Terroristám

Terroristám

Mucim

*Ma reggel is sikerült a szobatársai előtt felébrednie, így nyugodtan készülődhetett reggel. A lusta népek éjjel sokáig viháncolnak meg olvasnak, nem tudják mi a rend. Aztán meg reggel sírnak, hogy milyen korán kell kibújni az ágyból. Hát kérem, aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Aztán meg persze csak tapossák agyon egymást a fürdőben, bele sem mer gondolni, hogy mi lesz akkor, ha majd az összes lány komplett sminket akar viselni. Valaki kénytelen lesz az íróasztalokra vagy az ágyikóra húzódni, mert bizony az nem két perc. De se gond, mert ő a legteljesebb nyugalommal tudta felvinni az újabban nem is olyan halovány sminkjét. Az utóbbi hónapokban lázas kísérletezésbe fogott a tusvonalakat illetően, és mára már egész tűrhetően megy pláne azzal a csodálatosan pedigrés kézügyességgel, amivel odafentről megáldották. Így ma is egy cicás tusvonalra, hozzá aranyló szemhéjfestéket használt és ezúttal már fekete szempillaspirált. Régebben jobban szerette a barnát, mert az valahogy természetesebben mutatott a szőke hajával meg hófehér bőrével, viszont be kell ismernie, hogy a fekete sokkal jobban néz ki. Mostanság már a szemöldökét is festi, így legalább látszik, hogy olyanja is van neki. Mert van. Tényleg.  A szájára enyhén színezett szájfényt tett, az almácskáit pedig barackszínű pirosítóval emelte ki. Hosszú szőke haját valamivel rövidebbre nyesték néhány hete, mert már elég csúnyán tört a vége, úgyhogy most úgy kicsattan az egészségtől, hogy csak, na! Ez az egészségtől duzzadó hajkoronát nem rejti konty vagy fonat mögé, mindenkinek látnia kell, hogy milyen gyönyörűen is fest leengedve, enyhén hullámos loknikba szedve! Oldalt egy tincset megcsavart, hogy ne lógjon a szemébe és egy díszes hullámcsattal a füle mögé tűzte.
Ehhez sajnos csak az iskolai egyenruháját ölthette fel, mivel ma tanítás volt. Eléggé kimerült, idén sokkal több tárgya van, mint a tavalyi évben, ráadásul ott vannak a kviddics edzések is, amik tovább nehezítik a 9 tantárgyból való sikeres fejlődését. Igaz, hogy a tanév elején nagyon sikeresen indított, ám mostanra teljesen kimerítette magát, jobban szeret egy kicsit pihenni. Az utolsó órája után úgy döntött, hogy egy kicsit társaságba vágyik, de nem is akármilyenbe-, idegenekébe. Úgyhogy ellátogatott a meglepően üres társalgóba. Vélhetőleg zabálni mentek a többiek, azért ennyire üres az amúgy nyüzsgő helyiség. Ő maga még nem éhes, majd ha nem lesznek ott a tanárok meg az a sok mindenki, akkor megtiszteli a Nagytermet a jelenlétével. Vagy összeüt valamit a Navine konyhájában. Úgy döntött, hogy marad és unottan lehuppan kanapéra. Kényelmesen elterült az ülőalkalmatosságon, majd behunyta a szemét. Talán pár percig relaxálhatott a maga kellemes kis társaságában, amikor valami zörgést hall az ajtó felől. Puff? Zavartan felkapja a fejét és bambán a bejárat irányába mered, ahol hamarosan megpillantja a háztársát, aki rögtön csevegni kezd vele.* - Szia... öhm… igen. Neked is? *Kérdi, mialatt kulturáltabb pózt igyekszik felvenni a kanapén, hogy a lánynak is legyen helye. Érdeklődve figyeli, hogy mik kerülnek elő a táskájából. Szó mi szó, furcsa dolgokat hord magánál a lány. Nála a mugli tolla meg valamiféle érdekes könyv az extra felszerelés az iskolai szereken kívül.* - Jesszus, mik ezek? Te hajfestékkel jársz órára? * Kíváncsiskodik hüledezve, miközben mutatóujjával megdörzsölgeti az arcát. Nem is tudja elképzelni, hogy mire kellhettek ezek. Rédey nem tanít mesterképzésen, ő nem mondhatta, hogy vigyenek be mugli vackokat.* - Ja, hát.. tudok. Tudod ki az a Zsolti? Perott? Őt akartam megviccelni vele… * Kezd bele egy kicsit zavartan. Időnként nehezére esik a másik szemébe nézni beszéd közben, ám most megerőlteti magát és a lányra pillantva folytatja.* - Kicsit rendezgettem egy szem Menthos cukrot egy flakon kólához… így madzaggal. Mindegy, az lett volna, hogy ha kinyitja, akkor sugárba kilövi a kólát az arcába, de valahogy felém tartotta… * Fejezi be ismét a földet bámulva, miközben morcos fintor húzódik az arcára. Ezek a levitások… Még csak szívózni sem lehet velük.*

Terroristám

Muccancs

Emma

*Lehet, hogy marhaság volt azt hinnie, hogy itt végre pihenhet egy kicsikét. Így tanítás után még a tanulószoba lehet a legnyugalmasabb helyszín, mert ott maximum pár túlbuzgó Levitás tanyázhat, akik még ebédre is tankönyvet esznek és hozzá kék tintát isznak, végül a penna tollával törlik meg a szájukat. Hess, hess fura kép, ez bizarr volt! Látszik, hogy több alvásra van szüksége, az már biztos.
Emma ma is meglepően jó kedvű, talán rá is fog ragadni belőle valamennyi, mert igencsak ráfér. Hüvelykujját tekergetve figyeli a barna lány szavait, és bólint rá.* - Szerintem veszélyes hulladéknak minősül ez, nem? *Kérdi  az Adrika kedvesben mélyen megbúvó ökoharcos. Abban tuti biztos, hogy a gyógyszereket nem nagyon szeretik a muglik, ha a szemétbe meg a csatornába dobálják, mert árt a természetnek. Bár, ki tudja? A festéket ha lemossa az ember, mindenképpen a csatornában végzi, jó esetben az ember csomókban kihullott haja nélkül, rossz esetben, jön az oppá’ VuitTvotkó- style.
Adri már sokszor elgondolkodott a hajfestésen, mert a kedves osztálytársai eléggé cikizték amiatt, hogy annyira világos a lobonca, sőt kisebb korában még a szemöldöke sem látszott ki a szintén világos bőréből. De végül mindig letett róla, igaz, ennek olyan oka is volt, hogy 5-6-7 évesen tűnődött el a dolgon először.* - A barátnőd ennyi színűre festette a haját? De ugye nem egyszerre? * Kíváncsiskodik hüledezve méregetve a rengeteg hajfestéket. Ha egyszerre használta ezeket. bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy papagáj, vagy valami trópusi madár.* - Ja, ő. Leonie a lány neve, mind a ketten terelők nálunk. * Feleli viszonylag bőbeszédűen.  Leonie a hebrencs természete ellenére nagyon jól működik, mint terelő. Eleinte kicsit félt rábízni a testi épségét, de most már teljesen megbízik benne, ügyesen bánik az ütővel. Valahogy akkor szinte kifordul magából, és megkomolyodik, vagy ki tudja. Emma tréfaelrontós kijelentésére ő maga is igyekszik felháborodott arcot vágni, s bólint hozzá, hogy ezzel is nyomatékot adjon a csendes gesztusnak.
Jó sok dolgot belerámolt a lány a táskájába szó mi szó, csak figyeli, hogy hogyan lesz tele az asztal mindennel.  Nem mer megkérdezni valami olyan extrém dolgot, mint a metszőolló, vagy a póthaj, mert még egész véletlenül az is akad abban a táskában.* - Ühüm, szívesen. Csak ne az asztalon meg szőnyegen, mert nincs kedvem varázsolni. * Kisebb korában lehet, hogy még lett volna olyan perverziója, hogy direkt kárt tesz valamiben, hogy aztán varázslattal helyrehozza, ám ezt mára sikerült kinőnie. Közben ásít egyet, hiszen tényleg fáradt, majd hátradől a kanapén.* - Mi a legfurább cukor, ami van a boltotokban? *Tudakolja, ha már felmerült a lányok üzlete. Olyan gazdasági kérdésekbe, mint a hogy hogyan megy a bolt, meg ilyenekbe nem megy bele, nem is túlzottan érdeklik ezek a száraz dolgok. Az édesség mindig bejön, úgyhogy tuti nem fogják lehúzni a rolót. * - Kóla? Az szeretem, köszi! * Feleli fellelkesülve a frissítő iránt. Ebben még nincs annyi koffein, hogy megártson neki, úgyhogy azért issza néha. Persze nem sokat, mert tudja ám, hogy nem egészséges, de 1-2 havonta nem árt meg egy kevés.  Ahogy meghúzza a poharat, az abból kijövő nedű elfelejt finom lenni. Azt a kortyot már nem köpi ki, kínkeservesen lenyelni: a gyógybájitaloknál már hozzászokott ehhez.* - Ez megromlott? Nem pezseg és pfúj! * Jelenti ki grimaszolva, majd gyorsan előkap a táskájából egy cukorkát, hogy enyhítse a förtelmet.*