Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Örömtelen kis nevetést hallatott Lilla, és még a fejét is megcsóválta kissé. Alex már környezeti tényezőket sorolt, amiért kénytelen volt ilyen közel lépni hozzá, és kezdett úgy tűnni, hogy a végén még őt hozza ki hibásként, amiért nem azokkal vitatkozik, akik ilyen szűkre szabták a helyet nekik. De persze azt a szívességet már nem tette meg, hogy kisétál a padok elé, és a többiek nyomában távozik a teremből, hogy Lilla is tudjon menni. Anélkül, hogy el kellene előtte slisszannia, vagy kerülnie kellene, vagy valami sokkal egyszerűbb módhoz kéne folyamodnia.
De felpiszkált aggyal nem tudott racionálisan gondolkodni.
- Ahhoz elég széles, hogy fájdalmat okozzak - morogta az orra alá, és a bizonság kedvéért eldugta pálcáját, mielőtt meggondolatlanságra vetemedne. Persze így se maradt fegyvertelen, de eggyel kevesebb kockázati tényezővel kellett számolnia.
Nem maradt ideje azonban még megnyugodni, és a következő szavakat nem is tudta hova tenni, hát megismételte őket:
- Hogy mélyen érint? Nem gondoltad? - Hitetlenkedés csengett ki hangjából, de aztán színtelenül folytatta: - Nem érintett mélyen. Ahhoz hatással kéne legyél rám.
Touché. Legalábbis úgy képzelte, igazából fogalma sem volt, milyen szándék vezérelte Alexet, flörtölni akart-e vagy csak szórakozni, esetleg kísérletezni rajta. Nem értette, miért állnak még mindig ugyanott, és hogy mit akarhat még tőle.
Kérdésére elnyílt a szája, aztán becsukta. Egy pillanatig az arcát fürkészte, mintha legilimentor lenne, és az agendát keresné Alexander tettei és szavai közt.
- Most mi? - kérdezte végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Apró vigyorral válaszolok a nevetésre, még ha a gúnytól is teszi, attól még, már egy aprócska, halovány jobb jel arra, hogy értette a mondat poén részét, ami kellemetlenebb, mint az átlagos, hiszen, a tipikus „angol-humort” nemigen értik meg sokan, vagy ha igen, akkor fájdalmas sóhajokkal próbálják kitörölni emlékeikből. Ez meg olyan, mindenes fajta volt, ami a különböző kultúrák keveredése hozott össze bennem. Nem, nem volt jó, de mint az előbbi is megmozdulásom, már szinte elmegy a többi közé. Lassan kaparom fel magam a lány egy olyan listájára, akiket nem fog majd szívesen látni.
- Arra semmi szükség – hunyorgok, mert csak remélem inkább azt, hogy jól hallottam, nem pedig félre, mert nem épp nekem szánhatta talán azokat a szavakat. Vagyis, nem oly értelemben. Most rajtam a sor, hogy a fejemet csóváljam meg arra, amit hallok, meg úgy az egészre. Nem értem ezt a mérhetetlen ellenszenvet, egy bugyuta kis mozzanat iránt, bár tény, hogy teljesen más világban mozogunk, létezünk.
- M-mm– ismét a fejem csóválom, ahogy pedig folytatja, egy mulatságos „ha” hangocskát hallatok. Se sértettség, se más nincs benne, de talán mégis közelebb vagyok ahhoz, hogy megértem őt. Hogy félre lettem értve talán.
- Mégis, valahol megérintett, ott a bőrödön, egy pontban, hogy aztán a fejed búbjáig elkapjon a méreg. Szóval, ez nem egészen igaz, te is tudod – toldom meg egy apró vigyorral, hogy tessék, akkor itt a szerva vissza, de amúgy, nem fogok leállni vitázni. – Nem így ismerkedem, valószínű ezt értetted félre – mert az se lenne igaz, hogy ránézni sincs kedvem, de óra után, ilyen bugyuta indokkal, tinidráma lenne, abból pedig, már kinőttem és bizonyára ő is. Elsüthetnék pár, iszonyatosan klisés szöveget, de valóban nem ezért vagyunk itt, de azt tudom, amennyire tiltakozik, olyannyira akarok maradni mégis.
- Mehetünk, hadakozunk, talán tényleg előhúzok egy érmét a füled mögül. Bármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerette volna letörölni azt a vigyort, de szerencsére Burton nem hagyta sokáig fent az arcán. Jobb is, mert Lilla valójában nem szeretett volna neki fájdalmat okozni. Előfordult, hogy nem volt a legkedvesebb embertársaival, de nem volt benne szándékos ártó szándék. Szavait sem gondolta komolyan, és nem is hitte, hogy a másik meghallja őket, de hát.. közel voltak egymáshoz, ez is csak megerősítette.
Szóval maradt a szavakkal verésnél, pálcáját is inkább elrakta, nehogy valóban tettlegességig fajuljanak a dolgok, de úgy tűnt, még sértései sem igazán találnak be, vagy ha mégis, azokat Alex kiforgatja, és a maga kedvére alakítja. Bosszantó volt, és Lilla össze is húzta szemeit, ajkait pedig összepréselte egy pillanatra. Kezét az emlegetett területre helyezte, mintha attól tartott volna, hogy a másik újból megérinti ott, miközben beszél róla.
- Nem vagyok mérges - jelentette ki, bár nem volt túl hiteles az előadása. De nem kívánt igazat adni a navinésnek.
Kicsit felvonta a szemöldökét következő szavain, de nem reagált másként azonnal. Ő maga sem tudta, hogy milyen szándékot feltételezett először Alexről, mikor az előbb közeledett hozzá. De az ismerkedést nem számolta a lehetséges opciók közé. Nem tartotta magát vonzónak, érdekesnek sem igazán. Szóval miért akarna bárki is ismerkedni vele?
Megforgatta szemeit Vizsnyiczky és sóhajtott. Már nyugodtabb volt, szóval hátat tudott fordítani Alexnak, hogy elkezdje összeszedni a holmiját az asztalról, és elrakhassa azokat táskájába.
- Nem hiszem, hogy hadakozni akarnál velem. Nem jó móka - mondta kissé fáradtan csengő hangon, mintha már a gondolat is kimerítette volna. - Ami pedig az olcsó mugli varázstrükköket illeti.. Stefan öcsém talán még vevő lehet rá, én viszont nem igazán.
Bármi lehet. Nem tudta, mit akarhat ezzel, de jobbnak látta nem rákérdezni. Egyetlen lehetőséget hagyott meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem mérges. Mondja ezt az, aki éppen úgy néz rám, ahogy egy mérges ember tenné. Nem akarom felróni neki, hogy ezzel igazából pont az ellenkezőjét mutatja, mint amiről bizonyosságot akar adni, de ám legyen, ha ő így, akkor így. Nincs semmi abban, ha mérges, lehet, hogy előbb fogynának ki a szavaim, mint ahogy alapvetően tennék meg azt. Nem tudom, még mindig nem, miért állok még mindig itt, de valahol ott lehet a válasz, ahol az szerepel, nem kell mindig az egyszerű és a könnyű. Még ha csak, beszédről van szó. Könnyű azokkal a lányokkal, akik mosolyukkal, nevetésükkel akarják azt elérni, hogy csakis rajtuk maradjon a figyelem. De amikor valakiről ordít, hogy nem, a legtöbben egy kicsit mindig többet akarnak. Valahogy én is így vagyok ezzel.
- Akkor nem vagy mérges csak… bosszús? Ne aggódj, nem érek hozzád – mert láttam azt a kósza mozdulatot is, amit karja felé intézett. Ez van, ha valaki művésszel próbál bármit, művészszem elől elrejteni a nyilvánvalót. Többet, jobbat, másképp látom a dolgokat és őt is. Az benne lehet a pakliban, hogy mivel nem épp egyszerű és kellemes eset, talán mások nem is próbálnak meg akár fele annyit is, mint az előbb én, mégis, aztán sosem tudni, mennyire érzi ezt ő is, ha ennyire idegen neki egy kis apróság.
- Nővel sosem jó hadakozni, de észben tartom – bólintok felé, miközben a dolgait szedi össze, nem lépve el az asztaltól. Valahogy el tudom hinni, hogy mennyire nem jó ötlet, ha, az előbbi közelségre a pálcát fordította felém – még ha, azt én rendeztem részben úgy. Nincs ezzel gond, akkor távolabbról.
- De nem ő van itt, hanem te és gondoltam, legalább megmosolyogtat – mintha csüggedt lennék, de nem, korántsem. – Vagy talán csak velem van a gond – nyilván más hasonló „viccén” mulatna, nem? Ellépek a padtól, hogy szemben, az övé melletti padnak dőlve immáron mellette ácsorogjak, és onnan pillantsak felé.
- Gondolom nincs is alkalmam arra, hogy „jóvá” tegyem a vétkemet – mutatom a macskakörmöket a levegőben. Ki tudja, talán akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudta jól, hogy miként hangzik jelenleg a szájából az, hogy nem mérges, így aztán nem is lepődött meg, hogy Alex kétségbe vonta állítását. Ugyanakkor nem csak kötekedett, de azt is a lány tudtára adta, hogy nem kell tartania tőle, hogy ismét hozzáérne. Nem mintha Lilla rögtön teljes bizalmat szavazott volna neki, és ezzel lezártnak tekintette volna az iménti, érthetetlen interakciót, de elhitte neki, hogy nem fog, legalábbis most azonnal újból hasonlóra vetemedni.
Miközben a táskájába pakolta írószerszámait, és jegyzeteit, a navinés, mellé szegődött, bizonyára nem akart a hátának beszélni. Lilla viszont csakazért se nézett rá. Volt a hátat fordításának másik üzenete is azon kívül, hogy el kell rámolnia az asztaláról.
- Ennek semmi köze a nememhez, Alexander. Kérdezd csak meg a húgom, mennyire élvezi a velem folytatott szóváltásait.
Sári gondolata felért egy gyomorszájon ütéssel. Nem is értette, minek emlegeti fel mindkét testvérét a gyakorlatilag idegen srácnak. Mintha büntetni akarta volna magát. Burton szavai viszont egyre inkább bocsánatkérően, sőt, szinte esdeklően csengtek. Nem ahogy kimondta őket, hanem amiket mondott. Lilla ráemelte pillantását végül, próbálta kifürkészni szándékait, de nem jutott sokra. Túlságosan émelygett.
- Nem veled van a baj. Legalábbis nem a vicceiddel, ha annak szántad őket - mondta, de érezte, hogy nagyon nem sikerült megnyugtatóra mondandója.
Ugyanakkor nem is értette, miért akarná, hogy Alex jobban érezze magát. De aztán arra jutott, hogy nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy magára jobban haragszik, mint rá tudna. De azt nem tudta hová tenni, hogy miért akarja a navinés jóvá tenni az előbbit. Miért számított neki Lilla véleménye? Csak elsétál, és holnaptól ugyanúgy keresztülnézhetnek egymáson, mint eddig. Legalábbis Lilla eddig azt tette. Ő is, nem?
Fáradt sóhajjal húzta be a cipzárt a táskán, és lendítette a vállára.
- Mondd, mit akarsz? Nem fogom leátkozni a hajad, amint hátat fordítasz nekem, ha ettől tartasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egészen különleges élmény a bentlakásos iskola, elvégre egyetlen szobatársát leszámítva nincs, aki megzavarhatná álmát - talán csak kutyája, de ő meg addig meg sem moccan, míg gazdája életjelet nem ad. Márpedig a másik oldalára fordulás nem számít annak, így kimondottan jól elvannak. Mikor tíz óra környékén már érez magában annyi energiát, hogy legalább felüljön ágyában, nem tudja nem észrevenni azt a hihetetlen világosságot, mely az ablakon keresztül szobájukba árad. Császár persze azonnal őrült módjára elkezd randalírozni a szobában, míg a fiú konstatálja, hogy leesett az első hó. Nyilvánvaló, hogy ez egyidejűleg azt is jelenti, le kell menniük, hiszen kutyája nem egyszerűen szereti, hanem meg van veszve a hóért, amiben minden évben ezer és egy órát kell fetrengenie, mígnem őt vagy gazdáját el nem kezdi fenyegetni a teljes fagyhalál. Ennek örömére Ervin sem tétlenkedik, magára kapja farmerját, vastag téli bakancsát, egy pólót, arra kötött pulóverét, majd a belül szőrrel bélelt kabátját. A sálat hanyagul dobja nyakába, ahogyan a sapkát is épp csak megigazítja fején - lesz ez még másképp is, mikor kiér a szabad levegőre.
A mellette közlekedő corgi nem szimplán menetel vagy tappancsol, egyenesen ugrándozik, alig várva, hogy végre valahára beletapicskoljon a hűvösre dermedt vízbe. Mielőtt kirontanának a kapun, a rellonos a konyha felé kanyarodik, hogy magához vegyen egy kis kávét és így induljanak meg a cudar hidegbe, mely kint fogadja őket. Már épp nyitná a száját, hogy Császár nyugodtan mehet, amerre lát, de az az igazság, hogy ezt nem kell kétszer mondania. A kutya fejvesztve rohan előre, mint valami őrült vadállat és akkora fejest ugrik a hóba, hogy az alatta lévő földben koppan. Ha ez nem volna elég, legalább négy hengeredéssel megmártózik a fehér tengerben, hogy aztán lábra küzdje magát és mint akit speeddel küldtek meg, elkezdjen körbe-körbe rohangálni.
A fiú már abban elfárad, ahogy nézi a történteket, így belekortyol kávéjába és utána indul. Meg sem próbál lépést tartani barátjával, hagyja, hogy még látótávolságon belül őrüljön meg teljesen és totálisan. Ezzel egyidejűleg persze azt is látja, hogy ebbe a hihetetlen játékba belefér az, hogy egy épp a szó szerint lába elé néző lányhoz rohanjon fejvesztve. - Császár, ésszel - hiába hangzik el a figyelmeztetés, mire Lili észbe kap, oldalról a lábának csapódik egy lihegő, hancúrozó corgi. Ha nem vigyáz eléggé, akkor egyből rá is mászik és elkezdi nyalogatni az arcát, majd körbeugrálni a hóban. Ervin a tőle megszokott módon rezignáltan figyeli a jelenetet és egy rutinos facepalm kíséretében indul meg feléjük, de abszolút kényelmes tempóban. - Császár, hagyd békén - a kutya egy pillanatra ugyan leül, de továbbra is csóválja a farkát és látszik rajta, csupán egy jelre vár, hogy ismét megőrüljön. - Ne haragudj, nem ütötted meg magad? - mire a kérdést felteszi, oda is ér és kedvesen elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem szegény Rudolf tehet arról, hogy Ervint mélységesen hidegen hagyja a bájitaltan. Egészen pontosan annyira közönyös, hogy az eddigi órákat is úgy töltötte, hogy nyitott szemmel aludt rajtuk, s csak egészen hipotetikus esetekben sikerült bárminemű életet lehelnie saját magába. Persze voltak olyan tárgyai, amik bizonyos okokból felkeltették érdeklődését: az SVK például ilyen volt, hiszen ki szerint ne lenne izgalmas? Vagy a káros szerek ismerete, ahol meg kell hagyni, az anyagon túl inkább a tanárnő volt az, aki megragadta a tanulók tünékeny figyelmét. No de a bájitaltan? Száraz anyag, férfi tanár, dögunalom. Arra azért még ő is felkapta a fejét, hogy párban kell dolgozniuk az órán, így, mint aki szívességet tesz, kicsit összeszedi magát és normálisan felül székén.
Körbepillantva a termen összenéz az egyik haverjával, aki biccent az egyik lány felé, aki tetszik neki. Ervin somolyogva csóválja meg a fejét, ám nem tart sokáig néma diskurzusuk, hisz Rudi megszólal, miszerint a rellonos párja nem más, mint... Bernáthy Zsófia. Ismeri már korábbi órákról, de nem sokat beszélgettek. Az biztos, hogy a lány nála jóval többet tud ezekről a löttyökről, így megmentve érzi magát, hisz gondoljunk csak bele: amíg Ervin alszik tovább, az eridonos összedobja a feladatot és minden gond nélkül tovább állhatnak.
Feltápászkodik, hogy odasétáljon párjához - elvégre ilyenkor neki illik megmozdulnia és nem tőle várni a megváltást -, majd könnyeden lehuppan mellé a székre. - Hello - hanyag módon int a kezével és figyelmének egy apró töredékét a tanár felé fordítja, aki ismerteti velük, hogy a tavaly tanult álomtalan álom főzetet kell elkészítsék. Dramaturgiailag tökéletes pillanatban kezd el ásítani, melyet baljával fed el, hogy aztán megkezdhessék az órai munkát. Lustán fordul a lányhoz és még a vak is leolvashatná róla, hogy nem egyhamar tervez megmozdulni. - Te tudod, hogy kell elkészíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére komolyabb sérülés nem történik, mi több, Császár szokás szerint leveszi a lábáról áldozatát, először csak átvitt, majd fizikai értelemben is. Kávéjával melengetve kezét érkezik meg, hogy most már közelről szemlélhesse a kialakuló szerelmet kutyája és az ismeretlen között. Azt mindig is tudta, hogy imád másoktól simogatást kunyerálni, de ennyire odalenni nem szokott senkiért, így feltételezhetően csak a hóból fakadó flash érzés lesz az, ami ennyire a levitás karjaiba hajtotta.
- Kicsit szeleburdi néha - megvakarva tarkóját rosszalló pillantást vet a corgira, aki természetesen rá sem hederít, csak hagyja, hogy dögönyözzék. A hátára fekszik és mutatja a pocakját, hogy bizony azt kell ott nagyon-nagyon megsimizni, mert hát az egy fontos stratégiai pont habtestén. Egy szemforgatás közepette guggol le ő is hozzájuk, hogy végül mosolyogva figyelje őket. - Igen, Császár. Egy igazi rosszcsont - egyébként meglepődne bárki, hogy mennyire szófogadó. Ha mennek valahová, szigorúan igazodik Ervinhez, szorosan mellette megy, a piros lámpánál megáll, leül és lefekszik, valamint marad, plusz nem eszik össze mindent, ezzel elkerülve, hogy mérgezés áldozata legyen. Ez a kutya itt nem piskóta kérlek szépen, csak hát leesik egy kis hav, aztán meg van őrülve.
A zsebébe nyúlva elővesz egy labdát és megmutatja barátjának, ezzel magára vonva a figyelmét. - Ha gondolod, játszhatsz vele. Ez a kedvence, szerintem a szomszéd országig is elfutna, hogy visszahozza neked - odanyújtja a lánynak a játékot és megvárja, hogy tegyen vele, amit szeretne, s ha nem venné el, jobbára maga dobná messzire. - Egyébként Ervin vagyok - miközben bemutatkozik, tengerszín kékjeit a lány íriszeibe fúrja, hogy el is mosolyodjon. Az a különleges benne, hogy nem kell kitüntetett figyelmet szentelnie senkire, tekintete annyira intenzíven fúródik bárki máséba, hogy az már zavarba ejtő. Mégsem húzza a pillanatot sokáig, felegyenesedik és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hisz abban, hogy a hivatás választja az embert és nem fordítva. Van, aki a kezdetektől érzi, hogy merre hívja az útja és megállíthatatlanul halad a céljai felé, míg van, aki sötétben tapogatózik, nem érezve a tagjaira nehezedő kényszert, ami a helyes, számára kitaposott ösvényen tartaná. Sajnos az utóbbiak vannak túlnyomó többségben és mint tanár, az ő dolga, hogy fényt gyújtson a vakon tapogatózó diákoknak és lehetőség szerint a helyes irányba terelje őket. Ő pedig erejéhez mérten próbál eleget tenni e kötelességének is. Mosolyogva fogadja minden tanítványát, aki bármivel kapcsolatban megkeresi, akár a tananyagról van szó, akár az élet egyéb területeiről. Szeretne segíteni és biztos támasznak bizonyulni a számukra, hogy ha elakadnak az élet rögös ösvényein, nála megpihenve, újult erővel masírozhassanak tovább.
Margarétának is szeretné biztosítani ugyanezen lehetőségeket, főleg, hogy ha a lány előtt még nem is, előtte kristálytisztán fénylik a számára kijelölt út. Kevesen vannak a világban olyanok, mint ők. Olyanok, akik meghallották Odin hívását és engedelmeskedve annak az ő csodálatos kreálmányainak szentelik életük egy részét. Akik kellő hittel és kreativitással, alázattal fordulnak eme hivatás felé és alkotnak maradandót és valami egészen csodálatosat a legmindennapibb rúnával is. Mert minden alkotás más és egyedülálló.
- Ne csak a rúnák erejében higgy, hanem saját magadban is, Margaréta. A saját magadba vetet hit ad erőt minden máshoz, hogy olyasmit alkoss, ami téged is ámulatba ejthet - mondja kedvesen, majd pálcáját baljába véve int az asztal felé, hogy egy tollat és egy üres papírlapot lebegtessen maga elé. A pálcáját a pennára cseréli, hogy pár pillanat erejéig némán fürkéssze a lapot, majd precíz mozdulatokkal álljon neki a rúnaalkotás folyamatának. Mozdulataiból árad a magabiztosság, miközben a toll hegye halkan serceg a vásznán. Pár röpke perc múlva helyezi az asztal lapjára az eszközt, hogy hátradőlve csodálhassa a művét.
- Ha hiszel magadban, bármire képes lehetsz, hisz elmédet nem korlátozza a félelem, szabadon szárnyalhat a képzeleted - mosolyogva figyeli a lassan felemelkedő lapot, ami origami daruvá hajtogatja magát és szárnyalni kezd körbe a teremben. Igen összetett és soklépcsős kötésrúna eredménye, de ahogy mondta, bármi lehetséges.
- Csodálatos az, amit adni szeretnél - vezeti vissza tekintetét a madárról Margarétára, hangja immár ismét komolyan csendül kettejük között. - De sajnos vannak szabályok, amiket, mint rúnahasználó, be kell tartanunk. Amit adni szeretnél neki, egy kétélű penge, ami akaratod ellenére árthat is neki. A halállal sajnos még a rúnamágia sem dacolhat - próbál a lehető legóvatosabban fogalmazni. Nem szeretné letörni a lány lelkesedését, mégis óvnia kell, ha kell, akkor a saját makulátlan lelkétől. Minden segítő szándék ellenére, túlságosan ingoványos talajon mozog.
- Most már igen - ajkaira kedves mosoly kerül majd kíváncsian figyeli a lány ténykedését. Kékjei megakadnak a sebtiben továbblapozott jegyzeteken, mégis csendben marad, csak tekintetében csillan meg a büszkeség és az öröm édes egyvelege.
- Bőven a társaid előtt haladsz így is, nincs okod szégyenkezni - veszi maga elé a füzetet, hogy megszemlélje az eddigi alkotásokat. - Lenne egy ajánlatom. Mit szólnál, ha a tanársegédem lennél? Persze, ez több feladattal jár, órák utáni kötelezettséggel. De így lenne lehetőséged az osztálytársaid előtt haladni, többet tanulni és segíthetek ezekben is, úgy, hogy saját magad leld meg a megoldást - tekintete a rúnákról a lány arcára siklik, arcán kedves mosoly uralkodik. Egyáltalán nem szeretné Margarétára erőltetni ezt, a döntés joga teljes mértékben nála van. Csak szeretné megadni a lehetőséget, hogy minél hamarabb Odin útjára léphessen. A sorsát ugyanis senki sem kerülheti el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marina & Móric
Miért is keltem én ma föl?
Szó sincs arról, hogy ne tudná, mire képes a két fiatal, de még mindig jobb, ha itt órán, felügyelet alatt csillapítják tudásszomjukat, mintha ne adj Merlin magukban próbálkoznának meg hasonlóval. Tisztában van azzal, hogy a két hebehurgya esélyes lehet egy-egy kiadós fejfájásra is, ha elviccelik a dolgot, mégis, szeretné megadni az esélyt a fejlődésre, a bizonyításra. Miben lehetnének a legjobbak, ha nem pont abban, ami érdekli őket? Kicsit sem lepődik meg azon, hogy ajánlata elfogadásra kerül, tenyereit összecsapva rázza fel picit magát (valamint a padban nyitott szemmel szendergő másik Móricot), és lép le a katedráról.
- Marina - mutat maga elé a földre, jelezve ezzel, hogy hová is álljon a lány - Móric - majd tesz ugyanígy jó három méterrel arrébb. A korábbi kérdés regisztrálásra kerül, a fiú jutalma egy bátorító mosoly, ami kétségtelenül jelzésként bukkant fel: mindent el fog magyarázni. - Nézzetek egymás szemébe, egyelőre a pálcátok legyen leeresztve - dől neki asztalának óvatosan, miközben figyeli a két lókötőt. - Ne szakítsátok meg a szemkontaktust - ismétli el az alapvető szabályt, s tesztként lelöki tolltartóját a falapról. A fém hangos csörömpöléssel ér földet, a tollak kigurulnak, megállva a páros között. Matyi figyel, s ha valamelyikük a zajra elkapja tekintetét, egy rosszalló pillantást zsebelhet be magának. Egy kérés volt, kölykök.
- Ki szeretné kezdeni? - teszi fel a kérdést, majd ha válasz megérkezik, a gyorsabbik félhez kezd el beszélni. - Ürítsd ki az elméd, koncentrálj csak arra, aki veled szemben áll. Figyeld a szemét, érezd meg mikor fog pislogni már azelőtt, hogy meg is tenné. Végy egy mély lélegzetet, és lassan emeld fel a pálcád, szegezd rá. Tartsd bent, vágyj rá, hogy bejuthass a gondolatai közé, majd amikor készen állsz rá, fújd ki a levegőt és mondd ki a varázsigét.
Lágyan, megnyugtató hangon beszél, majd elhallgat, hagyja, hogy a gyerekek koncentrálhassanak. A másik félnek egyelőre nincs teendője, de minek sietni amikor még az sem biztos, hogy az egyik irányba biztonságosan létrejön majd a kapcsolat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hinni magamban. Bár tekintetem tanáromra siklik, ahogy mozdul, mégsem látom magam előtt teljesen tisztán, amit csinál. Csendben bólintok egy aprót, gondolataim messze járnak. Hinni magamban. Olyan sokan mondták már ezt nekem. Minden napom arról szól, hogy higgyek. Ha nem is magamban, de másokban mindenképpen. Dodiban, hogy képes lesz túllépni Teó elvesztésén, édesanyámban, hogy minden viszontagság ellenére a kedves mosolyával fog visszatérni hozzám, és… és Anubiszban. A hitem nagy része benne van, abban, hogy miatta képes lehetek olyanokat megcselekedni, amit várnak tőlem. Hinni magamban. Ebben is segít majd, igaz? Az idő múlásával képes lehetek erre, anélkül, hogy valami félresiklana. Képesnek kell lennem rá, hiszen Sébastien tanár úr éppen erre kért, és tudom, Anubisz támogatása nélkül nem sikerülhet.
Ujjaim siklanak a medálra, hogy arra rámarkolva hallgassam tanárom szavait, majd kövessem tekintetemmel a lapot, ami elemelkedik az asztalról. Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy az egyszerű lapból lesz egy madár, arcomra hatalmas mosoly kerül, a levegő tüdőmben reked, ahogy fejemet forgatva követem annak mozgását. Halkan nevetve fordulok vissza a férfi felé, mosolyom és kipirult arcom árulkodik boldogságomról. Felkapom fejemet, ahogy a madár felettem halad el. - Ha hiszek magamban… - szavaim halkan hagyják el ajkaimat, majd a hirtelen jött érzést elkapva, csillogó tekintettel pillantok vissza Sébastien tanár úrra. Elhatározás csillan benne. Hinnem kell magamban.
Zavarban hajtom le fejemet, alsó ajkamba harapva bólintok párat. Igaza van. Tudom, hogy az van, mégis olyan nehéz bevallanom magamnak, amikor éjt nappallá téve a saját ugyanilyen gondolataimmal vívom meg harcaimat. Nem hagytam, hogy elbizonytalanítsanak, továbbra sem fogom hagyni, de tudom, hogy a férfinak igaza van. Túlságosan veszélyes lenne, hiszen… mi van, ha ezzel Dodi szétszaggatott szívét ott, ahol már elkezdtek beforrni a sebesülések, csak ismét felszakítom? Igaza van. Mégsem hagyom, hogy elbizonytalanítsanak szavai, ezt nem tudom hagyni, így kerül elő a legféltettebben őrzött füzetem valaha, amit tanárom elé csúsztatok óvatos mozdulattal, várva az ítéletet, hogy mégsem vagyok alkalmas arra, hogy rúnamester legyek.
A szavak villámcsapásként érnek. Felkapom fejemet tanáromra, a meglepettséget akarva sem tudnám eltüntetni róla, ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy levegő után kapok. Én, mint tanársegéd? Én, mint Rúnatan tanársegéd? Sébastien tanár úr mellett? Szívem hangos dobogása betölti bensőmet, akaratlan nyúlok mellkasomhoz, lazán ökölbe szorított kezemmel, fülemben zúg vérem, mintha csak rosszul hallottam volna.
- Komolyan? Komolyan gondolja? - pár oktávval magasabban hallatszik hangom, de nem tudok ellene mit tenni. Mégis… hogyan? - Én, mint a tanársegédje? Biztos- Biztosan vannak nálam ügyesebbek és idősebbek, és nem szeretnék a tanár úr terhére lenni, hiszen van elég dolga, az iskolán kívül rúnamesterként foglalatoskodik, csak láb alatt lennék - hangom ugyanolyan magasan szól, hadarok a zavartól, de nem tudok elpillantani tanárom arcáról és kedves mosolyáról, amitől szívem csak még hevesebben kezd el verni. Azt sem tudom, hogy volt-e értelme annak, amit mondtam, hogy érthető volt-e egyáltalán. Rúnákkal foglalkozni tanítás után is.
Hirtelen merevedek meg, ahogy fejem hátsó részénél érzem meg a puha érintést, ami óvatosan simít végig tincseimen. Higgy magadban, Margaréta. Én azt teszem, ahogy Sébastien tanár úr is. Apám szavai visszhangoznak fülemben, ahogy szám elé kapva kezemet, akaratlan engedek utat egy könnycseppnek, mégis mosolyogva válaszolok. - Szer-szeretnék a tanársegédje lenni, tanár úr. Nagyon szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Van valami ebben az egészben, ami amúgy csak egy bugyuta, óra utána jelenet, amelynek már rég vége kell legyen, rég már nem is kellene itt állva folytatnom újra és újra, de csak nem enged, nem hagyom magam, pedig ez nem egy csata, nem holmi harc, csupán csak beszélünk, jobbára beszélek, ő pedig még a szavakat sem akarja közel engedni. Ismerek másokat, akik hasonlóak, az emberek nagy része nem olyan nyitott és nyílt mint én és sokan mások, ezt is meg kell érteni. De azt is, hogy ilyenkor általában, mindig így viselkedünk, mintha ki akarnánk őket csalni, vagy csak mert nem tudjuk elfogadni, hogy ennyi és bezárult minden. Nem tudom pontosan én melyikbe tartozom jelenleg, vagy melyikbe akarnék tartozni, de semmi ártó szándék. Nem én fogom megváltani őt, ezt tudom. Egyelőre beérem ezzel is, bár tudom, hogy pont oda kíván, a háta közepére, amit meg is mutat, de én mindig is makacs öszvér voltam. Nem sétálok el, csak helyet váltok, de még ez is kényelmes távolságban van. Tessék, figyelek most erre.
- Nem hiszem, hogy nekem abba bele kellene folynom, elvégre, a rokonotok sem vagyok, hogy a testvéri dolgokba beleszóljak – rázom meg a fejem, hogy bár amúgy sem komoly egy ilyen mondat, nem fogom felkeresni a kisebbik lányt, hogy meséljen nekem arról, mennyire bír acsarkodni a nővére. Eleve nem lenne szép húzás, illetve, akkor biztosan azt hinné, hogy kajtatok utána egész nap és akkor lehet, hogy pontosan azt hinné, hogy meghibbantam és nem tud magáról levakarni sem. Nem nyúzom tovább a testvérével, sem a vitával, továbbra sem az a célom. Némán pakol, elvan a gondolataival, fogalma sincs, hogy épp mi folyik le benne, ennek nem vagyok mestere. Sőt. Érdeklődve billentem kissé oldalra a fejem, amikor elhangzik, nem velem van a baj. Akkor vele lenne? Van valami, ami akaratlan bukkant fel benne?
- Gondoltam, nemigen látlak mosolyogni, hátha ez előhúzza, nem is annyira vicc volt – nem tudom, miért fejtem ki neki, talán épp az, amit mondott. – Miért lenne veled baj? – nehezen érti, vagy talán más van és feszült? Nem lelkizni bírom rá, egyszerű kérdés, ha nem akar válaszolni, kikerüli, nem is veszi fel. Nem akarok mindenkit megmenteni, csak ott a fura érzés; valamiért őt mégis szóra akarom bírni.
- Nem félek, hogy leátkozol – nevetek aprót, hogy nem az tartott itt, hogy félek, valami csúnya jön felém. – Nem akarok semmit, maximum szeretnék. Már elég régóta látlak, ismered a nevem, én a tiéd, egyszerűen csak én szeretek embereket megismerni, téged pedig mindig egyedül látlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Töprengések, elkalandozások, talán a legjobb barátaim voltak, így nem idegen érzés számomra, ha egy időközben tovább gurult gombolyag fonala után kell kapnom, mielőtt még elveszne. Felismertem az általam már komfortossá vált helyzetet, amibe Benett belecsöppen, és csak helyeslően bólintok egy apró mosoly kíséretében. Az lesz az. Félre biccentett fejjel hallgatom a történetet, amibe belekezd, majd végére érdeklődőn pislogó szemeim kikerekednek. Én is hallottam az állatkájáról, de kíváncsiságom hatására nem éppen a ketrecestül rázogatás ötlött az eszembe. – Eszementek, istenem… - rázom a fejem. – Jajj, elképzeltem, hogy velük történik ez meg. Szerintem cseppet sem találnák szórakoztatónak. – pillantásom a kisállatra téved, akinek közben a nevét is megtudom. – Ne csináld, legalább illik hozzá – teszem csípőre a kezeimet. – Jobb, mint egy Jenő, mondjuk – húzom el a számat és nagyon remélem, hogy nem pont így hívják a testvérét, vagy az apukáját, vagy én nem is tudom kiét.
– Libresszió – bólintok. – Mondjuk a kávézó csak nemrégen nyílt mellé - csípőre tett karom összefonom magam előtt. - Azért sem tudhatsz róla, mert nem a közelben hanem otthon, Tölgyhegyen van – és nem is sokaknak említettem. Aki jobban ismer, az tudja, hiszen a természetemet és jellememet jobban formálta a hely, mint a családom maga és most újra kétesnek érezem, hogy valóban olyan jó e nekem, vagy sem. És, nem ennek semmi köze a rellonos megjegyzéseihez.
– De, de, remélem így lesz – nézek újra a közelünkben ólálkodó Kamcsira. – Benett? Olyat lehet, hogy rárepüljön az alkaromra? – kérdezem óvatosan éppen csak a fiúra sandítva a kisállatról. Megvárom a válaszát úgy kérdezek vissza – Neked milyen terved van a szünetre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#tobeornottobe
#legilimencia
#Keserűprof
#Loki

Nevetve figyelte a jelenetet, ahogy Loki kutatott a táskájában. Ismerte már annyira barátját, hogy ne kérdőjelezze meg a bot felbukkanását, de nem mindenki volt ennyire elmés. A mögöttük ülő csávó, akit hát majdnem arcon talált a fadarab mérgesen kérdezte, hogy az ugyan mi a rák. Kár hogy senkit nem érdekelt különösképp az ő létezése.
Odament, ahova Keserű prof mutatott, és ujjai között végigpörgette a pálcát, mielőtt felemelte volna. Már régóta gyakorolta ezt a műveletet, hogy majd mindenki előtt bevethesse, és mások is lássák milyen menő. Kár, hogy egy pillanat múlva a tanár közölte, hogy pálcát le. Azért a mozdulat még mindig menő volt.
Loki szemébe nézett, és közben a fejét a benne lévő ritmusra kezdte el mozgatni. Mimikája is kicsit a szám szerint kezdett el mozogni, például elhúzta a száját, felvonta a szemöldökét, vagy tulajdonképpen bármit, ami nem befolyásolja a szemeinek a nyitva tartását.
Olyannyira sikerült lelazulnia a zenétől, hogy a tolltartó csörömpölését ahelyett, hogy valami zajforrásként érzékelte volna, csak hozzátette a dalhoz, és tovább bugizott magában.
- Én - jelentkezett, már a kérdés elhangzása közben. Lehet, hogy bunkóság beleszólni a tanár szavába, de látta, hogy Loki levegőt vett a jelentkezéshez. Hát azt nem hagyhatta csak úgy. Szóval még egy győzedelmes mosolyt is megvillantott barátja felé.
Nagyon szerette volna, hogy ez most sikerüljön, szóval gondolatban búcsút mondott Jessie J-nek, és egy hatalmasat sóhajtott. Valószínűleg úgy nézhetett a koncentrációja közben, mintha nem megfejteni, hanem megtámadni akarja a szöszit, de éppen nem érdekelte. Mélyen íriszeibe nézett, és akkor pislogott, amikor a másik is. Érezte, hogy a teste reagál a srácéra. Lassan emelte fel kezét, és szinte motyogva mondta ki a varázsigét:
- Legilimens!
Elméje érezte a másik gondolatait, habár csak nagyon halványan. Marina azonban most először érte el, hogy valakinek tényleg képes legyen a fejébe látni. S habár legszívesebben már most örömködve ugrált volna körbe-körbe, tudta, hogy annak még nincs ideje. Koncentrált, hogy a gondolatait továbbra is tudja szűrni, és ne vegyék el a figyelmét Loki kicsit sem meglepően furcsa gondolataitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pakolás közben Lilla megpróbálta összeszedni a gondolatait, felidézni, milyen teendői vannak még, minek kell utánanéznie, milyen beadandót kell elkezdenie, vagy épp befejeznie, ám mivel az előbbi közjáték olyannyira nem ért még véget, hogy Alex jelenleg is hozzá beszélt, kissé megzavarta ebben. Komolyan nem értette, mit akarhat még tőle a navinés, miért nem hagyta már abban a pillanatban faképnél, hogy úgy küldte el maga mellől, mint a leprást. Pedig nem volt büdös, és látványra sem volt taszító Burton.
A lány bólintott, a másik ugyanis azzal tisztában volt, hogy nincs semmi oka belefolyni a Vizsnyiczky-ék életébe. Lilla kénytelen volt belátni, hogy az önmarcangolása, ami felszínre, és szóba hozta Sárit. Pontosan ezét nem látta értelmét beszélni gondjairól másoknak. Úgyis csak saját maga tudja megoldani, egy külső szemlélődő legfeljebb valami általános érvényű, semmitmondó ötlettel áll elő, vagy még annyival se, csak a megértő látszatot hazudja arcára, miközbne bólogat.
Miután Alexander azt találta mondani, hogy talán vele van a baj, és Lillából előtört egy ellenkezés, még fel sem fogta, hogy kimondatlanul ezzel esetleg magára vállalja azt. Nem állt ugyan szándékában, de nagyon is sok mindenért hibáztatta magát, vagyis, hogy vele baj van, az sziklaszilárd tényként magasodott elméjében, árnyékot vetve gondolataira.
Kérdésére azonban azonnal falat rántott maga elé, és szinte megvetően felelt.
- Egy szóval nem mondtam, hogy velem baj van. - Szúrós pillantását néhány pillanatra a másikéba fúrta.
Aztán elgondolkodott rajta, hogy vajon ezt az érmetrükköt, amiről azt remélte Alex, hogy talán megmosolyogtatja, milyen helyzetben találná valóban mulatságosnak. Utána azonban már azon gondolkodott inkább, hogy miért akarná megnevettetni őt egyáltalán. A rákövetkező szavaira pedig újfent ráncba szaladtak szemöldökei egy pillanatra.
Elpillantott oldalra, a terem kijárata felé, melyhez immár szabad út vezetett.
- Nézd, Alexander.. - fordult még vissza felé, sóhajtva egyet. - Ha egyedül látsz, annak valószínűleg az az oka, hogy nem sokan szeretnének barátkozni velem. Ez intő jel lehetne, nem gondolod?
Ellépett eddigi helyéről, és lassú, de határozott léptekkel elindult kifelé. Útközban megfordult, és egy darabon hátrafelé sétált, hogy szavait a hátrahagyott, vagy talán nyomába szegődő navinéshez intézhesse, ne csak vaktában maga elé.
- Nem akarsz te engem megismerni - jelentette ki, de nem fenyegetően, se nem szomorúan. Inkább keserű volt a hangja, olyan, mint mikor egy olyan igazságot mond ki az ember, ami megváltoztathatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A bájitaltan azon kevés tantárgyak egyike, amelyek érdekelnek. Pláne az idei év kezdete óta, mióta az öreg Felagund prof elhagyott bennünket, helyét pedig Farkasházy töltötte be. Házvezetőm sokkal érdekesebbé tette számomra a dolgot, mint azt az eddigi években éreztem. Jobban is figyeltem az órákon,
az eredményeim pedig látványosan felfelé íveltek bájitaltanból. Talán mégis megéri nem elaludni az órákon. Mindenesetre egy mágiatörit nem bírok ki így sem nyitott szemmel. Persze arról sem Min Jong tehet, egyszerűen unalmas amit tanít. Plusz sokkal jobban érdekel a defenzív mágia, vagy a sárkánytan, esetleg a káros szerek ismerete. A bájitaltan idén került csak a listára.
A mai alkalommal egészen ébren voltam, és azonnal fel is fogtam, hogy mi a feladat, ami tőlem igen gyors reakciónak számít. Szememmel megkerestem Ervint, aki tőlem nem is olyan messze ült. Elsőre nem úgy tűnt, mint aki szívesen mozdul, ám mindenképp kénytelen lett volna, tekintve, hogy én makacsul a fenekemen maradtam.
- Szia - talán egy kicsit lelkesebb volt a hangom mint az övé. Éljen, ez nehéz menet lesz! Ervin szemhéjai mintha túl nehezek lettek volna, szemeim majdnem lecsukódtak. - Fogjuk rá - motyogtam válaszképpen, és kikerestem a könyvemből a receptet.
Ha jól emlékszem, azt az órát éppen átaludtam, amelyiken ezt a bájitalt vettük, ám bíztam a tapasztalatomban (mintha annyi lenne), és neki is láttam előkészíteni az alapanyagokat. A rellonos ásítását lereagáltam egy stílusos szemforgatással. Akkor még nem sejtettem, hogy többet fogok szenvedni vele, mint egy ilyen udvarias mozzanat.
Óvatosan kezdem felvágni a foghagymát, közben pedig Ervin elé tolom a könyvet, mintegy jelzésként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A hosszú és nehéz napok egymást követték. Az idegeim egyébként tartósak, de persze nekik is megvannak a határaik. Mindig máshol van ez a határ, de tudom, hogy időről-időre el jön az a pont. Amikor elpattannak a dolgok. A szilveszteri buli ugyan feltöltött valamennyire, de a felfoghatatlan mennyiségű tananyag azonnal leszívta minden erőmet. Otthon is rám szálltak közben, hiszen "Jön a VAV, tudnom kell mihez kezdek utána!". Lídia még a Bagolykőben is zaklat miatta. Felkeresett többször az étkezések alatt is, sőt, egyszer megvárt bájitaltan után. Csak éppen az a nagy büdös helyzet, hogy én pontosan tudom, mi az, ami érdekel. Egyszerűen nincs kedved kitalálni vele nekik, mert tudom, hogy úgyis csak hegyibeszédet kapnék utána. Arról, hogy milyen fontosak a jó kapcsolatok, egy minisztériumi munka, magas pozíció, és a többi és a többi... Ehhez pedig rohadtúl nincsen kedvem.
A társasági életem sincsen a csúcson, tekintve, hogy - bár nem mindenki veszi véresen komolyan - tanul. Ráadásul összevesztem az egyik negyedéves sráccal is, aki többet akart, mint ami eleve volt köztünk. Egyenesen megmondtam neki, hogy nekem tökéletes, ami van, mire ő totálisan megsértődött, és otthagyott. Nem rázott meg különösebben a dolog, de így felé sem fordulhatok vigaszért.
Nem tudtam már mit kezdeni magammal, miután kiszabadultam végre sárkánytanról. Ráadásul a nővéremet is megpillantottam a folyosó túloldalán, így kilencven fokos fordulatot véve elrohantam inkább. Az egyik földszinti folyosón lyukadtam ki menekülésem végére. Lelassítva próbáltam eldönteni, mennyire omolnék össze, ha nekilátnék a temérdek házinak. Nem kellett sokáig agyalnom a dolgon. Végül a Fénylő Lelkek Udvarán találtam magam. Az iskola többi pontjához képest a hely egész nyugodt volt. Ennek ellenére az udvar egyik sarkába húzódtam. A táskám rögtön a földön landolt, rajta pedig a talárom.
Idegesen kifújtam a levegőt, és a falnak támasztottam a hátam. Nem vagyok nagy dohányos, és vagy egy hónapja nem is volt a kezemben cigi, most mégis azon kaptam magam, hogy rágyújtok egy szálra. Idegesen fújtam ki a füstöt, miközben az öngyújtómmal játszottam. Azon kevés muglitárgyak egyike, amiket használok. Nem mintha szükség lenne rá, hiszen egy egyszerű bűbájjal elintézhető, mégis viccesnek tartom a kis tárgyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elmosolyodom, miután biztosít róla, hogy nem untatom. Meg is könnyebbülök kicsit.
- De, most, hogy mondod, ez lehetséges. Viszont sokkal több lehetőségem lenne újabb és újabb dolgokat kipróbálni. Minden életemet máshogyan leélni, és másképpen megélni az eseményeket. - sosem gondoltam még bele, milyen lény lennék szívesen. A főnix volt az első, ami beugrott. A pontos indokon azonban eddig még nem gondolkodtam. A sellő pedig... Igazából arról sem tudom, mit jelent számomra pontosan. Biztosan érdekes lehet a víz alatt élni. Egy teljesen más környezet. - Az ember pedig változik abban a rövid életben is, amije van. Ha örökké élnék, akkor sokkal többet változnék, és mindig másképp lennék önmagam - nagyon bölcsnek érzem magam, ahogy ott fekszem, a csillagokat bámulva. Talán az éjszakai levegő váltotta ki belőlem, vagy a nagy csend, ezt a hangulatot.
- Engem is érdekelnek - nyugtatom meg.
El is komorodom azonban kicsit. Hiszen eszembe jutnak a szüleim. Akiket elvesztettem. Bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha... Ha a szemem előtt...
Nem tudom, Zina észre veszi-e, hogy kicsik megnémultam. Illetve nagyon, tekintve, hogy eddig be nem állt a szám. Nem akarnám, hogy lássa, mégis hatott ráma téma, ám nem tudok ellene tenni. Az évek alatt eljutottam odáig, hogy már nem sírom el magam, ahányszor eszembe jutnak. A szemeim most is szárazak maradnak, torkom viszont összeszorul, ahogy mindig, ha a halálról van szó. Érdekes, hogy mit képvisel egy Thesztrál. A dolgok végét, az elmúlást. Meg talán kicsit a láthatatlan, szellemi világot is. Érdekes, hogy a Thesztrál a természet része, mégis olyan nehéz meglátni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Egy színes, mozgó képekkel illusztrált könyvvel, és némi édességgel (szigorúan egészséges összetevőt is tartalmazóval) válltáskájában szökellt Lilkó lefelé a kastélyból. Csak az iskolai kabátját találta, így azt kanyarította magára, illetve egyujjas kesztűt húzott fel, fején pedig a hajával megegyező színű, csavaros fülmelegítő volt a hideg ellen.
Megígérte Erikának, hogy megmutatja neki a könyvet, amiről be nem állt a szája az egyik alkalommal, hogy találkoztak a faluban, és ha már úgyis meglátogatja, visz neki édességet is, hátha nem kap eleget otthon. Sose lehet tudni. Nyalánkságokból pedig sosem elég.
A kapuhoz érve énekszót hallott, és kíváncsian, egyúttal meglepetten fordult a hang irányába, mely kicsit felülről érkezett, és mire kiszúrta a szoborról csüngő srácot, az már meg is szólította őt.
- Szia! - köszönt vissza Lili mosolyogva, ami aztán arcán ragadt. Fejét félrebillentve szemlélte meg a hókupacot, ami nagyon szép volt.
- Szép kupac - dícsérte meg, majd visszafordult a srác felé.
Több kérdés is eszébe jutott, de persze nem a leglogikusabbat tette föl, hogy mégis miért kéne belefejelnie a hóba, helyette vacilált azon, hogy megkérdezze, mit énekel, miért lóg ott, illetve hogy valójában macska-e, vagy valami más szerzet, de végül egész más következtetésre jutott.
- Te kopogószellem vagy? - érdeklődött végül. Az megmagyarázta volna, miért akar vele bolondozni, de gyanúsan embernek tűnt még így lentről nézve is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ugyan nem tudott róla, hogy lakna az iskolában kopogószellem, és ha igen, ki tudna-e egész idáig jönni, és egyébként sem tudott keresztülnézni rajta, szóval bár amaz megerősítette, miközben ügyesen landolt mellette (ez is gyanús volt, miért volt ekkora súlya, ha nincs is fizikai teste?), Lili elvetette, hogy valóban azzal lenne dolga. Inkább csak egy nagyon szórakozott, vicces kedvű sráccal.
Nem különösebben működött jól a veszélyérzete, vagy csak már tudta előre, hogy nem fogja bántani a másik, mert ugyanott maradt, és érdeklődve pislogott rá, miközben odalépett mellé és felmérte őt.
- Pöttöm? - kérdezett vissza kikerekedő szemekkel. Jó, persze, nem volt túl magas, de azért nem volt ő pöttöm! Voltak nála kisebbek is bőven. - Szerintem te vagy túl magas. Biztos ráálltál egy hóbuckára.
Le is pillantott a lábuk elé, hogy meggyőződjön erről, nem is sejtve, hogy épp megúszott egy fürdetést.
Barnáit visszairányította a srácra, és összeszedte válaszait. Szépen sorban.
- Van, Bogolyfalvára, és Lili.
Ismét a tetemes kis hókupacra pillantott, majd vissza a művészre, aki odatette.
- Te mit csináltál itt, és neked mi a neved, kopogószellem? - kíváncsiskodott ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A kertben csak egy-két diák tartózkodott rajta kívül, ők is csendesen olvasgattak, vagy tanultak. Tudom, hogy egyikük sem prefektus, így nem zavart az sem, ha megérezték a dohány szagát. Az az egy kép hangosabb mondat viszont megütötte a fülemet. A fejemet a falnak döntöttem, és összeszorítva a szemem próbáltam kizárni a hangokat. Nem vágytam másra, csak a csendre és a magányra. Kizárni az iskola zaját, a stresszt és minden mást. Csak később vettem észre, hogy ujjaim rászorultak a szál cigire idegességemben. Lassan fújtam ki a füstöt, és próbáltam teljesen kiüríteni a fejem. Nem is tudom, meddig álltam ott csukott szemmel. Különösen erőteljes hang volt az, ami kizökkentett a nyugalmamból. A srác előttem állt, különösen pimasz szemével pedig egyenesen rám nézett. Alaposan végig mértem, mielőtt válaszoltam neki. Fene tudja hogyan szerezte őket, de nem tudtam nem kiszúrni az arcán éktelenkedő zúzódást.
- Számomra igen - vontam meg a vállam végül kérdésére.
Mikor azonban ő is előhúzott egy csikket, rájöttem, hogy kérdése nagyon is költői volt. Egy darabig csak néztem a gyereket. Másodévesnél biztos nem lehetett több. Talárja színe szerint háztársak vagyunk, ám nem emlékeztem az ábrázatára.
- Hány éves vagy te? - végül a kérdezés mellett döntöttem. Megpróbáltam felölteni a szigorú arckifejezésem, ám szerintem nem rendelkezem olyannal, mert az arcom inkább kihívó volt, mint szigorú. Közben elnyomtam a csikket a falon, és a mellettünk álló kukába hajítottam. - Tessék - dobtam oda a gyújtót a srácnak.
Feltételeztem róla, hogy mugligyerek, ám erre inkább nem kérdeztem rá. Inkább elővettem én is még egy szálat, kezemet pedig az öngyújtómért nyújtottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara