36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 10:46 | Link

Maxiee Grin


Igen, természetesen örülök annak, hogy lett egy kis tesóm, de... furcsa a helyzet. Eddig mindenki azzal foglalkozott, hogy velem mi van, merre vagyok stb. Ám most kicsit lazult a szíj, mert Vincent és Janey csak a kicsivel van elfoglalva. Valahogyan magamra kell hívnom a figyelmüket, ezt pedig csak a viselkedésemmel tudom elérni. Ezért arra gondoltam, hogy lelátogatok a faluba. Ám nem hazafelé fogom venni az irányt, hanem a kocsmába. December óta gyakran látogatom meg azt a helyet. Általában mikor belépek, kicsit félek, mert én vagyok a legfiatalabb és ott nagy emberek vannak. Még a végén elrabolnak. Remélem lesz ott egy ismerősöm, aki rendel nekem a vajsörnél kicsit erősebbet mindig csak azt a vajas cuccot iszom. Valamit újat is ki kéne próbálni.
Gyorsan magamra öltök egy hosszú farmernadrágot és egy piros kockás inget. Tudom, hogy az a hely milyen szutykos, de általában így öltözködöm. Kivágtatok a Kankégliből, ahol már csak ketten lakunk, mert Endre végleg elköltözött. Hiányzik, de majd lesz másik haverom. Vagy nem. Próbálok halkan lépkedni, el ne kapjon egy prefektus, mert mostanában mindig náluk kötök ki. Először az egész rellonos prefektusi gárda, aztán csak Lyra. Köszönöm, most nem kérek belőlük.
Pár perc alatt kiérek az udvarra, szerencsére nem futottam össze senkivel. Igazi mázlista vagyok. A Hold már az égen ragyog a csillagok között, igazán szép látvány. Átsétálok a kapun és sietős léptekkel a kocsma felé igyekszem. Kissé fázom egy szál ingben, de már nem kell sokat sétálnom, hogy megérkezzek a célomig. Nos, meg is jöttem.
Belépek az ajtón és a szemem egy  fekete hajú, idősebb srácon akad meg. Már ismerem valahonnan. Hm... ó igen! Pontosan innen, ezen a helyen találkoztunk. Helyet foglalok az előtte lévő széken.
 - Cső! - köszönök. - Nem rendelnél valami erősebbet a vajsörnél? Tudod, még nekem még nem adnak ki olyan italt. - vigyor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 12. 19:13 | Link

Gergőőőőőőőőőőőő Grin

A hely érdekes módon nem volt zsúfoltságig tele. Az emberek többsége otthon volt – gondolom – és a családjával vacsoráztak vagy éppen társasjátékoztak. Elfelejtettem volna valamilyen ünnepet, hogy csak az izomagyú debilek vannak ezen a helyen? Egy este több fiatalnak kéne itt lennie. Mondjuk, én se vagyok normális, hogy egyedül jöttem. Minimum el kellett volna magammal hoznom Leo-t, hogy ne unatkozzak. A söröm nem nagyon akart fogyni. Túlságosan el voltam foglalva hely pásztázásával, így gyorsan meghúztam. Vissza kéne térnem, és megint igazi alkoholistának kellene lennem. Az elszigeteltség után be kell rúgni, nem? De! Meg van a ma esti program is még csak egy ismerős arc kéne, hogy ne egyedül, szánalmasan egyedül rúgjak be. Társaságban sokkal jobb muri.
Ismét az ajtót pásztáztam várva, hogy felbukkan valaki, akivel meg tudom osztani az asztalomat. Megint hiába. Elfordultam és elkezdtem keresni az aranyos kis pincér lányt, hogy odahívjam magamhoz fizetés céljából. Éppen megláttam, amikor egy fiú huppant le elém. Tágra nyílt szemekkel vizslattam az előttem ülőt, aki nem zavartatta magát rögtön megjegyezte az elég gyenge italt a kezeim között. Sanda pillantást vetettem a fiúra. Mintha ismerős lenne valahonnan, de nem ugrott be honnan. Egy gonosz vigyort villantottam felé, hátradőltem a székemen, kezemet a szék támlájára raktam fejem mellett. A srác szemébe néztem, majd megszólaltam.
- Nem vagy te túl fiatal, hogy idegenekhez üljél le beszélgetni? Na meg persze az iváshoz se vagy túl idős – mértem végig még egyszer. Túl életvidám volt az arca, így biztos vagyok benne, hogy nem lehet több 14 évesnél. Minél jobban néztem annál ismerősebb volt. Aztán hirtelen beugrott! Ugyan itt találkoztam vele még nagyon régen.  A nevét már elfelejtettem, de szimpatikus kiscsávó, és ahogy látom eléggé bevállalós is. Nincs röghöz kötve, hiszen itt van. Akkor valószínűnek tartom, hogy elengedték. Gyorsan magamhoz hívtam a pincér lányt, aki rögtön elindult felénk.
- 1 üveg tequilát kérek és két feles poharat – a lány nem kérdezett semmit csak felírta mit kértünk és már ott sem volt. Gyors pillantást vetettem a szembe ülő fiúra, akinek kisfiús mosolya levakarhatatlan volt. Remélem, bírja a piát, mert nem fogom haza vinni ilyen állapotban. Kénytelen lesz nálam aludni akkor. Vagy csak bevetődünk egy hotelbe és akkor mindkettőnknek jó. A lány kihozta a kért piát és már ki is bontottam. Töltöttem mindkét pohárba majd az egyiket a fiú elé löktem.
- Mennyire bírod a piát? – egy mosolyt villantottam felé. Semmi rosszindulat nem volt most bennem. Tényleg érdekelt, mert akkor úgy adok neki néhány kört. Nem akarom, hogy teljesen kiüsse magát. Az rám és rá nézve sem lenne túl kecsegtető.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 14. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 12. 19:49 | Link

Maxie

Ezt a helyet még mindig utálom, mert nyomasztó, büdös és nem is nekem való. Legalábbis a régi Gergő nem szerette, de az újnak bejön. Igen, azt hiszem ideje változtatni a stílusomon. Elég volt a jó fiúságból, ideje kipróbálni, hogy milyen rossznak lenni. Belekeveredni minden bajba, visszapofázni a szülőknek és tanároknak. Biancának biztos bejönne az új énem, úgy hallom, hogy mostanában inkább a rossz fiúkat keresi, hát akkor meg is kapja.
Ahogy belépek a kocsmába ugyanaz a szag fogad, mint az első alkalommal. Phúj, ki nem állhatom, de meg lehet szokni. Körbenézek és megpillantok egy ismerős arcot. Rögtön odamegyek hozzá és helyet foglalok az előtte lévő széken. Fekete haj, barna szemek, fehér bőr, csőnadrág. Ez csakis Amira Loveguard ikertesója lehet, Maximilan. Mindkettőhöz volt már szerencsém, és valamiért Max szimpatikusabb. Ugyan miért? Pff...
Olyan, mintha nem is Lasch Gergely beszélne. Ő sosem mondana olyat, hogy: Csá. És az a Gergő sosem kérne vajsörnél erősebbet. De hé! Az a fiú eltűnt!
 - Nem vagy idegen, ismerlek. Te vagy Max, Mira iker vagy. Engem Gergőnek hívnak, még télen találkoztunk itt, de azóta eltűntél, én pedig már megváltoztam. - újabb vigyor. Nos ez a megváltozás csak pár napja történt, úgyhogy kicsit füllentettem, de mindegy. - Jól gondolod. De kit érdekel? Most vagyok fiatal, nem? - hátradőlök. Ha ez a srác nem fog valami erőset rendelni, akkor bizony mást kell keresnem. Bár ő van olyan bátor, hogy megteszi, pedig tudja ki a nevelőanyám. Ha meg nem, az az ő baja. A lényeg az, hogy igyak valami erősebbet a vajsörnél.
Ekkor megjelenik a csinos pincérnő és Max rendel egy tequila-t. Még soha nem ittam olyat, de azt mondják, nagy erős. Hmm... kíváncsi vagyok. Amíg nem jön vissza lány csak Maxet bámulom, Tök jó lenne tudni, hogy most mi van a fejében. Azt akarja, hogy itt essek össze, vagy azt azért nem. Mindegy is. Megjön a pincér ezért felegyenesedek. Jön a következő kérdés.
 - Óóó, majd most kiderül. - vigyor. Fogom a kis pohárkát először megvizsgálom aztán az ajkaimhoz emelem. Hajaj... és ekkor gyorsan lenyelem. Égeti a torkom, nagyon. De nem mutatom ennek a jelét. A második vagy a harmadik pohárnál már biztos nem fogom érezni.
 - Még! - várom, hogy újra töltse a feles poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 13. 20:33 | Link

Fiúk, bünti *-*

A mágustusa megszervezése nem éppen olyan könnyű, rózsaszín felhőkkel teli dolog, ahogy azt el lehetne képzelni. A sok agyalás, és szervezés, rendezés nem csak az eszét veszi el a diákönkormányzat elnökkisasszonyának, hanem az idejét is. Persze nincs ellene kifogása, hogy sok időt fordítson rá (leginkább ez akkor történik, amikor Kristóf edz, vagy nem akarnak találkozni), de amikor már megelégeli az egész hercehurcát, akkor legszívesebben ott hagyná. Mennyivel több ideje lenne mással törődni. Mint például meglátogatni a testvérét, vagy a fiával tölteni sokkal több időt. A táborozás nagyon jól zajlott együtt nekik, meg Mira a hétvégéket is leginkább lent tölti Alinál és Danielnél. Ez azonban sokszor kevés egy igazi anya-fia kapcsolathoz.
Sok minden felgyűlt a lányban. A mágustusa mellett felhúzta az is, hogy Kristóf nagyon, de nagyon ideges volt. És ezt nem is tőle tudja, hanem hírből hallotta, az okáról pedig csak annyit tudott meg, hogy ő állítólag megcsalta szerelmét. Pedig nem, semmi olyasmit nem követett el, ami miatt erre lehetne következtetni.
Este volt, ő éppen a faluban császkált. Csak egy picit beugrott a második családjához, ugyanis a kisfiuk kicsit belázasodott, de mire Mira leért, már félig elaludt. Egy rövid beszélgetés lezajlott közte és a másik mami között, aztán továbbállt, a csárda felé. Szusszanva nyitott be, egy pillantást sem vetve az asztaloknál ülőkre. Egyből a pultos lányra nézett, pusztán kíváncsiságból. Csípi az új tulajt, mert egy kis színes folt az amúgy morcos hangulatú porfészek légkörében.
A lány éppen valami rendelést vitt ki, de mikor Amira meglátta, hogy kiknek, elakadt a lélegzete. Dühösen ökölbe szorította kezét, és nyúlt a pálcája felé. Lassan feltűnésmentesen, miközben a testvére egy kissráccal legurított egy rövidet.
Magassarkújának koppanása nem hallatszott a duruzsolásban, a fiúkat meg úgy közelítette meg, hogy ne figyeljenek fel rá. Bátyja mögé állt, odahajolt a füléhez miközben pálcáját a nyakára szegezte.
-Baromi nagy bajban vagy -sziszegte. Hangsúlyából érezni lehetett, hogy nincs jó kedvében, sőt. Max nagyon felhúzta, a szemei is vészjóslóan villantak meg miközben tekintete a kisfiúra terelődött.
-A fiam bátyja -jegyezte meg a gúnyos, és dühös vegyítésével. Nagyon kevés választotta el attól, hogy ne átkozza le mindkettőt, a pálcája továbbra is ikre nyakánál várakozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 14. 22:01 | Link

Gergőőő Grin & Amira Rolleyes

Ha valaki meglát engem itt Gergővel, szörnyen nagyot fogok kapni. Ha Ney megtudja, hogy velem ivott a nevelt fia, nekem végem. Remélem, nem fogja annyira kiütni magát, hogy ne tudja kicsoda. Füst szaga terjengett a helyiségben és felfordult tőle a gyomrom. Nem azért, mert nem bírom a cigit, hanem azért, mert amióta Gergő itt van csak Ney arca lebeg a szemem előtt. Lehet nem jó ötlet ez az egész? De ahogy elnézem a srácnak is és nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Néhány körtől semmi bajunk nem lesz. És az nekem sem fog ártani. Szóval Amira, ha megtudja ezt - ami nem fog megtörténni - akkor nem leszek annyira lecseszve.
Újabb kört töltöttem az előttem ülőnek, miközben hallgattam beszámolóját miszerint mi már találkoztunk. Még jobban végig mértem és már a neve is beugrott. Gergő. Múltkor is ugyan itt találkoztunk, csak nem ennél az asztalnál. És valami megváltozott benne mióta utoljára láttam. Talán hosszabb lett a haja, de nem hiszem, hogy külsőleg változott volna annyira. Persze, arra is, de szerintem maga a srác változott meg. A személyisége. Nem tudom. Most valahogy olyan fura. Enyhén megráztam a fejemet és kikergettem belőle ezeket a gondolatokat. Felnéztem a fiúra, aki csak mosolyogva válaszolt nekem.
- Igen-igen – bólogattam. – Már emlékszem rád. Ilyen sok mindent tudsz rólam? Ez fura… – egy halovány mosoly jelent meg szám szegletében akaratlanul testvérem neve hallatán. – Nem tűntem el! Csak egy ideig elszigetelődtem az emberektől – válaszoltam neki nyugodtan, de mire észbe kaptam ő már válaszolt a másik kérdésemre is.
- Azért érdekelhetne. Mégis csak Janey a nevelőanyád – sanda pillantást vetettem a srácra a mondatom végén. Hogy én mekkorát fogok kapni, ha kiderül, hogy Gergő ivott. Főleg, hogy velem. Amira, de még Janey is meg fog ölni. Na nem baj. Igaza van Gergőnek! Egyszer vagyunk fiatalok, így élvezni kell az élet apró örömeit. Mint például az alkohol, bódító hatását, amit okozni tud. Felpillantottam a falra lógatott órára. Hosszú éjszakánk lesz. Úgy érzem nem szabad sokat innom, különben nem tudok majd mit kezdeni semmit, se magammal, se Gergővel. És azért Gergő biztonsága fontos, már csak Ney miatt is.
- Majd most. Remek! – egy mosolyt erőltettem magamra, majd felemelem a poharamat. Rá nézek Gergőre és vigyorogva figyelem, ahogy vizsgálgatja a poharat. Ez így tényleg vicces lesz. Gergővel egyszerre húztam le a felest. Grimasz nélkül folyt le torkomon az ital, és láttam Gergő arcán, hogy neki egy kis erőfeszítésbe kerül, hogy ne folyjanak ki a könnyei. Majd megszokja. Remélem.
Szemem sarkából egy alakot láttam a hátam mögé suhanni, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, amíg egy hegyes és kemény tárgy nem ütközött a nyakamnak. Oldalra pillantottam, mire megszólalt az illető. Egy hatalmas, gonosz vigyor terült szét az arcomon és felfelé fordítottam fejemet. Amira állt mögöttem, az én hugicám. De régen láttam.
Kezemmel ellöktem pálcáját a nyakamtól és kihúztam a magam mellett lévő széket. A mosoly levakarhatatlan volt. Amira dühe rám jótékony hatással volt. Tudom, hogy bajban vagyok, de akkor is öröm látni, hogy Mira dühös.
- Ugyan Amira! Feleslegesen izgulsz – forgattam meg a szemeimet, majd húgom következő mondatára felkaptam a fejem. – Ti ismeritek egymást? Ó, hisz’ ez nagyszerű! Akkor nem fáradozok a bemutatással! – villantottam mosolyt mindkettőre, majd figyelmem ismét húgomra terelődött. – Drága, húgom ülj le mellénk. Neked is jut bőven – mutattam az üvegre, majd Gergőre néztem, remélve, hogy ő sem bánja testvérem csatlakozását.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 20. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 15. 19:36 | Link

Max és Mira Tongue


Szemeimmel gyorsan körbepillantok a helyiségben, még a végén itt van Janey, aminek nagyon nem örülnék. Mikor először jártam itt, rögtön elkapott. De nincs itt egyetlen egy ismerős arc sem. Szerencsére. Csak kizárólag Max, akivel igazából a semmiről beszélgetünk. Bár nem is azért jöttem ide, hogy dumáljak, hanem hogy kirúgjak a hámból. Vagy valami ilyesmi...
 - Szerintem ez nem túl sok információ. Bár a húgod nem a kedvencem, nemrég megbüntetett, amit csináltam meg, így levontak a házunktól öt pontot. Bah... pedig még év elején sokat szorgalmiztam, de már úgy vagyok vele, hogy minek a házkupa? - árulom el a srácnak. Jó, nem teljesen úgy van, ahogy én azt állítottam. Mert igen, izgat az, hogy miénk lesz-e a kupa vagy sem. Úgyhogy azt hiszem egyszer-kétszer beküldök egy-egy feladatot. Bár... majd csak akkor, ha kedvem lesz hozzá. - Nyugodtan mondd ki, felszívódtál. - mosolygok Maxre. Elhiszem, hogy nem akart emberekkel érintkezni, néha nekem is vannak ilyen érzéseim. Főleg mióta szakítottam Biancával. Nem tudok úgy odamenni hozzá, hogy nen nyomjak az arcára egy puszit. Pedig muszáj lesz megszoknom, hogy külön utakon járunk, de én nem fogom feladni. Én nagyon szeretem őt, de míg nem járunk, simán járkálhatok kocsmába stb. Mert akkor nem kell attól tartanom, hogy elhagy.
Viszont azon, amit Maxie mond, kicsit meglepődök. Mi van?!
 - És aztán? Ő is egy ember, nem különb a többitől. Maximum leátkozza a fejed, ha meglát itt minket. Ám ha ügyesek vagyunk, nem lesz baj. - kacsintok. De, bizony, baj lesz. Mert az anyám nem hülye és így vagy úgy rá fog jönni, hogy én mit csináltam a kocsmában, aminek nem lesz jó vége. Nem lehet rosszabb, mint múltok úgyhogy nem félek tőle. Miért is félnék az anyámtól? Cöh... ez hülyeség.
Ekkor a fiú rendel egy kis tequilát. Vajsörnél erősebbet még életemben nem ittam, úgyhogy most kiderül mennyire bírom az alkoholt. Mikor a pincérlány kihozza az italt és a két kis pohárkát Maximilan tölt egyet magának és egyet nekem. Először megvizsgálom a feles pohárban lévő folyadékot, majd lehúzom. Nagyon furcsa íze volt, nem is tudom elmondani. Próbáltam nem mutatni azt, hogy nem bírom a cuccot, mert a végén nem kapok többet. Pedig 14 évesen pont erre van szükségem, nem?! Miután megmondom Maxnek, hogy nekem_kell_még_tequila, egy lány lép a srác mögé. Ez a lány nem más mint a testvére, Amira. Már csak ez hiányzott... Legszívesebben jó hangosan elküldtem volna a fészkes fenébe, de uralkodnom kell magamnak, mert tisztába vagyok azzal, hogy úgy fogok viselkedni, akkor nagy bajban leszünk mind a ketten. Max leülteti magam mellé, megforgatom a szemeimet. Majdcsak kibírom.
 - Bizony, így van. - mosolygok a lányra. Ám ez nem az igazi mosolyom, inkább olyan grimasz volt.
 - Legyen, ha nem töltesz nekem, akkor majd én. - mondom Maxnek, majd megszerzem magamnak az italt. Töltök a pohárkába, majd lehúzom és megint és megint és megint és megint. Már nagyon furcsán érzem magam, furcsán is látok. Azt hiszem kidobom a taccsot, de nem, nem szabad.
Nagy nehezen felállok és felállítom Maxet is.
 - Gyereeee, paccccigolllni, akharookhh!!! - ezt követően pedig felugrok a hátra. Hajaj, mi fog még történni ma este?!
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. május 15. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. május 17. 20:43 | Link

