Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
YarcsimA hétvége utáni fáradtságtól alig bírt kikelni reggel az ágyból. Meglátogatta a faluban őt egyik barátja, ide utazott 2 napra. Elhozta neki, amiket még otthon felejtett, amiért nagyon hálás volt neki. Nagyon jól érezte magát Bonnie, de már Hétfő van, és ideje az iskolai tanulmányokra koncentrálni. Nagy nehezen kimászik az ágyából, majd a fürdőszobában rendbe szedi magát. Felöltözik, majd a tükör előtt fésülködik, mikor mosolyogva tekint magára. Már azon jár a buksija, milyen jó lesz a mai napja. Mikor végzett felkapja táskáját, majd mielőtt elindul mai óráira, még egy levelet megír. Nem másnak, mint Yaristának. A levélben egyelőre csak annyit írt le, hogy ma délután nagyon várja őt a Czukorvarázs Cukrászdában, és mivel szeretné, őt meglepni csak meghívja, nem írja alá. Reméli azért, hogy a drágaság így is eljön, na meg persze, hogy örül majd neki. Elküldi egy bagollyal a levelet, majd nekiindul a napnak, a 3. óra tájékán, már majd kiesik a padból, úgy fel van pörögve. Ha már a meglepetéseknél tartunk, az egyik éppenséggel igen csak szemmel látható, alig van itt pár hete ismét, de megint elkapta a szőke láz. Olyan értelemben legalább is, hogy ismét szőke lett. Meglátjuk, ehhez mit szól majd a nagyérdemű, de ami biztos eddig az órákon nem aratott negatív sikert, sőt voltak dicséretek. Mikor már majdnem vége a délelőttnek, és délután lesz, felszalad a szobájába és szépen csinosan felöltözik, elsősorban azért, mert még Yarcsi előtt találkozik az egyik leendő csapattársával, akivel együtt fog edzeni. Nem akar rossz benyomást tenni rá, meg aztán, tulajdonképpen egy randira is készül, adjuk meg a módját. A mai napra mostanra, így délután 4-re végzett is, elindul hát a cukrászda felé. szép lassan ballag arra, majd mikor már elérte, belép az ajtón. Bentről kellemes illatok terjengnek. Ami szem-szájnak ingere minden megtalálható egy pulton, és ahogy rájuk néz az ember, már szinte csorgatná a nyálát. Bonnie mosolyogva elindul hátra egy sarok felé, ahol leül szépen, leveszi kabátját, keresztbe veti lábait majd a megérkező pincérre néz. -Üdvözöllek! Parancsolj, hozhatok valamit?Kérdi tőle a pincér lány, majd kedves mosollyal várja a rendelést, ami egyelőre még nem lesz, még nem tudna dönteni, annyi mindent látott hirtelen. -Szép napot! Köszönöm még nem.Illedelmesen biccent, majd elveszi az étlapot, és böngészni kezdi. Közben a bejáratnak háttal ül, de egy közeli üvegben pont látja a belépők visszatükröződését. Kicsit előbb ért ide, de már nagyon várja Yar megérkezését. Nagy mosollyal az arcán kissé elmerengve üldögél. ~Kíváncsi leszek nagyon egyrészről rájött-e, hogy én várom, aztán meg arra mit fog szólni hozzám, végül pedig, hogy akkor elkísér-e majd... de ez ki fog derülni, már csak idő kérdése.~Az első benyomás mindig fontos volt neki, de most mindezt félretéve próbálja Yarit nézni. Szeretné megismerni rendesen, nem a pletykákból, nem abból, hogy mit tett vagy csinált eddig. Sokkal inkább most milyen, mit tesz, és hogyan, na meg hogyan érez. Meggie részéről már elindult valami úgy érzi, megkedvelte őt, másként valószínűleg itt sem lenne, és nem is törné magát. De most nagyon vár. Ruha
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3Yarista fáradtan ébredt. Egyrészt, mert az edzések egyre keményebbek, nem sikerült még elérnie, mait eltervezett. Úgy volt, hogy majd fokozatosan megszokja az új terhelést, a környezetet, de rengeteg mással is fárasztotta magát és hiába volt hétvége, ha azt Elemi mágiával, Nonverbális varázslással, plusz a tanulnivalók lemaradásának behozatalával töltötte. Persze ő vállalta, tehát egy rossz szava sem lehet, csak épp szabadideje nem maradt, tegnap is jóval takarodó után zuhant az ágyába. ~ Minek kell nekem jó tanulónak is lenni? Leszokhatnának már erről MissMissék. ~ pufogott magában, de igazából nem emiatt ébredt fel, hanem egy bagoly kopogtatott, mint az később kiderült. Fáradtan botorkált az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, de nem tudta még a szemeit annyira éles koordinálni, hogy lássa, hogy mi áll előtte. Tulajdonképpen senki, mert a bagoly a földön türelmetlenkedett, majd megbökte a csőrével.
- Hé, jól van már. – dörmögte álmosan, még egy nagyot bele is ásított, miközben kinyújtózott, majd átvette a kis küldeményt. Gyorsan zsebre is vágta, majd hozott egy kis bagolycsemegét az állatnak. A többiek is ébredeztek már, de ez nem zavarta túlságosan Yaristát. Ő visszaszenvedte magát az ágyig, majd elolvasta a levelet, ami nem volt aláírva. Mivel kapott már ilyen leveleket, nem nagyon tudta, hogy mit is kezdjen vele. ~ Nem ismerem a kézírást. Bárki lehet, és mi van, ha nem Bonnie? Sőt, még rosszabb, odamegyek, rám mászik valaki, és belép Bonnie. Akkor ennyi is a bimbódzó kapcsolatlehetőségünknek… ~ Húzza el a száját, majd egy újabbat ásít. Aztán tovább fetreng, míg a többiek összeszedik magukat. megvárja, míg mindenki elmegy, ő csak utána megy ki a fürdőszobába. Megmosakodik, közben eszébe jut a levél. ~ Mi van, ha mégis a cicalány küldte? Ha nem megyek el és ő az, akkor megint befuccsolok. Szép helyzet. ~ Morfondírozik, majd a reggeli rövid készülődés után, felöltözik egy kényelmes ruhába, na meg a talárba, és a cuccaival még éppen beesik az első órára. Nagyon nem figyel, próbál nem elaludni. Nagyon lassan telik a nap a fiú számára. Ebédnél is csak piszkálja az ételt, majdnem belefejel a levesbe, nagyon nincs formában. ~ Még jó, hogy ma nem lesz edzés… ~ állapítja meg, és gyorsan végez az evéssel, mikor egy kicsit magához tér. Azt már bőven látja, hogy elmarad a ma délutáni gyakorlás és tanulás. Órák után pedig lassan kiválasztja a ruháját, egy kékeszöld inget, egy szebb nadrágot mellé, meg egy melegebb cipőt. Vesz még magára egy bőrkabátot és egy sapkát is húz a fejére, így indul meg a cukrászda felé. Most már kipihentebb, végül is egész nap lustálkodott amennyit csak lehetett, beszélgetni is csak éppen annyit beszélgetett, amennyi feltétlenül szükséges volt. Lassan meg is érkezett a cukrászdába, gyorsan körülnézett. De csak egy szőke hajú valaki volt neki háttal, aki egyedül ült, próba-szerencse alapon elindult felé. Úgy gondolta, hogy gyorsan leszereli az ismeretlent, aztán el is tűnik, nehogy pletyka induljon útra, amit most nem szeretne kivételesen. Megállt egy kicsit a lány mögött, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, te írtad a levelet? Ne haragudj, de… - kezdett bele a beszédbe és lassan elindult az idegen mellett, hogy a szemébe nézve kérhesse ki magát, de az utolsó szónál nagyon meglepett arcot vág, hiszen a cicalány az, csak szőke hajjal. Egy pillanatra ki is esik a szerepéből, csak bámulja őt, majd újra megköszörüli az időközben kiszáradó torkát, az ajkai pedig széles mosolyra görbülnek.
- Bonnie! Nagyon megleptél, és nagyon jól áll neked a szőke! – szavai fellelkesülve ölelik körül a rellonos lányt, akit időközben jól magához is szorít, bár kissé idétlen, hogy ő áll, a cicalány pedig ül a székén.
- Nagyon örülök, hogy te vagy az! – a lelkesedés nem apad, a vigyor is megmarad, miközben gyorsan ledobja a kabátját, a sapkát már levette, mikor bejött a cukrászdába. Ad gyorsan két puszit a lánynak és a körasztalnál mellé ül.
- Minek köszönhetem a meghívást, tudod eddig ez a nap és a hét fénypontja! Na, meg te! Nem is láttalak órákon, bár tény, hogy senkit sem láttam igazán. – kuncog és beletúr Bonnie hajába finoman, mintha fésűfogak lennének az ujjai. Legszívesebben megcsókolta volna a rellonos háztársát, mert el van szokva, hogy udvarolni is kell. De megígérték egymásnak, hogy nem ugranak bele semmibe – kivéve az első találkozást – és normálisan csinálják. Kicsit furcsa ez neki, de élvezi, mert úgy érzi, hogy megéri Bonnie miatt ez az egész, amit egy öles lépéssel átlépne. Közben ráfonja a kezét a cicalányéra, mert nem bír nem hozzáérni és csillogó kékjeivel várja a válaszokat a lány lélektükrébe nézve.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Alig üldögél egyedül pár pillanatot, mikor hallja az ajtót nyílni. Nem néz hátra, hanem a szembe lévő üvegben figyeli a beérkező tükörképét. Elmosolyodik. Megjött végre, itt van Yari, szívesen a nyakába ugrott volna, de úgy nincs semmi izgalom, na meg lehet kicsit sok is lett volna még. Minden esetre próbál komoly arccal várni, de azért elkerülhetetlen a mosolygás, mikor a drága megszólítja. Láthatóan leesett az álla, de pillanatok kellenek hozzá, hogy kiderüljön pozitívan vagy negatívan. Nagy csend lesz úrrá, és csak nézik egymást. Majd mikor Yar elmosolyodik, már Bonnie is felszabadultabban mer vigyorogni a meglepődésen. -Szia Yar! Igen én írtam.Mondja nevetve, majd kezeit széttárva újra felszólal miután a rellonos kinyilvánítja tetszését. -Meglepetés! – Kezd bele, közben viszonozza az ölelést. – És ez még csak a kezdet.Mondja, majd hallgatja tovább, amit mondanak neki. Megint eltüntethetetlen mosoly és boldogság ül ki az arcára. Elhelyezkedik Yarcsi, majd puszival is köszönti. -Boldog vagyok, hogy eljöttél, reménykedtem, de most már nagyon jó érzés, hogy itt vagy. – vallja be, mennyire is várta már. Akármennyire rosszul indult a napja, a hete, ez azért egy fénypont lehet. Meglátjuk. Ránéz és folytatja. -Ne is mondd, borzasztóan indult ez a nap,majdnem elaludtam a órák többségén, de már halad a jó irányba. – kacsint egyet, és mondja tovább – Látni szerettelek volna… Mondja ki, egy percre tekintetét a kviddicsesről az asztal felé irányítja, majd visszanéz rá. Közben Bonnie haját veszi szemügyre Yarcsi. Mikor összekulcsolják a kezüket, a lány gondolatai a fejében kissé zavarosan, de összeállnak, mit is akar mondani. ~Mit is…mit is ...ó, igen a Szövetség..~ Gondolkodik, hol folytassa, a fiú szemeibe tekint. Közelebb csúszik hozzá, majd mielőtt még folytatná, elé tolja az étlapot. -Válassz nekünk valami finomat. Magára a mondatra nem fektet nagy hangsúlyt, de azért miután kimondta a „nekünk” szót elmereng. ~ Mondhatok egyáltalán „mi”t, én és ő, az már mi? ... Kicsit előreszaladtam… ~Szokás szerint kicsit túlkombinálja és túlgondolja. Minden esetre mosolyog a fiúra, majd elkezd rátérni mi is az oka az ittlétüknek még. -Tudod, a múltkor beszélgettünk róla, hogy ha lesz rá lehetőség, és ha nem esik egybe az edzéseiddel, eljössz majd velem egy versenyre. – Vezeti fel a témát. – Felkeresett az otthoni edzőm, hogy a Nemzetközi Szövetségtől kaptam egy meghívót a következő nagyobb selejtezőre. Illetve ezzel a meghívóval jogosult vagyok valakit magammal vinni, mint családtagom, barátom, támaszom, ilyesmim. Szóval a sok rizsa nélkül, szeretném, ha te lennél az. Elkísérnél?Kérdezi meg, a részletekre még nem egészen rátérve, előveszi a meghívót, amin az időpont szerepel. A program terve úgy is németül van, az még nem számít. Odaadja neki, majd csillogó szemekkel várja a választ.
|
|
|
|
|
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Sharlotte Gyönyörű, napfényes délután köszöntött mindenkire, és mivel talán az utolsó ilyen alkalom ebben az évben a hideg előtt, így érdemes mindenkinek kihasználni a jó időt. Ezzel Julianna sincs másképp, hiszen mielőtt még észbe kapna, máris viszi a lába előre, lefelé, valamerre a faluban. Egy ideig elnézelődik, a házak között sétál, kicsik, nagyok, tömbházak, meg társasházak, és ilyenek, kívül pedig nagyobb otthonok, szinte villák találhatóak meg. Érdekes egy felépítés a faluban, még ahhoz képest is, hogy varázslófalu. Kiérve a gigantikus épületek közül, megpillant egy picurka tavacskát, aminek a partján valaki elég fiatalnak tűnő ült. Talán diák? Vagy valamelyik itteni lakos gyermeke? Mivel egyelőre fogalma sincs, odasétál hozzá, és leheveredik. - Szia! Nem gond, ha leülök, ugye? Mosolyodik el, szinte megszokott már tőle, ahogy az is, hogy magát is diáknak tartja, és gyereknek. Mindenkivel így beszélget el, de legalábbis úgy, ahogy annak a kora megköveteli. Meg úgy is érzi magát. A mozgása is könnyed, és finom, már nem is rémlik neki a tegnapi fáradtság. Arca az izgalomtól kipirult, és ekkor pillant le a lány ölébe, ahol a könyv van. Már az első pillantásra felismeri, hiszen ő maga tanít ebből, de nem akar most nagyon az iskolára koncentrálni. Inkább élvezi a szabadságot, és a hétvégét, ahogy valószínűleg a lány is, akinek a neve nem igen rémlik neki. Egy biztos. Nem gyakorlatis. De majd úgyis rájön, hogy szólítsa, ha meg nem, majd megkérdezi.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3Titokban reménykedett benne, hogy Bonnie várja őt. Kétszer lepődött meg pár másodperc alatt. Először azért, mert azt hitte, hogy nem a cicalány az, hanem egy ismeretlen. Másodjára pedig azért, mert Bonnie volt mégiscsak a titkos ismeretlen, aki a levelet küldte neki. A fárasztó nap után azonnal felvidult, mintha valaki beinjekciózta volt egy nagy adag jókedvvel.
- Csak a kezdet? Pedig már ez is tökéletesen elég lenne. De kíváncsi vagyok! – vigyorog, majd köszönti a lányt, aki visszabókol, sőt még kis is fejezi, hogy mennyire örül neki. Yarista kezdi érezni az összhangot, és azt, hogy mindketten ugyanazt szeretnék végeredményen.
- Nos, én pedig téged, de így még jobb. Most már felismerem majd a kézírásod is. – mosolyog Bonniera, aki felkéri, hogy rendeljen valamit. Nos, mivel még nem nagyon ismeri az ízlését, két forró csokit rendel, azt mindenki szereti és talán még a cicalány sem fog megorrolni egy kis bűnözés miatt. Miközben várják a rendelést, a szőke hajú szépség felhozza az egyik ígéretét, mire pontosan emlékszik. ~ Habár már akkor elvetted az eszemet, minden másodperce megvan, drága. ~
- Igen, emlékszem. – erősíti meg Bonniet, így most már előadhatja, amit szeretne igazából. Egyre szélesedő mosollyal hallgatja a lányt, és átveszi a papírt, amit a kezébe nyom a szöszi macskalány.
- Igen, persze. Mikor lesz? Sajnos, ha edzés van, nem tudok menni, mert éppen büntibe vagyok. vagyis, megígértem Legrának, hogy nem hagyok ki edzést, és ő ezt nagyon szigorúan nézi. Azonban mindenképpen szeretnék elmenni és… - itt rápillant a dátumra, majd gyorsan elgondolkodik, hogy akkor van-e valami, de éppen szabad lesz, tehát szélesre húzza az ajkait - … úgy látom, hogy pont ráérek! Szóval, igen, megyek és drukkolok! – gyorsan átöleli a lányt, miközben meghozzák a forró csokikat. Yar illedelmesen megköszöni, majd visszatér Bonnie-hoz, majd beharapja az ajkait. ~ Na, most kéne valamit mondani, amivel előrelendítjük a nyilvánvalót… ~ morfondírozik.
- És mit szeretnél? Melyik legyek a felsoroltak közül? – vigyorog sejtelmesen, majd közeledni kezd a cicalány ajkai felé a sajátjával. nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, de adott volt a kérdés, viszont szeretné megkönnyíteni a válaszadást is. Ha Bonnie nem ellenkezik, akkor megcsókolja finoman, nem túl hosszan, de nem is röviden. Majd várja a választ, bármi is történjen.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3~Tökéletesen elég, ezzel egyet kell értenem Yarcsi.~Mosolyog továbbra is, bár hangját most nem hallatja. Megigazítja egy kicsit a ruháját, majd folytatja a gondolkodás, miközben hallgatja a szép szeműt. ~Nem, bele sem gondolok, ilyenkor azt nem szabad. De már annyira elvesztettem a fejemet a legeslegelején, hogy kár morfondíroznom is azon, vajon gyors e a tempó vagy sem. Mondjuk, ahhoz képest eddig a múltban, ilyenkor már, előrébb tartottunk rég, meg is lett az eredménye. Most meg minden szép, túl szép is, hogy igaz legyen. De nagyon is valós, és igazi, bár ha csak meg nem csíp valaki előbb utóbb, el se fogom hinni.~Miközben azon agyal, vajon van e olyan szerencséje ennek a kis szerencsétlenségnek, hogy most tényleg rátaláljon a jó útra, és azon haladjon partnere már rendel is, kihozza a pincér a gőzölgő italért indul. Forró csoki, csokis keksz, csokis süti, csoki, csoki, csoki mind ez a legnagyobb bűn, amit Bonnie el is szokott követni, de most szabad is neki. Mikor megkapja a megerősítést a tényleges szándékról, akkor nyugodtan hatalmas beleéléssel és mosollyal mondja el, mi is a helyzet. Örömmel veszi, hogy látja a drágaságon, hogy mosolyra húzódik a szája, úgy érzi, itt az a pont aminél, már nagyon jól állnak köztük a dolgok. Meg van a közös pont, az összhang, senki nem hátráltatja a másikat és örömet okoznak a másiknak. Yari elveszi a meghívót, majd válaszol a kérésre, vagy inkább kérdésre, amit hatalmas várakozással figyel a leányzó. Mikor belekezd, és igent mond, hatalmas kő esik le a szívéről, majd egy percre kivárja a mondat végét, hiszen van még esélye a fiúnak visszatáncolni, de ezt nem teszi meg, viszont egy pillanatra elhallgat, ekkor azért Bonnie szíve, ami eddig nem volt jellemző, elég hevesen dobog, mi lesz ebből. Nagyon szimpatizál a kviddicsessel, meg is kedvelte, sőt tetszik is neki. -Nem is engedném, hogy e miatt kihagyj akár csak egy megbeszélést, edzést meg főleg nem. – mondja, higgadtan majd megint hallatja a hangját, miközben a gyomrában jön az a fura érzés, olyan természetes érzés, ami olyan boldog. Leírhatatlan egyelőre. – Tényleg? Ez annyira jó!Mondja hatalmas mosollyal, majd az ölelést követően érkezik az ital. Maga elé veszi az egyiket és két keze közé fogja. Megfújja, majd belekortyol. -Imádom.Teszi a könnyelmű kijelentést mosolyogva, majd figyeli a szőkét, mit szeretne még mondani. A kérdések után, elkezd felé közeledni. Ekkor már tudja, nem is gondolkodik rajta, mi az az érzés. Tisztában van vele, hogy megint ott tart, amitől a legjobban félt, és túl tökéletesnek tartott ahhoz, hogy minden jó legyen. Viszont nincs szándékában ebből kimaradni. Ez történet még nem lefutott, még csak most íródik! Átkarolja a fiút és mosolyogva engedelmes lány módjára, hagyja magát a csóknak, na meg Yarinak. Mikor elválnak egymástól, visszahajol, egy pár pillanatig kacéran mosolyog, közben az asztalon dobol ujjaival, majd beszélni kezd. -Sok mindent szeretnék. – kezdi sejtelmesen, fokozza egy kicsit a várakozást. – De leginkább téged.Magához húzza, és immár ő kezdeményezi a csókot. -Arra gondoltam, kiegyezhetnénk abban, hogy a páromként eljössz támogatni. Persze csak ha neked is megfelel. – mosolyog, és koncentrál a drágára.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3Alig bírja levenni a szemeit Bonnieról, egyszerűen a lány elvette a józan eszét, pedig mint tudjuk, ő mindig józan. Nézi az ajkait, szinte nem is hallja, hogy mit beszél a másik, csak megigéződve ül és próbálja inni szívószállal a forró csokiját, azonban többször is melléteszi a száját. Ilyenkor meglepődik és lenéz, hogy mi lehet a probléma, de igazából semmi, csak figyelmetlen más dologra a cicalányon kívül. Mielőtt kinyilvánítaná a döntését, muszáj elmondania, hogy az edzéseket nem tudja kihagyni – igazság szerint nem is szeretné -, de rokonlélekkel van dolga, így aztán csak még boldogabb lesz és még jobban el fogja borítani az a rózsaszín felhő, ami a távolból már kezd leereszkedni a fiúra. A meghívást elfogadja természetesen, amit egy csókkal pecsétel meg, hogy Amanda mindenképpen elhiggye, hogy ő vele szeretne lenni. Aztán felteszi a cseles kérdését, de az újdonsült szőke lányt ez nem tántorítja el. Most Bonnie a kezdeményező fél, Yar pedig hagyja magát megcsókolni, ez a rész már elég gyakorlottan megy neki, de a cicalánnyal mégis másnak érzi az egészet, nem távolinak, hanem jóval bensőségesebbnek.
- Tökéletesen megfelel. – vigyorog, és ezzel ő „hivatalossá” is tette azt, hogy ők innentől egy pár. De, hogy a közhelyeket tovább erősítse, és talán ezzel boldogabbá tegye a leendő párját, még egyet kérdez, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Bonnie, szeretnél a barátnőm lenni? – huncutul vigyorog közben, mert igazából erre semmi szükség nem volt, de ha már ilyen jól szórakoznak, miért is ne. Közel hajol a lány ajkaihoz, majd beharapja az alsó ajkát Bonnienak a sajátjaival, aztán már csak azt veszi észre, hogy csókolja a lányt, a választ m,ár meg sem jegyzi, úgysem volt rá igazán kíváncsi, hiszen a szőke rellonos leányzó ezt már kinyilvánította. Csók közben a hajába túr, majd elválasztva az ajkaikat, szorosan, vadul kalapáló szívvel átöleli Bonniet. Egy jó fél percig, vagy még tovább is így tartja őt, valahogy nem akaródzik elengedni a másikat, de egyszer minden jónak vége szakad, és csillogó szemekkel figyeli a lány arcának rezdüléseit. Finoman megcirógatja az imádott arcot, jelenleg nem tudja elképzelni, hogy más lányhoz így érjen hozzá. Nagyon megszólalni sem tud, igazán nem jut eszébe most semmi, vagyis ami igen, az nem erre a helyszínre való. Nagyon tetszik neki az új barátnője, de ez azóta így van, amióta megismerte őt.
- Találnom kell neked egy becenevet, de valami nem túl csepegőset. Mókuscukorborsó például biztos nem leszel. – felkacag a saját poénján, majd tovább gondolkodik, hogy mi legyen, és közben nem engedi el Bonnie kezét.
- Na, jó, most nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy. Túlságosan nagy az mágneses képességed. Gyönyörű szemeid vannak. – udvarol tovább, kimondva a számára nyilvánvaló dolgokat. Eszébe jut a forró csoki, gyorsan iszik belőle, oda sem néz, csak leteszi a poharat, amit sikeresen fel is borít. Ez már kijózanítja, hiszen egyrészt sajnálja az italt, másrészt nem akart problémát okozni. Előhúzza pálcáját és próbálja menteni a menthetőt.
- Evapores! – szól varázs és mivel a pálcamozdulat is jól sikerül eltűnik a forró nedű, de foltot hagy maga után.
- Hát ez van. – vonja meg a vállait, majd megcsókolja a lányt.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim<3Ez most talán nem volt olyan hatalmas lépés, amit nem kellett volna megtenni. Legalábbis ezt a jelentést tulajdonítja hozzá. Bonnie nem az a lány aki, ha nincs valami hatalmas dolgok mögötte, kertelne. Éppen ezért is volt fontos számára, hogyha már belement ebbe a randiba, úgy érkezzen ide, hogy ő igen is rászánta magát, hogy akkor felhagy minden negatív tapasztalattal a múltból, és tisztalappal neki mer vágni a jövőnek. Persze nem lehet tudni, mi vár rá, az viszont bizonyos, hogy jelenleg kezd belegabalyodni az egész történéshullámba, na meg Yariba is sikerült. Kifejezhetetlen öröm tölti el, amikor kiderül, hogy elkíséri őt. Ezután a csók az a tipikus lábemelős hatású, de azért nem kéne felrúgni persze az asztalt. Azért azt még nem sikerült magában eldöntenie, persze, - annyira el is mosódott most minden neki, hogy nem is foglalkozik vele,- hogy ez a közeledés, ezek a megnyilvánulások főleg a külseje miatt érik e vagy azért, az a kevés dolog, amit eddig mutatott magából ragadta így el a drágát. Amikor a felvetésére megérkezik az a már nagyon várt vigyor, belekortyol a forró csokiba, majd ő is elmosolyodik. Majd közelebb kerülnek egymáshoz, és elhangzik az a bizonyos kérdés. Még mielőtt bármi zajlana a fiúfüléhez hajolva csak annyit suttog. -Szeretnék.Mikor megint összeérintik ajkaikat, Amanda pulzusszáma egyre feljebb kúszik. Mondhatni lassan kiugrik a szíve a helyéről. Egyik kezével Yar nyakába karol, másik keze a mellkasán pihen, érzi, hogy a fiú szíve sem a normál ütemben dobban, miután eltávolodnak egymástól, csak mosolyog ezen. elengedi őt, majd belékarol és hozzábújik, nem akarja, hogy most ez elmúljon, legszívesebben megállítaná itt az időt. Ebben a pillanatban, ami így tökéletes, ahogy van. Az első fél órában mondjuk, mikor megismerte, ahogy ránézett, azt gondolta Ő az a tipikus Casanova, aki csak úgy gyűjti a trófeákat, de nagy valószínűséggel, akkor ennyi idő alatt, amennyire itt lassult a dolog, már kirohant volna a világból. Már ott a szobájában pozitívan csalódott benne, hiszen nem volt erőszakos, se akaratos. A becézési próbálkozáson kicsit megilletődve elmosolyodik, majd már az ő agya is forog ezen, bár mondjuk, nem jellemzőek rá a megtervezett becenevek, mindig, éppen ami a szívén az a száján. Megszorítja közben Yarcsi kezét, persze nem durván, csak úgy egy biztonságérzetet véve, mint egy belekapaszkodásként. -Akkor mi leszek? – kérdezi csintalan mosollyal. A kviddicses folytatja tovább, bókolva, a mondanivalóját. Majd vigyorgás közben ránéz és így szól. -Akkor ezt valahogy ki kell küszöbölnünk. – Mondja arra, hogy a gondolkodás útjába állt, persze csak viccnek szánva. – Édesanyámnak köszönhetem a szemeimet.Mondja vegyes érzésekkel a hangjában, nem távozott a jókedve, de azért egy picit most a komoly hangvétel, ami jellemzi. Igazán még mindig, így sok évvel a történtek után sem nagyon képes beszélni ezekről. De, hogy ez azért van, mert nem bízik, vagy, mert úgy érzi, úgy sem érdekel senkit, azt nem lehet tudni. Annyira elvesznek egymásban, hogy már csak azt veszi észre, mikor megtörténik a baleset, kiborul a forró csoki. A Drágára mosolyog, majd már éppen nyúlna a pálcájáért, mikor beelőzi. -…mikor az ember el van varázsolva. – fejezi be Yarcs mondatát, majd a csók közben, addig babrál a karkötőével, míg nem sikerül azt leejtenie, amit ekkor a nagy hévben még észre sem vesz.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3Eddig minden szuperül alakult, erre az egészre csak titokban számított Yarista, hiszen ez az általa végiggondolt lehetőségekből a legjobb végkimenetellel végződött eddig. Végül is csak kimondatta Bonnieval, hogy legyen a barátnője és ezen jót mosolyog, de csak vidáman, nem kerül elő a gúnyos mosoly él, nagyon örül neki.
- Akkor egyetértünk. – suttogja, miközben Bonnie visszaváltozik azzá a dögös lánnyá, aki a találkozásukkor volt. Legalábbis, már nem fogja vissza magát, ami nagyon is tetszik Yaristának, hagyja, hogy a lány kezei szabadon kószáljanak, cserébe az ő ajkai is ugyanezt teszik, már amennyire az illem engedi ezen a helyen. Nem akar túlzásba esni, csak maradjanak normális keretek között. A becenéven jót nevetnek, majd Yarista elgondolkodik egy normálison is.
- Akkor mondjuk, hívhatlak úgy, hogy Amy? Az olyan kedves. – vigyorog, és talán rellonoshoz nem illő módon romantikáznak, de hát ilyenek az érzelmek, elveszik a józan ítélőképességet. Egyébként pedig Yarista sosem vallotta echte rellonosnak magát, szóval nála azt is hihetik, hogy csak játszik egy újabb áldozattal, pedig ez korán sincs így, vadul dobogó szíve ezt jelzi is Bonnie számára.
- Hmm, édesanyád is csinos hölgy lehet akkor. – kontráz rá, de biztosan így van, szép szülőknek általában szép a gyermekük, minden bizonnyal így van ez a Philips családban is. Amy hangvétele kissé elbizonytalanítja, de nem kérdez rá, hogy mibe nyúlt megint bele. Ehhez igazán van érzéke, mindig megtalálja a z érzékeny pontokat az embereknél. Aztán kiönti a csokiját, majd megoldja a problémát, viszonylag elég jól.
- Na, igen, akár csak a folt az asztalról. Remélem jó sokáig fog tartani ez a varázs Amy. – vigyorog vissza, majd szórakozottan megvakarja az állát.
- Van kedved odaülni a kanapéra? – mutat egy sarokba, ahol a bőrkanapé áll, de még nem foglalt. Valószínűleg így délután mindenki tanul, vagy talál valami más elfoglaltságot, minthogy legyen ideje lejönnie a faluba.
- Csak azért, mert ott kényelmesebben hozzád bújhatnék. – vonja meg félszegen a vállait, és úgy érzi, hogy ma non-verbális varázslást sem fog tanulni, meg úgy nagyjából semmit sem. Mégis ez az első alkalom, és ezt ki kell élvezniük.
- Neked van testvéred? Még annyi mindent nem tudok rólad. – szúrja közbe az újabb kérdést, miközben továbbra sem engedi el Amy ujjait, a sajátjaival fésüli össze.
|
|
|
|
|
Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Nem is tudom meddig üldögéltem úgy egymagamban, észre se vettem, hogy fogaim ütemesen koccantak össze a hidegtől, reszkettem, olyan hideg volt. Ültem ott egymagamba, próbáltam kitisztítani a fejem, amibe most egy óriási káosz uralkodott. Még a léptek zajára se reagáltam, és a rövid két félmondatra is késve kaptam fel a fejem. A szőkeség állt ott teljes méretében, ő ejtette ki azokat a szavakat. A darabokra tört lelkem közepén két biztos sziget állt eddig.. Yar és Kath. Most az első hangos robajjal szét esett. Belül..belül ordítottam, zokogtam, megtörtem. Kívül..szemrebbenés nélkül, hideg tekintettel néztem a szemébe. Felálltam, és egy nagyobb lépéssel leszűkítettem a távolságot köztünk néhány centire, orrunk szinte összeért. -Honnan tudtad, hogy ma jövök vissza?-kérdeztem hűvösen. Szerettem volna tudni, hogy honnan informálódott, hisz én én nem szóltam senkinek se arról, hogy elmegyek, se arról mikor jövök vissza. Nem szándékoztam ellépni előle, ott álltam, hűvös, összeszűkült íriszekkel, és figyeltem a tekintetét. Aztán élesen belém nyílalt a tudat. Miért jöttem vissza? Ki van nekem még itt, akiért érdemes itt élnem.. már csak Kath maradt egyedül. És miért lepődtem meg Yarista szavain? Hisz legbelül mindig is tudtam, hogy ez lesz, hogy nem bízhatok meg benne, hogy nem támaszkodhatok annyira rá, mert nem lesz mellettem 100%-ban. A felismerés hideg zuhanyként ért, belül a régi énem utolsó darabjai sikítva foszlott szét. Már csak egy dolog érdekelt.. -Ki az?-
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Most, hogy már egy párnak számítanak, annyira nem zárkózik el, és nem óvatoskodik el mindent, nem szokott ilyet tenni legalább is. De ez nem egy átlagos eset, ez most teljesen más, még, ha eddig is volt már kapcsolatban, érzett biztonságot és bizalmat, ám azoknak csúfos kudarc volt a vége. Legalábbis ez a most fenn álló helyzetben az elképzelése. Hallgatja Őt és erőteljesen bólogat még egyszer megerősítve a megbeszélteket, persze mosolyogva. Miután jót mulatnak a „Mókuscukorborsón” Yarista máris gondolkodásba kezd. Nem is olyan nehéz az, csak oda kell figyelni. Hamarosan eredménye is születik ennek, hiszen már mondja is. -Úgy hívsz, ahogy szeretnél Drágám. – mondja viszonozva az örömöt. Pillanatok telnek el azzal, hogy csak néz a másik fél szemeibe, mintha keresné a válaszokat, de igazából még a kérdések se tiszták. Nagyon sok mindent nem tud még háztársáról, amire valójában kíváncsi. Mindenesetre most olyan, mint egy szelíd bárányka, aki nem, hogy nem kérdez, de nem is nagyon képes most azokon a kérdéseken agyalni, és csak üdítően mosolyog tovább, egészen addig, míg a kedves bók meg nem érkezik anyukájára, kicsit elhúzódik a Drágától, hogy pontosan a szemébe tudjon nézni. Próbál nem túl komor hangulatot magára erőltetni. Itt azért kijön kicsit az a tipikus rellonossága, hiszen utál panaszkodni, meg úgy minden vele kapcsolatos problémáról beszélni, számára ez olyan mintha panaszkodással, meg hisztivel tömné az embereket, még, ha ez nem így is van. Nem nagyon tudja, hogy, hogy illik, röviden meséljen, vagy most meséljen e el mindent. Hallgatja tovább közben mit is mondd még majd még mielőtt döntésre jutna, feláll és Yarival kéz a kézben áttelepednek a kanapéra. Még egy apró mosolyt küld is a kis megjegyzésre, de végül úgy dönt, belekezd, és nem gondolkodik tovább ilyeneken. -Az volt, a legszebb nő, akit valaha láttam. – kezd bele, majd nyel egyet és folytatja. – Tudod, ő nagyon tudott szeretni, de elővigyázatos volt. Ha még élne, most biztosan már utánad akart volna nézni, apuval együtt, vajon elég jó vagy e hozzám. – présel ki egy kis mosolyt magából. Sose ment jól neki, hogy az ilyen szomorú dolgokat esetleg elviccelje, pedig lehet, könnyebb lenne. -Van egy ikernővérem, Angelina, bár pár perc van köztünk, azért ő jobban vigyáz rám, mint bárki. Nagyon szeretem őt, és bár külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek vagyunk, nagyon sok tulajdonságunk szöges ellentéte a másikénak. –Kicsit vár, megszakítja, a folyamatos szöveget majd ismét hallatja magát - 4 évesek voltunk mikor elvesztettük a családunkat…Mély levegőt vesz, mégis elcsuklik a hangja a mondat végére, valami mosoly félét erőltet magára, majd próbálja magát beszédre bírni. Miközben néz Yari kékjeibe kissé elveszetten éppen. -Sok mindent nem tudok még én sem. Neked van testvéred? Honnan jöttél ide?
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Erdős Julianna tanárnőA hideg ellenére kisebb sétára, azaz kinti tanulásra indult a leányzó a tavacskához. El is jutott oda viszonylag hamar, és azonnal keresett magának egy padot, ahova leült, és elkezdett valamit olvasni. Később kiderült, hogy az az elemi mágia tankönyve. Nagyon belemerült a sorokba, csak olvasott és olvasott szüntelenül. Már 20 oldalt elhagyott, mikor valaki odaállt mellé, de eszt sem vette észre. Csupán mikor megszólalt az illető. Akkor tekintete rögtön a hang felé irányult. Szinte azon nyomban felismerte, és el is mosolyodott. - Jó napot tanárnő. Nyugodtan, nem gond. -mondja még mindig mosolyogva, majd egy gyors pillantást vet még a könyvre, a nőre, majd vissza a könyvbe. Először nem is igazán foglalkozik a jelenlétével, sokkal inkább az anyaggal. Aztán végül felpillant és becsukja a könyvet. Az immáron csukva pihen az ölében és igen csak jó támasztékként szolgál, mikor a lány előredől. Elgondolkodik kissé, majd arra jut, hogy nem biztos, hogy tudja a tanerő, hogy kit is talált meg, ezért be kellene mutatkoznia. - Sharlotte Johanson vagyok, Navine, 2. évfolyam. -böki ki végül szinte reflex-szerűen. Már jól betanulta, végül is ez az alap, amit minden új ismeretség kötésekor közölni szoktak. Csak néz rá, és várja, hogy mondjon valamit, de ha nem, az sem gond. Nem ismeri, nem is várhatja el, hogy a nyakába ugorjon és egy halom kérdést a nyakába öntsön. Meg persze tanár, és nem tudja milyen a viselkedése órákon kívül.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
JessMuszáj volt megtennie, egyrészt mert Jessie-nek tudnia kell, hogy mi zajlott le benne, és mik motiválták, hogy elengedje őt. Nagyon nehezére esett, és sokszor gyötörte a bűntudat, de Jess megkönnyítette a dolgát azzal, hogy eltűnt, már amennyire ez könnyű volt neki. Mire Bonnieval találkozott, már lélekben szakított Jess-sel, nem érezte megcsalásnak a dolgot, ezért is nyugodtabb, mint mikor Jessie felpattan a szavaira és számon kéri. Lassan benyúl a zsebébe és átadja a kis cetlit, amit kapott az ismeretlentől, kinek most nagyon hálás.
- Nem tudom, hogy ki írta. - mondja szomorú szemekkel, igazán nem akarja bántani őt, mert nagyon sokat jelent számára, még most is. Most, hogy találkoztak, sokkal nehezebb a dolog, mint, ahogy azt először képzelte. Jessie viselkedése aggodalomra ad okot, egyáltalán nem ilyen szokott lenni, nagyon furcsállja ezt a hűvösséget, zavarja és fél tőle. Nem szó szerint, hanem attól, hogy történt valami vele, ami megváltoztathatta és most erre még ő is rátesz egy lapáttal, de legalább nem kertel. A következő kérdés Jessitől evidens, hiszen erre akár számítani is lehetett volna. Yarista kapcsolatai sosem voltak hosszúak, bár az is igaz, hogy a barátnőket megválogatta, csak aztán elszúrta.
- Senki, vagyis, van valaki, de nem ezért... vagyis, már ezért is, de... - összevissza beszél, nem tudja, hogy mivel kezdje a mondandóját, majd egy nagyot sóhajtva megembereli magát, mi több hirtelen magához öleli Jessiet.
- Sajnálom. - mondja, és gyorsan elengedi őt, még egyet hátra is lép, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon és véget érjen az ami még el sem kezdődött Bonnieval.
- Nekünk nem szabad együtt lennünk. Katherine miatt sem. A másik pedig, hogy túl gyorsan merültem bele... beléd. Nagyon szerettelek, még most is szeretlek, de nem folytathatjuk tovább. A másik lány, akivel egyszer találkoztam azóta, de igazából nem történt semmi, Amanda Philips. De csak azért mondom el, mert kérdezted. Segített nekem az egyik edzés után eljutni a hálómig és jól elbeszélgettünk. Ezen felül kikértem azok véleményét, akiket barátaimnak tartok és feltétlenül megbízom bennük. Változtatni akarok az érzelmi életemen, mert ami most van, az nem vezet sehová. Ennek egyik állomása az, hogy szakítok veled, főleg Katherine miatt. - fejezi be a mesélést, de egyáltalán nem szégyelli a dolgot.
- Szeretném tudni, hogy miért tűntél el, egyáltalán nem akarok vádaskodni, de úgy látom, hogy nem vagy önmagad. És attól, hogy nem járunk, még érdekel, hogy mi van veled. Persze, lehet, hogy most kár volt felhoznom. - sóhajt egyet, és tétovázik. Elmenjen, vagy maradjon? Megölelje, vagy ne csináljon semmit? Nem akarja bántani őt, de tudja, hogy ezt nagyon nehéz - vagy éppen lehetetlen - elkerülni.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3 ~ Tehát úgy hívlak, ahogy szeretném? Ilyet nem szabad nekem mondani, édes. ~ Mulat magában, majd meg is mutatja, hogy mire gondolt. - Ó, hát, akkor Amy mellett „ingyombingyomkámnak” és „mézesbarackoskámocskámnak” is foglak hívni. – felkacag, majd átmennek a kanapéra Yarista indítványozására, aminek Bonnie nem állít akadályt. Gyorsan bókolni kezd, majd kiderül, hogy a szemek örökölése nem éppen jó téma volt, amit felhozatott a cicalány múltjából. - Ó, ne haragudj. Nem tudtam, hogy… - szégyellte magát, pedig nem volt miért. Mégis, úgy hitte, hogy túl sokat kérdezett és ezzel máris a lelkébe vájt az alig két perces kapcsolatukban a cicalány lelkébe. Ez bizony súlyos gondatlanság volt, kiengesztelésül a karját simogatta a kedvesnek, és őszinte sajnálatos kép alakult ki az arcán. ~ Az enyémek nem haltak meg teljesen, hála a jó égnek, apu még mindig él… ~ szomorkodik egy picit, de rögtön felkapja a fejét, amikor kiderül, hogy Amy-ből kettő van. - Ikertesó? Jajj, csak össze ne keverjelek vele egyszer… - elkerekedik a szeme, de azért a hátsó gondolat ott motoszkál benne, hogy még valaki jól jár rajta kívül. De tényleg nem lenne jó összekeverni a cicákat, mert abból macskaháború is lehetne, ráadásul ő veszítené el a legfontosabbat. Nem túl önzetlen hozzáállás, de előbb mindig magát tartotta, később jött csak más. Talán Bonnieval ez is megváltozik majd. A természetes kíváncsiság a szösziben is megvan, jön máris a menetrendszerű visszakérdezés, ahogy ennek lennie kell. - Én Pákozdról jöttem, itt van Magyarországon. Nekem már csak az apám él, az öt testvérem meghalt, édesanyámmal együtt. Apámnak természetesen van már új felesége, hiszen ez öt éves koromban történt. Az új hölgy volt előbb a nevelőnőm, majd a mostohám, és már egészen meg is szerettem. Csak azt nem szeretem, ha dolgoztat, meg tanít… elég sok a követelménye, de már tudom kezelni. Régen nagyon utáltam. – mondja egyre vidámabban, ahogy távolodnak a testvérei halálától. Sokat gondol rájuk, többször kimegy a családi sírkertbe „beszélgetni” velük, ha éppen otthon van. - Hmm, érdekes, hogy mindketten sokat vesztettünk. De talán most még többet nyertünk. – bújik oda Amy-hez és hátulról átöleli a derekát, a fejét a felkarjára hajtja. Furcsára sikeredik ez a randi, de nagyon örül, hogy végül még is jól alakultak a dolgok, talán tényleg fordul egyet Yarista sorskereke és megtalálta azt, akit keresett.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Szendrödy-Nagy ÁronTestvére hirtelen és titokzatos elutazása után tervei elöször a sok buli és a szabadság témát kapták. Ennél azonban kíváncsisága sokkalta nagyobb volt. Így hát elhatározta, hogy utánamegy, kideríteni az okát. Nagyon lelkes volt, és semmi sem szabhatott volna elképzelésének gátat, annak ellenére, hogy spontán jött. Mindez pénteken, késö délután fogalmazódott meg fejében, és még aznap este elment. Izgatottsága az úton sem lankadt, és szombat délelött durván fél óra alvás után hazaért. Ott viszont borzasztó hírek fogadták. Elöször el sem tudta hinni ami történik, aztán hamar rájött, hogy bátyja is emiatt jött vissza. Titokban akarták tartani, de nem sikerült. Ez csak természetes, de most mégis borzasztó volt számára az igazat megtudni. Ha ez nem lett voln elég, vissza kellett jönnie. Vissza, de nem akart. Ott akart maradni és kitartani a végsökig. Most pedig csak ül a vonaton, és az játszódik le újra és újra fejében, ahogy anyja sírva könyörgött neki, hogy térjen vissza, tanulmányait miatta napokra se szüneteltesse. Csak értetlenül nézett ki magából, és azon töprengett, hogy egy fiatal és egészséges nö hogyan lehet rákos...és hogyan nem vették ezt hamarabb észre. Most pedig már késö...csak napjai vannak hátra. Könnycsepl gördül le arcán. Elöször egy, majd kettö és három, de nem sír. Érzi azonban hogy a vonat megállt. Nincs nála más, csak egy kistáska, és a medál, melyet emlékül kapott. Egyszerü ruhâban van, farmer, kabát és csizma, mindez kékben. De ez nem is foglalkoztatja, csak az ékszert szorongatja szüntelenül leszállás közben. Lép egyet, kettöt, majd még kettöt, és zokogni kezd. Még pár lépés után azomban lábai is feloldják az alátámasztást és összetogyik, le a földre, ahol az ég felé nézve egyetlen kiáltása: - Miért?!?!
|
|
|
|
|
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV
újdonsült apuci
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
|
SharlotteKaptam egy levelet. Semmi többet, csak egy levelet, így nem meglepő, hogy az utóbbi napokban meglehetősen mogorva voltam. De mindenkivel. Meg is lepődött egy-két diák, hogy büntetést kapott, vagy rászóltam egy olyan hétköznapi dolog miatt, ami miatt amúgy nem szoktam. Durva. Nem vagyok egy érzelmes típus, de ezt nekem is fel kell tudnom dolgozni, és ehhez persze idő kell, mi más? Most pedig rám jött az öt perc. Az egyik pillanatban még a szobámban voltam, a következőben letámadtam az igazgatót, hogy hova ment Veronika, mert nálam hagyta fontosabb iratainak egy részét, amit továbbítanom kell neki - az ember tanul valamit az amerikai filmekből -, majd nagy nehezen kiszedtem belőle, felvettem egy kabátot, eltettem a pénztárcám, és elindultam a vasútállomás felé. Nem levelet akartam neki küldeni, hanem megkeresni. De végül nem mentem sehova. Haladjunk csak sorban. A vasútállomáson a vonatot kerestem épp, ami bevisz először Budapestre, mikor egy kisebb kiabálásra lettem figyelmes. Persze a kíváncsi fajtából származom, így elindultam abba az irányba, ahonnan a hang érkezett. Az emberek, akik erre jártak, átszállóban voltak, vagy épp hazaértek, szinte mind megbámulták a földön zokogó lányt, de senki nem lépett oda hozzá. Én is csak lassan közelítettem, kissé megbillentve fejemet, mikor felismertem benne az egyik szorgos kis diáklányt. Úgymond. Végül sóhajtottam egy nagyot, és odaléptem hozzá, leguggoltam, és barátságos hangot próbáltam megütni. - Gyere, kelj fel. Segítek. - nyúltam egyik kezéért és a táskájáért, ami szintén a földön hevert. Így elúszott a tervem, hogy Vera után menjek, azt azonban már most tudtam, hogy küldök neki egy levelet. Valahogy ebben a pillanatban fontosabb, hogy neki segítsek. Kiakadás. Hogy én ezt mennyire jól ismerem..
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
Szendrödy-Nagy ÁronA tények makacs dolgok. Föleg ilyen és ehhez hasonló esetekben. De mostanra, ahogy lába összecsulklott és akaratlanul is felkiáltott már nem tudott gondolkodni. Semmi sem ment már, csak a sírás. Az egyetlen dolog ami éppen lekötötte. Az ég adta világon semmivel sem foglalkozott. Az sem érdekelte, hogy ki nézi éppen vagy mit gondol róla. Az igazat csak ö tudja és kész. A többi már mellékes... Jajj Istenem hogy is lenne mellékes. Még akkor sem az, hogyha jejelen pillanatban nem tudta felfogni. Tehetetlenségében csak zokogott a földön, és figyelte az arcán legördülö könnycseppek sokaságának gyorsaságát. Félbe szakította azonban egy érintés, és egy kedves hang, mely egyértelmüen kifejezi hogy segíteni akar. Próbálta kicsit letörölni könnyeit, aztán felnézett, hogy megállapítsa ki is jött oda hozzá. Azonnal fwlismerte, hogy Szendrödy tanárúr az, de ezzel nem foglalkodott, hanem segítségével feltápászkodott majd nagy nehezen megszólalt. - Köszönöm.-mondta, és talán még egy minimális mosolyt is megejtett. Csak nézett tovább bambán, és végül elsö normálisnak mondható gondolata az volt, hogy le kellene tisztogatnia kicsit a ruháját, amit azon nyomban meg is tett. Persze egyetlen pillanatra sem hagyta figyelmen kívül a tényeket, csak már tudott épeszü ember módjára gondolkodni. Maga sem tudta miért, de ahogy meglátta a professzort visszatért az esze, és a megítélöképessége. Rájött, hogy mindenki öt nézi, és hogy talán el kellene onnan menni. Nem tudta azonban, hogy a másik fél mit gondol. Azt sem, hogy öszintén segíteni akart, vagy csak szánalomból. Ki tudja... Talán majd kiderül minden.
|
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
GilSohasem akartam igazán vámpír lenni. Volt valami ebben a létformában, ami már azelőtt taszítani kezdett, hogy valójában megtapasztaltam volna létezésem lényegét. Mindenki másképpen nevezi. Lehet önsajnálat, zavarodottság, vagy csak az a bizonyos érzés, hogy az egész világ ellenem fordult; mindez azonban cseppet sem volt igaz. Senki sem harcolt, csak és kizárólag én magam. Minél mélyebbre akartam ásni azt, aki igazán vagyok és szerettem volna olyan lenni, mint egy átlagos ember. A professzornak igaza volt, ez egyenesen lehetetlen. Miért mutatnék egy maszkot, mikor önmagában a létezésem is puszta véletlenek sorozata. Valamilyen oknál fogva mindig belekeveredtem a legrosszabbakba. Azt hiszem, ez az oka, hogy ezt a fiút annyira közel éreztem magamhoz. Ő is pontosan ugyanilyen. Talán nem annyira akaratos és manipulatív, de ő is csak beleesik a csapdába, amit egészen véletlen épített saját magának. Én is ugyanígy tettem. Már bántam, de ez senkit sem érdekelt. Az emberek szépen lassan eltűntek és semmivé váltak a számomra. Vérbank. Élelem. Élet. Ennyit jelentettek, semmi többet. -Hidd el, nálad többet senki sem lát. –biztosítottam. Gondosan ügyeltem rá, hogy azok, akik valamilyen véletlen folytán eljutnak a közelembe ne ismerhessen ki igazán. Elrejtettem előlük a valódi arcomat vagy így, vagy úgy. A végeredmény azonban magáért beszélt. Daviden kívül senki sem tudott róla, mi is vagyok valójában. Ez pedig nem sok. Ha megölnének, valószínűleg senki sem keresne. Szomorú, de igaz. Komoly tekintettel hallgattam végig a fiú kis monológját, de nem reagáltam semmit. Meg sem moccantam, akárcsak egy kőszobor ültem végig a kifakadását, majd hagytam, hogy menjen. Egy pár percig. Amíg rendbe tettem a gondolataimat. Nem sietett sehova, én pedig akkor is könnyedén beérhettem volna, ha futva próbál elmenekülni előlem. Beismerem, ez nagy előny; a gyorsaság, a kifinomult szaglás és a tökéletes látás. Ezúttal is, mint mindig már készen volt a terv, mindössze egérutat adtam neki, lehetőséget, hogy meggondolja, miket vág a fejemhez, amikor feltűnök mellette és esélyt, hogy megnyugodjon és tisztázza magában a helyzetet. Mintha startpisztoly dördült volna el, máris ott álltam a fiú mellett és felvettem a tempóját, mindez nem vett igénybe többet két másodpercnél. -Nem akarok győzni. –cövekeltem le a tér közepén és kezemet a mellkasára helyeztem, hogy őt is megállásra kényszerítsem. –Ha szeretném, könnyedén legyőzhetnélek, anélkül, hogy komolyabb erőfeszítést kellene tennem. Most nem akartam győzni. –fúrtam fenyőzöld tekintetem az övébe.
|
|
|
|
|
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Katherine- Magányos lehetsz.-*Sajnálat nélkül ejtette ki, mert volt, aki erre vágyott, végre egyedül lenni egy kicsit, lerázni mindazt, amit az élet vagy mások rájuk erőltettek. És...a legtöbb embernek saját, be nem vallott hibája az, hogy egyedül van. Bár az egyedül és a magányos nem ugyanaz, volt köztük egy árnyalatnyi, halvány különbség. A magány mélyebbnek tűnt, mert mintha feltételezte volna valaki vagy valami hiányát. És mintha valami tényleg hiányzott volna, ha a lányra nézett. Normális tempóban sétált, a szökőkút felé, jóformán meg sem lepődve, hogy hosszú csend után mégis követik. Egy darabig csak jött mellette, aztán ahogy nem akart megállni, a tér közepén fordult vele szembe, megtorpantva. Gilbert újra hátrébb húzódott, nem annyira lépve, inkább csak áthelyezve súlyát.* - Tudom.-*Az, hogy továbbra is hangoztatják, milyen könnyű lenne őt legyűrni, nincs rá hatással, ő érzi az erőkülönbséget, de mihez kezdjen vele és a helyzettel? Hozzá az a hangtalan gyorsaság, amivel mellette termett, s ami természetellenesnek hatott. Nem lehet ilyen gyorsan futni, ennyire csendesen, de édeskeveset tudott a mágiáról ahhoz, hogy komoly következtetéseket vonjon le. Ő csak a lányt látta és próbálta érteni- figyelmeztetéseit, megjegyzéseit, kíváncsi pillantásait.* - Nem lenne egyszerűbb elmondani, mit szeretnél tőlem?-*Nézett rá kérdőn, talán pici értetlenséggel vegyes nyugalommal. Amikor először kérdezett, segítség vagy egyszerű kérdés helyett leereszkedően fogalmazott, ráadásul -az ő mércéjével- erőszakos volt, valaki, aki keresztül akarta vinni az akaratát. Nem értette a célját- ha nem akarja igazából elkísérni vagy megmutatni az utat, nem kötelező; ha pedig tényleg nem játszik vele, miért járják ezeket a felesleges köröket? És amikor azt kérdezte, segíteni szeretne-e az embereken, vagy csak megalázkodni látni őket, miért az utóbbit választotta? Mire jó ez az egész és miért akarja őt is belevonni? A lámpák fénye itt erősebb volt, jobban ki tudta venni Katherine arcának részleteit, vonásait, hajának vörösét és a szemét is. Furcsa volt, hogy van valaki, aki hosszan, zavartalanul állja a tekintetét, csak figyelve és hasztalan próbálták egymást analizálni. De a ragadozószerűen villanó zöld igazán tetszett neki, apró mintáival és árnyalataival.* - Szép szemed van.-*Csak úgy kibukott, őszintén, mert szerette, kereste a szépet a világban. Néha ez tartotta benne a lelket, apróságok, amikben elveszthette magát, olyan lényegtelen dolgok, amikre senki sem gondolt, s így el sem vették tőle. Meg aztán, nehéz lett volna lekanyarintani a Holdat az égről, vagy megtiltani a madaraknak, hogy repüljenek. Elkalandozott, mert ez a zöld emlékeztette valamire, de még nem tudott rájönni, hol látta azelőtt. Végül visszatért, tanácstalanul, de nem csüggedten süllyesztve csupasz kezét zsebébe.* - Furcsa vagy. Nem ismerlek és nem is akarod, hogy megismerjelek, ha jól értem a szavaidat. Ennek ellenére se nem segítesz, se nem hagysz csak úgy elmenni.-*Várt, valamire, válaszra. Részben kíváncsi volt, részben fáradt, testileg és lelkileg, ami semlegessé tette, inkább csak vitette magát, nem csapkodva hiába.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3-Nagyon kis cuki vagy Nyuszó-muszó, de neked szabad! – mondja vigyorogva. De nem fedi fel minden lapját. Lennének még ötletei, de majd hidegzuhanyszerűen. Nem erőssége az embereket rendes nevükön szólítani, azt eléggé semlegesnek és érzelemmentesnek tartja. Általában ha valakit a teljes /rendes nevén szólít, annak oka van. Ezután kevésbé vidám téma következik Meggie számára. A család. szereti kikerülni a témát, de egyszer mindenen túl kell esni, immár a kanapén ülve mesél a Szívecskének. Tömören, kisebb-nagyobb megszakításokkal felvázolja élete egy szakaszát. Közben már Yarcs bocsánatot kér, aminek nem érzi szükségességét. Ha már belefogtak ebbe, akkor nem fogja elhallgatni a múltját. Hozzá is fűzi mondandójához a következőt. -Nincs miért haragudnom. Nem tudhattad. De annak ellenére mennyire nem kellemes téma ez örülök, hogy megosztottam veled.Mikor elmondja, pillanatokra tekintete a földet pásztázza, majd felnéz egy fél mosollyal és megfogja a kezét. Közben a merengések után eljut az információ a másik félhez is az ikertestvérről. Mikor meghallja, mit mond, önkénytelenül is nevetnie kell. Mondjuk igen, ha tudná valaki ez mekkora fegyvertény, és, hogy régen micsoda sportot űzött ebből a két lány. Szerették egymás „szerepét” játszani. Emellett mindenki bizonyította feléjük, hogy meg lehet őket különböztetni, amire pillanatok alatt rá tudtak cáfolni. Egyszer még egy párcserét is lebonyolítottak, bár az megint más történet, ez a két fiú szemszögéből milyen lehetett. Na meg a fogadások, és persze ha alibi kellett. ~Ó, azok a régi szép idők. Hiányzik Angelina, de tudom, hogy jó dolga van. Meg persze, ha kellene szerintem ma is rávehető lenne a régi csínyekre.~ -Igen ez volt Max reakciója is, mikor megtudta, hogy ketten vagyunk. Azóta az „eset” óta – Közben mutogat idézőjeleket a kezével. - sokkal óvatosabb.Nevetgél, nem egyhamar felejti el ezeket az eseteket, na meg sokkal vidámabb téma, és erről jobban szeret beszélgetni. De mindjárt fordít is a dolgon és érdeklődig Ő róla. Végighallgatja, az egyébként szintén szomorkás történetet, és látja rajta, hogy neki sem könnyű, erre szokták mondani, hogy megtalálja a zsák a foltját. Elkezdi simogatni a kviddicses hátát mikor a testvéreiről mesél. Elvesztette ő a szüleit, azonban el sem tudja képzelni, mi lenne vele a testvére nélkül. Ő a mindene, számára ez egy szent dolog. -Hallottam már arról a helyről, sőt talán jártam is már arra. Egy kis időt éltem Magyarországon is a nevelő szüleimmel. De Németországot vallom első számú hazámnak. Oda kötnek az emlékek. - Mondja, majd összeszedi gondolatait, de nem akar, egy egyszerű sajnálom szóval válaszolni, tudja, hogy az nem segíti Őt. Inkább az együtt érző tekintetével sugározza ezt. -Engem eddig csak a szerencsétlenség ért el eddig, most jöhetne az a fordulat.Nem az a feladós típus, kifejezetten maximalista és bizakodó. De ebben az esetben csak reménykedik, minden lehet még, jó is rossz is. Nincs az sehol szabályokba fektetve, hogy ennyi rossz után csak jó jöhet, pedig nagyon jó lenne. Talán csak ez hiányzott eddig úgy igazán neki. Olyan valaki, akivel fesztelenül, titkok, és hallgatások nélkül beszélhet, aki megérti. Sosem tudta mit kell pontosan keresnie, azt sem igazán, hogy mire van szüksége, de azért már kezd rájönni, mi az, ami igazán kell neki. Jelen esetben ez Ő, a Drágaság. Akár, hogyan lesz, azt tudja, hogy nagyon akar küzdeni és tenni valamiért, úgy igazán.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3- Nyuszó-muszó? – elkerekedett szemmel hallgatja a drága szavait, mert ezzel most jól meglepte. Nem volt jellemző az ilyen és ehhez hasonló szavak Bonnie-ra, de persze nem ismerte még. Lehet, hogy a szerelemben más, lágyabb és nem olyan vagány, mint, ahogy mutatja magát, ami egyáltalán nem baj, de úgy érzete, hogy ez komoly becézés volt. ~ Akkor is imádom, ha angyalbögyörőmnek fog hívni. persze csak magunk között, remélem. ~ Tovább mosolyog, mert minden jól alakult. Még nem tudja, hogy szerelmes-e a szöszibe, vagy sem, de, hogy jó úton jár hozzá, abban egészen biztos. A családnál megnyugtatóan hallja, hogy nincs baj azzal, hogy rákérdezett, majd ő is elmondja a saját családjának tragédiáját. De sokkal inkább foglalkoztatta, hogy van egy ikertesó is.
- Ki az a Max? – kérdezi, mert róla még nem hallott. Nem féltékenységből, hanem, mert tényleg érdekelte, hogy Amy-nek kik a barátai, persze az is lehet, hogy most jól mellényúl és Max volt az egyik pasija régen. Van ilyen, legfeljebb már ennyivel is többet fog tudni a drágáról, aki éppen a kezeit simogatja, vagy a hátát cirógatja.
- Óvatosabb? Miért kell óvatosabbnak lennie, te kis huncut? – megemelgeti a szemöldökeit, mert el tudja képzelni, hogy mit művelhet két ugyanúgy kinéző ember. ~ Rosszabb, mint a metamorfmágia, akkor csak egyedül van, bár… ~ Ezen kicsit elgondolkodik, de figyel a válaszra és az újabb kedves gesztusokra. Ő is természetesen továbbra is átöleli Őt, és cirógatja az elérhető publikus helyeken.
- Remélem, hogy így lesz, ránk férne. Kicsit megszomjaztam… - mondja, majd egy kedves csókot lehel az új párjának az ajkaira.
- Hmm, ez finom. Még. – sóhajt, majd csókokat csókok követnek, amíg csak el nem múlik a szomjúsága. Felszabadultan ajakcsatázik Amy-vel, nem törődve a külvilággal. Ez most az ő pillanatuk, nem zavarhatja meg őket semmi. Ha igen, könnyen kiborulhat, és azt nem szeretné. De ez eszébe sem jut, éppen jól lefoglalják őt kedvese ajkai.
- Azt hiszem ez a randi elég jól sikerült, nem gondolod? – válik el egy idő után az éltető ambróziájától, a görög istenek sem ehettek ennél finomabbat, úgy gondolja. A szíve hevesebben kalapál, és bármennyi kalap áll most szelíden a fogasokon, nem kíván még távozni, nem akarja a pillanatot, a perceket megszakítani. Pedig előbb-utóbb erre a sorsra fog jut a Rellon új párja, lassan el kell indulniuk vissza körleteikbe, de Yarista úgy gondolja, hogy ma már nem fognak tanulni semmit. Ő biztosan nem, csak egy szőke lányról fog áradozni a fiúknak, vagy csak csendben álmodozik róla.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Csak jót mosolyog a meglepődésen, nem fogja ezt mondogatni neki úton útfélen, de ki nem hagyhatta ezt a lehetőséget. Ennél mélyebb szintre azért nem fog süllyedni vélhetően, egy két drágám vagy édesem jelzőt, ha használni szokott, persze csak érdemek után osztogatva. Mondjuk, most azt sem érzi, hogy feltétlenül szükségek lennének kettőjük közt szavakra, nincs kínos csend, nincs hallgatás és semmi olyan, ami a másikat zavarná. Persze nem ismerik egymást még tökéletesen, de ez mutatja azért már, menyire egymásra vannak hangolódva, és ezt a mai délután is bebizonyította. Maximilian-ról a kérdésre eléggé felnevet, majd mikor végre meg bír szólalni, azt sem tudja, hol kezdje, kapja is a következő célozgatós kérdést. Igazándiból az elmúlt 1 évben annyit piszkálták és tréfálták egymást, hogy olyan neki, mint a bátyja. Pedig azt a „kis bokszoló” jelzőt kiérdemelte tőle. ~ Emlékszem én arra a találkozásra, és jó ideig emlékezni is fogok! Ritkán szokott ilyen jól sikerülni bármilyen csínytevés.~-Ő egy nagyon kedves, értelmes és figyelemre méltó ember, csak túl naiv…volt. – Az a tipikus ördögi vigyor azért ott van az arcán, na meg a tekintete is eléggé, azt sugallja. – Igen óvatosabb. Leszögezem, én nem voltam hibás, ő provokálta ki. – Felnevet, majd belekezd a történetbe. De azt azért nem felejtette, hogy még mindig csak körülírta, de nem mondta el ki is ő. – Az egész egy buta poénnal kezdődött mikor haza utaztam innen karácsonyra 2 éve. Azt mondta a Nővérem, hogy nem leszünk egyedül. Engem ez sosem zavartatott otthon, így a szokásos módon hazamentem, nem szóltam mikor. Felmentem a szobámba lepakoltam, majd a konyhába indultam. Még le se értem a lépcsőn megpillantottam Maxot, kedvesen mosolyogtam, be akartam mutatkozni, erre átölelt és majdnem megcsókolt. - ~meg a keze se ott járt ahol kellett volna, de ez már részletkérdés.~- Én meg egy kellemes kis jobb egyenessel beköszöntem Nővérem párjának. Azóta én vagyok a kis bokszoló. Ez egy olyan eset volt mikor eszünkben sem volt kihasználni, hogy ikrek vagyunk.Meséli el végig nevetgélve. Ez egy felejthetetlen szituáció volt, legalábbis egy a sok közül. Mondjuk Angelinának nincs ilyen, vagy közvetlenül hasonló története, ő valószínűleg csak elpirult volna, és még ő kért volna bocsánatot, Meggienél ez kicsit másként van. Ezután mosolyog Yarira és hallgatja tovább. A csókot viszonozza majd a még szó hallatán hatalmas mosollyal, segítőkész ember lévén, segít a szomjúságon. Persze nem lehet azt mondani, hogy ő nem élvezi. Mikor átmenetileg vége szakad, ennek válaszol neki. -A lehető legjobban alakult…- mondja, majd előbb egy puszit nyom a fiú arcára ezután megcsókolja, ami csak tart és tart. Mikor újra szabadok lesznek ajkai, hallatja is magát. -Lassan vissza is kell mennünk a Kastélyba.Mondja ki, majd közben kezére tekint egy percre elcsodálkozva kissé rémülten tekint, magára majd keresgélni kezd maga körül. A karkötője, az a kabalája, eddig egyszer sikerült elhagynia, de hála az égnek meglett, most viszont nem látja, eddig próbál visszagondolni, de ez megy most a legkevésbé. -Drágám, nem látsz valahol egy ezüst karkötőt sok kis medállal? - kérdezi, éppenséggel nem néz rá továbbra is keresgél táskájában mindenhol.
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Cicalány <3Yar csak hallgatja, ahogy Amy csacsog és próbál védekezi, közben a fiú nagyokat hümment, jelezvén, hogy csak kicsit hiszi el a sztorit. Persze az ajka szélei remegnek, ami azt mutatja, hogy igazából csak szemtelenkedik, de nagyon is figyel arra, amit a cicalány mond neki.
- Ó, hát te nem is lehettél hibás. – vigyorog, mert Bonnie igenis simán lehetett hibás, hiszen az ő ismerkedésüknél is elég rámenős volt az akkor még barna hajú leányzó.
- Hú, az szép lehetett, gondolom eléggé meglepődött, hogy a „csaja” jól pofán vágta. Ilyenkor az első gondolata az az embernek, hogy: „Vajon mit tettetem?” – mosolyog továbbra is, és Amy arcára lehel egy finom csókot.
- Érdekes sztori volt, bár az utolsó mondatod kicsit figyelemfelkeltő. nagyon vigyáznom kell. – ijedt képet vág egy pillanatra, majd elkacagja magát. Nem tudja, hogy meg tudná-e különböztetni majd később a testvérétől a rellonos szöszit, most még biztos nem. talán, ha már jól összemelegednek, akkor lesz annyi tapasztalata, hogy felismerje a jellembeli eltéréseket, mert azok lehetek, ha égis ugyanúgy néznek ki pontosan. Igazság szerint megismerné Amy testvérét, nagyon kíváncsi, hogy milyenek lehetnek együtt, na meg arra, hogy neki ez milyen esztétikai élményt okozhatna Yarnak, hiszen már egy is szívdobogtató a cicalányból, nemhogy még egy tükörkép pluszban. Aztán újabb csókokban merülnek el, Yaristának egyre jobban tetszik a kialakult helyzet és a kezdés, amit ki is mondd. Ráadásul a pozitív visszajelzés szóban is – hiszen a csókok azért elég bizonyítékok még neki is – csak megerősíti az egészben. Most igazán boldognak érzi magát.
- Igen, már besötétedett, és lassan eljő a takarodó és hiányozni fogsz. Nem fogok tudni aludni, mert te járkálsz a fejemben majd. – bókol tovább még egy kicsit, majd feláll a kanapéról. Ekkor kezd el valamit keresgélni Bonnie, mint kiderül a karkötője tűnt el valahová. A fiú körbenéz, majd visszamegy az asztalukhoz, de nem találja meg az ékszert. Viszont eszébe jut egy jó megoldás.
- Használd az invitot, ha itt esett le, akkor meglesz. – mondja mosolyogva, majd Amy elé térdel és egy ösztönző csókot ad az ajkaira.
- Szóval csak nyugalom, meglesz. Ha kell, felforgatom érte a cukrászdát. – mondja, majd várja, hogy Amy megpróbálja elővarázsolni a medálos karkötőjét. Reméli, hogy gyorsan meg lesz, és akkor minden mehet tovább és boldogan sétálhatnak vissza a kastélyba, Yar pedig áradozhat a srácoknak egy kicsit. Ha viszont nem, akkor mindent meg fog tenni, hogy előkerüljön a dolog, ha más nem vesz Amynek egy másikat, csak nem tudja, hogy mennyit jelenthetett neki ez a dolog. Yarnál is vannak olyan dolgok, hogy a hasonló már nem jó, mert esetleg egy emlék fűzi hozzá, mint például a Legrás dedikált kviddicskártyáihoz. Onnan kezdődött a kedvencével a kapcsolatuk, amikor véletlenül összefutottak a kastély parkjában. Az élményt egy újradedikált ugyanolyan fotó sem tudná már visszaadni, és lehet, hogy Amynek pont ilyen sokat jelent a karkötője.~ Csak meglesz! ~ Reménykedik tovább, majd átkarolja a lányt hátulról.
|
|
|
|
|
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Endre ~Igen, ma rám nézett. Úgy. Biztos, hogy úgy, mert láttam. Én pedig nagyon jól ismerem az embereket ám. Na, jó, nem tudom, hogy nézett rám, de szerintem tetszem neki. Igen, biztos. Miért ne tetszenék? Csapattársak lettünk, és ő olyan szép. Én meg őrzök. Még párszor át kell olvasni a szabályzatot, de biztosan fantasztikusan őrzöm majd azt a négy… izé három karikát. Meg nézhetem, ahogy Ikimono szálldos. Vagy Lorelai… vagy… hú. Mind olyan szépek, csak hát nem mernek megszólítani. Mert én odamennék, lehet hozzájuk. Végül is csapattársak, például mondhatnám nekik: „helló, neked is szorítja a cipő a lábadat? Tudod ez új, és…” Á, béna vagyok. Mindig az voltam, ezek a csajok meg… De játékos lettem és kezdek! Nem semmi! Ezt megünneplem!~ Benyitottam a kocsmába büszkén, keményen kihúztam magam, majd ahogy körülnéztem, máris egyre kisebbé kezdtem összemenni. Tiszta kosz volt minden, undorító. Az emberekről meg ne is beszéljünk. ~ Az tuti részeg, fújj! Mindjárt lerókázza a barna macit ott mellette, mert az meg úgy néz ki, hogy… Ja semmi, ne nézzek oda, mert lecsap. ~ Elkapom a tekintetemet, majd gyorsan odasunnyogok nem túl bátran a pulthoz. - Egy sört kérek! – mondom határozottan, és hangosabban, aztán halkabban még hozzáteszem. – Van alkoholmentes, igaz? - szemeim körbevillannak, hogy nem látnak-e mások, de megnyugodok, hogy ha látnak is, nem hallják. Amint meghozza némi fejcsóválás után a gülüszemű pincér a sörömet, máris megint kihúzom magam és keményen leülök egy kétszemélyes asztalhoz… ahol a legkevesebben láthatnak. - Hurrikánokra! Ikimonora! Lorelaira! A lányokra! Akiket rohadtul nem érdeklek! Éljen Ákos, aki bejön egy kocsmába és majdnem betojik, ha ránéznek! Mindjárt megyek! Nem maradok! De a sört megiszom, mert kifizettem és drága volt! Hülye vagyok! Na, erre! – Suttogom magam elé, a szemeim, meg mintha megrázott volna az áram, jobbra-balra figyelik az ellenséget. Tehát mindenkit, aki felém jön. Úgy tűnik, senkinek sem szúrok szemet, még szép, hiszen sörözök! Belekortyolok az italba és… csak azért nem köpöm ki, mert nagyon égő lenne. Nem mintha eddig olyan jó lettem volna, azért vannak határok. Például Röszkénél is van. Szóval behunyom a szemeim és megiszom a keserű lét, amitől ráadásul be sem fogok rúgni. A legrosszabb kombináció, érdemes volt bejönni. ~ Szép volt Ákos, megint bizonyítod, hogy te vagy a hét lúzere. ~
|
|
|
|
|
Araczki Endre
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ÁkosA mai nap csodája az estére várt, hiszen eddig nem csinált mást a fiú, csak olvasott, és a korcsolyázók tömegében veszett el, mint szemlélődő. Nagyon várta már, hogy Veronikával korcsolyacipőt húzzanak, és megközelítsék a csúszós talajt. Anno, még előző iskolájában ismerkedett meg jobban ezzel a finom téli sporttal, és azóta minden évben gyakorolta, hogy formáját minél tovább megtartsa. A könyvtár hangulata - ahol délelőttjének nagy részét töltötte - meleg és ünnepi volt, még egy mikulásnak öltözött szőke lányt is látott, aki előtt toronymagasan álltak a kviddiccsel foglalkozó tankönyvek. Endre nem tudta eldönteni, hogy ez a lány csapattag, de semmit sem tud a történetről, vagy lelkes szurkoló, aki a későbbiek során szeretné erősíteni az iskola egyik csapatát. A nagyteremben eltöltött süteményezés is folyamatosan ott keringett gondolataiban, mint éhező keselyűk, akik újra és újra áldozataik fölé kerülnek, és halálukig kecsesen szálldosnak az égben. - Na jó, ki kell mennem - sóhajtott fel könyvei felett, és egy mozdulattal csapta le bűbájtan tankönyvének poros kemény fedelét. - Ezt egyszerűen nem lehet ép ésszel bírni. Önmagával folytatott halk csevegése nem mindig segített nehezebb vagy könnyebb problémái fennállásának elsimításában, de Endrének esze ágában sem volt leszokni a beszédről - még akkor sem, ha épp csak a festmények tudtak reagálni szavaira. Felállt, beletúrt párszor a hajába, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Nem volt kérdés, hogy útja hova fog vezetni, és mivel órái sem voltak már aznap, azonnal célba vette Bogolyfalva csárdáját. Útja nem tartott sokáig, még abban a hóban sem, ami már különböző játékokra is alkalmas lehetett. Hamar odaért a szép emlékekkel gazdag kocsmába, és benyitva az ajtón azonnal megérzi a bűzt, amit Opheliával való alkoholmámoros estéjén is érzett. - Üdv itthon! - mondja széles vigyorral az arcán, majd pár másodpercig csak nézelődik az ajtóban. Természetesen a részeges szkanderbajnokot keresve tekintetével, egy új arcon állnak meg a szürkés lélekdarabok. A pulthoz sétál, és az ismert kiszolgáló felé fordul. - Egy vajsört, ha adna - kezd bele kis mondókájába. - igazán hálás lennék érte! A pultos profin tölti ki egy koszosnak látszó korsóba a finom nedűt, és nemsokára már Endre kezei között lötyög a barnás ital. A navinés a számára ismeretlen felé indul, és dzsekijének cipzárját lehúzva, az asztalra teszi a korsót. Az hangos puffanással jelzi Endre érkeztét, és a fiú már várja, hogy a szőke srác végre rápillantson. - Ha nem bánod, csatlakoznék - szól határozottan, és reméli, hogy Ákos nem fog másképp dönteni, és hamarosan leülhet a csatakos asztalhoz.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Drágaság <3A nagy beszélgetés közepette egyszer egyszer felfigyel Yari reakcióira, de olyan beleéléssel mondja, hogy erre nem reagál. Viszont mikor talán kissé ironikusan megjegyzi, hogy ő nem lehetett hibás és, hogy mit gondolhatott Max csak mosolyog tovább. - Nem, nem lehettem hibás, akkoriban teljesen más volt, szerintem ahhoz képest rám sem lehet ismerni. Se külsőben, se belsőben… - mondja, amolyan helyesbítés képpen, nem szeretné leírni magát már így az elején. Örömmel veszi megint a csókot, majd az ijedt kép mellé szavak is társulnak, amire először önkénytelenül is nevet egy kicsit, majd komolyra fordítva a dolgot néz rá. A régi énje már biztosan törné a kis fejét, hogyan legyen egy kis csíny áldozata, de most amik kavarognak a kis fejében, egyáltalán nem hinné, hogy vele meg tudná tenni. Kérdéses az is egyáltalán engedné e a testvérének, hogy a közelébe férkőzzön, nem az a féltékeny típus, meg is látszik mennyiszer verték át, na mindegy, de most valahogy ott a félsz már benne, nem akarja a Drágát másnak engedni. De eme komolyságát, most nem fejtegeti, nem ez ennek a megfelelő hely szerinte, így hamarosan reagál. - Ha jó fiú leszel nem lesz itt semmi probléma.Mondja majd ajkaikat összetapasztja. Boldognak érzi magát így a történések miatt, nem is igazán panaszkodhat. Egy új kezdet, most úgy néz ki, egy jobb kezdetet hozott neki. Hisz a sorsszerűségben, bár sokszor harcban áll vele. De ha, ezt megírták, happy endnek kell lennie. Mert ezt máshogy el sem tudja képzelni, ahogy egyre megy le a nap, úgy egyre jobban varázsába kerül ezeknek az érzelmeknek. Óvatos, de nem fél kimutatni az érzéseit, és elég őszinte ahhoz, hogy ki is mondja őket. - Akkor most már megtudod, mit érzek mióta találkoztunk, mert azóta nem tudsz kimászni a gondolataimból.Mondja visszamosolyogva, majd folytatja. – Nekem is hiányozni fogsz.Kedve lenne csak úgy megölelni, és el nem engedni őt, de nem, hamar eltűnik ez a gondolat és az aggodalom lép a helyére. Vad keresgélés közepette hallja, ahogy a szöszi megszólal. Ránéz, majd belekezd, mondjuk kezdetben még elég higgadtan, majd csak arcán tükröződik kicsit a rémület, hangjában egy kis szétszórtság, de az nem olyan súlyos. - Nem tudom, mármint de tudom használni, de ehhez nem… Nem lehet. – mondja arcát a kezeibe temetve. Próbálja összeszedni a gondolatait, majd miután kifújja a levegőt, folytatja. – Van a karkötőn egy védő bűbáj. Varázslattal nem lehet se levenni, se elvenni tőlem… viszont, ha leesik, elhagyom, sem működik hozzá semmilyen varázs.Mondja, majd letérdel elé a rellonos fiú, és megcsókolja. Kicsit szégyelli magát, ez meg is látszik rajta, nem szokott ilyen butaságokon problémázni, most meg, mekkora ügyet csinál. Jó, ha a fontosságát nézzük, az, nagyon fontos. Ez egy olyan ereklye, ami megvédi őt, sokat jelent neki, szüleitől kapta. Nem egy olyan könnyen pótolható dolog, mint bármilyen másik ékszer. Lehet, ha mást hagyott volna el, nem is törődne vele. Próbálja őt nyugtatni kviddicses, de nem sok sikerrel. Jól esik neki, mikor azt mondja, felforgatja érte a helyet, de erre semmi szükség majd ő előkeríti, a makacssága úgysem engedi feltétlenül. Feláll és körbenéz, bár innen elég kevés esélye van annak, hogy meglátja. Közben átkarolja őt Yarcs hátulról megfogja a kezét, majd kibontja, magát felé fordul és átöleli. - Köszönöm – oda bújik, majd elengedi őt és elindul vissza az asztaluk felé. – Megoldom én valahogy, majd mindjárt nekiállok és megkeresem.~Komoly, ha osztanának életműdíjat szerencsétlenkedésért, még ha azt csak egyszer is lehet kapni, én duplán megkapnám.~Letérdel, és úgy keresgél a székek között meg az asztal alatt, elsőre nem látja, vagy nem veszi észre. Pásztázza tovább a terepet.
|
|
|
|
|
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Endre A sör nem lesz jobb, ahogy telik az idő és a hangulatom sem. Ráadásul egyre többen jönnek a „csárdába”, ami még nem lenne baj, de egyre több rossz arcú illető - De szépen mondtam! - is érkezik, ami kezdi az én kis helyemet veszélyeztetni. Mi van, ha valamelyik barom leül ide és okosan nyomni kezdi a részeg sódert. „Hé, aggyá má’ pénz, mert kell vonatra, meg egy fröccsre.” Aztán ha véletlenül nem adok, akkor ő ad, de csak egy jó nagy pofont. Csakhogy én nem vagyok részeg és pálcám is van… nekik is lehet. De nem szabad elveszettnek látszani, mert azt nagyon megérzik „ezek”. ~ Amúgy nem félek ám! Maga vagyok a megtestesült naaaaagy… Nyúl Béla. ~ Szürcsölöm ezt az ihatatlan izét, ráadásul meg is jön lassan alul a hólyagnyomás is, hogy el kéne menni vécére is, pedig alig ittam belőle. De a lényeg, hogy még nem jöttek ide, úgyhogy itt az ideje elmenni vécére… aztán elhúzni a csíkot. Felállok… felállnék, de megszédülök. ~ Te jó ég! Egy alkoholmentes sör ilyen hatással van rám. Biztos, hogy az, mert azt kértem. ~ Rásandítok a pultos fickóra, akivel pont találkozik a tekintetünk. Na nem vagyok meggyőződve, hogy jól szolgált ki, biztos elnézhetett valamit. Nagy sörös vagyok, meg tudom különböztetni, hogy ez rossz, az meg még rosszabb, nagy baj nem lehet. ~ Na mindegy, akkor még jobb, ha simán elhúzom a csíko…~ Újból felállnék, de akkor egy nagydarab srác érkezik, aki nem néz ki nagyon idősnek. Az azért jó, mert ő még jól orrba is nyom, ha kekeckedek, de meglepődöm. Udvariaskodni kezd és le akar ülni. ~ Persze pajtás, hát nagyon nagy kedvencem van hozzád, meg a hülyeségekre. ~ Érzem, ahogy picit elvigyorodom, az érzéseimen sosem tudtam uralkodni, tehát gyorsan beleiszom a sörbe, ami valahogy most még rosszabb, mint eddig. Ráadásul a folyik ki a szám szélén a pólómra és büdös is mellé, de ezzel még nincs vége a dolognak. Köhögni kezdek, mert okosan félre is nyeltem a nagy kapkodásban. Ez nem tántorít el attól, hogy beszélni kezdjek, fulladozva. - Ja. khmm Ülj csak lekh naakh üjj mákhh öhh öhhöhh. – a szám elé teszem a söröskorsót miközben a másik kezemmel mutogatok a szemben lévő székre. ~ Ezaz, egyre jobb vagy Áki bébi! ~ Lehet, hogy itt legilimentorok is vannak, mert többen felröhögnek a mutatványomon, ezért gyorsan leülök, tehát rászédülök a székre, egy kis sört kilögybölve az asztalra. - A csajomat várom, ö… Turnman Katit. – közlöm a sráccal, bár aki jó emberismerő biztosan nem hiszi el. De ha jobban utánanéznek, láthatják, hogy a csapattársam, tehát igaz lehet. Ahogy körbenézek, szerintem azt sem tudják, hogy kik ezek a Vegyes Hurkák. ~ Miket beszélek? Heves Hurrikánok! Ebben a sörben lehet alkohol! ~ Felfedezem a nyilvánvalót, ha eddig nem voltam benne biztos. ~ Remélem Katiig – akiről kábé a nevét tudom, meg egyszer-kétszer láttam már meccseken –nem jut el ez a dolog, mert ki leszek nyírva. ~ Prefektus, te jó ég, meg fog kopasztani, majd beletesz olvadt csokiba! Csokiba fogok belefulladni, te nagyon idióta saját magam! ~ Elkerekedett szemekkel és félelemmel nézek a srácra, lehet, hogy még le sem ült. Vagy de?
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
Varga Dávid Szeretek ülni a cukrászdában,nézni ahogy mindenki rohan vagy beszélget vagy bármi mást csinál.Szeretem a nyüzsgést.Nyüzsgés, s mégis olyan nyugodtság és jókedv kering.Éppen rendeltem egy finom sütit,amikor megláttam valakit.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KatnissMa reggel jó kedvvel ébredtem, mert tegnap kaptam egy vidám levelet. Katniss írt, az egyik volt osztálytársam, hogy megtudta, hogy én is ide járok és mit szólnák egy találkozóhoz. Mondjuk fogalmam sincs, hogy hogy derítette ki, de nem is nagyon izgat. Természetesen rögtön visszaírtam neki és meg is beszéltünk egy találkát a faluba. Mivel csak ebéd után kell elindulnom, ezért a délelőtt nagyrészét tanulással töltöttem. Később még pihentem, majd ebéd után visszamentem a szobámba. Elővettem a szekrényből az egyik kedvenc pulcsimat, majd felúztam a fejemre egy sapkát, fölvettem a kabátom és még egy pár kesztyűt is előszedtem az egyik fiókból. Vidáman indultam el a hóesésben és pillanatok alatt a faluhoz értem. Ott egy kicsit gondot okozott, hogy megtaláljam a cukrászdát, de ezt a problémát is sikerült lekűzdeni. Belépek az ajtón és melegség tölt el. Nagyon jó érzés a hideg után itt lenni. Először csak zavartan nézelődök körbe, de amikor megpillantom Katniss-t széles vigyor terül el az arcomon. Nagyon jóban voltunk régebben is és ő is azok az emberek közé tartozott, akik miatt honvágyam volt, egészen eddig. Gyorsan odamentem hozzá és két puszival köszöntöttem, majd elkezdtem levenni a temérdek ruhát magamról, na persze nem mindent! Mikor végeztem, leültem a lánnyal szembe és intettem a pincérnek, egy étlapért. - Hello csajszi! Miújság van veled? Rég beszéltünk! -közben megérkezett a pincér is. - Kérsz valamit? -
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
Varga Dávid -Igen kérek egy forró csokit.-mondom. -Nagyon örülök,hogy tudtunk találkozni,nagyon rég nem láttalak.-közbe végig az járt a fejemben,hogy szinte semmit sem változott és hogy, még mindig mennyire helyes.Sajnos soha nem volt elég bátorságom neki elmondani,hogy,mennyire tetszik nekem és mennyire szerelmes vagyok belé.Annyi év eltelt és még mindig ha,rágondolog a szívem félrever és összevissza kalimpál.De,már annak is örülök,hogy a barátjának elfogad engem,aki ilyen jelentéktelen.Régebben sokat álmodoztam róla hátha,megcsókolna....Elég! Megráztam a fejem.Ez a múltban volt bár a jelenre is igaz de most ezeket a gondolatokat háttérbe kell szorítanom,ha normálisnak akarok látszani. -Mit csinálsz mostanában?-kérdezem.Közben megjött a pincér is a forró csokival.Nagyon finom....
|
|
|
|
|
