36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Magyar Ákos összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 16:51 Ugrás a poszthoz

Endre

~Igen, ma rám nézett. Úgy. Biztos, hogy úgy, mert láttam. Én pedig nagyon jól ismerem az embereket ám. Na, jó, nem tudom, hogy nézett rám, de szerintem tetszem neki. Igen, biztos. Miért ne tetszenék? Csapattársak lettünk, és ő olyan szép. Én meg őrzök. Még párszor át kell olvasni a szabályzatot, de biztosan fantasztikusan őrzöm majd azt a négy… izé három karikát. Meg nézhetem, ahogy Ikimono szálldos. Vagy Lorelai… vagy… hú. Mind olyan szépek, csak hát nem mernek megszólítani. Mert én odamennék, lehet hozzájuk. Végül is csapattársak, például mondhatnám nekik: „helló, neked is szorítja a cipő a lábadat? Tudod ez új, és…” Á, béna vagyok. Mindig az voltam, ezek a csajok meg… De játékos lettem és kezdek! Nem semmi! Ezt megünneplem!~ Benyitottam a kocsmába büszkén, keményen kihúztam magam, majd ahogy körülnéztem, máris egyre kisebbé kezdtem összemenni. Tiszta kosz volt minden, undorító. Az emberekről meg ne is beszéljünk. ~ Az tuti részeg, fújj! Mindjárt lerókázza a barna macit ott mellette, mert az meg úgy néz ki, hogy… Ja semmi, ne nézzek oda, mert lecsap. ~ Elkapom a tekintetemet, majd gyorsan odasunnyogok nem túl bátran a pulthoz.
- Egy sört kérek! – mondom határozottan, és hangosabban, aztán halkabban még hozzáteszem. – Van alkoholmentes, igaz? - szemeim körbevillannak, hogy nem látnak-e mások, de megnyugodok, hogy ha látnak is, nem hallják. Amint meghozza némi fejcsóválás után a gülüszemű pincér a sörömet, máris megint kihúzom magam és keményen leülök egy kétszemélyes asztalhoz… ahol a legkevesebben láthatnak.
- Hurrikánokra! Ikimonora! Lorelaira! A lányokra! Akiket rohadtul nem érdeklek! Éljen Ákos, aki bejön egy kocsmába és majdnem betojik, ha ránéznek! Mindjárt megyek! Nem maradok! De a sört megiszom, mert kifizettem és drága volt! Hülye vagyok! Na, erre! – Suttogom magam elé, a szemeim, meg mintha megrázott volna az áram, jobbra-balra figyelik az ellenséget. Tehát mindenkit, aki felém jön. Úgy tűnik, senkinek sem szúrok szemet, még szép, hiszen sörözök! Belekortyolok az italba és… csak azért nem köpöm ki, mert nagyon égő lenne. Nem mintha eddig olyan jó lettem volna, azért vannak határok. Például Röszkénél is van. Szóval behunyom a szemeim és megiszom a keserű lét, amitől ráadásul be sem fogok rúgni. A legrosszabb kombináció, érdemes volt bejönni. ~ Szép volt Ákos, megint bizonyítod, hogy te vagy a hét lúzere. ~
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 20:20 Ugrás a poszthoz

Endre

A sör nem lesz jobb, ahogy telik az idő és a hangulatom sem. Ráadásul egyre többen jönnek a „csárdába”, ami még nem lenne baj, de egyre több rossz arcú illető -  De szépen mondtam! - is érkezik, ami kezdi az én kis helyemet veszélyeztetni. Mi van, ha valamelyik barom leül ide és okosan nyomni kezdi a részeg sódert. „Hé, aggyá má’ pénz, mert kell vonatra, meg egy fröccsre.” Aztán ha véletlenül nem adok, akkor ő ad, de csak egy jó nagy pofont. Csakhogy én nem vagyok részeg és pálcám is van… nekik is lehet. De nem szabad elveszettnek látszani, mert azt nagyon megérzik „ezek”. ~ Amúgy nem félek ám! Maga vagyok a megtestesült naaaaagy… Nyúl Béla. ~ Szürcsölöm ezt az ihatatlan izét, ráadásul meg is jön lassan alul a hólyagnyomás is, hogy el kéne menni vécére is, pedig alig ittam belőle. De a lényeg, hogy még nem jöttek ide, úgyhogy itt az ideje elmenni vécére… aztán elhúzni a csíkot. Felállok… felállnék, de megszédülök. ~ Te jó ég! Egy alkoholmentes sör ilyen hatással van rám. Biztos, hogy az, mert azt kértem. ~ Rásandítok a pultos fickóra, akivel pont találkozik a tekintetünk. Na nem vagyok meggyőződve, hogy jól szolgált ki, biztos elnézhetett valamit. Nagy sörös vagyok, meg tudom különböztetni, hogy ez rossz, az meg még rosszabb, nagy baj nem lehet. ~ Na mindegy, akkor még jobb, ha simán elhúzom a csíko…~ Újból felállnék, de akkor egy nagydarab srác érkezik, aki nem néz ki nagyon idősnek. Az azért jó, mert ő még jól orrba is nyom, ha kekeckedek, de meglepődöm. Udvariaskodni kezd és le akar ülni. ~ Persze pajtás, hát nagyon nagy kedvencem van hozzád, meg a hülyeségekre. ~ Érzem, ahogy picit elvigyorodom, az érzéseimen sosem tudtam uralkodni, tehát gyorsan beleiszom a sörbe, ami valahogy most még rosszabb, mint eddig. Ráadásul a folyik ki a szám szélén a pólómra és büdös is mellé, de ezzel még nincs vége a dolognak. Köhögni kezdek, mert okosan félre is nyeltem a nagy kapkodásban. Ez nem tántorít el attól, hogy beszélni kezdjek, fulladozva.
- Ja. khmm Ülj csak lekh naakh üjj mákhh öhh öhhöhh. – a szám elé teszem a söröskorsót miközben a másik kezemmel mutogatok a szemben lévő székre. ~ Ezaz, egyre jobb vagy Áki bébi! ~ Lehet, hogy itt legilimentorok is vannak, mert többen felröhögnek a mutatványomon, ezért gyorsan leülök, tehát rászédülök a székre, egy kis sört kilögybölve az asztalra.
-  A csajomat várom, ö… Turnman Katit. – közlöm a sráccal, bár aki jó emberismerő biztosan nem hiszi el. De ha jobban utánanéznek, láthatják, hogy a csapattársam, tehát igaz lehet. Ahogy körbenézek, szerintem azt sem tudják, hogy kik ezek a Vegyes Hurkák. ~ Miket beszélek? Heves Hurrikánok! Ebben a sörben lehet alkohol! ~ Felfedezem a nyilvánvalót, ha eddig nem voltam benne biztos. ~ Remélem Katiig – akiről kábé a nevét tudom, meg egyszer-kétszer láttam már meccseken –nem jut el ez a dolog, mert ki leszek nyírva. ~ Prefektus, te jó ég, meg fog kopasztani, majd beletesz olvadt csokiba! Csokiba fogok belefulladni, te nagyon idióta saját magam! ~ Elkerekedett szemekkel és félelemmel nézek a srácra, lehet, hogy még le sem ült. Vagy de?
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 7. 20:21
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 21:02 Ugrás a poszthoz

Katkó és Endre

Borzalmasan alakul eddig az estém. Ráadásul a srác is biztos jókat röhög rajtam, miközben hellyel kínálom fulladozva. Persze ez még nem elég, mondok én magamtól is ökörségeket. Ahogy kell, meg is érkezik Turnman Kati, én meg rákká vörösödök szégyenemben és remélem, nem vesz észre minket.
- Katkó? Jaaa, neeem, csak izé, csak úgy mondtam. – próbálom menteni a menthetetlent, és a pechszéria folytatódik tovább. Katalin idejön hozzánk, és most ugrik be, hogy ezt meg is beszéltük! ~ Idióta vagy Ákos fiam. Ezért ugrott be a neve, teee elfuserált hősszerelmes! Most kéne elmenned, amíg nem késő! ~ Komolyan szédültem, de nem csak a sörtől, hanem Katalintól, aki oda is köszönt nekünk.
- Szia! – tovább vörösödök, ha ez még lehetséges, az új srác pedig még ki is használja ezt. ~ Köszi, rendes vagy, majd küldök neked viszketőátkot ajándékba, díszdobozban! ~ Ráöltöm a virtuális nyelvemet, mert a rendeset nem merem. Tudom, egy hős vagyok…
- Neked? Nem tudom ki vagy. De… csapattársak lettünk, igaz Kati? – kérdezem a barna hajú csinos csajszira nézve, talán mégsem annyira veszett a helyzet. Csak, ahogy a szemeibe néztem, majdnem elolvadtam és elég bárgyú képet is öltöttem fel, szokásom kifejezni az érzéseimet a képemen. Sajnos. Zavartan meredtem gyorsan a korsómra és újra inni kezdtem belőle. ~ Ne mellém ülj le lécci-lécci! Ott van a nagyfiú, úgyis ismered már. Sokkal jobb lenne úgy neked, naaa. ~ Kérlelem Katit magamban, mert ha mellém ül, nem lesz menekülési utam. ~ Hoppá, böffentyűűű. ~ Érkezik lentről az érzés, de gyorsan becsukom a számat. A sör felugrik a torkomon, de elég halkan szerencsére, mert időben csuktam be a számat, viszont felfújódik az arcom, mint egy hörcsögnek. Hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek, kis lyukat formázok az ajkaimnál és a lufi, amit én csináltam az arcomból, lassan leereszt. Gyorsan vigyorgok, mintha nem szégyellném, de az arcom színe, még mindig vörös. ~ Remélem azt hiszik, csak leégtem a napon. Persze leégtem… ~ Summázom, majd egy hirtelen ötlettől felpattanok és meginogok.
- Szeretnél leü… persze, hogy szeretnél. Hozok egy széket magamnak, te meg ülj le oda légyszi. – mondom Katinak, majd kérdően nézek rá. Remélem, belemegy és akkor minden szuper, mert az új szék a lehető legközelebb lesz majd a kijárathoz, én pedig azon fogok ülni. ~ Háháhá! De okos vagy Ákos! Tiéd a nap ötlete. ~ Végre valami jó dolog, csak közben a világ lassan forogni kezd, de még nem vészes. Simán elérek majd a székig.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 8. 21:09
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 9. 00:05 Ugrás a poszthoz

Katkó és Endre

- Endre, oké. Szóval ismeritek egymást. – Ez gyorsan leesett nekem, hiszen, különben nem mutatta volna be Katalin Endrét. Talán még a zöldszemű szörny is megcsillant a szememben, mintha lenne jelentősége, vagy tényleg úgy lenne, mintha járnánk és nekem féltékenységre lenne okom. Jól van, jóképű a srác, de bárkit megkaphat valószínűleg, szóval miért pont „Katkót” ha már így szólította. ~ Amúgy se lenne jövőjük, Kati biztos nem bukik az ilyen jóképű, izmos pasikra. Biztos nem. ~ Végül is ezzel le is zártam rövidre a témát, nyilvánvaló én vagyok a nyerő kettőnk közül, vagyis lennék, ha több lenne a bátorság bennem, mint egy légyben. Újabb vörösödés jönne menetrendszerűen, szerencsére már nincs hova.
- Köszi, de nem voltam olyan jó. van még mit gyakorolni. Meg a szél is fújt, szerencsém volt. – sütöm le a szemeimet, és nem teszem hozzá, hogy néha azt sem tudtam mi lesz, csak szerencsém volt. Volt olyan, hogy el akartam kapni és kicsit túlmentem a labdán, amit a fejem hárított. na, onnan két percig nem láttam, vagy ha igen, akkor kettőt, és akkor mindenki rosszul célzott, vagy fújt a szél és a nagy része mellé ment. De nem baj, majd biztosan védeni is fogok egyszer, ha lesz, aki tanítgat. Mert jó az edzés, meg nagyon jó a repkedés, de stresszhelyzetben bajban vagyok. Mint, ahogy most is kábé, nekem ez stresszhelyzet. A menekülési kísérletemet Katalin megállítja, hamarabb hoz magának egy széket és ül le mellém, mint, ahogy én kimondanám, hogy:
- Igazán hoztam volna neked. De végül is jó így is. Honnan ismeritek egymást? Katit, ha szabad becéznem téged, már láttam máskor is, meg meccseken, de téged sosem. Már ha nem csal a sejtésem és ide jársz te is Endre. – Egyikőjükről a másikukra pillantok, ahogy magyarázok, majd sikeresen kiloccsantok még egy kis sört, pedig a felét már megittam.
- Szívószállal gáz lenne? – kérdezem Endrét, mert Katalinra nem merek pillantani. Érzem a közelségét, és ez megizzaszt, mert lány nem nagyon szokott hozzám ilyen közel kerülni. Egy evaporessel felszippantom a sört, majd olyan gyorsan elteszem a pálcám, amilyen gyorsan elővettem. A baj csak az, hogy kicsit melléteszem a zsebemnek és valami puhába fúródik a hegye. Lepillantok és látom, hogy Kati lábát találtam el és gyorsan elhúzom a pálcát, majd elteszem a helyére, a saját zsebembe.
- Jaj, bocs, nem akartalak szurkálni, csak… begörbült a hegye és azért volt a dolog. Amúgy nem. – hablatyolok össze-vissza, és véletlenül belepillantok a barna szemekbe. ~ Ó, ne, nem akarom. Mi van, ha belém szeret? Majd akkor elveszi az időmet a papírhajó készítéstől? Vagy az a baj, hogy attól félek, hogy gáznak találna, egy ilyen peches srácot? Inkább ez. ~ Sóhajtok, majd újra Endrét nézem. Belekortyolok a sörbe és akkor veszem észre, hogy közben megittam az egészet.
- Várjál csak! Holnap játszunk? – pillantok Katalinra. - Biztos nem a jövő héten? Hú, a nagymamámnak lehet, hogy fáj a lába és nem tudok menni. De azért megpróbálok. – gyorsan kiült rajtam az idegesség, mert csak most váltott kettesbe az agyam és felhívta a figyelmem a beavatási meccsre. Hát, ha ott leégek, végem van. Ma már mindegy, úgy látom, sokkal rosszabb nem lehetek.
- Neked van barátnőd Endre? – terelem gyorsan el magamról a témát, lehet, hogy nem a legjobb pillanatot választottam, a témában pedig egészen biztos vagyok. De ez az ital egész jót tett a bátorságomnak, most legalább már nem félek hülyeséget mondani, pedig eddig ahhoz is bátorság kellett. Hátradőlök és nagyot nyekken a szék, amire én összerezzenek, de nem lett baj, nem törik össze.
- Nyikorog. – Nézek le a szék lábára, de bekerül a mellettem ülő lány hasonló testrésze is a látóterembe. Majd visszatérek inkább Endrére, hátha mondd valamit. Jó lenne, különben tényleg idiótának fognak nézni. Teljes joggal.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 9. 13:39
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 23:26 Ugrás a poszthoz

Katkó és Endre

- Igen, biztos nagyon csinos lehetett… izé, lehettél. – elrántom a fejem balra és mosolygok, mint egy hülye kis óvodás. Nagyjából annak is érzem magam, az elvörösödő fejemmel együtt. Aztán a sört is kiloccsantom és megbököm a pálcámmal Katit. Nagyon égő az egész, és nem szabadulhatok, a barna vízesés elválaszt a menekülési útvonalamtól. Kezd melegem is lenni, ezért leveszem a pulóverem, alatta pedig előbukkan a navinés pólóm. Apa csináltatta, egy narancssárga unikornis van rajta „Nadine” felirattal. Oké, ő sem tökéletes, de nekem nagyon is tetszik ez a póló.
- Akkor majd hozok egy szívószálat és köszönöm a segítsé… ged. – nehezebben forgott már a nyelvem valamiért, talán túl sokat ihattam. Nem szoktam, de talán gyakorolni kéne ezt. Gyorsan el is tereltem a figyelmem magamról, de elég bénán, mert Endrének nem tetszett, hogy az ő életét akarom boncolgatni.
- Bocs, tényleg igazad van. Hát jó, Kati te neked… ja, semmi. – megint csak belevörösödök a dologba és belekortyolok a sörbe, de most már vigyázok, hogy a számba folyjon bele, nem mindenhova máshova. Persze Endre is itt hagy, ez most egy jó alkalom lenne, egy kicsit udvarolni, vagy valami. ~ De hogy a sárkánypikkelybe kezdjek neki? Jaj, Katkó olyan szép a szemed! De csak ha nincs barátod, akkor szép nagyon. Hát, megbuktál, Ákimáki… ~ magamban morgok egyet, ami véletlenül élőszóban is megjelenik. Idegesen fészkelődöm egyet – vagy hármat -, mit kéne tennem? Talán, ha nem jelent volna meg, Endrét megkérdeztem volna, ő olyan magabiztosnak tűnik, otthonosan mozog Kati közelében, meg úgy mindenhol. De így elég ciki lenne tanácsot kérni, főleg, hogy félek hirtelen megszólalni, még valamit rosszul mondok. Közben megérkezik Endre és átadja a forralt bort a lánynak, amit ő kért.
- Itten, izé, nincs olyan az a, izé a? Hogy mondják? Dark, vagy mi. Darc, az lehet, Darc. Van itt olyan van e itt? – kérdezem kissé furcsán a kettőstől, arra a dobójátékra gondolok, amikor bedobják a nyilakat a körbe. Még sosem játszottam, csak láttam, amikor apu elvitt egy ilyen mugli szórakozóhelyre, de persze nem mertem beállni.
- Me’-mer’ játszhatnánk is. De persze, beszélgethetünk tovább, csak én eléggé béna vagyok ebben. Mondjuk abban is, de ott legalább csendben vagyok és akkor nincs baj. – valami megoldhatta a nyelvemet elzáró ajtó lakatját, mert szabadon indult meg és a gondolataim vízesésszerűen terítették be a két asztaltársamat. Ráadásul az őszinteségi roham elég rosszul érint engem, de nem ma lesz a napja, hogy abba fogom hagyni. minek is? Tök jól megy és az őszinteség fontos dolog.
- Ikimononak van barátja? – kérdezem Katitól, de nem állítom meg a szóáradatot.  
-Tök csinos… Jaj Endre, szinte csak csinos és jó fej lányok vannak a csapatunkban. Gondolom te is szurkolsz nekünk, a legjobb csapat. Há’ de tényleg! Kati te is jól nézel ki mondjuk ám. Persze te biztos foglalt vagy, mert… meeert... meeeeert… csak. – kimondtam és most vigyorgok a csapattársamra. Tudom ám, hogy jól eltereltem a gyanút Ikimonora, aki tényleg csinos és olyan szép mandulaszemei vannak, hogy imádnám megpucolni és nézegetni.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ez a hely egészen varázslatos, ha nem lenne koszos, vagy pont ezért? Mondjuk, azért vannak, akik kiragyogják magukat, aztán visszamennek a kastélyba a barátjukhoz, de azért a csárda, az már csak ilyen koszos, amikor… Hány óra? – kérdezem kétségbeesetten, és a poharamra nézek, ami a nagy beszélgetés közben kiürült. Felfordítom, de nem jön belőle semmi, tényleg üres, kiittam. De szuper volt, kár, hogy nem emlékszem az ízére, de csakis jó lehetett a „vége”. Igen, oda töltik a finom részt, különben nem fogyott volna el ilyen gyorsan. Kár, hogy kissé beindította a wc kényszeremet, ezért fel is pattanok.
- Bocsi Kati, csak el kell mennem oda hátra, hogy ott majd, tudod. Kijön a sárga, pedig nem is spárga. Meg satöbbi. – mondom vidáman és felállok, eléggé szédülősen.
- Fohog vehem a vihág. – viccelődöm és még kuncogok is hozzá. Aztán, ha Kati kienged könnyű dolgom van, amúgy megpróbálok kimenni mögötte. Amint sikerrel vettem ezt az akadályt, a fal mentén elmegyek a toalettig.  Beállok az első piszoárhoz és elvégzem a dolgom.
- Könnyű úton járj és ne lépj rá a sárga útra, mert az eső éppen esik, te pedig vizes leszel, hej. – éneklek közben, a hangerőről nincs tudomásom, de olyan halk sanzonos lehet.
- Na, most kimegyek, elkapom a csajt és enyém lesz holtodiglan, hehehe. – vihorászok, majd kisétálok magabiztosan dülöngélve, vissza az asztalhoz. Nem esek el, pedig akár ez is előfordulhatott volna. Visszatuszkolom magam a helyemre, majd csillogtatva szemlencséimet a párosra megkérdezem, mi jót csináltak.
- Aztán, mi jót dumáltatok? – nem bonyolítottam túl a kérdést, de nagyon jól éreztem magam.
- Kosmáros, adjál már ide még egy körtöt! Légyszi! – kiabálom a pult felé, és közben belenézek a barna szemekbe. ~ Ejha, de sokan lettek, ez már azér’ túlzás drágám. ~ Vigyorgok a csapattársamra, aki minden bizonnyal most szeretett belém.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 23:52 Ugrás a poszthoz

Katkó és a távozó Endró

~ Minden rendben van, látom, hogy ők is jól érzik magukat. ~ Visszafelé tartok az asztalunkhoz, és most jövök rá, hogy nem is válaszoltam eddig semmilyen kérdésre. Minek is tettem volna? Kell egyáltalán? Illik, talán illik, szóval most összeszedem magam, és közben elérem a régi székemet, beszuszakolódom Katkó mögött és lecsüccsenek vigyorogva.
- Na, szóva’ dágáim az va’, ho Endricek etanáta, ez Nadine akar lenni, csah Apám csinátatta a póót. De ige’, nekeis tesszik, ezér’ hordóm é sígy mé’ egy kis piko…piki…pokio…pikentóriája is van az egésznek. – vigyorgok, a beszéd nem annyira megy, de ez nem gátol meg abban, hogy folytassam. Mivel már nagyon biztosan ülök, csak hallgatom a figyelmeztetést, amit Endre mond.
- Jó, nem iszok többet főnök… vagy, apa? – felröhögök, mert szerintem igen vicces, hogy Endre az apámnak képzeli magát, és most én is annak. Milyen jó fejek lennénk pedig, együtt járnánk kocsmázni és megbeszélnénk a dolgokat, meg nyomatnánk a "Darcot". Meg a biliárdot, mert abban is béna vagyok, és ha már itt élnénk nagy békességben az majdnem, hogy kötelező. Mármint jónak lenni ezekben a játékokban. Este meg két pofa sör mellett Apa segítene megírni a leckét bűbájtanból. Ezek aztán igazán jó kedvre derítenek, intek „apának” aki elmegy tőlünk.
- Te se igyá’ már többet, mer’ izé, tuod. – ingatom a fejem jobbra-balra, és még egy kacsintást is beleviszek e szép manőverbe. Mivel kettesben maradtunk e szép hölgyeménnyel, illetve én maradtam vele együtt, felkönyökölök az asztalra és felé fordítom vigyorgó tökfejemet.
- Milyen gonosz má’, hogy itt hajott, mi Kadi? – teszem fel a kérdést és egyre jobban azon gondolkodom, hogy meg kéne csókolnom. ~ Mert miért ne? Szinte úgy lángol a szeme, hívogat, hogy menjek közelebb a számmal és tapasszam az övére. Má’ nem az övére… érted. ~ Vitatkozom magammal, de persze nem merek cselekedni. Mert ha innék még két sört, megtenném, de ha nem ittam volna egyet oda is tudnék menni, így aztán marad a várakozás.
- De amúgy meggondoltam téged, vagyis magam. Nem vagyok olyan jó a Darcba, még kinevetné, azt akkor aztán vége a dógoknak, igaz? – réveteg tekintetemben alig-alig látszik értelem, viszont remekül csinálom az egészet, úgy érzem. Teljesen jól vagyok, semmi sem akadályoz meg abban, hogy most már visszamenjek a kastélyba…minek is? Mindegy, volt ott valami dolgom… Felpattanok, majd Katkóra nézek.
- Figyejj, mivel nem akarsz megcsókolni, talán vissza kéne kísérnélek tégedet, különbeh még úgy járz, mint Janó, a medve, akit elraboltak a mókusok, aztán nem ment haza és kiírták, hogy vége. – még a mutatóujjam is felemelem figyelmeztetésképpen. Hogy a mese így volt-e már nem tudom, meg, hogy a szereplők is ezek voltak-e, azt sem, de mintha valami ilyesmi lett volna.
- Szerintem későn van, és még elkésünk, aztán megbüntethecc, mer’ repektus vagy. Én meg nem bírom a fentrőtámaszt. – a vállaim automatikusan vonódnak meg, és várom, hogy elinduljunk innen… oda.

*Ákos beszéde szándékos elírásokat tartalmaz, mert részeg. Kérem ne javítsátok.*
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 20. 12:02 Ugrás a poszthoz

Alex

~ Biztos jó ötlet ez? ~ Kételkedek magamban, ahogy általában. Az oké, hogy voltam Vele a csárdában – bár azt jobb lenne, ha minél hamarabb elfelejtené mindenki, aki létezik -, meg az álarcosbálon is táncoltunk, de, hogy írjak Neki egy levelet, mert az Edictum összehozott minket és elég cikinek érzem. Mármint, na, jó lenne, de annak jobban örülnék, ha az iskolaújság azután értesítene mindenkit, miután ténylegesen megtörtént a dolog. Nagyjából 2856-szor olvastam el azt a kis bekezdést, hogy biztos legyek benne, hogy az oda le van írva. Szerintem abban a példányban, amit nagy nehezen az utolsó knútjaimmal vettem, már nincs benne ez a rész, ugyanis nagyjából fizikailag kiolvastam az újságból. (Az megint más kérdés, hogy kivágtam és BBT jegyzeteim közé tettem, hogy órákon tudjam olvasgatni, ugyanis nem hiszem el.)  Sajnos túl sok példány van, hogy mindegyikkel megtehessem és olyan bűbájt sem ismerek, amivel ezeket kitörölhetném az univerzumból, vagy legalább az Edictumokból. (Kivéve azt az egyet ugye…) De lehet, hogy erről majd megkérdezem Révayt, valahogy, kár, hogy őt elég nehéz átvágni bármivel kapcsolatban, én meg sem próbálnám. Paradoxon. Kék kockás ingben és fekete farmerben sétálok a bagolyház irányába, kezemben a levéllel, amit reggel írtam. Úgy volt, hogy majd órán odaadom Neki, de akkor is ugyanezek a dolgok gyötörtek, mint most. Még mindig van idő visszafordulni, de már unom, hogy mindig meghátrálok minden kicsi, vagy éppen nagy kihívás elől. Tulajdonképpen mindegy milyen mértékű, a lényeg ugyanaz, nem próbálom inkább meg, nehogy felsüljek. De mostanában elvetemülten próbálok akkor is belemenni minden ilyenbe, még akkor is, ha tudom, hogy elbukhatok. Lassan belépdelek a koszos bagolyházba. Nekem koszos, mindenhol szállnak a tollak és büdös is van, a sok… attól. De, ha már eljöttem ide, akkor csak odaadom az egyiknek, hogy vigye el Neki. Amint konstatálom a helyzetem, meglátok még valakit, aki egy székben ül, aminek kerekei vannak. Ledöbbenve meredek rá, még sosem láttam élőben „mozgástérült” embert, ahogy a muglik mondják. Igen, de remélem, megvan a lába, mert olvastam egy regényt, ahol „lekamutálták” egy baleset miatt egy fickóét, aki utána ilyen kocsiban közlekedett ezután. Gyorsan megnézem a lábait, amik szerencsére megvannak neki, tehát biztos csak fáradt a srác, azért jár így.
- Ö, helló! Van itt szerinted szabad madár, aki elvinné nekem a levelet… nos, valakinek? – kérdezem a srácot, lassan bepirítva az arcomat, ahogy ez már lenni szokott, mikor meglátom, meghallom, vagy csak gondolok Rá. Ha erre valaki megtanít egyszer, hogy hogyan rejtsem el az érzelmeimet, nem fog szabadulni örök hálámtól az már biztos. Olyan jó, hogy nem lány ül abban a székben, legalább tudok majd beszélgetni pirosodás nélkül is, mert bizony, inkább tartózkodom ettől a fiútól, minthogy bármi más érzés telepedjen az arcomra. Az megint más dolog, hogy ez is kiül rá, szóval kissé furcsán festhetek neki. Majd feldolgozza, de egyelőre közelebb lépkedek hozzá, majd a kezemet is odanyújtom neki, még be is hajolok jó mélyre, hogy biztosan elérje azt.
- Magyar Ákos vagyok egyébként, a navinéből és harmadéves, meg a Hurrikánok, akik Hevesek azoknak az Őrzője. Híres kviddicses… is lehetnék, de nem vagyok. Ja, és nem is leszek, szóval, van itt olyan madár szerinted, aki elvinné ezt? - felmutatom a papírt, majd gyorsan zsebre is gyűröm, nehogy kiolvassa már, hogy miket írtam. Még csak az kéne, hogy szórakozzon velem, biztos rellonos, mert nagyjából ennyire vagyok szerencsés is.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 20. 18:46 Ugrás a poszthoz

Alex

Mégiscsak vagyok olyan erős, hogy eljutok a bagolyházig, nem semmi! ~ Gratulálok Ákicica, hogy az 5 percre lévő helyre egyedül el mertél menni… ~ Szeretem, amikor rájövök, hogy mennyire betoji vagyok, lehet, hogy egyszer megelégelem és pofán csapom magamat. Persze azzal is csak saját magam szívatnám meg, de kezdem megérdemelni, hogy rosszba legyek magammal. Úgyis kibékülünk… ~ Te jó Isten, miket beszélek! A végén még „Skilókrémnek” fognak nézni. ~ Szerencse, hogy megérkeztem közben és a beteg sráccal próbálok beszédbe elegyedni. Nyilván egyből elszúrom, amit meg is jegyez.
- Jó, bocs, csak meglepett, hogy egy… - talán nem kéne befejezni a mondatot úgy, ahogy gondoltam, mert eléggé rossz helyzetbe kerülnék azonnal. Úgyhogy néhány másodperc habozás és égett fej után, megváltoztatom a mondat végét.
- …ilyen micsodát, amiben ülsz. De úgy látom, hogy a lábaiddal nincs baj, mert megvannak. Akkor talán pihensz? – kérdezem teljes kíváncsisággal, mert amúgy minek kéne ilyen szerkezet, ha minden rendben. Közben a srác odaadja az egyik baglyot egy nem túl kedves megjegyzéssel, amire el is komorul az arcom, de azért elveszem tőle. A másik kérdése váratlanul ér, és elkerekedett szemekkel lépek hátra egyet.
- Hogy kivel? Dia? Á, dehogy, nincs barátnőm, mert más tetszik. Mármint nem fiú, hanem lány persze. Épp neki küldök levelet. – előkapom a kicsit meggyűrt irományt és Alex felé mutatom. Beszéd közben elérem a tökéletes lávaszínt, ahogy Ő a képbe kerül, az ajkaimat beharapva álldogálok szégyenlősen. Amúgy semmi okosat nem írtam abba a levélbe, de jó kedvvel írtam akkor. Most már, ahogy közeledik az elküldésének ideje, egyre jobban gondolok arra, hogy nagyon ciki, ha ezt elolvassa Az a lány. Felidézem egy pillanatra, hogy mit is írtam benne, ezzel bizonyítván, hogy inkább nem küldöm el.

„Kedves Katkó!

Nem tudom, hogy olvastad-e az Edictumot, de hidd el, nem én küldtem be és nem is tudom, hogy hogyan bocsátod majd meg, mert miattam kerültél bajba, nem pedig miattad. Amúgy remélem jól érezted magad a bálban, mert én nagyon jól és hát te is nagyon kedves voltál és az olyan jó volt. Olyan aranyos vagy velem, hogy nem is tudom megköszönni és tessék máris ilyen helyzetbe hoznak a pletykák. Nem is tudom, hogy miért pont velem, amikor én tudod, milyen béna vagyok, te meg olyan határozott és jó fej, és gyönyörű. Szép barna hajad van, meg gyönyörű őzike szemed, szóval egyáltalán nem értem, hogy miért nem mondjuk, valami szép pasival boronálnak össze legalább, hogy neked is jó legyen. De azért nagyon örülnék, hogy ha emiatt nem haragudnál rám, mert ugye csapattársak is vagyunk, meg nekem sem lenne jó, nagyon sajnálnám, ha mérges lennél rám. Szóval bocsi és találj ki valamit, hogy hogyan engeszteljelek ki valahogy, ha nem baj és ki kell.

Ákos”


Persze az a szemét bagoly belecsípett a kezembe, és én meg el is engedtem. Onnan a lábamra eset, miközben verdesett a szárnyaival szerencsétlen. El akartam húzni, de ezzel egy időben felbuktam a székbe, és Alexre borultam. Kétségbeesetten másztam le róla, szörnyű szégyenérzettel az arcomon és a lelkemen.
- B… B… Bocs! – Hebegtem, vagy habogtam neki, és a szám is remegett, hogy vajon, most jól ki fog-e nyírni, mert ilyen béna voltam.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. január 23. 07:42
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 23. 08:54 Ugrás a poszthoz

Alex

Elég rosszul ért, amint a srác kinyitotta a száját. Egyből elhúztam a számat, hogy lehettem ilyen idióta? Attól még, hogy van lába, lehet béna. Ez nagyon ciki és nem tudom magam kimosni sehogy belőle, marad a bocsánatkérés.
- Elnézést, hülye voltam. Csak akiket én láttam ilyenben – mutatok a kocsijára -, azoknak nem volt lábuk. Az eszembe sem jutott, hogy neked meg van, csak nem jó. Vagyis jó, csak nem működik, vagy mi… - nem vagyok orvos, ehhez nem igazán értek. Oké, elrontottam, és oké, nem is mérges rám látszólag. Persze belül biztos mérgelődik, de amíg nem mutatja ki, addig jó nekem. Igen, tudom, elég felszínes vagyok, de nekem kellenek ezek a kis menedékek, különben elő sem jönnék a sarokból. A Diás kérdésen gyorsan átugrunk, én pedig még mindig szorongatom a kezemben a levelet, amit Neki írtam. Biztos rájött, hogy mi a helyzet – persze, ki az a hülye, aki nem jönne rá? Mondjuk én. -, mert eléggé elpirultam, ráadásul épp a képébe nyomom az irományom. Ekkor jön a baleset, szegény srácot letarolom, de nem jó értelemben. Simán ráesem, és valószínűleg jól képen is nyomom, mert megfájdul a könyököm egy kicsit. Márpedig ha nekem fáj, neki is fájhat, csak jobban. A bizonyosság akkor ér el engem, miután lemászok róla és látom, hogy az állkapcsát masszírozza, nem túl vidám arccal. Tökéletesen szégyellem magam, ennél jobban már csak akkor ronthattam volna a helyzeten, ha mondjuk, lehányom közben. Nagyon rendes Alex, mert nem szól le, sem be, hanem inkább távozik a helyszínről gyors ütemben. Legalábbis szeretne, mert nem fogom neki megengedni, ki kell javítani a hibámat. Ezért gyorsan elé szaladok és integetve megállítom.
- Várj, ne menj el. Bocs, csak megcsípett ez a izé a. Bagoly. Beszéljek Diával cserébe, vagy ilyesmi? – kérdezem kicsit megizzadva, legalábbis érzek némi hideget a homlokomon. Le is törlöm gyorsan, de amikor ránézek a kezemre, látom, hogy az a valami fehér. Az a szemét madár megtisztelt, hogy guvadna ki a szeme. Előveszek egy zsebkendőt és letörölgetem, de nem hagyok menekülési útvonalat Alexnek, mert a hálámmal üldözni fogom, amíg el nem fogad valamit. Kinyúlok és lekapok egy madarat dühösen, felkötöm a lábára és elengedem, hogy elvigye a levelemet.
- Amúgy, ha gondolod, még barátok is lehetünk. Mondjuk tologállak néha, vagy ilyesmi. Szerintem biztos jó móka. – próbálok egy magabiztos vigyort mutatni felé, úgy, ahogy sikerül.
- Szóval, kérdezhetek ugye? Meg fog gyógyulni a lábad valamikor? Tudod, mert itt mégiscsak vannak varázsdoktorok, javasasszonyok, meg ilyen izék, mint Felagund. Na, akkor ugye, hogy nem fáj már az állad sem? Hozok rá vizes borogatást, ha gondolod. – belelkesülök, mert mindenképpen segíteni fogok ezen a levitáson, ha kell, ha nem.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 24. 08:47 Ugrás a poszthoz

Alex

Alex elég rendes srác valóban. Az eddigi „áldozataim”, már rég kiakadtak volna és elküldtek volna a melegebb éghajlatokra, egyszerre többre, igen. Azon kívül látszik, hogy mérges, vagyis inkább elérte a tökéletes düh állapotát, semmi mást nem tett. Egy kicsit mintha „elhátrált” volna, mikor az a szemét madár megajándékozott engem az ürülékével. ~ Mitől fél? Engem talált el, de kis buta. ~ Megingatom a fejem gondolatban, nem értem, hogy mi váltotta ki belőle ezt az elhúzódást. De jobb is, ha gyorsan összeszedem a maradék renomém, ha egyáltalán maradt, és próbálok tényleg mindennel a kedvében járni. Oké, Diát cserkéssze be magának, nem vagyok én kerítő, azért az már durva lenne, hogy mindent én csináljak. Nem is mernék, az meg egy másik dolog, de akkor is. Így hát felajánlom, hogy kedves leszek vele és néha tolom, mert miért ne? Olyankor jól el lehet beszélgetni és a csajok is biztos jönnének neki, mert a lányok nagyon empatikusak. Akkor gyorsan otthagynám az egész bagázst, ő meg fürödhetne a női közösségében. Vagy miért nem megy oda Palarnhoz, vagy egy másik ilyen nőcsábászhoz, és kér tőlük tanácsot? Egyáltalán honnan veszem, hogy kell neki tanács? Hiszen csak megkérdezte, hogy ismerem-e Diát. Már megint magamból indultam ki, nekem kéne odamennem ezekhez a srácokhoz, és tanácsokat kérni. Mondjuk, feleslegesen tenném, mert úgyis csak elküldenének a sunyiba, vagy a mi még rosszabb kiröhögnének és megaláznának. Kitelik az ilyenekből. De, talán Endre segíthet, végül is elég jól összehaverkodtunk már a csárdában. Azért irigylem az ilyen csajozósokat, mint Palarn, olyan könnyű nekik. Odamennek – vagy oda se, mert mennek a csajok maguktól hozzájuk – és már kezdődik is a smárolás. Érzem, ahogy megint vörösödök a gondolattól, hiszen egy barna szemű, barna hajú lány képe, illetve annak az ajkai jönnek a szemeim elé látomás formájában, és látom magam, hogy szinte már csücsörítek. Vagy nem csak szinte? Megrázom a fejem, de akkor látom, hogy Alex még mindig mérges és nem akarja, hogy a kedvében járjak, inkább csak annyit, hogy engedjem el. A baglyom pedig elment. ~ Te jó ég! Ezt Kati meg fogja kapni! ~ Ekkor döbbenek rá, hogy tényleg elküldtem azt a hülye levelet, elkerekedett szemekkel lépek el Alex útjából, van más bajom is, mint még egyet magamra venni.
- Szia! – mondom kedvesen, ahogy elviharzik és egy „jaj ne!” kiáltást hallatok, hiszen Alex leugratott a lépcsőn. De valami bűbáj lehet a kocsiján, mert semmi baja nem lett, csak leereszkedett a levegőben szép lassan. Eltűnődve nézem, az alakját, majd egy idő után elveszítem szem elől, és egy nagyot sóhajtok. Körbenézek, és figyelem, ahogy a baglyok is engem néznek, majd rájövök, hogy nem lenne jó, ha újra megajándékoznának egy kis fehér cuccal. Elindulok hát vissza a körletem felé, és reménykedem abban, hogy Kati nem érti félre a szavaimat, az vérciki lenne ugyanis. Ekkor eszembe jut még Alex, és egy kicsit elmosolyodom. Jó fej volt végül is, majd valamelyik órán még beszélek vele, hogy ha gondolja, mégis barátkozzunk.
- Pedig tényleg jó lett volna tologálni. – sóhajtom ki magam elé az utolsó gondolatokat erről, és lassan de biztosan visszamegyek a csikólakba, ahol az első dolgom lesz lefürödni és hajat mosni.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 20:28 Ugrás a poszthoz

Katkó

Végre megjött az első szabad hétvége! Juppi! Ráadásul az én kis barna szépségem randira hívott a cukorvarázsba. Előzetesen nem mondott semmit, de gondolom, valami nagy bejelentésre készül, vagy ilyesmi. Különben ott vannak a hálóink és az egész Navine, ahol elbújhatnánk a kíváncsi szempárok elől, ha romantikázni akarunk. A konyháról pedig szerezhetnénk ennivalót is, szóval ez valami különleges eset lehet, vagy csak normális helyen szeretne velem lenni. Mondjuk nekem tök mindegy, hogy hol vagyok vele, csak érezzem Őt, és a közelében lehessek. Nem igazán vagyok a kiöltözés híve, szóval a kötelező dolgokon túl nem is igyekszem túlzásba vinni az egészet, csak kényelmes legyen, viszonylag harmonikus színösszeállítással. Egy kék inget, hozzá farmerra, meg egy melegebb cipőt veszek, aztán már dobom is magamra kabátom és a sapkám, mert azért még nincs olyan meleg, bár már egész jó idő van. Idén elég fura az időjárás, sokszor megviccelt már, csak nem tudtam röhögni a poénján. A lényeg, hogy itt vagyok, és már szaladok is az őzikémhez. Gyorsan leérek a faluba, ahol most egész sokan vannak, hiszen mindenki most meséli el a szünidei élményeit, vagy beszélik meg a vizsgákat a diákok. Nagy lendülettel nyitok be a cukrászdába, és máris meglökök valakit, aki majdnem felborul, ráadásul pár másodperc múlva kiderül, hogy pincér, és csak a lélekjelenléte miatt fogta meg a tálcán lévő üres poharakat.
- Ö, bocsi! - vigyorgok rá kedvesen, majd ennyivel elintézem a dolgot. Régebben biztos jobban szégyelltem volna magam, és most is hallom a mögöttem a morgolódást, de már nem foglalkozom vele. Inkább a szemeimmel kutatom, hogy merre ülhet a kisdrágám. Meg is találom rövid időn belül, és mire odaérek hozzá, már leveszem a sapkát és a kabátot, majd felhelyezem a ruhatartóra.
- Szia! Már nagyon hiányoztál! - mondom neki nevetve, majd odahajolok, hogy egy gyors csókkal köszöntsem. Át is ölelem, nem zavar, hogy ül, nekem jelenleg ez most annyira sokat jelent, hogy kézenállva is átölelném, ha lehetséges lenne. Érzem, hogy mindenem felpörög, nagyon jó vele csókcsatát vívni. Így meggondolom magam és a gyors csókot elnyújtom egy pár másodperccel. Aztán leülök a helyemre, ahová már ki is van készítve a kedvenc italom, a narancslé. Felkapom a poharat, amiből pár csepp a kezemre is löttyen a hirtelen mozdulattól, majd az őzike felé nyújtom.
- Ránk, de főleg rád! – amint lehet, összekoccintom a poharunkat, majd nagyjából a felét eltüntetem az italnak. Nagyszerű íze van, itt mindig friss narancsból csinálják és mindig ugyanolyan frissnek tűnik, nem tudom, hogy hogyan szerzik be az év minden napján a friss gyümölcsöt. Úgy érzem, hogy kitágult a világ, biztosan azért, mert itt ül velem szemben.
- Nagyon szeretlek! – mondom neki őszintén, és ábrándozva tekintek a barna lélektükrökbe. ~ Egyszerűen zabálnivaló, és az enyém. Sosem volt még ilyen szerencsém, és nem is lesz! ~
- Miért itt? Kíváncsi vagyok. Valami nagy dolog történt veled? – szinte kitágulnak a szemeim, olyan őszinte kíváncsisággal figyelem és várom a választ.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 20:40 Ugrás a poszthoz

Katkó

Sosem gondoltam, hogy Zoé után még lesz esélyem a szerelemre. Túlságosan is jó volt a nyár, és túlságosan is rossz volt az egész, ahogy tönkrement. De már kihevertem, igaz egy tanév kellett hozzá, na meg Kati elbűvölő személyisége. Talán most még biztonságban is érzem magam mellette, mert nincsenek úgynevezett körülmények, mint életkor, vagy mondjuk nem csap meg árammal. Zoénál sem volt ez igazán gond az én részemről, de most ezek az akadályok sem gördülnek elém, mi több valamivel magabiztosabb is vagyok, amióta az őzikeszemű az enyém. Nagyon kis furcsa volt azon a délutánon, talán azóta sem volt olyan heves, mint akkor. Vagy csak meg akarom szépíteni a dolgot, igen ez lehet az igazság, hiszen akkor csókoltuk meg egymást először. Belegondolva elég béna randi helyszín a szobánk, de mégis… valamiért nem szokványos és emiatt tetszik. Persze, ha majd a gyerekeinknek elmeséljük, biztos nagyot nevetnek majd… izé… kissé előrehaladtam. Még mi is azok vagyunk, előbb végezzük el az iskolát, meg hasonlók. Kati természetesen ugyanolyan kedvesen fogadott, ahogy szokott, a csókjaink ugyanolyan édesek voltak, ahogy mindig. Vagy talán most egy kicsit édesebbek az előzőnél, hiszen azok már elmúltak, ezek pedig éppen most történnek. Néha magam is meglepődök, mennyi mindent össze tudok hordani. Bebiztosítjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, mindenféle szinten, szavakkal és tettekkel egyaránt. Iszunk is rá, csak, hogy felkerüljön pont arra a bizonyos i-re.
- Végül is igaz, ez egy jó helyszín. Bár veled a szellemházban is jó lenne egy randi, szóval… - meghúzom a vállaimat kedvesen, ha egyáltalán lehet úgy, és kezdek, elveszi a szemeiben. Valahogy ez visszatérő dolog nálam, nem tudom, hogy zavarja-e egyáltalán. A süti kérdés máris továbbtereli a figyelmemet, és már mondom is.
- Az aruenta a múltkor nagyon ízlett, most is jó lenne. Én azt fogok kérni, de én fizetek ám. – kicsit megfenyegetem viccesen mosolyogva az ujjaimmal, és máris rágondolok, a mézes, lágy és csoki bevonatos süteményre. Nem is annyira drága, de itt mondjuk a legolcsóbb muffin is észbontó hatású.
- Te mit szeretnél? Jól gondold meg drága! – a kezem ösztönösen az övét keresi az asztal felett, és pihentetőleg rá is helyezem a kezére a sajátomat. Valahogy, ha a közelemben van, nem szeretem, nem megérinteni, sokat jelent nekem, minden érintés. Minden rendbennek tűnik, nagyon várom a folytatást és azt, hogy előhozakodjon valamivel. ~ De mit szeretne? Biztos nem a vizsgákról beszélgetni. Nagyon jól csinálja, egyre jobban felcsigáz… ~ Mosolygok tovább, mint a vadalma, és még egy apró pír is jelenik meg az arcomon. Egész ügyesen álcázom már mellette ezt.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 23:41 Ugrás a poszthoz

Katkó, a nyomozó kisiparos

- Ó, nem is tudtam, hogy te ilyen bevállalós vagy édesem. – kicsit nagyon nyálasan hangzott, de viccesnek szántam inkább és én nevetek is. Hasonlóan kihívóan válaszolok a pillantására, a csokoládébarna szemeibe, meg annyira elveszek, hogy lassan azon gondolkodom, hogy kiszedem őket és üvegben tárolom, hogy mindig… Ö, kissé elrugaszkodtam, azt hiszem. Inkább csak annyit bámulom, amennyit csak lehet és akkor senkinek sem esik bántódása, és az én kedvesem is szép szemekkel nézhet rám továbbra is. Katkó még nem választ, ez kicsit fura, mert mindig határozott elképzelései vannak, ráadásul korábban érkezett és ő ajánlotta fel, hogy sütizzünk. Na, mindegy, vagy ilyen is, hogy ő sincs a toppon éppen, habár ez nem nagyon látszik rajta. Van egy kis mellékérzetem, de komolyan nem tudom, hogy mi az, nem húzza el a kezét, amikor az övére teszem, akkor pedig nagy baj, illetve bármilyen baj nem lehet. Nem sokkal ezután érkezik a pincérnő, Kati pedig rendel, ahogy én is.
- És még egy kör üdítőt, mert remélem, hogy sokáig leszünk. – kacsintok Katira és elég egyértelműen nézek a felszolgálóra ahhoz, hogy tudja, mire gondolok. A pincérnőnk már látott egyet s mást, és csak egy finom mosoly jelenik meg az arcán, miközben elindul teljesíteni a rendelésünk rá eső részét. Aztán az én drága őzsutám belekezd valami fura dologba, és még a végén vicceset is kérdez. Tényleg nem tudok mit mondani rá, csak nevetek.
- Tudod, ez annyira hihetetlen, hogy néha el sem hiszem, hogy te engem választottál. Valójában… nagyon megleptél a szobánkban, nekem sosem volt még ilyen dolgom. Nem, mintha esély lett volna hasonlóra is, vagyis egyszer igen, de az már régen volt. Bájitalt? Á, annál én sokkal bénább vagyok, hogy meg merjek csinálni egyet és beadni Neked. Amúgy sem tudok hazudni, főleg nem olyannak... – itt elcsuklik a hangom, mert visszaidéződik az egész Katival töltött pillantok összessége egy másodpercben - … aki tetszik nekem. – fejezem be s mosolyogva, ajkam beharapva, szégyenlősen hajtom le a fejem, de a szemeimmel őt nézem.
- És nem hangzott nyálasan, inkább őszintén, amit mindig nagyra értékelek. – vigyorgok, mint a tejbe tök, nem tudom, hogy miért. Talán túl szerencsésnek tartom magam, hogy Turnman Kati a kegyeibe fogadott, vagy csak elfogadott olyannak, amilyen vagyok? A másodiknak biztos jobban örülnék, de így is elégedett vagyok. Visszaérkezik a pincérnő az italokkal és a sütikkel is, én pedig jó fiú módjára megvárom, míg Kati nekikezd. Közben megiszom az első kör italt.
- Nagyon jó év lesz ez, érzem. Minden meccsedre elmegyek szurkolni. Na, és valamelyik szünetben elmehetnénk kirándulni… vagy ilyesmi, jó lenne. Szeretnék hosszabb időt kettesben lenni veled, ha te sem bánod. – a gondolataim veszélyes vizekre eveztek, már ami az erkölcsösséget illeti. Kirándulni, persze, az is nagyon jó lenne vele, de az esti romantikázás még jobb lenne. A nappali után közvetlenül.
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 20:40 Ugrás a poszthoz

Katkó, a nyomozó kisiparos

Még sohasem beszélgettünk kettőnkről, végül is itt volt az ideje már. Nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy oda vagyunk egymásért, az iskola nagy részétől meg is kapjuk ezért a szokásos megjegyzéseket, de én tudom, hogy csak irigykednek. Mármint rám, mert Katkónak mind a tíz ujjára akadhatna ilyen, de inkább sokkal jobb pasi, mint én, mégis engem választott, szerencsésnek érzem magam. ~ Igen, nagy szerencse, hogy akkor eljött „szobaavatni”. Aztán csókavatás lett belőle. ~ Magamban kuncogok, majd látom, ahogy zavarban van, főleg a mondataimtól. Nem akarok én nyálasnak tűnni, vagy ilyesmi, de ez van, én így szeretem. A bájital tényleg jó ötlet lett volna, de ezt már nem kell megtennem, és így sokkal jobb, így biztosabb az egész. Tudom, hogy szeret, meg én is őt, ez a vigyoromon és a gesztusaimon is tökéletesen látszik.
- Szuper, mert én is benne vagyok! Vagyis, örülök nagyon! – tejbetök style, a béna vicceimen is ugyanúgy tudok nevetni, mint egy igazán jól. Azokat csak másoktól hallok sajnos, ráadásul a nem túl erős memóriámnak köszönhetően nem is marad meg bennem szinte egy sem. Nem tudom, mert ő nem nevet annyira felhőtlenül, pedig már elég jól beleszokott, és nevet is a bárgyú vicceimen általában. Biztos neki ez a fétise, hogy egy ilyen bolond gyerek kell neki, de én aztán igazán nem bánom. Igaz, megadok neki mindent, ami tőlem telik, szóval nem lehet panasza. ~ Most amúgy miért is gondolkodom ilyen hülyeségről? Szeretem és kész. ~ Nyugtatom le magam, mielőtt még eltávolodnék szellemileg a cukrászda kellemes melegétől, és Katkó csábos szemeitől. Aztán jön a hideg zuhany és az előbbi szemek az asztalt bámulják, bűntudatban égve. Nekem pedig az arcomra fagy a mosoly, majd el is tűnik. Csak bámulom őt, és meg próbálok megszólalni, de csak az ajkaim mozdulnak meg, hang nem jön ki a torkomon. ~ Miért? ~ Kérdezem meg magamtól, ha már Katától nem tudom. Csak tátogok, mint a partra vetett hal, és annyira feszülten ülök, hogy majd be görcsölnek az izmaim. Aztán veszek egy mély levegőt és alig hallhatóan, mégis megkérdezem.
- Miért? – szerintem csak Katkó hallotta, olyan erőtlenül csúsztak ki a szavak a számból. Igazság szerint nem is tudom, hogy miket mondtam eddig, vagy, hogy mondtam-e olyat, amire kíváncsi volt, de nem értem. Mindig őszinte voltam vele, vajon mi késztethette arra, hogy ilyet tegyen? Biztosan nyomós oka volt, különben nem tudom elképzelni. Előrenyúlok és felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen.
- Mondd miért? Szeretném megérteni. – egy félszeg mosolyt is kap bátorítónak, remélem nem az ellenkező hatást érem el vele. Persze elengedem a fejecskéjét, még ha nehezemre is esik, mert szeretem őt megérinteni, szinte bárhol. Ha csak a könyökéhez érhetek, az is fellelkesít, de most más van terítéken.
- Nagyon szeretlek. – suttogom, és így biztosra mehet, hogy nem fogom emiatt elhagyni. Persze ez még függ attól, hogy mit mond. Vagy még attól sem? Nem tudom, csak azt, hogy most gőzöm sincs, hogy hogyan kéne viselkedjek. Nem akarom elijeszteni, vagy kikelni magamból, az nem én lennék. Viszont nagyon érdekel, hogy ezt miért csinálta és miért velem…
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 18:43 Ugrás a poszthoz

Katkó, a bűnbánatos

Nem tudom elképzelni, hogy mi vehette rá erre a cselekedetre. Csak nézem, ahogy nem mer a szemembe nézni, és majd szétfacsarja a szívem, hogy így kell látnom. Biztos nagyszerű magyarázat lesz rá, azonban nehéz figyelmen kívül hagyni azt, hogy miért nem kérdezte meg csak úgy. Úgysem tudtam volna hazudni, az sosem ment. Ha próbáltam volna, az meg meglátszott volna az arcomon, modern Pinokkióként. Mindegy most már, legalább bevallotta, az is valami. Mert magában is tarthatta volna, és akkor sosem jövök rá, viszont a bűntudat úgy néz ki, hogy nála is dominált, aminek örülök. Örülök, hogy nem akart átverni igazán, hiszen megtehette volna szó nélkül, így viszont elhiszem a szavait, elhiszem, hogy szeret, amit nem is olyan rég mondott ki. Ha gyorsan visszagondolok akadt pár furcsa jel, amióta itt vagyok, hogy nincs minden rendben, de a közelében ki figyel ilyenekre? Továbbra sem érdekel, megbízom benne, ahogy ő be… Hát ezt nem is tudom most pontosan. Szóval reménykedem, hogy nagyon jó magyarázata van. Egy idő múlva megelégeli a tányérnézést, főleg az én hathatós segítségemnek köszönhetően, és végre szóra nyílnak az ennivaló ajkak. Nem szakítom meg a vallomást, azt tudtam, hogy szeret, mégis egy kis tüske szaladt most a hátamba és eléggé viszket, remélem, hogy ad rá megfelelő gyógyszert. A történetet hitelesen meséli el, nekem úgy tűnik. De nem értem, én nem csináltam semmit, de mindig is furcsálltam a reakcióját. Elhúzom a számat és hátradőlök. Most én vagyok akcióban és a plafont bámulva gondolkodom a megoldáson, vagy legalább a közös nevezőn. ~ Valaki írt neki többször? Ki akarhat neki, vagy nekem rosszat? Mivel nyilvánvalóan arra ment az egész, hogy összevesszünk. Most vagy utálnak bennünket, vagy csak Őt akarják megszerezni és engem el kell távolítani az útból. Vagy pedig igaz az a része, hogy bájital volt a dologban… De ki tette bele és miért? ~ A gondolataim cikáznak, szétesnek, majd összeállnak, de csak nem jön ki belőle semmi okosság. Tehetetlenül nézek vissza rá, de nem akarom kétségek közt hagyni.
- Lehet, hogy így volt, lehet, hogy volt bájital a dologban, de esküszöm, hogy… vagyis nem kell esküdnöm, mert bájital hatása alatt állok. – mosolyodom el zavartan, majd folytatom.
- Szóval, ha így volt, nem tudom, hogy ki tette és miért? Csak velem akartak szórakozni? Fogalmam sincs. Egyébként pedig tényleg meglepődtem – itt már eléggé kezdek vörösödni, ahogy visszagondolok rá – amikor megcsókoltál, nagyon remélem, hogy nem bántad meg. Én biztosan nem, és már sokkal előbb szerettelek, mint aznap, így nem volt szükség bájitalra… ö, szóval érted. Tudom, te ittad meg, de véletlen volt. Aminek nagyon örülök, mert lehet, hogy sosem mertem volna megtenni. Így is te tetted meg az első lépést. – már az ajkait nézem, de bele-bele pillantok a szemeibe szégyenlősen. Sosem volt kenyerem a nagy monológ, pláne nem ebben a témában, de most nem tudtam elmenni a tény mellett, nem terelhettem a témát, mindkettőnk érdeke miatt.
- Megértem, hogy bizalmatlan voltál, de megkérdezhetted volna. Ismersz annyira, hogy ha akarnék, sem tudnék neked hazudni, minden leolvasható az arcomról. – vonom meg a vállaim egy félszeg mosoly kíséretében.
- Én nagyon szeretlek, és nem vetemednék ilyesmire. És megbocsájtok. – felelem szelíden, majd közelebb húzódok hozzá, hogy megcsókolhassam. Remélem, engedi, és akkor minden rendben. Azért bocsájtottam meg, mert nem hagyhattam figyelmen kívül a tényt, hogy szérumot adott nekem, viszont nem volt olyan jelentős hála Merlinnek, hogy problémázzak felette.
- Szóval ne aggódj, felejtsük el, bár jól fenéken billenteném az írogatót, mert gyanítom, hogy a szerelmi bájital készítőjével egyezik a személye. – mondom ki hangosan a gondolataimat. Ekkor eszembe jut valami, amire eddig nem gondoltam, és…
- Ha nem lett volna a bájital, akkor is megcsókolsz? Tudom, hülye kérdés, de tudni szeretném, hogy legalább kedveltél-e akkor olyan nagyon. – hiába nézek az őzbarna szemekbe, hiába próbálom kizárni a gondolatokat, akkor is elvörösödöm. Ez van, vele más a helyzet, a többi lánynál már el tudom kerülni az ilyesfajta helyzeteket nagyrészt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Magyar Ákos összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel