31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Emandorie West hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 26. 22:48 | Link

David

Ha Karácsony este, akkor fűszeres vajsör. Ha fűszeres vajsör? Egy sör nem sör, két sör fél sör… és nem folytatom, mert azt hihetné az ember, hogy alkoholistát nevelek magamból, pedig nem így van. Csak egyszer egy évben van olyan hangulatom, hogy na, most aztán jól akarom magam érezni, tehát fogtam magam és levánszorogtam a Csárdába, természetesen leánytársaim unszolására. Bút akartam, nagybetűsen akartam felejteni. Ugye nem nagy baj?
A rengeteg kosz, a tömeg teljesen elhanyagolható volt az első kör után, bár még mindig erősen élt bennem az egyszervolt este élménye, amikor sikerült borzasztóan hülyét csinálnom magamból egy nagy társaság előtt. Régi élet, bohó élet, tán meg sem történt.
Szeretem azt hinni, hogy az emberek átnéznek rajtam. Hogy nem vagyok olyan feltűnő jelenség, de talán pont azzal teszem magam azzá, hogy fényes nappal mint az árnyék, úgy közlekedem, a kviddicsarénában tudok elmebeteg lenni, ilyenkor meg… nos talán az idióta szót tudnám a nyakamba varrni.
A második kör vajsör és némi ciki sztori előadása után a jókedv teljesen felülkerekedett szürke énemen és azon kaptam magam, hogy a nyelvem összeakad magával, ami lássuk be, már művészet és egyre hangosabban fejezem ki társaimon való szórakozásomat.
A harmadik vajsör után úgy döntöttem, hogy levegőre van szükségem. A fejem égett, mintha egy gyertya lenne, vagy egy lumostól izzó pálcavég a sötétben, nem tudtam már egy normális mondatot összerakni, tehát ez egyenlő volt azzal, hogy meg kell céloznom az ajtót, különben rögtön rosszul leszek.
A tömegen keresztülrombolva értem el az ajtót, amit hangos csattanással kivágtam és kabát, sőt pulcsi nélkül az emberektől nyüzsgő utcára vetettem magam. Talán mégsem nekem találták ki az alkoholt. Csak a bajt hozza a nyakamra… nameg  a kocsma előtt buzgón dohányzó Benettet.
 - Őőő… hello  - mintha régi nagy cimborák lennénk, belebokszoltam a karjába. Vagyis bokszoltam volna, ha nem vétem el és ütöm meg a nagy semmit.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. december 26. 22:53 Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 26. 23:26 | Link

David

Szinte észre sem vettem, máris egy kabát termett a vállamon és egy erős kar a derekamon. Vanília és dohányfüst kevergett a levegőben, meg némi férfias illat. Igazán jó kombó, igazán jó.
 - Fűt a szere…. pia – el sem hiszem, hogy majd nem kimondtam a szerelem szót. Azt a szót, amit soha többet nem akarok hallani, meg érezni sem. Kikészíti az embert. Sárba tiporja, az őrületbe kergeti. Ha beteljesült, ha nem. Nem válogat, csak bolondít.
Nem sokkal később megint odabent, a koszos bárpultnál találtam magam, immáron a daliás ifjúval, illetőleg Daviddel az oldalamon, pontosítva én az ő oldalán. Közel a sárga föld, az édes sárga föld.
 - Nemöö va-gyok-ci-ca-bo-gár – természetesen nem beszélni tanultam, csak jobbnak láttam szótagolva, kissé talán túlságosan is nyomatékosan kifejezni a nemtetszésemet a becenév hallatán.
Válaszolnom sem kellett a kérdés valódi tartalmára, a két adag whiskey máris előttünk landolt. Nem volt mit tenni, inni kellett. Annyira talán még hülye sem vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Mi baj lehet belőle? Egy újabb rossz ágy? És akkor mi van? Megszoktam. A gyengéd érintéseket viszont egyáltalán nem, sőt elidegenedettem tőlük.
 - Ühm. Vajsört ittam, párat – felhúztam szemöldököm, még az előző apró mozdulaton voltam kiakadva. Talán csak túldramatizálok egy teljesen jelentéktelen dolgot. Részegen az ember képes eltúlozni mindent, képes belegondolni mindent mindenbe. Ez az egyik nagy hibánk.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. december 26. 23:26 Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 27. 12:36 | Link

David

Az emberi tapintatlanság képes határtalan mértéket ölteni, főleg ha az ember fia vagy lánya részeg. Kissé megnyugodva, egy pillanatnyi tiszta állapotomban megállapítottam, hogy a fiúra az általános rellonos sablon ebben a helyzetben nem illett. Lehet, hogy túl előítéletes voltam vele szemben már az első perctől fogva, hiszen eleve ellenfél, akitől talán még félni is lehetne, kellene.
 - Tündérke? M’ért nem  mucikám, nyuszikám, cicukám vagy val’mi? – igazából mindig is utáltam a beceneveket, mert ezek mindig buta színben tűntetik fel az embert. De hogy milyen az a buta szín? Biztos meg lehet érteni, a kifejtése nekem most túl bonyolult volna.
A vajsör és a whiskey okozta kék ködön keresztül próbáltam gondolkodni, vagy inkább csak elmélkedni azon, hogy David vajon miért ilyen kedves velem. Valószínűleg az állapotomat és naivitásomat próbálta kihasználni, hogy valamiféle élményhez jusson a vaníliás cigijén meg az alkoholon kívül.
- Neked aztán erős gyomrod van! - nagy szemeket meresztettem rá, ahogy lecsapta mindkét pálinkát, méghozzá rögtön egymás után . Soha sem értettem, hogy lehet ilyeneket kibírni, meginni. Csak úgy, ja meg szeretni is.
 - Nem, nem egyedül jöttem. A lányokkal… - automatikusan hátrafelé fordultam, hogy a barátnőimre bökjek, de nem voltak ott. Mintha a föld nyelte volna el őket, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy a közelmúltban még ott csücsültek mindannyian az egyik koszos asztalnál, természetesen vajsört szürcsölgetve.
 - Ja és tudod, pasizni jöttem.  Célom, hogy az éjszaka folyamán valakit az ágyamba cipeljek… – igen gyönyörű életcél volna – najó, csak vicceltem. Inni jöttem. És te? Alvómacit keresel?
Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 20:24 | Link

Pajtás  Grin

Egy újabb hétköznap este, amikor nem tudok magammal mit kezdeni. Viktor tanul - vajon tényleg tanul vagy csak azt mondja? -, így ismét magamra maradok egy jó nagy adag önsajnálattal és magánnyal, just for fun. Unalmamon már csak egy dolog segíthet és úgy hívják: Mátra Máguscsárda.
Nem mondhatnám, hogy az alkoholba fojtom bánatom vagy hogy alkoholista lennék, de azért néha nem árt a kikapcsolódás is a sok önsajnálat és tanulnivaló mellett. Kikapcsol, felszabadít és ha csak kevés időre is, de levetkőzhetem a problémáimat. Olyan terápiaféle, mondhatjuk azt is.
Egy korsó vajsörrel a kezemben becsüccsenek a csárda egyik eldugott sarkába. A legjobb hely az objektumban, mert én látok mindenkit, de nem mindenki lát engem. Tökéletes rejtek- és leshely, nem mintha bárki után is leskelődnék, de hát na. Néha jól esik az ember lányának legeltetnie egy kicsit a szemét, ha betéved egy-két jó pasi. És így történik ez most is...
Összehúzott szemekkel nézem, ahogy egy számomra igencsak ismerős alak téved be és foglalj a el rögtön a helyét a bárpultnál. David. Kissé kezd komikus lenni a helyzet, hogy az arénán kívül mi csak itt vagyunk képesek összefutni. De ha mi összefutunk, akkor ott kő kövön nem marad.
Korsómat felkapva billegek oda hozzá és támasztom meg a pultot. Arcomra egy széles vigyort varázsolok.
 - Üdvözletem, Mr. Bean - röhögök fel hangosan. Lehet, hogy nem volt olyan jó poén, mint akartam, hogy legyen, de ez mellékes dolog. Még kettőt iszik a férfi és nem is fog emlékezni rá.
 - Kicsit érdekes, hogy csak itt találkozunk mindig - hangot adok a gondolataimak, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lenyomok egy puszit az arcára. Már erős whiskey-szagot áraszt, hát mi lesz itt később...
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 17. 20:24 Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 21:30 | Link

Pajtás Kiss

Én a két fickót, aki Davidet méregette nem is vettem észre, hiába meresztgettem minden irányba a szemeimet, amíg még a helyemen ültem a sarokban. Most viszont látom, hogy néha-néha felénk sandítanak, de annyira azért nem érdekel a dolog. Sokkal inkább lefoglal a férfi jelenléte, nameg a keze pár centivel a hátsóm alatt. Nem zavar, ó nem, azt hiszem, a múltkori ivászatunk során már sikerült egymás majdnem minden egyes négyzetcentijét végigtapogatni. Csak néhány fontosabb részlet maradt ki, nade ami késik, nem múlik, szokták mondani.
 - Doriekácska? Ez... fenomenális, ha szabad megjegyeznem - jót vigyorgok rajta, majd megvonom a vállam, szokásomhoz híven - Unatkoztam, ennyire egyszerű. Sajnos nekem nem akad minden napra alvómaci, mint egyeseknek.
Meg sem kell szólalnom, már rendeli a piát a pultostól és nem tudom figyelmen kívül hagyni a vodkás akcióját. Nem szeretem a vodkát, az az egyik olyan ital, ami alattomos és hirtelen üt. David is pontosan tudja, hogy ki nem állhatom.
- De csak a te kedvedért kóstolom meg. A nem ízlik opción belül lehet egy olyan alpontot is beírni, hogy a fejedre borítom? Vagy esetleg megiszod az enyémet is... választhatsz. Csak a móka kedvéért - kacsintok rá, közben ujjaim felvándorolnak a karjára és a vállát végigszántva körbefonom nyakán az egyik karom. Szép estének nézünk elébe, és talán úgy tűnhet, hogy csak támaszkodás céljából tettem így, ez nem igazán így van. Tudniillik nem ittam még annyit, hogy bármi problémám legyen az egyensúlyom megtartásával. David amúgy sem nézte eddig sem jó szemmel, ha vajsört ittam, így a másik kezemmel a félig üres korsót kicsit arrébb csúszatom a pulton, hátha valaki megtalálja, akinek aztán tök mindegy, hogy mit iszik.
- Na és mit terveztél mára, drága? Totális részegséget?
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 17. 21:30 Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 22:29 | Link

Pajtás Cheesy

Nekem is akadt már egy-két szép történetem eme csodálatosan büdös helyen pár emberrel. A legszebb dolog az volt, amikor Seren alkoholmámorban bealudt az egyik asztalnál, Konráddal csak röhögtünk, aztán valahogy - a mai napig sem tudom hogyan - az ágyamban ébredtem reggel. Egyik fiúról sem tudtam semmit, de mentségemre szolgál, hogy épségben előkerültek mindketten. Na az szép volt.
David újabb csodálatos találmányait hallva ismét hangosan felröhögök. Már kezdtem elfelejteni, milyen érzés is ez. Az átlagos hétköznapjaimon nem kenyerem a vigyorgás, általában savanyú képpel mászkálok odabent és még az élő fába is belekötök, persze csak képletesen. Néha egészen kiállhatatlannak tartom még én is saját magam, de hát mit lehet tenni?
 - Tudod mit? Inkább hagyjuk, Mr. Bean, nem megy ez ma neked - vigyorgom bele a képébe miközben ő az összes eszébe jutó lehetőséget előadja. Maradjunk a cicánál, az már egyszer bejött, rövid, egyszerű és könnyen megjegyezhető.
- És honnan tudod, hogy szeretem a kakaót? Úgy emlékszem, az nem szerepelt a múltkori italaink között - nézek rá kicsit bugyután felhúzott szemöldökkel és próbálok komolyságot erőltetni magamra, de nem jön össze, ismét elröhögöm magam - jó, megkóstolom. De aztán remélem hazaviszel, ha már leitatsz.
Mikor megláttam, már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem az aféle langyi sörikés este lesz, hanem itt durva lerészegedés lesz a vége a dolognak és bár nem ezért jöttem eredetileg, egyáltalán nem bánom a dolgot. Néha ki kell engedni a fáradt gőzt, nemdebár?
- Ahhoz nekem nem kell sok, te is tudod. Lehet, hogy nem leszek olyan élvezetes ivópartner, ha hamar kicsapom magam.
Mivel a helyzet úgy kívánja meg - vagy mi kívánjuk meg -, belehuppanok az ölébe. Mostmár amúgy is mindegy nem? Totálisan nyilvánosan tapizzuk egymást, akkor adjunk már nagyobb okot is a pletykára. Kényelmesen befészkelem magam az erős karok közé, majd elkapom a felém nyújtott poharat és egy jó nagyot belekortyolok. Nem akarok vonakodni, még a végén úgy tűnne neki, hogy nem vagyok nyitott az új dolgokra. Pedig dehogynem, amennyiben azok a javamat szolgálhatják.
 - Eddig jól teljesítek, drága uram? - kérdezem mélyen a szemébe nézve - Egyébként nem rossz a cucc. Hogy találtad ezt ki?
Meg lehet inni és meg is fogom inni, de a vodka az azért vodka és továbbra sem fog a kedvenceim közé tartozni. Azért lehúzok még egy kortyot és már érzem, ahogy az alkohol szép lassan melegíteni kezd belül. Itt még baj lesz.
Az orrpuszin pedig már nem akadok ki. A múltkor még igencsak idegen volt az érintése, mára ez már a múlté. Azóta történt már egy s más.
Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 23:21 | Link

Pajtás

A kitatlált tündérmeséjétől csak még jobban röhögnöm kell, egyszerűen nem tudom visszafojtani.
 - Ez igazán könnyfakasztó történet volt, David, remélem azért, hogy a mocskos kis hálószobatitkaimat nem fecsegte ki senki, különben még ma éjjel el kell tennem valakit lábalól és őszintén szólva jelenleg van jobb programom is - vigyorgok rá, mint az a bizonyos vadalma.
A következő mondatán is hangosan felröhögök. Komolyan mondom, holnapra izomlázam lesz a hasamba, ha ez így folytatom, már pedig nincs kedvem megszenvedni minden egyes mozdulatnál.
 - Akkor még mindig jobban járok, ha itt alszom a pult alatt - én is felvonom a szemöldököm ismét, hogy láthassa, nem csak ő tud olyat. Még hogy Anglia meg Csernobil. Adok én neki olyat, hogy ketté áll a füle, még ha már így is két felé áll... nem számít.
Én is elég régen éreztem magam ilyen jól bárki mással. Úgy érzem, David az az ember, aki mellett nem kell búskomor idiótának lennem, mindig megnevettet és eltereli a figyelmemet az aktuális vagy éppen már a totálisan nem aktuális problémáimról, amit röviden csak úgy hívnak, hogy múlt.
- Hogy én. Tudom, a te gyomrod sokat tapasztalt vén harcos már - kacsintok rá. Tudom, hogy bírja az italt, de vajon meddig? Mindig én ütöm ki magam hamarabb, esélyem sincs megvárni azt, hogy ő is csatt részegre igya magát. Nem szállhatok vele versenybe, nem vagyunk egy súlycsoport.
Tökéletesen beleolvadok a fiú karjaival, nem igazán lehetne onnan kirobbantani. Keresve se találhattam ennél jobb ülőalkalmatosságot a környéken. Egyik kezemben a vodkás pohár, másik kezem pedig körkörös mozdulatokkal cirógatja a mellkasát. Minek elsietni a dolgokat? Ráérünk.
- Igenis, kapitány - ezzel lehúzom az egész pohár kakaósvodkát és mikor végzek, lecsapom a poharat az asztalra egy fintor kíséretében. Hiába mondják, hogy majdnem olyan, mint a víz, azért a vodka az vodka marad és az ízét továbbra sem szeretem.
 - Ez csúnya lesz... - jegyzem meg inkább magamnak, mint a fiúnak a következő rendelést hallva. Úgy tudom, a piákat nem szabad keverni, márpedig lesz itt minden az elkövetkező órákban, ha David így halad.
- Menj csak, én nem dohányzom, ha ezt esetleg nem sikerült volna kinyomoznod rólam.
Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 08:59 | Link

Rosszfiú  Rolleyes

- Ahány furcsa alakot én már magam mellett találtam - széles vigyorral a fejemen kissé megvonom a vállam. Na jó, nem teljesen igaz, hogy olyan sokat, de akadt egy-két ember, akin a jóhiszeműek elcsodálkozhatnának. Nem kezdem el felsorolni a neveket, mert lényegtelen, de maradjunk annyiban, hogy kedvenc fogásom a durva rellonos.
A szervkereskedős dumára válaszul csak nagy szemeket meresztek rá, mint aki nem akarja elhinni, amit hall. Hogy hiheti azt az ember, hogy két mája van? Szép vagy nem szép, de tulajdonképpen Davidből még ezt is kinézem.
Agyam már nem terhelem mindenféle fölös gondolkodással, az alkohol már kifejtette áldásos hatását odabent. Minden porcikámat forrónak érzem, az arcomról nem tudom levakarni azt a vigyort, nyilván a fejem is a vörös több árnyalatában játszik és ha akarnék se nagyon tudnék messzire elbóklászni a környéken. Ezért nem jó ötlet Daviddel együtt inni, mert abból sosem sül ki józan állapot.
- Szóval... Metaxa? Sosem ittam még ilyet, de még csak nem is hallottam róla - mormogom magam elé megint, nem kifejezetten a férfinak. Hangosan gondolkodom már, ilyenkor előfordulhat a dolog, nem szándékos.
Felpillantok rá, mikor felcsattan. Nem igazán értem, máskor nem jelentett gondot neki felkelni cigizni, ha meg az a baja, hogy éppen az ölében ülök és emiatt nem akar, hát megvárnám. Nem nagy kunszt.
- Te tudod - nézek rá bocsánatkérően és lenyomok még egy puszit az arcára, immáron a tökéletes koordinálás hiányában elég közel kerülök a szájához.
Lehúzom én is azt a metaxizét, azonnal érzem, ahogy végigperzseli az egész nyelőcsövem, majd megállapodik a kakaósvodka és a vajsör maradványai között a gyomromban. Már csak remélni merem, hogy nem fognak összeveszni odabent, mert akkor lesz csak az igazi ihaj-csuhaj.
Még észhez sem térek az újabb alkoholbevitel utáni összerezdülésből, már a saját lábamon állok, David meg a zenegéphez botorkál, hogy betegyen valamit. Már éppen elkezdeném élvezni csukott szemmel a muzsikát, amikor hangos üvöltözés csapja meg a füleim. Az a te k*ád? Csak ennyit hallottam az egészből, aztán a következő pillanatban már csak a hátratántorodó Davidet látom és az üvöltését hallom.
 - Mi a francot csináltok?! - ordítok én is, majd megindulok feléjük, amennyire az állapotom engedi futva, bár én totál úgy érzékelem, mintha percek telnének el, mire odaérek a körgyűrűhöz. Kis termetemnek köszönhetően sikerül befúrnom magam a történések helyszínére és értetlenül pislogok felváltva a vérző arcú Davidre és a két tagra.
 - Most ez jól esett? - kérdezem tőlük szinte sikítva, az adrenalin, ami közben az én testemben is jócskán termelődött, nem hagyja, hogy nyelvem összeakadjon önmagával és így nagyjából értelmes mondatokat tudok összerakni. Agyam most kezdi csak felfogni, hogy a nem éppen kedves megszólítású hölgy az előbbről én volnék...
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 18. 08:59 Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 10:49 | Link

Pajtás ^^

- Te a kedvenceim közé tartozol még a furcsák között is - imponálok neki még egy kicsit és egyáltalán nem érdekel, hogy a férfiak dolgna csapni a szelet a nőknek és nem pedig fordítva. Mondjuk nem mintha én ezzel a dumával akarnám felszedni őt, csak egy kicsit had hízzon a mája, táplálom a már nyilván így is egészségtelen önbizalmát.
Nem igazán sikerül olyan sokszor felöntenem a garatra, nekem az alkohol csak a gátlásaim oldásában szokott segíteni, nem abban, hogy totális idiótát csináljak magamból. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én leiszom magam a sárga földig, de kétség kívül elég érdekes, hogy ezt áldalában a fiú oldalán teszem. Nem is értem a dolgot...
 - Vérfarkaslé nincs esetleg? Tudod, a mókus nem az én súlycsoportom - röhögök fel ismét a gyengére sikrült poénomon. Ez ma nem az én napom nyelvfordulatok terén, de az biztos, David még nálam is gyengébben teljesít ma ilyen téren.
Azt, hogy a szemeim keresztbe állnak, egyáltalán nem vettem észre, a látásom egy nyolcvan éves emberével vetekszik most, hogy az érzékeim eltompultak és a reakcióidőm is eléggé megnőtt. Szerintem ha most fejbevágnának, holnap reggel észrevenném, vagy talán még akkor sem.
Azonban mikor David galibába keveredik, azonnal pattanok. Hogy hogyan jutok el odáig, én sem tudom, csak azon kapom magam, hogy bent állok a körben, mint a cövek és nem tudok megmozdulni, miközben a két melák nekiesik ivópartneremnek. Nem volt elég a pofon, utána szépen gyomorszájon találják, nekem pedig már a könnyeim potyognak, de még mindig nem tudok megmozdulni. Nem azért sírok, mert még nem láttam ilyet vagy annyira de nagyon szeretném ezt a férfit, egyszerűen ezt is az a fránya vodka és metaxa teszi. Ilyenkor az embernek felszínre törnek túlzott érzelmei; eddig nevettem, most pedig sírok. Milyen kevés választja el a két dolgot egymástól. De én nem akarok sírni, mert akkor gyengének látszom.
Letörlöm csupasz csuklómmal könnyeim tengerét az arcomról, hogy láthassak is valamit az incidensből és nagy sóhajjal nyugtázom, hogy immáron David van felül... egy darabig. Aztán kap még egyet az arcába és ömleni kezd a vér az orrából. Ekkor ébredek fel ebből a rémálomnak vélt állapotból.
Érzem, ahogy a fiú megkapaszkodik bennem, amikor mellém áll, aztán elképedek a következő mondatán. Tudtam, hogy jól hazudik, nade ennyire? Bár az arcomra nem ül ki, de belül egy nagy mosolyra húzódik szám és most legszívesebben megveregetném a vállát, de egyikőnk sincs olyan állapotban, hogy ezt most problémamentesen megtegyem.
Nem reagálok semmit sem a férfiakhoz intézett szavaira, valószínűleg így járok a legjobban. Csak bólintok egyet és csúnya, nagyon csúnya szemeket meresztek rájuk. Tudok harcipukkancs lenni, ha arról van szó, ezt egy-két ember érzékelte már, arról meg ne is beszéljünk, hogy aurortanonc vagyok. Csak egy mozdulatból telne kivenni a pálcát a farzsebemből... már ha nálam volna, persze.
Szorosan a fiú ujjai köré fonom a sajátjaimat, ahogy kifelé vonszol a körből. Még mindig hátrafelé nézek, hátha követnek bennünket, de nagy meglepetésemre nem teszik. Lehet mégsem volt olyan jó ötlet ez az ivós este, vagy jobban járt volna David is, ha a zenegép helyett cigizni megy ki. Rossz döntések rossz helyen, ez már csak így megy.
 - Nem haragszom - mondom neki komoran, amikor kiérünk a bárpulthoz, még mindig kézen fogva. Valahogy nem is akaródzna elengendi a kezét.
 - Majd én - nyúlok a jéghideg törülköző felé, amikor kikaptuk a rendelés - és mivel sikerült így felhúzniuk, ha megkérdezhetem? Az, hogy engem örömlánynak titulálnak nem ér ennyit, már megszoktam - végignézek rajta komor tekintetemmel. Az inge nyaka totál véres, az arca fel van dagadva szépen és az orrából még mindig csordogál a vér.
Szál megtekintése
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 14:14 | Link

Pajtás  Grin

A puszit és az ölelést szívesen veszem, ritka alkalmak egyike, amikor valaki ilyen őszintén közeledik felém. Remélem, hogy nem is fogok csalódni benne.
 - Te nem vagy ma formában, édesem - javítom ki mondandóját, mert igen is, feltűnt a dolog és annyira azért ne szóljunk le engem, a Mr. Bean talán még mindig viszi a pálmát ma.
A kis közjáték után a bárpultnál állunk ismét, bal kezem még mindig elveszik az ő nagy mancsában, a jobbal pedig igyekszem minél óvatosabban letörölgetni a vért az arcáról. Megszokhattam volna már, hogy David mindig belekeveredik valamibe, sokszor hallottam már a zűrös ügyeiről, de mikor együtt voltunk, még nem volt rá példa, hogy ilyen történjen. Most viszont megtörtént és mit ne mondja, elég szépen helyben hagyták. Nem is tudom, mit gondolt, amikor egy jelzőért cserébe nekiugrott a két fickónak. Az alkoholnak bizony vannak árnyoldalai is, nem csak jótékonyak és ha nem figyelünk oda eléggé, ez lehet a vége.
 - Senki sem tud többet annál, mint amit tudni vél - na jó, ez most elég intellektuálisra sikeredett és totálisan semmi értelme; még mindig az alkohol - nem hagyom, hogy tudjanak rólam bármit is, David. Én nem az vagyok, aki kiteregeti az életét mindenféle jöttmentnek. Annál már túlságosan is többet bántottak. Inkább megvonom a vállam és továbbállok vagy kap az illető egy szép rontást az arcába. Semmit sem tudnak rólam és ez így van jól.
Bólintok egyet, ahogy visszatér a parancsolgató éne a fiúnak és a pohár után nyúlok. Talán már nem kellene annyit innom, de az előbbi nagy riadalomra muszáj lesz. Nagyot kortyolok a gintonicból, majd visszateszem a poharat az asztalra és újból az arcát kezdem törölgetni. Jól elintézte magát, az biztos és még csak pálca sincs nálam, hogy rendbehozzam.
 - Mondd csak, nem folytathatnánk ezt - bökök az italok felé - máshol? Nem igazán érzem itt jól magam.
Nem arról van szó, hogy nekünk kellene megfutamodni innen vagy valami ilyesmi, csak még mindig érzem a tarkómon a figyelő tekinteteket. Inkább megspórolnék egy újabb balhét, ha lehetséges, mert ennyi mára bőven elég volt. Viszont a fiú társaságáról sem mondanék le egykönnyen, túlságosan is összefortunk itt a percek során.
Szál megtekintése
Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 29. 17:41 | Link

Rui  Kiss

Hátrapillantottam az asztalnál várakozó férfire, miközben a csapos előkészítette a lángnyelv whisky-nket. Még mindig nem tudtam hinni a szememnek, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Rui itt van. Itt, Bagolykőn. Része az életem, az életem azon részének, ami mintha ezer meg egy éve játszódott volna le. Nem igazán hallottam felőle, miután elhagytam spanyol hont és nekiindultam a nagyvilágnak. Kerestem, amikor pár éve otthon voltam, de azt a hírt kaptam, hogy ő is a saját útját járja valahol messze. Fene se gondolta volna, hogy legközelebb éppen a kastély nagytermében fogok ráakadni.
Pislogtam párat, ajkaim egy suta vigyorra húzódtak, majd visszafordultam a pultoshoz. Letettem elé a fizetendő összeg dupláját, jelezve ezzel, hogy a következő kör is aktuális lesz hamarosan, majd jól rámarkoltam a két pohárra és átpasszíroztam magam két jól megtermett melák között. Kérdőn néztem a jobb oldalira, aki nem igazán tudom milyen felindulásból, de átkarolta a vállamat. Kegyetlen bűzt árasztott magából, szinte megfojtott a nyers izzadság, a cigi és a cefreszag keveréke.
Villantottam egy mosolyt a nagy bugyuta képébe, aztán egy határozott mozdulattal leküzdöttem a maradék távolságot is, hogy aztán egy kecsesnek éppen nem mondható mozdulattal levessem magam a székre, persze csak miután biztonságba helyeztem az italokat. Megtanultam már, hogy ez nem az a hely, ahol finomkodni kell, eleget jártam már a csárdában ahhoz, hogy el tudjam engedni magam a sok érdekes figura között. Nem feszélyez már a jelenlétük, Rui-é azonban egy kicsit igen.
 - Na és hogy tetszik a suli? - magyarról átraktam magam spanyol üzemmódba. Nem igazán használtam az anyanyelvem az utóbbi jó pár évben, nem is jöttek olyan könnyen a szavak a nyelvemre. De hát gyakorlás kérdése, gondolom.
 - Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy... szóval erre inni kell - megemeltem a poharam, intettem egyet felé és egy nagyot kortyoltam belőle. Az íze szinte ugyanolyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Kellemes, bizsergető, a hatása pedig perzselő, mélyre ható... mint a jó dolgok általában.
Szál megtekintése
Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 29. 22:38 | Link

Rui

Van-e annál jobb érzés, amikor az ember a totális magányban rábukkan egy régi nagyon-nagyon jó ismerősére? Ehm, nincs. Széles tökvigyorral a fejemen nyomtam le az üdvözlőpuszit Rui-nak, aztán már rongyoltam is a pult felé. Igazából azzal a reménnyel érkeztem, hogy majd az egyik asztalnál gubbasztva találom valamelyik rutinosabb ivópajtásom, mint mondjuk Davidet vagy Konrádot, de nem volt szerencsém. Előbbi amúgy is eléggé eltűnt mostanság, Konrád meg hát... hát ő Konrád. Lettinek már az ikrek töltik ki minden idejét, nem igazán van arra kapacitása, hogy velem iszogasson, de ez az este nem is alakulhatott volna jobban. Legalább lehetőségem volt rá, hogy kifaggassam rég nem látott pajtásomat az elmúlt évekről.
Dobtam egy puszit neki az udvarias gesztusért cserébe, amikor lehuppant velem szemben. Oké, úgy tűnik ez a nem-finomkodjuk-túl dolog az ő társaságában nem fog bejönni. Túlságosan is jól nevelt a kastélyban fellelhető többi paraszthoz képest.
 - Az öcséd? Mármint basszus... repül az idő. Jóképű kölök lett, mi? - igen, ha a bátyjából indulunk ki, akkor csakis jóképű lehet. Maradjunk annyiban, hogy a kor neki is igen jól áll.
 - Ja igen. Megedzettek a fiúk, ami azt illeti - belebámultam a poharamba. Úristen, hány meg hány görbe estét csaptam már le az ittlétem alatt. Szinte már zavarba ejtő az egész. Ez nem illik egy nőhöz...
Lehúztam a maradék italt is, végigfutott a hideg csupasz karjaimon utóhatásként. Már akkor biztos voltam benne, hogy az ébredés nem lesz kellemes, már pedig be kell vonszolnom magam órára mindenképp, ha nem akarom, hogy Fela leharapja a fejem a helyéről.
 - Ami azt illeti... - úgy körülbelül tíz másodpercre lefagyott a mosoly az arcomról - Szóval nem tudom, mikor voltál otthon utoljára. Anyu meghalt hat éve. Akkor voltam itt harmadikos és hát hazamentem, de utána csak azzal a feltétellel vettek vissza, ha elölről kezdem a sulit. Meg egyszer buktam.
Villantottam egy kissé fanyar mosolyt, aztán lehúztam a frissen az asztalra került vodkák egyikét. Alapjáraton még mindig nem szeretem az ízét, de hát problémamegoldás high level.
 - Egyébként csak hogy tudd, nemrég nevet változtattam. Már nem azért, mert rejtőzködni akarok vagy ilyesmi, csak felvettem anyám vezetéknevét. Szóval ha keresel a toronyban vagy valami, akkor ühm.. - felé nyújtottam a kezem - Dora Martinez.
Ha azt nézzük, ez kegyetlenül bénára sikeredett, de mentségemre szóljon, hogy a lángnyelv mindig túlságosan is gyorsan fejbe vág.
Szál megtekintése
Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 30. 14:27 | Link

Rui  Kiss

- Jó'vanmá', én kérek elnézést. Majd jól megnézem magamnak - kacsintottam egyet. Nem vagyok én pedofil meg ilyesmi, de könnyen elfeledkezem róla, hogy bizony felettem is eljárt már az idő. Itt ülök huszonnégy évesen, tulajdonképpen úgy, hogy még semmi érdemlegeset nem sikerült felmutatnom az évek során. Teljesen haszontalannak érzem magam, olyan vagyok, mint valami dísznövény, akit betámasztottak valahová, hogy csak úgy legyen. Hogy jól nézzen ki. Szóval eszek, iszok, mint a normális emberek, szerintem az anyagcserém is tökre ugyanaz, meg bejárok órákra - többé kevésbé -, mint a többi diák, de amúgy... eseménytelen az életem mostanság. Mondjuk kinek kell a dráma?
 - Yepp, néha előfordul. Valahogy ki kell engedni a gőzt. Fent a kastélyban meg... hát ott ilyet nem lehet.
Meg úgy igazából semmit sem, főleg ha az ember lánya prefektus. Megértem én a szabályokat, tudom, hogy kellenek, csak nézzünk mondjuk egy elsőst, aztán nézzünk meg engem... na ugye. Tíz év különbség azért mégis csak tíz év különbség, és ilyen idős korban az embereknek vannak bizonyos szükségleteik. Mint mondjuk a sz...abadadság.
 - Mondhatjuk úgy is, hogy a tudásom szilárd lábakon áll - erre már muszáj volt nekem is vigyorognom egyet. Így igazából még nem is gondoltam bele az egészbe. Mindig csak azt néztem, hogy mekkora szívás, hogy újra kellett járnom azt a három évet, de végül is... legalább tényleg mindent normálisan megtanultam.
A Daniel's-hez még nem nyúltam hozzá. Ilyen iramban nem akartam berúgni, tartogattam volna még egy kicsit későbbre, na de Rui, ő valahogy nem így gondolkodott az egészről. Nem is igazán láttam még embert ilyen tempóban döntögetni le a rövideket.
 - Hmm. Te aztán nem aprózod el. Mint valami feneketlen kút - hogy biztos értse, mire gondolok, rajzoltam egy szép nagy kört az asztalon a poharakról lecsapódott vízzel. Aztán előadtam a rendelésem a pincérnek: kakaós vodka. Ha valamit megtanultam Davidtől, akkor az az, hogy kell szépen és jól berúgni.
 - Az az izé, cseresznye. Az minek?
Szál megtekintése
Mátra Máguscsárda - Emandorie West hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed