32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 01:28 | Link

Dziewczynka

Kész, a szőkénél leálltak a fogaskerekek, csodás személyiségem teljes transzba ejtette. Lehetséges, hogy legközelebb talán írok neki egy cetlit, vagy valami, még a végén miattam kap szívrohamot, oszt elpatkol. Igazán a lelkemre venném, a sajtóról nem is beszélve. Ők még nálam is jobban a lelkemre vennék. Sosem szabadulnék meg tőlük. Az a nézés meg...
- Ha szóltam volna, akkor vagy eszedbe jut pólót felvenni, vagy nie jössz el. Ismerlek már jómadár. Felejtsd el! - forgattam a szememet, hogy aztán megkerüljem a padot. Elvégre eddig ott ácsorogtam mögötte és így most közénk került az ülőalkalmatosság. Mikor közölte, hogy nem kapok ölelést, persze e létező legbánatosabb kiskutya fejemet vettem elő, az ajkamat lebiggyesztve. A nők meglehetősen kegyetlenek.
- Amúgy ne nézz többet így, még a végén megijedek, hogy dedikálnom kell a dekoltázsod. Ciki lenne, de nem egyedi eset - fintorogtam, miközben az egyik kezemet lazán zsebre vágtam. Nem meglepő módon jött a cukkolás, hogy hát úgysem mennék még haza, mivel alig egy-két perce toppantam be ismét az életébe. Engem ilyesmikkel nem szabad cukkolni, mert megteszem, most már csak azért is. Most viszont nem volt kedvem.
- Ne bízd el magad, Chenkova, még bármikor hátat fordíthatok! - közöltem komolyan, amit aztán muszáj volt elviccelnem. Alpakka fej. Nem is értem, miért csináltam... Majd ráfogom, hogy a saját boldogságom érdekében tettem. Láttam, amint végigmért, szóval színpadiasan sóhajtottam, hogy aztán körbe forduljak színpadiasan.
Mire újabb megjegyzést tehettem volna, leányzó már a nyakamban kötött ki, én meg felnevetve emeltem meg egy kicsit.
- Te is nekem, Dziewczynka. Mi van veled? - kérdeztem végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 01:43 | Link

Cica

Az első kijelentéssel a szőkének egyet kellett értenie. Ha Lewy szólt volna arról, hogy spontán kiruccanást tervez a faluba, a lány semmiképpen sem tette volna ki a lábát a kastélyból legalább egy hétig. Már csak biztos, ami biztos alapon. Pontosan tudta, mit képes kiváltani belőle ez a férfi és most valahogy egyáltalán nem volt szüksége egy újabb problémára az életében, mert bár Lewy sokat jelentett neki, már így is túl sokan lebzseltek körülötte, akik sokat jelentettek.
Az arckifejezését látva a lány felnevetett és megforgatta a szemeit.
- Pedig éppen kérni akartam! –sóhajtott fel csalódottságot mímelve és a férfi tekintetét kereste. - Nem tudom, melyikünknek lenne kínosabb… egyébként. –beharapta az alsó ajkát és igyekezett elnyomni a mosolyát. Ez mégiscsak egy igazán komoly téma volt, nemde?
A lány kicsit sem titkolt szándékkal mérte végig Lewyt, miközben még egy kicsit a fejét is félrebillentette, mintha csak nagyobb koncentrációt akarna fordítani a hajtó minden egyes négyzetcentiméterére. Nem mintha, nem látta volna még őt… mindenféle szemszögből, de azóta túl hosszú idő telt el és illik feleleveníteni a szép emlékeket, vagy nem?
Ismerte már annyira, hogy tudja, amikor hátat fordítással fenyegetőzik, akkor azt komolyan is gondolja, de Szof nem bírta ki, hogy ne csapja le ezt a túlzottan magas labdát. Elvégre, remek tanára volt!
- Azt hiszem, akkor még jobban tetszene a kilátás. –szúrta oda vigyorogva.
Aztán egyik pillanatról a másikra már a férfi nyakában találta magát és ő sem volt teljesen biztos benne, hogyan került oda. Vagy éppen miért. Mert tény, hogy rettentően hiányzott már neki Lewy, minden porcikájával együtt, de talán nem ez volt a legjobb módja, hogy a tudomására hozza. Elvégre, nem rég még majdnem férjhez ment –aztán lekapta Baileyt és angolosan távozott. Miért keveredik máris az exe karjai közé? A szőke valamiért vonzotta a bajt, mint a mágnes, de már egészen hozzá szokott.
Ahogy a hajtó letette, ő elhúzódott egy kicsit tőle, de nem eresztette el. Épp csak annyit hátrált, hogy felnézhessen a kékségeibe.
- Majdnem férjhez mentem… konkrétan az esküvőmről léptem le, de egyébként csodásan vagyok. –forgatta meg a szemeit egy keserű mosollyal. - De neked nem kellene itt lenned. –sikeresen visszacsatolt az első döbbenetéhez. - Szóval csicseregj, madárkám! Mi vett rá, hogy az isteni magasságokból leereszkedj az egyszerű halandók közé? –nevetett a lány, de közben tekintete komolyan fürkészte a férfiét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 02:03 | Link

Dziewczynka

Bár nem látta volna be, tudtam, hogy igazam volt, mert semmiféle epés válasz nem érkezett. Megfogtalak, szöszi... Most az egyszer nem dörgöltem az orra alá, csak megvontam a vállamat és tovább léptem gálánsan. Ő meg képes volt rá, hogy kiröhögjön! Hát miféle változásokon esett át, csókolom? Hogy egyesek milyen kis pofátlanok lettek, eszem megáll.
- Hát nem tudom, szerintem egyezzünk ki hatvan - negyvenben. Úgysem fogom lejjebb adni, vagy belemész, vagy hetven harminc a javamra - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mintha ettől még én érezném rosszul magam. Pedig nem így történt, tökéletesen nyugodt volt a lelkem, még talán egy kicsit a boldog felé tendált. Ennek meg az előttem ácsorgó futócuccos szőke volt az oka.
Nem zavartattam magam attól, hogy lestírölt, mój Boże, nem vagyok holmi szende szűzlány. Nem, az iménti állítás egyetlen részlete sem igaz rám.  Viszont a fenyegetésem nem ért célt, egészen felháborodott arcot vágtam.
- Ha! Komolyan azt hiszed, hogy még neked teszek szívességet? Nie! Ezek után legfeljebb elhátrálni fogok - nevettem el magam a végére, hogy aztán egy laza mozdulattal odébb túrjak pár tincset a hajamban, vissza a helyükre. Mert ugye én az exem társaságában csupa lazaság és menőség vagyok, ezt senki nem vitathatja el tőlem.
A hölgy, mintegy lefegyverző akcióként, váratlanul a karjaimba vetette magát, én meg kissé megölelve viszonoztam a gesztust, hogy aztán visszapakoljam a földre és elengedjem mikor úgy akarta. Vagy talán egy-két másodperc késéssel. Ő a szemembe bámult, én pedig nem törtem meg a kontaktust, csak kicsit megsimítottam az állát.
- Esküvő?! Esküvő... wesele? És engem, a legnagyobb partyarcot meg sem hívtál? Szégyelld magad el! Dzs - hangeffekt és színpadias kézmozdulat, amivel egy taslit utánoztam. Mintha rendezési hiba csúszott volna valamelyik mondatba. Áh, mindegy is, nem érdekel. No, helyben vagyunk. Megint a döbbenet.
- Hozzád jöttem. Te is tudod, hogy Zeusznak is voltak gyengéi - vontam meg a vállamat elbűvölő mosollyal, mind a 32 fogam megcsillogtatva.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 02:19 | Link

Cica

- Oké, hatvan negyven. –emelte maga elé a kezeit megadóan a lány egy széles mosollyal.
Sohasem szeretett, sőt meg sem próbált vitatkozni Lewyvel. Túl fiatal volt még hozzá, hogy képesnek érezze magát az önálló döntések meghozatalára és egyébként is, a férfi után akármeddig elment volna. Ez bizonyára hiba volt, mint később kiderült, hatalmas hiba, hiszen a kapcsolatuk fél év után semmivé vált, Szofi mégsem vallotta volna be soha senkinek, hogy létezett olyan férfi, aki még az ő fejét is képes volt elcsavarni.
Csak egy nevetéssel reagált a megforduló beszólására adott reakcióval. Igen, a lány megváltozott, felnőtt és már teljesen más elvek szerint éli az életét. Hiba lett volna részéről, ha továbbra is megvezethető és naiv marad, mert rávillan két gyönyörűséges kék szempár és a tulajdonosuk esetleg belopja magát a szívébe. Az ő szíve a múltban történtek után mindenki előtt zárva marad, köszöni szépen. Elég volt a megpróbáltatásokból.
Igencsak jól sikerült elterelnie a szőkének a témát, amikor Lewy nyakában kötött ki, csak arra nem volt felkészülve, hogy máris a csodás esküvőjének részleteiről tárgyalhatnak már. A titkos szertartás nem a lány ötlete volt, ő mindig nagy, családi szertartást szeretett volna és biztos akart lenni benne, hogy hozzá akar menni ahhoz a bizonyos férfihez.
- Miért, megszöktettél volna, Cica?
A kézmozdulat elől nevetve húzta hátra fejét, de továbbra sem tervezte elengedni Lewyt. Na nem, még csak most sikerült megtapogatnia, nincs az az isten, hogy ő most eleressze.
A következő mondattal sikerült a hajtónak elérnie, hogy a szőke egy hosszúnak tűnő másodpercre lefagyjon. Tekintete csak kapaszkodott Lewyébe és már majdnem ott tartott, hogy elveti minden tervét, ami a nyugodt életére irányult, amikor végre összeszedte magát. Megvillantott egy ezer wattos mosolyt és kicsivel csökkentette a kettejük között lévő távot.
- A te gyengéid sokkal jobban tetszenek. –vette egészen halkra a hangját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 02:34 | Link

Dziewczynka

Természetesnek tűnt, hogy belement a hatvan negyven arányba, ez még tőlem egy egészen elfogadható ajánlat volt. Sosem voltam az a kifejezetten önzetlen ember és ez a mai napig nem is változott semmit. Megkockáztatnám, hogy soha nem is fog. Lewy ilyen volt és ilyen is marad, mert jól érzi magát, köszöni.
Szofi mintha kicsit elnosztalgiázott volna, vagy csak elbarangoltak a gondolatai, nem tudtam volna pontosan megmondani. Az már egyszer biztos, hogy nem igazán volt ellenére a társaságom, aminek azért a magam visszafogott módján örültem. Így is jóval többet villantottam a komolytalan énemből, mint amennyit eredetileg terveztem. Puff neki. Mármint neki nem, mert még a színpadias mozdulat elől is elhajolt.
- Az attól függ. Igényt tartottál volna rá? Hm... nie, ez nem a helyes kérdés. Hagytad volna? - kérdeztem megnyomva az utolsó két szót, a szemébe bámulva. Nem volt nagy szokásom, de most őszinte választ vártam, amit nem viccel el, ha pedig nem bámulom, tutira elüti valami viccel vagy még csak nem is válaszol a kérdésre. Ismertem már Szofit. Szóval a kezem a hátáról kicsit lejjebb, a derekára vándorolt, miközben halványan elmosolyodtam. Határozottan furcsa volt ez az egész felállás, mert hát istenem, mégiscsak az exem volt a karjaim közt tartott, enyhén alulöltözött, ex-menyasszony szöszi. A témát terelve megkérdezte, hogy mit keresek itt, én pedig egy egyszerű, lényegre törő választ adtam, amin ő meg teljesen elhűlt pár másodpercre. Azt hittem teljesen nyilvánvaló volt, nem hagyott hidegen még most sem teljesen.
- Hm, hát nekem is. Zeusz amúgy sem volt normális. Tudod mi tetszik még? A hajad. Elég sokat nőtt... ez rád nem igaz, csak a hajadra, de azért nem nézel ki rosszul - jegyeztem meg nevetve. Szerintem már ismert annyira, hogy tudja, megpróbáltam a komoly helyzetet egy viccel elütni. Közben az egyik copfját kezdtem piszkálni a kezemmel, ami épp nem a derekán pihent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 15:42 | Link

Cica

A helyzet kifejezetten nevetséges volt, ezt a szőke is pontosan tudta, elvégre éppen úgy kapaszkodott az exébe, mintha az élete múlott volna rajta, miközben azt ecsetelte, hogy nem olyan régen futott el a saját esküvője elől. Azóta a nap óta folyton azon merengett, hogy vajon helyes döntést hozott-e? Napokon keresztül emésztette magát, felmerült benne, hogy esélyt is adhatott volna a kapcsolatuknak, ezután pedig azonnal emlékeztette magát mindarra, ami a nyáron történt. Ward azóta is emiatt az eset miatt volt felbérelve, hogy folyton lesse a lány lépteit, ami persze Szofit szinte már egyáltalán nem zavarta, de azért sajnálta egy kicsit a férfit. Teljesen feleslegese volt a sarkában.
A lány felpillantott Lewyre és tudta, hogy a kérdésnek most komoly jelentősége van, mert a férfi nem engedte el a tekintetét. Túl jól ismerte már a lányt, akiben először felrémlett, hogy esetleg elüti a helyzetet. Nehezére esett az érzelmeiről beszélni, most mégis meg kellett tennie. Nem magáért, kettejükért.
- Szerettem volna. –kerülte meg egy kicsit a kérdést, de ez nem változtatott mindazon, ami a mondandója mögött rejtőzött.
Sohasem titkolta, hogy bár a távolság és a különbőzé életcélok egyre messzebbre lökték őket egymástól –ez pedig egyértelműen a kapcsolatuk halálát jelentette–, ő mindig érzett valamit Lewy iránt. Ezt jó mélyre rejtette magában, sohasem beszélt a kviddicsjátékosról, sőt még a sportot is a lehető legmesszebb elkerülte. A szőke lezárta a múltat… vagy mégsem?
Most, ahogy a másik kékségeit figyelte, pontosan tudta, hogy ami közöttünk van, valószínűleg nem lezárható dolog. Lewy körülbelül fél évig képezte az élete szerves részét és akkor a távolság nem tűnt akadálynak, inkább csak egy bosszantó tényezőnek.
Zeusz és a hóbortjai. A lány édes mosollyal figyelte, ahogy a hajtó az egyik fonatával kezdett játszadozni és kezei valamiképpen Lewy vállára siklottak.
- Hagyd békén a magasságomat! A jó dolgokból mindig csak keveset adnak. –nevetett fel Szof, miközben megforgatta a szemeit. - Szóval hozzám jöttél… és ezt el is kellene, hogy higgyem? –húzta a férfit mosolyogva, miközben jobbjával óvatosan megérintette az arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 23:43 | Link

Dziewczynka

Azt hiszem, meglehetősen normáltalan dolog volt a részemről sőt, talán még bánnom is kellett volna, hogy itt ácsorogtam Magyarországon, a karjaim közt Szofival, akit egy ideje nem is igen akartam zargatni, de valahogy mégsem ment. Pedig esküszöm én nagyon pró... ja nem. Bocs. Talán a régi Lewy, aki nem játszott világbajnokságokon, nem esett még seprűről és nem esett még pofára párkapcsolatban, be lett volna sz.rva. De azóta ez már elmúlt. Most csak az érdekelt, hogy itt voltam a csajszival, aki lássuk be: azért még mindig jelentett valamit. Különben nem léptem volna interakcióba a helyi nénikkel. Fuj.
Azért nagy sikerként éltem meg mégis, hogy tudatosítottam benne: ez most egyáltalán nem vicc. Hiába is próbálta volna elpoénkodni, megmondhattam volna, hogy stop, Chenkova, elég volt.
- Katasztrófa vagy. És életképtelen is. Tudom javasolni cicavirág, hogy máskor szépen tedd le valahova a hátsód és firkantsd le egy papírra, hogy " Hé má Bojarski, szükségem lenne a hülye fejedre xy helyen" és küldd el bagollyal. Átlag fél órával a levél kézhez kapása után a helyszínen is vagyok - forgattam a szemeim. Azt hittem, hogy legalább ennyire már ismer. Tudhatta volna, hogy mint az exe, hajlandó vagyok kihúzni különböző szar helyzetekből, megjelenni vele rémesebbnél rémesebb alkalmakon és úgy általánosságban figyelek rá. Erre való az ex. Vagy nem....?
A keze a vállamra csúszott, én meg minden figyelmemet a hajfonatra koncentráltam, mert félő, ha nem teszem, olyasféle ötletek jutottak volna eszembe, amit később egész biztosan megbánunk. Mármint főleg ő, én amondó vagyok, hogy YOLO.
- Hm, akkor nekem mi a mentségem? +25%-os grátisz, vagy ilyesmi? Én kaptam azt, amit belőled kispóroltak? - cukkoltam egy kicsit, de továbbra sem néztem fel az arcába, mert hát... túl közel volt, meg efféle nyalánkságok. Alapvetően másnál nem zavartattam volna magam, de ez mégiscsak Szofi volt.
- Hát... fogjuk rá, 75%-ban miattad vagyok itt. A maradék 25 a pécsi egyetem érdeme, most éppen ott szívok - vonogattam meg a vállamat, enyhén oldalra biccentve a fejemet. - Nem fagysz meg?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 20. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 23:55 | Link

Cica

A helyzet az volt, hogy Szofi minden egyes szóval egyet tudott érteni, ami elhagyta a férfi száját –különösen a katasztrófa és az életképtelen jelzőkkel. Mégis, melyik menyasszony tölti azzal az esküvője napját, hogy egy másik sráccal csókolózik, majd szimplán lelép a helyszínről? Ahol egyébként már mindenki jelen van, akire csak szükség lehet és egyedül a menyasszonyt várják –aki addigra már árkon-bokron túl jár. Nem, nem ez volt a hiba. A hiba igent mondani volt, minden bizonnyal.
- Nem igazán tudtam, hogyan is kellene megfogalmaznom. Tudod, az exem vagy meg ilyenek… nem kérhettem, hogy pattanj fel a fehér lovadra és nyargalj el értem, hogy aztán felmássz a fonatomon a toronyba és végül vidáman dalolászva ellovagoljunk a naplementébe. –ingatta a fejét bizonytalanul a szöszi.
A lány teljes lelki nyugalommal viccelte el a helyzetet, ahogyan az várható volt. Mégis mit kellett volna mondania? Hogy órákat ült az íróasztala felett a szertartást megelőző napon és folyton újrafogalmazta a levelét, amit a férfinek szánt, miközben dühös volt magára, a világra, meg úgy általánosságba véve mindenre és mindenkire, ami és aki szerepet játszott benne, hogy Szofia idáig jutott.
A szőke fonattal a kezében Lewy kifejezetten mókás látványt nyújtott, de ezt Szofi csak némi késéssel realizálta magában. Az egész helyzet nevetséges volt és talán ebben a pillanatban egy külső szemlélő számára átlagosnak tűnhettek, ha valaki ismerte a történetüket már kicsit sem volt egyszerű a helyzet.
- Belőlem minden rosszat spóroltak ki. Szóval igen, te kaptad! –állította határozottan és csak ekkor tűnt fel neki, a hajtó mennyire közel is van hozzá. - Egyetemen. Te.
Szofi próbálta feldolgozni az információt és közben úgy tenni, mintha nem vette volna észre, hogy távolabb kellene húzódnia. Nem volt kedve hozzá, ennyi.
- Nem, fűt a romantika. –kacagott fel és próbálta elkapni azt a kék tekintetet, hátha olvashat benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 00:14 | Link

Szofi

Persze a szőke elviccelte, de aki ismerte eléggé, tudta, hogy leginkább nem tudta, mit írhatott volna. Pláne az, hogy ugye az exe vagyok - ez milyen szarul hangzik már -, hogyan is írhatott volna nekem. Hát nem tudom. Pennával? Golyóstollal? Olyan mindegy, úgyis eljöttem volna, ha arra kér. Mert én egy ilyen címeres ökör vagyok.
- Pedig én tök erre számítottam, olyan izé tudsz lenni. Most vetem új seprűt, kényelmes is, gyors is... nem értem mi bajod van! Máskor írjál vagy bánom is én... szerezz mobilt, telefonálj - horkantam fel. Valahol volt egy ilyen mugli ketyerém, még az egyik edzőtábor alatt sózta rám a szobatársam, azóta is pudlikat küldözget nekem az arckönyvön. Normáltalan...
Ha fel is tűnt Szofinak, hogy mennyire közel állt hozzám, nem zavartatta magát, csak közölte, hogy rossz vagyok, mire csak ártatlan félmosolyt villantottam rá. Ugyan! Én egy angyal vagyok, azért is tiltottak el két hétre a kviddicstől a múlt hónapban. Szegény srácot hordágyon vitték le a pályáról. Mármint azt, ami megmaradt belőle... De már jobban van, köszöni!
- Igen, tudom, rémes vagyok és igen, képzeld egyetemre járok. Magyarországon. Most  hagyom, hogy feldolgozd és esetleg következtetéseket vonj le belőle... - grimaszoltam, hogy aztán végigfuttassam a kezem az oldalán finoman. Igaz, orosz, lehet nem kéne annyira féltenem a megfázástól.. de hé, én meg Lengyel vagyok, engem sem különösebben érdekel a hideg.
Magas labda volt. Túlságosan is ahhoz, hogy esetleg átgondoljam, majd azt mondjam, köszi ezt most nem csapom le. Szóval mire annyit mondhatott volna, hogy kviddics, az ajkaim az övéit súrolták finoman. Csak egy pár pillanatra.
- Na most mondhatod, hogy fűt a romantika - közöltem sötét pillantással, majd kibújtam a zakómból és a vállára terítettem - Kihozod belőlem a legrosszabbat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 00:27 | Link

Lewy

- Oké, Bojarski, fogtam! Legközelebb, ha bajba kerülök, te leszel az első, akit megkeresek. Jó lesz így? –érdeklődött a lány felvont szemöldökkel, de azért engedélyezett magának egy aprócska mosolyt.
Így jobban belegondolva, mindenképpen el kellett volna küldenie akkor azt a levelet. Milyen szépen is mutattak volna ők ketten, ahogy Lewy a lány fátylát fogva lökdösi ki maga előtt a teremből, miközben azt szajkózza, hogy hogyan lehet valaki ennyire ostoba, a szőke pedig nem győz bocsánatot kérni és Hunterbe kapaszkodva botladozik a fehér magas sarújában. Igen, ennek a sztorinak így kellett volna lejátszódnia.
Hajszálnyival összébb szűkült a lány tekintete, amikor az egyetemre terelődött a szót. Még, hogy lengyel srác egyetemen? Mi van, megölt valakit egy meccsen és élete végéig eltiltották? Mert nincsen az az isten, hogy ez a félisten itt magától jött el egészen Magyarországig.
- Kit löktél le a seprűjéről? –bukott ki belőle végül a kérdés nagy komolyan.
Szofi hazudott volna, ha azt mondja, hogy végigkövette Lewy pályafutását. Tett ugyan egy féléves kirándulást a sport világában, amikor ők ketten egy párt alkottak, de az már nagyon régen volt és a lány már csak elvből is kerülte a kviddicspályákat, mióta ők ketten könnyes búcsút vettek egymástól. Nem a férfi miatt, dehogy is! Hogyan is gondolhatja ezt bárki…
A lány még mondani készült valamit, de mindez benne akadt, amikor ugyan csak felszínesen, de Lewy ajkai érintették az övéit. Szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy felfogja, mit is mondott neki a férfi és megérezze a vállára terített zakót.
Aztán arra jutott, hogy ha harc, hát legyen harc.
- Igen, ehhez nagyon értek.
A beismerést tett követte és a lány a felsőjénél fogva húzta magához a hajtót. Az ő ajkai már nem csak súrolták Lewyét. Csókja követelőző volt, mintha be akarta volna pótolni a külön töltött időszak minden egyes pillanatát. Amennyiben a férfi nem húzódott el tőle a nyaka köré font karjaival húzta közelebb és simult hozzá, amennyire ez csak lehetséges volt.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 21. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 00:47 | Link

Dziewczynka

Határozottan elégedett voltam a végeredménnyel, hiszen elértem azt, amit akartam. Mondjuk mindig ez volt, de most azért mégiscsak egy makacs szőke volt az ellenfelem. És mégis csak kinyögte, hogy legközelebb ír... Bár őszintén, reméltem, hogy a közeljövőben nem fog megint házasodni. Bolond szőke.
- Nekem így tökkkkkéletesen megfelel, Dziękuję - még a köszönönek is az udvariasabb formáját választottam, oh wooow, nézzenek oda, micsoda gentlemanhez van szerencsénk. Nem sokkal később azonban az egyetemre terelődött a szó, az orosz hölgy egyből összeszűkült pillantással nézett rám, én meg elhúztam a szám kicsit grimaszolva, majd a tarkóm vakargattam egy párpillanatig. Hogy is kéne belefognom?
- Ö, hát izé, azzzz úgy volt, hogy volt ez a selejtező és hát... jött az a barom Smith az amcsi játékstílusával... maradjunk annyiban, hogy egy hétig nem engedtek pályára, anyám meg szokás szerint beverte a balhét - sóhajtottam fel végül, hogy lazán megvonogassam a vállamat ismét. Nem hazudtam azt, hogy szégyellem, sőt, ha visszamehetnék az időben, talán egy kicsit erősebben rúgtam volna oda a seprűjének, hogy ne csak egy kicsit pörögjön be, hanem centrizze ki a srácot a pályáról. Francokat nyúlkál a labdáért, mikor éppen rádobnám?
Aztán jött a kihagyhatatlan magas labda, ami miatt aztán pár pillanatig bámult rám, egészen pontosan addig, míg a vállára terítettem a zakót.
Mire kontrázhattam volna a megjegyzésére, már közelebb is húzott, folytatva, amit én olyan nagy bátran elkezdtem. A kezem a derekára vándorolt ismét, ezúttal szorosan magamhoz vonva, míg a másik a tarkójára csúsztattam finoman. Csak ugye vannak olyan rettenetes emberi igények, mint pl. oxigén.
- Azért lásd be, hogy hiányoztam - vigyorodtam el végül, majd lágyan az ajkába haraptam. - Egy egész kicsit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 01:03 | Link

Cicus

Lewyvel szemben nehezen került ki győztesen az ember és Szofinak most egyáltalán nem akaródzott hosszas vitákba bocsátkoznia a meg sem történt esküvőjével kapcsolatban. Tényleg, miért is beszélgettek erről ők ketten? Már régen ejteniük kellett volna a témát, elvégre éppen az egyikük majdnem esküvőjéről volt szó. Nem morbid kicsit a helyzet?
Aztán a lány természetesen azonnal ráhibázott a történtekre és vigyorogva figyelte, ahogyan a hajtó megpróbálta kimagyarázni magát. Egy másodpercig sem hitt benne, hogy Lewy megváltozott volna a legutóbbi találkozásuk óta, így aztán már szinte meg sem lepte, hogy valakit megint sikerült majdnem eltennie láb alól. A szokás hatalma… minek volt az a szerencsétlen útban?
- Megértelek, biztosan jogos volt. –bólogatott hevesen egy féloldalas mosollyal, mintha halvány ibolyája is lett volna arról, miről szól a kviddics pontosan.
Oké, talán volt valami fogalma a játékról, az alapszabályok kis hányadát –a fontosabb hányadát- tökéletesen értette és szívesen nézegette a lengyelt a levegőben, miközben embereket tesz mozgásképtelenné, de ez vélhetőleg édes kevés volt hozzá, hogy komolyabb következtetéseket vonjon le a játékkal kapcsolatban.
Aztán az események felgyorsultak és Szof arra eszmélt, hogy konkrétan az exével vív éppen csókcsatát és valahol a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy ennek illene nagyon gyorsan véget vetnie, de magasról tett a kis vészcsengőre. Akkor bezzeg nem csengetett, amikor kellett volna… a szemétláda! Pedig bőven lett volna alkalma ráébreszteni a szőkét, hogy hülyeséget csinál. Most éppen nem érezte úgy, hogy ilyen alkalom van.
Elhúzódott Lewytől, hogy levegőért kapjon, de homlokát az övének döntötte. Egyáltalán nem akaródzott neki megszakítani ezt a törékenynek tűnő valamit, ami hirtelen kettejük között szövődött.
- Talán csak egy cseppet. –nevetett fel halkan és egy sokkal lágyabb, rövid csókot adott a hajtónak. - Máskor ne várass ilyen sokáig! –javasolta távolabb húzódva.
A szíve hevesebben vert, mint az feltétlenül szükséges lett volna és a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy még a férfinek is hallania kell, hiába álltak ebben a pillanatban viszonylag távol egymástól –már az előzőekhez képest. Szof keze a férfi dereka köré fonódott és fejét a mellkasának támasztotta.
- Utálom, hogy így összezavarsz, Lewy! –bukott ki belőle a vallomás, de azért nem moccant.
Mert bármennyire is utálta ezt a helyzetet, imádta a kapcsolatuk minden egyes pillanatát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 01:17 | Link

Dziewczynka

Ismertem már annyira a leányzót, hogy tudjam: halvány sejtelme sem volt arról, minek is kéne történnie a pályán. Éppen ezért nagyon is tudtam értékelni, hogy mégis hajlandó volt figyelemmel kísérni a ténykedéseimet. Mármint azt illetően, hogyan próbáltam különböző módokon nem meghalni, másokat eltenni láb alól vagy pontot szerezni.
- Igazán drága vagy, hogy a pártomat fogod, a bíró valahogy annyira nem díjazta a kis malőrt. Szünet volt a meccsen. Emberhátrányban ugyan, de legalább nyertünk - bólogattam meggyőzően. Szerintem senki nem gondolta egy percig sem, hogy azt az új seprűt véletlenül vettem. Mert ugye én nem törtem szét az előzőt a bírón meccs után. Áááá... ugyan! Nem értem miről beszélünk.
Továbbra is tartom az állításomat, hogy rossz ötlet volt ma idejönnöm. Már ha az ő érdekeit nézzük. Ezzel csupán annyi a baj, hogy én túlságosan önző voltam ahhoz, hogy az előbb említett dolgokat figyelembe vegyem. Amúgy sincsen semmi értelmük.
Mikor a homlokát az enyémnek döntötte, finoman végigsimítottam az arcán, ami tőlem meglehetősen gyengéd gesztusnak számított. Komolyan. Nem sűrűn csináltam, ha fotózkodni is kellett esetleg rajongóval, legfeljebb a vállára dobtam a karomat, oszt jól van, lapozzunk.
- Oh ne aggódj, most nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen - a szokásosnál is egy kicsit mélyebb volt a hangom, talán kicsit rekedtesebb is, de a fene, most ez nem az én hibám volt. Halkan felnevettem inkább, majd a nyakába nyomtam egy apró csókot.
- Tudom. Ebben jó vagyok - mosolyodtam el végül fanyarul, miközben átkaroltam a hátát finoman és a fejem kissé az övének támasztottam. Szerettem a haja illatát. A jó életbe is, nem kéne ilyesmikre gondolnom. - Most akkor mi is van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 12:10 | Link

Cica

A szőkét már egyáltalán nem tudta meglepni mindaz, amit Lewy mondott. A férfi sohasem volt könnyű eset és nem arról volt híres, hogy meghúzza magát a háttérben, várja a csodát és közben imákat mormol, hátha akkor senki sem löki le a seprűjéről. Nem, ő a tettek embere volt és az üss, vagy téged ütnek elv alapján, inkább cselekedett, mint kivárt. Legyünk őszinték, ebben nagyon hasonlítottak egymásra.  Szofi sem éppen a visszafogottságáról volt híres.
Mivel a lány már azon túllépett, hogy a csenője totálkáros lett, úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne tudatában, mekkora hülyeséget is csinál éppen. Elvégre, hé! Az exével csókolózott a falu közepén, mikor még csak most pattant meg az esküvőjéről. Igen, valószínűleg ez volt a világ legtermészetesebb dolga… Minden exmenyasszony így csinálja, nem?
Tegyük azért hozzá, hogy a szőke menekülésében komoly szerepe volt Lewynek is, bár a tény, hogy az apja nem véletlenül küldött utána egy testőrt –akinek most biztosan megduplázza a bérét-, elég beszédes volt.
Elmosolyodott, ahogy a lengyel ujjai végigsiklottak az arcán és csak nagyon halkan szólalt meg. Vajon hányan figyelhették őket ebben a pillanatban és ebből hányan ismerték fel legalább az egyiküket?
- Tőled sohasem volt könnyű megszabadulni… nem mintha meg akartam volna. –a végét már szinte suttogva tette hozzá.
Mindaz, ami kettejük között történt a múltban és történik most, túl bonyolult volt ahhoz, hogy Szofia megpróbálja megérteni. Igaz, hogy az apja odáig meg vissza volt a boldogságtól, amiért egy kviddicssztárral találkozgat a lánya és talán ez volt az egyetlen olyan kapcsolata, amit még az édesanyja sem ellenzett, a szőke akkor sem értette igazán, mi is folyik közöttük.
Jóleső borzongás futott végig a gerincén, ahogy Lewy belepuszilt a nyakába. El kellett ismernie, ebben tényleg nagyon jó volt, még akkor is, ha ebben a pillanatban részben Szofi szövegét lopta. Mindenki ért valamihez…
A kérdésre csak felsóhajtott.
- Fogalmam sincsen. –elhúzódott picit, hogy a férfi szemeibe nézhessen. - Mondd meg te, te jöttél vissza!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 16:01 | Link

Dziewczynka

A mai események elég váratlan fordulatokat vettek, hiszen én mint a múltbéli dolgok képviselője érkeztem... Hát... annyira talán nem is lettek lezárva, mint amennyire azt az ember elsőre gondolta volna. Én azonban nem bántam, jól volt ez így, meglehetősen hiányzott már a szöszi. Amikor éppen eszembe jutott, mert ugye ez a jó abban, ha valamit profi szinten csinálsz: lefoglalja az agyad, nem pörögsz olyasmiken, amiken nem kellene.
- Nem akartál? Na, ez új! - kérdeztem sikertelenül leplezve az enyhe meghökkenést a hangomban. Oké, békésen megtárgyaltuk anno, hogy ő jobbra, én balra megyek. Úgy gondoltam, hogy ő is így gondolta. Ezek szerint illett volna jobban megtárgyalni a dolgokat. Nem mintha nem lenne már teljesen mindegy...
Közölte, hogy nem tudja, mondjam meg inkább én, hiszen én jöttem vissza. Egy pár pillanatra muszáj volt elgondolkoznom, az ajkamba haraptam, majd megvontam a vállamat. Nem tudtam volna kapásból olyan választ rávágni, ami helyes is és nem bánom meg. Azaz a kettő kéz a kézben járt, ha helyesen cselekszem, úgyis megbánom. A pokolba a lelkiismerettel, 20 évig nem volt sehol, akkor azt hiszem, tud még várni egy kicsit.
- Nem akarok ilyesmiről egyedül dönteni. Amondó vagyok, hogy beszéljük meg egy kávé vagy hasonló mellett. És Mój Boże, vedd már fel azt a zakót rendesen, hát mindened kilátszik, Dziewczynka... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, majd elengedtem, levettem a válláról az enyhén nagy ruhadarabot, hogy aztán tartsam neki makacsul, míg bele nem bújt.  Életképtelen nőszemély, hát egyszer fut velem össze, akkor is a falu közepén, egy szál melltartóban...
- Szóval? Mit szólsz, Chenkova? Iszunk valamit? - érdeklődtem kis mosollyal, majd begomboltam a zakót. Rajtam aztán nem fog ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21688
Írta: 2016. december 18. 17:22 | Link


Szőke tincseim arcomba hullanak, mikor a vásár forgatagából kilépve a boglyas tér egyik csendesebb helye felé lépdelek, ahol keresek magamnak egy padot. Ahogy lehuppanok rá, hajam a vállamra omlik, az ujjaimmal átfogott forró pohárból majdnem kilöttyen a forró ital. Aggódva pillantok a kesztyűmre, majd miután megbizonyosodom arról, hogy nem esett baja semminek, nekidőlök a hideg támlának. Zöld szemeimet le sem véve a tömegről veszek egy mély levegőt, majd belekortyolok a forrócsokiba, amely végigforrázza a torkom. Égeti a nyelőcsövem a forró ital, keserű utóízt hagy maga után. Megköszörülöm a torkom, pillantásom ekkor a kezemben tartott italra siklik. Némán nézem a pohárban kavargó feketés folyadékot, mutatóujjammal a pohár szélén körözök. Veszek egy mély levegőt, aztán iszom egy újabb kortyot és felpillantok. Végignézek a vásárból épp kijövő vagy oda tartó embereken. Elhúzom a szám, mikor meglátok egy túlzottan is egymásba gabalyodott párocskát. Keresztbe rakom lábaimat, majd elkapom a fejem és lesütöm a szenem, a tömegből éppen kilépő nő ugyanis kísértetiesen hasonlít az anyámra, akit nem mellékesen hónapok óta nem láttam.
- Francba - suttogom csak úgy magam elé, poharam a szám széléhez emelve. Nem nézek fel, egyáltalán nem akarok találkozni anyámmal. Valószínűleg ez lenne most a legrosszabb időzítés, nekem pedig se kedvem, se energiám sincs ahhoz, hogy egy esetleges vitát most folytassak le vele. Nagyon sok mindenről nem tud, ami kiderülne és csak még inkább kiborítaná, plusz neki is rengeteg mesélnivalója lenne, ami meg engem nem érdekel. Ráadásul tuti, hogy több mint a fele az én életemről szólna, ha nem vigyázok a nővéremhez hasonlóan még egy házasságot is a nyakamba varr. Valami nagyon az agyukra ment a szüleimnek, az egyszer biztos. Óvatosan felnézek, hogy megkeressem anyámat, aki épp ekkor fordul felém... Én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel, az alak ugyanis nem az anyám. Az ismeretlennel találkozik a tekintetünk, majd ő továbbhalad, én pedig hátradőlve lehunyom a szemem és magamban hálát adok mindenkinek, hogy ezúttal nem lett igazam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2016. december 18. 18:21 | Link

Iza
Pont olyan vagyok, mint egy elsős, tizennégy éves kislány, aki épp ma érkezik a varázsiskolába életében először. Végül is van benne hasonlóság, hiszen én is iskolába jövök tanulni, ráadásul életemben először kezdek egyetemet, szóval akár minden stimmelhetne is, leszámítva a kort. Hiába, valamikor húsz évesen is úgy tudok viselkedni, mint egy tizennégy éves, de ezt többnyire csak a lelkesedésemben mutatkozik meg. Visszajönni Magyarországra ismételten nagyszerű érzés, főleg mert tudom, hogy ezáltal egy új fordulatot vesz az életem. Bizony, nem egyedül érkezem és nagyon hálás vagyok a barátomnak, hogy velem tart és az új kalandokért, illetve értem képes volt hátrahagyni a családját. Én szeretek mindig csak a pozitív és a boldog valóságra gondolni, most is így teszek.
Írtam jó néhány ismerősömnek, hogy fontolgatom a visszatérést Magyarországra, bár egyiknek sem tudtam mondani pontos napot, így mondhatni meglepetésként fogok betoppanni. Egy személy mégis különleges alkalmat és bánásmódot érdemel, ő mindig is nagy szerepet töltött be a szívemben és rengetegszer mellettem állt anno, ahogy én is mellette. Ő pedig nem más, mint Iza. Bevallom, kissé izgulok, mert mi van, ha már most elrontottam az egészet és akkora meglepetést akarok neki okozni, hogy éppen ellenkezőleg fog elsülni? Mérges lehet rám, amiért nem szóltam neki és csak mert a semmiből feltűnök, de ez jó ötletnek tűnt, mikor kiterveltem. Én mindent meg fogok tenni, hogy ne legyen rám mérges, apropó, kéne valami ajándék is, ha már itt tartunk. Magyarországon az első dolgom beköltözni az új albérletünkbe, a második kipakolni és berendezkedni, a harmadik pedig már az lenne, hogy elszaladjak ajándékért, ha az én drága seggfej barátom nem toporzékolna, hogy éhes és adjak neki valamit. Szingliként mennyivel könnyebb dolgom volt, viszont sosem mondanék le JiByungról és mellette lehetek csak igazán nő. Gyorsan összedobok neki valami kaját, ami nyilván valami zacskós leves még Koreából, mely kibírta a hosszú utazást. Azzal egy ideig eltelíti a hasát, addig biztosan, amíg én elintézem csajos dolgaimat. Lopok a tányérjából néhány kanálnyi levest, mire szokásához híven morcosan tekint rám, én meg csak a fejéhez vágom, hogy mit izél, mikor én csináltam neki.
Bogolyfalván járkálom végig a karácsonyi vásár boltjait és csillogó szemekkel figyelem a változásokat, amik az elmúlt nagyjából három évben bekövetkeztek. Igazából nem sok minden változott, de már maguk az emlékek is mosolyt csalnak az arcomra. Gondolkozok, hogy mivel lephetném meg, látok sok csecsebecsés üzletet, de nem szeretnék Izának holmi kacatot venni, mert annak nem sok értelme és az olyan "kapsz valamit, mert így illik, de különösebben nem pazaroltam az ajándékodra sok időt" érzést kelt. Márpedig ez az, amit el akarok kerülni, hiszen fontos nekem. Bejárok néhány boltot és utcát, de nem találok semmi személyeset. Már kezdem azt hinni, hogy nem lesz ajándék, amikor meglátok egy lufis bódét. Először csak elmosolyodom a vicces figurák láttán, ám utána megpillantok a sok meseszereplő között egy kviddicsmezes fehér tigrist. Egyből Iza jut róla eszembe, hiszen ez a kedvenc állata, ha minden igaz és nem változott azóta, noha nem kérdeztem erről, mert miért is tettem volna, mindazonáltal a kviddicsmez mindent tarol. Nekem az kell! Odamegyek az árushoz és kérem a kiszemelt lufit. Aranyosnak tűnik, ezért megkérem, hogy nem tudná-e a piros mezt kékre változtatni, mert az mégis a hab a tortán lenne. Minden gond nélkül megcsinálja. Rengeteg áruja van és legszívesebben megvenném az összeset, mert rendkívül jópofák. A fizetés közben egy szellő hatására lágyan hullámozni kezdenek és az egyik lufi hátulról megpöccinti a tarkómat, mire megfordulok. Egy mosolygós csillag az, amire az van írva, hogy "A legjobb barátnőnek!". Ezek most csak szívatnak, igaz? Vagy csak szerencsém van? Naná, hogy kell, megveszem őket és boldogan megyek tovább az úton, hogy hazajussak.
Próbálok kikeveredni a tömegből, bár nem zavar annyira, ugyanis Seoulhoz vagyok hozzászokva, ott pedig amúgy is nagy az embersűrűség, főleg az utakon. Kiérek a térre, majd körülnézek. Nem a megfelelő utat keresem, azt már ismerem, hanem szimplán körülnézek a szép díszítéseken. Ekkor veszem észre az egyik padon üldögélő, jelenleg forrócsokit szürcsölő szőke hajú lányt. Kikerekedett szemekkel lépek gyorsan hátra kettőt, amíg a bódék el nem takarnak ismét. Remélhetőleg még nem vett észre, feltéve, ha tényleg Iza volt, de biztosan nem tévedek, hiszen annyira jól ismerem. Három év pedig nem az a táv, ami alatt az emberek sokat változnak külsőleg. Na szép, csak magamra kell nézni: se fekete haj, se sportcuccok, csakis félig nőies kabát, farmer és csizma. Igaz annyira nem hazudtolom meg önmagamat, mindenesetre ennyire szőke még sosem volt a hajam. A bódék között elsétálok addig a pontig, ami a legközelebb van a kiszemelt padhoz és kikukucskálok onnan. Valóban ő az és milyen szép! Nem úgy értem, ő eddig is az volt, de a jelenlegi korunkban még szebb! Nem tudom, hogy kész vagyok-e a találkozásra, nem hittem, hogy ma fogok vele beszélni, ám ez egy nagy alkalom. Nem úgy tűnik, mintha várna valakit, vagy ha igen, akkor nagyon közbeavatkozok, de meg akarom tenni, élni szeretnék az alkalom adta lehetőséggel. Nem arról vagyok híres, hogy félénk lennék, így kihasználva a magabiztosságom és a bátorságom, mosolyogva előlépek a bódék közül és mihamarább a lány előtt-mellett termek. Mit is mondhatnék egy ilyen találkozáskor? Sokáig csak nézem őt, szemeim őszinte lelkesedésről árulkodnak és boldog vagyok, hogy újra láthatom. Elmosolyodom, felettem a két lufi időnként egymásnak ütközik, majd újból eltávolodnak.
- Iza! - nyögöm ki, miközben a szellő belekap szőke tincseimbe és egy részüket belesodorja az arcomba. Szabad kezemmel elsöpröm a rakoncátlan szálakat és az arcát kezdem elemezni, hogy vajon mennyire mérges rám, vagy vajon egyszerűen csupán örül-e a felbukkanásomnak. Bár nem szóltam neki, a lufikból egyértelműen látszik, hogy gondoltam rá és bizony nem véletlenül alakult ki ez a meglepő pillanat, noha lehet még én sem voltam felkészülve rá. Megölelem és szorosan magamhoz ölelem a vállánál, ügyelve arra, hogy ne boruljon ki a kakaója.
- Tudod, nem felejtettem ám el szólni neked erről, direkt meg akartalak lepni. Amúgy is közel a karácsony - mondom közel a füléhez, hangomból árad a boldogság és a meghittség. Szeretem ezt a lányt!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21688
Írta: 2016. december 19. 17:59 | Link

Dasha

A pillanatnyi szívritmus zavaromat követően nyugodt szívvel dőlök neki ismét a padtámlájának, hiszen az az alak, akit az anyámnak hittem, nem is az anyám, így nem kell attól tartanom, hogy egy szép napon majd levadásznak és hazahurcolnak, csak azért, hogy valami olyasmit csináljak, amihez se kedvem, se erőm nincsen. És akkor most nem a házimunkára gondolok, amit amúgy sem szeretek csinálni, itt a suliban is csak azért van körülöttem rend, mert rá vagyok kényszerülve, hiszen tudom, hogy anyu varázslatos módon nem terem itt, hogy elpakoljon utánam. De mondjuk egy tündérkeresztanya jól jönne néhanapján.
A gondolataimból egy hang, majd a vállamra sikló kéz zökkent ki. Megrémülve kapom a fejem az ismeretlen felé, és megpróbálok elhúzódni tőle, eddig ugyanis az sem tűnt fel, hogy egyáltalán valaki itt áll mellettem. Kis híján múlik csak, hogy nem kezdek el kapálózni szabadulás gyanánt, de aztán meghallom a hangját, megérzem az illatát és hirtelen rájövök, hogy ki ölel most engem. Szemeim tágra nyílnak, az ujjaim között szorongatott forrócsokit teljesen elfeledve emelkedem fel a padról, hogy átöleljem a lányt.
- Dasha?! - meglepetten mondom ki a nevét, államat közben a vállára támasztom, ajkaim meglepettségem ellenére mosolyra húzódnak. - Mit keresel itt? - hangom kissé vádló, ugyanis egy szóval sem említette, hogy ismét Magyarországra jön, vagy csak elkallódott útközben a baglya, amelyik azt a levelet szállította, amiben leírta. Én nem tudom, csak annyi biztos most, hogy úgy ölelem, mintha nem akarnám elhinni, hogy ez tényleg ő. Pedig igen, a külseje megváltozhatott, de a hangját még ennyi év után is felismerem. Könnyes szemekkel tolom el magamtól a lányt, hogy lássam az arcát, belenézhessek a szemébe és megnézzem, mennyit változott ennyi idő alatt. Aztán, amint megvolt a kötelező vizit, összeráncolom homlokom és megpróbálok nagyon csúnya arcot vágni - megjegyzem, a sírás határán ez nem is olyan könnyű ám.
- Miért nem mondtad, hogy jössz? Igazán szólhattál volna, akkor megbeszélhettünk volna egy találkozót, vagy meglephettelek volna én is a vasútállomáson vagy mi tudom én! - Dasha magyarázata, hogy miért nem szólt a látogatásáról olyan egyszerűen siklik tova, mintha nem is mondott volna semmit. Nyilván nem tudok most egyszerre olyan sok dologra figyelni, mint általában: rámosolyogni, visszanyelni az örömkönnyeket, feddő pillantásokat lövellni felé és még fel is fogni, hogy mit mond. Ez túl sok így egyszerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2016. december 21. 18:51 | Link

Iza
Szeretném, ha mihamarább tudnék ajándékot venni Izának és a legfontosabb teendőim között van ennek a beteljesítése. Rengeteget gondoltam rá mialatt Seoul utcáin járkáltam és most is neki szeretnék boldogságot okozni azon túl, hogy meglepetést is, melyet már egy ideje tervezgetek. Egészen jópofás ajándékot sikerül találnom és ez valamilyen formában személyes is, szóval nyugodtan ballagok visszafelé, ám a sors megtréfál engem, vagy éppen ellenkezőleg. Pontosan nem terveztem el a nagy találkozást és semmi értelme nem lenne elszalasztanom ezt a pillanatot, így némi meghökkentség és hezitálás után úgy döntök, Iza elé állok. A mozdulatsort egészen határozottan sikerül is végigvinnem, viszont mikor a lányhoz lépek, teljesen lefagyok. Nem az időjárás és az évszak miatt, belül melegség tölt el és örülök, hogy újra láthatom őt, még ha nem is tudok egyből megszólalni. Sokáig csupán nézem arcát, mosolygok rá, de a nevén kívül nem tudok többet kinyögni. Megváltozott és mégis mintha mi sem változott volna, legalábbis szeretném ezt hinni és bízok abban, hogy a barátságunk sem múlt el az évekkel együtt. Az arca nőiesedett, ám szemei ugyanolyan gyémántok, mint voltak. Megölelem, magamhoz szorítom a lányt finoman, de egyben erőteljesen. Arcomat szőke tincseibe temetem, mialatt ő is hasonlóképpen cselekszik. Látom rajta a meglepettséget, amit teljes mértékben megértek, én jól tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, mégis meghatódott vagyok. Nem kapkodok el semmit, régen tán szokásom volt, de ezt remélem, hogy sikerült kinőnöm, persze nem biztos. Lehet időnként még meggondolatlanul gyorsan cselekszem, de ezt a percet nem rontom el. Hallom a nevemet és aztán a vádló kérdését is, ami teljesen jogos, igaz előtte már megsúgtam neki, hogy szándékosan nem szóltam az érkezésemről. Kissé megijedek, talán rossz döntést hoztam anno, ez majd kiderül hamarosan. Mindenesetre én bízok abban, hogy minden rendben lesz és nem fog haragudni rám sokáig. Hozzá hasonlóan könnyektől nedves csillogó szemekkel tekintek vissza rá, amikor engedünk az ölelésből. Elmosolyodok, ő pedig csúnyán néz rám.
- Csak az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy mikor jövök vissza és nem rajtam múlt elsősorban. Gondoltam, ha már ennyire képlékeny a helyzet, akkor előnyömre fordítom és meglepetést szerzek neked. Ne haragudj, én csak jót akartam - vallom be őszintén és ennél jobb és megbízhatóbb magyarázatot nem tudok neki szolgáltatni. Ha nem tetszik Izának az ok, akkor valóban mérges lehet rám. Hiába, magamra nem is gondoltam, végig azon járt csupán az eszem, hogy mi lenne jó a barátnőmnek és szegénynek esélyt sem hagytam, hogy hasonlókan cselekedjen. Lesütöm szemeimet megbánóan, majd visszaemelem rá. Leülök mellé a padra és továbbra sem sietek semmivel. Elbambulok kissé a tájon, avagy éppen a barátnőmön mialatt hallgatom őt, bízva abban, hogy megérti. Aztán lassan ideje átadni a meglepetést.
- Öhm, hoztam engesztelésképpen neked valami. Vagyis inkább valamiket - mondom és egyből javítom is ki a nyelvbotlást egy hatalmas mosollyal az arcomon és közben átnyújtom a két nagy lufit. Bár már sejthette, hiszen eddig sem tudtam rejtegetni őket, végig ott lebegtek a fejem fölött és a kék kviddicses fehér tigrisből is virított a szándékom. De sebaj, attól még meglepi tőlem neki, ennyi. Természetesen a másik lufiról, a feliratos csillagról sem lehet megfeledkezni, mégis csak ő a legjobb barátom, nélküle lehet elveszett lennék itt Magyarországon. Figyelem a reakcióját szüntelen mosollyal, azonban arcomon már inkább a meghittség bontakozik ki. Sok szép emlék fűz hozzá és annyira vártam már ezt a találkozást, végre újra láthatom őt!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. december 27. 19:51 | Link


x a bácsi háza előtt x

Felküzdöm magamra a kabátom, ahogy a bakancsomba beleugrálva magam kifordulok az ajtón, és imádkozva, hogy ne essek orra a fűzőjében követem a méretes macskám hátsóját. Eltűnik egy árnyékban, aztán felbukkan az egyik utcai lámpa fényénél, aztán megint eltűnik, és mikor épp utolérném gyorsít. Hogy pár méterrel arrébb megint lelassítson, és nem, az sem segít a dolgon, hogy ha szaladok utána. Mert ez egy macska. Egy borzalmas macska.
- Naaaaa, gyere már vissza - leguggolva suttogok neki, mire megáll, és még hátra is néz. Épp megcsillan a remény szikrája bennem, fényszóróként teríti be a szívemet... Hogy a cica nyávogjon egyet, felugorjon egy kerítésre, és végleg eltűnjön. Na most. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemeim és megcsóválom a fejem, majd felemelkedek, és idegesen rágcsálva a szám szélét közelítem meg az áldozat házát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találom egyszerűbbnek a "másszunk utána" megoldást, de egy, még nem tanultam meg kerítést ugrani, kettő, még csak az kéne, hogy rám hívják a mélyen tisztelt aurorságot. Vagy rám vesse magát egy házőrző átok. Nem élvezném. Fellépkedek a pár foknyi lépcsőn, majd álldogálok ott pár másodpercig, amíg meggyőzöm magam, hogy nem, nem fogok hazaszaladni. Senki nem fog megenni, amiért haza szeretném vinni a tolvaj kóborló macskám.
Vagyis remélem.
Nyelek egy nagyot, mondjuk sokat nem érek el vele, a szívem tovább dobog a szívemben, majd felnyúlok a kopogtatóért, és párszor hozzá is ütögetem azt az ajtóhoz. És remélem, hogy meghallják. És nem taposnak el. És nem tálalnak fel a karácsonyi pulyka helyett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. december 30. 04:20 | Link


Nálam, kinézet

Ezektől az ünnepek közt zajló előadásoktól az ember rendesen ki tud készülni. Este tizenegy után végeztünk csak az előadással és őszintén, egy élőhalottra emlékeztető képem volt a tükörben. Talán azért, mert szellemet játszok a darabban, ez egészen kétséges dolog.
Míg a moszkvaiak furcsálltál, hogy jelmezben szeretek hazamenni, a pestiek már feldolgozták azt az elvemet, hogy ha azelőtt veszem le a jelmezt, hogy kiesnék - khm, kúsznék, a körmömmel kaparva a földet minden egyes centinél -  a szerepből, az olyan lenne, mintha megnyúznám magam és rossz hatással van a lelkivilágomra. Szóval nagy nehezen sikerült éppen hazakeverednem és terpeszkedtem a díványomon, mint aki jól végezte dolgát, mikor Buborék, a törpeagár veszett ugatásba kezdett.
Azonnal felpattant a szemem, majdnem leforráztam magam a forró frissítővel, és már talpon is voltam a konyha felé, ahonnét a zaj érkezett.
Mert hogy bizony, már én is hallottam, miután a karamell bundájú négylábú volt kedves elhallgatni. Persze, úgy érezte, szükséges, hogy más módon tegye hasznossá magát, ami azzal járt, hogy kis híján hasra estem benne. Veszett csörömpöléssel vágtam le a csészealjat a pultra, hogy aztán körbepillantsak.
Mielőtt kiszúrhattam volna a veszély forrását, a házőrzőm már azonosította és veszélyesnek minősítette a szőrcsomót, aki éppen egy narancsos teasüteménynek esett neki. Bizton állíthatom, hogy nehezményeztem ezt a megmozdulást a részéről.  
Mikor felé nyúltam, veszett fújásba kezdett, a gerince mentén felborzolva a szőrt és felém karmolt a levegőben. A válaszom erre a pálcarántás volt, ám ekkor három koppanás hallatszott az ajtó felől. Heves szitkozódásba kezdtem, majd felszabtam az ajtót, hogy lepillantsak a lányra.
- Gyorsan mondd! - A hangom meglepően magas és sürgető volt a várthoz képest, miközben a jobb kezemmel hevesen inzisztáltam, hogy bökje már ki végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 1. 19:50 | Link



A "feszültség" és a "félelem" szavak nem voltak alkalmasak arra, hogy kifejezzék azt, amit érzett. Már legalább háromszor futott neki annak, hogy felhúzza Hanna kabátján a cipzárt, de minden kísérlete kurdarcba fulladt. Hanna türelmetlen volt, rámelegedett a sapka, toporgott, ami még nehezebbé tette a műveletet. Rora igyekezett türelmes lenni, de a mai napon ez nagyon nehezére esett. Kérlelte a csöppséget, hogy legalább egy picit nyugodjon, hogy sikerüljön felvenni a kabátot, aztán mehetnek is.
Így indultak el háromnegyed tízkor a térre, a keze remegett, hogy a kislányét szorongatta, folyton oldalra pislogott, úgy érezte ez a nap csúfos kudarc lesz a tegnapiak tükrében. Hannának nem mondott semmit, az egészről semmit nem tudott, természetesen. Kár lenne belelovalnia magát egy olyan dologba, ami lehet, hogy meg sem fog történni. A legvalószínűbb, hogy Kirill el sem jön.
Mikor kiértek a térre, leült az egyik közeli padra, a pálcáját elővéve apró pillangólat bűvölt a kislánynak, hogy legyen mivel eljátszania, amíg várakoznak egy kicsit. Hamarosan tíz óra, hamarosan minden megváltozik, vagy semmi sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 1. 20:16 | Link



A bál után nem sokat aludt. Auróra megjelenése befészkelte magát gondolataiba és máson se járt az agya, csak azon, hogy legyen már reggel és találkozzanak a téren, ahol is megtudhatja az igazat.
Szokásos kávéját Severin mellett, a kanapén ülve iszogatja, ölében a napi újság. Csendben, kettecskén vannak, csak a papír zörgése töri meg ezt az idillt, később pedig Kirill sóhaja, ahogy feláll és a fürdőszobába megy, ahol összeszedi magát a találkára készülve.
Kutyájára indulás előtt pórázt rak, és ketten indulnak el a térre tíz előtt pár perccel. Tökéletesen időben érkeznek, egy kis nézelődés után pedig meg is látja a nőt az estinél kevesebb csicsával, egy kislánnyal.
Nincs semmi különös érzése ezzel kapcsolatban, lehet a húga, vagy az is előfordulhat, hogy már anyukává lett egykori egyestés párja.
- Szép reggelt a hölgyeknek - köszön már távolról, mosolyogva. Severin okosan megáll előttük és a férfi intésére leül, majd mancsát Auróra felé nyújtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 1. 20:42 | Link



Elnézi a kislányát, ahogy kergeti a pillangót. Mindif szerette ezt a varázslatot, egészen pici korától. Imádta pillangókat, főleg a nagy színes szárnyúak. Kisvártatva azonban meghallja Kirill köszönését, de nem tudja rögtön viszonozni, mert tele van a szája az ujjaival, mert tehetetlenségében a körmét rágta. Inkább csak ingeteg, nem köszön, egyelőre még nem szeretné Kirillre felhívni Hanna figyelmét. Mikor közelebb érnek, felpillant a férfira, majd le a kutyára és vissza Kirillre.
-Ohh hello. Örülök, hogy megismerhetlek.
Megrázza a négylábú mancsát egy pillanatra elillan minden félelme, de ahogy Hannára pillant, megint csak elfogja a szorongás. Köhint egyet, és odébb csúszik a padon.
-Van kedved egy kicsit leülni? Ígérem nem rabolom sokáig az idődet és ha akarsz, nyugodtan elmehetsz, nem foglak hibáztatni és ahogy ígértem nem fogsz többet látni.
Mély levegőt vesz, nem akar hisztizni, nem is fog, drámázni sincs kedve.
-Amikor legutoljára együtt voltunk, nem voltunk éppen józanok, de tényleg nagyon jól éreztem magamat veled, és szerintem te is velem, sőt, ez egészen biztos.
Hannára pillant, majd vissza Kirillre. Még mindig nem biztos a dolgában, de most már késő meghátrálni.
-Nem akartalak csak úgy ott hagyni, ráadásul szó nélkül, de nagyon megijedtem. Így utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt. Hibát követtem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. január 2. 14:03 | Link


x a bácsi háza előtt x

A zsebembe mélyesztem kezeim, ahogy várok, és tádámm, nem is kell sokat ácsorognom. Felnézek a ház gazdájára, aztán majd kikerekedett szemekkel lépek hátra is egyet. Nem erre számítottam. Kissé félve kezdem kapargatni körmeimmel a bőröm, és bármennyire is szeretném én gyorsan mondani, első nekifutásra egy hang sem jön ki a számon, csak tátogok, mint hal a vízben.
- Csókolom - még a köszönés is elég gyatrára sikerül, pedig én igyekszem, tényleg! - Jól tetszik érezni magát? - a legtöbb jóakarattal kérdezem ezt, mert most leginkább úgy néz ki, mint egy eszelős halálfaló sorozatgyilkos, aki megette a macskámat vacsorára. Azért remélem nem fogyasztotta el, mert bár van rajta mit sütni rendesen, én szeretem a cicám, és kár lenne érte, ha egy idegen gyomrában végezné.. Tényleg.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy.. Izé, szóval be tetszik-e engedni, mert úgy láttam, hogy a cicám ide jött be, és haza szeretném vinni, mielőtt túl sok kárt okozna, és boldog karácsonyt, meg boldog új évet - ezt viszont már nagyon hamar elhadarom, főleg, mert hallom a nyávogást, meg, hogy valami leesik - az ilyeneknek nagy hangjuk van, tényleg -, és még csak az kéne, hogy engem is besüssenek az állatom után.
- Esküszöm, nem akarok ellopni semmit, meg megtéríteni sem szeretném a bácsit - úgy érzem jó, ha már így az elején leszögezem, hogy nem ártó szándékkal vagyok, és ez nem egy megrendezett rablótámadás. Csak vissza szeretném kapni a szőrcsomóm. Tényleg.
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2017. január 2. 14:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 2. 22:35 | Link



Mondhatni, Severin nagyobb csajozógép a gazdájánál. Sármos mosolya van, okos és tiszta, nem utolsó sorban pedig udvarias, hisz nem ugrál fel, csak a mancsát nyújtja.
- Severin - informálja Aurórát a kutya nevéről, mert ugye beszélni, na azt nem tud.
Mielőtt a férfi kérdezhetne bármit is, a hölgyemény megkéri, hogy üljön le. Bólint, és helyet foglal mellette a padon, tisztes távot tartva. Felső testével kicsit felé fordul.
- Hallgatom amit tegnap nem tudtál elmondani - bólint, mielőtt hallaná a magyarázatot. Érdeklődve hallgatja azt, amire őszintén nem kíváncsi. Hülyeséget csinált és társai, pont olyan kitöltő szöveg, amit ha elkapott volna egy ismeretlent, attól is hallhatott volna.
- Legalább egy sziát írhattál volna - bólint egy mély sóhaj után. - Kinyögöd végre? Ha most azt mondod, ok nélkül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 2. 22:55 | Link



Próbál nem foglalkozni a felé irányuló ellenszenvvel. Pedig az befészkel a bőre alá, égeti és bántja. Más esetben a büszkesége nem engedné ezt a fokú türelmet, de most nem magáért cselekszik, hanem egy sokkal fontosabb dolog érdekében. A legjobbat akarja Hannának, és a legjobb jelen esetben az, ha lehetőséget ad megismerni az apját. Ez persze nem csak rajta múlik, valahol pedig érzi, hogy nagyon rossz vége lesz, de ezen a ponton már mindegyaző megtesz mindent. Például most azt, hogy vesz egy mély levegőt és figyelmen kívül hagyja a csípős megjegyzést.
- Nem ok nélkül. Az utolsó találkozásunk után, olyan szépen alakultak a számításaid, nem akartam keresztül húzni őket és...
Nem, ez így nem lesz megfelelő, sőt, a sok magyarázat között elveszik a lényeg. Ígyis felesleges is folytatni, senki nem kíváncsi rá.
-Az a kislány ott, Hanna, három éves lesz nem is olyan sokára. Kilenc hónappal az utolsó találkozásunk után született.
Reméli nem kell folytatnia. Így is sokkal megalázóbb az egész helyzet, mint képzelte volna. Soha nem hitte azt, hogy könnyű lesz, de azt sem, hogy ennyire nehéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 3. 18:10 | Link



Túlzott önbecsülésének köszönhető, hogy nehezen viseli, ha dobják. Igaz, ez nem is fordult elő még vele Aurórán kívül. Nem hitte, hogy a kapcsolatuk egy éjszakánál tovább tarthat, de azért arra nem számított, hogy minden magyarázat nélkül lép le a nő.
Mikor végre érkezik a magyarázat kezdete, már kíváncsibb. Érdeklődve néz rá, fürkészi tekintetét és mozdulatait. Aztán fejében a szavak, a sokat mondó magyarázat csak nem áll össze. Homlokát ráncolja, tekintete a kislány szőke fürtjeire vándorol, melyekben sokkal inkább saját kócát látja.
Akkor leesik neki, mit mond Auróra. Ajaki elnyílnak, szemében a döbbenet rémülettel keveredik. A szíve is kihagy egy ütemnyit.
- Hogy... Hogy ő...? - ujjával Hannára mutat, majd magára, és ezt még párszor eljátssza. Vicces értetlenség ül az arcán, melyet aztán tenyerébe temet. Térdére könyököl, morog valamit.
- Ő az én lányom? És ezt így kell megtudnom? - egyelőre nem képes feldolgozni, hogy ez tényleg a valóság és nem csak álmodik. - Biztos, hogy tőlem van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 3. 19:12 | Link



Úgy érezi, jelenleg ennél több magyarázatra nincs szükség. Látszólag türelmesen vár, belül persze szétfeszíti a félelem, tart tőle, hogy nem fog hinni neki, vagy ennél is jobban kihozza a sodrából.
Amint tudatosulni látszik a tény, ő is Hanna felé pillant,  kislány pedig megérezvén magán a tekintetüket felpillant és mosolyogva feléjük integet. Rora próbál mosollyal az arcán visszainteni, nem akarja feleslegesen ijesztgetni a kislányt, aztán ahogy visszafordul a férfi felé, a mosoly az arcárs fagy. A keze lassan elindul felé, de félúton megtorpan.
-Igen.
Leereszti a kezeit, köhint egyet, igyekszik a legjobb magyarázattal szolgálni, de hirtelen semmi épszerű nem jut az eszébe.
-Halál biztos. Habár bizonyítékom nincs azon kívül, hogy nagyon hasonlít rád. Tudom, hogy nincs mentség arra, hogy elvettem őt tőled és megértem ha ezek után egyáltalán nem akarsz látni.
Bár iszonyatosan fájna, de ezt nem teszi hozzá. Nem önös érdekek miatt fogalmazódik meg benne, amit inkább nem mond ki. Kizárólag Hanna miatt. Mintegy végszóra Hanna megunja a pillangók kergetését és visszaszalad a hozzájuk, vagyis szaladna, de tudatosul benne, hogy  az anyja nincs egyedül. Megtorpan, a tekintete kettőjük között cikázik, majd mint egy próbaképp rámosolyog Kirillre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 5. 01:33 | Link


Nálam, kinézet


Biztos vagyok benne, hogy a legjobb szomszéd-díja szavazáson csak azért lenne esélyem, mert az esetek nagy többségében nem létezem, mint olyan. Na, de mikor igen, akkor hangos vagyok és borzalmas látvány, szóval erről ennyit, nem lesz trófeám. A lányka is tanúsíthatja, hogy nem öltöttem kellően kellemes ábrázatot, mielőtt felszabtam volna az ajtót. Miután nem jutott szóhoz, a fejem kissé előre biccentve, pislogás nélkül meredtem rá, ismét téve egy körző mozdulatot a kézfejemmel, jelezvén igényemet a gördülékenyebb társalgásra.
- Tökéletesen! - ismételten sivítás szerű válasz, lassan tényleg nem ártana már kikúsznom a szellemeskedésből, mert így sok mindenre viszem, de semminek nem lesz majd pozitív végkifejlete. - Őszintén remélem, nem azért kopogtattál az éééééjszaka közepén, hogy a fizikai és mentális állapotomról érdeklődj!
Nekem nem volt gondom a látogatókkal - mily kegyes hazugság, Valentin -, de mindennek megvan a maga ideje, a bájcsevegésé fölött pedig már eljárt az óra mutatója. A kérése hallatán oldalra biccentettem a fejemet, ismét semmi pislogás, sőt, talán még levegőt sem vettem. Most viszont teleszívtam a tüdőmet, szinte már túlcsordulásig, hogy aztán egy íves karmozdulattal invitáljam beljebb.
- Na jó, nem bánom, gyere be, mielőtt a karmos jószágod az összes süteményt felemészti! - fújtam ki az összes levegőt egy másodperc alatt, sarkon fordulva, s utamat ismét befelé irányítottam. - Kellemes új évet neked is.
Mondandómat apró bólogatásokkal toldottam meg, mintegy nyomatékosítva az imént elhangzottakat. A lányka szabadkozni kezdett, mire csak legyintettem neki, hogy hagyja el, nincs értelme olyasmi miatt esküdözni, ami biztosan ne történik meg. Ha tolvaj lenne, nem kopogott volna és a macskáját sem kéri, csupán bejelentette volna igényét a jószágra, majd berobban a nappalimba, mint egy üstökös.
- Igen, ezt már jó előre sejtettem. Ott a szőrcsomó! - mutattam a konyha felé, miközben felkaptam a látogatótól teljes extázisba eső, hiperaktív Buborékot. - Hitvány eb, szállj magadba! Nincs puszi!
Ezekkel a szavakkal igyekeztem rendre nevelni az olasz négylábúmat, aki pár pillanatig szinte grimaszolva tekintett rám, megint pár pillanatig reszketett, majd ismételten az arcom nyalogatására tett kísérletet. Beszélhetek én neki!
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 5. 01:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér