Nálam, kinézet

Ezektől az ünnepek közt zajló előadásoktól az ember rendesen ki tud készülni. Este tizenegy után végeztünk csak az előadással és őszintén, egy élőhalottra emlékeztető képem volt a tükörben. Talán azért, mert szellemet játszok a darabban, ez egészen kétséges dolog.
Míg a moszkvaiak furcsálltál, hogy jelmezben szeretek hazamenni, a pestiek már feldolgozták azt az elvemet, hogy ha azelőtt veszem le a jelmezt, hogy kiesnék - khm, kúsznék, a körmömmel kaparva a földet minden egyes centinél -  a szerepből, az olyan lenne, mintha megnyúznám magam és rossz hatással van a lelkivilágomra. Szóval nagy nehezen sikerült éppen hazakeverednem és terpeszkedtem a díványomon, mint aki jól végezte dolgát, mikor Buborék, a törpeagár veszett ugatásba kezdett.
Azonnal felpattant a szemem, majdnem leforráztam magam a forró frissítővel, és már talpon is voltam a konyha felé, ahonnét a zaj érkezett.
Mert hogy bizony, már én is hallottam, miután a karamell bundájú négylábú volt kedves elhallgatni. Persze, úgy érezte, szükséges, hogy más módon tegye hasznossá magát, ami azzal járt, hogy kis híján hasra estem benne. Veszett csörömpöléssel vágtam le a csészealjat a pultra, hogy aztán körbepillantsak.
Mielőtt kiszúrhattam volna a veszély forrását, a házőrzőm már azonosította és veszélyesnek minősítette a szőrcsomót, aki éppen egy narancsos teasüteménynek esett neki. Bizton állíthatom, hogy nehezményeztem ezt a megmozdulást a részéről.  
Mikor felé nyúltam, veszett fújásba kezdett, a gerince mentén felborzolva a szőrt és felém karmolt a levegőben. A válaszom erre a pálcarántás volt, ám ekkor három koppanás hallatszott az ajtó felől. Heves szitkozódásba kezdtem, majd felszabtam az ajtót, hogy lepillantsak a lányra.
- Gyorsan mondd! - A hangom meglepően magas és sürgető volt a várthoz képest, miközben a jobb kezemmel hevesen inzisztáltam, hogy bökje már ki végre.

Biztos vagyok benne, hogy a legjobb szomszéd-díja szavazáson csak azért lenne esélyem, mert az esetek nagy többségében nem létezem, mint olyan. Na, de mikor igen, akkor hangos vagyok és borzalmas látvány, szóval erről ennyit, nem lesz trófeám. A lányka is tanúsíthatja, hogy nem öltöttem kellően kellemes ábrázatot, mielőtt felszabtam volna az ajtót. Miután nem jutott szóhoz, a fejem kissé előre biccentve, pislogás nélkül meredtem rá, ismét téve egy körző mozdulatot a kézfejemmel, jelezvén igényemet a gördülékenyebb társalgásra.
- Tökéletesen! - ismételten sivítás szerű válasz, lassan tényleg nem ártana már kikúsznom a szellemeskedésből, mert így sok mindenre viszem, de semminek nem lesz majd pozitív végkifejlete. - Őszintén remélem, nem azért kopogtattál az éééééjszaka közepén, hogy a fizikai és mentális állapotomról érdeklődj!
Nekem nem volt gondom a látogatókkal - mily kegyes hazugság, Valentin -, de mindennek megvan a maga ideje, a bájcsevegésé fölött pedig már eljárt az óra mutatója. A kérése hallatán oldalra biccentettem a fejemet, ismét semmi pislogás, sőt, talán még levegőt sem vettem. Most viszont teleszívtam a tüdőmet, szinte már túlcsordulásig, hogy aztán egy íves karmozdulattal invitáljam beljebb.
- Na jó, nem bánom, gyere be, mielőtt a karmos jószágod az összes süteményt felemészti! - fújtam ki az összes levegőt egy másodperc alatt, sarkon fordulva, s utamat ismét befelé irányítottam. - Kellemes új évet neked is.
Mondandómat apró bólogatásokkal toldottam meg, mintegy nyomatékosítva az imént elhangzottakat. A lányka szabadkozni kezdett, mire csak legyintettem neki, hogy hagyja el, nincs értelme olyasmi miatt esküdözni, ami biztosan ne történik meg. Ha tolvaj lenne, nem kopogott volna és a macskáját sem kéri, csupán bejelentette volna igényét a jószágra, majd berobban a nappalimba, mint egy üstökös.
- Igen, ezt már jó előre sejtettem. Ott a szőrcsomó! - mutattam a konyha felé, miközben felkaptam a látogatótól teljes extázisba eső, hiperaktív Buborékot. - Hitvány eb, szállj magadba! Nincs puszi!
Ezekkel a szavakkal igyekeztem rendre nevelni az olasz négylábúmat, aki pár pillanatig szinte grimaszolva tekintett rám, megint pár pillanatig reszketett, majd ismételten az arcom nyalogatására tett kísérletet. Beszélhetek én neki!