Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Vajon Zina esetében ha az étel valóban kutyából készülne, az mennyire számítana kannibalizmusnak? A kutyák félig farkasok, a kicsilány félig farkas, akkor ez negyedkannibalizmus? Vagy mivel már bizonyos szintig az, így teljesen annak számít? Elvégre ha egy kisujjat megeszel is ember, szóval azt hiszem ebben az esetben a zéró tolerancia az iránymutató, úgyhogy sajnálom Zina, nem ehetsz kutyát, maximum a bundáját nyalogathatod.
Ugyan kiben merülne fel egy ilyen társalgás folyamán a gyanú, hogy partnere nemcsak, hogy messziről származik, de nem is egy fajba tartoznak? Zinában. Jó, persze nem azért, mert Niadrát leplezte le varázslatos módon, inkább saját állapota miatt esetében ez a leggyakoribb felállás. A lány is teljes békés tudatlanságában üdvözli a nőt, még csak azt sem lehetne mondani, hogy igazán különösnek tartaná viselkedését, elvégre gyerekek között dolgozik, nem csoda, ha vannak olyan tulajdonságai, melyek a kicsikre emlékeztetnek. Valljuk be, szinte mindenki elsütötte már a hot dogos kérdést fiatal korában, a különbség csak az, hogy Niadra egészen komolynak tetszik mindeközben.
Egy mosoly bujkál a lány szája szélén, ahogy arra vár, vajon végül elfogadja-e a nő a kóstolót, s végül szemöldöke egészen megemelkedik a kutatómunka hallatán. Furcsa ötlet, meg kell hagyni, de gyorsan túllendül rajta, és inkább a füvön csoportosuló gyerektömeg felé bök a fejével. - Még érdekesebb lenne, ha egyszerűen kitalálna ezzel kapcsolatban valamilyen eredet-mesét. Kíváncsi vagyok, hogy hányan hinnék el. - Őszintén megfordul a fejében a csíny, és már kalkulál... Talán a csoport fele?
Ha úgy vesszük a jó cél érdekében bök hát ebédjének második részére - közeleg a telihold, ilyenkor igazán farkas éhes szokott lenni... Viccelek, azért van nála kettő, mert egy hot dog nem hot dog, kettőtől lesz boldog.
- Csak nyugodtan - biztatja a másikat, a habozást kihasználva pedig a beálló csöndben ő is harap egyet sajátjából. Azaz mindkettő a sajátja, de a sajátjább sajátból.
A szendvics gyorsan merül feledésbe, ahogy az újdonság varázsa leveszi a lábáról, Zina pedig furcsa örömöt érez, amiért ő mutathatta meg ezeket az ízeket a fiatal tanárnőnek. Mindig a nagyobbak azok akik az új dolgokkal megismertetik, mindig tőlük származnak az információk, képek, hangok, szóbeszédek, és most egyszer Zina is nagynak érzi magát attól, hogy valami olyat ismert, amit a másik nem. Bár ő magában nem igazán tudja megfogalmazni miért is ül egy apró vigyor a szája szélén, mielőtt észbe kapna, már az érzéstől megrészegülve nyújtja közelebb italát a nő felé. Olyan ez most mint egy kísérlet, vajon ezt sem ismeri, azt sem, hogy reagál majd erre ha, hogy reagál majd arra ha. - Nem hiába volt jó illata. Kólát? Ebben sincs semmilyen furcsaság - majd elbizonytalanodik - azt hiszem. - Őszintén, sosem nézett igazán utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogalma sincs, hogy ezzel a hellyel mi volt amúgy a célja, tökéletesen megszokta már, hogy nem lehet és nem tud kiigazodni azon, ami a fejében jár és ahogy cselekszik. Ez még mindig a jobbik eset, mert se a bort, se a kajás szatyrot nem vágta hozzá, amelytől lehet hogy mégis idegbe jött volna és akkor tessék, lehetne beszélni arról, hogy el van cseszve az este. Most mégsem, hiszen még a vízig is elmerészkedik, tőle szokatlan módon és bár nem élvezi így elsőre, elvégre nem egy fűtött medence, vagy jakuzzi, legalább tényleg egyedül vannak és senkinek nem kell végignéznie a bénázását, ahogy próbálkozik és morog, mint valami bolhás eb. Bár a hely kihalt érzése nem épp az ő szájíze, ritkán és más esetben keresi a csendes helyeket, most ettől eltekint, csak a vizet szidja és azt, hogy benne sétálva újra és újra a hideg rázza. Legalább nem fröcsköli le, akkor lehet, hangosabb lenne, így viszont csak, felhorkant, szemeit forgatva.
- Még kisebb, hogyne. Így is pont jó lesz, ne aggódj, az a legkevesebb gondom most – túl fogja élni, mint mindent, az utolsó dolog volt mégis arra gondolni, mi van épp a lába között, mikor minden más tagja fagy le éppen, majd enged fel, ahogy megszokja a közeget, amibe került. Nem merült még el teljesen, talán nem is fog, elég ez most, nem fogja bemutatni úszótehetségét, ráérősen mozog és néz a másik felé, már amennyit lát innen, mert a partról ideszűrődő fényeken kívül nincs is már, amely segítene. Ez valahol jó, mert ilyenkor lehet bármit tenni, másrészt rossz, mert könnyű elveszíteni a tájékozódást. Bár nem mentek annyira messze a parttól, kellő távol, bár rálátni a cuccaikra így sem tud. Ha valaki erre várt, tudná vinni a szajrét, bár akkor lenne egy-két szava hozzá. És ökle, az arcába. De nem, nem mozdul rá a paranoiára, a tolvajok most a bulinegyedben simogatnak zsebeket. Lehet, hogy ha megunja a fürdést, elcsábítja oda, kíváncsi lett rá az idáig szűrődő zenéből. Hangos, annyi biztos.
- Dehogy adok ötleteket. Nem játszom magam ellen – így nem. Ötletek, nem kell attól félni, hogy nem talál ki semmit sem és azok nélkül marad. Sőt. – Minek, minek. Mindig kell valami, nem? – kicsit beljebb meríti magát, nyakát ráérősen forgatja át, apró, halk roppanásokat hallat kissé, majd visszavezeti rá tekintetét. Amolyan, „lehet, benne van a pakliban” vigyor és vállvonással reagál rá közvetlen. – Félig, legalább. Ezt bevallom. A meztelen fürdőzés lehetősége minden iszonyt legyőz, hiába az 1:0 meg bármi – nincs mit ezen szégyellni, ő férfi, a másik pedig nő, és bár hiába nyit ő mindenfelé, a nők felé húz jobban, ez nem vitás. Lehet nem válogat, de attól még szemei vannak és igen, ebben volt némi aljasság, de már nem mond erre semmit, mert valahol sejthető volt, hogy nem adja ilyen könnyen. Emlékszik rá, hogy nem akar játékszer lenni, ezáltal jön az, hogy nem lesz semmi formában könnyen megkapható. Se így, se látványnak.
- És most se vagyok a kedvenced. Ejj, ejj, nagyon elcsesztem ott – szerette. Persze hogy, mert szinte ő maga is totál más volt, még ha utána újra önmaga. Látta rajta, hogy szerette a pillanatot, amely nem sokáig tartott, ma pedig csak egy közös pont. Inkább hagyja a nosztalgiát, ha már ennyire szórakozni akar, akkor tessék, megkapja. A sikításba vegyül a röhögése, ahogy kikapja a vízből és karajiban tartja, készen arra, hogy eldobja a habok közé vissza, ahol eddig lebegett. De már a nő is csak nevet, kapaszkodik belé, szinte préseli magát hozzá, biztos, ami biztos alapon így végül valóban dob rajta, de csak hogy kényelmesebb legyen mind a kettejüknek.
- Mit gondoltál? Ne használj ilyen nagy szavakat – vigyorog le rá, ahogy fogja, de egyelőre nem nagyon indul semerre, csak pár lépést halad, oldalra, se be, se ki. Szemeit megforgatva néz a lábakra, mert hiába tenné le, azt sem engedi. Csak kapaszkodik.
- Nem tűnnek használhatatlannak. De akkor most ki akarsz menni inni? Eddig pancsolni akartál – mintha gond lenne, hogy lépni kell bármerre. – Még ha lennének. Független férfi vagyok, nem háremtartó – mert igaz, akivel van valami, az megesik, majd elmúlik. Semmi komolyabb. - Merre mennél ma még, tündérke?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Méghogy a legkevesebb gond, hogyne. Hangosabban nevetek fel, mert a fene sem gondolta volna, hogy tényleg ennyire ki fog akadni a víz hűvösségén. Pedig esténként esküszöm, hogy melegebb a víz, mint napközben és olyan kellemesen öleli körbe az embert, hogy ki sem akar menni. Valahogy én is mindig így vagyok az éjszakai fürdőzésekkel, főleg, ha társaságom is van hozzá. Utoljára Teóval csináltuk ezt, még évekkel ezelőtt, azóta pedig a nő a mindene, aki úgy siklott bele az életébe, mint valami utolsó féreg. Nem baj, most frissítem az emléket egy Arionnal, aki komolyan hisztizik a víz miatt, de büszkeséget érzek, amiért egyáltalán bejött a vízbe és nem a partról kiabálva kommunikál velem. Az neccesebb lenne, mintha csak fel kellene rá pillantanom, hogy szinte lássam magam előtt elkékült ajkait. Kis túlzással, mert ennyire valóban nem hideg a víz, de feldob a hisztije, olyan, mint egy kisfiú, akinek soha nem jó semmi, mert elkényeztették és most a gonosz és csúnya nagynénire van bízva, akinél mindent szabad, de az sem jó. Szörnyű világot élünk.
- Melletted csak valami lehet Arion - forgatom meg szemeimet, miközben játékos mosoly játszik ajkaimon. Mellette aligha unatkozik az ember, meglepetést is tud okozni, igazából folyamatosan azt okoz csak, és biztos vagyok abban, hogy ez külön képessége, hacsak nem végzett el valami titkos képzést; hogyan lepjünk meg embereket állandóan cím alatt. Mondjuk ahhoz érdektelenebbnek és lustábbnak ismertem meg, mint aki elvégezne egy ilyet, de ki tudja? Lehet ezzel is meglepne. És látod? Vissza is tértünk oda, hogy tele van meglepetésekkel. - Büszke vagyok rád, amiért bevallod, hogy maga a női test mivolta csalogatott be egy halas, hínáros és iszapos tóba, ami ráadásul még büdös is kissé - nyomom meg a halas, hínáros és iszapos szavakat direkt annyira, hogy érezhető legyen, mégis miben sétálgat éppen, a mi drága Arionunk. Bár ha alapvetően undorodik tőle, akkor nem tudom milyen indittatásból jött be végül, hiszen itt aligha történt volna köztünk bármi is. A félreértések elkerülése végett nem vagyok semminek az elrontója, de őt, a kezdeti hisztiből kiindulva nem tudom elképzelni egy ilyen közegben szexelni, plusz ugye, még az elején sikerült letisztáznunk, hogy velem azt nem fogja csinálni, mint a többi nővel az életében. Nem bizony!
- Ki mondta, hogy nem vagy? - vigyorodom el szemtelenül. - Szerethető vagy, Arion, csak valamivel mindig el kell rontanod, nehogy az emberek meglássák, igenis ember vagy te is, nem pedig egy érzelemmentes faszfej - mert minden másodpercre emlékszem abból az estéből, és az az Arion, aki akkor volt, nem az, aki utána. Valami változott benne, és ha megveszek sem fogom tudni micsoda, de nincs is hozzá közöm. Ilyen lett, a kapcsolatunk sem változott az évek során, kivéve, hogy szemtelenül kap ki a vízből, amit hangosan nevetve fogadok. Még drámázni is van időm karjai között, miközben ő dob rajtam egyet, mert esélye sincs bedobni a vízbe, meg hogy kényelmesebb legyen.
- Inni is szeretnék, és nem tűnnek, pedig azok, esküszöm. Látod? Nem is mozdulnak - összeszűkült szemekkel figyelem lábaimat, mintha erősen koncentrálnék arra, hogy megmozduljanak, de semmi nem történik. - Pedig egy hárem nagyon menő lenne. Mondjuk más nemzetiségű nőkkel és minden napra van valami új - még egy erőteljesen bólintok is mellé, hogy szavaim megkapják a kellően határozott hátteret, és hogy mennyire komolyan gondolom őket. Tényleg menő lenne, de eddig is tart ezen gondolatok körül forgó agyam, mert kérdésére akaratlan csillannak fel barnáim, majd bal kezemmel elengedve tarkóját, jobbal erősebben, de még nem fájdalmasan szorítok rá, hogy szembe fordulhassak vele, lábaimmal kulcsolom át azonnal derekát, nehogy leessek. - Csak előre! - emelem meg hangom, ökölbe szorított kezemet nyújtom az ég felé, amikor leesik a tantusz. - Ja, igen, neked előre, nem nekem, csak kellett a hatás - vonom meg vállamat, majd kezemet hátrafesztíve mutatom továbbra is az előrét Arionnak, ha esetleg nem tudná. - De úúú, mégis mit kellene csinálnunk? Berángattalak a Balatonba, van borom és pizzám, igazából ez egy nagyon jó este eddig. Menjünk el vidámparkba! - kissé eltávolodom Ariontól, hogy arcára tudjak nézni egy széles mosoly és gyermekien csillogó barnáim kíséretében, amik tökéletesen takarják a tündérke megszólítás miatti zavaromat. Sötétben amúgy sem látszik a pír az arcomon, szóval mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig - mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak egy szokásos péntek délután, leszámítva, hogy Mester és Yez ma kicsit kiruccantak kettecskén, Ruben pedig ki tudja melyik nőjével hetyeg. Így hát az éjszakai műszakjára készülődve öltözködik és szedi össze magát, hangulata pedig semmivel jobb vagy rosszabb az átlagosnál. Két napja volt vizsgálaton és megerősítették, hogy a füle lassan regenerálódik, de tudatosították is, hogy a mágikus füldugók nélkül minden bizonnyal sohasem fog tudni létezni. Nem mintha ne szokta volna már meg, évek teltek el. Olyan ez, mint mikor valaki szemüveges lesz vagy fogszabályzós: az elején zavaró, furcsa, valahogy mindig az elme előterébe törleszkedik, később azonban, ahogy megszokja, már az lesz a természetes. Így van ezzel Nairobi is, aki ennek örömére édesanyja sírjához is ellátogatott, hiszen egy évben négy-öt alkalommal ő jár gondozni azt. Mindig talál rajta friss virágot, amiből arra következtethet, hogy apjának jót tett az elvonó és talán, de csak talán jobb ember lett. Hah, micsoda naivitás, pontosan jól tudja, hogy ugyanaz a hazug, szemét szarkupac, mint aki ezidáig volt.
Dolga végeztével leül a nappaliba és rágyújt, majd bekapcsolja a zenét. Mostanság valamiféle érthetetlen okból kifolyólag rászokott a viking stílusú zenékre, ezekre a jó kis norvég alternatív számokra. Ahogy a SKALD zümmög a háttérben, mélyet szív a dohányból, fejét a támlára hajtja és relaxál. Ez eddig szép és jó lenne, ám halk kopogásra lesz figyelmes. Mivel tudott, hogy többen is laknak is, kérdés nélkül lép az ajtóhoz, hogy kinyissa azt.
- Nyitom már - a dekkel a szájában válaszol, miközben zsebéből előkotorja a kulcsot és megcsörgetve azt végül a zárba illeszti. Egy kis matatás és az ajtó kitárul, ő pedig magához mérten udvariasan kiveszi a cigit ajkai közül. Mondanom sem kell, hogy tekintete villám sebességgel nyargal végig a kicsípett nőn, hogy aztán íriszei megállapodjanak a szeménél. - Hello bogaram. Ruben épp nincs itthon, tudod, több vasat is tart a tűzben, de ne keseredj el, érte nem kár - hangja kedves és cseppet sem rosszindulatú, még legyint is egyet, elvégre fel sem merül benne, hogy ez a vörös pipi épp Dominikhoz érkezett. Az pedig pláne nem, mekkora csalódás lesz neki, hogy a meglehetősen férfiasan öltözködő, átható, szürkéskék tekintetű Nairobival találja szemben magát a hercegi külsejű tanácstag helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy az ételeket szemléli és hümmög, Elektra számára is biztosan hamar a tény, hogy hiába a kora, hiába az állapota, ő akkor is egy bohókás jelenség, amikor csak lehetősége van rá.
- Akkor máris sokkal könnyebb, igen – bólogat, hogy csak felfogás kérdése és akkor máris minden egyszerűbb, elvonatkoztatva attól, hogy mit is akar majd azzal tenni, amit épp lejegyzetel, vagy csak a fejében tárol el. Ez egy lehetőség, mert eddig mindig valaki „okos” beszélt bármiről is, ez viszont az ő alkalma arra, hogy talán kellemesebb legyen? Akár. Nem lehet pontos, nem olyan részletes emlékei és élményei vannak, mint mondjuk a lányoknak, de azt senki se tiltja, hogy néhány dolgot kiszínezzen.
- A legelső leginkább a bestia kifejezés – von aprón vállat, a holddal való éneklés még a jobbik eset, az csak egy vészjósló hang a távolban, nekik pedig hívó szó, kivéve, ha épp valaki utána a másik farkasnak esik. De azt a mesét már ismerik.
-  Mesélek, milyen. Se nem kellemes, se nem szörnyű – kezd bele, miután kényelmesen elhelyezkedik. – Fájdalmas az átalakulás, iszonyatos mértékben, ahogy halad az idő előre, már akkor érezni, ahogy lefelé indul a nap, ott motoszkál belül, majd egyre jobban és jobban. Ebben talán nincs is tévhitük, hogy nem egyszerű az, ahogy egyik bőrből a másikba – gondolkodik el kissé, hiszen a „milyen” érzés sok mindent takar. Keresgél hát azon emlékfoszlányok között, amiket a hosszú évek alatt megélt és valamelyest meg is maradt. Igaza van, mert vérengző vadak, ha nincs a bájital. – De nincs fenevad, ha valaki rendszeresen fogyasztja a bájitalt. Onnantól minden más, csak telnek az órák, nincs fájdalom csak a hely ingerei, amelyek körbeölelnek. Az erdő, az illatok, hasonló mint egy animágia, egy másik testben – von aprón vállat, nem tudja, jó-e a hasonlata, elvégre, ő mugli, nem tanulmányozott semmit ezelőtt, csak az van, amit ő tapasztalt. – Nincs vérengzés, ideális esetben semmi más, csak létezünk, kivárjuk az időt és megint fáj, de visszatérünk. Egyszerű, szabad érzés, főleg, ha nem egyedül van. Nem kellenek harcok, csak közös egyetértés az egészben, hogy vagyunk egymásnak. Ijesztőbb, mint aminek látszana – persze ettől függetlenül senkinek sem ajánlott ezek után simogatásra indulni, szerencsére nem is szokás. – Az, ami nemrég történt… az a véglet, ami elől mi menekülünk. Emberek vagyunk, ugyan úgy, csak van egy másodállapot, amikor másba kényszerülünk. Ember van odabent, de ha valaki ezt elveszíti, onnantól vad és fékezhetetlen, kegyetlen. Igen, lehet egykor a vadászat valós volt, de nem, már rég nem – rázza meg a fejét, miközben szusszan. Nehéz róla beszélni? Egy kissé, de valahol valami felszabadul, valami más. Nem remeg, nem görcsöl, csak érzi a kellemetlen utóízt. Most először, könnyebb.
- Semmiben. Nem vagyok erősebb, gyorsabb, sem más – pillant vissza a nőre. – Ellőtte a hangulat ingadozik, változik, utána pedig a gyengeség, de a hónap nagy része ugyan olyan, mint másnak. Evés, alvás, munka, unalmas körforgás. Csak a felfogás más, de ki hogy áll hozzá. Van, akit zavar, van aki elfogadja, vagy épp mások hogyan fogadják. Nekem semmiben nem más, általában, ugyan úgy létezem csupán annyi, hogy én… nos, egy muglinak ez teljesen külön nézőpont. Viszont már rég megtanultam élni vele, szóval, tökre unalmas hétköznapjaim vannak – nevet fel, ami persze nem igaz, de a kérdés szempontjából így jön ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagy figyelemmel hallgatja a fiatalember száját elhagy szavaket és jegyzetel amilyen gyorsan csak tud. Amit nem képes tollával lekövetni, azt igyekszik, még ha nem is szó szerint de megjegyezni. Nagyon sok és nagyon fontos részletet ismert meg általa már most, amiért háláját méltón ki fogja majd fejezni. Elgondolkozik és tolla végét rágcsálja pár pillanatig mielőtt megszólalna. - Farkasbőrben az erő veled van, nem? - csúszik ki száján a furcsának tűnő konklúzió - Úgy értem, hogy amikor átváltozol a világ egy egészen más arcát mutatja és te jobban össze tudsz kapcsolódni vele, igaz? - fejti ki egy kicsit gondolatmenetét. Bár beszélgetőtársa mugli nem biztos, hogy ismeri a háborúzó csillagok történetét, de neki most ez ugrott be arról amit tőle hallott. - Mindent másként látsz, hallasz és érzékelsz. A tudatod a helyén van, mégsem vagy ugyanaz. Nem vagyok animágus, de szerintem igazad van és az is hasonló lehet - tűnődik egy kicsit, majd beleharap a kekszbe amit eddig maga mellett tartott. Egészen jól sikerült, a benne lévő csokidaraboktól lágy és selymes textúra vegyül a ropogós, darabos morzsák közé. Az apró falat után gyorsan átfutja amit leírt és megakad a szeme egy fontos részleten. - Sajnos az általad említett támadásos eset okán ítélnek el minden hozzád hasonlót indokolatlanul. Ezért adja magát a kérdés: Mi a véleményed azokról, akik nem szedik a bájitalt és ezzel veszélybe sodornak másokat, magukat és úgy általában az egész vérfarkas közösséget? - kérdezi és ismét csőre tölti tollát jegyzettömbje egy újabb tiszta lapja felett. Kíváncsi a fiú véleményére. Az ő szemén át látni egészen más ezt a helyzetet. Azt reméli, hogy az ilyen hiteles források beszámolói talán segítenek a laikusoknak megérteni és elfogadni, hogy ők is ugyanolyan emberek, akik épp ezért nem vonhatók egy kalap alá csak előítéletek alapján. Minden fajban vannak felelőtlen egyedek. Ettől még az adott faj nem tekinthető egyöntetűen romlottnak. Hősnőnk ezen véleményét sziklaszilárdan tartja és bárhol hajlandó kiállni érte. A készülő cikke is emellett protestál majd akarata szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallom, ahogy odabent motoszkál valaki, kiszól, de az ajtó okozta tompaság miatt nem hallom, hogy nem ő az, és máris kicsit jobb kedvre derülök. Szeretem az átható tekintetét, az emberekben mindig a szemük fog meg először, a kék szem pedig különösen nagy hatással van rám. Ahogy mosolytól felfelé gördülő ajkaim elnyílnak, hogy köszöntsem, az elém táruló látványra úgy fagy belém a szó, és hirtelen csak gyors egymásutánba pillogok hármat, próbálva megemészteni a látványt, és nem hangosan kimondani a kérdést, hogy: te most fiú vagy vagy lány?
- Um. Ruben?
Nem ismerem, ebben biztos vagyok, szerintem sosem hallottam még, hogy bárki is ezt a nevet mondaná. Ruben. Ritka és különleges, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még nem volt vele dolgom. Viszont a másikat elnézve, lehet, hogy be kellene dobnom a "hogyha egy jó ügyvédre van szükségetek" szöveget, de helyette csak teljes nyugalommal, iróniamentesen felelek neki.
- Titkárnő vagyok, nem kurva.
Mert, ha ez a Ruben éppen valamelyik nőjével van, akkor gondolom ő ilyen selyemfiú vagy hímringyó a környéken, és nekem az olyanokhoz nem nagyon van közöm. Én szeretem tudni, hogy az, akivel lefekszem, kivel volt együtt azelőtt, hogy vele lefeküdtem volna. Hm. Igen, ezzel a magyarázattal meg is lehetne indokolni, hogy miért szexeltem a legjobb barátommal, hiszen ott voltam minden barátnőjénél, és oh, fúj, nem, ez mégsem jó, mert azt a hisztériás tyúkot nem akarom még csak gondolatban sem felidézni. Istenem Zsófia, koncentrálj.
- Ami azt illeti, én Mester urat keresem, de valószínűleg rossz a házsszám.
Vagy az is lehet, hogy Ruben meg az ajtóban álló a testvérei. Az ajtóban álló... lány. Vagy egy lázadó meleg fiú vagy egy leszbikus lány. Szörnyen klisés vagyok, tudom.
- Nem tudod, hogy őt merre találom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Teljes mértékben érthetetlen, hogy a nő miért ilyen értetlen. Elvégre dude, ki máshoz jönne egy ilyen szexi bige? Yezebel sohasem volt az a csajozós fajta, miért lett volna; Mesternek ott van Aida; Woody-val még az ördög sem kezdene, így csak Weiss maradt kizárásos alapon, mivel neki dunsztja sincs, hogy ki lehet a vörös. A kijelentésre viszont először megemeli a szemöldökét, utána pedig kitör belőle a nevetés. Hát, nem egészen így értette, de rossz az, aki rosszra gondol, ugyebár.
- Nem erre céloztam, inkább arra, hogy átver téged. Kicsit naiv csajnak tűntél - megvonja vállát, mert ha már szókimondóak, akkor hajrá. Igazából ebben a hacukában számára is ínyenc falat, de az ilyen Ruben félék különösen odavannak érte. Nem külsejének megkérdőjelezhető volta miatt, hanem mert süt belőle, hogy még hisz az igaz szerelemben, ami legyen bármily hihetetlen, nem létezik és soha nem is létezett. Ettől függetlenül nem kívánja felvilágosítani, hiszen a húsvéti nyulat és a Mikulást se ő leplezte le, ez sem áll szándékában. Jaj de gonosz.
- Dominikhez jöttél? - ismételten felvonja fél szemöldökét, miközben próbálja végigpörgetni magában, miért is keresné egy ilyen csinos példány az ő drága lakótársát. Nem említette, hogy várna valamit, akár embert, akár csomagot, viszont ha ez valami hivatalos balhé, akkor jobb lesz, ha összekapja magát. - Nincs most itthon, Lacikával elugrottak kirándulni, de hátha én is segíthetek - bemutatkozni továbbra sem tervez, amíg ki nem derül, hogy ki is a jövevény, elvégre neki kellett volna kezdenie. Beengedni talán be fogja, amennyiben válaszokat lel a következő percekben, addig is kényelmesen támaszkodik meg az ajtófélfánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valószínűleg szerelmes apámba, szóval… engedd el - nevetve legyintem le az egészet. Mióta ideköltöztünk, a körülöttünk lévő nők és férfiak meglepő érdeklődést mutattak a szüleim iránt, és amikor haza evett a fene engem is, akkor irántam is. Nem meglepő, hiszen ember legyen a talpán, aki egy véla mellett el tud menni úgy, hogy nem néz rá. Ez akkor a legviccesebb, amikor anyámék kerti bulit tartanak és az összes szomszéd hozzánk csődül, de eldönteni sem tudják éppen kire csorgassák a nyálukat. Borzasztóan vicces látvány, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy pontosan ezért csinálják, hiszen az unalmas hétköznapokba mindig kell egy kis izgalom és nevetés. Ők pedig ezt így szerzik meg. Aljas lenne? Lehetséges, de igazából, ha jobban belegondolunk, nem is tehetnek róla, hogy ilyet váltanak ki emberekből. Mágusok által készített karkötőket pedig csak nem fognak osztogatni mindenkinek a bulik előtt, nemde? Furán venné ki magát.
Normális vajon, hogy ahogy Belián közelségét érzem, nem is amiatt aggódok, hogy ő bevágódik-e, hanem amiatt, hogy a szüleim hogy fognak viselkedni? Soha senkit nem hoztam el bemutatni nekik, esélyük sem volt hozzászokni efféle dolgokhoz, mivel még nem történt meg egyszer sem, mégis… reménykedem abban, hogy felfogják a súlyosságát és komolyságát annak, hogy őt elhoztam ide. Az otthonomba, amit már valóban kezdek magaménak érezni, elhoztam ide, hogy megismerhessék az első férfit az életemben, akiért bármit megtennék. Fontos nekem, és ha azzal nem tudom eléggé bizonyítani senkinek ezt, hogy hazahoztam, akkor semmivel. Senki nem találkozott még a szüleimmel, azokon kívül, akiknek muszáj.
- Főzhetsz nekik - támasztom homlokomat vállára nevetve, miközben kicsit összeszedem magam, hogy aztán újult erővel induljak meg a ház felé. Muszáj volt pár másodperc szünetet tartani, mert bőrének érintése ajkaimon és illata valahogy egy olyan mederbe terelte volna ezt az egészet, ahova nem lett volna egészséges, főleg nem egy ilyen helyzetben. Mármint nem arról van itt szó, hogy ne dugnám meg nagyon szívesen a garázsban, de már így is eléggé megvárattuk őket. Nem kellene többet váratni őket, anyámat ismervén pedig főleg nem.
- Kedvesem, egy egész szint a tied, aminek az ablakain nem lát be senki. Remélem tudod, hogy ez mit jelent rád nézve…, a fürdőnadrág a legkisebb gondod - oldalra sandítva engedek meg magamnak egy szemtelen vigyort, de mielőtt válaszolhatna nyitom ki a kaput és kezdem el felhúzni a lépcsősoron. Rugalmas léptekkel haladok felfelé, miközben vállam felett pillantok le rá.
- Ne aggódj, apám kért a Hivataltól fordítót, minden szavadat érteni fogják, ahogy te is az övéiket - szorítok rá ujjaira bátorítóan, majd megtorpanok az ajtó előtt. - Készen állsz? - szinte választ sem várva nyitok be a házba, hogy azonnal megcsapjon az ismerős illat, az ismerős érzés maga. Elmosolyodva húzom kicsit beljebb Beliánt, majd csukom be az ajtót. Elengedem kezét, derekánál fogva húzom magamhoz, amikor meglátom felénk közeledő szüleimet hatalmas mosollyal arcukon, majd lassan hajolok le, hogy fülébe suttoghassak. - Minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szóval lány. Oké. Hihetetlenül megtévesztő, és simán el tudom róla képzelni, hogy számos olyan csínyt követett el az életében, amik miatt az itt híres, vagy inkább hírhedt Felagund professzor már régen felmondott volna. De nem, ő nem volt itt, emlékeznék rá. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy régebben nem úgy nézett ki, mint, ahogy most kinéz.
- Oh. Ezen azt hiszem, segíthetünk.
Mert ha kell, tudok én olyan arcot mutatni, amilyen a munkahelyemen is mutatok, és nem nagy változásokról van itt szó, csupán szemem zavart, kedves csillanása tűnik el, helyette nyílt, de szigorú lesz, határozott. Mosolyráncaim tovatűnnek, ajkaimon a játszi báj mintha ott se lett volna. Hirtelen, mintha egy másik ember lennék, a kisugárzásom is megváltozik, van benne valami határozott és tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy az ember egy kis fegyelemmel mennyi mindent képes elérni. Az egyik szemöldököm egy kicsit megemelem, de aztán vállat vonva lazulok el megint.
- Jogot tanulok, a tárgyalóteremben nem kedvelik a harsányakat.
Alapból én olyan voltam, mint amilyet az előbb mutattam neki, de amióta Richárddal élek, Benővel "barátkozom", Norina közelében vagyok, teljesen mássá váltam. Újra elkezdtem lazább lenni, újra elkezdtem emberivé válni. Tudom, hogy a minisztériumban töltött idő alatt nem feltétlenül én voltam a legkedvesebb ember a világon, de rá kellett jönnöm, hogy olykor lehetek egészen emberi is.
- Igazából a hivatalsegéd ottfelejtette a testületi ülés anyagát, amit fontos lenne, hogy átnézzen a közeljövőben történő változások miatt. Mivel elég vastag anyag, jobbnak láttam elhozni neki. A rokona vagy? Mert akkor itt hagyhatom végül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már épp elkönyvelte volna, hogy pontosan olyan cuki kis titkárnő félének való, aki néha megigazgatja a szoknyáját és ostobaságokat fecseg, mikor a kisugárzása megváltozik. Noha eddig úgy vélte, könnyedén ágyba csábíthatná, ha akarná, ez az új nő előtte kétségeket kelt benne ennek kapcsán. Arcáról nem lehet leolvasni semmit, csupán egy óvatos, félszeg mosoly árulkodik arról, hogy meg van elégedve ezzel az új látvánnyal.
- Ugyan már... Az a legfontosabb, hogy a szakmádban mindig önmagad légy - ő sem Hasfelmetsző Jack, amikor épp kicsinosít valakit egy pengeéles késsel, na és aztán? A maga stílusában kell mindenkinek érvényesülnie - az más kérdés, hogy egyes szituációkban némiképp módosulnia kell a viselkedésnek ahhoz, hogy célt érhessünk, ezért is nem pokróc a nap huszonnégy órájában Nairobi sem. Lehetne, mert minden feltétel adott hozzá, hogy úgy mondjam, mégsem teszi. A kedvesség lefárasztja, mert extra erőfeszítést igényel foglalkozni az emberekkel, de ilyen az élet. Ha mindenkit elküldene a bús picsába, aki a kaszinóban antipatikus neki, nem lennének ott vendégek.
- Az unokahúga - egy megnyerő mosollyal löki el magát, hogy aztán kinyújtsa egyébként teletetovált kezét. Ha eltekintünk attól, hogy nőként mennyire fiúsan öltözködik, be kell látnunk, a vonásai kimondottan szépek. Ha úgy vesszük, le sem tagadhatnák, hogy egy családfáról szakajtották őket Dominikkal. - Nairobi Jones. Természetesen odaadom neki, amint hazaér - mindig megfeledkezik róla, hogy Mester amolyan főmufti szerűség és már szóba került egy párszor, hogy egy kis ráhatással alpolgármester is lehetne. Mégsem kényszerítik ilyesmire Daróczy-t, így is igen közel vannak mindenféle információhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem szeretem kiadni magam.
Sokan jönnek, akik nem csak annyit mondanak, hogy a "polgármester úr vár", hanem egész anekdotát adnak elő arról, hogy miért is jöttek. Én a rövid mondatok híve vagyok, azoké, akik nem kötik az orromra a miérteket, mert nem akarom tudni. Én sem úgy jöttem ide, hogy azt mondjam, egy halott anya gyereke vagyok, aki a másik szülőjénél lakik, annál, aki még csak a nevére se vette, és akinek képtelen azt mondani: apa.
- Az én szakmámban úgy vélem, hogy az a legfontosabb, hogy jó és szakértő legyek. Egy ügyvéd, egy titkárnő, ők mindig sokadlagosak. Az, akit az előbb láttál is én vagyok, vagyis, amíg a minisztériumban dolgoztam, ilyen voltam.
Már tudok róla beszélni, már nem fáj. Akkor a bukás nagyon megviselt, mára rájöttem, hogy hálás vagyok azért, amiért nem ott vagyok, hanem Daróczy Konrád szolgálatában állok. Nagyon sokat fejlődtem itt, sokkal többet tanultam, mint az elmúlt évek alatt odaát és noha felmerült a kérdés, hogy a csinos kis "dr." megszerzése után maradok-e, nálam nem volt kérdéses egy pillanatig sem a dolog. Nem akarok visszamenni, nem akarok mást csinálni. Szeretem azt, ahol most vagyok, aki most vagyok. Úgy vélem, hogy remek emberek vesznek körül, és biztosított a folyamatos fejlődés is.
- Óóó, akkor Ruben gondolom a testvéred, ezért gondoltad, hogy én meg ő...
Nem tudom, hogy ki a srác, de gondolom akkor Adrián a rokonait fogadta be, mondjuk Lacika szempontjából ez egy jó döntés, fontos, hogy egy gyerek közel tudja a rokonait, hogy több szempontot ismerjen meg a világgal kapcsolatban. Szerencsés gyerek. És jobban megnézve a lányt, egyértelműen látszik, hogy szép vonásokkal rendelkezik, olyanokkal, mint Adrián, vagyis minden bizonnyal valóban rokonokról van szó. Milyen ostoba is vagyok! Pedig nagyon egyértelmű, hogy rokoni szálak fűzik őket össze.
- Hollóvölgyi Zsófia.
Fogadom el a kezét, és finoman szorítom meg. Igazán szép, ahogy így hosszan nézem őt, kedves a mosolya, és lenyűgözőek a szemei. Igen, a szemei kifejezetten igézőek, és én azon kapom magam, hogy elveszve bennük, ujjaim között tartom a kezét, így apró pírral az arcomon eresztem el, és nyújtom felé a barna borítékot.
- Minden benne van, a felnyitását ismeri, másnak nem nyílik ki, rokonnak sem. Fontos lenne, hogy hétfőre átnézze az aktuális ügyeket. Van benne egy meghívó is, hétfőn este hat órára. Lenne egy zártkörű, rendkívüli testületi ülés, amint mindenképpen meg kellene jelennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Táskámat szorongatva lépek be a mugliüzlet ajtaján. Nagyon rég láttam Nesztát. Azóta mindketten sokat változtunk. Kisgyerekek voltunk még, mikor barátok lettünk, ki tudja, megtaláljuk-e még a közös hangot. Annak viszont, hogy a találkozás ötlete felmerült, nagyon örültem. Régen nem hallottam a lány felől, csak nagy ritkán küldtünk baglyot egymásnak. Az ajtóban megállva körüljáratom a szemem barátnőm után kutatva. Azonban nem látom sehol, így feltételezve, hogy én voltam a gyorsabb, leülök egy két fős asztalhoz, hogy ott várjak tovább. A hozzám lépő fiatal pincérlánytól rendelek egy cappuccinot és egy brownie-t, majd visszafordulok az ajtó felé, hogy lássam, ha Neszta belép. Kezeim még mindig táskámra szorulnak. Torkomban is egy kisebb gombóc növekszik. Nincs sok okom izgulni, de ennyi idő után újra látni egy régi ismerőst... mindig nehéz. Jövőre azonban Neszta is a Bagolykőbe érkezik, így mindketten idejét láttuk a találkozásnak. Jobb így, mint a folyosón összefutni, vagy csak elmenni egymás mellett. Így viszont lesz alkalmunk mindent megtárgyalni, tulajdonképpen újra összeismerkedni.
Egyre izgatottabban várok, közben pedig kihozzák a rendelésem. Beleiszom a kávéba, és amint lenyalom a habot a számról, meg is látom a belépő Nesztát. Kissé hevesen pattanok fel, mert az asztalon kilöttyen az ital, de így legalább észrevesz a lány. A biztonság kedvéért intek is neki, hogy biztos megtaláljon. Mosolyogva köszöntöm, és mikor ideér hozzám, egy ölelést is kap tőlem. Leülök és rögtön túl is esem a sablon kérdéseken:
- Hogy vagy? Hogy telik a nyár? Hogy vannak a bátyáid? - ezeket a kérdéseket mindig muszájnak érzem megejteni, azonban a válaszokból már ki alakulhat egy jó kis beszélgetés. - Mióta nem láttuk egymást? Két éve? - kérdezek rá a dologra. Hátha ő jobban emlékszik, míg nekem nem jut eszembe mit csináltunk legutóbb mikor láttuk egymást. Arra sem, mikor volt ez az alaklom. - Hű, mennyi minden történt azóta! - reménykedem benne, hogy a beszélgetés nem fog sokszor megakadni, és nem azzal fogjuk tölteni a délutánt, hogy kínosan nézünk egymásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ez bizony így igaz - fúrtam a tekintetem a férfiéba mélyen. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy meg szeretné-e tudni előre a jövője egy részét, amelyet esetleg megálmodok majd. Idáig az álmaim sosem tévedtek, reméltem, hogy vele kapcsolatban csakis pozitív jövendöléseim lesznek a jövőjét illetően. Mindig is kedveltem őt, remek volt vele együtt dolgozni, és tök jól kijöttünk egymással. Emellett mindig számíthattam rá, szóval szó szerint igaz barátra leltem benne. Az ismeretségünk során folyton igyekeztem őt hasznos tanácsokkal ellátni, ami később a javára válhatott, ez pedig jó érzéssel töltött el.
- Ugyan, ez természetes! - viszonoztam egy széles mosollyal a barátom válaszát.
- Tyűűű, akkor elég sokáig itt maradsz! Ha még karácsonykor is itt leszel, akkor mindenképpen koccintanunk kell egy forralt borral! - ajánlottam fel neki az elszalaszthatatlan lehetőséget, bár elképzelhető volt, hogy jobb dolga is lesz ennél. Mindenesetre reménykedtem benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkánk, és a szeretet ünnepét is együtt ünnepelhetjük majd meg... legalábbis részben.
- Ez igen nemes szándék - válaszoltam neki komoly arccal, miután mesélt nekem a jövőbeli elgondolásairól.
- Én elsősorban a nagy társadalmi különbségeket törölném el, aztán átvenném a világuralmat, és helyreállítanám a rendet - vontam meg a vállam elgondolkodva, mókásan Nathaniel-re tekintve. A mondandóm első részét komolyan gondoltam, a másodiknál viccesre vettem a figurát, bár arra gondoltam, sok mindent kéne tenni ahhoz, hogy minden rendben menjen a világban. Illetve sose lesz tökéletes semmi sem, de azért bőven lenne mit javítani a jelenlegi helyzeten. Bár a legfőbb álmom az volt, hogy elismert, sikeres fényképész legyek, a fiú segítsége pedig rengeteget javított a renoménom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Legalább ezt is elmondhatja, a nő meg az asszonysutyorgóban – mert ilyen akkor is létezik, ha nem -, hogy rávette és bár hangot adott ellene, főleg közben, de valóban megtette. Még  a hétköznapi dolgokban sem az átlagos vonalat viszi, minden, ami kényelmes, csillog, nem pedig fodrozódik, ahogy előre halad benne és hideg, mert amikor a víz hideg, egyszerűen melegebbre cseréli a kádban. Itt nem fog pöccintésre semmi sem menni, így vagy megszokja, vagy vert hadseregként vonul vissza és szárad meg odakint, de a feladás még ebben az abszolút helyzetben sem lehetséges, hiszen hogyan is merülhetne fel, aki örökké azt hiszi, hogy győztes.
- De ez így szép. Sosem unatkozni – vagy micsoda. Nem mindig jó az a valami, de el kell most ettől tekinteni, mert javában nem a rosszban sántikál, iszapban, ahogy érzi, hogy a lába megint beljebb süpped és kihúzva azt, egy biztosabb pontra helyezi. Legalább a mélységtől nem tart, elég magas ahhoz, hogy ami a nőnek már-már kritikus lenne, abban ő még kellően kényelmesen nézelődik, nem mintha nem tudna valamelyest úszni, mert igazából nem nagyon tud, annyi a tudománya, hogy nem merül el és ha nagyon akarja, ki tudna odáig vergődni, ahonnan már sétálni kell. Nemigen mozdulnak beljebb, így ezt nem kell most kamatoztatnia. Ismét inkább lustán nyújtózik egyet, majd ereszti le karjait és figyel rá ismét.
- Bármely férfit be tudná csalni, de igen, nem tagadom – nem húzza ki magát, ellenben piszkosul szemtelen vigyort villant felé, már amennyi látszik abból, majd tűnik is el, hogy megrázza a fejét. – Nem, ezekre inkább nem is akarok figyelni. Elhoztál a koszos vízbe, hát szép – nem mintha nem lett volna már rosszabb, de ebbe nem is megy bele. Igen, valahogy sejti, hogy most direkt emelte ki, mennyire kellemes hely ez a tó és tiszta, meg bármi egyéb, és direkt nem adja meg azt, hogy ő itt most aztán olyan nyavalygásba és finnyáskodásba kezdene, hogy abból nem szedi ki semmi sem. Nem. Fintorgott befele jövet a szagra, mindenre, elég is volt.
- Senki, csak sejtem – von vállat, mert a dolgok hozzávágása, meg az érzékenyebb lelkek eddigi nyilatkozatai nem épp kedvenccé emelték őt, noha, nem is volt nagyon kérdés és kitétel sem, hogy az legyen. – Azért ne is túlozzunk. Én, mint szerethető? Hogyan? – szeretni lehet sokféleképpen, tény. Egy pillanat, pár óra, napok a viszonzatlan szerelemben és a többi. De hogy ezekre tényleg nem segít az, ahogy viselkedik. Szemét is forgatja jelenleg. – Sose mondtam, hogy nincsenek érzelmeim. Csak nem olyan, mint az átlag. Vagy látják, vagy nem, de nem rontom el. Ilyen vagyok – mert nemigen fogja felfogni, hogy vele bármi rossz van, bármi hibás, ha eddig jó volt, elfogadható és nem kellett több. Minek foglalkozna azzal, ki látja meg, ha nem szokása szomorúnak lenni, az örömöt meg nem kell titkolni. A harag felé viszont, nos, azt lehet senki se akarja látni inkább. Elengedi a dolgot, hiszen holnapra nem ő lesz a romantikus szerető és a lábaira bámul.
- De ha megcsiklandozom a talpad, rögtön fog. De rendben, szimuláljon a beteg – dob ismét rajta egy aprót, majd jóízűen nevet.
- A jó ég őrizzen annyi nőtől egyszerre az életemben. Kellene a fenének, plusz nem is jó mindenhonnan válogatni – mert nem minden tetszi az ő ízlésének, de egy akkora háremmel, meg nem török szultán ő, hogy ilyesmiket műveljen. Van, amikor sok napig amúgy se megy, keres egyet sem, vagy bármi. – Jaj mit művelsz – tartja, engedi, hogy mocorogni kezdjen, közben igyekszik nem eldőlni, de most jól jön, hogy az iszapba süllyedt a lábfeje, stabilabb. Ahogy végül elhelyezkedik, egy „ez most komoly?” pillantással figyeli, ahogy kiált és végül, ahogy kiadja az iramot. A fürdésből úgyis elég volt, hát meg is indul, nem kell neki kétszer mondani amúgy sem. Hosszú léptei lassabbak, de így sem kell sok, hogy végül kicsit neccesen, de kiegyensúlyozzon a partra vele, megállva a ruháik mellett.
- Ideértünk, hölgyem. Most már menni fog? – pillant le a lábaira, sőt, még combját finoman meg is paskolja, jelezve, hogy vajon működik-e annyira, hogy ettől leugorjon.
- Vidámpark? Oda sose járok – nem azért, mert nem vidám, hanem mert… nem. – Előbb együnk, aztán kitaláljuk. Itt az a bulis negyed is, az is elég vidám, nem? – azzal, ha leszállt ha nem, ő leül. Utóbbi esetben így kénytelen a másik kicsit az ölében ücsörögni, de ha eddig nem bánta.
- Amúgy se nagyon van ebben a retkes országban, akkor már láttam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vadul bólogatok, hiszen igaza van. Mellette sosem lehet unatkozni. Ő az az ember, akinek ha a közelébe kerülsz valami biztosan történik, és mindegy, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. A lényeg, hogy történjen, és mellette nem is rest megtörténni a minden is, mert mintha bevonzaná ezeket. Nem csoda hát, hogy lehetetlen a közelében unatkozni, még akkor is, hogyha csak egy egyszerű vacsorára indulunk, bár ha őszinték lennénk, akkor ez én aprócska fejemből pattant ki valamiért, nem pedig ő lepett meg engem. Lényegtelen, itt vagyunk, hisztizhet a víz miatt, amit sokkalta jobban élvezek, mint amit ki is mutatok, és valóban jól érzem magam. Fene sem gondolta volna, amikor elindultam otthonról, hogy ez lesz a vége, ráadásul mindezt Arionnal. Az élet tele van meglepetésekkel. Főleg mellette.
Mosolyogva figyelem arcának körvonalait, mivel ugye csak azt látom. Nagyon előttem van arca, miközben beszél a tó vizéről, szinte magam előtt látom az undort, ahogy kiejti a szavakat ajkain. - Ugyan, annyira nem rossz - mert biztos vagyok abban, hogy a nyomatékkal ellátott szavaim célt értek, és arról még nem is volt szó, hogy milyen emberi végtermékek kerültek már ebbe a tóba. Vagy maga az ember, mint végtermék, hiszen találtak már errefelé hullákat, talán magában a tóban is volt, ki tudja? De, csak hogy lássa mennyire aranyos vagyok, nem fejtegetem tovább a témát, egyszerűen elengedem.
- Úgy, ahogy a többi ember - nevetek fel halkan, még kezeimet is kitárom kicsit, de azonnal folytatom mondandómat. - Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ha valami jó, akkor, mintha direkt csinálnád, szinte már rögtön azon kezd el pörögni az agyad, hogy ez mennyire furcsa és kellemetlen. Várod a pillanatot, amikor végre a másik utánad dobhatja a cipőjét, nehogy meglássa azt, amit valamiért rejtegetsz mindenki elől - de én nem akarom és nem is tudom elfogadni azt, hogy ő valóban ilyen. Benne van a pakliban, hogy tévedek - sőt… -, és valóban ilyen, de amíg ez nem nyer bizonyosságot, addig igenis keresni fogom a kiskapukat, hogy megcáfolhassam őt magát. Mert mást aligha kellene. Mindenki elfogadja ilyennek, mindössze valamiért én vagyok olyan, hogy nekem tudnom kell az igazságot. Mindentől elvonatkoztatva is.
- Aaaaazt nem szabad! Az csalás! - kerekednek ki szemeim azonnal, pedig már csak a gondolatra kell elkezdenem nevetni, minek eredményeképpen kuncogok fel halkan. - Oké, akkor csak három nő, az még belefér? - teszem fel a kérdést, miközben akrobatikus mozdulattal kerülünk szembe egymással, le sem esek, és rögtön mutatom Arionnak az utat, hogy uccu neki, menjünk előre. Legnagyobb megdöbbenésemre indulunk meg valóban, és még abba az irányba is, ami Arionnak az előre, nem nekem, így lábaim kicsit erősebben kulcsolódnak a férfi dereka köré, amíg kiérünk. A kérdésre rázom meg a fejem, mert eddig fel sem tűnt, hogy mennyire fázok valójában, így Arion nyakához csúsztatom arcomat, amíg ő kényelembe helyezi magát, lábaimat kissé felhúzva várom, hogy földet érjen, majd azokat leengedve, meg sem mozdulok.
- Nagyon hideg van - lehelem szavaimat nyakába. - Te meg meleg vagy, szóval amíg eldöntjük merre tovább, addig melegen tarthatsz - közelebb araszolok hozzá, mintha ez még lehetséges lenne, erősebben préselem magamat hozzá, ahogy a lágy szellőt érzem meg bőrömön. Libabőrös leszek mindenhol, csoda, hogy fogaim nem koccannak össze, vagy még nem kékültem el teljesen. - Felőlem mehetünk oda is. Úgyis innék valami színes koktélt, még jól is esne, de előtte… - tényleg a legkisebb eltávolodással igyekszem megkaparintani a szatyrot, amiből a már kissé kihűlt pizza szeleteket turkálom ki. Az egyiket Arion felé nyújtom, míg a másikba már bele is harapok. A falat lenyelése után emelem fel fejemet, hogy a férfire nézhessek. - Remélem érzed mennyire különleges vagy, amiért vettem neked pizzát - jelentőségteljesen nézek rá, és a parton, ahol már fény is van, még láthatja is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mivel mostanra már minden néni és ifjú anyuka volt itt, akire a hónapban számítani lehet, nagyjából tudom, hogy mely könyvek nem lesznek megmozgatva, így reggel először azon polcok rendbetételével foglalatoskodom. Mivel a főnökasszonyom visszatért a szabadságból és a diákmunkások neki kellettek mára, hogy berendezzenek két termet is, így én tudok foglalkozni a könyvtárral. Az a legnagyobb baj, hogy figyelmetlenek, néha csak random helyekre tesznek be könyveket, máskor nem nézik át, hogy az adott példányok egy sorozat részei-e, máskor nem nézik a jelzeten azt, hogy szabadpolcos-e a könyv vagy sem.
Vagyis ilyenkor polcról polcra járva egyesével nézem át a könyveket, a jelzeteket, veszem ki és helyezem át a könyveket. Először csak az egyik asztalra gyűjtöm a rossz helyen lévőket, majd utána sorba teszem őket, aztán behelyezem és összerendezem a sorokat. Odafigyelek arra, hogy ne a negyedik rész legyen az első helyen és az önálló kötetek ne a sorozatok közé ékelődjenek be. Az ember azt hinné, hogy ez egy gyors munka, de igazából nem, olykor a bogolyfalvi állomány két órát is igényel, mire az én szintemnek is elfogadható lesz, és csak ezután következik a következő felvonás, vagyis az új könyvek besorolása, az állományi rendszerbe történő felvitele, a jelzetszámok felragasztása. Ők nem a polcokra kerülnek, hanem az új könyveknek kijelölt részre, szétválasztva, hogy felnőtt, ifjúsági vagy gyermekirodalomról, van-e szó. A délelőtt a pakolásé a délután a rögzítésé, a kettő között meg azért kiugrom majd ebédelni. Szépen elképzeltem mindent, ami a mai napban van.
A szakirodalom az első, oda ritkán jönnek be, így azzal gyorsan végére lehet érni, vagyis, amikor az események kezdenek érdekesebb fordulatot venni, ergo belép valaki a könyvtárba, én épp a létra tetején ülve rendezem a Stephen King könyveket, melyek éppen kettővel a fejmagasság felett foglalnak helyet, mégis jó rálátással vagyok az ajtóra.
- Helló, segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Sosem volt könyvtárba járós, mert diákként folyton bajszot és szemüveget rajzolt a tankönyvei illusztrációira, utána pedig arra se emlékezett néha, mi volt előtte nap, nemhogy mikorra van a határidő, így igazából itt ismerkedett meg a könyvtárral, amikor felfedezte. Mivel állapota sokszor köti ágyhoz, viszont annyi pénz nincs, amennyit könyvekre lehetne költeni, így tökéletes dolog a kölcsönzés. Beiratkozott, majd vissza-visszatért. A dátumokkal még mindig kicsit hadilábon képes állni, így inkább ügyes lett – vett egy naptárt és felfüggesztette az asztala fölé, gurba betűivel pedig bele-belejegyez mindent, ami fontos, illetve ugyanezt néha telefonjában is megteszi, így mindig szem előtt van minden. Most, hogy hazaért és még tanítás sincsen, összeszedte a köteteket és válla alá csapva készül visszavinni, út közben megejti a boltot és majd délután, amikor ejtőzik, megint valami sorokat búj. Néha kell ilyen is. Támadt pár ötlete még, félve gondol rá, hogy mégis hogy fog kinézni, amikor majd felveszik a kölcsönzős listájára, de aztán úgy van vele, nem érdekli. A „legrosszabbat” mindenki tudja, innentől pedig már csak felfelé visz minden, mégsem árt, ha mint akkor, most is kicsit rásegít. A cigarettáját a kukán elnyomva dobja bele, majd átvágva az úton, kényelmes léptekkel ér a könyvtárhoz, és nyit be. A hangra kapja oldalra a fejét, majd már indul is oda, csakhamar megleli a létre tetején ülő Lilit, aki épp rendezkedik. Nyugdíjas állásnak ő is simán szeretne ilyesmit művelni, könyveket pakolni, meg közöttük ücsörögni, még pár év és talán jöhet is.
- Szia! – áll meg, távolabb a létrától, mert így kényelmesebb felfele és neki is lefelé nézni. – Élvezed a magaslati levegőt? – ugyan már érzi, hogy vége a nyugalmas korszakának, még nem feszült pár apróbb vicchez, a nő pedig mindig kedves mosollyal fogadta, ez a tipikus ismeretség, amikor valahova valaki rendszeresen jár, csak Lili inkább abból ismeri, miket olvas.
- Igazából csak visszahoztam a múltkoriakat és jókat pakolsz, viszek is belőle. De igen, lehet hogy tudsz nekem segíteni… - kicsit lehalkítja magát, mintha szégyellős lenne, inkább csak az, hogy nem biztos megint. Aztán végül is, baj nem lehet belőle. A könyvek csak akkor ölnek ha polccal együtt dől a fejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Teljesen elbizonytalanodott. Amennyire eldöntötte, hogy megy és időt kért, úgy vált benne megint minden egy hatalmas kérdéssé, kell-e, szükséges-e, vagy…? Mindig elűzte, mindig arra jutott, hogy csak azt kell megnézni, mi történt akkor, amikor nem élt vele. Mi lett abból, aki elment egy nyaralásra és megtámadták. Mi lett abból, akinek annak idején semmi gondja nem volt, mert minden könnyedén ment, hogy aztán, amikor a jelenben valami történik, alig tudja kezelni vagy nehézkesen. Akinek, eleinte az ismerkedés is nehéz volt, pedig tudja, hogy könnyen vette, könnyen ment és most… most már könnyebb, de ehhez nem egy hónap kellett. Évek. És ezen van a hangsúly. Semmi sem a legjobb, van egy alap, aki vidám és szerethető, de mögötte ott a szorongás, a félelem, minden, amit ez a támadás a felszínre lökött, álmaiba invesztált. Amelytől most megint bizonytalan egy ajtóval szemben, hát még aki mögötte van. Pedig, felfigyelt arra, hogy megadta telefonszámát annak esetére talán, ha valami azonnali kellene, de itt még nem tartanak. Nem tudja, valaha fognak-e, ennek kell időt adni. Nagy levegő.
Bebújt, ahogy kéri, remegő ujjaival nyomja le a kilincset, majd már bent is van, halk kattanással csukódik be mögötte az ajtó. Kissé riadt kékjeivel keresi meg Riley sziluettjét, majd végül arcát és egyelőre az ajtótól nem messze áll meg.
- Jó napot – biccent felé, táskájának szíját babrálva lépked előre, majd kérdésére pillant el a kis készlet felé. Legszívesebben alkoholt mondana, mert úgy néz ki, eddig az az egyetlen, amely teljesen fel bírja oldani a nyelvét és lényét, de részegnek sem szeret lenni, nem is lenne idevaló, így végül bólint.
- Kávét szeretnék. Tej nélkül, két cukorral – azzal legalább már kényelmesebben érzi magát, csendben szemléli a rendelőt is, amelytől feszeng és amely sok dolgot húz fel benne. Talán túl mélyről is. Hol kellene majd kezdeni? Hol ér majd véget? Meddig tart? Mit kellene mondania? Mert lehet annyi minden van, hogy talán megijesztené a másikat.
- Hova ülhetek? – teljes tanácstalanság, felőle ácsoroghat is, ismeri ő a filmes, fekvős klisét, de arra most képtelen lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ha már a kviddicshez öreg vagyok, kell valami új hobbi. Hogy vagy?
Az igazság az, hogy nem bánom annyira, hogy nem kviddicsezhetnek már az iskolai bajnokságok felnőttek, mert igen kielégítő volt az utána lévő időszak a számomra, és bár mi jól letisztáztunk mindent, és fairplay játszottuk a játékot, mégis furcsa lett volna akár alatta, akár utána Henrikkel. Nekünk ez így volt tökéletes, és ha csak eszembe jut egy pillanatig is az az időszak, mosolyt csal az arcomra. Most is, mikor felmerül bennem a játék hiánya, ajkaimon a mosoly inkább neki szól, semmint a játéknak, vagy az érkezőnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök Beliánnak, mert de, nagyon is, csak ugye az ember az olyanoktól, amiket szeret, szélesebb mosolyra húzódik, így mondhatjuk, hogy ez a mostani 10% kviddics, 30% Belián és 60% Henrik mosoly. Nem rossz arányok, szerintem.
- Melyikeket szeretnéd?
Ha már itt vagyok fent, akkor egyszerűbb, ha mondja, hogy mit szeretne, és akkor azokkal együtt mászok le. Amit csak kér, összepakolom, és macskákat megszégyenítő ügyességgel lépkedek le a létráról, olyan ügyesen, hogy még a bugyim se villan ki menet közben. Nem kicsit vagyok ügyes szerintem is. A kért könyveket a kölcsönzőpultra teszem, majd a visszahozottakat elkérve kialakítok egy másik kupacot, de egyelőre még egyikkel se kezdem el a munkát. A fiókot kihúzva kikeresem Belián tasakját, amiben benne vannak a felvett adatai és a jelenleg nála lévő könyvek cédulái, ezt a visszahozott kupac tetejére helyezem, és csak ezek után fordulok oda hozzá, hogy a pult mögül kilépve, ujjaimat magam előtt összefonva, felpillantsak rá.
- Rendelkezz velem és a tudásommal.
Mert ha már legalább segíteni tudok, akkor úgy néz ki, hogy mégsem volt teljesen értelmetlen a nap. Jó, a pakolás is eléggé rendben van, de amit igazán szeretek, az az, ha bebejön valaki, és szüksége van arra, hogy elkalauzoljam, hogy megtalálja azt, amit keres, vagy, ha nincs, akkor megrendeljem neki. Így hát kíváncsian és tettrekészen figyelem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szegény fiú totál nem érti, hogy én miért vagyok ennyire megijedve. Legalábbis minden erre utal, ahogy tanácstalanul néz rám amikor szinte rohanok felé, meg ahogy visszakérdez. Tényleg nem úgy tűnik, mintha bármi baja lenne, szóval lassan megnyugszom, kifújom hosszan a levegőt, aztán mire észbekapok már a hintákban ülünk. Oké, eléggé megijedtem na.
- Csak azt láttam, hogy esel. Vagyis hát én úgy láttam, hogy esel. Vagyis hát én ezer százalék, hogy leestem volna, így meg se fordult a fejemben, hogy szándékosan így, szóval … na érted – magyarázkodok összevissza miközben a cipőmet bámulom zavaromban. Basszus, nem kéne magamból kiindulni. Mindenesetre igyekszik teljesen megnyugtatni a srác, bólintok is egyet jelezve, hogy oké, értem, elhiszem, semmi baja, de tényleg.
- Igazán megtisztelő – nézek végre rá egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon. Csak nekem tartogatta ezt a szuperhős landolást, ez tök kedves. – Bocs, hogy így elrontottam akkor a műsort.
Minimum egy tapsviharral kellett volna fogadnom, nem pedig falfehér arcú enyhe pánikrohammal. Azt, hogy lányokkal nem jön ide nem is kommentálom. Nem is kezdek el azon agyalni, hogy akkor vajon hova mehet velük, már ha lányokkal akar menni akárhova is. Tökre semmi közöm nincsen hozzá, kíváncsiskodni nem igazán szeretek, és nem is igazán illik.
– Most szerencsénk van, ilyenkor nem szoktak kinn lenni a szülők a kicsikkel. Már egész jól tudom, hogy mikor érdemes jönni. Este például nem. Azt hihetnéd pedig, hogy igen, hisz a pöttömök már alszanak, de hidd el, hogy jobban jársz ha nem jössz erre. Nem túl bizalomgerjesztő népek járnak erre akkor – osztom meg vele a felfedezésem. Nem magyarázom el, hogy ezek mind a kocogásaimnak köszönhető, nem úgy volt az, hogy én direkt ide indultam, egyszerűen errefele futottam mindenféle időpontokban.
- Hogyne lennél nagy kviddicses! Csak viszonyítsd magad hozzám és tessék, te olimpiai bajnok vagy! – van egyáltalán olimpia a mágusoknál? Vagy valami más néven hívják ezt? Mindegy, remélhetőleg érteni fogja, hogy ő profi hozzám képest. Előbb ülök fel egy thesztrálra, mint egy seprűre annyi szent. Éppen javában ezt képzelem el, hogy milyen klassz lenne már, amikor hirtelen visszakérdez.
- Velem? Persze. Tudod nem igazán szeretem a kastély zártságát sok esetben, meg néha klassz csak úgy ellenni valahol. Ahol simán viselkedhetek úgy, mint egy gyerek – vonok vállat vigyorogva. És hogy be is mutassam, hogy én bizony gyerek vagyok a javában jobban meg is lököm magam a hintán. – Szerintem ebből nem lehet kinőni, vagy megunni. És téged mi hajtott a mászóka tetejére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Zavartan mosolyogva figyelem, ahogy felnevet. Nem rosszalló nevetés ez, inkább jókedvű, így én is elhiszem, hogy nem mondtam rosszat. Valóban, külső szemmel aranyos lehet, azonban, ha velem csinálná, bármennyire cuki is, lehet én sem boldogan szaladgálnék a macska után, hogy visszaszerezzem az ellopott zoknijaimat. Biztos nagyon jó szórakozást nyújtanék az iskola falai között mászkálóknak, de én akkor sem élvezném, szóval teljesen megértem Marcit is. Halvány mosolyt eresztek meg felé, bólintok is, mert persze, most, hogy jobban belegondoltam a dolgokba, megértem, hogy bosszantó is lehet.
- Akkor már tudom mivel lepjelek meg… mondjuk úgy, hogy mindig. Zoknit kapsz - kuncogok fel halkan. Ha már ennyire tovább vittük a témát, egyértelművé válik, hogy nem ez az első olyan alkalom, ahol Matild ilyen cserfes módjára lopkodja el Marci zoknijait, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem is az utolsó. Ha ennyire örömét leli benne, akkor nagyon nehezen szoktatsz le erről egy állatot, nem? Nem tudhatom, soha nem volt háziállatom, de az még nekem is világos, hogy a cicákkal soha nem egyszerű, elég öntörvényű állatok, és ha egyszer megkedvelnek egy tevékenységet, akkor sok sikert, hogy megmutasd nekik, mennyire nem jó muri. Szegény Marci.
- Akkor nagyon szívesen segítek! - váltja fel zavaromat azonnal a lelkesedés. Kedves tőle, hogy elhív magával, pedig eddig mindössze, ha pár szót váltottunk. És mégis… melegséget érzek belül, boldogsággal keverve, amiért sikerült nem elrontanom, és tudom, hogy apa és Teó is büszkék rám, amiért megpróbáltam és sikerült. Én is büszke vagyok, így szinte ugrálva követem Marcit, aki éppen pont megláthatja, mivel hátra fordul. Széles mosollyal érkezem mellé, kezemet hátam mögé dugva kulcsolom össze ujjaimat egymással.
- Kedves tőled, hogy elhívtál magaddal. Tényleg köszönöm - mosolyodom el halványan, de kékjeim a padlót fürkészik. - Valahogy majd meghálálom - másik oldalamon tűrök el egy rövidebb lila tincset arcom elől, hogy folytathassam a sétát, amikor ráeszmélek, hogy így aligha leszek nagy segítség a fiúnak, szóval hirtelen - talán túl hirtelen - kapom fel a fejemet és kezdem el fürkészni azonnal a folyosót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni - cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jobban belegondolva mondjuk mégsem fogok ilyen hangot kiadni. Inkább szólok majd Masának, hogy ilyenre készülök és akkor majd ő lesz a narrátor, ő majd kiad olyan hangokat, amilyeneket akar, én meg majd igyekszem a feladatra koncentrálni és nem a hasamat fogni a röhögéstől.
- Inkább valami komikusnak menj akkor szerintem – jutok el erre a következtetésre némi töprengés után. Klassz kis előadás volt, de inkább tényleg valami paródiában tudnám elképzelni a lányt. Vicces jelenetekkel, szövegekkel, mindennel. Jó, a brazil szappanoperák világában is megállná a helyét, ez alapján a kis előadás alapján legalábbis lazán.
- Oké – biccentek egyet megnyugodva. Nem bántotta őt Bence, semmilyen módon sem. Akkor jó. Egy szakítás sehogy sem szép vagy kellemes, tehát nyilván sérül benne az egyik vagy akár mindkét fél, de Masában nagy kár nem keletkezett. És vagyok annyira részrehajló, hogy ez érdekeljen egyedül. Jó, egy picit azért Bence is, de Masával sokkal jobb a kapcsolatom, szóval ez belefér, nem?
- Na jó, akkor más megközelítés: hogy lettél te egyáltalán prefektus? – váltok át újra vigyorgásba. Tiszta sor, hogy elveszik tőle a jelvényt a hallottak alapján. De eddig sem volt szent életű a levitás, szóval, na mindegy. Kicsit tompán jut el hozzám a folytatás, ugyanis kifele bámulok az ablakon, egy virágszirmot követve végig tekintetemmel.
- Béla? Ja. Hát. Nem tudom – hű milyen összeszedett vagyok. Most újra végigpörgetem magamban azt az esetet, amikor nem fagytam le annyira, amikor igyekeztem megvédeni Masát. Nagyon hasznos volt, ha nem ő lett volna ott akkor, ki tudja hogy haladtam volna-e ennyit a javulás útján. – De, én ... veled is szeretnék többet lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jó lenne nekünk egy hasonló hely, de itt, az iskola területén nehezen leltünk eddig olyat, a szobánkon kívül, amit úgymond tényleg csak mi használnánk. Gondoltam arra, hogy mondjuk gyakorlásnak, mágiával valami tákolmányt emelek, hátha, de sem a saját, sem pajtásom életét nem untam meg, így aztán kitartóan kutatok mindig. Aztán lesz ami lesz, igazából itt is nagyszerűen el tudunk játszani valamely társassal, vagy csak simán chill és dumálunk, de ugye, tuti valaki nevetgélne mászna ide, mert itt szoktak smárolni és jól kinéznek minket aztán. Előre fintorgok erre az egész jelentre, pedig nem is történt meg, plusz semmi bajom sem a lányokkal, sem pedig a csókkal, csak inkább a helyzet „kínossága” az, amely kicsit fura. Mert nem vagyunk elsőévesek, minek játszunk olyan vacakokkal – szerintük. Én már elfogadtam, hogy nem vagyok átlag, szóval, lógva lehet hagyni, köszönöm. Épp elkapom Petya lendülésének utolsó mozzanatát, amikor abból lép felém és kezét érzem vállamon, amely mosolyt csal a fintor helyébe, bólintok hát.
-Igazad van. De nem hiszem, hogy egyszerű lenne. Ugye nem tudunk itt ülni mindig – mert így is látni rajzocskákat a falon, még ha a tipikus, városi graffitik egyikét sem, vagy épp cigicsikkek, azokat lent láttam a földön, legalább kipöckölik, semmi olyat. Vagy tök rendesek és összepakolnak maguk után.
- Huh hát... Sok mindent. Isznak, cigiznek, smárolnak és a többi. Egyszerűbb csendes helyen, ide lehet egy prefi se jár ki – vonok vállat. Vagy kijárnak ők is mulatni, ez már csak ilyen. Helyezkedek kicsit, nem akarok semmibe se belenyúlni, óvatos vagyok. Épp az egyik nasit bontanám ki, amikor Petya sutyorgását hallom meg. Pislog fordulok oda, időm nincs közelebb menni, de látom.
- Azta.. Mi.. – és ennyi, Petya felsikolt, belőlem is kivált egy meglepett kiáltást. A mókus előugrik, ott sincs, engem jobban Petya hangoskodása riasztott meg, az a kis állat meg ma miattunk nem alszik. Észre se vettem, hogy a karomra markolt, mert annyira a mókus pontjára nézek meredten, majd elnevetem magam, hamar csatlakozik hozzám ő is.
- Erre én se. Azt hittem, kisegér – nem félek én attól sem, csak ha nagyon bambulok és hitetlen, akkor zavar meg. Petya is megnyuszik végül.
- Ahh, miket – nézek az ellátmányunkra. Van mit. – Hoztam egy rakat sós rágcsát, innivalót hozzá. Van cukorka is, de savanyú – tekintve, hogy nem eszek édességet, mert nem szeretem. – Illetve anya küldött egy kártya alapú társast. Megnézzük? – pakolok is ki, minek csak beszéljek róla ugyebár. Innen nézek fel rá.
- Vágom, akkor csak a szokásos pletykahad – legyintek egyet, semmi különös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Mindig nagy erőfeszítésembe kerül, hogy rávegyem magam erre. Viszont amikor sikerül, a virágbolt legnagyobb csokrát csináltatom meg, nagyi kedvenceivel, hogy kicseréljem az előzőt.  Most is tudom, nem én voltam ma az első látogatója. A torkom ugyanúgy elszorul, ahogy a sírkövet nézem, talán pár könnycsepp is kicsordul, amit gyorsan el is tűntetek. Valahol még mindig nem tudom ezt felfogni, megérteni. Valahol még mindig várom, hogy felbukkanjon, vagy a kúriában - én már csak így hívom, mióta nekem (is) kell takarítanom - megérezzem a jellegzetes süti illatot, vagy a csodakaja illatát, amitől nyál szökött a számba, és aminek titkát magával vitte a sírba.
Rendezgetek, hisz erős volt a szél, és ha már ki sikerült jönnöm, nem esik nehezemre némivel több időt eltölteni itt. Sok mindent mondanék, mégse tudom rávenni magam, hogy megszólaljak, még ha attól könnyebb lenne is.
- Így ni - összerezzenek, mikor egy ráncos kezet látok, és le is sápadok egy pillanat alatt, de aztán kifújom a levegőt, mikor konstatálom, csak az utca végén lakó néni segít nekem.
- A nagyanyád kivételes ember volt - halkan beszél, de semmi olyat nem mond, amit eddig ne tudtam volna magamtól, mégis... most megint elgondolkodok azon, hogy mégis hogy csinálta, hogy ennyien szeretik.
- Köszönöm, még nem igazán sikerült belejönnöm - utalok itt a díszek rendezgetésére, de hálás mosolyt küldök a néni felé.
- Óóó kedvesem, szívből kívánom, hogy sose kelljen rutint szerezned - még a felkarom is megsimogatja, amit majdnem elrántok, de sikerül időben észbe kapnom. Aztán magamra hagy, itt... egyedül. Nézem a nagyi fotólyát.. mosolyog, pedig elvileg már akkor sem volt jól, mikor ez a kép készült. És máig nem tudom, hogy tudta ezt elrejteni előlünk... hogy nem láttunk semmit.