31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Sofia F. Denaro hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. május 28. 20:34 | Link

Sofi egyedül ácsorog a tér közepén, és unott fejjel bámul hol jobbra, hol balra. Páran elhaladnak mellette, őket szemügyre veszi, és mit sem törődve a másik lelki világával, fintorogva jelzi nemtetszését. Nem csak azok kapnak ajándékba egy szúrós pillantást, akik esetleg túl rózsaszínűek és bájosak, hanem a túl furcsák, túl piperkőcök, vagy túl feltűnőek. Amikor egy fehér padlócirkálót sétáltatva halad el mellette egy tejföl szőke, loknis, puccos leányzó, akkor színpadiasan kezd el fuldoklani. A szőkének ez nem tetszik, vissza is beszél valamit, de Sofi erre csak elneveti magát, és középső ujját felemelve int a lány felé, aki erre felhúzza az orrát, és tovább halad.
Tökéletesen jól elszórakozik ezzel egy ideig, de hamar megunja, és ekkor előkap egy apró dobozt a táskájából. Kivesz belőle egy szál cigarettát, ami hamarosan narancssárgán parázslik. Mélyet szív bele. Egy ideig benn tartja, majd lassan kifújja. Ezt még két-három ilyen követi, majd leguggol, eloltja a szálat, és szépen visszateszi a dobozba. Sofi okos lány, és ügyel a mértékletességre.
Hamarosan Oph is megérkezik, aki belekarol várakozó társába és már húzza is magával. Sofi nem ellenkezik, csak szépen lépked kissé szakadt dorkójában Ophelia mellett.
- Már csak azt mond meg... mi a jó égért nem tudtunk mi együtt lejönni?! Merre jártál már megint?! -
Annyira még nem ismerik egymást ők ketten, de Sofi hamar rájött, hogy egy hozzá hasonló balhés lánnyal hozta össze a sors. Igaz Oph fiatalabb nála, de ez sosem zavarta. A lényeg csak annyi, hogy hozzá hasonlóan romlott lelkületű legyen.
- Tisztában vagyok vele. - zárja le Sofi az alkoholos témát, mert tudta, hogy Oph még nem nagykorú úgy, mint ő.
- Hogy életem túl? Alkohollal, pasikkal, egy-két haverral, baj és kár okozással, egy kartöréssel, valamint némi tanulással. - Sofi szinte látja maga előtt, ahogy Ophból kitör a nevetés, a tanulás szó hallatán. Vagyis belőle biztos kitörne, ha más mondaná, de sajnos ez a tény. Sofia nagyon utál itt lenni, így minél gyorsabban végezni akar, hogy újra otthon lehessen a családjával, a megszokott kis házukban, a megszokott emberekkel, távol ettől az egész cirkusztól.
- De a tanulás csak akkor kell, ha le akarsz innen lécelni, mint én. Amúgy elhanyagolható. -
Szál megtekintése

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 6. 20:42 | Link

Oph


Ophelia érkezését egy röhögés jelzi. Sofi a hang irányába fordul és egy mosolyt küld a szőkeség felé, aki hamarosan már ott is van mellette.
- Gondolom megtanítottak, de akkor pont nem figyeltem oda… vagy arról az óráról hiányoztam. – válaszol neki viccelődve, már amennyire kitelik tőle. Nem kell sok idő, és Sofi megtudja, hogy drága barátosnéja merre lődörgött megint. Kávéért, és Sofinak nem hozott, aki lassan a függő kategóriába fog tartozni.
- Ugye tudod, hogy nem szép dolog, hogy nekem nem hoztál. De mily’ kedvesség, hogy nem tettél ki ennek a traumának. Na de mi az, hogy kitiltanának? – megjátszott szúrós szemmel mered Opheliara, de hamar elmosolyodik. – Tudok én viselkedni…ha akarok, csak ritkán akarok. -
Végül is teljesen megérti Oph gondolatmenetét, mert Sofi nem bírja elviselni ha sorba kell állni, azt meg végképp nem ha akkor lökdösik. Olyankor könnyen elszakad az a bizonyos cérna, na és akkor ott nincs köszönet. Tehát Oph jól tette amit tett.
Egy nyalóka landol Sofi kezébe, amit értetlenül kezd el méregetni. Forgatja, felemeli a fény felé, majd sötét háttér elé tartja.
- Ez egy nyalóka. – állapítja meg a tényt, amit eddig is tudott, csak nem tud hova tenni. – Miért kapok én nyalókát? – kérdően mered Opheliara, majd a nyalókára.
- Azért köszi, hogy gondoltál rám! – mondat közben kicsomagolja a nyalókát és bedugja a szájába. De Oph következő mondatánál majdnem kiköpi. Kikapja a szájából a nyalókát, és értetlenül mered a szőkeségre.
-Mivan?! Semmi pasi?! Soha?! Leszbi vagy? – látszik, hogy még annyira nem ismerik egymást, mert ilyeneket még sosem tárgyaltak ki. De ez most teljesen ledöbbentette Sofit. Nem gondolta volna, hogy Oph ennyire a férfi nem ellen van. Pedig mennyire jól el lehet velük szórakozni. Ekkor hirtelen Sofi gyomra összerándul és a szíve egy nagyon nagyot dobban. Eszébe jut Keith, Kath bátyja, akibe fülig bele van zúgva. De erről csak és kizárólag Kath tud, és senki másnak nem is kell. Ez az ő kis titkuk, aminek Kath sem örül annyira, mert félti Sofit a saját bátyjától. Ezt a barnaság sosem fogja megérteni, mert hát nem csak Keith hanem Sofi is veszélyes családból származik.
Egyik döbbenetből esik a másikba Sofia. Navine?! Komolyan?! Hát ez besz…..
- Ugye csak viccelsz? Te és a sárgák… hát esküszöm mindjárt képen röhöglek. Ezentúl szólíthatlak cuki kis unikornisnak? – csillogó, könyörgő tekintettel mered Opheliara, majd megáll, ugyanis megérkeztem a csárda bejáratához időközben.

Miután eléggé illuminált állapotba kerültek valamilyen formában visszabotorkáltak a sulihoz, és mint valami farönk, úgy dőltek be az ágyukba.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 7. 14:47 Szál megtekintése

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 4. 16:08 | Link

Valentin


Hétvége van és én nem tudok mit kezdeni magammal. A szobánk tele van, és folyamatosan zsongás van benne. Valaki éppen megjön, a másik éppen lelép. Pihenni nem lehet mellettük, de nem bánom, sőt pont, hogy élvezem. Azonban kicsit kényelmetlen, hogy esélyem sincs egyedül lenni. Szerencsére a rellonon belül mindig van lehetőség találni valami üres kis sarkot, ahová elvonulhatok gondolkodni. Arra most nagy szükségem van, mivel bátyámmal és ikertestvéremmel elég nagy bajba keveredtünk. Az otthon tartózkodásom alatt eléggé bevadultunk így hárman. Régen voltunk már ennyi ideig, így együtt, és most kihasználtuk a lehetőséget. Minden nap buliztunk, szórakoztunk, és költöttük a pénzt. A pénz apáé volt, amiből egy szép összeget elvertünk, ami nem villanyozta fel őt túlzottan, amikor rájött. Vissza kell fizetnünk, és most jó ideig nem kapunk semmi anyagi támogatást otthonról. Ikrem Franciaországban, bátyám Olaszországban, én pedig itt Magyarországon. Még csak esélyünk sincs segíteni egymást. Teljesen magamra vagyok utalva itt a nagyvilágban. Pénzt kell szereznem, de ötletem sincs, hogyan álljak neki. Oké, az megvan, hogy munkát kell keresnem, de könyörgöm, ebben a kis faluban alig van lehetőség! Na és a fizetésről már ne is beszéljünk! Abból aztán megélni nem lehet, főleg úgy, hogy apának is kell belőle küldenem.
Most pedig ahelyett, hogy munkát keresnék itt ülök egy kocsmában, és elverem azt a kevés pénzemet ami van. Már egy ideje itt ülök egyedül a pultnál, és csak öntöm magamba az alkoholt. Nem tudom mennyinél járok, mennyit költöttem, és mennyit költhetek még. Ha nem tudom kifizetni, akkor majd ledolgozom. Elmosogatok vagy akármi. Viszont muszáj kikapcsolódnom, és nem gondolkodnom, mivel napok óta csak agyalok.
Egy újabb adag whiskyt kérek ki, amit a pultos fejcsóválva tesz le elém, egy megjegyzést is mellékelve hozzá.
- Hé kislány! Ilyen fiatalon talán nem kellene ennyit innod...szerintem! -
Erre csak lecsapom a poharat az asztalra, feljebb tornázom magam, hogy közelebb legyen hozzá, majd a szemébe nezék.
- Szerintem neked pedig nem kéne ilyenekkel foglalkoznod! Foglalkozz a munkáddal és ne velem! -
Szúrós szemmel méregetem, majd visszaülök a székre, és megiszom ami még maradt, végül az üres poharat lecsapom elé a pultra.
- Nem kapsz többet! - közli velem a pultos, majd elveszi a poharamat. Tágra nyílt szemekkel méregetem, majd megköszörülöm a torkom.
- Fizető vendég vagyok, annyit iszom itt, amennyit csak akarok. -
Végigfut a fejemen, hogy lehet már fizetni se tudok, de ezt nem kötöm az orrára.
- Egy korsó vajsört szeretnék! MOST! - török ki magamból, majd szúrós szemmel nézek a férfira.
A hangosabb beszédemmel az egész kocsma figyelmét magamra vonzottam, de ez sem érdekelt. Dühös voltam, és jól esett mindezt kiadni magamból.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 4. 16:09 Szál megtekintése

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 4. 18:55 | Link

Valentin


A kedvesnek nem nevezhető pultos igencsak húzza a száját, és nem akar kiszolgálni. Amilyen tüzes kedvemben vagyok a kezem már kezd ökölbe szorulni, és egyre furcsább színe lesz az erős szorítástól. Már nyitnám a számat, hogy tovább osszam az észt neki, de ekkor mellettem feltűnik egy szőke fej. Oldalra pillantok, és a szemöldököm kicsit megemelkedik az elém táruló portré láttán. A fiú szavai igen csak meglepnek, mivel nem számítottam arra, hogy valaki a védelmébe vesz. A pultos vele már nem mer szembeszállni. Ennek ellenére szóra nyitja a száját, de végül nem reagál semmit, hanem hátat fordít nekünk.  Én végig hatalmasra nyílt szemekkel bámultam az ismeretlen fiút, amit lerendezi a csapost, és olyan szörnyen lazán viselkedik mellettem. Elmondhatatlanul szimpatikus lett ettől a viselkedéstől, és valószínűleg a szőke haja is sokat dob a dolgon.
- Köszönöm! – ennyit tudok csak kinyögni nagy csodálkozás közepette. Biccentek is egyet felé, ezzel még jobban nyomatékosítva azt a köszönömöt.
A fiú ebből nem tudom mennyit látott, mivel nem nézett rám, csak miután megérkeztek az italok. Én végig rajta tartottam a szemem. Egyrészt mert érdekelt, hogy mit is keres itt, és miért szállt a védelmembe, valamint túl helyes volt ahhoz, hogy ne őt nézzem. Ittasan – meg mondjuk amúgy is – nem szoktam zavartatni magam ilyen téren.
Ahogy végre rám emelte a tekintetét meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán. Nem tudtam hová tenni ezt a reakciót, de majd a dolog végére fogok járni. Most viszont orromat megcsapta a vajsör illata, és az jobban vonzott, mint az, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Felemeltem a korsót, kissé megemeltem, koccintás helyett, majd a számhoz téve ittam egy nagyobb kortyot. A kellemes íz hatására kissé libabőrös lett a karom. A korsót letettem majd újra a fiúra néztem, de most jó mélyen bele a szemébe.
- Felettébb örülök a találkozásnak! Sofi vagyok! – nyújtottam a jobbomat a fiú felé, de egyszerűen nem tudtam szabadulni a tekintetétől. Lehet már túl sokat ittam, és emiatt nem tudok parancsolni magamnak, de most nem érdekelt különösebben ez sem. Elsődleges célom az volt, hogy közelebbről megismerjem a szőkét.
- Amúgy a meglepett arckifejezésedet hova tegyem? - nézek rá kérdő, és kissé értetlen arccal, majd várom az érdekfeszítő válaszát.
Szál megtekintése

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 5. 15:00 | Link

Valentin


A fiú arcán némi hezitálás látszódott, amikor felé nyújtottam a kezem. Nem értettem, hogy mi baja van. Rápillantottam a kezemre, hogy esetleg koszos-e, vagy ráragadt valami. De semmi ilyesmi. Tiszta, sőt még ápolt is. Nem értettem mi a gondja.
- Na aggódj nem vagyok pestises vagy leprás, vagy akármi! - nézek rá teljesen közömbös arccal, amikor is végre megfogja a kezem, és kissé megrázza.
A kérdésemre is kapok választ, és most én lepődök meg, hogy ismerősnek vélt. Pedig aztán én nem vagyok az a típus, aki folyamatosan rohangál az iskola falai között, és mutogatom magam, hogy "Nézzétek, én vagyok Sofi! Ismerjetek fel ha találkozunk!". Én inkább csak a rellonon belül mozgok, de ott is csak alig-alig. Na jóóó, ez sem teljese igaz, mivel sokszor merészkedem ki a természetbe, és akkor végig kell mennem az iskola egy részén, hogy kijussak. Valamint a faluban is többször fellelhető vagyok, így vissza kell szívnom az előbbieket.
- Nos lehetséges, hogy már összefutottunk valahol. Bár szinte biztos, hogy még nem beszéltünk, arra emlékeznék. - közlöm én is a tényeket, majd zárásnak alig észrevehetően rákacsintok. Biztos vagyok benne, hogy emlékeznék rá, ha valaha is beszéltünk volna. A szőke haj szörnyen a gyengém, főleg amikor kócosan áll összevissza. Azzal le lehet venni a lábamról. Mondjuk ha nem lennék ittas, akkor jobban tudnám tartani magam, de most nem megy. Iszok még egy, majd még két kortyot a sörből, és csak azután válaszolok neki.
- Elverem a maradék pénzem, alkoholba fojtom bánatom, utána pedig kiállok egy sarokra koldulni. - vonom meg a vállam, mintha teljesen hétköznapi dolog lenne mindez. Teljesen le fogok égni, mind anyagilag, mind amúgy is ezzel a megjegyzéssel. A sarkos részt nem kellett volna, mert ott nem koldulni szoktak, de már visszaszívni nem tudom.
- Na és te mit keresel erre, így magányosan? - teszem fel a kérdést, majd újra iszok egyet, és a pultosra nézek, aki szúrós szemmel méreget minket még mindig. Megcsóválom a fejem, majd visszafordulok Valentin felé.
Miután válaszol nem hagyok neki időt arra, hogy újabb kérdést tegyen esetlegesen fel. Hamarabb szólalok meg.
- Ki kell mennem a mosdóba! De ha lehet ne tűnj el addig! - rámosolygok, majd felállok. De ettől a hirtelen mozdulattól szédülni kezdek, és meg kell kapaszkodnom a székbe, ami sajnos nem elég stabil. Nekicsapódok Valentinnek, aki reményeim szerint nem borul fel, a székem pedig a földön landol egy nagy csattanár kíséretében. Eléggé instabil ma ez a kocsma.
- Hoppá! Bocsánat! - nézek fel Valentinre huncut tekintettel, majd feltornázom magam rendes álló állapotra.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 5. 15:00 Szál megtekintése

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 8. 15:45 | Link

Valentin


Nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, új beszélgető partneremnek van arca, ami szép méretekkel rendelkezik. Oké, én adtam alá a lovat, ő pedig csak tovább tetőzte az egészet. Arra a megjegyzésemre, hogy tuti emlékeznék rá, ő csak helyeslően megjegyezte, hogy minden bizonnyal így lenne. Hirtelen több ötlet is végigfutott az agyamon, hogy ezt hogyan is értette. Egyik sem volt rossz elképzelés. A fantáziám száguldásnak eredt, és egy mosoly is átsuhant az arcomon.
- Hogyan is érted ezt? Miért is emlékeznék rád akkor, minden bizonnyal?! -
Csak kicsúszott az a kérdés. Bár nem tudom, miért foglalkoztat engem ez ennyire. De most kíváncsi vagyok, és addig nem nyugszom, amíg ezt a kíváncsiságot ki nem elégíti.
Hangosan felnevetek, amikor kiköpi az italát. Valóban érdekesre sikerült az a válasz. Na de, hogy ennyire?! Azért azt a drága italt nem kellett volna kiköpni, nem érte meg. Rosszallóan megcsóválom a fejem, miközben a kiköpött cseppeket nézem a pulton.
- Hát köszönöm! Ezzel a jelzővel sem sokszor illettek engem! -
Volt rá eset, hogy viccesnek neveztek, de az esetek többségében nem túl kedves jelzőket aggatnak rám. Ezek közül a legszebb talán a bunkó. A többi nem tűr nyomdapapírt.
- Magányos?! Az nem jó dolog! De most itt vagyok, szóval már nem vagy magányos! Feldobom az estédet! - Ennyit tudtam reagálni a mondatára, egy kis nagyképűséget is belecsempészve. Ezután indulok el a mosdóba és landolok Valentin karjaiban. Nagy szemekkel pislogok rá, majd összeszedem magam, és a pumpa gyorsan felszökik bennem.
- Nem vagy az apám, hogy megmondd nekem, hogy mit csináljak! - Török ki magamból, és mellkasom előtt összefonom dühösen a karjaimat. Előveszem a "legszebb" nézésem, és úgy szuggerálom Valentint. A pultos ismét feltűnik a színen és újra megcsóválja a fejét. Nagyon nem tetszik neki, hogy egy kislány itt üti el az időt, és csinálja a műsort. Fél pillanatra rá nézek, majd vissza Valentinre. Oldalra billentem a fejem, és úgy szuggerálom tovább, egy szót sem szólva. Hol a szemeit nézem, hol pedig az ajkát, a kettő között ingázik tekintetem. Egyszer csak egy hirtelen mozdulattal egyik kezem az arcára teszem, odahajolok és egy csókot nyomok le neki. Helyes pasi, én pedig kíváncsi voltam, hogy hogyan csókol. Az a fránya alkohol és a kíváncsiság rossz párosítás. Hogy visszacsókol-e, az már az ő dolga, és az ő döntése, de én reménykedem.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 8. 15:47 Szál megtekintése

Mátra Máguscsárda - Sofia F. Denaro hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed