Budapest
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2018. május 17. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723382#post723382][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.05.17. 21:10[/b][/url] Budapest, Műhely | nagyon későn | tovább
| Az alábbi hozzászólásban két meleg fiú intim helyzetbe fog kerülni, szóval csak akkor menj tovább, ha nagykorú vagy és biztos akarod.
|
Tovább a hozzászóláshoz;
A kis nevetőráncok amiket annyira utálok, mert szerintem borzasztóan gyerekesen és szerencsétlenül nézek ki velük, összegyűlnek a szemeim sarkában, és a vidáman felfelé görbülő szám nyomán is, ahogy hátra vetem a fejem. Már nem is emlékszem, mikor fűztem össze Cole kezét a saját kezemmel, olyan, mintha mindig ennyire egymásba lettek volna gabalyodva az ujjaink, legalábbis amióta felhívott, hogy ekkor és ott találkozunk, ahol aztán találkoztunk is. Aztán minden úgy történt, ahogy mindig történik, én kieresztettem mindent, és ittunk, sokat, és táncoltunk, és amikor már nem volt elég érezni a füst, alkohol és egymás ízét, hát leléptünk. Enyhén oldalra billen a fejem, ahogy a szemem sarkából pillantok rá, még mindig vigyorogva. Annyival magasabb vagyok nála. - Hát persze, hogy nem vagy részeg, egyikőnk sem részeg - megforgatom szemeim, bevillannak a város színes fényei, miközben magam elé húzom, a másik kezemmel átkarolom a derekát, és így lépkedek párat, tényleg keveset, mert elég kényelmetlen, és veszélyes is igazából, mert bármikor megbotolhatok a lábában. Részegen nem működik az egyensúlyom. Ahogy semmi más sem. Na jó. Azért mégis van ami működik. Megint nevetek a saját szerencsétlenkedésünkön, miközben hátammal a hűvös falnak dőlök. - Rá akarok gyújtani - a fejem is koppan a téglákon, miközben az eget bámulom, mintha bármit is láthatnék rajta Budapest fényszennyzeződésétől. Rá is gyújthatnék, de nem fogok, mert már az is csoda, hogy idáig eljutottunk ilyen összeszedett állapotban, komolyan, hát senki ne higgye, hon majd pont innentől lesz időm elszívni egy egész szál cigit. - Mineeeeeeeek? - nyilván le tudnám hagyni, ha akarnám, sokkal hosszabbak a lábaim, de azért nem teszem meg, mert nyerni hagyni olyan dolog, ami nem is tudom. Így tűnik jónak. Hogy hagyjam előre futni, miközben azért én is kocogva veszem a lépcsőket, mert közben nevet. Ennyire tudom összerakni most éppen. Aztán következőre pedig már a hátam mögött van az ajtó, a zenével, a tánccal, a zajjal, és előttem van a lüktetés, igen, lüktetést érzek, és ritmust, és erőt. Beharapom a szám szélét, ahogy újra széles vigyorba fordulnak ajkaim, hozzá hasonlóan ahogy esik, úgy puffan dobom le a cipőim, aztán az ingem lenne a következő, de hát ezek a fránya zavaró tényezők... Coltonok... Borzalmas. Felmorranva engedem el a gombokat, ahogy kezeim a csípőjére csúsznak, enyhén bele is markolva bőrébe a ruhán keresztül. Nem nagyon, nem fájóan, mert már ösztönösen vigyázok arra, hogy ne legyek agresszív a közelében, elemien beleégett ez már a tudatalattiba. Rekedten szusszanok, mélyebb most a hangom, karcosabb, és borostásabb is vagyok, férfiasabb, bár ennek nem sok jelentősége van most. Félig kinyitva szemeim nézek az arcára, nagyon közelről, összeérhetnének a szempilláink, miközben magam felé húzom a csípőjét, határozottan, majd a combjai alá nyúlva emelem fel. Mert megtehetem. Még mindig érzem a testemben a lüktetést, amit magunkkal hoztunk, most mégis másabb, sokkal sokkal másabb ez.
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2018. május 17. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723384#post723384][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.05.17. 21:24[/b][/url] Cole& Adrian A műhelyben Ültem szekrényekben, de ez a mostani helyzet még kényelmetlenebb volt, mint korábban. Amikor például el kellett lopnom ezt a foszladozó rejteket, mely nyilván nem fog megmenteni, ha esetleg kinyitják a szekrényt – nyilván a frász fogja őket kergetni a két lábfejtől, de nagyjából ennyi -, akkor is oda kényszerültem. Fogalmam sem volt róla, hogy ezért kell. Csodálkoztam is, hogy miért egy ennyire elhasznált darabot érez fontosnak Valery, de már tudom, nem magát ment, hanem engem akar nem csak a kémkedés, hanem a rettegés tényével is megkoronázni. Rajtam kell lennie, és én fel is húzom, mert félek, hogy mi van, ha lát engem, mi van, ha most is vesz, és felhasználja ellenem? Undorodom az egésztől. Ahogy Cole nevetését meghallom, a gyomrom ugrik egyet, érzem, ahogy a vér kifut az arcomból. El akarok innen menni, nem akarok itt lenni, inkább odaállok eléjük, és bevallok mindent. Elmondom, hogy mi a helyzet. Ez volna a helyes, ezt kellene tennem. De mégsem mozdulok. Érzem azt az ólomsúlyt, ami az egész testemre rárakódik, ahogy a testvérem benyit a helyiségbe. Megmerevedik minden porcikám, mintha sóbálvány átkot mondtak volna ki rám. Az ajkaimat összeszorítom, lélegezni sem merek, csak magamban fohászkodom, hogy menjenek el, hogy ne tudjak utánuk menni, hogy veszítsem el őket, és hogy legyen bátorságom elmondani, hogy mit tettem, hogy mit érzek, és hogy ha kell, könyörögjek a bátyámnak, hogy bocsásson meg. Miért nem elég bűn az állandó viaskodás önmagammal? Miért nem elég az, hogy gyűlölöm az érzelmeimet, és hogy nem tudom nem szeretni Adriant? Miért kell ezt végignéznem? Próbálok nem gondolni semmire. Próbálom nem azt gondolni, hogy nem helyes, hogy itt vagyok, inkább azt, hogy nem vagyok itt. Nem létezem. Nem létezem. Nem létezem. Nem akarok létezni. Nem akarok levegőt venni, nem akarok sírni, nem akarok gondolkozni. Nem akarom ezt látni. Nem akarok semmit, csak azt, hogy elmenjenek innen. ~ Ne legyetek itt, kérlek, csak ne. ~
|
|
|
|
Allan Colton Fisher INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 621
|
Írta: 2018. május 17. 21:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723386#post723386][b]Allan Colton Fisher - 2018.05.17. 21:56[/b][/url] Budapest VII. | Műhely | 2:30 | tovább a hszhez (katt)
| | Figyelem, a hozzászólás kendőzetlen szexualitást és vulgaritást tartalmaz. Ha tovább olvasnál, kattints a karikára. |
Még az ajtó előtt zavartan beletúrok a hajamba, mint aki nem emlékszik teljesen, mit akart csinálni. - Majd rágyújtunk... - mondom elúszó hangon, de nem, mást akartam csinálni, mit is...? Igen, ajtó. Kinyitni az ajtót. Miközben megyünk fel, az jut eszembe, milyen kurva irigyen nézett rám rengeteg srác, hogy ezzel itt smárolok, érted, ez nagyon vicces. Úgy éreztem magam, hogy haha bitches, tényleg az enyém, szívás, pedig én vagyok az egyetlen, aki pont azt mondja egyébként, hogy nem, nekem nincs barátom, és a hideg ráz tőle, ha elképzelem, hogy véletlen van. Értitek... - Minek-minek bazdmeg, hát minek - röhögök még mindig hangosan, olyan részeg-röhögés. - Hát gyere aztán meglátod hogy minek siettetlek gec. - Mondjuk szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy mi is az oka. Nem épp prózai, vagy plátói okai vannak, hanem kizárólag a függőségem tárgya az indok; ami ő, de nem csak ő, hanem bárki, akit éppen megkívánok, bárki, akár bárhol, nekem mindegy. Rájöttem már, hogy ettől is függök, de csak nem olyan rég, egy olyan fél éve tudatosult. Amióta elköltöztem Angliából és Barnabás itt hagyott a francba, azóta másról sem szól az életem. Könnyű hozzászokni. Amikor felmorran, elvigyorodok, úgy imádom, mikor ilyen. Borostás, erős, kicsit ittas, nem problémázik a dolgokon - erős válla van, amiben most is megkapaszkodom, és nem úgy nyúl hozzám, mintha félne, hogy összetör. Ritkán csinálja ezt józanul, ennyire magabiztosan, de most nagyon tetszik, hát belesimulok a tenyerébe és felnyögök, csak amennyire a szétdohányzott hangom engedi, rekedten. Egy fél pillanatig mintha hirtelen csak úgy lenyugodnánk, csak egy heves csók lett volna - kinyitom a szemem, az övéibe nézek, de ez sem tart sokáig, mert hirtelen (most már némiképp hangosabb) karcos torokhang szakad fel belőlem, ahogy közelebb von magához. Én megyek is, hát persze, hogy megyek -szeretnék még közelebb és közelebb, annyira közel... Mintha csak kitalálná, felkap, elvigyorodom ismét. - Mmm - harapom be az alsó ajkam a füle mellett közvetlenül, majd a bőrét is elérik fogaim. Megint csak igyekszem a lehető legjobban belesimulni a karjaiba, miközben csókjaimmal nyomot hagyok a nyakán, holnapra ez lila lesz - de szeretem látni másnap, hogy tényleg megtörtént.
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2018. május 17. 22:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723389#post723389][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.05.17. 22:43[/b][/url] Budapest, Műhely | nagyon későn | tovább
| Az alábbi hozzászólásban két meleg fiú intim helyzetbe fog kerülni, szóval csak akkor menj tovább, ha nagykorú vagy és biztos akarod.
|
Tovább a hozzászóláshoz;
Colton mindig olyan vicces, amikor ennyire komolyan veszi a kis hülyeségem, mint most ezt, hogy minek sietni. Tulajdonképpen jól is esne, ha belegondolnék, hogy valószínűleg azért csinálja ezt, mert akar engem, de nekem most az agyam amúgy sem a fejemben van, szóval nem, nem gondolok bele. Csak nevetek, mert szórakoztat az ő puffogása ezen. Aztán már nem nevetek, mert jobb dolgom is akad, és bevallom, hogy egyáltalán nem bánom. Sőt, nagyon is kedvemre való. Széles mosolyra húzom ajkaim a csók közben, ahogy megérzem a tenyerem alatt a mozgást, elégedetten, úgy, mint aki minimum ennyit várt el, de aztán tova is száll az újabb csóknál. Amit szintén nem bánok. Nem egymásra mosolyogni jöttünk ide. Nagyon szeretem egyébként Cole csókjait. Mindegyiknek más íze van, egyik sem ugyanolyan, mint az előző, és mégis van valami, ami összeköti őket. Talán ő, talán én, talán a ki nem mondott, be nem határozott kapcsolatunk, hogy mi csak vagyunk így, gyakran, jól, kedvesen vagy épp ellenkezőleg, testileg. De mindig jó. Mindig jól érzem magam, ha vagyunk valahogy. - Hmmmm? - újra teret engedek az előbbi, talán leheletnyit fölényesnek is nevezhető mosolynak, ahogy lökök rajta egy kicsit, hogy jobb fogást találhassak. Lehunyva szemeim szisszenek fel a nyakamból induló szúrós, bizsergető érzésnek amit ad, amit a vérem széthord az egész testemben, és lassan mindenhol érezni kezdem. Erősen harapok bele a vállába a felsője anyagán. Őszinte, nyers válaszreakció ez, ami hirtelen tör ki, és nem is hagyott időt arra, hogy átgondolhassam, ha át akartam volna. A karjaim is megfeszülnek, ahogy erősebben tartom, biztosabban. Felé fordítom az arcom, saját ajkaimmal az övéit keresem, hogy folytassuk azt, amit abbahagytunk az imént egy pillanatra, közben máris teszek egy lépést a már jól ismert apartmann belseje felé, szinte emlékezetből. Rengetegszer voltam már itt, tettem meg ezt az utat, kívülről tudom, hol van a konyha, hol van a fürdőszoba, hol van a matrac. Torokhangú, nyögésszerű mordulás szakad fel, amikor az egyik sarkon beverem a lábujjam a falba, mert túl hamar léptem. Nem mintha ez bármiben is meg tudna zavarni. Cole háta hirtelen nyomódhat a falnak, ahogy én túl hamar fordulok, sötét van, részeg vagyok, és soha nem ment ez olyan tökéletesen, mint a filmekben, hogy egyik pillanatban még az előszobában, a másikban meg már a matracra dobom. Különben sem szoktam csak úgy ledobni. Most én hajolok a nyakához, ahogy a kezeim is eltűnnek alóla, hadd kapaszkodjon csak kicsit ő. Hol kisebb, hol nagyobb véraláfutásokat hagyok magam után, ahogy tenyereim az ő bőrére simulnak, egy egészen csekély mértékben feljebb tűrve a pólót a mellkasán. Nagyon melegem van.
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Allan Colton Fisher INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 621
|
Írta: 2018. május 17. 23:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723393#post723393][b]Allan Colton Fisher - 2018.05.17. 23:01[/b][/url] Csendben megyek mellette. Basszus, tudom, hogy hova hoztam. Miért hoztam ide? Nem hozhatom ide őt - ez túl korai, szinte felszisszenek belül, úgy hasít belém ez a gondolat. Korai most. Mikor eljöttem, talán akkor már nem lett volna az. Most megint. Nem is ismerem. Ahogy ránézek, ez jut eszembe, nem is ismerem a mellettem álló férfit. Azt tudom, milyen hozzáérni, azt is, hogy milyen, amikor mosolyog, vagy amikor igyekszik nem ideges lenni. De fogalmam sincs róla egyébként. Kéne, hogy legyen? Hát, erre már tudom is a választ - igen. Neki van fogalma rólam, a régi énemről biztosan. Nekem már arról is alig maradt valami. Úgy... tartottam tőle. Miközben sétálunk, figyelem, ahogy fogja a cigijét. Pont olyan, mint azok az elsődohányosok, akik éppen csak elkezdtek rendszeresen rágyújtani, de még nem tudják olyan magabiztosan az ujjuk közé venni a szálat. Én is ilyen voltam régen, a Roxfortban. A rengeteg határában esténként azzal a maréknyi cigiző diákkal. Szép volt. Mikor megszólal, nem pillantok rá rögtön, csak ha befejezte - de akkor megkönnyebbülten sóhajtok. Önkéntelenül kiszakad belőlem, ahogy érzem, hogy a füst már szétáradt egy kicsit a testemben, és kellemesebben érzem magam. Máshogy el sem tudtam volna képzelni ezt a találkozást, csak így. Könnyeden. Ha már amúgy nehézkesen fog menni, legalább kicsit érezzem jobban magam, nem? - Ez megnyugtat. - Szalad ki belőlem önkéntelenül, és hirtelen el is hallgatok, mikor pár pillanat fáziskéséssel rájövök a mondatom értelmére. Ez túl őszinte volt. Egy pillanat erejéig megmutattam magam. Nem szoktam ilyet csinálni... Hát, hallgatok, és csak zavartan elveszem tőle, ami a cigiből maradt. Lopva pillantok fel rá, ahogy beleszívok. Kíváncsi vagyok az arcára. Vajon tudja, hogy miért mondtam? Hogy hogy értettem? Hogy fontos, hogy olyan legyen, mint amilyennek emlékszem rá, mert... az úgy... kellett. Jó volt. - Van egy hely, ahol festek - kezdem lassan, fel-felpillantva rá a szempilláim alól. - A műhelyem. Arra kezdtelek vinni valamiért.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 offline RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Írta: 2018. május 18. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723418#post723418][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.05.18. 17:59[/b][/url] Cole& Adrian A műhelyben El kellene tűnnöm. Milyen kár, hogy nem kezdtem el végül a hoppanálási tanfolyamot, nem mintha mostanra már jól menne, de közelebb lennék a célhoz, és bármilyen nevetségesen hangzik is, de megpróbálnám, akár úgy is, hogy esélyes az amputoportálás. Milyen szép is lenne, elhagynám a fejem, és a földi létem karrierje úgy érne véget, hogy a varázsbaj-elhárítók szedegetnek össze. Valerynek biztosan tetszene az eset, és vinnyogva könyörögne a nyitott koporsós temetésért. Elmosolyodom a gondolatra, hogy ez valóban megtörténne. Annyira realisztikus, annyira látom magam előtt, érzem, ahogy a vörös tincsek az orromat csikizik, ahogy behajol a koporsóba. A gondolatra gyorsan összefogom az orrlyukaimat, és a nagy tüsszentés helyett csak egy kicsi "cihh" hangot adok ki, remélve, hogy azt nem hallotta meg senki. Bár jobb lenne lebukni, mondjuk még most. A kinézetemmel és a helyválasztásommal mondhatnám azt, hogy csak nagylány akartam lenni, de megijedtem, és bocsánatot kérhetnék azért, amiért alkalmatlankodok, és elszaladhatnék. Vagy lehetnék őszinte, elmondhatnám, hogy mi a helyzet, hogy miért vagyok itt, miért mázoltam ki magam, és miért öltöztem így fel, de valahogy bennem van a félsz, hogy mi van akkor, ha ezek után rászáll mondjuk Rosie-ra. Alapesetben nem félteném, hiszen ott van neki Ervin, aki láthatóan elég sok mindent megtenne érte, és szerintem Adrian is, és mindenki, ezért nem félnék, ha mondjuk tényleg köddé válnék hirtelen, hogy mi lesz vele. De tudom, hogy más az, ha én már nem vagyok jelen az életében, és más, ha helyettem őt zaklatja Valery. Én képes vagyok ellenállni neki és szembeszállni, de Rosie az a virágszál, aki én sosem leszek, a hercegnő, akit bárki készséggel megment a sárkányoktól. Én nem lehetek ilyen sosem, már csak alkatilag se passzol a történet. Nem. Én az a lány leszek most, azzá a lánnyá válok, aki végignézi, ahogy a bátyja és a fiú, akit szeret egymáséi lesznek. Végig kell néznem, történjék bármi, mert nem kockáztathatom az ő boldogságukat. Nem szabad önzőnek lennem, elvégre nekem nincs kit vagy mit vesztenem.
|
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 19. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723511#post723511][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.19. 21:42[/b][/url] Kolos csiniben gramofonTésztás fakanalat tart a szájához és bár nincs egy gramofonból szóló énekesnő hangja, kívülről fújja a dalszöveget, melyet énekel is Ardai nagyi nagy örömére. Mármint tényleg, mosolyog és nevet rajta miközben a lány ott pörög és forog a konyhában két tésztakavarás között. Itt-ott lisztes a haja, maszatos a keze és a szája szélén is csokikrém maradék van a kóstolásból, de ez nem gátolja meg semmiben. Abban főleg nem, hogy a legnagyobb dívának érezze magát a második nagyijával egy sima sütisütés közepette. - Sweet sugar candyman - énekli tovább, majd egy perdüléssel visszatér a tészta utolsó keveréseihez. Továbbra is táncol, de már a tál fölé hajolva teszi mindezt, hogy megszagolja az alkotást. Hümmög, behunyja a szemét, lassan pedig előkerülnek a muffinpapírok. Ő válogatta és hozta a nagyinak meglepetésül. Szép színesek, van szívecskés is és olyan, amin ananászok vannak. Sokfélét vett, hogy sokat készíthessenek, mindeninek jut majd aki csak szeretne egy igazi Nagyi-Zselyciféle muffint. Vagy inkább cupcake-et, hisz a lány feltett szándéka szép színes díszítéssel ellátni minden egyes sütit.
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2018. május 20. 19:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723622#post723622][b]Ardai Kolos - 2018.05.20. 19:04[/b][/url] Zselyke és... KAJA Ritkán járt Budanekeresdre azóta, hogy elvitték nagyapját. Nem szerette látni a helyet nélküle, de nem akarta nagyanyját sem magára hagyni. Szülei pedig kisajátították a szobák egy részét, mikor ők elvitték a lakót. Így minden más volt. Minden más volt nélküle. Meglepetésként akart megjelenni a házban. Vitte a lakót is, éppen az udvarba próbált beparkolni úgy, ahogyan az apja mutatta anno. Ők most nem voltak otthon. Anyja a falvakat járja, apja meg vele együtt az új könyvének találkozóit szervezte le. Egyedül lehetett otthon a nagyanyja, így biztosan örülni fog a társaságának. Felsóhajtott, mikor sikerült végre megállnia, és a hajába túrva indult el a ház felé. A konyhából már messziről szólt a zene, ami nem is volt ennyire jellemző nagyanyjára. Talán vendégei vannak? Esetleg salsa-táncosok? Megállt az ajtóban, mikor megérkezett. Zselyke és nagyanyja is háttal állt neki a pulton ügyködtek valamit. Elmosolyodott a látványon. Tánya sosem volt jó a konyhában, nagymamának biztos hiányzott egy olyan lány, akivel kiélheti magát a konyhában. És tessék. Végre megtalálhatta! A zenétől nem lehetett hallani a lépteit, így egészen nyugodtan sétált kettejük mögé, és fejét közéjük dugva szagolt a levegőbe. - Isteni illata van!
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 20. 20:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723633#post723633][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.20. 20:19[/b][/url] Kolos csiniben gramofonRázza a fenekét, rázza a haját, amit egyébként még a sütés előtt felkötött kontyba, de a sok tánctól a fele lehullott és a nyakát csiklandozza. Világjárása alatt szerzett rengeteg olyan zenét, melyek mugliktól származnak és ez már eleve különlegességnek számít, hát még az olyan énekesnő hangja, mint a jelenleg Zselykével éneklőé. Idő közben az első adag sütit a nagy kiveszi a sütőből és tálcára kerülnek, ahol majd a lány szépen díszítgetheti kedvére. Addig még azonban ki kell hűlniük és a második és harmadik adagnak is be kell kerülnie a sütőbe. Teljesen lefoglalja, hogy ujjával lehúzza a fakanálról a krémet, majd lenyalja és ízre is megnézze, mit hoztak össze. Szemét behunyva a hirtelen oldalról jövő hangra összerezzen és halálra rémülve, hatalmas boci szemekkel kapja fejét Kolos felé, akit ezzel a lendülettel egy csíkban össze is ken a kezében szorongatott fakanállal. Szerencse, hogy a legtöbb csoki nem azon, hanem a száján van. Ha nem lenne Kolos az ő első és egyetlenje, akkor most talán megmondaná neki, kit ijesztgessen legközelebb. Így azonban néhány pillanattal később felcsillan a szeme és elvigyorodik. - Segíthetsz feldíszíteni, jó? De még várni kell, forró. Jaj! - észbe kapva kézbe vesz egy kanalat és a következő adagot kezdi el kimérni a színes papírokba. Sejtése szerint Kolos nem hozzá jött - hisz nem is tudhatta, hogy ott van -, ezért csendben lefoglalja magát ezzel amíg ő a nagyival...csinál bármit. - Ó a cica bajszát - szisszen fel valamivel később, amikor a forró sütőbe saját kezűleg rakja be a muffinsütőt, az ujja pedig egy pillanat alatt hozzáér a fémhez és megégeti magát. Talán nem volt jó ötlet a nagy nélkül csinálnia.
|
|
|
|
Rothman Anton Iskolaigazgató, Auror
offline RPG hsz: 284 Összes hsz: 560
|
Írta: 2018. május 20. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723649#post723649][b]Rothman Anton - 2018.05.20. 22:47[/b][/url] Riley este a Szent István Bazilika tetején emlékszel, kicsikém, de csuda volt? Nekem nem voltak gondjaim soha a varázslással, viszont animágiával és egyéb öntranszfigurációval soha nem próbálkoztam. Teljesen elvagyok nélküle. Meg a bájitalokkal sem túl sokat bíbelődtem életem folyamán. Legfeljebb a suliban. Ő viszont ezekben jeleskedik. Jól van ez így, így van meg az egyensúly. Érdeklődve figyelem, mik kerülnek elő a kosár mélyéről. Szinte szakértően bólogatok, ahogy megterít elénk, aztán a türelemre intésnél védekezőn felemelem a kezeimet, hogy én bizony nem nyúltam még semmihez. Várok. Figyelem, ahogy nagy gondossággal gondoskodik a romantikáról. - Ragyogó - rázom meg a fejem elismerően. - Meg a gyertya se rossz - intek a táncoló láng felé, aztán hümmögve pillantok le a süteményekre. Teátrálisan kopogtatom az állam mutatóujjammal, ahogy morfondírozok, melyik legyen. Végül megfogom az egyiket, ám ahelyett, hogy beleharapnék, a lány felé nyújtom, hogy ő tehessen így. Van, hogy az emberek szájából veszem ki a szót, van, hogy a süteményt teszem bele. - Amíg beleharapsz, felteszek egy kérdést. Ha feleltél rá, tiéd a másik fele is. Ha nem akarsz felelni, hát legyen, de akkor én kapom be. Aztán te jössz - magyarázom el neki a játékszabályokat. A vége kicsit félreérthetőre sikeredik, amin el is vigyorodok, de annyiban hagyom. A játékra visszatérve: nem mintha hatalmas büntetés lenne a felelet megtadásáért, hogy nem eheted meg egy olyan süti másik felét, amiből akad még itt a tálon, azonban nem is ez a lényeg.
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus offline RPG hsz: 469 Összes hsz: 615
|
Írta: 2018. május 21. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723656#post723656][b]Dr. Riley Meyers - 2018.05.21. 00:30[/b][/url] AntonCsendesen figyelem, ahogy bohóckodik, játszik nekem-velem, s közben feloldódik bennem minden maradék tartózkodás vagy félelem. Jólesik a dicséret, tekintete és szavai őszintesége. Szórakozottan krikszkrakszokat rajzolgatok ujjammal a takaróra, miközben őt nézem - gesztusai hol szélesek és eltúlzottak, hol egészen aprók, szinte leheletfinomak. Könnyű belefeledkeznem, eltűnődni szemeinek különös, melengető kékjén. A javaslatára felvonom a szemöldököm.* - Nem félted az ujjaidat?-*villantom rá a tekintetem, féloldalas mosollyal összecsattintva fogsorom. Nyomába se érek persze a cápavigyornak, de határozottan bujkál valami ragadozószerű a vonásaimban. - Legyen! De ha valamelyik nem ízlik, tényleg ne..ne kapd be,-*horkantok, ahogy a fordítóbűbáj megérteti velem, min is vigyorog Anton. S ha már áll az alku, hajam az egyik oldalra kotorva előre hajolok és leharapom a felkínált sütemény felét, igyekezve nem morzsázni és nem kenni magam össze (kac-kac).* - Csokis-kókuszos,-*referálok, mielőtt még kérdezhetne, de aztán már igazán jólnevelten várom a kérdésem. Kíváncsi vagyok, ám idegességnek nyoma sincs rajtam - elég időt kaptam, hogy ráhangoljak és a játékszabályok is roppant elnézőek.
|
|
|
|
Maróti Fanni INAKTÍV
Noelé, most, mindig, örökké offline RPG hsz: 112 Összes hsz: 731
|
Írta: 2018. május 21. 18:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723693#post723693][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 18:08[/b][/url] - Valahol Pesten egy délután - Ehhez mit szólsz? - kérdem legjobb barátnőm felé fordulva, magam elé tartva egy amúgy egészen jó színű - a kék egy kellemes árnyalatában pompázik -, de egyértelműen férfiak számára kihelyezett ruhadarabot. Valószínűleg lógna rajtam, mint tehénen az a bizonyos, de pont ezért tetszik. Meg mert az elején egy stilizált lófigura vágtat balról jobbra. Persze csak képletesen, elvégre képes voltam egy mugli ruhaboltba cipelni Adélt, hogy segítsen már kezdeni valamit a ruhatárammal, mert bár nekem semmi bajom vele, és bizonyos férfiak sem emeltek még kifogást a különféle feliratos pólóim ellen, ha netán még ebben az életben megtörténik, hogy valódi randira megyek, mégsem állíthatok be oda egy "Az ember előtt volt az erdő. Utána már csak a pusztaság." feliratú felsőben meg egy rongyos farmerban. Szóval most próbálok úgy tenni, mint aki ért hozzá, közben pedig teljes mértékben rá akarok támaszkodni. Mégiscsak ő a nőiesebb kettőnk közül. Sőt! Nem is értem, miért nem rohan utána legalább három pasi egymás sarkát letaposva. Én meg az a furcsa csaj vagyok ott mellette. És ez nekem eddig teljesen meg is felelt.
|
|
|
|
Ónodi Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 57
|
Írta: 2018. május 21. 18:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723697#post723697][b]Ónodi Adél - 2018.05.21. 18:34[/b][/url] FancsiValahol Pesten egy délután
Oldalra húzott szájjal vetek egy pillantást az elém tartott pólóra, majd egy "ezt már számtalanszor megbeszéltük" pillantással és a hozzá illő fancsali arccal nézek fel Fannira. - Ez a stílus már harmadikos korunk óta tiltólistán van - emlékeztetem, és míg tovább keresgélek a felakasztott ingek másik oldalán, elnyomok egy feltörni készülő sóhajt. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből a tegnap este történteket; leginkább azt, hogy megtudtam, Anna épp valahol Egyiptomban tengődik, Nikolai meg olyanokat mond a távollétében, hogy... - Fanni! - egyetlen rutinos mozdulattal tolom két irányba a vállfákon ólomsúlyként lógó férfi felsőket, így pont szembe kerülve a barnával, kérdő tekintettel pislogok rá. - Kezdek szétesni. Most Mr. Néhanapjánfelbukkanok úrnak keresünk valamit, amit meg sem érdemel, vagy miattad vagyunk a férfi osztályon? Egyelőre nem akarom hangosan is kimondani, hogy bár oké, tegyük fel, hogy nem tartom lehetetlennek, de gondolkozzunk reálisan: valószínűleg nem itt fogjuk megtalálni álmai randiszerkóját. Persze, ami késik, nem múlik, hamarosan úgy is ki fogom bökni. Addig viszont meg se rezzenő vonásokkal, tökéletes pókerarccal figyelem a másikat azzal a ronda kék pólóval, amit még apám se venne fel. - Ajj, Fanni, tedd már azt le! - szólok rá suttogva kiabálva, és gyorsan átnyúlok a pólóért az ingek között, hogy minél előbb megszabaduljak tőle. Az anyagát érintve még a hideg is kiráz. - Az kéne még, hogy ezt hordd...
|
|
|
|
Maróti Fanni INAKTÍV
Noelé, most, mindig, örökké offline RPG hsz: 112 Összes hsz: 731
|
Írta: 2018. május 21. 18:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723698#post723698][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 18:44[/b][/url] - Valahol Pesten egy délután - Olyan régóta? - kerekednek el a szemeim, majd felhúzott szemöldökkel pislogok a felsőre, mintha azt várnám, hogy majd ő válaszol. Bár szerintem akkor is csak a vállát vonogatná, ha varázsfelső lenne, és képes lenne rá. - Öööö - villantom meg intelligenciámat, miközben fülig vörösödöm az említésétől is. - Megszokásból fordultam erre - vonom meg végül a vállam. Na meg mert belépéskor a frászt hozta rám az a rózsaszínben tündöklő sarok, ahol gyanúm szerint a női ruhák találhatók. Úgyhogy gyorsan a biztonságosabb férfi részlegre menekültem. - De eskü, tavaly hordtam még ilyet - morgom, miközben hagyom, hogy Adél eltüntesse a kezemből a pólót. Egyébként meg hazudok, mert szerintem tegnap is a kezembe akadt egy hasonló a reggeli öltözésnél, csak végül nem mellette döntöttem. Ha abban lépek be a konyhába, barátnőm lehet hogy szívrohamot is kap. Hm... lehet megszabadulok tőle, ha hazaértem. De olyan cuki zebra van rajta! Ezt még megfontolom.
|
|
|
|
Ónodi Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 57
|
Írta: 2018. május 21. 19:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723701#post723701][b]Ónodi Adél - 2018.05.21. 19:10[/b][/url] FancsiValahol Pesten egy délután
- Nem elég régóta - javítom ki csendesen, de az az elnéző, kedves mosoly, amivel egyedül Fannira tudok nézni, ezúttal sem bírja ki, csak előbukkan a szám szegletében. - Gyere, menjünk át a női ruhákhoz - intek állammal az üzlet másik felébe, és közben úgy teszek, mint aki még véletlenül sem hallotta a művésznő utolsó megjegyzését. Közel másfél évtizede ismerjük egymást, így az, hogy bevallja, tavaly még felvette a dédmamája buggyos naciját, nem olyasmi, amiről ne tudnék. Lassan egyébként sem marad semmi, amivel meg tudna lepni, hacsak... hacsak nem Noelről van szó. Azt a dolgot ugyanis képtelen vagyok értelmezni, mintha két össze nem illő puzzle darabot próbálnék egymásba gyömöszölni, mindhiába. És mivel ma még nem firtattam, éppen itt az ideje, hogy rácsapjak a témára. - Én nem akarom, hogy elcsaljon sárkányeleségnek - kezdem halkan, ahogy kiérek a sor végére, és a melleim alatt tüntetőleg összefűzött karokkal bevárom őt is. A hangom lehet, hogy kicsit dacos, de az biztos, hogy szánt szándékkal csupán minimális hisztit csepegtettem bele. Tényleg. Becsszó. - Figyeld meg, hogy ez lesz. Elmész, aztán soha többé nem veszel ecsetet a kezedbe, nem festesz, nem fényképezel, nem esel fel a saját lábadban, egyszóval nem Fanniskodsz tovább, mert... mert egycsapásra Sárkányné leszel egy csomó sárkányfiókával. Ráadásul, felteszem, nélkülem fog valamelyik térképről is lelógó rezervátumba költözni, hogy egy szép napon valami bazi nagy, irgalmatlanul büdös jószág gyomrában találja magát. Mondjuk, ehhez a jövőképhez nem is lett volna olyan rossz választás az az előző, ronda kék póló.
|
|
|
|
Maróti Fanni INAKTÍV
Noelé, most, mindig, örökké offline RPG hsz: 112 Összes hsz: 731
|
Írta: 2018. május 21. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723703#post723703][b]Maróti Fanni - 2018.05.21. 19:26[/b][/url] - Valahol Pesten egy délután Mondjuk, szerintem már régen voltunk harmadikosok, még ha rajtam ez nem is látszik, de sejtem, hogy ő nemhogy annyi éve, de soha az életben nem akart volna ilyen ruhákban látni. Hagyom hát inkább, hogy átvezessen arra a részre, ahol úgy érzem magam, mintha valami ormótlan bogár lennék. - Ezt nem tudom elképzelni - rázom meg a fejem. - Mármint azt, hogy valami nagy szörnyeteg keresztben lenyel, még egész jól, de azt, hogy többé nem esek hasra... lehetetlen. Rávigyorgok barátnőmre, akinek a sárkányfiókás beszólásával újfent sikerül zavarba hoznia. Rendes randin se voltunk még, nem tudom miért sárkánynézik itt. - Te is tudod, hogy nem passzióból festegetek - húzom a szám egy keskenyebb mosolyra, és elkezdem nézegetni a kivágottabb, tüllösebb, fodrosabb és pasztellesebb, vagyis nőiesebb varrományokat. - Mostanra ez az egyetlen dolog, ami a nagyapámhoz köt. Ha abbahagynám, elveszíteném őt is. Épp ezért fogok festeni még akkor is, ha netán megvakulok vagy lebénulnak a karjaim. Mindegy hogyan, milyen módon, de mindenképp alkotnék ecsettel vászonra. Ha kell egy sárkány gyomrában is. - Ez jobb? - rántok magam elé egy vékony pántos, v nyakkivágású mályvaszín felsőt.
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2018. május 21. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723708#post723708][b]Ardai Kolos - 2018.05.21. 21:26[/b][/url] Zselyke és... KAJA Arcára fagyott a mosoly, ahogyan a csokikrém végigkenődött az arcán. A ragacsos izé felé nyúlt, ujjaival letörölte, majd megkóstolta egy széles vigyor kíséretében. - És még csak nem is lett olyan rossz. - Hümmögött párat, ahogyan még Zselyke után fordult. - Lehet még a díszítést is rád bízom. Nyomott egy puszit a nagymamája arcára, mire ő megsimogatta és rendezgetni kezdte a haját. Kolosnak csak elég volt kihúznia magát, hogy az aprócska hölgy ne érje el a tökéletes frizuráját. Tett is valami olyan megjegyzést, hogy néhanapján megfésülködhetne, vagy ilyesmi, mire Kolosnak csak az volt a válasza, hogy most ez a menő. El is fordult az asztal irányába, miközben kezével még lekapott egy kész mnuffint és egyikből a másikba dobálva próbálta meg ehetőre hűteni. Már a felét falta, mikor Zselyke felszisszent a sütő környékén. - Fejeket le! Alacsonyan repülnek ezek. - Kolos előhúzta a pálcáját és kireptette a frissen sült sütiket az asztalra, majd Zselykéhez fordulva már egészen hozzáértőn nyúlt a kezéért. Elvégre mégiscsak gyógyítónak tanul, nem? Éppen itt volt az ideje a gyakorlatba ültetnie eddig megszerzett tudását. - Nem vészes, egy kis hideg víz rá és a pirosság sem fog látszani. Remélem azért a sütikre jobban vigyáztál - kacsintott rá, miközben távolról már nyitotta is meg a csapot, hogy hideg vizet varázsoljon a leányzónak.
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 21. 22:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723718#post723718][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.21. 22:54[/b][/url] Kolos csiniben gramofon IINem is tudja már, hány nap, vagy hány hét telt el azóta, hogy utoljára találkoztak, de régen volt. Épp ezért most néhány pillantással próbálja bepótolni a kihagyott időt, issza a látványát, na de hát a süti fontosabb most, mint holmi fiúk. - Férfiak - néz össze a nagyival és megforgatja a szemét. Olyan, mintha ő is háziasszony lenne, éppenséggel Kolos felesége és rendszeresen eljátszanák ezt. Az asszony segítséget kér, de a férj csak beül a foteljába és elvárja, hogy invitoval minden az ölében landoljon. Zselyke tenné a dolgát, ügyeskedik, de a készítés és díszítés inkább az ő asztala, nem pedig a forró dolgokhoz való nyúlkálás. Az ujja bánja, igaz, nem súlyosan. Miközben ajkaihoz emeli a kezét el is mosolyodik a fiú segítségén, aztán odébb lép, mielőtt még más testrésze is találkozna a forró dolgokkal. - Vigyázz - vonja össze a szemöldökét kissé bizalmatlanul engedve, hogy Kolos a kezébe vegye övét és megvizsgálja. Kicsit olvadozik, mint tejben a vaj, ezt azonban csak a szája szegletében ülő mosoly jelzi. Talán a gyógyítója nem is veszi észre, de a nagy igen, aki megsimogatja Zselyke vállát és úgy tesz, mintha fáradt lenne, ezért átadja a terepet a fiataloknak. Zsely pedig tudja, hogy igazából csak kettesben akarja hagyni kettejüket. Ők ketten még hisznek...a tündérekben. Bólint, majd ujjáról a virágokból fonott gyűrűjét leveszi mielőtt a csap alá dugná a kezét egészen csuklótól lefelé. Szabad kezével megtámasztja a fejét, tekintetét pedig a folyó vízre szegezi. Türelmetlenül sóhajt fel úgy egy perc után és kikapja a kezét. - Meggyógyult! - vigyorog Kolosra és felé mutatja a rendesen működő mutatóujját. Ezután a következő dalra mozgatva a csípőjét táncol vissza a kihűlőben levő muffinokhoz, ahol a száját eltátva, lassított felvételben fordul a másik irányába. - Te nem vártad meg, hogy feldíszítsem? Kolos! Ezért most... Lecsap rád a haragom - azzal felkapja a lila habbal megtöltött díszítőt és közeledni kezd felé.
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2018. május 21. 23:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723721#post723721][b]Ardai Kolos - 2018.05.21. 23:34[/b][/url] Zselyke és... KAJA Lepisszegte, ahogyan szemügyre vette a sérülést. Nem mintha az égésről tanultak volna már, de kellő tapasztalata volt már az ilyesmiben. Nem egyszer égette meg magát egy-egy elrontott varázslat alatt, miközben apjuk tanítgatni próbálta őket. A gyűrűt figyelte, amíg Zselyke várta, hogy a hideg víz megnyugtassa a bőrét. Vajon Zselyke annyira emlékszik arra az estére, mint amennyire neki rémlenek a képek Myra bulijáról? Nem emlékezhet a csókra. Akkor nem így viselkedne most vele. Kissé sértette az egóját ez, de megnyugtatta. Nem kellett kínosan feszengeniük egymás társaságában, hanem elég volt megint csak játszaniuk. Bármeddig. Éppen az utolsó falat süteményt nyelte le, mikor Zselyke felkapta a díszítős tégelyt. - Ohohóóó, mit akarsz azzal a lila trutyival, hé? - emelte fel nevetve a kezét maga elé. - Ugye nem gondolod komolyan, törpilla? - Cukkolta, miközben leengedve saját kezét a pulton heverő rózsaszín töltetű fegyverért nyúlt, majd a kellő időzítés közben felé tartotta és kioldotta belőle a lőszert. A pink csík szinte lassított felvételben szállt végig a konyha levegőjében, hogy aztán egy pillanattal később egy nagy placcs közben a metlaki padlóján terüljön szét csúfos vereséget szenvedve. - Akkor sem érsz fel hozzám, Manó. - Egy vállvonás kíséretében vigyorgott le a magasból az apró Zselykére.
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 22. 00:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723725#post723725][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.22. 00:08[/b][/url] Kolos csiniben gramofon IIA gyűrűt még visszahúzza az ujjára miután a ruhájába törli vizes mancsát. Kicsit még érzékeny az elégetett ujja, Kolos gyógyító ereje azonban sokat javított a helyzeten. Nem a víz, természetesen. Egész idáig azzal volt elfoglalva, hogy az ujja ne essen le a helyéről, szóval sokként éri a dolog. Egy muffinnak lába kélt. A nagyi nem lehetett, Kolos pedig le sem tagadhatná úgy, hogy még éppen az utolsó darabot majszolja. A lány háborút indít és egészen sérti az egóját a Törpilla megnevezés. - Megbánod, hogy így neveztél, te...te...te mamut! - sűrűn pislogva találja meg a megfelelő jelzőt a fiúra, aki előbb lendül támadásba nála. Ám Zselykének meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy Kolos csúfosan elbukjon. A lábai előtt ér földet a rózsaszín csík. Nézi, nézi, fél szemöldöke felemelkedik és vigyorogva néz az ellenségre. - Semmi baj Kolos, én is félnék a helyedben magamtól. Nem baj - maszatos fejét ingatva lépi át a földet ért krémet, majd az asztal szélére rakja a kezében tartott fegyvert. A gramofonból szóló zene szövegét kezdi el először csak dúdolni, majd énekelni Kolosnak, és ha ő vevő a dologra, akkor el is kapja mindkét kezét és megtáncoltatja a sütiben úszó konyha közepén. Ide-oda forog, pörög és ezzel együtt külön előadást tart a partnerének. Néhol lábujjhegyre állva lehúzza magához és puszit nyom az arcára, egy-egy résznél pedig a pólójánál fogva húzza magához közelebb. Csak egy szokásos Zselyke, akitől Kolos már elszokhatott, ám...a végére tartogatja a meglepetést. Az utolsó sornál megkapaszkodik a fiú nyakában, majd hátradől, ahogy azt a táncosok szokták. Remélhetőleg Ardai megtartja őt és nem koppan a feje. Ha pedig rendes befejezést kap a dal meg a tánc, Zselyke a tervei szerint lekapja az asztalról a lila krémmel megtöltött díszítőt és megnyomja a közepén Kolos arca felé tartva.
|
|
|
|
Rothman Anton Iskolaigazgató, Auror
offline RPG hsz: 284 Összes hsz: 560
|
Írta: 2018. május 22. 22:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723775#post723775][b]Rothman Anton - 2018.05.22. 22:10[/b][/url] Riley este a Szent István Bazilika tetején emlékszel, kicsikém, de csuda volt? Azok a bizonyos különös, melengető kékjeim másoknak idegtépő tükrök vagy éppen nyugtalanító kútmélyek, dehát ezért van az, hogy nem ők romantikáznak itt velem a Bazilika tetején, hanem ez a helyes kis vörös. Vagy szőke? Ezt soha nem tudtam eldönteni az ilyen hajszínnél. Nem mintha el kéne. Angol vörös? Amerikainál vajon lehet ilyet mondani? Na jó, hagyjuk a témát. Bár kétségtelenül élvezetesebb gondolatkör társaságom tincsein vagy bármijén merengeni, mint nagyjából akármi máson. - Veszélyesen élek - felelem egy tinilány kacérságával, még egyik vállamat is arcomhoz húzom közben, mint az a jópofa, kalapos bajszos férfi abban a régi, mugli mozgóképben. Charlie, azt hiszem. Ami a kijelentésem pikantériája az egész, túljátszott flörtölésen kívül, az az, hogy egyébként ez igaz. Noha kétségtelen, egy elbűvölő hölgy egészen más veszélyeket rejteget, mint egy kihallgatásom alatt álló Azkabantöltelék. Vigyorgok tovább, ahogy rájön, min vigyorgok, és már emelem is a szájához az első sütit, és még csak pislogni sem pislogok, amikor beleharap, ennek pedig koránt sem az az oka, hogy az ujjaimat féltem. Csak kedvem lelem a látványban. - Mikor vagy a legboldogabb? - teszem fel kérdésem, egy pillanatot sem tétovázva és a tartalmával sem óvatoskodva. Nyilván bedobhattam volna egyből valami kínosat vagy pajzánt, de az gyerekes. Nem mintha én ne lennék az, de a pár leélt évtizedem annyira azért megkomolyított, hogy legalább egy kicsikét későbbre hagyjam ezeket. ###
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus offline RPG hsz: 469 Összes hsz: 615
|
Írta: 2018. május 23. 02:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723797#post723797][b]Dr. Riley Meyers - 2018.05.23. 02:07[/b][/url] Anton#wondering
A titok nyitja, hogy váltogatom az árnyalatokat - általában inkább a vörös felé húzok, de igazából sosem éreztem, hogy korlátoznom kellene a színeket. Annyi szép árnyalat van, miért ne élvezhetném azt, amihez épp kedvem támad, ami a legkifejezőbb?* - Remélem, jó a biztosításod,-*nyalom meg kihívóan ajkam, csak a hatás kedvéért, bár iszonyat nehéz féken tartani a nevetést, ami kikívánkozik belőlem. Azért érdekes lenne egy esetleges balesetet megmagyarázni, még ha hallottam ennél ezerszer bizarrabbakat is. Az emberek kreativitása nem ismer józan észt, ha kellő mértékben unatkoznak. A kérdés meglepő, egyszersmind kedvemre való, annál is inkább, mert nincs kész feleletem rá. Tapogatózva indulok a keresésére.* - A legváratlanabb pillanatokban. Mármint... néha olyan kevés is elég,-*eltöprengek, a várost fürkészve, önkéntelen mozdulattal igazítva meg a vállamról lecsúszó vékony pántot. Szeretem a hivatásom és boldoggá tesz, hogy segíthetek; szeretem a családomat és a velük töltött időt; maroknyi barátomat és az életembe toppanó idegeneket...Szeretem az életem és többnyire nem méricskélem a boldogságot, ami nekem jut. Már a nyelvem hegyén a válasz, amikor tekintetem visszasiklik Antonra és megakadok. Ha ő jár a fejemben, megmozdul bennem a mi lenne, ha telhetetlensége. Puha, apró mosollyal nyugtázom az érzést, új levegőt véve.* - Azt hiszem, amikor maradéktalanul önmagam lehetek és mással is megoszthatom ezt. Amikor bármit megtehetünk vagy kimondhatunk...-*vagy mondani sem kell, mert anélkül is értik, teszem hozzá gondolatban. Talán naiv vagyok, de a töredékek, amiket őrzök, ezt sugallják. Voltaképp nem is annyira sejtés, mert egy formáját ismerem, ismertem ennek a szabadságnak. Charlieval együtt vesztettem el. Ha úgy ítélik, megkapom az édesség másik felét, rajtam a sor. Találomra választok süteményt, egyik sarkánál fogva nyújtom Tony felé. - Mire vagy mikre vagy a leginkább büszke?-*kis kibúvót, vagyis inkább teret adok, ha netalán több ilyen fontos dolog is lenne.
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2018. május 23. 13:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723810#post723810][b]Ardai Kolos - 2018.05.23. 13:50[/b][/url] Zselyke és... KAJA - Mamut? - Széles vigyor rajzolódott ki a megnevezésre, már majdnem el is nevette magát, olyan durcás képett vágott hozzá Zselyke. A füstbe ment terve, miszerint előbb meglepi egy adag krémmel, azonban lehervasztotta kezdődő jókedvét. Különös, hogy Zselyke társaságában valamiért folyton mosolyognia kellett. Olyan volt, mintha valami varázslatot használna vagy ilyesmi. Nevet és csak nevet, ahogyan Zselyke pörög meg forog meg énekel meg úgy ropta a zenére, ahogyan tőle tellett. Nem kellett túl nagy rábeszélés, hogy ő is beálljon mellé. A kezét fogta, úgy táncoltatta meg. Először még szokatlan volt. Az este óta nem találkoztak, és hosszabb időt sem töltöttek együtt gyerekkoruk óta. Azonban a lány olyan közvetlen volt, mint annak idején, és ez Kolosban is lebontott bizonyos falakat. Megtartotta Zselyke hátát, ahogyan ő hátrahajolt. Gyönyörű ívben hajlott a nyaka, ahogyan fehér bőrét érintette az ablakon besütő fény, Kolosnak szinte kényszere támadt, hogy végigsimítson rajta. Ám akkor jött az a lila folt, ő pedig a fejét odafordítva egészen telibekapta a találatot. Száját még egészen sikerült kinyitnia, hátha az édesség legnagyobb része odaesik be, ahova rendeltetése szerint tartozott. Zselykét még egészen szorosan magához közel tartotta, mindkét kezével átkarolta, mikor kiegyenesedett. - Teee.... most ezért nagyon meglakolsz - alig bírt bármilyen arcot vágni a ráragadt lila trutyitól, hisz az egy maszkként takarta el mindenfajta mimikára tett próbálkozását. Kolos azonban ezzel nem foglalkozott, a galád áruló ott volt a kezei között, úgyhogy ő könnyedén felkapta a pihekönnyű leányzót, és a pulton heverő maradék tölcsérek felé indult. Éppen itt volt az ideje, hogy kívülről is legalább olyan színes legyen Zselyke, mint amennyire belülről ragyogott. Szépen felültette a pultra, kellő távolságra a töltényektől, két oldalt megtámaszkodott az asztalon mélyen a szemébe nézett. Hosszan, még csak nem is pislogott. Figyelte azt a sok színt benne, és azokat az apró pöttyöket benne. Majd egyik pillanatról a másikra kilépett és a tölcsérek felé kapott, belelépve a csúszós rózsaszín placsniba. A lábai kicsúsztak maga alól, ő pedig utolsó erejével az pult, vagyis Zselyke felé nyúlt, mielőtt még a metlakin végezte volna szétterülve.
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Légrádi-Manó Zselyke INAKTÍV
Dimi lánya offline RPG hsz: 47 Összes hsz: 424
|
Írta: 2018. május 23. 15:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723813#post723813][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.05.23. 15:50[/b][/url] Kolos csiniben gramofon IINehéz felhúzni Zselykét úgy, hogy annak valami következménye is legyen. Mondjuk sikítson, vagy elküldje melegebb éghajlatra az embert. Ez mondjuk Kolossal nem is fordulhatna elő, ahhoz túlságosan oda meg vissza van érte... Inkább tánccal, mókával vezeti le, hogy a fiú nem hagyja szó nélkül a méreteit. Ha pedig már azt mondta, nem tudja összekenni, hát csak azért is meg fogja tenni. Élvezi, nagyon is azt, hogy így ugrabugrálnak ketten, kívülről tudja a dal szövegét is, amit nagy beleéléssel énekel is neki. Ilyenkor szerencse, hogy picike és amikor hanyatt dől, táncpartnere és élete hercege könnyedén meg tudja tartani. Zselyke pedig beveti a tehetségét és miközben a fiút leköti a fiússága, ő fegyvert ragad, amit egy diadalittas "há" felkiáltással nyom a másik arcába. Széles vigyor rajzolódik ki arcára, ott kuncog a karjai közt az üres kinyomóval. Azzal viszont nem számolt a tervezés közben, hogy ha Kolos megtartja, akkor utána nem tud majd menekülni. - Csudába - csúszik ki a száján magasabb, halk hangon miközben egy álma válik valóra és Kolos felpakolja őt a pultra. Annak ellenére, hogy tudja, bosszú következik, csillognak a szemei és mosolyog. Hát még a szíve hogy pörög, hisz a herceg olyan közel kerül hozzá hirtelenjében, ahogy még talán nem is látta. Hisz Zselyke nem emlékszik szinte semmire a buliból, aminek a végén még egy csók is elcsattant. Nyel egy nagyot, állja a másik tekintetét egészen amíg ő el nem lép előle. Szemeivel a bosszúhoz szükséges eszközöket keresi, ám mire felfedezi, hova igyekszik Kolos, már látja a dőlő mozdulatot és érzi a rántást, amivel ő maga is földre kerül. Azaz egyenes a hideg, cukorhabos járólapon kiterülő Ardai fiúra, akit ezzel a lendülettel sikerül le is fejelnie egy picit. - Ahhahuuhuuu - nyaffan a homlokát fogva, ami találkozott a másik állával. A fájdalomnál azonban nagyobb a vidámság és mikor a tenyere alatt meglátja az eddig is lila, de most még maszatosabb arcot, nevetni kezd, hogy abba belerázkódik mindene. Elcsukló hangon dől el teljesen a matracul szolgáló fiún, arcát a nyakába temeti. Akaratlanul is magába szívja az illatát. - Most már kvittek vagyunk szerintem - szólal meg a nevetésből visszatérve a valóságba. Fél kezével félig feltámaszkodik, a másikkal pedig Kolos arcához nyúl. Mutatóujjával szed le valamennyi lila habot róla, aztán megkóstolja, milyen. - Mmmhmmm - bólogat - tökéletes.
|
|
|
|
Somoskői Lilla INAKTÍV
harci-Barbie offline RPG hsz: 214 Összes hsz: 290
|
Írta: 2018. május 23. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723828#post723828][b]Somoskői Lilla - 2018.05.23. 20:50[/b][/url] ÁlmosKomótosan keresgélek a szekrényemben, de kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Nincs meg az a rohadt nadrág... Egész délután azon gondolkodtam, hova tehettem el ennyire. Önmagunkhoz képest egészen rég volt már (majdnem két hete), hogy nem aludtunk együtt Álmossal, így aztán a pizsamanadrágomra nem volt szükségem egy ideje. Elástam, mert általában nem hordok ilyesmit, csak ha Ő is velem van - olyankor kínosan ügyelek rá, hogy ne közvetítsek félreérthető üzenetet, mert lehet hogy az egy szál bugyi amiben egyébként aludni szoktam, ezt megtenné. Szinte már-már vicces, hogy mennyire szemérmesnek bizonyulok ebben a kérdésben, holott könyörgöm, táncos vagyok, a szégyenlősség aztán messze nem tartozik az alap személyiségvonásaim közé, a kapcsolatunk pedig mérföldekkel túlmegy azon a határon, amit az emberek általában "intimnek" neveznek. Akkor meg mégis miért? Talán éppen ezért, azért mert annyi szempontból közel kerültünk egymáshoz, hogy mégis kell hogy maradjon valami. Vagy azért, mert ilyen közelség mellett, ennyi idő után igenis körülményes megtartani azt a bizonyos határt, amit olyan nehéz (neki pedig velem ellentétben annyira felháborítóan könnyűnek tűnik). Nem próbálkoztam vele egyébként mindig ennyire. Egy ideig feszegettem a kettőnk között húzódó vékony vonalat, éppen csak alig észrevehetően, de szinte lepattant róla minden puhatolózásom, így aztán levontam a konzekvenciát. Úgyhogy bárhogy is legyen, de a nadrágnak _meg_kell_lennie. Kezdek ideges lenni. Hogy addig is csináljak valamit, előveszem a szekrényből a plusz ágyneműt, amit neki szoktam félretenni, feldobom az ágyra és kicsit kisimítom az ujjaimmal a takarót, ami még mindig tele van az illatával. Az ágyam szép nagy, akár úgy is elférünk rajta, hogy tudomást sem veszünk egymásról, de ilyen persze nem szokott történni, mert az álmainkban úgyis együtt vagyunk - és ezt szó szerint értem, nem szappanopera-klisé-szerűen. A nadrágot negyed órával később találom meg, a párnám alatt. Az volt a baj, hogy végig azt hittem, hogy eltettem, holott nem. Egy beletörődő sóhajjal nézek végig a kezemben tartott világoskék és szürke kockás, salátára gyűrődött anyagra, amit a botrányos kinézete ellenére hamarosan fel kell vennem. De hol van már Álmos? Lassan be kellene már toppannia, alvásidő van, lövik a pizsit. Még ezt a rondát is, bizony.
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav offline RPG hsz: 265 Összes hsz: 318
|
Írta: 2018. május 23. 22:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723831#post723831][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.05.23. 22:21[/b][/url] Lilla
- A pizsamádon kérődzött egy padlásszörny? Vagy inkább egy jeti volt a tettes - teszi fel köszönés helyett a kérdést, amint belép a szobába. Ismeri már a járást, ide s tova legalább fél éve alszik már itt időnként. Mint kiderült, három utcányival lakik odébb a nővére, akinek a lakásán az ideje nagy részét tölteni szokta, amikor épp nem az iskolában intéz valamit, úgyhogy csak átsétál, mellőzve, hogy fél szóval is elmondja Zenkőnek hová megy és miért. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve ácsorog még egy pillanatig az ajtóban, szája sarkában éppen csak észrevehető mosollyal, míg az lassan csukódik be mögötte - megadta neki még hozzá az imént a kellő lendületet -, aztán hátizsákját a földre engedi, és előbb a jobb lábán lévő bakancs sarkára lép rá a bal lábával, hogy némi erőlködés árán lehúzhassa anélkül, hogy rátenné a kezét, majd ugyanezt a műveletet fordítva is megismétli. - Most mondanám, hogy kipróbálom a direkt vasalásra fejlesztett bűbájomat, de tegnap sikerült úgy kikeményíteni is egyúttal vele az egyetlen fehér ingemet, hogy letörtem a gallérját - közli megemelve a vállát kissé, rövid időre elhúzva a száját, aztán a fekete bőrkabátjától is megszabadul, hogy az egyik szék karfájára helyezze. Süthet hét ágra a nap, vagy eshet a hó, lehet negyven fok pluszban is, mínuszban is, anélkül sose teszi ki a lábát a házból, már csak azért sem, mert remekbe szabott kis hőszabályzó bűbáj van rajta. Tesz pár lépést a lány felé, és közelebb is hajol hozzá, mint aki puszit akar adni üdvözlésként, ezt mégis mellőzi, csak az arcát érinti az övéhez egy másodpercre. - Cső - köszön végül, már amennyiben ez annak minősíthető, a következő pillanatban pedig már a térdénél szakadt fekete farmertől is megszabadul, hogy aztán a táskából előszedett kockás pizsamanadrágot húzza magára helyette. Valamikor akkor kezdte el hordani, amikor Lilla is a pizsama mellett döntött. Alkalmazkodott. Talán egyfajta elhatárolódás is volt, de ezekbe inkább azóta sem gondol bele, csak abban biztos, hogy egyébként az elmúlt két hétben hiányzott a lány neki. Megszokta. Kicsit túlságosan is. Kényelmes az, ha ott van a közelében, szinte már jó, ez viszont még mindig ijesztő is. - Hiányoltad már, hogy velem menekülhess, mi? - kérdezi, amint ledobja magát az ágyra, úgy húzva fel maga elé a lábait, egy tornász ügyességével hajlítva, hogy a lótuszülést egy jógi sem kifogásolhatná. - Egy hete elkaptak amúgy. Egy labirintusban voltam, ami folyton változott. Azóta is szivárványszínű a fél oldalam.
|
|
|
|
Somoskői Lilla INAKTÍV
harci-Barbie offline RPG hsz: 214 Összes hsz: 290
|
Írta: 2018. május 23. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723833#post723833][b]Somoskői Lilla - 2018.05.23. 23:08[/b][/url] Álmos- Ne is mondd - sóhajtok fel felismerve a hangját, végignézve újra a nadrágon, vagy legalábbis ami maradt belőle. Utána pedig meg is pördülök, hogy lássa a fancsali arckifejezésemet, amelyet a sajnálatos esetnek, illetve a háztartási bűbájokat illető nulla tudásomnak szánok. Majd holnap átugrom vele anyához, nem véletlenül maradtam ilyen közel... De addig is, ennek is meg kell tennie. Úgyis aludni fogunk, ki nézi? A szörnyek nem fognak kevésbé szimpatikusnak találni attól sem, hogy kicsit gyűrött a nadrágom. Legalábbis őszintén remélem. - Te hordasz inget? - bukik ki belőlem a kérdés egy hitetlen vigyor kíséretében. Fura Álmost "inges" szituációban elképzelnem, amikor én szinte kizárólag pizsamában és szakadt cuccokban látom. Én is megengedek magamnak pár apró lépést az irányába hogy üdvözöljem, ez már amolyan megszokott dolog. Az arca puha és meleg, a puszi pedig valójában soha nem igazi, de így a valódi cuppogós pusziknál valamiért számomra többet jelent. De erről soha nem beszélünk. - Szia - mondom szórakozottan egy kis késéssel, a kezemben még mindig a nadrágot gyűrögetem, elvégre szegénynek most már úgyis elég mindegy. Álmos a legnagyobb természetességgel kezd el átöltözni, így én is így teszek. Gyorsan lekapom a farmeromat és felveszem a helyére ezt a szétgyűrt csodát, aztán mesteri technikával (és láthatóan óriási rutinnal) csatolom ki a melltartómat a szürke topom alatt, hogy aztán a hasamnál - a top és a nadrág találkozásánál- húzzam ki a kellemetlen ruhadarabot egy lendületes mozdulattal, amelynek végén a széken landol a fehérnemű. A felsőt nem is veszem át, nincsen rajtam olyan régóta - lezuhanyoztam, mielőtt Álmos jött volna, mert előtte edzésen voltam - és elég lenge is, de nagyon kényelmes. Én is leülök az ágyra, az Álmossal átellenes oldalra, de nem maradok ott sokáig. Az első kérdésére nem válaszolok, bár a fejemben megfordul egy meglepett "nagyon", mert mire kimondhatnám, Álmos beszámolóba kezd, engem pedig túlságosan lefoglal, hogy a takarókon átküzdve magamat mellette teremjek. - Micsoda? Hol? - kérdezem komoly ábrázattal, előbb finoman megtapogatom az egyik oldalát, majd a másikat, jelezve hogy meg akarom nézni a sérüléseit, de nem akarom a pólóját felhúzni önkényesen, csak ha ő is beleegyezik, hogy megmutassa. Az arcomról próbálom rejtegetni a szomorúságot, mert ezek szerint még mindig nem boldogul túl jól egyedül. Együtt már gyakran egész ügyesek voltunk az álmok tudatosításában, így ha másra nem is, arra jó volt, hogyha elkapták és ehhez hasonló helyzetek adódtak, legalább fel tudta ébreszteni magát, mielőtt megsebesült volna. De egyedül nem sikerült neki, én pedig nem voltam ott, hogy szóljak. Bűntudatom van. - Gyakrabban kellene jönnöd, hogy ne történhessen ilyen. - Bátortalanul nézek rá, egy kicsit talán kérlelően. Ő is tudja, hogy együtt jobban megy.
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav offline RPG hsz: 265 Összes hsz: 318
|
Írta: 2018. május 23. 23:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723837#post723837][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.05.23. 23:52[/b][/url] Lilla
- Letört gallérral már aligha - jegyzi meg egy eléggé nemtörődöm vállvonás kíséretében. Nem mintha egyébként nagyon hordta volna, csak a tanévnyitókor erőltette magára, mert még mindig kisebb érvágásnak tűnt, mint a dísztalárt felvenni arra a tíz percre, amíg elhangzik az igazgatói beszéd - öt percig bírta különben, aztán lelépett -, a tanévzáróra viszont biztosan nem vesz már másik inget. Jó lesz valamelyik kevésbé elnyűtt pólója is, ha egyáltalán tiszteletét teszi az egész rendezvényen. Leerőlteti a lábáról a bakancsot közben anélkül, hogy egy ujjal is hozzányúlna, majd végre rendesen üdvözli is a lányt. Van ebben a pár mozdulatban még számára is valami megnyugtató, hiába tagadta nagyon sokáig kitartóan. Már nem emlékszik, mikor is szokott rá erre, melyik egzakt pontján annak a közel egy évnek, amióta belecsöppent a lány is az álmaiba, de lassan éppen olyan természetes lett, mint az, hogy időnként együtt alszanak. Csakis az álmok miatt. Kizárólag. Noha, meg kell hagyni, ha nagy ritkán belegondol, nem tudja eldönteni, hogy nincs-e annak is legalább egy sóhajnyi pozitív hatása a rémálmaira, hogy ott van a közelében a lány, hiszen egyedül még mindig akad alkalom, amikor nem boldogul velük. Pedig már ismeri a technikákat, mint a tenyerét, mégis becsapják néha az álmai, amilyen ádáz teremtményei az elméjének. Maga elé pislog, amíg a lány öltözik, nem érez rá késztetést, hogy megbámulja, hogyan cseréli a gyűrött pizsamára a farmert például, inkább megfogalmazni igyekszik addig is magában, mit is meséljen el abból a rémes álomból. Végül úgy dönt, nem részletezi túl, csak nagy vonalakban foglalja össze az egészet. - Naaa... lassan a testtel, kiváncsifáncsi - dől kicsit hátrébb, amikor a lány nagy lendülettel terem mellette, hogy megtapogassa az oldalát, de azért a következő pillanatban önként húzza fel a pólóját félig kibújva belőle, hogy megmutassa a bőrét tarkító színes foltot. Múlóban van már, de még látni, hogy szép kis esés kellett hozzá. - Zenkő már elkezdte feszegetni a kérdést, hogy nem akarok-e comingoutolni vagy valami, ahányszor lelépek szó nélkül éjszakára. A szüleid nem fognak kiselőadást tartani méhecskékről meg virágokról? Vagy az már megvolt? - kérdezi nehezen tartva vissza a nevetését egy hosszú percig, de aztán csak kitör belőle. Elvégre mi mást lehetne gondolni erről, ha egyszer azt nem igazán osztják meg senkivel, hogy tulajdonképpen álmokat igyekeznek irányítani. Annyira abszurd, hogy amúgy is ki hinné el? Ő meg sem próbálja elmagyarázni még a nővérének sem, pedig ő meg tud is arról, milyen különösek tudnak lenni az álmai.
|
|
|
|
Rothman Anton Iskolaigazgató, Auror
offline RPG hsz: 284 Összes hsz: 560
|
Írta: 2018. május 24. 01:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723841#post723841][b]Rothman Anton - 2018.05.24. 01:19[/b][/url] Riley este a Szent István Bazilika tetején emlékszel, kicsikém, de csuda volt? Bizony, néha az embernek elvileg megvan mindene és csak ül fanyalogva a bőség kellős közepén, aztán meg eljön egy talán nyomorúságosnak tetsző pillanat, amikor gyakorlatilag a világon semmi nem jön össze és ennek ellenére valamitől, valahogy mégis örömmel vagy telve. Mert annyi minden kell, hogy együtt álljon a boldogsághoz, és ezek a részletek nem feltétlenül azok, amelyekhez ezt az érzést társítjuk. Néha olyan kevés is elég. Ahogy mondja. Arcom megkomolyodik kissé a felelete második felére. Fejem oldalra biccentem és elgondolkozva nézem őt. Hiszen mellettem és velem pl. nem feltétlenül lehet maradéktalanul önmaga. Mármint az lehet, aki csak akar, hiszen a tiltás az, ami tényleg távol álljon tőlem, ám pontosan tudja, hogy ha valamilyen más formát ölt, amely szintén ő, másként fogok ránézni. Nem így, mint most. Nem ilyen áthatón. Nem ilyen kedélyesen és vágyón. Más kérdés, hogy nyilván meglehet ugyanez a különbség, ha a másik éppen ki van csípve és friss meg üde, vagy otthoni gúnyákban flangál, elnyűtten. Az alapvető viszonyulás persze marad, ugyanannyira kedvelsz valakit mindkét állapotában, csak a kérdés az, hogy éppen miképpen. Akárhogy is, ostorozni persze nem áll szándékomban magam amiatt, hogy hogyan érzek. Azt mondják, azt nem lehet irányítani. Meglátjuk, mi hogyan alakul. Ha a lány úgy érzi, jelen pillanatban is teljesen önmaga tud lenni a társaságomban, én annak csak örülök. Természetesen jár a teljes süti, hiszen felelt a kérdésre. Ahogy felé nyújtom a maradék falatot, ő pedig magához veszi, ujjbegyem érinti száját. Mosolyogva figyelem őt, játszva kicsit arcizmaimmal, és cápafogaim hamarosan ráharapnak a finomságra, amit ad. - Sajtos - konstatálom az ízesítést, a tölteléket. Finom. Egész finom. Miközben rágom még a falatot, egyik szemem lecsukva nézelődök körbe, meg felfele a sötét égre, ahogy gondolkozom a válaszon. - Talán arra, hogy eddig hű tudtam maradni az elveimhez a munkámban, meg egyáltalán az életemben. Bár lehet, ez elvárható - latolgatom merengő fintorral, vállat vonva. A kis hozzáfűzésemmel persze nem elbagatelizálni akartam azt, hogy ez becsülendő dolog, csak jelezni kívántam, hogy mondjuk szerintem ennek alapvetőnek kell lennie. Ettől függetlenül azonban nem nagyon telik el hét, hogy ne ütköznék bele akár csak a Parancsnokságon abba, milyen könnyedén megvesztegethetőek az emberek és hogy milyen szépen megmagyarázzák maguknak, miért nem olyan nagy baj ez és ez miért nem ugyanaz, mint amikor más teszi. Ahogy ezen filózok, meg azon, mi másra vagyok még esetleg büszke, rögtön eszembe jut valami... vagyis valaki, akitől a vonásaim és a tekintetem egészen ellágyul. Egy olyan arcomat mutatom most Rileynak, amit eddig még nem láthatott. Tessék, a végén még kiderül, nem is nagy dolog ez a metamorfmágia. - Illetve még arra, hogy nem sikerült elszúrnom a lányomat. Pedig Merlin a tanúm rá, mindent megtettem, de csak okos és jófej lett - rázom a fejem, szinte bocsánatkérően, amiért kudarcba fulladtak ezek a meg nem történt próbálkozásaim. Az arcom, amelyet mutatok, pedig továbbra is ez a számára új arc, nevezetesen az apai. Remélem, megkapom a süti második felét attól függetlenül, hogy eleddig nem osztottam meg vele azt a nem elhanyagolható információt, hogy bizony van egy kölyköm. Dehát tényleg nem tudunk még olyan sokat egymásról adati szinten. - Miről szoktál álmodni? Már ha emlékszel rá - állok elő az újabb kérdéssel, azt várva igazából, hogy esetleg mondjon egy példát. Mit álmodott mondjuk múlt éjjel? Közben kapja az újabb falatot persze. ###
|
|
|
|
Somoskői Lilla INAKTÍV
harci-Barbie offline RPG hsz: 214 Összes hsz: 290
|
Írta: 2018. május 24. 10:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723847#post723847][b]Somoskői Lilla - 2018.05.24. 10:50[/b][/url] ÁlmosElmosolyodom a nemtörődöm válaszra, általában szórakoztat amikor így viselkedik. Ha komolyabb dolgokról beszélgetnénk, valószínűleg nem elégednék meg ennyivel, megpróbálnék kisajtolni belőle egy értelmes választ is, de abba talán nem halok bele - érdekeljen bármennyire is valójában - ha nem tudom meg, hova szokott inget hordani. - Azt ne mondd, hogy nincs rá egy javító bűbájod - emelem meg a szemöldökömet kissé szekptikusan, elvégre a varázsvilágban vagyunk könyörgöm. Egyik helyről eltűnve tudunk felbukkanni egy másikon, és egy kiejtett szóval és némi technikával embert tudunk ölni. Nehogymár egy gallér visszaillesztése okozzon problémát, de komolyan. Ezzel persze részben arra is célzok, hogy tudom ám - nem kell töredelmes vallomást tennie hozzá - hogy jó eséllyel egyszerűen utálja hordani az inget, így aztán sajnálatos módon valahogy sosem fog megjavulni. Ezek a fránya ruhadarabok... Pár perccel később aztán már üdvözöltük egymást, átöltöztünk és mellette ülök az ágyon, ő pedig éppen csitítani próbálja az általa "kíváncsiságnak", részemről inkább aggodalomnak titulált megnyilvánulásomat. Nem örülök hogy elhúzódik, én is érzem, hogy a kelleténél talán egy picit nagyobb hévvel ugrottam át hozzá az ágyon, de ha egyszer megint elkapták... Látnom kell, hogy mi történt és kész. Ez például pont egy olyan helyzet, ahol szerintem nem reagálom túl. Vagy legalábbis én nagyon hatékonyan áltatom ezzel magamat, az igazságot pedig csak a Jóisten tudja, vagy még ő sem. Éppen nyitnám a számat, hogy közöljem vele, ha nem mutatja meg a sérülését azonnal, akkor én fogom kiszedni a pólójából, de szerencsére megoldja helyettem a dolgot, én pedig a beszédhez beszívott nagy levegőt kifújom és csendben maradok. Hátrébb ülök kicsit - persze így is éppen karnyújtásnyira helyezkedem el tőle -, hogy jobban meg tudjam nézni a felsőtestét tarkító foltokat. - Ez egy hetes már? - szalad ki a számon a döbbent kérdés. Látszik, hogy nem tegnapi, picit gyógyulgatott már, de azért ahhoz képest nagyon csúnya, hogy milyen régi. Még a mondat közben elindítottam egy mozdulatot hogy hozzáérjek, de aztán útközben meggondoltam magam (szakszóval úgy nevezik, hogy berezeltem), így most ujjaim csak az Álmos aurájában elhelyezkedő levegőt simítják meg egy pillanatra, utána ökölbe is zárom őket, hogy visszahúzzam a kezemet az ölembe. - Sajnálom - mondom halkan, cseppet sem leplezve, hogy hibásnak érzem magamat a dologban. Ha máshonnan nem, ez onnan biztosan kiderül, hogy utána fel is ajánlom neki, hogy még gyakrabban álmodjunk együtt, ő viszont a lényeg helyett a praktikus kérdéseken kezd el rugózni. Először talán bosszant kicsit, aztán végül megnevettet, mert anyut és aput elképzelni ahogyan a porzóról és a bibéről magyaráznak, hát... Meglehetősen mulatságos. Együtt nevetünk egy kicsit, előtte még azért rosszallóan megrázom a fejemet. Végül lefekszem mellette az oldalamra, becsomagolva a karomat az arcom alá, így megtámaszkodva nézek rá, miközben válaszolok. - Igazság szerint, én ezt a kérdést anyuékkal már lerendeztem - mondom, de aztán rájövök, hogy talán nem teljesen érthető, mire is gondolok - Mármint téged, hogy miért jössz ilyen gyakran - teszem még hozzá lesütött szemmel, a párnám csücskét babrálva, és nem, nem kívánom tovább részletezni. Mégpedig azért nem, mert kicsit kínos az igazság. Na nem annyira kínos, mintha azt mondtam volna anyuéknak hogy járunk - ennyire még én sem vagyok hülye -, de azért majdnem olyan rossz. Sőt, Álmos szemszögéből nézve ki tudja, talán még rosszabb is. Egészen véletlenül azt találtam hazudni egyetlen szerető szüleimnek, hogy Álmos is táncos. Ezzel pedig elég hamar rövidre is zártuk a témát. Egy párkapcsolatról kérdezősködtek volna, azt viszont már megtanulták, hogy a balettosokról soha nem kérdeznek. Ők is hallottak az ilyen helyek belterjes dolgairól, hogy sokszor nehéz eldönteni, próbálni vagy éppen teljesen más dolgokat (vagy hát végül is, hajlékonyság mindkettőhöz jól jön) csinálni járunk át egymáshoz, ennek pedig nem tagadom, egy nagyon rövid ideig én is része voltam, bár már régen volt. Még Ákos előtt, pontosabban a "se veled, se nélküled" időszakunkban, aminek már jó pár éve. Azóta másik társulatnál vagyok, befejeztem az ilyesmit, de ezt a szüleim nem feltétlenül tudják és nem is szeretnének megbizonyosodni róla, így a "táncostárs" afféle olyan műfaj lett, amiről egyszerűen nem kérdezősködünk. Én pedig ezt Álmos kapcsán nem túl elegánsan ki is használtam. Nem biztos, hogy erről szeretnék beszámolni neki, kicsit furán venné ki magát. "Igen, a szüleim valószínűleg abban a hitben élnek, hogy csak azért jársz ide (milyen ironikus, hogy valójában csak azért nem) de legalább nézd a jó oldalát, a sötétben a tested simán elmegy egy profi táncosénak?" Bájos beszélgetés lenne, nem köszi, inkább kihagynám.
|
|
|
|