31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 7. 18:36 | Link

Andy

Az ő részéről is teljesen szórakoztató volt a beszélgetés. És úgy vette észre tényleg sok mindenben egyet értenek. Nem nagyon akarta várakoztatni Andy-t, de valahogy mégis kis idő elteltével válaszolt az előbb hangzott kérdésekre.
 - Igen, szeretek itt lenni. Még számomra is vannak ismeretlen helyek a kastélyban, de persze idővel majd megismerek mindent. Szeretem nem tudni, hogy mi vár rám másnap, és ez itt valósul.
Hát igen, mindig is egy kalandvágyó személyiség volt. Nagyon nem érdekli a jövő, mindig is a jelennek élt és nem szeretné megszakítani hagyományát.
Kedvesnek találja Andy kérdéseit, érdeklődését, ezért nem sok késleltetés után válaszol:
 - Szabadidőmet általában igyekszem mindig a szabadban tölteni. Kirándulok, túrázok. Ha ez mégsem sikerülne esetleg a rossz idő miatt, akkor olvasással ütöm el az időt.
Ő is szeretné minél jobban megismerni a fiút, sok információt megszerezni róla. De illetlen sem szeretne lenni, az emberek általában nem szeretik, ha hirtelen rárontanak és kérdésekkel bombázzák őket. De az is lehet, hogy Andy teljesen más, mint az átlag emberek. Már a kastélyban eltöltött első két hetén elismerte, hogy azok a diákok és tanárok akik ebben az intézményben tanulnak és tanítanak, egyáltalán nem átlagos emberek.
- Igen van könyvtár, itt a nyugati szárnyon, majdnem pont alattunk, az első emeleten. Nekem már volt alkalmam benézni, mert az egyik házi dolgozatomhoz kellett egy kis anyag. Ha te is akarod, majd valamelyik nap benézhetünk a könyvtárba, hogy megcsodálhasd mekkora könyvtára van Bagolykőnek. Amúgy neked mi a hobbid? Mit csinálsz a szabadidődben?
Tényleg reméli, hogy beszélgető partere nem veszi lerohanásnak a hirtelen feltett kérdéseket. Figyelmesen várja társa válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 7. 19:05 | Link

Dávid

Nagyon örülök, hogy itt van valaki, akivel tudok beszélgetni, de még egy kicsit visszafogom magam,  mert a végén még elijeszteném, mert ign, tudok bolondos is lenni, de csak azok előtt, akiket jobban ismerek, közeli barátaim. Mint például a levitások nagy része, előttük tényleg tudok olyan lenni.
- Nem kell félned, ilyenről szó sincs - felelek nevetve. Bár tényleg jó lenne, de ez csak egy puszta álom, nem több.
- Azt tudom, hogy az emberek képesek
változni, ezt már megtapasztaltam - mondom egy halk kacaj kíséretében.
- Hát... Nem is tudom pontosan - felelek Dávidnak. - Próbálok vele szemben megértő lenni, mert tudom, hogy szereti azt, amit csinál, de nagyon megváltozott, ezalatt a pár év alatt, és sokszor bántott már meg, és én nem dolgokban könnyen megbocsájtani - mondom. Azt megy kell hagyni, hogy tényleg nagyon haragtartó vagyok, de sokszor belátom, hogy nem kéne apámmal szemben ilyennek lennem, mert talán nem szándékosan bántott meg annyiszor azzal, hogy nem foglalkozik velem,  de soha nem megy a megbocsájtás vele szemben.
Vigyorától nekem is nevetni támad kedvem, s ha a belépője nem ilyen lett volna, akkor talán nem is sejteném, hogy rellonos.
- Én levitás vagyok - nézek rá vigyirogva. Nagyon is látszhat rajtam, hogy az vagyok, bár nem is rejtem el, mert minek. Bátran vállalom, mert a Levita a legjobb ház - szerintem. Habár mindenkinek gondolom a saját háza a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 7. 19:10 | Link

Hanna

 
 Nagyon jó társaságnak tartom Hannát, látom rajta a tényleges érdeklődést. Nem vagyok itt olyan nagyon régóta, de az eltel kis időből is letudtam szűrni, hogy nemcsak a mugli világban vannak felszínes emberek. Az az érzés merül fel bennem, hogy minél többet akarok megtudni a lányról.
- Köszönöm az invitálást a könyvtár bemutatásra, ha nem vagyok tapintatlan el is fogadom. Szeretem a könyveket, az irodalmat, biztos vagyok abban, hoyg a varázsló világban is virágzó szép irodalom van. Ahogy látom a tanulmányi követelményt, érzésem szerint a legtöbb időmet a szakirodalom fogja kitenni. Te tuti tudsz nekem mondani, mutatni majd olyan könyveket, amit kötelező lesz elolvasnom. Nem nagyom vagyok otthon a varázsló irodalomban egyáltalán, hiszen mugli családban nőttem fel, rendes hétköznapi emberek között. Nehéz megszoknom a mugli szót, hiszen még nem használtam soha. Ezért vagyok itt, hogy pótoljam a hiányosságaimat, és fejlődjek tovább. Nekem nagyon fontos az emberi kapcsolatok ápolása is, ezért s mászkálok erre-arra, és elegyedek szóba emberekkel. Szeretem a művészeteket, főleg az irodalmat, a verseket. -
 Kicsit bőre sikerült ez a gondolatmenetem is, de nem látom azt a lány arcán, hogy ez neki probléma lenne, vagy egyáltalán unná. Inkább nagyon is érdeklődő a figyelme, ahogyan érzékelem.
 - Otthon szabadidőmben vívtam nagyon is komolyan, az edzőm szerint tehetségem is van, versenyeket is nyertem szép számmal, de ezzel nem szeretek dicsekedni. Sokat jártam ki foci meccsre bátyámmal és édesapámmal. Hiányoznak. A család és az ottani élet. Amúgy szeretek olvasni, de ezt már említettem neked, verseket is írok néha. Szeretek én is kint lenni, de én inkább az az elgondolkodós, merengős fajta emberke vagyok, visszahúzódó, magának való fajta. Szeretek azért beszélgetni is. Az ilyen személyes beszélgetéseket szeretem, mint amit most is teszünk. Te mivel szeretsz foglalkozni? Szeretsz sportolni? -
 Nem nagyon szoktam ilyen sokat beszélni egyszerre, és ilyen hamar így megnyílni, de Hannában megvan az, amiért ezt megtehetem. Meg van ez a bizalom, szimpatikus nekem, remélem ez kölcsönös. Reményeim szerint még fenntudom tartani az érdeklődését, így a beszélgetés alatt.
Utoljára módosította:Andrew Wikkensberg, 2013. június 7. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 7. 21:00 | Link

Keiko

Keikoval nagyon jól elvagyunk és szerintem már egy jó ideje itt üldögélhetünk. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól elleszünk annak ellenére, hogy csak beszélgetünk.
Mondjuk általában a lányokkal mindig jól kijöttem és itt a suliban is alig beszélgettem srácokkal. Bár egy kicsit hiányzik, hogy legyen egy olyan igazi jó fiú barátom, akivel mindent megbeszélhetek, csajozhatunk együtt vagy hülyülhetünk. Nem baj, úgyis van még egy csomó időm.
- Ki tudja, még bármi lehet. - Mondom viccelődve. Azért az elég király lenne ha ilyen befolyásos ember lenne az apukája.
- Magadon vagy máson? -
Elgondolkozok, hogy mit tanácsolhatnék neki az apukájával kapcsolatban, de nem igazán jut eszembe semmi értelmes, úgyhogy inkább hallgatok.
- Az a lényeg, hogy te próbálkozol. Ez előbb-utóbb úgy is jó lesz. -
Remélem, hogy Keikonak összejönnek a dolgok az apjával. Az embernek mindig szüksége van egy apára, akire támaszkodhat és bízhat benne. Annyira szeretném, hogy nekem is legyen egy ilyen. 
A következő pillanatban újból jókedvűek lettünk 
- Levitás? Ajjaj... Akkor menekülj! - Viccesen oldalba bököm a lányt. Ez nyílt titok, hogy a rellonosok és a levitások nagyon szeretik piszkálni egymást. Persze most emiatt nem fogom itthagyni Keiko-t. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki melyik házba jár, sokkal inkább az, hogy milyen a személyiségük.
- Amúgy mióta vagy itt a suliban? Hányadikos vagy? -
Tudom, hogy ezek nagyon sablonos kérdések, de egyszer úgyis muszáj lett volna föltennem őket, hiszen hozzá tartoznak az alap ismeretséghez. És mivel Keikoval még csak most kezdtünk el megismerkedni, ezért szerintem még egy jó pár ilyet el fogok sütni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 7. 21:36 | Link

Dávid

Az elmúlt évek során egy fiúval sem éreztem magam ilyen jól, kivéve persze Alexet, de őt ki nem kedveli. Na jó, talán a rellonosok nem igazán csíphetik, mert tudom hogy a két ház nem igen szívleli egymást, de ezt inkább hanyagoljuk. Az a lényeg, hogy fiúkkal nem igazán barátkoztem eddig, mindig tartottam tőlük a kellő távolságot, de Dávid - meg Alex - más, velük tudok normálisan beszélni anélkül, hogy túlságosan zavarba jönnék.
- Ja, bármi - felelem nevetve.
- Hát... Magamon, természetesen - mondom, közben végig mosolygok. - Vagyis, úgy értem, hogy az apám változott nagyon sokat, és ezt éltem meg rosszul. De mindegy is, lesz, ahogy lesz - felelem, majd egy nagyobb sóhaj után halkan nevetek.
Most már egész jó a hangulatom, a kinti rossz időről is teljesen elfeledkezem. Mikor Dávid oldalba bök felsikítok, és még a könyv is kiesik az ölemből, mert egy kicsit fel is ugrok ijedtemben. Azt tudni kell hogy én nagyon csikis vagyok, úgy.... körülbelül... mindenhol. Régen csesztettek is azzal, hogy állandóan oldalba böktek, hogy ztan nevethessenek egy jót. Simán megsértődhetnék, és lehetnék, mert ilyenkor mindig azt csináltam, de ő biztos nem tudta, hogy ennyire csikis vagyok, így most megbocsájtok neki.
- Körülbelül 4-5 hónapja jöttem ide, és még elsős vagyok, mert nem sikerültek a vizsgáim. Bár akkoriban nem is igazán mozdultam ki, mert végülis kényszerítettek, hogy jelentkezzek, ezért nem lehetett engem látni semmilyen rendezvényen - válaszolok kicsit bőbeszédűen kérdésére.
- És te hányadikos vagy? Gondolom idősebb vagy mint én - kérdem, és rámosolygok Dávidra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 15:20 | Link

Andy

Tényleg őszintén szeretne ismerkedni Andy-vel. Azért is ajánlotta fel a könyvtáros körülvezetést, hátha ezzel tud segíteni barátjának, hogy otthonosabban érezze magát a kastélyban. Reméli, hogy nem bántja meg beszélgetőtársát a "barát" jelzővel, mert ő már úgy tekint rá, mint barátra.
 - Őszintén örülök neki, ha valamiben tudok segíteni. Remélem, hogy tényleg hasznodra leszek majd és nem hátráltatni foglak a tanulásban.
Annyira a tanulgatós típusnak tartja társát, de azért belül reménykedik benne, hogy ez nagyon nem így van, mert szüksége lenne már egy olyan barátra, aki nem csak a tanulással tud foglalkozni. Akivel lehet határ nélkül viccelődni, nevetni. De persze nem csak a saját érdekeit nézi. Szeret hasznára lenni másoknak, de nem akar túl rámenősnek tűnni.
 - Biztos tényleg ügyes lehetsz a vívásban. Még sosem próbáltam ezt a sportágat. Pedig vannak olyan sportok is, amelyek nekem is felkeltik az érdeklődésemet. Ilyen például a kézilabda és a röplabda. De a foci sem untató sport számomra. Otthon kézilabda versenyekre is jártam, ahol elég jó helyezéseket is értünk el a csapattal. Persze nem szoktam ezzel dicsekedni. Nem is tudom, hogy ezt most miért mondtam.
Megijedt, mert egyáltalán nem szokott dicsekedni önmagával és teljesítményeivel. Kicsit összezavarodott, ezért inkább elhallgatott. De úgy vette észre, hogy Andy ebből nem sokat vett észre, ezért lassan kezdett megnyugodni. Szeme körbevitte a teremben, de nem talált érdekességet. Továbbra is ugyanazok az emberek társalogtak a teremben. Erőt vett magán és végül megint megszólalt:
 - Milyen könyveket olvasol?
Csak ennyi esett ki a száján, ezért érdeklődve várta a rövid kérdésre a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 15:59 | Link

Hanna

 Már az első perctől kezdve tudom, hogy Hannával nagyon jóban leszünk a jövőben, de nem is tudom miért beszélek jövőidőben, hiszen már jóban vagyunk, ezt kimerem jelenteni, így magamban. Nem is olyan régen ismerkedtünk meg, de mintha már barátok is lennénk. Ez meglátszik a beszélgetésünkön is, hiszen olyan, mintha már valamelyest tudnánk, milyen a másik, érezzük egymás ritmusát. Bár ettől eltekintve is lehet a beszélgetés mélyenszántó. Ilyen hamar mondható-e valakire a barát jelző? Szerintem igen.
 - Köszönöm a segítségedet, de ez kölcsönös. Bár az itteni dolgokban én nem tudok segíteni neked, de bármi másban igen, akkor nyugodtan szólj. Legyen az akár egy beszélgetés, vagy egy séta a parkban. Nem nagyon tudok megülni a fenekemen sokáig, ha nem foglalom el magam olyan dologgal, ami leköt, vagy érdekel. Hála, könnyen tanulok, mert így nem kell szenvednem sokáig a szobában.Nem vagyok az a nagy tanulós fajta. -
 Nagyon örülök, hogy összetalálkoztunk Hannával. Megismertem a személyében egy értelmes lánnyal. Remélem nagyon tart engem ennek az ellenkezőjének. Sohasem vagyok megelégedve magammal, mindig van hova fejlődnöm, vannak hiányosságaim, amit javítani kell.
 - Egyáltalán nem dicsekvés, ha jó csapatban játszottál, mert jó játékos vagy. Én is szoktam kézilabdát és röplabdát nézni. Igaz, egyik sem az én portágam. Focit szeretem. Édesapámmal és bátyámmal kijártunk a helyi focicsapat meccseire, most elég jól megy ahhoz képest a csapatnak. -
 Mintha zavartságot vettem volna észre a lányon, de lehet, én értelmeztem rosszul. Hanna egész végig határozott, és nagyon is szép.
 - Elsősorban regényeket. Azonban belül is azokat szeretem, amelyek a társadalmat mutatják be, a maga valóságában. Beszokott csúszni azért egy-két könnyedebb ponyvaregény is. Nem lehet mindig komoly az ember, kell egy kis lazítás néha. Te milyeneket olvasol? -
 Kellemes a társalgásunk, nekem legalábbis az. Nem akarom letámadni kérdésekkel, hiszen tudom, képes vagyok erre. Ezzel csak elrontanék mindent, és ezt nagyon nem akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 18:31 | Link

Andy

~Hűha!- gondoltam magamban- elég jól észrevette, hogy kicsit zavarban vagyok, vagy talán nem is vette észre? Egy biztos: elég fürkészően nézet. Én legalább is ebből következtettem arra, hogy felfigyelt rá. Ahogy beszélgettünk egyre jobban vastagodott köztünk az aranyszál, ami a kapcsolatunkat összetartja. Sok dolgot tudtam meg róla, és érdekesnek találom azt, hogy mindenre nyitott és sok mindenben hasonlít rám. Szereti a sportot, úgy, ahogy én, szeret társalogni, akárcsak én, szeret új embereket megismerni. Ebben is hasonlít rám. Ugyanakkor őt is a regények szórakoztatják, ahogy engem is, ezért meg is osztom vele, a kérdésére válaszolva:
- Szereted a regényeket? O.o Én is inkább a regényeket választom a verses kötetek helyet. De a Coelho könyvek is felkeltik az érdeklődésemet. Persze mágikus könyveket is olvasok. A kedvenc könyvem A varázslók nemes sportja c. kötet. Ha akarod majd megmutatom a könyvtárban.
 Úgy gondolom, Andy hallott már a kviddics játékról is. Ezt a könyvet, ha elolvassa, biztos, hogy hasznára fog majd válni, ha ő is be akarna állni a kviddics-csapatba. Ezért remélem, hogy ezen az estén sikerül egyeztetnünk egy időpontot, a könyvtár meglátogatására. A testalkata szerint jó hajtó lenne belőle, csak egy kis edzés hiányzik.
 Kicsit elmerengtem azon, hogy elhívjam-e repülni egyet. Lehet örülne az ötletnek. Így hát megkérdeztem:
- Nincs kedved eljönni valamikor a kviddics-pályára repülni? Itt van a kastély mellett, nem kell messze menni. Van már seprűd?
 Amíg vártam válaszát, arra gondoltam, hogy el feledkeztem a kis füzetemről. De nem volt kedvem írni előtte, mert már éppen jó hangulatú lett a beszélgetés, tehát nem is vettem elő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 19:26 | Link

Hanna

 Végre találtam egy olyan embert Hanna személyében, akivel el lehet beszélgetni azokról a témákról, amiket engem is érdekelnek. Az a legjobb az egészben, hogy elég sok közös van bennünk. Ezért is lehetséges az, ilyen hamar megtaláltuk a közös nevezőt, és tudunk beszélgetni ilyen módon, ahogy. Méghozzá egy szép lány személyében. Coelho-t említi meg, olvastam egy-két könyvét már, szóval nem ismeretlen a neve. Engem nem agyon ragadott meg, ettől függetlenül nagyon jó írónak tartom őt.
 - Coelho-t olvastam én is, de annyira nem fogott meg. Ettől függetlenül nagyon is jó írónak tartom, és a könyvei is azok. Mivel anyai ágon magyar származású vagyok, megtanítottak erre a nyelvre is, így magyar írók könyveit is olvashatom eredetiben. El kell mondanom jók, nekem nagyon tetszenek. Az angol költőket, írókat is szeretem. Szeretem a verseket is, néha ezek fejezik ki a legjobban az ember érzéseit. Néha én is írok, de ez másodlagos dolog most. Te még az említetten kívül, kit vagy kiket kedvelsz? -
 Fejtem ki Hannának, mit gondolok, hogyan érzek erről a témáról, dologról. Jó társaság, végre valakivel nem csak csacska dolgokról lehet beszélgetni, hanem komoly témáról is. Ez tetszik a lányban. E mellett látom, nem az a nagyon komoly lány, akivel nem lehet viccelni csöppet sem.
 Rátér a kviddicsre. Eddig nem ismertem ezt a játékot, amíg ide nem értem. Mivel van repüléstan órám, így láttam, ahogy bemutatták nekünk ezt a játékot. Engem nem hatott eddig meg ez a sport, mint ahogy többeket az iskolában. Több mint valószínű bennem van a baj.
 - Nem tudom, érdemes e megpróbálkoznom a kviddiccsel egyáltalán, hiszen nem is játszottam még. A másik az, nem nagyon fogott meg engem ez a sport, bár csak két napja láttam, tudtam meg, létezik ilyen. Engem nem varázsolt el, mint itt a diákság többségét. Lehet azért mert teljesen mugli környezetből jöttem, ott messze elképzelhetetlen ilyet játszani. Kipróbálhatjuk majd valamikor, de seprűt keríteni kell majd valahonnan. Így nem mondhatod azt, úgy mondok rossz véleményt egy sportról, hogy ki sem próbáltam. Adok egy esélyt. Nem gondoltam, ennyire nagy népszerűsége van a kviddicsnek a varázslótársadalomban. -
 Az utolsó mondatomat már mosolyogva mondom Hannának. Csodálkozom eme sport nagy népszerűségének a az iskolában, és a varázslótársadalomban.
Utoljára módosította:Andrew Wikkensberg, 2013. június 8. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 16:26 | Link

Andy

Még mindig a kanapén ültem Andy mellett. Kicsit elfáradtam már a folytonos ülésben. De a szórakoztató társalgás segít, hogy megfeledkezzek a fáradságról. Kicsit untam már a könyves témát, mert annyira nem kedvencem az olvasás, de hasznosnak találom. Ezért válaszolok még az utoljára feltett kérdésre:
 - Általában nem az írókat szeretem, hanem a könyveiket. Coelho egy kivételes eset, mert neki eddig minden olvasott könyve a kedvenceimhez került. A mágikus könyvekből pedig a repüléssel és a kviddiccsel kapcsolatos köteteket szeretem, mert bámulatosan írják le a mozgást és annak technikáját. Amúgy tényleg szoktál írni? Verseket, vagy történeteket? Ha nincs ellenedre, majd megmutathatnál egyek-kettőt.
Remélem ezzel lezártnak tekinthetem az olvasós témákat. Arra gondoltam, hogy eddig még szinte csak komoly témákról beszélgettünk. Talán nem bánná ő sem, ha másról beszélnénk. De előtte még pár szó a kviddicsről:
 - Ha nem szeretnéd, egyáltalán nem kell kviddicsezned. Csak felvetettem az ötletet. Csak annyit gondoltam, hogy lehet, hogy érdekel, de ha nem, nem akartam erőltetni.
Egyszerűen az jutott az eszembe, hogy ő is fiúból van, ezért talán érdekelheti a kviddics. Szerintem már túl sokat beszéltem erről, ezért inkább témát is váltok:
 - A gyereknapra volt időd még kimenni? Vagy akkor még nem voltál itt?
Mert most a napokban már véget ért a rendezvény. Talán neki még volt lehetősége szétnézni. Miközben feltettem a kérdést, szemem megpillant a társalgó falán ékeskedő csodálatos órán, és eszembe jutott, hogy igen ám eljárt már az idő. Ezért nem is folytatom tovább, mert kíváncsi vagyok Andy válaszára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 12. 18:51 | Link

Hajni- takarodó körül

Tulajdonképp meg se lepődök azon, hogy visszatérve a nagy semmi fogad. Abban sem vagyok biztos, hogy bárkinek feltűnt a hiányom. Noelék gondolom a prefis dolgaikat intézik, Seren tanít, vagy tanul... és öhm ennyi. Valljuk be, nem igazán rendelkezem széles baráti körrel, de akkor megelégedtem ennyivel, most meg már soknak is tartom. Még mindig szeretem a lakótársaim, csak... ez a valljunk színt dolog nem megy annyira.
Kilépve a nagyteremből, teszek arra, hogy mikor kéne, hová mennem, nekem még most se mondja meg semmi.
- Hová mész?- sziszegi egy évfolyamtársam, a nevét nem tudom, de látva az arcán, mennyire nem tetszik neki, hogy egy kitérőre készülök,vállat vonva fordulok le a másik irányba.
Néha nem értem az embereket, azt hittem, már megszokhatták, hogy nem megyek a tömeg után, a prefik biztosan, valamiért mindig belebotlok egybe, vagy ha nem belé, egy tanárba. Hirtelen nem is tudom, mi a rosszabb. Viszont nem panaszkodhatok, eddig csak egyetlen büntetőmunkám volt, ami igazán elismerő teljesítmény.
Úgy döntök, kell még kávé, így a második emeleti társalgó felé veszem az irányt, közben lekapva magamról a talárom, ami alatt csak a szokásos göncök vannak. Tény, hogy simán csövesnek titulálhatnak, de ez se érdekel kimondottan. Jobb is, hogy senki nem emlékszik arra, hogy állítottam ide be, én is szeretném elfelejteni.
Belépve a helyre, csak a fejem csóválom a kongó üresség láttán, aztán túllépve ezen, csinálok egy bögre kávét, majd kényelmesen eltehénkedek a kanapén. Most, hogy belegondolok, nem ártott volna valami jegyzetet is hozni, had töltsem hasznosan ezt az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. június 12. 19:16 | Link

Ophelia

Németország után nem tudok visszarázódni az itteni életbe. Szabályok, kötöttségek, takarodóidő... Minden olyan dolog, ami nekem nem való. A másik iskolában rám nem vonatkoztak ilyen szabályok, cserediák voltam. Milyen szép életem volt. Eljártam Kristófékkal bulizni és csak valamikor hajnalban keveredtünk a saját ágyunkba. Azért Németországban sem szűntem meg feminista lenni. Oké, volt pár olyan este, amikor elkapott az érzékenyebbik felem és becsúszott Michaeltől egy-két csók, de többre akkor se került sor és itt sem tervezek ezen változtatni. Itt teljesen más az élet... olyan nagyon nyugodt. De most eljött erre az estére a változás ideje. A festmények között vigyorogva sétálok végig fekete farmeromba, tornacipőmbe és laza szürke rövid ujjú pólómba. A kezemben pálca. Pár szerencsétlent már megtalált magának a mai napon a vége. Volt egy táncoltató átok és egy ének beszéd is. Annyira murisak voltak, hogy az is muszáj volt megörökítenem. De ez nem meglepő, én mindent megörökítek. Most is ott lóg a nyakamban a kedvenc gépem, fütyörészek és így haladok előre a kedvenc kávémért a konyhába. Ám még előtte beugrok már a társalgóba, ahova előttem lépett be egy háztársam. A nevét most így nem is tudom, valami Otília talán, vagy esetleg Olga? Nem tudom, de őszintén most nem is igazán érdekel, valószínűleg ő se tudja az én nevemet.
 - Hey! Na, kávézgatunk ilyenkor? Jól teszed, hosszú még az éjszaka és felesleges lenne azt alvással tölteni. -
Vigyorgok rá, aztán beleugrok a kanapéba, a lábaimat cipődtől fent hagyom az ülőalkalmatosságon, a pálcámat pedig forgatni kezdem az ujjam között azon gondolkozva, hogy mit is kellene itt csinálni. Olyan szép rendben van ez a hely és ez nem tetszik. A szobámban sem éppen a rend a legfőbb uralkodó.
 - Van valami jó balhéötleted? Unatkozok. -
Dobom oda neki a "labdát" és a számat elhúzom. Nem szeretek unatkozni. Valamivel mindig szeretem kitölteni az életemet, de most semmi jó ötletem nincs. Szóval valamit sürgősen ki kell találnia valamelyikőnknek. Most ugyanis szívesen űzném el együtt az unalmat a lánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 18. 22:14 | Link

Sharlotte

Az idő már estefelé jár, de még nincs takarodó idő. Az egész napos fülledt, meleg levegő mostanra már tűrhető lett, nincs olyan meleg. Ilyenkor lenne jó sétálni egyet a kastély körül, vagy csak egyszerűen nézni a naplementét. Én viszont benn maradok a kastély falai közt, egy olyan helyet keresve, ahol kényelmesen le tudok ülni, és írni a naplóm. Már pár napja nem írtam bele semmit, és igaz, hogy olyan sok dolog nem történt, de azért mégis tudok mindig valamit írni bele. A társalgóhoz érve egyenesen az ablak felé veszem az irányt, mit sem törődve a többi diákkal. Felugrok az ablakpárkányra - igen, nekem ugranom kell-, ölembe veszem a naplóm, és elkezdek kifele bambulni. Nem is tudom mit írjak bele, mert semmi érdekes nem történt az elmúlt napokban. leírhatnám amik órákon voltak, de azt pár év múlva visszaolvasni kicsit unalmas lenne. Megvan! Hát persze, hogy ez eddig nem jutott az eszembe! lerajzolom a barátaimat, és mellé írok róluk néhány dolgot. Alexszel kezdem, mert... nem is tudom pontosan miért, csak ő jutott először az eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 18. 22:37 | Link

Keiko

Haja nagyjából mint egy kisebb összekötözött szénaboglya, divatosan óriás póló, rövidnadrág és természetesen tűsarkú alkotta most az összképet, azaz ezt látta mindenki, ha véletlenül látóterébe Lotte is beleért.
Ez érdekelte azonban legkevésbé a temérdek más dolog mellett, ami nagy ívben elkerülte figyelmét. A tusa kezdete óta nem volt épp a legjobb passzban, már alapból rosszul érezte magát nagyjából mindig, Daniel hiánya miatt pedig talán ingerültebb is lett, mint előtte. Kevesebb időt fordít a környezetére, és be kell vallani, hogy a meleg se tesz jót neki, ez viszont már nem olyan probléma, amiért bárkit is okolni lehetne.
Talán a megszokottnál egy kicsit nyugodtabb lelkiállapotban, a magányban reménykedve és a kellemesen hűs levegőt élvezve baktatott fel a kastélyba, és arra igazándiból magasról tett, hogy mennyi lehet az idő, vagy mit szabad és mit nem. Csak ment előre, nyugis helyet keresve, aminek megtalálásához elsőképp egy hosszú és kimerítő sétát is túlélt, majd a társalgó mellett döntött. Benyitva azonnal észrevett néhány távoli diákot, de azok csak hárman voltak, és a lehető legmesszebb, a kandallónál lévő párnákon ülve trécseltek. Ott sem volt melegebb, de hidegebb sem, mint bárhol, de nem igazán ragadta meg a látvány. Beljebb lépve feltűnt még egy ablakban ülő lányka is neki, ő sem keltett benne nagyobb érdeklődést, de mivel egy hozzá viszonylag közeli fotelbe huppant le a nagy gondolkodásba belefogni, azért egy nem igazán kedves hangon kiejtett sziát odavetett neki a miheztartás végett, aztán bele is kezdett. Először elkönyvelte magában, hogy nincs egyedül, első negatívum kipipálva. Már ezen a ponton tudta, hogy hosszú lesz a lista.
Néhány másodperc telhetett el csupán, de az neki mégis óráknak tűnt, igazándiból azt sem tudta, hol kezdje el a dolgot. Annyi minden volt, hogy egyre inkább taszította a felismerés, és más tevékenység után akart nézni, ez azonban így már problémásabb lett volna, ezért csak ült, és képeket vágva nézelődött. A japán lányon ragadt le tekintete, nem mintha érdekelte volna mit is csinál, csak valamelyest megnyugtató érzés volt nem a semmibe bambulni, hanem valakire, legalábbis számára. Az megint mellékes és lényegtelen momentum, hogy erre mit reagál majd a másik. Ő csak nézett, mégis talán szokatlanul értelmesen.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. június 19. 20:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 23. 21:28 | Link

Sharlotte

Nem tudom, hogy nem juthatott eddig az eszembe, hogy megörökítsem a barátaim. Már egy ideje itt vagyok és van egy pár barátom, és ha most megörökítem őket, akkor mire én kijárom a sulit, ők már biztos kicsit másképp fognak kinézni, és jó lesz visszaemlékezni, ezekre a szép emlékekre. Nagyban rajzolom épp Ruu-t, mikor egy nem éppen kedvesen hangzó "szia"-t hallok. Felnézek és megakad a szemem egy lányon, aki engem figyel. körülnézek,hátha van itt a környezetemben valaki, de nincs. Akkor nekem köszönt a lány, de mégis mit csináltam én, hogy ezt ilyen hanghordozásban kellett megtennie? Nem is ismerem, és nem csináltam vele semmi rosszat. Kicsit irritál, ahogy néz engem a lány. Talán valami van rajtam? Nem értem, hogy miért kell engem bámulnia, főleg egy ilyen köszönés után. Nem is köszönök vissza, csak egy bátortalan bólintással hozom tudtára, hogy meghallottam. Kicsit összébb hozom magam és próbálok nem a lányra figyelni, de ez nem megy, percenként ránézek, majd végül összeszedem a bátorságom, és megkérdezem tőle, amit már meg akartam azóta a bizonyos köszönés óta.
- M-mi a baj? Valami rosszat tettem veled? - kérdem, s hangomban félelem tükröződött, majd még jobban összehúztam magam, hogy ha a lánynak olyan kedve támad ne tudjon bántani. Bár ez nem a legjobb ötlet mert egy átkot bármikor rám küldhet, és nálam most nincs itt a pálcám, meg amúgy is elég ügyetlen vagyok ahhoz, hogy kivédjem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 25. 23:29 | Link

Fandler Ágoston

Ma kedvem van az emberekhez... Ugye? Szerintem is meglepő, de így van. Úgyhogy nem tudom hogyan találkozzak és kivel, de mindenképp jó lenne. Tökéletes lehet erre az alkalomra a társalgó, azoknak akiknek van mit mondaniuk. Meg a Levita is, ami egyébként a legkedvencebb, minden hely közül itt; de az otthonom, ahonnan néha ki akarok ruccanni. Mint, mondjuk most. Egyébként félreértés ne essék, vannak a kastélyban barátaim;de nem az az ember vagyok aki az első lehetőségnél társalgást kezdeményez...
Reménykedve abban, hogy találkozok valami ismerőssel elindultam a társalgóba... Igen, jobb ötletem sajnos nem akadt; de a biztonság kedvéért magammal vittem egy olyan könyvet ami valószínűleg kárpótolni fog, ha beszélgetőpartner nélkül maradnék. Még szerencse, hogy nem értheti senki a címet. Ugyanis cseh gyerekmeséket olvasok. Nagyon nehéz olvasmány, de szeretném tovább fejleszteni a tudásom. Előfordulhat, hogy kint folytatom majd a tanulmányaimat, ha itt végzek. De ez még persze nagyon távoli. És egyébként sem meséskönyvekből fogok megélni majd, de most, unaloműzésre elsőosztályú. Felérkeztem a társalgóba. Mosolygok az emberekre és ők is rám. Ez is azt mutatja, hogy elég szociális vagyok én, csak nincs mit mondanom... Lehuppanok egy kényelmes fotelbe. Ez a tény már-már vicces, hiszen ebben a világban minden fotel kényelmes, és puha. Sokkal jobban esne, ha nem lenne kényelmes, mert akkor valamivel rendszertelenebb lenne, mint egyébként minden más. Jobb lesz kinyitni ezt a kis könyvet és nem vitatkozni magammal.
Olvasni kezdek, de már az első oldal után hasonló érzésem van, mint a görög eposzok olvasásánál. Kemény feladat ilyesmit csinálni. Pihenésre van szükségem. Kicsit nézelődök, aztán majd folytatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 26. 10:47 | Link

Tolland Clotan



Mióta is fekhettem ott? Hú, nem tudom. Amikor megérkeztem, még alig volt valaki, tehát mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül birtokba vettem az egyik kanapét, keresztbe feküdtem rajta és egy eléggé érdekes pózban, hanyatt fekve elszundítottam. Persze előtte az asztalon gazdátlanul heverő, valószínűleg korábban itt tanyázó diáktársam hátrahagyott tankönyvét kinyitva a fejemre raktam, hogy ne látszódjon az arcom. Nem szeretem, ha alvás közben néznek. Valamennyi levegőt kaptam, jó könyvillata volt a cuccnak, s valahol még azt is éreztem, ahogy a tudás a papírlapokra rótt betűkből csak úgy szivárog át az én kis kobakomba. Muris, mi?
Nem is tudom, hogy mit álmodtam, valami lekvár meg vaj volt a főszereplő, és rémlik még egy cuki tacskó lelkes rohangászása. Utána már azon kaptam magam, hogy ébren vagyok, csak nehéz kinyitni a szemeimet. Nagyot nyújtózkodva ledobtam magamról a könyvet, bambán pislogtam párat, megtöröltem a szemeim és körülnéztem. Sok kérdés motoszkált a fejemben... A társalgóban azóta új arcok tűntek fel, akik pedig szundításom előtt jelen voltak, eltűntek, akár a kámfor. A hozzám közel eső fotelban egy fiú ült. Félénken odatotyogtam hozzá és kérdezősködni kezdtem, remélve, hogy nem hajt el.
- Szia, bocsi, meg tudnád mondani a pontos időt? - húztam el a szám, kicsit szégyellve magam.
- Tyű, az ott egy mesekönyv? Muta már, milyen mesék vannak benne! - kaptam ki a kezei közül és nekiálltam a borító tanulmányozásába. Utána felcsaptam és csillogó szemekkel lapozgatni kezdtem.
- Ez nekünk régen megvolt. Talán most is ott lapul valahol a padláson... A bátyáim ezen nőttek fel, még nekem is olvastak belőle. - vontam meg a vállam egy barátságos mosoly kíséretében. Nem tűnt fel, hogy cseh nyelven van, hirtelen olyan természetesnek látszott, hogy azt hittem, teljesen normális dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 26. 14:21 | Link

Fandler Ágoston

Ahogy magam elé néztem, az előttem alvó kis alak felpattant és egy-két kérdés kíséretében elvette a könyvem. Megnézte. Igazából nem zavart, csak meglepett. Zavarni az zavart volna, ha elszalad vele. De az is csak azért, mert akkor utána kellett volna szaladnom...
Kis szemlélődés után felismerte a könyvet. Ez számomra furcsa volt, hiszen ehhez nem lehet Magyarországon hozzájutni- Bár, kitudja. Ebben az iskolában mindenhez hozzá lehet- másrészt állítása szerint testvérei olvastak neki fel belőle. Ez jelentheti azt, hogy valamilyen fordítása jelent meg magyarul, aminek ugyanilyen volt a borítója, és azért ismert rá. Azt is jelentheti, hogy a testvérei fordítottak neki... Vagy mi több! Lehet ő maga is tud csehül. Nagyon jó volna, ha így lenne! Némi gondolkodás után -bár már az agyam így is ráállt a nyelvre- megszólaltam.
-Érted amit mondok? - tettem fel a kérdést, immár a harmadik nyelvemen (a magyar, és az angol után következett ugyanis) - közben a választ sem vártam meg, mert szerettem volna némiképp felspanolni magam. Nyáron és néha üres óráimban beszéltem csak csehül. Fel kellett idéznem.
-11 óra 52 perc; a válasz. - mondtam, az előző kérdésre vonatkozóan. Még egy utolsó mondatot intéztem felé, hiszen nem tudhattam ért-e valamit egyáltalán a szláv halandzsából.
-Tolland vagyok, és téged hogy hívnak? - ha nem tud csehül, ez a mondat bizonyára teljesen érthetetlen neki. Még ha Géza lenne a nevem... esetleg érthetne is belőle valamit, de a Tolland -bár hangzásában eltér a csehtől teljesen ismeretlennek hat. Bár nekem természetes, hisz így hívnak; de én is csak nagyon ritkán találkozok névrokonokkal...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 26. 17:33 | Link

Tolland Clotan



Nem jellemző rám, hogy gyermekkönyveket olvasok vagy éppen nézegetek. Ami azt illeti, ritkán akad a kezem ügyébe. Ennek itt különösen aranyos figurái és történetei vannak, ráadásul sok szép emlék fűz hozzá, értelemszerűen elnosztalgiázom néhány percig, vagy addig, amíg időm engedi.
Furcsán néztem a fiúra. Először hebegtem valamit, aztán bután nevetni kezdtem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vigyorogtam, mint a fakutya.
- Már miért ne érteném, mondd csak? - válaszoltam neki csehül.
Csak ezután kezdtem összeráncolt homlokkal gondolkodni. Jaa, hogy ez nem magyar beszéd volt. Hoppácska. Sokszor előfordult már velem. Otthon ezt szoktam meg, erre álltam rá, és persze az sem elhanyagolható, hogy vannak rokonaim és a múltam egy része - ha igen pici is - de oda köt.
- Köszi - biccentettem - Engem Ágostonnak, de te ezek szerint cseh származású vagy? - pislogtam kíváncsian, most már még jobban csillogó szempárommal. Még mindig csehül beszéltem, ezt meg kell hagyni. Biztosra akartam menni, hogy nem álmodom. Csípjetek meg, ha igen!
Rögvest rá is huppantam a fotel szélére - azt hiszem karfának hívják - mert nem akartam megkérni, hogy üljünk át valamelyik kanapéra. Nem baj, nekem így is kényelmes, így is ezer örömmel és hatalmas lelkesedéssel beszélgetek vele a legkülönfélébb témákról. Végre egy olyan ember, akivel tudok beszélni apa nyelvén is! Merthogy én magyarnak gondolom magam, bár különösebb öntudat egyik etnikum iránt sem tudatosult bennem. Majd a sors eldönti... De tök régen használtam ezt a nyelvet. Legközelebb, ha otthonra titkos dolgokat mesélek, tuti csehül írom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 27. 10:45 | Link

Keiko

A lány reakcióiból azonnal leszűri, hogy bizony nem az a teszek rá típus, és eléggé irritálja bizony, amit csinál. Már az első mozdulatnál, jobban mondva ahogy néz rá, a tekintetéből kiolvasható, testbeszéde pedig alátámasztja a feltételezést. Mit feltételezést? A tényt.
Csak halovány, és a külvilág felé semmit sem közlő félmosollyal figyeli, ahogy a lányka öszehúzza magát, és próbál valamit csinálni, hogy elterelje saját figyelét róla, de ez persze nem sikerül neki, ahogy várta. Mindenesetre azt nem kell jegyezni, hogy Lotti ebben nem leli örömét, viszont nem is zavarja.
- Baj kérlek.. az mindig van, és elég sok is. Ettől függetlenül te semmit se tettél. Még, és ez maradjon is így, oké? - a végére természetesen egy angyali mosolyt muszáj beiktatnia, amit ugyan ő nyugtatásképp szán az ablakban ülőnek, mégis sokkal frusztrálóbb, és furcsa érzéseket keltőre sikeredett. Mondanom sem kell, teljes mértékben elkerüli a figyelmét, és tesz is rá magasról. Egyáltalán nincs olyan kedve, hogy bájcsevegjen, vagy kedvesen álljon bárkihez is. Talán egy, vagy két ember lenne, aki ha beállítana hirtelen, akkor mosolygósan, édesen viselkedne, de mivel az lehetetlen jelen pillanatban, így marad ez a közömbös és negatív énje.
Még jobban összehúzza magát. Erre igazán semmivel sem reagál, csak magában könyvel el néhány dolgot, amit így feltehetően meg is állapít a másikról, annak reményében, hogy később hasznát veheti - másért nem tenné, ha nem érdeke nem cselekszik. Tekintetét is csak most emeli le a lányról, lassan és horrorisztikusan nyugodtan. Egy magazinért nyúl, aminek különböző - felesleges - példányai az asztalon hevernek, és csak fellapozza minden ok nélkül, hogy lekösse addig is valamivel a figyelmét. Még ha menne vele valamire, persze... A leányzónak ez csak percekre adhat megnyugvást, utána le is teszi, és számtalanaszor végigpásztázza szemével a termet, természetesen megakadva a másik íriszeiben. Furcsa, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 27. 13:14 | Link

Fandler Ágoston


A srác beszéli a "nyelvemet"; háhá! Ez nagyszerű. Igaz ő némiképp folyékonyabban és szebb kiejtéssel, de még így is felmerült benne, hogy cseh származású vagyok. Az ilyen elismerés nagyon ösztönzően tud hatni rám, így igyekeztem a lehető legkomplexebb választ adni.
-Nem, nem vagyok cseh. De a bátyám Csehországban tanul és nyáron Csehországban vagyok. És te? - hát igen, ezt hívják társalgási szintnek, de még így is jól esik megszólalni.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Minimális nyelvtudásommal, viszonylag szépen kifejtettem az iskoláról a véleményemet; hogy szeretem, és hogy a kedvenc tanáraim kicsodák (a tantárgyak nevét nem próbálkoztam lefordítani). Elmeséltem, hogy idén nyáron nem Bohémia van terítéken, hanem Spanyolország. Ó, igen! Már nagyon várom. Egészen régen voltam utoljára tenger közelében, pontosan nem is emlékszem már rá milyen volt.
- Te mit gondolsz a Bagolykőről? - ez amolyan instant változata a "Egyébként te hogy vélekedsz a Bagolykőről, mi róla a véleményed; tetszik?" - kérdésnek. Ez egy bevett kérdés, amit valamennyi elsőstől megkérdezek. Egyrészt azért mert szeretem megismerni az embereket, másrészt mindig jó érzés más nézőpontokból látni.
- Bocsánat, de keveset tudok csehül. Nem nagyon jók a kérdéseim.- ezt egy mosoly kíséretében mondtam, hogy ha már amatőr mondatokat is szerkesztek, de legalább kedvesen tegyem.
-Mit csinálsz szabadidődben? - nyögtem ki egy utolsó kérdést, átadva a szót, a srácnak, akit látszólag hozzám hasonlóan lelkesít ez a társalgás.
Amolyan mágia a mágiában, hiszen ez az egész épület tele van titkokkal -annyira, hogy már sokszor megfájdul tőlük a fejem- és mi is egy "titkos" nyelven beszélünk, amit a Társalgóban valószínűleg senki más nem ért. Valószínűleg ezért mered ránk néha egy-egy kérdő tekintet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 27. 19:42 | Link

Tolland Clotan



- Ó, értem értem értem!
- bólogattam nagy elégedettséggel. Csomó új kérdés jutott az eszembe, az ostrom azonban még váratott magára. Tolland is előszeretettel beszélgetett, én pedig hagytam kibontakozni. Mint kiderült, az csak jó számára, ha gyakorolhatja a nyelvet és fejlődhet.
- Ha van kedved, néha összejöhetnénk és segíthetek fejleszteni a nyelvtudásodat. Úgyszintén, ha valami nem tiszta, kérdésed vagy ilyesmid lenne, keress fel, a Navine körül megtalálhatsz, de baglyot is írhatsz, azt naponta többször is nézem, ha időm engedi. Pacsi? - nyújtottam felé a tenyerem.
- Nem mondanám magam annak. Inkább csak apát. De a tesóimról, akik elég sokat éltek kinn, ragadt rám valamennyi.
Furcsa megjegyzés volt tőlem, mert ismét elgondolkodtatott, hogy minek is valljam magam. Nem, szerintem az ember születési helye vagy az, ahol pár évig nevelkedett, ráadásul a babakorában, amit elfelejt az ember, még nem dönti el a hovatartozást. A tesóim közül a legidősebb bátyám például konkrétan csehnek vallja magát, cseh barátnője van és elképzelhetőnek tartja az ott történő visszatelepedést is, míg Norbi inkább a magyarsága felé hajt, talán anya hatott rá jobban. Az állampolgárságunkkal sem vagyok teljesen tisztában. Beni tuti kettős állampolgár, Lau pedig tuti, hogy csak magyar. Norbi és én vagyok az, akit nem tudok hirtelen, de majd megkérdezem anyát.
- Hogy mi a véleményem? - fújtam ki a levegőt az egyik portrét bámulva - Klassz kecó, na! Csomó felfedezni való van benne. De ami tutira tuti, az az, hogy furi egy hely. Igazándiból nem tudom pontosan meghatározni. Miért?
Ezek pedig furcsa megjegyzések helyett furcsa kérdések voltak a fiútól. Bizonyára nem tudott más épkézláb kérdéseket megfogalmazni, de én nagyon szívesen beszélgettem vele. Akár magyarul, akár máshogy. Ha ezzel fejlesztem őt és segítek neki... Csak kezdtem magam egy idő után valami gyakorlókönyvnek érezni. De miért is nyavalygok, ha egyszer én kerestem meg?
- Sulin kívül vagy belül? - túrtam bele a hajamba - Mert elég sok mindent. Am kajakozom, zongorázom, rajzolok, énekelek, olvasok, gépezem, tesókkal vagyok, barátokkal vagyok, tanulok, kirándulok, biciklizem, futom. Csomó minden. De azért leszűrheted ami különleges.
Lassan és artikulálva beszéltem, kézzel pedig imitáltam is a tevékenységeket, hogy új szavakat tanuljon vagy ne vesszen el a jó kis akcentusban. Én szerencsére Prága környéki nyelvjárást tanultam, így annyira nem tűnhet extrémnek. A mondataimat sem tudom úgy megválogatni, ugyanis nem találkoztam olyan magyarral, aki csehül tanult volna. Se cseh nyelvtanfolyammal, semmi. Nagyon nem egy népszerű nyelv ez, sajnos. Szóval, hogy mit tanult meg és mit nem, azt nem tudom.
- És te? Ugye nem zavarok? - kérdeztem vissza mosolyogva -
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2013. június 27. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 27. 20:39 | Link

Fandler Ágoston

Pacsi. Fogadtam a köszöntést. Felajánlotta a segítségét a továbbiakra; azt mondta a Navine-nél találom. Ez különös nyugalommal töltött el. Akarva akaratlanul vannak azért nekem is előítéleteim, de a navineseket szeretem. Viszont fura, hogy másodikos, jó tanuló létemre nem én ajánlom fel a segítségem.
-Köszönöm. Ha gondolod én is szívesen segítek. Ezt nem csak úgy mondom, mindig élveztem a tanítást. - ez a mondat kicsit botladozva hangzott el, és nem is olyan korrektül, mint a fordítás; de remélhetőleg azért viszonylag érthető volt. -Van olyan tantárgy ami kevésbé megy? Ami sok hobbit felsoroltál, nehezen tudom elképzelni, hogy a tanulással gondjaid lennének. (Bár kitudja, ez teljesen más közeg, mint amihez a muglik szoktak... Mondjuk Ágoston nem mugli származású...)
A "ragadt rám valamennyi" mondaton kicsit elmosolyodtam. Egyrészt azért, mert a nyelvtanulás jó, ha így zajlik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Így sokkal praktikusabban tanulhat az ember, és ha ügyes még gyorsabban is. Legalább is az én tapasztalatom ez. Másrészt, azért tetszett nekem ez a mondat, mert végül is mindkettőnkre csak ragadt egy-két kifejezés, meg nyelvtan -nyilván rá több- és mégis szót értünk. Az ilyen eseteken mindig elcsodálkoztam, és lelkesedtem. Egyszer meg kell tanulnom sellőül is!
Zongora, rajz, kajak, éneklés... Ez egy elfoglalt srác! Én is játszom hangszeren, de én csellón. Csak tudnám, hogy tudom ezt csehül mondani... Mármint a csellót!
- Én is olvasok, viszonylag sokat. Meg szeretem gyakorolni amit itt tanítanak. Én mugli iskolába jártam és ott egész más rendszer van... Egyébként én is játszom, de én -áhá!- csellón.
Bár ez nem volt annyira helytálló. A nehézségek ellenére is igazabb lett volna azt mondanom, játszottam. Mióta itt vagyok -kicsit több, mint egy éve- ugyanis csak egyszer játszottam a hangszeremen. Szegény valószínűleg ki is tért a belém fektetett hitéből. Annak idején egészen sokat gyakoroltam, de itt mindig van mit csinálni. Mikor nincs akkor meg jobb szeretek pihenni, vagy olvasni. Olvasás közben dönthetek úgy, hogy elalszok; de a hangszeremet irányítanom kell... Ahhoz ilyenkor meg én túl fáradt vagyok. Remélem, ha a melodimágia tanulmányaim folytatódnak, rá leszek utalva, hogy napi szinten játsszak a csellón. Vagy legalább hetente...
-Hogy zavarsz-e? Dehogy, sőt! Egész nap egyedül voltam, úgyhogy most jó, hogy találkoztunk. Az előttünk lévő tálcákon eddig kevésbé étvágygerjesztő és kis mennyiségű süti volt, a kancsók pedig kiürültek, és már csak a legaljuk színezetéből lehetett következtetni mi lehetett bennük, viszont most -biztos egész órakor- kicserélődött tartalmuk. Egy pogácsának neki is kezdtem, és közben  valami inni való után is néztem. Tej, tea, és valami piros gyümölcslé volt előttünk.
-Kérsz valamit? - kicsit meglepődtem, mert vissza tértem a magyar nyelvhez; aztán meg azon lepődtem meg, hogy meglepődtem azon, hogy a saját nyelvemet használom. Az egész helyzet komikus volt számomra, és a következő kérdést már nagy jókedvvel intéztem beszélgető partneremhez (csehül):
-Hallottál a Mágustusáról ? -nem sikerült lepleznem, hogy nem örülök a rendezvénynek kimondottan. Illetve örülök neki, nagyon is. Csak nem külső szemlélőként szeretnék neki örülni. Nem mertem rá jelentkezni. -Szerintem nagyon jó lesz. Idén nem akartam rá jelentkezni, talán majd jövőre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 28. 11:31 | Link

Tolland Clotan

- Velem csak varázsolni kell, mert elég bénán tudok. De már rajta vagyok, hogy ezt a problémát is kijavítsam. Csak tudod egyszerűen félek. Félek, mert nekem nagyon ijesztő, ha pálcát fogok a kezemben. Eltölt a félelem és úgy érzem nem bírom helyesen kontrollálni azt az erőt, amit ilyenkor a kezemben tartok. Annyi balesetről hallani, én nem akarok egy ilyen esetből adódóan sem okozni, sem elszenvedni. Brr...
- borzongtam bele a rettenetes gondolatba, mely egy efféle tragédiát fest le.
- Tudtommal mindenki járt a Bagolykőbe kerülés előtt valami más iskolába, rendszerint egy mugli általános iskolába. Tán tévedek? - vontam fel a szemöldököm, ahogyan továbbra is Tolland mellett ücsörögtem - Én mugliktól származom - jelentettem ki büszkén, emelt fővel, már ha nem is ez a helyes kifejezés itt a varázstudók között. Már megszoktam, hogy ez gyakran téma, így elhatároztam, hogy büszkén felvállalom és bebizonyítom, hogy én is lehetek valaki. Csak sajnos nem, mert varázsolni, mint mondtam... inkább hagyjuk. Nagyon nagyon félek!
Cselló. Hülye neve van. Olyan, mintha azt mondanád, hogy helló, pedig nem. Sosem mutattam különösebb rajongást a hangszer felé, de elfogadom, hogy valaki eziránt érdeklődik. Én csak örülök, ha egy zenetudóval találkozom. Legalább mi tartsunk össze. És nekem ilyenkor bebizonyosodik, hogy egy művelt emberrel van dolgom, aki hasonló cipőben jár, mint én.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem - De te egyél csak nyugodtan. Bizonyára éhes vagy.
Tolland újból kérdezett, ezúttal a tusáról. Nem baj, igen nagy dobra verték a hírt, hogy beindítják és hú meg há. Én nem mertem elindulni. Alighogy megérkeztem a kastélyba, és már nevezzek is be egy ilyen eseményre, ahol talán még meg is halhatok, vagy valami súlyosabb következménye lesz? Annak senki nem örülne. Még szép, hogy nem vagyok olyan vakmerő, hogy az életemet kockáztassam.
- Hogyne hallottam volna... - vetettem oda - Nem tudok mit mondani. Sok sikert azoknak, akik bejutottak - töprengtem el, ahogyan ölembe vett kezem ujjaival szépen lassan játszani kezdtem - Jövőre talán én is nevezek, ha lesz. Pici vagyok én az ilyenhez, a hírnév sem hajt annyira. Lesz egyáltalán jövőre? Akkor nem másik iskola ad majd otthon ennek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 29. 00:24 | Link

Fandler Ágoston

Haha. Ezek szerint egy újabb közös pontunk is akadt. Ő is fél varázsolni. Az ő esetében ez még mindig jobb, hiszen ő még csak most került ide.
-Én szeretek varázsolni elemi mágia órán.-gondoltam mondok valamit erre a fiú hosszas és számomra teljesen érthető magyarázkodására... Persze ez a kijelentés annyi takart, hogy igen, szeretek, de kb. ennyiben ki is merül, amit szeretek és csinálok, mint varázsló. Ciki...
Hoppá. Pedig meg voltam róla győződve, hogy Ágoston varázsló családból származik. Valamiért olyan a kisugárzása... Meg ahogy beszélt a testvéreiről... Nekem a testvéreimmel -vagyis, inkább csak a bátyámmal- csupa varázsló élményem van. Lehet ezért gondoltam, hogyha van testvére, már ő is egyből mágus.
-Persze, jártunk mind iskolába ezelőtt. Bár én nem tudtam, hogy te is mugli családból származol. Illetve, ami engem illet, én varázsló vagyok. Meg a családom is, de a szüleim mugli körülmények között neveltek, úgyhogy mondhatom, hogy én is mugli voltam, mielőtt a Bagolykőbe jöttem. Egyébként arra céloztam a mugli iskolával, hogy az kevésbé gyakorlatias... Meg ott nem annyira te vagy a középpontban. Erről jut eszembe, hogy jól sikerült a beilleszkedés?
Ugyan társalgó partnerem nem volt éhes, én meglehetősen, úgyhogy mikor szünetet tartottam, akkor beszéltem én.
-Nem tudok sok mindent erről a tusáról. Én nekem is rémlik, hogy mindig máshol szervezik meg, de nem tudom ez valami rendszer szerint cserélődik-e, vagy pályázni lehet rá. -Hál' Istennek Ágoston sem érez kellő ambíciót egy ilyen játékhoz, így valószínűleg együtt érez, azzal amit gondolok:
-Egyébként én tartok az ilyesmitől. Jól teljesítek az órákon, meg magamhoz képest az életben is, mióta itt vagyok, de például egy manticórral szemben biztos, hogy elájulnék... Tudod, az az oroszlánból kinőtt sokféle állat: kecske, kígyó meg nem tudom... Igazából mi is csak most tanultuk, sötét varázslatok kividésén.
A legendás lények gondozása amúgy csak elméletben érdekelt... Jó tudni, hogy néz ki egy hipogriff meg hogy mit eszik, de találkozni vele... Na az, nem jó!
-És a kviddicsről mi a véleményed? Repültél már? - újabb fájó pontja életemnek. A sportok. Magát a repülést nagyon szeretem. Mindig felszabadító egy repülős(mármint seprűs-repülős) túra; de hogy én egy labdát kergessek? Az kizárt!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. június 29. 00:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. július 5. 11:10 | Link

Tolland Clotan



- Miért neveltek mugli körülmények között? - vágtam közbe hozzám idézett beszédébe. Kicsúszott a számon, na... Illetlenség, ha látta volna egy felnőtt, biztosan lenyelt volna a torkán, de nem úgy tűntem, mint akit ez most érdekel. Inkább hanyatt vágódtam a fotel szélén, roppant érdekes pózban. Ami azt illeti... tényleg elég kényelmetlen volt, de jobb híján beértem ezzel az ülőhellyel is.
Egészen ledöbbentett ez a fiú. Mennyi furcsaságot hord össze! Lehet, hogy én vagyok a lökött, de még csak bele se gondoltam ilyenbe.
- Hátőőő... - pislogtam furcsán, miközben nyeltem egy nagyot - Itt mit értesz gyakorlatias oktatás alatt? Nem nagyon tapasztaltam eddig. Azt pedig, hogy én lennék a középpontban, pláne nem. Király a hely, furcsa, más, meg minden, de nem a te szempontjaidat emelném ki belőle. Hidd el, hogy vannak itt sokkal furcsább dolgok is. Például a sok mozgó portré - hajoltam oda félőrült tekintettel, mint aki üldözési mániában szenved. Egész halkan suttogtam az utolsó mondatot a fülébe, mert tartottam attól, hogy valamelyik felhorkan, én pedig festményekkel nem beszélgetek... Lehetetlen.
- Egész jól beilleszkedtem. Azt hiszem. - hessegettem el a témát - A tusa meg mindegy, nem is érdekel... - vontam meg a vállam.
Persze ezzel nem akartam végleg befejezni a beszélgetést. Egyszerűen nem volt mivel kiegészítenem a választ, nem mozgok otthonosan a témában és amúgy is megőrjít ez a tusa-őrület. Na, aztán a kviddics. De Tolland legalább arra terelte a témát, az még mindig jobb, mint az előzőek.
- Repülniii? - kérdeztem ijedten - Azon a hajszálvékony nyélen? Az első fuvallattal fejjel lefelé lógok a levegőben. Dehogy repülök... Ahhoz csoda kell, hogy történjen. Pedig tudod olyan jó lehet híresnek lenni. Úgy kipróbálnám egyszer. De mit szólnának a csapattársak? A tapasztalataim azok, hogy aki nem kezd el időben egy sportot, azt kiközösítik. Én régen jól jártam, mert friss egyesületbe kerültem be és nem volt semmi gond, de itt úgy tudom nincsenek korcsoportok, hanem vegyes a kategória, ami nem sokat segít. Gondolj bele, egy negyedikest hogyan cseleznék ki ezzel a testalkattal? Kviddicsezni az izomagyúak szoktak.
Ezzel nagyjából kiadtam magamból azt, ami benn volt. A végén már egészen lelkesen és indulatosan beszéltem, hangnemet nem kímélve. Ha Tolland szereti is, csalódnia kell, nem kérek bocsánatot.
- Azt mondod ki kéne próbálnom? - nézek elgondolkodva - Neked mi a véleményed az egészről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. július 6. 10:45 | Link

Muccancs

Emma

*Lehet, hogy marhaság volt azt hinnie, hogy itt végre pihenhet egy kicsikét. Így tanítás után még a tanulószoba lehet a legnyugalmasabb helyszín, mert ott maximum pár túlbuzgó Levitás tanyázhat, akik még ebédre is tankönyvet esznek és hozzá kék tintát isznak, végül a penna tollával törlik meg a szájukat. Hess, hess fura kép, ez bizarr volt! Látszik, hogy több alvásra van szüksége, az már biztos.
Emma ma is meglepően jó kedvű, talán rá is fog ragadni belőle valamennyi, mert igencsak ráfér. Hüvelykujját tekergetve figyeli a barna lány szavait, és bólint rá.* - Szerintem veszélyes hulladéknak minősül ez, nem? *Kérdi  az Adrika kedvesben mélyen megbúvó ökoharcos. Abban tuti biztos, hogy a gyógyszereket nem nagyon szeretik a muglik, ha a szemétbe meg a csatornába dobálják, mert árt a természetnek. Bár, ki tudja? A festéket ha lemossa az ember, mindenképpen a csatornában végzi, jó esetben az ember csomókban kihullott haja nélkül, rossz esetben, jön az oppá’ VuitTvotkó- style.
Adri már sokszor elgondolkodott a hajfestésen, mert a kedves osztálytársai eléggé cikizték amiatt, hogy annyira világos a lobonca, sőt kisebb korában még a szemöldöke sem látszott ki a szintén világos bőréből. De végül mindig letett róla, igaz, ennek olyan oka is volt, hogy 5-6-7 évesen tűnődött el a dolgon először.* - A barátnőd ennyi színűre festette a haját? De ugye nem egyszerre? * Kíváncsiskodik hüledezve méregetve a rengeteg hajfestéket. Ha egyszerre használta ezeket. bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy papagáj, vagy valami trópusi madár.* - Ja, ő. Leonie a lány neve, mind a ketten terelők nálunk. * Feleli viszonylag bőbeszédűen.  Leonie a hebrencs természete ellenére nagyon jól működik, mint terelő. Eleinte kicsit félt rábízni a testi épségét, de most már teljesen megbízik benne, ügyesen bánik az ütővel. Valahogy akkor szinte kifordul magából, és megkomolyodik, vagy ki tudja. Emma tréfaelrontós kijelentésére ő maga is igyekszik felháborodott arcot vágni, s bólint hozzá, hogy ezzel is nyomatékot adjon a csendes gesztusnak.
Jó sok dolgot belerámolt a lány a táskájába szó mi szó, csak figyeli, hogy hogyan lesz tele az asztal mindennel.  Nem mer megkérdezni valami olyan extrém dolgot, mint a metszőolló, vagy a póthaj, mert még egész véletlenül az is akad abban a táskában.* - Ühüm, szívesen. Csak ne az asztalon meg szőnyegen, mert nincs kedvem varázsolni. * Kisebb korában lehet, hogy még lett volna olyan perverziója, hogy direkt kárt tesz valamiben, hogy aztán varázslattal helyrehozza, ám ezt mára sikerült kinőnie. Közben ásít egyet, hiszen tényleg fáradt, majd hátradől a kanapén.* - Mi a legfurább cukor, ami van a boltotokban? *Tudakolja, ha már felmerült a lányok üzlete. Olyan gazdasági kérdésekbe, mint a hogy hogyan megy a bolt, meg ilyenekbe nem megy bele, nem is túlzottan érdeklik ezek a száraz dolgok. Az édesség mindig bejön, úgyhogy tuti nem fogják lehúzni a rolót. * - Kóla? Az szeretem, köszi! * Feleli fellelkesülve a frissítő iránt. Ebben még nincs annyi koffein, hogy megártson neki, úgyhogy azért issza néha. Persze nem sokat, mert tudja ám, hogy nem egészséges, de 1-2 havonta nem árt meg egy kevés.  Ahogy meghúzza a poharat, az abból kijövő nedű elfelejt finom lenni. Azt a kortyot már nem köpi ki, kínkeservesen lenyelni: a gyógybájitaloknál már hozzászokott ehhez.* - Ez megromlott? Nem pezseg és pfúj! * Jelenti ki grimaszolva, majd gyorsan előkap a táskájából egy cukorkát, hogy enyhítse a förtelmet.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 6. 12:59 | Link

Kornél

Unalom. Miután a hét elején visszatértem az iskolába, az első két nap után eljutottam a távozásom előtti szintre. Nem tudtam mit kezdeni magammal, untam az egészet, az embereknek pedig már a látványa is kikészített idegileg. Antiszociális vagyok, nem tagadom. Sosem voltam jó az emberekkel való kapcsolatteremtésben - ami talán a családi hátteremnek köszönhető -, éppen ezért igyekeztem is elkerülni őket, egy-két kivétellel. Tennivaló nélkül pedig a kastélyban töltött napok sokkal hosszabbnak látszódtak a valósnál.
Miután a kelleténél jóval több időt töltöttem az ágyamban, olyan dél körül kelhettem fel. Magamra húztam egy kopott világos farmert, egy fehér inget és egy fekete cipőt, majd elindultam valami kaja után nézni. Nem tartozott a szokásaim közé a nagyteremben való étkezés, utáltam, ha közönségem van evés - vagy éppen bármi más - közben. Csak az olyan kötelező alkalmakkor tettem be a lábam a terembe, mint az évnyitó, karácsony, vagy évzáró, a normális napokon inkább a konyhát látogattam. Sokkal egyszerűbb volt, a manók örömmel szolgáltak ki és nem kellett jópofiznom senkivel sem, sőt, alig találkoztam emberekkel az odafelé vezető úton. Feltételezem a fele társaság még az álmok mezején kirándult, a másik fele meg elfoglalta magát valamivel, vagy éppen ebédelt a nagyteremben. Szerencse.
A konyhába érve szokásukhoz híven a manók azonnal hellyel kínáltak, és elém tettek egy rakat süteményt, szendvicset és egy bögre kávét. Miután jóllaktam, fogtam az újratöltött kávésbögrémet, és elindultam kifelé, nem bírtam a meleget, ami a ott uralkodott, és a házimanóknak fel sem tűnt. Meg volt a célom, hova megyek, rémlett egy nem olyan forgalmas hely a nyugati szárnyban, úgyhogy csak néhány emeletet kellett felfelé gyalogolnom.
Belépve az ajtón körülnéztem, sejtésem beigazolódott, egy lelket sem láttam. Leültem az egyik zöld bársonnyal borított ablakpárkányon. Fejemet nekidöntve az ablak hideg üvegének próbáltam kissé felébredni, amihez a kezemben tartott ital segítségemre volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 7. 01:21 | Link

másik Kornél

Ellentétben, mondjuk mindenki mással, ő szinte az egész délelőttöt átaludta. Bár néha azért felkelt, megnézte az óráján mennyi az idő, majd morogva a párnája temette az arcát és tovább aludt. Hosszú éjszakája volt, éber álomban töltötte az éjszaka nagy részét, de valahányszor felkelt, sehogy sem tudott visszaemlékezni arra, mi történt az álmában, de egy valami szinte beleégett a retinájába, fehér alapon vörös foltok, először csak néhány csepp, majd egyre több, végül mintha egy egész vödörnyit rálöttyintettek volna. Dél körül végül úgy döntött, véget vet ennek a hülyeségnek. Lassan felkelt, lezuhanyzott, magára rángatott egy sötétkék pólót, farmert, a fekete tornacipőjét és elindult valamerre. A hajával nem sokat törődött, unottan túrt bele és még azt is megállta, hogy megnézze magát az egyik arra alkalmas lovagi páncélban. Nem foglalkozott semmivel, a semmi viszont foglalkozott vele. Egyre inkább megteltek a folyosók azokkal a diákokkal akik épp a nagyterembe igyekeztek ebédelni. A törpék akik körülötte rohangáltak olyan szinte felidegesítették, hogy komolyan elgondolkodott rajta, hogy megfogja az egyiket a hajánál fogva, felcipeli a Rellonba és felajánlja Kathynek ebédre. Ettől a gondolattól már sokkal kellemesebben érezte magát a valós probléma azonban nem szűnt meg. Emlékezett rá, hogy valamerre itt kell lennie a társalgónak, ami nem igazán hű a nevéhez, mivel általában üres. Így nem vesztegelt sokat elindul abba az irányba amerre sejtette, kirántotta az ajtót a helyéről majd ugyan azzal a lendülettel be is csapta maga mögött. Nekidől a fának, attól félt, hogy valaki esetleg követi, de amikor nem hallott egy árva lelket sem, végre körbenézhetett. Újra és újra végigfuttatta a tekintetét az ismerős helyen, de csak második alkalommal akadt meg a szeme az ismerős idegenen. Bár a srác idősebbnek tűnt annál, mint akire emlékezett, de egészen biztos volt benne, hogy a haverjához van szerencséje. Csak nem érti, akkor miért ácsorog itt, mint valami szerencsétlen. Köhint egy sort és lassú léptekkel elindul felé.
-Azt hittem, meghaltál nélkülem.
Széles vigyor terül szét az arcán, bármennyire is próbál hatásvadász lenni, hosszú lábainak köszönhetően néhány lépéssel átszeli a szobát így már nyújthatja is kezét Olivérnek.
-Pedig reménykedtem bele, hogy felfaltak a nők.
A kedvesség határtalan, de ez már csak így megy, közöttük. Kornél pedig inkább kezd bármi olyannal ami nem rá tereli a figyelmet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 7. 11:59 | Link

Kornél

Azért is szerettem ezt a termet, mert néhanapján fordultak meg itt kettőnél-háromnál többen. Rémlik, hogy régen voltak nagyobb események is, amiket ide szerveztek, mostanra azonban már ezek is átkerültek a nagyterembe, hogy még több diák részt vehessen, így a társalgó meglehetősen kihasználatlanná vált. Aminek én csak örültem, annál több időt tölthettem egyedül. De tényleg, régebben sok időmet töltöttem itt, akkor sem futottam össze sok emberrel. Ez maga volt a béke szigete.
Ülök az ablakban, próbálok felébredni. A megszokottnál többet aludtam, ez lehet a probléma, mindenféle álom nélkül, túlaludtam magamat, amit nem tudom, hogy hogyan sikerült kivitelezni, tekintve a zajt, ami általában reggelente az alagsorban uralkodott. A még lelkesek elindultak reggelizni, vagy bezárkóztak a klubhelyiségbe és ott hangoskodtak. Úgy tűnik, hogy ma mindenki sokáig aludt, nagy örömömre végre én is kipihenhettem magamat. Szükségem volt az alvásra, a tegnapi nap lefárasztott rendesen.
A kinti világ nem igazán köt le, túl magasan és távol vagyok, az emberek innen csak hangyák. Sokan vannak kint, elég jó az idő hozzá, és éppen véget ért az ebéd, hogyha jól számolom. Helyes, legyenek csak, addig sem itt vannak. Telenként mondjuk sokkal nehezebb elkerülni az embereket ebben az iskolában, mint ilyenkor, a hidegben sokkal kevesebben merészkednek ki, és mindenki inkább a meleg és kényelmes helyeket keresi, mint például a társalgó. Sokkal többen vannak olyankor a klubhelyiségben is, olyankor csak a szoba a biztos visszahúzódási pont.
Nem veszem észre, hogy bárki is belépne a terembe, csak iszom a kávémat és élvezem a fejemnek nyomódó ablaküveg hidegét. Kár, hogy nyár van, és eléggé gyorsan felmelegszik. Csak a köhintésre fordulok oda, először remélem, hogy nem valami kis csaj, akinek nincs jobb dolga a zaklatásomnál, majd Kornélt meglátva elvigyorodok. Régen találkoztunk, én is sok időt töltöttem otthon, és hallottam, hogy ő is itt hagyta a kastélyt egy kis időre. Megértem, nagyon elege tud lenni bárkinek a kastélyból és a benne mászkáló emberekből. Sokat nem változott, kicsit talán öregedett, ami ennyi idő alatt azt hiszem érthető.
- Nincs akkora szerencséd - válaszolok vigyorogva és felkelek az ablakpárkányról, hogy kezet foghassunk. Talán ő volt az egyetlen ember, akivel az iskolában tartós barátságot kötöttem.
- Azt hittem, belefulladtál a hazugságokba - vágok vissza. Mindkettőnknek meg voltak a tulajdonságai, amikért mások talán nem kedveltek minket, ezért is jöttünk ki jól. Mondhatni ezen alapult az egész kapcsolatunk. Meg azon, hogy ugyanaz volt az első keresztnevünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet