki, csak utal rá és ez bőven elég. Mi, lányok, nem mindig vagyunk kedvesek egymással.
- Elég az néha, több sem kell. Értelek – bólogat, hogy akkor legyen ennyi elég, mert bár tökre érdekelne, hogy hajtépés közben történt-e vagy sem, visszafogom magam és csak aprót mosolygok a vallomására. Én is így kezdtem, az egész rossz után, mert úgy voltam vele, nem kell ilyen, nem fontos, aztán tessék. Oda jutottam, hogy már a karomra is, csak valahova leírva legyen.
- Hát, tanulj a hibámból, a kezedre semmit. És akkor biztos lesz – pillantok is el a karomra, amely még mindig nem lett olyan, mint régen. Talán sosem lesz, már ezzel riogatom magam, nem is kell nekem semmiféle horror. De most legalább már nem vagyok mérges, arra jó volt, hogy berohantam ide és beszélek vele, hogy nem gondolok az idegességre.
- Nem tudom, mondtam-e – ráncolódik haloványan a homlokom, mert valóban, fogalmam sincs, hogy beszéltem-e erről. Tessék, már zavaros, azonban tudom, hogy ez inkább a sokk. – Pár napja, talán három? Négy? Nagyon összefolyik – nem aludtam valami jól, mert nem merek. Lelógatom a karom az ágyról, így vállam mindig elzsibbad, de közel sem merem tartani magamhoz, nem tudom, ha olyat álmodok, akkor csinál-e bármit, szóval, jobb a biztonság. Első nap még vizes törölközőbe is belecsavartam.
- És tényleg. Nincs unalmas év és nem arra gondolok, hogy mindig szerveznek valami bulit. Ha nem a diákok, hát a kastély. Legutóbb is kaptunk egy rakás potya lakost – húzom el a számat, mert eszembe jut, hogy ki volt közöttük és remélem, több ilyen nem nagyon lesz. Elég bolond van így is a falak között a Rellonban is, nem hiányzik még több.
- Na csak nem. Ha ezek után tényleg úgy lesz, keress meg, majd… nem tudom, nevetünk egy jót? – ki tudja. Ennyire lelketlen nem vagyok, csak annak nézek ki néha, de belefér. – Ez sem biztos, hogy valaki műve. Néha mintha a kastély is ellenünk lenne – nézek is a falak felé, mintha attól tartanék, most dől majd ki. De semmi sem történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

- A hivatal? - leesett az állam a meglepetéstől. Ennél talán már csak akkor lőhettem volna nagyobbat mellé, ha az aurori kirendeltségen kötök ki.
- Én csak szórakozni indultam a haverokkal, de úgy tűnik, megviccelt a hop-hálózat. Sokan jártak így mostanában, a fenntartók meg mossák kezeiket, kész röhej! - ráfért volna bizony a karbantartás a hálózatra, mielőtt még tragédia történik. Nekem most szerencsém volt, egyben maradtam, nem szakadt le egyik testrészem se.
- Várjunk csak, Ráhel? - most ismertem csak fel a fiatal nőt. Futólag gyakran láttam a tanodában, de valahogy bennem még mindig az a kislány képe élt, akivel egyszer a faluban összefutottam. Ebben a szerkóban viszont határozottan nem egy kislány képét jutatta eszembe.
- Ígértem neked egy forrócsokizást, ha nem csal az emlékezetem. - ugyebár VZR Nagyúr sosem felejt, hiába történt évekkel ezelőtt a dolog.
- Vízből és kávéból akár meg is tudom oldani. Még a Malawi-tónál tanultam el a trükköt a helyi bantu mágusoktól. - imádtam, ha olyasmit csillogtathattam meg a tudásomból, amelyre ritkán adódott alkalmam. A kávéból kakaót átváltoztatás pedig ilyen volt.
- Persze valami erősebbel is előrukkolhatok. Végtére is nem vagyunk már gyerekek. - eresztettem el egy mosolyt. Kifejezetten megindult bennem egy folyamat, hogy ne gyerekként tekintsek Ráhelre. Jó ég tudja, hogy ez hová vezethet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Bizony. Elvileg pedig megnézték - be is ugrik, hogy valamelyik nap voltak itt megnézni a kandallót, ezért ráncolom a homlokom. Aztán cseppet illetlenül, de felpattanok a pultra, hogy egy lapra rákanyaríntsam betűimet. Muszáj, mert amúgy feledékeny vagyok, viszont arról talán szólnom kellene, hogy még most sem igazi a hopp hálózat.
- Emlékszel rám? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert hogy nem tudom, hogy az most jó, ha VZR megjegyzett magának, vagy kezdhetek gödröt ásni.
- Egyébként gratulálok... látom, már csak egy ugrásnyira vagy, hogy az iskolát urald... - mosolygok rá, mert az viszont cseppet sem meglepő. Ő mindig is olyas valaki volt, aki neve sok helyen szerepelt, és sokra is vitte... még ha épp most nem is azt a látszatot kelti.
- A seprű biznisz megy? - persze hogy érdekel, bár mióta lemondtam a kviddics karrieről, ennek nem igazán néztem utána.
- És tényleg... én már elfelejtettem - nevetem el magam kicsit hüledezve ezen. Akkor talán másodikos lehettem, mikor Ron lopott tőle? És csak az maradt meg bennem, hogy majdnem megölte szegényt, és valahogy még most is hihetetlen, sikerült megállítanom, de... Ron megúszta.
- Nagyon kíváncsi vagyok erre a trükkre, de nem lehetne, hogy ne itt? Imádom a munkám, de azért annyira nem, hogy még órákat lehúzzak itt - sóhajtok fel, és oldalra döntöm a fejem.
- Otthon is van kávém, meg vízem, ha neked megfelel - harapok az ajkamba, mert tényleg nem azért hívok valakit lakásra, amiért más gondolná, egyszerűen most így kényelmes, és nagy lány vagyok már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

állásinterjú

---

Nem is olyan rég volt az, hogy megújult ez a hely és bár nem voltam törzsvendég, de az egyik elég kínos „randim” itt történt, még tavaly, amikor is a srác annyira izgult, hogy nemhogy a nevem sem tudta, de beszélni sem. Aztán kibökte végül, hogy az exét szereti, és úgy voltam vele, ne kínozzuk egymást, végül egy jót ettünk, majd azóta is simán beszélünk, sőt mi több, én adtam tippet neki, mit vegyen a barátnője szülinapjára. Néha nem minden válik rosszá, ami úgy kezdődik. A lelkem se sérült, eleve nem is vettem túl komolyan, és tessék, lett egy egész jó barátom. Csak így tovább!
Most azonban nem randi miatt jöttem el idáig. Igazából, nem is elsőre jöttem. A nap elején láttam, hogy munkaerőt keresnek, nekem pedig, mivel nem lóghatok örökké anyámék tárcáján, jobb lenne, ha elkezdenék kicsit önállóbban létezni. Legalább annyival, hogy ne kelljen extrát kérnem, ha mégis valamire szükség van, de Zsófival elköltöttük előtte valami szépre. Így kerek. Így visszasiettem a kastélyba, hogy mint ahogy azt már tanultam, egy fehér ingbe, fekete nadrágba bújtassam magam, felülre a kabát alá egy egyszerű kardigán kerül és hajamat feltűzve induljak vissza, mintha nagyon komoly álláskereső nő lennék. Ezt is kell gyakorolni, plusz, mivel hallottam, hogy valami hívő ember vette át a helyet, nem hiszem, hogy kivágott felsőben illik ilyet meglépni. Szóval, előre mentem a dolognak kicsit, legalább ezzel és higgadtan állok meg a Bárka előtt. A neve fura, de az előbb említett ténnyel kezelve nem annyira, szóval elengedem. Nagy levegő és belépek.
- Hű – nem bírom ki, hogy ne nézzek nagyot. Ez nagyon megváltozott, ha tengeribeteg lennék, a hangok miatt talán már fordulnék is ki. Lassan engedem el a kilincset, majd beljebb sétálva veszem le kabátom és akasztom karomra. Akkor most kellene megkeresni a tulajt, de csak egy férfit látok, akire ráillik, hogy itt dolgozhat. Fogalmam sincs, hogy néz ki a vezető, de ha ilyen férfiak dolgoznak ott, mint ő, már remélem alá is írhatom a szerződésem. Kellemes mosollyal lépkedem felé.
- Elnézést kérek. Nemes urat keresném, az állásügyben. Segítene? – mert én idősebbre tippelek, már csak a hit miatt is, nem tudom. De na, van szemem. És most jót lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

illusztráció egy furcsa este másnapjához

---

Inkább nem akarok ilyeneket mondani, mondanám azt, hogy igen, sok volt, most vicces minden és majd mikor elmúlik a fejfájás, minden szép lesz és jó, mehetünk vissza a szállásra, majd vissza haza, bárhova, de nem, nem tudok ilyet mondani, mert ezerrel kattog a fejemben az, hogy valami mégis volt, valami történt, mert az biztos, hogy annyit nem ittam, hogy ne tudtam volna ott és akkor, no meg most, hogy hol a fenében vagyok. Márpedig, a baj megtörtént, így aztán, most állhatok tanácstalanul, hogy mégis mi a franc. Ez nekem sok, haza akarok menni, most fogok eltörni és az eddig erős, semmi sem árthat dolognak véget vetve sírva elrohanni. Aztán mégis nem. Hullámzok, érzem a rosszullétet.
- Biztos. Nézd, nem vagyunk ilyen… alpári nők, hogy literszámra. Érted. Szóval tuti biztos – vagy persze, csak egyszerűen nem bírjuk, még a keveset sem, és ez bár kellemesebb végkifejlet meg amúgy indok, mégsem jut eszembe, mert jelenleg túl egyszerű lenne ugyebár. Mint mindig ilyenkor. De nem, nem kattogok a témán, annyira nem akarok pánikot kapni, nem jobban, mint amúgy kaptam. Mindegy már, azt hiszem, mind a kettőnknek. Karola szipog, mindjárt sír, én is az előbb sírni akartam, de azzal, hogy kibukunk, semmit nem oldunk meg. Vagyis ez érződik abból, hogy én nem teszem, akkor ő sem alapon nem engedtünk teret a könnyeknek. Már nem. Vagy még nem? Nem tudom, azzal lennék előrébb, ha már hazafele tartanánk, egyelőre mégis a fürdőben bujkálunk és festünk úgy, mint valami kísértet-duó. Inni kell, ebben igaza van, de azt sem akarom leengedni, mert félek, tényleg kijön. Viszont rettentő üresnek érzem a gyomromat, szerintem, ha hányásról van szó, én azt már este megejthettem, ritkán történik meg, nem is nagyon szoktam, inni sem, szóval passzolom.
- Ahh, bánom is én, ha kijön. Nekem már mindegy – mint egy haldokló, de legalább ezt megiszom és vége. Vagyis nem, mert végül a szomjúság győz és eresztek még egy pohárral, de mire lemegy, úgy érzem, tele is vagyok. Akkor ezzel óvatosabban kell bánni. – Jó lenne, ha ezzel visszajönnének az emlékeim – viszont mivel nem csodavíz, ez nem történik meg. Más már igen és kizökkentett a majdnem elkezdődő nyugalmamból. Kapál a szívem, ahogy végre eltűnik az alak és úgy néz ki, most elrejteni sem tudom azt, hogy mennyire megijedtem ettől az egésztől és egy újabb ismeretlen alak felbukkanásától. Nem remegek, bár úgy érzem, de lehet, hogy csak a gyomrom csinálja idegességemben. Lehet kijön az a víz.
- I… igyekszem.. de ő se ismerős. Egyik se… - mert ő nem az alvó, hanem másik. Ennyire még most, a kómás agyam is működik. Mindegy. Mély levegő, kifúj, ismételgetem, miközben beszél hozzám és nyerem vissza a kis nyugalmam. Aprókat bólintok, meglep, hogy ő képes logikusan gondolkodni. Ha kitörök innen kiabálva, lehet tényleg dühösek lesznek, márpedig ehhez van kedvem, kiáltani és csapkodni.
- Jó, csináljunk. De ha valamelyik úgy nyúl hozzám… lecsapom, sikítok – mert legyen egy határ, amin túl ők sem mehetnek, nem? Elkel. – Lehetséges, bár kevés esélyt látok arra, hogy semmi sem történt, legyen ez az én bajom. Akkor jópofizzunk, amíg lehet és akkor majd mesélnek. Ha meg nem, kérdezünk, cselesen. Oké, meg tudom csinálni! – állok fel azzal a lendülettel, de nem az igazi, kicsit szédelgek. Megfogom a kezét, jobb is, majd el is indulunk, a srác meg türelmetlenkedik. A szemem forgatom, ahogy végül lenyomom a kilincset és kilépünk.
- Persze, hogy megyünk, csak bepúdereztük az orrunkat – sétálok a konyha felé, ahol készül a reggeli. És tényleg az. Nem látok rácsokat, semmit, csak egy normális konyhát, mégis aggódok. – Ó, mivel készülsz? – próbálok kedves lenni, miután a srác egy Na végre mondattal és ellenállhatatlan vigyorral pakolja az asztalra a menüt. Azt hiszem, ideje lesz leülni, így elengedem Karolát és így is teszek.
- Vad éjjel volt, kell az energia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Helyeselve hümmög a szőkeség azon állítására, hogy nem kíván változtatni a jelenlegi állapotán. Nem mintha nem lenne szemre való a számára, egyszerűen csak nem. Nem, mert tanár – igaz, ez még várat magára -, nem, mert nem illenek össze. Meg hát úgy van ő? Akkor sem ment ez a kapcsolat dolog, amikor még formában volt.
- Az egy érdekes beszélgetés lenne. – Mosolyodik a fejét finoman megrázva. Elég jól elvan Rudolffal, bizonyítéka ennek a csilingelő táskája, de nem hiszi, hogy a férfi belemenne egy ilyen játékba. Azért hivatalból nem kéne nekik ilyenekkel szórakozniuk, főleg, hogy ő még a házvezetője is. Nem dicsérné meg. – Ott sok a puccos ember. – Húzza el a száját. Bizonyára nehéz megfeleli a formai követelményeinek, de az ilyen embereknek is meg kell, hogy annyira jól érezzék magukat, hogy legalább olyan szépen csilingeljen a pénztárcájuk, mint Ákos táskája. Mert ugye ez az est lényege, hogy a gazdag, magukat rendesnek beállítani akaró embereket elszórakoztassuk, hogy kinyíljon a tárca. – Az emberek hülyék. – Helyesel újból, talán túlzottan gyorsan is rávágva. Nem szereti az embereket. Furcsa, mert tiniként szomjazta, hogy szeressék. Sokan szeressék, figyeljenek rá. Mennyiségben mérte az emberek szeretetét, nem minőségben. – El is mondhatod. – Feleli érdeklődve egy újabb falat lenyelése után. Tudja mik ezek a videó dolgok, de annyira nem ért hozzájuk, neki nincs rúnázott telefonja meg laptopja.
– Ó, és még áll? – Emeli fel a fejét érdeklődve, miközben újból tölt magának egy kis vizet. Elképzeli, hogy az apjával ilyesmiket tudtak volna csinálni. Voltak ők együtt, meg érezték is jól magukat, de azokat az időket mindig körüllengte valami, ami miatt rideg volt az egész. Tényleg az erdei közös sátrazások voltak az egyetlen alkalmak, amik egy kicsit felengedett az apjuk. – Biztos… szép. – A maga módján. Egy lánynak biztosan tetszene, vagy egy gyereknek. Talán egy kicsi fiú még nem mondana rá nemet, de egy nagyobb már fújjogna, hogy lányos. – VZR diákként sem volt kevésbé… kemény. – Aranyvérűként viszonylag ismeri a családot, de sosemvoltak közelebbi viszonyban. Ő nem tartja annyira nagyra ezt az aranyvérű dolgot, persze, ha olyan nőt talált volna, akkor nem mondott volna nemet, de hogy őt kényszerből házasítsák? Azt biztosan nem. Akkor az az aranyvér 114 év után kihal náluk, ha rajta múlik. Vagyis… most már ki fog, valószínű, mert most már a házasság a legkisebb baja.
Kicsit foghatja a fejét a játéka miatt is. Azért reméli, hogy nem lesz belőle botrány, elvégre nem kezdett ki a lánnyal, se semmi. – Kisasszony, én végig szenvedtem az egészet a pódiumról. – Bők a fejével a tanári asztal felé. Edmuddaal így is megtalálták a módját annak, hogy ne csak kábuljanak, hanem kicsit beszéljenek is, de a saját bejelentéséről is lemaradt. – Idelent mókásabb volt mindig is. – Mondja fáradtan hátadőlve. Kezével még néha keresi a hosszú haját, amivel ilyenkor játszani szokott, azonban csak a helyét találja. Fejét kicsit sajnálkozva félredöntve hallgatja az eridonost. – De olyan vicces volt, ahogy előadta, naa. – Csóválja meg a fejét halványan elmosolyodva. Most már kénytelen átváltani hivatalos hangnembe, eddig tartott a játék. Lehet nem kellett volna belerohannia fejjel, ész nélkül. Csak hát azok a belső eridonos indulatok. Vagy mi. – Nem vagyok haarminc. Épp csak 28. – Nem részletezi, hogy csak az átok miatt néz ki olyan nyúzottan. Valószínűleg ki fog derülni és terjedni fognak a pletykák. Talán jobb lenne, ha tőle tudnák meg a diákok az első órán. De ő erre nem áll készen.
A lány következő kérdésére felszalad a szemöldöke. Már morális filozofálásba bocsátkoznak? – Hmm… nem használtam ki semmire, szerintem határon belül vagyunk. – Bólint egyet nyomatékosítva elméletét. Elvégre nem csábította el, nem gyakorolt rajta fekete mágiát. Végül is csak annyit mondott, hogy visszatérő. Mindenesetre elismerendő, hogy nem jött zavarba a szőkeség, szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vannak olyan információk, amiket nem szükségszerű megosztani másokkal. Az, hogy van-e összefüggés az ügyek között pontosan ilyen információ, és Elekrának nincs szüksége arra, hogy tudjon róla. Mielőtt nagyon félreértenénk a dolgot, nem azért nem kötöm az orrára az ügyek közötti összefüggéseket, mert őt védeném. Nem bizony. A saját seggem biztonsága éppen elég nyomós érv arra, hogy ne járjon a szám. Amint úgy érzem, hogy az ügy azt diktálja, tudjon róla, mert lényegi segítséget nyújthat nekem továbbra is, mindenképpen elfogom neki mondani, de addig, be kell érnie azzal, amit eddig tud.
Fél szemöldököm emelkedik meg a nő határozott hangját meghallva. Elégedett mosoly kerül fel ajkaimra akaratlan, miközben biccentek egyet felé. Hamar megbeszéltük. Az ilyen kijelentések vihetik előre az amúgy eléggé ingatag lábakon álló kapcsolatunkat, ami nemhogy egyelőre bizalmon nem, de nagyjából semmi máson sem áll. Legalábbis részemről nem, mert ennél sokkal több kell ahhoz, hogy valaki elnyerhesse a bizalmamat. Sajnos nem elég egy csomag drogot megszerezni és elém hozni, és lehet mondani, hogy sokat várok mindenkitől, főleg azoktól, akik mindössze segíteni szeretnének nekem, de nem tudok ezzel egyetérteni. Ha nem tudják megugrani az elvárásaimat, akkor nincs miről beszélnünk, és egyértelmű, hogy nem lehetnek a hasznomra, viszont így, hogy Elektra hangjából egyértelműen érződik a határozottsággal keveredő elszántság, sokkal könnyebb dolgom lesz, mint elsőre gondoltam volna.
- Vedd elintézettnek. Holnap, a délelőtt folyamán, jöhetsz is érte - aprót bólintok is szavaim mellé, mintegy megerősítésként, majd kedvesen elmosolyodom a nőre. - Ennyit szerettem volna, köszönöm, hogy befáradtál - mosolyomat kitartom, amíg a nő távozik. Fáradtan dőlök hátra székemben, megdörzsölöm szemeimet, miközben mélyeket sóhajtozok, mint valami összetört szívű tini. Ki gondolta volna, hogy egy droggal összekapcsolható ügy ennyire bonyolult is lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kedves mosollyal nyugtázom, hogy el tudja ismételni szavaimat. Nagyon ügyes lány, biztos nem mondták még neki elégszer, azért szükséges megismételnie. Nem baj, majd mondom neki, amikor éppen nem rakja belém az ideget elég rendesen. Mintha az óvodában lennénk, ráadásul az első megmozdulásával úgy kiűzte a bugit a lábamból, mintha kötelező lett volna neki, különben a drága Házvezetője megbünteti. Brühühü. Elég volt ebből!
Gonoszkás vigyor terül el arcomon, ahogy fürkészem, miközben a rengeteg ostobaság elhagyja ajkait. Türelmesen hallgatom végig, nem szólok közbe, még annyira is megtisztelem, hogy néhány szavánál aprót bólintok, pár hümmögés is belefér, csak hogy biztosan tudja, mennyire iszom szavait. Vagyis innám, mert egyébként kívülről tényleg úgy tűnhet, hogy a lány mondanivalója köt le ennyire, de fejemben inkább már azzal foglalkozom, hogyha visszaérek a szobánkba, akkor hol tudnám elrejteni úgy a nemrég megkaparintott zacskó chipset, hogy Móric ne találja meg. Mert ez egy nagyon nehéz feladat, ami nagyon sok tervezést igényel, de nem tudok benne elmélyülni, mert a csaj, ahelyett, hogy válaszolna, az amúgy nagyon egyszerű kérdésre, inkább ismét megszólal, miközben tekintetébe fúrom sajátomat. Akaratlan kell szélesen elmosolyodnom, mert ez a beszólás azért nem volt semmi, bevallom, hogy még nekem is tetszett. Elismerően bólintok egyet, majd pillantásomat emelem vissza rá.
Ellenállhatatlan mosollyal, amolyan szemtelen kisfiússal hajolok közelebb és közelebb a réshez, miközben el nem engedem pillantását. Tekintetem szűkül össze kissé, ahogy fejemet biccentem oldalra, totálisan elmerülve a lány arcának vonalain, komoly tekintettel, mégis mosolygós arccal fürkészem az előttem állót. Vagyis úgy néz ki kívülről. Na, ez kicsit összetettebb, mert figyuka: valóban fürkészem az arcát, valóban közelebb hajolok a réshez folyamatosan, de nem azért, mert közelebbről kukkolnám meg a levitás arcát. Nem-nem. Ez taktikai hajlongás kérem, méghozzá azért, hogy az utolsó pillanatban villantsak egy szemtelen vigyort, dugjam ki nyelvemet és nemes egyszerűséggel nyaljam meg kezét. A terv egyszerű, mert ettől tuti elengedi a könyvet, de ha nem, akkor a meglepettségtől egy erőteljesebb mozdulattal rántom ki ujjai közül. Komolyan mondom, ha ez sem jön be, akkor valahogy valóban át kell magam préselnem ezen a résen, de helyette inkább csak még inkább közelebb hajolok.
- Valami van a kezeden amúgy, nem tudom feltűnt-e - hatalmas vigyor kerül ajkaimra, ahogy még egyszer felhívom figyelmét az előbb történtekre. - De gondoltam szólok róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

Ráhel rögtön feljegyezte, hogy a hop-hálózat rendetlenkedését jelezni kell; tetszett ez a precizitás. És az is, ahogyan a pultra pattant.  
- Természetesen emlékszem rád. De... hogy is mondjam...  megnőttél. - nehezen böktem ki a megfelelőnek tűnő kifejezést, és talán rám nem jellemző módon kicsit zavarba is jöttem. Azt még se mondhattam, hogy igazi bombázó lett belőle. Hiába na, a hozzá hasonló szőkék egyszerűen megbabonáztak. Egyszer még ez a gyengeségem lesz a vesztem, mindig is ettől tartottam.    
- Szárnyal a bisznisz, kösz a kérdést. Most jóformán csak a nevemet adom hozzá, a legutóbbi kampányunk sikerének hála egy időre a háttérbe vonulhattam. - nagyot kaszáltunk a zseniális húzásommal, hogy ismert hírességek neve alatt adtunk ki egyedi fejlesztésű seprűket.
Egyetlen módon lehetett meggyőzni arról, hogy lemondjak az elképzeléseimről: egy csábítóbb lehetőséggel. Ráhelnek sikerült, felhívott a lakásásra, így egyáltalán nem bántam, hogy nem mutathattam be itt a spéci átváltoztatást. Ott majd mutathatok neki mást is... De nem... le kellett higgadnom. Csak egy ital. Ne gondoljak bele többet, nem dönthetek meg rögtön minden nőt, aki tetszik. Főleg akkor, ha valaki igazán tetszik. Nincs abban semmi, hogy a lakására hív. Bárki megtenné felém ezt a gesztust.
- Úriemberként nem mondhatok nemet egy ilyen kedves meghívásra. Menjünk! - kinyújtottam a karomat, hogy ha megtisztelne vele, akkor nyugodtan karoljon belém. Mert ilyen egy úriember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kevés. Amit mondott kevés. Persze, hogy az tördeli ujjait feszülten. Nem a férfival van baja. Saját magát érzi egy halom szánalomnak, amiért egy ilyen egyszerű helyzetet nem tud normális felnőtt módjára kezelni. Mély levegőt vesz és egy pillanatra lehajtja a fejét, hogy erőt gyűjtsön. - Azt szerette volna, hogy azt a fél évemet, ami még hátra lett volna a képzésemből teljesítsem és legyek végzett melodimágus - hadarja el egy szuszra a végrendeletben lévő kérés kibővített változatát. Abban tényleg csak annyi állt fejezze be az iskolát. Az, hogy mi legyen, vagy mennyit is kell pótolnia, az nem. Tudta azt Asztrid nagyon is jól. - Alig fél évem volt hátra a záróvizsgámig amikor az édesapám Kharón Armand agyvérzést kapott és ágyhozkötötté vált. Feladtam a tanulmányaimat, hogy ápolhassam. Haláláig én gondoztam - ered meg a nyelve. Ha már belekezdett elmondja az egész történetet. Talán így meg fogja érteni az igazgató, hogy miért olyan fontos neki ez az egész. Nem csak az apja végakaratáról szól az ittléte. Legfőképp persze arról, hiszen aki két éve nem hegedült és használta erejét minden csak nem igazi melodimágus. Ám mégis úgy érzi szüksége van erre a lezárásra. Hátha elhoz számára valamiféle új kezdetet. Új kezdetet egy normálisabb életre. Egy bűntudattól mentesebb életre. Életre, ami nem csak a négy falról és a pénztárról szól. Ha be kell ide járnia, akkor kimozdul, akkor nem lesz lakhelyének önkéntes rabja. Megismerhet új embereket és ki tudja talán ez jót is fog tenni neki. Balázs is azt javasolta, hogy tegye meg és ad barátja szavára. Meg akarja próbálni. De innentől már nem csak rajta, hanem az igazgatón is múlik, hogy lesz-e módja rá vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Természetesnek vettem, hogy a gondnokkal történő egyeztetés után jövök és segítek, amiben csak tudok, ráadásul a családom révén rengeteg szép virágot és zöldnövényt is kaptunk a feladathoz, ami még jobban megkönnyítette a dolgunkat. A nagynéném különös odafigyeléssel válogatta össze a temetői sírokra szánt adományokat, én pedig esténként egy-két koszorút elkészítettem, hogy ezzel is hozzájáruljak az elhunytak emlékhelyeinek szépítéséhez. Konrád úgyis sokáig dolgozik minden nap és ha hazaér, megértem, hogy szeret csendesebb elfoglaltságokba elmerülni, így ahelyett, hogy megpróbálnám a magam irányába terelni, hagyom őt. Elvégre én sem szeretem, ha akaratom ellenére próbálnak olyan helyzetekbe beletenni, amelyeket tudom, hogy nem élvezek. Hosszú házasságunk során megismerjük majd egymást, kitapasztaljuk a másik kedves szabadidejét és azt is, hogy együtt mit szeretünk csinálni. Nem féltem magunkat.
A koszorúk amúgy is ezerszer jobban mennek, mint a horgolás, melyet a mai napig nem tudtam megfelelően kivitelezni, bármennyit is próbálkozom vele, nem értem, hogy miért nem értek hozzá, és szörnyen bosszant, hogy annak idején hagytam, hogy Odett rábeszéljen arra, hogy főzésért cserébe horgol és hímez helyettem. Akkor kellett volna megtanulnom és nem most harminchárom évesen. Így hát most, mikor a napja és az órája van a megbeszélt találkozónak, több dobozt magam előtt reptetve érkezek meg a temető bejáratához, melyet átlépve lepakolok, és tekintetemmel keresni kezdem Mr. Selwyn-t, aki instruál majd, hogy mely sírokat kell gondozni. Az ide vezető úton ugyan az öltözetemhez megfelelő cipőbe érkeztem, itt azonban már gumicsizmában várom a másikat, mert tudom, hogy nagyon nem illene a mai munkálathoz egy utcai viselet, azonban mégsem akartam nem illően végig sétálni ezen a néhány utcán, nehogy megszólják Konrádot miattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mivel is mivel is...ja igen, azzal, hogy egy tetves kérést nem teljesítenek, mikor én a lelkem is kiteszem! Mondanám, ugye, de inkább finomítok a reakciómon.
- Egy egyszerű kis szívességet szerettem volna kérni tőlük. Vagyis kértem is, de inkább úgy tűnik rajtam mulatnak. Megrándítom a vállam, aztán valahogy, ahogy így belegondolok, kissé valóban mulatságos az egész. Hadd mulassanak hát ők is. Genyó dolog, de néha tényleg kicsit vicces más nyomora. Nem is nyomora, inkább csak a bénázása. Ahogy így ülök a ruháimmal, és mesélem a sztorit Marcellnak, a dühöm valahogy alább is hagy. Lehet, el is engedem ezt a harag részét, és a ruhadrabjaim megkeresésére koncentrálok. Amikor nagyon dühös vagyok, vagy szomorú, azt veszem éstre magamon, hogy olyan nagyon gyorsan el is fáradok benne. Az érzelmi túltelítődés lefáraszt. Jobban mondva a negatív érzelimi túltelítődés. Kicsit meglepődöm, amikor Marcell megköszöni, szememim kicsit talán ki is kerekednek, de a meglepődöttségtől egyben persze vidáman el is mosolyodom. - Ó, hát igazán semmiség. Örülök, hogy segíthettem! Remélem csupa jó hír repült most ki az ablakon. Meghálálni? Nohát...kerek kékjeimmel csak némán pislogok. Elég szokatlan ez a felajánlás egy zöldtől. Tetszik, hogy ilyen barátságos és nyit felém, de a meghökkenéstől hirtelen csak némán tátogok pár másodpercig, mielőtt sikerül megszólalnom.
-Ugyan, nem kell meghálálni, nem volt nagy dolog. Nem adtam érte a vérem vagy ilyesmi. De ha van kedved, meg időd, tarts velem egy séta körre a kastélyban. Futok még egy kört a keleti szárnyban, hátha. Ha szívesen beszélsz róla. Nem, nem szívesen. De gorombának sem szeretnék tűnni. Az ajkamba harapok. Belül kényelmetlenül érzem magam, ez a gombócnak nevezett valami itt van, és szorít. Nem fogom ilyenekkel terhelni szegényt, talán majd máskor. A múltam nem fog elfutni, megvár, bármennyire is rimánkodom érte, nincs akkora szerencsém. Az egyetlen ami megvédhetne, az egy elejtő bűbáj. Magamnak kell feldolgoznom, és csak idő kérdése, és sikerül is.
- Kedves tőled. Semmi nagy dolog, csak volt a családunkban egy betegség, így otthon segítettem a mindennapokban. De már semmi gond, itt vagyok, minden okés.
Igyekszem magam is elhinni, hogy csupán ennyi az egész, mert jól hangzik. Olyan megyőzőre sikerült hangosan kimondanom, hogy félig valóban el is hittem, hogy semmi gond. És ami azt illeti, már tényleg nins semmi gond, így igazat mondtam. Azt, hogy nem egy betegség, hanem kettő, és nem egy kis dolog, az egész család kissé belerokkant, nem kell tudnia. Egyelőre legalábbis. Nem tudok róla beszélni, sajnálom. Idővel.
- Nem, az előző év vége előtt jöttem. Aztán jött a szünet, és most újra itt vagyok. Ruháimat bepakolom a táskámba, hogy ne szorongasam tovább, mint egy félőrült csaj..- Genyóság, persze, de ötletem sincs ki volt. A navineben nem ismerek senkit, aki ilyenre képes lenne. Nem is vagyok biztos benne, hogy diák volt. De talán nem is számít. Hiányzik még pár...alsóneműm, meg harisnyám, pulóverek. De ha nem is lesz meg az összes, nem baj. Legyintek, felejtsük el, van ilyen. Nem túráztatom már többet ezen magam. Át is vezek inkább Marcellre, hadd ismerjem meg jobban. Idejön, és szegény rögtön egy balesettel kezdi. - Akkor még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. Eddig fel sem tűnt a fején lévő kötés, amitől kicsit magamban el is szégyellem magam, hogy ennyire nem figyeltem a másikra. Összecsapom a két kezem. -Na, hát akkor hozzá tehetsz még egyet szerény személyemben. Eliza. Nehogy úgy maradjak meg benned, hogy a bolind ruhás baglyos csaj. Mosolygok rá bátorítóan. - Egyébként meg nekem sincs nagy baráti köröm. Nem vagyok egy kezdeményező típus. Sose voltam. Pedig nem zavarnak az emberek körülöttem. Bár igaz ami igaz, egyedül is nagyon szeretek lenni. Megnyugtató, olyankor töltődök fel igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Amikor kiragasztotta a könyvesbolt ajtajára a hirdetés, nem számított sokra. A róla keringő pletykák java elült vagy elkopott mostanra; azonban az embereknek enélkül is akadt jobb dolga Mindszentekkor, mint a temetőben takarítani és gyomlálni. Legnagyobb meglepetésére azonban nemcsak ültetnivaló növényeket kapott Beliántól, hanem az Odry család felajánlásából segítséget is.
Amikor kinevezték, első útja a kertbe vezetett, hogy felmérje a sírok és az azokat védő varázslatok állapotát. Az elődje - bár esze ágában sem állt kétségbe vonni igyekezetét vagy képességeit - a látottak alapján a visszavonulásáig vezető években egyre kevésbé bírt teendőivel. Seth megértette, hogy inkább hazaköltözött Budanekeresdre a családjához; ám azt kívánta, bárcsak hamarabb elszánta volna magát erre a döntésre. Az időszűke miatt azonban felújításról és teljes javításokról szó sem lehetett egyelőre.
A temető bejáratánál erre a hétvégére kihelyezett egy asztalt, mindenféle kegytárgyakkal, s mindössze egy becsületperselyt hagyott mellettük. Apró tábla tájékoztatja a látogatókat, hogy a gyertyák, mécsesek, füstölők és tartóik mágiával kötődnek a kert területéhez, ám áruk nincs megszabva. Pár lépéssel odébb pedig egy vadonatúj tábla is várja őket, mely egyetlen csepp vér segítségével megmutatja, merre fekszenek valaki rokonai.
Épp a tábla tövében sürgölődik, amikor a nő a megbeszélteknek megfelelően megérkezik a koszorúkkal. Már ki van készítve egy leterített ponyva, hogy átmenetileg legyen hova rakodnia és Seth udvarias, meleg mosollyal köszönti.
- Milyen elegáns. Engedje meg,-gesztikulál finoman, pálcáját előhúzva; s ha Elizabet rábólint, néhány intéssel gondoskodik róla, hogy sem nedvesség, sem kosz ne tapadhasson a hölgy ruhájára.
- Köszönöm, hogy időt szakított erre. Mást nem várunk, így hacsak nem szeretne egy forró italt, neki is kezdhetünk,-veti fel, mert ez a minimum, amivel meghálálhatja a segítséget.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát igen igazad van, tényleg nem. Biztos beleraktak valamit az italunkba - mondtam egész halkan Emmának, mert csak ez lehetett az egyetlen oka annak, hogy egyszerűen semmire sem emlékeztünk az előző estéből.  
- Merlinre, remélem nem lesz bajunk - mondtam kissé megtörten, miután próbáltam magam összekapni, s nem kiengedni magamból a feszültséget. Pedig kedvem lett volna sírni, mert azért tényleg ijesztő volt ez a helyzet, valójában ezerrel dübörgött a szívem, s féltem attól, hogy kinek a házában lehetünk. Ráadásul mivel túl élénk volt a fantáziám, a lehető legrosszabb dolgok is felmerültek a gondolataimban, így már csak emiatt is ideges voltam.
Ugyanez Emmán is meglátszott, na meg a rosszullét is, s azt hiszem, hogy éppen ez ösztönzött arra, hogy erős maradjak. Mert ha ő rosszul lesz, akkor majd nekem kell rá is vigyáznom, így kétszeresen is oda kell figyelnem. De vajon hol lehet a pálcám? Az jönne most nagyon jól!
Míg gondolataimban már azon kattogtam, hogy minél előbb ráleljek a pálcára, ami segítség lehet a bajban, addig Emmus hiába küszködött, úgy tűnt, hogy rosszabbul már nem lesz, de talán a vizet mégis csak kipróbálja gyógyírként.
- Az jó lenne, de én már ittam, és nekem sem hozta vissza. Talán csak idő kérdése, és emlékezni fogunk - vagy nem, mert hát nem lehetett tudni, hogy mégis mi lehetett az, ami ennyire kitörölte az emlékeinket. Még az is lehet, hogy varázslat volt, hisz ki tudja, hogy miféle mágusokkal sodort össze minket az élet. Viszont időm sem volt felvetni a kérdést, mert akkor tűnt fel az ismeretlen alak, ami bevallom, újra félelmet szült bennem, s még arra is fel voltam készülve, hogy ha szükséges, akkor ráugorjak a hátára, üssem-rúgjam és harapjam, ha ez lenne az ára annak, hogy hatástalanítsuk az esetleges támadást.
Arcomra mégis a döbbenet költözött, amikor a srác úgy nyitott be, mintha mi már régóta ismernénk egymást, és puszi pajtások lennénk. Nagyon természetesen viselkedett, kedvesen is szólt hozzánk, s nem tűnt gonosztevőnek. De éppen ezért volt ez az egész annyira ijesztő. Emmán közben láttam, hogy még mindig nincs a helyzet magaslatán, így komolyan aggódni kezdtem miatta. Már csak emiatt is, na meg azért, mert nem tudtuk, hogy kivel állunk szemben, hirtelen egy ötletet javasoltam a lánynak, hisz más választásunk nem volt. Valahogy ki kellett kavarodnunk ebből a helyzetből, de nem ronthattunk csak ki a házból pénz, iratok és pálca nélkül.
- Azt nem fogjuk megvárni, hogy úgy nyúljon hozzánk. Ha ez történne, akkor ragadj meg valamit a konyhában, bármit, ami a kezed ügyébe akad, és csapj oda. De azt jó lenne azért megtudni, hogy pontosan hol vagyunk. Mert ha egy erdő közepén, akkor tök fölösleges sikítanunk - mondtam halkan, s ismét kétségek támadtak bennem. Meg is osztottam Emmussal a gondolataimat, ő viszont nem látta reálisnak a helyzetet, hogy talán gonosz emberek markába kerültünk volna. Ez a pozitív hozzáállás talán jó is, s lehet, hogy nekem sem kellene a legrosszabbra gondolnom.
- Jóóó, ez jó lesz! Neked úgyis menni fog Emma, én nem tudok hazudni - legalábbis nem próbáltam, de azt hiszem, hogy ez volt az az alkalom, amikor még ezt is be kellett vetnem a saját védelmünk érdekében.
A srác közben már több lépéssel is előttünk járt, de kicsit úgy viselkedett, mint egy kapitány, nem is nagyon értettem, hogy mire ez a sietség, s miért akar ilyen hamar reggelivel kínálni minket. Továbbra is gyanakodtam rá, a pucér srác mellett elvonulva még a fejemet is elkaptam, hogy ne is lássam, s közben szorosan fogtam Emma kezét.
- Ugyan már, tök fölösleges púdereznetek, baromi jól néztek ki smink nélkül is -mondta ezt már a konyhából, s amikor beléptünk, felém kacsintott. Össze is rezzentem, de leginkább a félelemtől, mert fogalmam sem volt arról, hogy ez most mégis mit jelentsen. - Rám kacsintott, láttad? Miért csinálta? - súgtam Emma fülébe kérdőn, miközben fél szemmel a srácot figyeltem, aki épp tojásokat ütött fel egy edénybe.
- Áh, vad éjjel volt bizony! Szuper frankó omlettet dobok nektek össze amúgy, olyat, amiről éjszaka dumáltunk, mielőtt bementünk a tóba. Nem igazán voltatok szemérmesek - jegyezte meg nevetve, ezt hallva meg még inkább kezdtem magam kellemetlenül érezni.
- Basszus, fürödtünk valami tóban? - súgtam a következő kérdést a lány fülébe, amikor meghallottam a hátunk mögül a másik srác kissé fáradt hangját.
- Ahhh jó reggelt csajoook, csá Dani! - ahogy hátrafordultam, megláttam a hosszú hajút, immár azért volt rajta valami középhosszú fürdőnadrág féle, pálmafás. Hála Merlinnek!
- Mizu cicám? Hiányoltalak reggel - kérdését mosolyogva intézte Emmának, miközben határozott léptekkel közelített felé, s hacsak Emmus nem húzódott félre, akkor bizony elkapta, és megcsókolta őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- De mi az, hogy el kell menniük? Éppen most? Még nincs befejezve a pult mögötti polcrész, azt még meg kellene csinálni. Ne már, kérem, maradjanak még, kifizetem - hiába kérleltem ezeket a munkás embereket, valami nagyon fontos munka került nekik előtérbe, mert egyszer csak felálltak, hogy nekik már pedig most menniük kell, és majd jövőhéten visszajönnek, s befejezik, amit elkezdtek. Nekem viszont nem volt egy plusz hetem, a raktár már fel volt töltve alapanyagokkal, a helyet pedig a napokban meg akartam nyitni, így mindenképp be kellett fejezni a munkálatokat. Ám hiába, ezek az emberek csak úgy leléptek.
- Istenem, mit tegyek? Álljak neki én, igaz? - felpillantva, halkan kértem a tanácsát, szerettem hozzá beszélni, mert úgy éreztem, hogy bárhol is vagyok, mindenütt meghallgat. Végül úgy döntöttem, hogy magam próbálom meg befejezni a polcot a meglévő alapanyagok segítségével. Szerencsére volt fűrész, kalapács és szeg is, így tényleg csak egy kis ügyesség kellett hozzá, meg némi mérnöki precizitás. Az sajnos nem voltam, de apám ács volt, s gyerekkoromban láttam, hogyan készít dolgokat. Ezt a tudást hívtam elő, s neki álltam a polcok felszerelésének.
A munkában ki is melegedtem, így az ingemet ledobva, atlétában folytattam tovább a melót, s kicsit meg is izzadtam, mire végeztem a legfelső polc felszerelésével is . Már tényleg csak az italok hiányoztak onnan, hogy igazán mutatós legyen a dolog.
A homlokomon törölve egyet, meg is indultam, hogy behozzam az első rekesz italt, amikor nyílt az ajtó, s megláttam rajta betévedni egy fiatal kisasszonyt. Észre véve őt, azonnal felé vettem az irányt, s kedves mosollyal köszöntöttem.
- Áh, az állásügy, nagyon jó! Már nagy szükség lenne itt segítségre - olyan lelkes lettem, hogy megérkezett az első jelentkező, hogy azonnal mosoly futott az arcomra, s el is felejtettem bemutatkozni a fiatal lánynak. Csak ezt követően jöttem rá, hogy valami mégis csak kimaradt.
- Oh, tényleg, elfelejtettem. Nemes Balázs vagyok, a hely tulajdonosa - kezemet beletörölgettem gyorsan a nadrágomba, hogy ne legyen poros, s ezt követően nyújtottam kézfogásra a lánynak.
- Kérem, fáradj beljebb és tegeződjünk szerintem - mivel nem volt nálam idősebb, úgy éreztem, könnyebb a fiatalokkal úgy beszélni, ha megvan a bizalom, s mivel magam sem ragaszkodtam a magázódáshoz, így inkább a tegeződést választottam.
- Ülj csak le, megkínálhatlak egy kávéval vagy egy pohár vízzel? Addig is, elmondhatnád, hogy melyik állás érdekelne, mert szükség lenne egy szakácsra,  egy pultosra, pincérre is, és takarító személyzetre - közben ha kért, hoztam neki inni, ha nem, akkor magam is helyet foglaltam vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Úgy vagyok ezzel a cica keresősdi dologgal, hogy így is nagyon sokan furának tartanak már. Bár nem áll szándékomban még egy lapáttal rátenni erre, de nekem tényleg jó program az, hogy segíthetek valakinek megkeresni az állatkáját. Már csak azért is, mert segítek, hasznos lehetek valakinek, talán még barátok is leszünk a közös élmény hatására, plusz tényleg sokkal izgalmasabb, mint a kastélyban téblábolni fel s alá, amíg már annyi kilométer van bennem, hogy mérni sem lehetne már. Sokkalta izgibb.
- Ez valóban jó hír - bólintok egy határozottat, ahogy Marci végez a zokni vizsgálatával. Nem különösebben érdekel a pénztárcám, a lényeg, hogy a zoknija megmenekült a cica éles fogaitól és karmaitól, ha már a nyálától nem sikerült. Teljesen ki vagyok békülve azzal, hogy hátam mögött összekulcsolt ujjakkal sétálok háztársam mellett csendben, el is merülök gondolataimban, miközben figyelem a padlót, a falat, minent, hátha észreveszek valami nyomot, így ennek hatására rezzenek össze kicsit, amikor Marci megszólal.
- Nincs - biggyesztem le alsó ajkamat azonnal. - De nagyon régóta szeretnék cicát amúgy. Vagy teknőst. A teknősök nagyon cukik, és egy narvál is jó lenne, csak nehezen tudnék neki helyet biztosítani - halkítom el hangomat ráncolt szemöldökkel, végül vállat vonva emelem vissza csillogó kékjeimet Marcira. Mosolyogva lépek párat, mielőtt megszólalnék. - Neked van mási- MERLINRE! - kiáltok fel, ahogy meglátom Marcit elvetődni a macska irányába. Vagy rá. Kezeimet kapom szám elé azonnal, mert Marci a kövön koppan, míg Matild nagy vígan szalad el. Azonnal Marci mellé térdelek. - Jól vagy? - hangom aggodalmas, kékjeim is valószínűleg aggodalmat sugároznak. Nem mondhatom, hogy halkat csattant a földön, de azért… - Ezt a vetődést nagyon sokan megirigyelnék tőled - varázsolok elbűvölő mosolyt ajkaimra, ahogy Marcit fürkészem. Sajnálom, hogy nem vezetett eredményre a vetődése, de így, hogy már túl vagyunk rajta, nagyon nehezen fogom vissza a feltörni készülő nevetésem, így alsó ajkamba harapok, hogy valahogy mégis sikerüljön. Nem szeretném kinevetni, és nem is őt nevetném ki, hanem magát a helyzetet lényegében, de akkor sem szabad. Barátokat szeretnék szerezni, nem elüldözni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az ember nem is gondolná, hogy a mindig kedves és vidám emberek a szívük legmélyén milyen szomorúak lehetnek valójában. Lucas jelenleg annak tűnik, de nem vagyok biztos abban, hogy ez minden napjára rányomja a bélyeget. Túlságosan víg kedélyű ahhoz, hogy hagyja magának a szomorkodást, valamint szerintem a személyisége sem engedi meg neki. Olykor-olykor utat enged a szomorúságnak, de valahogy nem tudom róla elképzelni, hogy ez huzamosabb ideig tartson. Látom rajta, hogy a téma érzékenyen érinti, így nem is erőltetem tovább, csak bátorító mosolyt küldök felé, annak ellenére, hogy elfordul tőlem. Nem baj, attól én még folytatom és bizony most minden átgondolás nélkül kerülnek ki ajkaim közül a szavak. Mosolyogva, teljesen beleélve magam szavaimba magyarázok neki, ami láthatóan mosolyt csal ajkaira. Ha másért nem, de ezért már megérte.
- Úúú - csillannak fel kékjeim azonnal. - Nála is nagyobb! Minden mágus legnagyobbika leszel, Lucas - vigyorgok szélesen, amit nevetésem vált fel, ahogy megigazgatja felsőjének láthatatlan gallérját. A víz viszi tovább nevetésemet, majd küldi vissza hozzánk. Kékjeim vándorolnak a sötét felszínre, miközben nevetésem csillapodik, de a halvány mosoly nem tűnik el ajkaimról. A kérdésekre pillantok rá újra, lesütöm kékjeimet.
- Több mindenkit is, de… - harapom be alsó ajkamat egy pillanatra, végül ráemelem pillantásomat. - Sajnálom, így is eléggé mély témákat érintettünk ma már. Evezzünk vidámabb vizekre inkább, amúgy sem szeretnélek terhelni - a legkevésbé sem szeretném terhelni. Azt szeretném, ha tovább tudnánk beszélgetni a kellemetlen érzés nélkül a mellkasomban, amit az elvesztésük gondolata hoz újra és újra elő. Nem is tudom… csak beszélgessünk, mint két tini, ahogy az normális. Soha nem voltam a normális kategória, legalábbis a néha igen különös sminkjeimnek és rikító hajszíneimnek köszönhetően, de Lucas mellett tényleg úgy tudom magam érezni, mint a borzalmak előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Köszönöm.
Mosolyodok el a kijelentésre, habár meg kell vallanom, most inkább a kényelem és a praktikusság vezérelt, semmint az elegancia. A hétköznapokon, gyakran otthon is, nagyon odafigyelek rá, hogy az öltözetem illendő legyen, hogy bármikor, ha hajtót nyitok, egy rendezett asszony képét mutassam. Ez nem újkeletű szokás, én például egész gyerekkoromtól fogva mindig ugyanúgy kezdtem a reggelt. Hosszan zuhanyozok, váltakozó víz melegséggel, aztán feltűzöm a hajam és felöltözök. Abban az esetben, ha vendégeket vártunk vagy templomba mentünk, enyhe sminket készítettem magamnak, de többnyire a natúr vonalon mozogva. Nem tartottam illőnek alulöltözötten megjelenni a családtagjaim előtt. Sem apa, sem anya nem viselkedett másként, és igen érdekes, de ezt a szokást még a legrakoncátlanabb rokonom is betartja.
- Szerintem jobban járunk, ha átmelengetjük magunkat.
Terelem el a gondolataimat arról a zavarról, ami ahhoz párosul, hogy a férfi rajtam bájol éppen. Most, hogy már tartozom valakihez, hogy megtapasztaltam a testiséget férfi és nő között, másként élem meg ezeket a pillanatokat. Hirtelen lett más minden, és eddig sok dolog nem hozott zavarba, most viszont nincs olyan nap, hogy ne vegyek észre valami olyat emberek között, amit korábban nem tettem.
- Készítettem néhány koszorút is, hogy legyen a sírokon, és a nagynéném küldött még pár virágot, szóval a másik felajánlással együtt nagyon széppé varázsolhatjuk a helyet. És vettem gyertyákat is.
Mielőtt a lényeget elfelejteném ugye. Mert ki, ha nem én lettem volna az, aki besétál a vegyeskereskedésbe, hogy másnapra százötven közepes méretű üvegmécsest szeretne. A hirtelen jött ötleteim mellé meg kell tanulnom, hogy nem lehet minden azonnal, de most kivételesen szerencsés voltam, mert kaptam.
- Örömmel teszem, szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a város minden része megszépüljön. A férjem kérte, hogy adjam át köszönetét, amiért a település egykori lakóiért ilyen áldozatos munkát végez.
Habár a magam törekvései kisléptékűek mindenképpen szeretném, ha ezekkel is hozzá tudnék járulni a fejlődéshez, a változáshoz. Konrád lépései látványosak, az enyémek kedvesek, ki-ki a maga terepén önmegvalósít, mégis biztos vagyok benne, hogy jó csapatot alkotunk így. Elpillantok a ránk váró munkaterület felé, majd vissza a férfire, most ő a főnök.
- Hogyan fogunk haladni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Össze-összesúgnak a dámák, ahogy haladok át közöttük, aztán hirtelen elnémulnak, amikor társaságunk akad. Azonnal összeráncolom a szemöldököm, és le se kéne pillantanom a sárkányleopárdomra, hogy tudjam bizony az összes létező szőr feláll a hátán. Őszintén szólva az enyém is borsózik. Egyre rosszabbul viselem a dolgot. Amikor még csak kezdtem a tanulmányaimat csak valamiféle megmagyarázhatatlan óvatosság, kellemetlen érzés volt bennem ha összeakadtam egy ellentétes eleművel. Mostanra már feszült leszek tőle, feszült és minden idegszálam pattanásig feszül. Érzem, ahogy bizseregni kezd a tenyerem, mintha a víz, ami óv engem, ami bennem él, ami kitölti a mindennapjaimat, mintha a víz is készültségben lenne. Abban is van, hisz ha úgy adódik, akkor kitör belőlem és megvéd a pyromágustól. Soha nem fordult még elő ilyen eset. Soha. Pozitív kitörésű vagyok eleve, ha valami nagy öröm és boldogság ér, akkor tört belőlem elő időnként, amíg egész jól meg nem tanultam uralni. De ez most más. Ez a lány meg a kis kedvence védekező reakciót indít el bennem, és Benitoban is.
- Hagyd – préselem ki magamból a szót. Felesleges rászólnia a rókára. Nem fog tudni csak úgy megnyugodni. Idővel kicsit lecsillapodik, de teljesen ellazult például sose. A mi társaságunkban nem. Benito lelapul a földre és onnan nézi árgus tekintettel az állatot. Farkával vadul csapkodva jelzi, hogy mennyire ingerült most. – Tök normálisan viselkedik. Nem bírják az ellentétes elemű lényeket. Tűzmágus vagy, láttalak már gyakorolni a teraszon – közlöm a teljesen nyilvánvalót. Futólag láttam csak a lányt az elemi mágusoknak fenntartott részen, akkor nem voltunk közel egymáshoz, hisz ő egy teremben volt, én meg a másikban. Akkor nem volt ott velem Benito sem. Kicsit megrázom a fejemet, hiszen ez azért túlzás. Nem hinném, hogy bevetné ellenem a tüzet a lány, szóval igazán lehetnék egy cseppet udvariasabb. Vagyis hát sokkal udvariasabb. Halkan dúdolgatni kezdek, ami segít kicsit kordában tartani az indulataimat, a gondolataimat, ami megnyugtat. Arcvonásaim enyhülnek és szerencsére a hangom is barátságosabbá válik.
- Laura vagyok, ő itt Benito – mutatkozok be végül, de közelebb nem megyek a pároshoz. Annyira még nem bízom a csodacicában, és a saját nyugalmamban sem egyelőre. - Ő általában is kicsit túlzásba viszi a védelmezést. - eresztek meg egy vigyort - Oké, nem ennyire, az tény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a hétfő délelőtt

Ha odafigyelek a dal szövegére, akkor már tökre egyértelmű, hogy miről is szól ez az egész. De nem figyeltem. Legalábbis nem annyira. Vagyis inkább nem raktam össze, hogy ezt a dalt nekem küldték. Szándékosan ezt a dalt.
Dühös vagyok ugyan, de ezt egész jól magamban tartom. Nem csattanok fel, nem dühöngök és főleg nem zúdítok rá mindent a küldöncre. Persze ettől még világos számára, hogy nem éppen örülök ennek az egésznek, de őrá egy fél másodpercig sem haragszom.
- Miért? – hökkenek meg a bocsánatkérés hallatán. – Te nem tettél semmi rosszat. Felkértek, hogy énekelj el egy dalt, azt megtetted, méghozzá tök jó. Nem te választottad meg ilyenek.
Kedvesen mosolygok Hunorra, jelezve, hogy tényleg nincsen semmi baj. Őrá nem haragszom. A névtelen akárkire valamennyire igen. De őrá sem igazán.
- Gondolom többen így vélekednek, csak mert mi nem … mi nem … szóval mi nem borulunk egymás nyakába, nem lógunk folyton együtt. És lehet, hogy emiatt érezte úgy az illető, hogy … de … nem tudja, nem ismer minket – próbálom meg elmagyarázni a dolgot. Dehogy kell engem megmenteni, jesszusom. Köszönöm szépen tökéletesen boldog vagyok Thomasszal.
-Azt, hogy kitől jött a dal nem tudom, ötletem sincs, de nem foglak kérdezgetni erről. Úgysem mondhatod el, és nem is igazán számít – nyugtatom meg a srácot, talán tart attól, hogy majd nekiállok faggatózni vagy ilyenek. – Még kettő? Uhh. Hát … remélem azokkal is téged küld majd – elsőre kissé elborzadok attól, hogy még ki tudja miket kell „elszenvednem”, aztán elvigyorodok a gondolatra, hogy talán Hunor jön akkor is. Az klassz lenne, főleg, hogy ő már tudja mi a helyzet, és nem kell még egyszer izé kétszer végigmennem ezen a kínos szituáción. – Még ha nem is énekelgetős, gitározós ajándék is lesz.
Tekintetem a kezeire téved, arra, hogy rendszeresen hozzáér a hangszeréhez, pakolgatja ide-oda. Vagy nagyon szereti a hangszert, vagy nagyon zavarban van. Vagy mindkettő.
- Mióta játszol? Hogy szerezted az első gitárod? – érdeklődöm kedvesen, remélhetőleg olyan irányba terelve a beszélgetést, ami feldobja, amitől jobban érzi majd magát, na meg amiről szívesen mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hála a moiráknak barátom sem akar tovább maradni a minden lében kanál portrékkal. Most visszagondolva nem tudnám megmondani, hogy további terveink megvitatásánál a dámák eldugultak, vagy csak én zártam ki a beszédüket. A szorongató vizsga óta először jó hangosan felnevetek, amikor végre felfogom, melyik helyiséget próbálja körülírni Ajsa a maga észleléséből építkezve. Az északi toronyban lévő nyugis szobáról beszél, aminek én másik nevet adtam.
- A tetőtéri kanapés szoba? - kérek megerősítést. - Az balra felé van a toronyban.
Nekem eszembe sem jut köszönni (azt hiszem, elég udvariatlan vagyok). Amikor megegyezünk úticélunkról, már fordulok is el, megfeledkezve a társaságról. Az egyik nő ránk ripakodik, ezzel gondoskodik arról, hogy visszakerüljek a bosszús hangulatba. Szerencsére a navinés intézkedik, és nem kell szavakkal is bizonyítanom udvariatlanságomat. Annyira felhúznak az ilyenek...
No de. Futólépésben követem az elstartoló lányt, a folyosó végén már én vagyok egy fél lépés előnyben: mutatom neki az utat az északi toronyhoz.
- Figyu, az elméleti mágia vizsgáról akartam kérdezni - teszem fel végre az égető kérdést, hangomban némi zaklatottsággal. - A te lapodon sem volt semmi, ugye?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jól esik a dícséret, még ha magam nem is tartom magamat sem izgalmasnak, sem jól kinézőnek. Ha engem kérdeztek, egy szem csemegekukoricára hasonlítok mind a fejemet, mind a mentalitásomat illetően. Ez van, ebből kell dolgozni.
Legalább már addig eljutottam - és ezt az itt megismert pár ember barátságának köszönhetem -, hogy vörös végű hajamat büszkén viselem és (ciki bevallani vagy nem) menőnek érzem magam tőle. Ha egy éve történt volna velem ugyanez - ami kizárt, mert nem voltak a tesóimon és azok haverjain kívül más barátaim - valószínűleg rosszul lettem volna, hogy még ezzel is felhívom magamra a figyelmet.
Ami Lizát illeti, még nem ismerem annyira, hogy megállapítsam, milyen ember. Talán visszahúzódóbb annál, semmint mindennap feltűnő szerelésben járjon, pedig éppen azt mondja, hogy nagyon szívesen megtenné. Itt a Bagolykőn sokkal elfogadóbbak az emberek, mint otthon, illetve a mugli világban, és van is egy pár szokatlan figura.
- Ha valahol, itt aztán tényleg járhatnál akár mindennap is ilyen ruhákban - adok hangot véleményemnek.
Teljesen ártatlan kérdésemre (jelesül, hogy Róza is hivatalos-e a mai közös bájitalfőző szeánszra) Liza valamiképpen furcsán reagál. Nem tudom meghatározni, mi a különös pontosan. Talán az arckifejezései váltakozása, de túl gyorsan történik ahhoz, hogy igazán megértsem. Ezen egy kicsit elgondolkodom, úgyhogy egy fél pillanatra csak a lányt fixírozom, és a szünet után válaszolok csak.
- Persze, hogy jóban vagyunk, egy osztályba járunk.
Róza szintén másodikos levitás, és azon túl is szoktunk beszélgetni, hogy bűbájtanon elnézést kérünk, ha a kívánt tárgy helyett a másik cuccait lebegtetjük fel. Tudom például róla, hogy imádja a kviddicset, és hogy szeretné kipróbálni magát a színjátszóban. Na meg, hogy jó barátnők Lizával.
- Csak azért gondoltam, mert tudom, hogy ti jóban vagytok...
Hát, lehet hogy mégis hülye kérdés volt. Most az egész olyan fura lett.
De ezen átlépek, hiszen mégiscsak gyakorolni vagyunk itt. Hangosan felnevetek auguráni jóslatán. Talán most már jobbak vagyunk annál, hogy felrobbantsuk magunkat. Pláne egy kalapkúra bájitallal, de azért vicces elképzelni.
- Főleg, ha meg sem tudjuk csinálni - méz híján - teszem hozzá.
- Sajnos nem hoztam - teszem szét a kezem. - Igazából nem gondoltam, hogy bármit kéne hoznom. Itt nincs a polcokon? - kérdezem, és oda is fordulok a hozzánk legközelebbihez. Szinte roskadoznak a deszkák a hozzávalóktól, kell hogy legyen méz is.
- Ha más nem, felugrom a konyhába érte, mit gondolsz? Addig meg elkezdheted nélkülem - ajánlom fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elégedett vigyorral nyugtázom, hogy kedveli, hogy így bízom benne. Én alapvetően amúgyis mindenkihez bizalommal állok, ami mondjuk gyakran azt eredményezi, hogy kihasználják azt a jó szívemet, ugyanakkor ő még nem tett semmi olyat ellenem, ami miatt ne kellene hallgatnom rá és bízni a képességeiben.
- Olyan menő evezős szörfön, vagy az igazival, ami a filmekben is van? - Ez a téma totál lázba hoz, a vízi sportok mindig nagyon érdekeltek. Nem véletlenül úsztam több éven át. Nekem aztán midnegy, hogy mi, aminek vízhez van köze, az csak jó lehet. Ugyanakkor kékjeimben elismerés csillan, hiszen ez azért egyrészről nem átlagos és nem is túl könnyű feladvány. Legalábbis nem tűnik annak. - Jövőnyáron megtaníthatnál engem is - dobom fel a csodás lehetőséget. Bár ahogy hallom, még neki is van hová fejlődnie, de nincs is annál jobb, mintha barátokkal tanul együtt az ember, nem?
- Milyen koncert volt? Valami szuper buliról maradtam le? -  Luca nevét mintha ott sem lenne inkább meg sem hallom, mert az levinné a hangulatot a béka feneke alá. Én örülök, hogy ők jó barátnők, maradjanak is azok, nincs ebben semmi rossz. Amíg nekem nem kell a lányra gondolnom.
Örülök, hogy végül a gyakorlás mellett döntöttünk a feléneklés előtt, így azért mindketten bemelegedtünk kicsit, ha fogalmazhatok így. Rég játszottunk már együtt, szóval ránk fér a közös gyakorlás, bár igazából már elsőre tök szuperül hangzik ez az egész. Tényleg jól kiegészítjük egymást Karolával, zenei téren legalábbis biztosan.
- Imádnám! - vágom rá azonnal lelkesen. Szeretek másoknak örömet okozni a művészetemmel, vagyis azzal a kupac hanggal, amit én a művészetemnek tartok. - A kérdés inkább, hogy mikor és hol? Nem lesz valami király dökös rendezvény? Ott még talán lenne is esélyünk. - Én nem nagyon vagyok képben így előre az ilyesmi rendezvényekkel, de hátha a mellettem ülő lány tájékozottabb. Nem lenne meglepő újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Szerette, hogy a könyvtárban általában csend és béke honolt. Nem sokan fordultak meg itt általában, a legforgalmasabb napokon is maximum tíz-tizenöt főt számlált meg a pult mögül. Általában vizsgákhoz, beadandókhoz kerestek anyagot az erre tévedők, kevesen voltak azok, akik a hely atmoszférája, esetleg az irodalom szórakoztató oldala miatt fordultak meg itt. Legalábbis azokon a napokon mikor ő dolgozott permanensen ezt tapasztalta. De nem bánta, így legalább volt némi szabadideje, ha már a délutánjai nagy részét más egyebek kötötték le. Főzött magának egy meleg teát, kényelmesen hátradőlt, kicsin múlt, hogy a lábát fel nem rakta az olvasójegyek mellé. Azt már azért egy kicsit túlzásnak érezte volna, csak azért nem tette meg. Szóval befészkelte magát, elővette éppen aktuális olvasmányát és nem törődött mással, csak a lapokon megelevenedő varázslattal. Már ha épp nem nyílott ki a bibliotéka súlyos ajtaja, mint éppen ezen a csodás őszi napon is. Komótosan csukta össze a vaskos kötet, gondosan elhelyezte a pulton a szivecskés bögréje mellé és már épp felvette volna legbájosabb mosolyát, hogy megkérdezze a betoppanót, hogy miben segíthet, mikor az torkaszakadtából üvölteni kezdett valami Lilána nevű hölgy után. Mivel látszólag nem szándékozott közelebb fáradni a vösökéhez, így úgy döntött, hát ő battyog el hozzá, hogy megkérje, ne zavarja meg a könyvtár rendjét ilyesmivel.
- Ne haragudj! Ez itt egy könyvtár, vagyis hiába van isteni illata  a kókuszos lattédnak meg kell kérdjelek, hogy helyezd el kint. Valamint arra is, hogy ne üvöltözz, hanem nézz szét. - Semmi vádló, vagy éppen sértő nem volt a hangjában, valóban szépen kérte meg a vele szemben álló rellonost, hogy vegye figyelembe a szabályokat. Nem is értette, hogy hogy nem lehet az ilyen alapvető és természetes szabályokat nem ismerni, vagy inkább csak nem betartani. Mert nem olyan lánynak látszott, aki még soha életében nem járt könyvtárban, bár Rebeka már nem mert hinni lassan a saját szemének sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Seth mozdultai óramű pontosságúak - sehol sem időzik, egyetlen felesleges pöccintést vagy illetlen intést sem tesz, így Elizabet hamar megnyugodhat. A férfi ízig-vérig brit és professzionális, pár pillanatra van csupán szüksége, hogy elvégezze a bűbájokat.*
- Természetesen. Kávét, teát?-*az asztal alól két termoszt halászik elő, sőt, még némi cukorral és tejszínnel is szolgálhat, bár jómaga nem él vele. Először a hölgynek tölt, majd saját poharába is önt a feketéből, s a hidegben mindkét ital azonnal gőzölögni kezd, kacskaringós párafelhőkkel.
- Hálás köszönet, bár igazán nem kellett volna vásárolnia is. Nem ebben állapodtunk meg,-*mű-méltatlankodik egy őszinte mosollyal, óvatosan kortyolva a kávéjából.*- A koszorúk hatalmas segítség önmagukban, a virágkötészethez sosem volt érzékem,-*vallja be töredelmesen, mert míg megálmodni egy pillanat műve lenne, megvalósítani legfeljebb illúzióval lenne képes.
- Köszönöm, bár nem nevezném áldozatosnak. Még épp csak elkezdtem a munkát,-*jelenti ki tárgyilagosan, szerénykedés nélkül hárítva a szép, ám kissé talán túlságosan is szép szavakat.
- Talán sétáljunk körbe, megmutatom a kérdéses parcellákat és meglátjuk, hogyan osszuk el a díszeket. A gazolással nem végeztem, de mindenhova vezet járható ösvény,-*indítványozza.