36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 13. 22:26 | Link

Shara Rogers

Egy kicsit már megint unatkoztam, így csak a szokásos mellett döntöttem, elindulok sétálgatni. Most kivételesen a kastély falai közt maradtam, általában a szabadban járkálok, de most beértem a kastéllyal is. Pont útbaesett a könyvtár, hát mit volt mit tenni bementem, úgyis van még egy-két tanulással kapcsolatos dolgom, amiért úgyis bekellett volna jönnöm ide. Most itt az ideje, hogy benézzek, hát meg is tettem, csak a szokásos fogad, sok könyv, legalább van választék. Hamar ki is választottam egy nekem szinpatikus könyvet, csak sajnos már megint a polc tetején volt. Gondolkodnom kellett, hogy tudnám leszedni onnan, támadt is egy ötletem. Mivel, hogy kicsi vagyok és nem érem el, növeljük a magasságot, erre az elvre jutottam. Hamar körültekintettem a könyvtárban és kiszemeltem magamnak egy széket, ő lesz a szerencsés áldozat. Odamentem, megfogtam és odaállítottam a polc elé és rááltam. A könyvet így már leemelhettem a polcról. Utána mindent a helyérepakoltam, ahogyan kell és leültem az egyik asztalhoz. Az áldozatom egy Bűbájtan könyv volt. Hamar kinyitottam, pont a lebegtetőbűbájnál, abban a pillanatban ügrott be, hogy egyszer-kétszer átgondolhattam volna a dolgokat cselekvés előtt, akkor kevesebb erőfeszítésembe került volna. Már késő, így is megszereztem a könyvet, akkor olvassunk is bele. Az elejérelapoztam és el is kezdtem. Síri csöndben üldögéltem a sok könyv közt, igazi kikapcsolódás volt a nap végén. Csak egy a bökkenő, nem vagyok valami türelmes hangulatomban és meguntam az olvasást viszonylag hamar. Így hát becsuktam a könyvet és csak azt teszem amit szoktam, ülök és nézek ki a fejemből. Az előttem lévő asztal a könyvel nagyon érdekes volt, bizonyára ha bejön valaki és így talál elmebetegnek fogy tartani, végül is ilyet épelméjű ember nem csinál, de én nem arról vagyok híres.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 14. 10:36
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 14. 23:31 | Link

Evelin Ordassy

Sietve sétáltam át az iskola folyosóin. A könyvtár felé tartottam hogy még egyszer át olvashassam a Bűbájtan tananyagomat a más napi órám előtt. Ahogy befordultam az utolsó sarkot vissza vettem a tempómból mivel tudom hogy nem nagyon szeretik a futkosást a Könyvtárban és körül. Céltudatosan suhantam át a polcok hada között míg el nem értem a sort mely számomra már oly ismert volt. Fel néztem a polc tetejére s láttam hogy a könyv amiért jöttem nincs a helyén. Körbe néztem körülöttem egy gyors és kecses fordulattal, végig futattam a szemeimet a polcokon hátha lett volna egy másik példány belőle de nem volt szerencsém ezért fogtam magam és elindultam az ajtó irányaba amikor megpillantottam egy lány üldögélni az egyik asztalnál. Egy könyv volt elé helyezve az asztalon, azt bámulta. Meg néztem a könyvet egy kicsit jobban és rá jöttem hogy az az a könyv ami kell nekem. Elgondolkodtam... Elkérhetném tőle a könyvet vagy majd később vissza jöjjek? Végül úgy döntöttem hogy próba szerencse, még akkor is ha a lány furcsa, le ültem a vele szembe lévő székbe.
-Szia! Én üdvözöltem...
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. augusztus 15. 22:49
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 16. 00:19 | Link

