36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 00:43 | Link

Dziewczynka

Az út veszélyes dolog tud lenni. Az ember csak rálép és a lába már el is sodorta egy olyan helyre, ahol alapvetően semmi keresnivalója nem lenne. Nie. Semmi. Nem az egyetemre gondolok, ott alapvetően van dolgom, hiszen kell egy B terv.
Ma reggel viszont nem kellett bemennem - még jó hogy, sche.ße, hiszen szombat van - és sikerült egy olyan helyen kikötnöm, amiről egyáltalán nem volt szó a napokban. Ha teljesen őszinte vagyok magammal - és ilyen csodás lénynek mégis hogyan hazudhatnék? - akkor nem is biztos, hogy jó ötlet volt.
Mire ez eszembe jutott, már mindegy volt, mert a Bagolykőben kaptam el egy srácot, hogy megkérdezzem, merre találom Szofit. Háztárs lévén kicsit több fogalma volt róla, hogy hol látta utoljára, szóval elindultam a faluban. És itt ugye még a varázslatnál és térfigyelő-kameráknál is élesebb fegyvert adtak a kezembe... Öreg néniket. Bizony.
Mire kettőt pillázhattam volna a gyönyörű kék szemeimmel, már meg is ragadta a néni a zakóm ujját és pletykált mindenféle esküvőről, meg búbánatról, mire nekem csak annyi jutott eszembe, hogy "spadaj"*. Nagy nehezen végighallgattam, aztán végül valami térre irányított el.
Alapvetően nagyobb helyre számítottam, szóval nem volt nehéz dolgom. Mindössze annyi, hogy a padon ücsörgő szőke mögé settenkedjek és kissé oldalba bökjem. Annyira nem volt nehéz dolgom.

*
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 20. 00:44
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 00:52 | Link

Cica
Ruha

Egyik láb a másik után. Újra, meg újra.
Ebben a pillanatban ez a monotonitás tartotta életben a lányt, miközben igyekezett szabályosan lélegezni és kerülgetni az innen-onnan elé kerülő testeket. A hideg levegőtől eleinte borzongott, de ahogy sikerült egyre jobb tempót diktálnia már el is felejtette, mennyire fázik. Csak futott és az agya erre az egy tevékenységre volt hajlandó koncentrálni. Az elmúlt napokban túl sok minden változott meg körülötte és úgy érezte, nem bírja tovább cérnával, így tehát elhagyta a kastélyt, mielőtt merő véletlenségből megtámad egy elsőst. Vagy esetleg Wardot, ő úgyis mindig kéznél volt, bár Szofi kissé sajnálta a múltkori könyves akciója után. Beismerte már, csúnya dolog volt, de a férfinek számolnia kellett volna a következményekkel, amikor egy ilyen információt megosztott a szőkével. Tudhatta volna, hogy Szofi nem fogja visszafogni magát.
Szeretett reggelente futni, ilyenkor kevesen járták már az utcákat és senki sem zavarta meg gondolkodás közben. Odabent felesleges lett volna a köröket rónia, attól nem látott volna tisztábban, nem nyugodtak volna meg a háborgó gondolatai. Számolta az indulása óta eltelt időt és közben igyekezett egyenletesen szedni a levegőt. A tüdeje égve tiltakozott a fizikai munka ellen –nyilván kezdett kiesni a gyakorlatból. Ha ezt a többi táncos látta volna, biztosan térdüket csapkodva röhögtek volna a lányon. Épp ezért, Szofi nem állt meg. Ilyenkor nem szabad megállni.
A falu szíve felé vette az irányt –tehát a teret célozta meg. Már csak azért is, mert ott egy rakással pad várta, hogy ő lehuppanjon rá és a szép szemeit az égre függesztve várja a csodát. Őszintén, arra most igazán nagy szüksége lett volna.
Az orvtámadásra Szofi felugrott és kevésen múlott, hogy lendületből ne küldje meg az illetőt egy jobbossal. Hogy mi tartotta vissza? Egy röpke pillanatig csak döbbenten szemlélte a vele szemben álló lengyelt, mielőtt kibukott volna belőle a kérdés.
- Bojarski, te meg mi a francot keresel itt?
Vélhetőleg nem ez volt a legjobb első mondat, amivel ennyi idő elteltével a rellonos lány indíthatott és nyilván nem volt joga ilyen számon kérő felhanggal megtoldania. Egyelőre azonban képtelen volt másra. Csak figyelte a férfit és a szíve ki szeretett volna ugrani a bordái közül.  
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 01:03 | Link

Dziewczynka

A lány kicsit zihált, kicsit ki volt fulladva talán, de ettől még kétségem sem támadt afelől, hogy ő lenne-e Szofi. Kicsit talán több ideje nem láttam, mint ahogy az tervben volt még anno, de a dolgok változnak, engem lefoglalt a munka, őt meg gondolom a tanulás. Bár úgyis szakított volna rám időt, ez rettenetesen sz.r kifogás. Igaz, nem is akartam megmagyarázni a dolgot sem neki, sem magamnak, elvégre ennyire nem foglalt le.
Bizton állítom, hogy az ember nem pont ilyen fogadtatásra vár. Elképzeli, hogy jaj, majd a lány a karjai közé veti magát, vagy legalább elmosolyodik. Egy kicsit. Egy hangyányit. Erre mit kapok? Egyből le lettem dorombolva, hogy mit keresek itt, sőt, majdnem egy jobb-horgot is kaptam. Nem lett volna szerencsés, utáltam volna törött járomcsonttal, maszkban játszani a jövő heti meccsen.
- Én is örülök, hogy látlak, Szofia - vágtam zsebre a kezemet lazán, miközben pofátlan módon végigmértem. Mégis miért ne tettem volna? Jogom volt hozzá, amúgy sem tudott már sok újat mutatni a sárkány-lányka. Egy kicsit kevésbé volt gebe, mint mikor utoljára láttam, ez pedig megmosolyogtatott. Mindig mondtam neki, hogy ha kihagy egy ebédet, akkor olyan vékony lesz, ha oldalt áll nekem, nem fogom észre venni. 2D-s Szofi.
- Már ölelést sem kapok? Semmi? Rémes egy spiné vagy, jobb is ha hazamegyek - szűkítettem össze a szemeimet egy pár pillanatra, de egy percig sem gondoltam komolyan. Még volt egy pár napom, mielőtt megint vissza kellett volna mennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 01:14 | Link

Cica

Az, hogy Szofia sokkos állapotban leledzett elég enyhe kifejezés mindarra, amit ebben a pillanatban érzett. Mert Lewynek egyáltalán nem volt joga ott állni vele szemben és ennyire jól kinéznie, miközben  ő futó cuccban, kistányérnyi szemekkel pillogott rá, akár egy tinilány, amikor először látja élőben a kedvenc kviddicsjátékosát… szóval, igen. Szofi éppen úgy nézett Lewyre, ahogyan a nők általában véve néznek rá. Valószínűleg a férfit egyáltalán nem lepte meg az arckifejezés, sokkal inkább megdöbbentő lehetett, hogy mindezt éppen a szőkétől látja, aki vélhetőleg sohasem nézett még rá így.
- Szólhattál volna, hogy jössz! –szűkült össze a lány tekintete egy hajszálnyit és szándékosan nem reagált a férfi megjegyzésére. - Ölelést meg majd akkor kapsz, ha szépen viseled magadat. –tette még hozzá nevetve és összefűzte a karjait a mellkasa előtt.  
Nem kellett volna ennyire meglepődnie azon, hogy Lewy egyszer csak felbukkan a semmiből. A lány már megtapasztalta, hogy ehhez igazán nagy tehetsége van a hajtónak és soha eszébe sem jutott volna a szemére vetni.
A lány hirtelen nagyon kevésnek érezte a ruhát, ami éppen rajta volt és nem, ennek semmi köze sem volt a férfi tekintetéhez, ami jól észrevehetően végigsiklott rajta. Illett volna már hozzászoknia, nem igaz?
- Úgysem mennél haza, még csak most találtál meg! –ingatta a fejét a szőke egy apró, édes mosollyal és copfjai táncot jártak a háta mögött.
Engedélyezett magának egy hosszú pillanatot, hogy ő is felmérje, mennyit változott Lewy, mióta utoljára látták egymást. Semmit. És tényleg ez volt a legjobb szó. Talán izmosabb lett és persze férfiasabb, de ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ugyanaz az ember állt előtte, aki egy pillanat alatt lekapta a lábáról akkor nyáron, annak ellenére, hogy Szofi teljesen sötét volt a sporthoz és egyáltalán fogalma sem volt róla, hogy kivel áll szemben.
Talán az emlék hatására, talán azért, mert annyira hiányzott neki –talán… esetleg-, Szofi gyors mozdulattal lépett előre és fonta a karjait a hajtó nyaka köré. Arcát Lewy nyakába fúrta, beszívta az illatát és csak egészen halkan bukott ki belőle a vallomás, de a férfinek hallania kellett.
- Hiányoztál, kapitány!
Utoljára módosította:Szofia Elena Weißling, 2016. november 20. 01:16
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 01:28 | Link

Dziewczynka

Kész, a szőkénél leálltak a fogaskerekek, csodás személyiségem teljes transzba ejtette. Lehetséges, hogy legközelebb talán írok neki egy cetlit, vagy valami, még a végén miattam kap szívrohamot, oszt elpatkol. Igazán a lelkemre venném, a sajtóról nem is beszélve. Ők még nálam is jobban a lelkemre vennék. Sosem szabadulnék meg tőlük. Az a nézés meg...
- Ha szóltam volna, akkor vagy eszedbe jut pólót felvenni, vagy nie jössz el. Ismerlek már jómadár. Felejtsd el! - forgattam a szememet, hogy aztán megkerüljem a padot. Elvégre eddig ott ácsorogtam mögötte és így most közénk került az ülőalkalmatosság. Mikor közölte, hogy nem kapok ölelést, persze e létező legbánatosabb kiskutya fejemet vettem elő, az ajkamat lebiggyesztve. A nők meglehetősen kegyetlenek.
- Amúgy ne nézz többet így, még a végén megijedek, hogy dedikálnom kell a dekoltázsod. Ciki lenne, de nem egyedi eset - fintorogtam, miközben az egyik kezemet lazán zsebre vágtam. Nem meglepő módon jött a cukkolás, hogy hát úgysem mennék még haza, mivel alig egy-két perce toppantam be ismét az életébe. Engem ilyesmikkel nem szabad cukkolni, mert megteszem, most már csak azért is. Most viszont nem volt kedvem.
- Ne bízd el magad, Chenkova, még bármikor hátat fordíthatok! - közöltem komolyan, amit aztán muszáj volt elviccelnem. Alpakka fej. Nem is értem, miért csináltam... Majd ráfogom, hogy a saját boldogságom érdekében tettem. Láttam, amint végigmért, szóval színpadiasan sóhajtottam, hogy aztán körbe forduljak színpadiasan.
Mire újabb megjegyzést tehettem volna, leányzó már a nyakamban kötött ki, én meg felnevetve emeltem meg egy kicsit.
- Te is nekem, Dziewczynka. Mi van veled? - kérdeztem végül.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 01:43 | Link

Cica

Az első kijelentéssel a szőkének egyet kellett értenie. Ha Lewy szólt volna arról, hogy spontán kiruccanást tervez a faluba, a lány semmiképpen sem tette volna ki a lábát a kastélyból legalább egy hétig. Már csak biztos, ami biztos alapon. Pontosan tudta, mit képes kiváltani belőle ez a férfi és most valahogy egyáltalán nem volt szüksége egy újabb problémára az életében, mert bár Lewy sokat jelentett neki, már így is túl sokan lebzseltek körülötte, akik sokat jelentettek.
Az arckifejezését látva a lány felnevetett és megforgatta a szemeit.
- Pedig éppen kérni akartam! –sóhajtott fel csalódottságot mímelve és a férfi tekintetét kereste. - Nem tudom, melyikünknek lenne kínosabb… egyébként. –beharapta az alsó ajkát és igyekezett elnyomni a mosolyát. Ez mégiscsak egy igazán komoly téma volt, nemde?
A lány kicsit sem titkolt szándékkal mérte végig Lewyt, miközben még egy kicsit a fejét is félrebillentette, mintha csak nagyobb koncentrációt akarna fordítani a hajtó minden egyes négyzetcentiméterére. Nem mintha, nem látta volna még őt… mindenféle szemszögből, de azóta túl hosszú idő telt el és illik feleleveníteni a szép emlékeket, vagy nem?
Ismerte már annyira, hogy tudja, amikor hátat fordítással fenyegetőzik, akkor azt komolyan is gondolja, de Szof nem bírta ki, hogy ne csapja le ezt a túlzottan magas labdát. Elvégre, remek tanára volt!
- Azt hiszem, akkor még jobban tetszene a kilátás. –szúrta oda vigyorogva.
Aztán egyik pillanatról a másikra már a férfi nyakában találta magát és ő sem volt teljesen biztos benne, hogyan került oda. Vagy éppen miért. Mert tény, hogy rettentően hiányzott már neki Lewy, minden porcikájával együtt, de talán nem ez volt a legjobb módja, hogy a tudomására hozza. Elvégre, nem rég még majdnem férjhez ment –aztán lekapta Baileyt és angolosan távozott. Miért keveredik máris az exe karjai közé? A szőke valamiért vonzotta a bajt, mint a mágnes, de már egészen hozzá szokott.
Ahogy a hajtó letette, ő elhúzódott egy kicsit tőle, de nem eresztette el. Épp csak annyit hátrált, hogy felnézhessen a kékségeibe.
- Majdnem férjhez mentem… konkrétan az esküvőmről léptem le, de egyébként csodásan vagyok. –forgatta meg a szemeit egy keserű mosollyal. - De neked nem kellene itt lenned. –sikeresen visszacsatolt az első döbbenetéhez. - Szóval csicseregj, madárkám! Mi vett rá, hogy az isteni magasságokból leereszkedj az egyszerű halandók közé? –nevetett a lány, de közben tekintete komolyan fürkészte a férfiét.

Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 02:03 | Link

Dziewczynka

Bár nem látta volna be, tudtam, hogy igazam volt, mert semmiféle epés válasz nem érkezett. Megfogtalak, szöszi... Most az egyszer nem dörgöltem az orra alá, csak megvontam a vállamat és tovább léptem gálánsan. Ő meg képes volt rá, hogy kiröhögjön! Hát miféle változásokon esett át, csókolom? Hogy egyesek milyen kis pofátlanok lettek, eszem megáll.
- Hát nem tudom, szerintem egyezzünk ki hatvan - negyvenben. Úgysem fogom lejjebb adni, vagy belemész, vagy hetven harminc a javamra - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mintha ettől még én érezném rosszul magam. Pedig nem így történt, tökéletesen nyugodt volt a lelkem, még talán egy kicsit a boldog felé tendált. Ennek meg az előttem ácsorgó futócuccos szőke volt az oka.
Nem zavartattam magam attól, hogy lestírölt, mój Boże, nem vagyok holmi szende szűzlány. Nem, az iménti állítás egyetlen részlete sem igaz rám.  Viszont a fenyegetésem nem ért célt, egészen felháborodott arcot vágtam.
- Ha! Komolyan azt hiszed, hogy még neked teszek szívességet? Nie! Ezek után legfeljebb elhátrálni fogok - nevettem el magam a végére, hogy aztán egy laza mozdulattal odébb túrjak pár tincset a hajamban, vissza a helyükre. Mert ugye én az exem társaságában csupa lazaság és menőség vagyok, ezt senki nem vitathatja el tőlem.
A hölgy, mintegy lefegyverző akcióként, váratlanul a karjaimba vetette magát, én meg kissé megölelve viszonoztam a gesztust, hogy aztán visszapakoljam a földre és elengedjem mikor úgy akarta. Vagy talán egy-két másodperc késéssel. Ő a szemembe bámult, én pedig nem törtem meg a kontaktust, csak kicsit megsimítottam az állát.
- Esküvő?! Esküvő... wesele? És engem, a legnagyobb partyarcot meg sem hívtál? Szégyelld magad el! Dzs - hangeffekt és színpadias kézmozdulat, amivel egy taslit utánoztam. Mintha rendezési hiba csúszott volna valamelyik mondatba. Áh, mindegy is, nem érdekel. No, helyben vagyunk. Megint a döbbenet.
- Hozzád jöttem. Te is tudod, hogy Zeusznak is voltak gyengéi - vontam meg a vállamat elbűvölő mosollyal, mind a 32 fogam megcsillogtatva.  
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 02:19 | Link

Cica

- Oké, hatvan negyven. –emelte maga elé a kezeit megadóan a lány egy széles mosollyal.
Sohasem szeretett, sőt meg sem próbált vitatkozni Lewyvel. Túl fiatal volt még hozzá, hogy képesnek érezze magát az önálló döntések meghozatalára és egyébként is, a férfi után akármeddig elment volna. Ez bizonyára hiba volt, mint később kiderült, hatalmas hiba, hiszen a kapcsolatuk fél év után semmivé vált, Szofi mégsem vallotta volna be soha senkinek, hogy létezett olyan férfi, aki még az ő fejét is képes volt elcsavarni.
Csak egy nevetéssel reagált a megforduló beszólására adott reakcióval. Igen, a lány megváltozott, felnőtt és már teljesen más elvek szerint éli az életét. Hiba lett volna részéről, ha továbbra is megvezethető és naiv marad, mert rávillan két gyönyörűséges kék szempár és a tulajdonosuk esetleg belopja magát a szívébe. Az ő szíve a múltban történtek után mindenki előtt zárva marad, köszöni szépen. Elég volt a megpróbáltatásokból.
Igencsak jól sikerült elterelnie a szőkének a témát, amikor Lewy nyakában kötött ki, csak arra nem volt felkészülve, hogy máris a csodás esküvőjének részleteiről tárgyalhatnak már. A titkos szertartás nem a lány ötlete volt, ő mindig nagy, családi szertartást szeretett volna és biztos akart lenni benne, hogy hozzá akar menni ahhoz a bizonyos férfihez.
- Miért, megszöktettél volna, Cica?
A kézmozdulat elől nevetve húzta hátra fejét, de továbbra sem tervezte elengedni Lewyt. Na nem, még csak most sikerült megtapogatnia, nincs az az isten, hogy ő most eleressze.
A következő mondattal sikerült a hajtónak elérnie, hogy a szőke egy hosszúnak tűnő másodpercre lefagyjon. Tekintete csak kapaszkodott Lewyébe és már majdnem ott tartott, hogy elveti minden tervét, ami a nyugodt életére irányult, amikor végre összeszedte magát. Megvillantott egy ezer wattos mosolyt és kicsivel csökkentette a kettejük között lévő távot.
- A te gyengéid sokkal jobban tetszenek. –vette egészen halkra a hangját.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 02:34 | Link

Dziewczynka

Természetesnek tűnt, hogy belement a hatvan negyven arányba, ez még tőlem egy egészen elfogadható ajánlat volt. Sosem voltam az a kifejezetten önzetlen ember és ez a mai napig nem is változott semmit. Megkockáztatnám, hogy soha nem is fog. Lewy ilyen volt és ilyen is marad, mert jól érzi magát, köszöni.
Szofi mintha kicsit elnosztalgiázott volna, vagy csak elbarangoltak a gondolatai, nem tudtam volna pontosan megmondani. Az már egyszer biztos, hogy nem igazán volt ellenére a társaságom, aminek azért a magam visszafogott módján örültem. Így is jóval többet villantottam a komolytalan énemből, mint amennyit eredetileg terveztem. Puff neki. Mármint neki nem, mert még a színpadias mozdulat elől is elhajolt.
- Az attól függ. Igényt tartottál volna rá? Hm... nie, ez nem a helyes kérdés. Hagytad volna? - kérdeztem megnyomva az utolsó két szót, a szemébe bámulva. Nem volt nagy szokásom, de most őszinte választ vártam, amit nem viccel el, ha pedig nem bámulom, tutira elüti valami viccel vagy még csak nem is válaszol a kérdésre. Ismertem már Szofit. Szóval a kezem a hátáról kicsit lejjebb, a derekára vándorolt, miközben halványan elmosolyodtam. Határozottan furcsa volt ez az egész felállás, mert hát istenem, mégiscsak az exem volt a karjaim közt tartott, enyhén alulöltözött, ex-menyasszony szöszi. A témát terelve megkérdezte, hogy mit keresek itt, én pedig egy egyszerű, lényegre törő választ adtam, amin ő meg teljesen elhűlt pár másodpercre. Azt hittem teljesen nyilvánvaló volt, nem hagyott hidegen még most sem teljesen.
- Hm, hát nekem is. Zeusz amúgy sem volt normális. Tudod mi tetszik még? A hajad. Elég sokat nőtt... ez rád nem igaz, csak a hajadra, de azért nem nézel ki rosszul - jegyeztem meg nevetve. Szerintem már ismert annyira, hogy tudja, megpróbáltam a komoly helyzetet egy viccel elütni. Közben az egyik copfját kezdtem piszkálni a kezemmel, ami épp nem a derekán pihent.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Weißling
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 15:42 | Link

Cica

A helyzet kifejezetten nevetséges volt, ezt a szőke is pontosan tudta, elvégre éppen úgy kapaszkodott az exébe, mintha az élete múlott volna rajta, miközben azt ecsetelte, hogy nem olyan régen futott el a saját esküvője elől. Azóta a nap óta folyton azon merengett, hogy vajon helyes döntést hozott-e? Napokon keresztül emésztette magát, felmerült benne, hogy esélyt is adhatott volna a kapcsolatuknak, ezután pedig azonnal emlékeztette magát mindarra, ami a nyáron történt. Ward azóta is emiatt az eset miatt volt felbérelve, hogy folyton lesse a lány lépteit, ami persze Szofit szinte már egyáltalán nem zavarta, de azért sajnálta egy kicsit a férfit. Teljesen feleslegese volt a sarkában.
A lány felpillantott Lewyre és tudta, hogy a kérdésnek most komoly jelentősége van, mert a férfi nem engedte el a tekintetét. Túl jól ismerte már a lányt, akiben először felrémlett, hogy esetleg elüti a helyzetet. Nehezére esett az érzelmeiről beszélni, most mégis meg kellett tennie. Nem magáért, kettejükért.
- Szerettem volna. –kerülte meg egy kicsit a kérdést, de ez nem változtatott mindazon, ami a mondandója mögött rejtőzött.
Sohasem titkolta, hogy bár a távolság és a különbőzé életcélok egyre messzebbre lökték őket egymástól –ez pedig egyértelműen a kapcsolatuk halálát jelentette–, ő mindig érzett valamit Lewy iránt. Ezt jó mélyre rejtette magában, sohasem beszélt a kviddicsjátékosról, sőt még a sportot is a lehető legmesszebb elkerülte. A szőke lezárta a múltat… vagy mégsem?
Most, ahogy a másik kékségeit figyelte, pontosan tudta, hogy ami közöttünk van, valószínűleg nem lezárható dolog. Lewy körülbelül fél évig képezte az élete szerves részét és akkor a távolság nem tűnt akadálynak, inkább csak egy bosszantó tényezőnek.
Zeusz és a hóbortjai. A lány édes mosollyal figyelte, ahogy a hajtó az egyik fonatával kezdett játszadozni és kezei valamiképpen Lewy vállára siklottak.
- Hagyd békén a magasságomat! A jó dolgokból mindig csak keveset adnak. –nevetett fel Szof, miközben megforgatta a szemeit. - Szóval hozzám jöttél… és ezt el is kellene, hogy higgyem? –húzta a férfit mosolyogva, miközben jobbjával óvatosan megérintette az arcát.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 20. 23:43 | Link

Dziewczynka

Azt hiszem, meglehetősen normáltalan dolog volt a részemről sőt, talán még bánnom is kellett volna, hogy itt ácsorogtam Magyarországon, a karjaim közt Szofival, akit egy ideje nem is igen akartam zargatni, de valahogy mégsem ment. Pedig esküszöm én nagyon pró... ja nem. Bocs. Talán a régi Lewy, aki nem játszott világbajnokságokon, nem esett még seprűről és nem esett még pofára párkapcsolatban, be lett volna sz.rva. De azóta ez már elmúlt. Most csak az érdekelt, hogy itt voltam a csajszival, aki lássuk be: azért még mindig jelentett valamit. Különben nem léptem volna interakcióba a helyi nénikkel. Fuj.
Azért nagy sikerként éltem meg mégis, hogy tudatosítottam benne: ez most egyáltalán nem vicc. Hiába is próbálta volna elpoénkodni, megmondhattam volna, hogy stop, Chenkova, elég volt.
- Katasztrófa vagy. És életképtelen is. Tudom javasolni cicavirág, hogy máskor szépen tedd le valahova a hátsód és firkantsd le egy papírra, hogy " Hé má Bojarski, szükségem lenne a hülye fejedre xy helyen" és küldd el bagollyal. Átlag fél órával a levél kézhez kapása után a helyszínen is vagyok - forgattam a szemeim. Azt hittem, hogy legalább ennyire már ismer. Tudhatta volna, hogy mint az exe, hajlandó vagyok kihúzni különböző szar helyzetekből, megjelenni vele rémesebbnél rémesebb alkalmakon és úgy általánosságban figyelek rá. Erre való az ex. Vagy nem....?
A keze a vállamra csúszott, én meg minden figyelmemet a hajfonatra koncentráltam, mert félő, ha nem teszem, olyasféle ötletek jutottak volna eszembe, amit később egész biztosan megbánunk. Mármint főleg ő, én amondó vagyok, hogy YOLO.
- Hm, akkor nekem mi a mentségem? +25%-os grátisz, vagy ilyesmi? Én kaptam azt, amit belőled kispóroltak? - cukkoltam egy kicsit, de továbbra sem néztem fel az arcába, mert hát... túl közel volt, meg efféle nyalánkságok. Alapvetően másnál nem zavartattam volna magam, de ez mégiscsak Szofi volt.
- Hát... fogjuk rá, 75%-ban miattad vagyok itt. A maradék 25 a pécsi egyetem érdeme, most éppen ott szívok - vonogattam meg a vállamat, enyhén oldalra biccentve a fejemet. - Nem fagysz meg?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 20. 23:43
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 20. 23:55 | Link

Cica

A helyzet az volt, hogy Szofi minden egyes szóval egyet tudott érteni, ami elhagyta a férfi száját –különösen a katasztrófa és az életképtelen jelzőkkel. Mégis, melyik menyasszony tölti azzal az esküvője napját, hogy egy másik sráccal csókolózik, majd szimplán lelép a helyszínről? Ahol egyébként már mindenki jelen van, akire csak szükség lehet és egyedül a menyasszonyt várják –aki addigra már árkon-bokron túl jár. Nem, nem ez volt a hiba. A hiba igent mondani volt, minden bizonnyal.
- Nem igazán tudtam, hogyan is kellene megfogalmaznom. Tudod, az exem vagy meg ilyenek… nem kérhettem, hogy pattanj fel a fehér lovadra és nyargalj el értem, hogy aztán felmássz a fonatomon a toronyba és végül vidáman dalolászva ellovagoljunk a naplementébe. –ingatta a fejét bizonytalanul a szöszi.
A lány teljes lelki nyugalommal viccelte el a helyzetet, ahogyan az várható volt. Mégis mit kellett volna mondania? Hogy órákat ült az íróasztala felett a szertartást megelőző napon és folyton újrafogalmazta a levelét, amit a férfinek szánt, miközben dühös volt magára, a világra, meg úgy általánosságba véve mindenre és mindenkire, ami és aki szerepet játszott benne, hogy Szofia idáig jutott.
A szőke fonattal a kezében Lewy kifejezetten mókás látványt nyújtott, de ezt Szofi csak némi késéssel realizálta magában. Az egész helyzet nevetséges volt és talán ebben a pillanatban egy külső szemlélő számára átlagosnak tűnhettek, ha valaki ismerte a történetüket már kicsit sem volt egyszerű a helyzet.
- Belőlem minden rosszat spóroltak ki. Szóval igen, te kaptad! –állította határozottan és csak ekkor tűnt fel neki, a hajtó mennyire közel is van hozzá. - Egyetemen. Te.
Szofi próbálta feldolgozni az információt és közben úgy tenni, mintha nem vette volna észre, hogy távolabb kellene húzódnia. Nem volt kedve hozzá, ennyi.
- Nem, fűt a romantika. –kacagott fel és próbálta elkapni azt a kék tekintetet, hátha olvashat benne.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 00:14 | Link

Szofi

Persze a szőke elviccelte, de aki ismerte eléggé, tudta, hogy leginkább nem tudta, mit írhatott volna. Pláne az, hogy ugye az exe vagyok - ez milyen szarul hangzik már -, hogyan is írhatott volna nekem. Hát nem tudom. Pennával? Golyóstollal? Olyan mindegy, úgyis eljöttem volna, ha arra kér. Mert én egy ilyen címeres ökör vagyok.
- Pedig én tök erre számítottam, olyan izé tudsz lenni. Most vetem új seprűt, kényelmes is, gyors is... nem értem mi bajod van! Máskor írjál vagy bánom is én... szerezz mobilt, telefonálj - horkantam fel. Valahol volt egy ilyen mugli ketyerém, még az egyik edzőtábor alatt sózta rám a szobatársam, azóta is pudlikat küldözget nekem az arckönyvön. Normáltalan...
Ha fel is tűnt Szofinak, hogy mennyire közel állt hozzám, nem zavartatta magát, csak közölte, hogy rossz vagyok, mire csak ártatlan félmosolyt villantottam rá. Ugyan! Én egy angyal vagyok, azért is tiltottak el két hétre a kviddicstől a múlt hónapban. Szegény srácot hordágyon vitték le a pályáról. Mármint azt, ami megmaradt belőle... De már jobban van, köszöni!
- Igen, tudom, rémes vagyok és igen, képzeld egyetemre járok. Magyarországon. Most  hagyom, hogy feldolgozd és esetleg következtetéseket vonj le belőle... - grimaszoltam, hogy aztán végigfuttassam a kezem az oldalán finoman. Igaz, orosz, lehet nem kéne annyira féltenem a megfázástól.. de hé, én meg Lengyel vagyok, engem sem különösebben érdekel a hideg.
Magas labda volt. Túlságosan is ahhoz, hogy esetleg átgondoljam, majd azt mondjam, köszi ezt most nem csapom le. Szóval mire annyit mondhatott volna, hogy kviddics, az ajkaim az övéit súrolták finoman. Csak egy pár pillanatra.
- Na most mondhatod, hogy fűt a romantika - közöltem sötét pillantással, majd kibújtam a zakómból és a vállára terítettem - Kihozod belőlem a legrosszabbat.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 00:27 | Link

Lewy

- Oké, Bojarski, fogtam! Legközelebb, ha bajba kerülök, te leszel az első, akit megkeresek. Jó lesz így? –érdeklődött a lány felvont szemöldökkel, de azért engedélyezett magának egy aprócska mosolyt.
Így jobban belegondolva, mindenképpen el kellett volna küldenie akkor azt a levelet. Milyen szépen is mutattak volna ők ketten, ahogy Lewy a lány fátylát fogva lökdösi ki maga előtt a teremből, miközben azt szajkózza, hogy hogyan lehet valaki ennyire ostoba, a szőke pedig nem győz bocsánatot kérni és Hunterbe kapaszkodva botladozik a fehér magas sarújában. Igen, ennek a sztorinak így kellett volna lejátszódnia.
Hajszálnyival összébb szűkült a lány tekintete, amikor az egyetemre terelődött a szót. Még, hogy lengyel srác egyetemen? Mi van, megölt valakit egy meccsen és élete végéig eltiltották? Mert nincsen az az isten, hogy ez a félisten itt magától jött el egészen Magyarországig.
- Kit löktél le a seprűjéről? –bukott ki belőle végül a kérdés nagy komolyan.
Szofi hazudott volna, ha azt mondja, hogy végigkövette Lewy pályafutását. Tett ugyan egy féléves kirándulást a sport világában, amikor ők ketten egy párt alkottak, de az már nagyon régen volt és a lány már csak elvből is kerülte a kviddicspályákat, mióta ők ketten könnyes búcsút vettek egymástól. Nem a férfi miatt, dehogy is! Hogyan is gondolhatja ezt bárki…
A lány még mondani készült valamit, de mindez benne akadt, amikor ugyan csak felszínesen, de Lewy ajkai érintették az övéit. Szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy felfogja, mit is mondott neki a férfi és megérezze a vállára terített zakót.
Aztán arra jutott, hogy ha harc, hát legyen harc.
- Igen, ehhez nagyon értek.
A beismerést tett követte és a lány a felsőjénél fogva húzta magához a hajtót. Az ő ajkai már nem csak súrolták Lewyét. Csókja követelőző volt, mintha be akarta volna pótolni a külön töltött időszak minden egyes pillanatát. Amennyiben a férfi nem húzódott el tőle a nyaka köré font karjaival húzta közelebb és simult hozzá, amennyire ez csak lehetséges volt.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 21. 00:28
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 00:47 | Link

Dziewczynka

Határozottan elégedett voltam a végeredménnyel, hiszen elértem azt, amit akartam. Mondjuk mindig ez volt, de most azért mégiscsak egy makacs szőke volt az ellenfelem. És mégis csak kinyögte, hogy legközelebb ír... Bár őszintén, reméltem, hogy a közeljövőben nem fog megint házasodni. Bolond szőke.
- Nekem így tökkkkkéletesen megfelel, Dziękuję - még a köszönönek is az udvariasabb formáját választottam, oh wooow, nézzenek oda, micsoda gentlemanhez van szerencsénk. Nem sokkal később azonban az egyetemre terelődött a szó, az orosz hölgy egyből összeszűkült pillantással nézett rám, én meg elhúztam a szám kicsit grimaszolva, majd a tarkóm vakargattam egy párpillanatig. Hogy is kéne belefognom?
- Ö, hát izé, azzzz úgy volt, hogy volt ez a selejtező és hát... jött az a barom Smith az amcsi játékstílusával... maradjunk annyiban, hogy egy hétig nem engedtek pályára, anyám meg szokás szerint beverte a balhét - sóhajtottam fel végül, hogy lazán megvonogassam a vállamat ismét. Nem hazudtam azt, hogy szégyellem, sőt, ha visszamehetnék az időben, talán egy kicsit erősebben rúgtam volna oda a seprűjének, hogy ne csak egy kicsit pörögjön be, hanem centrizze ki a srácot a pályáról. Francokat nyúlkál a labdáért, mikor éppen rádobnám?
Aztán jött a kihagyhatatlan magas labda, ami miatt aztán pár pillanatig bámult rám, egészen pontosan addig, míg a vállára terítettem a zakót.
Mire kontrázhattam volna a megjegyzésére, már közelebb is húzott, folytatva, amit én olyan nagy bátran elkezdtem. A kezem a derekára vándorolt ismét, ezúttal szorosan magamhoz vonva, míg a másik a tarkójára csúsztattam finoman. Csak ugye vannak olyan rettenetes emberi igények, mint pl. oxigén.
- Azért lásd be, hogy hiányoztam - vigyorodtam el végül, majd lágyan az ajkába haraptam. - Egy egész kicsit...
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 01:03 | Link

Cicus

Lewyvel szemben nehezen került ki győztesen az ember és Szofinak most egyáltalán nem akaródzott hosszas vitákba bocsátkoznia a meg sem történt esküvőjével kapcsolatban. Tényleg, miért is beszélgettek erről ők ketten? Már régen ejteniük kellett volna a témát, elvégre éppen az egyikük majdnem esküvőjéről volt szó. Nem morbid kicsit a helyzet?
Aztán a lány természetesen azonnal ráhibázott a történtekre és vigyorogva figyelte, ahogyan a hajtó megpróbálta kimagyarázni magát. Egy másodpercig sem hitt benne, hogy Lewy megváltozott volna a legutóbbi találkozásuk óta, így aztán már szinte meg sem lepte, hogy valakit megint sikerült majdnem eltennie láb alól. A szokás hatalma… minek volt az a szerencsétlen útban?
- Megértelek, biztosan jogos volt. –bólogatott hevesen egy féloldalas mosollyal, mintha halvány ibolyája is lett volna arról, miről szól a kviddics pontosan.
Oké, talán volt valami fogalma a játékról, az alapszabályok kis hányadát –a fontosabb hányadát- tökéletesen értette és szívesen nézegette a lengyelt a levegőben, miközben embereket tesz mozgásképtelenné, de ez vélhetőleg édes kevés volt hozzá, hogy komolyabb következtetéseket vonjon le a játékkal kapcsolatban.
Aztán az események felgyorsultak és Szof arra eszmélt, hogy konkrétan az exével vív éppen csókcsatát és valahol a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy ennek illene nagyon gyorsan véget vetnie, de magasról tett a kis vészcsengőre. Akkor bezzeg nem csengetett, amikor kellett volna… a szemétláda! Pedig bőven lett volna alkalma ráébreszteni a szőkét, hogy hülyeséget csinál. Most éppen nem érezte úgy, hogy ilyen alkalom van.
Elhúzódott Lewytől, hogy levegőért kapjon, de homlokát az övének döntötte. Egyáltalán nem akaródzott neki megszakítani ezt a törékenynek tűnő valamit, ami hirtelen kettejük között szövődött.
- Talán csak egy cseppet. –nevetett fel halkan és egy sokkal lágyabb, rövid csókot adott a hajtónak. - Máskor ne várass ilyen sokáig! –javasolta távolabb húzódva.
A szíve hevesebben vert, mint az feltétlenül szükséges lett volna és a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy még a férfinek is hallania kell, hiába álltak ebben a pillanatban viszonylag távol egymástól –már az előzőekhez képest. Szof keze a férfi dereka köré fonódott és fejét a mellkasának támasztotta.
- Utálom, hogy így összezavarsz, Lewy! –bukott ki belőle a vallomás, de azért nem moccant.
Mert bármennyire is utálta ezt a helyzetet, imádta a kapcsolatuk minden egyes pillanatát.  
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 01:17 | Link

Dziewczynka

Ismertem már annyira a leányzót, hogy tudjam: halvány sejtelme sem volt arról, minek is kéne történnie a pályán. Éppen ezért nagyon is tudtam értékelni, hogy mégis hajlandó volt figyelemmel kísérni a ténykedéseimet. Mármint azt illetően, hogyan próbáltam különböző módokon nem meghalni, másokat eltenni láb alól vagy pontot szerezni.
- Igazán drága vagy, hogy a pártomat fogod, a bíró valahogy annyira nem díjazta a kis malőrt. Szünet volt a meccsen. Emberhátrányban ugyan, de legalább nyertünk - bólogattam meggyőzően. Szerintem senki nem gondolta egy percig sem, hogy azt az új seprűt véletlenül vettem. Mert ugye én nem törtem szét az előzőt a bírón meccs után. Áááá... ugyan! Nem értem miről beszélünk.
Továbbra is tartom az állításomat, hogy rossz ötlet volt ma idejönnöm. Már ha az ő érdekeit nézzük. Ezzel csupán annyi a baj, hogy én túlságosan önző voltam ahhoz, hogy az előbb említett dolgokat figyelembe vegyem. Amúgy sincsen semmi értelmük.
Mikor a homlokát az enyémnek döntötte, finoman végigsimítottam az arcán, ami tőlem meglehetősen gyengéd gesztusnak számított. Komolyan. Nem sűrűn csináltam, ha fotózkodni is kellett esetleg rajongóval, legfeljebb a vállára dobtam a karomat, oszt jól van, lapozzunk.
- Oh ne aggódj, most nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen - a szokásosnál is egy kicsit mélyebb volt a hangom, talán kicsit rekedtesebb is, de a fene, most ez nem az én hibám volt. Halkan felnevettem inkább, majd a nyakába nyomtam egy apró csókot.
- Tudom. Ebben jó vagyok - mosolyodtam el végül fanyarul, miközben átkaroltam a hátát finoman és a fejem kissé az övének támasztottam. Szerettem a haja illatát. A jó életbe is, nem kéne ilyesmikre gondolnom. - Most akkor mi is van?
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 12:10 | Link

Cica

A szőkét már egyáltalán nem tudta meglepni mindaz, amit Lewy mondott. A férfi sohasem volt könnyű eset és nem arról volt híres, hogy meghúzza magát a háttérben, várja a csodát és közben imákat mormol, hátha akkor senki sem löki le a seprűjéről. Nem, ő a tettek embere volt és az üss, vagy téged ütnek elv alapján, inkább cselekedett, mint kivárt. Legyünk őszinték, ebben nagyon hasonlítottak egymásra.  Szofi sem éppen a visszafogottságáról volt híres.
Mivel a lány már azon túllépett, hogy a csenője totálkáros lett, úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne tudatában, mekkora hülyeséget is csinál éppen. Elvégre, hé! Az exével csókolózott a falu közepén, mikor még csak most pattant meg az esküvőjéről. Igen, valószínűleg ez volt a világ legtermészetesebb dolga… Minden exmenyasszony így csinálja, nem?
Tegyük azért hozzá, hogy a szőke menekülésében komoly szerepe volt Lewynek is, bár a tény, hogy az apja nem véletlenül küldött utána egy testőrt –akinek most biztosan megduplázza a bérét-, elég beszédes volt.
Elmosolyodott, ahogy a lengyel ujjai végigsiklottak az arcán és csak nagyon halkan szólalt meg. Vajon hányan figyelhették őket ebben a pillanatban és ebből hányan ismerték fel legalább az egyiküket?
- Tőled sohasem volt könnyű megszabadulni… nem mintha meg akartam volna. –a végét már szinte suttogva tette hozzá.
Mindaz, ami kettejük között történt a múltban és történik most, túl bonyolult volt ahhoz, hogy Szofia megpróbálja megérteni. Igaz, hogy az apja odáig meg vissza volt a boldogságtól, amiért egy kviddicssztárral találkozgat a lánya és talán ez volt az egyetlen olyan kapcsolata, amit még az édesanyja sem ellenzett, a szőke akkor sem értette igazán, mi is folyik közöttük.
Jóleső borzongás futott végig a gerincén, ahogy Lewy belepuszilt a nyakába. El kellett ismernie, ebben tényleg nagyon jó volt, még akkor is, ha ebben a pillanatban részben Szofi szövegét lopta. Mindenki ért valamihez…
A kérdésre csak felsóhajtott.
- Fogalmam sincsen. –elhúzódott picit, hogy a férfi szemeibe nézhessen. - Mondd meg te, te jöttél vissza!
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 16:01 | Link

Dziewczynka

A mai események elég váratlan fordulatokat vettek, hiszen én mint a múltbéli dolgok képviselője érkeztem... Hát... annyira talán nem is lettek lezárva, mint amennyire azt az ember elsőre gondolta volna. Én azonban nem bántam, jól volt ez így, meglehetősen hiányzott már a szöszi. Amikor éppen eszembe jutott, mert ugye ez a jó abban, ha valamit profi szinten csinálsz: lefoglalja az agyad, nem pörögsz olyasmiken, amiken nem kellene.
- Nem akartál? Na, ez új! - kérdeztem sikertelenül leplezve az enyhe meghökkenést a hangomban. Oké, békésen megtárgyaltuk anno, hogy ő jobbra, én balra megyek. Úgy gondoltam, hogy ő is így gondolta. Ezek szerint illett volna jobban megtárgyalni a dolgokat. Nem mintha nem lenne már teljesen mindegy...
Közölte, hogy nem tudja, mondjam meg inkább én, hiszen én jöttem vissza. Egy pár pillanatra muszáj volt elgondolkoznom, az ajkamba haraptam, majd megvontam a vállamat. Nem tudtam volna kapásból olyan választ rávágni, ami helyes is és nem bánom meg. Azaz a kettő kéz a kézben járt, ha helyesen cselekszem, úgyis megbánom. A pokolba a lelkiismerettel, 20 évig nem volt sehol, akkor azt hiszem, tud még várni egy kicsit.
- Nem akarok ilyesmiről egyedül dönteni. Amondó vagyok, hogy beszéljük meg egy kávé vagy hasonló mellett. És Mój Boże, vedd már fel azt a zakót rendesen, hát mindened kilátszik, Dziewczynka... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, majd elengedtem, levettem a válláról az enyhén nagy ruhadarabot, hogy aztán tartsam neki makacsul, míg bele nem bújt.  Életképtelen nőszemély, hát egyszer fut velem össze, akkor is a falu közepén, egy szál melltartóban...
- Szóval? Mit szólsz, Chenkova? Iszunk valamit? - érdeklődtem kis mosollyal, majd begomboltam a zakót. Rajtam aztán nem fog ki.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér