38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 2. 01:54 | Link

David
Ruha

Második napja volt, hogy Réka visszautazott Fruzsiékhoz a hétre. Mondanom sem kellett, hogy eleinte nem akartam elengedni, de nem volt más választásom.  A keresztapám és Zsófi, amikor ideértek nagy boci szemekkel néztek rám és Réka is menni akart. Szóval nem volt más választásom, engednem kellett a kérésnek. Eleinte azt hittem, hogy húúú milyen jó lesz, ki tudom pofozni a házat, tudok magammal is foglalkozni, ismerősöket szerezni, de mind ez kudarcba fulladt. Olyan szinten elment minden kedvem, hogy az már fájt. Semmihez nem volt kedvem, energiám és türelmem. Amibe bele kezdtem, azt öt perc után abba is hagytam, mert egyszerűen nem kötött le, vagy bénáztam és még nagyobb káoszt csináltam az eredetinél.
Egész nap úgy járkáltam otthon, mint egy zombi. Nem igen hagytam el a négy falat, csak egyszer fordult el, akkor, amikor átszaladtam a cukrászdába venni valami boldogsághormon növelőt. Próbáltam hosszabbra fogni az utat, de nem jött össze. Mindössze tíz perc alatt megjártam oda vissza az utat. Hazaérve rögtön a konyhába mentem, hogy a csokis finomságot elfogyasszam, de amint beléptem az üres helyiségbe elment a kedvem. Félrehúzott szájjal beraktam a kamrába és visszamentem a bejárati ajtóhoz a postáért. Nem vártam semmit, de még is olyan érzésem volt, hogy meg kellett néznem. Odaérve láttam, hogy nem jött semmi, de az ajtó melletti szekrény tetején ott árválkodott egy felbontott levél. Rögtön átszaladt az agyamon mit felejthettem el. Felkaptam helyéről, majd gyorsan átszaladtam a szövegen. Elszörnyedtem, ahogy a végére értem. Teljesen kiment a fejemből a találkozó és még az időt sem tudtam pontosan mennyi.
Mi van, ha elkések és nem lesz ott?
Gondolni sem mertem erre, úgyhogy gyorsan felszaladtam a szobámba és ott bevetettem magam a szekrényembe valami normális cucc után kutatva. Amint megtaláltam a megfelelő öltözéket már rohantam is a stég felé. Nem szerettem késni. Ha már sosem tudtam elviselni, hogy megváratnak, akkor én sem várathattam meg a másikat. Kapkodva bezártam magam után az ajtót és rohanva mentem a stég felé.
Odaérve megtorpantam a közepén. Kicsit behajlítottam lábaimat és térdeimre támaszkodtam. Abban a pózban kifújtam magam majd felegyenesedtem, megigazítottam hajamat és mintha nem is rohantam volna nyugodt léptekkel mentem Dave felé. Persze szívem még zakatolt, de nem azért, mert vele találkoztam, hanem mert túlságosan is felpörögtem a futás miatt.
- Szia. –köszöntem neki és leguggoltam mellé. Az üdvözlés mellé még nyomtam arcára két puszit majd szemmel láthatóan tetőtől talpig végig mértem. Elszörnyedtem a látványon, egyáltalán nem volt önmaga. Le volt fogyva, szemei be voltak esve és mankók feküdtek mellette. Sosem volt nagydarab, de ennyire vékony se. – Szörnyen nézel ki. Mi ez a táska, hova készülsz? –motyogtam észrevételemet, majd hangomat felemelve kérdeztem rá a táskára. Megijedtem, hogy újra el akart menni ígérete ellenére. Meg kellett arról győződnöm, hogy mégsem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. május 11. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. május 7. 10:57 | Link

~ Gilbert ~


Álmosan keltem ki az ágyamból, hogy utána letusoljak, megreggelizzek, és ennyi... Kb más tervem nincs erre a napra. A tanuláshoz nincs agyam, tegnap egész este bújtam a könyveket, hogy megfelelően fel legyek készülve az idei VAV vizsgára. Sokan mondták, hogy nehéz, de azt is, hogy könnyű, de ezt úgy is csak akkor tudom meg, ha már felette görnyedek a padban. A legnagyobb szerencsémre a vizsga még odébb lesz, de nem árt időben elkezdeni a tanulást.
A reggeli tevékenységeket befejezve, és a jó időre való tekintettel, egy térdnadrágot, és egy fehér inget, valamint a kedvenc cipőmet aggattam magamra. Dolgozni sem dolgozok ma, de mivel Jamie nincs itthon, így első dolgom az lesz, hogy benézek hozzá a csárdába. Az ajtókat gondosan bezártam, a kulcsokat pedig elrejtettem a zsebemben. Nem lenne jó, ha eltűnne, mert a végén arra megyünk haza, hogy ki van pakolva a lakásunk. Az lenne még csak a megdöbbentő látvány. Nem sok értékünk van, nyilván nem mi lennénk az elsők, akiket kirabolnának, de ez sem szabad elkiabálni. A végén még megtörténik, aztán nézhetek.
A lakósort elhagyva, és a Fő utzára érve, egyenesen a csárdához sétáltam. Emlékszem, mikor legelsőnek nyitottam be ide, és ültem le a pulthoz. Egy nagydarab, részeges pacák akart kihajítani, csak pechjére rossz emberrel kezdett. Ha nincs ott Jamie, szegényt még a mai napig az Ispotályban próbálnák összepuzzlezni. Azóta se láttam bent, ami neki szerencse. Vagy már eleve kerüli a helyet, vagy csak akkor merészkedik be, amikor nem vagyok itt. Nekem teljesen mindegy, csak ne lássam még egyszer a bűzölgő képét. A csárdába lépve, azonnal a pulthoz sétáltam. Egy narancslevet kértem, és miközben kortyolgattam, Jamievel beszélgettem. Az italom befejezése után, elhatároztam, hogy megnézem a tavat, így el is mondtam az Unokabátyámnak, hogy ott keressen, ha kellek.
Viszonylag gyorsan kiértem a falu határánál lévő tavacskához. Elhaladtam a pad mellett, ahol újra találkoztam Axellal, és ennek köszönhetően fel is elevenítődik az emlék. Halvány mosolyra húzom a számat, de nem maradok ott sokáig. Inkább tovább megyek a Stég felé. Ott még úgy sem jártam, ideje ezt is bepótolni. Régen szerettem belelógatni a lábamat a vízbe, és hát hol lehetne ezt megtenni: természetesen a fából készült szerkezetnél. Odaérve le is ültem a szélére, levettem a cipőimet, meg a zoknikat, és a vízbe lógattam a lábaimat. Kellemes hőmérsékletű, mert se nem hideg, se nem meleg. Mintha tudná, hogy mire vágyom, és olyan hőmérsékletűvé változott. Tiszta badarság, bár nem elképzelhetetlen. A lábaimat járatva nézem a víz tükrét, és szép lassan elmerülök az emlékeimben. Ajj, hogy engem minden dolog Anyához és az emlékéhez köt... pedig olyan tök jól indult a napom, erre egy rossz emléknek el kell rontania. Kihúzom a lábaimat, és inkább a stég oldalfájának vetem a hátam, és úgy nézem tovább a tavat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 19:07 | Link

Elliot


Valószínűleg nem sok ember tölti azzal a tanítás- és munkamentes óráit, hogy megkeresse az LLG tanárt és egyik lábáról a másikra álldogálva akváriumot kuncsorogjon tőle, csak hogy aztán az üvegalkalmatosságot lecipelje egészen a kis tavacskáig (kézben, természetesen, mert nagyobb biztonságban érezte, mintha egész úton maga előtt lebegtetné a levegőben). Gilbert viszont pontosan ezt tette, hogy egy régi terve megvalósításába kezdjen, óvatosan botorkálva lefelé a tó megfelelőnek tűnő részéhez. A part itt enyhén lejtett és sok növény nőtt, így a víz lassan mélyült és sok volt a fedezék, ezért itt akarta kezdeni a keresést. Az akváriumot a víz szélénél tette le, úgy, hogy a hullámok még ne érjék, de ne kelljen messzire mennie, ha szüksége van rá, aztán lerúgta a cipőjét és miután kivette zsebéből a pöttöm könyvet és üres dobozt, nekiállt felhajtani a nadrágját, mert nem tudta, mennyire kell majd mélyre gázolnia, de vizes kézzel nem akart már ezzel vesződni. Aztán egy pillanatig hezitált, ahogy pólója ujjánál kaparászott - körülnézett, de mivel senki sem volt épp a közelben, végül feltűrte azt is, amennyire lehetett és első lépésben töltött némi vizet az akváriumba. Közben eldiskurált a békákkal, amik fejvesztve vetették magukat a tóba közeledtére, aztán a nádas szélénél kukucskálva figyelték, hogy mit művel ez az őrült kétlábú.
A kétlábú nekiállt kavicsot gyűjteni és kirakni vele az alján, elég vastagon. Voltak kis kavicsok, kerekek és fényesek, meg nagyobbak, laposabbak, mindenféle színűek, meg kicsi akármik úsztak elő, ha megmozdította őket. Néhány növényt is kioperált, gondosan megszemlélve a gyökereiket és a közéjük bújt állatkákat, mielőtt átültette új otthonába. Szerzett még pár nagyobb követ, kagylóhéjat, meg csigaházat is berakott még, fedezéknek, aztán felkapva a műanyag dobozkát, visszacaplatott a vízbe. Úgy festett, mint egy gém - nagy, lassú lépésekkel gázolt, árnyékolva maga elé és időről időre a felszín alá nyúlva, bár nem gyorsan csapott le, inkább lassan és óvatosan merítette a kezét. Néha üresen húzta vissza, néha megnézte a tenyerét és vagy fejét megrázva visszamerítette a vízbe, vagy egy kis biccentéssel az időközben megtöltött dobozkába engedte. Egészen meg is feledkezett a környezetéről, ahogy a meleg napsütésben belemerült a keresgélésbe, sorra kukucskálva a levelek alá és a víz a térdét nyaldosta helyenként, a talpa alatt kavicsok és iszap, néha pedig mintha elúszott volna a közelében egy-egy kis hal. Ez okozza végül a vesztét is - az egyik lépésnél valami megmoccan a talpa alatt, s ahogy ijedten (nehogy kárt tegyen a valamiben) felkapja a lábát, elveszti az egyensúlyát és a következő pillanatban egy jókora a levegőn belőle, amit láthatóan semmi áron nem akar kilötyögtetni. Némi bugyborékolás után felbukkan a feje, majd fókaszerű csapdosást követően sikerül talpra kecmeregnie, tetőtől talpig csurom vizesen indulva a part felé.  Mégis, a dobozkát nézegeti aggódva, nem törődve vele, hogy mindenhol csöpög - a ruhája még hagyján, de a feje erősen ázott pulira emlékeztet most, főleg, ahogy még megrázza, hogy megpróbálja a hajából kirázni a víz egy részét, mert az arcába tapad és így nem lát tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. május 10. 21:18 | Link

R. Gideon Iván

Számomra a faluba való lejárás nem egészen azt jelenti, mint másnak. Nem a szociális lehetőségek miatt indulok el, és csak nagyon ritkán azért, hogy betárazzak a vészesen fogyó kellékekből, amire a későbbiekben szükségem lehet. Van néhány kellemes, és csendes hely a környéken, amiért érdemes kikelni az ágyból, és ez a tudat indított ma is utamra. Szokás szerint egy könyvvel a kezemben indulok el, nem árt, ha van - a gondolataim közt sokszor olyan káosz uralkodik, hogy jobb elszakadni tőle legalább arra a rövid időre.
Ma tettem egy kisebb kitérőt ugyan, ellent mondva a fentebb említetteknek, ugyanis kénytelen voltam gondoskodni a napi ellátmányról, miután a szobámban hagytam, amit előkészítettem a délutánra. Elcsábultam, többnyire csak édességet tartalmaz a kis papírzacskó a kezemben, egy palacknyi innivalót is szereztem azért, bár ezzel jól lakni nem mostanában fogok. Nem mintha, ez különösebben érdekelne, lassú, ráérős léptekkel haladok keresztül a falun, érdeklődve tekintek körbe, néha megállok egy-egy kirakatnál, ha feltűnik valami újdonság. Felkapom a fejem, ahányszor csak valami zajosabb történik mellettem, legyen az csak nevetés, beszélgetés, valamelyik üzlet ajtajának csengettyűje. Aprót, alig láthatót biccentek a szembejövőknek, akiket ismerek, de még véletlenül sem állok le cseverészni, gyorsan tovább slisszanok. Mintha valami sürgős elintéznivalóm lenne.
Ugyanakkor nincs szó semmi ilyesmiről, és megkönnyebbülten tapasztalom, hogy a vén, tóparti stégnél egy lélek sem leledzik rajtam kívül. Halvány mosollyal az arcomon sóhajtok egyet, és még most is kicsit ódzkodva teszem meg az első lépéseket az öreg tákolmányon, habár pontosan tudom, hogy nem szakad be alattam.
Ahányszor csak tehetem, lejárok ide. Természetesen, ha olvasni jövök, akkor egyedüllétre és csendre van szükségem, és hát… valljuk be, többnyire ezért járok ide. Képes vagyok bekapcsolódni egy beszélgetésbe, még ha vadidegenekről is van szó, ettől függetlenül nem szívem csücske folyamatosan mosolyogni, a kedvesség pedig egyáltalán nem erősségem. Gyorsan letelepszem a stég szélére, lerúgom a cipőimet, és magam mellé dobom, hogy aztán a nadrágom szárát kissé feltűrve, bele tudjam lógatni a lábaimat a vízbe. Mivel nagyon jó idő van, hétágra süt a nap, az is átfutott a fejemben, hogy megmártózzam, de előbb meg kell bizonyosodni arról, hogy nem jég hideg a tó vize, na meg, a hajamról legördülő cseppek nem túl előnyösek a könyv fölé hajolva. És csak egy váltópólót hoztam magammal, semmi mást. Rendben, ezt akkor még… átgondolom inkább.
A könyvet az ölembe véve kinyitom, és békésen az oldalt lévő korlátnak dőlve olvasni kezdek, félpercenként kihalászva a papírtasakból valamilyen édességet. Néha elkalandozom, de az biztos, hogy fel sem tűnik, hogy valaki mögém lopakodott, ugyanis kisebb-nagyobb időközönként a stég deszkái maguktól is recsegnek.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. május 10. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. május 12. 09:43 | Link

~ Gilbert ~


Mindig akkor törnek rám a rossz emlékek, amikor egyedül vagyok, és valami érdekes dolgot akarok csinálni. Ezért is kaptam ki a lábaimat a vízből, mert ismételten csak édesanya jut róla az eszembe, és az, ahogyan játszottunk a tavunkban. Fájó emlék, amit nem lehet felejteni. Egyetlen egy dolog tereli most el a figyelmemet, aki nem más, mint egy közeledő srác, kezében egy üvegszerű valamivel. Joggal lehetne kérdezni, hogy miért is bámulom meg ennyire, mikor párom van, de a válasz egyszerű: kíváncsi vagyok, hogy mire készül. Több, mint valószínű, hogy nem vett észre, mikor a víz felé közeledett, ellenben én tökéletesen rálátok, de hogy jobban szemügyre vehessen a tagot, fel is kelek. Kicsit csúszik a lábam a fán, de a stég szélének támaszkodva csak nem borulok bele a vízbe.
Ahogyan figyelem a srácot, rá kell jönnöm, hogy még nem láttam a faluban. Hogy a suliban nem, az már mellékes, hiszen csak addig vagyok bent, ameddig óráim vannak. Az utolsó csengőszó után, már megyek is haza, vagy éppen Axelhez, de az nem rám vall, hogy felfedezzem a sulit. Így az sem csoda, hogy nagyon kevés ismerősöm van. Engem nem zavar, hiszen sok kicsi sokra megy, de néha jó lenne nem csak a négy fal között ülni, hanem valakivel kimozdulni, ha a barátomat nem lehet kimozdítani. Ismerkedni meg nem bűn, de vajon mit gondol majd rólam a vízben gázoló srác, ha csak úgy odatoppanok, hogy ismerkedjünk!? Elég hülyén jönne ki, de... Itt meg is áll a gondolatmenetem, mert ijedten nézek az elmerülő srácra. Levetett holmijaimmal mit sem törődve rohanok felé, hogy segítsek, ha kell. Szerencsére, mikor fékezek, ő már két lábon van, de eléggé megviseltnek látszik, ahogyan vizesen kinéz. Bár azt meg kell hagyni, hogy elég jól néz ki, de na. Most ne ezzel kell foglalkozni.
– Jól vagy? Nem estél nagyot? –szólalok meg hirtelen, közben besétálok mellé a vízbe, hogy kéznél legyek, ha kell.
– Nagyot eshettél... Egyébként Elliot vagyok. A stégen ültem, mikor láttam, hogy elmerülsz, csak mire ideértem, már talpon voltál. Biztos minden oké? –zúdítom rá a szavakat, talán kicsit már tolakodóan is, de ha aggódok, akkor az így mutatkozik meg. Az első benyomás mindig fontos, és bár nem így akartam megismerni, hogy éppen aggódó „nagytesót” játszok, de ha így alakult, akkor ez van. Változtatni csak időnyerővel lehetne rajta, ami nekem nincs, és valószínű, hogy a srácnak sincs. Akkor már használta volna, vagy nem tudom. Ha engedte, akkor kivezetem a partra, (feltéve, ha ki akar menni), és ott várom meg a válaszait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 19:16 | Link

Kilt Zoltán

Aniella lassan, ráérősen ballagott a stég irányába. Ódivatú gönceit már magára aggatta, s reménykedett benne, hogy senkit nem fog a stégen találni. Tegnap borzasztóan boldog volt, mikor az ismeretlen fiú lelécelt. Nem igazán társaság kedvelő, sőt, ha emberként jelenik meg inkább elbújna egy bokor mögé, ám ezt az ötletet mindig elvetette. Szerinte túl dedós húzás. Legszívesebben a tavacskában lubickolna barátaival, azonban ezt nem teheti. Kissé szomorú arckifejezéssel helyezi le fenekét a deszkára. Nézi a hullámzó vizet, s közben kinyújtja lábait, melyek most is fájnak. Megnyomkodja puha combját, hátha enyhít a fájdalmon, de természetesen nem ér el ezzel semmit. Sóhajt egyet és megigazítja kócos haját. Azon tanakodik, hogy sétáljon egyet, vagy ne. Kicsit fúrja az oldalát a kíváncsiság... Megszeretné nézni a falut, ám tökéletesen tudja, hogy ez veszélyes dolog. Ha képes lenne úgy viselkedni, mint egy rendes ember, akkor bizonyára már rég bejárta volna a kis települést. Viszont retteg a falubéliektől, meg úgy összességében mindenkitől, aki nem sellő. Tehát nincs értelme kockáztatnia. Így hát továbbra is magányosan üldögél, s várja a napkeltét.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. május 25. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. május 20. 10:22 | Link

Máté

    Nem tudott aludni. Felkelt a sötét szobában körülnézve és szuggerálta az ajtót. Mintha egy sötét alakot látott volna, pedig valójában senki és semmi nem volt ott. Fáradtan dörzsölte meg szemeit és kimászott az ágyból, hogy felkapcsolja a villanyt. Igaz, hogy csak egy kis szobácska volt, de egy nagy házat el sem tudott volna képzelni. Minden éjjel rettegve hajtaná le a fejét a párnájára azzal a tudattal, hogy bármelyik emeleten, bármelyik időpontban utána jöhetnek. Kikapott a szekrényből egy farmert, egy pólót, majd rávett egy vékony kardigánt, hozzáillő tornacipőt húzott és kisétált a friss levegőre.
    Nem tudta, merre menjen, ilyenkor már minden zárt lassanként, nem tudott volna sehová sem beülni, így olyan helyet keresett, ahol nyugodtan ellehet. Megindult a falu határa felé, némi pánikkal a gyomrában, nehogy újból rátörjön a pánikroham. Egy valamit senkinek sem kívánna, még a halálos ellenségének sem, amiből ugyan csak egyetlen egy akad, de talán még őt sem sújtaná ezzel. Lábai a céltalan bolyongásban a stéghez vitték. A hosszú fatákolmány végén leült, lábát lelógatva róla, egyenesen a víz felé. Az ég csillagos volt, gyönyörűen világítottak, viszont egy picit hűvösnek bizonyult az idő, így összehúzta magán fekete kardigánját. A víz felszíne enyhén fodrozódott előtte, ami teljes nyugalmat kölcsönzött meggyötört lelkének. A rémálmok nem akarják elhagyni, pedig ő már igazán nem bírja ezt így sokáig. Szembe kéne néznie a félelmével, de ez egyenlő lenne az öngyilkossággal, így ki kellett húznia a lehetőségek listájáról. Nagyot sóhajtott és hátradőlt, haja keretezte arcát, szemei résnyire nyitva pásztázták a tiszta eget. Egyenletesen vette a levegőt és reménykedett abban, hogy legalább egy kis álom kúszik az pilláira. Csak egy kicsi.
Utoljára módosította:Heather J. Le Claire, 2014. május 20. 10:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 22. 16:28 | Link

Elliot


Valóban nem tűnt fel neki, hogy valaki ücsörögne a stégen - valószínűleg túlontúl lekötötte a saját kis kiagyalt terve és annak megvalósítása. Alapból egyébként sem érdekelte, ki figyeli az ügyködését, mindössze néhány kínos pillanatot és kérdést szeretett volna megspórolni azzal, hogy mégis körbenézett, mielőtt nekifogott. Berögzült az elmúlt hónapok alatt és bár már kezdett körvonalazódni a fejében, hogy kezdenie kell valamit a helyzettel, egyelőre halasztotta a kérdést, sürgetőbb problémákra fókuszálva és nem erőltetve.
A felé siető srácra pár pillanatig meglepetten pislog, kisöpörve arcából szeme elé tapadó haját (ezzel nem mellesleg sárcsíkot is kenve a homlokára, mintha éppen harci testfestést gyakorolna). Nem tűnt ismerősnek, pedig a legtöbb arcot könnyen és gyorsan megjegyezte, hogy a teázóban azonosítani tudja a visszatérő vendégeket, így a faluban még biztos nem találkoztak és nem is egy házba vagy évfolyamba jártak, így elsőre nem értette a megjelnését. Csak a monológszerű megszólalás gyújt világosságot fejében, szorosan mögötte pedig egy ironikus hangocska megjegyzi, hogy igazán ért az első benyomások tételéhez, mert még egyszer sem sikerült úgy ismerkednie meg valakivel, hogy normális módon elcseverésztek volna mondjuk egy szelet sütemény felett a Nagyteremben. Ezzel szemben viszont majdnem elgázolta egy milkalila bicikli tulaja, összeverekedett Minnel, a trófeaterem kiállítóasztala alatt gubbasztott Lyrával, majdnem megetette magát az éjszaka közepén Katherinnel, égő hajjal társalgott, hajnal négyes pizsamapartiba csöppent, megmérgezték, mediterrán sétát tett Leventével, szekrényben ülve társalgott, a többiről már nem is beszélve... Viszont ha az embert kérdezik, illik is válaszolni.*
- Persze. Nem, dehogy, csak a szokásos bénázás.-*Fejét rázva bizonygatja, hogy semmi baja, de nem lehetett túl meggyőző - az ismeretlen már masírozik is befelé a tóba, pedig igazán semmi szükség rá, hogy ő is összevizezze magát és kissé békaleves szagú legyen. A másik azonban hajthatatlan - Gilbertnek ugyan fogalma sem volt, hogyan festhetett kívülről rögtönzött hátasa, de ezek szerint elég ijesztően, még ha őt magát nem is rázta meg különösebben, hogy ázott egérként csöpög róla a víz és a sár mellett némi hínárt is sikerült magára szednie.
- Igazán rendes vagy, de nincs semmi bajom. A víz sokat tompított és iszapos az alja,-*gesztikulál szabad kezével a hely felé, ahol eltanyázott.*- Én Gilbert vagyok, de várj...megfognád ezt egy kicsit?-*Nyomja meglepetésszerűen Elliot kezébe itt a kezem, nem disznóláb helyett a műanyagdobozt, amíg ő visszakacsázik pár lépést a mélyebb részekre, hogy megszabaduljon a ráragadt iszaptól, mielőtt szárazra lép. Mosakodás közben vissza lehajtja a felsője ujját is, eltakarva a sebhelyeket.*
- Köszönöm, mehetünk.-*Tér vissza kisvártatva - az eredmény nem tökéletes, de elfogadható-  kezét nyújtva bizarr kis gyűjteményéért, amiben pár centis, különös kis hatlábú lények úszkálnak.*
- Mind megvannak-*állapítja meg, hangjában jó adag megkönnyebbüléssel, elvégre miattuk tett nem tervezett csobbanást. Az akváriumhoz érve nem ereszti őket rögtön a vízbe, csak letette őket a fövenyre és a pálcája után kezdett kutatni zsebeiben, hogy aztán bűnbánó arccal húzza elő az ázott, megviselt tárgyat.*
- Lefogadom, hogy napokig duzzogni fog...-*motyogta letörten,tanácstalanul pislogva körbe, mert azt sem tudta, mibe törölje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. május 30. 16:11 | Link

Heather

Unalmas hét unalmas hétköznapja, ami semmi újat nem tartogat. Reggel ezzel a gondolattal ébredtem, és a rossz kedv megmaradt egész napra. Céltalanul sétáltam fel le az iskola falai között, és valami izgalmasat kerestem. Néha felbukkant egy-egy ismerős, váltottam velük pár szót, majd mindenki tovább állt. Hogy őszinte legyek, semmi nem maradt meg a beszélgetésekből. Tekintetem ködösen meredt a partneremre, de fel nem fogtam, hogy mit magyaráznak. Ennek ellenére válaszoltam nekik, de lehet valami irtózatosan nagy marhaságot. Délután ez a hangulat rosszból átváltott ingerültbe vagyis feszültbe. Le kellett valahogy vezetnem a felgyülemlett energiát, ezért elmentem egyet futni. Amíg a lábam bírta addig futottam. De nem fáradtam el, és nem lettem nyugodtabb. Jó lenne valami konditerem az iskolában, az talán segítene valamennyit. Lehet túlzottan sportember vagyok, és ennyire lételemem a mozgás. Napok óta semmi ilyesmit nem műveltem, és ez ki is ütött idővel. Hiányzik a vívás, a konditerem, a hegymászás. Utóbbit még csak kezdő szinten űzöm, de nagyon élvezem, és biztos, hogy nem fogom egyhamar abbahagyni. A vívás már gyerekkorom óta az életem része, és nagyon szeretem, de már kezd unalmas lenni. Viszont most, ilyen közel a csúcshoz, nem hagyhatom abba. Van egy célom, azt el akarom érni, és nem fogok addig megállni, míg az a bizonyos arany a nyakamban nem fog lógni. A konditermi edzésre pedig azért van szükség, hogy bírjam a hajtást, legyen bennem erő és az izom sem árt. Viszont mióta vége a szünetnek és visszajöttem, nem volt lehetőségem terembe menni, így hiába is edzek a szobába naponta kétszer. Egy kissé összeestem, mind karba, mind hátba. Lehet ez is az oka részben a rossz kedvemnek. Nem érzem jól magam a bőrömben.
Vacsoránál sem volt jobb kedvem, de az a rengeteg étel, amit magamba tömtem, kicsit javított a helyzeten. Végül arra jutottam, hogy esélytelen lenne, hogy én ilyen állapotba elaludjak, inkább kilógok a suliból. Tudom, hogy nem szép dolog, és meg is büntethetnek érte, de majd csak túlélem valahogy. A gördeszkám társaságában kilógtam és a faluig meg sem állta.
Nemsokára arra eszmélek fel, hogy akadályba ütköztem, ez pedig nem más, mint a falu tava, egész pontosan az ahhoz tartozó stég. Sötét volt, csak nagyon kevés fény jutott el idáig, így a szememet eléggé megerőltetve vizsgáltam a környéket. De ki is lenne itt ilyenkor?! Úgy gondoltam, hogy senki nem mászkál már éjnek évadján, de amint megpillantottam egy, a stégen fekvő alakot, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Felkaptam a gördeszkát, majd a fekvő alak felé indultam. Gondoltam illene megnézni, hogy jól van-e, mert a normális ember nem fekszik kinn éjszaka, egyedül, egy stégen.
- Szép estét! - köszönök udvariasan, majd tisztes távolságba a lánytól megállok, és várok valami válaszra.

Láthatóan nem vágyik társaságra, így hamar összekapja magát és távozik, hamarosan én is elhagyom a stéget.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 30. 20:00 | Link

Mínea


Most viszont a Romhányi gyerektől recsegnek a deszkák. Ma úgy döntött, hogy a faluban fog randilírozni. Bizony ám! Nem is gondoltátok volna róla, hogy ő ilyet is tud, jól sejtem? Pedig nem olyan tündéri ő. Szereti kifejezésre juttatni azt, hogy az embereket mennyire álszentnek tartja. Pedig Gideon se különbözik ezektől, ő is álszent, csak nem most.
A lény mögé lépve leguggol mögötte és lendületet véve belelöki a lányt a vízbe. A könyv majd megszárad, ahogy a lány is, aki most valószínűleg elkezd majd sipákolni. Szegény.
Iván azonban jót röhörészve áll fel a guggolásból. A lányt kutatja a vízben, biztos fel fog bukkani. Minek jönnek ide valaki, aki nem tud úszni például? Ha esetleg mégis kiderül, hogy pont egy totál béna, ösztöneit teljesen elvesztett lány kapott ma horgára áldozatul persze nem lesz olyan gonosz, hogy sorsára hagyja a lányt, de addig is csak zsebbrevágja az egyik kezét, a másikban pedig a pálcáját kezdi el forgatni. Jobb az elővigyázatosság, és ezért kézben tartja a hasznos védelmi eszközt. Lehet igazi fúria a sötét hajú és talán van annyi esze, hogy tud pár remek átkot támadója ellen. Bár ezt alapvetően nem szokta feltételezni a gyengébbik nem tagjairól, még eddig nem nagyon találkozott össze ilyen belevaló lányokkal.
Csak még Iván nem ismeri igazán a Rellonos vérmérsékletet és a Rellonos lányokat. Sose voltak megfigyelési alanyai a ketteskék. Hiszen lánnyá nem tud változni, esetleg a muglivilág legújabb szenzációjának képében, de az elég szörnyszülött egy lányfajta, amitől egy Romhányi már csak elvből is eltávolodik. Egy aranyvérűnek kell, hogy legyen becsülete és hűnek kell maradnia a tradíciókhoz. Ezt tökéletesen megtanították neki. Ezt a szellemet pedig az iskolájában is tovább erősítették benne, hiszen az a maréknyi kis baráti társasága, amely néhanapján akadt, mind aranyvérű volt, méghozzá nem épp a muglipárti fajtából. Azért ez a mugli és valamelyest félvérellenességét kinőtte már, de a tradíciókat biztosan tartani fogja, az érzései nem győzhetnek az esze és a hagyományai fölött soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 10:59 | Link

Állia Szipenni


 Délutánra beszéltünk meg találkozót Álliával. Remélem eljön. Főleg azért, mert olyan jól éreztem magam a barna hajú és gyönyörű barna szemű lány társaságában. Az évnyitó buliján sokat táncoltunk, folyt a vajsör és a csevegés.
 Elég nagy merészség volt mindjárt másnapra elhívni a stégre, ahol reméltem nem sokan lesznek. Megvan a maga varázsa ennek a helynek. Egyedül nem igen jön ide senki, inkább másodmagával. A tó mélykék színe és a közeli nádas már magában szép látványt nyújt. Na és a délutáni fény, ahogy megy le a nap kicsit még érdekesebbé teszi mindezt. Igaz most még jóval korábban van.
 Ahogy hátranézek észreveszem, hogy határozott léptekkel jön felém. Na igaz ez nem nagy ügy, hiszen ide beszéltük meg a találkozónkat, és a stég elég behatárolja a lehetőségeket.
 Állia újra megint csinosan öltözött fel. Kicsit szégyellem is magam a megszokott- kopott farmeromban és zöld Nike pólómban, na meg a napszemüvegemben. Ez utóbbi azért kell, mert félek, megint észreveszi, ha kicsit rajtafelejtem újra a szemem. De hát, mit lehet tenni. Gyönyörű lány. Mondjuk abból van elég itt az iskolában, de neki kivételesen esze is van. Na persze a többiek sem buták, de vele lehet beszélgetni mindenről. Ezt naná, hogy a bálon vettem észre.
 Ahogy közeledik, észrevétlenül is a pálcámmal babrálok. Szeretem a kezemben tartani. Olyan jó érzés kerít hatalmába, na meg oldja a feszültséget, ami bennem van.
 Egyre közeledik, kicsit megnyugszom és elmosolyodom ahogy olyan 30-40 méterre ér tőlem. A pálcám becsúsztatom a farmerem zsebébe, majd felnézek az égre. Észreveszem a felé repülő Chosuga-t is, aki épp vadászatból tér vissza. Általában mindig elkísér, ha sétálni megyek, a levegőből követ, majd amikor megállok a tájban gyönyörködni akkor magamra hagy. Nem megy messze, a közelben vadászgat. Most is onnan tér vissza két pocokkal a szájában. Leteszi elém. Megvárja amíg megdicsérem és lemondok a pockok rám eső részéről. Hát igen, Chosuga különleges hóbagoly. Mindig hoz nekem harapnivalót, de hát nem élek én ilyennel, így amikor megdicsérem és neki adom az ajándékát, hangos csiviteléssel megköszöni.  Most is ez történt.
 Állia már majdnem mellém ér, amikor Chosuga újra a csőrébe veszi a két pockot és olyan 15-20 méterre reppenve lefészkelődik és elkezd lakmározni.
- Szia Állia. Örülök, hogy eljöttél. Mosolyodtam el és néztem mélyen a szép szemeibe.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 1. 12:00 | Link

Ronald Little-Leah

Meleg napsütéses délután van. Ehhez illően csak egy vékony, fekete farmer, laza ing és torna cipő párost választatom napszemüveggel. Kíváncsi vagyok meg ismer-e így, tegnap kicsit elegánsabb voltam. De ha már másnap elhív valahova akkor ismerjen fel így is. A falun áthaladva veszek egy kis édességet későbbre. Aztán most már egy kicsit sietve megyek a stéghez. Lassítok mielőtt kilépnék a fák mögül és feltolom a napszemüveget a fejem tetejére és kisétálok a fák közül. Határozott léptekkel elindulok a stég felé, ahol meg látom, hogy Ron már vár. Egy grimasszal nyugtázom, hogy késtem, és megyek tovább.  Közben meg ő, hogy öltözött és elégedetten nyugtázom, hogy nem öltöztem túl. A napszemüvegtől pedig nevethetnékem támad. Olyan, mintha azért vette volna fel, mert tegnap megjegyeztem neki, hogy sokat néz. De erre talán inkább nem kérdek rá, inkább én is lecsúsztatom a szememre a napszemüvegemet és mosolyogva közeledek felé. Valami elrepül mellettem és Ronnál ér földet. Egy hóbagoly, milyen szép. Kicsit emlékeztet a sajátomra. Megállok és nézem, ahogy Ron megdicséri. Aztán a bagoly elrepül én pedig újra elindulok, leplezetlen mosollyal. Pár méterre megállok és nekidőlök a korlátnak. Aztán vissza köszönök.
- Szia.
Hátra nézek az ő baglyára és folytatom.
- Ha szólsz, hogy hozod a baglyod én is elhoztam volna Moont.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 12:53 | Link

Állia Szipenni

Ahogy Állia a korlátnak támaszkodik veszem csak észre, hogy Ő is napszemüveget visel. Úgy látszik amíg Chosugával voltam elfoglalva felvette a sajátját is.
Mondjuk a szikrázó napsütésben kötelező darab, azt hiszem.
- Nagyon csinos vagy! - Válaszolom mielőtt a megjegyzésére térnék rá.
- Jól áll neked a mindennapi viselet is. - Majd újra elmosolyodok. Nem tudom mi van velem, de állandóan mosolygok Állia jelenlétében, igaz nem nagy dolog, hiszen tegnap ismertem meg.  
- A baglyomat Chosugának hívják. Van köztünk egy különleges kapcsolat, ami szerint Ő is elkísér a túráimra. Szereti a szabadságot, így csak ritkán teszem a kalitkába. Na meg szereti a hasát és a friss pocokhúst. Persze a bagolycsemegét is szereti, de hát egy idő után unalmas lehet. Sajnos erről elfeledkeztem, mikor elhívtalak, pedig szerintem ketten ők is jól ellennének. Ez a kedvenc helyem. Igaz ide sok pár eljön, de olyankor odébb állok. Tanulni szoktam itt, ha már elegem van a könyvtárból.
 Gondoltam mindezt Álliának is tudnia kell, hiszen nem szeretném, ha úgy gondolná egy csodabogárral találkozik, aki mindenhová magával cipeli a baglyát.
- Köszönöm a tegnap estét. Nagyon jól éreztem magam veled. Régen buliztam ilyen jót. - Újabb mosolyt követően rájöttem, hogy nagyon zavar a napszemüveg, hát levettem, és újra Álliára néztem.
- Félig mugli vagyok. De nem ez a lényeg. Hoztam valamit, amit abban a világban nagyon megszerettem. Kérsz egy kólát? Jó hideg.
 Meg sem vártam a válaszát és már nyitottam is ki az egyiket.
- Emelem az üvegem a tegnapi bulira! - Majd mosolyogva átadtam az egyik már kibontott üveget Álliának.
- Mondtam már, hogy gyönyörű szemeid vannak? Kár elrejteni őket a napszemüveg mögé.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 1. 13:40 | Link

Ronald Little-Leah

A korlátnak nézem a vizet és élvezem a napsütést. Egyszerűen tökéletes az idő. Ront hallgatva pedig egyre inkább mosolygok. Ahogy ránézek látom, hogy ő is mosolyog. A bókok pedig jól esnek, bár egy kicsit soknak találom őket. Ezt meg is mondom neki.
- Köszi. De ne dicsérj ennyit.
Megint a tó felé fordulok és folytatom.
- Elfogok pirulni ha így haladsz.
Aztán hallgatom, az okot amiért nem szólt és még pár dolgot. Amit elég érdekes. Tetszik a baglya neve, és érdekes a köztük lévő kötelék. Arra, hogy elfelejtette és sajnálja, helyeslően válasz szolok.
- Hát az biztos, Moon is hasonlóan szabad lélek. Bár én inkább reptetni szoktam és nem sétáltatni.
Aztán újra figyelmesen hallgatom. De azért közben bele-bele kérdezek, de inkább csak figyelek.
- Télen nincs túl hideg itt tanulni?
Elnézve a tájat télen is szép lehet, csak talán egy kicsit hideg tanulni. A következő mondatra viszont azonnal felelek. Míg ő leveszi a napszemüvegét.
- Légyszíves hagyd abba, nem kell ennyire udvariasnak lenned és mindent megköszönnöd.  
Hogy lássa komolyan gondolom belenézek a szemébe. Kis idő múlva félre nézek és inkább közelebb megyek a stég tó felőli részéhez. Innen hallgatom tovább Ront. De aztán kíváncsi leszek és megfordulok, hogy lássam. És máris egy üveg kólával találom magam szemben amit felém nyújt. Egy bólintással elfogadom.
- Kösz.
Mosolyogva helyeslek a következő mondatára.
- Ebben egyet értek.
Bele iszok a kólámba és eszembe jut az édesség, amit én vettem. A következő mondatával pillanatnyilag nem törődve veszem elő és kínálom meg.
- Ez ugyan nem abból a világból van, de attól még finom. Kérsz?
Mosolyogva nyújtom felé a papírzacskót. Közben komoly arccal válaszolok.
- Még egy bók és belelöklek a vízbe.
A mondat végén kicsit elmosolyodom, hogy lássa nem gondoltam teljesen komolyan és feltolom a fejem tetejére a napszemüveget. Aztán leülök, a lábamat a víz fölé lógatva egyik kezemben a kólámmal, a másik kezemmel pedig lerakom magam mellé a zacskót.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 18:35 | Link

Állia Szipenni

- Hogy hideg télen? Sajnos igen. Olyankor nem is jövök ki tanulni, habár a hétvégi kirándulásaimhoz hoztam otthonról egy sátrat. Abban jó meleg van, nem kell félni a hidegtől. Akár azt is felállíthatnám ide. Majd elmosolyodtam, igaz most először nem Állia miatt, hanem mert eszembe jutott valami észbontó ötlet.
- Szerinted, ha felállítanám ide a sátrat, lehetne benne hétvégenként bulit szervezni? Mit szólnának a suliban?
 Még a képzeletére is elfog a nevethetnék. Majd folytatom a gondolataimat.
- Végtére is ételt és italt lehet szerezni a konyháról, vagy az üzletekből. Zenét akár mugli módra is meg lehet oldani. Táncolni majdnem mindenki szeret. Na meg van pár zenész a családban, talán Ők is fellépnének.
 Majd Állia kérésére mosolyogva válaszolok, nem igazán könnyed válaszra sikerült, de legalább a természetes énem is láthatja most.
- Ne haragudj, nem fogok annyit bókolni, egyrészt lehet nagyon nyálasnak hangzik a kívülállók fülének, másrészt nem is vagyok olyan jó benne. Ígérem megpróbálom a gondolataimat visszatartani és nem kimondani hangosan, ha félő, hogy belepirulhatsz. Majd cinkosan kacsintok, jelezve, hogy tréfának szánom a komoly megjegyzésemet.
- Amúgy meg ilyen jó időben nem is lenne rossz megfürdeni a tóban, habár nem hoztam magammal fürdőnadrágot.
 Amikor Állia Moon-ról beszélt nagyon erős érzések kavarogtak bennem. Féltem, hogy csak én vagyok ilyen, aki túl közel engedi magához a baglyát. De persze ez is csak egy eltúlzott észrevétel volt. Lehet, hogy az Önismereti órákra is be kellene iratkoznom?
- Szóval szeretsz repülni? - Csillan fel a szemem a hirtelen jött információra.
- Milyen seprűd van?...Köszönöm az édességet, nagyon szeretem. Te sütötted? - Teszem fel viccesnek szánt kérdésem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 1. 19:34 | Link

Ronald Little-Leah

Pedig télen is jó lehet nem csak kéne hozzá pár dolog. Én lehet, hogy ki is jövök, csak nem tanulni. Ron sátrától már jön is az ötlet, hogy itt kint sátorozzak a jó időben és pihenjek. De Ron ötlete viccesebb. Vigyorogva felelek.
- Hát ha elég nagy a sátor. Akkor szerintem nem lenne rossz.
Ron felsorolja a mellette szóló dolgokat. Amiben egyetértek, még talán jó is lenne. Ezt komoly képpel meg is mondom.
- Még siker is lehet ebben a jó időben, itt a tó mellett szerintem jó lenne.
Mosolyogva még hozzá teszem.
- Persze ha lennének törzs vendége akik híreszteljék, az is hasznos lenne, főleg kezdés előtt.
Kíváncsian nézek, hogy értette-e. Végül inkább a biztonság kedvéért hozzá teszem.
- Én például jó lennék erre a célra.
Elnézek Ron baglya felé. Már megette az első pockot és úgy látszik, kezd jól lakni. Közben ő is észrevesz és kíváncsian méreget. Szinte meg se hallom, hogy Ron mit mond. De aztán feleszmélek és még hallom a végét. Ránézek és látom, hogy viccel, ezért én is hasonlóan válaszolok.
- Hát ha igazán érdekes gondolatok akkor meg kockáztatom a pirulás veszélyét.
Aztán újra elvigyorodom. A következő mondatra nevetve felelek.
- Ebben az időben így is nyugodtan lehetne fürödni, utána a napon megszáradnánk.
Én pedig újra elnézek a baglya felé, aki mintha közelebb jött volna, valamint elég furcsán méreget. Ami nekem egy kicsit gyanús. De Ron következő kérdése kizökkent az aggodalmamból.
- Igen szeretek.
Valahogy nem lep meg, hogy nem a bagoly érdekli. De nem igazán hagy elmélkedni, mert megint feltesz egy kérdést.
- Tűzvillám 5000-em van.
Most már én is vissza kérdek.
- Neked milyen seprűd van?
Az édességet, amivel előbb meg kínáltam vesz és megköszöni. Egy kicsit még viccelődik is. Amire kicsit komolyan felelek.
- Ezt most nem, de ha akarod legközelebb saját készítésűt hozok.
Aztán újra rá nézek a bagolyra és közelebb ülök Ron-hoz és aggódva meg kérdem.
- Emberevő a baglyod?
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. június 2. 02:45 | Link

~ Gilbert ~


Biztosan megkérdeznék tőlem, hogy mi okom volt, hogy a vízbezuhant segítségére siessek. Az ok egyszerű: soha nem lehet tudni, hogy mekkora a baj, illetve az illető tud-e úszni. Rosszul érezném magam, ha az esetleges történések elkerülhetőek lettek volna, ha segítek. Gondolok itt a vízbefulladásra, kapálózásra, vagy éppenséggel egy vérzésre. Szerencsére az ismeretlen talpra áll, mire odaérek, de azért aggódva kérdezem meg tőle többször is, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. Válasza megnyugtat, még egy kicsit el is mosolyodom a szokásos bénázás jelzőjére. A lényeg az, hogy minden rendben van Gilberttel, és még a kinézete is elég tűrhető. Szép csíkot hagyott a homlokán, mikor elseperte onnan a haját, mellesleg ruhájából is csöpög a víz, és némi hínár is akadt rajta. Ha nem vette tolakodásnak, akkor azokat leszedtem róla, és visszaengedtem egykori helyére.
– Ennek igazán örülök, csak tudod, olyan hirtelen merültél el a vízben, hogy gondolkodás nélkül jöttem segíteni. Inkább legyek itt, ha nincs is baj, minthogy baj legyen, és ne legyek. –fejtettem ki némiképp az aggodalmamat miatta. Utána a kezembe nyomta a kis dobozkáját, és beljebb ment. A kérdésére nem tudtam válaszolni, de jelentőséggel nem is bírt volna, mivel már a kezemben tartottam, amit meg kellett volna fogni. Még Gilbert a vízben iszapozott, addig kíváncsiságból lestem bele a dobozkába. Ezekért a kis lényekért vállalt kockázatot? Érdekes figura, az már biztos, és kíváncsiságomat is felkeltette. Visszaadtam neki a lényecskéit, és kisétáltam a vízből, természetesen Gilbert mögött, hogyha netalán megint elcsúszna, akkor már ne essen bele a vízbe. Kiérve leültem az földre, onnan figyeltem a srác ügyködését. Pálcáját lesi, majd megjegyzést tesz, amire felvonom a szemöldökömet. Aztán kapcsolok, hogy segíthetnék rajta egy szárítással, vagy valami, de most önként döntsek az ilyenben? Nekem az ilyesmi nem kenyerem, szóval felemelve rá a fejem, ajkamba harapva, majd mosolyra húzva számat, kérdezek.
– Megszárítsalak esetleg? Nem kéne, hogy megfázz… Azok a löttyök, amiket gyógyszernek titulálnak, sokszor olyan ízűek, hogy inkább úgy dönt ez ember, hogy megküzd a betegséggel. –tapasztalat, hisz sokszor volt sérülésem, vagy betegségem, és mindenféle bájitalt itattak velem. Édesanya löttyei annyival voltak különbözőek, hogy ő valamit mindig belecsempészett, amitől jobb lett az íze, de a hatása nem változott. Kár, hogy ez a gyógyítóknak nem jut eszükbe, mert a könyvek nem írjak, akkor már nem is helyes úgy cselekedni. Rám meg nem ragadt a löttyfőző tudományosságból egy foltocska sem. Közben Gilbertet lesem a válasza miatt, és ha igényt tart a segítségemre, akkor előkotrom a pálcámat, és megszárítom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 3. 12:32 | Link

Állia Szipenni

- Szerintem elég nagy. Olyan 30-40 fő kényelmesen elbulizgathatan benne. De a jó időben stég buli keretében ez csak a fedett büfé lehetne. Mondom mosolyogva. tetszik ahogy Állia is elkezd tervezgetni. Az meg plána, amikor felajánlja, hogy akár tudna egy kisebb vendégkör kialakításában is. Mármint az aktív meghívásokkal.
- Jó ötlet, ha gondolod meg is valósíthatnánk. Biztos tehetséges vagy a hírverésben. - Igaz nem tudom, hogyan is akar nekikezdeni, de nem hiszem, hogy a plakátragasztás lenne a terve. Én biztos itt kezdeném. Kitenném a klubhelyiségünk hirdetőtáblájára, a wc ajtókra, persze belülről.
-Komolyan gondolod, hogy ebben az időben beleugorhatunk a vízbe? Épp azon merengek, mennyi idő kell a teljes száradáshoz, amikor érdekes  válaszokat kapok gyors kérdéseimre.
- Az nagyon jó seprű, nekem Tűzvillám 2013-am van. Édesapámtól kaptam mielőtt az iskolába jöttem. Ezek szerint nem csak szeretsz, de tudsz is repülni, ha ilyen komoly versenyseprűd van. - Mindezt persze a legnagyobb tisztelettel a hangomon, és teljes komolysággal mondtam. Ilyen seprűn nem lehet viccelni. Ez maga a mámor.
Sajnos azon kicsit átsiklottam emiatt, hogy Állia legközelebb saját készítésű sütit fog hozni. Leginkább az adott mondandójából a legközelebb szócska jutott el hozzám, na természetesen meg is ragadt ott, ahova érkezett. Hirtelen ocsúdtam ezután.
- A baglyom? Mármint Chosuga emberevő?- kérdem zavartan egy pillanatra, majd hirtelen magamhoz térek.
- Á, dehogy, azt hiszem a süteményedre fáj a foga, amit a kezedben tartasz. Dobj egy falatot oda neki, akkor biztos nagyon hálás lesz.
 De még mindig a vizet néztem és Állia szavain gondolkodtam.
Ebben az időben így is nyugodtan lehetne fürödni, utána a napon meg száradnánk. Méregettem a napot, kerestem a kósza felhőket, majd hirtelen felálltam és vetkőzni kezdtem. Levettem a cipőm és a zoknimat is, majd a pólóm és nekifutásból belevetettem magam a tó vizébe.
 Állia egy pillanatig dermedten figyelt, majd nevetésben tőrt ki. Azt hiszem megleptem a produkciómmal. Igaz a víz nem túl mély, nincsenek az alján sziklák, sem veszélyes élőlények, de mégis akár egy életmentő hős emelkedem ki a habok közül.
- Csatlakozol? A víz elég meleg.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 3. 15:27 | Link

Ronald Little-Leah

30-40 fő az nem is olyan rossz. Jó időben igazán jó lenne. Egy kis szervezéssel és engedélyek meg is csinálhatnánk. Ezt meg is mondom Ronnak.
- Kis munkával meg is csinálhatnánk.
Annak nagyon örülök, hogy tetszik neki a hírverési ötletem. Bár azt nem mondta meg, hogy ő hogyan gondolja. Mert posztereket én biztos nem ragasztok. Inkább valamilyen varázslat lenne jó vagy hasonló. Ezt szerintem meg is tudnánk oldani. Engedélyt lehet, hogy nehezebb lenne szerezni. Erre rá is kérdek Ronnál.
- Az engedélyt szerinted megkapnánk, ha kell hozzá?
Nem biztos, hogy Ron komolyan gondolta ezt, de szerintem vicces lenne. Bár kicsit macerás lenne. Ránézek Ronra és látom, hogy még mindig elgondolkozva néz a vízre. Ebben a következő mondata meg is erősít. Elmosolyodom és bólintok.
- Igen, szerintem már lehet van olyan jó idő.
Elnézem a vizet és elkezdek gondolkozni azon, hogy vajon él-e itt valami vízi lény. A következő mondat viszont kizökkent a gondolataimból. Ha valaki a seprűm kérdez, akkor fel kell készülnie arra, hogy sokat fogok beszélni. Azon egy kicsit elgondolkozom, hogy mennyire is tudok repülni. Hát volt már egy két vicces kalandom. Kicsit komolyabb arccal válasz szolok neki.
- Hát nem vagyok túl ügyes.
Majd egy fél mosollyal folytatom.
- Például repülés közben még nem tudok rajzolni...
Felnézek az égre és befejezem a mondatott.
- Pedig megpróbáltam.
Ez talán hülyén jön ki, Ron komoly kijelentése után, de igaz. Talán a kastélyt is lerajzolom majd, csak nem seprűről. Azt egyelőre inkább hanyagolom. Erre a gondolatra megint elmosolyodom. Ezekből a gondolataimból rángat ki Ron hangja.
Kicsit megnyugtat, hogy nem veszélyes a baglya. Bólintok Ronnak és dobok egy kis sütit a tőlem nem messze lévő Chosugának. Aki ennek nagyon örül. Nézem, ahogy nekiáll megenni az édességet. Ezért csak félvállról helyeslek Ronnak.
- Igen, már jó idő van.
Csak a csobbanásra nézek fel. Kicsit meglepődön, egy pillanat múlva már nevetek. Rájövök, hogy mért idézte fel a mondatomat Ron. Én is felállok és a cipőmet húzva felelek Ronnak.
- Naná, ki nem hagynám.
Gyorsan le veszem a cipőm és a zokni. Aztán az ingem és áldom magam amiért vettem alá egy trikót. Bár lépést hátrálok aztán beugrok a vízbe Ron mellé. A víz tényleg kellemes. A víz alatt meg keresem Ron lábát és lerántom a víz alá, magamat pedig fel lököm és odébb úszom.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 4. 19:47 | Link

Amint a nap eltűnik a látóhatár fölött, kilépek a hegy oldalában lévő újdonsült házamból, hogy sétára induljak. Felületesen bejártam már a környéket az egyik este, de akkor mint felfedező tettem. Nagyjából bebarangoltam a vidéket, felmérni a viszonyokat, megbizonyosodva arról, hogy ez a varázsfalu megfelelő lakhelyemül szolgál majd az elkövetkezendő években vagy akár évtizedekben.
A mai séta azonban más. Most már mint helyi lakos indulok egy kellemes esti levegőzésre. Nem mintha nekem szükségem volna levegőre. Minden esetre a szürkületben nekivágok az ösvénynek, és csak veszem könnyű lépteimet lefelé. A fák közül kiérve elém tárul a kedves kis tó. Megállok pár hosszú másodpercre, csak pislogok abba az irányba, majd a stég felé veszem utamat.
Miközben a fadeszkákra lépek, igazítok egyet bőrkabátomon, haladva tovább komótosan. A közvetlen közelben nincsen most senki, a stégen pedig végképp egy teremtett lélek sem. Ahogy a végére érek, laza terpeszben megállok, és egyebet sem teszek, mint hosszú, fehér kezeimet magam mellett lógatva, Ray Ban napszemüvegem sötét lencséi mögül fürkészem a sima vízfelszínt és a távolt, a horizont alján még valamelyest világos eget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 4. 20:10 | Link

Adam (bácsi?)


Ahhoz képest, hogy megígértem Shannek, időben visszaérek, kicsit elhúzódott a dolog. Csak.. az a férfi... annyira furcsa.
Az árnyas sétányról kilépve láttam meg, aztán azóta követem, de ugye óvatosan, mielőtt azt hinné, merénylő vagyok. Ne, ne röhögjetek, a tesóim simán kinéznék belőlem, "amilyen kis ártatlannak tűnök", aztán mikor sípcsonton találom rúgni őket... A francba, megint rámtör a honvágy. Azt nekem senki nem mondta, hogy ennyire nehéz lesz ilyen távol Indiától. A szokásokhoz, mármint az itteniekhez, még mindig hülye vagyok. Azt se tudom, mi az a Pünkösd, mindenesetre, legalább hétfőn nem lesz suli. És a gulyásleves... pocsék, de tényleg. Az én gyomrom nem bírja azt megemészteni. Tehát még mindig nem a legfényesebb a viszonyunk drága Magyarországgal, de én igyekszem, tényleg nagyon igyekszem.
Mondjuk az is furcsa, hogy még nem volt sem bombariadó, se lőgyakorlat, ez egy ilyen békés ország lenne? Akarok én békét? A kvidicsmeccs után mindenképp. Pedig azt hittem, tudok játszani.
Észbe se kapok, a férfi már a tó felé igyekszik, én meg magamban vállat vonva megyek utána, aztán hirtelen torpanok is meg.
Ha én most kimegyek a stégre, nem tudok hová bújni, és nagy valószínűséggel lebukok. Azt meg nem szeretnék, mert semmi frappáns indokom nincs még. Így hát, mit tehetnék, fogom magam, és a stéghez legközelebbi fa mögé bújok, onnan figyelem a furcsa pasast.
Valami nem oké vele, higgyétek el. Nem tudom, honnan ez a fene nagy bizalmatlanság az irányába, mert tőlem az messze áll, de egyszerűen.. furcsa. Nem, nem jón furcsa, hanem olyan "mindjárt előrántom a katanám, és leszedem a fejed a helyéről" furcsa, értitek, ugye?
Igyekszem annyira kitekinteni, hogy ő ne vegye észre a jelenlétem, mert ez az egész nyomozósdi csak addig buli, míg én figyelem őt.
Utoljára módosította:Aisha Nayar, 2014. június 4. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 4. 22:57 | Link

Aisha

Nyugodtan figyelem, ahogy egyre sötétebb lesz a vidék, miként az ég alja is egészen szürkébe borul. Felgyúlnak a környező lámpások, a falu fényei. Szerencsére csak kedvesen pislákolnak. Nem szeretem, ha vakít. Persze, nem ezért hordok napszemüveget éjjel. Hanem azért, mert lényegtelen, hordom-e, ugyanolyan jól látok, viszont nagyon tetszik ez a viselet. Ráadásul így mások elől rejtve maradnak sápadt, különösen csillogó, halott derengésű szemeim.
Lágyan beleszagolok a levegőbe, és érzek mindent magam körül. Azt a tizenéves lányt is, aki a közelben ólálkodik. Nagyon finom az illata. Mármint a véréjé, természetesen. A többi illattal nem foglalkozom. Se ízek, se illatok nem hoznak lázba, ha nem a vért jellemzik. Ettől függetlenül nem áll szándékomban megkóstolni Őt. Persze, ezt Ő nem tudhatja. Ahogyan egyáltalán azt sem, ki vagyok.
Nézem még a sötét víz csöndes hullámzását, majd hirtelen egyenesen felé fordítom napszemüveges arcomat, keresztül nézve a fekete lencsén és a gyér fényű estén, meglátva Őt. Egy barnás hajú, vékonyka leányzó, aki utánam leskelődik. Fejemet oldalra biccentem, mint egy kiskutya, aki valami érdekeset lát, és teszek pár lépést a stég deszkáin a part felé , de nem megyek el odáig, hanem a szélső korláthoz húzódom középtájt, a lánykától távolabb esőhöz. Fenekem odatámasztom, és ráfogok magam mellett a rúdra fehér kezeimmel. Mindeközben egy pillanatra sem tévesztem Őt szem elől. Arcomat felé fordítva tartom. Várom, mit lép a kis halandó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 5. 09:44 | Link

Adam (bácsi?)

Mondtam én, hogy nem okés a pasas. Minek hord napszemüveget? Az addig rendben, hogy menő, de hát a nap már épp hogy csak pislog. És igen, újabb felettébb szemet gyönyörködtető megcsillogtatása ez a nyomozóképességeimnek. De az érzés nem szűnik, még mindig úgy érzem, nem egy mintapolgárhoz van szerencsém, és ez … tetszik. Szeretem, mikor ki kell lépnem a konfortzónámból, és a határaim feszegetni, az adrenalinról nem is beszélve, azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy a függője vagyok.
Olyan erővel csapódok a fának, hogy felszisszenek, mert hirtelen sajogni kezd a hátam. Oké, ha eddig nem vett észre – amit erősen kétlek, mert mikor erre fordult, a nyakam rátenném, hogy a szemembe nézett -, most már biztos benne, nincs egyedül. Hurrá.
Szaporán veszem a levegőt, mert nem tudom, mire számíthatok. A zsebemből a pálca is előkerül, mert bár sok átkot nem tudok, de legalább amit tudok, azt tényleg, mert ezt a fajta tanulást sose veszem félvállról. Óvatosan tekintek ki, és látom, a férfi nem mozdul. Az ajkamba harapva gondolkodok, mi legyen, aztán kiszúrom a plakátot.
- Invito – halkan suttogom, de ez épp elég ahhoz, hogy a papír a póznáról a kezembe kerüljön. Gyorsan átfutom a sorokat, hogy mi lehet, mert ezzel jó lenne tisztában lenni, aztán határozott léptekkel indulok meg a férfi felé. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem félsz, de a kíváncsiság nagyobb, és hát… az győz.
- Buli lesz a Mátrában, szeretettel látjuk Önt is – nyújtom át a szórólapot, ahogy mellé érek, még egy mosolyt is kierőszakolok magamból, de közben nem felejtem ám el tüzetesebben megnézni az idegent. Az érzés nem hogy nem múlik el, konkrétan már az a késztetés kerít hatalmába, hogy fussak, amíg tudok, és ez megdöbbent.  HA elveszi a kezemből a lapot, és tudok, hátrálok pár lépést, hátha így a kényszer is csökken, de nem…

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 5. 15:58 | Link

Aisha

Szinte a fülemben lüktet a leányka szapora szívverése. Egyszerre fél és járja át a jóleső izgalom. Tart tőlem, de még nem tudja, pontosan mitől tartson. Ám aggályai nemhogy eltántorítják a közeledéstől, egyre inkább feltüzelik. Hajtja felém a kíváncsiság. Gyere csak, gyere...
Ügyködik valamit. Egy papír suhan át a légen, és köt ki valahol nála. Rezzenéstelenül állok tovább a korlátnál támasztva a stégen, még akkor is, amikor megindul felém. Nyugodtan fürkészem napszemüvegem mögül, ahogy elém lép, felém nyújtva a hirdetésfélét. Jócskán lefelé kell néznem rá. Érdekesen festünk egymás mellett. Alig ér a vállamig. Mondjuk én általában bárki mellett érdekesen festek.
Tekintetemet arcán tartva húzódom el enyhén a korláttól, éppen csak elemelkedve tőle, majd nyújtom ki felé sápadt kezemet, és veszem át a meghívót, hideg ujjaim végével megsimítva kicsit a leányzó meleg bőrét. A mozdulat olyannyira nem tolakodó, hogy akár észrevétlen is lehetne, ha a halandó nem érdeklődne ennyire irántam és minden rezdülésem iránt. Dehát láthatóan tanulmányoz. Ez az invitálás nem volt egyéb, mint egy alibi, hogy idejöhessen hozzám. Úgy döntök, nem rontom el a játékot. Lenézek a papírra sötét lencséimen át. Mátra Máguscsárda. Igen, elmentem előtte a minap.
- Köszönöm. - szólok csöndesen, rekedtes hangomon, nézegetem még egy ideig a hirdetést, majd elcsigázott mozdulatokkal összehajtom, kabátom belső zsebébe csúsztatom, és közben ismét a lányra nézek.
- Itt laksz? Vagy... diák vagy az iskolában? - emelkedik ki fekete szemöldököm a keret felett kérdésem közben, ám utána hamarosan leveszem a napszemüvegemet, pólóm nyakába akasztva, kék szemeimmel a kis halandóra nézve az esti szürkeségben. Kék tekintetem hirtelen halottnak tetszik, ám eleven, élő fény csillog benne. Régi, régi fény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 5. 19:16 | Link

Adam (bácsi?)

Sose voltam félős. Félni féltem, mert minden ember szokott, de annyira nem rezeltem be eddig, hogy cselekvésképtelenné kelljen nyilvánítanom magam. Most is félek, mégis hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam az okát. A víztől való parám már leküzdöttem, az ingatag földdel sose volt gondom, így tényleg arra tudok gondolni, hogy a férfi jelenléte az, mai feszéjez, és ez foglalkoztat úgy igazán. Nem szokásom már az első pillanatokban megriadni valakitől, sőt, és tök értetlenül állok a jelenlegi helyzet előtt.
Farkasszemet nézek vele. Tudom, még úgy is, hogy rajta van a szemüveg, tisztában vagyok vele, hogy egyenesen rám néz. Mégis gyerekesnek mondható reakciót produkálok, elvégre… bármennyire szeretném leküzdeni, gyerek volnék… legalább is még pár hétig. Aztán betöltöm a bűvös tizenhetet. Oké, oké, tudom, hogy csak számok, de számomra ez igenis fontos, még fontosabb lenne, ha Indiában dekkolnék.
Hirtelen pattan ki a fejemből az ötlet, így a meghívóval masírozok oda, ne  legyen már annyira ciki, bár nem hinném, hogy ezt lehetne überelni, de ismerem saját magam… jobban, mint mások magukat.
Fura a pasas, igen, ezt még jó párszor megjegyzem, de még a mozdulatai is… nem siet, olyan lassan süllyeszti el a papírt, mintha tényleg nem lenne semmi sietős dolga, bár ha lenne, vélhetően nem állt volna le a vizet fürkészni, ó, és helló paranoia, rég találkoztunk. A bennem lévő csengettyű egyre hangosabb.
- Tanulok… ösztöndíjas vagyok – adom tudtára a férfinek, mert ahogy nekem feltűnt, itt nem mindegy, és erről elvileg hallgatnom kéne, mert így simán kilogikázzák, hogy a templom egere hozzám képest multimilliomos, de sose zavart ez a tény, most se, főleg, hogy feleannyi mindenért se kell küzdenem, mint eddig.
A férfi aztán megszabadul a szemüvegétől, engem meg a víz lever, és hátrálok. Elkerekedett szemekkel konstatálom, hogy ez bizony egy mellbevágós deja vu, de azt persze sehonnan nem tudom előkaparni, hol, vagy mikor találkoztam én ezzel a tekintettel.
- Én… én… láttam már ilyet – bököm ki cseppet vádlón, miközben egyenesen a pasas szemeire mutatok. Nem természetesek, eltörpülő ugyan a különbség, de van, és én már láttam ezt, csak nem emlékszem hol, vagy mikor.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 5. 20:16 | Link

Aisha

Bólintok, ahogy elárulja, a mágustanoda egyik tanulója. Nem jártam még soha ilyen intézményben. Habár varázstalan iskolában sem. Mégis, mit keresnék én ott? Rengeteg hely akad a világban, ahol csak kicsit vagyok feltűnő. Rock koncertek, temetők, gót találkozók, dark bárok, halálfaló fanclubok... noha egyik sem igazán az én asztalom. A kinézetem egyáltalán nem annak köszönhető, hogy bármilyen stílusba vagy irányzatba tartozni szándékozom. Így nézek ki már évszázadok óta, csak a ruhák anyaga, fazonja, maga a divat változott. Na de egy szó mint száz: egy iskola nem az a hely, ahol ne tűnnék fel rögtön. Főként, hogy csak este állíthatok be. Bár, ha jobban belegondolok, üres tantermekben jártam már.  Való igaz. Akkor helyesbítek: gyerekekkel teli iskolában nem jártam még. Ott meg aztán végképp semmi keresnivalóm. Nem igaz?
Felvetésem beigazolódik, ahogy a lány az enyémhez hasonló színt ölt. Egészen elsápad, meglátva szemeimet. De nem szívbajos, egyszerűen rájuk mutat, kijelentve, hogy Ő már látott ilyet. Összevonom sötét szemöldököm a vádló, bájos udvariatlanságra.
- Mire gondolsz? - biccentem oldalra a fejemet, játszva Vele kicsit. Ha Ő játszhat velem, hadd játsszam én is Vele. Örülhet, ha a játékom ennyiben kimerül. Végigmérem a törékeny alkatú kis halandót, aztán elmerítem ősi tekintetemet a szemeiben. Na nem azért, hogy megdelejezzem. Ilyet csak nagyon-nagyon ritkán teszek. Fajtársaimmal ellentétben. Ők kedvtelve vonják bűvkörükbe a halandót, hogy elszórakozzanak Vele. Engem máshogyan neveltek, ha lehet így mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 6. 19:46 | Link

Adam (bácsi?)

Nekem már maga a tény furcsa, hogy tudok higgadtan, összefüggően beszélni, holott legszívesebben a világból is kifutnék. Igen, íme az élő példa arra, hogy sokszor még saját magammal se értek egyet, mert büszke vagyok, a józan eszem meg hülye. De ki ne gondolná így?
Persze nagyban hozzájárul ehhez a kíváncsi természetem, mert rá kell döbbennem, azon kívül, hogy a férfi furcsa, érdekes is. Nem sok falulakóval találkoztam, de ők nem voltak ilyenek,  a különbségre ugyan rá nem tudnék mutatni, az ilyesmit az ember megérzi, nem? Az se zavar igazán, hogy a férfi látszólag jóval idősebb nálam, az agyam még nem lepték el azok a gondolatok, amik általában a korombeli lányokat szokták kiforgatni magukból, hála égnek.  Még egy fiú se volt, aki után fütyülni akarnék, pedig a filmekben ez így szokás, nem is értem, miért jön ez be nekik, na meg… most akkor tanuljak meg fütyülni, hogy imponálhassak valakinek? Az nekem nem megy.
Kár volt levenni azt a napszemüveget, mert látványosan ijedek meg, ami szintén nem tartozik a szokásaim közé, mert hát… ki az, aki fel is vállalja, hogy fél? Nekem viszont az elrejtése nem megy, teszem hozzá, sose gyakoroltam, mert nem érzem úgy, hogy gyenge lennék attól, mert felvállalom, hogy érző lény vagyok, ezért nem is értem azokat, akik inkább fojtják magukba.
- Nenenemtudom – hadarom kissé dadogva, mert tényleg lila fogalmam sincs, csak az érzés villant be, hogy én ezt már láttam valahol, és cseppet sem tetszik, hogy ennyire össze tud zavarni ez a röpke tény.
- Tényleg nem… egyszerűen, csak tudom, hogy láttam… ki maga? – teszem fel  a kérdést, bár a hangnemet korántsem ütöm meg, amivel ezt tudakolni szokták, de zavart vagyok, akkor meg hajlamos vagyok megfeledkezni az illemről. Viszont biztos vagyok benne, hogy a férfit nem ismerem, most látom először, vagy agyat mostak nálam, nem tudom.. nem tudok semmit. El akarok tűnni innen, és igen, ennyit arról, hogy Aisha bátor.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 6. 20:21 | Link

Aisha

A félelme egyre jobban elhatalmasodik rajta. Érzem a szapora szívverést, hallom a rendszertelen légzést. Legszívesebben rohanna, ahogy csak a lába bírja. Bevallom, élvezem ezeket a helyzeteket, azonban a jóérzésem szinte soha nem hagyja, hogy sokáig nyújtsam. Igen, van olyanom, hogy jóérzés. Emberi életemből maradt meg bennem, és a Teremtőm nem hagyta, hogy elveszítsem. Éppen ezért nem szórakozom tovább a lánnyal.
- A nevem Adam. - kezdem a bemutatkozással, angol akcentusú, selymesen rekedt hangomon. Van egy felvett vezetéknevem is, de azt csak hivatalosabb körökben közlöm. Ahol szükséges. Az ilyen ismerkedések alkalmával hanyagolom. Teljes nyugalommal pislogok lefelé a vékonyka leányzóra, odafigyelve minden rezdülésére. Nem teszek semmi hirtelen mozdulatot, és igyekszem minél inkább elsimítani, ellágyítani vonásaimat, halott szemeimbe barátságos fényt csalni.
- Nemrég költöztem a környékre. - folytatom egy másik fontos tudnivalóval. Nem látogatóban vagyok itt, nem átmenőben, hanem mint helyi lakos. Szavaim közben kék szememet végig a kis halandón tartom, csak néha pislogok egyet ráérősen. Akár azt is hihetné rólam bárki, hogy valamilyen kábítószer hatása alatt vagyok, amennyire komótosak a mozdulataim. A tekintetem azonban tiszta. Igaz, nagyon különös fényű, de nem kábult, nincs benne bódulat.
- Kellemes hely. Úgy tervezem, elélek itt néhány évtizedet. - pillantok körbe az esti, immáron holdfénytől derengő tavon és utcai lámpáktól megvilágított vidéken, miközben könnyedén ejtem ki számon azokat a szavakat, amelyektől a lány talán ráébred, kivel áll szemben. Hiszen nem azt mondom, hogy itt szeretnék megöregedni, vagy hogy maradok pár évig csupán. Évtizedekről beszélek. Szinte egy egész emberöltőről. A jelentős időtartam azonban egyszerűen pereg le ajkaimról, szinte semmiségként. Újfent lenézek a lánykára, vonásait figyelve. Ráébredt már, miért olyan ideges?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 7. 19:13 | Link

Adam

Soha nem volt még ennyire erős késztetésem arra, hogy menekülőre fogjam. Ez csak azért gáz, mert így nehezebb leküzdeni, az már pedig nem létezik, hogy én fogjam magam, és visszasprinteljek a kastélyba, nem... kizárt. Nem vagyok gyáva, nem vagyok. Ha eleget mondom magamnak, talán egyszer el is fogom hinni.
Próbálok rezzenéstelenül állni a férfi előtt, összekaparom minden büszkeségem, hogy ne neon feliratként villódzon rajtam, betojtam egy kicsit, de nem igazán megy. Azt pedig nem szeretném, hogy az idegen vérszemet kapjon, parányi vagyok, az egyetlen erősségem a gyorsaság, így nem sok mindent tehetek, azt meg szinte biztosra veszem, hogy az átkaimmal konkrétan semmit nem érnék, ha arra kerülne a sor.
- Aisha - biccentek, mert ha már egyszer bemutatkozás... akkor azt nekem is illene, nem? Meg úgy felengedni is, hisz már jó pár alkalma lett volna arra, hogy kárt tegyen bennem, lehet, nem is áll szándékában, de az ördög sose alszik, ugye.
- Fura, olyan hétköznapi a neve - gondolkodok el, mert... mert az Adam nem illik hozzá, mert annyira... tucat. A férfi meg midnennek mondható, csak épp futószalagon gyártott valaminek nem.
- Honnan? - jön felőlem az újabb kérdés, mert arra inkább vagyok kíváncsi, mint at indokaira, nem mellesleg, biztos, nem én leszek az, akivel megosztaná, tekintve ismertségünk rövidségét.
- Én Indiából jöttem - bár tudom, hogy nem kérdezte, mégis megosztom vele, mert én ezt úgy élem meg, hogy adok-kapok , és valahol csak el kell kezdeni azt az ismerkedést.
Szinte észre se veszem, hogy folyamatosan nyugszom le, bár a vészcsengő nem hallgat el, egyre inkább le tudom küzdeni azt a fránya késztetést. Néha nem tudom eldönteni, bátor vagyok-e, vagy csak simán hülye.
- Néhány évtizedet? - akadok fent a lényegen, mert... mert huh, oké Aisha, mély levegő, tuti erre is van valami magyarázat.
- Már ne is haragudjon, de nem tűnik úgy, mint akinek van még néhány évtizede. A szemein is látszik... talán beteg? - tudom, tudom, annyira tapintatlan vagyok, hogy azt már mutogatni kéne, de legalább őszinte.
Utoljára módosította:Aisha Nayar, 2014. június 7. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
Írta: 2014. június 7. 20:25 | Link

Aisha

Biccentek, ahogy elárulja a nevét. Végigtekintek rajta, egyeztetve vele a megszólítását. Illik hozzá. Mikor aztán az én nevemet véleményezi, finoman elmosolyodom, szusszanva egyet. Valóban egy elég átlagos név, de hát ez jutott.
- Ha így vesszük, nem voltak túl kreatívak a névadóim, de szeretek inkább úgy gondolni erre, hogy az első férfi nevét adták nekem, ami viszont igazán szép gesztus. - fejtegetem az én álláspontomat a megszólításom ügyében, a bibliai vonatkozásra utalva, ám arra nem térek ki, kik voltak a névadóim. Noha az elég nyilvánvaló lehet, hogy nem a szüleimtől kaptam a nevem, hiszen akkor azt mondtam volna. Minden esetre, ha érdekli, úgyis rákérdez.
- Ausztriából költöztem most ide pár hete, de angol vagyok. - tisztázom ezt, bár jellegzetes akcentusom eléggé árulkodó lehet, akárcsak beszédstílusom. Ő pedig Indiából jött. Á, szóval innen az Aisha. Nyilván indiai név. Azokban nem annyira vagyok otthon, ahogy úgy egyáltalán a keleti kultúrákban. Legalábbis sokkal kevésbé, mint az európaiakban.
Mikor a lány fennakad évtizedes kijelentésemen, csak szelíden pislogok egyelőre vissza rá, ám amikor nekiáll fejtegetni, hogy szerinte nincs már nekem annyi hátra, egyre inkább megemelkedik sötét szemöldököm. Nehezen döntöm el, ez pimaszságnak számít, vagy egyszerűen csak túlzott őszinteség, minden esetre eléggé udvariatlan. Engem mondjuk nem sért egyáltalán, ám ha valóban beteg volnék, biztos szíven ütne. Ráadásul már megint a szemeimmel jön. Na jól van... úgy látom, itt az ideje teljesen egyértelműnek lennem. A kis halandó sem kertel, hát én sem teszem.
- Vámpír vagyok. - jelentem be nyugodtan, válaszként a betegséggel kapcsolatos kérdésére. Mi nem tudunk megbetegedni. Legyengülni igen. Megbetegedni nem. A szemeim azért ilyen különösek, mert a testem egyszer már meghalt. Elismerem, így tehát tekintetem betegesnek hathat, és sápadt bőröm is arra enged következtetni, hogy valami bajom van. Holott semmi bajom nincsen. Kicsattanok. Nem az egészségtől, nem vagyok biztos benne, hogy nekünk vámpíroknak van olyan. Mi létezünk vagy nem létezünk. Legfeljebb, ha éhezünk, rosszabbul funkcionálunk. Vagy ha napra megyünk, megégünk, ám ha nem súlyos, hamar regenerálódunk. De ennyi. Ez a néhány állapot van.
Feleletem után csak állok tovább rezzenéstelenül a lány előtt a stégen, fölé magasodva sötét, nyurga alakommal, egy lépés távolságban, és figyelem, miként reagál az elhangzottakra. Nem mozdulok, csak szelíden fürkészem több évszázados, különlegesen fénylő tekintetemmel, fekete haj szegélyezte sápadt arcom keretéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa