Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eléggé meglepő döntés a vezetőség részéről prefektusnak kinevezni, ám valahol ésszerű is, hisz ő elég idős ahhoz, hogy egyengesse a kisebbek útját és mestertanoncként, kevesebb órával, jobban rá is ér. Mégis… Zétény, mint prefektus. Még egy dolog, amit fel kellett dolgoznom, miután meghallottam. Egészen elszoktam attól, hogy egyáltalán a kastélyban van és újra iskolába jár, most pedig ott fog csillogni a prefektusi jelvény a mellkasán. Ha diák lennék még talán direkt ki is szöknék hozzá, hogy feldobjam az unalmas járőrözéssel töltött éjszakáit, de ugye nem vagyok. Elmúltak azok az idők, mikor különböző helyeken bukkanhattam rá, amik először nem is kicsi bosszúságot okoztak, elvégre nem is kedveltem a srácot, másrészt rellonosként tartottam tőle. Egyikünk sem gondolta volna, hogy tíz év után majd együtt fogunk vodkázni és mindkettőnknek gyereke lesz. Ja igen, merthogy ezt a témát próbálom nagyon keservesen bénán elkerülni.
- Semmit nem akarok mondani. Nem történt semmi, csak nem szeretném, ha megismétlődne, ami hat éve történt – nem nézek rá. A nadrágomon lévő gyűrődéseket kezdem el piszkálni, egyik kezemben pedig még mindig szorongatom az üveget. - Lehet, hogy akkor nem tudtad, de most elmondom megint, hogy megértsd, bármiben melléd állok. De ha még egyszer el mersz tűnni, szó nélkül, akkor rajtad Merlin se fog segíteni. Azt is megbánod majd, hogy megismertél – csak az utolsó szavaknál pillantok fel rá, tekintetét keresem, hogy lássa komolyan gondolok mindent, hiába mondtam már el neki, hiába tudja. Nem akarom, hogy megint ez történjen. Szükségem van rá és neki is rám. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer ilyen mélypontra kerüljön a kapcsolatunk. - Csak… Csak szólj róla legalább – ezzel pedig meghúzom az eddig szorongatott üveget és visszadőlök a kanapé karfájának. Tekintetem a plafonra siklik, szabad kezem egyre forrósodó homlokomra csúsztatom, ajkaim felfelé görbülnek, ahogy eszembe jut egy emlék. - Emlékszel, mikor Madagaszkáron voltunk? És akkor is valami bajom volt… Őszintén, te emlékszel bármilyen alkalomra, amikor nem az én lelkem ápoltuk? Merlinre, mindig valami bajom volt. Szinte már rossz visszagondolni rá. Tudod mi nem rossz viszont? Ez a vodka. De tényleg – témáról témára ugrálok, fel sem fogom teljesen a számon kiejtett szavakat, csak mondom a magamét. A plafonra szegezett szemeim időközben lecsukódnak, az üveget tartó kezemmel gesztikulálok a mondandóm mellé. Testem átjárja a melegség, amihez nem vagyok hozzászokva, hiszen az alkoholhoz sem vagyok hozzászokva. Kezd beütni az alkohol, ami az egymásba mosódó szavaimon is hallatszik. - Egyébként most így… Mihez akarsz kezdeni? Fotózásból fogsz megélni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kénytelen elmosolyodni ezen a kijelentésen, mert hát mi tagadás, maga is ezt kívánja. Egyébiránt nem tart attól, hogy a férfi ne volna képes olyan anyagot beadni, akár ötszáz oldalban is, amitől leesik az álla, sőt, megkockáztatja két mondatban is tudna minőségit rittyenteni. A mennyiségi korlátozás csupán elrettentés, hogy a komolytalanabbak meg se próbálják pazarolni Jules idejét, ami egyébként roppant drága a maga nemében.
- Ha arról van szó, nincs kifogásom az átcsoportosítás ellen, viszont bármennyire is legyen fájdalmas kimondanom, sajnos van jóval égetőbb szükséglet is a tanodában, illetve remélem, hogy nem sértelek meg, de valószínűleg nem a mitológiák és vallások lesz a diákok legfontosabb tárgya a későbbiekre nézve - könyörtelen teremtés, annyi szent, azonban szavai mögött nem bújik meg sem rossz szándék, sem lekicsinylés. András is beláthatja, hogy a bájitaltan, a bűbájtan, de akár a gyógynövénytan vagy a káros szerek ismerete jóval fontosabb és előbbre való, mint néhány kultúra megismerése. Persze nem állítható, hogy nem szükséges a megfelelő világnézet és a tájékozottság kialakulásához ezek ismerete, de sokan csak azért ülik végig ezt az alapképzést, hogy elmondhassák, megvan. Inkább azt tartaná fontosnak, hogy azokat a diákokat, akik behatóbban kívánják tanulmányozni e témakört, azoknak lehetőséget biztosítson tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, esetlegesen külföldi útra.
- Nem tartom magam vallásosnak és nem igazán hiszek ezekben a földöntúli dolgokban. Azt hiszem jóval radikálisabbak a nézeteim, mint azt a te jó lelked elbírná, így nem mélyednék bele - elmosolyodva kortyol bele kávéjába, mert tényleg így gondolja. Nem utálja a hívőket, nem ítéli el őket, azonban a vallásokat, mint olyanokat, sokkal inkább tartja eszköznek, semmint az átszellemülés egy mélyebb formájának. A legtöbb szenvedést és háborút a kapzsiságon túlmenően ezek a nézetbeli, hitbeli ellentétek okozták, így ha teheti, kerül bármilyen gyülekezetet vagy egyházat. Hangozzék bármily egoistán, ő Julianne Morticia Ainsley-ben hisz: jószerével az egyetlen emberben, akiben nem kell majd csalódnia. - Ettől függetlenül értem, hogy mit szeretnél mondani és jó dolognak tartom, fontos, hogy a diákok szabad akaratukból ismerhessék meg ezeket és dönthessenek valamelyik mellett, ha úgy hozza az élet - amíg senkire sincs semmi ráerőltetve, felőle aztán istenszobrokkal is telepakolhatja az egész tanodát, feltéve, hogy azt VZR vagy Anton engedélyezi. Egy a lényeg: a szabad választás joga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ejnye-bejnye, ilyesmikre nem szabad gondolni – mondta, de a szemei és vigyora másról árulkodtak. Valójában jól szórakozott azon, hogy Lin mennyire ellenségesen áll hozzá a többiekhez, vagy legalábbis mennyire igény lenne arra, hogy valami őrültséget műveljen. Mert nem gondolta volna, hogy csak úgy semmi indok nélkül lilára színezte volna bárki haját, de pontosan olyannak ismerte a másik lányt, aki mindezt kedvtelésből viszont szíves örömest megteszi. Csak mert csak, ugyebár. Hogy ne legyen olyan unalmas az élet.
- Művészekből a sok soha nem elég. – Legalább nem értette félre szavait és poénnak vette, ez jó volt. Gyakran esett meg a barnával, hogy nem egészen az ment át, amit ő igazából gondolt és ezért megbántott másokat. Nem szánt szándékkal, csak egész egyszerűen rosszul választotta meg a szavait. De biztos volt benne, hogy a szőkének nem kell majd hivatásos rongálónak állnia, mert a legrosszabb esetben is festőként simán megélhetne, ha mégsem jön be a boszorkány lét.
- Igen, biztosan. – Komoly arccal bólogatott, mintha legalább értené, hogy miről van szó. Még csak megtippelni sem tudta volna, hogy ez mégis milyen nyelven volt, de inkább nem is kísérletezett vele, még a végén felsült volna. Ő ugyan hajlamos volt félig németül beszélni, de ez nem tette immunissá arra, ha valaki más keverte a nyelveket. De barátnője arcáról midnen érzelmet le tudott olvasni, nem volt szüksége arra, hogy értse amit mondd. Igazán lenyűgözöttnek tűnt, aki rácsodálkozik, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Nem tűnt ijedtnek, inkább csak csodálkozónak.
- Azt hiszem nem leszek sárkány szelídítő, de ha gondolod még mutathatok valami hasonlót. – Egészen felbátorodott előző sikerén. Az aprócska láng mintha feltüzelte volna belülről, hirtelen elkapta a lelkesedés és a tenni akarás. Ki akarta próbálni, mi mindenre képes még, nem foglalkozott azzal, hogy esetleg felgyújthatja magát, Lint, a padot vagy az egész iskolát.
- Figyelj, én tényleg veled vagyok, de azért meg kell húzni a határokat valahol. – Tudta jól, hogy háztársa is tisztában volt azzal, hogy jelen pillanatban Sárinak van igaza és ha nem akarja kockáztatni már az első évben a megítélését, akkor jobb ha nem csinál ilyeneket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A helyzet az, hogy én nem akartam Márkónak megfelelni már. Volt idő, amikor nagyon tepertem ezért, de mire célt értem a nagyon ingoványos, vagy éppen rögös úton, már teljesen mindegy volt. Most, hogy már nagyjából elviseltük egymást, meg már teljesen mindegy, hiszen nem vagyok a húgával, így nem is érdekli vélhetően, hogy mi van velem vagy, bármi ilyen. Attól függetlenül, hogy szobatársak vagyunk, szerintem most vagyunk a legközelebb egymáshoz valaha, pedig nem mondanám, hogy a legjobb haverok vagyunk. Általában ő a könyveket bújja, én telefonozok, vagy tabletezek, és ha muszáj, akkor tanulok, legalábbis ha egy légtérben vagyunk. Ő, ha éppen nem prefektusozik, vagy a könyvtárban van, akkor tanul, vagy valami ahhoz kapcsolódó dolgot csinál. Jó, talán ez így előítélet, hiszen nem régóta vagyunk szobatársak és biztos Karcsival is elég sokat van. Nem igazán figyelem, hogy jól szórom-e az unikornisszarvat, de két dologban vagyok biztos: az egyik, hogy szerintem elég mélyről szóltam, a másik pedig a huzat. Tisztán látszott, hogy meglegyintette valami szellő az egészet, mert nem szállt volna el másfél méterre az egész apró szemű őrlemény.
- Benya? Höh – mosolyodom el, miközben ő mérgelődik. Ez egy hülye főzet, ő meg annak sem tud örülni, hogy nem ölünk meg ezzel valamit, vagy valakit. – Huzat van, vagy valami. Elfújta a szellő… nem láttad Márkó? – vonok vállat, miközben látom, hogy zavarja valami. Gondolom az, hogy… igen, kell még szarvőrlemény. – Hozok valahonnan – mondom, majd éppen indulnék, amikor elmondja, hogy már elkéstem a figyelmeztetéssel. Visszafordulok, elhúzom a számat és széttárom a kezemet.
- Bocs, nem figyellek titeket, és a naptáramban sem vagytok mindig benne – tény, hogy nagyon élem az online naptárat és minden baromsággal teleírom. De nem vagyok ott Karola és Márkó mellett minden percben, hogy mindenről tudjak. – Nem itattam le, alig ivott valamit, és jól érezte magát. Egészen a rellonos cukorkáig… akkor kicsit elvadult, az vicces volt. De ez most mindegy. Bujkált előled, ami továbbra is fura nekem, van valami gond? – próbálok barátkozni, és kedves lenni, hátha tudok tenni az érdekében. Még hálás is lehetne azért, hogy próbáltam őt védeni, persze nem akarom neki elmondani. Ahogy a csókot sem, szerintem csak heves a kicsike és túltolta az egészet, Amúgy is megbánta, és én próbáltam magam tartani, mert nem sok kellett, hogy elrontsak egy jó románcot. De győzött a józan eszem, amióta széttépték a lelkem és újra egyben van, óvatosabb vagyok mindennel és mindenkivel. Közben elmegyek egy kis szarvdarabért, és a mozsárban őrölni kezdem, amennyire csak tudom igyekezve, hátha kihozhatunk még a bájitalból egy értékelhető valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem értem, hogy miért hiszi mindenki, hogyha az ember húsz évesen elvesz egy tizenhét évest akarata ellenére, akkor majd az lesz a fő életcélja, hogy megcsalja. Mondjuk nyilván, akinek van egy kis esze és nincs tartása, ezt teszi, de én eleve rendelkezem két hátránnyal is, sőt hárommal: nem vinne rá a lélek, van tartásom, és hogy, hogy nem, de beleszerettem Editbe. Mármint tényleg, tudom, hogy szeretem őt, még ha nem is mondom ki, még ha nem is mutatom ki. Nem, ez nem jelenti azt, hogy egy alpári gyökér vagyok vele, mert nem, de eszemben sincs játszani Rómeót, és hülyét csinálni magamból végigszerenádozni a Macskabagoly utcát. Azt meghagyom a nagyhangúaknak. De vannak gesztusaim, csak mivel nálunk eléggé felborult a sorrend, nem tudok mit csinálni, amúgy se volt meg bennem ez az érzés sosem. Szóval tanulok én is. És kérhetnék tanácsot a két bátyámtól, nyilván, két teljesen más jellemmel, más udvarlási formával, de nem tudom, hogy melyik adna hasznosat, az amelyik hazacipelt egy részeg nőt, üvöltözött vele, majd feleségül vette, vagy azt, amelyik a testvérünk halála után az első szembejövő nővel bejárta a világot, aztán feleségül vette. Így belegondolva nem is lógok ki annyira a sorból azzal, ami Edit és köztem van. Funny. De nem.
- Nem. És igen, tud róla, hogy most itt vagyok, veled. Ő is licitált valakire.
Mondta is, hogy kire, de, hogy aztán megnyerte-e, azt nem tudom, remélem, hogy igen, mert úgy igazságos a buli, ha mind a ketten élvezhetjük kicsit a rahedli pénz elszórását. Nem, nem ilyen lesz a felnőtt életünk, a házasságunk, de most még egyrészt gyerekek vagyunk, másrészt még nem is élünk házas életet, de ugye erről is hallgatunk, mint a sír.
- Én...
Megismételném, de abban a pillanatban felemeli a mutatóujját, ép pedig elhallgatva nézem őt, leginkább a kezét, hogy tudjam, melyik az a pillanat, amikor be kell csuknom a szemem, hogy ne menjen bele ital, mert le fog önteni, ebben az egyben biztos vagyok, és valljuk be, meg is érdemlem, hogy így történjen.
- Nem szeretem az egyszerű megoldásokat.
Fejezem be végül a félbemaradt mondatot, igaz másként, mint terveztem, de teljes nyugalommal, végül is, ez történt, úgy gondoltam, hogy ez látványos. Hát az lett, főleg, ha Bözsi néni rájön, hogy én dézsmáltam meg a virágait, és szétver rajtam pár dolgot. Jó dolog is kamasznak lenni.
- Én köszönöm, hogy ennek ellenére eljöttél. Szóval ez egyfajta búcsú, lezárom a korábbi érzéseimet, a múltamat, és veled kezdtem, mert veled kezdődött minden.
Milyen nevetséges nem? Évek óta vannak fontosabb lányok az életemben, mégsem tudja egyik sem, hogy az. De elmondom nekik, és elköszönök tőlük. Furcsán raktak össze, látszik, hogy késői és nem tervezett gyerek vagyok. Semmit sem tudok normálisan intézni.
- Viszont, nem szeretném rabolni az időtöket Zlatannal, gondolom már vár, és nem tetszik neki, hogy itt vagy, szóval, ha szeretnél elmenni, megértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem feleltem a kérdésére, mert nem akartam tovább feszegetni a témát, hogy aztán újabb félreértés legyen belőle, és újabb vita. Amúgy sem értettem még saját magamat sem, csak azt tudtam, hogy bennem is volt némi sérelem. A problémák átbeszélése után végre úgy tűnt, hogy újra tudunk normálisan beszélgetni egymással, a korábbiakat figyelembe véve eszem ágában sem állt neki tanácsot adni, inkább csak hangosan ötleteltem, bízva abban, hogy talán a fiú is megragadja valamely ötlet fonalát, s talán végre valamihez majd kedvet kap.
- Személyesen nem, de olvastam már a történeteiről - jegyeztem meg nevetve, hisz tudtam, hogy egy kitalált figura, meg azt is hallottam róla, hogy mugli filmek szereplője, bár soha nem láttam még egy mozit sem. Ellenben egy rajzot már láttam az illetőről egy képregényben. - Igen, azzal kergeti el az ellenségeit - jót nevettem, Márk utalását annyira nem értettem, de ez talán abban a percben nem is számított, hisz végre újra együtt nevettünk valamin, ami meg jó dolog.  - Nőket mi? Felejtsd csak el, maradj a kincseknél - oldalba bökését hasonló mozdulattal viszonoztam, s még mindig azon nevettem, hogy vajon milyen is lenne Márk Indiana Jonesként. Ő közben közelebb húzott magához, ami nem volt ellenemre, én is átkaroltam őt, s úgy sétáltunk tovább a folyosón. - Ki nem hagynék egy ilyen izgalmas utazást. Még az is lehet, hogy én is kincsvadász leszek, most nagy kedvet kaptam hozzá. Van Indiana Jonesnak női megfelelője is? - egy pillanat erejéig hangosan elgondolkodtam, ő közben befordult velem a folyosón egy másikra, s így folytatódott tovább a járőrözésünk. Nem, mintha annyira a feladatunkra koncentráltunk volna, én például nem voltam túl figyelmes, így nekem nem tűnt fel az sem, hogy a folyosó végén valaki mozgolódott.  - Extrém sportot? Milyen extrém sportra gondoltál? - egy pillanatra fel is vontam a szemöldököm, mert el nem tudtam képzelni azt, hogy a kviddicsen kívül miféle extrém sportra gondolhat. Nekem már az is annak számított, félve néztem végig a legutóbbi meccsüket is.  
- Amúgy, ha tényleg valami nyugis munkát szeretnél, akkor még mindig ott van a tanítás, szerintem jó tanár lennél - jegyeztem meg, mert Márkot simán el tudtam képzelni, amint diákoknak magyaráz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Remek kérdés, hogy miért Jules érkezik tanulmányi kirándulást szervezni a rezervátumba, mikor egyébként a hely vezetője a Sárkánytan tanárnő... De közben mégis teljes mértékben logikus. Merthogy a gyerekek utaztatása, illetve elszállásolása sem utolsó kérdés. Az egész romániai kiruccanásnak csupán egy eleme lesz, hogy élőben láthatnak bestiákat, meg fognak látogatni egyéb híres helyszíneket is, ebből kifolyólag csoportos kedvezményt kell szereznie. Nem várhatja el, hogy mindenféle térítéstől mentesen jöhessenek, azonban annyi pénze soha nem lesz a Bagolykőnek, hogy teljes áron álljon egy ilyen utazást diákjai számára - főleg akkor, ha ezt igen nagy tömegben teszik.
Szándékosan egy nappal korábban érkezett, hogy egy picit kikapcsolódhasson az országban, úgyhogy azon túl, hogy kialudta magát, várost nézett és kirándult is egyet, így ma frissen és üdén kelt azzal a szándékkal, hogy megbeszéli a kirándulás időpontját, ennek útvonalát a rezervátumon belül, illetve mindezek után a költségeket. Őszintén szólva a nőre számít, tekintve, hogy ez lenne logikus, viszont megérkezvén Jason Payne-hez irányítják, ami egy óvatos mosoly mellett némi szemöldökemelkedést is eredményez. Nocsak. Ki ne hallotta volna a róluk terjengő pletykákat, vagy éppen ki ne ismerné ezt a hatalmas, vidám mackót? A legendásan nagy család minden tagja megfordult már a tanoda falai között, így Jules számára sem ismeretlen a férfi, még úgysem, hogy igazán szoros kapcsolatot sohasem ápoltak. Ki tudja, lehet itt az ideje egy régi ismeretség felpezsdítésének!
Meglepő módon egy irodába vezetik be, pedig esküdni mert volna arra, hogy terepre viszik. Ez a mai nap tele van váratlan fordulatokkal! Koppint párat a nyitott ajtóban és belépve rögtön kiszúrja ezt a nem kis darab embert. Nagyjából egészéből hegyomlásnak tűnik a nő mellett. - Madárcsicsergős napot - felfelé ívelő görbe terül el arcán, ahogy magabiztosan lép beljebb, ezzel is felhívva magára a figyelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A kezdeti értetlenségemet hamar felváltotta a felismerés, és amikor a Lili még a felhőket is elkezdte újra emlegetni megforgattam a szemeimet. Igen, helyben vagyunk, ő az a nagyon is idegesítő levitás. Csak tudnám, hogy miért mindig ő kerül a szemem elé, és mégis miért szűrte le azt egyetlen találkozásunkból, hogy kifejezetten örülnék a látogatásának?
Figyeltem az arcát ahogy közelebb helyezkedett és megszemlélte az állapotom. Komolyan mondom, ennyi kíváncsisággal az sem érdekelné, ha valami halálos ragadozó lennék, boldogan nyújtaná nekem a kezét is ebédnek, ha azt kérném. Én is végignéztem a kezemen éktelenkedő sebeken, amik minden valószínűség szerint a nyakamon is folytatódtak, de azokat szerencsére nem láttam.
- Vajon a nagynénéd akkor sem adna, ha megmondanád, hogy egy rászorulónak lesz? - elvigyorodtam az egész helyzet képtelenségén, elvégre nehezen tudtam elképzelni a lány nagynénjét, amint jó szívvel nyújt át nem is egy, de két szál cigit. Valahogy nem illett a Liliről és a kis világáról alkotott képembe.
- Uhh, nem köszi, nincs kedvem enni - megvontam a vállamat és közömbös pillantást vetettem a szőkére. Nem volt igazán étvágyam és valamennyi tápanyagot muszáj voltam bevinni inkább a minimumra törekedtem, mint a maximumra. - De ha te kérsz, akkor volt itt valahol egy zacskó chips - állammal az éjjeliszekrényre böktem, mert úgy rémlett a fiókjában még lapult egy kis nasi. Feljebb tornáztam magam, mert állandóan lecsúsztam, pedig elég nagy párna volt mögöttem ahhoz, hogy normálisan megtámasszon.
- Te amúgy mit csinálsz itt? - fejemet oldalra billentve tekintettem a levitásra. Talán végre valakinek eszébe jutott, hogy kivizsgálja az agyát? Mert valami nem volt vele rendben, abban biztos voltam. Mindeközben pedig csak azon forgott az agyam, hogy vajon elküldhetem-e őt, hogy vegyen nekem egy doboz cigit? Mennyi az esélyem arra, hogy adnak is neki? Valószínűleg nem sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Meglehetősen különösnek találta Lili ezt a lányt, és nem csak azért, mert a vadőrt kukkolta, és még csak nem is azért, mert ezt meg sem próbálta titkolni. De az már kicsit meredeknek tűnt, hogy még őt is erre a tevékenységre bíztatja, anélkül, hogy egyáltalán ismernék egymást. Bár talán pont ezért vehette ilyen könnyedén.
De persze Lili inkább nem nézett nála jóval idősebb férfiakat, de ha már a kezében volt az eszköz, és a lány azt mondta, bármit megnézegethet vele, hát rántott egyet vállán, és a kastély felé fordulva belekukkantott. Nézegette a kapun kilépő embereket, az aklakokból lógó, és cigerettázó idősebb diákokat, vagy épp tanárokat, és megakadt a szeme néhány zaklatottan köröző baglyon is, amik láthatóan nem jutottak dőlre egy ki-bevágódó ablakkal kapcsolatban.
- Egész messzi ellátni vele - adta vissza egy hálás kis mosoly keretében a távcsövet Zsófinak, aki tudomásul vételezte épp, hogy mindketten levitások.
- Igen, az - erősítette meg Lilkó.
Kicsit mintha váratlanul érte volna a lányt, de aztán gyorsan magyarázattal szolgált a szőke kételyeire.
- Jaj értem, az elég rossz - húzta el kicsit a száját, hogy együttérzéséről tanúsítsa. - Pedig a fasírt elég finom kaja ám, nem is értem, miért épp ezt használják erre a kifejezésre. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy tökfőzelékben vagyunk, vagy brokkoliban. Úgy jobban átjönne, hogy mennyire pocsék is most.
Okfejtését apró kis bólintásokkal toldotta meg, lényegében instant igazat adva önmagának. Aztán hirtelen támadt egy ötlete.
- Odamenjek hozzá megkérdezni, hogy van? Majd megmondom, hogy nem Zsófi kérdezi.
Igaz, a kutyák kicsit aggasztották, de kisebbnek tűntek, mint amilyen Tücsök, és őt is ki lehetett bírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sehogy se volt igazán jó. Először a helyre gyanakodtam. Talán mégsem kellett volna hagynom, hogy ő válasszon. A környezet, az emberek, vagy az idő szűke tette ezt velünk? Mintha mindenre rá akartam volna kenni, hogy miért éreztem magam kényelmetlenül a társaságában, csak arra nem, aminek már jóval több köze lett volna a valósághoz. Tudtam ugyanakkor, hogy nem lenne célszerű kirobbantani egy vitát. Mire átrághattuk volna magunkat egymás álláspontjain, elszaladt volna az értékes idő. Evés közben egyébként sem jó veszekedni. Eme nyomott napon nagyon is ragaszkodni akartam ahhoz, hogy legalább az ebédemet kiélvezhessem.
- Csak próbálok alkalmazkodni hozzád, ritka dolog tőlem - vallottam be, ahogy elmosolyodtam. Nem annyira őszintén, inkább kínosan és zavaromban. Lesütött szemekkel, a rendelésem megérkezését várva. Nehezen vettem a levegőt, ahogy a megfelelő téma megtalálásával is gondban voltam. Éppenséggel tudtam volna mit mondani, de abból féltem, hogy szemrehányás lesz, vádaskodás. Próbáltam elrejteni magamban a féltékenységet, eloszlatni az önzőséget. Mégis, ilyenkor nagyon nehéz. Csak gyűlik az emberben, és kérdés, hogy mi lesz az utolsó csepp a pohárban. Talán éppen a szakkönyv? Vagy egy meggondolatlan megjegyzés? Féltettem őt, de ha belegondoltam, mindig is jól bánt a szavakkal. Érezte és tudta, hogy min mentem keresztül, mégse szólt semmit. Hagyott vergődni az érzelmeimben. Nem tudtam rá emiatt szívből haragudni, csak egy kicsikét. Mert ilyen vagyok...
- És bírni fogod ezt... évekig? - fordultam felé lassan. Lehetetlenség volt nem kihallani belőle a célzást a túlhajszoltságtól való féltésemre. Lehet, hogy beleélte magát, de azt hittem, átmeneti időszak lesz ez az életében. - Fáradt vagy - szembesítettem őt azzal, amit láttam, de ő talán túl vak volt hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

dzsem kisasszonyén itt sem vagyok | grizzlyme

Jó volna bedurrantani suttyomban egy kis akusztikus jazzt, abból a mennyei fajtából, tudod, ami úgy szól, hogy még az ember hátán is meredezni kezdenek a szőrszálak, ó, apám, igen, intézhetnék egy kis Fever covert, hiszen a sarokban nagyjából azóta porosodik ott a gramofon, hogy én itt aláírtam, és az akkori igazgató legnagyobb örömére, ha ha, rögtön meg is piszkáltam a kicsikét. Ahelyett azonban, hogy a pálcámat ráemelném, csak fájdalmasan felsóhajtok, és bocsánatkérően küldök felé egy csókot. Kár, kár, jahm, de most télleg nincs szükségem plusz feltűnésre, így sem volt egyszerű úgy belopakodni Carolina irodájába, hogy az az égvilágon senkinek ne tűnjön fel. Nem mintha amúgy nem akkor jöhetnék be ide, amikor kedvem szottyan hozzá, meg mondjuk épp van is valami enyhén retardált indokom, hogy átlépjem a küszöböt, de...
- Bzzzűűűm... - közvetlenül a hűtőben állva indul meg belőlem az orkánerejű szóáradat (amiről aztán elég hamar kiderül, hogy nemcsak vége, de igazából eleje sem nagyon van), azzal egy időben, mikor meghallom a nem várt női hangot. Daaaaaamn', hogy itt még kaját lopni se lehet rendesen!, forgatom meg lemondóan a szemem, míg a polcokon sorakozó ételeken kívül senki más nem láthat. Aztán pókerarccal a hang irányába fordulok, és bár a számból valamelyest még kilóg két tökéletes, aranybarnára sült cukkini, balommal egy laza mozdulattal rátámaszkodok a hűtő ajtajára, és a zöldségeket beszippantva, kérdőn nézek az érkezőre. - Szájkányoszat. Te vaty asz új titkáj? Me' esz na'on nem asz asz ijoda.
Szüttyögős csámcsogósan szólalok meg újra, és közben a szomszédos iroda felé mutatok. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy a bögyös vörös felmondott-e már, de remélem, elég magabiztosnak tűnök, és megúszom ennyivel. Jaj, és míg el nem felejtem, vetek egy alig észrevehető rimánkodó pillantást a plafon felé, Merlinkém, lécci, lécci, add, hogy Carolinának ne most jusson eszébe visszalibegni valami irtófontos pergamenkötegért! Ismétlem: lécci, lécci.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretem, amikor a bemutatkozást rövidre zárjuk és mehet a beszélgetés érdemi része, még akkor is, ha csak egy kabinban beszélgetek a nővel, aki megnyert magának. Egy interjú alkalmával is sokkalta fontosabbak a lényegi információk, amikkel tudok valamit kezdeni, mintsem, hogy az éppen akkori interjúalany mikor született. Ráadásul jobb esetben ezeket az alapvető információkat már tudom, sőt, ha szerencsém van, akkor még az újság olvasói is tudják. Egyre jobban benne vagyok a cég mindennapjaiban, ami azt jelenti, hogy inkább találkozókra és megbeszélésekre járok, mintsem cikkeket írnék vagy erről, vagy arról, esetleg interjúztatnék. Nem, ez sajnos már nem fér bele a mindennapjaimba, pedig tényleg ennek szenteltem az életemet. Fene sem gondolta volna, hogy egy cég igazgatása annyira elveszi az ember napjait, hogy magára vagy éppen arra, amit a legjobban szeret csinálni, nincs is ideje.
- Tessék? - rázom meg egy pillanatra fejemet, miközben barnáimat emelem Laurára. Modellkedni? Zavartan nevetek fel, ahogy a szavai nyernek értelmet az agyamban. - Nem, ilyesmiről szó sincs, de nagyon köszönöm a bókot. Estélyre kell mennem apám cégének szervezésében, és oda elvárt, hogy tökéletesen jelenjek meg - mert ugye az egyszerű farmer-póló kombó aligha megengedett, pedig Merlinre, mennyivel kényelmesebb lenne már, mint ezekben a fura ruhákban mozogni. Rendben, ami most rajtam van azt tényleg imádom és még kényelmes is, de a legtöbb ruha, amit a kezembe nyomnak, amikor idő van az átöltözésre nem ilyen. Sőt. Legszívesebben letépném magamról már az első percben, mert olyan furán állnak rajtam. Természetesen mindenki szerint csodálatos és elbűvölő vagyok bennük - hogyne, oké -, de nem az lenne a lényeg, hogy az érezze jól magát benne, akin van? Mindegy, lehet sokat kérnék.
- Az jó hosszú kiruccanás akkor - mosolyodom el óvatosan. - Ez amolyan családi vállalkozás? - pár pillanat erejéig ráncolom a szemöldökömet, amikor megvilágosodok és barnáimat emelem a nőre. - A faluban is van egy antikvitás, nem? Akkor az is a tiétek! Úúú, ez nagyon klassz! - mosolyom lesz szélesebb, és bár a személyiségem alapvetően is a kedvesebbek közé tartozik, de amikor ilyen felfedezéseket teszek csak még boldogabb, és még jobban mosolygós tudok lenni.
- Igen, az egész hétvégét ott kell töltenem, sőt szerintem még a hétfőt is - aprót vonok vállamon, miközben fejemet emelem fel a bőröndökre, amik a fejem felett helyezkednek el, végül én is halkan nevetve pillantok a nőre, aki belép a fülkébe. Türelmesen várom meg, amíg Laura leadja a rendelést, és amíg meg is kapja, mert a nő seperc alatt nyújtja is már felé, addig legalább nekem van időm gondolkodni, de minek...
- Egy fekete hosszú kávét legyen szíves - igen, ezen megérte volna még gondolkodni perceket. Kell az energia, és az, hogy ébren maradjak, így ez a legjobb megoldásom. Ha teát iszok, akkor minimum kéne belőle harminc liter. Kinek van annyi ideje, hogy azt megigya? Na ugye!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha volt valami közös bennük a nyilvánvalóakat leszámítva, mint például, hogy mindketten lányok voltak, hosszú volt a hajuk, és kék a nyelvük, ha megfelelő édességet ettek, hát az a kíváncsi-fáncsiságuk. Karolának egyből tudnia kellett, mit is keresett Lili ott fent olyan későn, és a szőke tökéletesen át is érezte ezt a leküzdhetetlen tudni-vágyást. Még sajnálta is, hogy uncsi választ kell adnia.
- Neem, nem a csillagok miatt voltam - nevetett. - De nem is arról van szó, amire gondolsz. Bár persze reméltem, hogy összefutok ezzel a sráccal megint, de úgy látszik, nem tette meg állandó lakhelyének a kilátót.
Nem is igazán tudta volna megmondani, miért is akarta látni Bencét. Csak úgy. Mert szórakoztató társaság volt. Bosszantó is kicsit, de olyan jó értelemben.
Miközben megközelítették a tetthelyet, ahol majd kutatásukat végzik, felidézték a kilakoltatottságuk alatti élményeket, vagy épp azok hiányát. Úgy tűnt Lilinek, az Eridon kevésbé volt izgalmas hely, mint számára a zöldek háza, de lehet fordított esetben ott is ugyanúgy jól érezte volna magát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Sári is ott lett volna.
Ami a figyelmességet illeti, Lilkó nem mindig szerepelt fényesen, és amint valami izgalmas bukkant fel látó- vagy bármilyen más érzékszervével felfogható mezejében, megfeledkezett arról, amivel előtte foglalatoskodott. Ez most történetesen a Karolának való segítségnyujtás volt, így szegény lány kénytelen volt egyedül megküzdeni a vaskos kötettel. Csak akkor eszmélt fel Lili, mikor jókora dörrenéssel az asztalra vágódott az olvasmányosnak épp nem tűnő kötet.
- Hííí! - sikkantott fel, és még ugrott is egyet, egy-két borítékot elejtve, vagyis inkább eldobva. - Bocsánat!
Azonban nem esdekelt sokáig, mert a kezében maradt egyik boríték nagyon is szólongatta, hogy felnyissa. De Karola megelőzte, és már bontotta is ki, majd olvasta fel tartalmát.
- Hát ez irtó menő! - lelkendezett Lili is, nem nagyon kellett Karolának felspannolnia őt. Hirtelen az unalmas kutatásból nagyon is izgalmas felfedezés vált.
- Ezt hallgasd! - hajtott szét egy másikat:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Múlt nyáron otthonról menekülve szinte minden napomat fent töltöttem Pesten. Igyekezetem beolvadni a muglik közé, szeret tettem néhány barátra, ami meglepő siker volt számomra. Nem barátkozom túl könnyen, de ez a három fős lánytársaság úgy fogadott be, mintha ezer éve én is hozzájuk tartoznék. Úgy tűnt, tudásommal remekül elboldogulok közöttük, egyszer sem árultam el magam, hogy talán nem egészen odavaló vagyok. Vagy lehet, hogy mégis, de ők nem említették, hogy talán furcsa lennék egy kicsit. Szóval remekül beilleszkedtem és egy csomó mindent megtudtam róluk. Megmutattak ezer olyan dolgot, amivel még sosem találkoztam, amit a tankönyvek kihagynak. Így ismerkedtem meg a jógával, az egyik lány, Barbi jógaoktatónak tanult és elrángatott egy órájára. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a mozgásformába, sokkal jobban feltöltött lelkileg egy hosszú nap után, mint mondjuk a futás és ráadásul sokat segít az állóképességem javításában. van aki szépséget és alakformálást vár tőle, van aki a spirituális része miatt űzi én viszont inkább csak élvezem. Csendes, nem kell hozzá túl nagy hely és beltéren is kiválóan lehet csinálni. Nem szeretek a szobában edzeni, mert ott zavarhatom a többieket, ezért általában lejárok a suli konditermébe. A gépek között épp elég hely van a szivacsomnak és általában nincsenek olyan sokan, hogy zavarnék valakit, ha elfoglalom a helyet. De amúgy sem vagyok szégyenlős, nem zavar ha esetleg közben megbámulnak vagy valami. Itt azért elég gyakran megesik, hogy furcsán néznek rám, mert nem láttak még ilyet, ami elég vicces, mert a muglik között szinte minden második ember legalább kipróbálta már, ha nem is csinálja rendesen.
Délután, miután vége a tanításnak átveszem az egyenruhámat, egyszerű, nagyszerű kényelmes ruhát öltök magamra. Hónom alá csapom a polifómot és levonulok az erőnlét termébe. Első ránézésre úgy tűnik, nincs itt senki, bár nem vagyok benne biztos, azért annyira nem néztem szét alaposan.  Leterítem a szivacsot, kibújok cipőmimből és zoknijaimból, majd nekiállok bemelegíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Figyel a fenéket arra, hogy útban áll vagy sem, sosem azt nézi, erre pedig nincs olyan forgalom, amely miatt aggódnia kellene, nem fog kamion áthajtani rajta, mert ő épp megáll valahol és teszi, ami neki kényelmes. Ebből a szempontból igencsak kényelmes a város helyett ez a... valami, ami csak névben az előbbi jelzőt éli, gyakorlatilag neki semmit sem változott. De már nem veszi annyira a szívére, valahol vannak nagyobb „gondjai” annál, hogy épp hol lakik papíron, vagy ténylegesen, mintha ebben a tekintetben már lenyugodott volna, pedig még mindig tudna jobb helyet annál, ami van, csak nem jön szóba. Az, hogy el-elutazik a fővárosba, valamennyire kompenzálja azt, amely nyugalom – kinek mennyire, de most saját maga a téma – jellemzi a környéket, általánosságban. Mindig vannak kivételek, ebbe már bele is törődött, ahogy a véletlenekbe és a szélsőségekbe is. Most egyik sem fontos, csak a kilátások, amiket tartogatnak az üzenetek és mégis olyan egyszerűek, mint valami faék. Nem is kell több mára, átmozgatja megint az ujjait és írna vissza, amikor kamion helyett más ütközik neki. Egy pillanatra kibillenti az egyensúlyból, annyira, hogy lép egyet kelletlen, felpillantva a kijelzőről, de egyelőre semmit sem lát. De lejjebb..
- Mi a franc – bukik ki belőle automatikusan, zsigerből, amikor az alacsonyabb karcsú alakot szemléli. Nem tucat nő ez, annyi szent, de szavaira mégis felhorkan. - Vak vagy talán? - vagy félkegyelmű, de ezt már nem teszi hozzá. Hát egy ekkorának nem tűnik fel valaki, akkor ott gondok  vannak az emeleten. Még sincs ideje bámészkodni, mert aztán vált is, azonnal tapad a telefonra és bár annak tartalma nem államtitok, most épp valami romkocsmát tárgyalnak ki, mennyire menő meg minden, szóval olyat nem lát, de azért na. Szinte már vicsorog, ahogy a fogát szívja a dologra, kicsit el is húzza a kezét, de késő, a kamera bekapcsolódik. Na most már káromkodik.
- Faszt piszkálsz, de komolyan – csattan fel, ahogy bezárja gyors a kamerát, a messengert is, minden és villanó tekintettel néz rá. Mint valami ötéves... - Dobozban éltél eddig, hogy nem tudod, milyen egy telefon? - fúj egyet, kissé talán indulatosabb az eset óta, de oda sem neki. Azért nem most fog jótét lélek lenni. Még a végén a kisördögök a vállain a mélybe vetnék magukat. Végül, ujjai közé fogva, képernyővel felé felemelve megrázza kicsit a készüléket.
- Hello világ, ez egy mobil – vágja zsebre a dolgot, majd már gyújt is rá. Na, ez valami csodabogár, tuti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elég sok mindent történt hat év alatt, szóval bólintok neki, mielőtt válaszolnék. Igaza van, én sem akarom átélni, főleg az első négy évet, az utolsó kettő már nem volt vészes. Illetve, Nadival elég jó volt az a fél év, azt azért el tudnám viselni. Ő volt az, aki nem kérdezett túl sokat, csak kedvelt olyannak, amilyen voltam, nem akart többet, mint én, legalábbis úgy éltem meg, hogy kiegészítjük egymást, és nem akarjuk egyikünk múltját sem piszkálni. Mondhatni tökéletes volt egy pillanatig, amíg ugyanabba a csapdába nem kezdem el belemászni, ami elől menekültem: azaz megszeretek valakit és emiatt ő veszélybe kerülhet. Nem tudom, hogy került-e egyébként, de úgy tűnt, hogy nem és nem is említett semmi ilyet, csak az fájt neki, hogy ott hagytam. Ami azt illetti, nekem is az fájt a legjobban…
- Nem fog, az egy különleges eset volt, és a családom már nem tart igényt a szolgálataimra, legalábbis abból a szempontból – igen, volt még pár rendezni való és kötelezőség, de azok apróságok ahhoz képest, hogy minden felelősség az enyém legyen úgy, hogy nincs benne az én döntésem sem. Sosem fogadtam el semmit, amit úgy éreztem, hogy nem érdemeltem ki, és ez hatványozottan igaz volt a családomra.
- Nyugodj meg, ha legközelebb mégis eltűnnék – nem fogok -, akkor szólni fogok neked. Vagy igyekszem jóban lenni Merlinnel – megcirógatom az elszánt tekintetét egy félmosollyal a képemen, nem tudom csak úgy. Nyilvánvaló, hogy komolyan veszem őt, hiszen visszajöttem, főleg miatta, és most, hogy minden rendben, nem szeretném ezt felrúgni, bárki jöjjön is az életembe, vagy az övébe. Talán öreg korunkba is ott leszünk majd egymásnak, olyan jó barátok maradunk. Aztán hirtelen Madagaszkár. Persze, hogy emlékszem, beugrottunk a szikláról a tengerbe… mondjuk ő nem akarta.
- Persze elég éles az emlék. Főleg a képed, ahogy mérges vagy rám az ugrás után. Meg amikor ki kellett mentem Lyrát… jó kis nyaralás volt – bólogatok, és próbálom összerakni az eszmefuttatását. Miért fontos az, hogy neki mennyi baja volt?
- Hát, biztos ezért szerettelek mindig, mert tudtam rajtad segíteni a magam módszereivel. Látod, bármilyen bajod is volt, jött Zétény és csak egy lett – mutatok magamra, miközben ő iszik, majd lehunyva a zöldeket emlékszik vissza a dolgokra, legalábbis gondolom. Kicsit máris becsiccsentett, a szavai nem éppen tökéletesen peregnek le az ajkairól. Kényelmesen elhelyezkedem, hátha kijön még belőle egy-két szuper emlék, vagy bármi.
- Hát, talán. Nekem tetszik, egyre jobb vagyok benne, mutassak pár képet? – kérdezem, és ha szeretné, ideinvítózom a kedvenc válogatott albumom. benne Kimoriahval, és Boróval. A legtöbb kép róluk van, főleg Kimről, neki már minden porcikáját ismerem. Kár, hogy nem kaptam az alkalmon és Odettről is csinálhattam volna pár közelit. Na, mindegy.
- Aztán milyen a házasélet, meg a kölyök? Nem nehezebb, mint szabadnak lenni, mint nekem? Biztos nem kapkodtad el, csak érdekel, hogy hogy éled meg, hiszen ahogy én, te is számíthatsz rám. Akár vigyázok a kis gézengúzra is pár órát, ha szeretnéd – nem mintha ezt nem ajánlottam fel volna már, de sosem kapott az alkalmon. Mondjuk valamilyen szinten megértem őt.