Shara Rogers

Miközben csendesen nézegettem az asztalon lévő könyvet, kikapcsoltam az anyam, elméletben. Kiélveztem a síri csöndet, a nyugalmat és megfelelő alkalmát láttam, hogy átvegyen a tananyagot, úgymond átismételjem amit eddig megtanultam. Hamar hozzá is kezdtem, az agyam, gondolataim akörül jártak, egy kicsit elkalandoztam. Békés csendben való gondolkodásom egy apró kis bökkenő zavarta meg, lépteket hallok, érdekes mindig összefutok valakivel bárhol is járok éppen. Azt hittem nem hozzám jön, de tévedtem. Amikor megszólított azt hiszem egy kicsit meglepődtem, nem számítottam rá.
- Halihó!
A lány leült velem szenben az asztalhoz, mindenbizonnyal egy darabig fel kell függesztenem a gondolataimban való elmerülést. Akadt egy újabb áldozatom, akit a kérdéseimmel bombázhatok, milyen jó napom van ma is. Kezdjük az alap kérdésemnél.
- Mi járatban erre?
Erre általában kapok választ, erre az egyre még minden ember válaszolt, akinek feltettem, ez már olyan alapkérdés nálam. Nemrégiben tanultam egy fontos dolgot, vagyis dolgokat. Egy bölcs "ember" azt mondta nekem, hogy rosszat nem lehet kérdezni, bizonyára igaza van, szóval ehez tartom magam. Az egyik barátnőm pedig egészen mást mond, részben ő is egyet ért ezzel, az ő mondása "rossz kérdés nem létezik, csak roszkor teszed fel." Milyen igaza van neki is. Na, nem baj, már megint elkalandoztam egy kicsit. Szépen lassan felemelem a tekintetem a könyvről és a lányra emelem, egy kis gondolkodás utám olyan érzésem lett, mintha ismerném már valahonnan, de ez még kétszer sem biztos.
- Találkoztunk már valahol?
Kíváncsi szemekkel tekintettem a lányra, kíváncsi voltam a válaszára, el sem tudtam képzelni mit fog mondani. Annyi biztos érdekesen nézett a könyvre ami előttem van, nem tudom mi a célja, de jobban tenné ha kitálal, vagy ha nem úgyis kihúzom belőle, de azzal lehet egy kicsit rosszul járna...
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 16. 00:20
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 16. 13:51 | Link

Evelin Ordassy

-Mi járatban erre? Kérdezte a lány, fel sem nézett az akkor már ki nyitott könyvből.
Hát mit is monhatnék... Gondolkodtam. Az a könyv ami ott van előtted... Hát az nagyon kéne nekem... De persze ez mind csak a fejemben zajlott le. Igazából, az élő világban ez csak sima bámulásnak tűnt.
-Találkoztunk már valahol? A lány megint kérdezett kizökkentve engem a gondolat menetemből.
-Oh... Bocsánat ugye nem bámultam? Nagyon sajnálom... Nem, nem hiszem hogy találkoztunk volna már... Csak azon gondolkodtam hogy kell e még neked az a könyv... Mert kéne egy... Kicsit...
Utoljára módosította:Shara Rogers, 2014. augusztus 16. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Shara Rogers
Írta: 2014. augusztus 23. 01:22
| Link

Már megint egy érdekes hozzáállású emberrel hozott össze a sors. Nem tudtam hirtelen mire vélni a reakcióit. Csak nézett, nézett és nézett engem, úgy is fogalmazhatnék, hogy bámult. Ehhez  nem vagyok hozzászokva, bizonyára érdekes látványt nyújtok, de akkor is ez egy kicsit bosszant. Egy kicsivel később szerencsére megszólalt, aminek persze nagyon örültem. Végre befejezte az én érdekes látványon tanulmányozását, bár még mindig azon kattog az agyam, hogy mi bennem az érdekes. Már megint elkalandoztam, szóval megint a szokásosat művelem, mint mindig, nem oda figyelek ahova kéne.
- Nem baj, nem haragszom, bár nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyesmihez...
Én miért is haragudnék, nincsen rá semmi okom, eleve sem vagyok az a harag tartó típus, bár kivételes alkalmakkor hajlamos vagyok rá, de ez nem ilyen, ezt elnézem.
- Biztosan nem találkoztunk már?
Én mindig biztosra megyek, akkor is ismerős és kész, lehet, hogy tényleg igaza van, de a rákérdezés nem árt, de ha másodjára kérdezed ugyan azt, az már lehet. Hoppá, már megint kezdem előröl, pedig már milyen jól haladtam...
- Elnézést a kérdésért, gyakran kérdezgetek különböző dolgokat, amit a legtöbb ember nem kedvel, ha te is közéjük tartozol, akkor jobban jársz, ha továbbállsz, vagy nem biztos, hogy ép elmével túléled a velem töltött időt...
Mosolyogtam rá kedvesen, még, hogy ép elme, az kéne nekem is ilyen helyzetekben, most valószínű, hogy menekülőre fogja. Én a helyében minden bizonnyal azt tenném, saját magam szerint is van olyan amikor egyenesen kibírhatatlan leszek, bár az már régen volt.
- Tényleg a könyv, el is felejtettem. Parancsolj, használd egészséggel.
Egy kedves mosoly kíséretében átcsúsztattam a könyvet az asztal másik oldalára, én már kigyönyörködtem magam benne, ő legalább még használni is akarja, jobb helyen van nála a könyv. Még egy kedves mosoly kíséretében lefagytam és mintha valami apró reakciót vártam volna, figyeltem a lányt, persze úgy hogy ne vegye észre.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 23. 19:45
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. augusztus 28. 20:55 | Link

Evelin Ordassy

Igen, egész biztos hogy nem találkozunk még... Bár most hogy másodszorra kérdezi azért még egyszer át gondolom.
Bár lehet hogy valahol láttuk már egymást... Már megint bámulok. Bár tényleg lehet hogy találkoztunk már valahol...
Honnan veszed hogy még épp az elmém? Ha olyan helyről jöttél volna mint én akkor érthetnéd hogy mit is értekek ez alatt... A csudába! Túl sokat mondtam... Már megint... Most kéedezgetni fog majd a családomról és a családom az egy olyan dolog amiről nem szívesen beszélek...
De ahejett hogy kérdésekkel bombázna csak rám mosolyog és ide csúsztattja nekem a könyvet.Köszönöm... Suttogom le hajtott fejjel ami közben kinyitom a könyvet.
Amúgy miért bámultál erre a könyvre? Nem zért kérdem hogy miért bámultál, mert igazándiból én is szoktam ilyet néha, de miért pontsz ez a könyv?...
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 9. 19:54 | Link

Shara Rogers

Bevallom, nagyon érdekes ez a lány, ilyet sem minden nap látni... Olyan furcsa érzés fog el a közelében, kiráz tőle a hideg. Lehet, hogy igaza van és nem láttam még soha, de akkor is érdekes érzésem van vele kapcsolatban... Elmorfondíroztam ezeken a gondolatokon, amikor érkezett felém egy nagyon érdekes kérdés, amit nem hagyhattam megválaszolatlanul.
- Hát... nem is tudom. Te olyan ép elméjűnek tűnsz.
Ezt a mondatot egy kedves mosoly kísérte, de amit utána mondott az nagyon furcsán hangzott, egyből végetvetett a minikámnak. ~Ezt nem nagyon értem...~ Honnan jöhetett a lány? Miért mondta ezt, pont nekem? Olyan kényszer kapott el hirtelen, a tudatalattim azt diktálta, hogy meg kell kérdeznem, de még vártam vele egy kicsit... még nincs itt az ideje. Én az emberek többségével ellentétben szeretek válaszolni a kíváncsi jövevényeknek... A lány csendben megköszönte a könyvet, amire csak bólintottam neki. Nekem úgysincs rá nagy szükségem, szólal neki szívesen átadtam. Utána még több kérdés érkezett felém, amelyekre muszáj választ adnom.
- Hát nem is tudom, olyan érdekesnek tűnt ez a könyv...
Remélem ez egy kielégítő válasz volt a számára, bár nem árultam el valami sok információt vele... Belémnyilalt valami, bizonyára a kíváncsiság és nem tudtam tovább magambantartani a kérdéseim.
- Amit az előbb mondtál... Honnan is jöttél? Persze semmi közöm hozzá, de ha kell valaki aki meghallgat, akkor én mindig rendelkezésre állok...
Lehet kicsit érdekes módon fogalmaztam, tudom, hogy semmi közöm hozzá és igazság szerint nem is valószínű, hogy érkezik rá válasz, erre az eshetőségre is felkészültem... Jártam már úgy egy párszor... De voltak kivételek is... Például egy nagyon bölcs "ember", aki azt mondta, hogy rosszat nem lehet kérdezni. Ezt a mondatot egy életre az agyambavéstem. Egy kicsit megint elkalandoztam, de sikerrel visszatértem a jelenbe. Csendben vártam a válaszát, de fel kellett tennem még egy kérdést...
- Mesélhetnél magadról egy kicsit, ha van kedved hozzá?
Egy kedves mosolyt intéztem már megint a lány felé és vártam a válaszait, ha lesznek...
Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. szeptember 20. 16:48 | Link

Evelin Ordassy

-Uh... Hidd el mindenki ezt mondja amíg jobban meg nem ismernek... Hirtelen felnézek a könyvből. Te olyan épelméjűnek tűnsz A lány szavai újra és újra át fordulnak a fejemben.

Szépen mosolygok le nézek a könyvre majd be csukom és vissza nézek a lányra. Suttogni kezdek. -Shara vagyok... A szüleim mind a ketten muglik...Egy kicsit megállok, át gondolom a dolgokat. Voltak...De mindig is érdekelte őket a varázslás, mágia, jóslás és bűbájok. Édesanyám, könyvtáros volt édesapám pedig... Hát nem tudom mit dolgozott de mire hazaért, általában éjfél körül, mindig részeg volt... Félelemben éltem, éltünk... De anya mindig szerette őt még akkor is ha mindig vert minket. Édesapám halt meg először, az alkohol vitte el... Anyát ez az őrületbe kergette, egy évre apa halálára nekivezettet egy fának... Egyedül hagyott a kistestvéremmel, Emmával, én 8 voltam ő volt 6. Nevelő intézetbe kerültünk... Ez az iskola mentett ki bennünket arról a szörnyű helyről...
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 25. 18:06 | Link

Shara Rogers <3 <3 <3
~Zárás~

Annyira szeretem az ilyen napokat... Ebben az iskolában annyi érdekes emberrel volt szerencsém találkozni, meg persze barátkozni is... Azt hiszem a mai nap eseményei is erre hajlanak... Itt üldögél előttem egy leányzó... de ez akkor is más egy kicsit, vele kapcsolatban van valami furcsa érzésem... Most, hogy belegondolok, már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy miért... egy Rellonossal hozott össze a sors... Még nem volt szerencsém találkozni zöldekkel, eddig... Végül is ez a tény nálam nem jelent semmit, attól még őt is megkedvelhetem... A lány felnézett a könyvből és beszélni kezdett hozzám... a szavai egy kicsit érdekesen hangzottak... ~Hogy, hogy amíg jobban meg nem ismerem?~ Ez már aztán furcsa... Ezeken a gondolatokon is elkalandoztam, ami persze az én esetemben várható volt... Ennek a lány vetett véget azzal, hogy közelebb hajolt hozzám és suttogni kezdett... A suttogás nem is furcsa, mert végül is csak egy könyvtárban vagyunk... Sikerrel bemutatkozott nekem, amiből persze magától értetődik, hogy ezt én is viszonozom...
- Én Evelin vagyok, de neked megengedem, hogy Eve-nek, vagy Evinek vagy Evusnak szólíts... Válaszd ki valamelyiket amelyik szimpatikus...
A lány látszólag is elgondolkodik valamin, aztán bele is kezd a mondandójába... Még a szavam is elakadt - ami ritka, csak mondom... - amikor hallgattam a lányt... El sem tudom hinni ezt az egészet... Már megbántam, hogy feltettem azt a bizonyos kérdést.
- Hát... Őőő... erre azt sem tudom, hogy mit is mondjak...
Elkezdtem nézelődni, forgolódni a székemen... a kibúvót kerestem a válasz adás elől, életemben először... Nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet egyszer. A nézelődésem közepette azt hiszem, egy csoda folytán megjelent a "megoldás". A cicám volt az, megállt az ajtónál, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Szépen lassan felálltam és elindultam a felé...
- Ha most megbocsájtasz indulnom kell... Megjött a cicám és biztosan éhes, megyek megetetni. Szia Shara!
A tekintetem a cica felé fordítottam, aki amikor meglátta, hogy megyek egyből meg is indult, én pedig szélsebesen utána. Integettem még párat hátra, majd kámforrá váltam. Remélem a lány ezt nem veszi rossz néven, meg abban is bízom, hogy még lesz szerencsém találkozni vele...  

Hozzászólásai ebben a témában

Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. szeptember 28. 02:31 | Link

Eve

-Zárás-

Uh... Na erre mit fog mondani... Eve csak fel áll az asztaltól és itt hagy... Egy macskát követ...

-Oh, oké! Remélem még találkozunk!

Remélem nem talált túl furcsának... Remélem hogy barátok vagyunk... Én legalább is azt hiszem hogy találkoztam egy új baráttal ma!

Ahogy le hajtottam a fejem el határoztam hogy fojtatom a tanulmányaimat és itt maradok.
Utoljára módosította:Shara Rogers, 2014. szeptember 28. 02:42
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet