30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 15. 12:41 | Link

Niki





Ezek a fiatalok... Érdekes a szituáció, mert hosszú percekig csak bámulják egymást, nem tudnak mit csinálni. Rég is látták egymást, meg van itt minden. Chuck nem tudja megfogalmazni pontosan, hogy mi van a fejében, talán a káosz megfelelő szó rá. Kívülről ha megnézi valaki, akkor annyit lát, hogy mosolyog Nikire, de ha bele is látsz a fejébe, akkor össze vissza vonalakat látsz hatalmas pókhálókat alkotva, amik egymásba gabalyodtak, és nincs menekvés, ha beszorult valaki. Inkább lépjünk tovább arra, hogy el kell döntenie, hogy mi legyen. Az a lényeg, hogy nem tudja mit csináljon; nem tudja mi van most Ráhellel, egy ideje nem is beszéltek, egyre jobban úgy érzi, hogy ez egy futó dolog volt csak és nem lehet belőle semmi. Viszont Nikivel meg csak most találkozott. Nem akarhat tőle semmit se, ki tudja, hogy azóta nem-e összejött valakivel véletlenül. Beleszólni meg nem akar, nem az a típusú gyerek. Érik a gombóc a torkába, szóval csak nyel egyet, aztán nagy nehezem megszólal.
- Hát, itt lakom a faluban - mondja mosolyogva a lánynak. Biztosan nem éri be ennyivel, szóval belátja, hogy kénytelen még mesélni. Nem mintha nehezére esne, csak szívesebben kérdezne, mint magáról mesélne. De ez a folyamat része.
- Nemrég elkezdtem dobot tanítani itteni diákoknak - újabb szünet, de csak egy levegővételnyi.
- Azért nem kerestelek ilyen sokáig, mert amíg nem láttuk egymást, az Egyesült Államokban voltam turnézni az együttessel - mondja szelíden, közben ugyanúgy Nikit nézi, de folytatja, mert ahogy ismeri, még beszélnie kell.
- Áprilisban jöttem vissza. Azóta csak itthon koncertezünk mindenfelé - ennyi elég is lesz erről a témáról. Viszont másról meg nem tud mesélni, nem egy olyan gyerek, akinek nagy társasága lenne. Piszkosul egyedül van, egy barátja sincs; nem akarja mondani, mert tudja, hogy szégyen.
Csak mosolyogni tud, amikor Niki azt mondja, hogy ő is hiányzott neki. Ezután a lány pimaszul visszakérdez, amire hősünk úgy érzi, hogy válaszolnia kell.
- Nyilván te is hiányoztál - mondja sejtelmesen a lányra mosolyogva.
- Hát én sem - újabb mosoly. Örül, hogy akkor senki nem haragszik senkire, legalábbis ők egymásra nem.
- De, bírom... Csak most a falu szerintem jobb lenne - reméli, hogy a lány beleegyezik.
- Megehetnénk egy sütit, vagy ihatnánk egy teát, vagy a csárdába is beülhetünk ha gondolod - mond egy pár lehetőséget, hátha elfogadja valamelyiket. Oda mennek, ahová Niki szeretné.
- Hol laksz most? Itt a kastélyban? - egyszerűen csak kíváncsi, nem is tudja honnan jutott eszébe a kérdés.
- Amúgy, van itt valami, amit még nem láttál. - mondja vigyorogva, majd megfogja a pólója nyakát és kicsit lejjebb húzza, hogy a lány szemügyre vehesse egy másodpercre a tetoválást a fiú mellkasán. Amikor legutóbb látták egymást, akkor ez még nem volt meg neki. Chicago-ban csináltatta. Szóval ha minden úgy alakul, akkor elindulnak e faluba és kitudja hol kötnek ki végül.




// Folytatás Bogolyfalván //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 16. 00:19 | Link

Shara Rogers

Miközben csendesen nézegettem az asztalon lévő könyvet, kikapcsoltam az anyam, elméletben. Kiélveztem a síri csöndet, a nyugalmat és megfelelő alkalmát láttam, hogy átvegyen a tananyagot, úgymond átismételjem amit eddig megtanultam. Hamar hozzá is kezdtem, az agyam, gondolataim akörül jártak, egy kicsit elkalandoztam. Békés csendben való gondolkodásom egy apró kis bökkenő zavarta meg, lépteket hallok, érdekes mindig összefutok valakivel bárhol is járok éppen. Azt hittem nem hozzám jön, de tévedtem. Amikor megszólított azt hiszem egy kicsit meglepődtem, nem számítottam rá.
- Halihó!
A lány leült velem szenben az asztalhoz, mindenbizonnyal egy darabig fel kell függesztenem a gondolataimban való elmerülést. Akadt egy újabb áldozatom, akit a kérdéseimmel bombázhatok, milyen jó napom van ma is. Kezdjük az alap kérdésemnél.
- Mi járatban erre?
Erre általában kapok választ, erre az egyre még minden ember válaszolt, akinek feltettem, ez már olyan alapkérdés nálam. Nemrégiben tanultam egy fontos dolgot, vagyis dolgokat. Egy bölcs "ember" azt mondta nekem, hogy rosszat nem lehet kérdezni, bizonyára igaza van, szóval ehez tartom magam. Az egyik barátnőm pedig egészen mást mond, részben ő is egyet ért ezzel, az ő mondása "rossz kérdés nem létezik, csak roszkor teszed fel." Milyen igaza van neki is. Na, nem baj, már megint elkalandoztam egy kicsit. Szépen lassan felemelem a tekintetem a könyvről és a lányra emelem, egy kis gondolkodás utám olyan érzésem lett, mintha ismerném már valahonnan, de ez még kétszer sem biztos.
- Találkoztunk már valahol?
Kíváncsi szemekkel tekintettem a lányra, kíváncsi voltam a válaszára, el sem tudtam képzelni mit fog mondani. Annyi biztos érdekesen nézett a könyvre ami előttem van, nem tudom mi a célja, de jobban tenné ha kitálal, vagy ha nem úgyis kihúzom belőle, de azzal lehet egy kicsit rosszul járna...
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 16. 00:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 16. 13:51 | Link

Evelin Ordassy

-Mi járatban erre? Kérdezte a lány, fel sem nézett az akkor már ki nyitott könyvből.
Hát mit is monhatnék... Gondolkodtam. Az a könyv ami ott van előtted... Hát az nagyon kéne nekem... De persze ez mind csak a fejemben zajlott le. Igazából, az élő világban ez csak sima bámulásnak tűnt.
-Találkoztunk már valahol? A lány megint kérdezett kizökkentve engem a gondolat menetemből.
-Oh... Bocsánat ugye nem bámultam? Nagyon sajnálom... Nem, nem hiszem hogy találkoztunk volna már... Csak azon gondolkodtam hogy kell e még neked az a könyv... Mert kéne egy... Kicsit...
Utoljára módosította:Shara Rogers, 2014. augusztus 16. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. augusztus 17. 12:29 | Link

Evelin

 - Jaj, ne haragudj egy kicsit elkalandoztam! - mentegetőzöm diákomnak, hiszen mint elég gyakran szoktam, kissé lassan válaszoltam kérdésére a könyvajánlóval kapcsolatban.
 - Én nagyon szeretem Adolfus Lenstertől a Baziliszkuszt. Kicsit elcsépelt történet, nem tudom mennyire ismered. Három boszorkány elindul kecskeszem-kórót keresni, és az első kettőt befalja egy baziliszkusz. A harmadik feladata megküzdeni a szörnyű állattal. Tovább nem mesélem, ha érdekel elolvasod. Ugyanakkor van még egy másik is... Hm... Yin Gojantól a Repülés. Kissé álomfejtés, kissé lélektani utazás... Nagyon izgalmas, de erről kevésbé tudnám elmondani miről szól pontosan. Jó gyógynövényes könyvet még nem olvastam, bár töredelmesen bevallom nem is kerestem még. Mellettem minden növény kipusztul.
 És még szegény lány mentegetőzik bőbeszédűsége miatt. Nem is sejti valószínűleg kivel van dolga. Nem sokan járnak hozzám vissza beszélgetni azok közül akikkel egyszer dolgom akadt a múltban. Akik mégis így döntenek, azoknak számolniuk kell azzal, hogy lelket és múltat boncolunk a jövő megismeréséhez. Szegény olvasni vágyó lánnyal most semmi ilyen szándékom sincs, inkább csak örömömet lelem abban, hogy az irodalomhoz hasonló témáról beszélgethetek a fiatal diáksággal. Ez mindig inspirált engem és arra sarkallt, hogy én is bővítsem tudásomat.
 - Ami azt illeti... Van még egy könyv, de azt te nem találhatod itt meg. A vezetőség nem tette tiltottá, de elrejtette, hogy ne kerüljön méltatlan kezekbe. Történetesen tudom hol van és szívesen segítek megszerezni, ha érdekel téged a fekete mágia. Azért nem tiltott könyv, mert varázslatokat nem találsz benne. Inkább csak leírásokat varázslókról és azok módszereiről. Meg kell hagyni, kimondottan félelmetes olvasmány, de úgy hiszem, nem árt senkinek sem ha elolvassa. Ha gyerekem lesz biztosan ezt fogom neki olvasni, hogy elmenjen a kedve a fekete mágiától.
 Persze történeteket is mesélhetnék majd neki az apjáról, amitől szintén elmegy a kedve a fekete mágiával kapcsolatban... Történeteket amiket még én sem értek igazán magamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 17. 22:55 | Link

Carl Tender

Nem is tudom, egy kicsit én is elkalandoztam, de szerencsére én is észbekaptam még időben. A válasz egyetlen pillanatáról sem maradtam le, türelmesen érdeklődve hallgattam a tanárt, végül is ezt teszik a "jó" gyerekek, nem tudom magamat besorolhatom-e ebbe a kategóriába, most hogy belegondolok nem valami jó dolog jóval takarodó után kint kóvájogni, de már leszokóban vagyok, vagyis próbálok. Apropó, már megint elkalandoztam, már más vizeken evezek, itt az ideje lélekben visszatérni. Érdekes könyvajánlót kaptam aminek nagyon örülök, kevés az ilyen kedves ember, vagyis akad szépszámmal, de ritkán fut velük össze az ember, azt hiszem. Vagyis akivel már találkoztam itt az iskolában egytől egyig kedves ember, azt hiszem, velem kedvesek voltak. Azt hiszem a bácsi más, nem az amit hittem, ő még nem menekült el előlem. Érdeklődve hallgattam tovább, gondosan ügyelve arra, hogy ne kalandozzon el a figyelmem közben.
- Ki nem hagynám, majd utánanézek és elolvasom.
Mosolyogtam kedvesen, mint ahogyan itt mindenkire. Az utána következő dolog nagyon meglepett, ilyen tanárt sem minden nap látni, nem elég, hogy nem mászik tőlem a falra, hanem még a kérdéseimre is válaszol és még túl is teljesíti. Azt hiszem megtalálatam a kedvenc tanárom itt az iskolában. Csak néztem a bácsira, mint borjú az újkapura, nem tudtam az újonnan megtudt információkat hova besorolni, dolgozott rajta az agyam egy darabig aztán felfogtam, céltért az információ. Felmerült bennem pár gondolat, igen nagyon is érdekel a könyv, még nem igazán hallottam róla, és... hát... érdekel és kész, de...
- Igen érdekelne az a könyv... De a bácsi miatta nem kerül bajba?
Azt hiszem túl aranyosan fogalmaztam, ez valamikor rámjön, remélem hamar abbamarad. Akkor kaptam észbe, lebácsiztam a tanárurat, most lehetséges, hogy kivág az ablakon. Nyeltem egyet és eltekintettem az ablak felé, az ablak csukva volt. Már elsütötték nálam azt a poént, hogy "ha nem maradsz csöndben, kiváglak az ablakon" féle, az én kis aranyos válaszom pedig "de hát az ablak csukva van", voltak nálam sajnos ilyenek, valamikor egy kicsit megnől a szám, de a beszelgetés vége az lett, "az emgem mit érdekel" megnyugodhatnak afelől, hamar elhúztam a csíkot onnan. Csak nem harap a bácsi, azért, mert lebácsizom, már megint kezdem...
- Ugye nem haragszik a bácsi, hogy lebácsizom, ha akarja használhatom a tanárurat is, de az nehéz lesz...
Szerintem a legjobb az lenne ha végre befognám a számat, ha eddig nem vágott ki az ablakon, most valószínű, hogy megteszi, vagy az, hogy krónikusan nevetni kezd és azt hiszi kicsit zakkant vagyok, de most pont jó hangulatomban kapott el, egy kicsit hangulatember vagyok és nem a legszerencsésebb időben találkozott velem a "bácsi."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14196
Nagy L. Anita
Írta: 2014. augusztus 18. 19:35
| Link

Szerencsére hamar megtalálom a könyveket, amire szükségem van. Mondjuk, szívesen kikérném még Tilda véleményét is, hátha ő tud valami pluszt ajánlani, de ahogy látom ő épp elfoglalt, így beérem az általam összegyűjtött könyvekkel és egy asztal felé indulok.
Látszik, hogy vizsgaidőszak közeleg, elég sokan vannak, de találok azért szabad helyet, ráadásul egy levitás lány mellett. Halkan szólítom meg, hogy másokat ne nagyon zavarjak, de elég hangosan, hogy hallja.
A válasz gyorsan érkezik, én pedig visszamosolyogok rá, majd leteszem a könyveimet az asztalra.
- Örvendek, Anita - mondom, ahogy hangtalanul kihúzom a széket és leülök. A mosolyom pedig csak kiszélesedik, ahogy a rúnatant említi. Válasz helyett előbb a könyvekre mutatok, amiken láthatja is a rúna ABC betűit. Bár nem biztos, hogy ezeket felismeri hiszen vannak rajta olyan jelek, amik már a felsőbb évek anyagához tartoznak. Igaz azt sem tudom hányad éves. Mindenesetre osztom a véleményét.
- Szerintem is jobb, ha van kivel tanulni. De csendben kell lennünk, mert ha hangoskodunk Tilda kitilt minket - súgom valamivel halkabban, aztán az ő könyvébe próbálok belepislogni, de az igazsághoz hozzá tartozik, nem tudom, itt is ugyanúgy van-e felosztva a tananyag, mint Koreában volt.
- Te hányadikos vagy? - érdeklődöm, aztán, mivel biztos vagyok benne, hogy ő fiatalabb, felajánlom, hogy segítek.
- Van olyasmi, amit nem értesz? Szeretnéd, hogy kikérdezzem?
Amíg válaszol, magam elé húzom a legfelső könyvet és kinyitom a titkos rúnákat taglaló fejezetnél. Számomra az nem teljesen világos, de biztos vagyok benne, hogyha elolvasom majd megértem. Persze előbb, ha kell, segítek Anitának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Shara Rogers
Írta: 2014. augusztus 23. 01:22
| Link

Már megint egy érdekes hozzáállású emberrel hozott össze a sors. Nem tudtam hirtelen mire vélni a reakcióit. Csak nézett, nézett és nézett engem, úgy is fogalmazhatnék, hogy bámult. Ehhez  nem vagyok hozzászokva, bizonyára érdekes látványt nyújtok, de akkor is ez egy kicsit bosszant. Egy kicsivel később szerencsére megszólalt, aminek persze nagyon örültem. Végre befejezte az én érdekes látványon tanulmányozását, bár még mindig azon kattog az agyam, hogy mi bennem az érdekes. Már megint elkalandoztam, szóval megint a szokásosat művelem, mint mindig, nem oda figyelek ahova kéne.
- Nem baj, nem haragszom, bár nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyesmihez...
Én miért is haragudnék, nincsen rá semmi okom, eleve sem vagyok az a harag tartó típus, bár kivételes alkalmakkor hajlamos vagyok rá, de ez nem ilyen, ezt elnézem.
- Biztosan nem találkoztunk már?
Én mindig biztosra megyek, akkor is ismerős és kész, lehet, hogy tényleg igaza van, de a rákérdezés nem árt, de ha másodjára kérdezed ugyan azt, az már lehet. Hoppá, már megint kezdem előröl, pedig már milyen jól haladtam...
- Elnézést a kérdésért, gyakran kérdezgetek különböző dolgokat, amit a legtöbb ember nem kedvel, ha te is közéjük tartozol, akkor jobban jársz, ha továbbállsz, vagy nem biztos, hogy ép elmével túléled a velem töltött időt...
Mosolyogtam rá kedvesen, még, hogy ép elme, az kéne nekem is ilyen helyzetekben, most valószínű, hogy menekülőre fogja. Én a helyében minden bizonnyal azt tenném, saját magam szerint is van olyan amikor egyenesen kibírhatatlan leszek, bár az már régen volt.
- Tényleg a könyv, el is felejtettem. Parancsolj, használd egészséggel.
Egy kedves mosoly kíséretében átcsúsztattam a könyvet az asztal másik oldalára, én már kigyönyörködtem magam benne, ő legalább még használni is akarja, jobb helyen van nála a könyv. Még egy kedves mosoly kíséretében lefagytam és mintha valami apró reakciót vártam volna, figyeltem a lányt, persze úgy hogy ne vegye észre.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 23. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6201
Írta: 2014. augusztus 25. 15:30 | Link

Izabella

A Nemes lány bosszantóan ostoba. Noel mérgét elnyomva forgatja meg szemeit, és igyekszik a lehető legnormálisabb hangot megütni a sziszegő lánnyal szemben. Nem egészen érti, hogy mi a baj a kékség felfogásával, hogy miért kell kiforgatnia az egyébként teljesen érthető szavait, és hogy miért nem képes egyetlen egyszerű kérdésre válaszolni. Nem kért tőle semmi nehezet, még csak gondolkodásra sem késztette, csupán holléte felől érdeklődött, de végtére is, neki aztán teljesen mindegy, hogy mit csinált a szőke közös órájuk ideje alatt.
- Egy árva szóval sem mondtam, hogy barátok lennénk - csóválja meg fejét ültében, hátát az üres falrésznek vetve. - Ismerősök vagyunk, Izabella, csoporttársak, és ha akarod, ha nem, bizony vannak közös, kötelező óráink.
Csevegőhangon beszél, tekintetéből nyugodtság sugárzik, ám belül forr a vére, érzi az ereiben fel-fellobbanó tüzet, de muszáj Merkovszky szavaira koncentrálnia, ha nem akar újabb balhét. Szíve szerint egyetlen apró szikrával keltene lángokat a nagyszájú lány körül, hogy az megtanulja az udvarias, szép beszédet, és azt, hogy ha kérdeznek, akkor arra illő felelnünk.
- Szóval tudod, hogy én voltam - húzza féloldalas vigyorra ajkait, majd égnek fordított tenyerét a szőke felé nyújtja. - Velük csináltam. Tudod, sokkal nagyobb biztonságot ad a tűz, mint hőn szeretett szőlőfa pálcám.
Céltalanul mesél, talán még beképzeltnek is hat, ahogy áradozik nagyszerű képességéről, amivel Isten annak idején megadományozta. Otthagyhatná Izabellát, egyszerűen felállhatna, és a polcról előzőleg leemelt könyveivel kisétálhatna a könyvtárból, de akkor... odalenne az élvezet. Mit sem érne a nap, ha nem szívhatná a szőke vérét, ha nem nézhetne farkasszemet a gyűlölködő tekintettel.
- Nem okoztam neked fájdalmat, kár gyűlölnöd - mondja csak úgy, fejét is hátradöntve. Számára a lány semleges, nem érez iránta semmit, még annyit sem, hogy értelme legyen bántania. Ellenben, Izabella igazán utálhatja őt, az őket nézőnek elég csak a lány szemeit, vagy szája állását megfigyelnie. Noel elmosolyodik kósza gondolataira, s közben behunyja zöldjeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 803
Összes hsz: 21581
Írta: 2014. augusztus 25. 17:01 | Link

Nojel


Elképesztően dühös lettem rá és legszívesebben leordítottam volna a fejét és elküldtem volna valami szép, csendes helyre, de nem tettem. Egyrészt, mert könyvtárban voltunk - és igen, ez volt a legfőbb ok -, másrészt pedig nem lettem volna képes rá. Akár mennyire is haragudtam, biztos, hogy nem tudtam volna elkezdeni kiabálni vele, bármennyire is szerettem volna. Ehelyett csak csendben ültem, szikrázó szemeim a fiún villogtak. Halkan fújtattam, közben pedig felhúztam a lábaim, fejem nekidöntöttem a polcnak. A kezeim még nem remegtek, de hát ami késik, az nem múlik. Viszont azt nem szabad hagynom, hogy nagyon felidegesítsen, mert akkor puff, volt Iza, nincs Iza. Még belegondolni és rossz volt - mint mindig - abba, hogy megint elájulhatok. Akkor viszont már tényleg orvoshoz kéne mennem.
- Nem akarom - artikuláltam most már hangosabban, de még mindig nem elég hangosan ahhoz, hogy esetleg valaki lepisszegjen. - Csak mondd már meg végre, hogy még is mi a jó istennyilát akarsz tőlem, aztán menj és hagyj békén!
Nem értettem magam. Egyszerűen nem... én nem voltam ilyen. Soha nem szóltam egy rossz szót sem, nem szoktam kiabálni, mindig jó voltam és nem éppen a legtársaságkedvelőbb ember. Most viszont még nekem is furcsa volt a dühkitörésem, de ez valószínűleg a vizsgák miatt volt. De akkor is... én nem ilyen vagyok. Én nem ilyen vagyok, én nem ilyen vagyok... Hiába győzködtem magam, rá kellett jönnöm, hogy akkor igen, pont olyan voltam. Elkeseredetten bólintottam, mikor Noel megszólalt.
- Az egész Levita nem is, de sokan beszéltek róla - hangom mostanra már halk volt, fejemet elfordítottam és nem akartam ránézni a mellettem guggoló fiúra. A juhászkutya még nyugodtan feküdt mellettem, de azért éreztem rajta a feszültséget, amit nagy valószínűséggel én ragasztottam rá. A könyvek körülöttem hevertek, zöld szemeim pedig az egyik borítójára tévedt és ott is maradt. Nem akartam ránézni a Rellonosra, aki közben újra megszólalt. A szavait csak lassan sikerült felfognom, konkrétan már nem voltam magamnál. A szemem sarkában szúrni kezdett valami, ami középre csúszott, aztán lassan legördült az arcomon. Nem! Nem, nem, nem, nem sírhatok! Az arcom másik oldalán is legördült néhány könnycsepp, de én ezt nem akartam. Most már biztos, hogy gyengének fog látni és ebből is csak az lesz, hogy egy gúnyos hozzászólással lelépjen innen. Menjen is, akkor legalább majd talán... sikerül megnyugodnom. A könnyeim egyre gyorsabban törtek elő és folytak le. Arcom a kezeimbe temettem és a felhúzott térdeim mögé bújtattam. Oké, nyugi, semmi baj... semmi baj...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6201
Írta: 2014. augusztus 25. 18:07 | Link

Izabella

Tényleg nem érti a szőke hozzáállását, annak először sziszegő, majd hangosabb, dühös megszólalásait. A rellonos arcára nem ül ki semmiféle érzelem, a lány - ha egyáltalán felnéz rá - nem láthat rajta reakciót, nem figyelhet meg vonásaiban semmit, hacsak a sárkány zöldjeibe nem néz, melyek mélyében huncutság és büszkeség bujkál. Ő megtette az első lépést a másik irányába, holott tisztában volt a lány érzéseivel, most Izabellán a sor. Az pedig elég valószínű, hogy a levitás nem fog engedni közeledésének - legyen az bármily ártatlan is.
- Miért haragszol rám? - kérdezi halkan, hangja ugyanolyan kifürkészhetetlen, mint arca. Érdekli ugyan a válasz, de szíve nem fog félreütni, mondjon akármit is a szfinx. Ha házát védi, és azért gyűlöli a rellonost, mert betört hozzájuk egy játék alkalmával, és kárt okozott odabent, az az ő baja; ha fél tőle, s tart attól, hogy a fiú közelében esetleg bántódása eshet, hát beszéljen róla. Noel nem egyszer nyugtatta meg, bizonyítva viselkedésével és kizökkenthetetlen nyugalmával szavainak hitelességét. Ennél többet ő sem tehet, és úgy tűnik, a szőke nem is áll készen a csatabárd elásására, ami egyébként is csak az ő részén van jelen. - Békén hagylak, csak mondd meg mit tettem, amivel ennyire megutáltattam magam veled.
Noel csak pár pillanatra hunyja le szemeit, de a légkör gyors változására így is - mindösszesen hallására támaszkodva -, felfigyel. Izabella halkan beszél, éppen csak elárul valamit az elmúlt időszak történéseiről, végül elhallgat, irányából immáron csak a szipogás jellegzetes hangjai törnek elő. A fiú azonnal kinyitja szemeit, egyenesen a lányra mered, akit úgy lát, mintha sírna. Noel feje elválik a faltól, még tekintete is összeszűkül igyekezetében, hogy jobban lássa a szemben ülő, félig-meddig homályba veszett lányt. Az először csak lehajtja fejét, de hamarosan már kezébe temetve pihenteti könnyező arcát, hogy térdei mögé bújtathassa a jelenetet. A rellonos tehetetlenül engedi vissza fejét a falnak, majd várva a másik enyhülését, csöndes elmélkedésbe merül. Nem gondolta volna, hogy valaha is sikerül sírásra késztetnie egy nőneműt, de úgy látszik, a Nagykönyvben az van megírva, hogy életéből ez se maradjon ki.
- Hé - nyugodt, bizalomgerjesztő hangján szólítja meg a szőkét, miután adott pár percet érzékeny lelkének. - Most ugye nem miattam sírsz? Mert ha igen, tényleg elmegyek, nem erőltetem, ami eleve halott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 803
Összes hsz: 21581
Írta: 2014. augusztus 25. 19:10 | Link

Noel


Egy dühöngő lány, aki még maga sem tudja hogyan lett képes átalakulni ezzé, a rettentően sértődékeny és sírós egyeddé. Mikor beléptem ebbe a könyvtárba, azt hittem, hogy csak a vizsgák és a sok tanulnivaló miatt idegeskedhetnék, és hogy ma, semmi sem fog közbezavarni. Tévedni emberi dolog, de én mégsem szerettem. A könyvtárban pedig nem lett volna jó dolog olyat csinálni, amit azonnal és utána még hatszor is megbánok. Noel kérdésére csak megráztam a fejem. Igazából nem harag az, ami bennem volt, sokkal inkább a vizsgák előtti idegesség és az, hogy nem hagyott tanulni. Tudom, nem voltam az a nagy stréberke, de azért szerettem volna minél jobban felkészülni a vizsgáimra.
- Nem haragszom - válaszoltam remegő hangon. - Tényleg nem...
Ez utóbbit már csak suttogva tettem hozzá és nem is érdekelt, hogy esetleg a fiú meg sem hallotta. Most már egyre erősebben éreztem azt, hogy Noelnek minél előbb mennie kell. Aztán nekem is. Nem szerettem volna mást, mint visszamenni a kuckómba és szépen lefeküdni aludni. Már körülbelül másfél hete nem aludtam rendesen és folyton valami rémálomra ébredtem, amiben vizsgák és könyvek üldöztek... gyerekes, de rémisztő álom volt, tényleg.
Ahogy ott ültem és a kezeimbe temetett arccal sírtam - amire kifejezetten nem voltam büszke - főleg nem úgy, hogy Noel is ott volt mellettem -, arra gondoltam, hogy a fjord halálakor sokkal rosszabbul voltam és ez akkor most csak egy ilyen hirtelen kifakadás, vagy mi... vagy nem? Szipogva feljebb húztam a lábaimat, de nagyon nem sikerült, hát én sem vagyok gumiból. A kezeim közben lekerültem az arcomról és most a térdeim, pontosabban a sípcsontom körüli helyre biggyesztettem őket és átfontam a két lábam. Arcom még mindig a térdeimen, ám a sírás kezdett alábbhagyni. Éreztem a collie nedves orrát az arcomon, amitől nevethetnékem támadt. Mindig így vigasztalt meg, amikor sírtam, vagy szomorú voltam. Nevetés helyett csak elmosolyodtam, amikor pedig a Rellonos megszólalt, lassan felemeltem a fejem és újra megráztam a buksim. Nem néztem még rá, először is letöröltem a könnyeim és finoman eltoltam magamtól a collie-t.
- Nem miattad sírok... - de igen, menj el. Ez utóbbit már nem tettem hozzá, csupán gondolatban, mert nem voltam benne biztos, hogy ki tudtam volna mondani. Néha... néha talán ki kell sírni magunkat ahhoz, hogy újra épeszűén tudjunk gondolkodni. Nekem ez most segített, miután megszabadultam a könnyeimtől, egy nagy sóhajtás után sikerült megnyugodnom és rá is tudtam nézni a fiúra. Ez a varázs csak pár percig tartott, a következő pillanatban már lesütöttem smaragd szemeimet és ijedten visszanéztem magam elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Ha dúl az agybaj...
Írta: 2014. augusztus 27. 07:03
| Link

Grillhusik

Szegény Belle, el nem tudom képzelni, mit várt. Elvégre szóltam jó előre, hogy ha házasság, akkor megadjuk a módját és a cigányzenekar ott fogja húzni az esküvői banketten, de még ha egy tetves eljegyzés, akkor is kijár, hogy gyűrűt lopjak a formás szálka kis ujjára. Szóval én rendes, takaros ember vagyok, az anyukám jól kioktatott, mekkora füles jár az eltolt viselkedésért. Nem szeretek játszadozni a női haraggal, JÓ? Így is fáj még az a két pofon, amit Belle leosztott, pedig csak udvarias akartam lenni és nem a szekrényben, a melltartói között megrohadni. Ezentúl viszont meg sem kérdezem, ő mit akar, ha már én hordom a ga.... jó, vannak szoknyáim is, be lehet fogni, oké? Nekem tetszenek és nem skót stílusban hordom őket. Ahhoz azért senkinek semmi köze a kiválasztottakon kívül. Igyekszem nem leragadni egyetlen embernél.
Belle fenére jófej, úgy láttam, még díjazza is a bátyám gyűrűjét, még ha kicsit fityeg is azon a vékonyka ujján, de mondtam, hogy majd bevétethetünk belőle, csak előbb legyen meg az esküvői torta- legjobb biztosíték, hogy tényleg a feleségem. Feleség, JÉZUSOM! Oké, tisztázzuk, ez nekem még nagyon nem kell, csak vicc szintjén. Látod, hogy kiráz a hideg egy rendes nászünnepség gondolatára? Megházasodni? Én? SOHA! Előbb halok meg hétszer sárkány általi halálban (és ahhoz csak fel kellene húznom a családom bármelyik tagját, menő tüzet tudnak okádni képzeletben is már) . Hogy Belle hogy üti meg a bokáját ezzel a mesével, na hát addig nem vitte az agyam, csak kajak ráálltam a dologra, de szólt volna, ha nem akarja, nem? Mondjuk akkor is rántom magam után a kulimászba, de meglett volna a neve, hogy kinyitotta a száját és ellenkezett az ötletem ellen. Ahogy az ellen sem, hogy újrasminkeljem, mert rongyossá röhögte magát és a kencéjét. A lányok rém borzalmasak, ugye? Kifestik magukat jó drága marhaságokkal (a vízfesték miért nem jó nekik?), aztán szétröhögik az agyuk és bumm, elkenődött minden. Hozhattam rendbe az egészet azzal a szemböködős borzadállyal (szemspirál) meg a kis pamacs lótúróval (az lehetett a por állagú alapozó), aztán térdre rúgtam magam és jött a „Velem vagy vagy ellenem, Bözsi?” romcsi kérdésem. Nem volt túl sok választásunk, így hát egy életre szóló őrültséget fogadtunk egymásnak ott helyben, majd megindultunk a nővéréhez.
Titán természetes élőhelye a könyvtár; növényevőnek néz ki, de Tilda szerint ragadoz, ha a könyveihez érnek. Ebből leszűrtem, hogy bottal fogom megpiszkálni, mint tigrist az állatkertben, ha morogni-vicsorogni látom a csajt. Állítólag rendszeresen kivizsgálják, nem-e ragasztották rá a cronicus hülyeségitisz nevű szörnyen fertőző betegséget, ugyanis ezt a fajt rövid távon kinyírja a kórság, leépíti az agysejtjeiket és limitált szériakiadásról beszélünk mégis....
- Belle, mi az a „tanulás” ? – Marha értelmes a fejem, vágod? Kb annyi tömény szarkazmust rejtettem a hangomba egyetlen szó mögé, hogy egy fél SS hadsereget elrejtene, a másik fele meg sortüzet nyitva kilógna a védvonalból. Mikor Belle elsüti a „Na mit szólsz?” kérdést, muszáj eleresztenem és lassan, kitárt karokkal körbefordulnom, mint valami jólnevelt grillcsirke a nyárson, hadd döntse el Titán, hogy „Három kiló húsz deka a gyerek. Maradhat?” henteséknél szülés...
- Te biztos szép vagy, mint egy pár frissen mosott zokni. – Szerelmetesen rebegő hangom egyszerűen hányingerkeltően jól sikerül, de ez is ilyen egyszeri és megismételhetetlen rendszerhiba lehetett nálam. Titánról süt, hogy másnak képzelte a háziállat pofámat, valami nyugisabbra és kevésbé szívinfarktust okozóra pedálozott, de bocsmár, a piercingeimet és a tetkóimat redva nehéz volt beszerezni, oké? Nem is akarták megcsinálni, csak kikönyörögtem, de még anya aláírását is odahamisítottam, amiért külön szíjat hasítottak a szép hátamból. Oké, Titánnál rendszerleállás lépett fel, SOS SOS, süllyed a hajó, beállt a Windows Kékhalál, újraindítást kérünk! Ha az nem megy, dobd ki a hardot és rakj újat. Ja nem, Titán nem tud helyben agyat műteni önmagán. Úristen, talán most csináltunk infit Belle nővérének? Ritka király!
Szinte látom az arcán, ahogy mindjárt megkérdezi: Ugye ez csak egy álom? Ziher, hogy rávágom: Meg is haraplak, ha akarod, de ez a valóság.  Szegény, ez lehetett neki az ultimate pörölycsapás a fejre. Mikor rám terelődik az a döbbent nézés, leesik a tantusz, hogy a nevem érdekli, vagy legalábbis a lábméretem. Na nem, az titkos infó, anyukám, sajnálom, nem fogsz hozzáférni.
- Alexis Lyall, de leendő Grillhusi Alexis. Ja nem, Gryllus, na. Drágám, olyan ritka hülyén megjegyezhető családneved van. Felvennéd végre a Lyall-t? Annabelle Lyall tök menően hangzik. A gyereket is Lyallnek anyakönyvezzük majd úgyis... – Oké, ez totál random hülyeségként jött ki a számon, ezért még lehet, kapok két pofont, de annyira adta magát, hogy ha esküvő, akkor jön a gólya is. Remélem, Belle-nek nincs pasija, aki tényleg hozzon neki Belle.rar-t, mert akkor ritka nagy kakiban vagyok ....
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. augusztus 27. 07:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. augusztus 27. 12:25 | Link

Evelin

 Kitört belőlem a nevetés. Nem a felhőtlen kacagás, csak az egyszerű diszkrét, amivel remélhetőleg nem sértettem meg a lányt. Nem őt nevettem ki, hanem a helyzetet, amibe sodort. Végül is... ezek után kijár nekem egy kis szórakozás.
 - Nem szoktak bácsinak hívni. Ahol ezelőtt tanítottam, azt is megengedtem a diákjaimnak, hogy tegezzenek. Ne haragudj rám, amiért nevetgélek, csak ciki helyzetekben én így szoktam viselkedni. - úgy látom beszélgetőpartnerem nem ismer még engem. Valószínűleg meglepetten figyeli, ahogy egy őrült tanár szórakozik a szeme láttára. Majd megszokja.
 - Ugyanakkor. Ezentúl szeretném, ha te bácsinak hívnál. Ez amolyan... titkos megszólítás lesz. Senki nem hívhat és nem is hív így csak te, mit szólsz? - visszautasíthatatlan az ajánlatom, remélem ő is érzi ezt.
 - És hogy bajba kerülök-e? Ugyan... Ha bajom származna belőle azt valószínűleg megérezném. És egyébként is... hozzáférhettek a könyvhöz, csak elvan rejtve. Tehát nem tilos megtalálni.
 Mindig is imádtam a tilosban mászkálni, főleg diákkal. Erről a rossz tulajdonságomról viszonylag kevesen tudnak, és ez helyén is van így. Ennek a lánynak szüksége van arra, hogy megismerje a világ másik, zavartalan oldalát, ahogyan a többinek is. Nem nevelhetjük úgy a gyerekeket, hogy a világ fájó részéről nem veszünk tudomást. Csak azt győzheted le, ha eljön az idő, amit megismertél. Erejével és gyengéjével egyaránt.
 - Gyere velem! - intek a lánynak, és Tender-tempóban végig vágtatok a polcok sokaságán. Közben lopva hátra pillantok, hogy meggyőződjem róla, nem hagytam el a lányt. Körülbelül a huszadik polc után letérünk balra. A mesekönyvek között vagyunk. Mivel az diákság nagy része azt hiszi magáról, hogy kinőtte az efféle könyveket, ide rejtették a fekete mágiáról szólókat. A viszonylag fiatal tanulók, akik mégis olvasnak meséket, szintén nem találhatnak rá ezekre a könyvekre, mert azokat a legfölső polcokra raktár, gondosan mesekönyvek mögé rejtve. Felmászok hát, egy előkészített létrán, és leveszem a polcról a keresett könyvet.
 - Tessék, hölgyem! "Sötét korok meséi". Rendkívül izgalmas olvasmány. Ne félj attól, hogy bajba kerülnél miatta! Ha mégis megkérdeznék honnan szerezted, mondd el az igazat!
Utoljára módosította:Carl Tender, 2014. augusztus 27. 12:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 28. 20:55 | Link

