Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez aztán lélekemelő volt. Ja, végül is vannak izmaid, különben nem mozognál - kuncogok és rázom a fejem. Attól még, hogy elpirult furcsán jött ki a mondat, mintha ilyen általános dolog lenne, vagy semmi extra. Oké, nem vagyok kigyúrva, mint egyesek, de azért na. Az is igaz, hogy inkább vicces volt, mint sértő és tudom, hogy nem így gondolta. De a nem így gondoltamot maximum a legilimentorok tudják valójában, ja, az vagyok. Szóval akik később visszanézik, de azt hiszem, hogy a gondolatolvasás az komolyabb cucc.
- Oki - várok egy kicsit, mielőtt elfogadja a saját vizét, meg amíg kifújja magát. Hát nem tudom, nincs valami túl nagy erőnlétbe, vagy a bicajozás túl sokat kivett a lábából. Na nem baj, nem kell mindenkinek Rentai Boglárkának lennie. Ami azt illeti, nagyon nem, mert az már néha túlzás, de mindegy. KÖzben odaérünk a másik géphez, és megkapom a fura kérdést, amire mindig le szoktam csapni.
- Nem, alatta van egy másik - froclizom egy kicsit, hiába volt költői kérdés egyébként. közben elmondtam, hogy mit csináljon és ügyesen vette az akadályt. Na, mondjuk ez igazán jól megmutatta a testi adottságait, mit ne mondjak. Az egész teste mozgott, Merlinre, micsoda látvány! A kérdésére vegyes érzelmek támadtak meg. Nyilvánvaló az egyik, hogy valami talán félrement közöttünk, vagy én nem tudom, hogy mi van, esetleg elszúrtam valamit. Ja, igen, az már biztos megvan, de addig... A másik viszont az, hogy miért lenne fontos a számára, hogy elmondjam neki?
- Nem, inkább megcsaltam. Jó, mi? - mondom túl lazán, alig-alig megbánással a hangomban. Azonban a fejem elfordítom, nem akarom látni a reakciót. Mert vagy lecseszést kapok, vagy pedig dühöt, hogy akkor miért jöttem vele össze, és inkább karolával kellett volna. Gőzöm sincs, hogy akkor jól döntöttem-e, de úgy döntöttem. Nem hiszem, hogy ha visszamennék az időben máshogy lenne. Akkor úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, mint, ahogy Diával is. Ami továbbra is elég ijesztő, mert akkor mit várjak magamtól, mit várjon bárki tőlem? Végül visszafordítom rá a képem, ha eddig nem erőszakolta ki, vagy ahagyott ott a fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Jaj, nem úgy értettem, tényleg jó formában vagy, nagyon be…durrantak az izmaid mostanában - egek, miket beszélek? Talán még jobban belevörösödtem ebbe a mondandómba, s nem kicsin múlt az, hogy azt mondjam, nekem nagyon tetszik. De inkább elkaptam azt a palack vizet, hogy a szomjamat oltsam, mintsem, hogy még inkább belebonyolódjak ebbe a beszélgetésbe, amiből úgyis az jött volna ki, hogy aztán gyorsan lelépek, még mielőtt komplett idiótát csinálok magamból.
A gépnél sikerült szőke nővé avanzsálódnom, legalábbis egy pillanat erejéig, mert bevallom, néha akadtak nagyon hülye kérdéseim, s Bence válasza is egyértelművé tette ezt számomra. A kis szurkálódással nem volt bajom, vettem ám a lapot, s csak nevetve ráztam meg a fejem, mert végül is, én kérdeztem baromságot. Végül neki is kezdtem a gyakorlatnak, tetszett az eszköz, meg is fordult a fejemben, hogy a biciklizés után majd minden másnap ezt fogom csinálni, ahelyett, hogy azt a hülye labdát dobálgassam. Igazából még az élet is visszatért belém, s szerintem nekem csak az előző gyakorlattal volt problémám. S ha már közösen edzettünk, pontosabban én tapostam a gépet, Bence meg nem is tudom, talán számolta mennyit taposok, felmerült bennem egy kérdés, s ezt meg is osztottam vele, hisz tényleg érdekelt az, hogy Babunak miféle hülyeséget hordhattak össze a sátrazásról. Volt ott egy-két pletykás diák, akik szerették kiszínezni a történeteket. Bence válasza azonban nagyon meglepett, s mit hogy meglepett, taposás közben torpantam meg, s kaptam meglepett pillantásomat a fiúra. Megcsalta Babettet?? Mi van?
- Mi mi mi? De hogy és és miért és kivel? Miért csináltad ezt?? - hogy volt-e a hangomban némi felháborodás? Azt hiszem, hogy igen, talán egy kicsit hangosabban is sikerült a kelleténél, s mikor láttam a felénk száguldó tekinteteket, inkább visszavettem, s halkan folytattam tovább. - Bence, ezt most magyarázd el, mert azt hiszem, hogy rosszul hallottam, amit mondtál - nagyon komolyan fúrtam pillantásom a tekintetébe, s magam sem tudom, hogy most vajon a barát szólalt fel belőlem, vagy a sértettség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát... elmondtam. Csak úgy érted, kilöktemn a szavakat, nagyon menőn, ahogy nem szoktam. Most ahogy így kívülről végignéznék magamon, nagyon lazán tolnám ezt az egészet. Nem gáz, mi? De, ultragáz. Akkor miért is csináltam így? Miért mondjuk nem hallgattam, szépen, kussba, pont azelétt, aki velem akart járni még nem is olyan régen, és visszautasítottam. Nem beszélve arról, hogy mondjuk nem a legjobb helyen. Az meg pláne, hogy ő meg hangosabban kérdez vissza, mint azt illene. Mondjuk eléggé felzaklattam a félreérthető mondataimmal, most meg még ez is. Megcsaltam, érted, semmi gond, minden oké. MIt kell ezen drámázni, vagy bármi. Tök természetes, igaz? Hát rohadtul nem, és amikor visszafordulok, még el is szégyenlem magam, ahogy látom, hogy átlyukasztja az agyam a nézésével.
- Jóhogy nem már azt is megkérdezed, hogy hogyan - jön a válasz úgy, mintha nem lennék a testemben. teljesen idegenként nézek magamra, és tényleg ránézek a kezeimre. Tuti valami flegma arcot is vágom, valami gáz van... lehet, hogy szórakozik velem valaki?
- Bocs, bocs, ne haragudj - sütöm le a szemeimet. Valamit kell csinálni, mert még ez a törékeny lány is megutál, vagy agyon vág. vagy a helyén, mert azt kezdem elveszíteni. - Nem akartam rádförmedni - vallom be, csak hát ezt rohadt nehéz elhinni. Amúgy tökre igaza van, és még ő is érdemel magyarázatot.
- Elmenetem a múltheti buliba és jól éreztem magam. Babett egy ideje nem nagyon van velem, nem mondja, hogy miért, csak kimenti magát. Lehet, hogy semmi köze nincs semmihez és tényleg nem ér rá, de most már mindegy, elszúrtam... vagy nem tudom - sóhajtok, majd most már megint a szemeibe tudok nézni. Hát ez van, a jófiú LB-nek annyi, elérte a hülyeségkór és lenyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

éjjel, tilosban, macskásan

---

Talán tényleg nagyon nagy feszültség és nyomás alatt akartam tartani őt, olyan miatt, amit már az, aki szenvedett, kihevert, nekem sosem volt sok közöm hozzá és ő is túllépett. Nem mondom, hogy mától ő lesz a legjobb, akivel úgy akarok lenni, mint sokakkal, hanem talán értelmetlen minden és kicsit visszább veszek. A személyisége nem lesz a kedvencem sem, de legalább emberien kommunikálni lehet, nem? Valami ilyesmi. Megpróbálom most is és egész jó, elvégre nem szitkokat zúdítok felé, hanem csak őszintén meglepett, hogy pontosan bele botlok. De ez már csak ilyen.
- Ó, ő felér néha hattal – mintha anyukák lennénk, és azon vagyunk, hogy a csemetéket beszéljük ki, nem egy házi kedvencet. Kicsit ki is ráz a hideg ettől a hasonlattól, de tény ami tény, hogy nehéz néha velük, máskor meg egyszerűbb sincs. Van elég embernek erre macskája, kutyát nemigen látok, de ők nagyobbak és máshogy kell bánni velük, nem olyan könnyed, de nem is lehetetlen. Majdnem az lett nekem is, végül, erre a pimaszra esett a választás.
- Mindig ezt csinálja. Rám hozza a frászt, majd felnyervog, mintha mi sem történt volna – szusszanok egyet, hagyom, hogy dédelgesse, ha már ő a megtaláló. Ez olyan, mint a plakátok alján a jutalom, kb. Nem, nem az, de vicces így gondolni rá. – Alapvetően nem tenné, imádja az egyik fotelt, csak ugye, mint mondtam, vannak ott mások is, akik vagy nem nézik, vagy direkt. Majd lehet veszek rá megbűvölt nyakörvet és akkor tudni fogom egyenesen, hova kell mennem. Hmmm. Ez jó ötlet – mintha beszélgetés közben jött volna meg az ihlet és valóban, mert kimondva, tényleg nem hülyeség és akkor megspórolom magamnak ezeket az utakat. Csak ránézek, hogy oké, itt és itt van, és ennyi. Ha nem veszélyes, még ott is hagyhatom picit, ha igen, mehetek azonnal.
- Minden hát, bár én a hisztis megfogokbukniúristen alakoktól leszek az, de, jobbára kerülöm őket és a szobában tanulok. Jól, de lesz majd jobb is, nálam ez mindig jó kérdés. Elfogadtam – vonok vállat, hogy van, amiben nem én döntök. – Rendben hát. És neked? – kérdezet vissza, majd apró szünet után, kérdezek arról is, amit hallottam, de csak fél füllel. – Úgy hallottam, van valakid… ez igaz? És ha igen, jól megvagytok? – talán  ezzel töröm meg igazán azt, ami volt eddig és ha nem is lesz minden a legszebb, legalább mutatom, hogy hajlamos vagyok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A szemeim is elkerekedtek, mert hát, eszembe jutott, hogyan is lehet megcsalni valakit. Többféleképpen is, s bár itt most nem is ez volt a lényeg, azt hiszem, hogy az egészet úgy értettem, ahogy.  - Nem érdekel, hogyan mert gondolom, hogy hogyan, de…ajh, Bence! - csattantam fel, s ekkor már morcosabban ráncoltam a homlokomat, miközben haragos pillantásomat is a tekintetébe fúrtam. Egyrészt, haragudtam rá azért, hogy ennyire flegmára váltott, miközben egy húsz perccel ezelőtt még jópofizott velem. Aztán meg, dühített a tény is, hogy így kifordult magából, és megcsalta a barátnőjét! És megcsalt engem! Jó nem, nem. Utóbbi valójában nem történt meg, hisz nem voltunk együtt, nekem mégis épp oly rosszul esett, hisz tudja, mit érzek iránta, s erre éppen nekem meséli el, hogy milyen őrültséget követett el. Ez pedig senkivel szemben sem volt korrekt, s ha én lettem volna a barátnője, akkor most biztosan pofon vágom, és elrobogok, ám jelen funkcióm szerint csak egy barát voltam, akinek le kellett nyelnie a békát, és elfogadnia azt, hogy Bence is csak egy olyan srác, mint a többség.
- Jól van, nem haragszom - legyintettem, s megcsóváltam a fejem, bár a hanghordozásomból, s az arcvonásaimból azért sejthette, hogy ez nincs így. Csalódott voltam, meg rossz kedvű, meg nem is tudom. - Oké, felejtsük el - sóhajtva szálltam le arról a francos taposó gépről, mert már azt sem volt kedvem hajtani. Helyette félrevonultam a sarokban meghúzódó padhoz, arra telepedtem le, s onnan hallgattam Bence beszámolóját. - Tehát elmentél nélküle egy buliba és ott megtörtént…minden? Úgy értem, nem akarom tudni, hogy részletezed, de csóknál több volt? Szóval minden? - már megint miért is forszíroztam ezt, hát nem mindegy volt? - És…és ő tud róla? Szereted még? Mert ha szereted, akkor szerintem ezt meg kellene beszélned vele, őszintén! Mert nem jó úgy élni, hogy titkolózol- kezdtem bele, nem mintha kért volna tanácsot, de ettől függetlenül én azért adtam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Na kész, kiakadt, mint az ingaóra. Egy kicsit talán akartam is, hogy megfeddjen, vagy haragudjon rám. Ha már én valami miatt nem teszem meg ezt magammal. Fogalmam sincs, hogy miért van ez, rohadt zavaró, hogy nem érzem igazán gáznak az egészet. Talán Masa után belevertem magamból a lelkemet is abba a bizonyos kádba? Esetleg a józan eszemmel együtt? De pedig nem, oké, változtam, de ez, ez még tőlem is szokatlan, amit meg most művelek, pláne. A bocsánatkérés még bejött, de tudtam, hogy ez csak egy kicsit enyhíti a tüneteket és nem azért piros már Karola arca, mert edzett, hanem mert dühös. Látom a szemeiben a csalódottságot én meg érzem, hogy megérdemlem. Csak nem fáj annyira, mint kéne, vagy mint gondoltam. Végül utánamegyek, miután röviden és hiányosan összefoglalom a történteket és leülök mellé, de most azért jóval távolabb, mint amúgy leülnék.
- Elégedj meg azzal, hogy kimeríti bőven a megcsalás fogalmát - mondom neki most már valamennyire bűnbánóan. Hát nem fogok itt neki mindent elmondani, azért álljon már meg a menet. Na tessék, megint a piszkos fantázia. Imádom amúgy Karolát, hogy a legnagyobb vetélytársáért is aggódik, függetlenül a jelen helyzettől, de most persze Babettre gondolok. Hát ez nagyon parasztul hangzott, pedig nem annak szántam és nem is kell értem versengeni... ahogy azt a példa mutatja, simán megkaphat bárki. Ez elég szánalmas. Amellett, hogy Dia nagyon is nem bárki.
- Nem, nem tud róla. Nem találkoztunk már elég régen, mindig kimenti magát és egy idő után nem erőltettem. Itt az év vége, szóval... Lehet, hogy hallott a sátrazásról, mit tudom én. De azóta sem kerestük egymást, az én oldalamról elég érthető mondjuk... - a többire még nem tudok válaszolni, de nem azért, mert nem akarok, hanem csak úgy simán nem tudom a választ. Sóhajtva nézek rá, hogy hagyjam itt, vagy mondjak még valamit.
- Nem látom értelmét. Szerinted, ha elmondom, nem ugyanaz lesz a vége? De mivel nem talizunk, ráér még akkor pár hetet. Mondjuk a vizsgáit sem kéne emiatt elrontania... - hú, ezt úgy mondtam, mintha érdekelne. Elvileg biztos erre tanul, de gyakorlatilag, meg én vagyok a barom, mert gőzöm sincs, hogy mi van. Erőszakosabbnak kellett volna lennem, de... most már tök mindegy. Csak nézek rá, arra a dacos és mérges arcára, ami még így is nagyon tetszik. Ezek után mondjam, hogy bárkit is szeretek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kész csoda, hogy néha engem is itt látni. És még büntetésben sem vagyok! Bár múltkor majdnem sikerült, de kidumáltam magam Kazanovnál. Rendes fickó, tudtam én mindig. Szóval nem tudom, néha azt hiszem kell egy kis változás, meg talán abban bízom, hogy a környezet motiváló hatással lesz rám. Igazából csak sehol nem tudtam megmaradnia  fenekemen a bájitaltan beadandómmal együtt, így itt kötök ki. Rejtély. Mindenesetre leülök az asztalhoz, és szorgos körmölésbe kezdek. A tankönyvemből próbálom kinyerni azokat az információkat, amiket amúgy valószínűleg tudnom kellene, de mégsem tudok. Hát na, én meg a koncentráció nem szeretjük egymást. Még úgy csak-csak megfőzögetem az órán a bájitalokat - általában bájos segítőim segítségével - de az elmélet az... hagyjuk is. Az elmélet sosem ment jól semmiből. De tényleg. A zeneelmélet is csak úgy volt képes a fejembe menni, hogy rengeteget gyakoroltam. Bár ott azért megvolt az akarat is, nem csak a kényszer, hogy tanuld meg fiam, mert megbuksz. Itt viszont nem érzek semmiféle motivációt ezen kívül, szóval így küzdök rendesen ezzel az egésszel. Ha legalább az lenne, hogy nem zenével akarok foglalkozni, hanem valami rendes, fogjuk rá hogy civil szakmát választanék akkor oké, biztos kicsit lelkesebb lennék, de így olyan... semmilyen ez az egész.
Az utolsó két bekezdés előtt úgy döntök, ideje szünetet tartani egy kicsit. Minden cuccom ott hagyom az asztalon, nem félek attól, hogy bárki is a dolgozatomra pályázna, ha meg igen... hát vigye csak. Átmozgatom elgémberedett tagjaimat, majd az éppen felszabaduló széles ablakpárkányt foglalom el. Homlokomat az üvegnek nyomom, ahogy megpróbálom felfedezni a kinti világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Bőven…- csak ismételni tudtam, miközben bólogattam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence ezt művelte. Ő, a hűség mintapéldánya, aki mióta ismerem, azóta soha, egyszer sem tett volna efféle meggondolatlanságot, egészen mostanáig. Eszembe jutott egy pillanat erejéig a randevúnk, s hogy aztán úgy vált el tőlem, hogy ő bizony mást szeret. Akkor annyira rosszul estek a szavai, rettentően megbántott, mégis elfogadtam azt, hogy van valaki, akit nálam jobban szeret, akibe szerelmes. Erre mit művel? Megcsalja! Hát normális?
Belül forrongtam a dühtől, de nem vethettem a fejére, hisz nem voltam a barátnője, de még csak azt sem adhattam tudtára, hogy ez nekem is rosszul esik. Kénytelen voltam megmaradni barátként, hisz valószínűleg azért is mesélte ezt így el, csak úgy, egyből belevágva a közepébe, mindenféle felvezető körítés nélkül. Miért is kérdeztem rá?
- Ó értem - hümmentettem, persze, amit elmesélt, abból azt szűrtem le, hogy eléggé elhanyagolva érezhette magát, s ha ez így történt, akkor valóban eltávolodhattak egymástól, bár ez még mindig nem volt ok arra, hogy ledugja a nyelvét valaki más torkán, aki még csak nem is én vagyok. Hihetetlen. Egyáltalán miért is háborodok fel ezen?
Zavaros gondolataimból újra rá emeltem a pillantásom Bencére, tudtam jól, hogy egy barátnak mit kellene mondania, de ott volt bennem a lány is, aki pedig mélyen elítélte az effajta hozzáállást.
- Ez így mondjuk más, mármint értelek is részben, de akkor is jobb lett volna talán előbb beszélni, vagy nem is tudom - megvontam a vállaimat, nem voltam éppen egy szerelem doktor, hisz a saját dolgaimat sem tudtam menedzselni rendesen. Ott volt például Márk, vele sem sikerült zöldágra vergődnöm, aztán jött Bence, aki meg talán soha nem tekintett rám úgy, mint ahogyan én rá. Nehéz az élet. - Hát, ez semmiképp nem jó, ha már hetek óta nem beszéltek, és mindig lemondja. Lehet, hogy neki is van valaki más? - félve dobtam be ezt a kérdést, mert még emlékeztem arra, hogy Masa miatt mennyire kikészült annak idején. Most persze nem egészen úgy tűnt, mintha nagy szerelmi bánat gyötörné, ez is meglepett. - Nem tűnsz úgy, mint aki nagyon bánná - jegyeztem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát bőven, szerintem nem kéne részletezni, hogy finoman szóljak. Amúgy sem akarom még jobban elkeseríteni, elég megint látnia a rakás szerencsétlenséget - ez lennék én, ha ez eddig nem derült volna ki -, aki megint valami baromságot csinált. Holott nem is biztos, hogy az, csak valami kihozta ezt belőlem. Kell lennie logikus mgyarázatnak azon kívül, hogy Dia jó csaj és nem lehetett kihagyni, vagy, hogy hormonok, esetleg ez ösztön. Ugyan, sosem voltam ilyen és bármennyire is élveztem a dolgot, az, hogy nem igazán érint meg, nem rám vall. Valami történt, aminek nem kellett volna, most mi a fenét csináljak? Lehet be kéne ülnüöm az iskolapszichológushoz egy kicsit. Heti "nyóccor".
- Igen, jobb lett volna. Vagy nem, ki tudja? Most már nem tudom visszacsinálni, és akkor nem tudtunk beszélni, meg úgy amúgy azóta sem. Ez van, megtanultam, hogy utólag már mindegy mit teszel, vagy tettél volna - csendesedek el a végére, eleget tanultam Masa esetéből ahhoz, hogy még mindig őt emlegessem. Miért nem emlegetem például Nórit? Na, ugye, tiszta vicc az egész kapcsolat dolog.
- Hát remélem, mert akkor legalább magyarázható lenne azzal, hogy rájöttem tudat alatt. Jó, nem remélem, ne nézz már rám így. Gőzöm sincs, hogy mit kéne csinálnom, és tudom, hogy pont nem téged kéne ezzel traktálnom. Neked is csak fájdalmat okozok - sóhajtok, mert végre ki tudom mondani az igazat. Hiába választottam Babut, attól még Karcsi kedves a szívemnek és jól elbántam vele. - Hát ezaz, ez a bajom. Tök szarul kéne éreznem magam, de nem így van. Mármint sajnálom azért, meg nem ismerek magamra, de mégsincs bennem meg most az, hogy olyan gonosz voltam vele. Rád meg rádnézek, és... hagyjuk. Gőzöm sincs mi a jó élet van! Érted? - a végén már felpattanva kiabálok, majd egyszerűen otthagyom, forrongva, Hirtelen húztam fel magam az egészen, a szívem össze-vissza kalapál, az agyam nem érti, hogy mi van, úgyhogy lekapcsolta magát alvó üzemmódba. Én pedig csak otthagyom őt, dühösen felkapkodva a cuccaimat és elindulva vissza a hálókörletbe. Rohadt jó ötlet volt, gratulálok az egészhez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez mondjuk így van, ha valamit megtettél, azon már nem tudsz nagyon változtatni, az időbe meg nem tudunk visszarepülni - bólintottam a szavaira, mert ez így volt, legalábbis nem tudtam olyan varázslatról, ami erre képes lenne. Ha volt is, biztos jó mélyen elásták egy titkos rekeszbe, hogy soha senki ne próbáljon beleavatkozni a történelembe. Egy pillanatra ezen el is gondolkodtam, aztán felvetettem, hogy mi van, ha esetleg ő is lecserélte valaki másra. Igaz, nem volt ez túl jó ötlet, hogy épp ilyesmi jutott az eszembe, de ki tudja? Kicsit azért gyanús az, ha valaki szereti a másikat, és nincs rá elég ideje. Ezen persze már csak magamban morfondíroztam, miközben Bence szavait hallgattam. Egy szónál el is kerekedett a pillantásom, ő meg rám szólt, aztán olyas valamit mondott, amivel sajnos egyet kellett értenem, noha meg sem szólaltam, hogy alátámasszam a szavaiban rejlő igazságot. Inkább csak némán fürkésztem tovább, egy valamit azonban nem tudtam magamban tartani. Meg kellett jegyeznem azt, hogy egyáltalán nem tűnik úgy, mint aki ideges lenne, vagy aggódna, s ez pedig furcsa volt, hisz Bencét nem úgy ismertem meg, mint aki szívesen bántott meg másokat. Megjegyzésemre azonban úgy felcsattant, hogy egy kicsit még a frászt is rám hozta, mert így talán még soha nem láttam kikelni önmagából. Vagy talán csak egyszer, de akkor nagyon ittas volt.
Döbbenten fúrtam pillantásom a tekintetébe, s az értetlenségtől félig tátott szájjal figyeltem, hogyan törnek ki belőle az érzések. - Rám mi? Most meg mi bajod van? Nem, nem értem attól sem, ha kiabálsz, higgadj már le - próbáltam kicsit csöndre inteni, mert a többiek már megint felénk kapták a pillantásukat, ám nem lehetett őt csak úgy meggyőzni, mi több, egyszerűen csak fogta magát, s megindult a kijárat felé. - Bence…- még utána szóltam, már én is idegesen, miközben felemelkedtem a padról, ám őt az ajtó nyelte el, még csak vissza sem nézett. Nem is értem, mikor is lett ilyen bunkó. Fenébe!
- Mi van, mit bámulsz? Inkább a súlyzót figyeld, nehogy véletlenül a lábadra essen - morrantam oda az egyik srácnak, aki a közvetlen közelemből kuksolt, hogy mégis mi történik. Ekkor már én is ideges voltam, dühösen kaptam fel a holmimat, s megindultam vissza a levitába, miközben végig azon agyaltam, hogy ez meg mégis mi volt, s Bence miért viselkedett ennyire nagyon…furán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kész csoda, hogy Kende képes volt rávenni, hogy szombat délelőtt maradjon bent vele. Egészen jól összehaverkodtak a smárolós eset után, és úgy volt vele, hogy végül is ennyit megtehet azért, hogy nyisson mások felé is, hogy ne csak Beliánt tarthassa számon, mint barátot.
Gondosan felkészült, haját két copfba fonta, magára öltötte kedvenc leggingsét illetve egy szűkebb fazonú, egészen egyszerű fekete felsőt. Meghökkentően nem is hasonlít, a szokásos önmagára így. Ahogy a tükörbe néz, mielőtt levágtázna a klubhelyiségben ő maga is megállapítja mindezt, dehogy ne lője le a poént egyből, magára kapja gyorsan az egyik legnagyobb pulóverét, ami majdnem a térdéig ér. Egyszerűen imádja az ilyeneket, igazán nem tehet róla.
Szóval összefutnak a klubhelyiségben, és együtt mennek le a teremig. Hazugság lenne azt állítani, hogy Haydenben nincs meg a szorongás, de már azt is tudja, hogy mivel fogja levezetni. Odabent lekapja magáról a pulcsit, így felfedve tökéletesen lapos és egyenes alakját. Sminket nem tett, úgyis csak leizzadná, így messziről világítanak arcán szeplői, ahogy végignéz magán ajkai elégedetlen fintorba torzulnak, de hamar rendezi vonásait. Rövid bemelegítésre invitálja Kendét, majd fejével vigyorogva a boxzsák felé int. Nincs nála a füzete, így muszáj lesz ismét a mutogatás ősi módszeréhez folyamodni.
Önkényesen úgy dönt, ő kezdi a püfölést. Régen ugyanis, a jégkorong mellett több sportot is kipróbált. Az apja nem szerette volna, ha leragad egy dolognál, így boxolt, úszott, focizott és röplabdázott is, rövidebb-hosszabb időszakokban. A boxot egészen szerette, de időhiány miatt abbahagyta, hogy az így felszabaduló idejét is a jégen tudja tölteni. Látszik rajta, hogy rutinos mozdulatokkal üt, majd rúg. Egész veszélyesnek és halálosnak látszik.
Ahogy befejezi a sorozatot lihegve vigyorog rá, lehúzza a kesztyűt, és egy elegáns mozdulattal Kendének dobja. Gyerünk Kende, most mutasd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lesmárol egy csajt, majd ahelyett, hogy az megpofozná összehaverkodik vele, így később a srác maga hívhassa el egy kiadós edzőtermi izzadásra a bokszzsák mellett, csak remélve, hogy nem lesz olyan kretén megszólalása, amiért a késő, ugyan nem múló pofont bezsebelje. Ki más lehetne ennyire flegmán szemtelen, mint Reiner Kende?
Ennek okán várakozik a klubhelyiség falának dőlve, teljes felszerelésben, kapucnija alól figyelve az ottani navinéseket, akik közül néhányan még rá is köszönnek. Biccentéssel reagál és szürkébe hajló kék tekintetét villantja az érkező barátjára. – Pöpec fonat - int neki, ellöki magát a faltól, hoodieja zsebébe süllyeszti kezeit, majd elindulnak a terembe. Annyi időt tölt Mae –el és Móriccal , akiknek be nem áll a szája, hogy még mindig kicsit szokatlan neki Róka csendessége, de nem bánja, kezdi megszokni. Annyi a trükk, hogy mozdulatait fordítja saját magának, tehát elengedhetetlen szemmel kísérése annak is, ha a vörös éppen a pulóverétől válik meg. Már megint rosszra gondolsz, pedig Kende úriember! Rendes fickó lévén nem tudhatja mikor akar a másik szavak nélkül dumálni, rajta tartja a szemét. És milyen jól teszi, mert már mehetnek is átmozgatni kicsit izmaikat, ami közben a srác összecsapott sztorit mesél arról, hogy mekkora buli volt nemrég a nagyteremben. – Ha ott lettél volna, nem úszod meg – vigyorodik el.
Kende összecsapja tenyerét, majd széttárja kezeit a zsák felé nyújtva őket. – Csapj oda! – beáll a zsák mögé (komolyan hülye, hát tényleg azt akarja, hogy kiverje a fogát a véletlenre fogva) biztosítani Róka számára a stabilitást, kevésbé lengjen ki az ütésektől a plafonra biztosított eszköz. Aprót von a szemöldökén, mielőtt a csaj bevetné magát, de egy pillanattal később elkerekedett szemekkel veti meg hosszú lábait. Basszameg, tényleg odacsapott a zsáknak! Kemény ütésekkel sorozza meg azt eszközt, amiit Kende élvezettel figyel. Végre valaki, aki épp annyira ki tud fordulni magából mozgás közben, mint ő! Halkan elneveti magát, ahogy a levegőben a kesztyű után kap összeszedve őket. – Egész jó volt – el kell ismernie. – Cuki kesztyűk, de nem az én méretem – dobja vissza a lánynak barátságosan elmosolyodva. Amúgy is van sajátja, hiszen otthon a kúriában számára biztosított az edzőterem.
Veszi az üzenetet, megmutatja a technikáját. Kiveszi zsebéből a bandázst, rutinos mozdulatokkal tekeri fel, csavarja meg ott, ahol szükséges fixálja csuklóját és egy perccel később már nikkel fekete kesztyűének tépőzárát megszorítva lép a zsák elé kapucniját hátra lökve. Ugrál párat egyhelyben, onnan indítja lábtempóját. Lecsap egy balossal, jobb horga követi és végül kegyetlenül megsorozza a láncon nyikorgó ellenfelét. A pulóver alatt izmai megfeszülnek, elméjéből pontos kép vetül a zsákra, fejben mást üt, ahogy légzésére figyelve szusszan egy utolsót. Átölelve állítja meg a zsákot és félig felvont szemöldökkel Rókához fordul – Jól tippelem, hogy nem először van kesztyű a kezeiden, Vörös? – nyel egyet a kérdést követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Biccentéssel és az ajkain bujkáló aprócska mosollyal köszöni meg. Szerinte is elég király. Muszáj volt megtanulnia, hogyan fonhatja meg magának úgy, hogy az elég szoros is maradjon, hiszen rengeteg időt töltött edzéssel, és minden más formában a rengeteg haja csak útban lett volna. Időbe telt kikísérletezni, míg rájött, melyik forma a legjobb, de nem bánta, hogy annyi időt szentelt ennek.
Fintorogva rázza a fejét vállkörzés közben, hogy ő ugyan biztos nem ment volna bele ebben. Ő, aki nem is olyan régen smárolt Kendével, just for fun. Lehet, hogy azt hangoztatja, hogy nem nyitott egyáltalán az ilyen spontán és lázadó dolgokra, pedig valószínűleg némi unszolásra ő is csatlakozott volna a buliba. Még jó, hogy nem volt ott.
Felvont szemöldökkel néz Kendére, hogy most mégis mit akar. Mert ha agyrázkódást vagy eggyel kevesebb fogat hát azt zsák nélkül is elintézi, csak szóljon. Felidéződik benne egykori edzője kedvenc mondata, miszerint "Ha jó technikával püfölöd a zsákot, nem leng túl a zsákod". Mindig igyekezett ehhez tartani magát. Mielőtt bevinni az első ütést megigazítja balján a kesztyű alatt feszülő bandázst. Az utolsó időkben már a hokiedzéseken is hordott kesztyűje alatt, mert az ízületei kezdtek elgyengülni. Na nem annyira, hogy még nem állhatna előtte jó tíz-tizenöt évnyi profi karrier. Szimplán nagyobb biztonságban érezte így a kezeit.
Aztán rávetődik a zsákra, mint egy vadászó tigris. Hirtelen üt, de pontosan. Kifordul magából, van benne valami ösztönös vadság, zöld szemében égő tűzből egyértelműen látszik, hogy nem tanácsos ilyenkor felbosszantani.
Kifújva magát elegánsan hajítja el a kesztyűket. Ő mindösszesen egyértelmű utalásnak szánja, hogy mi a következő pont a mai programtervben. Kende meg persze viccet csinál belőle, amit egy egyszerű, kissé flegma szemforgatással reagál le. Nincs több hozzáfűznivalója. Helyet foglal a földön, ő nem olyan vakmerő, hogy beálljon a fiú ütései mögé. Bár valószínű kapott már rosszabbat is, de inkább nem kísérti a sorsot.
Elismerően bólint párat, hogy nem is olyan rossz. Úgy tűnik, ellenfelére akadt. Határozottabb mozdulattal helyesel, hogy nem, nem ez az első alkalom. Bár szép lenne, ha kezdőként így ütne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanulás sokszor nehezére esik az Eridonban, hiszen ott sokan vannak, beszélgetnek, élnek. A körlet általában nem arra van, hogy ott mindenki ellegyen magának, mint egy dísznövény, hanem azért, hogy élettel teljen meg. Ennek az a hátránya, hogy hiába van fülvédője, akkor is nagyon zavarja, hogy körülötte mozgolódás van, látja, hogy a többiek jól érzik magukat, neki pedig tanulnia kell. Ehhez még hozzájön, az is, hogy sokszor nincs önfegyelme, ha jó társaságban van, és valahogy nehezen halad a tanulnivalójával. Ilyenkor szokott közbe jönni az utolsó pillanatban, vagy közel az utolsó pillanatban a csodafegyvere, a tanulószoba, esetleg a könyvtár, ahol majdnem teljes csendben, nyugalomban képes elsajátítani az anyagot. Hiába ez a legideálisabb környezet, valamiért mégis nehezen szánja el magát, hogy kimozduljon ide. Talán azért, mert fél a rellonosok esetleges közelségétől, vagy azért, mert a hely kívül esik a hétköznapi megszokott életterén, amiben a megszokás biztonságát érzi, ezt maga sem tudja.
Minden esetre, két napon belül dolgozatot fognak írni. Az órán a figyelme időnként elkalandozott, de többnyire tudott koncentrálni és jegyzetelni, úgyhogy valamennyi alapja van, azonban most szükség van egy gyors ismétlésre, de ez még nem tűzoltás. Hátizsákjába összehányja az összes órai jegyzetét, házi feladatát, tollakat és a tankönyvet, meg persze mindent, amire szüksége lehet: stressz labda, rágó, tea, keksz, hangtompító. Minden kifogására lesz válasz, muszáj koncentrálnia.
A helyiségbe szokás szerint óvatosan nyit be, nehogy egy haragos rellonossal találja magát szemben. Ebben az esetben inkább a könyvtár, ott csak az ijesztő orosz bácsi van, de legalább rászól a még ijesztőbb rellonosokra. Azonban betoppanván az ablakban egy ismerős göndör fejjel találja magát szemben. Huncutul elvigyorodik, vállait játékosan felhúzza, ahogy alsó ajkába harap. Finoman settenkedve közelíti meg Marcit, hogy aztán egy jól irányzott, de gyenge mozdulattal ráfogjon a derekára. – Szia Marcii! – Cincogja a legkedvesebb hangján. Nem tudja, hogy észrevette-e, meg hogy megijesztette-e, de reméli, hogy nem haragszik, elvégre csak játszott. – Van kint valami érdekes? – Kérdi Polli is az ablakhoz lépve, azonban fejét oldalra döntve várja a navinés megerősítését mielőtt kinézne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hogy Sári SZŐKE LETT!? Ezt nem akarta elhinni! Elképzelni akarta volna viszont, csak nem tudta, a dolog meghaladta Lilkó képzelőerejét, ezért mikor meghallotta a hírt, már szaladt is, hogy megkeresse a lányt. Ami persze több szempontból is nehézkes volt. Egyrészt épp este volt, és rövidesen már lekapták a tíz körméről, aki kint kóricált, másrészt nem volt bejárása továbbra sem az Eridonba, illetve abban se lehetett biztos, hogy ott találja barátnőjét. Mondjuk illett volna, de hát fene tudja.
Viszont még belefért egy gyors kitérő a bagolyházba, hogy levelet küldhessen neki, amiben kvázi követelheti, hogy azonnal de rögtön és máris találkozzanak, de legkésőbb holnap délelőtt, esetleg délután, ha csak reggel érkezik meg a bagoly.
Mikor aztán elkészült a levéllel, nagy nehezen rávett egy madarat, hogy megemelje neki a lábát, és rákötötte üzenetét. Alighogy az állat kireppent az ablakon, egy másik szállt le Lili mellett, és csipogott valamit. A lány meglepetten rápillantott, és észrevett egy neki címzett levelet nála.
- Nahát, ez gyors volt - mondta nagyokat pislogva, mikor megismerte Sári kézírását.
Ki is kukkantott a toronyból, és még látta a távolodó baglyot, akit ő küldött el az imént, és még oda sem ért az Eridon toronyhoz. Oké, talán Sári csak megelőzte, nem időutazó madárral van dolga.

Másnap Lili izgatottan szaladt fel a keleti szárny második emeleti lépcsőjén az elemi mágia teraszára, amit ő sajna csak hírből ismert, de Sári számára bizonyára sokat látogatott hely volt. Mikor aztán megérkezett, már nem csak amiatt sajnálta, hogy még nem járt itt, mert nem tudott elemi máguskodni, hanem mert igazán lenyűgöző látvánnyal szembesült. Az üvegkupolán besütötött a Nap, ragyogó, kissé túlvilági helyet varázsolva a lépcsővel és izgalmasan csavaros oszloppal díszített, jókora teremből.
Ennél már csak Sári látványa lesz elképesztőbb, amint ideér - gondolta Lili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lehet, hogy csendes a lány, de semmiképp sem nyugalmas. Még a legapróbb mozdulatában is ott van az erő és valami flegma energia, ami Kendét némileg magára emlékezteti. A srác széles mosolya a reakció a fejrázásra. Kis naív, ha azt hiszi, hogy megúszhatja az ilyen bulikat és random szórakozásokat, ha egyszer elkezdenek haverkodni. Arra már fény derült, hogy lazább annál, mint amit előad, saját maga tapasztalta.
Róka erősen üt, határozottan mozdul, nem kegyelmez a zsáknak, ez alatt a szőke tekintete a lábmunkájára esik, ami elárulja korábbi kapcsolatát a sporttal. Elismerően pillant le rá, majd a beállt feszültséget humorával akarja oldani, amiért cserébe egy szemforgatást kell lerázni a magáról. Jó a kedve, ez van.
Hangulatába szünet áll be, ahogy fogai közt szussszantva a levegőt, fordul, hogy ökle ütése keményen csapódjon a zsáknak. Az első bevitt ütést követi a többi, amíg jobb horga meg nem hozza a finálét. Lehet, hogy fejben mást üt ilyenkor, de inkább a zsák bánja, azzal mindenki jobban jár.
- Gondoltam - szippant egyet a levegőből, majd fogával tépi fel a csuklójára szorított tépőzárat. - Ökölvívtál - emeli baj - vagy kick- boxoltál? - majd jobb kezét és megkönnyítve a válaszadást várja a high fiveot. Átadva a terepet, ezúttal nem áll be a zsák mögé, nincs ott rá szükség.
Elfelejtette levenni a hoodiet, ami a mozgásban ugyan nem gátolta, de rendesen kimelegedett tőle. Az anyagot nyakánál fogja meg bandázsba tekert kezével és egy határozott mozdulattal húzza át fején és száműzi a földre. Egyik keze a pólót igazítja, a másik haját dörzsöli át, közben figyeli Róka mit csinál. - Neked hozzák kötelet? - kérdezi az eszközök felé lépve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tiszta ideggyengítő ez a vizsgaidőszak. Amúgy semmi baja nincs az embernek, ezért csinálnak. Tiszta jó, nem? Hát nem annyira. És látom  többieken, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával, hanem körülöttem mindenki idegösszeroppanást kap a vizsgák súlya miatt. Kéne valami új, jobb rendszert találni talán, ami kevesebb nyomást helyez az ember fiára és lányára. Vagy nem tudom, lehet a rendszer jó, csak mi vagyunk túl hülyék hozzá. Igazából, ez a valószínűbb. Mármint oké, ez most még nem vizsga, meg még messze van  vizsgaidőszak, de azért annyira mégsem. És ha nem sikerül ez a beadandóm, akkor valószínűleg a vizsgámnak is lőttek. Szóval , ezért is döntök úgy, hogy kell öt perc szünet, amíg lehűtöm a forrongó gondolataim.
Homlokomat az üvegnek támasztom és totálisan kiürítem a fejem. Néhány percre megszűnik a külvilág, kicsit olyan, mintha nyitott szemmel aludnék. Valószínűleg ezért sem hallom meg, ahogy kis barátnőm tappancsai a hátam mögött állapodnak meg, hogy hirtelen két vékony kar ölelje át a derekam. Meghökkenek kissé, ám mielőtt a lány felé fordulnék rendezem arcvonásaimat. Elvégre a köszönésből már tudom, hogy Pollika zavarta meg a kis délutáni szeánszom. Széles vigyorral hajolok le, hogy derekánál elkapva felemeljem, és magamhoz öleljem. Nem vagyok egy erő ember, de Pollika negyven kilójával még elbírom. Amint kiölelgettem magam visszateszem a földre, hogy utána szabadon tehessen bármit. Lehet, most kiveri a balhét, vagy megüt, de remélem hogy inkább nevetni fog. Az jobb lenne.
- Nem jellemző. Minden dögunalom és nyugalom – nevetem el magam még egyszer hátrapillantva egyenesen ki az ablakon. Igazából tényleg nem láttam semmi érdekeset, bár ez nem zárja ki azt, hogy tényleg nem történik semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Damien stílusa valóban hagy némi kívánnivalót maga után, amennyiben az ember nem barlangban nevelkedett (ami a látszat ellenére róla sem mondható el). A pillantása megmarad az irritáló, hüllős fürkészésnél, érezhetően kelletlenül és kétkedve fogadja Ricsi sajátos békejobbját, meg mintha nem igazán tudná, mihez kezdjen vele.
Szóval spagettiweszternhez méltón állnak és méregetik egymást, az elcsépelt fütyörészést elhagyva. Most kéne átgurulnia a képen néhány ördögszekérnek.
- K-képzelem. K-k-kac-kacc,-*reagál és a nevetés olyan száraz, hogy meg lehetne öntözni a Szahara homokjával. Valahogy nem vigasztalja, hogy másnak is szar, ő szeretne kimászni ebből a pöcegödörből, nem kalákát alakítani mindazokkal, akik képtelenek normálisan bemutatkozni.
Ricsi szerencséjére Damiennek fogalma sincs az orángos asszociációról, különben alighanem egy "pardon, hagy orvosoljam a hibát" felkiáltással menne béjzbó ütőt keresni, legyen az akármilyen. Némi késztetést most is érez, ám mindezen felülkerekedik az energiatakarékosság elve.
- Nnn-nnn...i-iiidegi z-z-z-z...fa-f'szom,-*adja fel félúton, fáradtan a szemöldöke közti pontot masszírozva ujjaival. A kérdésre csak értetlenül morran, egyik szeme oldalvást Ricsire mered, magyarázatra várva, aztán egy újabb rándulással később az arckifejezése f'ck this-ről f'ck everything-re vált. *
- Aa-add,-*morogja, hirtelen mélyülő hangon; arra sincs már türelme, hogy megkérdezze, voltaképp mit kap és mennyi idő alatt hat. Vagy segít vagy megöli, neki pedig mindkettő megfelel ezen a ponton.
- Ff-f-figy, éé~én...-*itt megáll és komolyan megfontolja, megéri-e nekifutni a kviddics szónak a jelen állapotban, elmormol egy hangtalan, ám egész lélegzetvételnyi francia káromkodást, a mocskos szavak puszta élvezetéért. Jólesőbb, mint megpróbálni körülírni sportágat.*
- Nnn-nem vágom a mmmugli d-d-d...cuccokat.-*Duh. Ennek ezen a ponton elég evidensnek kell lennie, inkább csak amiatt hozza fel, hogy ne kényszerüljön minden egyes alkalommal visszakérdezni, amikor a srác számára kínai szavakkal hinti meg világraböfögött gondolatait.
- D-damien,-*zárja rövidre a bemutatkozósdit.*- Ssszóval...k-k-kézilabda?-*tereli a témát vissza a felvetett időtöltéshez, mert kellene némi magyarázat vagy szemléltetés hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Reiner Kende az az aranyvérű hülyegyerek, aki nem bírja elviselni még a fül- vagy fejhallgatókat sem, pedig a haverjai rendszeresen zúgatják a mugli kütyüket a fülükbe. Aztán az úgy van, hogy Kende beszerzett egy (már sokadik) telefont magának – tudom, jól kezdődik, ne is mond bakker, de sehogy nem tudta kibogozni mégis, hogyan működik. Ment volna neki, ha akarja, de igazából… vett egyet, működött egy ideig-óráig (ez is , mint a többi), aztán most vett egy újabbat, de az csak rosszabb.
 A szőke annál hidegvérűbb, hogy ilyesmin felmérgelje magát, vagy ideges legyen, tudja kihez forduljon. Összekapja magát a szobája falai között kis zenét hallgatva, mert legalább azt tudja, hogyan csapja ki, és megindul Marina Darik keresésére. A szösztalicskát bezzeg frankón elnyelte a föld, szinte semerre nem találja, amikor végső opcióként tesz egy próbát. Elvégre, vizsgaidőszak van, vagy mi a bánat, ad neki egy esélyt, hiszen nemrég a tanulószobában még együtt szenvedtek, olyannyira, hogy esszé írás helyett inkább fütyülni tanította Mae-t.
Belép, a csendet csak a pennák sercegése töri meg, pillantása jár gyorsan körbe, arcán addig flegma közömbösséggel, majd meglátva a barnát apró mosollyal lépked közelebb. – Itt kerestelek utoljára – súgja a füléhez lehajolva, keze megborzolja a dán lány tincseit, majd a széket közelebb húzva leül mellé. – Komolyan, majdnem hamarabb bementem a városba – teszi hozzá, hogy a csaj érezze a súlyát a dolognak, aztán egyszerűen csak elé helyezi a készüléket az asztalra. – Te, ez rosszabb, mint a korábbi volt – nevet halkan, ujjai futnak hajába, ahogy fél kezét az asztalra nyújtva rádől annak lapjára. A telefonra, a lányra, majd újra a méregdrága vacakra pislákol. Ekkor bootol be, hogy nem is mondta Maenek mit alakított, így a csajnak fogalma sincs mi történt a korábbi telefonnal. – Tudtad, hogy nem mindegyik vízálló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A tanulóban mindig is túl nagy volt a csend, ebben Marina száz százalékig biztos volt. Konkrétan még akkor is rápisszegtek, ha a tolla végével kezdett el dobolni a füzetén, pedig az emberek nagy része még azt se tudhatta, hogy a ritmust se találja el mindig. Szóval mint valami kókadó növény ücsörgött a könyve felett, próbálta mozdulatlanul tartani magát, miközben a Rasmussen viking dallamai üvöltöttek a fülében.
Már épp kezdte feladni, amikor megérezte barátja kezét, és azzal a lendülettel kapta le régi fejhallgatóját. - Na végre, hogy megtaláltatok. Tudod hány órája várok arra, hogy megzavarjátok az állítólagos tanulásomat? - kérte számon Kendét Mae, mintha az egy igazi probléma lenne. De azért teljes testtel a fiú fele mozdult, és rámosolygott. Aztán nem. Amint meglátta az újabb kütyüt, leolvadt arcáról minden pozitív érzelem.
- Feltéve, hogy nem gyakran járok medence közelében, és a zuhanyzóban nem használom ezeket a vackokat, nem, nem tudtam - válaszolt a lány őszintén. - Viszont, tudom ki tudja. Ez a srác nagyon profi ezekkel a dolgokkal, ő állította be az én telekommunikációs eszközömet is - lelkesedett be Mae azonnal, és előkapta saját kütyüjét. Feltolta rajta a lapot, és pötyögni kezdett. "Ön az utolsó reményem, Létai. Várlak a tanulóban." Még egy smileyt is kapott a végére a fiú, ami kész csoda volt Marinától, szóval ha megérkezik még vállon is veregetheti majd.
- Addig is, amíg ideér, mond el mi a problémád vele. Bár nem tudok sok mindent a dologról, de bólogathatok úgy, mintha tudnám, te meg jobban érezheted magad amiatt, hogy kiadtad - ajánlotta fel mosolyogva, mert esze ágában nem volt hozzányúlni a készülékhez, csak hogy azt is elrontsa a srácnak. Na nem. Ezt a kört majd Kendének kell fizetnie. Bár valószínűleg tartotta, hogy ezúttal nem egy csók lesz akkor az ár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A legjobb a tanulószobában, hogy csend van. Tehát, ha valaki zenét akar hallgatni, vagy csak azt szeretné, hogy ne zavarják, menjen a tanulószobába és garantáltan nyugalma lesz. Így tett Roland is, habár a vizsgaidőszakban elég nagy a forgalom, a papír sercegésétől és néhány sóhajttól eltekintve nyugodt az egész. Ő pedig beülvén egy sarokba néhány saját maga által készített jegyzettel tökéletesen elvolt. Ugyanis a bluetooth fülesében szólt mindenféle zene a magimusic-ról, ami a varázsvilág spotify-ja, legalábbis eléggé hasonló. Ha már mugli zenékből elég jól elvan, most kíváncsi volt ennek a világnak a zenekaraira is. Éppen a Sápadt Lábú Őzgidáktól tombolt a fülében az Én leszek hajnali lenyugvó napsugár és eléggé szórakoztatta. Sokan nézték, hogy minek örül ennyire, amikor ők szenvednek, de az apró füllhallgatóra nem figyelt fel senki a fülkagylójában. Így aztán bolondnak hihették, de szerencsére erről Rolnd semmit sem tudott, mert bizonyosan kikérte volna magának. Jobb lába ütemesen fel alá járt a zene ritmusára. Előkapta a telefonját, hogy lementse a kedvencekbe ezt a dalt, és akkor látta meg, hogy nemrég küldött neki valaki üzenetet. Nem tudta, hogy éppen ki zavarja meg Rikoltsatok madárfészkek-et, de roppanttul bosszantotta, hogy vélhetően valahová mennie kell. Rolanddal ugyanis általában nehéz csevegni, mert a harmadik "okoskodás" után kinyomja a francba a beszélgetést, rosszabb kedvében tiltja az illetőt. Így biztos benne, hogy csak ritkán zavarják,és akkor meg valahová hívják és ennyi. Azt meg majd eldönti ő, hogy megy-e vagy járás, de nem válaszolgat rá. A válasz az, hogy megjelenik-e, vagy sem. Nincs is olyan túl sok ismerőse emiatt, de azért, ahogy apélda mutatja akad. Amikor megnyitja az üzenetet felvonja a szemöldökét, majd körülnéz. Meglátja a barnát, aki egy számára ismeretlen ismerőssel van egy asztalnál. Kendét látta már órákon, de amúgy nem nagyon szól hozzá sem, de ez nem személyes. Sóhajtva állítja le a Térdelve ne edd a parasztsajtot, majd kiveszi a fülesit és zsebrevágja a telójával együtt. Odaporoszkál a kettőshöz zsebredugott kézzel, majd Marina mögül megszólal. - Cső, megint mi a szar van? - csak így kedvesen, udvariasan, ahogy egy rellonoshoz illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A második számú személy akivel feltétlenül meg akarta osztani csodálatos átalakulásának történetét az természetesen Polli volt, mindösszesen azért, mert mire visszaért az Eridonba már túl késő volt ahhoz, hogy Lilihez rohanjon. Persze lehetett volna annyi esze, hogy valahogy beügyeskedi magát a Levitába, ha már úgyis ott dekkoltak előtte, de a szerelem, az a fránya szerelem persze mindig elvette az eszét. A rózsaszín köd meg miegymás ugye, amiről megfogadta, hogy őt nem fogja sosem elérni, vagy ha mégis akkor normális marad mellette. Jó vicc volt.
Szóval kölcsönkérte szobatársa baglyát, hogy írhasson ezen a kissé kései órán. Nem sokat írt, mindösszesen annyit, hogy mikor és hol találkozzanak. Épp csak becsukta az ablakszárnyat, amin az előbb saját madarát kieresztette, mikor egy másik eszeveszett vad kopogásba kezdett. Csak az iskolai madarak lehettek ilyen agresszívak persze. Gyorsan megszabadította a kis tollast küldeményétől, és hangos kacagásban tört ki, amint elolvasta tartalmát. Egyre jár az agyuk.

Rendesen elfáradt az óra alatt. Nem volt valami pihentető az éjszakai alvás, szóval a mágia nagyon sokat kivett belőle. De végig ott volt mellette Flynn, hogy támogassa a nehezebb pillanatokban. Mosolyogva köszönt el tanárnőjétől, hogy aztán leszökdécselhessen a lépcsőn, tudva, hogy odalent már várnak rá. A sárkányróka, mintha csak tudta volna, hogy ki vár rájuk odalent fénysebességgel előzte meg és lökte fel majdnem gazdáját, hogy odalent azonnal Lili ölébe ugorhasson. Mi tagadás, az állat legalább annyira szerette a szőkét, mint a saját gazdáját.
- Ne haragudj, kicsit túlpörgött - nevette el magát, mielőtt ő maga is lehuppant volna a páros mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Határozottan nem tetszik neki az a mosoly, de ennek akkor sem adna hangot, ha amúgy olyan beszédes lenne. Nem kell neki, hogy belerángassák a rosszba, a rossz mindig megtalálja egyedül is, segítség nélkül. Lásd, ezt a szituációt. Bár igaz, hogy ebbe valójában Kende keverte bele. Francba, oda a csodás elmélete.
Neki is határozottan jó a kedve, főleg miután minden felgyülemlett negatív energiát le tudja így vezetni. Az, hogy nem vigyorog harminckét foggal meg nem vevő a hülye poénokra nem jelenti azt, hogy rossz kedve lenne. Sőt, amikor látja hogy a szőke sem ma kezdte ezt a sport dolgot a hangulatgörbéje még inkább felfelé ível. Egyelőre nem igazán találta meg itt azt az embert, akivel osztozhatna ezen a szenvedélyen. A szobatársa aranyos lány, de ha elvinné futni ötszáz méter után vihetné a gyengélkedőre. Neki vagy kemény edzőpartner kell, vagy semmilyen, így eddig inkább ez utóbbit választotta, hogy senki ne legyen a terhére. Amúgy sem hozta össze a sors olyanokkal, akikkel nagyon jól kijött volna - Belián kivételével.
Majdnem ismét megforgatja a szemét a foggal levett kesztyű láttán. A nagymenő. A kérdésre viszont már vigyorogva, duplapacsival felel. Hivatalosan kick-boxolni járt, de volt az óra keretén belül egy másik edzővel rendes boksz is, szóval így mindkettő egyszerre. Jól járt vele amúgy, mert sokkal több mindent tudott így elsajátítani, mint aki csak az egyik, vagy csak a másik technikát tanulta.
Egyelőre nem nevez be egy második körre, ugyanott ül, ahol eddig. Érzelemmentes tekintettel figyeli, ahogy Kende megszabadul a pulcsijától, nem különösebben izgatja a póló alól kivillanó bőr látványa. Neki is vannak kockái, minek nézegesse másokét? Határozott bólintással jelez igent, hogy szívesen fogadja ha kiszolgálják. Neki csak jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Különösen kellemetlen érzés, amikor nem is a családod miatt érzed magad szarul - az elvárásaik ellenére sem -, hanem mindenki más miatt. Szeretek hazajárni, nem véletlen Finnország volt az úticél, miután szó nélkül hagytam mindenkit magam mögött, akik fontosak nekem. Ha kaptam is a burkolt célzásokat a jövőmre nézve, anyám mégis kedves mosollyal ajkain mesélte el, hogy ő is sokszor érezte így magát, amikor annyi idős volt mint én, és tudja milyen érzés. Mindezek után hazudjam azt, hogy mekkora nyomás nehezedik a vállamra, ha hazatérek? Lényegében igaz, csak nem a közvetlen közelemből kapom. Mint most. Vállamat érintő nyomásra szeppenek meg, oldalra fordítom fejemet, és a srác kedves mosolyát meglátva nevetek fel halkan, mégis érezhetően hitetlenül. Tincseim közé fúrom ujjaimat, amíg igyekszem úrrá lenni a nevetésen, ahogy követem a másikat. - Micsoda bölcseletek, Reiner - vigyorodom el szélesen. - De igazad van - bólintok egy aprót, ahogy egy nagyobb lépéssel kerülök mellé ismét a kanyar után.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, ahogy fejemet kicsit előre hajtva sandítok rá oldalra. Versenyen? Amíg szünetet hagy magának, hogy összeszedje a gondolatait, én gyorsan mérem végig tetőtől talpig a fiút, aki korához képest igencsak… széles. Nem jut más szó eszembe, végül magam elé nézve ismét, elkapom Kende felkarját, hogy óvatosan a folyosóra vezessem, amin szánt szándékomban áll tovább haladni, nehogy véletlen elváljanak útjaink. Közben hegyezem fülem minden szavára, de nem vágok közbe, megvárom, amíg befejezi. Halkan nevetek, mégis ki gondolta volna, hogy nem a sötét miatt? Pedig én tényleg kezdtem azt hinni, majd kékjeim kissé kikerekednek, ahogy kiejti a kaja nevét, és még ő is meglepődik. Ennyi év távlatából mégis hogy emlékszik ilyenre az ember? - Különös, hogy te mennyire tudod ezt értékelni, ahogy fel-felvillannak az emlékek, míg én, aki ott élek, ezeket észre sem veszi már, nem? - mosolyodom el, mielőtt folytatnám. - Tudom, a fekete cucc - ingatom fejemet kicsit töretlen mosollyal. - Szeretem az ízét - akaratlan nyammogok kicsit, mielőtt szusszanva fordítanám fejemet Kende felé.
- Kitalálom mit sportolsz, mert nem akarom szarrá unni magam, amíg végzünk, így legalább telik az idő, és a portrét sem kell nézned - mégis megállok a folyosó közepén, kezeim zsebeim mélyére süllyesztve fordulok teljesen Kende felé, ahogy ismét végig mérem, lassan, féloldalas mosollyal ajkaimon cselekszem meg, kissé megrebbenő jobb szemöldökkel állok irányba, hogy tovább induljak. Halkan hümmentek egyet. - Széles vállak és hát, erősebb fogás az átlagnál… - összegzem inkább magamnak mintsem neki, az eddig tapasztaltakat, azonban szándékosan nem folytatom hangosan, csak magam elé meredve játszom tökéletesen azt, aki elmerül a gondolataiban, hogy tényleg kitalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Tudom, pont annyi ideig kerestelek – válaszol flegmán a heves fogadtatásra. Teljes nyugalomban van, ne osztogassa már ki, hahó! Mert Kende pont gondolta, hogy Marina tanul. Ez a mondat mindenkit is összezavar, ha ismerik az alanyokat. Tehát: mert Kende pont gondolta, hogy Mae állítólagosan tanul… Nincs itt megbújó szarkazmus, valami a te szerkezetedben nem jó, öreg. Mint a szőke felső kategóriás telefonjával, amit miután az asztalra tesz, Mae arcára kiül, amit Kende is érzett, csak hogy az ő arcán sosem játszanak így az érzelmek. Attól még erősen lejátszódott benne.
- Na, pedig nem bírja – közli, az égre meredve a telekommunikációs eszköz szóra. – Amennyibe került, beállhatna magától – nevet fel. – De állítólag ez már vízálló – böki meg a telefont az asztalon, ami a papírt sziszegtetve csusszan arrébb.
Sose tépi feleslegesen a száját. Minek mondja el, ha egyszer nem tud benne neki segíteni? De Mae csak kedvességből mondja, ezt Kende is tudja – Pittyeg a zenémbe, folyamatosan kiír dolgokat, amik nem is üzenetek, meg tele van mugli hírekkel - Semmi értelme. Minap is Móricnak akart visszaírna, az meg küldött valami piros szőrös lángos izét, ami mozgott. Kende pont ennyire érti mire jó ez a vacak, azon túl, hogy az úszás kapcsán segít kapcsolatot tartani.
– Amúgy, ki a srác? – ennyit kérdez, nem többet és néhány pillanatra rá a szösztalicska mögé toppanó alakra néz. Amikor oda lép hozzájuk persze egyből gondolhatná, már csak a tartásából is, hogy jó nyitány várható keletről, de nem szokott előre gondolkodni, tehát csak simán felnevet. - Hallom ismeritek egymást – vigyorog jókedvűen, ahogy felnéz a srácra, majd maga mellé Mae-re. Felkel a székből, úgy nyújtja kezét a srác felé. – Reiner Kende - mutatkozik be, másik kezét hoodieja zsebébe vágva. Ha Brigitta - as sznob anyu - ezt látná, sikoltozna. - Asszem, van közös óránk, de sűrűn tévedek, ha nevekről és arcokról van szó - teszi hozzá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Bólogatott a barna, mert teljesen meg tudta érteni barátja problémáit. Igazából hasonló volt az ő gondja is alapjáraton, amikor múltkor összefutottak Rolanddal. Csak ezekbe a gondokba pluszba érkezett az ő ügyeskedése is, amit a hibák javításával kreált. Szóval összességében most jobban állnak, mint legutóbb. Csak a telefon okosabb ezúttal.
Összerezzent a hangra a lány, de mintha mi sem történt volna fordult mosolyogva a rellonos felé. - Wow, nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz. Komolyan, ha az összes szőke herceg ilyen gyorsan odaért volna a toronyba zárt hercegnőkhöz, azoknak nem kellett volna félig belehalniuk az unalomba és tűkkel szurkálniuk magukat meg almákba fulladniuk - vetette fel Marina. Nem szerette azokat a történeteket, még gyerekként is irtózott Hófehérkétől, aki hét pasi után takarított. Bezzeg az eredeti Grimm mesék, na azok legalább lekötötték a figyelmét.
- Kende, ő itt Roland. Évfolyamtársunk - oktatta ki barátját, pedig legutóbb ő maga sem tudta hogy hívják a srácot, csak miután beírta magát a telefonjába. Még jó, hogy megtette. Milyen kínos lett volna. Miközben a fiúk elintézték az ismerkedés részt, Mae becsukta a könyvét, és a falhoz támasztotta, ő maga pedig felmászott az asztalra, és törökülésben nézett rá a srácokra. És hogy miért tette ezt? Egyszerű: nem volt az asztalnál több szék. És ha még egyet hoztak volna, akkor az meg nem fért volna az asztalhoz, és ki kellett volna alakítaniuk egy kis körszerűséget. Tiszta sok energia. Szóval logikusan megoldotta a lány, aztán Roland fele nyújtotta Kende telefonját.
- Most nem az én saram, az ő telefonja nem működik - bökött a fejével szöszke barátja fele. - Neki is hasonló problémái vannak a felvillanó ismeretlenekkel meg pittyogással, sőt őt még a muglik is megtalálták - foglalta össze a problémát a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyáltalán nem volt kedve a dán csajhoz, már ami a szívességeket illeti. Más helyzetben persze, hogy el tudta volna képzelni, de volt egy nagypon halvány sejtése, hogy nem azért kell megjelennie, hogy a csaj ledobálja neki a textilt és légy az enyémet játszanak. Nem is érti egyébként mi az ami egyáltalán rávette arra, hogy megszakítsa a fontos teendőjét a barna miatt, persze a múltkori könnyű csók biztosan motiválta valamennyire. Így aztán elszlalomozott a dán lány asztaláig, ahol egy sráccal volt, aki navinés és évfolyamtársa, nagyjából ennyi a tudása. Ha nagyon figyelne órákon, akkor talán még a nevére is emlékezne, de nem hiszi, hogy Kergének, vagy Kelmének hívják. Most viszont hogy belegondol jobban, szokta őket együtt látni, lehet, hogy a pasija? Kit érdekel.
- Létai Roland - fogadja el a felajánlott kezdet és határozottan megrázza. Az, hogy a másik zsebrevágja a másik kezét egyáltalán nem zavarja, valójában ez sem érdekli. - Jaja, én is láttalak már, mi a stájsz? - néz a fiúra, majd a dán csajra, hogy kiderüljön, miért is kellett sósban jönnie. Nyilvánvalóan nem kell kihúznia majd belőlük az ittléte okát, és ahogy erre számított Marina azonnal elkezdi előadni azt, hogy a srác is fogalmatlan a telefonokkal. Hamarosan kezébe kerül a készülék és annak szenteli a figyelmét, miközben a dán csaj hangja a fülét csapkodja megállíthatatlanul. Ez a "telekommunikációs készülék" viszont máris megtetszett Rolandnak, de igyekezett nem mutatni, hogy ilyen drága teló van a kezében.
- Van zsé baszki - jegyzi meg, majd bekapcsolja a készüléket és a srác felé mutatja. Az pedig, ahogy kell a faceID-val feloldja a telefont és végre tud vele foglalkozni. -  Na lássuk - huppan le a székre, ha már felszabadult egy. Néhányan azért halkan duruzsolnak Marináról, hogy milyen bunkó, hogy az asztalon üldögél, Rolandot nem érdekli, próbál navigálni az új szerzeményén.
- Szóval azon kívül, hogy jelez, ha valamit frissít, mi még a bajod vele? Meg mibe fog ez neked kerülni, hogy megcsinálom? - pillant fel Kendére, mert nem kenyere az ingyenmunka. Közben lapozgat, és nézi, hogy mik vannak feltelepítve, de az alap appokon kívül nem nagyon van semmi. - Egyszerűbb lenne, ha cserélnék az enyémmel, az sokkal egyszerűbb cucc, mint ez. Miért pont ezt választottad? - nézett rá újból, miközben már a beállításokon szöszölt. Mindenféle szir-szart ki kell kapcsolnia, tudja, hogy felesleges még időjárás appot is használnia a srácnak. Már a bekapcsolás sem mehet annyira könnyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A legutóbbi alkalom után inkább egy kicsit felhagyott a gyógyszerekkel való játékkal. Épp eléggé megrémítette az esemény ahhoz, hogy helyette valami olyat keressen, ami előre lendíti ahelyett, hogy hátrafele lépkedne. Az üzenet Big Jimnek már az asztalán volt, melyben a segítségét kéri, ám még nem volt ereje elküldeni. Mintha még mindig azt várta volna, hogy valami csoda történik, és mégsem kell megtennie.
- Mindig tudtam, hogy az átváltoztatástan a gyengéd, de nem hittem, hogy az elsős anyagon is megbuksz – nevetett Zsombor, amikor végre túl volt az első sokkon. Persze nem az az ember volt, aki majd hátráltatja bármilyen döntésében is Rarát, csak éppen a barnát jobban kedvelte. Egész nagy kő gördült le a szívéről, amikor kiderült, hogy ez nem szándékos cselekedet volt.
- Viszont nekem is van egy nagy hírem, szőke ciklon – pattant fel a párkányra, és bal lábát végig nyújtotta az ablak mentén, hogy Sára kényelmesen a mellkasára dőlhessen. Olyan reflexszerűen jött már számára a mozdulat. El se tudta volna képzelni már a napjait a lány nélkül, és nem is akarta.
- Jelentkeztem animágusnak – jelentette ki kertelés nélkül. – Tudom, ez elég nagy falat lesz a bájitaltan mellett, de tudod milyen vagyok. Szeretem a kihívásokat – mosolygott ismerős féloldalas mosolyával barátnőjére.