Jegyzetégetés

Jegyzetégetés

Theo
jegyzetégetés

Tankönyvégetés
...

Jegyzetégetés

Tábortűz

Jegyzetégetés

Jegyzetégetés
szett

Tankönyvégetés
...

A lángok lapról lapra falják a könyveket. Rómeó meg csak dobálja, szépen sorban, a kötegből már alig marad kettő, mikor meghallja a felé intézett kiabálást. Felemeli fejét, ránéz, majd mellette s nagyon fura fejű Zalánra. Itt kezdi érezni, hogy talán van valami gond azzal, amit csinál, de még egyáltalán nem biztos.
- DE AZT MONDTÁK EZ OLYAN VARÁZS TŰZ, HA LEÉG  VISSZAJÖN. UGYE VISSZAJÖN???- az utolsó könyvecskéjét fogdossa, egyre jobban izzadó ujjai között. Hopponálás. Ez maradt, semmi más, és ahogy a tűzbe pillant a borzalmasan tüzes könyvei felé, egyre kevésbé hiszi már el ő is, amit a felsőbb évesek magyaráztak neki.
- UGYE VISSZAJÖN?? - kérdez rá még egyszer kétségbeesettebben úgy szorongatva azt az egy szem hopponálás tankönyvet mintha az utolsó falat kenyere lenne. Hogy fogja megmagyarázni ezt bármelyik tanárnak is? Vagy a szüleinek. Felégetni a konyhát véletlen egész más mint az összes tankönyvet mágiára dobni, véletlen. Arcán látszik, hogy már majdnem sír. Arca kivörösödik, még azon is túl, mint amennyit a tűz fénye rátesz, ajkai remegnek.

Tábortűz

Jegyzetégetés

Tábortűz

Jegyzetégetés

Tankönyvégetés
...

Jegyzetégetés

Jegyzetégetés

- A faluban? Na remek, akkor még közel is vagy – A második felét elmormogta, nem értettem jól, de érdekelt a teljes mondandója – Tessék? A végét túl halkan mondtad, nem értettelek.
Ezután megszántam egy golyóstollal szerencsétlen művészlelket, mivel némileg átéreztem a helyzetét. Kár lett volna, ha frissen született ötletét megeszi az enyészet, legalábbis úgy elrévedt, hogy másra nem tudtam gondolni.
- Nagyon szívesen – mosolyogtam és érdeklődve hallgattam magyarázatát, amin aztán kacagnom kellett. Együtt éreztem vele. Próbáltam a pillanatnyi kínos mosolyát oldani azzal, hogy belefolytam elkalandozásának okának fejtegetésébe.
- Könnyen megragadja az embert, de nem mindenki értékeli már. Örömömre szolgál, hogy valakit még el tud varázsolni a lobogó tűz és az ég kékjének látványa Hát én meg… Nem vagyok nagy természetrajongó, viszont szeretek időről-időre kijárni sétálgatni, zenélgetni.
Amit nem említettem, hogy új hangszerre egyelőre nem tellett, ezért kölcsön gitárokon éltem, cserébe apró szívességeket teljesítettem. Nem nagy ár, ha már lazulni akarok egy kicsit és ilyen egyszerűen kivitelezhető.
- Szuper! – eddigi, visszafogott mosolyom széles vigyorrá fejlődött – Jövő hét vasárnap lesz, várunk szeretettel.
Köszönetnyilvánítására csak biccentettem, majd felemeltem lángnyelv whiskeys üvegem és egyben lehúztam a másik felét. Utána megmutattam Lilinek a vokalistánkat, aki valószínűleg már másik bolygón járt, aztán csak új társaságomra próbáltam ráfókuszálni a közeledő, másik sötéthajú Eridonos helyett, aki nem más, mint Fekete Nonó. Kínos szituáció ez, egyszer akart jófej lenni vele az ember, gúnyosan vagdalkozott, mint gyerek a papír szívószállal, aztán végül is vette a lapot és idejött. Fölöslegesen tartottam vele ellenséges viszonyt, erre viszont kicsit későn jöttem rá, mert kezdett ennek kifelé sugárzó jele is lenni, az én arcom például mindig nyugodt volt, amikor Lilivel társalogtam, s amikor átsandítottam a másikra, akkor elbizonytalanodtam, hogy mit is mondhatnék neki. Itt ült mellettünk, szóval az mondjuk egy jó kezdet, azt hiszem. Mindeközben elégettem nagyjából az utolsó jegyzetcsomagomat is, a fehér nejlont két kézzel összegyűrtem és kabátom zsebébe tömtem. Elkomorodott ábrázatom egészen addig úgy maradt, míg meg nem csapta fülemet varázsszóként a barna hajú kijelentése, hogy ő bizony egy melodimágus.
- Hogy mi?! – rikoltottam fel, majd rájöttem, kontrollálni kéne magamat, ezért zavartan körbenéztem, reménykedve, hogy nem hívtam fel magunkra túlzottan a figyelmet. Visszább vettem hangomból – Melodimágus vagy? Jézusom! De hisz… ez egy csodálatos hír. Hogyan derült ki?
Átragadt rám a lány lelkesedése, s felébresztette lappangó lelkesedésemet. Körülöttünk eközben zajlottak az események rendesen. Immáron beálltam az italtól és úgy éreztem, mintha fejemben a maximumra tekerték volna a hangerőszabályzót. Minden beszélgetést egyszerre hallottam kb., összefolytak és szófoszlányokat vettem ki. Gréta épp partnert váltott, Zalán most egy lánnyal és egy fiúval volt együtt, tőlünk távolabb- Én nem tudom mi folyt ott, a lány kiakadása azonban egészen a tűzig hallatszódott, ahol ültünk Lilivel. Jobb szemöldököm az égig szökött, úgy fordultam hátra csekkolni háztársamat. Miként elnéztem, elég szerencsétlenül festett, mint egy kis fiú, akit éppen leszidott az anyja. Kissé szánalmas látványt nyújtott. Nem tudtam vele sokat foglalkozni, ugyanis valaki az összegyűlt bagázsból ordított attól a ténytől, hogy előttünk bizony nem valami kamu láng ég, ami majd mágikus módon visszacsinál mindent nap végén, hanem olyan tűz, mely éget. Az idiótája ott bámulta, majd levetette a pulóverét és nekilódult, na ekkor volt az, hogy felegyenesedtem, s míg Dorián tűzoltással bajlódott, pálcát fogtam a futóbolondra.
- Planta Lubricus!
Csak hogy elessen, és addig se szaladgáljon. Pár percre elvileg kicsúszott lába alól a talaj, felállni és járni nem tudott hatása alatt egy darabig. Pár perc csupán. Meg is üthette magát mondjuk, amilyen lendülettel ment. Fejcsóválva, egy nagy sóhajt megeresztve megkíséreltem odamenni és ránézni jól van -e. Szerintem először találkoztunk.
- Tankönyvet máskor is tudsz venni – léptem oda hozzá, karba tett kézzel – Életet nem.
Szigorú tekintetet elővéve leguggoltam a könyveiért rinyálót csekkolni. A lightos sérülés még rendben lehet, inkább ez, mint hogy itt mindenki előtt rohanjon a halálába. Közben persze a tűz eloltásra került, szóval immáron elhíresülhettem méltán szar időzítésemről.
- Javaslom, hogy lehetőleg ne fuss egy égő rakás felé. Elmondom neked, hogy a mágikus tűz is éget.
Nyugodt hangom, tényszerűen közöltem vele, hogy röviden tömören minimum a karja odakozmál, ha ő neki sikerült volna a produkciója, és akkor még mázlistának vallhatta magát. Dorián viszont gyorsan reagált, kicsit vizes és nyomott lett tőle a hangulat, viszont így tudtam konzultálni a tőlem fiatalabbnak látszóval.
- Könyvek vannak nekem is, amit szinte ki sem nyitottam. Ha gondolod, szedd össze később, hogy mi ment a tűzre pontosan.

Tankönyvégetés
...

Jegyzetégetés
tábortűz a tavacskánál

Jegyzetégetés

Elég szomorú látványt nyújthatott az elhasaló gyerek jelenete. A fizika törvényei érvényesültek és a megmaradt lendülete vitte tovább, egyenest a tűzhöz. Szerencsére Dorián húzása a vízsugárral tényleg eszes gondolatnak bizonyult, akárhogy néztem, minimum a kissrác orra meggyulladt volna, onnan meg tovább se mertem vinni a történéssorozatot fejben. Végigmérve a fiú nyakig sáros lett és amikor feltérdelt, akkor láttam, hogy néhol felszakadt a bőre és kiserkent a vér. Apró sérülések lehettek, de néhol apró patakokban folyt a vér, ebből tudtam, hogy valószínű nem úszta meg teljesen a srác. Kifújtam magam. Még jó, hogy csak ennyi. Nagy szemeket meresztett rám, továbbra is könyvei után érdeklődve. Különös fixációnak tartottam, de ha már megkérdezte, a gusztustalan fekete-barna kupacra néztem a földön.
- Hááát - feleltem kurtán - az imént grillezted meg őket, így nem.
Felvontam szemöldökömet, aztán próbáltam átgondolni, hogy lett -e volna jobb válasz erre a kérdésre? Élesebben fogalmaztam, mint az helyénvaló lett volna, de  másként nem tudtam reagálni. Maga a hangnem tárgyilagos volt. Ennyire naiv lenne az előttem magát térdelőpózba tornázó fiú? Ellenőriztem, hogy háztársról van -e szó, hátha a ruházatából kiderült, hova jár, mert rendesen úgy aggódott ez a könyveiért, mint egy tősgyökeres Levitás. Aztán a naivitása miatt simán elmehetett volna a Navinébe is, ők szerintem pixie poron tolják a klubhelységükben, de nem akarnék valótlant állítani. Franc tudja.
- Húúú, öcsém! - ráncoltam homlokomat. Ennyire én sem álltam jól a tankönyveket illetően, de ami már úgy se kellett, azt bátran felajánlottam neki. Ha figyelmeztetésemet nem fogta fel a tábortűznek futásról, legalább a felajánlás talán célba ért. Minden is van, kivéve a Hoppanálás meg Bűbájtan könyvek, mert azok nekem is kellenek; ezeket hozzátettem megjegyzésként a mondandómhoz, majd tekintetem bírálóra váltott.
- Kötve hiszem - fejcsóválva próbáltam elűzni a bizarr gondolatot. Ha kellett, akkor mellé álltam a tanárok előtt, mert én szerintem unfair, hogyha ők ezért tényleg megvernek valakit. De általánosságban nem erről híresült el az iskolánk. Egy biztos, jó lesz, ha minél előbb beszerzi a tűzre tett könyveket valahonnan, mert saját magának tett keresztbe azzal, amit csinált.
- Milyen irracionális kérdés ez?! Elnézve az égett, vizes cafatokat, előbb csinál neked papírmasé figurát. Az ott – mutattam a kezében tartott elemre, majd a lemállott darabra – a bizonyíték, hogy a könyveidnek lőttek.
Az arcába hajolva, szemeit kutatva mondtam ki, hogy a könyveinek. Vége. Természetesen a tényt neki kellett elfogadnia, aztán ráhagytam a döntést. Míg a szétmállott könyvvel foglalatoskodott, addig is lehetőségem nyílt megszüntetni a magam által okozta kis átkot, illetve rászórni egy gyógyító bűbájt, így először lábaira, majd nagyjából a karjaira meg térdeire szegeztem pálcámat, mert azok se néztek ki túl jól.
Finite. Valetudo.
- Maradt még valahol sebed esetleg? - biccentettem fejemmel koszos, véres karjaira példának - ott láttam, hogy véres, meg kicsit a térdeidnél, ha látsz vagy érzel még valamit, szólj.
Nadrágzsebembe tettem pálcámat és fél szemmel a fiút méricskéltem. Vártam mikor esik le neki, hogy most már tud járni, illetve ennek egyértelműsítésére segítő jobbomat is nyújtottam neki, ha elfogadta, örömmel felsegítettem a földről és még le is poroltam. Aztán elgondolkodtam, hogy lassan talán ideje lelépni.

Stephen és Lili
Jegyzetégetés