A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=143795#post143795][b]Szervezői Mesélő - 2013.07.04. 02:19[/b][/url]

Megint egy Tusa időszaka van, már nem ugyan az az érzés kavarog benne, mint a sajátján. Sokkal nyugodtabb és higgadtabb lett. Pedig még a tavalyin is teljesen átérezte a versenyzők lelki és fizikai megerőltetését. De meglátjuk, most szabad hétvége van, vagy valami olyasmi, a leendő bajnokok kimozdultak lazítani, neki pedig azt ajánlották fedezze fel kicsit a falut. Állítólag van egy aranyos kis Ajándékbolt lent a faluban, meg a világ legjobb csokismuffinja is az itteni Cukrászdából származik. Valamit ki kell majd próbálni, egyelőre csak minden hely kirakatát szemlélgeti, nincs nagyon célja, csak sétálgat fel-alá és magában franciául motyog. Szokott ilyet, ez egy régi rossz szokása, de a napokban felerősödött. Hiányzik neki az otthoni, mindennapos légkör. Persze itt sem rossz, sőt, tényleg mindent megtesznek a vendégekért, de azért van amit nem tudnak visszaadni. Sokat hibázik a magyar nyelvben, de abból is sokat tanult itt, lettek új kedvenc szavai, mint a „gömbölyű” vagy a „nyuszi”. Mind a két szó nagyon tetszik neki hangzásra, arról nem is beszélve, hogy még a jelentésük is kedves.
Erőteljes felszólításra lesz figyelmes, ami kísérő tanárától érkezik, elmondja, hogy elmegy a lakósorra, megmutatja neki egy itteni tanár a környéket, Bri pedig nézelődjön kedvére, majd a Lakrészben találkoznak. Na, nem kell ám a szőkeséget félteni, de a rosszaság, aki benne lakozik egy angyali mosoly mögé és egy „vigyázni fogok magamra” mondat tartalmába bújik. Miután látóhatáron kívülre került a felügyelője elindul az utcán lejjebb, hogy ott is körbenézhessen.
Nem is gyalogol túl sokat, még a csárdához téved. Mikor az ajtón bepillant, meglátja az egyik kisfiút, aki a versenyzők csoportját erősíti. Ha ilyen helyen van, csak tisztában van valamennyire a környékkel, akár jól is jöhet. Megpróbálkozik hát a társaságába férkőzni. Megigazítja magát, bájos mosolyát felfesti, majd belépve egy kis fintorral tudomásul veszi a tekinteteket, amit magán érez. A fiúhoz lépdel, majd kezet nyújtva egy mosollyal már mutatkozik is be, végig a szemébe néz, tartja a szemkontaktust, igyekszik kicsit elbizonytalanítani. Imádja az első benyomást befolyásolni. Hallotta már itt az iskolában, hogy azt fejtegetik, hogy fél véla avagy sem? Ki tudja? Jobb óvatosnak leni, nemde?
- Bri. Nagyon örülök. Benned kit tisztelhetek? – Természetesen a kérdésig a gyönyörű francia nyelvvel él, aztán a minimális magyar tudását csillogtatja meg, azért csodát nem kell várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=146623#post146623][b]Szervezői Mesélő - 2013.07.08. 23:26[/b][/url]

A megbeszéltek értelmében nem császkálhatna egyedül az iskolán kívül, sőt, még az iskolában sem, hiszen a küldöttséggel mindig együtt mennek minden hová, legalábbis az iskolájuknál ez a bevált szokás. Alapvetően a szigorú erkölcsökhöz és szabályokhoz szokott személy, de ettől függetlenül ő is fiatal, szeret élni és szórakozni. Az, hogy az iskolájukban mi a követelmény, sosem gátolta őt a csínytevésben és a tilosban járásban. Vendégek közt nem illik, de ezúttal tulajdonképpen engedéllyel teszi azt, amit, hiszen a többiek a helyi tanerőkkel látogatják a környéket. Szabadidőt kapott, amit majd megpróbál a lehető legjobban kihasználni, meglátjuk ez mennyire fog sikerülni.
Hamarosan már a Csárdában van és egy a napokban megismert arc felé lépdel, akinek be is mutatkozik, mert csak látásból ismerik egymást, azon kívül más nem igen van közöttük. Kezet nyújt, majd némi magyarral tűzdelt francia nyelvi leckét ad a fiúnak a szavaival. Remélhetőleg nem nyúl nagyon mellé és sikerül a kommunikációs csatornát megnyitnia. Ha nem, akkor is talál majd módot persze, ezúttal úgy is ő kereste fel a fiú társaságát és nem fordított a dolog, hogy a másiknak kelljen alkalmazkodni.
- Igen, örülnék, Đomi. – Mondja már angolul, egy édes és elbűvölő mosollyal az arcán, közben már érkezik is felé a kérdés, amire reagál, amint sikerült helyet foglalnia a tusázó mellett. Meglepő módon annyira nem is izgul, mint a versenyzők szoktak.
- Köszönöm megvagyok. Hát, picit néha unatkozom, meg azért nem kellemes mosolyogva végigbólogatni minden beszélgetést az iskolánk követei meg a ti iskolavezetésetek között. – Bukik ki belőle őszintén, ami azért nem ritka, nem ahhoz van szokva, hogy ennyire háttérbe szoruljon, persze tiszteletet kap, de valahogy a hiúságának egy kicsit néha több kell. Közben a szeme a vajsörre téved, és egy huncut kis mosoly jelenik meg szája sarkában. Hamar eltünteti, majd aranyosan fordul felé. – Te hogy vagy? Milyen érzés a legjobbak között? Egyébként mit iszol? Még nem ittam ilyet azt hiszem…
Nézegeti picit a poharat, ó, dehogyisnem ivott már, egyszerűen jóleső elégedettség tölti el, ha a kis füllentése elsodorja valamerre ezt az unalmas napot. Kicsit erkölcsösebben illik hozzáállni persze, de azért biztos tisztában van vele, hogy minden lányban ott a kisördög, így Brivel sem kell annyira sokat kedveskedni. Közben érkezik Dominak is még egy vajsör, meg újabb kérdés felé.
- Most kaptam egy kis nézelődési időt, még amúgy sem ismerem a falut, csak egy-két kisebb helyet. Te mennyire vagy otthon itt? – Nem kívánt magyarázkodni, meg elmondani ki, hol, merre, mit csinál éppen, akinek vele kéne lennie. – Meg nem kell engem félteni, szerintem az féljen, aki belém mer kötni! – Nevet fel, közben szembefordul a fiúval és keresztbe tett lábaira könyökölve támasztja meg állát és szinte belemosolyog tekintetével a fiúéba.