 A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig. A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve. Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után. Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni! A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
|
|
|
Fandler Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
|
|
Írta: 2013. június 26. 10:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=139187#post139187][b]Fandler Ágoston - 2013.06.26. 10:47[/b][/url] Tolland Clotan
Mióta is fekhettem ott? Hú, nem tudom. Amikor megérkeztem, még alig volt valaki, tehát mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül birtokba vettem az egyik kanapét, keresztbe feküdtem rajta és egy eléggé érdekes pózban, hanyatt fekve elszundítottam. Persze előtte az asztalon gazdátlanul heverő, valószínűleg korábban itt tanyázó diáktársam hátrahagyott tankönyvét kinyitva a fejemre raktam, hogy ne látszódjon az arcom. Nem szeretem, ha alvás közben néznek. Valamennyi levegőt kaptam, jó könyvillata volt a cuccnak, s valahol még azt is éreztem, ahogy a tudás a papírlapokra rótt betűkből csak úgy szivárog át az én kis kobakomba. Muris, mi? Nem is tudom, hogy mit álmodtam, valami lekvár meg vaj volt a főszereplő, és rémlik még egy cuki tacskó lelkes rohangászása. Utána már azon kaptam magam, hogy ébren vagyok, csak nehéz kinyitni a szemeimet. Nagyot nyújtózkodva ledobtam magamról a könyvet, bambán pislogtam párat, megtöröltem a szemeim és körülnéztem. Sok kérdés motoszkált a fejemben... A társalgóban azóta új arcok tűntek fel, akik pedig szundításom előtt jelen voltak, eltűntek, akár a kámfor. A hozzám közel eső fotelban egy fiú ült. Félénken odatotyogtam hozzá és kérdezősködni kezdtem, remélve, hogy nem hajt el. - Szia, bocsi, meg tudnád mondani a pontos időt? - húztam el a szám, kicsit szégyellve magam. - Tyű, az ott egy mesekönyv? Muta már, milyen mesék vannak benne! - kaptam ki a kezei közül és nekiálltam a borító tanulmányozásába. Utána felcsaptam és csillogó szemekkel lapozgatni kezdtem. - Ez nekünk régen megvolt. Talán most is ott lapul valahol a padláson... A bátyáim ezen nőttek fel, még nekem is olvastak belőle. - vontam meg a vállam egy barátságos mosoly kíséretében. Nem tűnt fel, hogy cseh nyelven van, hirtelen olyan természetesnek látszott, hogy azt hittem, teljesen normális dolog.
|
|
|
|
|
Fandler Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
|
|
Írta: 2013. június 26. 17:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=139293#post139293][b]Fandler Ágoston - 2013.06.26. 17:33[/b][/url] Tolland Clotan
Nem jellemző rám, hogy gyermekkönyveket olvasok vagy éppen nézegetek. Ami azt illeti, ritkán akad a kezem ügyébe. Ennek itt különösen aranyos figurái és történetei vannak, ráadásul sok szép emlék fűz hozzá, értelemszerűen elnosztalgiázom néhány percig, vagy addig, amíg időm engedi. Furcsán néztem a fiúra. Először hebegtem valamit, aztán bután nevetni kezdtem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vigyorogtam, mint a fakutya. - Már miért ne érteném, mondd csak? - válaszoltam neki csehül. Csak ezután kezdtem összeráncolt homlokkal gondolkodni. Jaa, hogy ez nem magyar beszéd volt. Hoppácska. Sokszor előfordult már velem. Otthon ezt szoktam meg, erre álltam rá, és persze az sem elhanyagolható, hogy vannak rokonaim és a múltam egy része - ha igen pici is - de oda köt. - Köszi - biccentettem - Engem Ágostonnak, de te ezek szerint cseh származású vagy? - pislogtam kíváncsian, most már még jobban csillogó szempárommal. Még mindig csehül beszéltem, ezt meg kell hagyni. Biztosra akartam menni, hogy nem álmodom. Csípjetek meg, ha igen! Rögvest rá is huppantam a fotel szélére - azt hiszem karfának hívják - mert nem akartam megkérni, hogy üljünk át valamelyik kanapéra. Nem baj, nekem így is kényelmes, így is ezer örömmel és hatalmas lelkesedéssel beszélgetek vele a legkülönfélébb témákról. Végre egy olyan ember, akivel tudok beszélni apa nyelvén is! Merthogy én magyarnak gondolom magam, bár különösebb öntudat egyik etnikum iránt sem tudatosult bennem. Majd a sors eldönti... De tök régen használtam ezt a nyelvet. Legközelebb, ha otthonra titkos dolgokat mesélek, tuti csehül írom.
|
|
|
|
|
Fandler Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
|
|
Írta: 2013. június 27. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=139839#post139839][b]Fandler Ágoston - 2013.06.27. 19:42[/b][/url] Tolland Clotan
- Ó, értem értem értem! - bólogattam nagy elégedettséggel. Csomó új kérdés jutott az eszembe, az ostrom azonban még váratott magára. Tolland is előszeretettel beszélgetett, én pedig hagytam kibontakozni. Mint kiderült, az csak jó számára, ha gyakorolhatja a nyelvet és fejlődhet. - Ha van kedved, néha összejöhetnénk és segíthetek fejleszteni a nyelvtudásodat. Úgyszintén, ha valami nem tiszta, kérdésed vagy ilyesmid lenne, keress fel, a Navine körül megtalálhatsz, de baglyot is írhatsz, azt naponta többször is nézem, ha időm engedi. Pacsi? - nyújtottam felé a tenyerem. - Nem mondanám magam annak. Inkább csak apát. De a tesóimról, akik elég sokat éltek kinn, ragadt rám valamennyi.Furcsa megjegyzés volt tőlem, mert ismét elgondolkodtatott, hogy minek is valljam magam. Nem, szerintem az ember születési helye vagy az, ahol pár évig nevelkedett, ráadásul a babakorában, amit elfelejt az ember, még nem dönti el a hovatartozást. A tesóim közül a legidősebb bátyám például konkrétan csehnek vallja magát, cseh barátnője van és elképzelhetőnek tartja az ott történő visszatelepedést is, míg Norbi inkább a magyarsága felé hajt, talán anya hatott rá jobban. Az állampolgárságunkkal sem vagyok teljesen tisztában. Beni tuti kettős állampolgár, Lau pedig tuti, hogy csak magyar. Norbi és én vagyok az, akit nem tudok hirtelen, de majd megkérdezem anyát. - Hogy mi a véleményem? - fújtam ki a levegőt az egyik portrét bámulva - Klassz kecó, na! Csomó felfedezni való van benne. De ami tutira tuti, az az, hogy furi egy hely. Igazándiból nem tudom pontosan meghatározni. Miért?Ezek pedig furcsa megjegyzések helyett furcsa kérdések voltak a fiútól. Bizonyára nem tudott más épkézláb kérdéseket megfogalmazni, de én nagyon szívesen beszélgettem vele. Akár magyarul, akár máshogy. Ha ezzel fejlesztem őt és segítek neki... Csak kezdtem magam egy idő után valami gyakorlókönyvnek érezni. De miért is nyavalygok, ha egyszer én kerestem meg? - Sulin kívül vagy belül? - túrtam bele a hajamba - Mert elég sok mindent. Am kajakozom, zongorázom, rajzolok, énekelek, olvasok, gépezem, tesókkal vagyok, barátokkal vagyok, tanulok, kirándulok, biciklizem, futom. Csomó minden. De azért leszűrheted ami különleges. Lassan és artikulálva beszéltem, kézzel pedig imitáltam is a tevékenységeket, hogy új szavakat tanuljon vagy ne vesszen el a jó kis akcentusban. Én szerencsére Prága környéki nyelvjárást tanultam, így annyira nem tűnhet extrémnek. A mondataimat sem tudom úgy megválogatni, ugyanis nem találkoztam olyan magyarral, aki csehül tanult volna. Se cseh nyelvtanfolyammal, semmi. Nagyon nem egy népszerű nyelv ez, sajnos. Szóval, hogy mit tanult meg és mit nem, azt nem tudom. - És te? Ugye nem zavarok? - kérdeztem vissza mosolyogva -
|
|
|
|
|
Fandler Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
|
|
Írta: 2013. június 28. 11:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=139991#post139991][b]Fandler Ágoston - 2013.06.28. 11:31[/b][/url] Tolland Clotan
- Velem csak varázsolni kell, mert elég bénán tudok. De már rajta vagyok, hogy ezt a problémát is kijavítsam. Csak tudod egyszerűen félek. Félek, mert nekem nagyon ijesztő, ha pálcát fogok a kezemben. Eltölt a félelem és úgy érzem nem bírom helyesen kontrollálni azt az erőt, amit ilyenkor a kezemben tartok. Annyi balesetről hallani, én nem akarok egy ilyen esetből adódóan sem okozni, sem elszenvedni. Brr... - borzongtam bele a rettenetes gondolatba, mely egy efféle tragédiát fest le. - Tudtommal mindenki járt a Bagolykőbe kerülés előtt valami más iskolába, rendszerint egy mugli általános iskolába. Tán tévedek? - vontam fel a szemöldököm, ahogyan továbbra is Tolland mellett ücsörögtem - Én mugliktól származom - jelentettem ki büszkén, emelt fővel, már ha nem is ez a helyes kifejezés itt a varázstudók között. Már megszoktam, hogy ez gyakran téma, így elhatároztam, hogy büszkén felvállalom és bebizonyítom, hogy én is lehetek valaki. Csak sajnos nem, mert varázsolni, mint mondtam... inkább hagyjuk. Nagyon nagyon félek! Cselló. Hülye neve van. Olyan, mintha azt mondanád, hogy helló, pedig nem. Sosem mutattam különösebb rajongást a hangszer felé, de elfogadom, hogy valaki eziránt érdeklődik. Én csak örülök, ha egy zenetudóval találkozom. Legalább mi tartsunk össze. És nekem ilyenkor bebizonyosodik, hogy egy művelt emberrel van dolgom, aki hasonló cipőben jár, mint én. - Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem - De te egyél csak nyugodtan. Bizonyára éhes vagy.Tolland újból kérdezett, ezúttal a tusáról. Nem baj, igen nagy dobra verték a hírt, hogy beindítják és hú meg há. Én nem mertem elindulni. Alighogy megérkeztem a kastélyba, és már nevezzek is be egy ilyen eseményre, ahol talán még meg is halhatok, vagy valami súlyosabb következménye lesz? Annak senki nem örülne. Még szép, hogy nem vagyok olyan vakmerő, hogy az életemet kockáztassam. - Hogyne hallottam volna... - vetettem oda - Nem tudok mit mondani. Sok sikert azoknak, akik bejutottak - töprengtem el, ahogyan ölembe vett kezem ujjaival szépen lassan játszani kezdtem - Jövőre talán én is nevezek, ha lesz. Pici vagyok én az ilyenhez, a hírnév sem hajt annyira. Lesz egyáltalán jövőre? Akkor nem másik iskola ad majd otthon ennek?
|
|
|
|
|
Fandler Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
|
|
Írta: 2013. július 5. 11:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=144637#post144637][b]Fandler Ágoston - 2013.07.05. 11:10[/b][/url] Tolland Clotan
- Miért neveltek mugli körülmények között? - vágtam közbe hozzám idézett beszédébe. Kicsúszott a számon, na... Illetlenség, ha látta volna egy felnőtt, biztosan lenyelt volna a torkán, de nem úgy tűntem, mint akit ez most érdekel. Inkább hanyatt vágódtam a fotel szélén, roppant érdekes pózban. Ami azt illeti... tényleg elég kényelmetlen volt, de jobb híján beértem ezzel az ülőhellyel is. Egészen ledöbbentett ez a fiú. Mennyi furcsaságot hord össze! Lehet, hogy én vagyok a lökött, de még csak bele se gondoltam ilyenbe. - Hátőőő... - pislogtam furcsán, miközben nyeltem egy nagyot - Itt mit értesz gyakorlatias oktatás alatt? Nem nagyon tapasztaltam eddig. Azt pedig, hogy én lennék a középpontban, pláne nem. Király a hely, furcsa, más, meg minden, de nem a te szempontjaidat emelném ki belőle. Hidd el, hogy vannak itt sokkal furcsább dolgok is. Például a sok mozgó portré - hajoltam oda félőrült tekintettel, mint aki üldözési mániában szenved. Egész halkan suttogtam az utolsó mondatot a fülébe, mert tartottam attól, hogy valamelyik felhorkan, én pedig festményekkel nem beszélgetek... Lehetetlen. - Egész jól beilleszkedtem. Azt hiszem. - hessegettem el a témát - A tusa meg mindegy, nem is érdekel... - vontam meg a vállam. Persze ezzel nem akartam végleg befejezni a beszélgetést. Egyszerűen nem volt mivel kiegészítenem a választ, nem mozgok otthonosan a témában és amúgy is megőrjít ez a tusa-őrület. Na, aztán a kviddics. De Tolland legalább arra terelte a témát, az még mindig jobb, mint az előzőek. - Repülniii? - kérdeztem ijedten - Azon a hajszálvékony nyélen? Az első fuvallattal fejjel lefelé lógok a levegőben. Dehogy repülök... Ahhoz csoda kell, hogy történjen. Pedig tudod olyan jó lehet híresnek lenni. Úgy kipróbálnám egyszer. De mit szólnának a csapattársak? A tapasztalataim azok, hogy aki nem kezd el időben egy sportot, azt kiközösítik. Én régen jól jártam, mert friss egyesületbe kerültem be és nem volt semmi gond, de itt úgy tudom nincsenek korcsoportok, hanem vegyes a kategória, ami nem sokat segít. Gondolj bele, egy negyedikest hogyan cseleznék ki ezzel a testalkattal? Kviddicsezni az izomagyúak szoktak. Ezzel nagyjából kiadtam magamból azt, ami benn volt. A végén már egészen lelkesen és indulatosan beszéltem, hangnemet nem kímélve. Ha Tolland szereti is, csalódnia kell, nem kérek bocsánatot. - Azt mondod ki kéne próbálnom? - nézek elgondolkodva - Neked mi a véleményed az egészről?
|
|
|
|
|
