A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867767#post867767][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.09.30. 22:00[/b][/url]

Megint megbukott. Néha elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne feladni. Talán elmehetne egy mugli bűvészboltba eladónak. Akkor még kedvezményt is kapna a sok vacakra és bármikor indoka lenne cilindert viselni. Azonban egyelőre még nem tudja elengedni a dolgokat. A varázslatok megtanulását és magát a varázslatot, amit napról napra nehezebb kierőszakolnia magából. Akarja ezt az egészet. Így ezt a bűvészboltos álmot csak eldugja az egyik fiókba és felveszi a nagy mosolyt. Ma is valahogy így van vele. Csak a mosoly mellé a tankönyveit is felnyalábolja. Mind, az összeset, egytől-egyig. Hallotta ő ezt a jegyzetégetéses adjukkimagunkból dolgot, amit per pillanat a világért ki nem hagyna. Végig akarja nézni ahogy elégnem a hülye tankönyvei a sok hülye, nem teljesített varázslatokkal, még ha ez csak egy varázstűz is ami ha leég, mindent sértetlenül hagy. Nem akar ő pusztítani, csak kicsit kitombolni magát aztán lesepergetni a tankönyvekről a hamut és visszadugni orrát a tintás lapocskák közé.
Az tuti, hogy késve érkezik, mert a lángok már az egekbe és ahogy látja a legtöbben inkább isznak mint dobálóznak. Int mindenkinek, de leginkább a tűzre figyel. Kicsit fosik azért megtenni, tárgyak rongálásától rosszul érzi magát, mégha ez ilyen csodatűzes izé is, ami mindent visszahoz. Mert visszahoz nem? Nagy levegő, kifúj, aztán elkezdi nagy hévvel belevágni a tankönyveit szépen sorban. Bájitaltankönyv, zsupsz a szélét el is kapja a tűz, repüléstankönyv, lapjára érkezik pont, aztán jöhet a gyógynövény tankönyv is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=868016#post868016][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.04. 19:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=868049#post868049][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.06. 14:19[/b][/url]

Zalán fejrázására már teljes kétségbeesés uralkodik el a fiún, aztán ahogy a rellonos legényke megerősíti szavakkal is, hogy innen bizony semmi sem fog úgy visszajönni, mint ahogy beleesett, onnantól totálisan megsemmisül. Marina szavai már nem is igen jutnak el hozzá, csak Márk szavai visszhangoznak a fejében. " Hát haver, nem, ez nem varázstűz. Amit bedobtál, annak annyi.", " Amit bedobtál, annak annyi." "Annak annyi " " Annyi" ANNYI". De hiszen ez nem lehetséges. Hogyan fogja ő ezt kimagyarázni? Hogy fogja ő ezt rendbe hozni? Kell erre is, hogy legyen valami varázslat nem? Nem lehet az, hogy ő az első aki véletlen felégetett pár könyvet. Biztos van erre valami protokoll. Könyvjavítás varázslat, igen ez az. Ha odaviszi a könyvtároshoz a könyveket, talán helyre fogja tudni hozni. De ahhoz, kellenek a könyvek, akármilyen állapotban is vannak. Még egyik se éget teljesen hamuvá. Még az elsőnek, a bájitaltankönyvnek a fedelén is el tud olvasni valamennyit a szövegből, még van remény!
Áthúzza a pulóvert a fején, hogy megszabaduljon tőle. Nagyon szereti ezt a barackos, rózsaszín ruhadarabot, nem akarja, hogy esetleg megperzselődjön. Beletúr a hajába, nagy levegőt véve és azzal a feltett szándékkal, hogy ő most bemegy azokért a könyvekért és kimenti mind egy szálig elindul a vörösen izzó mágiarakás felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=868281#post868281][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.09. 21:48[/b][/url]

Nem nagyon lát más választást ebben a pillanatban. A könyvei égnek, Rómeó pedig már hallja fülében a sok sok őt szidó tanárt, ahogy elhordják mindennek. Senki sem fog hinni neki. Egyik tanerőnek sem fogja tudni elmesélni megszakítás nélkül, hogy mindent véletlen vetett a tűzre, ha meg épp valamelyik végig is hallgatná, hát biztosan utána jól kikacagná, hogy micsoda kreatív hazugságokra képes ez a Gróf-Vinkó gyerek.
Szóval ezt a szituációt el kell kerülni. Erre az egyetlen megoldás is teljesen evidens, bele kell ugrania a tűzbe vagy legalábbis a szélét jól megközelítenie és kidobálni onnan az égő könyveket. A haditerv megvan, az elhatározás is, pulcsi biztonságban, meg az az egy épen maradt hoppanálás könyv is. Utolsó nagy levegők, kis bátorság gyűjtés, azután nekiindul. Azonban elérni soha a büdös életbe nem sikerült neki a tüzet.
Érzi a meleget arcában, látja az egyre villogóbb narancsos fényeket, amikor meghallja az amúgy nagyon jól ismert átkot. Számtalanszor szórták rá Rómeóra poénból és nézték végig ahogy esik kel. Most sem tud megmaradni a talpán, érzi azt a bizonyos zsibbadó, furcsa érzést amit gúzsba kötik a lábait. A fiú nagy lendülettel landol a földön és csúszik egy jó húsz-harminc centit. Az alkarjára érkezik így a pofája nem lesz olyan, csak a könyöke környékén vegyül néhány csepp vér a sárral. Mert bizony sáros és csurom vizes is. Ugyanis idő közbe Dorián varázslata is megérkezik, valahol az esésbe elegyedve, s szerencse is, hogy a másik rászórja az átkot a tűzre, mert máskülönben bizony az eltaknyolt eridonos orra már ropogósra sült volna olyan közel landolt a pár pillanata még lobogó máglyához.
Nyöszörög a fiú, tápászkodik, hogy legalább csak ülésre fel tudja tornázni magát, közben meg fújkodja nedves haját, hogy lásson valamit.
Alig tudja valahogy felfogni mi történik, vagy csak kapizsgálni, hogy most már ázott kutya is, meg sáros is, amikor meghall mellette egy megrovó hangot. Nagy, kerek szemekkel pillant Zimmermannra, pislog párat, majd lebiggyesztett ajkakkal csak annyit kérdez.
- De a könyvek jól vannak? - meg se próbál felállni, tudja, hogy a varázslat miatt nem menne neki, így csak a másikban reménykedhet. Azt mondjuk teljesen elengedi a füle mellett, hogy ez veszélyes volt, meg nem szabad tárgyakat az élet elé helyezni, mert túlságosan aggódik a könyvek miatt ahhoz, hogy erre úgy jobban odafigyeljen.
- Hát miinden, jaaj, tényleg minden, az összes, kivéve a hoppanálás. - remegnek az ajkai.
- Engem nagyon meg fognak verni a tanárok jövőre - kétségbe van esve, ahogy próbál közelebb kúszni kezeivel az égett-elázott könyvek felé. Egyet megfog, az szépen ketté is mális a kezében.
- Hallod...ha ezt odaviszem a könyvtárosnak megjavítja szerinted? - kérdezi meredten a mállott félre pillantva a földön. Nagy puffanással, sárosan hever a félig égett fakupacon. Azt sem lehet tudni melyik könyv volt egykor. A gyógynövénytan vagy esetleg a bájitaltan? Talán ha beszélni elnyöszörögné a tárgy de így örökös talány marad.