31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. május 7. 10:57 | Link

~ Gilbert ~


Álmosan keltem ki az ágyamból, hogy utána letusoljak, megreggelizzek, és ennyi... Kb más tervem nincs erre a napra. A tanuláshoz nincs agyam, tegnap egész este bújtam a könyveket, hogy megfelelően fel legyek készülve az idei VAV vizsgára. Sokan mondták, hogy nehéz, de azt is, hogy könnyű, de ezt úgy is csak akkor tudom meg, ha már felette görnyedek a padban. A legnagyobb szerencsémre a vizsga még odébb lesz, de nem árt időben elkezdeni a tanulást.
A reggeli tevékenységeket befejezve, és a jó időre való tekintettel, egy térdnadrágot, és egy fehér inget, valamint a kedvenc cipőmet aggattam magamra. Dolgozni sem dolgozok ma, de mivel Jamie nincs itthon, így első dolgom az lesz, hogy benézek hozzá a csárdába. Az ajtókat gondosan bezártam, a kulcsokat pedig elrejtettem a zsebemben. Nem lenne jó, ha eltűnne, mert a végén arra megyünk haza, hogy ki van pakolva a lakásunk. Az lenne még csak a megdöbbentő látvány. Nem sok értékünk van, nyilván nem mi lennénk az elsők, akiket kirabolnának, de ez sem szabad elkiabálni. A végén még megtörténik, aztán nézhetek.
A lakósort elhagyva, és a Fő utzára érve, egyenesen a csárdához sétáltam. Emlékszem, mikor legelsőnek nyitottam be ide, és ültem le a pulthoz. Egy nagydarab, részeges pacák akart kihajítani, csak pechjére rossz emberrel kezdett. Ha nincs ott Jamie, szegényt még a mai napig az Ispotályban próbálnák összepuzzlezni. Azóta se láttam bent, ami neki szerencse. Vagy már eleve kerüli a helyet, vagy csak akkor merészkedik be, amikor nem vagyok itt. Nekem teljesen mindegy, csak ne lássam még egyszer a bűzölgő képét. A csárdába lépve, azonnal a pulthoz sétáltam. Egy narancslevet kértem, és miközben kortyolgattam, Jamievel beszélgettem. Az italom befejezése után, elhatároztam, hogy megnézem a tavat, így el is mondtam az Unokabátyámnak, hogy ott keressen, ha kellek.
Viszonylag gyorsan kiértem a falu határánál lévő tavacskához. Elhaladtam a pad mellett, ahol újra találkoztam Axellal, és ennek köszönhetően fel is elevenítődik az emlék. Halvány mosolyra húzom a számat, de nem maradok ott sokáig. Inkább tovább megyek a Stég felé. Ott még úgy sem jártam, ideje ezt is bepótolni. Régen szerettem belelógatni a lábamat a vízbe, és hát hol lehetne ezt megtenni: természetesen a fából készült szerkezetnél. Odaérve le is ültem a szélére, levettem a cipőimet, meg a zoknikat, és a vízbe lógattam a lábaimat. Kellemes hőmérsékletű, mert se nem hideg, se nem meleg. Mintha tudná, hogy mire vágyom, és olyan hőmérsékletűvé változott. Tiszta badarság, bár nem elképzelhetetlen. A lábaimat járatva nézem a víz tükrét, és szép lassan elmerülök az emlékeimben. Ajj, hogy engem minden dolog Anyához és az emlékéhez köt... pedig olyan tök jól indult a napom, erre egy rossz emléknek el kell rontania. Kihúzom a lábaimat, és inkább a stég oldalfájának vetem a hátam, és úgy nézem tovább a tavat.
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 19:07 | Link

Elliot


Valószínűleg nem sok ember tölti azzal a tanítás- és munkamentes óráit, hogy megkeresse az LLG tanárt és egyik lábáról a másikra álldogálva akváriumot kuncsorogjon tőle, csak hogy aztán az üvegalkalmatosságot lecipelje egészen a kis tavacskáig (kézben, természetesen, mert nagyobb biztonságban érezte, mintha egész úton maga előtt lebegtetné a levegőben). Gilbert viszont pontosan ezt tette, hogy egy régi terve megvalósításába kezdjen, óvatosan botorkálva lefelé a tó megfelelőnek tűnő részéhez. A part itt enyhén lejtett és sok növény nőtt, így a víz lassan mélyült és sok volt a fedezék, ezért itt akarta kezdeni a keresést. Az akváriumot a víz szélénél tette le, úgy, hogy a hullámok még ne érjék, de ne kelljen messzire mennie, ha szüksége van rá, aztán lerúgta a cipőjét és miután kivette zsebéből a pöttöm könyvet és üres dobozt, nekiállt felhajtani a nadrágját, mert nem tudta, mennyire kell majd mélyre gázolnia, de vizes kézzel nem akart már ezzel vesződni. Aztán egy pillanatig hezitált, ahogy pólója ujjánál kaparászott - körülnézett, de mivel senki sem volt épp a közelben, végül feltűrte azt is, amennyire lehetett és első lépésben töltött némi vizet az akváriumba. Közben eldiskurált a békákkal, amik fejvesztve vetették magukat a tóba közeledtére, aztán a nádas szélénél kukucskálva figyelték, hogy mit művel ez az őrült kétlábú.
A kétlábú nekiállt kavicsot gyűjteni és kirakni vele az alján, elég vastagon. Voltak kis kavicsok, kerekek és fényesek, meg nagyobbak, laposabbak, mindenféle színűek, meg kicsi akármik úsztak elő, ha megmozdította őket. Néhány növényt is kioperált, gondosan megszemlélve a gyökereiket és a közéjük bújt állatkákat, mielőtt átültette új otthonába. Szerzett még pár nagyobb követ, kagylóhéjat, meg csigaházat is berakott még, fedezéknek, aztán felkapva a műanyag dobozkát, visszacaplatott a vízbe. Úgy festett, mint egy gém - nagy, lassú lépésekkel gázolt, árnyékolva maga elé és időről időre a felszín alá nyúlva, bár nem gyorsan csapott le, inkább lassan és óvatosan merítette a kezét. Néha üresen húzta vissza, néha megnézte a tenyerét és vagy fejét megrázva visszamerítette a vízbe, vagy egy kis biccentéssel az időközben megtöltött dobozkába engedte. Egészen meg is feledkezett a környezetéről, ahogy a meleg napsütésben belemerült a keresgélésbe, sorra kukucskálva a levelek alá és a víz a térdét nyaldosta helyenként, a talpa alatt kavicsok és iszap, néha pedig mintha elúszott volna a közelében egy-egy kis hal. Ez okozza végül a vesztét is - az egyik lépésnél valami megmoccan a talpa alatt, s ahogy ijedten (nehogy kárt tegyen a valamiben) felkapja a lábát, elveszti az egyensúlyát és a következő pillanatban egy jókora a levegőn belőle, amit láthatóan semmi áron nem akar kilötyögtetni. Némi bugyborékolás után felbukkan a feje, majd fókaszerű csapdosást követően sikerül talpra kecmeregnie, tetőtől talpig csurom vizesen indulva a part felé.  Mégis, a dobozkát nézegeti aggódva, nem törődve vele, hogy mindenhol csöpög - a ruhája még hagyján, de a feje erősen ázott pulira emlékeztet most, főleg, ahogy még megrázza, hogy megpróbálja a hajából kirázni a víz egy részét, mert az arcába tapad és így nem lát tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. május 12. 09:43 | Link

~ Gilbert ~


Mindig akkor törnek rám a rossz emlékek, amikor egyedül vagyok, és valami érdekes dolgot akarok csinálni. Ezért is kaptam ki a lábaimat a vízből, mert ismételten csak édesanya jut róla az eszembe, és az, ahogyan játszottunk a tavunkban. Fájó emlék, amit nem lehet felejteni. Egyetlen egy dolog tereli most el a figyelmemet, aki nem más, mint egy közeledő srác, kezében egy üvegszerű valamivel. Joggal lehetne kérdezni, hogy miért is bámulom meg ennyire, mikor párom van, de a válasz egyszerű: kíváncsi vagyok, hogy mire készül. Több, mint valószínű, hogy nem vett észre, mikor a víz felé közeledett, ellenben én tökéletesen rálátok, de hogy jobban szemügyre vehessen a tagot, fel is kelek. Kicsit csúszik a lábam a fán, de a stég szélének támaszkodva csak nem borulok bele a vízbe.
Ahogyan figyelem a srácot, rá kell jönnöm, hogy még nem láttam a faluban. Hogy a suliban nem, az már mellékes, hiszen csak addig vagyok bent, ameddig óráim vannak. Az utolsó csengőszó után, már megyek is haza, vagy éppen Axelhez, de az nem rám vall, hogy felfedezzem a sulit. Így az sem csoda, hogy nagyon kevés ismerősöm van. Engem nem zavar, hiszen sok kicsi sokra megy, de néha jó lenne nem csak a négy fal között ülni, hanem valakivel kimozdulni, ha a barátomat nem lehet kimozdítani. Ismerkedni meg nem bűn, de vajon mit gondol majd rólam a vízben gázoló srác, ha csak úgy odatoppanok, hogy ismerkedjünk!? Elég hülyén jönne ki, de... Itt meg is áll a gondolatmenetem, mert ijedten nézek az elmerülő srácra. Levetett holmijaimmal mit sem törődve rohanok felé, hogy segítsek, ha kell. Szerencsére, mikor fékezek, ő már két lábon van, de eléggé megviseltnek látszik, ahogyan vizesen kinéz. Bár azt meg kell hagyni, hogy elég jól néz ki, de na. Most ne ezzel kell foglalkozni.
– Jól vagy? Nem estél nagyot? –szólalok meg hirtelen, közben besétálok mellé a vízbe, hogy kéznél legyek, ha kell.
– Nagyot eshettél... Egyébként Elliot vagyok. A stégen ültem, mikor láttam, hogy elmerülsz, csak mire ideértem, már talpon voltál. Biztos minden oké? –zúdítom rá a szavakat, talán kicsit már tolakodóan is, de ha aggódok, akkor az így mutatkozik meg. Az első benyomás mindig fontos, és bár nem így akartam megismerni, hogy éppen aggódó „nagytesót” játszok, de ha így alakult, akkor ez van. Változtatni csak időnyerővel lehetne rajta, ami nekem nincs, és valószínű, hogy a srácnak sincs. Akkor már használta volna, vagy nem tudom. Ha engedte, akkor kivezetem a partra, (feltéve, ha ki akar menni), és ott várom meg a válaszait.
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 22. 16:28 | Link

Elliot


Valóban nem tűnt fel neki, hogy valaki ücsörögne a stégen - valószínűleg túlontúl lekötötte a saját kis kiagyalt terve és annak megvalósítása. Alapból egyébként sem érdekelte, ki figyeli az ügyködését, mindössze néhány kínos pillanatot és kérdést szeretett volna megspórolni azzal, hogy mégis körbenézett, mielőtt nekifogott. Berögzült az elmúlt hónapok alatt és bár már kezdett körvonalazódni a fejében, hogy kezdenie kell valamit a helyzettel, egyelőre halasztotta a kérdést, sürgetőbb problémákra fókuszálva és nem erőltetve.
A felé siető srácra pár pillanatig meglepetten pislog, kisöpörve arcából szeme elé tapadó haját (ezzel nem mellesleg sárcsíkot is kenve a homlokára, mintha éppen harci testfestést gyakorolna). Nem tűnt ismerősnek, pedig a legtöbb arcot könnyen és gyorsan megjegyezte, hogy a teázóban azonosítani tudja a visszatérő vendégeket, így a faluban még biztos nem találkoztak és nem is egy házba vagy évfolyamba jártak, így elsőre nem értette a megjelnését. Csak a monológszerű megszólalás gyújt világosságot fejében, szorosan mögötte pedig egy ironikus hangocska megjegyzi, hogy igazán ért az első benyomások tételéhez, mert még egyszer sem sikerült úgy ismerkednie meg valakivel, hogy normális módon elcseverésztek volna mondjuk egy szelet sütemény felett a Nagyteremben. Ezzel szemben viszont majdnem elgázolta egy milkalila bicikli tulaja, összeverekedett Minnel, a trófeaterem kiállítóasztala alatt gubbasztott Lyrával, majdnem megetette magát az éjszaka közepén Katherinnel, égő hajjal társalgott, hajnal négyes pizsamapartiba csöppent, megmérgezték, mediterrán sétát tett Leventével, szekrényben ülve társalgott, a többiről már nem is beszélve... Viszont ha az embert kérdezik, illik is válaszolni.*
- Persze. Nem, dehogy, csak a szokásos bénázás.-*Fejét rázva bizonygatja, hogy semmi baja, de nem lehetett túl meggyőző - az ismeretlen már masírozik is befelé a tóba, pedig igazán semmi szükség rá, hogy ő is összevizezze magát és kissé békaleves szagú legyen. A másik azonban hajthatatlan - Gilbertnek ugyan fogalma sem volt, hogyan festhetett kívülről rögtönzött hátasa, de ezek szerint elég ijesztően, még ha őt magát nem is rázta meg különösebben, hogy ázott egérként csöpög róla a víz és a sár mellett némi hínárt is sikerült magára szednie.
- Igazán rendes vagy, de nincs semmi bajom. A víz sokat tompított és iszapos az alja,-*gesztikulál szabad kezével a hely felé, ahol eltanyázott.*- Én Gilbert vagyok, de várj...megfognád ezt egy kicsit?-*Nyomja meglepetésszerűen Elliot kezébe itt a kezem, nem disznóláb helyett a műanyagdobozt, amíg ő visszakacsázik pár lépést a mélyebb részekre, hogy megszabaduljon a ráragadt iszaptól, mielőtt szárazra lép. Mosakodás közben vissza lehajtja a felsője ujját is, eltakarva a sebhelyeket.*
- Köszönöm, mehetünk.-*Tér vissza kisvártatva - az eredmény nem tökéletes, de elfogadható-  kezét nyújtva bizarr kis gyűjteményéért, amiben pár centis, különös kis hatlábú lények úszkálnak.*
- Mind megvannak-*állapítja meg, hangjában jó adag megkönnyebbüléssel, elvégre miattuk tett nem tervezett csobbanást. Az akváriumhoz érve nem ereszti őket rögtön a vízbe, csak letette őket a fövenyre és a pálcája után kezdett kutatni zsebeiben, hogy aztán bűnbánó arccal húzza elő az ázott, megviselt tárgyat.*
- Lefogadom, hogy napokig duzzogni fog...-*motyogta letörten,tanácstalanul pislogva körbe, mert azt sem tudta, mibe törölje.
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. június 2. 02:45 | Link

~ Gilbert ~


Biztosan megkérdeznék tőlem, hogy mi okom volt, hogy a vízbezuhant segítségére siessek. Az ok egyszerű: soha nem lehet tudni, hogy mekkora a baj, illetve az illető tud-e úszni. Rosszul érezném magam, ha az esetleges történések elkerülhetőek lettek volna, ha segítek. Gondolok itt a vízbefulladásra, kapálózásra, vagy éppenséggel egy vérzésre. Szerencsére az ismeretlen talpra áll, mire odaérek, de azért aggódva kérdezem meg tőle többször is, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. Válasza megnyugtat, még egy kicsit el is mosolyodom a szokásos bénázás jelzőjére. A lényeg az, hogy minden rendben van Gilberttel, és még a kinézete is elég tűrhető. Szép csíkot hagyott a homlokán, mikor elseperte onnan a haját, mellesleg ruhájából is csöpög a víz, és némi hínár is akadt rajta. Ha nem vette tolakodásnak, akkor azokat leszedtem róla, és visszaengedtem egykori helyére.
– Ennek igazán örülök, csak tudod, olyan hirtelen merültél el a vízben, hogy gondolkodás nélkül jöttem segíteni. Inkább legyek itt, ha nincs is baj, minthogy baj legyen, és ne legyek. –fejtettem ki némiképp az aggodalmamat miatta. Utána a kezembe nyomta a kis dobozkáját, és beljebb ment. A kérdésére nem tudtam válaszolni, de jelentőséggel nem is bírt volna, mivel már a kezemben tartottam, amit meg kellett volna fogni. Még Gilbert a vízben iszapozott, addig kíváncsiságból lestem bele a dobozkába. Ezekért a kis lényekért vállalt kockázatot? Érdekes figura, az már biztos, és kíváncsiságomat is felkeltette. Visszaadtam neki a lényecskéit, és kisétáltam a vízből, természetesen Gilbert mögött, hogyha netalán megint elcsúszna, akkor már ne essen bele a vízbe. Kiérve leültem az földre, onnan figyeltem a srác ügyködését. Pálcáját lesi, majd megjegyzést tesz, amire felvonom a szemöldökömet. Aztán kapcsolok, hogy segíthetnék rajta egy szárítással, vagy valami, de most önként döntsek az ilyenben? Nekem az ilyesmi nem kenyerem, szóval felemelve rá a fejem, ajkamba harapva, majd mosolyra húzva számat, kérdezek.
– Megszárítsalak esetleg? Nem kéne, hogy megfázz… Azok a löttyök, amiket gyógyszernek titulálnak, sokszor olyan ízűek, hogy inkább úgy dönt ez ember, hogy megküzd a betegséggel. –tapasztalat, hisz sokszor volt sérülésem, vagy betegségem, és mindenféle bájitalt itattak velem. Édesanya löttyei annyival voltak különbözőek, hogy ő valamit mindig belecsempészett, amitől jobb lett az íze, de a hatása nem változott. Kár, hogy ez a gyógyítóknak nem jut eszükbe, mert a könyvek nem írjak, akkor már nem is helyes úgy cselekedni. Rám meg nem ragadt a löttyfőző tudományosságból egy foltocska sem. Közben Gilbertet lesem a válasza miatt, és ha igényt tart a segítségemre, akkor előkotrom a pálcámat, és megszárítom.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa