36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Dasha Fresmoon hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2016. december 18. 18:21 | Link

Iza
Pont olyan vagyok, mint egy elsős, tizennégy éves kislány, aki épp ma érkezik a varázsiskolába életében először. Végül is van benne hasonlóság, hiszen én is iskolába jövök tanulni, ráadásul életemben először kezdek egyetemet, szóval akár minden stimmelhetne is, leszámítva a kort. Hiába, valamikor húsz évesen is úgy tudok viselkedni, mint egy tizennégy éves, de ezt többnyire csak a lelkesedésemben mutatkozik meg. Visszajönni Magyarországra ismételten nagyszerű érzés, főleg mert tudom, hogy ezáltal egy új fordulatot vesz az életem. Bizony, nem egyedül érkezem és nagyon hálás vagyok a barátomnak, hogy velem tart és az új kalandokért, illetve értem képes volt hátrahagyni a családját. Én szeretek mindig csak a pozitív és a boldog valóságra gondolni, most is így teszek.
Írtam jó néhány ismerősömnek, hogy fontolgatom a visszatérést Magyarországra, bár egyiknek sem tudtam mondani pontos napot, így mondhatni meglepetésként fogok betoppanni. Egy személy mégis különleges alkalmat és bánásmódot érdemel, ő mindig is nagy szerepet töltött be a szívemben és rengetegszer mellettem állt anno, ahogy én is mellette. Ő pedig nem más, mint Iza. Bevallom, kissé izgulok, mert mi van, ha már most elrontottam az egészet és akkora meglepetést akarok neki okozni, hogy éppen ellenkezőleg fog elsülni? Mérges lehet rám, amiért nem szóltam neki és csak mert a semmiből feltűnök, de ez jó ötletnek tűnt, mikor kiterveltem. Én mindent meg fogok tenni, hogy ne legyen rám mérges, apropó, kéne valami ajándék is, ha már itt tartunk. Magyarországon az első dolgom beköltözni az új albérletünkbe, a második kipakolni és berendezkedni, a harmadik pedig már az lenne, hogy elszaladjak ajándékért, ha az én drága seggfej barátom nem toporzékolna, hogy éhes és adjak neki valamit. Szingliként mennyivel könnyebb dolgom volt, viszont sosem mondanék le JiByungról és mellette lehetek csak igazán nő. Gyorsan összedobok neki valami kaját, ami nyilván valami zacskós leves még Koreából, mely kibírta a hosszú utazást. Azzal egy ideig eltelíti a hasát, addig biztosan, amíg én elintézem csajos dolgaimat. Lopok a tányérjából néhány kanálnyi levest, mire szokásához híven morcosan tekint rám, én meg csak a fejéhez vágom, hogy mit izél, mikor én csináltam neki.
Bogolyfalván járkálom végig a karácsonyi vásár boltjait és csillogó szemekkel figyelem a változásokat, amik az elmúlt nagyjából három évben bekövetkeztek. Igazából nem sok minden változott, de már maguk az emlékek is mosolyt csalnak az arcomra. Gondolkozok, hogy mivel lephetném meg, látok sok csecsebecsés üzletet, de nem szeretnék Izának holmi kacatot venni, mert annak nem sok értelme és az olyan "kapsz valamit, mert így illik, de különösebben nem pazaroltam az ajándékodra sok időt" érzést kelt. Márpedig ez az, amit el akarok kerülni, hiszen fontos nekem. Bejárok néhány boltot és utcát, de nem találok semmi személyeset. Már kezdem azt hinni, hogy nem lesz ajándék, amikor meglátok egy lufis bódét. Először csak elmosolyodom a vicces figurák láttán, ám utána megpillantok a sok meseszereplő között egy kviddicsmezes fehér tigrist. Egyből Iza jut róla eszembe, hiszen ez a kedvenc állata, ha minden igaz és nem változott azóta, noha nem kérdeztem erről, mert miért is tettem volna, mindazonáltal a kviddicsmez mindent tarol. Nekem az kell! Odamegyek az árushoz és kérem a kiszemelt lufit. Aranyosnak tűnik, ezért megkérem, hogy nem tudná-e a piros mezt kékre változtatni, mert az mégis a hab a tortán lenne. Minden gond nélkül megcsinálja. Rengeteg áruja van és legszívesebben megvenném az összeset, mert rendkívül jópofák. A fizetés közben egy szellő hatására lágyan hullámozni kezdenek és az egyik lufi hátulról megpöccinti a tarkómat, mire megfordulok. Egy mosolygós csillag az, amire az van írva, hogy "A legjobb barátnőnek!". Ezek most csak szívatnak, igaz? Vagy csak szerencsém van? Naná, hogy kell, megveszem őket és boldogan megyek tovább az úton, hogy hazajussak.
Próbálok kikeveredni a tömegből, bár nem zavar annyira, ugyanis Seoulhoz vagyok hozzászokva, ott pedig amúgy is nagy az embersűrűség, főleg az utakon. Kiérek a térre, majd körülnézek. Nem a megfelelő utat keresem, azt már ismerem, hanem szimplán körülnézek a szép díszítéseken. Ekkor veszem észre az egyik padon üldögélő, jelenleg forrócsokit szürcsölő szőke hajú lányt. Kikerekedett szemekkel lépek gyorsan hátra kettőt, amíg a bódék el nem takarnak ismét. Remélhetőleg még nem vett észre, feltéve, ha tényleg Iza volt, de biztosan nem tévedek, hiszen annyira jól ismerem. Három év pedig nem az a táv, ami alatt az emberek sokat változnak külsőleg. Na szép, csak magamra kell nézni: se fekete haj, se sportcuccok, csakis félig nőies kabát, farmer és csizma. Igaz annyira nem hazudtolom meg önmagamat, mindenesetre ennyire szőke még sosem volt a hajam. A bódék között elsétálok addig a pontig, ami a legközelebb van a kiszemelt padhoz és kikukucskálok onnan. Valóban ő az és milyen szép! Nem úgy értem, ő eddig is az volt, de a jelenlegi korunkban még szebb! Nem tudom, hogy kész vagyok-e a találkozásra, nem hittem, hogy ma fogok vele beszélni, ám ez egy nagy alkalom. Nem úgy tűnik, mintha várna valakit, vagy ha igen, akkor nagyon közbeavatkozok, de meg akarom tenni, élni szeretnék az alkalom adta lehetőséggel. Nem arról vagyok híres, hogy félénk lennék, így kihasználva a magabiztosságom és a bátorságom, mosolyogva előlépek a bódék közül és mihamarább a lány előtt-mellett termek. Mit is mondhatnék egy ilyen találkozáskor? Sokáig csak nézem őt, szemeim őszinte lelkesedésről árulkodnak és boldog vagyok, hogy újra láthatom. Elmosolyodom, felettem a két lufi időnként egymásnak ütközik, majd újból eltávolodnak.
- Iza! - nyögöm ki, miközben a szellő belekap szőke tincseimbe és egy részüket belesodorja az arcomba. Szabad kezemmel elsöpröm a rakoncátlan szálakat és az arcát kezdem elemezni, hogy vajon mennyire mérges rám, vagy vajon egyszerűen csupán örül-e a felbukkanásomnak. Bár nem szóltam neki, a lufikból egyértelműen látszik, hogy gondoltam rá és bizony nem véletlenül alakult ki ez a meglepő pillanat, noha lehet még én sem voltam felkészülve rá. Megölelem és szorosan magamhoz ölelem a vállánál, ügyelve arra, hogy ne boruljon ki a kakaója.
- Tudod, nem felejtettem ám el szólni neked erről, direkt meg akartalak lepni. Amúgy is közel a karácsony - mondom közel a füléhez, hangomból árad a boldogság és a meghittség. Szeretem ezt a lányt!  
Szál megtekintése
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2016. december 21. 18:51 | Link

Iza
Szeretném, ha mihamarább tudnék ajándékot venni Izának és a legfontosabb teendőim között van ennek a beteljesítése. Rengeteget gondoltam rá mialatt Seoul utcáin járkáltam és most is neki szeretnék boldogságot okozni azon túl, hogy meglepetést is, melyet már egy ideje tervezgetek. Egészen jópofás ajándékot sikerül találnom és ez valamilyen formában személyes is, szóval nyugodtan ballagok visszafelé, ám a sors megtréfál engem, vagy éppen ellenkezőleg. Pontosan nem terveztem el a nagy találkozást és semmi értelme nem lenne elszalasztanom ezt a pillanatot, így némi meghökkentség és hezitálás után úgy döntök, Iza elé állok. A mozdulatsort egészen határozottan sikerül is végigvinnem, viszont mikor a lányhoz lépek, teljesen lefagyok. Nem az időjárás és az évszak miatt, belül melegség tölt el és örülök, hogy újra láthatom őt, még ha nem is tudok egyből megszólalni. Sokáig csupán nézem arcát, mosolygok rá, de a nevén kívül nem tudok többet kinyögni. Megváltozott és mégis mintha mi sem változott volna, legalábbis szeretném ezt hinni és bízok abban, hogy a barátságunk sem múlt el az évekkel együtt. Az arca nőiesedett, ám szemei ugyanolyan gyémántok, mint voltak. Megölelem, magamhoz szorítom a lányt finoman, de egyben erőteljesen. Arcomat szőke tincseibe temetem, mialatt ő is hasonlóképpen cselekszik. Látom rajta a meglepettséget, amit teljes mértékben megértek, én jól tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, mégis meghatódott vagyok. Nem kapkodok el semmit, régen tán szokásom volt, de ezt remélem, hogy sikerült kinőnöm, persze nem biztos. Lehet időnként még meggondolatlanul gyorsan cselekszem, de ezt a percet nem rontom el. Hallom a nevemet és aztán a vádló kérdését is, ami teljesen jogos, igaz előtte már megsúgtam neki, hogy szándékosan nem szóltam az érkezésemről. Kissé megijedek, talán rossz döntést hoztam anno, ez majd kiderül hamarosan. Mindenesetre én bízok abban, hogy minden rendben lesz és nem fog haragudni rám sokáig. Hozzá hasonlóan könnyektől nedves csillogó szemekkel tekintek vissza rá, amikor engedünk az ölelésből. Elmosolyodok, ő pedig csúnyán néz rám.
- Csak az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy mikor jövök vissza és nem rajtam múlt elsősorban. Gondoltam, ha már ennyire képlékeny a helyzet, akkor előnyömre fordítom és meglepetést szerzek neked. Ne haragudj, én csak jót akartam - vallom be őszintén és ennél jobb és megbízhatóbb magyarázatot nem tudok neki szolgáltatni. Ha nem tetszik Izának az ok, akkor valóban mérges lehet rám. Hiába, magamra nem is gondoltam, végig azon járt csupán az eszem, hogy mi lenne jó a barátnőmnek és szegénynek esélyt sem hagytam, hogy hasonlókan cselekedjen. Lesütöm szemeimet megbánóan, majd visszaemelem rá. Leülök mellé a padra és továbbra sem sietek semmivel. Elbambulok kissé a tájon, avagy éppen a barátnőmön mialatt hallgatom őt, bízva abban, hogy megérti. Aztán lassan ideje átadni a meglepetést.
- Öhm, hoztam engesztelésképpen neked valami. Vagyis inkább valamiket - mondom és egyből javítom is ki a nyelvbotlást egy hatalmas mosollyal az arcomon és közben átnyújtom a két nagy lufit. Bár már sejthette, hiszen eddig sem tudtam rejtegetni őket, végig ott lebegtek a fejem fölött és a kék kviddicses fehér tigrisből is virított a szándékom. De sebaj, attól még meglepi tőlem neki, ennyi. Természetesen a másik lufiról, a feliratos csillagról sem lehet megfeledkezni, mégis csak ő a legjobb barátom, nélküle lehet elveszett lennék itt Magyarországon. Figyelem a reakcióját szüntelen mosollyal, azonban arcomon már inkább a meghittség bontakozik ki. Sok szép emlék fűz hozzá és annyira vártam már ezt a találkozást, végre újra láthatom őt!  
Szál megtekintése
Boglyas tér - Dasha Fresmoon hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér