Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
Huba
- Kíváncsi vagy, hogyan táncolok? - mosolyogva, szemöldök felvonva kérdeztem vissza a kérdésre, egy kicsit meg is feledkeztem arról talán, hogy egy tanárral diskurálok, de egy ilyen kérdésre nem válaszolhattam csak úgy, na. Meglepő és üdítő társaság volt egyébként Huba, akit tényleg nem ismertem, így nem tudhattam azt sem, hogy mire is számítsak. Ahhoz képest, hogy professzor, kellemes csalódás volt, hisz akadtak az épületben olyanok, akiktől azért a hideg futkosott a hátamon, mint mondjuk Kakasi Gabi néni. Valami furcsa oknál fogva volt abban a nőben valami ijesztő, bár magam sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi, de sokan például a pálcájától rettegtek. Nos, itt nem kellett rettegnem pálcáktól, Hubának ugyanis nem volt, azt viszont megtudtam, hogy a pikolón profin játszik, sőt, még a családja is imádja a zenét. - Wow, ez tök jó lehetett - lelkesedtem, s próbáltam elképzelni azt, hogy vajon milyen is lehetett a kis Huba. Vajon együtt zenéltek a szülőkkel? Tuti jó lehetett. - Jó igen, igaz, de azért szívesen hallgatok ilyen gyerekkori sztorikat- jegyeztem meg lelkes mosollyal, tényleg kíváncsi voltam, hallgattam is volna még, de arról volt szó, hogy gyakorlunk, s jó tanár létére, próbált visszaterelni a tanulás mezsgyéjére.
- Héé, vagyis okééé - egy kicsit elnevettem magam, és talán megint zavarba is jöttem, mert persze, hogy hülyeségre gondoltam és nem arra, amire kéne ugye. De most csak én éreztem úgy, hogy flörtölni próbál, vagy én próbáltam meg flörtölni vele nagyon bénán? Egek, mit tettek a reggeli málnaszörpbe.
Meg is ráztam a fejem, s azért tényleg próbáltam komolyan venni a leckét, hisz ezért jöttem, és nem azért, hogy a sztorikat hallgassam, vagy megkérdezzem, hogy melyik tetkó hol készült, és mit ábrázol, és miért varratta fel magára, mert ezek a kérdések is ott kavarogtak a fejemben.
- Jó, de én nem csak úgy csinálok, nekem tökéletes, nem? - kérdeztem vissza, persze csak viccesen, mert tisztában voltam azzal, hogy nem voltam tökéletes, de mégis jó volt ezzel így viccelődni. - De értem amúgy, tényleg - próbáltam megint komolyabb lenni, nehogy elszakadjon nála a cérna, és azt mondja, hogy hess, menj, mert nem is figyelsz. Pedig figyeltem ám, folytattam is a gyakorlást, a visszajelzésekből pedig úgy ítéltem meg, hogy már egész jól csinálom, ennek pedig örültem. Nem is gondoltam volna, hogy már az első alkalommal ilyen hasznos dolgot tanulok meg, s hogy ilyen apróságon mennyi minden múlhat, viszont azért vicces volt, Huba megjegyzésén pedig fel is nevettem. - Oké, tehát egyenesen állva, hasba venni a levegőt és úgy énekelni, megjegyeztem. Bemelegítés, oké. Hogy mi?- nagyokat pislogtam Hubára. - Az Örs melletti Skálára gondolsz? Nem járok oda - itt azért már vigyorogtam, mert éreztem, hogy megint nem vagyok képben, és csak a hülyeség árad belőlem. - Ne haragudj, de nem tudom - vallottam be őszintén, egy kicsit komolyabban hozzáállva a dologhoz. - Sosem tanultam semmit a zenével kapcsolatban, még a kottaolvasás sem megy - vallottam be, ami lehet, hogy elég ciki volt, de Bagolykő előtt az iskolában nem volt megfelelő oktatás, itt Bagolykőn pedig nem voltam tagja az énekkarnak és itt sem kaptunk zenei okítást.
- Azt tudom, hogy egyszer néhány lány egy fura mandarinos dalt énekelt és mindig egy hanggal magasabbról indították. Az lenne a skálázás? - kérdeztem vissza, s mivel elfeledkeztem arról, hogy állni kell, a zongora melletti, szabadon árválkodó padra telepedtem.
|
|
|
|
|
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák
Erdőelvei bikfic
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
|
Zsanna és László
Rule #15 - Four Aces
Alapjáraton nem volt Gertrúd egy túl szigorú ember. Ha nem zavarták őt vagy az anyatermészetet, akkor egészen üde társaság tudott lenni a sok fura szavával. Azonban Zsanna megjegyzése egyáltalán nem tetszett neki. No nem mintha jelenleg rajta lenne az a bizonyos kitűző, de a háztársának igazán tisztában kéne lennie a megfelelő viselkedésmóddal. Márpedig éppen Gertie kéri számon őket, és nem fordítva.
Már épp szóra nyitotta a száját, amikor Laca elkezdett beszélni. - Ne... - kezdte újra, ahogy Zsanna is a szavába vágott. A sok őrültség pedig egyszerűen elnyomta a tudatát.
- Ekkora csajpotiságot! Mégis hogy gondoltatok egy egész szekrényt átcipelni a kastélyon észrevétlenül? - akadt ki a vöröske hitetlenkedve. - Vagy... talán... - kezdtek el járni a fogaskerekei. - Nem, nem. Nagy bajban vagytok. Ellopni a trófeát? Inkább szereztetek volna pontokat év közben, és most nem kéne ilyen mumákságokat kitalálnotok. Gyerünk - intett az ajtó felé Gertie ellentmondást nem tűrő hangon.
|
|
|
|
|
Dr. Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
|
 Kedden és csütörtökön egész nap az iskolában tartózkodik a hét más napjaival ellentétben. Többnyire az Eridonban tesz-vesz, amikor éppen nem az animágus tanoncai kérdéseit válaszolja meg. A kettő között valami csoda folytán adódott öt perc szünete, amit nem is a gyengélkedőn tölt, lévén, hogy Ana ma nincs ügyeletben. Inkább az ablakpárkányra telepedett fel macskaként, hogy addig is kiélvezze az igazán kellemes, bágyadt őszi napfényt. Az öt percből aztán tíz lett, majd harminc, miközben kényelmesen elhelyezkedve sikerült elaludnia is ott. Egyelőre a szürke bundáját még mindig kellemesen melegítő napsugarak alatt gömbölyödik össze békésen és alussza az igazak álmát.
|
|
|
|
|
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
|
Huba ténylegesen elhitte, hogy Gréta csak kedves próbál lenni vele. Hiszen a diákok mindent szeretnének, csak azt nem, hogy a professzor belekezdjen "az én gyerekkoromban.." kezdetű történetekbe. Talán éppen ezért is reagálta le csupán egy sunyi félmosollyal a megjegyzést. Így is épp elég, amikor tanár híján beül a gyerekek közé reggelizni vagy ebédelni. Igen, megtehetné, hogy a tanári asztalnál egyedül falatozik, de abban mégis mi móka van?
- Nekem tökéletes, ha neked az - emelte fel kezeit megadóan Huba. Tinédzserkora óta nem értett a nőkhöz. Néha a képessége segített, de máskor egészen meg volt lőve. Yaime is csak ideig óráig bírta mellette. Talán pontosan az ilyen válaszai miatt képtelen volt megtartani egyetlen nőt is maga mellett.
Képtelen volt nem felnevetni a lány reakcióján. Annyira zsigerből jött a másiknak, és olyan őszinte volt, ami rettentő jól esett a lelkének. A diákjai mindig úgy befeszülnek a kérdéseitől, mintha mindent elsőre kéne tudniuk, pedig sokszor csak arra kíváncsi, hogy hol áll a képzettségi szintük. Ahogy Gréta esetében is.
- Az Örsi Skála nem pont a legjobb hely, nem maradsz le sokról - válaszolta még mindig mosolyogva Huba, aztán, ahogy hallgatta tovább Grétát, megkomolyodtak egy kicsit a vonásai. Jobban le volt maradva közoktatásban az iskola, mint gondolta volna.
- Jó, akkor ezt is pótoljuk majd. De igen, valami olyasmi, amit mondasz. De nem muszáj hozzá mondókát tanulni - nyugtatta meg Huba, aztán egy furcsa változást lehetett észrevenni az arcán. - Vagyis, történetesen ismerem a mandarinos dalt, szóval kezdjük azzal. Így hangzik: "Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem." - Énekelte a férfi, és közben a zongorán is leütötte a hangokat, hogy jobban berögződjön a lánynak. - Most még segítek, de a lényege a skálázásnak, hogy mikor csak a kezdőhangot adom meg a zongorán, akkor is megtaláld az összes hangot egyedül. Szóval énekeljük együtt - ütött le egy hangot Huba a zongorán, majd jelentőségteljesen Grétára nézett, és maga is hangon elkezdte énekelni a dalocskát. Aztán egy újabb hangot, egyel feljebb.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
Huba Egy leheletnyi csalódottság járt át, miután a tanár úr semlegesen reagált a kérdésemre. Szerettem és szívesen hallgattam a pozitív visszajelzéseket, és ilyenkor, mikor nem volt megerősítés a másik oldalról, azonnal arra gondoltam, hogy valami gond lehet, amit a másik nem mer kimondani. “Ha neked az”. Tehát akkor valami valahol nem áll jól rajtam? A kérdést nem mondtam ki, a tekintetemből olvashatta ki legfeljebb, hogy nem épp erre számítottam. A véleménye azonban csak egy pillanatig ingatott meg, s máris mosoly szökött az arcomra. - Nos, nekem megfelel- mondtam határozottan, annyira nem sikerült letörnie az önbizalmamat. Ezután folytattuk a próbát, majd újabb kérdések jöttek, melyek ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem igazán értek a zenéhez, kizárólag a hallásomra és a ritmusérzékemre hagyatkoztam eddig. - Tudom, szörnyű vagyok és már most fogod a fejed, hogy miért is vállaltál el - kínomban elnevettem magam, az viszont meglepett, hogy Huba még ezután sem adta fel, sőt, amikor elkezdte énekelni a mandarinos nótát, kitört belőlem a nevetés, s a kezeimet a szám elé kaptam.
- Bocsánat-elnézést, csak ez…hogy is mondjam, Te és…ez a dal - nem akartam kimondani, hogy mennyire távol állnak egymástól, hozzá egész más stílust tudtam elképzelni, mint sem ilyen kis gyermeteg nótát. Azzal viszont meglepett, hogy ennyire jófej, valamiért a külseje alapján egy kicsit nagyképűnek gondoltam, amolyan vagány fickónak.
- Okés, értem - komolyodtam meg, abba hagytam a nevetést is, és nagyon komolyan összpontosítottam, majd elkezdtem énekelni vele együtt a mandarinos dalt, újra és újra, ahogy lenyomott egy billentyűt, úgy haladtunk felfelé.
- Figyelted, hogy ezt már hasból énekeltem? - szóltam oda lelkesen, mire a magasabb hangokhoz értünk. Aztán tovább folytattuk, s ahogy látta már, hogy fáradok és közelgett a próba vége, felé fordultam.
- Amúgy őszintén, de tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Van értelme annak, hogy gyakoroljak, látsz bennem fantáziát? - kíváncsi voltam, hogy mint zeneértő, mit gondol a korábban énekelt dal és az eddigiek alapján.
|
|
|
|
|
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
|
Huba őszintén nem érzett semmi megbánás félét. Sőt, még örült is, hogy Gréta által betekintést kaphat abba, hogy pontosan hányadán is áll a zenei oktatásnak az iskola. Mondania se kell, hogy szerény véleménye szerint a béka segge alatt.
- Nem, egyáltalán nem vagy szörnyű. És nem a te hibád, hogy ezeket a dolgokat nem sajátítottad el. Mivel most már te is a diákjaim egyike vagy, ugyanazt kérem, amit tőlük szoktam. Bármi homályos, bármi nem világos, azonnal kérdezz. A zenei ismeretek egymásra épülnek, úgyhogy fontos, hogy mindent érts - fordult nagyon komolyan Huba a lány felé. Aztán vissza a zongorához, hogy el is kezdjék a gyakorlást.
- Igen, Miss Salamon, problémája van a zeneválasztással? Ez a dal tíz éves korom óta a fejemben van, és mostantól te is dúdolni fogod a folyosókon - pillantott huncut mosollyal a másikra a tanár. Igen, ez a dal, egy életre megmarad mindenkinek, és a legfurcsább időpontokban tud eszébe jutni az embereknek. Kész átok. Éppen ezért tanárként kötelessége Hubának tovább adni.
- Nagyon jó, csak így tovább - bíztatta a férfi, ahogy egyre mentek fel a hangokkal, míg nem már csak Gréta énekelt, Huba pedig csak a zongora billentyűjével adta meg a kezdőhangot. Már előre tudta, hogy mi lesz a következő tanács, amit ad, de nem akarta további információkkal elárasztani az eridonos, valószínűleg így is sokkal többet kapott, mint amire eredetileg vágyott.
- Mint egy jó tanár, mindenkiben látok fantáziát - jelentette ki nagyon diplomatikusan Huba, ahogy abbahagyták a próbát. - De benned különösképp látom a tehetséget, és az akarást. Ennél több pedig nem is kell - bólintott a férfi.
- Nos, akkor ezzel az első óra végéhez is értünk. Remélem nem voltam számodra túl sok, néha kicsit el tud vinni a hév - vakargatta meg a tarkójánál a bőrt. - Mit szólnál, ha valami fun-nal zárnánk le ezt az egészet. Mondj egy duettet - fordult vissza a zongora felé Még egyszer utoljára a mai nap folyamán Huba.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
Huba- Igenis tanár úr, vettem a lapot - nevetve szalutáltam előtte, hiába tűntek komolynak a szavai, valahogy nem tudtam annyira komolyan venni, mint mondjuk Kakasi professzor asszonyt, de lehet, hogy ez pusztán csak a lazaságából adódott. Ettől függetlenül észben tartottam azt, hogy nem lazsálhatok és nekem is teljesítenem kell, ha már bevállalta a képzésemet órák után. Próbáltam megkomolyodni, de megint csak nevettem, mert vicces volt tőle ez a dal. -Nem-nem, az egyik kedvencem, főleg az előadásodban - mosolyogtam tovább, majd ahogyan ütötte le a hangokat, úgy énekeltem a dalt. A végére egész jól belejöttem, még meg is dicsért, így pozitívan könyvelhettem el ezt a mai próbát. Azért mivel kíváncsi voltam a véleményére, finoman puhatolóztam és örültem annak, hogy tulajdonképp pozitívan vélekedett rólam. A szavai alapján úgy gondoltam, van még remény, csak keményen kell dolgoznom, amit tuti a srácok is elvártak, főleg Stephen, mert a zenekarból őt volt a legnehezebb meggyőznöm, amikor bevettek a bandába. - Jajj dehogy is, nem voltál sok, sőt, inkább én voltam túl szórakozott néha - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, majd felcsillant a szemem, amikor előállt a duettel. - Húúú igen! Várj csak, van is egy jó dal, biztosan ismered - lelkesen csaptam össze a tenyereim, aztán gyorsan fellapoztam a füzetem, és elé csúsztattam a kézzel leírt szöveget. - Senorita, megvan a dallam? - kíváncsi mosollyal néztem rá, s ha benne volt, akkor elkezdtem énekelni a dalt vele együtt, s még a nap zárása elénekeltük közösen ezt a jó kis dallamot, mielőtt külön váltak útjaink.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 107
Összes hsz: 291
|
Zsanna és Gertiszett- Haj már, ennyire komolynak nézel engem, hogy mindent komolyan mondok? - próbálom elvenni egy kicsit az előző mondat élét, de tényleg csak szórakoztam vele. Nem mondom, hogy nem jó csaj, meg nem kedvelem, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekünk járni kéne. Áhh, még a fogalmazáshoz is béna vagyok ebben, szóval tényleg nem való nekem még egy barátnő, pláne nem olyan hercegnő, mint Zsazsa.
- Amúgy tudsz félelmetes lenni, ja! - vonok vállat, mert tényleg tud. Azért egy mérges Zsazsa nem éppen jó látvány és tudom, hogy ha nagyon akarna, tudna bántani, még ha nem is fizikailag. A lányok ravaszak, vigyázni kell velük, ha nincs jó kedvük. Vagy ha van. Miközben az évszázad rablására - ahahaha - készülünk, legalább jól elszórakozunk, amíg szabad nem lesz a terep. A hajam persze lefikázza, viszont annak meg örülök, hogy az eredeti legalább jobb. Én azt már Zsazsától dicséretnek veszem, még meg is mondom neki. Mikorra kitaláljuk, hogy hogyan törjük be az üveget, ha már az első akció félrement, megjelenik Gerti a legrosszabbkor. Kivéve, ha segít, akkor legjobbkor. A lányok pedig ismerkedni kezdenek... Én pedig kezdek rosszul lenni, mert mindkét csajt szeretem. Mármint, kedvelem, még mielőtt bárki félreértené, még én magam is.
- Nem is csajpotiság, oké?! Csurimuriság! - vágok vissza úgy, hogy a két szó jelentéséről csak halvány fogalmai vannak a mondatkörnyezetből. És amúgy is, ha már eljöttünk idáig - én vadmarha! -, akkor már legyen az a lúd kövér, mint egy miniszterelnök! Hát nehogy már Gerti ne segítsen?! Pont ő aki... aki nem is olyan marha, mint mi?! De akkor is, vannak bajtársi, háztársi kötelességek, és pont nem az, hogy letartóztat minket, mikor így is fullbénák vagyunk. Hát legyen már benne Eridon szelleme!
- Nem is vagyunk bajban és hagyjuk már! Nehogy már az áfonyáké legyen ez a szép serleg? Kapnak majd egy másolatot, vagy valamit cserébe. Meg figyeljél már - mondom Kedves prof hangján - segíteni kell a bajbajutott háztársaidon, ez bizony kötelező, mint a cipőfűzést megtanulni! - hagyom abba végre, mert hirtelen nem tűnik olyan jó ötletnek végigvinni a kastélyon az egész vitrint. - Amúgy meg mi lenne, ha csak simán ellöknénk, vagy felfordítanánk mágiával és leejtenénk a fejére? - morfondírozok, miközben nem jut más az eszembe azon kívül, hogy valaki ugorjon át az üvegen, azt meg most nem javasolnám.
|
|
|
|
|
Kátai-Kompos Paloma
KARANTÉN
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
|
Laci&Cicamica ÚrRendbontás level15.000A kislány ravasz félmosolyra húzta száját, miközben egy tincset félre söpört pofijából. Persze, hogy Lacit küldi előre, legyen férfi, ha már hagyta magát rábeszélni, hogy a gyerek ugráltassa. Hiába, ellenállhatatlan a mylady, körmönfont és manipulatív. És vérszemet kapott kis energiavámpír módjára tombolhatnékja támadt, a saját zsenialitásától elszállva.
A dolgozatokra fókuszál teljes gőzzel, elvégre, kell az év eleji izgalom, hogy legyen miről mesélni a levelekben. Mi lenne, ha normálisan viselkedne? Gyámanyja szerint olyankor vagy beteg, vagy alszik, vagy a kettő kombinálva.
– Magasabb szintű, magasabb szintű… mindkét bátyám ki tudja vitelezni. Te csak lusta vagy megtanulni, én meg még nem tudhatom, ígyis örülök, hogy Kakasi néni normális volt hozzám a gyatra vizsgám ellenére, és V-t adott egy Troll helyett – eresztett ki egy meglehetősen őszinte véleményt saját teljesítményére vonatkozóan. Megizzadt azért a jegyért rendesen, és nagyon reméli, hogy ezzel az akcióval a Kiválóhoz is közelebb kerülhet, ha kiismeri egy pici lopással a tanár néni feladatkreálási stílusát.
– Ha tudjuk, milyen típusú feladatokra számítsunk, könnyű lesz felkészülni. A többiek meg fizessenek, tiszta sor. Gyümölcsöző üzlet – kuncog fel halkan, kis kacsóját kecsesen a szája elé tartva. Valami látszatát az illemnek csak mutatnia kéne.
A tervük, ahogy belopózott Laca után az irodába, rögtön megváltozik, ahogy körbe pillant a helyiségben. Egy: nem egyszerű kihámozni, melyik Kakasi néni asztala. Az egy dolog, hogy a néni pedáns és rendszett, és ugyanezt elvárta (volna) a diákjaitól is, de nem csak ő lehet ilyen rendmániás egyedül.
Melyik lehet az ő asztala? Fogós a kérdés. – Szerinted melyik a mi asztalunk?
Aztán megakad a szeme valami más, még a dolgozatoknál is értékesebben. – Nézd má’! Hát nem aranyos? Melyik tanci néni vagy bácsi cicája lehet? Ó, csak nem bánhatja, hogy megismizem… annyira édes! Nekem KELL! – A figyelme máris terelődött, új célpont pedig jobban teszi, ha már most lelövi a gyereket, vagy minimum felhúzza a nyúlcipőt macska létére, mert ha elkapja… nos, abba lehet, jobb nem belegondolni, milyen cukiságrohamot kaphat csóró macska.
– Szerezzük meg! A HV bácsink csak nem haragszik érte, elvégre az Eridonnak is volt saját kutyája. Hugónak van saját baglya. Anyáék csak nem bánnák, nézd-nézd, annyira édes! – vált igazi kiscsajba Paloma. Ennyit a feltűnésmentes tolvajlás ötletéről…
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 204
Összes hsz: 239
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenFinom kezei, vékony ujjai óvatosan nyúlnak a gitárhoz, de Rami nem érti, hogy pont ez az, amit Stephen köszön neki. Nem is fordul a fiú felé a köszönetre, továbbra is a törött hangszert nézi. Szemei csak kezét követik, mikor a húrokat nyújtja a levitás felé. Lassan húzza aztán vissza jobbját, mikor Stephen elutasítja. Ölébe ejti kezét, tekintete pedig ismét a törött gitárra siklik. Szemeivel vizsgálja tovább. A kérdésre csupán bólint. Az övé egy olcsó márka, névtelen, édesanyja csak ezt tudta megengedni magának. Ez persze nem azt jelenti, hogy lecserélné. Arra nem lenne képes.
Érdekli a történet, hiszen azért kérdezett rá, mégsem néz a fiúra. A gitárt vizsgálgatja, ha pedig mégis a levitás felé fordul, Stephen állát vagy homlokát szuggerálja. Nem is reagál sokat a szavakra, csupán a történet csattanóján szisszen fel. A pókot és a gitárt egyaránt sajnálja. Oda is lép a fiú mellé, megvizsgálja a falat, a nyomot.
- Nem. - Akár várt választ a kérdésre, akár nem, kapni fog mindenképpen. - Szerintem egy nagyobb zugpók. - Elgondolkodva vizsgálja a pók maradványait. Ő sosem lett volna képes lecsapni. Főleg nem egy hangszerrel.
A történet végére rosszallóan csóválja meg a fejét. Nem is tudja, mihez kezdene, ha az ő hangszerével történt volna ilyesmi. Átérzi hát a fiú haragját, bár nem teljesen érti a gesztusait, nem érzékeli, hogy ismét a düh tört benne felszínre. Egyhelyben állva figyeli csak, ahogy a másik járkál. Néhány hosszú perc telik el, míg figyeli, ahogy a színpad szélén ül. Végül saját gitárjához lép, mely a színpad a Stephentől messzebb eső végében fekszik. Gitártokja mellett ül fel a színpadra, néhány méterre újdonsült ismerősétől. Lassan, félve veszi a kezébe hangszerét. Még nem biztos benne, hogy jó ötlet a másik előtt játszani. Stephen gitárjainak húrjait a gitártokjára teszi, majd lassan végig pengeti saját hangszerét. Néhány pillanatig gondolkodik, hogy mit játszon - és hogy egyáltalán játszon-e - végül a Let it be hangjait kezdi pengetni, egészen halkan.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 204
Összes hsz: 239
|
"Az ember bonyolult lény,
valóságos labirintus,
és ha magyarázatot keresve indulunk el
benne, könnyen eltévedünk" Dr. MeyersA félénkség megszokott tőle, ahogy a végtelen zavar is. Ráadásul idegen neki a helyzet, ez pedig tetézi a félelmét. Nem szereti, ha csak rá figyelnek - kivéve, ha az anyukája teszi. Szemei Riley cipője és a szőnyeg között pattognak. Fogai alsóajkába mélyednek. Testtartása egyértelműen elárulja, hogyan is érzi magát.
A kérdésre csak óvatos bólintással felel, majd kibontva magát az addigi görcsből ismét bögréje felé nyúl. Ahelyett, hogy válaszolna a pszichológus kérdésére, inkább kortyol néhány jó nagyon a tea utolsó cseppjeiből.
- Ss... semmi - feleli végül, egészen rekedtes hangon. - Mi... mi számít... érdekesnek? - érdeklődik aztán, hasonlóan halkan és akadozva.
Az a tapasztalata, hogy általában mást talál érdekesnek, mint a kortársai. Sőt, mást, mint a legtöbb ember. Lenyűgözik például az olyan lények és növények, amitől mások undorodnak, vagy félnek. Ez az egyik oka, hogy annyira furcsának tartották mindig is társai. Ez az egyik, ami annyira zavarja. Elfogadta már, hogy ő bizony furcsa, de egyre jobban szeretné érteni, hogy miért is.
Féloldalasan, félve pillant fel a vele szemben ülőre. Kicsit megnyugtatja, hogy Riley mosolyogva néz vissza rá.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 199
Összes hsz: 658
|
Igazgató-helyettes asszonyNem ellenkezem, nem gondolom, hogy mindaz, ami most következik, túlzás volna, sem azt, hogy igazságtalan. Némán, de nyugodtan haladok végig a folyosón, melynek csendjét egyedül Gabriella botjának ütemes koppanásai verik vissza.
- Tudja, éppen néhány napja merült fel otthon, hogy vajon olyan leszek-e, mint Sebastian, rábeszélés miatt elvállaltam az oktatói posztot, majd a feleségem halála győz meg arról, hogy életem utolsó éveit nem a tanodának kell áldoznom. Nelli legnagyobb nyugalmára erre úgy tűnik, nem a válasz.
Egyszer már elveszítettem őt, mert a karrierem sokkal fontosabb volt, mint, hogy mellette legyek teljesen. Ez megint nem fordulhat elő. Mérsékeltem ugyan a tanóráimat, nem lettem volna minden nap a kastélyban, és az egyetemen is ésszerűbb időbeosztást eszközöltem, de fogalmam sincs, hogy a szerelmem erre mégis mit fog reagáni. Drasztikusan sok szabadidőm lesz, az már biztos. Belépve az irodába nyitom csak ki a számat, a pálcámat az igazgatói asztal közepére helyezem, mely a teljes megadás jele. Felesleges megérintenie a világosbézs színű, szépen faragott szőlőfát, hiszen végignézhette ő is, ahogy a páncélos magatehetetlen lesz. De azért megadom én ennek a módját.
- Bűnbánatot nem fogok tanúsítani, hiszen azt azok sem tesznek, akik vétkeztek ma este. Nem tagadom azonban azt sem, hogy kissé drasztikus voltam, de nem igazságtalan. Viszont vállalom a következményeket, azonban értékelném, ha a szakmai életemet nem befolyásolná a mai este.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Farkasházy professzor Szó nélkül hagyta a férfi elmélkedését, amíg az igazgatói felé haladtak. Abban reménykedett, hogy a fiatalok kedélyes zsibongását fogja egész este hallgatni, erre Rudolf szavai elegyednek sétabotja kopogásának visszhangjával a kihalt folyosón.
Az irodába érkezvén könyörtelenül csapta be maga után az ajtót és az asztalhoz lépve kezeit támasztotta le a szőlőfapálca előtt, csendben méregetve azt pár pillanatig.
- Az a különbség, hogy azok odalent gyerekek, maga pedig elméletileg egy felnőtt ember - sziszegte ingerülten. Lecsavarta a bot végéről az ébenfa pálcát, puszta formalitásból motyogta el a varázsigét.
- Priori Incantatem.
Különböző színű fényvillanások és ködös sziluettek mutatták Rudolf utolsó varázslatainak listáját. Az asszonyság ajkai csalódottan préselődtek össze, egy suhintással hessegette el a felsejlő képeket. Eleget látott.
- Semmit nem tudnék kezdeni a bűnbánatával. Ésszerűségre lett volna szükségem, ha már a gyerekek hiányát szenvedik ennek a tulajdonságnak. Mégis mit képzelt magáról? Pont maga! A legkorrektebb kollégáim egyikének tartottam.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 199
Összes hsz: 658
|
Igazgató-helyettes asszonyElhúzom a számat arra, hogy akik bent vannak, azok gyerekek. A jövő zálogai, és nem is mind gyerek.
- Negyedévtől felfelé felnőttek. Attól a pillanattól, hogy betöltik a tizenhetedik életévüket, nem számítanak a mágustörvények szerint sem gyerekeknek, sem fiatalkorúaknak. Felnőttként hivatkozik rájuk a törvényalkotás. Emellett nem egy prefektus is érintett az esetben, azok a személyek, akiknek példát kellene mutatniuk. Ez rendben van?
Kérdezem teljesen nyugodtan, mert attól még, hogy órára járnak, ha elkövetnek valamit, nem a Balaton mélyére kerülnek, hanem mennek a Mecsek bányáiba. Vajon akkor mi a határ, ahol e falak között gyermekeknek vagy felnőtteknek vannak titulálva.
- Minden évben ezzel a mondattal ússzák majd meg azt, hogy minden évkezdésünk olyan, mintha egy olcsó mugli katasztrófafilmben lennénk? Gyerekek. Maga is volt gyerek, és is voltam gyerek. A szüleim szégyenkeztek volna, az oktatóim lemondtak volna rólam. Sosem engedtem ezt meg magamnak, és én Sebastian Felagund diákja voltam, ami dicsőség volt. A mai napig büszke vagyok arra, hogy milyen diák voltam, pedig az Eridonba jártam, voltak stiklijeim, de az eseményeket, az oktatóimat, mindig megtiszteltem. A mai fiatalokból ez hiányzik, és ezért tartunk most itt.
Én hiába nevelek, Anti is hiába nevel, újra és újra elkövetik ezeket. Tudom, hogy Adler is próbálkozik, A Rellon vezetősége is, amit láttam is, hogy lesz onnan is diák, aki mehet az irodába raporta.
- Nekem meg arra lett volna szükségem, hogy csírájában legyen ez az egész elfojtva, de nem történt meg, tavaly is azt érzékeltem, hogy ha nem veszem a kezembe az irányítást, akkor az egész tragédiába torkollik, és az idei év sem volt másként. Csak most a tragédia éppen itt történik. Példát kell statuálni, hogy végre belegondoljanak abba, hogy a tetteiknek súlyos következményeik vannak. Nem ok nélkül lettem többször is az év tanára, az év házvezetője. Tettem érte, és mindig figyeltem arra, hogy a tudás és az élmény is meglegyen a számukra. Én azért jöttem ide, mert Sebastian megkért rá, olyan utódott szeretett volna, aki szakmailag felkészült, és akinek a neve segíti a tanoda szakmai előmenetelét. Azért lettem házvezető, mert Emily könyörgött nekem, hogy vállaljam el, mert ő a szerelme után akart menni. Én azzal az ígérettel jöttem ide, hogy ez egy nyugodt tanári állás. Nem volt az, de tavalyig nem bántam. Tudta maga is azt, amit én. Hiába vagyok feddhetetlen, mint tanár, mint házvezető, hiába vagyok becsületesebb, mint a kollégáim nagy része, velem kell példát statuálnia.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Farkasházy professzor Hirtelen csapott az asztalra a kérdés halltán. Csoda, hogy a súlyos gyűrűrengeteg nem vájt mélyedést a lakkozott fába a mozdulattól.
- PERSZE HOGY NINCS RENDBEN! - kelt ki magából rekedtes hangon. - Higgye el, bennem nagyobb szégyenérzet kering, mint valamennyiükben együttvéve! Mit mondjak a Minisztériumnak, ha ez a fülükbe jut?!
Megkerülte a férfit és illedelmesen hallgatta tovább a replikát, mert érezte magán is, hogy már az etikátlanság határát súrolja a saját viselkedése.
- Maga a helyes magatartásával lett példamutató ebben az iskolában, nem ezzel a bohóckodásával - fordult aztán vissza. - Ezt próbálom a fejébe verni. A diákoknak példamutatásra van szüksége, nem ilyesfajta retorziókra. Nevetséges helyzetbe hozott azzal, hogy az egyik legjobb tanerőn kell most demonstrálnom a következményeket.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 199
Összes hsz: 658
|
Igazgató-helyettes asszonyRezzenéstelen arccal konstatálom, hogy szegény fa igencsak ellenálló, és tekintetem kicsit lejjebb siklik, azt mérlegelve, hogy a pálcám biztonságos távolságban van-e még az aranyaktól. Egyelőre igen, de azért az ember szemmel tartja azt, akivel már huszonnégy éve együtt van. Lassan negyven leszek, és nem szeretnék új pálcával ismerkedni.
- Nos, kedves tanárnő, véletlenül sem szeretném elkeseríteni, de Holló Albert úr, aki Rothman igazgató másik oldalán ül minisztériumi alkalmazott, azt hiszem itt nem kérdés, hogy a fülükbe jut-e, hanem az, hogy miként van tálalva, de tavaly is egészen ügyesen magyarázta ki a dolgokat.
Pedig ott aztán biztos voltam benne, hogy a diákjainkat szét kell lőnünk majd Európa mágusiskoláiba és nekünk befellegzett. Nem lett volna csoda. Inkább az a megdöbbentő, hogy még mindig nyitva van az iskola, és a hála helyett újabb eseményt tettek katasztrofálissá.
- Véleményem szerint ez hatásosabb, mintha egy kevésbé jó tanáron tenné. Egy kezdőn, vagy olyanon, akinek nem megy olyan jól az oktatás, de lelkes. Vagy, akit utálnak. Ott még meg is könnyebbülnének. Nem vagyok egoista, félre ne értsen, de van annyi önértékelésem, önkritikám, hogy pontosan tudom, hogy ott vagyok, ahol a kezdet kezdetén bepozicionáltam magam. Hogy veszteség leszek.
Jó, ez talán egy kicsit egoista kijelentés, de legyünk őszinték, én tényleg rengeteg mindent megtettem azért, hogy legyen mire nagy arcomnak lenni. Van tizenkét bájital, ami a nevemhez köthető, hat rég elfeledett, aminek a kutatását végigvittem, és melyeket visszaadtam a társadalomnak, és hét kísérleti bájitalom, szakkönyveim, és más publikációim. Több elismerésem és díjam, mint a tanártársaimnak összesen. Szóval, ha azt mondom veszteség, akkor az úgy is van.
- Mutattam én példát. Harminchét tanár van az intézményben, harmincöt nézett ki a fejéből, egy benne volt egy büntetés kiosztásába, és voltam én, aki cselekedtem is. Harmincöt oktató ült, és nézte, ahogy egy prefektus nevetségessé tesz egy tanulót, ahogy egy másik diák félig páncélba jön be, dinójelmezeseket, a helyüket megtalálni képteleneket, majd egyet, amelyik egy pónit hozott be, és páncélban ment szerelmet vallani. Mindenki csak ült. Ha csak azt elértem, hogy más kollégák is cselekedjenek, akkor már megérte. Ha azt is, hogy ezentúl megtisztelik az esemény ünnepiességét, akkor higgye el, bőven megérte, hogy én holnap reggel már nem itt kezdek.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Farkasházy professzor Vastagkeretű okkuláréja mögött a szigorú arc ellenére szomorúság csillant, mikor felsorolták neki milyen tudással gazdagította Rudolf a varázsvilágot. Ezért volt ennyire zaklatott. Ilyen tanerőt kiereszteni a keze közül vétek lenne.
- Nagyon sajnálom - nyekeregte halkan. Most sokkal inkább hasonlított egy vénséges öregasszonyra, mint pár perccel azelőtt. - Értékelem a kiállását, és látom, milyen szándék vezérelte, de nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ez szükséges önfeláldozás volt.
Az ébenfa pálca szerény kört írt le a levegőben, ami mozgásra bírt egy üres papírlapot és egy tollat.
- Ezennel indítványozom Farkasházy Rudolf, tantestületi tag felfüggesztését, oktatói tevékenységének beszüntetését az intézményben, valamint megfosztom az Eridon házvezetői rangjától. Határozatlan időre.
A toll hevesen szántani kezdte a papírost, a végére pedig egy hivatalos szöveg szegeződött az asztallapra. Az íróeszköz felette lebegett, arra várva, hogy mindketten megpecsételjék nevükkel a döntést.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 199
Összes hsz: 658
|
Igazgató-helyettes asszony - Ön pedig az ellenkezőjéről.
Erre meg én tudok egészen biztosan hivatkozni. Azért akkor, amikor hangosan is kihirdetésre kerül a felfüggesztésem, érzem, hogy egy kicsit összébb szorul a mellkasom. Amikor idejöttem, azt mondtam, ideiglenesen teszem, aztán eltelt hat év, ami alatt nagyon megszerettem a házvezetői szerepet, és azt is, amit a srácoktól kaptam. A harmincas éveim elején voltam, összetört szívvel, karrierista vágyaimtól telve. Most, közel a negyvenhez, a szívem ép, a lelkem is, ahogy arra gondolok, hogy mennyire szeretek itt tanítani. A jövőt formáltam, nem pedig készen kaptam az egyetemen.
- A hét második felében, csütörtökön, talán pénteken érkezik egy nagyobb szállítmány bájital alapanyagokból és eszközökből. A minisztérium igen keveset ad erre, így magam szoktam gondoskodni arról, hogy a diákjaim megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyaggal sajátíthassák el a bájitalokat.
Közben a kezembe veszem a pennát, és a magam részéről alá is írom, hogy teljesen hivatalos legyen, még az a fránya dr.-t is odakanyarítom, nehogy emiatt mondják azt, hogy nem teljes a dokumentum.
- Ajándék a jövőnek. A számla rendezve van.
Felkelve a székből szerényen elmosolyodom, és kissé meghajolok, méltóságteljes tisztelettel a tanerő irányába.
- Ne szomorkodjon. Gondoljon arra, hogy egy ifjú hölgyet a Mennydörgő utcában most a legboldogabbá tett azzal, hogy elbocsátott, mert végre több időt leszek otthon.
Mindenben meg kell látni a lehetőséget, és remélem, hogy Nelli is így fog gondolni rá, amikor ma egy nagyobb doboz kíséretében hazaállítok. Elhátrálok az ajtóig, és kilépve rajta törekszem rá, hogy minél előbb eltüntessem a nyomát, hogy egyáltalán itt jártam, és hazamenjek.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 81
Összes hsz: 101
|
Laciharmadéves vagyok T_T- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Farkasházy professzor Mosolya alábbhagyott, ahogy a férfiból tovább ömlött a szó. Gondolatait mélyen magábafojtotta, de látszott, hogy valami kikívánkozna belőle, csupán az illem most sem engedte neki, hogy kinyissa a száját. Bal kezének ujjai feszülten tartották az ébenfa pálcát. Mikor észbekapott, szabaddá tette azt és odakanyarította saját nevét is a papírra. Inkább más gondolatainak próbált hangot adni, bár azt sem volt kellemes kimondani.
- Közel annyi időt szántam erre a hivatásra az életemből, mint amennyit maga ezen a világon töltött. Jogom van szomorúnak lennem. Rengeteg fiatalt fosztottam meg egy kivételes tanártól. - A sétabotot újra egybecsavarta, majd kimerültem támaszkodott rá.
- Menjen haza most, Rudolf.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 107
Összes hsz: 291
|
Paloma (és Macskabácsi)szettPersze, törjünk be a tanáriba, mi baj lehet?! De úgy a legjobb, ha egy másik házbélivel, nehogy rám fogják, hogy csak az Eridonosokkal tudok baromságot csinálni. Úgyhogy, ha elkapnak, mindjárt le lehet venni ezt a terhet is rólam, csak simán hülyének lehet nézni. Önszorgalomból csinálom, nyugi!
- Nem hiszem, hogy Kakasi csak a két szép szemedért adott V-t, mert gáz lenne, ha nekem ugyanezért K-t adott - motyogom halkan, miközben már azon gondolkodom, hogy hogyan is kéne bejutni. A lényeg az, hogy sűrűn pislogok minden irányba, ahonnan jöhetnek tanárok, de ma szerencsénk van, még diákokkal sem találkozunk. Igaz, nem sok embernek van kedve ide jönni, általában nem jókedvükből másznak fel a tesák a tanáriba.
- Ha sikerül. Már csak annyi van hátra - óvatoskodom, mert tényleg nincs kedvem az akcióban részt venni. Az megint más kérdés, hogy jó lenne egy kis plusz pénzhez jutni, mert az tuti, hogy erre lenne kereslet, illetve van. Végül én leszek a bátor és benyitok, de tök szerencsénk van senki sincs bent, így mindent tudó mosollyal engedem előre Palomát, hogy belekezdjen a keresgélésbe. Ebből már próbálom magam kivonni, mert ne minden balhé csak az én lelkemen száradjon. Nem is vagyok balhés, de a csajok minden rosszba belevisznek, ergo ők a hibásak!
- Nem szoktam idejárni, nem tudom. De mivel ő az igazgatóhelyettes, nincs neki kitüntetett asztala? - szerintem nincs, ez mégiscsak egy tanári. Mondhatni inkább gondolom úgy, hogy neki itt egyáltalán nincs helye, max egy széke, ahol értekezleten ül. Talán külön irodája van, nem? Á, mindegy, erre nem ma fogok rájönni.
- Hát, nagyon - forgatom meg a szemeimet. Mondjuk inkább egy macskát simogassunk a tanáriban, mint lopjunk, nem igaz? Az talán nem annyira törvénybe ütköző. Aztán persze Paloma emel a szinten, és nagyon rossz irányba.
- Á-á, nem lopjuk el az egyik tanár kiskedvencét. Normális vagy? - szegezem neki az amúgy költői kérdést és odalépek hozzá, hogy ne lopja el a kismacskát, vagy nagy macskát, mint tudom én mekkorának számít ez. - Jaja, lehet, hogy van egy kutyánk, de mondjuk nem Rothmané "volt" - mutatom is a kis macskafüleket, de amúgy ez a példány tényleg cuki. Mondjuk nem nyúlok hozzá, mert semmilyen szinten nem akarom elvinni más macskáját, főleg nem egy tanárét. Így is elég sok van már a számlámon. - Szóval a macsek marad, inkább a dolgozatokkal kéne foglalkoznod - teszem keresztbe a kezem magam előtt, hogy egyértelműen kiállok az álláspontom mellett.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 107
Összes hsz: 291
|
KatiNem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
online
RPG hsz: 260
Összes hsz: 327
|
Máltai Ramóna EmeseA lány bólintott kérdésemre, ami oldotta egy picit dühömet. Nem vártam el tőle, hogy teljesen ismerje a márkát, hacsak nagyjából sejtette miről van szó, örültem, mert így kevésbé éreztem azt vele, hogy a sötétben tapogatóznék. Kék íriszeim még egy ideig a gitárt pásztázták, majd szemem sarkából a lány gesztusait figyeltem. Miként elmeséltem a hangszer tragikus történetét, időnként éreztem, hogy arcomat vizslatja és kifejezetten értékeltem, hogy nem próbált szemkontaktust létesíteni velem. Most még inkább dühített volna és úgy éreztem, ha képes lennék rá, megolvasztanám vele a mellettem lévőt, vagy a falakat… Először adtam hálát az égnek, hogy nem elemi mágusnak születtem, ha miattam kell tüzet oltani és evakuálni egy diáksereget, lelkiekben tuti nem élném túl. - Hmm, te sokkal jobban ismered őket, mint én - állapítottam meg felé sandítva - Én nem igazán vagyok jó pókok felismerésében.Szórakozott nevetés hagyta el tüdőmet. Nem néztem a szemébe, mivel korábban ő se tette; egyértelműen másnak tűnt a testbeszéde az eddig tapasztaltakhoz képest. Volt már tapasztalatom félénk lánnyal is, nem tudtam megmondani pontosan, a mellettem levő annak számít -e. Lehet csak feszélyeztem volna, hogyha bámulom, szóval inkább udvariasságból hanyagoltam, mintsem gyerekes féltésből vagy félénkségből tenném. Miután ledobtam magam a színpad jobb szélére, hajamba túrtam mindkét kezemmel majd nyújtóztam egyet. Próbáltam valahogy konstruktívan levezetni dühömet, de a feszültség túl nagynak bizonyult. Magamtól nem tudtam igazán lenyugodni. Azt hittem felkeresem ezután a Levitás konditermet aztán ott lemozgom a többit, ám azelőtt, hogy felálltam és elhúztam volna, a lány leült pár méterre tőlem s halk gitározgatásba kezdett. Legalább annyira halk produkció, mint amennyire először beszélt hozzám a kiscsaj, ugyanakkor hülye lettem volna, ha nem ismerném fel még így is. Meglepődve fordítottam fejemet a szorgosan mozgó kézpár felé, aztán óvatosan a lányra néztem. Igyekeztem hamar elkapni a tekintetemet, mielőtt zavarba hoztam volna és megáll fél úton. Heh. Micsoda jó választás.Most már nem csak azt tudtam a kishölgyről, hogy a gitárjátéka klassz, hanem megtaláltam a suliban azt aki Beatles számokat tanulmányozhatott szabadidejében. Ha már játszott, összekötöttem kellemest a hasznossal. Saját, törött hangszeremre néztem. Kvázi kinyírták a társamat akivel először átléptem a határon, aki megannyi könnyemet elnyelte, miután volt lehetőségem kiadni mindazt ami történt a családban… A gitárom története egyszeriben balladává változott, már csak azért is, mert nem a bűbájtan az erősségem és magamtól képtelen lettem volna megjavítani. Találnom kellett valakit, bárkit, aki meg tudja csináltatni és nem iskola társam, különben mindenki rajtam röhögött volna. „Úristen, mestertanonc de a saját gitárját nem tudja rendbe rakatni!” „De hát azt már másodikban tanultuk!”Fejemet csóváltam, legalább úgy, mintha egy bogár repült volna bele és azt próbálnám lerázni magamról. Kezeimet ölemben pihentettem, majd amikor véget ért a produkció, halk tapsokkal illettem a lányt, határozottan őt nézve. Észre sem vettem, hogy miután befejezte játékát, mosolyogtam. - Nem tudom milyen gitárod van, de jól szól. Szép volt a játékod is - dicsértem. Kicsit trükköztem, először direkt a hangszert emeltem ki, talán így kevésbé akart hanyatt-homlok menekülni beszélgetőpartnerem - Köszönöm. Mióta játszol így?
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n e d e kAz élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.
|
|
|
|
|
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
|
Kakasi professzor
megbeszélés még az évnyitó előtt Hát eljött az igazság pillanata! Először találkozunk úgy a kolleginával, mint igazgató és helyettese. Sok az átrágni való, kíváncsi leszek, hogyan haladunk majd. Mármint konkrétan arra, hogyan. Engem mindig az érdekel. A miként. Eddig nem váltottunk olyan rémesen sok szót egymással az ősz hajú boszorkány meg én, ám mindig is egy üdítő jelenségnek tartottam - még ha ez egy olyan kifejezés is, amit mások nagyjából utoljára alkalmaznának őrá. Dudorászva írogatok alá mindenféle iratokat, aztán intem el őket lebegni a kandalló előtti térbe. Nem mondom, hogy nem fordult már elő párszor, hogy megindultak a lángokba vetni magukat, dehát így izgalmas az élet. Közben mindjárt itt a délután négy és vele együtt a helyettesem is közeleg, gondolom.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Julcsi Kifejezetten örült, hogy a mai napot a tantermeken és a klubhelyiségen kívül tölthette, ugyanis már azt érezte, hogy szétrobban a feje a rengeteg tanulástól, amit az elmúlt két hétben leművelt. Nem volt stréber vagy ilyesmi, de az évnyitón történt malőr óta úgy érezte, hogy helyre kell állítania a renoméját és erre jelenelg nem volt jobb ötlete, mint az eszeveszett magolás és gyakorlás. Ez a nap viszont más volt, hiszen Julcsi elrángatta (azért nem kellett annyira győzködni) magával a próbaterembe, hogy átvegyék a darabot, amire most gőzerővel készül. Nem ismerte még olyan jól a lányt, de meg volt az összhang köztük. Bár Beni abban is biztos volt, hogy ha Laca vagy Rómeó ráértek volna, akkor most nem ő ücsörögne a terem sarkában, kezében a (baromi hosszú!!) szövegkönyvvel, de jelenleg ezzel sem volt különösebb problémája. Tudta hogy elsősként még nem rúghat labdába az idősebb srácokkal szemben és nem is nagyon akarta magát hiú ábrándokba kergetni. Most inkább csak barátokat gyűjtött, aztán ki tudja, a jövő teljesen kifürkészhetetlen és eddigi 14 éve során is már bőven okozott neki meglepetéseket. - Nyugi, jó vagy! Menni fog ez, csak ne feszülj rá! Én a felét se bírnám megjegyezni annak amit eddig elmondtál! - próbálja nyugtatni háztársát. Nyilván ő nem érezeheti azt a nyomást, ami Julcsin van, de voltak hasonló tapasztalatai a sport karrierjében és azt már régen megtanulta, hogy az a lehető legrosszabb, ha elkezd idegeskedni, mert akkor tuti, hogy minden szétesik benne és körülötte is. - Persze... "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelej, még akkor is..." - olvassa a mondatot és érdeklődön néz Julcsira, hogy hogyan folytatja.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n iSzereti, ha változatos emberek ücsörögnek vele itt ilyenkor, mert így változatos visszajelzéseket kap, és partnerei sem unják meg már a második alkalom után ezt az egészet. Kevés az olyan elvetemült őrült, mint ő, de lehet azt még ő sem csinálná meg senkiért, hogy többször leüljön vele szöveget tanulni. Elég azt magával megszenvedni minden alkalommal. Mármint alapjáraton ezzel a pályának ezen szegmesével sincs különösebb baja, sőt, néhány szövegkönyvet kifejezetten élvezetes volt megtanulni. Az első izgalma, a kedvenc szentimentális öröme... minden szerepéhez kötődik valamilyen érzés. Általában a számára fontosakkal szenved a legtöbbet. És nem azért, mert a szöveganyaggal van problémája. Az olyan mint máskor, megvan a kialakult stratégia, működik, bizonyítottan. De annyira a tökéleteset hajkurássza ilyenkor, hogy sosem lesz elégedett önmagával.
- Nem vagyok feszült. Még. - Az nem egészen így néz ki. Most csak dühös egy kicsit, és az bizony teljesen más. Ilyenkor nem életveszélyes a közelében lenni. - Csak az bosszant, hogy én ezt az egészet tudom. De ha megpróbálom kontextualizálni és úgy elmondani, ahogy annak egy színpadon hangoznia kell, akkor nem megy. Nem akar életre kelni. - És ez bosszantja. Kétségkívül bosszantja. Ezért is kéri arra Benit, hogy olvassa fel azt a hülye mondatot, ahol elkezd kuszálódni a dolog. Aztán talán kissé váratlanul lefekszik a hátára, kinyújtja karjait a teste mellett, lábai lazán hevernek a földön. Vesz néhány mély levegőt, teljesen megpróbálja ellazítani magát. - "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelelj, még akkor is, ha tudod, hogy ártasz. Ez nem szabadság. De a szabadság nem kiváltság." - Végre sikerül eltalálnia, melyik mondat jön. Ettől azért nem pattan fel és kezd örömtáncba, mindenesetre azért aprócska sikernek könyveli el, hogyha nem foglalkozik semmi mással és kellemesen ellazul, akkor működik ez a dolog. Már csak a tükörben kéne működtetnie.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Julcsi Egészen jól haladtak a próbával, legalábbis Beni megítélése szerint. Bár a lány ábrázatából egyáltalán nem ez volt kivehető. Ő nem volt megelégedve saját teljesítményével, és valami olyan dolog bosszantotta, amit Benedek nem teljesen értett még. - Oké, értelek! Bár nem tudom mit jelent az, hogy "kontextualizálni", de azt látom, hogy nagyon görcsösen próbálod jól csinálni. Gondolom ez számít, ha bele akarsz helyezkedni valaki másnak a bőrébe. Mármint pont az, hogy ne legyen görcsös. Nyilván kívülről nézve könnyű okosnak lenni, de mi lenne, ha megpróbálnád csukott szemmel először? - fogalma sem volt róla, hogy van-e bármi használható a mondandójában, vagy csak még jobban felidegesíti Julcsit, de egy próbát mindenképp megért. - Ezaz! Na ez már sokkal jobb volt! - lelkesíti háztársát, majd ő is lefekszik mellé a a próbaterem padlójára. - Figyi, mesélsz kicsit erről a szerepről? Mi lesz a lényege, meg miért fontos neked? -Nem igazán volt otthon ebben a színjátszás témában, de azt tudta, hogy nagyon fontos, hogy valahogy személyessé és átélhetővé váljon a színész számára az adott szerep. Azt nem tudta, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, de elméleti szinten nagyjából össze tudta rakni, hogy miről lehet szó. Lehet, hogy egyszer ki is próbálom. Végső soron nem lehet tudni, hogy biztosan nem menne neki, amíg egyszer ki nem próbálja. Bár annyira nem vágyik a rivaldafényre, de néha úgy érzi, szívesen elbújna egy kicsit a világ elől, és lehet, hogy erre egy szerep éppen tökéletesen megfelelne.
|
|
|
|
|
Dr. Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
|
Anti az a fajta ember, aki már földrengést is aludt át. Ehhez képest a két settenkedő gézengúz párbeszéde meg sem kottyan, egyébként is a tanáriban aludt el az ablakpárkányos, és itt mégiscsak gyakoriak tudnak lenni a párbeszédek, amikor több kolléga is tartózkodik itt épp egy időben. Az már kifejezetten csak háttérzajnak minősül, amolyan kellemesen altató duruzsolásnak, főként ilyen kellemes őszi napsütésben, amitől olyan remekül átmelegszik sűrű, szürke bundája. Álmában mocorog kicsit a párkányon, de még csak nem is sejti, miféle veszély közeleg. A helyzet az, hogy macskaként tulajdonképpen még el is viseli, jobb napokon pedig szereti a simogatást, valaki házikedvencévé viszont aligha szeretne válni. Legfeljebb a frászt tudja majd ráhozni a lelkes, ám egyelőre még igazán naiv Palomára, ha váratlanul visszaalakul emberi alakjába. Vagy belemegy a játékba, ha nem ébred túlságosan morcosan, de ez majd nemsokára úgyis kiderül minden bizonnyal, ha a Navinés lelkesedése győz.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n iLegyint, hogy ne is foglalkozzon azzal, hogy mi az, hogy kontextualizálni. Nyilván más tizenöt éves nem szokott ilyen idétlen szavakkal bohóckodni. És ez így normális, dehát Julcsi és az élete sem volt sosem normális - de ami azt illeti, ő ezzel így kimondottan jól megvan.
- Igen, és néha nehéz elérni, hogy ne legyen görcsös. - Még akkor is, ha az embernek nem ez az első nagyobbacska szerepe. Épp ez a legbosszantóbb benne, hogy mikor ennyire akar valamit, akkor sosem sikerül. - Az a baj, hogyha becsukom a szemem, hajlamos vagyok elaludni - válaszol kuncogva a felvetett ötletre. Most eléggé lelazult állapotban van, szóval valószínű az történne, hogy becsukja a szemét, elmond két szót és már szundikál is. Bárhol és bármikor képes elaludni nagyjából.
- Maradjunk annyiban, hogy alakul. - Bár nagyon kedvesnek tartja, hogy így próbálja bíztatni, de nem szereti, ha nagyon megdicsérik egy olyan teljesítményért, amit ő még nem tart teljesítménynek. Érzékeli, hogy Beni lefekszik mellé, de nem fordul kimondottan felé, marad a hátán és a plafont bámulja. - Persze. Ez egy improvizáción alapuló darab, amiben a saját szorongásainkat próbáljuk feldolgozni, bemutatva a mindennapos kihívásainkat és szembe állítva ezekkel a pozitív megéléseinket. - Pont olyan lazasággal adja ezt elő, mintha csak azt ecsetelné, mit evett reggelire. Neki természetes, hogy ilyen szavakkal beszél egy ilyen témáról. - Tulajdonképpen magunkat alakítjuk, egy osztályni kölyköt, akik küzdenek azért, hogy megtalálják magukat és a helyüket a világban.
|
|
|
|
|