Fiúk

Néha már tényleg elege van Mirának abból, hogy még nincs tizennyolc éves, de több felelőssége van, mint egy harmincévesnek. Tény és való, hogy sokat ő választott, az viszont kicsit feldühítette, amikor azt kellett látnia a bátyjától, hogy betegsége ellenére alkoholt fogyaszt. Ráadásul mindezt takarodó után, a faluban teszi. Egy kisfiú társaságában. És pluszban már vagy egy hónapja nem is látta.
A gyerek voltaképpen nem érdekelte, már elégszer volt szerencséje hozzá. Legutóbb "kellemes" emlékeket szerzett neki. De hát ő meg megbántotta a szobatársnőjét. Még szép, hogy nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogy Biát megbántják. (Jó alkalom a bántalmazásra.)
-Fáj még az oldalad kölyök? A büntetőfeladatod azóta sem érkezett meg hozzám -sötét pillantást vetett rá, nagyjából ennyi figyelmet fordított Gergőre. Talán jobb is lehetne a viszonyuk. Igazából régóta ismerik valahogy egymást, és ha ő nem a mostani mostohaanyjához kerül, akkor még az is esélyes lett volna, hogy Benjamin Daniellel együtt Amira nyakába varrja a fiút is.
Közben a felkínált helyet elfogadta, ha már céllal érkezett, akkor a tesója jelenléte nem fogja elzavarni. Leült a kettő közé, lábait keresztbe rakta.
-Csalódtam benned -jegyezte meg úgy, hogy azt csak az ikertestvére hallhassa. Arcán semmi érzelem nem mutatkozott, hangjában viszont Ő érezhette a csalódottság és szomorúság jelét. Igaz, ő is csak azért ismerte fel -ha felismerte-, mert nem hogy születésük óta, már az anyukájuk hasában megismerte a lányt.
-Egészségemre -emelte meg az üveget, majd meghúzta. Már nem is tudja, mikor járt itt pontosan és miért. Eszébe sem jutott, ugyanis mielőtt visszaemlékezhetett volna rá, felvont szemöldökkel oda kellett fordulnia Gergő felé. Lenéző pillantással mérte végig míg menősködött a piálásával, aztán ez átment egyfajta meglepett, 'Merlinre, kikkel vagyok körülvéve?'-nézésbe.
-Ezt nem hiszem el... -mondta csak úgy magának, mikor a gyerek felcsimpaszkodott testvére hátára. Itt határozta el, hogy inkább meglátogatja a párját. Leugrott a székről, indulás előtt viszont még visszalépett Maxhez.
-Letagadom, hogy a bátyám vagy -mondta neki egyenesen a fülébe. -A büntetéseteket holnap megkapjátok. Reggel hétkor a Nagyteremben -ez már mindkettőjüknek szólt. Ezzel fogta magát, és vissza sem nézve menekülőre fogta, mielőtt még valaki kiszúrja, hogy bármiféle köze van valamelyik idiótához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 27. 22:17 | Link

Sofia

Mert mi mást is tehetnék az első adandó szabadidőmben? Fogok egy hozzám hasonló, mindent semmibe vevő - fura, de a rellonosoknál ilyen sok van-, másik embert, és  megyek vele inni. Mert a diák élet aztán marha megerőltető, bárki bármit is mond, na meg.... lassan tizennyolc leszek. Fura, mennyire  vártam, most mégis egyre csak hidegen hagy, mert van egy csomó más dolog, ami jobban lefoglal, mint egy bizonyos kor betöltése.
Sofival megbeszéltük, hogy a téren találkozunk, mert az nem járja, hogy háztársak együtt menjenek a házukból. Apropó Sofi. Egy esti kiruccanásom során futottam vele össze, és megint beigazolódott, hogy az idősebbekkel jobban kijövök. Mivel Lyra és Noel valami megmagyarázhatatlan módon megint nem érnek rá, na nem mintha én annyira tepernék a nyomukban, muszáj elütnöm az időt. Sofival meg úgyis rég lógtam már, és hát... jó egy nem prefivel lógni, még úgy is, hogy a legjobb barátaid azok. Nem, nem esik rosszul, hogy betöltöttek egy tisztséget, csak az, hogy mostanság alig vagyunk együtt így hárman, holott elméletileg Üvegház társak vagyunk.
Sóhajtok és inkább elindulok a faluba, ha lesz egy kis szerencsém, kapok abban a csárdában kávét is. Szükségem van rá, mivel rájöttem, a másodikos anyag se könnyebb, mint az elsős, ez szívás.
A téren ácsorgok, és mikor meglátom háztársam, elvigyorodok. Mihelyst közelebb ér, bele is karolok - mikor lettem én ilyen közvetlen? Á, kit érdekel-, és úgy indulunk el remélhetőleg.
- Oké, a piát neked kell venned, én még nem múltam el tizennyolc- húzom el a szám, mert bármennyire is nézek ki húsznak, a részegek szemében a huszonötöt is megütöm, a személyimen nem ez a szám szerepel, mélységes sajnálatomra.
- Mondd, csak, te hogy élted túl az előző három évedet?- kérdezek rá érdeklődve, hátha kapok valami szupi tanácsot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. május 28. 20:34 | Link

Sofi egyedül ácsorog a tér közepén, és unott fejjel bámul hol jobbra, hol balra. Páran elhaladnak mellette, őket szemügyre veszi, és mit sem törődve a másik lelki világával, fintorogva jelzi nemtetszését. Nem csak azok kapnak ajándékba egy szúrós pillantást, akik esetleg túl rózsaszínűek és bájosak, hanem a túl furcsák, túl piperkőcök, vagy túl feltűnőek. Amikor egy fehér padlócirkálót sétáltatva halad el mellette egy tejföl szőke, loknis, puccos leányzó, akkor színpadiasan kezd el fuldoklani. A szőkének ez nem tetszik, vissza is beszél valamit, de Sofi erre csak elneveti magát, és középső ujját felemelve int a lány felé, aki erre felhúzza az orrát, és tovább halad.
Tökéletesen jól elszórakozik ezzel egy ideig, de hamar megunja, és ekkor előkap egy apró dobozt a táskájából. Kivesz belőle egy szál cigarettát, ami hamarosan narancssárgán parázslik. Mélyet szív bele. Egy ideig benn tartja, majd lassan kifújja. Ezt még két-három ilyen követi, majd leguggol, eloltja a szálat, és szépen visszateszi a dobozba. Sofi okos lány, és ügyel a mértékletességre.
Hamarosan Oph is megérkezik, aki belekarol várakozó társába és már húzza is magával. Sofi nem ellenkezik, csak szépen lépked kissé szakadt dorkójában Ophelia mellett.
- Már csak azt mond meg... mi a jó égért nem tudtunk mi együtt lejönni?! Merre jártál már megint?! -
Annyira még nem ismerik egymást ők ketten, de Sofi hamar rájött, hogy egy hozzá hasonló balhés lánnyal hozta össze a sors. Igaz Oph fiatalabb nála, de ez sosem zavarta. A lényeg csak annyi, hogy hozzá hasonlóan romlott lelkületű legyen.
- Tisztában vagyok vele. - zárja le Sofi az alkoholos témát, mert tudta, hogy Oph még nem nagykorú úgy, mint ő.
- Hogy életem túl? Alkohollal, pasikkal, egy-két haverral, baj és kár okozással, egy kartöréssel, valamint némi tanulással. - Sofi szinte látja maga előtt, ahogy Ophból kitör a nevetés, a tanulás szó hallatán. Vagyis belőle biztos kitörne, ha más mondaná, de sajnos ez a tény. Sofia nagyon utál itt lenni, így minél gyorsabban végezni akar, hogy újra otthon lehessen a családjával, a megszokott kis házukban, a megszokott emberekkel, távol ettől az egész cirkusztól.
- De a tanulás csak akkor kell, ha le akarsz innen lécelni, mint én. Amúgy elhanyagolható. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 17:33 | Link



Kell a kitérő, mert ha már egyszer módom van rá, akkor már olyan kávét iszok, ami nem ciángyanús. Azok a manók nekem marha gyanúsak, és bár most hivatalosan is békében tengődünk, nem vállalnék be egy mérgezést, hogy aztán azok röhöghessenek a markukba.
Na, meg kell az agyalásra szánt idő, bár általában nem sokra megyek vele. Oké, ez így hülyén hangzik, de még mindig jobb, mintha azt mondanám, had legyek már kicsit egyedül, mielőtt még társaságba keveredek. Az ember lánya örül annak, ha nem kell egymagában számolgatni a hajszálait, én viszont nem mindig díjazom, ha van valaki körülöttem, nem hiába voltam 16 éven keresztül elszigetelve úgy mindentől, bár az korántsem az én hibám.
Arrébb rúgok egy követ, és úgy döntök, ideje visszatérni a valóságba, mert az milyen már, ha olyan fejjel indulok piálni, mint aki az akasztására megy, na de segáz. Csak meg kell szokni, hogy defektes vagyok, nem nehéz dolog ám, persze tudom, sokkal könnyebb lenne, ha egy neon nyíl mutogatna rám, ami felett az áll, defektes, vagy szimplán rám lenne írva, de úgy érzem, akkor könnyen kiismerhető lennék. Na, ez is poén, mert még nekem se sikerült megismernem magam, hát még másoknak... viszont ott van Sofi, és, de szépen integet. Kiszakad belőlem a röhögés, ahogy a sértett szőke után bámulok.
- Nem tanították meg, hogy ilyet mutogatni az utcán nem szép dolog?- rovom meg, persze ennek marha poén szaga van, amit gondolom, ő is érez, nem mellesleg, az én középső ujjam is látták már...  sokan.
- Kávéért, és hidd el, nem akartalak kitenni a veszélynek, amit egy cukrászdában való sorbaállás okoz, mellesleg... szeretem azt a helyet, nem lenne jó, ha kitiltanának- bókolok neki viccelődve, mert tudom, ha a rellonossal elszalad a ló - már pedig sok ingerült ember között szokott- akkor hamar repülhetünk onnan.
- De hoztam neked nyalókát- vigyorogva átpasszolom neki, mert... bízom benne, nem csak az én fura szokásom, hogy az mindig a számba van... szinte.
- Nos, én a tanulásnál maradok, a pasikkal nem igazán jutok közös nevezőre- húzom el a szám, mert ha azt vesszük, egy pasi ágyába akkor bújnék, ha meg akarnám fojtani álmában, na meg...  magával az emberi fajjal se ápolok olyan jó viszonyt, talán jobb is ez így.
- Nem kell ahhoz tanulni, én megtettem amúgy is...- vigyorgok rá, persze tudom, nem így értette. Azt már nem teszem hozzá, hogy elég törvényt szegned ahhoz, hogy kitüntetett figyelembe részesülj, és ismertetni a körülményeket, hogy aztán még téged sajnáljanak.
- Amúgy... mikor Navinés voltam - mert igen, ott kezdtem, röhej mi?-  innen kellett hazaráncigálnom egyik háztársam- mélázok el, és meglepődök azon, nem kenődök  el, mikor tudatosul bennem, hogy Endrével már rég nem találkoztam, hát... ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 6. 20:42 | Link

Oph


Ophelia érkezését egy röhögés jelzi. Sofi a hang irányába fordul és egy mosolyt küld a szőkeség felé, aki hamarosan már ott is van mellette.
- Gondolom megtanítottak, de akkor pont nem figyeltem oda… vagy arról az óráról hiányoztam. – válaszol neki viccelődve, már amennyire kitelik tőle. Nem kell sok idő, és Sofi megtudja, hogy drága barátosnéja merre lődörgött megint. Kávéért, és Sofinak nem hozott, aki lassan a függő kategóriába fog tartozni.
- Ugye tudod, hogy nem szép dolog, hogy nekem nem hoztál. De mily’ kedvesség, hogy nem tettél ki ennek a traumának. Na de mi az, hogy kitiltanának? – megjátszott szúrós szemmel mered Opheliara, de hamar elmosolyodik. – Tudok én viselkedni…ha akarok, csak ritkán akarok. -
Végül is teljesen megérti Oph gondolatmenetét, mert Sofi nem bírja elviselni ha sorba kell állni, azt meg végképp nem ha akkor lökdösik. Olyankor könnyen elszakad az a bizonyos cérna, na és akkor ott nincs köszönet. Tehát Oph jól tette amit tett.
Egy nyalóka landol Sofi kezébe, amit értetlenül kezd el méregetni. Forgatja, felemeli a fény felé, majd sötét háttér elé tartja.
- Ez egy nyalóka. – állapítja meg a tényt, amit eddig is tudott, csak nem tud hova tenni. – Miért kapok én nyalókát? – kérdően mered Opheliara, majd a nyalókára.
- Azért köszi, hogy gondoltál rám! – mondat közben kicsomagolja a nyalókát és bedugja a szájába. De Oph következő mondatánál majdnem kiköpi. Kikapja a szájából a nyalókát, és értetlenül mered a szőkeségre.
-Mivan?! Semmi pasi?! Soha?! Leszbi vagy? – látszik, hogy még annyira nem ismerik egymást, mert ilyeneket még sosem tárgyaltak ki. De ez most teljesen ledöbbentette Sofit. Nem gondolta volna, hogy Oph ennyire a férfi nem ellen van. Pedig mennyire jól el lehet velük szórakozni. Ekkor hirtelen Sofi gyomra összerándul és a szíve egy nagyon nagyot dobban. Eszébe jut Keith, Kath bátyja, akibe fülig bele van zúgva. De erről csak és kizárólag Kath tud, és senki másnak nem is kell. Ez az ő kis titkuk, aminek Kath sem örül annyira, mert félti Sofit a saját bátyjától. Ezt a barnaság sosem fogja megérteni, mert hát nem csak Keith hanem Sofi is veszélyes családból származik.
Egyik döbbenetből esik a másikba Sofia. Navine?! Komolyan?! Hát ez besz…..
- Ugye csak viccelsz? Te és a sárgák… hát esküszöm mindjárt képen röhöglek. Ezentúl szólíthatlak cuki kis unikornisnak? – csillogó, könyörgő tekintettel mered Opheliara, majd megáll, ugyanis megérkeztem a csárda bejáratához időközben.

Miután eléggé illuminált állapotba kerültek valamilyen formában visszabotorkáltak a sulihoz, és mint valami farönk, úgy dőltek be az ágyukba.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 7. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 22:58 | Link

Katherine Danielle Averay

21:10

Olyan jó, hogy mostanában minden úgy alakul, ahogy én azt szerettem volna. Még a csárdába is felvettek pincérnek, úgyhogy keresek plusz pénzt, ami jó, mert majd szeretnék venni egy lakást. Ám nem származok egy nagyon gazdag családból, úgyhogy a pénz egy részét nekem kell megkeresnem. Szeretnék egy olyan kertes házat mint amilyen Ifens haveromnak van. Oda egyszerűbb lenne vinni a nőimet. Sőt, a kastélyban elméletileg nem is lehet bemenni a lányoknak a fiú szobába és fordítva. Ezért ha az ellenkező nemmel szeretném tölteni az időt, akkor faluban a hotelben kell bérelnem egy szobát és hát az is pénz. Bár ha jól tudom itt még társaslakás is van, egyelőre még az is megtenné. Ha lenne saját otthonom akkor már tényleg igazi felnőttnek érezném magam. Bár már most örülök annak, hogy van munkám, mindig is szerettem volna dolgozni. Sajnos az éjszakai műszakot még nem vállalhatom, mert nem vagyok mestertanonc, pedig szívesen dolgoznék éjjel. Akkor lenne biztos a legjobb. Jönnének a hangoskodó vendégek és kidobhatnám őket ha valami olyat csinálnának, amit még nekem is rossz nézni. No, meg akkor jönnének a lányok is inni. Alig várom, hogy már mestertanonc legyek! Valójában magamra sem ismerek. A régi Yancsi nem gondolt ennyit a nőkre meg ő teljesen más volt. Mikor Amirával elkezdtem edzeni azt hittem hiányozni fog a régi életem, de nem. Most jó, most érzem először úgy, hogy jó élni. Eddig zárkózott voltam, ám most már azt hiszem megtaláltam önmagam. Vagyis... ez nem én vagyok, de jó azt hinni, hogy igen.
Mellesleg a mai napon kezdődött a munka, úgyhogy fél tízig itt kell lennem. Már csak húsz perc és végzek. Ó, a francba! Egyelőre minden nyugis. Igaz, van itt pár ember, akik már nem nagyon vannak maguknál, de majd szépen kidőlnek. Azt hiszem a főnökömnek, Jamei-nek javasolni fogom, hogy az egyik hétcégén takarítsunk ki kicsit, mert nagyon büdös van és mindenen egy halom por van.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 14. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:09 | Link

Újvári Yannick
21:10

Nem így terveztem, de egyszerűen muszáj volt kiszabadulnom a házból. Na, nem mintha Rich hét lakat alatt tartott volna, sőt, imádtam vele lenni és abban a házban lakni, de már régen csináltam olyasmit, mint a hétköznapi embereke. Nevezetesen, régen mentem el otthonról éjjel csak azért, hogy úgy tegyek, mintha valamilyen szinten átlagos lennék. Nem azt mondom, hogy tökéletesen emberi, éppen csak megtévesztésig hasonló.
Elálldogáltam egy idegig a szekrény előtt, mire végre sikerült kitalálnom, hogy mihez is akarok kezdeni. Első lépésként a bútordarab teljes tartalmát kihajítottam a padlózatra, majd átválogattam őket és a felét visszatuszkoltam. Közvetlenül ezután megtaláltam azt, amire szükségem volt, így a többi anyag továbbra is közelebbi ismeretséget köt a padlózattal, de egyáltalán nem érdekel. Az az én szobám, nem osztozom rajta másik három emberrel, egyszóval senki sem szólhat semmit.
Elindultam az egészen kellemesnek nevezhető éjszakába, anélkül, hogy a bátyám figyelmét felhívtam volna magamra. Fogalmam sem volt, pontosan hova is tartok, így aztán a fél falut bejártam, mire végre sikerült döntést hoznom. Úgy terveztem, hogy emberek közé keveredem, márpedig hol is találkozhatnék több emberrel, mint a csárdában? Egyrészt, hamarosan tíz óra van, másrészt pedig itt mindig van valaki. Olyat én még nem láttam, hogy ez a hely kiürüljön.  Az már egy másik probléma, hogy illene fogyasztani is, de mivel az anyagcserém lényegesen gyorsabb és nincs szükségem emberi ételre, egyszerűen képtelen vagyok bármit is huzamosabb ideig a szervezetemben tartani, tehát például berúgni sem tudok, ami azért megkönnyíti a dolgom bizonyos esetekben.
Belököm az ajtót és mindenféle hezitálás nélkül a bárpulthoz telepedek le. Ez a legjobb hely, ha egy hozzám hasonló el akar tűnni szem elől. Végigpillantok a vendégseregen és meg kell állapítanom, hogy errefelé mindenki épp olyan gyanús, mint én, tehát semmi ok az aggodalomra.

Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:33 | Link

Katherine Danielle Averay


Ami a mai öltözékemet illeti, hát nem túl kirívó, sőt, nem is szoktam olyan ruhákat hordani. Szerencsére itt nem kell egyenruhát hordani, elég csak egy fehér kötényke. Szóval egy farmert megy egy fehér pólót húztam magamra. A póló feszül a testemen, hiszen az rendesen ki van dolgozva, mármint a testem. Mondjuk ebben a kis köténykében elég viccesen festek, de muszáj hordani. Ekkor az egyik férfi hív, hogy szeretne még egy kört abból az italból, amit az előbb választott. Jó pincér módjára kiszolgáltam a vendéget. A férfi arca már teljesen vörös és a szemében látom, hogy azt sem tudja mi folyik itt. Csak vedel. Mikor kicsi voltam utáltam apával kocsmába járni, mert mindig meleg volt és ittas emberek voltak, akiktől féltem. Egyik sem volt túl kedves, úgyhogy kerültem az ilyen helyeket. Ám mostanában egyre többször megfordulok itt, most pedig, hogy itt dolgozik, szinte mindennap ide kell jönnöm. Majd valahogy fel kéne dobni ezt a helyet, mert nem túl gerjesztő. Ha szebb lenne, mondjuk olyan, mint a pub több vendég jönne és több fizetést kapnék. Legalábbis azt hiszem. Visszaállok a pult mögé és nézem az embereket, hátha jeleznek, hogy mennem kell hozzájuk. Ekkor látom, hogy nyílik az ajtó és egy barna hajú lány átlépi a küszöböt. Gyorsan végig mérem... hmm... csinos. Megharapom az alsó ajkam és abban reménykedem, hogy a lány ideül. Fiatalabb nálam kb. 2 évvel, de nem tudom pontosan megállapítani. Inkább másra koncentrálok s nem pedig arra, hogy hány éves is lehet, mert az most nem számít. Odamegyek hozzá és mielőtt megszólalnék körbepillantok, hogy itt van-e a főnök. Ha meglátná, hogy az egyik vendéggel társalgok és nem a munkával foglalkozok letépné a nyakam. Ám mivel úgy tűnik tiszta a levegő megszólalok:
 - Szia Tündérem! Egy ilyen szép lány mint te mit keres itt? - bevetem az ellenállhatatlan Yannick-os mosolyt. - Esetleg kérsz valamit?

ruha
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 14. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:45 | Link

Újvári Yannick

Szóval, a terepszemle alkalmával mindössze két lényeges dolgot sikerült felmérnem; egyrészt, hogy az idebent helyet foglalók nagy részének, már fogalma sincsen róla, mi is az az idebent és másrészt azt, hogy én talán némiképpen kilógok a sorból. Hiszen az életben senki nem mondaná meg rólam, hogy tizennyolc vagyok, és mert valószínűleg mindennek ellenére, én vagyok a legveszélyesebb közel s távol. Ezt persze egyik kábán maga elé révedő boszorkánynak és varázslónak sem kell tudnia és nincs is okuk ilyesmit feltételezni, tehát nem is akarom felhívni erre a figyelmüket. Ha úgy adódik, képes vagyok megvédeni magamat.
Végigpörgetem a fejemben a listát, hogy mit is igyak. Elég változatos vagyok ilyen téren, elvégre nekem ugye cseppet sem árt, de mivel nem is használ, akár ihatok is, nem igaz? Az meg már megint más kérdés, hogy minderről mit is gondolna anyám vagy éppen Richard. Mert apámat nem érdekelné és Keith-t sem… őt valószínűleg sokkal jobban lekötni Sofi, mint az, hogy az egyetlen húga ott csücsül mellette. Ilyen az én formám, két báttyal áldott meg a sors.
Észre sem veszem, hogy az asztallapot bámulom, és csak akkor pillantok fel, amikor valaki megszólít. Tekintetem a fiú arcára rebben és tudom, hogy már láttam valahol. Valószínűleg a kastélyban. Rémlik, hogy felettem jár… talán ötödikes, ahogyan az is, hogy levitás, de ennél komolyabb figyelmet sohasem fordítottam rá. Eddig.
-Nos, a szép lánynak szüksége lenne egy italra. –villantok meg egy mosolyt. –Esetleg ajánlanál valamit?
Azonnal észreveszem magamon, hogy nem éppen úgy reagálok, mint például Yar esetében. Neki valószínűleg a képébe röhögtem volna, ha tündérkémnek szólít, de ennek a srácnak egyetlen szót sem szólok érte. Nem mintha nem zavarna, csupán csak jobban örülök, hogy ő fogadott így, mintha a két asztallal arrébb helyet foglaló varázsló tette volna, akinek szerintem lövése sincsen róla, hogy mi a neve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 00:06 | Link

Katherine Danielle Averay


Ritka dolog az, hogy erre ilyen szép lányok járnak, mint az előttem ülő. Két dolog jó ebben a melóban: kapok pénzt és lehet ismerkedni. Kár hogy legalább még negyedórát itt kell töltenem. Az előttem lévővel hasznosabban is eltölthetnénk az időt... például sétálhatnánk egyet a tókörül, azt biztos díjazná. Az esti sétákat minden lány szereti. Bár ő nem tűnik olyannak, rellonos beütése van. A zöld lányokkal pedig egy gond van:kiismerhetetlenek. Némelyik olyan kedves akár egy eridonos, vannak olyanok, akik csak szórakozni akarnak - mint én - és vannak vérbeli rellonosok. Mivel a leányzóval csak most találkoztam először nem tudom melyik csoportba tartozik. De remélem a szórakozósba, akkor pont egymáshoz illenénk. Mondjuk én már eldöntöttem, hogy egyelőre nem kell nekem barátnő, csak egy lánybarát sok extrával. Csak az a gond, hogy itt az iskolában kevés lány van, aki csak ennyit szeretne. Úgyhogy erről ennyit. Bár... lehet hogy az előttem lévő is ugyanolyan mint én. Majd meglátjuk.
 - Attól függ. Erőset kérsz, vagy nem annyira erőset? - újabb mosoly. Ekkor látom, hogy ugyanaz a figura, aki az előbb is kért egy kört megint akar italt. Megforgatom a szemeimet.
 - Egy pillanat és jövök. - rákacsintok a lányra. Kissé feszülten igyekszem a férfihoz, mérges vagyok, mert megzavart. Nem tudott volna kicsit várni? Én átadom neki az italt, ő pedig ki is fizeti az eddigi dolgokat, amiket elfogyasztott. Sőt, kicsit többet is ad. Nem szólok, a maradék pénzt megtartom borravalónak. Bemegyek a pult mögé és újra ránézek a lányra.
 - Hol is tartottunk? Ja, meg van, az italoknál. Figyelj, úgy is mindjárt végzek, nem lenne kedved velem töltened az estét? - vigyorgok. sejtelmesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 00:19 | Link

Yannick

Az elmúlt pár napban gyakorlatilag ki sem mozdultam a lakásból és az elmúlt egy évben igyekeztem minél nagyobb távolságot tartani az emberektől. Ezzel pedig sikerült azt is elérnem, hogy a barátaim nagy része –akiket nem avattam be– menekülőre fogja. A többiek, akik tudták, mi van velem, vagy mellettem voltak végig, vagy szépen csendben elüldögéltek mellettem és hagyták, hogy azt tegyem, amit csak akarok. Egyik sem esett jól. Egyrészt, gyűlölöm, amikor irányítanak, másrészt gyűlölöm, amikor valaki csak szánakozóan pillog rám. Egyik sem jobb a másiknál. Nem haltam meg és nem is készülök meghalni még elég hosszú ideig, tehát ne úgy nézzenek rám, mintha a temetésemre készülnénk; köszöntem!
Valószínűleg ez lehet az oka, hogy ennyire könnyedén veszem a fiút. Nem szentelek túl nagy figyelmet a részleteknek, mintha csak az a lány lennék, aki valamikor voltam. Egyszerűen sodródom az árral és fikarcnyit sem érdekel, hogy mások mit is gondolnak erről. Ez itt az én életem és nem másé, tehát elvárom, hogy ne merjenek beleszólni a dolgaimba.
-Hm… valami erőset. –vonom meg a vállamat.
Igazából teljesen lényegtelen. Biccentek egy aprót és követem a tekintetemmel, miközben odamegy az egyik vendéghez. Van időm felmérni a helyzetet és őt magát. Nos, egy dologban egészen biztosak lehetünk, nem lenne rossz választás ma estére. Az meg, hogy a későbbiekben mi lesz vele már igazán nem az én problémám. Az én problémáim gyakorlatilag egy szóban jellemezhetőek, Richard. Ha tudná, hogy most éppen itt üldögélek, valószínűleg emlékeztetne, hogy mindenkit lecsap, aki ferdén mer rám nézni. Márpedig itt vannak egy páran.
Tekintetem végig a fiún tartom, miközben visszafelé igyekszik. Egyénfüggő, hogy ez idegesíti-e vagy sem, minden esetre a legtöbb ember ettől frászt kap, mivel ösztönösen gyűlölik, ha mások bámulják őket. Nem hinném, hogy ő is ilyen. Sőt, az sem lepne meg, ha észre sem venné.
Elgondolkozom egy pillanatig az ajánlaton, majd halvány, katherines mosoly kúszik az ajkaimra.
-Esetleg lehet róla szó. –sütöm le egy pillanatra a pilláimat, majd ismét visszanézek a fiúra. –De egészen biztosan akadna itt olyan is, aki nálam sokkal könnyebb eset. –figyelmeztetem.
Ez gyakorlatilag egyfajta jelzés is, hogy engem ugyan nem vesz le a lábamról két szép szempár.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. június 15. 00:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 15:45 | Link

Katherine Danielle Averay



Így estefelé a forgalom is fellendül ami jó dolog, mert akkor több lesz a bevétel.  Igaz, néha fárasztó minden egyes vendéggel kedvesnek lenni, de muszáj. Vannak itt olyan bunkó parasztok, akikre legszívesebben ráborítanám az asztalt, ám sajnos azt nem tehet, még ki is rúgnának szerintem. Ám az előttem ülő csajjal szívesen beszélgetek, hiszen csinos és van benne valami ami tetszik. Nem tudom mi lehet az. Kicsit megigazítom a köténykém, majd megkérdezem, hogy mit óhajt a leányzó. Ha 18 év alatt van, akkor szeszes itallal nem szolgálhatom. Bár... talán most kivételt tehetek, meg amúgy sem néz ki 14-nek. Legfeljebb 17 és az az egy év nem számít. Azt mondja, hogy valami erőset kér, ám az egyik vendég hív engem. Az a férfi törzsvendégnek számít, azt mondják mindennap bejön ide, úgyhogy őt nem várathatom meg. Pedig szívesebben lennék ezzel a csinos lánnyal.
Szóval odamegyek a férfihoz, akinek viszek még egy kis piát ő pedig kifizeti a mai napi italokért járó pénzt. Sőt, a kelleténél kicsit többet is ad, úgyhogy pár érmét borravalónak tekintek, amit zsebre vágok. Visszasétálok a pult mögé és elteszem a pénzt, majd a lány felé fordulok széles yannickos vigyorral.
 - No, vissza is tértem. Szóval valami erős italt szeretnél. Ahaaa... - körbetekintek, hogy mit tudok ajánlani a lánynak. - Whisky vagy vodka? - kérdezem, miközben az említett italokat a pultra helyezem. Belevaló csajnak tűnik, ilyen kell nekem. Remélem a munka után egy kis időt eltölthetek még vele. Bár nem biztos, hogy ő azt nagyon szeretné, ám engem nem érdekel.
Végül rátérek a tárgyra és kíváncsian várom a válaszát.
 - És merre menjünk? Ó, szeretem a kihívásokat. - vigyorogva rákacsintok. Na, az biztos, hogy ez az este nagyon jó lesz. Rápillantok az órámra és megállapítom, hogy már csak öt perc van hátra. Most nem mindegy, hogy öt perccel előbb megyek el? De, teljesen mindegy, úgy is itt van már az esti műszakos srác. Leveszem a kötényemet és felakasztom a fogasra. Kisétálok a pult mögül és rávigyorgok a lányra.
 - Mehetünk? Mellesleg a nevem Yannick, Újvári Yannick? Téged hogy hívnak, Szépségem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 16:03 | Link

Yannick

Na igen, már kezdem megszokni. Az emberek többsége azonnal kiszúr, ha belépek egy helyiségbe. Mintha csak valamiféle mágikus vonzerőm lenne; ez részben igaz is, elvégre a vámpíroknak nagy előnyük, hogy az áldozatuk mindenféle különösebb problémázás nélkül követi őket. Most azonban az is jócskán mellettem szól, hogy én vagyok az egyetlen tizennyolc éves nőnemű egyed a csárdában. Nehéz lenne elrejtőzni; nem mintha ez szándékomban állt volna akár csak egy pillanatig is.
Figyelem a fiút, miközben kiszolgálja az erősen kapatos állapotban lévő úriembert –és milyen gyönyörűen fejeztem ki magamat a helyzethez képest!–, majd ahogyan a pult mögé sétál. Nem tudom, hogyan reagálna Kath, ha még ember lenne. Valószínűleg sokkal több ellenállást tapasztalhatna a srác, mint jelen helyzetünkben. Nem érdekel, hogy mi lesz ennek a vége, nem vagyok ember és nem kötnek a szabályaik.
-Whisky. –vágom rá szinte gondolkodás nélkül.
Ha már iszok, akkor olyat igyak, amit valamikor szerettem is. Átváltozásom óta nemigen foglalkoztam olyan apróságokkal, mint az emberi táplálékok, tehát fogalmam sincsen róla, mire is számíthatok. Egyértelműen semmilyen hatással sem lesz rám, viszont az ízérzékelésem némileg jobb, mint az átlagembereké.
Visszatérve a szabályaimhoz. Természetesen vannak, elvégre nem ölhetünk célok nélkül. Az alapötlet már megfogalmazódott a fejemben, éppen csak tökélyre kell fejlesztenem. De most nem akarok ezen gondolkozni, sokkal jobban leköt a fiú, aki éppen most vetette fel a továbbhaladás problémáját.
-Nekem bármi megfelel. –vonom meg a vállamat. –Csak azért mondod ezt, mert fogalmad sincs róla, mivel állsz szemben. –villantok meg egy katherines görbületet.
Tényleg fogalma sincsen róla. Az persze más kérdés, hogy ő hogyan fogja értelmezni ezt az egészet, mert nem túl valószínű, hogy azonnal az éjszaka gyermekeire asszociálna. Senki sem tenné… csak, ha ismer… bár valószínűbb, hogy ha engem ismer, akkor egyszerűen csak arra gyanakszik, hogy átlagos napom volt; már a jellememből kiindulva.
Kifordulok a pulttól és lecsúszom a székről, miközben a felém tartó fiút –mint kiderült Yannickot figyelem.
-Persze, menjünk! –biccentek rá.  –Katherine Danielle Averay. –nézek fel rá a szempilláim alól.
Jól begyakorolt mozdulat, rossz beidegződés. Elpillantok a válla felett és küldök egy mosolyt annak a varázslónak is, akinek éppen ki akar esni a szeme, úgy bámul rám, majd ismét a fiúra fókuszálok. Mint mondtam, már hozzá vagyok szokva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 16:46 | Link

Katherine



Gyorsan visszasietek a férfitől, az időmet inkább az új ismerősömmel szeretném tölteni. Szerencsére már nem sokat kell arra várni, hogy végezzek a műszakommal. Amúgy még mindig felháborítónak tartom, hogy éjszaka nem dolgozhatok. Miért nem? Lányok is dolgoznak olyankor, pedig ők gyengébbek nálam. Igaz, hogy idősebbek, de én ki nézek vagy húsznak, főleg akkor, ha még a borostámat is meghagyom. Valahogy majd megkérem Jamie-t, hogy hadd dolgozzak éjjel.
Visszaállok a pult mögé és most már csak a leányzóval fogok foglalkozni. Hiszen rajtam kívül még van egy pincér, ő is ki tudja szolgálni. Nem igaz? Kék szemeimmel ránézek a lányra, ő pedig máris mondja, hogy mit kér. Előszedek egy poharat, ami már tiszta és odarakom a lány elé. Töltök az italból, majd visszateszem a helyére. Ennyi elég lesz. Nem akarom, hogy itt berúgjon nekem, még a végén nekem kéne hazacipelni. Ami mondjuk nem lenne olyan rossz dolog, de részeg embereket nincs kedvem kísérgetni.
Végül mondom neki, hogy együtt is eltölthetnénk az éjszakát, mivel pár perc múlva lejár a műszakom. Úgy teszem, mint aki elgondolkodik és kis idő múlva megszólalok:
 - Mi lenne ha sétálnánk egyet a kis tavacskánál? Aztán meglátjuk, hogyan folytatódik tovább az este. - megint rákacsintok. Egy nap ennyit még életemben nem kacsintottam, még a végén megfájdul a szemem. Ekkor a lány olyat mond, amit egyáltalán nem értek. Csak azért mondod ezt, mert fogalmad sincs róla, mivel állsz szemben. Ezt azért mondja mert egyáltalán nem ismerem, vagy csak viccelődni akart, vagy egészen másra gondolt? Mindegy, különösebben nem érdekel, a lényeg az, hogy erre az estére van nőm, tehát tuti nem fogok unatkozni.
Ránézek az órámra és megállapítom, hogy már csak öt perc van a munkaidőmből. Úgy döntök, hogy az utolsó öt percben már nem fogok itt állni, inkább megyek a leányzóval. Ha Jamie megtudja, akkor beadom neki, hogy nagyon fáradt voltam és mégis ez volt az első napom. Ha pedig nem tudja meg, akkor mindenki boldog. Leveszem a köténykémet, kijövök a pult mögül és megvárom amíg ő is lekászálódik a székéről. Mosolyogva bemutatkozok neki és ő is elárulja a nevét.
 - Katherine. Szép név. Akkor hát induljunk! - és együtt elhagyjuk a helyszínt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 27. 10:28 | Link

Brigitte
Időpont: 2013. június 28. 15:30


Az első szabad hétvége. Eléggé meglepődtem, hogy ilyesmi is lesz, de ha már van, akkor kihasználom az alkalmat. Tonyt sehol nem találtam meg, pedig szívesen lementem volna vele Bogolyfalvára. Úgy is megbeszéltük, hogy együtt fedezzük fel, de biztosan más dolga akadt. Vagy az is lehet, hogy ameddig én be voltam zárva, addig ő talált másvalakit, akivel elmehetett körbenézni a faluban. Mindegy is, megértem én az ő álláspontját is, és nem fogok ez miatt bánkódni.
Viszont így, hogy nincs mellette Tony, kénytelen leszek egyedül elütni az időt a faluban. Hallottam, hogy nyílt egy gyorsétterem a közelben, gondoltam megnézem. Sok mindent nem meséltek róla, csak azt, hogy nagyon jó az ételük, meg olcsó is. Ezt csak nem hagyhatom ki. Mikor odaértem, sajnos még zárva volt. Kár, pedig benéztem volna. Na, majd akkor bejövök valami harapnivalóért, amikor megyek vissza a suliba. Addig pedig elmegyek, és iszok egy olyan finom vajsört, mint a múltkor pár Eridonossal. Nem tartott sokáig, mire elértem a csárdát. Mosolyogva mentem be, habár a bennlévők közül jó néhányan megnéztek maguknak. Mind idősebb volt, de nem igazán foglalkoztam vele. Nincs megszabva, hogy ki jöhet be, és ki nem. Azt meg nem tudhatják, hogy mi célból érkeztem. Tudom, hogy Yancsi is itt dolgozik, akár őt is meglátogathatom, csak az most lehetetlen, mert még fent láttam a suliban. Odasétáltam a pulthoz, felültem az egyik székre, és várakoztam. Amint a felszolgáló odajött hozzám, kértem egy vajsört, fizettem, és szemeimmel egy üres asztalt kerestem. Nem is sokáig kellett kutatnom, mert az egyik sarokban lévő tök üres volt. Felpattantam, és máris odaültem, hogy el ne foglalják. Belekortyoltam az italomba, és gondolkodni kezdtem, hogy vajon milyen próbák is lehetnek majd. Na meg titkon reménykedtem abban, hogy egy ismerős idetéved.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. július 4. 02:19 | Link

Brigitte Bonneville
Đominic
Kinézet


Megint egy Tusa időszaka van, már nem ugyan az az érzés kavarog benne, mint a sajátján. Sokkal nyugodtabb és higgadtabb lett. Pedig még a tavalyin is teljesen átérezte a versenyzők lelki és fizikai megerőltetését. De meglátjuk, most szabad hétvége van, vagy valami olyasmi, a leendő bajnokok kimozdultak lazítani, neki pedig azt ajánlották fedezze fel kicsit a falut. Állítólag van egy aranyos kis Ajándékbolt lent a faluban, meg a világ legjobb csokismuffinja is az itteni Cukrászdából származik. Valamit ki kell majd próbálni, egyelőre csak minden hely kirakatát szemlélgeti, nincs nagyon célja, csak sétálgat fel-alá és magában franciául motyog. Szokott ilyet, ez egy régi rossz szokása, de a napokban felerősödött. Hiányzik neki az otthoni, mindennapos légkör. Persze itt sem rossz, sőt, tényleg mindent megtesznek a vendégekért, de azért van amit nem tudnak visszaadni. Sokat hibázik a magyar nyelvben, de abból is sokat tanult itt, lettek új kedvenc szavai, mint a „gömbölyű” vagy a „nyuszi”. Mind a két szó nagyon tetszik neki hangzásra, arról nem is beszélve, hogy még a jelentésük is kedves.
Erőteljes felszólításra lesz figyelmes, ami kísérő tanárától érkezik, elmondja, hogy elmegy a lakósorra, megmutatja neki egy itteni tanár a környéket, Bri pedig nézelődjön kedvére, majd a Lakrészben találkoznak. Na, nem kell ám a szőkeséget félteni, de a rosszaság, aki benne lakozik egy angyali mosoly mögé és egy „vigyázni fogok magamra” mondat tartalmába bújik. Miután látóhatáron kívülre került a felügyelője elindul az utcán lejjebb, hogy ott is körbenézhessen.
Nem is gyalogol túl sokat, még a csárdához téved. Mikor az ajtón bepillant, meglátja az egyik kisfiút, aki a versenyzők csoportját erősíti. Ha ilyen helyen van, csak tisztában van valamennyire a környékkel, akár jól is jöhet. Megpróbálkozik hát a társaságába férkőzni. Megigazítja magát, bájos mosolyát felfesti, majd belépve egy kis fintorral tudomásul veszi a tekinteteket, amit magán érez. A fiúhoz lépdel, majd kezet nyújtva egy mosollyal már mutatkozik is be, végig a szemébe néz, tartja a szemkontaktust, igyekszik kicsit elbizonytalanítani. Imádja az első benyomást befolyásolni. Hallotta már itt az iskolában, hogy azt fejtegetik, hogy fél véla avagy sem? Ki tudja? Jobb óvatosnak leni, nemde?
- Bri. Nagyon örülök. Benned kit tisztelhetek? – Természetesen a kérdésig a gyönyörű francia nyelvvel él, aztán a minimális magyar tudását csillogtatja meg, azért csodát nem kell várni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 7. 10:46 | Link

Brigitte


Már félig elfogyasztottam a vajsörömet, de még mindig nem jött be egy ismerős sem. Kicsit csalódott vagyok, hogy az első szabad hétvégén egyedül kell lennem, de majd megemésztem. Legfeljebb visszamegyek a helyünkre, és megkérem Maurice-t, hogy gyakoroljunk tovább. Amint ez megfogalmazódott a fejemben, nyílt a kocsma ajtaja és én automatikusan odapillantottam. Egy szőke lány lépett be rajta, akit ugyan csak egyszer láttam, de tudtam, hogy ő az egyik Tusa Bajnoka. Méghozzá, ha jól sejtem, akkor annak a francia iskolának. Úgy látom, hogy nem kell odamennem hozzá, mert ő is észrevett, és már jön is felém. Mosolyogva keltem fel a helyemről, és fogadtam el a kéznyújtását. Utána visszaültem, és hallgattam a lányt, akiről kiderült, hogy Brinek hívják. Jól sejtettem, hogy ő a francia lány.
– Én Đomi vagyok. Ahm, maradjunk az angolnál? –nem hiszem, hogy ellenére lenne a dolog, hiszen hallom, hogy nem igazán beszéli jól a nyelvet. Felesleges lenne erőltetnie, mert én tudok angolul, és hiszem, hogy ő is. Így könnyebb lesz a kommunikáció mind a kettőnknek.
– Hogy vagy? Jól érzed itt magad? –kicsit zavarodottan kérdezek rá. Valahogy nem tudom, hogy milyen kérdéseket tegyek fel neki. Annyi minden érdekelne, de mégsem támadhatom le rögtön azzal, hogy az ő tusája milyen volt. Majd ezt is megtudakolom tőle, de előbb szeretném jobban megismerni a vendégünket, ha már a bál óta most látom először. Lehet, hogy ő fog előbb rákérdezni a tusára, és olyankor könnyebb lesz már nekem visszakérdezni, de ez még a jövő zenéje lesz. Az is lehet, hogy meg sem fogjuk említeni, ami mondjuk fura lenne, mert nekem tuti ki fog csúszni a számon egy-két kérdés ezzel kapcsolatban. Kortyolok egyet a vajsörömből, ami lassan kifogy, így kérnem kell még egyel. – Hogy-hogy egyedül? Azt hittem, hogy titeket kísérgetni fognak. –nem akartam megsérteni, de tudtommal a vendégeket kísérgetni szokták, hogy el ne tévedjenek, vagy ne essen bajuk. Igaz, Bri tusa bajnok, őt biztosan nem kell félteni, de na! Én azért nem örülnék, ha valami baja esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. július 8. 23:26 | Link

Brigitte Bonneville
Đominic
Kinézet


A megbeszéltek értelmében nem császkálhatna egyedül az iskolán kívül, sőt, még az iskolában sem, hiszen a küldöttséggel mindig együtt mennek minden hová, legalábbis az iskolájuknál ez a bevált szokás. Alapvetően a szigorú erkölcsökhöz és szabályokhoz szokott személy, de ettől függetlenül ő is fiatal, szeret élni és szórakozni. Az, hogy az iskolájukban mi a követelmény, sosem gátolta őt a csínytevésben és a tilosban járásban. Vendégek közt nem illik, de ezúttal tulajdonképpen engedéllyel teszi azt, amit, hiszen a többiek a helyi tanerőkkel látogatják a környéket. Szabadidőt kapott, amit majd megpróbál a lehető legjobban kihasználni, meglátjuk ez mennyire fog sikerülni.
Hamarosan már a Csárdában van és egy a napokban megismert arc felé lépdel, akinek be is mutatkozik, mert csak látásból ismerik egymást, azon kívül más nem igen van közöttük. Kezet nyújt, majd némi magyarral tűzdelt francia nyelvi leckét ad a fiúnak a szavaival. Remélhetőleg nem nyúl nagyon mellé és sikerül a kommunikációs csatornát megnyitnia. Ha nem, akkor is talál majd módot persze, ezúttal úgy is ő kereste fel a fiú társaságát és nem fordított a dolog, hogy a másiknak kelljen alkalmazkodni.
- Igen, örülnék, Đomi. – Mondja már angolul, egy édes és elbűvölő mosollyal az arcán, közben már érkezik is felé a kérdés, amire reagál, amint sikerült helyet foglalnia a tusázó mellett. Meglepő módon annyira nem is izgul, mint a versenyzők szoktak.
- Köszönöm megvagyok. Hát, picit néha unatkozom, meg azért nem kellemes mosolyogva végigbólogatni minden beszélgetést az iskolánk követei meg a ti iskolavezetésetek között. – Bukik ki belőle őszintén, ami azért nem ritka, nem ahhoz van szokva, hogy ennyire háttérbe szoruljon, persze tiszteletet kap, de valahogy a hiúságának egy kicsit néha több kell. Közben a szeme a vajsörre téved, és egy huncut kis mosoly jelenik meg szája sarkában. Hamar eltünteti, majd aranyosan fordul felé. – Te hogy vagy? Milyen érzés a legjobbak között? Egyébként mit iszol? Még nem ittam ilyet azt hiszem…
Nézegeti picit a poharat, ó, dehogyisnem ivott már, egyszerűen jóleső elégedettség tölti el, ha a kis füllentése elsodorja valamerre ezt az unalmas napot. Kicsit erkölcsösebben illik hozzáállni persze, de azért biztos tisztában van vele, hogy minden lányban ott a kisördög, így Brivel sem kell annyira sokat kedveskedni. Közben érkezik Dominak is még egy vajsör, meg újabb kérdés felé.
- Most kaptam egy kis nézelődési időt, még amúgy sem ismerem a falut, csak egy-két kisebb helyet. Te mennyire vagy otthon itt? – Nem kívánt magyarázkodni, meg elmondani ki, hol, merre, mit csinál éppen, akinek vele kéne lennie. – Meg nem kell engem félteni, szerintem az féljen, aki belém mer kötni! – Nevet fel, közben szembefordul a fiúval és keresztbe tett lábaira könyökölve támasztja meg állát és szinte belemosolyog tekintetével a fiúéba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 11. 19:17 | Link

Brigitte


Egy mosollyal nyugtáztam, hogy ő is belegyezik abba, hogy a beszélgetés további részét angolul fojtassuk. Amilyen szép a magyar nyelv, olyan nehéz is, így megértem, hogy a külföldiek eléggé törik. Így, hogy felajánlottam a nyelvváltást, megkönnyítem a lány dolgát is. Nekem nincsenek nehézségeim az angollal, hála az iskolámnak.
– Ohh, hát megértelek. A vezetőséggel egy légkört szívni, meg folyamatosan hallgatni az unalmas beszélgetéseiket, nem valami kellemes időtöltés. Elhiszem, hogy unalmas, és semmi kedved hozzá. –mosolyogva osztottam meg vele a véleményemet, majd észreveszem, hogy az italomra nézett. Hát mi tagadás, ez az egyetlen olyan alkoholos ital, amit itt meg lehet kapni. Noha nem azért iszom, mert a mugli világban nem vehetek alkoholos italt, hanem azért, mert nagyon finom, és különleges íze van.
– Én jól vagyok, kicsit izgulok a próbák miatt. Nem hittem volna, hogy bekerülök, de nagyon örülök neki, és nagyon jó érzés. Az egyik legfiatalabb vagyok a mezőnyben, de nem adom én olyan könnyen magam. Vajsört iszok, nagyon finom. Kérsz egyet? Szívesen meghívlak. –ha igent mond, akkor visszaküldöm a pincért, hogy hozzon még egy vajsört. Biztosan ízleni fog neki is, bár eléggé fura az, hogy még nem ivott. Talán Franciaországban nincs ilyen ital, vagy csak másképp hívják, vagy másképp készítik. Jó lenne, ha egyszer eljutnék oda, mert nagyon szép helynek mondják. Talán sikerül rávennem a szüleimet, hogy nyáron menjünk el.
– Voltam már lent párszor, szóval eltalálok egy-két helyre. Van egy kis tavacska is, nagyon szuper hely. Ha gondolod, megmutathatom majd. –ajánlottam fel a körbevezetést. Eltévedni nem fogok, mert már ismerem annyira a falut, hogy ez ne történhessen meg. – Elhiszem, hogy nem kell téged félteni. Elvégre Tusa Bajnok vagy, biztosan sokat tudsz. –ezt nyugodtan veheti bóknak, bár nem annak szántam. Kicsit kellemetlenül kezdem magam érezni, ahogyan ennyire néz, de nem fordítom el a tekintetemet. Van valami megmagyarázhatatlan dolog, ami nem hagyja, hogy elforduljak. – Szépek a szemeid. –jegyeztem meg mosolyogva, és hogy ne vegye észre azt, hogy majdnem belepirultam, inkább belekortyoltam a vajsörömbe. Te jó ég, hogy ebből még mi lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 19:51 | Link

Pajtikám  Evil

Szerda. Már megint egy szerda esti nap. Hihetetlen, hogy már több, mint 7 napja megint tanulni kezdtem, szinte iszonyúnak mondható. Leot elnyelte valamelyik elkárhozott tag az iskolában, Daniellet inkább nem zargatom, bár amúgy sincs kedvem, Kristóf és Amira úgy festenek, mint egy nagy rakás sz..szappan, Beth nincs itt, tehát a pénztárcám és az öngyújtómmal kézen fogva ügettem le a csárdába. Hosszú szárú farmernadrág, egy koszos szürke ing, könyékig feltűrve alkotta az öltözékemet, kalapomat a nem túl barátságos emberek miatt fent hagytam Baileys társaságában.
Gondolataim elcsatangoltak, miközben beszabadultam a csárdába, kikerültem egy verekedést és a köré sereglett kis csoportot, majd leültem a pulttal szembe. Nem indítottam valami jól az előző hetet, és a helyzet azóta is változatlan, tehát nincs más hátra, mint előre. A pultos megkérdezte, hogy mivel szolgálhat, mire az egyik Jim Bean-os üveg előtte szállt le egy pohár társaságában. Ezekre böktem a fejemmel, és mire rájött, hogy ezt én csináltam, már töltöttem is magamnak, bár nem két gyűszűnyivel. Megmondtam, hogy a végén fizetek majd mindent egybe,  így mihelyst tele töltöttem a poharat, már el is vette előlem az üveget. Vállat vontam egy féloldalas, kaján mosollyal együtt, hiszen úgyis kiszolgálom magam ha akarom. Kezembe vettem a poharat, kettőt kortyoltam belé, ezzel pedig a felét ki is ittam. A whsikey végigmarta a torkom, majd egy kellemes utóízt adva csábított, hogy a többit se hagyjam magára. Mindeközben megfordultam, és az egyre jobban összecsődülő tömeget fürkésztem a verekedők között. Még két ilyen pohár, és azt hiszem én leszek a gyűrű közepében, ahogy magam ismerem. Belekortyoltam ismét a hűsítő italba, de most már egy cseppet sem hagyva az alján. Az egyik nem épp bizalomgerjesztő alkatú pofa a tömegből rám meredt, valamit sugdosott a mellette állónak, mire mindketten engem fürkésztek Álltam a tekintetüket, hisz talán valami izgalmas is lesz az este folyamán. Előre nem gondoltam, hogy milyen igazam lesz..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 20:24 | Link

Pajtás  Grin

Egy újabb hétköznap este, amikor nem tudok magammal mit kezdeni. Viktor tanul - vajon tényleg tanul vagy csak azt mondja? -, így ismét magamra maradok egy jó nagy adag önsajnálattal és magánnyal, just for fun. Unalmamon már csak egy dolog segíthet és úgy hívják: Mátra Máguscsárda.
Nem mondhatnám, hogy az alkoholba fojtom bánatom vagy hogy alkoholista lennék, de azért néha nem árt a kikapcsolódás is a sok önsajnálat és tanulnivaló mellett. Kikapcsol, felszabadít és ha csak kevés időre is, de levetkőzhetem a problémáimat. Olyan terápiaféle, mondhatjuk azt is.
Egy korsó vajsörrel a kezemben becsüccsenek a csárda egyik eldugott sarkába. A legjobb hely az objektumban, mert én látok mindenkit, de nem mindenki lát engem. Tökéletes rejtek- és leshely, nem mintha bárki után is leskelődnék, de hát na. Néha jól esik az ember lányának legeltetnie egy kicsit a szemét, ha betéved egy-két jó pasi. És így történik ez most is...
Összehúzott szemekkel nézem, ahogy egy számomra igencsak ismerős alak téved be és foglalj a el rögtön a helyét a bárpultnál. David. Kissé kezd komikus lenni a helyzet, hogy az arénán kívül mi csak itt vagyunk képesek összefutni. De ha mi összefutunk, akkor ott kő kövön nem marad.
Korsómat felkapva billegek oda hozzá és támasztom meg a pultot. Arcomra egy széles vigyort varázsolok.
 - Üdvözletem, Mr. Bean - röhögök fel hangosan. Lehet, hogy nem volt olyan jó poén, mint akartam, hogy legyen, de ez mellékes dolog. Még kettőt iszik a férfi és nem is fog emlékezni rá.
 - Kicsit érdekes, hogy csak itt találkozunk mindig - hangot adok a gondolataimak, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lenyomok egy puszit az arcára. Már erős whiskey-szagot áraszt, hát mi lesz itt később...
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 17. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 20:51 | Link

Pajtikám : DDD

Az ember annyira el tud lazulni egy olyan ismerős helyen, ahol mindig szívesen várják. Hát igen, ez a kellemes áporodott, dohos, alkoholos büdös fojtogató szag, egyszerűen csodákat tud tenni a tüdőmmel, a bárpult mögött lévő szekrényen lévő italok pedig a májamban teszik a jótékony hatásukat..
A két gyanakvó ürge egészen addig engem mustrált, ameddig egy lány alakja ki nem bontakozott a sötétből és közeledett felém. Nem is kicsit mosolyodtam el, ahogy Dorie kecses alakja pont felém ringatózott. Talán kissé már szélesebb volt a mosolyom, mint akartam volna, mert azért egy pohár whiskey azért az mégiscsak egy pohárka, na. Sőt, az a béna poén is annyira jól hangzott, hogy vele együtt én is a kelleténél hangosabb felnevettem, de még az sem érdekelt, ha leint a lány.
Már épp válaszolni készültem volna, mikor közelebb hajol, felcsillan a szemem, és egy puszit nyom az arcomra. Ösztönösen a dereka felé nyúlna a kezem, ám valahol a combját érintem, egészen fent, hátul.  Adok a leányzónak én is egy puszit, ám kezem - az a pár ujjpercem - ottmarad fenntartva ezzel a személyes kontaktust.
- Doriekácska .. hú, ennél jobbat is ki fogok majd találni..de szerintem igazad van. Ez a sorsunk, hogy mi mindig ilyenkor fussunk össze. Tehát hogy kerül magácska ide?
Miközben nagyban löktem már neki a beszédet, a pultos megjött. Igen, valahogy én is biztonságosabbnak látom - a pénztárcámnak - , ha nem most akarom kamatoztatni a telekinetikus tudásomat. Még elpazarlok véletlenül egy üveg valamit. Így aztán rendeltem két teljes pohár vodkát kis kakaóval vegyítve.
- Mielőtt elkezdenéd szidni a kakaós vodkát, előbb kóstold meg. Életembe nem ittam még olyan finom alkoholos dolgot, pedig én nem tegnap kezdtem ezt a szakmát. De tudod mit? Fogadjunk valamiben, hogy ízleni fog, mert valami kegyetlenül jó. Mondjuk a következő kört állom én, ha semennyire sem ízlik, rendben? De ha ízlik, akkor az egészet megiszod 2 perc alatt. Megegyeztünk?
Már nyújtottam is felé a kezét, hogy fogadja az ajánlatomat. Azt persze azért nem közöltem vele, hogy mekkora pohárral rendeltem a fickónál, mert nem valami felessel..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 21:30 | Link

Pajtás Kiss

Én a két fickót, aki Davidet méregette nem is vettem észre, hiába meresztgettem minden irányba a szemeimet, amíg még a helyemen ültem a sarokban. Most viszont látom, hogy néha-néha felénk sandítanak, de annyira azért nem érdekel a dolog. Sokkal inkább lefoglal a férfi jelenléte, nameg a keze pár centivel a hátsóm alatt. Nem zavar, ó nem, azt hiszem, a múltkori ivászatunk során már sikerült egymás majdnem minden egyes négyzetcentijét végigtapogatni. Csak néhány fontosabb részlet maradt ki, nade ami késik, nem múlik, szokták mondani.
 - Doriekácska? Ez... fenomenális, ha szabad megjegyeznem - jót vigyorgok rajta, majd megvonom a vállam, szokásomhoz híven - Unatkoztam, ennyire egyszerű. Sajnos nekem nem akad minden napra alvómaci, mint egyeseknek.
Meg sem kell szólalnom, már rendeli a piát a pultostól és nem tudom figyelmen kívül hagyni a vodkás akcióját. Nem szeretem a vodkát, az az egyik olyan ital, ami alattomos és hirtelen üt. David is pontosan tudja, hogy ki nem állhatom.
- De csak a te kedvedért kóstolom meg. A nem ízlik opción belül lehet egy olyan alpontot is beírni, hogy a fejedre borítom? Vagy esetleg megiszod az enyémet is... választhatsz. Csak a móka kedvéért - kacsintok rá, közben ujjaim felvándorolnak a karjára és a vállát végigszántva körbefonom nyakán az egyik karom. Szép estének nézünk elébe, és talán úgy tűnhet, hogy csak támaszkodás céljából tettem így, ez nem igazán így van. Tudniillik nem ittam még annyit, hogy bármi problémám legyen az egyensúlyom megtartásával. David amúgy sem nézte eddig sem jó szemmel, ha vajsört ittam, így a másik kezemmel a félig üres korsót kicsit arrébb csúszatom a pulton, hátha valaki megtalálja, akinek aztán tök mindegy, hogy mit iszik.
- Na és mit terveztél mára, drága? Totális részegséget?
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 17. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 21:49 | Link

Pajtikám  Angel

Nem is emlékszem már, hogy hány emberrel ittam én itt, ezen a szent helyen.. Bár azért vannak emlékezetesek, mint mikor Emmával holtrészegek lettünk, vagy mikor Lucassal szanaszét vertük egymást, és a Dories eset sem az utolsó helyen végzi a ranglistán. De minket valahogy mindig itt boronál össze a sors, akármennyire akarjuk vagy épp sem. Ivópajtik lettünk, ez már csak így megy.
- Akkor legyen Dorus-morus. Vagy inkább Dorcus?..Választhatsz.
Míg pár szóban elmesélte, hogy hogy került ide, addig agyam gyártotta a szebbnél szebb neveket, és azok közül is csak a legjobbakat böktem ki mindenre válaszul, amiket eddig mondott.
No persze, az a vodka.. Az az egyetlen alkohol, ami íztelen és szagtalan, ezért könnyen csúszik le az ember torkán, és nem egy sör alkoholtartalmával bír. Emike elég frankón ki tudja ütni magát az ilyennel, ám azért nem árt megjegyezni, hogy két pohártól már nekem is görbék lesznek a szemeim. De ez remélhetőleg egy ilyen este lesz, és ami a legjobb benne: várhatóan nem egyedül leszek.
- Neeem, ilyen eshetőségre nem kerülhet sör. Vagyis sor. Tudom én, hogy ízleni fog az, mert az illata és az íze is egészen olyan, mint a kakaóé, az alkoholos utóízt pedig ismét elnyomja a kakaó. Csak a végső hatás lesz garantált..De ha nagyon nem akar lecsúszni, akkor megiszom.. Vagy beléddöntöm.
Közlöm vele bátorítóan a tényeket, hogy ez bizony nem az a langyi kis iszunk-egy-két-sörikét este lesz. Ránevettem a lányra, mert a zsigereim eléggé azt súgták, hogy tetszeni fog ez a móka. A combján lévő kezem végigsimította a formás hátsóját, míg az ő keze a nyakam köré tekeredett, az enyém pedig a derekát vette körbe.
- Ohóó, ha te azt tudnám, életke! De .. igazság szerint teljesen igazad van. Totál részegséget. De nem egyedül.
Vártam, hogy közbe az ölembe üljön, mert eléggé megkívánta a helyzet, ha csak nem akarta kitörni a derekát. Idő közben megjött a két vizesméretű pohárba töltött vodka kakaóval megspékelve, az egyiket pedig a szabad kezemmel Emi felé toltam, aki - szerencséjére - eddigre már túladott a vajsörén. Ugyanezzel a mancsommal a sajátom felé nyúltam, megvártam, hogy a mestertanonckám is a kacsójába vegye az alkoholt, majd egy koccintást követően megint lehúztam ebből is egy szuszra vagy 2-3 nagy kortyot is.
- Legalább ennyit neked is meg kellene innod ahhoz, hogy esetleg a maradékodat megigyam, cica.
Adtam a helyzetjelentést, míg visszahelyeztem a pultra a poharat és adtam a lány orrára egy puszit. Még eléggé önuralomban vagyok, még ha nem is annak tűnik, de a folytatásban ez nem sokáig marad meg így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed