A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. szeptember 23. 22:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837227#post837227][b]Layla Robillard - 2021.09.23. 22:01[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Bűntudat. Undor. Fájdalom. Zavarodottság. S mindez csak néhány azokból az érzésekből, melyek megrohamozzák, amikor Nate ujjai végül elérik a kívánt hatást és a lány beleolvad a durva érintésekbe. Nem akarta, nem élvezte, mégis elérte a gyönyör, melyet még nem tud sem nevén nevezni, sem feldolgozni. Pihegve kapkodja a levegőt, ám a torkára szoruló kéz nem enged eleget ahhoz, hogy tüdejét megtöltse. Minden kezd elsötétülni, s e pillanatban azt kívánja, bár elhagyhatná a testét, bár eltűnhetne, s amikor a szörnyűség véget ér, egy lidérces álomból ébredne fel. Lehullanak karjai, s bár hallja, amit a férfi fülébe suttog, mégsem jut el tudatáig, minden egyes remegéshullám tagadni próbálja a kegyetlen valóságot. Haja ziláltan bomlik szét, a homlokán és tarkóján gyöngyöző izzadtságcseppek egymáshoz, majd bőréhez tapasztják a tincseket. A vér ízébe ismét valami sós keveredik, akár a tenger, ennek azonban mi köze sincs a nyílt vízhez, hiszen Layla könnyei patakzanak. Ha csak sejtette volna, ha egy pillanatig is hitte volna, hogy idáig jutnak, soha bele sem kezd. Teste azonnal összerándul: már nem számít, hogy ennek a földöntúli idegennek a karjai gyengéden fogják ernyedt tagjait, s oly puhán helyezik a földre, ahogy annak előtte. Ha szíve meg is rebben a remény apró sugarát fedezni fel, józan esze már rég bekapcsolta a vészvillogót, s hatalmas molinókon hirdeti: mindez délibáb. Az oxigén végre eléri Őt, képes lélegezni, ez pedig egyszerre felszabadító és fájdalmas, mintha órák teltek volna el az utolsó mély sóhaj óta. Ez a könnyed, szinte légies áramlás darabokra szakad, hisz a következő pillanatban, ahogy szédelgős pislogásával a fölé magasodót keresi, már látja, mi következik. Pillái olyan hirtelen rebbennek meg, mint még soha, azonnal alkarjára akar támaszkodni, de mire lendületet tudna venni, már hiába az erőlködés. Combjait erőszakkal feszítve szét hatol közéjük a férfi, s bár Layla mocorgása okán először célt téveszt, második döfésével mélyen a lányba hatol, aki fájdalmasan sikít fel. Össze kell szorítsa szemeit, egész teste görcsösen feszül meg, s anélkül kezdenek hullani könnyei, hogy észre venné. Nincs ideje felocsúdni, hiszen a fájdalom nem egyszerűen nem múlik: fokozódik. Egy leheletnyi türelmet sem kap, hogy felfogja, mit tesznek vele, Nate erőszakos vehemenciával teszi magáévá, ő pedig nem tehet mást, minthogy küzd. Fogalma sincs, mivel, mert az összes erőteljes mozdulattól nyilalló, éktelen kín keríti hatalmába, s míg a korábbi alkalommal teste ösztönösen reagált, ezúttal mintha cserben hagyná. Hiába tartanak a sokadik mélyre hatolásnál, nem nedvesedik, ezzel pedig a szenvedés és kétségbeesés elegye keríti hatalmába. Széttépett ruháiban, darabokra hullott világával testében hever a földön, ám hiába akarna küzdeni, a szörnyeteg most felfalja. Jajongása nem csitul, bár hangja egyre rekedtesebb, fohászai azonban, hogy meghallják, lassan megszűnnek, segélykiáltásai pedig kínlódó, reményvesztett nyögésekké és kiáltásokká válnak. Bár ő maga nem érzékeli, végül mégis valami nedves dolog folyik lábai között: saját vére.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. szeptember 23. 22:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837231#post837231][b]Nathaniel Wright - 2021.09.23. 22:52[/b][/url] Layla #ébredés
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Bárcsak megérintené, bárcsak felfogná, mit is tesz éppen. Habár… vajon, ha felfogná, segítene? Én nem hiszem. Ezen a ponton már nem. Alig pár pillanattal ezelőtt végleg elvett valamit, amit sosem kaphat vissza a lány: Az ártatlanságát. Nem, itt nem csak Layla szüzességére gondolok, hanem arra a tisztaságra, arra a fényes aurára, ami átjárta őt. Layla azon kevesek egyike, akiket csakis a tiszta szóval lehet illetni. Akik lelke ép, mosolya lelket öltő, kedvesek a világ minden emberével. Akik a jót látják, még akkor is, ha az ember sérült, rossz. Akik valóban képesek olyan mély érzelmekre, mint amelyeket ő tanúsított Nate iránt. És bárcsak, ó igen, bárcsak képes lett volna az ifjú Wright arra, hogy legyőzze a szörnyeteget, hogy megmentse a hercegnőt és vele együtt a herceget is. De, mint a mellékelt ábra jól mutatja, a mesék azért vannak, hogy elmismásolják a szörnyű felnőttkort. A szörny pedig nevet, mélyen, legbelül, ahogy egy elveszett fiú könyörög egy halálra ítélt tiszta lélek életéért, a szörny hahotázik. Az emberek gyengék, a szívük jó, az eszük kevés. Nem értik, hogy az erősebb marad életben. És itt gyors és fájdalmas lökések egymásutánja megy végbe, anélkül, hogy akárcsak egy szemernyi tekintettel lenne a vérző lányra. Mert övé lett az élvezetben, most övé lesz a nyomorúságban is. Mindig vele akar lenni, a tudatába fészkelni magát, és nem engedni, sosem elfeledtetni magát. A gyors tempó, ami már így is egy kész kínzás, mostanra eszeveszetté fajul, alig pár lökés, de olyan egymásutánban, hogy azt még olyan ember se élvezné, aki teljes beleegyezéssel vonódott bele az aktusba, és aki nedvességével segíti azt. Ez a pár azonban tartogat még valamit, a tényt, hogy eddig bírta csupán, testében az évek óta fokozódó vágy gyors elélvezést eredményez, képtelen elnyújtani, hosszan szenvedtetni a lányt. Pedig akarja, egyértelműen tovább akarta volna, hiszen a felmorajló hörgés nem elégedett, sőt, érződik, bár ezt Layla alig ha érezheti, hogy ő maga még tovább akarta, de nem volt rá képes. Kirobban belőle, olyan hevesen, olyan váratlanul, hogy attól az eddig oly kemény férfi teste egészen összegörnyed, és fájdalmasan, mint akit belülről éget a pokol, görnyed össze, és terül el Layla mellett. Teste vonaglik, fájdalomtól üvölt. Ha most valaki látná, azt hihetné, hogy egy gyermek, aki anyját hívja. Talán így is van, hiszen az érthetetlen hangok között, mintha a “mama” többször is elhangozna. Teste fájdalma nem szimultán, valódi fájdalomtól rándul az arca, a teste, és hosszú pillanatokig tart, míg végül képes kinyitni szemeit, az elváló pillákon könny gyűlik, tekintete homályos, zavarodott, lágy. Furcsát lát, lehunyja szemeit, kivár. Az álom, melyet álmodik, rossz álom, olyan álom, melyet sosem akar átélni. Olyan álom, melyből fel akar ébredni. Olyan álom, melyről tudja, hogy mit jelent. A szörnyeteg éhezik, Laylat akarja. Nem kaphatja meg, nem adja át neki, őt nem. Távol kell maradnia a lánytól, hogy ne bánthassa. Útra kell kelnie, messzi tájra menni, ahová a lány nem követheti. Afrikába. Fáj a hasam. Csukott szememen át is érzem, hogy könnyekkel teli. Érzem a kemény padlót, biztos leestem az ágyról, miközben álmodtam. Fáradt vagyok, elgyötört, de elszánt. El kell mennem, itt kell hagynom mindent. Meg kell védenem őt. Meg kell védenem. - Nyuszi. Suttogom csendesen. Még nem tisztult ki a világ, még nem érzékelem, még kell az a bizonyos pár perc. El kell engednem őt. Messzire kell mennem. Afrika, igen, Afrika tökéletes lesz. Milyen szépen csillanna a nap a haján…
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. szeptember 30. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837516#post837516][b]Layla Robillard - 2021.09.30. 18:59[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Amikor a lélek leválik a testről, akkor valami elpattan egy élet számára. Nem segíthet rajta sem a harc, sem a megadás. Kiléphet Önnön testéből, próbálhat úgy tenni, mintha álom lenne, ám minden egyes lökés újra és újra magához téríti. Testét ujjlenyomatok, kiserkenő vértől vörös fognyomok, karmok által vájt sebek borítják, s ha lehet, ebben a helyzetben még annál is kiszolgáltatottabbnak érzi magát, mint a falhoz préselődve. Karjai melleit takarva ölelik körbe testét, könnyei keservesen csorognak patakokban, vidámsárga körmei pedig felkarjába vájnak, mintha ezzel képes lenne felülírni azt a kínt, amit átél minden mozdulattal. A mana szétfeszíti egész testét, s a tökéletes lakk, az a mosolygós napszín lassanként repedezni kezd, mintha olyan erősen kapaszkodna, hogy attól lepattogzik. Pedig csak a benne gyűlő elfojtott mindenség akar kitörni, s mivel semmilyen képessége nincs, csupán varázsereje, immáron az próbálja megóvni a lányt. A boldog citromszínt vér színezi, mely bőre alól serken, sokkal mélyebb sebeket ejtve, mint azt bárki gondolná. Az iram nem lassul, fékevesztetté válik, s bár olyan erősen harap rá alsó ajkára, hogy nehogy meghallja valaki a bűnt, mely csontjáig hatol, az utolsó pár alkalommal, ahogy Nathaniel olyan mélyre hatol, amilyen mélyre sohasem képzelte volna, önkéntelen tör fel belőle a segélykiáltás. Fel sem fogja, hogy mindez annak a jele, hogy a férfi beleélvez. Nem gondol bele abba, hogy ez mivé válhat, hová vezethet, mert ahogy egykori kedvesének árnyéka legördül róla, hirtelen megszűnik minden. A sós folyadék most már csendesen pereg le ismétlődve, egész teste remeg, s miközben alsó tájéka fájdalmasan lüktet, egy jóleső bizsergés is felüti fejét. Egy bizsergés, mely azt hivatott jelezni, hogy vége van, az ostrom megszűnt, többé nem becsteleníti meg semmi. Nem érzékeli, hogy körmei még mindig mélyen a bőre alatt vannak, s a kellemesen meleg vér lassanként csordogál a vágásokból, valamint hüvelyéből némi ondóval keveredve. Felhúzott lábai automatikusan csukódnak össze, majd lassan ő is oldalára fordul, ám ösztönösen el a férfitól. Nem képes látni, nem képes elfogadni, ami történt, de legfőképp nem képes megérteni és megbocsájtani. Az, akit valaha szeretett, meghalt. Kiüresedett. Hallja a fájdalmas nyögéseket háta mögül, neki azonban egyetlen hang sem hagyja el torkát. Vidáman csillogó íriszei szürkén, élettelenül merednek a semmibe, szívverése lassan, de erőteljesen dobban fülében, elnyomva bármilyen zajt vagy hangot. Nyuszi. Ahogy elhangzik, meg sem rezdül. Valahol belül azonban sikít, folyamatosan sikít. Szüntelenül üvölt: HAZUDSZ. GYŰLÖLLEK. Vajon hogyan kell valakit gyűlölni? S ha már Layla is tudja, miképp tegye, akkor mivé változtatta a Nate-ben élő szörny? Szinte élettelenül, mozdulatlanul hever a földön, elfordulva a férfitól, teste is csak a trauma okán remeg meg olykor-olykor. A magzatpóz megvédi. Nem bánthatják. Ugye nem bánthatják?
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Nathaniel Wright INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 109
|
Írta: 2021. szeptember 30. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837529#post837529][b]Nathaniel Wright - 2021.09.30. 20:50[/b][/url] Layla #Levegőt!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Búcsúznom kell kedvesem, mert a történetem itt véget ér. Sosem tudhatod, hogy egy ember milyen múlttal érkezik életedbe, és sosem ítélheted el azért, ami vele történt. Mert minden éremnek két oldala van, minden történetet két fél mesél el hitelesen. Vannak emberek, akik hangosan kiáltanak hazugságokat, és olyanok is, akik némán zárják ajkuk mögé az igazságot. Ha traumát élsz át, ha igazán átéled azt, ritkán beszélsz róla azonnal. Napok, hetek, hónapok, évek, de olykor egy élet is eltelik, mire szólni mersz. Talán sosem mondod ki, magaddal viszed a sírba, talán találsz valakit, akinek a kezébe helyeznéd egész életed. Nem csak a jelent, nem csak a jövőt, hanem a múltat is. Minden történet más, minden ember más. Ha hasonló dolog történik veletek, szívetek és lelketek másként dolgozza fel. Én, Nathaniel Alexander Wright, több, mint húsz évet vártam rád, Layla Robillard. Húsz évig vártam rád, és bár régóta ismerlek és szeretlek, csak most, amikor egészen biztosan tudom, hogy nélküled nem élhetek, akkor döntöttem úgy, hogy elmondom neked. Elmesélem életem történetét. Nyögve fordulok a hátamra, lassan nyitom ki, majd csukom a le a szemeimet. Nem reggel van, alkonyodik. A színek nagyon hasonlóak tudnak lenni, ám a reggelben mindig benne van a finom lágyság, az észrevétlennek tetsző selymesség. Az alkony nem ilyen. Az alkony tele van a nap terhes gondolataival, fáradtsággal, fülledtséggel. Nem szoktam napközben aludni, de amióta elrohantál, már nem érdekel semmi. Szükségem van rád, te vagy az egyetlen dolog az életben, ami segít embernek maradnom. Te vagy az egyetlen, és bár most messze készülök menni, ember fogok maradni, ígérem, azért, mert csak így maradhat tiszta mindaz, amit irántad érzek. Tudom, hogy sokan azt gondolnák, ha a fejembe látnának, hogy megszállott vagyok, de erről szó sincs. Te vagy a menedék, az otthon. Ahogy rám pillantasz, közelebb ülsz, ahogy durcásan jegyzed meg, hogy téged nem csókolt meg senki. Ahogy elmélyíted ajkaink táncát, ahogy szeretsz. Emlékszel még arra, hogy milyen nagyon készültem a vacsorára? Annyira féltem, hogy elrontok bármit is, hogy végül éppen azt nem adtam meg neked, amit szerettél volna. Nem lehetek én Layla. Nem lehetek én az az ember, aki mindezt megadja neked. Nekem szükségem van rád, de te nem ragadhatsz le nálam. Neked élned kell, szárnyallnod, és olyan ember mellett boldognak lenned, aki egész. Én sosem leszek az, lássuk be, róhatok ekkora terhet rád. Én nem… képtelen vagyok bántani. - Sosem bántanálak. Suttogom magam elé, ahogy szemeimet eltakarom, hiszen az alkonyi ég egyre bántóbban férkőzik a tudatomba. Ébreszt. Érzem, ahogy orrom közelébe ér a karom, hogy azon vér van, friss és olyan is, mely már alvadni kezdett, érzem, húzza a bőröm. Ilyen nagyot estem volna? Lehetetlen. Kezdek magamhoz térni, lassan megébredek. Ismeretlen a mennyezet, ismeretlen a fal, az ablak, melyen bevilágít a nap. Minden ismeretlen, mégis ismerős. Jártam itt, és te is itt voltál, de nem értem, hogy mit keresek még itt. Sosem fájt még ennyire semmim, és sosem éreztem mégis ennyire kellemesen magam. Mintha valami eltűnt volna belőlem, mintha távozott volna. Részeg vagyok? Felülve azonnal fejembe hasít a hirtelen jött fájdalom. Nyögve nyomom szemeimbe tenyerem élét. Nem szokásom inni, hiszen félek attól, hogy ha megteszem, elveszítem önmagam. Nem akarom, hogy azt lássák, akit elnyomni próbálok mindig. Nem láthatják, de még inkább, nem tapasztalhatják. Megdörzsölöm szemeimet, lassan oldalra pillantok, és érzem, ahogy a gombóc a torkomban teljesen elszorítja azt. Fuldoklom, mégsem teszek semmit. - Nem. Nem. Nem. Mit tettél?! Mit?! Riadt hangon indulok meg, mégsem érintelek meg, mert nem érinthetlek meg. Sosem féltem még annyira, mint most, sosem remegett még úgy a hangom, mint most. Mit tett? Mit tette? Nem Laylahoz szólok, ez egyértelmű, mintha egy harmadik alakhoz beszélnék. A fulladás szapora lélegzést követ, hajamba túrok, fejbőrömet kaparom. Érzem, ahogy testem remeg, ahogy a könnyek a szemembe szöknek, majd kitörnek. A nevedet ismétlem kedvesem, olyan sokszor, hogy szinte beleszédülök. Keservesen sírok afölött, amit én műveltem, könnyeim sebeidbe hullnak, de nem gyógyíthatom be őket. Nem én voltam, nem voltam ott. Én nem. Hát nem érted? Ezért kellett volna elmennem. Nem. Sosem lett volna szabad a közeledbe mennem. Én láttam az angyalt, az első pillanatban láttam, és tudtam, hogy a szörnyeteg, aki bennem van, vágyni kezd rá, olyan mérgezőn, hogy azzal megöli őt. Nem haltál meg, de tudom, hogy megöltem benned egy olyan részt, ami tökéletessé tett, elvettem a lényed, elvettem a lányt, akit mindennél jobban szerettem. Nap, mint nap azért harcoltam, hogy sose kaphasson meg, de képtelen voltam ellenállni annak, hogy az enyém se legyél. Mert te voltál a minden. Mert te voltál az egyetlen ember a világon, aki a világommá válhatott. Én pedig megöltem benned a jóságot, az ártatlanságot. Neked, Nyuszi, neked sosem lett volna szabad szenvedned. Sosem lett volna szabad ezt megélned. Sírok, mintha holttested mellett térdelnék, sírok, mert tudom, hogy gyilkossá váltam. Megöltelek. Nem tudom mennyi telik el így, hogy másodpercek vagy percek is, mire megmozdulok. Nem ujjaim vállad fölé siklanak, de megállnak a levegőben, nem érintelek, soha többé nem érinthetlek. Elvettek tőlem, meggyaláztak, de aki tette, attól nem szabadulhatok. Bennem él, mérgez, mert engem is megmérgeztek. Az évek során született, az elnyomásból táplálkozott, és kitört, de miért éppen most? Miért veled? Nem állíthatom meg… nem? De. Véget vethetek ennek. Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ahogy megértem az egészet. Van egy mód, egyetlen mód, ahogy az egésznek véget vethetek. Soha többet nem érhet hozzád, megmenthetem azt, ami benned még meggyógyulhat. Nem adhatom vissza lelked tökéletes tisztaságát, fényességét, de megtehetem, hogy meggátolom, hogy bármikor máskor hozzád érjen. Nem fog többé bántani, ígérem. Nem félek. Határozottan kelek fel, lépek el melletted. Nem nézek rád, nem vagyok képes, nem akarom, nem tudok, ha látnálak, ha még egyszer rád néznék, képtelen lennék megtenni. El kell mennem, messze kell lennem tőled, nem maradhatok melletted, mert ha megteszem, ő megint bántani fog. El fog nyomni engem, és nem tudlak majd megmenteni. Most kell megtennem. Elpillantok, a nap utolsó sugarai még meg-megreszketnek az üvegablakon, vérvörösre színezve a világunkat. A bűn ott úszik a falakon, ott a lelkünkben. Bűnös vagyok, hiszen megígértem, hogy megvédelek, bűnös vagy, mert Angyalként az égben kellett volna maradnod. A Földön nem létezhetünk egyszerre ketten. Nem lehet, hogy te és én egyszerre lélegezzünk, legyünk egy helyiségben, vagy a világ két, ellentétes pontján. Ne gondold, Layla, hogy gyáva vagyok, hogy azért menekülök, mert nem tudok ezzel szembenézni. Egy nap, amikor már megengeded majd, hogy a gondolataidba férkőzzek, engedd elhinni, hogy azért tettem, mert szerettelek, mert védeni akartalak. Egy nap, Layla, engedd, hogy láthatatlan szeresselek. Talán látlak még, másként, máshol. Talán meglátsz majd másban. Egy villanásra. Amikor már nem gyűlölsz. Megpróbáltam ember lenni, de elbuktam. Elveszítettem egy harcot, amiben te vagy az áldozat. Nem gyógyíthatlak, de megmenthetlek. Ahogy a nap alábukik, ahogy utolsó fényével elvakít, úgy indulok el az úton, az utolsón, amit meg kell tennem, annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Ujjaim között szorítom a kamerát, az egyetlen tárgyat, amit jobban védtem, mint az életem, vagy mint téged. Az egyetlen dolog volt, amit sosem engedtem el, és amit sosem fogok. A lépteim gyorsulnak minden lábemeléssel, és csak remélni merem, hogy nem mozdítod a fejed, hogy nem látod azt, ahogy fellépek egy apró dobogóra, és ellökve magam átzuhanok az ablaküvegen. Még érzékelem, ahogy lenyomódik a gomb az ujjaim alatt, egy utolsó fénykép, búcsú az élettől, búcsú a bűnbeeséstől. Érezlek magam körül, védő, ölelő karod, ahogy átölel, ahogy ujjaid hajamba simítanak. Érezlek, meleg tested oltalmaz, nem félek. Karjaid között sosem féltem. Istennő vagy, Angyal vagy, a Jóság vagy maga. Én veled leszek mindig, és talán lesz egy nap… talán lesz, de nem reménykedem.
|
|
|
|
Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2021. szeptember 30. 21:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837533#post837533][b]Layla Robillard - 2021.09.30. 21:56[/b][/url] Nate fotózás | AusztriaJobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.
| |
| Ez egy olyan lidércnyomás, melybe nem akarsz belecsöppenni. Erőszak, szexuális erőszak, és megannyi, a lelki béke megzavarására okot adó dolog van ebben a hozzászólásban, amiért szigorúan tilos lenyitnod. Ha mégis megteszed, öleld át a plüssmackódat, takarózz be, mert a kegyetlenség és embertelenség jeges fuvallata kísér majd utadon. Ha ennek ellenére is azt hiszed, hogy ez a tartalom nem ingathat meg, KATT... |
Azt mondják, hogy a szeretet és a gyűlölet között húzódó határ oly vékony, hogy a vonalon egyensúlyozva csupán egy apró szellő is elég, hogy minden az ellentétére forduljon. Azon a napon, mikor az ispotályban voltak és Layla átölelte Nate-et, valami végzetes kezdődött el. Réveteg tekintete mögött megannyi emlék gyűlik egymásra, s perdül tova, ahogy a másodpercek percekké alakulnak. Valahonnan távolról hallja: egy férfihang szólítja, majd átkozza magát, s végül hívja ismét, azt remélve, hogy ráemeli tekintetét, ha reszketegen is, de szól. Ha hazudva is, de megbocsát. Layla azonban sokkos állapotban van. Miközben képtelen arra, hogy végtagjait irányítsa, s végre megmozduljon, addig agya megállíthatatlanul vetíti elé a képsorokat. A nyakláncot, az első csókjukat, a durcás arcát, mikor kifogásolta, hogy ő ugyan miért nem vörös. Minden fotózást egytől egyig, azt is, amelyiken először találkoztak, egészen addig, míg már megszámlálhatatlanul sokszor állt a kamera elé. Egy ideig a kamerának mosolygott, az idő múlásával azonban a mögötte álló fotósnak szólt mindaz a boldogság és csillogás, ami bensőjéből fakadt. Mert a maga gyermeteg, kamasz, felelőtlen, tapasztalatlan módján igenis szerette őt. Nem tudta, hogy csinálja jól, nem tudta, miképp mutassa ki úgy, hogy Nate is elhiggye. De szerette. Féltékeny volt Lilire, mert azt hitte, elveszi tőle azt, ami az övé. Layla sohasem volt angyal. Minden emberi gyarlóság ott volt benne, csupán szándékai voltak oly tiszták, akár a frissen hullott hó. A csillagos eget is épp oly fényesnek és ragyogónak látja, mint a vakut, ahogy elvakítja szemeit. A csónakban úszva a vízen, egymás karjában fekve, egy örökkévalóságig úsznak a semmibe, ami akkor a mindent jelentette. Bárcsak sohase szálltunk volna ki abból a csónakból. De aztán minden sokkal sötétebbé válik. Látja már azokat az apróságokat, amik piros zászlóként lengtek, ám ő mit sem sejtett belőlük. Mert képtelen volt rosszat feltételezni arról az emberről, akit ennyire szeret. Nem csaltak megérzései, mikor Owenért aggódott: ma már, bár nem vallott színt a férfi, tudja jól, hogy bántotta iskolatársát. Amikor gyilkos utálat villant szemében Petyus nevének hallatán, az sem csupán kedves féltés volt, hanem őszinte szándék arra, hogy Őt is megsemmisítse. Hogy mindent elpusztítson, míg végül csak Ő marad és a lány. De nem tehette: a világ nem így működik. Nem szűnik meg létezni, csak mert vágyjuk, nem tünteti el azt, melyet nem kívánunk. Kegyetlenül létezik tovább, s akadályok millióit gördíti elénk. Ők megcsömörlöttek. Azon a napon, mikor a vacsorára készültek, mikor Layla átment, a világ kifordult magából. Már látta, mire képes Nate, mire képes a benne élő vad, amelyet addig rövid pórázon tartott féken. Ma azonban a sok rángatástól elszakadt és többé nem lehetett fékezni: végre megkapta, amire vágyott. Elvette a testet, a lelket, a tisztaságot, az ártatlanságot, s csak pusztítást hagyott maga mögött. Nem csak a szőke vesztett rajta a játékon, hiszen kedvese többé nem szerezheti vissza az irányítást saját élete, érzései és cselekedetei felett, s a bűntudattal sem birkózhat meg, mert fel fogja emészteni. Az az állatias tekintet, amivel ránézett, a mély undor és gyűlölet, aztán a kíméletlen, erőszakos, szenvedélynek titulált durvaság... Még érzi, ahogy nyakát szorítják, ahogy a sóhaj lopva szökik ajkain. Még érzi, ahogy a fogak belemélyednek mellébe, s addig tépik, míg nyomukban nem marad más, csak fájdalom és vér. Még érzi a karmokat, amik kegyetlenül szántanak végig testén, szorítják és marcangolják, kínok-kínjával kényszerítik a bűn legsötétebb bugyraiba. Még érzi, ahogy eggyé válnak, s a szenvedés zárja köré vasmarkát, ahogy minden lökés valamiféle messzi, nem evilági bűnhődésre kárhoztatja. Még érzi, ahogy összegörnyed felette a szörny teste, ahogy pulzál, s ahogy lassan, gusztustalanul élvez el benne. Nem számolja a perceket és az órákat, ha eltelik egyáltalán annyi idő. A lemenő nap lassanként beúszik az üvegen, retináját bántva, kényszerítve, hogy hunyja le szemét. Mégsem képes görcsösen magára fonódott karjait leoldani magáról. Könnyei elapadtak, az üresség riasztó semmiségébe süppedve hever, de nem alszik. Érzékei egyre élesebbek, hallja a távolodó lépteket, aztán a dobogó hangját. Végül pedig az üveg hatalmas robajjal adja meg magát, néhány szilánk a stúdió padlójára hull, míg a többi magával viszi azt, ami áthatolt rajta. Egy teremtett lélek sincs már ilyenkor erre, a fülsüketítő csend pedig még Nate fájdalmas hörgéseinél is ijesztőbb. Ugyanis csak a dobogóig hallotta a lépteket, utána megszűntek. Nem képes gondolkodni, erőtlenül nyílnak ki szemei, ujjai végre feloldozást adnak: eleresztik karjait, s bár gyengén, remegve mozdul csupán, elgémberedett tagjainak már képes utasításokat adni. Olyan érzés ez, mintha ezer éve nem mozdult volna meg, s most vásott, elsorvadt testét kéne indulásra bírnia. Fogalma sincs, mennyi időbe telik, míg képes felkelni: önmaga árnyékaként indul el az öltöző felé, hogy táskájából elővegye melegítőjét. Nem tud semmire gondolni, sem arra, ami vele történt, sem arra, hogy milyen következményei lesznek. El akar tűnni, soha többé nem akar idejönni, mert nem képes rá. Érzi, ahogy az epe egyre feljebb kúszik torkán, s bár először úgy tűnik, apró kis gombóc marad, végül nem oly kegyes, hogy ne késztesse öklendezésre. Kétségbeesetten tántorog a wc kagyló fölé, s bár fogalma sincs, mit evett aznap, ez alkalommal viszontláthat mindent. Könnyei ismét hullani kezdenek, ám nem érez fájdalmat: olyan ez, mintha azt a bizonyos kapcsolót átkattintották volna, s valóban lélek nélkül, csupán porhüvelyként létezne tovább. Nézi, ahogy a víz leviszi a mocskot és eltűnik a lefolyóban, hogy ne maradjon utána más, csak a hófehér csésze. Kilépve a fülkéből nem pillant fel a tükörbe, erősen koncentrál, hogy ne kelljen látnia magát. Nem képes rá, egyszerűen nem megy. Kiöblíti száját, majd visszamegy holmijához és falfehéren, akár egy kísértet indul el. Az utcára érve zavarja szemét a rengeteg vaku, a sok ember, akik szörnyülködve állnak körül valamit. Valami történt. Az aurorok még nem értek ki, ez egyértelmű, Layla pedig önkénytelenül lépdel a katasztrófa színhelyére, ahol bár letakarták azt a valamit, amit áldozatnak neveznek, egy dolog kilóg az anyag alól. Egy törött kamera és egy vérben úszó kéz. Ismét hatalmasat fordul a világ, érzi, ahogy gyomra háborogni kezd és el kell tűnnie. Hirtelen minden zaj eléri, annyira hangossá válik, hogy feje sajdul bele. Megint érzi lüktetni a sebeit, szemei kipattannak és él, ám ez az élet korántsem az, amit pár órája elhagyott. Nem képes odalépni és megemelni azt a valamit, amivel a holttestet takarják, mert tudja, hogy mi... ki van alatta. Az érzelmek vég nélkül viaskodnak benne: a meggyötört rész kellemesen nyugszik meg, hisz tudja, ez az alak többé nem árthat neki, ám Layla, az, aki valahol mélyen még nem tűnt el és továbbra sem képes elhinni, hogy a szörny Nate volt, újabb sokkot kap. Nem akarja, tagadja, sikít, üvölt, a lány azonban fizikai valójában képtelen ennyi mindent elviselni. Futásnak ered, fogalma sincsen hová, mert könnyáztatta szemeiben elmosódnak az utcák nevei, az arcok. Teste nekiütközik más járókelőkének, s bár eddig úgy érezte, képtelen mozogni, valami különös erő szállja meg, ami csak viszi előre, arra kényszerítve, hogy egyik lábát tegye a másik után és ne álljon meg. Elveszett. Amikor már nincs, ami hajtsa, megáll, mellkasa szaporán emelkedik és süllyed. A nap rég eltűnt a horizontról, sűrű felhők takarják a holdat és csillagokat. Hiába néz körül, nem tudja, merre jár, a környék teljesen ismeretlen. Ekkor éri az első esőcsepp, mely arcára hull. Elvesztem. Teste sajog, alsó tájéka kínzón lüktet, ahogyan bőre is a ruha alatt. A gondolat ott zakatol elméjének egy zugában: mi történt Nate-tel? Elvesztettem. A sírás fojtogatja, s ahogy az első könnycsepp legördül arcán, az eső is elered: még az ég is vele sír. Leguggolva összekucorodik a járdán és hangosan, fuldokolva zokog, mert gyászol. Gyászolja magát, gyászolja kapcsolatát és gyászolja a férfit, aki nemrég a világot jelentette, hogy aztán felboríthassa azt. Keservesen zokog, mert nem tud tovább menni, nem tudja, hogy jusson haza. Nem tudja, hol van a haza. Elveszett.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. október 11. 11:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=837969#post837969][b]Ambrózy Henrik - 2021.10.11. 11:57[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Ebben a percben, amikor végre eggyé válnak, minden nehézség, amit maguk mögött tudhatnak, eltörpül. Henrik pontosan jól tudja, milyen sokat várt erre a pillanatra, s hogy most, amikor eljött, csupán járulékossá válik az a gyönyör, amit maga él át. A karjai között vágyakozó, magát teljesen átadni készülő és végül át is adó, most már minden kétséget kizáróan nő teljesen megbabonázza. Az a sok idő, amit nélküle töltött, ugyan minden bizonnyal megteszi majd hatását és Henrik állóképessége is megsínyli majd ezt az aktus során, azonban jelenleg csak arra tud gondolni, hogy az ölelésében nyugvó nő kellemes élménnyel gondoljon vissza erre az alkalomra. Gyengéden szorítja magához, enged a noszogatásnak, s hagyja, hogy forró lélegzetük keveredjen, majd végül kéjtől izzó ajkaik is egymásba forrjanak. Csípője lassan mozdul, mert bár Mária nem adta jelét sem kellemetlenségnek, sem fájdalomnak, az első alkalom ettől még rendszerint jár némi diszkomfort érzettel és egészen addig, míg nem kívánja a testének feszülő test a tempóváltást, próbálja visszafogni magát. Nagyon nehéz. Az őt körbeölelő közeg őrjítően izgató, s ha lehet még fokozni az érzést, mely egész testébe remegést hoz, hát a levitás minden sóhaja megteszi. Finoman, gyengéden válik ritmusossá kettejük üteme, s ajka néha ajkat, másszor nyakat ér, keze egyszerre emeli magasba és taszítja mélybe a nőt. Hol csak érintőlegesen simít végig a mell vonalán, hol finoman zárja körül, s izgatja a bimbót, másszor hevesebben markol a markáns csípőcsontra. Pontosan tudja, hogy nem fogja sokáig bírni, mégis igyekszik minden erejével kitartani, legalább addig, míg kedvese megérzi a gyönyört, s az orgazmustól kellemesen rázkódik össze. Nagyon szeretné, jobban kívánja ezt, mint saját kielégülését, bár ez sincs kimondottan sokkal lemaradva a korábban említettektől. Bármire hajlandó, amit Mária szeretne, s miközben egymásba forrva felfedezik testüket, a kviddicsmeccs megkezdődik valahol az aránéban. Ki tudja, ki nyeri végül a mérkőzést, de kit is érdekel? Valahol távol felharsannak a dudák, a szurkolók tombolnak, számukra viszont az idő megállt és Henrik azt kívánja, bárcsak soha nem indulna újra.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. október 14. 19:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=838104#post838104][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.14. 19:46[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Hosszú hónapok eredménye az, hogy most itt tartunk, és nem mondhatom, hogy ne ámultam volna el jópárszor azon, milyen könnyedén táncolhattam ki a felfokozottá váló helyzetekből. Ha csak egy pillanatra is megdermedtem, várt, egészen addig, amíg már nem következett be többé ez a bizonyos pillanat. Még nekem, aki hasonlót nem tapasztalt is nehezemre esett elhinni, hogy tényleg megvár, de megtette, sőt, megbeszéltük, és én azt hiszem... Napról napra egyre jobban kezdtem szeretni, úgy, hogy amikor azt hinném már nincs tovább kötődnöm, ragaszkodnom, ékes bizonyítékát tapasztalom ennek ellenkezőjének. Szinte hallom saját szívem dobbanásait, ahogy az érintések tengerében elveszve teljesen és tökéletesen rábízom magam, úgy mozdulok ahogy kezei noszogatnak, ajkai becéznek. Ellenállok a késztetésnek, hogy ficeregjek - nem tudom mennyire lenne jó ötlet, és a helyzet iróniája, hogy amikor kába vagyok gondolkodni, a testem ösztönösen előrelátóbb és gyanakvóbb mint egyébként én lennék -, félig lehunyt szemmel sodródok az újfajta érzések között. Megrezzenek, ahogy a távolban petárda robban, és bizony egy fokkal kellemetlenebb is ez befeszülés a kellemesnél - mégsem jutok el odáig gondolatban, hogy kviddics, stadion, ott kéne lennünk, csak arcomat oldalra fordítva vetem hátra a fejem megremegve. Komoly szerencse, hogy nem tűzriadó szólal meg, mert lehet még azt is figyelmen kívül hagynám. Arcom ég, bőrömön kezek simítanak végig újra és újra, csípőm emelkedik, ösztönösen, bátortalanul, egészen addig, míg tudatom egyre közelebb sodródik a vágyhoz. Nem telik bele sok időbe, hogy tisztán az élvezet halk hangjai hagyják el ajkaimat, kezeim egyre remegősebben simulnak Henrikhez, lélegzetvételeim egyre gyakrabban akadnak meg. Végül megfeszülve ölelem át, sikertelenül fojtva el a halk, megkönnyebbült nyöszörgést, ajkaim elnyílva kapkodnak levegő után, pedig nem is én vagyok az kettőnk közül, aki olyan nagy fizikai megerőltetéseket tett volna. Hitetlen-könnyed fejjel mozdulok bele érintéseibe ezután is, némán, csordultig telt szívvel, kimondatlan becéző szavakkal, amelyek mind sorukra várva ragadtak bennem. Mit mondhatnék, ami felérne azzal, amit ő adott nekem?
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Írta: 2021. november 1. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=838770#post838770][b]Ambrózy Henrik - 2021.11.01. 20:41[/b][/url] Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Azt kívánja, bárcsak sokkal tovább tarthatna, de mindeközben azzal is tisztában van, hogy a várakozás felőrölte testét. Noha szereti annyira a lányt, hogy ennél tovább is kitartott volna, most, ahogyan eggyé válnak, már nincs, ami féken tartsa a felgyülemlett vágyat, azt a kívánást, ami túlságosan régóta gyötri. A tempón finoman, de egyenletesen gyorsít, s bár tudja, hogy ezzel pusztán saját dolgát nehezíti meg, képtelen megálljt parancsolni saját magának. Csupán egyetlen pillanattal éri el hamarabb a gyönyör, mint Máriát, ez azonban egy jelentőségteljes pillanat, hiszen utolsó lökéseit már össze-összerándulva teszi meg, s szorítása, bár nem fájdalmas, egyenesen kapaszkodás a nőbe, aki szintén elolvad karjai között. Nem tudná megmondani, melyik kielégülés teszi elégedettebbé: sajátja, vagy párjáé. Nem is igazán ez a fontos, hiszen egy pár pillanatig még így, egybefonódva maradnak, majd Henrik, egy kissé kifulladva gördül le Máriáról, hogy alig egy lélegzetvételnyi idő múlva magához húzza és ölelésébe zárja. Olyasmi történt most kettejük között, amiről nem valószínű, hogy egyhamar beszélni fognak, ellenben bizonyosan megismétlik majd, nehogy emlékezetük megkopjon. - Jól vagy? – csillogó kékjei szinte világítanak, még úgy is, hogy szemei félig csukva vannak. A legfontosabb természetesen most is az, hogy kedvese rendben van-e, hisz ez volt az első alkalma, amit igyekezett ugyan felejthetetlenné tenni, jobb volna tudni, hogy valóban sikerült-e. Az ablakokon át beszűrődnek az aréna zajai, s Henrik tudatába csak ekkor úszik be, hogy nekik valahol egészen másutt kellene lenniük. Először csak jólesően elmosolyodik, majd lassan nevethetnékje támad. Próbálja visszafojtani, de végül nem bírja tovább és halk kuncogása rendes nevetéssé fajul. - Ne haragudj – szólal meg valamivel később, s még mindig felfelé ívelő ajkakkal, egyenesen kaján mosollyal pillant le a lányra. – Azt hiszem lemaradtunk a meccsről – hangjából egyáltalán nem lehet kihallani a megbánásnak még csak csíráját sem, bár ez az elmúlt óra eseményeinek ismeretében egyáltalán nem meglepő. Mégis, ki akarna egy tömegben izzadva drukkolni és megsüketülni, mikor választhat ennél lényegesen jobb programot is?
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. november 27. 00:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=839427#post839427][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.11.27. 00:24[/b][/url] Nem tudom pontosan, hogy az ígéret óta mennyi idő telt el, mégis fel-felbukkant a gondolataimban, hogy márpedig ott lebeg kettőnk között. Valamikor nap, mint nap látjuk egymást a kastélyban, amikor éppen bemegyek, és bár nem jár a nyakamra, tudom, hogy az ő fejében is ott motoszkál a megtett ígéret. Nem fogok elnézést kérni, amiért nem sikerült előbb megszerveznem, hiszen mindenki a legboldogabb lenne ezen a földön, ha több lenne belőlem, és egyszerre lehetnék sok helyen, de sajnos nincs így - a modellkedés mellett Csongorra is időt kellett szánnom, nehogy a végén azt higgye bármit megtehet, amikor éppen nem vagyunk együtt. Belián pedig a biztos pont az életemben, akihez mindig mehetek, ha a világ elől szeretnék menekülni. Mint, ahogy eldöntöttem valamelyik nap, megkapta az üzenetbe sűrített információkat, most pedig a koromfekete Audi anyósülésén alussza a legbékésebbik álmok egyikét. Oldalra sandítva figyelem pár másodpercig csupán, végül előre fordulva látom meg az úti célt. Halkan morranok, elégedettség tölt el, de még kell egy kis idő, hogy a Villa Gebához is elérjünk. Óvatosan nyúlok ki oldalra, Belián arcára cirógatok, miközben pár pillanatra nézek csak rá, majd ismét előre. - Ideje felébredni - simogatom meg arcát gyengéden. - Belián… - szólalok meg ismét immár türelmetlenebbül, de ugyanolyan kellemesen lágy hangon, mint ahogy először tettem. Halkat szusszanva húzom vissza kezemet lassan, majd fordulok be a megfelelő utcába, visszasandítok rá, végül halkan elnevetve magam igazítom meg a napszemüvegem orromon. Szemerkél az eső, ami igencsak váratlan, de szerencsére, ha minden jól megy, akkor nem kell elhagynom a hotelt, mert Helvey sem pörög be.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2021. november 28. 20:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=839500#post839500][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.28. 20:10[/b][/url] megtaláltál. itt vagyok. valahogy
Az egyik pillanatban még beszél, a másikban pedig már csukódnak le a szemei. Mintha csak azért ült volna be az autóba, hogy az elringassa, a mostanság pocsék alvásait váltsa ki. Ugyan most már muszáj volt némi bájitalt használnia, azért mégsem ugyanaz, amikor az álomtalan álom üt ki, mintsem amikor a lezárult szemek mögött egy teljesen más világ fogadja a színekkel és fényekkel. Pedig figyelni akart a másik szavaira, de hiába, elaludt. Nem olyan sokkal előtte állt tanácstalanul a kis csomagjával és a telefont bámulta. Rágódott egy sort, hogy mit tegyen, mit ne tegyen, végül mégis összepakolt. Miért ne? Ez járt a fejében. Előtte sok minden, például a szavak, amik a folyosón elhangzottak. Ő várt, jó ideig, mert fellobbant benne minden, aztán szépen leülepedett. Nem volt se mersze, sem indítéka kérdezősködni, így a téma elült, hallott mást és szép csendben menetelt tovább előre, hogy jobban legyen. Azóta sincs fogalma, hogy mi igaz és mi nem, úgy van vele, majd közli, ha valami rá tartozik. És közölte, pontosabban azt, hogy mennek. Nem tudja, mit érezzen. Engedje csak el magát, pihenjen vagy reménykedjen? Hogy ez valaminek a kezdete vagy netán ismét a vége? Nem tudja, de ahogy elaludt, mindenből egy kicsit kapott, mégis, békésen szuszogott, nem riadt fel, a motor monoton dorombolása jótékonyan hatott rá. Vagy épp a társaság? Tudja, hogy éjjelente biztos pontot keres, hogy szeretne ismét szeretni és visszakapni, azonban ismét az a szerény szerencsétlen, aki nem kér, aki nem mesél, aki zárkózik. Visszaesett, mondhatni, kérdés, mennyire. Talán most kiderül. Hangosan szusszant, ahogy mocorogni kezd. Fordulna épp, elbújna a takaró alá, ha lenne, de még mindig egy kocsi ülésében ül, a biztonsági öv tartja ott ahol és nemigen ad mozgásteret. Arca kellemesen bizsereg ott, ahol megcirógatják, így mormog, ébredezik, mint reggelente, amikor nehezen sikerült kiimádkozni álomföldről. Realizálja, hogy a nevét hallja, szemeit nyitogatva először értetlenül néz körbe, hogy hol is van. Lepislog az övre, az ülésre, majd kissé összerezzenve ül fel normálisan és kómás fejjel pislog körbe. - Hol vagyunk? - álmos, halk hangja töri meg a csendet, ásítva dörzsöli meg az arcát és bámul ki az ablakon. Ez nem egy sztráda, de nem is az országon belül akármi – merthogy egy táblán külföldi szavakat lát. - Jézusom, meddig aludtam – dől előrébb, majd vissza, ahogy a másikra pillant. Még mindig nem hisz annak teljesen, ami történik. Lehet még alszik, aztán majd felébred és akkor minden olyan sivár lesz, ahogy eddig.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. december 14. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=840205#post840205][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.12.14. 18:56[/b][/url] Hajlamos vagyok megfeledkezni a másoknak tett ígéreteimről, ha azokhoz már nem fűződik érdekem. Ebben az esetben is fennáll, hogy nem lett volna szükséges Helvey-t elhoznom egy másik országba úgy, ahogy kimondatlan megígértem neki: csak mi ketten, autóval, valami közeli, mégis gyönyörű országba. De itt vagyunk, mert tudom, hogy szeretett volna valami hasonlót. Bár még mindig nem tudom miért tettem meg ennyi hónap elteltével, mikor csak egyszerűen meghagyhattam volna a hitben, hogy bármikor megtörténhet, így kötve magamhoz beláthatatlan időre. Tisztában vagyok azzal, hogy mindig fontos szerepet fogok játszani az életében, ahogy ő az enyémben, mindössze tartok attól, hogyha - jobb biztosan nem - jön valaki az életébe, akkor enyhíti azt a fájdalmat, ami hozzám tartozóvá teszi. Ennél önzőbb nem lehetek. Halk nevetésem tölti meg az autót, ahogy morogni kezd. Mindig is nehezen kelt fel, de már egy új szintre emelte ezek szerint. Oldalra sandítok, mikor mocorogni kezd, széles mosollyal pillantok ismét előre, mikor felül. - Montenegróban - felelem könnyedén, tekintetem le nem véve az útról, mert valahol… itt. Lassan veszem be a kanyart, mert bár nincsenek emberek jelenleg a környéken - hála Merlinnek, nincs turistaszezon -, nem lehetek elég óvatos. - Nagyjából négy órát - pillantok a műszerfalon levő órára, végül egy ismételt kanyar és állítom meg az autót. - Innentől gyalog megyünk - szállok ki lendületesen, majd magam után becsapva az ajtót pillantok fel az égre. Szusszanva veszem le a napszemüveget, míg két férfi lép oda hozzánk, hogy elvinnék a csomagjaink. A csomagtartó felé intek, majd sétálok át a másik oldalra, hogy kiszedjem Beliánt is az autóból. - Remélem felkészültél az egy hetes semmittevésre, Helvey, mert bőven lesz benne részed - vigyorodom el, ahogy csuklóját fogom meg, húzom magamhoz közelebb és csókolom meg azzal a lendülettel.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2021. december 26. 21:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=840948#post840948][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.12.26. 21:11[/b][/url] Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Nem tudom mit vártam - vagy éppen nem vártam - ezektől a jelentőségteljes első percektől, de egy biztos, még nem tudom összeszedni gondolataimat annyira, hogy egyáltalán eltöprenghessek rajta, vajon teljesültek-e azok. Az érzéseim kezelhetetlen, megfejthetetlen masszaként kavarognak, de mozdulataimnak szerencsére nincsen rájuk szüksége, csak érintem Henriket, ahol érintem, nem gondolkozva, egyszerűen csak kinyúlva felé. Követem, ahogy oldalra gördül, egyáltalán nem kényszeresen, még ha mást nagyon nem is tehetnék, annyira hozzá vagyok fonódva (igazán zavarbaejtő módon ráadásul, jegyzi meg egy a tollai közül kikukucskáló kiscsibe valahol… nagyon mélyen). Óvatos ficergéssel húzom le lábam az övéről, és bizony a nem várt húzódó érzes hatására az izmaimban - ezek izmok lennének? - valószínűleg érdekes arcot vághatok egy pillanatra. - Mhm - hümmögök kérdésére egy még épp csak kibontakozó mosollyal, hiszen ha némiképp furcsállom is ilyen-olyan reakciómat… Jól, jól vagyok. Mondhatni tökéletesen. Picit ficergek, karom picit feljebb csúszik, picit, picit, picit, persze, de összességében teljes kényelemben fészkelem el magam a karjai között, otthonosan. Több ez mint jól. Elsőre nem esik le, mire gondol, és már vonnám össze szemöldökömet, hogy de hát miért haragudnék, amikor leesik a folytatásból, mire gondolt valójában, és a kintről beszűrődő kviddicszajokat is dekódolni vélem. Lassú vagyok, sajnálom - úgy tűnik, ezt is megértük. - Dehogy haragszom - rezzen meg a szám széle a visszafojtott mosolytól, de valami furcsa, számomra fel nem dolgozott oknál fogva amint ezt kimondom, és utána szöknének ösztönösen az “egyáltalán nincs miért bocsánatot kérned” és társai frázisok, tétova pír lepi el az arcom. - Egyáltalán nincs miért bocsánatot kérned - oh, ezek szerint cenzúra nélkül játszunk? Arcomat kicsit közelebb húzva az övéhez teszem számára is jól láthatóvá a bizonytalan kis zavarom, ahogy egészen halkan súgom meg: - jobb ez így. És bár a fülem igencsak ég már, és az inger is elég jelentős, hogy arcomat az egyik párnába fúrjam, nincs ami megállíthatna abban, hogy szinte magunk közé ne tátogjam - Köszönöm.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2021. december 28. 13:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=841115#post841115][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.28. 13:10[/b][/url] megtaláltál. itt vagyok. valahogy
Vannak dolgok, amikre egyszerűen nem tud magyarázatot adni, még magának sem, vagy nem is akar. Minden egyszerűbb lenne, ha kész válaszokat kapna az élettől és csak dúskálnia kellene bennük, mint mások, akik megtehetnek mindent az életben. Nem feltétlen pénz kérdése, hanem az a szabadság, amit nem merészelt még meglépni. Mindig van valami, ami visszafogja, ami tartja a talajon és amitől nem szárnyal. Mihail más, ő azt teszi amit akar és amikor, nem látja a gátakat ebben, csak sodródik, mikor éppen egy csónakba kerülnek. Elváltak útjaik, azonban mint most is, és nem egyszer, mégis egy lett belőle. Hogy ez jó vagy sem, nem tudja. Most talán kissé mégis azt mondja magának, ne nézzen hátra, csak előre és hagyja, hogy más alakítsa a világot előtte. Hagyta. Amíg be nem aludt. Rettentő utastárs ezen szempontból, mert nem ez volt az első, sem utolsó, ez valahogy vele jár. Most nem pattognak benne kérdések, kételyek, úgy tesz, mint akinek semmi gondja, csak annyi, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből. Csillagokat lát odabent, ezernyi táncoló, fénylő pontot, majd tűnnek el, hogy a kocsiban elterülő világosságra hunyorogjon. Pár pillanat kell, míg eljut agyáig az információ. - Montenegró. Baszki – szisszen egyet, mert ha az álom kellemes is, a lábai már annál jobban elgémberedtek. - Messzire hoztál – szusszan egyet, bár hangja nem megrovó, inkább kíváncsi. Kissé előre dől, hogy kilátva a szélvédőn felfedezze, mit is láthat. Nem épp valami külváros, nem épp a város szíve. - Az már rekord. De máskor nyugodtan bökj oldalba – nyom el egy ásítást. Szereznie kell valamit, egy kávét vagy bármit, erre a gondolatra áll meg az autó. Jó, biztos nem erre, de mókás ennek hinni. Visszapillant rá, ahogy ki is pattan és csak pillog pár sort. Ahha, hát ez nem így megy annál, akinek be van állva mindene. - Hogyne, menj csak, követlek, csak a kor meg a derekam – dörmög szórakozottan, ahogy kicsatolja az övet és fordul az ajtó felé. Keze a kilincsen, de az nyílik, majd már kapaszkodik is bele a segítő kézbe, hogy halkan nyekeregve, de hálás sóhajjal álljon talpra ismét. Kicsit át is mozgatja lábait, ahogy arcára mosoly kerül. - A semmittevés a középső nevem. Bár, nem hiszem, hogy tényleg semmi lesz. Például ak… - ragad benne a gondolat, ahogy Mihail ajkai tapadnak az övére. A pillanat heve, nem ébredt még fel teljesen, ahogy a minimális hatásszünettel viszonozza azt, kóstolja szinte óvatosan. Karjára cirógat, majd húzódik el kissé. - Akarok egy masszázst. Ha az itt nincs, mehetünk is vissza – nevet halkan, ahogy végül elkapja a másik kékjeit. - Köszönöm – pillant az épületre azért, azt se árt lecsekkolni.
|
|
|
|
Bernáthy Zsófia INAKTÍV
azért is offline RPG hsz: 94 Összes hsz: 123
|
Írta: 2021. december 29. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=841217#post841217][b]Bernáthy Zsófia - 2021.12.29. 00:30[/b][/url] Reina Szökésben | OutfitVigyorom széles volt, ám nem teljesen őszinte. A cél azonban az volt, hogy teljesen elengedjem magam, és úgy élvezzem az estét, ahogy már régen tettem. A rellonos szavaira csak bólintottam, hogy aztán fordulva egyet rá kacsinthassak egy felém tartó, magas olaszra. Nem volt kedvem lelkizni, nem azért jöttem, így nem is zavart, hogy Reina nem kezdett kérdezősködni. Helyette mindketten a táncparkettre indultunk, s míg ő meghódította az egész bárt, én megelégedtem a magas, szélesvállú sráccal. Csípőm ide-oda mozgattam a zene ritmusára, miközben kezeimmel a széles vállakat és kigyúrt mellkast simogattam. Cipőm sarka kopogott a padlón, bár a zene elnyomta annak hangját. Valószínűleg nevetésem sem volt hallható senkinek, bár arról árulkodott, hogy végre ismét sikerült elengednem magam. Jó volt végre ismét kikapcsolni az agyam, elveszteni a gondolataimat a hangos zenében. Jó volt érezni a zene ritmusát, ahogy az olasz érintéseit is a testemen. Régen éreztem ennyire jól és elengedettnek magam, a második, majd harmadik koktél pedig csak megdobta ezt az érzetet az este folyamán. A harmadik ital után pedig már nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a másik srác is rám találjon. Ujjaim lassan siklottak fekete tincsei közé, miközben ő megcsókolt. Nagyon szükségem volt már arra, hogy valaki olyan kincsként tartson a kezében, ahogy az az olasz legény tette. Csókjaival szenvedélyesen végig szórva az arcom és nyakam. Ugyan én sem panaszkodhattam, mégis volt bennem némi féltékenység Reina bájára és magabiztosságára. Ezt azonban neki soha nem tettem volna szóvá. Helyette csak megdicsértem a ruháját, elismerően bólintottam, mikor megláttam táncpartnerét, az este végén pedig, mikor ismét összefutottunk, megköszöntem neki, hogy bejuttatott. Azt hiszem, eredményesnek volt nevezhető ez a kis kiruccanás.
|
|
|
|
Machay Adél Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise offline RPG hsz: 1594 Összes hsz: 1615
|
Írta: 2022. január 9. 23:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842013#post842013][b]Machay Adél - 2022.01.09. 23:42[/b][/url] Leeresztett. Szerdán még ruhát próbált, látta a fehér anyagot végigsiklani a mellkasán, kiemelni a dekoltázsát, elrejteni jótékonyan a szélesebb csípőjét, de mégis lágyan aláhullani. Látta magát ismét gyönyörűnek és kívánatosnak, portréra illő menyasszonynak. Tizenhét évesen. Egy gyerekkel a szíve alatt. És megint megreccsent egy kicsit. Talán az is közrejátszott benne, hogy mikor Jeremytől hazaért, már nem tűnt olyan vonzónak az egész kaland, már nem esett olyan jól a kielégültség bizsergető utóérzete. Megint eszébe jutott, hogy valaminek idebent, a méhében, már szívhangja van, és elkezdett zokogni. Aztán másnap összeszedte magát és elment Willel arra az ostoba partyra, csak hogy a végletekig kifáradjon lelkileg ismét. De a ruhapróba jó volt, a főmenű végigkóstolása szintén... Willt látni az esküvői öltönyében... És akkor este megint elsírta magát. Realizálta, hogy fiatalon beleugrik egy boldogtalan házasságba, egy kapcsolatba, ami valójában nincs, és lehet, hogy soha nem is lesz, csak egy papírra vetett szerződés. Voltak álmai, őszintén szeretett volna egy boldog családot alkotni a volt tanárával. Talán idővel ezt a gyereket is megszerette volna, ha már a világra hozza, de... Jean-Paul egész egyszerűen kidobta... Bécsbe az egyik nagynénje meghívására érkezett. Van egy szabad jegyem, kísérj el. Nem nagy közönség előtt játszanak, és nem a mi köreinknek. Használd ki a házasság előtti szabadságot. Joanna nénikéje ritkán látogatja meg őket, de olyankor mindig valami, a megszokottól eltérővel rukkol elő. Miatta szerette meg a klasszikusokat, így nem is volt kérdés, jön-e vagy sem. Jöttek, és Joanna szokásához hűen elkalandozott már most, összefutott egy-két ismerősével és valahol út közben velük tartott. A nénikéje széllel-bélelt, ezt már megszokta, ő pedig nagylány, feltalálja magát, a pálcája a táskájában, a kabátja, kalapja és a sálja az öltözőben. Az arca sápadtságát a pirosító és a könnyed smink jótékonyan, de nem teljesen ellensúlyozza, és a bézs rúzs még jobban kiemeli a fényviszonyoktól függően. A jegye ugyan máshova szól, de ahogy elnézi, nagyjából a terem háromnegyede telt meg, és a nénikéje is végül máshova ült le, így ő sem erőlteti meg magát, hogy az előnyös második sorban foglaljon helyet, ehhez képest hátrébb ül le. Már csak megszokásból pillant föl a szomszédjára, mielőtt a fények kialudnának a teremben, és kezdetét venné a műsor. Meglepettség fut végig az arcán - először nem tudja elhelyezni, honnan ismerős az arc. Addig-addig gondolkodik, míg kezdetét veszi a koncert, aztán a figyelme átvándorol a zenére, de újra és újra visszapattan a szomszéd férfihez. Tudja, hogy ismerősek a vonásai, de fogalma sincs hirtelen, honnan. Nagyjából a szünet előtt tíz perccel nyilall belé a felismerés: az újságokból. Ő még gyerek volt, mikor kirobbant a botrány, de később, mikor az anyja elkezdte belénevelni az európai aranyvérűek családfáit... Igen, teljességgel biztos benne. Szóba jött, még a fiatalabb arcról készült fotók is rémlenek. Sokkal... hercegszerűbb arcvonások, szinte kisfiús szépség, de nincs kétsége afelől, hogy ugyanazok a vonások ezen az arcon is megbújnak. Nem egy Zója-kaliberű botrány volt, annál kolosszálisan nagyobb. Előszeretettel csámcsogtak még ez előtt egy-két évvel is rajta, ha társaságban szóba jött, de hiszen ilyenek a kékvérűek. Imádnak pletykálni. Változást akart, és ím, itt is valahogy az arisztokráciába szalad bele, akár akarja, akár nem, bár ez kifejezetten más területe. A szünet hamar rájuk köszön, negyed óra levegővétel, míg elkezdődik a második felvonás, de pont elegendő ahhoz, hogy... - Nem gondoltam volna, hogy hírességeket is vonz egy egyszerű koncert... Mr. Selwyn. - Ragyogó a mosolya, mintha most állna modellt a Vogue címlapjának. Tökéletes, előírt összhangban van a blúzával, a fekete szövetnadrágjával, a magassarkújával, de még az utolsó porszemmel is a gallérján. Egy nagyon fiatal, talán már huszonévesnek is nézhető lány, fiatal nő, aki cseppnyi jelét sem mutatja, hogy tartózkodna az egykori halálfaló szájra vett fiától. Még az agyában cseng az egyik Machay nagynénje hangja: A saját apja ellen vallani! Felháborító! Inkább bátor, ha őt kérdezik. Főleg, ha megérdemelt vallomás volt.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 12. 12:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842103#post842103][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.12. 12:08[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
A mágia első, alapvető törvénye, hogy az étel nem terem csak úgy. Főleg nem annak, aki nem is tud élni vele, csak a két szép lábával. Szerencsére nem mindennapos út a hosszú séta, így még külön örül is neki, hogy kimozdulhat, nem mintha nem lenne se helye, se ideje a sétára. A hó kellemesen szállingózott, az ég felhős, napfény sok nem éri, de nem aggódott. A vakítóan fehér táj így az igazi. Csakhogy senki sem gondolta, hogy ez rosszabb lesz. Ő sem. Lehet néha figyelnie kellene az időjárásjelentést? A zsákmányt ugyan megszerezte, de az út vissza a házba már korántsem volt könnyed és kellemes. A szél feltámadt, majd végül orkánszerűvé vált, amely az addigi, kellemes hóhullás ritmusát egy vad és őrült iramba terelte át. A hideg arcát marja, szeme bekönnyezett, a sálat oda már csak nem húzhatja fel, legnagyobb bánatára. Csak ő az egyetlen hülye, aki erre kóborol és ez így van rendjén. Így volt. Az ember egy ilyen semmis, kieső tájon mindenre gondol, csak arra nem, ami elé tárul. Éhes farkasok, szarvasok, hóban bukdácsoló nyuszik vagy épp akár a jeti, bármi jöhetett volna, és nem lepte volna meg. A valóság azonban, mint eddigi életében oly sokszor, sokkolta. Először úgy hitte, valami szikladarab mászott ki a masszív hóréteg alól, de amikor megmoccant, belesikított a viharba. Így végül, rátalált. Edzenie kellene, ezt nyögte magában, amikor a másikat, akiről fogalma sincs kicsoda, micsoda és miért volt erre, felhúzta a földről. A kabát, amit érez rajta, nem biztos, hogy épp hóvihar biztos, elájult, valaki nekiesett, semmit sem tud. Szíve veszett módon zakatol, ahogy lerúgja a bakancsról a havat és az ágyhoz tereli szerencsétlent. Pár perc múlva, a tüzet bűvöli, onnan pislog a betakart delikvens felé, egyáltalán lélegzik-e. Fogalma sincs mit kellene csinálnia, segítséget nem tud könnyedén kérni, a vihar most tetőzik. A tűz pattogása és teaillat ölelésében lép oda végül hozzá és sóhajtva telepszik le mellé. - Légyszi ne halj meg - motyogja a másiknak és még egy réteg pokrócot terít rá. Gondolt ő a fürdőre, vagy más megoldásra - a testmeleg állítólag jó - de csak a kabátot és a bakancsot merte lehámozni róla. Azért na.
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 12. 17:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842124#post842124][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.12. 17:02[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélCsak nehezen nyílik a szemem, mintha arra se volna elég erőm, hogy lássak. Körülöttem fémváz és bőrülés; a lassan tisztuló homályon át egyre világosabbá válik, hogy egy összeroncsolódott autó hátsó üléssorán ébredek, a szívem rémülten kapkod. Hol vagyok? Riadtan mozdulok; előredőlök, lehetséges kapaszkodók után kereskgélek. A körülöttem felfelé szállingózó szürke pernye huynorgásra késztet, keserű íze a nyálammal keveredik. Pókhálószerűen betört szélvédő, hiányzó sofőr oldali ajtó, nappal van. Perzselő napsütés, forró nyár, izzadok. Nevetést hallok, cisszenő sörösüveget a jobbomon. Irina. Pécs. Elmosolyodom, és a kilincsért nyúlok. Az ajtó kinyílik, és én majdnem kiesek rajta; hátrahőkölök az alattam várakozó mélység láttán, de többé már nem ülök, hanem állok, egyenruhát viselek, és érzem, hogy a védőszemüveg gumírozása vörösre szorítja a homlokom. A hátamon bátorító baráti kéz pihen, oldalra pillantva találkozik a tekintetem Ivánéval. Nem!, rázom a fejem, nem ugorhatunk, ma nem, többé sohasem, mert meghalsz, véged lesz, de már húz is, és ordítva zuhanunk az éjszakába, a jéghideg orosz télbe, a fekete víz felé, ahonnan nincs visszaút.
Végül kinyitom a szemem. Lassan, nehézkesen ébredezem, pont mint az előbb. A kandallóban egyenletesen ropogó tűz megnyugtató hangját hallom, orromat égett fa, ázott ruha és tea keveréke csapja meg. Aztán észreveszem a felettem álló alakot, és ösztönös hirtelenséggel megpróbálok felülni. - A... - nyögöm fájón visszadőlve az ágyra. Szédülök, olvadó tagjaim élesen nyilallnak, de egyre tisztább a kép. Lehunyt szemmel, balra dőlő fejjel kérdezek rá erőtlen: - Sikerült? Alaszkában vagyok?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 12. 17:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842125#post842125][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.12. 17:13[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
A fejében ezerrel pörgeti át a hipotermia bármely velejárójának hozományát és persze azt is, hogyan lehetne jobb és könnyebb. Sehogy. Még mindig nem érti és még mindig nem tudja felfogni, hogy ez vele történik. Először is, nem véletlen van itt: bárki, akit ismer, itt talán nem fogja keresni, főleg úgy, hogy ezerötszázzal tengerpartról és napsütésről beszélt és fantáziált, ezzel szemben itt a víz is hamar befagy, hó van homok helyett és hideg. Nem akart arcokat, mert ha kell, itt kienged mindent. Vélhetően a tüzelője jövő évre is kitart – aminek az ágyban fekvő csak örülhet, mert bőven átmelegíti –, mivel a fel-fellobbanó indulatát a baltával egyezteti le. Nem egy palota, de imádja, ahogy a csendet is. Erre ez az idegen betör ide. Mégsem tud rá haragudni, nem tudja gyűlölni, mert biztos ő sem itt akar lenni, nem más ágyában, idegenként és főképp, nem úgy, hogy előtte isten tudja mennyit feküdt a hóban. Sóhajt egyet, mert még a saját kihűlésére sem gondolt, nemhogy máséra, az a fasza takaró kellene, ami melegen tartja, de annyi réteget tett rá, amennyit talált és még amellé be is fűtött. Kipillant a párás ablak mögötti zord világra és megborzong. Ha ott hagyja, lehet, hogy meghal. Lehet így is, amitől pánikol és kénytelen letenni a bögrét, mert már a tea a kezére loccsant. Jó forró, állapítja meg szisszenve, és épp a nadrágjába törli, amikor az alak megmoccan. - Ó, nem, nem. Óvatosan tigris, feküdj még – fogalma sincs, miért, de el akarta sütni ezt a hülye, filmes klisé mondatot az életében, erre tessék. Csak nehogy félre legyen értve, az se, ahogy finoman fog a vállára és nyomja vissza. Elrendezgeti a takarót és az ágy szélére ül. - Majdnem. Még pár ezer kilométer, és ott vagy. Ausztria – válaszol, majd a kezébe veszi a teát. - Hogy érzed magad?
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 12. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842127#post842127][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.12. 17:59[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélEngedek a nyomásnak; az idegen érintése na meg a testemben pulzáló fájdalom nyomán visszahanyatlom, megfeszült tagjaimat erőszakkal kényszerítem el-elernyedésre - csakmint, ahogy annak idején a kiképzőtisztek tanították nekünk. Ég az arcom, szinte látom izzó, sebesre pirosodott bőröm a képzeletbeli tükörben, amiben épp saját magammal nézek farkasszemet. Jobbkezem óvatosan mozdítom a többrétegnyi pokróc és paplan alatt, gyors, ellenőrző mozdulatokkal nézem át a testem. Jobb comb, bal comb, mozgatom közben a lábfejeim, érintem az oldalam, vese, borda, mellkas, nyak, s legvégül elérem arcomat is. Ujjaim végigsimítják kiszáradt, vérző ajkaimat, futólag az orrom vonalát, hogy hamarosan lehunyt szemeimen pihenjenek meg. Aztán megköszörülöm a torkomat, ami hosszúra nyúló, gyomormélyről jövő köhögésre késztet. - Nem? - kérdezem rekedten, és megpróbálom lelökni magamról a súlyos ágyneműt. Segíts, tátogom csukott szemeim mögött, a sötétségben forrón szédülve, újabb és újabb fülsértőn sikoltó levegőért kapva. Rángó balommal mutatom, hogy szedje le rólam a paplanokat, és noha nem siettetem - láthatóan egész lényem nyugodt -, nem mozduló lábujjaim alapján szükségszerű volna, ha kapkodna kicsit, és felé nyújtott kezemet megfogva felültetne az ágyon. Akkor is, ha a törött borda okán ordítani kezdek, akkor is, ha a művelet közben véletlenül eszméletemet vesztem.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 12. 18:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842128#post842128][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.12. 18:18[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Talán csak pár perc volt az egész, ezzel próbálja nyugtatni magát, de az idegen arca mást mutat. Nyúzott, ismerős vonások, csak neki ezek havi szinten jelentkeznek és múlnak el, az hogy néha őt is fel kell húzni a földről ájultan, már nem újdonság. Az már annál jobban, hogy fordítva történik. Nem ellenkezik elsőre arra, hogy visszanyomja és ez így is van jól. Bár nincs sok tapasztalata betegápolásban, csak az, amit saját magán érzett. Nem látott vért, így arra nem készült és nem tett semmit ellene, ellenben fejben már tovább gondolkodik. Mozdul ismét az idegen, mintha valamit keresne, úgy látja vagy csak sejti, mit művel a halmok alatt. - A kabátod és a bakancsod a kandalló mellett szárad - mert bizonyára abban van a pálca, telefon, - melyik világhoz tartozik ugyebár, nem tudhatja - és az iratai. Nem kel fel még mellőle, ahogy végez és megtalálja azt, amit akart, pihen. A köhögésére rezzen össze, hiszen elbambult. - Nem. Nagyon nem, arról tudnék - Alaszkába sosem készült, de úgy máshova sem, járt már Amerika földjén, az is random volt és hirtelen, rettentő gyorsan döntött, mint most. Csak itt előre tervezett a házzal, szép csendben. A köhögése, levegőért kapkodása nem épp kellemes látvány. Arcára költözik a riadalom, miközben a másik a takarók alatt kapál és szabadulna vagy épp bármi, ami fáj. Megfullad. Ráng egyet a gyomra a pánikra, ahogy végül megmozdul és segítő kezet nyújt. Lehúz róla két réteget, majd megfogva a karját, óvatosan ülteti fel. Egy gyors mozdulat, ahogy a párnát ragadja meg és a támlának döntve engedi ültében vissza. - Csak lassan, jó? - elengedi, de ott marad közel, ha esetleg el akarna dőlni.
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 12. 18:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842130#post842130][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.12. 18:54[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélHallom, hogy beszél. Hangja gondolataim közé ivódik, de a szavait hiába is próbálnám visszajátszani, azok elvesztek. Hogy már valahol mélyen énbennem, vagy még odakint, kettőnk között, azt nem tudom, de annak örülök, hogy itt van. Jól esik az emberi közelség - a halállal egyedül küzdeni gyötrelmesebb. Kezét megérzem a kezemen, ujjai az enyémek köré fonódnak, és övéire szorítva, szavak nélkül igyekszem üzenni neki, hogy nem kell finomkodnia, csak húzzon ülő pozícióba. Nem tudom, hogy mikor, ahogy azt sem, meddig tart, de egy időre eltűnök a sötétségben, egy eggyel mélyebb sötétségben, mint amihez a csukott szemeim mögött hozzászoktam. A nagygépen kibiztosítva rázkódunk az egységemmel, mellettem az esti pókerbajnokságról szól a fáma, velem szemben Iván ül, és olyan átkozottul vigyorog, hogy eszembe jut az elveszített fogadás tegnapelőttről meg a húga, akinél pikírtebb smseket nem ír senki a világon. Rámzúduló, hirtelen fény. Nyitogatni kezdem a szemem, és míg a homlokomon gyöngyöző izzadtságból egy csepp bele nem folyik, bágyadtan bámulom az előttem görnyedő férfit. A sós, maró érzésre aztán feleszmélek annyira, hogy emlékezzek: vizes rajtam minden ruha, és mihamarabb le kell szednünk őket rólam, különben rohadt nagy szarban leszek. - Le kell vennem... - nyögöm a kikívánkozó köhögést elmismásolva, és a következő pillanatban már visszatartott lélegzettel a pulóverem alsó szegélyéére fogok, hogy egy-egy élénken sajgó, tüdőnél veszettül szúró mozdulattal kibújjak belőle. A homlokomat erős ráncok keresztezik, ajkaim között fáradt nyálcseppek préselődnek ki, ahogy a levegővételek és az ellenkezésem ellenére is kiszökő nyögések alatt a fekete thermo pólómtól is megszabadulok. A mellkasom fel-le jár, szégyen vagy sem, elfáradtam. Szemeimet visszahunyom, közben a nadrágom szíjával kezdek babrálni. Tüdőből szörcsögő sóhajjal szólalok meg újra. - Épp csak langyos, inkább hűvös vízre van szükségem.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 12. 21:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842134#post842134][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.12. 21:44[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Behozni sem volt egyszerű, felültetni sem, a testnek ilyenkor, ilyen állapotban van némi holtsúlya, amit ellensúlyozni kell és illik. Sosem tartozott az izmos férfiak közé, ő inkább szálkás, a sok átváltozás leeszi róla a felesleget és ha nem figyel, hamar kórossá válik. Van egy formája, fogalma sincs minek nevezze, a csípője nem nőiesen széles, a lábai hosszúak, ereje meg annyi van, amennyi. Nos, ezzel teszi, a lehető legtöbbet, ahogy végül közös erővel, de sikerül felülnie. Nem lepődik meg, hogy nem élénkül fel, sőt mi több, inkább veszíti el pár pillanatra vagy órákra, nem is tudja. A párnának dönti és sóhajt, zaklatottan, mert tehetetlennek érzi magát és bénának. Olyannak, aki itt van, csinálhatná, jobbá tehetné, de nem tudja. Fújtat egyet, kezét emeli meg lassan és érinti a homlokának, majd a sajátját tapogatja. A franc, még azt sem tudja megállapítani, hogy lázas-e, bár biztos, a kinti hideg… vagy mégsem? Épp elveszi a kezét, amikor ébredezik. - Hello újra – fogalma sincs, miért beszél. Csak a hülye filmekben látta, hogy jobb ha beszél és rá figyel, mint elájul esete forog fenn. Persze, mesélhetne bármit, de most figyel. Le kell vetnie? Értetlen pislog, majd kapcsol, amint a pulóver szélére fog. Ó, a ruhát! - Én nem mertelek öhm… csak úgy lecsupaszítani – pedig kellett volna. Ahogy emelkedik a pulóver, az utolsó mozdulatokba besegít, lehúzza karjairól és érzi, hogy vizes. Remek. A pulóvert az ölébe ejti, a pólóért nyúl és segít újfent, míg tekintete a le-fel süllyedő mellkasára téved. Elfáradt. Arca – amit bámulhatna, éhesen, de nem teszi –, megértő, hasonlóképp fárad bele mindenbe a ciklus után. Ezek is mennek a kabát mellé, majd keres valamit. - Kicsit nagyobb vagy, mint én – köhint – de keresek neked egy pulóvert – mert abban kényelmesebb lesz. A nadrágnál matató kéz látványára pattan fel végül. Nos, neki ezt inkább nézni sem illik, mert aki minden látványra nyitott, pont kellemetlen perceket okozhat ezzel és ő a diszkréció mestere. Meg, pont nem erre van szüksége. - Hozok, máris – mosolyog felé, majd tűnik el pár pillanatra. Ruhákat aggat fel, majd a vízzel kezd babrálni, még szerencse, hogy van erre egy nagyobb edény, nevezheti lavórnak is akár, bárminek. Végül, remélhetően eléggé kellemes hőfokú vízzel tér vissza, teszi le egyelőre a földre mellé, majd hátat fordítva kezd keresni száraz ruhanemű után. - Ha hidegebb kell, mondjad csak és hozok bele – szól hátra.
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 13. 16:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842164#post842164][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.13. 16:53[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélNem mert lecsupaszítani, mondja, én meg bólintok, nincs gond, jól tette, hogy szíve szerint cselekedett. Bennem persze régóta nincs efféle szemérmesség. Sem magam, sem mások iránt. A katonaélet; a kadétlét és minden velejárója tett róla, hogy a természetes emberi gátlásosságunk, félénkségünk vagy az esetleges, személyiségünkből fakadó tapintatosságra való hajlamunk megszűnjön jelen lenni. Talán létezni is elfelejtettek időközben, ahogy az évek során egyre kellemetlenebb, nem egyszer megoldhatatlannak tűnő helyzetekben találtuk magunkat. Aztán mégis mindent megoldottunk valahogy. - Köszönöm - szólalok meg erőtlenül, és bár szívem szerint kiegészíteném még annyival, hogy rendes vagy, szavak helyett beharapott szájjal, a fájdalomtól összeszorított szemekkel mozdulok, hogy a lehető leggyorsabban kerüljön le rólam az átázott nadrág. Didereg a testem. Azt is érzem, hogy ellepi a libabőr, de mire a férfi visszaér, a vadász terepmintás anyag már a földön, én meg a duplazoknit húzom le érzéketlenné merevedett lábfejemről. Nincs szükségem tiszta látásra, hogy rájöjjek, az ujjaim csúnyán elszíneződtek. Minden hang nélkül, úgy, alulról pillantok fel a hátatfordító idegenre. Feltehetően sokat köszönhetek neki. Lassú, óvatos levegővételek közben húzódom az ágy szélére, és apró, visszafojtott nyögéseim felett dőlök előre, hogy ellenőrizzem a vizet. Túl meleg. Vagy túl melegnek érzem. - Ennél hidegebb kell - dörmögöm libabőröző testtel, karjaimat tetovált felsőtestem előtt összefűzve. A szemem le-lecsukódik, vacog a fogam. Ne haragudj.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 13. 17:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842165#post842165][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.13. 17:08[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Nem látja jelét, hogy ettől megrökönyödne, bár vélhetően most a legkisebb problémája az, ha valaki meztelenre vetkőztetné, vagy úgy bármi. A szíve sajdul bele, hogy nincs mágiája, olyan, amivel könnyen tudna segíteni neki vagy éppen gyorsan. Bájitalból is csak fájdalomcsillapító ha van nála, illetve a farkas főzete, alapanyag semmi. Indulatosan fúj egyet, nem is emiatt, hanem alapvetően ideges és tompának érzi magát. De ha ő így érez, vajon a másik? Nem akadhat ki, semmin sem. - Ugyan, ez semmiség - és valóban, mert csak próbálkozik, igyekszik, fogalma sincs jól vagy épp rosszul. Rossz volt az, hogy nem húzta le a vizes holmit, jó az, hogy most mégis itt van és nem a ház másik felében bujdos. Reméli, hogy amennyire már éber és mozog, nem lesz nagy a gond. Olyan nagy nem, amiért az első percekben rimánkodott. Csak szeme sarkából látja mozogni, miközben a víz vár rá és Belián a táskában matat. Az ágy moccan, azt is jobb, ha lehúzza majd, hogy száradjon. Nincs is annyi helye, lassan, az egész mindent nedves ruhák és lepedő fogja kitenni. Neki már lassan melege is van, nem csillapítja a kandallót, csak karjain tűri fel a pulóver anyagát, ahogy a ruhakupacot magához ölelve áll fel. A lábfejére koncentrál, amelyek láttán jajdul egyet halkan. Basszameg. Némán markol erősebben a pulóverre, amelyet kezében tart és visszalép az ágy mellé. Amennyit megenged magának látni, ott jelét nem találja más sérülésnek, sebnek, vérnek, ami jó. Jobb. Dehogy jobb. Arcán most már nincs elrejtve az ijedtség és aggodalom egyfajta keveréke, amelyre mindig azt mondják, úgy néz, mint egy bánatos kiskutya. - Ezek... ezeket találtam. Lehet valamit tudsz majd használni - pakolja le a kupacot. Farkasléte legjobb haszna ma, hogy amikor visszaváltozik, érzékeny bőre miatt nem hord feszes, szoros dolgokat, bár ahogy nézi, még ez is kevés lesz. A szélesebb vállai már épp eleget mondanak, hogy ezzel csak tüzet ha olt. - Máris! - azzal kisurran, kancsóba engedi a hideg vizet, majd visszalépve guggol le és önti bele egy részét. - Most nézd meg.
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 13. 18:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842167#post842167][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.13. 18:05[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélReszkető karjaimba kapaszkodva emelem fel a fejem, mikor vendéglátóm visszatér és a kezében lévő kancsó hideg vizet beleönti a lavórba. Bódult tekintetem hosszú pillanatokon át figyeli otthonos mozdulatait, azt az egyébként láthatatlan szeretetet és odaadást, amit még egy ismeretlentől sem sajnál. Pillantásom végül arcára téved, és csak mikor megszólal, veszek magamon erőt, és immáron ellenőrzés nélkül teszem lábaimat az alig langyos vízbe. Az érzés nem különösebben kellemetlen, csupán néhány hangya, ami a talpam mentén nyughatatlan le-föl jár, az ujjaim vagy épp a sarkam irányába zsizseg szüntelen. A mindinkább forró zsibbadásra lecsukódik a szemem. Csendben hátrahajtom a fejem, kezeimmel az ágy szélén, pőre combjaim mellett támaszkodok meg. Aztán szépen lassan mozgatni kezdem a lábam a víz alatt, előre és hátra, ráérős nyugalommal, mintha csak egy felkapott szigeten margaritával a kezemben ücsörögnék a huszonfokos tenger homokos partján. - Mi a neved? - kérdezem rekedten, továbbra is hátravetett fejjel. - Ha nem jössz, odakint meghalok. Kinyitom a szemem, és enyhén balra billentett fejjel, a nyakamat meg-megroppantva közben sandítok le a fiatal srácra. Nem lehetek elég hálás neked, üzeni a fáradt, megviselt tekintet.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 13. 18:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842169#post842169][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.13. 18:34[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Nem önt sokat, bőven marad, ha még kellene, és csendben várja, hogy a teszt jónak bizonyul-e. Nem sietteti semmire, a lassú mozdulatokat türelmesen várja ki guggolva, majd amikor úgy néz ki, megfelel, a kancsót a kis éjjeliszekrényre teszi. - Csináltam neked egy teát, ha innál - szedi le a takarót majd viszi ki azt is, kiterítve foglalja el vele a kis kanapét, ami a tűz előtti ücsörgésre szolgál. Egész jó a hőfok, a vihar azonban nem tágít, egyelőre. Szerencse, hogy napokig elég lesz az, amit beszerzett, addig meg bőven elvonul, talán már ma éjjel. Visszasétálva veszi el azt a pokrócot, ami biztos száraz és a halom tetején pihent, majd teríti a didergő hátára, vállaira. - Később csinálhatok levest. Igaz zacskós, de átmelegít - lábai talán megússzák, nagyon reméli, hogy nem fog később fagyási sérülésként lábujjak nélkül maradni. Visszaveszi magához a kancsót, hogy kivigye, amikor megszólal. Megállva fordul felé, majd mosolyodik el szerényen arra, amit hall. Ha nem jön. Ha nem kívánja meg azt, amiért vásárolni ment, ha nem ülte volna kockásra a fenekét, ha, és ha. De ment. - Belián vagyok. És a tiéd? - ácsorog ott, a szoba közepén immár, mint a vízhordó lány. Még mindig meg van riadva, még mindig fél, hogy baj lesz, de már nyugodtabban veszi a levegőt. Talán a vész nagy része elmúlt. - Mit kerestél odakint? - kérdezi óvatosan, aztán beugrik, hogy a mágusok tudnak hoppanálni, az pedig lehet kellemetlen. - Rossz helyen landoltál? - jött és maradt is, itt van és lesz is. Amennyire magányra vágyott, most nincs egyedül. Nem tudni, mennyi látni rajta, miért jött az Isten háta mögé, mert most, hogy nincs egyedül, saját fájdalmait elrejti.
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 14. 09:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842197#post842197][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.14. 09:36[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélLankadt tekintetem a bordázott plafonról a kis faház régi bútoraira vándorol. Az ablakon alig látni ki, de könnyen lehet, hogy csak a szélben ide-oda csapódó sűrű pelyhek csapnak be. Idebentről nem látni mást, mint fehérséget, ami súlyos köpenyként takarja be a házat. Békésnek, már-már festőinek tűnik a kép, de tudom, hogy mindez csupán megtévesztés, és az ajtón túl tomboló hóvihar van. A gondolat viszont, hogy itt, a pattogó tűz közelében vagy épp a másikat nézve nincs mitől tartanom, egészen meghitt. Biztonságban vagyok. A levegőt nyugodtan szedve figyelem magam, hallgatom a légzésem, vizsgálom a tüdőm, közben teszek egy újabb próbát, hátha most mozgásra bírom elcsigázott lábujjaimat. Az erőlködésre felzsizsegnek talpamon a hangyák, máskülönben azonban úgy tűnik, több idő kell. - Árdó - felelem gondolkodás nélkül, és jóllehet egy ideje már nem szólított így senki, a zivatar és a fagyhalálközeli élmény semmi perc alatt visszaidézi bennem a szpecnazbeli életem. Tekintetem a ház közepén ácsorgó Beliánra siklik. Tudom, hogy miattam áll ott, rémült szemekkel, ugrásra készen. - Ülj le, jól vagyok. Kezeimmel magam mellett az ágy szélén támaszkodok meg, és pokróccal a vállamon előrébb dőlök. Futólag a ruhákra pillantok, aztán sóhajtva megingatom a fejem. Fogalmam sincs mit mondjak neki, hogy mit mondhatok el, hogy mikor levette rólam a kabátot, rátalált-e a pálcámra, egyáltalán, ő maga a mugli- vagy kisebb eséllyel a varázslótársadalom tagja-e. - Eltévedtem, aztán észrevettem, hogy felém tart néhány... - időhúzás gyanánt keresem a szavakat. - Csíkos malac. Pár percre rá az anyjuk is kitört a fák közül. Jókora vaddisznó koca. A vihar egyre erősödött, nem láttam semmit, felöklelt, és... Ennyi. Legalábbis egyelőre. - Szóval azt mondod, Ausztria - szólalok meg kisvártatva. - Itt élsz?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 14. 10:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842198#post842198][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.14. 10:07[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Délután van, de mintha már éjszakába nyúlna az idő, olyan sötétté torzítja a sűrű felhők halmaza. Ilyenkor bújik az ember a takarók alá, mint holmi gyermek és ejti meg azt a délutáni szundit, ami miatt annak idején ezerrel tiltakozott, felnőttként pedig már vágyják. Nem teheti most meg, hiszen figyelnie kell, őrizni és vigyázni, nem alszik ugyan az, akit kimentett a fagyos viharból, így az álmait nem, őt igen. Jól jött, hogy felébredt, mer pont abba a részbe tartozik, aki forró vizet enged átfagyott ujjaira alkalomadtán, ösztönből, csak utána kapcsol, hogy nem így kellene. Most majd jól bevésődik. - Üdv, Árdó - furcsa név, de nem ítélkezik sosem, megjegyzi, most már tud nevet kötni ahhoz az egészhez, ami történt. Most és később is. Nem moccan, csak akkor eszmél fel, hogy hol és hogyan ácsorog, amikor finoman rászólnak. Vállai ereszkednek le, eddig feszülten ácsorgott, lassan merev tagokkal. Bólint végül, visszalépked az ágyhoz, és a szélére ül. - A lábadnak is jó? - pillant a lavór felé, majd vissza, előre. Oldalvást ül neki, nem háttal, így amikor beszél, könnyedén pillant felé. Ez az óvatos tapogatódzás, hogy ki melyik világba tartozik, nem ösztönös benne. Annyira megszokta a varázsló társadalmat, hogy abban gondolkodik, mozog és él, amely nem kellemes, ha kimenekül onnan és idegenekkel találkozik. Koppan, amikor kikerüli a landolás kérdését és hát, akkor megint megtanul gondolkodni előbb, mint kérdezni. - Vannak vaddisznók kint? Basszus - fordul az ablak felé, mintha innen látna bármit is, főleg azokat. Lehet nem a legjobb ötlet lesz mégis azt kérni, hadd változzon át itt, mert bár embert nagyon nem érne, azért a malacokkal kötekedni nem kellene. - De, de... nem sebesített meg? Hol fáj és mennyire? - ha igaz, ha nem, ő elhiszi, nem kételkedik és homlokát ráncolva pislog az oldala felé. Bólint egyet, hogy a helyszín jó, majd végül a fejét csóválja. - Nem, messze nem itt élek. Ide jöttem mert... egyedül akartam lenni, mindenkitől távol, míg rendezem magamban a dolgokat - és ide kellett jönni, hogy ne maradjon a hóban. De ezt már nem teszi hozzá. - És te? Sítúra?
|
|
|
|
Radetzky Bernárd INAKTÍV
ardo offline RPG hsz: 80 Összes hsz: 102
|
Írta: 2022. január 14. 19:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842210#post842210][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.14. 19:08[/b][/url] b e l i á n kösz, hogy jöttélSzorosabbra húzom magam körül a pokrócot, és a sajgó fájdalomtól fintorral az arcomon mélyen előre dőlök, hogy lepillantsak a lavórban olvadozó lábaimra. Az ujjaim elkékülve bámulnak vissza rám. A lábfejem foltos, a körmeim sötétek. Néhány másodpercig csendben szemlélem a helyzetem, próbálom a látottak alapján felmérni, vajon mekkora is a szarkupac, amin ülök. - Nos - húzom oldalra a számat, és mintha nem számítana, a takaró mélyén megvonom a vállam. Fáradt, itt-ott pirospozsgás vonásaimból zsivány jókedv kacsint vissza, ahogy Belián felé fordítom a fejem. - Láttam már őket így. Szinte biztos, hogy megmaradnak. Lassan felegyenesedem; a mozdulatba beleropog a hátam. Ég a mellkasom alja, mintha felhevített késsel szúrkálnák, de ahogy odanyúlok, a bőröm felülete változatlan és ép, süppedést egy helyen sem érzek. Biztos, hogy nem tört bordám, inkább zúzódás lehet, mindenesetre meg kell majd nézetnem valakivel. - Nem tudtad? - kérdezek vissza. - Disznó, medve, hiúz, van itt minden. Puska nélkül... Megingatom a fejem, nem fejezem be. Szarvashoz még suhanckorú civilként volt szerencsém, de akkor a régi shelby motorházteteje közénk nyílt, az állatot magát, valódi közelségét, szagát, a súlyát nem éreztem. Életét helyettem hivatásos vadász oltotta ki. Tíz napja éhező kadétként azonban már öltem és vágtam le lovat, a vére pedig valóságosabb volt mindennél, mint amivel azelőtt találkoztam. Felidézve az emléket egészen olyan, mintha forróságát és azt a mindenttudó, bölcs és átható tekintetét most is magamon érezném. Tudta, hogy mi fog következni, ez ma sem kérdés. - Csak az oldalam - mondom halkan, majd míg őt hallgatom a bögre teára pillantok. - Ide tudnád adni? Ah, vagy úgy. - Szívügyek, gondolom. - Hát figyelj, ha jobban éreznéd magad tőle, én szívesen megnézem veled a Bridget Jonest. Úgy tűnik, ma este pont ráérek. Szavaimra hangosan felnevetek, de amilyen jóízűen jön az érzés, olyan gyorsan meg is bánom. A mellkasom benyilall, mire arcom gyötrelmes grimaszba tolul. Faszom, nyögök köhögve. - Az egyik szakasztársamat szerettem volna meglátogatni - mondom el a féligazságot később. Igaz, hogy Billyt a szpecnazból ismerem, csaképp ő jelenleg nem annyira a környéken, hanem valahol Alaszka déli részén él. - De nem az az aggodalmaskodó fajta. Írok majd neki, amint megmozdultak a kis seggdugaszok. A lábujjaim, ja, ja.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 995 Összes hsz: 4917
|
Írta: 2022. január 14. 19:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842213#post842213][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.14. 19:38[/b][/url] hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.
Arcára ijedtség helyett most kíváncsiság költözik, ahogy előrébb dőlve néz bele a lavór tartalmába, pontosabban a lábaira. Felszisszen, ahogy megpillantja azokat, a színt, amelyről szinte üvölt az, hogy fájdalmas. A víz talán most olyan, mintha teleöntötte volna üvegszilánkkal és abban kellene mozgatnia őket. - Láttad már. Ezt nem szokták megismételni, nem mondták még? - ingatja meg a fejét, apró somolygással vonásaiban. Időben kapta el, pont időben. - Azért még fájdalmasnak néz ki. Ne hozzak bele melegebb vizet? - elvileg a fokozatosság elve él valahol, bár, mint kiderült, van tapasztalata, így arra hagyatkozik, a tudására. Nem szól, hogy lenne még gond, hogy mégis akadna seb, így nyugton dől vissza és húzza el a száját. - Nem vagyok jó hegyi ember. Sosem lőttem – légpuska volt a kezében, de csak eljátszotta, hogy épp sorozat lő vele, mert, nos, nem értette a lényegét. Jobb is. - De van kint egy jó balta, majd legközelebb azzal megyek ki – teszi hozzá az elharapott mondatra. Illetve, ha azok az állatok megsejtik, látják, mi jár erre, nemigen lesz kedvük újra erre ténferegni. Úgy néz ki, szerencséje volt minden alkalommal, amikor kiment. És újra ki fog, amikor kell. Valahogy a veszélyérzete nem kapcsolt be erre, talán, mert tényleg elhiszi, hogy itt egyedül van, volt, a madarak is visszafordulnak a határban. Ő csak vendég itt. - Arra van kenőcsöm, ha csúnya és lila, meg fáj. Sokszor előfordul – nem teszi hozzá, miért, hogyan, mert ugye, gondolkodni kell. A férfivel nevet fel inkább és csóválja meg a fejét. A köhögésre csak hátára simítja a tenyerét és finoman nyugtatgatja. - A romantikához összebújós este kell, nem vagyok abban a módban. De akad más, amin lehet sírni vagy nevetni. Szerencséd van, én is ráérek este – mintha amúgy mehetne bárhova, és amúgy, engedné bármerre. Nem szeretné, még ha ez a lak egy emberre lett tervezve, megoldja. Ott a kanapé, elfér rajta bőven, míg a másik lábadozik. - Ó, értelek. Ő ilyen helyen lakik? Neki biztos van puskája – bólogat, majd közben nem feledkezik meg, felállva veszi el a teát az éjjelszekrényről és nyújtja felé. - Van még bőven, fenékig. Sajnos rumot nem hoztam hozzá.
|
|
|
|