33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. december 27. 19:51 | Link


x a bácsi háza előtt x

Felküzdöm magamra a kabátom, ahogy a bakancsomba beleugrálva magam kifordulok az ajtón, és imádkozva, hogy ne essek orra a fűzőjében követem a méretes macskám hátsóját. Eltűnik egy árnyékban, aztán felbukkan az egyik utcai lámpa fényénél, aztán megint eltűnik, és mikor épp utolérném gyorsít. Hogy pár méterrel arrébb megint lelassítson, és nem, az sem segít a dolgon, hogy ha szaladok utána. Mert ez egy macska. Egy borzalmas macska.
- Naaaaa, gyere már vissza - leguggolva suttogok neki, mire megáll, és még hátra is néz. Épp megcsillan a remény szikrája bennem, fényszóróként teríti be a szívemet... Hogy a cica nyávogjon egyet, felugorjon egy kerítésre, és végleg eltűnjön. Na most. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemeim és megcsóválom a fejem, majd felemelkedek, és idegesen rágcsálva a szám szélét közelítem meg az áldozat házát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találom egyszerűbbnek a "másszunk utána" megoldást, de egy, még nem tanultam meg kerítést ugrani, kettő, még csak az kéne, hogy rám hívják a mélyen tisztelt aurorságot. Vagy rám vesse magát egy házőrző átok. Nem élvezném. Fellépkedek a pár foknyi lépcsőn, majd álldogálok ott pár másodpercig, amíg meggyőzöm magam, hogy nem, nem fogok hazaszaladni. Senki nem fog megenni, amiért haza szeretném vinni a tolvaj kóborló macskám.
Vagyis remélem.
Nyelek egy nagyot, mondjuk sokat nem érek el vele, a szívem tovább dobog a szívemben, majd felnyúlok a kopogtatóért, és párszor hozzá is ütögetem azt az ajtóhoz. És remélem, hogy meghallják. És nem taposnak el. És nem tálalnak fel a karácsonyi pulyka helyett.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. december 30. 04:20 | Link


Nálam, kinézet

Ezektől az ünnepek közt zajló előadásoktól az ember rendesen ki tud készülni. Este tizenegy után végeztünk csak az előadással és őszintén, egy élőhalottra emlékeztető képem volt a tükörben. Talán azért, mert szellemet játszok a darabban, ez egészen kétséges dolog.
Míg a moszkvaiak furcsálltál, hogy jelmezben szeretek hazamenni, a pestiek már feldolgozták azt az elvemet, hogy ha azelőtt veszem le a jelmezt, hogy kiesnék - khm, kúsznék, a körmömmel kaparva a földet minden egyes centinél -  a szerepből, az olyan lenne, mintha megnyúznám magam és rossz hatással van a lelkivilágomra. Szóval nagy nehezen sikerült éppen hazakeverednem és terpeszkedtem a díványomon, mint aki jól végezte dolgát, mikor Buborék, a törpeagár veszett ugatásba kezdett.
Azonnal felpattant a szemem, majdnem leforráztam magam a forró frissítővel, és már talpon is voltam a konyha felé, ahonnét a zaj érkezett.
Mert hogy bizony, már én is hallottam, miután a karamell bundájú négylábú volt kedves elhallgatni. Persze, úgy érezte, szükséges, hogy más módon tegye hasznossá magát, ami azzal járt, hogy kis híján hasra estem benne. Veszett csörömpöléssel vágtam le a csészealjat a pultra, hogy aztán körbepillantsak.
Mielőtt kiszúrhattam volna a veszély forrását, a házőrzőm már azonosította és veszélyesnek minősítette a szőrcsomót, aki éppen egy narancsos teasüteménynek esett neki. Bizton állíthatom, hogy nehezményeztem ezt a megmozdulást a részéről.  
Mikor felé nyúltam, veszett fújásba kezdett, a gerince mentén felborzolva a szőrt és felém karmolt a levegőben. A válaszom erre a pálcarántás volt, ám ekkor három koppanás hallatszott az ajtó felől. Heves szitkozódásba kezdtem, majd felszabtam az ajtót, hogy lepillantsak a lányra.
- Gyorsan mondd! - A hangom meglepően magas és sürgető volt a várthoz képest, miközben a jobb kezemmel hevesen inzisztáltam, hogy bökje már ki végre.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. január 2. 14:03 | Link


x a bácsi háza előtt x

A zsebembe mélyesztem kezeim, ahogy várok, és tádámm, nem is kell sokat ácsorognom. Felnézek a ház gazdájára, aztán majd kikerekedett szemekkel lépek hátra is egyet. Nem erre számítottam. Kissé félve kezdem kapargatni körmeimmel a bőröm, és bármennyire is szeretném én gyorsan mondani, első nekifutásra egy hang sem jön ki a számon, csak tátogok, mint hal a vízben.
- Csókolom - még a köszönés is elég gyatrára sikerül, pedig én igyekszem, tényleg! - Jól tetszik érezni magát? - a legtöbb jóakarattal kérdezem ezt, mert most leginkább úgy néz ki, mint egy eszelős halálfaló sorozatgyilkos, aki megette a macskámat vacsorára. Azért remélem nem fogyasztotta el, mert bár van rajta mit sütni rendesen, én szeretem a cicám, és kár lenne érte, ha egy idegen gyomrában végezné.. Tényleg.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy.. Izé, szóval be tetszik-e engedni, mert úgy láttam, hogy a cicám ide jött be, és haza szeretném vinni, mielőtt túl sok kárt okozna, és boldog karácsonyt, meg boldog új évet - ezt viszont már nagyon hamar elhadarom, főleg, mert hallom a nyávogást, meg, hogy valami leesik - az ilyeneknek nagy hangjuk van, tényleg -, és még csak az kéne, hogy engem is besüssenek az állatom után.
- Esküszöm, nem akarok ellopni semmit, meg megtéríteni sem szeretném a bácsit - úgy érzem jó, ha már így az elején leszögezem, hogy nem ártó szándékkal vagyok, és ez nem egy megrendezett rablótámadás. Csak vissza szeretném kapni a szőrcsomóm. Tényleg.
Utoljára módosította:Tóth Lola, 2017. január 2. 14:03
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 5. 01:33 | Link


Nálam, kinézet


Biztos vagyok benne, hogy a legjobb szomszéd-díja szavazáson csak azért lenne esélyem, mert az esetek nagy többségében nem létezem, mint olyan. Na, de mikor igen, akkor hangos vagyok és borzalmas látvány, szóval erről ennyit, nem lesz trófeám. A lányka is tanúsíthatja, hogy nem öltöttem kellően kellemes ábrázatot, mielőtt felszabtam volna az ajtót. Miután nem jutott szóhoz, a fejem kissé előre biccentve, pislogás nélkül meredtem rá, ismét téve egy körző mozdulatot a kézfejemmel, jelezvén igényemet a gördülékenyebb társalgásra.
- Tökéletesen! - ismételten sivítás szerű válasz, lassan tényleg nem ártana már kikúsznom a szellemeskedésből, mert így sok mindenre viszem, de semminek nem lesz majd pozitív végkifejlete. - Őszintén remélem, nem azért kopogtattál az éééééjszaka közepén, hogy a fizikai és mentális állapotomról érdeklődj!
Nekem nem volt gondom a látogatókkal - mily kegyes hazugság, Valentin -, de mindennek megvan a maga ideje, a bájcsevegésé fölött pedig már eljárt az óra mutatója. A kérése hallatán oldalra biccentettem a fejemet, ismét semmi pislogás, sőt, talán még levegőt sem vettem. Most viszont teleszívtam a tüdőmet, szinte már túlcsordulásig, hogy aztán egy íves karmozdulattal invitáljam beljebb.
- Na jó, nem bánom, gyere be, mielőtt a karmos jószágod az összes süteményt felemészti! - fújtam ki az összes levegőt egy másodperc alatt, sarkon fordulva, s utamat ismét befelé irányítottam. - Kellemes új évet neked is.
Mondandómat apró bólogatásokkal toldottam meg, mintegy nyomatékosítva az imént elhangzottakat. A lányka szabadkozni kezdett, mire csak legyintettem neki, hogy hagyja el, nincs értelme olyasmi miatt esküdözni, ami biztosan ne történik meg. Ha tolvaj lenne, nem kopogott volna és a macskáját sem kéri, csupán bejelentette volna igényét a jószágra, majd berobban a nappalimba, mint egy üstökös.
- Igen, ezt már jó előre sejtettem. Ott a szőrcsomó! - mutattam a konyha felé, miközben felkaptam a látogatótól teljes extázisba eső, hiperaktív Buborékot. - Hitvány eb, szállj magadba! Nincs puszi!
Ezekkel a szavakkal igyekeztem rendre nevelni az olasz négylábúmat, aki pár pillanatig szinte grimaszolva tekintett rám, megint pár pillanatig reszketett, majd ismételten az arcom nyalogatására tett kísérletet. Beszélhetek én neki!
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 5. 01:39
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. február 24. 12:00 | Link


Ahogy csak szívja és szívja a levegőt, mintha egy lufi lenne a mellkasában, hátrálok egy fél lépést, és már fel is készülök a nagy sivalkodásra, de nem, beenged. Egy fél pillanatig csak meglepetten pislogok párat, majd heves bólogatásba kezdek, és el is indulok.
- Köszönöm, köszönöm, lekötelez - ahogy elslisszanok mellette, még mindig bólogatok, mint akinél beállt a krakk. Aztán hagyom, hogy irányítgasson, és hamarosan meg is pillanthatom a hűséges házőrzőt, aki, nos, kevésbé tűnik úgy, mint egy halálos fenevad. De meg kell vallanom, hogy azok a leginkább veszélyesek, akikből ki sem néznéd, szóval valószínűleg, ha az ablakon másztam volna be, most nem lenne, amivel kimászhatnék. Énbármit kinézek belőle.
- Istenem, te disznó - ezeket a szavakat már a macskámhoz intézem, természetesen, aki a hangom hallatán felkapja a fejét, és még el is nyávogja magát. Megforgatom szemeim, motyogok valamit arról, hogy nem szép az anyjának feleselni, aztán el is indulok utána, mire megint csak nyávog egyet.
Nos, az emberek többsége azt hiszi, hogy a méretéből adódóan az állatom nehéz is, de ez nem igaz. Mármint nyilván megvan a súlya, de a teste kilencven százalékát a szőre adja ki, és valljuk meg, a szőre, na az nem nehéz. Szóval az elülső lábai mögé fel is emelem a hűtlen jószágot, és magamhoz is veszem, mintha a babám lenne.
- Öhm, elnézést a kellemetlenségekért - vissza is fordulok a ház gazdája felé, miközben elindulok arra, ahonnan jöttem. - És további szép estét, meg boldog új évet, meg mindent - nem áll szándékomban maradni, így is eleget zavartam már, meg minden bizonnyal jobb dolga is van annál, mint, hogy engem meg a macskám istápoljon.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér