Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849504#post849504][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.19. 13:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849506#post849506][b]Irina Szuvorova - 2022.07.19. 14:14[/b][/url]

- Való igaz, a pálinka a vodka cserfes kishúga. Kedvelem, gyümölcsös, kicsit olyan, mint a vodka de mégsem. Mi lett a fenyőrüggyel? - szinte már túl lelkesen dobtam fel a kérdést, visszaemlékezve, ahogy a zöld hajtásokat szedtük az erdőben, és mindkét fiú abszolút nulla bizalmat szavazott nekem, pedig mi aztán mindenbe is tettünk ilyet. Méz, vodka, pálinka, ha a mama épp kapott ajándékba. Az emlék széles mosolyt csalt az arcomra.
- Lehet. Talán - haraptam az ajkamba, a tenyerem a mellkasára simult, ami határozottan keményebbnek érződött a zakó alatt, mint ahogy az emlékeimben élt. Talán csak az eltelt idő játszott a memóriámmal, talán a seregben töltött évek változtattak rajta. - Attól függ éppen megsértesz-e valamivel. Ha bocsánatot kérsz és virággal jössz, valószínűleg igen.
Sosem vártam el tőle, vagy kértem ilyet, de szerintem minden nő vágyik rá. És lássuk be, itt most nem egy elfelejtett születésnapról volt szó, hanem arról, hogy szó nélkül eltűnt, egyik napról a másikra, hogy katonásdit játsszon, engem meg itt hagyott ebben a szarban. Szinte bele is zsongott a fejem a gondolatba, talán jobb is, hogy útnak indultunk közben.
- Nem vagyok nagy Gucci rajongó, tudod, hogy csak a Louis Vuitton, meg a Hermes - néztem rá elítélően, de igazából, ha nagyon megerőltetem magam, esetleg egy Gucci vagy Chanel is becsúzhatott a gardróbba. Szigorúan rosszabb napjaimon. - Pff. Úgy csinálsz, mintha nem tudnék viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849532#post849532][b]Vattai Júlia - 2022.07.20. 01:16[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Az ölelése meleg és jóleső. Gyengéden simogatja hátamat, bár az se számítana, ha csak állna mereven, úgy is a világ legtökéletesebb pontjának tartanám ebben a pillanatban. Sőt ő maga a világ minden melegségével és otthonosságával. A ház ami óv, a nap, ami hevít, a rum ami a szomjamat oltja. Az élet innen ered és ide fut be. A könnyeimnek nem tudok gátat szabni, pedig gyötör enyhe bűntudat a lány lassan átázott pólóját illetően. Mégsem tudok leállni, elengedni, hátrébb lépni, mert félek, hogy a végén újra a sötétségbe veszek. Alig három perce menekültem, ne, még ne kelljen visszamennem oda.
A hagyaték szó zökkent ki. Meglepetten pillantok fel rá elengedve.
- Hagyatékom? - megtörölgetem könyökömmel szemeimet - mármint anyám ruháira gondolsz? - kérdezek rá értetlenkedve. Nincs más amit rám hagyott volna. Semmi értékes, semmi boldogságot hordozó motyó, csak a mindennapi élethez való ketyerék és nyenyerék.
Azért bizonytalanul követem, halvány mosollyal az ajkamon. Hogy a francba tudok ilyet csinálni egy olyan személlyel, akit ennyire felszínesen ismerek? Talán csak az érzés belül, hogy ugyanolyan mint én, vagy csak kicsivel vagyok romlottabb nála idézi elő ezt bennem.
- Ugye? Még egy légkondi vagy valami varázslófasz és totálisan élhető, meg mondjuk egy teljes bútorcsere és inge-angos lakásdizájnlás - mutatok körbe behúzva magam mögött az ajtót.
- Kérsz valamit nni? Vagy rendeljünk hamit? Pécsről szállítanak pizzát is meg gyrost is csak sokat kell várni - nem emlékszem utoljára mikor ettem, de hirtelen egy egész lovat be tudnék falni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849541#post849541][b]Borbély A. Leila - 2022.07.20. 09:47[/b][/url]

Hitetlenül néztem Júliára. Most annyira naivnak és sebezhetőnek tűnt, hirtelen nem is láttam benne a lányt, akit ismertem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Azt a szőkét láttam, akit a rellon folyosóján sétálva összetévesztettem egy szerencsétlen navinéssel. Aztán megszólalt. Csak most a szavai is olyanok voltak, mint a kinézete: ártatlan.
- Ha szeretnéd megnézhetem a muterod gönceit is, de én magára a kehóra gondoltam - jegyeztem meg, és még egy aprót biccentettem is a végén, mintha átgondolnám ezt a ruha dolgot. Ki tudja, jön vissza a nyolcvanas évek divatja vagy mi. Meg ha Júliából indulunk ki, lehet hogy az anyja is szeretett szórakozni a fiatalkorában.
- Lehet elég, ha csak átszínezed, hogy ne legyen ilyen… öreges - böktem meg a kanapét, mintha attól félnék, hogy visszatámad majd. Aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog megmozdulni, levetettem rá magam. A lábamat feldobtam a kisasztalra, és úgy néztem fel a szőkére.
- Pizzára szavazok. Valami jó zsírosra. Mondjuk négysajtos - csaptam össze a tenyeremet, mintha életem ötletét sikerült volna megszülnöm. Kibaszott zseni vagyok, az. A lényeg, hogy Júlia minimum annyira mugli neveltetésű, mint én, és érti. - Viszont amíg várunk… - túrtam bele a táskámba, és egy kis dobozt húztam ki. A tetejét felpattintva mosolygófejes kis tabletták néztek vissza rám. Ereimben azonnal pezsegni kezdett a vér, szemem megcsillant a látványtól is, és nem bírtam magam tovább türtőztetni, azonnal bekaptam egyet.- Kérsz? Boldoggá tesz. Gyorsabban, mint hinnéd - nyújtottam a szőke felé egy huncut mosoly kíséretében. Legutóbb még csak füves cigit ajánlottam neki. Ez annál erősebb volt. De jobb is. Olyan öröm, amiről utána nehéz lemondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849563#post849563][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.20. 22:10[/b][/url]

Azt mondja, a vodka cserfes kishúga, hát nem hiszem el, itt van seggrészegen, annyit ivott, hogy alig bírja el a lába és hirtelen még engem is szimpatikusnak lát, virágot szeretne, az ujjai meg a mellkasomon kóricálnak, egyre-másra félredobbantva a szívem. Féloldalas vigyorral nézek le rá. Az utcalámpa sárgás fényében meg-megcsillanó szemeimben önmagát láthatja viszont; azt a kacér, mégis kérlelő tekintetét, mellyel rám néz, mellyel szavak nélkül is közelebb von magához, mely ellen semmim sincs. Vele szemben fegyvertelen vagyok, gyáva és engedékeny. Nem az, aki évekkel ezelőtt elhagyta, sem pedig akivé nélküle váltam. Ez, akinek a szíve a tenyere alatt dobban, egy új ember, akit ahogy ő, úgy még én sem ismerek. Ó, Irina, mit teszel velem már megint?
- Bocsánatot kérni? - emelkedik meg a bal szemöldököm. A hangom pimaszul cseng és pontosan úgy hangzik, mintha fogalmam sem lenne arról, miért is kellene bocsánatot kérnem. Játszom vele, csak még egy kicsit, húzom az agyát, beszéltetem, mert hallani akarom a hangját, mozdulni látni a száját, érezni a rátapadt vodkát... egyetlen tiszta gondolatom sem maradt. Közelebb hajolok, hüvelykujjammal lassan-lassan, szakasosan simítok végig ajkain. Pillantásom követi a mozdulatsort, végül találkozik az övével. - Egy csokor virágnak tényleg ilyen ereje volna? Pár rózsa és elfelejtjük a tegnapot?
Vontatottan beszélek, és közben le sem veszem róla a szemem. Kevesen múlik, hogy ne veszítsem el teljesen a fejem, hogy ne lépjem át a közöttünk láthatatlanul is ott húzódó határvonalat.
A márkák hallatán vetek rá egy mindent elmondó pillantást, de ahelyett, hogy szavakkal is véleményezném, csak megingatom a fejem. Catherine rengeteget mesélt nekem anyagokról, színekről, tervezőkről meg egy csomó olyanról, ami kicsit sem érdekelt, de valamit valamiért alapon több, mint szívesen bújtam bele a figyelmes hallgatóság szerepébe. Kedvemre való, ha egy nő ad magára, ha szereti a szépet és tudja, hogy mi áll jól neki, mert ha tudja, akkor magabiztos, vad és olyan, akivel szívesen jelenik meg a férfi. A látszattal ellentétben egyáltalán nem zavar, hogy Irina drága holmikat visel - az időm nagyrészében én is drága márkák darabjait hordom.
- Hát már ne is haragudj meg, de volna még mit csiszolgatni etikettből - jegyzem meg komoly képpel, megszorítva kissé ujjaim közt pihenő hófehér ujjait. - Sok volt a vodka, értem én, Louis Vuitton, nincs mit szégyellni ezen. Az is csoda, hogy a saját lábaidon sétálsz. Visszatérve a fenyőrügyre, tényleg nem tudom, mi lett velük. Esélyesen Pesten vannak anyáméknál, vagy Bende felszipuzta őket titokban. Majd megnézzük őket együtt, csak érj haza épségben, aludd ki magad és állj velem szóba holnap is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849575#post849575][b]Irina Szuvorova - 2022.07.20. 23:13[/b][/url]

Ugyanaz a százszor lejátszott lemez, nem szabadott volna ennyiszer átmenni rajta, ismét a lejátszóra tenni meg még annyira sem. Biztos vagyok benne, hogy a haragom vodkában oldódik, mert máskülönben most nem folytatnánk ezt a beszélgetést Bernárddal. De a szívemből a tömény alkohol kimarta az évekig ott tárolt indulatot és csak a nosztalgiát hagyta ott, meg a hervadozó imádatot, amit anno iránta tápláltam. Talán nem véletlen, hogy a virágokat is vodkás vízben tárolják.
- Uhum. Bizony. Úgy tűntél el az országból, mintha attól féltél volna, hogy a nyakadba szakasztom a... KGB-t - akadt meg a nyelvem a mondat közepén, így egy pillanatra elhallgattam, keresve a betűkombinációt. De aztán megkerült, én pedig egész büszkén böktem oda a mondat végére. Aztán az ujja az ajkamhoz ért, egy sóhaj pedig valahogy kiszökött belőlem. Erős volt a késztetés, hogy valami nagyon csúnyát csináljak, de végül csak elmosolyodtam, mindketten tudtuk, hogy ez nem sok jót jelent. - Nem, de egy csokor krizantém és talán fontolóra vesszük, hogy vezekelj, amiért képes voltál dobni. Talán.
Az egyik szemöldököm magasra is vontam, provokálón, kihívóan. Nyilván, adhatnám magam könnyen, de tudom, hogy ha az alkohol eltűnik a szervezetemből, majd ismét nehezebben bízok meg Berniben. Józan Irina nem különösebben kedveli a férfiakat.
- Ezt most úgy mondod, mintha nekinyomtalak volna az egyik ház falának - háborodtam fel rögtön, meg is ingatva a fejemet rosszallóan, de kissé szédültem a mozdulattól, nem biztos, hogy ez volt a legbölcsebb döntésem. - Mi választásom van? Ebben a tetves városban még egy taxit sem lehet leinteni. Technikailag már holnap van, Bernárd. De nem vagyok benne biztos, hogy a családod örülne nekem. Pláne, ha apád még mindig hülyeségeket beszél háborús ügyekben.
Még el is nevettem magam, hangosan, szerintem a szomszédság nem volt oda a zajongásomért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849624#post849624][b]Vattai Júlia - 2022.07.21. 22:31[/b][/url]

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849711#post849711][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 09:57[/b][/url]

Két nappal ezelőtt elhatároztam valamit, ami senkinek sem tetszik, de rá kellett ébrednem arra, hogy már én vagyok ennek a családnak a feje, én felelek értük, így nem érdekelnek sem a megjegyzéseik, sem a gondolataik az életemmel kapcsolatban. A döntéseim az enyémek, és csak az enyémet. Vagyis azzal, hogy nem táncolok vissza az elhatározásomtól, mely szerint nem nősülök, valószínűleg számos, a falakon belüli összesúgásnak adtam okot. Anyám szerint Zille megfontolná, ha újra megkérném, de ettől az opciótól teljes mértékben elzárkóztam. Helyette inkább arra fordítottam minden figyelmemet, hogy az anyagi javaik rendben legyenek.
Átnéztem minden kintlevőségünket, csináltam pár befektetést, és jelen pillanatban az olyan régóta ígért kertszakaszt ásom fel, muglimód. Pálcával csak pár pillanat lenne, de most nem akarok gondolkozni, ezért is jó ez a módszer, meg az, hogy közben a fülembe dugott kis füleseimen szólnak a kedvenc zenéim. Terápia mind a kettő, és ez kell most nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849712#post849712][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 09:58[/b][/url]

Folyamatosan azon rágódik, amiket Márton újra és újra a fejéhez vágott. Álmatlan éjszakái, merengő, válaszokat kutató nappali vannak. És aggódik is. A férfi kezét ért ütés nem tűnt annyira kellemesnek és még mindig felháborítónak tartja, hogy a Bontovich klán vezíre otthagyta őt.
Így hát felvette a kapcsolatot a legjobb fej fiúval a családból, a mindenkit is lehengerlő és utánozhatatlan Miksával, aki volt olyan rendes és a megbeszélt időpontban, mindenki szeme elől elrejtve őt, beengedte és Márton felé irányította.
Lassú, bátortalan léptekkel közelít felé és vele szemben áll meg. Meglepődve nézi egy darabig, hogyan dolgozik a másik, majd int neki, hátha a férfi észreveszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849713#post849713][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 09:59[/b][/url]

Nem tudja elkerülni a figyelmemet a mozgás, ami a környezetemben van, csak éppen, nem érdekel. A család fele van itthon, szóval bárki lehet, a lányokat is láttam reggel, és amikor kérdeztem, hogy van-e valami tervük mára, akkor nemmel feleltek. Szóval tényleg bárki. Ami azért feltűnő, hogy barna hajunk van, az meg, aki megállt itt, szőke. Istenem Zille az, de már mondtam, hogy nem akarom megfontolni őt, mint lehetőséget, sőt, semmit sem szeretnék senkitől, csak azt, hogy mindenki hagyjon békén.
Azért a szemem sarkából fellesek rá, hogy legalább a tekintetét lássam, mert mostanában szerintem neki sincs a lélekállapota a helyzet magaslatán, és döbbenten tapasztalom, hogy nem Zille az. Akkor napszúrást kaptam, remek. Hát akkor vissza az ásához, aztán vagy eltűnik, vagy nem. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megőrülök. Semmi vész, Misi elég talpraesett, majd folytatja amit elkezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849714#post849714][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 10:01[/b][/url]

– Most komolyan? - néz értetlenül, mikor a másik csak egy pillantásra méltatja. Legnőiesebb formájában - tudjátok, mint ahogy Doctor Szöszi tanítja a szalonban-, lehajol egy ping ping labda nagyságú föld darabért és kecsesen vágja hozzá a férfihoz, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmét.
– Márton, ne legyen már hisztis kislány, tényleg ennyire megsértődött, hogy rám néz és inkább szó nélkül tovább dolgozik? - csak nem ennyire vészesek manapság a felnőtt férfiak ugye? Kezdi sejteni, hogy miért nem szeret hosszabb távon eggyel vesződni, hát kinek kell más gyereke?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849715#post849715][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 10:02[/b][/url]

- Hé!
A váratlan támadás miatt megakadok a mozdulatban, lábam lecsúszik az ásóról, és úgy nézek rá, mint aki szellemet lát. Hát, ezek szerint nem azt látok. Nocsak, ez érdekes. Azt mondta, hagyjam békén, erre ő jön el hozzám. Itt van, tényleg itt van, és rám néz. De nem emlékszik, hiszen akkor nem magázna.
- Ne haragudjon meg rám, én teljes mértékben egyetértek minden olyan kampánnyal, amit a nők elleni erőszak miatt csinálnak, de amióta magát ismerem, a férfiak elleni erőszak kampányokon elmélkedek. Szükségszerűek.
Jegyzem meg duzzogva, mert valljuk be, amit ő csinál velem szembe, az már felér ezzel. Hiszen elérte, hogy belészeressek, és bassza meg, nem emlékszik rá, ránk. Hát ki tesz ilyet?
- Mi járatban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849717#post849717][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 10:04[/b][/url]

– Magának köszönheti - húzza el a száját az erőszak hallatán. - Arra tanították, hogyha meglát valakit, akkor tegyen úgy, mintha nem is létezne? - teszi fel kérdését némi sértődöttséggel, majd jobban megvizslatja, hogy Márton éppen mit is csinál.
– Arra voltam kíváncsi, hogy rendben van-e a keze és amint látom, igen - akkor legalább mehet is és mindketten fellélegezhetnek. - Hoztam Önnek nagyapám egyik elsők között kell kikevert, kerítésszaggató italából, ami meg sem kapta az engedélyt arra, hogy forgalomba hozzák - nyújtja a férfi felé az italos táskát, ami Fölnagy papa bizniszének legelső próbálkozásainak egyikét rejti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849718#post849718][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 10:05[/b][/url]

- Nem, csak nem gondoltam, hogy valóban itt van. A hőgutának tudtam be.
Mert, hogy az biztos, hogy minimum napszúrást már kaptam, szóval simán lehet, hogy a nő valóban csak egy lázálom. Előfordult már ez máskor is a világtörténelemben.
- Egészen. A karma, éppen előtte húztam be egyet az öcsémnek, úgy tűnik, magától jött a visszavágó. Most pedig a földnek okozok fájdalmat, ki tudja, lehet, hogy beszakad alattam.
Komolyan vannak pillanatok, amikor azt kívánom, hogy nyeljen el a föld, tényleg gyorsabban véget érhetne ez az egész őrület, amibe csöppentem. Hol is van az én nyugodt kis zsibongó családot irányító életem? Nem, én boldog voltam, nem kértem komoly változást.
- Meg kíván ölni? Ez kedves öntől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849719#post849719][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 10:05[/b][/url]

Egy kisebb mosoly jelenik meg szája sarkában, amikor Márton a karmát említi, de hamar el is illan, hiszen ha az valóban létezik, akkor hamarosan Mirellát is utoléri, amiatt amit a férfival tett.
– Frusztrált? - teszi fel a kérdését egyszerűen. Varázsló nincs, aki kézzel neki állna ilyesminek, maximum akkor, ha túl sok energiája van. De Mártont nézve, ő inkább fáradtnak és gondterheltnek tűnik.
– Ugyan, hova gondol? - rázza meg fejét hitetlenkedve. - Attól, hogy nem kapott engedélyt, szerintem ez az egyik legfinomabb itala. Igaz, hogy elég belőle öt csepp és fejre áll az egész világ, de attól még finom - még mindig nyújtja a másik fele és hogy ne gyilkossági kísérletnek tűnjön egy őszinte, kedves mosolyt is villant. - De komolyan, öt csepp a maximum, mert fogalmunk sincs, hogy a hatodik után mi történik. Szerintem Miksa elől zárja el, mert ha tudomást szerez róla, valószínű, hogy a következő Edictum száma arról fog szólni, hogy a legkisebb Bontovich fiú berúgatta az egész kastélyt - vagy rosszabbról, bármi megeshet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849720#post849720][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 10:06[/b][/url]

- Meglepődne, ha azt mondanám, hogy igen?
Kérdésre kérdéssel? Nem éppen udvarias, de egyelőre nem tudok mást mondani. Persze, hogy az vagyok, hát már hogyan ne lennék az, amikor komolyan, az egész elmúlt időszak olyan, mint egy kibaszottul irritáló pocsék vicc. Hát de tényleg, az Isten szerelmére, hogyan ne legyek frusztrált? Egyszerre fojtanám meg és csókolnám halálra ezt a nőt. Ez nem normális, mintha az agyam felrobbant volna, és ahelyett, hogy belehaltam volna, mint más, rendes ember, én még tovább pörgök és szenvedek. Nincs igazság a földön.
- Csak, ha maga is iszik belőle. Sőt, ha maga iszik előbb belőle.
Nem azt mondom, hogy nem bízok benne, csak éppenséggel kinézek belőle mindent. Ami nem szép, de igaz.
- Az öcsém csak…
~ Olyan, mint én voltam, mielőtt minden felelősséget magamra vállaltam. ~
- …eleven kölyök. De nem rosszak a szándékai, sőt, mostanában eléggé sok mindennel meglep. Tudja, mindig is ő volt a kedvencem, nagyon hasonlítottunk régen, és szeretem benne látni magam. Jó srác.
Nosztalgikusan elmosolyodom, miközben újra lenyomom az ásót, hogy még egy sort haladjak.
- Szóval, iszik velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849721#post849721][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 10:07[/b][/url]

Nem, nem lepődne meg, hiszen kilométerekről érezni lehet, hogy ezen a csodálatos birtokon valaki folyamatosan vezeti az áramot. Mártont elnézve pedig a feszültség, ami átjárja, valószínűleg egész Nemeskét ellátja árammal.
– Tudja, én, mint tapasztalt alkoholfogyasztó - kezd bele a nagy mesébe, aminek tulajdonképpen semmi, de semmi alapja nincsen, hiszen nem igazán szereti az alkoholt. - Úgy gondolom, hogy a 33 fok és a rövid italozás együtt az halálos kombináció, szóval ne haragudjon meg, de ezt az italozást most vissza kell utasítanom- hogy is ne, aztán már az alkohol illatát megérezve fejre is áll. Ennyire azért nem szőke még ő sem. - Magának is azt ajánlom, hogy inkább a hűvösebb napokra tegye el, akkor a legtökéletesebb fűtés lehet a világon - akkor is így van, ha ez most nevetségesen hangzik. Az öreg tudta, hogy minden jót bele kell rakni, hát sikerült is neki. Kár, hogy a világ nem ismerhette meg ez a formáját is az italnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849722#post849722][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 10:09[/b][/url]

- Esetleg fél valamitől?
Mind a ketten tudjuk, hogy mi lenne abból, ha együtt innánk. Én újra megkörnyékezném, benne pedig nem lenne annyi ellenállás, mint amennyi eddig volt, és nyernék, ő pedig gyűlölné, ahogy azt is gyűlöli, hogy faképnél hagytam. Én tudtam, hogy bosszantani fogja, és lám, igazam lett.
- Majd vihar idejére. Szíverősítőnek.
Még egy kacsintást is megengedek, ahogy a következő földréteg fölé emelem az ásót, és ahogy lenyomom, felpillantok rá.
- Ön hogy van?
Viszonzom én is a kérdést, hiszen azt már mind tudjuk, hogy én szarul, de lehet, hogy ő éppen a legjobb napot éli, és még csak meg sem tudta osztani senkivel. Hát itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849723#post849723][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.23. 10:10[/b][/url]

— Nem Márton, nem félek, csupán csak használom az eszem - közli nemes egyszerűséggel és a tasakot mivel még mindig nem vette el tőle az uraság, egyszerűen leejti a földre, mikor a viharral jön a másik.
– Hogy tessék? - szalad fel a szemöldöke és arca is elsápad azonnal. - Maga gúnyolódik velem? - fonja keresztbe karjait mellkasa előtt. - Szóval tud a viharokkal való kapcsolatomról és képes ezzel viccelődni? Meglehetősen tapintatos és felnőttes lépés, gratulálok hozzá - legalább most már nem csak Márton feszült, hanem ő is. Elfelejtett dolgokat, de nem ostoba. A férfi kacsintása elég beszédes volt és felháborító és kiábrándító számára az, hogy valamit, ami őt pillanatok alatt tudja földbe tiporni, a férfi játéknak gondol és ilyen lazán veti oda számára.
– Mint láthatja jól és mindjárt sokkal jobban is leszek. További jó munkát - azzal sarkon fordul és sértődött kölyökként hollandul szidva Mártont, elindul haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849724#post849724][b]Bontovich Márton - 2022.07.23. 10:11[/b][/url]

Képes egyetlen pillanat alatt lesokkolni. Jó és rossz értelemben egyaránt, és a kioktatását követően, amikor elindul, mérgesen utánakiáltok még:
- Szíverősítőnek!
A felszínre törni készülő káromkodást inkább lenyelem, hát nem hiszem el, de komolyan. Nem normális, az biztos, de ami még ennél is biztosabb, hogy ennyi idő után még mindig vágyom rá. Hogy sértődött vagyok azért, mert képes volt ezt meglépni? Mindenképpen. Nélkülem döntött, és nem foglalkozott azzal, hogy ez milyen lesz nekem, hogy milyen hatással lesz rám. Sőt, továbbmegyek, szörnyű alaknak gondolt, hiszen közölte velem, hogy nyugodtan éljem le a húgával az életem. Ki lenne képes ilyesmire?
- Idióta picsa.
Na, azért csak kijött az, hát most már a lelkibékém is helyreállt, és ösztönző jelenlétének hála, csakhamar a kívánt terület is felásásra került. Innentől már csak azt szemléltem meg, hogy a kezembe vett üveg mindenhol egyben van-e, és részemről a napot is lezártam. Idióta. Én is. De ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849740#post849740][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.23. 12:38[/b][/url]

Én magam vagyok egy nem igazi, de megteszem kategória, úgyhogy az öltözékem is tökéletesen megfelel így. A legjobb, ha nem vagyok feltűnő, annak ellenére, hogy a sapkát nem vettem le a fejemről, hanem büszkén hordom.
Igen, át a tömegen is, hogy tátott szájjal bámuljam a lányt, aki sehogy nem esik le a seprűről, mindegy mekkorát ugrik. Kékjeim csillogva figyelik a kecses mozdulatokat, amiket művel, tudatosan kell összpontosítanom arra, hogy a szám csukva maradjon. Nincs mese: ha egyszer megízlelted vagy így, vagy úgy a repülés adta szabadságot, akkor mindegy milyen ingerként kapod, csodálkozva bámulod. Mert én azt teszem. Bámulom. És nem csak a mutatványt, magát a lányt is. Észbe kapva kapom el tekintetemet és fordítom el fejemet is: Merlinért nézek egy idegen lányt!
Torkomat köszörülöm meg. - Menjünk tovább, mert ha itt ragadunk, lemaradunk egy csomó mindenről - mutatok előre fele, ahol pár srác körül tömörül ismételten elég nagy tömeg. Választ sem várva furakszom át az embereken és állok meg a másik tömegben. Szerencsére a sapka elég feltűnő, úgyhogy nem aggódom, hogy Zalán nem talál meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849775#post849775][b]Hollósi Zalán - 2022.07.23. 18:19[/b][/url]

Lelkesen fordította fejét Kornél irányába, amolyan "Ugye láttad ezt?" nézéssel, amikor kaján vigyor terült el a fején.
 - Majd még visszajöhetünk hozzá - könyökölte oldalba játékosan, majd azzal a lendülettel tört magának utat tovább. A térképről emlékezett, hogy körülbelül hol találják a regisztrációs pultot. Minél előbb elintézi, annál jobb. Intett Kornélnak, hogy várjon kicsit, addig úgy is akadt elég látnivaló neki, amíg ő a papírokkal pepecsel. Mintha a szeme sarkából egy freestyle pályát is látott volna, tele póznákkal, vasgerendával és különböző méretű karikákkal.
 - Jó napot - lépett oda a varázslóhoz, aki kíváncsi pillantással méregette őt és a Kométát. - Az... az ötszáz méteres gyorsulási versenyre jöttem. Hollósi Zalán. - Határozottan nyújtotta át a levélben kapott versenyengedélyt, alatta a szülői igazolással. A férfi végigsimított kopasz kobakján, úgy futotta végig a kezébe nyomott sorokat. Szemüvege mögül pillantott fel Zalánra, fejét meg sem mozdította közben.
 - Az okmányaidat is kérném hozzá, fiatalember, ezt pedig légy kedves közben kitölteni. Ah... egészen sokan jelentkeztek a te korcsoportodban. Nem lesz könnyű menet.
 - Tudom - mosolygott szégyenlősen, míg táskájába túrt a többi dolga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849776#post849776][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.23. 18:49[/b][/url]

Morogva fogom meg másik kezem felkar részét, ahogy oldalba bök. Ezzel párhuzamosan fordulok is el, nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyva, hogy még visszajöhetünk. Meg a fenéket! Azt.
Biccentek, hogy menjen csak, kékjeimmel addig követem alakját, ameddig csak tudom, míg a tömeg be nem záródik és el nem tűnik. Akaratlan gondolok arra, hogy pár hónap múlva már az én versenyemre lógunk el. Igen, az ellógás része annyira nem szimpatikus, de apa soha nem engedett volna el. Főleg nem Zalánnal. Ha a csapatomnak jöttem volna szurkolni, gondolkodás nélkül aláírta volna azt a fránya papírt, de így... alsó ajkamba harapva indulok el Zalán felé. Messze van még az, hogy én versenyezzek, de Zalán lehetősége meg itt van az arcunkban. Erre kell koncentrálnom.
- Tudjuk - felelem Zalánnal egyszerre a férfinek. - És mégis meg fogja nyerni - vetem át karomat barátom vállán szélesen vigyorogva, hangom magabiztosan csendül fel, ahogy a férfit fürkészem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849777#post849777][b]Hollósi Zalán - 2022.07.23. 19:17[/b][/url]

- Azzal az ócska partvissal? Viccelsz velem, igaz? - csendült egy igencsak végkony, de annál gúnyosabb hang mellettük. Egy kislány támaszkodott a pultra úgy írta a saját papírját, lábujjhegyre állva egy sámlin.
 - A Szárnyaszegett Holló fiáról beszélsz, Lujza - dörmögte dorgálón a férfi a lányka irányába. Zalán meglepetten kapta fel a fejét. Rég hallotta már az apja becenevét.
 - Hát ezaaaz - énekelte csilingelőn, ahogy nagy gondossággal kerekítette a papíros aljára aláírását, majd piciny tenyerével csapott a pultra, hogy feljebb húzza magát és nagyobbnak tűnjön. - Gabi néni mondta, hogy a hollók ideje már évekkel ezelőtt lejárt. Bütyöknek meg sem kell erőltetnie magát, úgy fogja legyőzni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849809#post849809][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 10:42[/b][/url]

Úgy pördülök meg tengelyem körül, öröm nézni, főleg azoknak, akik tudják, hogy viszonylag még rokkant vagyok. Kikerekedett szemekkel és kicsit elnyílt ajkakkal mérem végig a kislányt.
- Bütyök majd néz, mint hal a darában, hogy legyőzték a partvissal - fonom keresztbe magam előtt karjaimat, szúrós szemekkel nézek a kislányra, és mint aki észre sem vette a nyelvbotlást fejezem be a mondatot. Mégis hogy mer ennyi idősen ilyen nagyképűen beszélni? Én sem voltam különb, amikor verseny volt, hiszen a versenyszellem viszi a szívemet-lelkemet, de nem i-. Ja, de. Idősebbekkel is. Rendben, teljesen megértem, hogy a kislány ilyen bátor.
- Töltsd ki a papírokat és menjünk, mert érdekel a freestyle - mutatok a hátam mögé hüvelykujjammal. A kislányt figyelmen kívül hagyom, lezártam a beszélgetést, innentől csak Zalánt várom és még inkább, hogy láthassam a freestyle-t.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849815#post849815][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 11:37[/b][/url]

Zalánnak elsőre nevetni támadt volna kedve Kornél fejétől, valami csuklásszerű hang a felszínre is tört, ám észrevette, barátja mennyire felháborodott a beszóláson. Inkább hűségesen befogta. Bólintott egyet és kezébe vette a neki adott tollat.
 A varázsló csak beletörődőn rázta a fejét, úgy vette el Lujza hevesen lengetett papírját. A férfi feje mellett lebegő pecsét, mintha vele szimultán olvasná a gyöngybetűket, rezdült párat, majd lecsapott a papírosra, és nekirepülve annak levágta a pultra, hogy rányomhassa: ELFOGADVA. Lendült a pálca az úr kezében, s a mögötte lévő állványról egy sorszámmal ellátott matrica lendült az újdonsült versenyző kezébe.
 - Sipirc vissza a többiekhez. A te számod mindjárt kezdődik.
 A lány elégedetten ugrott le a sámliról, már-már ijesztően egyenes testtartással. Gunyoros vigyorral öltött nyelvet Kornélra, úgy pattogott tova, hogy aztán elnyelje őt az embertömeg.
 Zalán addigra szintén végzett, a pultos pedig vele is követte a mozdulatsort.
 - Kilences szám. Az öltözők arra vannak, de neked még van egy kis időd. Te, fiatalember? - nézett kérdőn Kornél irányába, mintha tőle is várná a jelentkezési lapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849820#post849820][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 12:49[/b][/url]

Le sem veszem tekintetemet a kislányról, amíg a férfi a papírjait intézi. Mondjuk nem tudom, hogy bírom magam komolyan venni egy minden színű sapkában, de amíg határozott vagyok és elhiszem, addig nem lehet baj. Ez abban is megmutatkozik, hogy a lány inkább meg sem szólal, csak... Merlinre! Olyan reflexből nyújtom ki én is a nyelvemet rá, mintha csak annyit mondanék "jó napot". Követem, ahogy eltűnik a tömegbe, majd a kérdésre pillantok vissza megszeppenve.
- Ah - legyintek. - Én csak jöttem bicegni a pálya mellett, mint egy kellemetlen öregember - fordulok is el azzal a lendülettel a pálya felé, amin elméletileg az előző lány lesz látható.
- Merlin legyen a tanúm, hogy végig fogom nézni a versenyét, és lenyomva a büszkeségem, ha nyer, gratulálni fogok neki. Komolyan. Érezze csak! - ez már háború! - Gyere, mert lemaradunk - indulok a pálya felé, ami pont Zaláné mellett van, ráadásul az öltözők sincsenek messze. Remek! Ennél jobb ez a nap már aligha lehet. Magam előtt karba fonva a kezeimet szúrom ki azonnal a delikvenst, összeszűkült szemekkel nézem végig a riválisait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849822#post849822][b]Radetzky Bernárd - 2022.07.24. 12:52[/b][/url]

Ajka ujjbegyemmel együtt mozdul, lebiggyenve engedi útjára rég nem hallott sóhaját, mire pimaszul elmosolyodom, és már-már olyat teszek, amire nekünk kettőnknek még csak gondolnunk sem szabadna, és akkor, a legtökéletesebb pillanatban kiszalad a száján a KGB, én meg hitetlen felnevetve - erre a legkevésbé sem számítottam - teszek egy lépést hátra, szórakozott meglepettségemben majd' összeesek, horkantva rázom meg a fejem, és az utca másik oldalára átpillantva halkan jajjogva veszem egyre-másra a mély levegőket. Ez a nő, édes Merlinem, hát kész vagyok tőle.
- De hisz te sosem tennél olyat, nem igaz? - kérdezek vissza ártatlanul, fél szemöldököm éppen csak, hogy elindul felfelé. Az Állambiztonságiak félelmetes és mondhatni, népnevelő formájukban rég megszűntek létezni - legalábbis papíron -, azonban mindannyian, akik az orosz katonai vagy felsőbb körökben mozgunk/mozogtunk így vagy úgy, de tudjuk, hogy más néven, más tagokkal és alapelvek szerint azóta is felügyelnek mindent és mindenkit, aki az Anyaországban lélegzik, vagy külföldre szökött, ám az Anyaország szülötte. Oroszországban mindvégig magamon éreztem jéghideg tekintetüket, azt, amelyik a vesédbe lát, és amibe ha az igazságot mondod is hazugságként hangzik. Ami pedig Ivan halála után következett, a belsős átvizsgálások, a tagok, barátok, fivérek megkínzásos kikérdezése... talán nem is csoda, hogy azóta is, mióta hazaértem, érzem magam körül a jelenlétüket. Mintha mögöttem sétálnának az utcán, a közelemben ülnének a burger kingben, és ott lennének a családi ebédeknél is vasárnaponként. Borzongató, hidegverejtékezős érzés. Erről Irina valószínűleg mit sem sejt, és őszintén, nem is vagyok benne biztos, hogy azokról a heteknek tűnő véget nem érő napokról mesélnem kell majd neki. Merthogy gondolom, az apja elfelejtette megemlíteni otthon, a délutáni tea fölött, mit tettek velünk a tisztjei. A krizantém gondolatára aztán elmosolyodom, a következő szavakra azonban kénytelen vagyok közbeékelni egy kis javítást. - Én nem dobtalak.
Soha. Szúrós pillantással nézek rá, de nem mozdulok, eszemben sincs közelebb lépni. Tudom, hogy hiba volt, ahogy azt is, hogy megbocsájthatatlan. Egyszerűen nem távozhatsz valaki életéből így, ahogy én tettem. Vezekelni viszont vezekeltem eleget; a döntés, amit meghoztam azóta is kísért, nem volt egy épkézláb kapcsolatom sem, nem tudok kötődni más nőhöz, még Catherine-nek is csak róla beszéltem, Irináról meséltem, a szemeiről, a szájáról, arról, milyen vicces és kedves volt, hogy feleségül akartam venni. Vele volt a legjobb a szex is, mert tele volt érzelemmel, ami miatt hozzáforrtam, a testében mozdulva a lelkéig hatoltam. És ő átölelte az enyémet. Nézem őt, az öt évvel idősebb Irina Szuvorovát, és rá kell jönnöm, hogy pont ugyanúgy akarom, mint annak idején. Csak most, hogy már meg is tehetném, gyűrűt húzhatnék az ujjára és életünk legszebb napján feszesre szabott öltönyben várhatnám az oltár előtt, ő már menyasszony, a leendő férjéről pedig az első gondolatom, hogy áramot vezetett a testünkbe odalent, a szibériai katakombák legmélyén. A sors fintora, mondják.
- Mondanám, hogy erősen tiltakoznék, de... - húzom féloldalas mosolyra a számat, és látványosan megvonom a vállam. Ha neki akar nyomni a falnak, hát mit csináljak vele? Egy nő úgyis mindig azt teszi, amit tenni akar, a férfinak ebbe - ahogy bármibe is - vajmi kevés beleszólása van. - Az apámnak fogalma sincs, mi történik a történelem könyveken kívül, a való életben, ne ródd fel neki. Tanult, művelt ember, a véleménye lexikális alapú. Téged viszont különösen kedveltek.
Közben lefordulunk az egyik sarkon, majd a következőn is, a kezét szorosan fogva sétálunk, hogy mielőbb hazaérjünk. Már a lakása elé, ahol megállítva őt halk, hosszú hümmentéssel, mintha csak az utolsó táncunk értne véget, megfordítom őt a tengelye körül. Végig mosolygok, csillogó szemekkel nézem, és ha nevet, vele együtt nevetek én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849826#post849826][b]Hollósi Zalán - 2022.07.24. 13:31[/b][/url]

Épphogy csak volt ideje megköszönni az úrnak a segítséget, igyekezett fejben felzárkóztatni magát. Elakadó hanggal mutatott tanácstalanul a freestyle gyakorlópálya felé, de úgy tűnt, Kornélt más kötötte le. Beleegyezően volt vállat, hiszen nem veszítettek semmit sem a programváltozással, engedelmesen követte hát a színes sapkát maga előtt.
 Az említett pálya az övével ellentétben nem a víz fölött volt kihelyezve, hanem a parton volt körbekerítve, ülőhelyek keretezték az egészet. Megböködte Kornél vállát és rámutatott egy szabad felületre, ha szeretnének, akkor akár le is tudnak ülni. Mellettük épp egy apuka ragasztotta fel kisfia vállára a sorszámot, közben arról kérdezgette, hogy érzi magát. A gyerek alig lehetett több tíz évesnél, mégis olyan lelkesedés csillant szemeiben, mintha csak Zaláné lett volna a szürke írisz.
 - Kérem, hogy a junior szabadstílusú számhoz sorakozzanak fel a versenyzők a kijelölt kapunál - zümmögte unottan egy a fejük felett elúszó hangosbemondó. A készülék tovarepült és a mondókáját még jópárszor elismételte, s mire a végére ért, úgy látszott, a legtöbben megtalálták a helyüket, hol a lelátón, hol pedig az említett kapunál. Egy boszorkány lépett a pálya közepére, pálcáját szorította a torkához, úgy kezdett bele lendületes beszédébe. Zalán addig vetett még egy pillantást a térképükre, s mire felnézett, tucatnyi gyereket látott a pálya szélén sorbarendeződni. Zene harsant fel, az első poronty pedig a bemondó bátorítására kilépett a közönség elé, kissé félősen. Apró seprűjét lába közé kapta, de amint az égbe emelkedett, mozdulatai megváltoztak. Éveket lehetett volna még ráhúzni, annyit dobott rajta az a határozottság, ami fémjelezte repülését. Zalán ajka mosolyra húzódott és érdeklődve figyelte, mi fog történni.
 A kisfiú felnőtt varázslókat megszégyenítő ügyességgel pördült meg a levegőben, majd kezdett bele az egyre nyakatekertebb mutatványokba. Csakúgy, mint az őt követő, még fiatalabbnak tűnő gyerek. A harmadik versenyzőt már mindketten felismerték: Lujza volt az.
 Elégedett pillantással hajtott fejet a közönség felé, mint egy vérbeli előadó, s olyan mutatványokkal kápráztatta el a kíváncsi szemeket, ami még Zalánból is elismerő füttyentést csikart ki. Egy ponton úgy vetette meg lábát a seprűnyélen, mintha csak egy mugli gördeszkán suhanna, de egy ponton olyat ugrott, hogy cipője orrával legalább kétszer sikerült megpörgetnie a járgányt maga alatt, mielőtt visszazuttyant volna ülőhelyzetbe rá.
 - Megvan még valahol az a büszkeség? - kérdezte Kornél felé hajolva, de szemét le sem tudta venni a műsorszámról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849829#post849829][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 13:45[/b][/url]

Fejem fordul arra, amerre Zalán mutogat, de csak megrázom a fejem. Végig állom, hogy csak még inkább tudjam majd hurrogni az egészet, legalábbis magamban, mert versenyhelyzetben soha nem szégyenítünk meg senkit. Az már teljesen más kérdés, ugye, mi van bennem. És bennem éppen hatalmas kíváncsiság villan fel, hogy mégis mire ekkora az arca a kislánynak.
Ami elég hamar kiderül. Nem kell sokat várnom, hogy belibegjen a pályára, majd felpattanjon a seprűjére és láthassam. Ajkaim nyílnak el, ahogy nézem a tízéves forma kislányt, ahogy úgy pörög a seprűn, mint én annak idején a lovon, hogy az egyensúlyom tökéletes legyen.
Értetlen nézek barátomra, amikor füttyögni kezd, kérdő tekintettel bököm oldalba és tárom ki karjaimat, amolyan néma kérdés: mégis mi a fészkes pixie szárnyat csinál?
- Természetesen. Még nem nyert. Egyelőre, elnézve a bírák testhelyzetét és ahogy beszélgettek eddig, az első srácnak van a legnagyobb esélye - nehogy azt higgye bárki is, hogy a levegőbe beszélek. Az ilyen sportágaknál rengeteg mindent elmondd, hogy a bírák hogy állnak hozzá a dolgokhoz, ráadásul az egyik bíró, apám barátja, és szent meggyőződése, hogy az ilyen sportágak csak és kizárólag férfiaknak való. Mégis hagyják bíráskodni. Nem szimpatikus, de majd meglátjuk, Lujza hogy bír teljesíteni.
Mert engem megnyert: a seprű a lába alatt pörög a lánynak, majd visszahelyezkedve rá - ugyanúgy álló helyzetben - saját tengelye körüli köröket ír le. Karjait kitárva guggol le rá, gyorsít, és a pálya közepén csinál egy hátraszaltót. Meredten bámulom. Mielőtt felfoghatnám mit teszek már elismerően kiabálva tapsolok. Észbe kapva hagyom abba, torkomat köszörülöm meg.
- Nem volt rossz - forgatom meg szemeimet. - De a technikájával kritikus vagyok.