Evelin Ordassy

Igen, egész biztos hogy nem találkozunk még... Bár most hogy másodszorra kérdezi azért még egyszer át gondolom.
Bár lehet hogy valahol láttuk már egymást... Már megint bámulok. Bár tényleg lehet hogy találkoztunk már valahol...
Honnan veszed hogy még épp az elmém? Ha olyan helyről jöttél volna mint én akkor érthetnéd hogy mit is értekek ez alatt... A csudába! Túl sokat mondtam... Már megint... Most kéedezgetni fog majd a családomról és a családom az egy olyan dolog amiről nem szívesen beszélek...
De ahejett hogy kérdésekkel bombázna csak rám mosolyog és ide csúsztattja nekem a könyvet.Köszönöm... Suttogom le hajtott fejjel ami közben kinyitom a könyvet.
Amúgy miért bámultál erre a könyvre? Nem zért kérdem hogy miért bámultál, mert igazándiból én is szoktam ilyet néha, de miért pontsz ez a könyv?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 2. 19:46 | Link

Carl bácsi!

Csak bámultam a bácsit tágranyílt szemekkel és értetlenül pislogtam rá, el sem tudtam képzelni, hogy min nevet ilyen jót. Erre a még fel sem tett kérdésemre hamar kaptam választ. Szerencsére nem haragudott a bácsizásért, vagyis azt hiszem, a szavaiból ezt vettem ki. Csak mosolyogtam először a bácsi szavain, amelyben engedélyt adott a "bácsi" jelző használatára.
- Most olyan boldoggá tett ezzel a bácsi!
Legszívesebben megöleltem volna, de abban a pillanatban szerencsére rájöttem, hogy ezt nem kellene, mégis csak egy tanárról beszélünk... milyen kár érte... Afelől is megnyugtatott, hogy ő nem kerül bajba, ha odaadja nekem a könyvet, ennek örülök. Most, hogy belegondolok egy kicsit felesleges volt a kérdésem... Miért ajánlotta volna fel, ha bajba kerülne miatta? Azt hiszem még egyszer átgondolom a kérdéseimet, mielőtt feltenném őket az esetleges áldozatomnak. Mélyen elméláztam ezeken a gondolatokon... Akkor kaptam észbe, amikor megindult a bácsi egy "Gyere velem" féle felszólítással.
- Azonnal!
Nem ártana sietnem, ha lépést akarok vele tartani, el sem tudja képzelni, hogy az én rövidke lábaimmal milyen nehéz ez. Ha jól láttam hátrapillantott a bácsi, gondolom nem akart elhagyni. Egy kis séta után a mesekönyvek közt teremtünk, már olyan régen olvastam ilyen könyveket... Olyan jó volt újra látni őket. Amikor észbekeptam a bácsi már egy létrán termett, csak reménykedni tudtam, hogy ne essen le, mert én hajlamos vagyok az ehhez hasonló instabil dolgokról csak úgy, teljesen váratlanul lepottyanni. Aggodalmaskodva figyeltem a magasban lévő bácsit... Akkor nyugodtam meg, amikor közel került a földhöz, bizonyára észrevehető volt rajtam a megkönnyebbülés. Átadott nekem egy bizonyára régi könyvet, amitől egy kicsit ki is rázott a hideg. Először szemügyrevettem a kezemben lévő könyv külsejét, bizonyára érdekes olvasmány lehet, bár nem a borítóról kell megítélni a könyvet, ezt már nagyon jól megtanultam az ittlétem alatt.
- Megnyugodhat a bácsi, én mindig igazat mondok, vagyis azt hiszem...
Ezen elméláztam, nem emlékszem olyan alkalomra, amikor ennek ellentétét tettem volna.
- Még egyszer köszönöm a bácsinak!
Egy kedves mosolyt követően egy hatalmas ölelésben részesítettem a bácsit, remélem nem haragszik meg érte. Szerencsére észbekaptam és nem kezdtem el ropogtatni, annak bizonyára nem örült volna... Csak egy tanárról van szó, nem?
- Ugye nem haragszik ezért az aprócska kis köszönet nyilvánításért?
Még egy kedves kis mosoly, tudom, nem szabad csak úgy megölelni az embereket, de én már csak ilyen vagyok...
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. szeptember 9. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 5. 11:27 | Link

Tildu és Alexizzant

Már nagyon vártam, hogy mi lesz a könyvtárban. Belülről majd szétvetett a nevetés, ahogy kézen fogva jártam a folyosókon Alexissel. Tényleg nagyon őrült a srác, ráadásul minden nem normális dolgokra kapható. Ha azt mondtam, volna, hogy menjünk és nyaljunk el egy fagyit, biztos azt mondta volna, hogy a tó közepén egy fűszoknyában, miközben esik a hó, mert úgy menő. Szóval nagyon nem egyszerű eset, de sokszor vicces és nekem most erre volt szükségem. Furcsán éreztem magam, néha még bele is pirultam, ahogy ránk néztek a többiek, csodálattal, vagy épp utálkozással. nekem semmi bajom ennek a lököttnek a kinézetével, mert legalább ha el akarna futni, elég egy mágnes és máris itt marad.
- Nézd meg a szótárban, te bolond – vigyorgok a „jegyesemre”, Tildának pedig már látom a fején, hogy le akarna minket inteni, amiért hangoskodtunk a szentélyében. Sosem értettem, hogy mit élvez ebben, a sok poros, meg sárga könyv között élni. mivel igazán jó húg vagyok, sosem vetettem a szemére ezt tizenötmilliónál többször, de még mindig kevesebbszer, mint azt, hogy hagyjon már békén.
- Leckéket vettél Leonietől, hogy ilyen hülyeségeket mondasz, te kis cucu – az arcát a kezembe veszem Alexisnek és finoman megrázom jobbra balra. Remélem észhez tér, hiszen be kell jelenteni Tildusnak, hogy mi bizony nemsokára összeházasodunk. Illetve sosemkor, de egyelőre ezt még nem kívánom felfedni előtte.
- Hát Alexis mindig is a szívem csücske volt, és ha már végül is jól megvagyunk egymással, akkor majd összeházasodunk. Tök cukik a tetkói, meg a piercingjei, nem mondhattam nemet. De most nem? Boldog vagyok végre Tilduuuuu – elengedem Xis kezét és ráugrok a nővéremre, jól átölelem, megszorongatom. Néhány másodperc múlva elengedem őt, majd visszalépek Alexis háta mögé, és átkarolom őt. Onnan kukucskálok ki, Tilda közben Alexisre kíváncsi, a fiúcska pedig hozzá mérten be is mutatkozik. A végére viszont felhúzom a szemöldököm, mert azért ne lépjünk már át bizonyos határokat. Még hogy gyerek, hát normális e vagy?
- A nevünket majd még megtárgyaljuk, nyuszifülzsiradékom – búgom és a vállára teszem a fejem, bár ehhez pipiskednem kell egy picit.
- Gyerekek meg majd később, legalább egy évet még várjunk, nem? – „finoman” azért bokán rúgom, hogy lássa, tényleg szeretem, De az arcomon lila köd borította rózsaszín álomvilág ütközik ki, csak, hogy tovább folytassuk a kis játékunkat.
- Tilduuu, ugye leszel a tanúm? Doriánra sosem lehet számítani – mondom kicsit keserűen, nagyon régen láttam a bátyámat. Tény, hogy mindig ír levelet, meg még ajándékokat is küld, de nagyon hiányzik, és az ő hiányát Tilda nehezen pótolja, de főleg nem. Ő más, Tilda is más, azért remélem nem nagyon fog megsértődni majd, ha kiderül az egész móka. De addig élvezzük ki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. szeptember 6. 17:06 | Link

A l e x i s
N
N


Egyelőre fogalmam se volt, mit kéne gondoljak vagy érezzek. Csak meredtem a párosra, próbáltam értelmes, odaillő kérdéseket feltenni, és persze mindenekelőtt becsukni a számat, mielőtt berepül egy légy.
A srác körbeforgott, mint valami bemutatón, mintha Annabell megszemlélésre hozta volna ide, hogy az áldásomat kérje.
Az a furcsa gondolat kúszott a fejembe, hogy nem is teljesen abszurd az elképzelés, lehet, hogy nem is ez a fiú, hanem Annabell kérte meg az ő kezét?! Ha a húgom valaha megházasodik, valóban ez tűnt valamiért egy logikus forgatókönyvnek, de hogy máris? Ez nem lehet, biztos megint elaludtam olvasás közben, és most álmodom.
De aztán a becsapódó Annabell magamhoz térített. Ha álmodtam is, elég élénk álom volt, mert éreztem, ahogy megszorongat kicsit. Pedig már ez is önmagában álomszerű volt: Annabell megölel? Engem?
- Té-tényleg? - néztem rá húgomra bizonytalanul. Nem láttam ilyennek évek óta. Hát tényleg boldoggá teszi őt ez a fiúcska? Nincsenek előítéleteim, tényleg, de akkor is. Megint őt figyeltem, miközben elregélte, hogy milyen megjegyezhetetlen a nevünk, és hogy fel kéne már vegye a nevét, a gyereket majd úgyis...
- A gyereket..? - nyöszörögtem hirtelen, és Annabellre kaptam a tekintetem, mintha máris azt nézném, kerekedik-e a hasa. Egy sokkoló információ bőven elég volt mára. Az én kicsi húgocskámról van szó, mégis mikor nőtt fel ennyire??
Észre sem vettem a finom jelzést, amit Ann Alexisnek küldött, mert úgy csüngtem szavain, mintha az életem függne tőle. A vállára hajtotta a fejét, és tovább rebegtette pilláit felé, én meg csak néztem, mint az a bizonyos erupment az újkapura.
- Én.. hát persze, hogy..! - mondtam kissé bizonytalanul. Nem azért, mert nem akartam a tanúja lenni - dehogynem. Más nem is tenne boldogabbá. De rendkívül féltettem, és nem akartam, hogy rossz döntést hozzon ilyen fiatalon.
- De.. ugye még vártok vele? Néhány hónap.. év, tudjátok, nem sok az. - Hozzám jöttek, nem akartam durva lenni és kioktató. Abból szegény Ann már eleget kapott tőlem, el is űztem kissé magamtól. De most úgy tűnt, ismét szeret, vagy legalábbis elég fontos vagyok számára. Megjegyzéséből persze kihallottam, hogy Dorián az, akit a legjobban hiányol most.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. szeptember 6. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 9. 19:54 | Link

Shara Rogers

Bevallom, nagyon érdekes ez a lány, ilyet sem minden nap látni... Olyan furcsa érzés fog el a közelében, kiráz tőle a hideg. Lehet, hogy igaza van és nem láttam még soha, de akkor is érdekes érzésem van vele kapcsolatban... Elmorfondíroztam ezeken a gondolatokon, amikor érkezett felém egy nagyon érdekes kérdés, amit nem hagyhattam megválaszolatlanul.
- Hát... nem is tudom. Te olyan ép elméjűnek tűnsz.
Ezt a mondatot egy kedves mosoly kísérte, de amit utána mondott az nagyon furcsán hangzott, egyből végetvetett a minikámnak. ~Ezt nem nagyon értem...~ Honnan jöhetett a lány? Miért mondta ezt, pont nekem? Olyan kényszer kapott el hirtelen, a tudatalattim azt diktálta, hogy meg kell kérdeznem, de még vártam vele egy kicsit... még nincs itt az ideje. Én az emberek többségével ellentétben szeretek válaszolni a kíváncsi jövevényeknek... A lány csendben megköszönte a könyvet, amire csak bólintottam neki. Nekem úgysincs rá nagy szükségem, szólal neki szívesen átadtam. Utána még több kérdés érkezett felém, amelyekre muszáj választ adnom.
- Hát nem is tudom, olyan érdekesnek tűnt ez a könyv...
Remélem ez egy kielégítő válasz volt a számára, bár nem árultam el valami sok információt vele... Belémnyilalt valami, bizonyára a kíváncsiság és nem tudtam tovább magambantartani a kérdéseim.
- Amit az előbb mondtál... Honnan is jöttél? Persze semmi közöm hozzá, de ha kell valaki aki meghallgat, akkor én mindig rendelkezésre állok...
Lehet kicsit érdekes módon fogalmaztam, tudom, hogy semmi közöm hozzá és igazság szerint nem is valószínű, hogy érkezik rá válasz, erre az eshetőségre is felkészültem... Jártam már úgy egy párszor... De voltak kivételek is... Például egy nagyon bölcs "ember", aki azt mondta, hogy rosszat nem lehet kérdezni. Ezt a mondatot egy életre az agyambavéstem. Egy kicsit megint elkalandoztam, de sikerrel visszatértem a jelenbe. Csendben vártam a válaszát, de fel kellett tennem még egy kérdést...
- Mesélhetnél magadról egy kicsit, ha van kedved hozzá?
Egy kedves mosolyt intéztem már megint a lány felé és vártam a válaszait, ha lesznek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Kutassunk
Írta: 2014. szeptember 11. 12:06
| Link

Dwayne

Most, hogy szinte szó szerint fürödhettem a magányban és a szabadidőben, úgy döntöttem, kicsit bemegyek a kastélyba, körülnézek, mi változott. Utoljára vizsgázni voltam benn, de az is egy vagy két héttel ezelőtt volt. A tény, miszerint ismét a szinglik sorát gyarapítom megkönnyebbüléssel, de ugyanakkor szorongással is töltött el. Nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt megálmodtam anno, de Murphy törvényei örök érvényűek, így nem lepődtem meg semmin sem.
Ezúttal kutakodni indultam, valami tiltott dologra lettem volna kíváncsi, ha már több időt töltök Misivel, mint eddig. Jobb beleásni magam a mocskosabb dolgokba, akár varázslatok, akár muglidolgok terén. A könyvtárban egyenesen a biológia könyvekhez indultam, az anatómia miatt (köhöm, köhöm...), majd átbaktattam a varázslatokat és a veszélyes varázslatokat tartalmazó részleghez. Egy elsős lehet, hogy problémába ütközött volna e téren, mestertanoncként viszont nem volt nagy cucc összekapirgálni, amit akartam. Ledobtam magam az egyik asztalhoz és felcsaptam mindkét könyvet, hogy nekikezdjek a munkának. A könyvtáros, akinek korábban már köszöntem most sehol sem volt, legalábbis nem láttam, így végképp elmerülhettem a gondolataimban és a választott olvasmányaimban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. szeptember 11. 12:26 | Link

Egerszegi Nina Viktória



A szeme hosszan időzik a könyvtárosnő pultján, elanyátlanodva, üresen húzódik az ajtó mellett. Összeszorítja a száját. A lelke mélyén a lassan gyülemlő, kényelmetlen érzés hullámozni kezd. talán aggodalom, bűntudat, vagy valami egészen más.
Riadt tekintetük összeakadt, mikor utoljára látta, majd Tilda hoppanált. Ennyi történt. Az ő felelőssége volt, hogy vigyázzon rá, mégsem hallott felőle senki már jó ideje. Azt hitte, Bogolyfalvára visszatérve találkoznak majd, így először a Minisztériumba sietett, utána elláttatta a sebeit, aztán indult a nő keresésére. Neki azonban a nyomát sem találta.
Felszívódott, mintha nem is lett volna. A nyomozásból persze, személyes érintettség során azonnal eltávolították, lassan pedig kezdi úgy érezni, hogy rövidesen gyanúsítottként kell a kihallgatóban megjelennie.
A kényelmetlen érzés feljebb kúszik. Megrázza magát, lehajtott fejjel sétál beljebb a dohszagú csöndben. Az év ezen részében alig lézengenek diákok errefelé, akik pedig mégis erre tévednek szórakoztató irodalmat keresnek - tehát tökéletesen ráérnek és ezáltal megfelelnek a céljainak.
Szégyen vagy nem, Dwayne Warrennek rendszeresen szüksége van tolmácsokra.
A szeme kutatva fürkészi a padokat, néhol elidőzik egy-egy diáklányon, végül továbbhalad. Nem jó, nem jó, nem jó... ááááh. Megtorpan. A szeme Ninára téved, aki láthatóan épp igencsak elmélyült az egyik olvasmányában. Közelebb sétál, minden kérdést vagy engedélykérést mellőzve ül le az asztalához.
   -  Helló, Nina. Ráérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. szeptember 11. 13:05 | Link

Dwayne

Épp rendkívül elmélyülten olvasgattam, mikor valaki leült velem szembe és már nyitott egy köszönéssel. A hang ismerős volt, a hozzá társított kép azonban meglepett. Valami iszonyatos nagy gond lehet, ha Dwayne akar tőlem… Mondjuk bármit is. De üsse fenyő, egye kavics, borítsunk fátylat a múltra, gondoltam én, úgyhogy becsuktam az előttem lévő könyveket, hogy figyelmemet teljesen birtokolhassa a férfi.
- Az attól függ, mire – hátradőltem és kíváncsian figyeltem, hogy mi lenne a feladatom. Jobban megnézve Dwayne-t, még a szokásosnál is rosszabbul festett. Mármint, ezzel nem azt mondom, hogy sose nézett ki jól, csak általában nyúzott, de mintha most lenne még valami. Még több valami. Mikor legutóbb találkoztunk az Ispotályban, megkockáztatom, még akkor sem tűnt ilyen furcsának. Egyetlen dolog fix csak: ha bántotta Lénát, megcsalta, vagy akármi, én magam nyírom ki puszta kézzel. Lehet, hogy utána életem végéig egy cellában fogok rohadni, de már az elején is leszögeztem, hogy erre allergiás vagyok. Mindenesetre próbáltam pozitívan hozzáállni a dologhoz, ha bármi is történt volna a nővel, arról tudnék. Elméletileg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. szeptember 11. 13:54 | Link

Egerszegi Nina Viktória


  -  Az agyad kellene kölcsön.
A papírokat leteszi maga mellé az asztalra, nyűgösen megdörzsöli az orrnyergét. ha a nyúzottságnak vannak fokozatai, jelenleg a végső stádium előtti lépcsőfokon áll, amikor, bár még köteles felelősséget vállalni a tetteiért, már nem igazán tudja kontrollálni azokat.
   -  Mármint az a fele, amelyik beszél magyarul. Léna elment, Tilda meg nincs itt, sz'al...
Az iratokat a tenyerével csúsztatja a lány elé a lakkozott asztallapon. A legfelső, fenyegetően vastag betűkkel vetett iromány egy hivatalos pecséttel ellátott minisztériumi felszólítás, alatta minden bizonnyal hasonlók rejlenek. Aprót bólint a lánynak, hogy nézzen bele. Furcsa, már-már életszérűtlen helyzetet szül, hogy nem kezd azonnal kötekedni vagy bármilyen módon gúnyolódni a lányon, ahogy mindig szokta, sőt, az állítólagos fölényével sem kérkedik. Fáradtan billenti a fejét jobbra.
   -  Kérlek. aztán hagylak, jó?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. szeptember 11. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. szeptember 14. 20:35 | Link

Dwayne

Felvontam szemöldököm a kijelentésére, miszerint az agyam kell neki. Igazából már az is meglepő volt, hogy arra a véleményre jutott, hogy van agyam. Ezt nem néztem volna ki Dwayne-ből, de még véletlenül sem akartam konfliktusba keveredni vele, így a csípőből érkező visszakérdést lenyeltem és az asztalra tett papírokra néztem. Közelebb húztam magamhoz a minisztériumi pecséttel ellátott papírokat, mikor elhangzott az a félmondat, ami lesokkolt. Összevontam szemöldököm és zavartan pillantottam a férfira.
- Léna elment? Mi az, hogy elment? – hitetlenül pislogtam. Nyilván nem szórakozik, mert miért tenné, de akkor is. Ők elvileg boldogok voltak, vagy mi a franc, akkor most miért nem együtt fordítanak otthon? A kérésre bólintottam egyet, de ott villogott a kis lámpácska, hogy valami nem stimmel. A nő még csak nem is említette a távozást.
- Szívesen segítek – küldtem egy kis mosolyt felé, de láttam rajta, hogy eléggé meggyötört. Nem, ez badarság. Teljesen össze van zuhanva. Neki most nem a papírokkal, hanem magával kéne foglalkoznia. Minimum. Egyértelműen ki van írva a fejére a világfájdalom, amit tudom, hogy sosem vallana be. Főleg nekem nem. A papírokra fordítottam a tekintetem. Egy felszólítás volt. A papír és Dwayne között járattam a tekintetem. Fegyelmi tárgyalást szimatoltam, amit alátámasztott az iromány is. Ajjaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. szeptember 15. 09:09 | Link

Egerszegi Nina Viktória



   -  Kösz.
Egy apró biccentéssel nyugtázza a csinos hölgyemény beleegyező válaszát. A tolmácsainak távozása sokkal több fejfájást okoz neki, mint azt eredetileg elképzelte. Hiába külhoni a tanulók nagyobb része és hiába szaladgálnak mindenféle flancos prefektusi jelvényekkel, az egészséges segítőkészség többnyire kiveszik belőlük, ha a férfi szívességet kér. Talán csiszolnia kellene a kommunikáción és kevesebbszer ráijeszteni a gyerekekre. Igen. Az talán segítene ezen.
   -  Hogy érted ezt?
Pillant föl rá értetlenül. Léna elment, lelépett, felszívódott, köddé vált, nagyon köszöni, de a beszélgetés ezen részét szerette volna ennyivel elintézni. Teljesen biztos benne, hogy az a drága barátnője mást is felvilágosított az utazása részleteivel. Bár... összeráncolja a homlokát, lassan hátradől a széken, lehet, hogy egyedül őt tisztelte meg ezzel a gyomortáji rúgással.
   -  Hát el. Indonéziába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. szeptember 15. 15:53 | Link

Dwayne

Csak biccentettem a köszönetnyilvánításra. Nem olyan nagy szám ez, pár oldalt lefordítok, nekem pár perc, neki óriási segítség és talán, elképzelhető, hogy a kapcsolatunk is rendeződik. Valamelyest. Mondjuk nem kívánjuk azt, bárcsak lett volna Taigetosz, mikor a másik született. Részünkről hatalmas előrehaladás lenne már ez is. Bár fogalmam sem lehet, mi jár néha Dwayne fejében, illetve lehetne fogalmam, de azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy tényleg meg is nézzem. Nem élhetek vissza ezzel, főleg tanárral szemben nem... Még.
- Úgy értem, hogy én erről egy szót sem tudok. Mi az, hogy elment? - most már határozottan éreztem magamon, hogy az ideg kúszik fel az agyamba. Nincs az az Isten, hogy valóban elmenjen. Meg amúgy is, hová? Aztán megérkezett a válasz, amitől egekbe szaladt a szemöldököm. Indonézia. Mi a pokol van ott, ami miatt csapot-papot itt hagyott? Megráztam a fejem.
- Mégis mit keres ott? És mikor pattant ki ez a rendkívül zseniális ötlet a fejéből? - hangvételem erősen ironikusra sikeredett, de nem is bántam. Úgy is szántam, ahogy mondtam. Nem is szólt, csak lelépett. Olyan baromi nehéz lett volna hozzám vágni egy rohadt baglyot? Csak annyit, hogy pusztuljak el itt, ő meg ott fog, pá, nekem aztán totál mindegy lett volna. De semmit nem kaptam, most vágja Dwayne az arcomba, hogy elment.
- Meg sem próbáltad feltartani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. szeptember 15. 20:32 | Link

Egerszegi Nina Viktória



Mindkét kezével az asztalra könyököl a papírhalom mellé és Nina könyvei mellé. Furcsa. Valahogy úgy képzelte el, Léna neki szólt utoljára, elvégre napokkal később már úton is volt az ismeretlen felé, ez a teória ezek szerint, a lány tányérméretű szemeit elnézve megbukott. Lehajtja a fejét, csak bólogat: igen, igen, tényleg elment, ne nézz így rám, mintha én tehetnék róla.
   -  Valami munkát kapott - vontatottan beszél, az ujjaival szórakozottan kapargatja a felpattogzott lakkot az asztalon - Egy év gyakorlat. Nem rég ment el... egy hete. Azt mondta, haza fog járni meg ír meg minden. De kell neki a munka. Vagy mi. Ne tőlem kérdezd, nekem is csak úgy mondta.
Fáradtan megvonja a vállait. Igazán örömére szolgálna, ha Nina nem rajta töltené ki a feszültségét vagy megrökönyödését, mert még a végén találja tarkón vágni őt.
   -  Hogyne próbáltam. Mármint...
Mármint bólintottam, majd megsértődtem, mint egy idióta, utána pedig leittam magam és duzzogtam, amíg el nem ment. A tekintetét az asztalon tartja, sokára pillant föl. Megköszörüli a torkát.
   -  Akkor segítesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 18. 18:43 | Link

Julien király :3



Végreeee végeeee a vizsgaidőszaknak, és ha jól tudom, sikerrel túljutottam a harmadik évfolyamon, vár a negyedik. Az már persze más kérdés, hogy hogyan, milyen eredményekkel, de sikerült, és csak ez a lényeg. Bár apa nem tudom mennyire örül mondjuk egy E-nek... Nem hiszem, hogy kitörő örömmel fogja fogadni, mikor megtudja az eredményeket, de legalább mindegyik sikeres, és nincs benne egyetlen Troll, Borzalmas, és Hitvány se. Még csak az kéne... Előbb nyírnám ki magam, minthogy apám karmai közé kerülök. Deeeee ez szerencsére nem történt meg, nyugodtan élhetem tovább a békés, megszokott napjaimat, már ha ilyet lehet mondani egy ilyen apa mellett.
Szóval ott tartunk, hogy elkezdődött a szünet, és lehet pihenni. És hova megy egy jó Levitás...? Hát persze, hogy a könyvtárba. Jó, nem feltétlenül, mert van néhány kék, akiről nem tudnám elképzelni, hogy a szabadidejét a könyvtárban töltené. És amúgy én se, de gondoltam ha már van időm, akkor olvasok egy kicsit a varázslényekről. És hogy miért pont róluk? A válasz nagyon egyszerű... Ugye volt az az aprócska incidens az Erdő mélyén. És én akkor megfogadtam, hogy oda be nem teszem a lábam, soha többet, de persze mint tudjuk, ez nem igaz. Előbb vagy utóbb úgyis be fogok oda merészkedni valamilyen indokkal. Na szóval, hogy az olyan incidenseket, mint ami akkor volt, elkerüljem, szeretnék a lehető legtöbbet megtudni a különféle bestiákról, és mivel nem vettem fel az LLG-t így maradnak a könyvek.
Kényelmes tempóban haladok a könyvtár felé, nyomomban azzal a kis szőrcsomóval, a mókussal, aki megint nem bír magával. A Puffskein bezzeg békésen szunyókál az ágyamban, de ő... Hjaaj...
- Nem csinálsz semmi hülyeséget, és mindig mellettem maradsz... Világos? - Tudom, lehetetlen vállalkozás, és hiába beszélek hozzá, mert nem érti meg, de a remény hal meg utoljára. A kezembe veszem a kis dögöt, majd belépek a könyvtárba, s egy rövid köszönés után elindulok a polcok irányába. Előtte persze Mogyorót még leteszem az egyik asztalra.
Hmm... Hol van az a könyv, ami nekem kell... Hol...? Áá... meg is van... Csak az a baj, hogy kicsit magasan van, és egyedül nem érem el. Próbálkozom vele, de csak nem sikerül, legalább öt percnyi szenvedés után aztán megunom, és egy széket húzok a polc elé. Na, talán így. Gyerünk... Gyerünk már.... Még lábujjhegyre is állok, hogy a lehető legmagasabbra érjek, de nem... még így sem... Ahh... miért vagyok ilyen pici?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. szeptember 20. 16:48 | Link

Evelin Ordassy

-Uh... Hidd el mindenki ezt mondja amíg jobban meg nem ismernek... Hirtelen felnézek a könyvből. Te olyan épelméjűnek tűnsz A lány szavai újra és újra át fordulnak a fejemben.

Szépen mosolygok le nézek a könyvre majd be csukom és vissza nézek a lányra. Suttogni kezdek. -Shara vagyok... A szüleim mind a ketten muglik...Egy kicsit megállok, át gondolom a dolgokat. Voltak...De mindig is érdekelte őket a varázslás, mágia, jóslás és bűbájok. Édesanyám, könyvtáros volt édesapám pedig... Hát nem tudom mit dolgozott de mire hazaért, általában éjfél körül, mindig részeg volt... Félelemben éltem, éltünk... De anya mindig szerette őt még akkor is ha mindig vert minket. Édesapám halt meg először, az alkohol vitte el... Anyát ez az őrületbe kergette, egy évre apa halálára nekivezettet egy fának... Egyedül hagyott a kistestvéremmel, Emmával, én 8 voltam ő volt 6. Nevelő intézetbe kerültünk... Ez az iskola mentett ki bennünket arról a szörnyű helyről...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Vadásszunk könyvet a Picúrnak
Írta: 2014. szeptember 21. 14:09
| Link

Kezdenek lenyugodni a kedélyek, hiszen már nem lát annyi ideges, fel-le rohangáló egyént, akik majdhogynem a hajukat tépik, olyan ideg tombol bennük. Nos, igen, ez csak annyit jelenthet, hogy vége a vizsgaidőszaknak, vége a szenvedésnek, és lassan, de biztosan kezdődik a tanév. No, neki eddig nem volt sok dolga, így, a most beálló iskolai szünetet szinte fel sem veszi, hiszen ugyanúgy lökődik át bele, mintha csak egy sima másnapra ébredne. Viszont, érzi ő, hogy valamit kezdnie kell, sok dologgal ugyan, de mindre nem lesz úgysem ereje, és ideje. A nyelv. Az egyik olyan dolog, amit tud alakítani, csak akarat kell hozzá, ami, az ő esetében a legnehezebb dolog. A lustaság nagy úr..
Haza nem kívánkozik, nemrég jött, túlságosan leköti a kastély, a mindenség, amelybe nap mint nap belebotlik, így csak egy levelet ír, hogy megvan, még mindig él, és maradni kíván a szünetben. A válasz nem is igazán érdekli, de inkább ír, mielőtt kutatócsoportot küldenek az iskolába, hogy él-e még a gyerek. Nos, ezzel meg is előzi eme műveletet, így bátran vág bele a projektbe. Persze, kell még egy kis idő hozzá, mivel a délelőttöt még mindig csak a fetrengéssel, és Zsülivel való perlekedéssel tölti, de hamar ráun, így felkelve táplálkozni igyekszik. Az ipari mennyiségű étel után, hirtelen felindulásból nem az Eridon felé veszi az irányt, hanem fordul, és kitartóan a Könyvtár felé halad. Kezei a zsebében pihennek, íriszei a körülötte mozgókat vizsgálják, vagy csak a portréalakokat, míg el nem ér addig a bizonyos ajtóig. Hanyagul, könyökével nyomja le a kilincset, és vállával löki be annyira az ajtót, hogy beférjen, majd már slisszan is a sorok közé, kitartó keresését megindítva. Nem tudja, pontosan mit kellene keresnie, így hosszas időt tölt el csak azzal, hogy a katalog-címkéket olvasgatja, tájékozódik, és amikor úgy gondolja, igencsak jó helyen jár, már a könyvcímekkel köti le magát. Mire a sor végére ér, már lapul a kezében pár szótár (angol - magyar, magyar - francia), illetve pár nyelvtani kisegítő, és helyesírási szabályzat. Úgy gondolja, ezekkel a legegyszerűbb kezdeni, persze, ha ereje és kedve is lesz. Egyelőre csak belepillantani akar a halomba, kicsit soknak érzi, hiszen igencsak felpakolt, így lépdel a kényelmes fotelok, asztalok felé. Azonban, amikor odaér, hogy ledobja könyveit, csak meglepve pislog. Igen mulatságos látvány, amint ott áll egy halom könyvvel a kezében, amit készülne lerakni, de csak áll, egy helyben és pislog le a... az ott kajak egy mókus?
- Jajjaj, te itt? - vágja vissza hóna alá a könyveket, majd körbepillant, mivel arra csökött intelligenciával is rá lehet jönni, hogy nem természetes élőhelyén tekinti meg a könyvtármókust. Lépked párat, nyakát megnyújtva figyel a sorok közé, és ki is szúr egy, a közelben "szenvedő" lánykát, aki épp biztosan azért imádkozik, hogy nyúljon hirtelen 10 centit. Odalépked hozzá, minden szívbaj nélkül, és felpillant arra a pontra, amit épp elérni készül.
- Miért nem lebegtetni le, azt? Egyszerűbb, mint mászás. Non? - most már a lánykát figyeli, akaratlanul kibukott kérdése után, amely kb annyit jelent, használd az eszed, és légy lusta, ne mászókázz. De most komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6201
Írta: 2014. szeptember 21. 16:15 | Link

Izabella

Nem kell körültekintően őszintének lennie ahhoz, hogy megvallja néma valójának: nem egészen így tervezte a mai délelőttöt. Rövid látogatásnak indult ez a könyvek világában, csakhogy a hamarosan kezdetét vevő vizsgaidőszakra a nehezebb tárgyakból is kellőképpen fel tudjon készülni. Arról igazán nem ő tehetett, hogy a Nemes lánynak pontosan abban a szent időintervallumban kellett kutyástól-bolhástól, na meg rossz kedvestől beköltöznie az egyik sor végébe, amikor ő fütyörészve ballagott egyik témakörről a másikra. Végső soron másként is felvehette volna a kapcsolatot a kis durcás szőkével, mint ahogyan tette, ám az élcelődés, mint számára valóban megfelelő, mi több, mulatságos köszönés, tökéletesnek hatott. Hát a szóban forgó lánynak nem. De hogy mégis miként jutottak odáig, hogy alig fél óra egy helyen való tartózkodás, egy és ugyanaz oxigén szívása után sírva fakadjon a kis szfinx, nos, az egyelőre kész rejtély a rellonosnak. Látott már sírni nőnemű lényt, de azok a testvérei voltak, és akkortájt vigasz gyanánt Noel is hatalmas elefántkönnyeket kezdett el csorgatni a nagyvilágba. Persze, akkoriban még kisfiú volt, és érzékenyen érintette, ha szülei megszidták Sárát, vagy Nelli az emeleten való őrült ugrabugrálás közepette legurult a lépcsőn, és kificamodott a bokája. Az évek múlásával azonban könnyek helyett inkább már csak jókat röhögött, ha hisztérikus sírógörcsben látta a lányokat, s kifejezetten élvezte, ha premier plánban nézhette végig badarságok miatti kiborulásukat. Most, jobb híján csak kérdez, önmagát okolván a történtekért, de Izabellából képtelen kiszedni bármit is. A lány elutasító, és a bár takarja, az arcára van írva, hogy alkalmasint szeretne végre egyedül maradni. A fiú egy ideig a föld felé bambul, majd a kutyára emeli zöldjeit, hogy végül megköszörülje torkát, és könyveit kézbe véve felálljon a földről. Szabad jobbjával leporolja nadrágját, megigazítja felsőjét, és a lány fölé magasodva, visszanyeri gúnyos arcvonásait.
- Legalább nem ájultál el – veti oda a szőkének, mint valami nagyszerű eredményt, akiről többször hallotta már, hogy ha felizgatja magát, akár el is ájulhat. – Ki tudja, mikor találtak volna rád. Most bőgsz egy kicsit, aztán saját lábon visszatipegsz a toronyba. A másik esetben még a kutyád gyomrában is végezhetnéd. Hm, lehet, hogy maradnom kéne még egy kicsit… Na, mindegy. Remélem, következő bájitaltanon ott leszel, nem jó buli egyedül csinálni a feladatot. Unalmas, ha nincs ott egy levitás, akivel olyan jól megértem magam, mint veled.
Vigyorát csak akkor láthatja a szőkeség, ha időközben a düh, vagy sértettség miatt a rellonos felé fordítja arcát. Noel bár próbált kedves lenni, egyáltalán nem érdekli a másik lelke, nem hozzák lázba a sűrű könnyek, és a világért nem akarna órákig üldögélni ebben a koszfészekben csak azért, hogy meghallgassa egy tini lány gyötrelmes életét. Szerencsésnek tartja magát, hogy könnyedén megszabadult e teher alól, és már alig várja a következő találkozást, az újabb jeleneteket, mindegy mit hoz a jövő: ájulást vagy könnyeket. Búcsúzásul sóhajt egy drámait, könyveit csípőjéhez nyomja, és már lépdel is a könyvtár ajtaja felé, ugyanolyan nyugalommal fütyülve, mint ahogy megérkezett. A napja csodás, az élete sínen van, és mindig akad egy apró levitás diáklány, akivel jól érezheti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet