36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 30. 20:06 | Link

Emandorie (( :

- Inkább ne. Mármint ha csak nem muszáj.. - csaptam le a témát. Amúgy is mi ez már, hogy itt az öcsémről beszélünk, itt ,egy kocsmában a tulajdon testvéremről Magyarországon..spanyolul. Hát nem vagyunk kispályások.
- Na mondjuk igazad is van. De nézd, prefektusként azt teszel, amihez kedved szottyan.. Na jó, nem olyan értelemben, azért nem rendezhetsz org..orgona partit a tanárok szobája előtt, noha biztos muris lenne. Még el is kísérnélek, csak hát.. Mint ahogy te is mondtad : ha az ember lánya prefektus.. - szerencsémre nem vette túl komolyan a dolgot, mármint a következő témához érve, hisz azért tudom jól, hogy egy ilyennel mennyire az ember lelkébe lehet gázolni padlógázzal.
- Na ja. Nekem ellenben most volt 4 év kihagyásom ugyebár, ami nem kedvezett nagyon a memóriámnak, habár az eddigi órákon egész jól.. izé.. szólogatok be a tanároknak. - vállaim megvontam, de ez sajnos akkor is így van. Az előző iskolámban sem voltam a kiskedvenc, tekintve, hogy akkora volt a szám, mint a bácsi kapu. Habár ettől függetlenül rendkívül jól teljesítettem a vizsgákon éppúgy, ahogy a magánéletben és a zenészi karrierben is.. amit Emi még csak nem is tud! Nahát nahát.. És ahogy elnézem, azok alapján nem szokott ekkora tempóval iszogatni - abba persze bele se gondoltam, hogy esetleg én diktálok egy kissé gyors tempót, amire megvolt az okom. Nem akart józan maradni.. túl sokat jár az agyam azokon a dolgokon. A fene vinné el az egészet a pokolba. Egy pár hosszú pillanatig olybá festett a helyzet, mintha ismét eltalálná a golyó a mellkasomat, a levegő beszorult a bordáim közé én meg csak tátogok és nem tudok semmit se csinálni amíg látom.. leperegni azt az egészet..ismét.
Elég lesz már, megráztam egy kicsit a fejem a hangjára és már csak azt a fura alakú kört láttam, amit a vízből rajzolt az öreg és korhadt fán, amit asztalnak titulál ez a helység.
- Hát jah. Előfordul. - fogalmam sincs, hogy mire válaszoltam ezt, de általában be szokott jönni, amikor elvesztettem a fonalat és hirtelenjében nem tudom felvenni. És.. mégis mit rendel ez?? Meghibbant?? Kakaós..vodka?! A két cseresznyét még időben kinyögtem, de egyébiránt teljesen lesokkolt ennek az új italnak a neve.
- Mi?? Édesem, meg vagy te huzatva?! Kakaó.. mármint rendes .. nyuszikakaó? Meg tej meg vodka?.. Te biztosan jól vagy? Ha gyors a sebesség, akkor szólj ám és lassítunk. - érdekes módon az ő kérdéséről egészen megfeledkeztem, valahogy jobban lekötött az érdekes rendelés, amit leadott a pincérkénknek. Egyik szemöldököm fel is vontam, a karomon pihenő kígyó pedig érzékelve a döbbenetemet hirtelenjében alakot öltött. A bal karomról mászott le, illetve pontosabban a fehér pólóm ujja része alól bújt elő, a karomon végigkúszva pedig egészen a vállamig osont, ahol farkának végét az egyik vállamon hagyva a másikig elmászott, ott pedig gyűrűs testét megemberelve méregette először Emandoriet, majd egy kissé más részegnek minősíthető alakot az asztalunk mellett. Lassan kihozta a csaj a két cseresznyét a vodkával egyetemben.
- Na jó, kössünk egyezséget. .. A cseresznye szárára csomót tudok kötni a nyelvemmel. Ha te is meg tudod csinálni, akkor megiszom ezt az egyébként igencsak megtermett pohár kakaós vodkát. Ha nem, akkor tiéd mind a kettő. Rendben?- kacér mosoly csúszott fel a számra, amíg jobb kezem a lány felé nyújtottam. Hú társam, a kígyó hirtelen egy hatalmasat szisszent a fazon felé, aki mellettünk ténfergett, majd mihelyst a fogaival oda akart kapni, azon nyomban köddé vált. Fejem arra billentettem ám a reflexeim már korábban működésbe léptek, így az ellentétes irányba kiálltam az asztalka mellé jobb és bal kezemben a két italt fogva reménykedve, hogy Emi elhozza a cseresznyéket - hisz az illető már borult is egy jól irányzott jobb horogtól az eddigi ülőalkalmatosságunk felé. Ekkora tuskót! De ahogy elnéztem, igencsak megharagudhatott Rin drágámra - önkényesen így neveztem el a néha meg-meg elevenedő tetoválásom eleven alakját - , mert hamarosan feltápászkodva a személyes aurámba tolta a büdös képét azt várva, hogy ezzel majd megijeszt engem. Rossz lóra tettél ma, apukám, ez nem nyert.
- Volnál szíves.. - pillantottam a lányra még mindig spanyolul kérve egy csonka mondatban arra, hogy vegye el az italokat.. illetve csak az egyiket, mert a másikat idő közben lehúztam. Váó, ez nem semmi! Hogy én ezt eddig hogy az életbe nem ismerhettem, hát ez hihetetlen. Aranyba kéne foglalni az illető nevét, aki ezt a mixet kitalálta.. A kedves böllenkedő pedig már nagyon vérre akart menni. Rajtam nem fog múlni, boldogan ellátom a baját, de hát mégiscsak, Emandorie is itt van.. Talán vissza kéne magam fognom. De a felgyülemlett energiámnak viszont jót tenne, ha le tudnám vezetni.. Na Dorie, mi legyen, mit csináljak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. augusztus 2. 07:45 | Link

Nagy B. Đ.
[zárt]

Bólintva mosolyodtam el amikor bemutatkozott. Gyorsan beszélt, nehezen értettem meg amit mondott, de összességében felfogtam, leszűrtem a tartalmát. Hajjaj, sok ilyen ember fog itt körülöttem mászkálni, és majd nézhetek rájuk mint borjú az új kapura, ha hadarnak.
Nem volt nehéz szóba elegyedni vele, és ő lett az első, akinek a falun, meg az iskolán belül megmutattam a képességemet. Nem, egy iciripicirit sem titkolom, csak még nem volt alkalmam megmutatni az embereknek. Kíváncsi voltam a reakciójára, és jó is volt, nem ordította le a fejemet amiért elhavaztam. Szó szerint. Nem sokáig hagytam, hogy az orrára hulljon a hó, ahogy jött, úgy el is ment a havazás a feje fölül.
- Gondolom - húztam el a számat a gondolatra, hogy hogyan nézhettem ki az úton heverve, és biztos vagyok benne, hogy végig dülöngélve sétáltam. Mondjuk nem nagyon emlékszem rá, a meleg elkábított, és ugye a fejem is lüktetve fájt. A dudorral nem igazán tudtam mit kezdeni, azzal tereltem el a figyelmemet róla, hogy figyelmesen hallgattam az új srácot. - Kiegyezek vele - vigyorodtam el a "szabályra", hogy majd csak akkor megyünk fel a kastélyba, ha már lehűlt az idő. Az viszont nem most lesz...
- Van nálunk is, mondjuk mi a legtöbbet a felmenőinktől tanuljuk. Engem jobban vonzott az ismeretlen, az új hely, új emberek. Szeretek ismerkedni. Az jó, nem? Beszélgetni, szórakozni...vannak otthon barátaim, de unalmas minden nap ugyanazokat az arcokat lesni. Mindegyiküknek van saját trükkje, már úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket - kissé megvontam a vállam a magyarázat után. Elég szépen kifejtettem Đominicnak, hogy miért jöttek el otthonról. Megért nekem egy ájulást, hogy végre kiszabaduljak a hó fogságából. Életemben most láttam először igazi virágokat, meg füvet.
- Te Điminic...ugye? Hol vagyok? Ez valami pince? Igazából elraboltál, és most meg akarsz kínozni? - jó, ezt nem gondoltam komolyan. Vigyorogtam, közben a fejemet masszíroztam, és őt néztem. Az üveg amit hozott, kis időn belül a fejemen kialakult búbra került, ezzel hűtve egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Majd most jobban, drága
Írta: 2014. augusztus 10. 03:12
| Link

Némi előzmény...

Nála sincs ki mind a négy kerék, nem vall rá, hogy dalolva vállalja az önkéntes megmentő szerepkörét, aztán lányokat segítsen ki a sikátorból, vagy épp röhögje őket szemközt. Utóbbit persze műveli amúgy is, de most látszólag minden ok nélkül tette, mint aki totálisan megbolondult, vagy épp közel áll a széthulláshoz. Nem, ez utóbbi kijelentések inkább a zabolázatlan röhögésére igazak, az valóban a semmiből bukott felszínre, ám hamar tovatűnt.A kifakadt nedvességcseppeket gyorsan kisimítja szeme sarkából, mielőtt bármit is tenne. A mai estéje roppant furcsán alakul, ezt már az első pillanattól leszűrte; az csak ráadás, hogy az agyi funkciói befolyásolás alatt állnak egy hangyaköpésnyit és nem fognak javulni az éjszaka során.
- Elintézni... Minek pazarolnám az energiáim felesleges cselekedetekre? Legalább ne bánts meg, logikus emberi lénynek tartom magam. - Negédes mosolyt mutat be, mielőtt feldobná a kocsmázás lehetőségét Raccs Kisasszonynak, aztán már irányba is állnak a csárda felé. Út közben elhangzik a neve is, mint holmi mellékes információ, hogy tudják egymást kölcsönösen szólítani, ha egyikük már lábra sem tud állni teszem azt. Mihael ezen a szinten mozog, a lány viszont még tesztelés alatt áll, nem ismeri a tolerancia indexét. Majd most kiderül. Ráérős léptekkel haladnak az utcán, de közben a tekintete minduntalan végigjár "Karina" hátsó karosszériáján. Néha elkapják egymás tekintetét, de ő a rezzenéstelen farkasszemnézésen túl semmi más tanúbizonyságot nem ad, hogy észlelte volna, rajtakapták. Hűséget fogadott, nem vakságot, bár, ha így folytatja, a hűségét is dobhatja a kukába bele, oda. Szégyentelen egy alak azért, mást szeret, mégis fut a hülye feje után, amerre lát.
A csárdába lépve a szokásos aljanép fogadja őket ezen az órán. A szelektív csúcsforgalmi időn már túl vannak, innentől a kétes alakok időzónájába léptek. Ha viszont végignézünk párosukon, biztosan nem lógnak ki ebből a bagázsból, ahogy ott üldögélnek rövid idő múlva az asztaluknál a poharakkal és az italaikkal. Nem aprózzák el a dolgot, jól feltankolnak és magában elismerően adóz a lány ízlésének, nem rossz szerzeményeket pakolt le a falapra. Áldoznak elég időt a töltésekre, végül következik a koccintás is.
- Egészség. - Egy hajtásra fellöki a perzselő folyadékot és a jólesően borzongató érzés rögtön elkezdi átjárni a végtagjait: mintha gombostűk szurkálnák ujjbegyeit és forróvizet zubogtatnának szét az izmaiban. Felemelő és ellazító érzésvilág. A szabály úgy szól: ha üres a poharad, a másik utántölt, de erre biztos rájönnek hamar a gyerekek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
alig várom, édes
Írta: 2014. augusztus 10. 03:43
| Link

>> Csinos, ideiglenes pofika <<



- Ó, nem érnék ennyit sem? Ez elszomorít. – biggyesztette le ajkait, persze, csak megjátszva, a felesleges szócskára reagálva. Nem, mintha valóban arra vágyna, hogy ily módon végezze, mint azok a szerencsétlenek. Se ez, se az igazi fele. Törött csontokat nem szeret forrasztgatni, de ki van ezzel másképp? Nyújtózik is egyet, miközben menetel, és ezen gondolkodott pár másodpercig, majd már nézelődött is tovább. Az oda-odapillantgatásokból néha leesett neki, hogy mi figyelhetett pár másodperccel ezelőtt, viszont nem szól érte, hadd tegye, nem különösebben mozgatja meg ez a dolog. Persze, mert nem lány, és mert ő is mindig ezt műveli. Ilyenkor persze, hogy nem zavarja.. Bezzeg, ha tényleg nő lenne.. Hamar elérik a helyet, szinte megkönnyebbül, hogy nem abban a bűzös mocsokban ácsorog – fitos nózija cseppet sem toleráns ezekkel a helyekkel szemben -, és hamar fel is találja magát, a másik örömére, vagy bánatára, nem érdekli.
Az, hogy kik veszik körül, már nagyon nem érdekli őt, körbe sem néz, ügyet sem vet arra, futóműveit ki csodája meg épp, vagy ki mit szól neki oda. Egyetlen célja, hogy épségben átlavírozzon az asztalig, minduntalan, akárhányszor erre jár. Nem lenne a legszebb, ha hasra esne, és mindent, amit maguknak, vagy legalább is, magának akar, a földön landoljon. Na lehet, hogy akkor ülne le a földre bömbölni, mint az igazi, hisztis csajok, akiknél hamar eltörik az a bizonyos mécses. De nem, sikerül a hadművelet, sikerül minden, és elégedetten szemléli a dolgokat eztán is. A srác hamar csatlakozik hozzá, persze, ő sem sieti el a dolgokat, de nem is morog érte, ráérnek, bár már ő igencsak szemezget a pohárral, igencsak megszomjazott, de most eldöntötte, hogy rendes kislány lesz, és megvárja, míg „társa” letelepszik, és együtt kezdnek bele a dolgokba. És lám, ahogy szembekerül vele, úgy villant felé egy mosolyt, vagy inkább mosoly, és vigyor keveréket, majd megemeli az első kispoharat maga is, és koccint vele.
- Egészségedre. – azzal zlutty, és máris landol a gyomrában a tartalom. Viszont, ez nem olyan kis kaland, amelyre számított. Erősen összerezzen, arca kissé fintorba megy át, de nem olyan vészesbe, viszont rettentően égeti a dolog. Nem, ez határozottan nem az az érzés, amivel eddig szembesült, és most azt kell felfedeznie, hogy lányként nagyon nem úgy érzi ezt sem. Káromkodik is magában, de megedződve nyúl ismét, és tölt, nem érdekli a dolog, hogy gyengébb, neki ez kell, és kész. Viszont, hamar szembesülnie kell a dologgal, hogy egyhamar kezdi máshogy érezni magát, mint eddig. Már egyáltalán nem fázik, arcára pedig, széles macskavigyor terül szét minduntalan, mikor a srácra néz. Nem, itt már nincs semmi rendben.
- Hé.. – böki meg a másik kezét, immáron fesztelenül,  elfeledve valódi énjét, aki már rég szundikál benne mélyen, és rég elfeledte azt, hogy mennyire fura volt őt látnia. Nem, most egész kellemes, hogy láthatja.
- Pocsék ez a hely.. nem akarunk.. átmenni valami.. mulatságosabba? – fogalma sincs, hogy hova akar menni, de innen el, mivel tényleg túl laposnak találja a hangulatot. Karina bulizni akar, tényleg bulizni, tombolni hajnalig. És amint kiürül az utolsó pohara is, ebben már nagyon biztos.. Ha kell, egyedül teszi meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI\'S
Írta: 2014. augusztus 12. 15:42
| Link

Ombozi Noel

Borongós, esőre álló délután kezdett kialakulni. Csupa felhő az ég, a napfény bújócskázik, messze az ég alja pedig sötétedett. Bent a csárdában ebből nem sokat lehetett észlelni, a jellemzően kevés fény nem árulkodik arról, mi folyik odakint. Zsigmond épp mosogatja a korsókat, evőeszközöket és tányérokat. Szája szélén enyhe mosoly, belül pedig arra gondol, hogy igen, elkezdődött. Ma már munkába állt, jó pár emberrel találkozott és kezdi Bogolyfalva részének érezni magát. Mégis, ebben az egészben még annyi újszerű van, annyi ismeretlen, hogy úgy érzi, egyhamar nem fog szürkévé válni az itteni élete s reméli, hogy egyáltalán nem is fog. Gondolatmenet azonban megszakad, amint két kicsit rosszarcú úriember még egy kör vajsört kér. Zsiga azzal elővesz két tiszta korsót, kicsit még nem túl tökéletesen, de sikerül a csapolás, majd egy tálcára téve gyorsan szervírozza is a szomjúság remek oltóját. A pulthoz visszaérve magának is tölt egyet, s iszogatás közben újból kalandozni kezdenek gondolatai. Eszébe jutott Lilla, hogy ő maga micsoda mázlista, aki ilyen szép és kedves lakótársat talált. Ráadásul még hátravan egy városnézés is! Erről eszébe jutott a temető s az öreg Deákék, majd az otthona, s hirtelen eszébe jutott egy nagyon fontos dolog: az Ombozik! Minél előbb találkoznia kell velük, hisz az egyik lényege pontosan az ő ittlétük Bagolyfalvának.
El sem tudott kezdeni azon filózni, hogy mikor fog ráérni, nyílik a csárda ajtaja s belép rajta egy vendég. Először csak a hosszú haja látszódik, majd miként az arca a pult felé fordul, Zsigmond szeme tágabbra nyílik. Az ismeretlen ismerős közeledik Zsigmond felé, aki kicsit félve, kicsit bizonytalanul, mégis egyfajta örömmel odaszól:
- Noel?!
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. augusztus 12. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 12. 16:46
| Link

Zsiga bá' személyesen

Nem szokása bódult szívvel rohanni a faluba csak azért, hogy találkozzon valakivel. Elképzelései szerint ugyanis senki sem érdemes arra, hogy miatta beleizzadjon frissen vasalt ingébe, vagy véletlenül lerúgja bugatti lábbelijének orrát. Ma délelőtt viszont reggelizés közben bagoly telepedett tányérja mellé, csőrében apró, pici boríték pihent, melyen a rellonos azonnal észrevette édesanyja kézírását. Mellkasa hirtelen dobbant meg felismerésére, azonnal elengedte kanalát, hogy reszkető kezekkel engedje útjára az apró madarat. Anyja gyöngybetűi nem voltak bőbeszédűek, ám a fiú biztos volt abban, hogy a nő jól van - már csak azért is, mert az édesapa a világon egyedül őt nem volna képes bántani -, és bár apjáról csak általánosságban mesélt, Noelt a férfi hogyléte egyáltalán nem is foglalkoztatta. Borbála, az Ombozi gyerekek anyukája, nem tett említést a tékozló fiú javítóintézettel való hírbehozásáról sem, valószínűleg nem hisz a pletykáknak, és a hivatalos, minisztérium által házhoz küldött levélnek sem; hite ugyanis, amiben nap, mint nap él, és ami átsegíti őt a nehézségeken, azt mondatja vele: az ő fia jó gyerek, aki soha nem tenne semmi törvénybeütközőt.
Csakhogy a fiú az apjára ütött.
Édesanyjának elég volt csak megemlítenie, hogy a faluba költözött Zsigmond, a gyerekek nagybátyja, Noel már pattant is helyéről, hogy egy utolsó falat lenyelése után megkeresse testvéreit, és elújságolja nekik a nagyszerű hírt. Az alagsorban bukkant rá a lányokra, akik a klubhelyiségben fecsegtek. Sára igyekezett tanító jelleggel fellépni Nelli sminkelési szokásaival kapcsolatosan, de az elutasító válaszért elég volt csak a kisebbik lány árulkodó arcára pillantani.
- Itt van Zsiga bá' - nyögte némi fintorral az arcán, ami egyértelműen az arcfestésnek szólt, nem pedig rokonuk érkeztének. - Szóval stipistop, legendás lények gondozása után az enyém, meg amúgy is szülinapom volt tegnap, egyikőtök sem fáraszthatja le, mielőtt találkoznék vele!
Hangja fenyegető, de huncut vidámság keveredik bele. A fiú sietve hagyja magukra testvéreit, és megy öltözködni, hogy a mai egyetlen órája után elegánsan robbanhasson be jelenleg kocsmárosként dolgozó bácsikájához.
- Á, ezt nem hiszem el! - kiáltja örömmel, miután benyit a csárda ajtaján, és a férfi kétkedőn kiejti nevét. - Gyere ide!
Tempósan lépdel, egyenesen a pult mögé siet, hogy a nála valamennyivel alacsonyabb férfit megölelhesse. Arcára régen látott vigyor ül ki, szíve hevesen ver, és bár nehezére esne bevallani, hogy mennyire örül apja testvérének, boldogságát ha akarná, se tagadhatná le. Mámoros tekintettel engedi el a mindig fiatalnak tűnő nagybátyját, és kihátrálva a pult belső feléből, elhelyezkedik az egyik magányos fickó melletti bárszéken.
- Hát téged meg mi az átok evett pont ide, he? - kérdezi vigyorogva, karjain félig felhajtogatva az ing szárát, de zöldellő tekintetét egy pillanatra sem véve le rokonáról. - Anyától kaptam ma baglyot, tőle tudom, hogy itt vagy. De ne félj, azonnal szóltam is a lányoknak, csodálkozom is, hogy nem passzírozták magukat a pulthoz egyből. De mesélj! Mi van veled? Nők? Hányat zabáltál fel, mióta nem találkoztunk? Fú, ki is volt legutóbb, Anna? Várj, nem emlékszem jól, Csilla?
A rellonos széles vigyorral kérdezősködik, élvezi, hogy Zsigmond itt van, és türelmes ember lévén, nyugodtan feszegetheti nála a határokat. Egymás szekálása sohasem okozott nekik gondot, Noel mindig is könnyen megértette magát nagybátyjával; hiába, jó fej a harmincas Ombozi.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
WE ARE THE OMBOZI'S
Írta: 2014. augusztus 12. 19:05
| Link

Ombozi Noel

- Szevasz Öcsisajt, háhááá, de rég nem láttalak! Hihetetlen, túlnőttél rajtam! Jól nézel ki, hallod-e, gondolom a csajokkal nincs gondod. Jaj, és hát ha már születésnapod volt, füled érjen bokáig! Meghívhatlak valami italra?
A kitörő örömmel töltött találkozás pillanata után, az asztalnál kortyolgatva folytatják a beszélgetést.
- Hogy miért jöttem ide? Untam már hazátlannak lenni a nagyvilágban és hát persze, hiányoztatok! Mikor megtudtam, hogy mind a hárman Bogolyfalván vagytok, nem volt kérdés, hogy akkor ide jövök én is. Úgyhogy most itt lakom a Macskabagoly utcza 7 szám alatt, egy hát – huncut vigyor húzza szét a száját – igen mutatós hölgy társaságában, pontosabban ő a főbérlőm, de nagyon kedves leányzó.
- Tele vagyok most még újdonsült érzésekkel, olyan, mintha újrakezdeném az életem, boldog vagyok! Szeme csillog s gondolata Noel következő kérdésére ugrik:
- Csajok? – neveti el magát – Hát mindig voltak, ha kellettek, de tudod, ezek olyanok, mintha nem is lettek volna, leszámítva azt az egyet.. – pár pillanatra csendben marad, miközben tekintete Noel arcától lassan lekúszik az asztalra vésett krikszkrakszra.
- A lényeg, hogy úgy érzem, mintha évek óta nem lett volna nőm. Úgyhogy a nagy élettapasztalatomból – ismét kacag – ezt már most tudom neked tanácsolni: ha komolyan kezdesz valakivel, nagyon vigyázz és nagyon ismerd meg! Ha már itt tartunk, te hogy állsz a lyányokkal?
S miközben mesélt s kérdezett, Zsigmondot átjárta egyfajta meleg érzés. Az a melegség, hogy itt ülök egy olyan emberrel, kinek ereiben vele egy vér csorog, s ezt az egészet már évek óta alig várta. És ahogy teltek a percek, hangzottak el a szavak, úgy csúszott le az ital is a torkukon, amely egyre őszintébb beszédre késztette a nyelvüket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Brenda Natália
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 239
Írta: 2014. augusztus 14. 08:00 | Link

Fülöp Farkas

Öltözék
Arcomon egy kisebb mosollyal ráztam a fejem, komolyan hihetetlen ez a srác. Habár mintha egy kicsit magánkívül lenne. A pincérek halkan, de mégis jól hallhatóan szidják Farkast, és hát végül is teljesen jogosan. Farkas kedveli a felfordulást, na de hogy ennyire?
A helyemen ülve körbe fordulok és felmérem a terepet. Igen, viszonylag mindenki minket néz és egy cseppet sem értenek azzal egyet, hogy Farkas a csárdában maradhatott. Talán jobb lenne ha lelépnénk? Egy kopaszodó, ráncos bácsika rendkívül megvetően mered rám. Én bocsánatkérően emelem fel mind két kezem, aztán inkább gyorsan el is fordulok. Most komolyan ennyire minek ki akadni? Nem hiszem, hogy Farkas volna az első, aki egy kisebb felfordulást okozott. Ugyan már, hiszen ez egy csárda! Biztosan akadtak már sokkal ittasabb egyének, akik sokkal nagyobb balhét rendeztek.
Értetlenkedve fordulok vissza a bűnöshöz, aki úgy látszik nagyon jót szórakozik a történteken. Valami tényleg nincs rendben, habár a srác alapból nem egy szomorú természet, de még a kérdésem is figyelmen kívül hagyta...
- Te, minden rendben veled? - Fogom meg gyengéden a karját, hogy észrevegyen végre és rám figyeljen.Mint egy rossz ötéves kisfiú, aki nem tudja, hogy mit szabad és mit nem, aki folyton csak beszél és hiperaktív. Értetlenül meredek Farkasra, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Aztán egyszer csak előáll egy olyan kérdéssel, hogy tudom-e milyen elszívni egy mandragórát? Mi?? Honnan tudnám? Soha az életbe nem jutott még eszembe, hogy elszívjak egy mandragórát, de még mást se! Talán ő kipróbálta és ez volt rá ilyen hatással? Aggódva pillantok rá, keresem a tüneteket, bár fogalmam sincs, hogy pontosan mi lenne az, vagy hogy mit kéne most tenni. - Te... te komolyan kipróbáltad? - Hitetlenkedve mérem végig, habár egy pillanatra elfog a kísértés, hogy talán nem is olyan rossz ötlet. Mostanság amúgy is bele vagyok betegedve a rengeteg tanulnivalóba, hátha kicsit felengednék tőle. Nem, nem nem! Megrázom a fejem, most muszáj tisztán gondolkodnom! Tanulnom kell és amúgy is, ki tudja, hogy milyen mellékhatásai lehetnének annak, ha elszívnék egy mandragórát? Levánszorgok a bárszékről és Farkas szemét kémlelem.
- Szerintem most az lenne a legjobb, ha szépen visszamennénk a kastélyba. Vagy legalább levegőznénk egy picit. - Ahogy kimondom, már látom is az arcán, hogy nem igazán van kedve elhagyni a csárdát, mindenesetre én reménykedem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 11:19 | Link

Izabella

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 14. 14:36 | Link

Zétény
Outfit


Ma a szokásosnál is keményebb ébresztőm volt, a juhászkutya, aki a szobám egyik sarkában elhelyezett kosárkában lakott, hangos ugatással adta a tudtomra, hogy már elmúlt fél hét és jó lenne kikászálódnom az ágyból. Szívem szerint a jó meleg szobámban maradtam volna, de ha nem hallgattattam volna el a kutyát, akkor biztos, hogy az egész Levitát felébresztette volna a hangos ugatásával. Ezért kelletlenül, de kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és levittem futni. Én ma kihagytam a testedzést, elég volt nekem a kviddics. Amióta prefektus lettem, egyre fáradtabb voltam, így most is, amikor vártam, hogy Vatta kiszaladgálja magát, összefont karral ásítoztam a kastély egyik fala mellett. Egy elfojtott ásítás után Vatta megjelent mellettem, én pedig dideregve indulhattam vissza a kastélyba. Visszaérve a szobába nem is akartam kimenni onnan, hiszen már sikerült meggyőződnöm arról, hogy mennyire hűvös volt odakint, de hatalmas balszerencsémre ekkor megpillantottam egy baglyot a zongorám tetején csücsülni, előtte pedig egy levélke feküdt a kották tetején. Fogalmam sem volt róla, hogy még is hogyan sikerült neki bejutnia, mikor az ajtó és az ablak is nyitva volt, de a figyelmem most épp lekötötte az a levél, amit a madár hozott. Miután kiengedtem az ablakon, feltéptem a borítékot és kihalásztam belőle a kissé gyűrött lapot, amin pár sorban az állt, hogy jelenjek meg pontban délután kettőkor a csárdában. Ötletem sem volt, hogy ki küldhette, és anyuék is mindig azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de túlságosan is kíváncsi voltam, így a kutyát a szobába zárva elindultam kifelé a kastélyból.
Így történt tehát, hogy most a csárda előtt lépkedtem és azon gondolkoztam, hogy miről fogom tudni felismerni az illetőt, hiszen a levélben konkrétan semmit sem írt, hogy kit keressek, csak annyit, hogy jöjjek a csárdába, kettőre. Most, pontban kettő órakor, benyitottam az ajtón, amit a belépésem után rögtön be is hajtottam. Odabent hasonló meleg fogadott, mint a Levitán belüli szobámban, csak hogy itt nagyobb hangzavar volt, mint a kék házban. Még sohasem voltam a csárdában, így ésszerű volt, hogy már az ajtóban megtorpanva mindent végi szerettem volna nézni, de a tekintetem megakadt egy fiún. Az egyik, hátrább elhelyezett asztalnál üldögélt, egymagában, két vajsörrel maga előtt. Kíváncsi tekintetem rögtön elködösült és átalakult gyanakvóvá: most kezdtem sejteni, hogy csak ő lehetett az, aki a levelet küldte. Ha jól emlékeztem, akkor a neve valami z betűs, de hogy mi, az pontosan nem jutott eszembe. Erőt vettem magamon, elkaptam a tekintetem és beljebb lépem. A pultnál ülő férfiak közül páran rám néztek, én viszont nem voltam hajlandó visszanézni rájuk, csak elindultam a fiú felé. Tudtam, hogy valahonnan ismertem, de most hirtelen nem ugrott be. Járőrözések...? Tanórák...? Még is mi miatt ismerős a neve? Az agyam az egész odaúton ezen járt, de csak nem sikerült rájönnöm, hogy kicsoda ő valójában. Abban viszont most már biztos voltam, hogy ő küldte a levelet. Nem tudtam, hogy miért, de biztos, hogy ő volt. Valahonnan tudtam... Ahogy elhaladtam a pultnál ücsörgő férfiak mellett, nem volt bátorságom rájuk nézni, inkább az asztalokat figyeltem és azt, hogy az ismeretlen merre is ült le. Mögöttem, páran már részegen csapkodták a pultot és még több alkoholt kértek, én pedig próbáltam nem rájuk figyelni. Már egyre közelebb kerültem az asztalhoz, amikor meggyorsítottam a lépteimet, néhány pillanat múlva pedig már ott is álltam mellette. Kérdő, kissé ijedt és kíváncsi tekintettel fürkésztem a fiú arcát, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, kihúztam a vele szemben álló széket és lehuppantam rá. Zétény...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 15:09 | Link

Izabella

A helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe.
- Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz.
- Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket.
- De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. augusztus 14. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 14. 16:07 | Link

Zétény


A kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel kutattam az emlékezetemben és közben próbáltam rájönni, hogy honnan olyan nagyon ismerős. Semmi sem ugrott be, hát persze. Az agyam folyton olyankor blokkol le, amikor nem kellene, mint például most. Abban viszont még az ajtóban álláskor, az idejövetelkor é a széken ülve is biztos voltam, hogy ismerem... csak nem tudtam, hogy honnan. Pedig valószínűleg nem azért hívott ide, mert csak kinézett a folyosón és el szeretne csevegni velem egy csárdában, mi bűzlött a részegektől. Elfintorodtam erre a gondolatra, de az arcomra rögtön megdöbbenés ült, amikor a fiú megszólalt.
Még a hangja is ismerős volt. Ajj, nem tudom, nem tudom, nem tudooooom...Kétségbeesetten kutattam az emlékeim között, pedig nem voltam én ilyen feledékeny. Z... z... z... z, z, z, zéééé... Az alsó ajkamba haraptam, amikor a fiú hozzám szólt, aztán megráztam a fejem. Kezeimmel a piros szoknyaszerűséget gyürmöltem az asztal alatt, zöld szemeimet az övébe fúrtam, mintha így megtudhatnám, hogy kicsoda valójában ő. Újra biccentettem, amikor megkérdezte, hogy miatt jöttem-e. Talán nem ő küldte? Kérdő tekintettel pillantottam rá, közben még mindig azon gondolkoztam, hogy hogy is hívják. A kezdőbetű már megvolt, de mi a többi?
Kérdő szemekkel nemlegesen ráztam a fejem, amikor azt kérdezte, hogy Eridonos vagyok-e. Már miért lennék? Még mindig a szoknyámat gyűrögettem és most áttértem arra, hogy hogyan is szólítsam meg... vagy hogyan hozzam fel a levél témát. Először mutatkozzak be és beszélgessünk kicsit, vagy...
- Te küldted a levelet? - bizonytalanul fúrtam vissza zöldjeimet a szemeibe. Végül a második volt a nyerő, vagy is a "rögtön bökjük ki". Reméltem, hogy igenlő választ kapok, hiszen semmi kedvem sem volt magyarázkodva lelépni innen úgy, hogy akkor még egyszer el kell mennem a pultnál vihogó arcok mellett. Na nem, arra nem leszek hajlandó még egyszer... majd kikísértetem magam...
- Zétény? - bukott ki a számon a kérdés. Tudtam, tudtam, hogy tudom a nevét! Végre szembe jutott az illető neve és biztos voltam benne, hogy így hívják. Még az is dereng, hogy honnan tudom, de nem járőrözés alkalmából találkoztunk, nem is óráról, hanem Lyra miatt. Vele láttam egyszer és bár nem voltak túl kedvesek egymáshoz(félreértés ne essék, nem hallgatóztam, csupán csak meghallottam ezt-azt), még is látszott rajtuk, hogy már régebb óta ismerték egymást. Persze rögtön továbbsiettem, amint elhalkult a beszélgetés és jóval előttük már betértem egy folyosóra, így semmi esélye nem volt annak, hogy megláttak volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 14. 21:28 | Link

Izabella

Őszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre.
- Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam.
- Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra.
- Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot.
- Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 15. 19:08 | Link

Zétény


Most már teljességgel biztos voltam benne, hogy ő volt az emberem és vele kellett találkoznom. Még a nevét is sikerült kibogarásznom az emlékezetemből, szóval akkor már teljesen nyert ügyem volt. Az viszont még érdekelt, hogy még is mi a fészkes fenének hívott engem ide, amikor sokkal több és sokkal jobb dolgot is tudnék csinálni, mint a részeg férfiaktól hemzsegő, fülledt levegőjű csárdában. Ha már itt tartunk: miért nem a kastélyon belül hívott meg valahova? Most például egy jó meleg citromos vagy barackos, esetleg epres teával üldögélhetnék a szobámban, könyvhalmok közepette és magolhatnám, hogy az augurey-t miről lehet felismerni és a többi. Vagy például fejleszthettem volna a rajztudásom, zongorázhattam volna, vagy csak lehuppanhattam volna a kandallónk elé egy csésze teával és nézhettem volna ki a fejemből, ehelyett éppen itt ültem a Rellonos előtt és keményen a szemébe néztem. Na jó, nem olyan keményen, mint akartam, de volt a szemeimben egyfajta csillogás, amolyan: "gyorsan mondd, aztán megyek".
Az elém tolt italt nem is figyeltem, nem azért jöttem, hogy itt iszogassak, helyette tovább birizgáltam a piros szoknyám alját, közben pedig a fiút hallgattam. A koccintásra sem figyeltem, csupán azt akartam megtudni, hogy mit is akart tőlem. Mostanában egyre több Rellonos keresett fel ilyen-olyan okok miatt. Ott volt például Mihael... aztán a nővére, Michelle. Valószínűleg Noellel sem csak egy véletlen egybeesős találkozás volt, Zétény pedig... ő Michelle-l hasonlóan baglyot küldött és nem elrabolt. Egy pillanatra is rossz volt már visszagondolni ezekre a dolgokra. Mi van ha...? Egyre többen fognak jönni, végül pedig.. áhh, nem, nem hiszem. Közben az események zajlottak, az asztalnál már a pultos is járt, de kisvártatva el is tűnt, mi pedig egyedül maradtunk, ha nem számítjuk a pultnál csapkodó pasasokat és a tőlünk pár métere ülő párt, akkor egyedül maradtunk. A kérdésére csak megráztam a fejét, mert totál nem értettem, hogy még is miért hívott ide. Azonban nem kérdeztem vissza, mert volt egy olyan érzésem, hogy a következő mondata a válasz lenne a fel nem tett kérdésemre és így is lett. Zöld szemeim a fiún függtek, amikor lendületesen kiejtette a szavakat. Majdnem lefordultam a székről, amikor meghallottam a nevet és a "kérést". Nagyot nyelve újra megráztam a fejem.
- Ismerem, de... miért akarsz tudni róla? - teljesen nem értetem ezt a helyzetet. Egyszer láttam őket igaz, de akkor miért nem beszélgettek? Vagy most nekem még is mit kellene tennem? Ő ugye nem valami nőrabló, ugye? Olyan, mint Mihael...? A gondolatok össze vissza kavarogtak bennem, és a lehető legrosszabb feltételezések is előjöttek, amikbe inkább bele sem szerettem volna gondolni. Még én sem ismertem a lányt annyira, hogy bármit is mondhatnék róla. De nem is akartam igazából megszólalni, csak minél előbb kimenekülni ebből a csárdából, amit olyan nagyon pompásan állítottak be sokan. Közben sikeresen kiűztem a csúnya gondolatokat a fejemből és áttértem a menekülési útvonal tervezésére. Minél előbb tűnök el innen, annál jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 17. 21:56 | Link

Izabella

Na, bebizonyosodott valami. Ezek a szőkék nem valami válaszolgatni képesek, főleg a csajok. Egy rahedli kérdést bombáztam az arcához, de sza… szóval, nem válaszol egyikre sem. Látom, ahogy gondolkodik, a vajsört visszautasítja, illetve le se tojja. Hát ember az ilyen? Pedig ingyen van tényleg, én fizetek, mi kell még egy csajnak? Tán térden állva kérdezzem meg tőle a dolgokat? Hátradőlök, hátha kizökkenti valami a nagy elmélkedésből, ami gondolom olyan témákat feszeget, hogy jó cipőt vett-e fel a felsőjéhez. Ránézve, tök mindegy, remélem, hamar rájön, hogy velem van, és illene valamit kinyögni.
Megtörik a jég, a háztársa iránt már van egy kis érdeklődése. Nahát-nahát, mi történt? A szfinx engedte használni a fejedet?
- Már mondtam. Keveset tudok róla, és ő sem beszédes. Viszont jó lenne némi infó, ha már ő kegyeskedik elzárni előlem mindent. Nyugi, nem érdekel, hogy milyen titkai vannak, csak úgy általánosan. miket szeret, meg milyen is ő valójában. Eddig eléggé mufurc volt – fejezem be, ennyit nem szoktam egy mondatba belesűríteni, de még én is hibázhatok. Lyra fontos nekem, akár akarom, akár nem. Mivel mind a ketten keressük a módját, hogy megszabaduljunk egymástól, ezzel nem lesz gond, de mi van, ha együtt kell élnünk? Jobb, ha felkészült az ember, minthogy későn tudjam meg, hogy a bal szemére vak. Hogy nézne már ki, ha szólnék neki, hogy a bal oldaladon kit látsz? Ő meg csak annyit mondana, hogy nincs ott semmi. Hehehe, ez már durva lenne, még jó, hogy a szép szemei megvannak, hiszen hogy nézne ki mellettem? Bányarémek kíméljenek, még szerencse, hogy apámnak és az övének is van ízlése, legalább egy valami, ami értékelhető ebben az egész baromságban. Kár, hogy ezzel a lista véget is ért.
- Azt is elmondhatnád, hogy miért jöttél el? El is utasíthattál volna, bár annak általában nem jó vége van. Fura, hogy eljöttél, főleg ide. Mondjuk, megnyugtatlak, ebbe a szánalmas kocsmába többet engem sem látsz – fintorogva, undorodva nézek körbe, ez tényleg egy koszfészek. Gyorsan beverem a sárga italt, mert az végül is nem is volt rossz. Nem szoktam inni, mert eltompítja az érzékeket, én mindig csak azért maradtam néhány haverral, hogy ha ők belekötöttek valakibe, akkor meg tudjam védeni őket, és néhány muglit kiiktathassunk az egyenletből. Közben nézem a csajt, és meg kell mondjam, az idő elteltével egészen megkedveltem a küllemét. Tetszik a hosszú haja és a smaragd szemei is vonzzák a tekintetet, kezdem megérteni a söpredék reakcióját.
- Nos? Válaszolsz? – kérdezem még egyszer, hagytam egy kis időt, hogy összeszedje a gondolatait. Ugye milyen rendes csávó vagyok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. augusztus 18. 12:54 | Link

Brenda - lezárom

Szegény Brendát jól összezavarta Farkas az alakításával. Nem tehetett mást, muszáj volt folytatnia a színjátékot.
- Ó igen, minden a legnagyobb rendben - mondta széles mosollyal, de közben nagy bűntudata volt, hogy a másik olyannak nézi, aki valaha is mandragórát szívna. Sajnos nem tagadhatta le az elhangzottakat, de majd talán később megmagyarázza.
Érezte Farkas az őt érő bosszús pillantásokat, a feszült hangulatot, ami a csárdára ereszkedett a parádé miatt. Brenda sem érezhette száz százalékosan jól magát, mert leszállt magasított székéről, és távozni készült. Ó a mangusztába, elszúrtam - gondolta Farkas, és egy pillanatra elszontyolódott. Elég nehezen szerzett barátokat itt a kastélyban. Valószínűleg mert folyton a testvérével lógott vagy éppen őt kereste, és együtt elég nehéz volt elviselni a két fiút.
Farkas is lecsúszott a székéről, és a focilabdának befestett kvaffját a pultra csapta.
- Meg tudod mondani, merre kell menni Brazíliába? El akarok szökni - fejezte be játékát az utolsó badarsággal, amit mára tervezett, és nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, megfogta Brenda kezét. Maga után húzta ki a csárdából, még köszönni is elfelejtett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 18. 22:24 | Link

Zétény


Egyre nyugtalanított a gondolat, hogy mit is akarhatott ő Lyrától. Még én sem ismertem annyira a lányt, a Rellonost meg főleg nem, szóval kicsit - nagyon - meglepődtem, mikor róla kérdezett. Nem igazán akartam róla beszélni, mert hát ki tudja, lehet, hogy egy pedofillal ülnék szemben, habár nem néztem volna ki Zétényből, hogy az előbb említett lett volna. Azért még mindig árgus szemekkel figyeltem az előttem ülő minden mozdulatát. Nem lett volna jó, ha a következő pillanatban egy zsákban találtam volna magam és arra eszméltem, hogy kifelé cipelnek... brr...
Visszatérve a jelenhez, a Rellonos most már bővebben is kifejtette, hogy miért is akart tudni a háztársamról. Oldalra döntött fejjel hallgattam a szavait, amik most egészen lassan jutottak el a tudatomig. Mire rájöttem, hogy abbahagyta a beszédet, ő már belekezdett egy újabb mondókába, én viszont csak lesütöttem a szemeimet és újra a piros szoknyám szélét kezdtem el morzsolni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudnék kibújni ez alól az egész Lyra-téma alól. Most komolyan, csak ezért hívott ide?! Magamban eléggé dühös voltam, mert ehelyett a találka helyett most ülhettem volna a szobámban is a már kigondolt barackos teámmal. Vatta sem randalírozna most a szobámban, hanem a lábamnál feküdne és nézne ki a fejéből, vagy nem tudom.
- Azért jöttem, mert hívtál - válaszoltam, kihagyva a legelső kérését. Egyszerűen csak átsiklottam fölötte és nem törődtem vele, de tudtam, hogy vissza fog kérdezni rá. Ha nem csalt a megérzésem, akkor nem bújhattam ki a dolog alól. Zétény közben benyakalta a korsó vajsört, én viszont még mindig nem nyúltam a sajátomhoz. Inkább a fiú elé toltam a teli korsót, amit nekem szánt. Nem tudom miért, de kissé ellenszenves volt nekem a Rellonos. A tekintetét folyamatosan magamon éreztem, ami egy idő után kezdett nyugtalanítani. Fészkelődni kezdtem a széken, abbahagytam a szoknyám húzogatását, ijedségtől csillogó zöldjeimet pedig a fiúra emeltem. Megrezegtettem a pilláimat és halk hangon megszólaltam.
- Te miért akarsz tudni Lyráról? - tudnom kellett, hogy még is mi célja volt az információknak. Akár mennyire is személyes ügy lenne, ki fogom szedni belőle, hogy mit akar tőle. Csak úgy, nem fogok mesélgetni róla. Meg aztán nincs is mit... a kviddicsedzések, pár óra, a szünetek, a klubhelyiség... a tárnás "kaland"... az állatsimogató... ezek nem sok találkozások voltak, bár órákon és a szünetekben viszonylag sokat beszélgettünk, még mindig nem annyit, hogy bármit is megtudhatnék róla. Most pedig... Zétény is tudni szeretne róla egy s mást, de én még egy darabig biztos nem fogok beszélni a lányról. Még csak az kellene, hogy elrabolja és... vagy ki tudja mi célja lenne vele. Csillogó szemeim most már nem az ijedségtől csillogtak. Gyanakvó tekintetem szegeztem most már a fiúra és egy sóhajtás után az asztalra helyeztem, egymásra fektetve őket. Előredőltem, még is elég hely volt köztünk. Gondolataim folyton a "tárgyon" jártak... Lyra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 21. 11:27 | Link

Izabella

„Azért jöttem, mert hívtál.”
Ez volt az eddigi legjobb mondat, amit egy lány nekem mondott, még a végén megkedvelem. Igaz, hogy nem úgy gondolja, ahogy én, de az mellékes. Látom, ahogy vergődik, hogy miért hívattam a színem elé, megvallom élvezem az egészet, látom, ahogy a kis levitás fogaskerekek majd kitörik egymást.
- És minden idegen hívására elmész? Nem mintha nem értékelném… Kérsz valamit inni? – nézek rá újból, ha már semmisnek vette a vajsörös meghívásomat, ami lássuk be elég nagy érzéketlenség, öcsém. Főleg azért, mert én voltam olyan kegyes, és meghívtam.
Viszont azt látom, hogy fél valamitől, pedig eddig nem adtam rá okot. Nem baj az, ha tartanak tőlem az emberek, de, hogy egy csinos szőke egyből féljen? Az azért már túlzás. Persze, látom, hiába kérdezem, mindig egy másik kérdéssel jön elő. Csajok.
- Lyra a jegyesem – adom meg végül a választ a kérdésére, remélem voltam annyira kedves, hogy nem köptem a nevét és nem utálkozva mondtam az egész mondatot. Figyeltem rá, hogy ne így legyen, bár túl kedvesen sem. Azért mert Lyra jó bőr, még nem biztos, hogy jó csaj is, ami nagy különbség.
- Gondoltam, megtudok róla mástól dolgokat, meglepetéseket okozhatok neki – na persze, Farkas Zétény máris megy a boltba és megveszi a cuki kis rózsát, meg az angyal alakú tojást. De, hogy sikerélménye is legyen Izabellának, elmondom a valódi okot is, ha már idehívtam.
- Amúgy meg jól nézel ki, és ha nem kérdeznél vissza minden kérdésre, már elé is olvadtam volna bizonyosan – kacsintok rá, hát hiába, na. Tetszik a csajszi, főleg azért, mert látszik, hogy nem könnyű préda. Gőzöm sincs ugyan, hogy mit akarok tőle egyelőre, csak annyit tudok, hogy jól néz ki és nem egyszerű eset.
Ettől függetlenül nem lenne baj, ha a szösszencsről is kiderülne valami, bármi. Mert oké, hogy tiszta idegbeteg volt, amikor megmutattam neki a levelet és nem segítettem neki túlságosan, hogy jobban érezze magát, de nekem sem segített senki.
Kicsit belassult a világ, jobb, ha nem iszom még egy ilyen sárga izét, mert elkapnak a prefik, apám meg nem szeretné, ha folt esne a nevünkön. Bár én totálisan le…m, hogy mi kell neki, meg mi nem, hiszen már az is nagy szívesség, hogy a fia vagyok és nem löktem ki az erkélyről. Félrenyúlok, csak másodikra találom el a korsó „kapaszkodóját”, azért a vajsör már ki van fizetve, nem fogom itt hagyni senkinek. De egyelőre még nem iszom, csak nézem azokat a csillogó smaragdokat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 21. 17:12 | Link

Zétény


Idegesített, hogy a srác folyton engem bámult. Az oké, hogy velem beszélgetett, de attól még stírölhetne másokat is... zavartan pislogtam, közben pedig nagyjából körbenéztem a csárdában, de igazából nem is tudom, hogy mit vártam tőle. Nem hittem volna, hogy részeg varázslók fogják szebbé tenni ezt a helyet, de igazából nem is tudtam, hogy mire számítottam. Még sosem jártam ilyen helyeken és így most már talán okkal is mondta mindig anyám, hogy ne járjak ilyen helyekre, mert ki tudja, kik járnak erre. Brr... még belegondolni is rossz, hogy mire gondolhatott, amikor ezeket mondta. De hát az anyák mindig mindent összeképzelnek és utána elvárják, hogy te is azt hidd. Csak hogy én nem vagyok ilyen.
- Nem vagyok udvariatlan és reméltem, hogy nem valami öreg, pedofil fószer hívott ide. De ahogy látom, te nem vagy öreg, pedofil fószer. Vagy tévedek? - készségesen oldalra döntöttem a fejem és újra megrezegtettem a szempilláimat. - Nem iszok sört.
Közelebb hajoltam hozzá és lassan a kancsó markolata felé nyúltam. Megragadtam és elhúztam a fiú elől, mint valami gondoskodó anya. Még csak az kellett nekem, hogy lerészegedjen és én cipelhessem vissza a kastélyba. Arra viszont nem lettem volna hajlandó. Majd vagy felvergődik valahogy a kastélyba, vagy nem iszik többet. És maradjunk az utóbbinál. A korsót szépen az asztal szélére húztam, kezeimet z asztalra fektettem. Zöld szemeim még mindig a fiút vizslatták, ami azért volt furcsa, mert az előbb még én voltam rosszul attól, hogy engem nézett. Ajkaim lassan szétnyíltak és már belekezdtem volna a szentbeszédbe, amikor meghallottam...
- A jegyesed? - olyan hirtelen ejtettem ki a szót, hogy talán még a vécén ülő is meghallotta volna. Az alsó ajkamra haraptam és hátranéztem, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg mindenki minket nézett-e. Hát persze... Fújtatva visszafordultam a "leendő férjhez" és sóhajtottam egyet. Lehunytam a szemem és elsimítottam egy tincset az arcomból. Mire zöldjeim újra kétkedően a világot, vagy is inkább a Rellonost vizsgálhatták, addigra ő már újra megszólalt. Lassan megráztam a fejem és az asztalon doboló kezemre pillantottam.
- Hogy érted azt, hogy a jegyesed? - időt sem hagyva neki, már egy újabb kérdést szegeztem hozzá. - Te komolyan el fogod venni? Ezt ő is akarja?
Fogalmam sem volt a házasságokról ,csak annyit tudtam, hogy nehéz úgy élni. Anyuék is sokat vitatkoztak, sokszor az állatok miatt. Olyankor Vivivel mindig kimenekültünk a pajtába, felmásztunk a létrán és lefeküdtünk a szalmára. Lakott ott egy pici, fekete cica, aki olyankor mindig odabújt hozzánk és én őt simogattam. Anyuék persze sosem jöttek utánunk, de vacsorára mindig, mindketten megnyugodtak már. Zétény újabb mondatára felkaptam a fejem és kétkedően pillantottam rá. Még is...
- Hohó, zene füleimnek - a fejemet újra oldalra döntöttem és bevallom, nagyon is élveztem a helyzetet. Apámon kívül még soha senki nem mondott nekem olyan dolgokat, hogy jól nézek ki, meg szép vagyok és a többi. Megszoktam már, hogy senki sem bókolt nekem és most furcsa volt, hogy Ly leendő férje.. jajj, de nehéz ezt kimondani... még csak gondolatban is. Szóval, hogy ő... ilyeneket mondott nekem. Amikor a korsóért nyúlt, finoman a kezére csaptam és ha még nem nyúltam későn, akkor újra elhúztam előle a korsót.
- Már így is eleget ittál, elég volt - most komolyan, tisztára, mintha legalább is az anyja, vagy a szörnyen aggódó barátnője lettem volna. Chh, barátnője... vajon milyen lehet valakinek a barátnőjének lenni? Valakihez tartozni, aki szeret és megvéd, hogyha kell. Még ezt sem tudtam pontosan, hogy mi is az "együtt járás" lényege. Még sosem voltam senki párja, a jellememből adódóan. Sőt, talán soha nem is fogom megtudni, milyen érzés szerelmesnek lenni. Egy aprót rántottam a fejemen, szemeim pedig újra Zétényre irányultak. Úgy nézett rám, mintha elvarázsoltam volna. Mintha elvarázsoltam volna...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 12:04 | Link

Kventin


Könnyedén elfogadta azt a tényt, hogy hajnalnál előbb nem fogunk megindulni. Azt hihetné az ember, hogy vitatkoznak majd vele, hogy márpedig nem marad itt egy vadidegennel, de mégsem. A saját érdeke is, hogy épségben visszajusson a kastélyba, talán ezt a dolgot elfogadhatom mentségnek, de mást nem. Közben a magyart félredobva, kamatoztathatom az angoltudásomat is. Nem is tudom, hogy mikor kellett utoljára használnom egy diákkal szemben, hisz a legtöbb külföldi is megtanulta már a magyart, de jobban díjazom, ha az anyanyelvükön beszélnek. Mondjuk a neve magyar, azt hittem, hogy az anyanyelve is, de okoz még meglepetéseket a srác.
– Csak arra vigyázz, hogy nem mindenki bírja a kíváncsiságot, és nem mindenki segítőkész. Igaz, van egy olyan képességed, ami itt ritkaságszámba megy, de félek, hogy hőségben nem tudsz mit kezdeni. Ha összeesel, vagy imbolyogsz, az ellenfeled könnyedén legyőz. Ezzel nem azt mondom, hogy keresd a bajt, vagy valami, csak itt a csárdában is vannak olyanok, akik képesek mindenkibe belekötni. Főleg akkor, ha egy kicsit többet ittak a kelleténél. –magyaráztam ezzel kicsit óva intve Kventint a túlságos kíváncsiságtól. Valószínű, hogy meg tudná magát védeni, csak nem 30 fokos hőségben, ha ahhoz van hozzászokva, hogy jégpáncél veszi körül, ami itt nincs, hát… talán néha utána kell néznem, hogy merre is jár. Kortyoltam közben, amit a kérdése hallatán épphogy nem köptem ki. Vigyorogva ráztam meg a fejem, és kicsit csalódottan fordulok felé.
– Ja igen… ez a kínzókamra a csárdában, és mivel rájöttél, már nem buli a megkínzásod. Nyugi, nem fog fájni, mikor épp elvágom az artériádat, és segítséget se tudsz majd hívni, mert el leszel némítva. –közben elővettem a pálcámat, és közelebb ültem hozzá. A fejénél lévő púpra szegeztem azt, és az Amirától megtanult gyógyítást alkalmaztam. – Szép is volna a meg akarnálak kínozni. Bogolyfalván vagy, a Mátra Máguscsárda VIP szobájában. Ez az egyetlen szoba, ahol viszonylag hideg van, és senki nem zavar meg téged a pihenésben. Mellesleg Đominic, nem Điminic. –tettem le az üres üveget, aztán felkeltem az ágyról. – Tudsz biliárdozni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. augusztus 24. 14:12 | Link

Noel
smink


Remek. eljött otthonról, hogy végre egy kis – inkább nagy – teret kapjon, erre nem itt gyűlik össze az egész pereputty? Már csak az hiányzik, hogy apja, anyja, húga, a postás gyereke, meg mindenki idetolja a képét, és mind rellonos legyen. Apja akár házvezető is lehetne, édesanyja meg végre kikerülhetne a mugliövezetből… hm. Talán nem is olyan rossz ötlet! Kiirthatnák innen a sárvérűeket. No, jó, talán megtarthatnák őket személyzetnek. Képzeljük el a Czettner fiút, ahogy elébb felszolgálja a vacsorát, amit természetesen valamelyik testvére kóstolna elő, aztán – kesztyűben, mert mégse fogdossa már egy sárvérű – megmasszírozná a lábát. Úgyis mindig megfájdul nap végére szegény lábikója a különböző holdjárókban. Ennek ellenére sosem mondana le róluk, bár ma alig öt centivel növelte meg ilyen módon magasságát. Fekete bőr nadrágjához, s köldökmutogatós fehér pólójához a sminkelést sem vitte túlzásba. Mondhatni. Ámbár mostanában egyre többet foglalkozik arcának kimaszkírozásával, s a hozzá való krémek saját recept alapján történő kikeverésével. Még kezdő a témában, de ideje van bőven a kísérletekre; nem egy barátkozós típus, így a nap nagy részét úgyis egyedül elvonulva tölti.
Ez a mai nap persze más! Noel megígérte, hogy meghívja egy italra, ha összeülnek a csárdában. Miért is utasította volna vissza? Hiszen azóta nem beszélt érdemben kedves testvérével, hogy az otthon járt. Ha őszinte akar lenni magával, igenis érdekli, mi a helyzet a családjával; apja karakán jelleme kifejezetten hiányzik neki a lagymatag hétköznapokból. Ha valaki, ő biztosan nem egy unalmas egyéniség, s ráadásul olyan jól megértették egymást a nézeteikben. Nem hiába lett Nelli apuci pici leánykája. Talán ezért is érzi úgy, hogy bármit megtehet. Bármit. Tényleg.
Kicsapja a csárda ajtáját, s csontos alakjával méltóságteljesen - legalábbis annak szánva - végigvonul a helyiségen. Ahhoz képest, hogy csupán elsőéves, elég bátran mozog olyan helyeken, ahol nem kéne. A legkevésbé sem zavarja zsenge kora, és a tiltások, hiszen éppen lázadó korszakát éli. No, meg sminktudományával és magasságával simán elmegy mestertanoncnak is, így ha valaki nem ismeri, könnyedén át tudja verni egy kis szerencsével.
Esze ágában sincs a pult felé pillantani, még véletlenül sem volna annyira illedelmes, hogy odaköszönjön az itt dolgozónak. Pláne, ha Zsiga bá' ácsorog ott - hiszen az újabb ideérkezett rokon itt melózik, azt csicseregték a madárkák a kínpadon. Inkább elvonul egy viszonylag eldugottabb sarokba, ahol lepakolja hátsóját egy székre, lábait pedig felcsapja a másikra. Megigazítja a fülé mögé pakolt cigarettát, majd ujjaival az asztalon kezd dobolni. Egy jólnevelt férfinek nem illik késnie a megbeszélt találkozóról - mérgelődik magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 24. 14:49
| Link

Ombozi Zsigmond

Talán nincs is fontosabb a családnál, legyen a tagok közt bármilyen rossz kapcsolat is, pillanatnyi harag vagy évekig húzódó hangos háború. Noel példaképe nem más, mint édesapja, akit lelke összes szegletével gyűlöl, mégis Farkas a legnagyobb ember, akivel valaha is összesodorta az élet. Büszke apja erejére, tartására, méltóságára, arra a miliőre, ami a férfit körbeöleli. Ha nem is teljesen olyan, de hasonló felnőtté szeretne válni, akit tisztel és odaadóan szeret felesége, aki képes eltartani akár négy gyermeket, és még egy idegen is azonnal meghajol nagysága előtt. Nagybátyja hiába édestestvére apjának, egészen távoli rokonnak tűnik a családban. Zsiga bá' nyitott, két kanállal habzsolja az életet, népszerű, na és ért a nőkhöz is. Noelnek van mit tanulnia tőle, hiszen a jelenleg kocsmárosként dolgozó fiatalember nem egy kapcsolaton van már túl. Bár Noelnek is akadt dolga a másik nemmel, nem gondolja magát a falu bikájának, főként, hogy szíve régóta egyetlen szőkéért dobog. Izgatott zöldjeivel figyeli a rávigyorgó nagybácsit, szíve majd kiesik mellkasán, úgy örül a másiknak. Nem mondaná ki hangosan, de nagyon hiányzott neki nagybátyja, aki lánytestvérei mellett az egyetlen férfi a családban, akivel olyan dolgokról beszélhet, amit apjával egyelőre nem szívesen osztana meg.
- Velünk mindig itthon vagy - paskolja meg szelíden Zsiga bá' vállát, majd széles vigyorra húzza ajkait, s szemöldökeivel játszik. - Na, nem mondod, hogy beköltöztél egy nőcskéhez, aztán már meg is volt?
Hangos nevetésben tör ki, fejét hitetlen módjára csóválja, karjait mellkasa előtt fonja össze. Elcsendesedvén aztán végignéz a másik arcán, egy-egy barázdáján tűnődik, végül elfogadja a születésnapi italt, koccintásra emeli azt, és komoly hangon szólal meg.
- Kedves uram, egészségedre! - csendülnek össze a poharak, mire Noel kortyol is egy rövidet. Vígan néz körbe a csárdába gyűlt társaságon, aztán visszapillant bátyjára, és fejével egy ittasnak bizonyuló, igen harsány férfiakból álló csoport felé int. - És milyen itt dolgozni? Jól bírod a részegeket? Tényleg, a saját vendéglőddel mi újság? Eladtad, vagy még a tiéd?
A rellonos minden igyekezete ellenére nem emlékszik, hogy a Sigmunddal mi történt. Már annak sem tudja idejét, mikor találkoztak utoljára bácsikájával, de segítség nélkül a férfi összes munkahelyét sem tudná felsorolni. Igazi világjáró, aki megbirkózik minden szembejövő nehézséggel, és aki bár az árral úszik, mégis önmaga irányítja életét. Noel felnéz bácsikájára, és némileg saját magát látja benne, egyező vonásaikban mindenképpen.
- Van egy lány - feleli, a kérdésre hirtelen viszketni kezdő halántékát megvakargatva. - Vad, neveletlen, önfejű, fékezhetetlen. Gyönyörű. Nem tudom, hogy elég vagyok-e neki. Idősebb nálam, de ha együtt vagyunk, nem látszik a korkülönbség, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy őt zavarja. Hazavittem Fehérvárra, egy hét múlva faképnél hagyott, apa jól meg is vert érte, pálcát is használt. Fehérvár után találkoztunk párszor, azt akarta, hogy a barátja legyek, hát az lettem. Még vidámparkba is elvittem! De aztán... elúszott minden, egy nap rátaláltam az erdőben, félholt volt, és akkor elgondolkodtam azon, hogy ott hagyjam-e meghalni? Ő is elhagyott, nekem is el kellett volna. Mégis bevittem a gyengélkedőre, aztán eldöntöttem, hogy vége. Kerülni kezdtem, eztán persze nemrégen egy reggelinél odaült mellém, vitatkozni kezdtünk az egész nagyterem előtt, lehet, hogy kiabáltam is vele, nem emlékszem, csak arra, hogy megint ott akart hagyni. Begőzöltem, visszarántottam, aztán csókolózni kezdtünk... igazából nem tudom hogy állunk. Randevúra hívtam, és..., egyszerűen annyira imádom, nincsenek rá szavak, csak tudom, hogy kell nekem, akkor is, ha minden áldott nap összeveszünk, ha hetente elakar majd válni, nem érdekel, mert senki nem váltotta ki ezt belőlem rajta kívül. Sára persze utálja, azt mondta, hogy nem adja áldását ránk, de tudod, az sem érdekelne, ha senki nem lenne ott, mikor feleségül veszem, csak ő és és én, na meg Isten, ha van egyáltalán, semmi más nem számít.
Hadarva beszél, emlékképekről mesél, melyek sorrendjében sem biztos már. Csak mondja és mondja, engedi ki magából a megcsömörlött érzéseket, hogy egy nála tapasztaltabb, bölcsebb fél felelhessen fel nem tett kérdésére: szeret engem ez a lány?
- Az a helyzet, Zsiga bá', hogy volt egy rellonos játék, amelynek keretein belül felgyújtottam a keleti szárny egy részét. Nos, mint gondolhatod is, természetesen levelet kaptam a Balatoni nevelőintézetből. Michelle azt mondta, hogy megvár, ha bezárnak. Szerinted lehet hinni egy lánynak, akit minden második diák megkörnyékez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. augusztus 24. 17:06 | Link

Bálint
ruha

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Drága húgom
Írta: 2014. augusztus 25. 20:17
| Link

Nelli

- Teszed le a mocskos, hatemeletes patáidat arról a székről! - förmed rá a kelleténél erélyesebben túlságosan is laza húgára, mikor átverekszi magát a közönséges lányok és büdösebbnél büdösebb férfiak tömegén. A széken pihenő lábak útjára egy erőteljes lökéssel is rásegít, hátha azok maguktól nem akarják az igazságot. A rellonos elegáns öltözékben foglal helyet, s közben kedvenc szövetnadrágjába tűrt ingét igazgatja. Mindig is odafigyelt öltözködésére, talán mert lányok között nőtt fel, vagy mert édesapja is minőségi darabokat vásárol magának, és ő hozzászokott ahhoz, hogy közvetlen környezete ad a külsőségekre, csak hát... valaki így, valaki úgy. Mikor felpillant testvérére, és meglátja hatalmasra sminkelt szemeit, egy röpke másodperc erejéig megnyúlnak zöldjei, majd, mintha csak lidércet látott volna csóválja meg fejét, és dől előre, hogy kényelmesen Nelli füle mögé nyúlhasson.
- Idefigyelj, te kriptaszökevény, ezt most azonnal felejtsd el - mondja szeretettel, de a mozdulat, ahogy a cigarettát elrántja a tincsek takarásából, nem büszkeségről árulkodik. - Mit képzelsz, elsőévesként majd jól megdicsérlek, hogy ilyen vackokkal élsz, mi? Lehetne eszed!
Beszéd közben aligha figyel arra,  amit mond. Ajkai ugyan formálják a hangokat, de gondolatai a testében éledező tűz körül járnak, forró képzeteket vetítenek lelki szemei elé. A cigarettát ujjai közé veszi, másik kezében pedig hamarosan előbukkan néhány lángocska. A szál végét ajkai takarásába rejti, hogy egy pillanat múlva már füstöljön is. Hosszan beszívja a levegőt, majd húgához hajol, és az összes füstöt szép kis arcába fújja.
- Inkább játssz maszkmesterest, ahogy látom van még hova fejlődnöd - vigyorog gonoszul, és hátradől székében. Sokáig csendben van, örül, hogy végre nem kell folyamatosan beszélnie ahhoz, hogy a beszélgetés esetlegesen nehogy kínossá váljon. Nem szólal meg, míg az utolsó füstfelhőt ki nem leheli, s a csikket el nem nyomja az asztalra kihelyezett üvegtartóban. Aztán komoly tekintettel fordul húgához.
- Tudom, hogy a pénzemmel szórakozol - mondja neki figyelmeztetően. - Ezért most jelzem, hogy nincs több lopás, a ruháim és a pénzem tabu. Ha hiszed, ha nem, apa nekem nem ad olyan könnyen, mint neked.
Füle mögé söpör egy arcába lógó göndör tincset, s közben a pult irányába fordul, hátha kevesebben állnak ott, mint érkezésekor. A tömeg időközben elült, ezért ő szó nélkül felpattan, és az éppen műszakban levő Zsiga bá'-hoz siet. Nem marad sokáig távol, hiszen pár napja igazán jót beszélgetett nagybátyjával, és most nem is miatta látogatott a csárdába.
- Köszi a meghívást - helyezkedik vissza székére, miután Nelli elé teszi az egyik italt. - Ó, és jövőre természetesen a te zsebpénzeden iszok, eszek és hívok meg lányokat drága süteményekre... ha lesz egyáltalán jövő év.
Utolsó szavait már csak éppen hallhatóan teszi hozzá, és mint mostanában minden áldott nap, úgy most is eszébe jut a nevelőintézet képe. Félelemmel teljes vágyairól nem igazán beszél testvéreinek, akik, ha tudnak is ügyeiről, nem őtőle hallanak róluk. Halvány vigyorral emeli koccintásra vajsörét, majd hátát a támlának veti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. augusztus 26. 17:15 | Link

Noel

Halvány mosoly kúszik arcára, amint Noel erélyesen bevágódik a képbe. Elegánsabban már csak egy túlsúlyos tüllszoknyás mamut érkezhetett volna nála. Éppen ezért Nellike a legkisebb erőfeszítést sem teszi annak érdekében, hogy megmozduljon.
- Csak abban az esetben, ha aztán a szádba tehetem őket – válaszol visszakézből, majd rúzsos ajkait dacosan összeszorítva tűri, hogy Noel elkobozza a bagarettát, elvégre mit is csinálhatna? Békés beszélgetésre jöttek ide, nem azért, hogy ripityára zúzzák Zsiga bá teljes munkahelyét. Az viszont tény és való, hogy a düh csak úgy forr benne: azt kívánja, bár egyetlen fiútestvére is begyulladna a cigaretta végével együtt.
- Idefigyelj, cicafiú! Ahhoz képest, hogy másodéves vagy, elég nagyra nőtt az arcocskád - egy apró legyintéssel söpri félre a füstfelhőt, mintha csak egy kellemetlenkedő vak vombatot akarna elhajtani maga elől. Hátradől, és lábát direkt Noel ölébe dobja, hadd egye a fene a drága nadrágja miatt.
- Ugyan, kedves bátyám, ne irigykedj. Ha szeretnéd kifestlek téged is; menne a szép hosszú hajadhoz, és a finom nőies kezedhez. Nem kéne tovább titkolnod a nemi identitásod - csontos alakját kihúzva dől hátra a székben, és révedő tekintettel bámul a pultban dolgozó rokon felé. Mennyi elcseszett Ombozi egy rakáson! Hogyan képes Zsiga bá úgy lealacsonyodni, hogy másokat szolgáljon ki pár knútért? Az Omboziknak meg kellene hágniuk a világot, nem holmi cselédmunkát végezni! S miközben arcára egyre inkább a rosszallás kifejezése ül ki, szinte meg sem hallja, mit mondd neki Noel.
- Hmm? - morran rá a srácra, tekintetét pedig végre elszakítja nagybátyjáról.
- Nem tudom, mit vagy úgy oda, családban marad az a pénz- vigyorodik el elégedetten. Tudja jól, hogy bátyja nehezebben boldogul édesapjukkal, ő maga viszont szinte bármit el tud érni a férfinál. Elég csak szidni kicsit a muglikat és a nyomorult sárvérűeket, hogy bebizonyosodjon apjuk számára, ő hirdeti leghívebben a felsőbbrendűségüket.
- Talán, ha rendes aranyvérűként normális nézeteket vallanál, apa is jobban becsülne téged - rántja meg a vállát teljes érdektelenséget sugallva. Elég önző ahhoz, hogy saját előnyös pozíciója jobban érdekelje bátyja rinyálásánál. Viszont annyi megértés még belé is szorult, hogy nagylelkűen meghívja Noelt a Sárától csórt lóvéból egy italra.
- Egészség! - koccintja poharát a másikéhoz, majd jóízűen belekortyol a vajsörbe, poharán hagyva rúzsos ajkainak lenyomatát. Pár percig némán tanulmányozza azt, mire végre reagál a hallottakra.
- Az én mindig optimista bátyám - horkan fel. Természetesen fogalma sincs, miről beszél a másik. Már megszokta, hogy úgy általában semmit nem tud testvéreiről, hiszen soha nem is kérdez semmit. Ha akarják úgyis elmondják, mi a répa van velük. Meg aztán az iskolában így is túl sokszor hallja a szent Ombozi nevet holmi ostoba fecsegésekben.
- Biztos nincs akkora szerencsém, hogy megmurdálj, és ne legyen jövő éved - sóhajt roppant együttérzően. Még vagy fél percig nézi összevont szemöldökkel a srácot, majd tekintetét égnek emeli, s kissé előre dől.
- Na, ki vele! Mi a rákról beszélsz? - kérdi kelletlenül. Nem az a lelkizős fajta, de mégiscsak a bátyja ül vele szemben, s a látszat ellenére egyáltalán nem gyűlöli annyira. Csak néha. De akkor nagyon. Egyébként pedig szerves részeként szerepel a világhódító terveinek.
- Milyen ostobaság az, hogy ha egyáltalán lesz jövő év?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 26. 18:56
| Link

Várkonyi Zoltán

Kihasználván a nyár talán utolsó napjait, Lilla kora este úgy dönt, meglátogatja a mostanság keveset látott lakótársát annak munkahelyén. Nem téveszthető szem elől az a tény sem, hogy az elmúlt hetekben erőteljesen megfigyelhető hangulatingadozását a csárdában óhajtja örökre lezárni, gyógyszeréül választva néhány kör koktélt, vagy ha úgy hozza a sors, néhány pohárka erősebbet is akár. Otthonát az őt jellemző kellemes illatfelhővel hagyja el, magassarkúiban ügyesen lépegetve a még meleg estében. A falu már csendes, az idősebbek lassan visszahúzódnak a négy fal közé, a legtöbb fiatal pedig a kastély könyvtárában lebzsel. A csinosan öltözött nő mellén összefont karokkal sétál, barna tekintetét napszemüveg mögé rejtve; ha beköszönt az ősz, már úgy sem veheti fel kedvenc kiegészítőjét, mely szinte már hozzáragadt arcához.
- Szia! - köszön kedélyesen a csárda küszöbét átlépve, és egyenesen Zsigmondhoz siet, hogy a férfi közvetlen közelében, a bárpultnál foglaljon helyet. Mosolyogva nézelődik, szemüvegét maga mellé teszi a furcsamód tiszta pultra, majd lakótársára vigyorog. - Kérlek, gyógyíts meg valami erőssel...
A kocsmáros, miután együtt él az utóbbi időben hisztissé váló nőve, pontosan tudja mire céloznak a rúzsozott ajkak, így minden további kérdés nélkül vajsör helyett whiskey-vel szolgálja ki. Lilla hálásan néz rá, de az ital felhajtása előtt még játszadozik a pohárral. Finom kezei között ide-oda tologatja azt, s közben válla fölött hátrapillantva szemügyre veszi az italozó népet. A férfifelhozatal igen gyér, a barnaság keresve sem találna náluk rosszabb látványt. Száját félrehúzva fordul vissza Zsigmondhoz, és fejét elégedetlenül megcsóválva fakad ki.
- Hát, ne érts félre, nem panaszkodásnak szánom, de most tényleg Zsiga, nézz körbe, és végre megfogod érteni, hogy miért bújom én állandóan a romantikus regényeket...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 19:38 | Link

Wessinger Lilla

Már napok óta a csárdában tengeti napjait, amikor épp nincs a lányával. Gondolatait, ha nem Keiko akkor az iskola köti le, Bagolykő. Lassan születik döntés, felveszik-e tanárnak, avagy sem, pedig már többször beszélt az igazgatóval, néhányszor körbejárta a kastélyt is, vigyázva, nehogy összefusson Keikoval. A lány kiakadt volna, ha meglátja, hogy szaglászik utána még itt is, még ilyenkor is, pedig most ártatlan. Fő a feje, nem csak ezért, másért is, ha nem volt elég gondja, akkor itt van tessék, nesze neked gyereknevelés, ráadásul lány, már nem is gyerek és nem jönnek ki sehogy sem egymással. Mindketten mást akarnak, így soha nem jutnak egyezségre, ha egyikük nem enged, de nem Zoltán lesz az, aki megteszi. Néhány átveszekedett óra után, fáradtan tér meg a csárdába, hogy lepihenjen egy kicsit. A fenébe inkább ment volna szenet lapátolni, mint tizenéves csitrikkel vitázni. Úgy érezte, semmire nincs energiája, elaludni sem tud, kell egy kis lazító oldószer. Nincs függősége alkohol szinten, nem is hiányolja, ha nincs, de néha tagadhatatlanul jólesik felhajtani egy-két kupicával és most pont néha van. Ingét lezser, zöld pulóverre cseréli, ami kiemeli barna lélektükreit. Fekete farmert húz az öltöny nadrág helyett, és lebotorkál szobájából a kiszolgáló helyiségbe. Bár kimerült, de a világon semmi nem látszik rajta, ruganyos léptekkel a pulthoz megy, ismerősként, biccentéssel üdvözli a pultnál állót és elhelyezkedik az egyik széken. Nem ismer senkit az említetten kívül, így másnak nem köszön, sőt figyelemre sem méltat, bár nagyon is jól tudja, itt nem mindennapi emberek tivornyáznak, vagyis vigyázni kell. Állandó készenlétben állva ott belül, szemmel tart azért minden kis változást, feltűnik neki minden furcsaság. Az a hölgy is nem sokkal mellette. Sem ruhája, sem kinézete, sem nőiessége nem illik a képbe. Int a csaposnak, közben szeme sarkából figyeli a hölgyeményt. ~ Vajon honnan szalajtották? ~ A csaposnak pedig odaböki:
- Egy konyakot kérek, mindjárt duplát, meg egy erős feketét. - Meg kell hagyni, nem egy szószátyár típus, az alkohol hátha megoldja a nyelvét. Megérkezik a kért ital, azon nyomban fel is hajtja a duplát, ám az alján marad egy kicsi, azt a kávéjába löttyinti. Jólesően lehunyja szemeit és már érzi is, ahogy kisimulnak az idegei. Féloldalra fordul a széken, és a következő szavakkal hívja fel magára a hölgyemény figyelmét:
- Kegyed nem illik ebbe az idillinek cseppet sem nevezhető közegbe. Bocsásson meg, Várkonyi Zoltán vagyok. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
THE OMBOZIS!
Írta: 2014. augusztus 26. 20:50
| Link

Ombozi Noel

- Jajj Öcsém, egyből a rosszra…  - s csatlakozik a hahotázáshoz, közben Noelt nézve boldogság tölti el, a mostanság igen gyakran felbukkanó érzés miatt, hogy milyen jó a család közelében lenni; és milyen rossz is volt így utólag a nagy idegenben, bizonyos tekintetben egyedül élnie. Mielőtt a megszomorodott emlék egy kicsit is csorbítana a jókedven, Zsiga lehúzza a korsó alján maradt sört, majd felugrik és hoz egy újabb kört maguknak, hiszen Noel csak kérdez, kérdez és kérdez.
- Tudod, van egy bizonyos határ, ami a viselkedést illeti. Amíg azt nem érik el, egész egyszerűen nem izgat, hogy ki mit hogyan. Viszont ha azt átlépi valaki, akkor úgy kivágom innen, mint annak a rendje. Maga a munka meg hát, nem újdonság számomra. – elmosolyodik szerényen s lehúzza a frissen csapolt söröcskét, majd egy sóhajtást követően így szól:
- A Sigismund’s Crown nagyon szépen kinőtte magát. Először egy kis egyszerű iszodaként működött, de hála egy jó receptnek és a kemény munkának, kedvelt lett. A hasznot visszaforgattam s szépen, lassan, időről-időre elkezdett növekedni a kis ékszerem. Úgy kb. két évvel az eladás előtt, már Roxmorts egyik legimádottabb helye volt, óriási törzsvendéglétszámmal.
Egy pillanatra megakad, majd huncut vigyorral újrakezdi:
- Öcsisajt, ne tudd meg, hogy micsoda nők megfordultak arra.. – a vigyor ekkor nevetéssé változik.
- Annyi turista megfordult nálam, nem tudom, hogy mi vonzotta őket oda.
- Lényeg, ami a lényeg
– s kicsit komolyabb, komorabb hangnemre vált – egyszer csak elhatároztam, hogy túladok rajta. Volt egy búcsú buli, mondanom sem kell, kasszasiker volt, – rövid mosoly - de másnap szépen leszedtem a névtáblát és kitettem, hogy eladó. Jött is sok vevő, a baj csak az volt, hogy a nevet nem adtam hozzá, végül egy öreg zsidó megvette, nemrég azt hallottam, egész jól sikerült megtartania a népszerűséget. – a mondat végét már a csapoló mögül fejezte be, s pár pillanat múlva már az asztalnál folytatta nem kis lelkesedéssel.
- Te Noel, mit gondolsz, jó ötlet lenne itt Bogolyfalván még egy iszoda? Hogy mutatna valahol a környéken a Zsigmond Koronája?
Az idő repül, az ital fogy, az szavak áradnak, a nyelvek őszintébben lesznek, a lelkek megnyílnak. Noel hosszasan mesél kapcsolatáról, vagyis hát akármijéről, Zsiga pedig igyekszik odafigyelni minden szóra annak ellenére, hogy a lé már dolgozik rendes mindkettejükben.
- Öcskös, én a nőket őszintén szólva nem értem.. Ígérhetsz nekik fűt-fát, mennek a fejük után. Vagy akar tőled valamit vagy nem..  Ez a Michelle, háth..  Nem értem! Olyan fajin kölyök vagy, jó képed van, menő dumád, mit kínlódik akkor?! De Te meg vigyázzá’ vele! Nehogy itt játsszon Veled kénye-kedve szerint – a normálisnál kicsit jobban elszélesedik a sörmosoly, már-már vigyornak tekinthető. Én egyszer nagyon szerelmes voltam, jól meg is jártam vele..  Na de ne magamat sajnáltassam, hát Öcsisajt, jót kérdezel. Lehet-e hinni ennek a lánynak? – ’HUKK’! Ínnye valakinek hiányzom, de jóó..  Na ide azt a korsót, fiatal még az időőő…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
látogatóban a pultnál
Írta: 2014. augusztus 26. 21:20
| Link

Várkonyi Zoltán

Míg Zsigmonddal cseveg, észre sem veszi, hogy a kocsmába gyűlt emberek lassacskán kicserélődnek; van aki hazafele igyekszik, mert kutya kötelessége nyolc óra előtt jelenléti ívet töltenie az asszonynál, és van akinek az este csak most kezdődik el. Lilla a poharát lökdösi, s közben szorgalmasan kérdezgeti Zsigmondot: nem vagy fáradt? Jól aludtál az éjszaka? Nem hallottad azt a fura kattogó zajt, ami már napok óta nem hagy nyugodni? Holnap reggel süssünk palacsintát vagy inkább menjünk el reggelizni?
A fiatal nőt még az sem zavarja, hogy nemcsak egyedül ő beszél a csaposhoz, hanem egy nemrég érkező fizetővendég is italt kér tőle. Hisztikirálynőt játszik, hangját előbb feljebb emeli, majd - miután kifogyott a háztartást érintő összes koholt kérdéséből - elhalkul, és egy szusszantás után felemeli keze hőjétől megmelegedő poharát. Ebben a pillanatban felé fordul a konyakos úr, ő pedig egy félmosollyal viszonozza annak testtartását. Cipőjének sarkai a szék alsó kiállásán támaszkodnak, míg jobbjával könyököl a pulton.
- Valóban nem - nyúlik meg mosolya, körmével közben megkocogtatja az üvegpohár oldalát. - Kifinomult, művelt nő vagyok. Csak tudja, Zoltán, az elmúlt napokban inkább viselkedtem félőrültként. Talán itt az ideje kifordulnom önmagamból...
Utolsó szavaira elvigyorodik, barna tekintete csak úgy csillog, holott itala még mindig poharában nyugszik. Belenéz az átlátszó folyadékba, majd visszapillant Zoltánra, s végül Zsigához fordul, hogy kérjen egy lángnyelv whiskeyt újdonsült ismerősének is.
- Az úr a vendégem erre a körre - suttogást tettet, de közben végig a pulóveres férfit nézi, ám szemében semmiféle sejtelmesség nincs. Nem titkolt szándéka ma este jól érezni magát, így engedi, hogy testtartása, pillantásai, az egész őt körülvevő miliő megmutassa valódinak vélt szándékát. Ha egy nap majd felébred, és megbánja életének ezt az időszakát, hát tegye, most viszont éljen a carpe diem!
Mikor Zoltán megkapja italát, a nő koccintásra emeli sajátját, s az ő stílusához egyáltalán nem illő huncut, már-már kacér mosollyal tünteti el az üvegben lötykölődő utolsó kortyot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 22:12 | Link

Wessinger Lilla


Félhomály, diszkrét fények, halk duruzsolás, megfelelő helyszín a lazuláshoz, a szobája meg, inkább cellához hasonlít most, nem bírt megmaradni benne, úgy érezte megfullad a bezártságtól, azért is döntött az ivászat mellett. El szándékozta felejteni az összes napi nyűgét, minden felesleges dolgot, amivel napközben tele a feje. Jól bírja ugyan a nyomást, teljesíti is a feladatait, de mindig nem lehet toppon lenni. A konyak, amit az imént tolt elé a pultos, égeti a torkát, aztán a nyelőcsövét, később már az egész testét. Hamar a fejébe és a lábába száll az ital, hiába nem szokta meg. Pajkosan villámló szemek ritkák nála, mint a Haley üstökös, de most pont átvonulási időszak van. Jól megnézi a hölgyeményt, akihez az imént nem túl kedvesen odafordult, pillantása leszalad a harisnyás lábakig, a körömcipőig, észre sem veszi, ahogy diszkréten elmosolyodik. Bemutatkozását a nő nem viszonozza, így a kézfogás is elmarad. Nem zavarja különösebben, inkább a jelenség bársonyos hangjában oldódik, mint ahogyan a kávéjában a cukor. Eggyel issza, jó keserűn, úgy az igazi. Miután feloldódott a cukor is...figyeli a lány doboló ujjait a poháron, majd kedvesen reagál a felvetésére.
- Ó, ez érdekes. Az őrültsége miben szokott megmutatkozni, ha megkérdezhetem? Elárulja nekem a csillagjegyét? - Zoltánnak mindig többet mond el az illető horoszkópja, mint bármennyi beszélgetés vagy egy név, foglalkozás, mi egyéb, hiszen asztrológus volt. Úgy olvasott a csillagokban, mint más a kottában. Neki az asztrológiai képlet, partitúra volt az illető lelkéhez. Bármi is lesz, követi a nő tekintetét, le nem venné róla a szemét, de mosolya már elhalványult. Sokkal inkább más tükröződik rajta, ami lehet az ital hatása.
- Most, hogy mondja, én is ritkán fordulok ki önmagamból - jegyzi meg, közben barnáit folyamatosan legelteti a nőn. Egy pillanatra felidézi, mikor is volt az utolsó alkalom, hogy... ~ á, de hagyjuk is, régen ~ hessegeti el a gondolatot a dupla konyak. Hozzáfog a kávéhoz, talán érzi, hogy hosszú éjszakája lesz, de mindenképpen szórakoztató. Az élet meglepte egy ajándékkal, amit gyermeki örömmel fog majd bontogatni, ő már eldöntötte, legalábbis fejben. A hölgy átható tekintetétől kísérve, újabb rendelés érkezik, ezúttal még erősebb a dupla konyaknál és Zoltánnak már az is sok volt, de még maradt benne annyi tartás, hogy illedelmesen koccint a barnával.
- Egészségére höl...szólíthatom Észtveszejtőnek? Igyunk a következő körre! - javasolja némi hátsó szándékkal és pajzános csillogással a szemeiben.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. augusztus 26. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed