32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 14:19 | Link

Oph

- Számomra nem tűnik annyira menőnek - vonta meg a vállát Arvid. - Valaha háztársak voltunk. Azt hiszem, csak két évvel járt fölöttem.
Eleinte épp ezért nem is volt a szőke kibékülve a ténnyel, hogy a fekete hajú a tanára lett, aminek a következménye némi összetűzés és egy büntetőmunka lett. Aztán inkább nem járt órára.
- Hogyne lennének a muglik hasznosak. Én például most mugli egyetemre járok, pedig aranyvérű vagyok eredetileg - aztán kicsit halkabbra fogta, hogy ne hallja mindenki körülötte, amit mond - Igazából, én sokkal jobban szeretem a mugli világot. De nem tudok vele mit tenni, hogy varázslónak születtem. Ezt nem lehet, és nem is érdemes elnyomni.
Tényleg így gondolta. Volt pár dolog, amit szeretett a varázsvilágban, például azt, hogy sokkal szabadabban élhettek itt Konnal, mint a muglik között, vagy hogy nem kellett a késsel szórakoznia főzés közben, mert varázslattal is felvághatta a paradicsomot, de mégis, nagyobb biztonságot nyújtott neki Prága, mint Bagolykő. Persze a Bogolyfalvi házukat a világ összes kincséért se cserélte volna el.
- Szlovákiában. Csák Máté leszármazottja vagyok, lehet, hogy hallottál róla a mugli történelemből. De a nevem norvég, ne kérdezd miért, nem tudom - vonta meg újra a vállát. - De te sem Magyarországról származol, igaz? - Annyira még nem sok Opheliával találkozott élete során.
Aztán a lány megkóstolta az édességet, Arvid pedig kissé lelombozódott a válaszától.
- Tényleg? Nekem tetszett... - tűnődött el arra gondolva, hogy át kell értékelnie az édességekhez tartozó skáláját. - Amúgy mi az a csillámpóni? - kérdezte kíváncsian, miután rájött, hogy bárhogy is gondolkodik, ezt nem tudja megfejteni. Esetleg egy unikornis juthatott eszébe a szóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 5. 20:33 | Link

Arvid

- Háztársak? Nehéz őt elképzelni diákként- mélázok el már megint. Seren... mint elsős, Seren.... másodikosként kilógat valakit az emeletről... Kiszakad belőlem a nevetés, komolyan, jelenleg nem érdekel, ha hülyének néz Arvid, de ez poén.
- Oké, azt hiszem, mégis sikerült elképzelni- teszem hozzá mintegy magyarázatképp, aztán inkább kortyolok a kávémból, az segít lenyugodni.
- Aaaaj, már megint ez a vér... lefogadom, hogy egy gramm arany sincs benne- oké, megértettem. A sárvérű meghal, a félvérnek semmi köze ahhoz, hogy csak félig van vére, és gondolom az aranyvérűeknek sincs benne semmi arany. Bonyolult ez a világ. Nem lehetne azt mondani, hogy A+ például?
- De azért örülök, hogy te így látod. Mellesleg.... cssss, de lehet, én sárvérű vagyok... most tényleg megölnek, mint a zsidókat? Noel mondta-  azaz... valami ilyesmit sikerült kibogoznom a röhögéshulláma után, bár kicsit felhúztam magam, így talán.... hangsúlyozom talán, nem biztos, hogy a lényeget ragadtam meg.
- Miért mondod ezt? Én szeretném elnyomni... kevesebb macera volt, amíg nem tudtam, hogy képes vagyok robbantani, meg eláztatni egy termet- komolyan... mintha csak Serent hallanám. Beletörődtem, mert muszáj volt, de attól még fáj újra és újra szembesülni a ténnyel, hogy nem tudok tenni ez ellen semmit. Igen, biztos mások ezt könnyebben veszik, és letudják egy vállvonással... de én ezt nem tudom megtenni.
- Nem, még életemben nem hallottam semmi Csákról, maximum akkor, amikor egy francia ismerősöm próbált magyarul tanulni, és a "csak" szócskát gyakorolta- bevallom, ha nem figyelek, vagy tényleg nagyon ideges leszek, még nekem is előjön az akcentusom, de már kezdek ellene, és amúgy egész jól megy a magyar nyelv, még ha az írás nem is az erősségem. Most komolyan... minek ide két "J" betű? A háromtagos betűkről meg nem is beszélve...
- Non, fránciáh vhádzsokh- veszem elő a világ legröhejesebb akcentusát, még a hangom is leváltoztatom, aztán megint elröhögöm magam.
- Viccet félretéve... Marseille-ben élek... azaz éltem- na azért erre büszke vagyok, még ha életemben nem ettem egyetlen csigát se. Szerintem undorító.
- Ízlések és pofonok... nem szeretem a nagyon édes dolgokat- vonok vállat, bár ő ezt feltételezem nem látja. Aztán csak pislogok, de észbe is kapok.
- Ja a csillámpóni, hát... muglik szokták használni... tudod, ami már annyira édes, vagy cuki, hogy az már szinte undorító, akkor ezzel fejezik ki, legalább is én így tudom- nem vagyok jártas a szlengben, csak használom, viszont elmagyarázni olyannak, aki nem érti... na az necces.
- Szóval, ha meg akarsz mérgezni valakit, ez a süti tökély lesz- vigyorodok el, mert persze tök természetes, hogy Navinés létemre ilyen gondolatok ébrednek bennem egy süti láttán.    
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 5. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 11. 22:15 | Link

Andris bácsi *-*

Egy teljesen átlagos, szokványos napnak indult a mai. Reggel kilenc körül felkeltem, kicsit nyújtózkodtam, aztán elmentem felöltözni. Miután rendbe tettem magam elmentem reggelizni a nagyterembe. Ott beszélgettem egy kicsit a háztársaimmal és természetesen ettem tükörtojást, amit tejjel öblítettem le. Eztán befejeztem a reggelim és visszavonultam a Kan kéglibe. Leültem az ágyamra és azon kezdtem el gondolkodni, hogy ma mit is csináljak. Itt maradjak, vagy ne? Járjak egyet, vagy ne? Felfedező körútra induljak, vagy ne? Nem tudtam dönteni. Ám egy kis idő után elhatároztam, hogy felkeresem Rédey tanárurat, - aki mellesleg a mugliismeretet tanítja - és elhívom magammal sütizni. Tehát gyorsan felpattantam az ágyamról és már rohantam is a rezidenciájához. Bekopogtam és mikor ajtót nyitott, megkérdeztem tőle, hogy nem lenne-e kedve sütizni a Czukorvarázsban. Szerencsére a válasz igen volt, úgyhogy megegyeztünk, hogy 11-kor találkozunk ott. Boldogan ugráltam vissza a szobámba. Mellesleg a tanár úrral a cukrászdában ismerkedtem meg még régebben. Az ősszel. Mentem sütizni és Ő is ott volt. Letelepedtem mell és beszélgetni kezdtünk. Leginkább én fecsegtem, hisz’ nekem be sem áll a szám. Azóta ha találkozunk váltunk egy-két szót, de az iskolában nekem is tanár bácsi.
Hamar eltelt az az egy óra, hiszen kihasználtam az időt és hegedültem. Még mindig járok a tanáromhoz, aki nagyon rendes velem és egyszer sem szeretnék felkészületlenül elmenni az órára.
Szóval belebújok a tornacipőmbe, az ingemre veszek egy tavaszi kabátot és már megyek is ki a szobából. Már bátran járkálok a folyosókon, tudom, hogy mi merre vezet. Hamar kitalálok a kastélyból. Mikor már a füvön lépkedek, az órám háromnegyed 11-et mutat. Szapora léptekkel haladok tovább, hiszen nem illik elkésni. Útközben egy ismerőssel sem állok le beszélgetni, mert sietek. Nem kell sok idő, hogy benyissak a cukrászda ajtaján, hiszen olyan kicsi ez a falu, hogy 5 perc alatt meg lehet tenni egy ilyen távot. Tehát belépek az ajtón és a szemeimmel egy üres asztal után kutatok. Hamar találok egyet. Oda letelepszek és várom, hogy megjöjjön András bácsi.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. március 28. 16:56 | Link

Ákica<3
[tanévkezdés utáni első szabad hétvége]

Ahhoz képest, hogy április eleje van valahogy még nem érzem, hogy tényleg itt lenne a tavasz. A múlt heti hó mostanra teljesen elolvadt, szerencsére utánpótlás sem érkezett belőle, de azért még mindig nincs meleg tavaszi idő.
A cukrászda felé baktatva viszont nem is érzem az arcomba csapó csípős, hideg szelet, sőt szinte semmit sem fogok fel a külvilágból.
Miért van az, hogy amikor minden teljesen tökéletesnek tűnik, gondtalan lehetnék, akkor történik valami, és BUMM. Oda az általános jókedv, jönnek a problémák, amelyeken képes vagyok napokig rágni magamat. Pedig azt hittem, sikerült túljutnom ezen az energia pocsékló szokásomon, de nem. A baj az, hogy erről most Ákossal sem tudtam beszélni. Vagyis pont, hogy vele kellett volna már azonnal megbeszélnem, de egyszerűen nem tudtam, hogyan kezdjek neki. Kicsit hasonlít a helyzet a Beás szituációhoz, márpedig abból okulva, most jobban akarom intézni a dolgokat.
Azt hiszem, komolyan úgy gondolom, hogy sikerült is egy jó megoldást találnom. Mégis a cukrászda felé tartva egyre kevésbé érzem magam elszántnak, egyre nagyobb hülyeségnek tűnik az egész, egyre idegesebb vagyok. A jobb kezem minduntalan a kabátom zsebébe téved, ahol egy hideg, kis üvegfiolára fonódnak az ujjaim. ~ Nem lesz így jó, nagyon nem~ De rossz előérzet ide vagy oda, valami mégis hajt előre, az nem fordul meg a fejemben, hogy hagyjam a fenébe az egész tervet. Igazából most gondolom át először a dolgot, mióta csak kipattant a fejemből. Eddig valahogy sikerült kikerülnöm ezt a kérdést.
A Czukorvarázsba érve minden bizonytalanságom eltűnik, mintha csak útközben elfújta volna a szél, magabiztos és elszánt vagyok. Lecsüccsenek az egyik félreeső asztalhoz, majd hamarosan megjelenik a pincérnő én pedig rendelek egy limonádét és egy narancslevet. Az utóbbi Ákosé lesz, ha ideér. Délután 3 órát beszéltem meg vele, de most még csak alig múlt háromnegyed 3. Általában én vagyok az, aki kettőnk közöl tovább készülődik, és így később érkezik meg a megbeszélt helyre, de most direkt úgy számoltam, hogy mindenképpen előbb érkezzek nála. Amint megérkeznek a kért italok, és a pincérnő is magamra hagy, előkerül a zsebemből a kis fiola. Nem hagyok magamnak időt, hogy átgondoljam mit csinálok, csak fogom és Ákica poharába öntöm a sötét vörös löttyöt, ami elkeveredik a narancslével, mintha mi sem történt volna. A poharat áttolom az asztal másik oldalára, és már nincs más dolgom, mint megvárni, hogy Ákos megérkezzen. Így, hogy túl vagyok a tervem első szakaszán hirtelen elfog a pánik, hogy rettenetes vagyok, és minden rosszul fog alakulni. A növekvő feszültséget az asztalon való dobolásban vezetem le, míg Ákosra várok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 20:28 | Link

Katkó

Végre megjött az első szabad hétvége! Juppi! Ráadásul az én kis barna szépségem randira hívott a cukorvarázsba. Előzetesen nem mondott semmit, de gondolom, valami nagy bejelentésre készül, vagy ilyesmi. Különben ott vannak a hálóink és az egész Navine, ahol elbújhatnánk a kíváncsi szempárok elől, ha romantikázni akarunk. A konyháról pedig szerezhetnénk ennivalót is, szóval ez valami különleges eset lehet, vagy csak normális helyen szeretne velem lenni. Mondjuk nekem tök mindegy, hogy hol vagyok vele, csak érezzem Őt, és a közelében lehessek. Nem igazán vagyok a kiöltözés híve, szóval a kötelező dolgokon túl nem is igyekszem túlzásba vinni az egészet, csak kényelmes legyen, viszonylag harmonikus színösszeállítással. Egy kék inget, hozzá farmerra, meg egy melegebb cipőt veszek, aztán már dobom is magamra kabátom és a sapkám, mert azért még nincs olyan meleg, bár már egész jó idő van. Idén elég fura az időjárás, sokszor megviccelt már, csak nem tudtam röhögni a poénján. A lényeg, hogy itt vagyok, és már szaladok is az őzikémhez. Gyorsan leérek a faluba, ahol most egész sokan vannak, hiszen mindenki most meséli el a szünidei élményeit, vagy beszélik meg a vizsgákat a diákok. Nagy lendülettel nyitok be a cukrászdába, és máris meglökök valakit, aki majdnem felborul, ráadásul pár másodperc múlva kiderül, hogy pincér, és csak a lélekjelenléte miatt fogta meg a tálcán lévő üres poharakat.
- Ö, bocsi! - vigyorgok rá kedvesen, majd ennyivel elintézem a dolgot. Régebben biztos jobban szégyelltem volna magam, és most is hallom a mögöttem a morgolódást, de már nem foglalkozom vele. Inkább a szemeimmel kutatom, hogy merre ülhet a kisdrágám. Meg is találom rövid időn belül, és mire odaérek hozzá, már leveszem a sapkát és a kabátot, majd felhelyezem a ruhatartóra.
- Szia! Már nagyon hiányoztál! - mondom neki nevetve, majd odahajolok, hogy egy gyors csókkal köszöntsem. Át is ölelem, nem zavar, hogy ül, nekem jelenleg ez most annyira sokat jelent, hogy kézenállva is átölelném, ha lehetséges lenne. Érzem, hogy mindenem felpörög, nagyon jó vele csókcsatát vívni. Így meggondolom magam és a gyors csókot elnyújtom egy pár másodperccel. Aztán leülök a helyemre, ahová már ki is van készítve a kedvenc italom, a narancslé. Felkapom a poharat, amiből pár csepp a kezemre is löttyen a hirtelen mozdulattól, majd az őzike felé nyújtom.
- Ránk, de főleg rád! – amint lehet, összekoccintom a poharunkat, majd nagyjából a felét eltüntetem az italnak. Nagyszerű íze van, itt mindig friss narancsból csinálják és mindig ugyanolyan frissnek tűnik, nem tudom, hogy hogyan szerzik be az év minden napján a friss gyümölcsöt. Úgy érzem, hogy kitágult a világ, biztosan azért, mert itt ül velem szemben.
- Nagyon szeretlek! – mondom neki őszintén, és ábrándozva tekintek a barna lélektükrökbe. ~ Egyszerűen zabálnivaló, és az enyém. Sosem volt még ilyen szerencsém, és nem is lesz! ~
- Miért itt? Kíváncsi vagyok. Valami nagy dolog történt veled? – szinte kitágulnak a szemeim, olyan őszinte kíváncsisággal figyelem és várom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. március 28. 22:56 | Link

Ákica<3

Furcsa mód a hirtelen jött pánikroham csak addig tart, amíg Ákos meg nem érkezik. Azt hittem, ha meglátom őt, majd inamba száll a bátorságom, és egyszerűen csak mindent rázúdítok gondolkodás nélkül, de ahogy meglátom őt belépni az ajtót megmerevedek egy pillanatra, és szinte azon nyomban el is száll a fejemből minden zavaró gondolat. Megint sikerül kizárnom a lelkiismeretemet, és elhitetni magammal, hogy nincs semmi kivetnivaló a tervemben.
Mire Ákica az asztalhoz ér, már az idegesség legapróbb jele sem látszik rajtam, a tőlem megszokott széles vigyorral köszöntöm őt. Na, nem mintha az utóbbi időben színészettel foglalkoztam volna, egyszerűen csak jelen pillanatban tényleg elhiszem, hogy ez egy teljesen átlagos randi.
- Szia - közben a fiúval együtt nevetek. Viszonzom az üdvözlő csókot, és miközben Ákos átölel, én a nyaka köré fonom a karom, bár számomra kicsit zavaró, hogy én ülök, na meg hogy van köztünk egy asztal. De a csók így is nagyon édes. Örülök, hogy Ákos kicsit elnyújtja, nekem ugyanis nem akaródzik elengedni őt, de sajnos nem maradhatunk így örökké. Megint 180°- os fordulatot vesznek a gondolataim, legszívesebben közölném Ákossal, hogy nincs is már kedvem itt ücsörögni, inkább gyerünk vissza a kastélyba és vackoljuk be magunkat a Kan kéglibe. Ezzel együtt elfog a vágy, hogy töviről hegyire mindent elmeséljek neki, azzal bezáróan, hogy Lienaserum van a narancslevében. Mégse szólok semmit, csak elengedem Ákost, és azalatt a pár másodperc alatt, míg ő is elhelyezkedik megint leszámolok a lelkiismeretemmel.
- Rád! - koccintok jó kedvűen Ákossal, néhány másodpercre szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy micsoda egy szörny vagyok. Aztán mikor Ákos a szájához emeli a poharad, erős kényszert érzek, hogy rákiabáljak: "NEEE!", vagy, ami még drámaibb, hogy kiverjem a kezéből a poharat. De egyik megoldásra sem kerül sor, csak kortyolok én is a limonádémból. ~ Csak én érzem annak, vagy tényleg nagyon savanyú? ~ De kész, ennyi. Ákos ivott a narancsléből, most már ha akarnám se tudnám visszavonni a hatást. Oké, hogy a Lienaserum nem olyan erős, mint a Veritaserum, de igazságszérumnak igazságszérum. Az agyam megint a tervezésre áll be, hogy hogyan is kéne elővezetni a témát. Hiszen az egy dolog, hogy Ákos igazat fog mondai nekem, de mégsem csaphatok bele a dolgok közepébe, mert Bordeaux bájitalt nem csináltam. Ezt a részt nem gondoltam át rendesen. Ez a hűvös tervezgetés csak addig tart, míg Ákos meg nem szólal.
- Én is nagyon szeretlek - viszonzom a gesztust és az ábrándozó pillantást. Most egyszerűen csak képtelenségnek tűnik az egész. Hogy is tehetett volna velem ilyet Ákos? Pont ő? Egyáltalán nem az a típus. És mégis, a tények ellene szólnak.
A helyzet ugyanis az, hogy egyik este, ahogy éppen fáradtan bevágódtam az ágyamba egy névtelen levelet találtam. Fogalmam sincs ki a fene írhatta az üzenetet, de elég súlyos dolgokkal dobálózott. Történetesen, hogy Ákos nem is volt olyan kis gyámoltalan, mint amilyennek tűnt, sőt, nagyon hajlandó minden eszközt bevetni, ha szeretne valamit. Így például, amikor az első csókunk elcsattant, a hirtelen jött fellobbanásnak állítólag köze volt a narancsléhez. Egész konkrétan a narancslében szerelmi bájital volt. Ezt persze elsőre el sem akartam hinni, úgy voltam vele, hogy valaki csak szórakozik. Fogtam és el is égettem a levelet. Csak az volt a baj, hogy másnap is kaptam egy újabb levelet. Ezt sem tartottam meg, még mindig csak egy hülye tréfának fogtam fel, de azért mégsem hagyott nyugodni a dolog. Mert valójában volt logika abban, amit az ismeretlen írt. Most pedig már nem tudom, mit hiszek.
- Nem, nem történt semmi - térek vissza a jelenbe, és máris egy átlátszó hazugsággal folytatom. Ezt az érzelmi hullámvasutat, amire jegyet váltottam egyre kevésbé bírom. Ákos közelsége teljesen megzavar. Gondoltam, hogy nem lesz fáklyás menet, ennyire már ismerem magam, de rosszabbul érzem magam, mint képzeltem. Úgymond távolról szemlélve a kapcsolatunkat, visszatekintve az eddigiekre teljesen máshogy tűnnek a dolgok, mint most, hogy itt vagyunk. Megint közel állok hozzá, hogy feladjam, összeroppanjak és mindent kisírjak magamból, de valami visszatart, bár egyelőre nem tudnám meghatározni mégis mi.
- Csak azért gondoltam, hogy ide jöjjünk, mert unalmas mindig csak a kastélyban találkozni, nem? - válaszolok a kérdésre.
- Milyen sütit szeretnél, még nem rendeltem. - próbálom kicsit terelni a témát, húzni picit az időt, míg összeszedem magam és eldöntöm, mi legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 20:40 | Link

Katkó

Sosem gondoltam, hogy Zoé után még lesz esélyem a szerelemre. Túlságosan is jó volt a nyár, és túlságosan is rossz volt az egész, ahogy tönkrement. De már kihevertem, igaz egy tanév kellett hozzá, na meg Kati elbűvölő személyisége. Talán most még biztonságban is érzem magam mellette, mert nincsenek úgynevezett körülmények, mint életkor, vagy mondjuk nem csap meg árammal. Zoénál sem volt ez igazán gond az én részemről, de most ezek az akadályok sem gördülnek elém, mi több valamivel magabiztosabb is vagyok, amióta az őzikeszemű az enyém. Nagyon kis furcsa volt azon a délutánon, talán azóta sem volt olyan heves, mint akkor. Vagy csak meg akarom szépíteni a dolgot, igen ez lehet az igazság, hiszen akkor csókoltuk meg egymást először. Belegondolva elég béna randi helyszín a szobánk, de mégis… valamiért nem szokványos és emiatt tetszik. Persze, ha majd a gyerekeinknek elmeséljük, biztos nagyot nevetnek majd… izé… kissé előrehaladtam. Még mi is azok vagyunk, előbb végezzük el az iskolát, meg hasonlók. Kati természetesen ugyanolyan kedvesen fogadott, ahogy szokott, a csókjaink ugyanolyan édesek voltak, ahogy mindig. Vagy talán most egy kicsit édesebbek az előzőnél, hiszen azok már elmúltak, ezek pedig éppen most történnek. Néha magam is meglepődök, mennyi mindent össze tudok hordani. Bebiztosítjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, mindenféle szinten, szavakkal és tettekkel egyaránt. Iszunk is rá, csak, hogy felkerüljön pont arra a bizonyos i-re.
- Végül is igaz, ez egy jó helyszín. Bár veled a szellemházban is jó lenne egy randi, szóval… - meghúzom a vállaimat kedvesen, ha egyáltalán lehet úgy, és kezdek, elveszi a szemeiben. Valahogy ez visszatérő dolog nálam, nem tudom, hogy zavarja-e egyáltalán. A süti kérdés máris továbbtereli a figyelmemet, és már mondom is.
- Az aruenta a múltkor nagyon ízlett, most is jó lenne. Én azt fogok kérni, de én fizetek ám. – kicsit megfenyegetem viccesen mosolyogva az ujjaimmal, és máris rágondolok, a mézes, lágy és csoki bevonatos süteményre. Nem is annyira drága, de itt mondjuk a legolcsóbb muffin is észbontó hatású.
- Te mit szeretnél? Jól gondold meg drága! – a kezem ösztönösen az övét keresi az asztal felett, és pihentetőleg rá is helyezem a kezére a sajátomat. Valahogy, ha a közelemben van, nem szeretem, nem megérinteni, sokat jelent nekem, minden érintés. Minden rendbennek tűnik, nagyon várom a folytatást és azt, hogy előhozakodjon valamivel. ~ De mit szeretne? Biztos nem a vizsgákról beszélgetni. Nagyon jól csinálja, egyre jobban felcsigáz… ~ Mosolygok tovább, mint a vadalma, és még egy apró pír is jelenik meg az arcomon. Egész ügyesen álcázom már mellette ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. március 29. 22:37 | Link

Ákica<3

- Felőlem találkozhatunk extrémebb helyszíneken is, ha neked az bejön - villantok Ákosra egy kihívó pillantást. Mert miért ne? Lehet, hogy tényleg egész jó randi helyszín lenne a kísértetház, vagy akár a kínzókamra. A közeg biztos adna valami pluszt az élményhez. Kicsit elszabadul a fantáziám, de igyekszem gyorsan visszarángatni magam a jelenbe, Én most nem tehetem meg, hogy ilyesmiről képzelegjek. Ha kiderül, hogy az egész kapcsolatunk csak egy jól elkészített bájitalon alapszik... Ezzel ismét problémánál vagyunk. Amilyen gondtalanul fantáziálgattam pár másodperce, olyan erővel nehezedik most rám a bizonytalanság, és az egyre erősödő bűntudat ezért az egész helyzetért.
Azonban úgy tűnik, Ákos nem veszi észre micsoda lelki vívódáson megyek itt keresztül. Ez egyrészt jó, esősorban örülök neki, hogy nem kérdez rá a dologra, nem kell magyarázkodnom, van időm a saját tempómban kitalálni, hogyan tovább. Másrészt viszont, miért nem veszi észre? Nem teljesen nyilvánvaló?
Gond nélkül áttérünk, a ki mit rendel témára. Én azonban mégsem tudom százszázalékban erre koncentrálni, a fejemben kavarognak a gondolatok és már képtelen vagyok gátat szabni nekik. Ákos szemeibe nézve minden teljesen egyértelmű. Szeretem őt, és valaki nagyon csúnyán átvert. De ha megpróbálok az agyammal gondolkodni..., ott kezdőik a káosz. Ezért inkább úgy határozok, hogy a legjobb lesz, ha összességében mellőzöm a gondolkodást, amíg lehet. Majd megoldódik minden magától. Remélhetőleg.
Félrebillentem a fejem és csettintek egyet a nyelvemmel Ákos kijelentésére, miszerint ő fizet. De egyébként nem viszem túlzásba az ellenkezést, helyette mosolyogva küldök neki egy cuppanós puszit.
- Hmm, még nem tudom - elgondolkodom, vajon mit is kéne választanom. Aztán Ákos keze megtalálja az enyémet az asztalon, jól esik az érintése, ugyanakkor megint hevesen feltör bennem a lelkiismeret furdalás az egész miatt. ~ Szörnyű vagyok! ~ A további kínszenvedésemtől - rövid időre legalább - az asztalunkhoz közeledő pincérnő ment meg, aki jókedvűen kérdezi, hogy sikerült-e választanunk. Mintha csak megérezte volna, hogy már épp a rendelést beszéljük meg.
- Én öö hamis túróst kérek - adom le a rendelésem, aztán a pincérnő felírja azt is, amit Ákos szeretne és újra magunkra magunkra hagy minket.
Itt az ideje, hogy előhozakodjak azzal, amire kíváncsi vagyok. Már veszem is a nagy levegőt, de szavak helyett végül csak egy hatalmas sóhajra futja meg egy mosolyra. Hiába, nem gondoltam ezt át rendesen, ahhoz nem vagyok elég számító és megfontolt. Éppen ezért még magamat is meglepem azzal, hogy továbbra sem mesélek el mindent Ákosnak, hogy nem adom fel ezt a hülye játékot, és nem szembesítem egyenesen a "vádakkal". Egyszerűen túl rég óta titkolom, és most már fogalmam sincs, miképp vezethetném be a sztorit.
- Tudod, néha olyan fura... egyszerűen csak képes lennék csendben üldögélni veled, és nem kellene semmi más csak te... És ez most nagyon bénán és nyálasan hangzott. Mint akit nem is tudom. Nem itattál te velem titokban valami durva szerelmi bájitalt? - " Csak poén". Ezt sugározza minden rezzenésem, a hangsúly, a hanglejtés, minden. Csak egy furára sikeredett szerelmi vallomás, az egész arra alapozva, hogy az előbbi sóhajom simán elment egy szerelmes sóhajtásnak is. Mindebben a legrosszabb, hogy minden szavam igaz, és mégis hazugságnak érzem. Létezik ez? Ha lehet, az eddigieknél is rosszabbul érzem magam, eddig még mindent elmagyarázhattam volna Ákosnak, nem lett volna semmi gond. De én mit csináltam? Ki tudja milyen indíttatásból inkább körülményeskedve próbálom megtudni a választ a valójában nagyon is komoly kérdésre. ~ Szörnyű vagyok! ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 23:41 | Link

Katkó, a nyomozó kisiparos

- Ó, nem is tudtam, hogy te ilyen bevállalós vagy édesem. – kicsit nagyon nyálasan hangzott, de viccesnek szántam inkább és én nevetek is. Hasonlóan kihívóan válaszolok a pillantására, a csokoládébarna szemeibe, meg annyira elveszek, hogy lassan azon gondolkodom, hogy kiszedem őket és üvegben tárolom, hogy mindig… Ö, kissé elrugaszkodtam, azt hiszem. Inkább csak annyit bámulom, amennyit csak lehet és akkor senkinek sem esik bántódása, és az én kedvesem is szép szemekkel nézhet rám továbbra is. Katkó még nem választ, ez kicsit fura, mert mindig határozott elképzelései vannak, ráadásul korábban érkezett és ő ajánlotta fel, hogy sütizzünk. Na, mindegy, vagy ilyen is, hogy ő sincs a toppon éppen, habár ez nem nagyon látszik rajta. Van egy kis mellékérzetem, de komolyan nem tudom, hogy mi az, nem húzza el a kezét, amikor az övére teszem, akkor pedig nagy baj, illetve bármilyen baj nem lehet. Nem sokkal ezután érkezik a pincérnő, Kati pedig rendel, ahogy én is.
- És még egy kör üdítőt, mert remélem, hogy sokáig leszünk. – kacsintok Katira és elég egyértelműen nézek a felszolgálóra ahhoz, hogy tudja, mire gondolok. A pincérnőnk már látott egyet s mást, és csak egy finom mosoly jelenik meg az arcán, miközben elindul teljesíteni a rendelésünk rá eső részét. Aztán az én drága őzsutám belekezd valami fura dologba, és még a végén vicceset is kérdez. Tényleg nem tudok mit mondani rá, csak nevetek.
- Tudod, ez annyira hihetetlen, hogy néha el sem hiszem, hogy te engem választottál. Valójában… nagyon megleptél a szobánkban, nekem sosem volt még ilyen dolgom. Nem, mintha esély lett volna hasonlóra is, vagyis egyszer igen, de az már régen volt. Bájitalt? Á, annál én sokkal bénább vagyok, hogy meg merjek csinálni egyet és beadni Neked. Amúgy sem tudok hazudni, főleg nem olyannak... – itt elcsuklik a hangom, mert visszaidéződik az egész Katival töltött pillantok összessége egy másodpercben - … aki tetszik nekem. – fejezem be s mosolyogva, ajkam beharapva, szégyenlősen hajtom le a fejem, de a szemeimmel őt nézem.
- És nem hangzott nyálasan, inkább őszintén, amit mindig nagyra értékelek. – vigyorgok, mint a tejbe tök, nem tudom, hogy miért. Talán túl szerencsésnek tartom magam, hogy Turnman Kati a kegyeibe fogadott, vagy csak elfogadott olyannak, amilyen vagyok? A másodiknak biztos jobban örülnék, de így is elégedett vagyok. Visszaérkezik a pincérnő az italokkal és a sütikkel is, én pedig jó fiú módjára megvárom, míg Kati nekikezd. Közben megiszom az első kör italt.
- Nagyon jó év lesz ez, érzem. Minden meccsedre elmegyek szurkolni. Na, és valamelyik szünetben elmehetnénk kirándulni… vagy ilyesmi, jó lenne. Szeretnék hosszabb időt kettesben lenni veled, ha te sem bánod. – a gondolataim veszélyes vizekre eveztek, már ami az erkölcsösséget illeti. Kirándulni, persze, az is nagyon jó lenne vele, de az esti romantikázás még jobb lenne. A nappali után közvetlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovitsné Janey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 1. 17:19 | Link

Csillagközi Kaméleon

Egy kellemes napnak terveztem a mait. Na jó, ez lehetetlennek bizonyult volna, hiszen húsvét van és bolondok napja. Fel is voltam készülve mindenre, úton-útfélen felbukkanó vödör vízre, vagy éppen apró-cseprő balgaságokra, de arra a levélre nem, ami reggel várt. Késve érkezett, hogy az anyakönyvi kivonatomat elírták, így most egy darabig a Markovitsnéként kell élnem az életemet. Vincent ma, mint egy igazi papamaci, aki legyőzte még a bokkoli undorát is uralkodói gyűlésre ment Franciaországba, tehát más néven hazament a szüleit is meglátogatni húsvét alkalmából, én nem mentem, mert már így a terhességem végéhez közeledve nem igazán akarok messze kimozdulni. De erre a hírre szükségesnek éreztem egy süti megevését. A kis Tristán is hasonlóan gondolhatta, mint én, mert egyszer sem rugdalózott, az utam során, ami ide vezetett.
 - Egy szelet oroszkrém tortát, meg egy pár szelet citromot kérnék. -
Adom le a rendelésem és utána egy asztal után nézek, sikerül is találnom is egyet középtájon, ahova le is ülök. Megszoktam már a vizslató szemeket, amelyekkel végigmérnek nagy hasam miatt és már nem is érdekel igazán a véleményük, csak jól érzem magam úgy, ahogy vagyok, így hát a kistáskából, ami a vállamon van előkapok egy magazint és azt kezdem el lapozgatni, közben pedig megkérdezek a rendelésem is, amit elkezdek falatozni.
Utoljára módosította:Markovitsné Janey, 2013. április 1. 17:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csillagközi Kaméleon
INAKTÍV


Átváltoztatástan&Asztrológia
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
Írta: 2013. április 1. 17:44 | Link

Markovitsné Janey

Mivel nincs jobb dolga, és a Nap is hét ágra süt úgy tervezte, lemegy a faluba és ott bóklászik egyet. Az órákat már úgyis megtervezte, felkészült a tanítás kezdetére, így nincs sok minden elintéznivalója. Kissé hideg van, ezért felkap egy hosszú, ballonkabátszerű szövetet magára. Szépen lassan lebattyog a faluba, de mivel átfázott, így egy hirtelen ötlettől vezérelve  betér a cukrászdába. Még sosem volt itt, pedig elég régóta tanít már az iskolában, no de mindent meg kell tapasztalni. Belépve megcsapja az orrát az a  kellemes, kissé fűszeres illat amit imád. Gyorsan körbetekint és örömmel konstatálja, hogy nincs nagy tömeg.
- Szép jó napot, egy hosszú kávét kérnék és ha lehet tegyen bele egy kis fahéjat is. Éééééés... egy csokoládétortát is kérnék. Köszönöm.- mondja és a középső asztalok felé indul. Miközben elfoglalná helyét, megbotlik, és leveri a mellette ülő hölgy táskáját.
- Ohhh... szörnyen sajnálom, csak megbotlottam.- mentegetőzik és egy mosoly kíséretében már nyújtja is át a táskát a hölgynek.
- Oroszkrém torta? Hmmm... az egyik kedvencem. Nem is tudtam, hogy lehet kapni. No de már mindegy, rendeltem. Ó.. elnézést, milyen udvariatlan vagyok...be sem mutatkoztam. Antonie Holden vagyok, az iskolában tanítok.- mutatkozik be mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovitsné Janey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 1. 18:00 | Link

Csillagközi Kaméleon

A nagy evés-olvasás közben egy puffanás zavar meg. Éppen a Hogyan nyerjük vissza alakunkat szülés után című cikket olvasom, amikor felnézek és egy valamennyire mintha ismerős arcot látnék, de nem igazán tudom őt betájolni, hogy ki is lehet, szóval marad a bemutatkozásra való hagyatkozás.
 - Semmi probléma, nincs benne törékeny. -
Mosolyodok el, most, hogy a hormonok túlbuzognak bennem vannak túlzottan is kedves pillanataim. De már nem sokáig van ez a nagy kedvingadozás. Alig várom, hogy a régi legyek végre, mert most azért annyira mégsem érzem magam jól a bőrömben.
 - Igen, most ezt kívántuk meg éppen. Meg egy kis édesség mindig jól jön, nem igaz? Esetleg velem tartana? Én Janey Fo... Leroy vagyok, bár msot az anyakönyvem szerint azt hiszem Markovitsné Janey. -
Mutatkozok be neki elvigyorodva. Jobb, ha nem stresszelem magam ilyesmiken, mert az csak árt nekünk, ezért is kellett sütibe fojtanom most ezeket a túl nagynak nem mondható problémákat, hiszen úgyis majd szépen kijavítják és akkor már Janey Forerst, vagyis, hogy Leroy leszek ismét. Milyen furcsa is megszokni, hogy már nem Forerst vagyok, sokszor még mindig Forerstnek mutatkoznék be, hiszen életem eddigi részét ezzel a névvel éltem le, és a Forerst nevet pedig szeretem, büszke vagyok a nevemre, a származásomra, a családomra.
 - Egyébként én az Ajándékbolt tulajdonosa vagyok, talán már találkoztunk is. Mit tanít az iskolában? -
Próbálok beszélgetést kezdeményezni, nem vagyok egyébként egy locsifecsi nőszemély, sőt, inkább a szófukarabb embercsoportba tartozok, ha éppen arról van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csillagközi Kaméleon
INAKTÍV


Átváltoztatástan&Asztrológia
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 157
Írta: 2013. április 1. 18:46 | Link

Markovitsné Janey

- Átváltoztatástant és Asztr...- hirtelen felköhög.
- Khrm... Elnézést! Nos. Átváltoztatástant és Asztrológiát. Az utóbbit csak ettől a tanévtől kezdve fogom tanítani, míg az előbbit már tanítom egy ideje, hm... kisebb-nagyobb megszakításokkal. Emellett oktatok Animágiát is, de csak egyetlen tanulónak, mivel elég komplikált már az engedélyeztetési eljárás, de ahogy látom, Önnek is megvannak a problémái a bürokráciával.- ereszt meg egy mosolyt a hölgy felé, visszautalva ezzel az anyakönyves esetre.
- Lehet, hogy összefutottunk, de az Ajándékboltban még nem voltam. Tudja, ritkán mozdulok ki... nos.. ez ilyen formán nem igaz, hiszen tavaly is azért nem tudtam tanítani, mivel külföldre kellett utaznom. Szóval nem nagyon járok le a faluba, de az iskola partjában sokszor szoktam sétálni. Feltétlen elszeretnék menni a falu több épületébe és üzletébe is, úgyhogy rövid határidőn belül tiszteletemet teszem majd Önnél.- mondja, miközben megérkezik a rendelése, amit egy köszönöm kíséretében át is vesz a felszolgálótól. Belekortyol a kávéjába és így szól:
- Igazán jó kávét csinálnak itt. Gyakrabban kéne jönnöm.- mosolyodik el.
- És Önnek van valami kapcsolata az iskolával? Esetleg ott tanult? -érdeklődik a professzor.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. április 3. 10:56 | Link

Ákica<3

A pincérnő felveszi a rendelésünk,és mikor kettesben maradunk belekezdek valamibe, amibe nem kellene. Az a furcsa nyugalom, ami megszállt miközben beszéltem, azonnal tovatűnik, én pedig legszívesebben verném a fejem az asztalba. Lendületesen. De nem lehet, előbb ki kell várni, mit mond Ákos. Alapvetően azt szeretném, hogy csak nevessen az egészen, hogy komolyan se vegye. Másrészt viszont, ha tényleg bebájitalozott volna engem, az legalább valamelyest enyhítene a lelkiismeret furdalásomon. Akkor mondhatni, kvittek lennénk. Erről persze szó sincs, de Ákos nem áll meg ott, hogy ő nem tett semmi ilyet, neeem, ő még mesterien megforgatja a tőrt, amit egyébként én szúrtam saját magamba, ezzel az egész kavarással. ~Ő sosem tudna nekem hazudni... őszintén hangzott ~ Kavarognak a fejemben a hallottak, és elmondhatatlanul nyomorultul érzem magam, még ha tudom is, hogy mindezt magamnak köszönhetem. Azért igyekszem megőrizni a hidegvérem, ami többé-kevésbé sikerül is. A pincérnő gyorsan visszatér a sütikkel meg az üdítőkkel. Lassan, turkálva kezdek neki elpusztítani a finomságot, addig sem kell Ákos szemébe néznem. Mostanra már ugyanis eljutottam arra a pontra, hogy nem is tudok a szemébe nézni. Eljutottam oda, hogy felfogom, mégis mit csináltam, és miért. Nem csak egy poénról van szó, nem csak egy csíny. Ezek után hogy bizonyítom be Ákosnak, hogy szeretem és megbízok benne. Ez érint a legrosszabbul; a tudat, hogy most valószínűleg eljátszottam Ákos bizalmát. Olyannyira el vagyok foglalva saját magammal, hogy csak némi fáziskéséssel jut ez a tudatomig, hogy Ákica közben hozzám beszél.
- Mi...? Ja, igen, igen, benne vagyok a kirándulásban - válaszolok egy zavart mosoly kíséretében. Majd hirtelen felindulásból nagy levegőt veszek, hogy mindent bevalljak, de végül csak egy hatalmas sóhajra futja. Ekkor fordul meg először a fejemben, hogy hát nem kell ebből ügyet csinálni. Egyszerűen csak nem kell semmit sem mondanom, és Ákos sosem tudja meg... De nem én lennék, ha képes lennék ilyen titkolózásra. Ha csinálok valami buta, meggondolatlan dolgot, utána mindig mindent bevallok és még napokig esz a lelkiismeret-furdalás. Most sem tudom elképzelni máshogy. Egyszerűen csak képtelen vagyok hosszabb távon nem törődni semmivel. Egy jó darabig csak szótlanul nézem Ákost - ő akármit is mondjon vagy kérdezzen esetleg, kell egy kis idő, mire összeszedem magam. Az arcomon ekkor már egyértelműen tükröződik a bűntudat, szomorúan csillognak a szemeim.
- Ákos...én... igazságszérumot itattam veled - jelentem ki fojtott hangon, csak így bele a közepébe, és a végén nyelek egy nagyot. Így kimondva csak még rosszabbul hangzik a dolog. Na és persze a bűntudatom sem enyhül egy csöppet sem. Mit is vártam? Gyorsan újra a tányéromra irányítom a pillantásomat, úgy érzem ha állnom kell Ákos tekintetét menten sírva fakadok, vagy rosszul leszek. És mindez miért? Mert mesterien tudom belelovalni magam dolgokba.
- Sajnálom - motyogom a tányéromnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 20:40 | Link

Katkó, a nyomozó kisiparos

Még sohasem beszélgettünk kettőnkről, végül is itt volt az ideje már. Nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy oda vagyunk egymásért, az iskola nagy részétől meg is kapjuk ezért a szokásos megjegyzéseket, de én tudom, hogy csak irigykednek. Mármint rám, mert Katkónak mind a tíz ujjára akadhatna ilyen, de inkább sokkal jobb pasi, mint én, mégis engem választott, szerencsésnek érzem magam. ~ Igen, nagy szerencse, hogy akkor eljött „szobaavatni”. Aztán csókavatás lett belőle. ~ Magamban kuncogok, majd látom, ahogy zavarban van, főleg a mondataimtól. Nem akarok én nyálasnak tűnni, vagy ilyesmi, de ez van, én így szeretem. A bájital tényleg jó ötlet lett volna, de ezt már nem kell megtennem, és így sokkal jobb, így biztosabb az egész. Tudom, hogy szeret, meg én is őt, ez a vigyoromon és a gesztusaimon is tökéletesen látszik.
- Szuper, mert én is benne vagyok! Vagyis, örülök nagyon! – tejbetök style, a béna vicceimen is ugyanúgy tudok nevetni, mint egy igazán jól. Azokat csak másoktól hallok sajnos, ráadásul a nem túl erős memóriámnak köszönhetően nem is marad meg bennem szinte egy sem. Nem tudom, mert ő nem nevet annyira felhőtlenül, pedig már elég jól beleszokott, és nevet is a bárgyú vicceimen általában. Biztos neki ez a fétise, hogy egy ilyen bolond gyerek kell neki, de én aztán igazán nem bánom. Igaz, megadok neki mindent, ami tőlem telik, szóval nem lehet panasza. ~ Most amúgy miért is gondolkodom ilyen hülyeségről? Szeretem és kész. ~ Nyugtatom le magam, mielőtt még eltávolodnék szellemileg a cukrászda kellemes melegétől, és Katkó csábos szemeitől. Aztán jön a hideg zuhany és az előbbi szemek az asztalt bámulják, bűntudatban égve. Nekem pedig az arcomra fagy a mosoly, majd el is tűnik. Csak bámulom őt, és meg próbálok megszólalni, de csak az ajkaim mozdulnak meg, hang nem jön ki a torkomon. ~ Miért? ~ Kérdezem meg magamtól, ha már Katától nem tudom. Csak tátogok, mint a partra vetett hal, és annyira feszülten ülök, hogy majd be görcsölnek az izmaim. Aztán veszek egy mély levegőt és alig hallhatóan, mégis megkérdezem.
- Miért? – szerintem csak Katkó hallotta, olyan erőtlenül csúsztak ki a szavak a számból. Igazság szerint nem is tudom, hogy miket mondtam eddig, vagy, hogy mondtam-e olyat, amire kíváncsi volt, de nem értem. Mindig őszinte voltam vele, vajon mi késztethette arra, hogy ilyet tegyen? Biztosan nyomós oka volt, különben nem tudom elképzelni. Előrenyúlok és felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen.
- Mondd miért? Szeretném megérteni. – egy félszeg mosolyt is kap bátorítónak, remélem nem az ellenkező hatást érem el vele. Persze elengedem a fejecskéjét, még ha nehezemre is esik, mert szeretem őt megérinteni, szinte bárhol. Ha csak a könyökéhez érhetek, az is fellelkesít, de most más van terítéken.
- Nagyon szeretlek. – suttogom, és így biztosra mehet, hogy nem fogom emiatt elhagyni. Persze ez még függ attól, hogy mit mond. Vagy még attól sem? Nem tudom, csak azt, hogy most gőzöm sincs, hogy hogyan kéne viselkedjek. Nem akarom elijeszteni, vagy kikelni magamból, az nem én lennék. Viszont nagyon érdekel, hogy ezt miért csinálta és miért velem…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. április 5. 22:05 | Link

Ákica<3

Utólag megint csak gratulálni tudok magamnak, amiért ilyen szépen, összeszedetten, logikusan felépítve meséltem el Ákosnak, hogy mégis mi nyomja a lelkem. Ezért díjat érdemelnék. Nem merek felnézni Ákosra, pont elég nekem az amúgy is tapintható feszültség. A fiú végül csak egyetlen halk kérdést intéz hozzám, de ez tűnik sokkal jobbnak, mintha teljesen kiakadt volna. Hiszen az én csodálatos vallomásom nyomán teljes joggal kérdőjelezhetné még a belé vetett bizalmam mélységét. De nem teszi, csak választ vár a szintén teljesen jogos és érthető kérdésére. ~ Mert egy bizalmatlan, naiv, hülye liba vagyok...~ Fut át az agyamon, és egy pillanatra elfog a vágy, hogy az egészet hagyjam a fenébe, inkább védekezzek támadással, csak hogy ne kelljen részleteznem, milyen buta voltam. De nem teszem, mert én is tisztában vagyok vele, hogy ez nem éppen a legjobb megoldás lenne, és épp itt az ideje, hogy elkezdjem kicsit értettebben kezelni a konfliktusaimat.
Akármilyen erősen koncentrálva meredek is a semmibe, nem kerül el a figyelmem, ahogy Ákica keze beúszik a látóterembe. Még mindig szeretném kerülni inkább a tekintetét, de nem húzódok el az érintése elől, megadóan hagyom, hogy felemelje az állam, ezáltal barna szemei kereszttüzébe kényszerítve. Megismétli a kérdést, majd leengedi a kezét, de most már kénytelen vagyok rá nézni, és tudom, innen már nincs más hátra, mint mindent elmesélni, bármit is áruljon el rólam a történet. Csak nem tudom, honnan, hogyan kezdjem. Míg én ezzel küszködöm, Ákosnek sikerül kizökkentenie a következő megszólalásával.
- Én is nagyon szeretlek... - suttogom vissza őszintén, majd már veszem is a levegőt, hogy folytassam, hogy mindent megmagyarázzak. Hosszan benntartom a levegőt, de végül csak egy hangos fújtatás kíséretében eresztem ki, amin után közvetlenül az arcom elé kapom mindkét kezem, és csak az ujjaim között pillogok Ákosra.
- Nem tudom, hogy kezdjem el... Egyik este, találtam egy levelet az ágyamon, nem tudom ki írta, de arról magyarázott, hogy...hogy amikor először mentem át hozzád, az a narancslé bájital volt. Azt hittem, csak valaki szórakozik, de aztán kaptam több levelet is, egész hihető indoklással... De ezt nagyon elszúrtam, tudom. Szeretlek, és nem tudom mit gondoltam... Csak nem akartam... nem akartam ezt... - kezdetben még a kezeim mögül, hadarva beszélek, de aztán nem takargatom tovább az arcom, a végére lassítok a tempón és egész töredékessé válnak a mondataim. A hangszínem bűntudatos és továbbra is bűnbánó, kissé riadt a tekintem. Lepillantok az asztalra, majd mégis visszafordítom Ákosra a szemeimet, mert ezúttal látni akarom, hogyan reagál, minden egyes rezdülését.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 18:43 | Link

Katkó, a bűnbánatos

Nem tudom elképzelni, hogy mi vehette rá erre a cselekedetre. Csak nézem, ahogy nem mer a szemembe nézni, és majd szétfacsarja a szívem, hogy így kell látnom. Biztos nagyszerű magyarázat lesz rá, azonban nehéz figyelmen kívül hagyni azt, hogy miért nem kérdezte meg csak úgy. Úgysem tudtam volna hazudni, az sosem ment. Ha próbáltam volna, az meg meglátszott volna az arcomon, modern Pinokkióként. Mindegy most már, legalább bevallotta, az is valami. Mert magában is tarthatta volna, és akkor sosem jövök rá, viszont a bűntudat úgy néz ki, hogy nála is dominált, aminek örülök. Örülök, hogy nem akart átverni igazán, hiszen megtehette volna szó nélkül, így viszont elhiszem a szavait, elhiszem, hogy szeret, amit nem is olyan rég mondott ki. Ha gyorsan visszagondolok akadt pár furcsa jel, amióta itt vagyok, hogy nincs minden rendben, de a közelében ki figyel ilyenekre? Továbbra sem érdekel, megbízom benne, ahogy ő be… Hát ezt nem is tudom most pontosan. Szóval reménykedem, hogy nagyon jó magyarázata van. Egy idő múlva megelégeli a tányérnézést, főleg az én hathatós segítségemnek köszönhetően, és végre szóra nyílnak az ennivaló ajkak. Nem szakítom meg a vallomást, azt tudtam, hogy szeret, mégis egy kis tüske szaladt most a hátamba és eléggé viszket, remélem, hogy ad rá megfelelő gyógyszert. A történetet hitelesen meséli el, nekem úgy tűnik. De nem értem, én nem csináltam semmit, de mindig is furcsálltam a reakcióját. Elhúzom a számat és hátradőlök. Most én vagyok akcióban és a plafont bámulva gondolkodom a megoldáson, vagy legalább a közös nevezőn. ~ Valaki írt neki többször? Ki akarhat neki, vagy nekem rosszat? Mivel nyilvánvalóan arra ment az egész, hogy összevesszünk. Most vagy utálnak bennünket, vagy csak Őt akarják megszerezni és engem el kell távolítani az útból. Vagy pedig igaz az a része, hogy bájital volt a dologban… De ki tette bele és miért? ~ A gondolataim cikáznak, szétesnek, majd összeállnak, de csak nem jön ki belőle semmi okosság. Tehetetlenül nézek vissza rá, de nem akarom kétségek közt hagyni.
- Lehet, hogy így volt, lehet, hogy volt bájital a dologban, de esküszöm, hogy… vagyis nem kell esküdnöm, mert bájital hatása alatt állok. – mosolyodom el zavartan, majd folytatom.
- Szóval, ha így volt, nem tudom, hogy ki tette és miért? Csak velem akartak szórakozni? Fogalmam sincs. Egyébként pedig tényleg meglepődtem – itt már eléggé kezdek vörösödni, ahogy visszagondolok rá – amikor megcsókoltál, nagyon remélem, hogy nem bántad meg. Én biztosan nem, és már sokkal előbb szerettelek, mint aznap, így nem volt szükség bájitalra… ö, szóval érted. Tudom, te ittad meg, de véletlen volt. Aminek nagyon örülök, mert lehet, hogy sosem mertem volna megtenni. Így is te tetted meg az első lépést. – már az ajkait nézem, de bele-bele pillantok a szemeibe szégyenlősen. Sosem volt kenyerem a nagy monológ, pláne nem ebben a témában, de most nem tudtam elmenni a tény mellett, nem terelhettem a témát, mindkettőnk érdeke miatt.
- Megértem, hogy bizalmatlan voltál, de megkérdezhetted volna. Ismersz annyira, hogy ha akarnék, sem tudnék neked hazudni, minden leolvasható az arcomról. – vonom meg a vállaim egy félszeg mosoly kíséretében.
- Én nagyon szeretlek, és nem vetemednék ilyesmire. És megbocsájtok. – felelem szelíden, majd közelebb húzódok hozzá, hogy megcsókolhassam. Remélem, engedi, és akkor minden rendben. Azért bocsájtottam meg, mert nem hagyhattam figyelmen kívül a tényt, hogy szérumot adott nekem, viszont nem volt olyan jelentős hála Merlinnek, hogy problémázzak felette.
- Szóval ne aggódj, felejtsük el, bár jól fenéken billenteném az írogatót, mert gyanítom, hogy a szerelmi bájital készítőjével egyezik a személye. – mondom ki hangosan a gondolataimat. Ekkor eszembe jut valami, amire eddig nem gondoltam, és…
- Ha nem lett volna a bájital, akkor is megcsókolsz? Tudom, hülye kérdés, de tudni szeretném, hogy legalább kedveltél-e akkor olyan nagyon. – hiába nézek az őzbarna szemekbe, hiába próbálom kizárni a gondolatokat, akkor is elvörösödöm. Ez van, vele más a helyzet, a többi lánynál már el tudom kerülni az ilyesfajta helyzeteket nagyrészt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. április 10. 18:01 | Link

Rooben Netuddki

*Mióta bekerültem az iskolába, sokszor jártam már Bagolyfalva utcáin, s mindig egy kis épület mellett álltam percekig. A tábláján a "Czukorvarázs cukrászda" felirat díszelgett. Mindig az ablaka előtt állok, és nézem hogy a sok ember, főleg a fiatalok eszik a szebbnél szebb édességeket.
Ma viszont összeszedem bátorságomat -és a maradék pénzem-, és bemegyek az épületbe. Most is, mint mindig szinte tele van, alig lehet találni szabad helyet. Egy ideig csak állok, míg meg nem látok egy teljesen szabad asztalt. Leülök, és várom, hogy jöjjön a pincérnő. Nem kell sokáig várnom, hamar megjelenik, mosolyogva, kezében egy kisebb jegyzettömbbel.*
-Mit szeretne rendelni? -kérdezi egy barátságos mosoly kíséretében.
-Egy fagylaltkelyhet szeretnék.-válaszolom.
-Rendben. És milyen fagylaltból?
-Öhm... Csoki és vanilia fagylalt.
-10 perc múlva hozom a rendelését.
*Nézem ahogy elmegy a pincérnő, s ezek után már csak csendben ülök.*
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. május 14. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 12. 21:49 | Link

Maia

Glyniss úgy dönt ideje ismét süti evésre venni a fejét. Nem is gondolkodik soká, belép az első édességet kínáló helyre, ami az útjába akad. Határozott léptekkel a pulthoz sétál és megszólítja a pultos kisasszonyt. -Jó napot!- köszönti energikusan -Melyik a legcsokisabb sütijük, ami itt kapható?-nézelődik szorgalmasan a kirakott édességek közt.
-Ajánlhatom a Csupa-csoki nevezetű fehér és étcsokis varázst?- Glyniss számára ez kitűnően hangzik. Meg is rendel belőle rögtön kettőt egy pohár vízzel kísérve, azzal megindul az egyik asztal felé, természetesen ablak mellé, hogy kiláthasson a városra.
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Rooben Netuddki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 15. 12:54 | Link

Keiko Sama
*Alig pár napja érkeztem, de az az első dolgom, hogy felfedezzem Bagolyfalvát. Bár tavasz közepe van, de már most elég meleg van. A Fő utcán sétálok, mikor meglátok egy cukrászdát. ~Na most jól esne egy hűsítő édesség.
*Megállok a cukrászda ajtajában, s vágyakozva nézek be az ablakon. Alig van néhány lépésnyi hely, de bemegyek. Odamegyek az egyetlen üres helyhez és leülök. Előttem egy igen csinos lány ül, de nem ismerem, ígyhát nem is beszélünk. Jön a pincérnő, aki a tálcáján egy nagy adag fagylaltot egyensúlyoz, azonban rosszul lép, elbotlik, s a fagyi kehely egy kis röppályát megtéve az asztalon landol. A fagyin lévő tejszínhab nagy része szegény lány blúzára fröccsen. Azonnal adok néhány zsebkendőt a lánynak, hogy letisztítsa a felsőjét, és felsegítem a pincérnőt.
-Szia, Rooben Netuddki vagyok-fordulok oda az előttem ülő lányhoz.-téged hogy hívnak?
*halkan nézem tovább a lányt, míg a válaszára várok.
Utoljára módosította:Rooben Netuddki, 2013. április 15. 13:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 18. 20:12 | Link

A legfőbb szabály, amit mindig elfelejtek, hogy ha itt a tavasz és a jó idő, akkor ne induljak el víz nélkül sehova, vagy legalább egy poharat vigyek magammal, amit szépen megtölthetek a pálcám segítségével. Mert azt persze ne várja tőlem senki, hogy egyenesen a számba csurgassam az agvamentit, mert a pálcát magunk felé fordítani kábé olyan, mintha pisztollyal tennénk ugyanezt.
Szóval ebből következett az az egyszerű tény, hogy miután végigtrappoltam a falut, hogy mindent elintézzek, a postától kezdve a hivatalos ügyekig, és a végén még be is vásároltam, addigra teljesen kitikkadtam. Nem mondtam volna, hogy odavagyok a cukrászdákért, de az volt a legközelebb ahhoz a ponthoz, ahol éppen álltam, így aztán oda vettem be magam, szolidat fintorogva a töményen édes szagtól, ami a belépéskor megcsapott.
- Vizet kérek. És kávét - közöltem röviden és tömören az óhajom, aztán amíg előkészítették a kívánt frissítőket, csak megnéztem a pult tartalmát is. Valahol csendben megszólalt a fejemben egy hangocska, hogy Eirian biztos örülne, ha vinnék neki valamit, főleg ha az édes és habos. Így aztán rámutattam az üvegen keresztül valami csokitortára.
- Négy szeletet kérek belőle. Becsomagolva, elvitelre. Köszönöm.
Aztán leültem, és mikor kihoztak mindent, akkor kicsit odébb toltam a tortákat a kávétól, nehogy a hője megolvassza a bevonatot, és előbb gyorsan felhajtottam a vizet, majd lassan elkezdtem kavargatni a kávét.
Egyébként érthetetlen, ki gondolta volna, hogy a vámpírharapás egyenes következménye, hogy az ember kávéfüggő lesz? Az át nem változott szerencsétleneknek valószínűleg ez lehetett az éltető nedű a vér helyett, vagy mi a fene.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. április 24. 22:12 | Link

Ákicamica<3

Azt hiszem, már nem kell ecsetelnem, milyen nyomorultul érzem magam, bár akármilyen terjedelemben képes lennék az önostorozásra, és annak taglalására, hogy  mit, mikor, hogyan szúrtam el. Ezzel szemben Ákos nem akad ki, nem tesz fel több kérdést, egy darabig nem is mond semmit, csak a plafont bámulja, a szájhúzásból meg a tekintetéből pedig nem nagyon tudom megállapítani, hogy mi járhat a fejében. Most jó lenne, ha megnyílna alattam a föld és szépen elnyelne, amíg Ákos nem figyel... Minél előbb túl akarok lenni ezen a beszélgetésen, ha már meg nem történtté tenni nem tudom. Mondjuk tudnám, vannak emléktörlő bájitalok meg bűbájok, szépen kitörölném az egészet mindkettőnk fejéből. Épp hogy csak átfut az agyamon ez az eszement gondolat, de egy picit megijedek magamtól. Nem gondoltam komolyan, de éppen elég, hogy egyáltalán megfordult a fejemben.
Ákos végül újra rám néz, de továbbra is hiába próbálom megfejteni az arckifejezését. Ákos beszélni kezd, én pedig szinte iszom minden szavát, és kissé zavartan, meglepődve konstatálom, hogy nem volt köztük szemrehányás. Nem mondja, hogy csalódott bennem, nem beszél a bizalomról, nem ítélkezik, szinte már lazán veszi a témát. Én meg már nem tudom, hogy ő ilyen elképesztően aranyos, vagy én vagyok az, aki már megint túlságosan belelovalja magát a dolgokba. Valószínűleg mindkettő. Egyedül csak az vág egy picit a húsomba, amikor megjegyzi, hogy nincs szüksége esküdözni, de ezt igazából meg is érdemlem.
- Én sem tudom, hogy ki volt, és mit akart ezzel az egésszel...de tényleg sajnálom, hogy én ilyen ...~befolyásolható?, bizalmatlan?, szerencsétlen? ~...vagyok - fejezem be esetlenül. Még mindig azt próbálom feldolgozni, hogy Ákos milyen hihetetlenül megértő. Ez pedig csak még fokozza a bűntudatomat. Sokkal egyszerűbb lenne, ha kiakadt volna, és kimondta volna mindezt, amire én csak gondolok.
- Megérted? - visszhangzom suttogva, őszinte hitetlenséggel. ~ Jobban ismerne, mint gondoltam?~
- Tudom, és köszönöm, és  tudom, hogy mondanom kellett volna, de nem vagyok jó az ilyesmiben... nem szeretem a konfliktusokat...és először nem is akartam foglalkozni az egésszel, aztán meg már addig húztam, hogy nem tudtam, hogyan kezdjek bele és... - kicsit összevissza reagálok arra, hogy Ákos megbocsájt, bár  én képtelen vagyok magamnak ilyen gyorsan túllépni a dolgokon, és így még visszatérek a korábbi szavaira is. Aztán Ákos belém fojtja a szót, ahogy közelebb húzódik és megcsókol. Iszonyatosan jól esik a fiú gesztusa, miközben lágyan viszonzom a csókot, egészen megnyugszom, kezdem elhinni, hogy minden rendben és nem kell még elásnom magam.
Végül elengedjük egymást, és Ákos szavakkal is fátylat borít a dologra. Én meg még mindig csak hüledezek, hogy hogy lehet nekem ilyen pasim. A kérdésére enyhén én is elpirulok, de nem kell gondolkodnom a válaszon, mivel ezt a kérdést már én is feltettem magamnak.
- Igen...vagyis nem. Mármint nagyon kedveltelek már akkor is, de nem hiszem, hogy megcsókoltalak volna, vártam volna, hogy te csókolj meg engem. De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 7. 18:17 | Link

Rooben

*Miután elmengy a pincérnő, csak ülök és nézem a sok embert, akik mind a barátaikkal jöttek ide. Figyelem azt hogy mindannyian jókat nevetgélnek, s közben bele gondolok abba, hogy még nincs egy barátom sem. Igaz, hogy mindenki kedves és segítőkész, és segítettek ha szükségem volt valamire, viszont még soha nem sikerült senkivel tartós kapcsolatot kialakítanom. Nemsokára egy srác ül le elém. Mivel nem ismerem, így nem beszélek vele, sőt szinte rá se nézek, inkább ki nézek az ablakon, és figyelem a kint elhaladó embereket. Látok egy kislányt is, ki nem lehet több nyolc évesnél. Az anyjával mengy éppen valahova, ám mikor a cukrászda elé érnek elkezdi rángatni az anyja kezét- gondolom édességet akar enni, s elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy én is ilyen gyerek voltam, mindig be akartam menni a helyi cukrászdába, a szülővárosomban. Pár percen belül meglátom a pincérnőt, aki az asztalok között kicsit ügyetlenül halad, kezében a tálcával amin a nagy fagyikehely van. Nem is volt addig baj, míg ide nem ért hozzánk, de akkor megbotlik valamiben, és kiesik a kezéből a tálca és a kehely pont az asztalunkra esik, beborítva az asztalt fagyival és tejszínhabbal. Még az én blúzom is tejszínhabos lett. ~Tessék, pont ma kellett felvennem a kedvenc blúzom!*gondolom, s elkezdem letörölni, mire az előttem ülő srác néhány zsebkendőt ad kölcsön, majd felsegíti a pincérnőt is. Ekkor veszem csak észre hogy az egész cukrászda minket néz, mire én elpirulok. Próbálok nem figyelni a minket néző tömegre, akik meg egy darabig még néznek minket, majd újra egymással beszélgetnek. Nagyban tisztítom le a blúzom, mire a srác megszólal. Elmondja a nevét, Rooben Netuddki, s megkérdezi az enyémet is.
-Az én nevem Keiko. Keiko Sama. Örvendek a találkozásnak. Bár jobb helyzetben is találkozhattunk volna.*Felelem egy halk kacaj kíséretében.
Jön egy másik pincérnő, láthatóan idősebb és tapasztaltabb, mint az előző, aki mosolyogva ezt mondja: -Nagyon sajnálom társam ügyetlenségéből adódó kis problémát, de mindjárt hozunk egy másik fagylaltkelyhet.
-Rendben, köszönöm. *Válaszolok, és nézem ahogy elmegy a pincérnő, és mellette jön el egy másik aki hozza a fagyikelyhet. Leteszi elém az asztalra, majd odafordul a sráchoz, vagyis Roobenhez, és megkérdezi tőle kér-e valamit.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 8. 10:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 8. 21:20 | Link

Ábel

Igazán ritkán járok le a faluba, de az egyik szabad hétvégémen úgy döntök, hogy épp ideje lenne kidugni a fejem a szobámból, elvégre a tanuláson és a rajzoláson kívül is van élet. Miután eldöntöm, hogy a kikapcsolódásra a cukrászda lesz a legjobb helyszín, a ruháimat is kiválasztom. Kopott, kék farmert és egy zöld, V nyakkivágású, rövid ujjú felsőt húzok fel, majd néhány gyors mozdulattal befonom a hajam, hogy ne zavarjon. Lassan, mélyeket lélegezve sétálok le a faluba, nem sietek, elvégre kikapcsolódás céljából indultam el. A cukrászdába lépve meghitt hangulat fogad és kellemes süteményillat. Választok egy üres asztalt, majd letelepszem mellé és várom, hogy felvegyék a rendelésem. Az étlap segít a döntésben, bár egy pillanatra megrettenek, hogy nem leszek képes választani, mert közben észlelem a bőséges kínálatot. Sokáig vacillálok a mentolos forrócsoki és a kamilla tea között, végül az utóbbit rendelem meg egy szelet Mozart-tortával együtt. Míg várok, előveszem a táskámból a vázlatfüzetemet és az üzlet előtt elmenőkről készítek krokikat, de ebbe a tevékenységbe nincs időm belemélyedni, mert megérkezik a süteményem és az italom. Megköszönöm, majd megkóstolom a cukrászati remekművet, amit hirtelen finomabbnak ítélek, mint amilyet én képes vagyok sütni. Rögtön meg is fogadom, hogy alkalomadtán eljövök még ide. Falatozás közben a környezetemet szemlélem és egészen belemerülök ebbe a jóleső, nyugodt érzésbe, ami egészen addig tart, míg a könyökömmel véletlenül le nem lököm a csészét. Pechemre egy általam ismeretlen srác éppen az asztal mellett sétál el, így a tea nagy része eláztatja a nadrágját a combjától a bokájáig, talán még a cipőjébe is jut. Bár a csészét még épp időben elkapom, így az nem törik darabokra a járólapon, de a fiúért már semmit sem tehetek. Ennek ellenére megpróbálom a szalvétámmal felitatni a ruhájáról a felesleges folyadékot, bár tudom, hogy a teával az a kisebbik gond, hogy nedves. A nagyobbik az, hogy a benne lévő cukor miatt ragad is.
- Bocsi, nem akartam - csak hebegek és nem tudom, mit mondhatnék még azon kívül, hogy nagyon sajnálom. Ezt gyorsan ki is mondom, mert bár bocsánatot kértem, de úgy érzem ebből sosem elég: - Nagyon sajnálom. Van az a varázslat, amivel ki lehet tisztítani, de most hirtelen nem jut eszembe.
Rápislogok hatalmasra tágult bocsánatkérő szemekkel és remélem, hogy nem haragszik nagyon. Aztán hirtelen jön egy ötlet, amivel talán kiengesztelhetem a fiút.
- Meghívhatlak valamire? Cserébe. Mármint inkább bocsánatkérésként - talán nem néz nagyon ostobának, de én annak érzem magam. Vörös fejjel, kezemben a már semmire se jó szalvétával várom a válaszát, és közben nagyon örülök neki, hogy nem a forró csokit választottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 10. 19:09 | Link

Aileen

Épp jó napom volt. De tényleg, szinte szivárványt hánytam mindenkire, aki szembeérkezett velem a faluban, de hangsúlyozom, csak szinte. Reggel a kedvenc pólómat vettem fel, és kivételesen a zoknijaim után sem kellett fél órát kutakodni, és ezek még csak a kezdeti sikerek voltak. Persze semmi nagy dologra nem kell gondolni, ilyen apróságokon múlik a boldogság, nálam legalábbis.
Úgy határoztam, hogy ennek az idilli napnak az örömére eszem valami édességet is, szóval lemásztam a faluba, hiszen volt időm bőven. Nem siettem túlzottan. Komótosan sétáltam be a cukrászdába, és még ennél is ráérősebben indultam kiválasztani, mit szeretnék enni - vesztemre. Lesből támadva egy ismerősnek tetsző lány leöntötte a lábamat egy egyelőre beanozosíthatatlan cuccal. Pár másodperc múltán megsejtem, hogy tea lehetett újkorában, ugyanis addigra az agyamig eljut a kamillaillat, meg az ital hőmérséklete.
 - Jujjujjujjuj, ez meleg - állapítottam meg, eleinte fel sem fogva, hogy merénylőm bocsánatot kért. Miután elmúlt a kezdeti sokk, csak akkor pillantottam rá. Kicsit zavarba jöttem a nagyjából korombeli, csinos lány láttán, aki eléggé megszeppent a baleset miatt. Legalábbis sejtettem, hogy baleset lehet a dolog nyitja, bár sosem lehet tudni.
 - Semmi... semmi baj - igyekeztem megnyugtatni. Tényleg nem éreztem haragot, ezt talán a jókedvem tette, és reméltem, hogy a lány nem érzi magát nagyon kellemetlenül miattam. - Nekem sem ugrik be - tettem hozzá a fejemet csóválva, halvány mosoly kíséretében. Azt hittem, a párbeszéd itt le is záródik, de meglepetésemre a támadó nem hagyja annyiban a dolgot, és felajánlja, hogy meghív valamire. Kicsit kínosan érzem magam, hogy már készülök belemenni az ajánlatba, mégsem kéne kihasználni egy ember lelkiismeretfurdalását, de nem is akartam elutasítani a kedves ajánlatot.
 - Hát... oké - adtam be a derekam, és rámosolyogtam a lányra. - Köszi szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 11. 20:29 | Link

Ábel

Sajna a fiú sincs tisztában a tisztító varázslattal, nekem pedig továbbra sem jut eszembe, pedig úgy néz ki, nagy szükség lenne rá. Szerencsére mosolyog, ezért reménykedem benne, hogy nem mérges rám túlzottan. Viszont nem hagyom, hogy egyszerűen elsétáljon, ragaszkodom hozzá, hogy meghívhassam valamire és nagy megkönnyebbülésemre igent mond. Nem is tudom, hogy mit tennék, ha elutasította volna, semmi más ötletem nem akad, amivel kiengesztelhetném.
- Jajj, de jó – mosolygok rá és invitálom az asztalomhoz, bár talán előbb a nadrágjával kéne kezdeni valamit, elvégre biztos nem lehet túl jó érzés nedves ruhában lenni. Eme problémámat az asztalunkhoz érkező pincérnő oldja meg egy gyors pálcaintéssel. Végre megnyugodhat a lelkiismeretem, elvégre minden általam okozott probléma el lett simítva.
Már csak az a gond, hogy nem tudom miről is beszélgethetnénk a fiúval. Ekkor eszembe jut, hogy még be sem mutatkoztam:
- Oh, de udvariatlan vagyok! – kiáltok fel, majd nyújtom felé a kezem – Aileen Aurorának hívnak, de a nevem szinte bármilyen becézési formájára hallgatok.
Mosolyogva várom, hogy ő is bemutatkozzon, majd visszaülök a helyemre és a fiú felé nyújtom az étlapot, hogy választhasson. Közben észreveszem, hogy sikeresen összeteáztam a kis füzetemet is, amibe a rajzokat készítettem. Egészen elszomorodom tőle és persze dühös is vagyok magamra az ügyetlenségem miatt, ami általában nem is jellemző rám.
Persze próbálom túltenni magam az elázott füzeten, elvégre a fiúnak nagyobb gondot okoztam, mint amilyen egy könnyen pótolható jegyzettömb ügye. Közben rendelek egy újabb teát, ha már az előzőt sikeresen elpocsékoltam. Míg a rendelésünkre várunk próbálok beszélgetést kezdeményezni, de egyelőre nem jut eszembe megfelelő téma, az időjárást pedig nagyon kínos lenne szóba hozni, mert abból egyből észrevenné, hogy nincs semmi beszédtéma ötletem. Így hát csendben maradok és remélem, hogy a fiúnak akad majd valami mondanivalója és nem fogunk kukán ülni egész végig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 11. 21:45 | Link

Aileen

A teás nadrág problémája engem is elég élénken foglalkoztatott, de szerencsére a dolog meg lett oldva a jótékony pincérlány tettrekészsége miatt. Elkellett rajta gondolkoznom, vajon mit tehettem, ami miatt kapok egy ingyen italt, és mégcsak nem is teától tocsogva kell elfogyasztanom. Égi adomány. Amikor a lány felkiált, miszerint udvariatlan, érdeklődve felkapom a fejem. Az udvariatlanág fogalmát nálam egészen más meríti ki, kiváncsi vagyok, mit talált ki a szőke a saját rovására. Sosem értettem, az emberek miért tartják udvariatlanságnak, ha nem mutatkoznak be, és most sem világosodtam meg, legalábbis ezt illetően, de legalább nem kellett szőkének becéznem magamban Aileent.
 -Minden becézési formára... - ismétlem mosolyogva. - Mit szólnál az... Alikához?
Természetesen sokkal debilebb becenevet is kitalálhattam volna neki, de nem akartam kínozni, hiszen épp az imént hívott meg egy italra, meg hát nem is ismerem annyira, hogy tudjam, hogy reagálna egy hasonló esetre.
 - Én Kormos Ábel Oberon vagyok - mondtam, szinte élvezettel kimondva a harmadik nevem. Mindig szórakoztatott, amikor az emberek elképedtek, meghallva, hogy Oberonnak hívnak, nehéz volt komoly képet vágni hozzá. Kiskoromban volt rá példa, hogy egy óvónéni azt hitte, szórakozom vele, mert előttem aznap egy gyerek büdös parasztként mutatkozott be neki. A tekintetem a füzetre vándorol, amit eláztatott, és egy pillanatra lelkiismeretfurdalásom támad. Elvégre az én nadrágom megszáradt, de... megálljt parancsoltam a gondolataimnak. Elvégre miért is ne lehetne ugyan úgy megszárítani a füzetet is? Felidéztem a varázsigét, amit a pincér mondott, és reméltem, nem vallok kudarcot vele Aileen előtt, az azért mégiscsak kínos volna. Előhúztam a pálcám, és suhintottam a jegyzetfüzet felé. Az szinte hihetetlen módon azonnal megszáradt. Nem tudtam, hogy a ceruzavonáok sértetlenek lesznek-e, de ahogy megnéztem a rajzot, úgy tűnt, vissza tudtam fordítani a folyamatot, amin én lepődtem meg a legjobban. A rajz nem volt csúnya.
 - Gyakran rajzolgatsz? - kérdeztem Ali pasát mosolyogva.
Utoljára módosította:Kormos Ábel Oberon, 2013. május 11. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 13. 09:26 | Link

Ábel

Alika?! Na, így sem használták még a nevem, de azért nálam még mindig az Ilcsi viszi a pálmát. Végül is az Alika nagyon aranyosan hangzik, egy kicsit talán túlságosan is, de elfogadom, elvégre nincs benne semmi sértő.
- Tökéletesen megfelel, de csak, hogy tudd, te vagy az első, aki ilyen formában használja a nevem – mosolygok rá, majd érdeklődve hallgatom az ő bemutatkozását.
- Mindig érdekesnek találtam azokat az embereket, akiknek két keresztnevük van. Te melyiket használod? Egyébként az Oberont Christoph Martin Wieland műve után, vagy az abból készült opera után kaptad? Nagyon tetszik, bár ha én kaptam volna ezt a nevet, lépten-nyomon zavarba jönnék, ha úgy kéne bemutatkoznom, mint a tündérek királya. – ezt kimondva kissé meglepődök magamon és azonnal visszakozom is, elvégre nem akarom megsérteni – Nem azért mintha annyira furcsa lenne, na meg hát én nem is kaphattam volna ezt a nevet elvégre lány vagyok. – Hát azt hiszem nem sikerül kivágnom magam a helyzetből, inkább megpróbálok gyorsan témát váltani, persze csak akkor, ha még mindig az asztalnál ül és nem hagyott ott már réges-régen a bunkóságom miatt.
- Egyébként te láttad az operát? – hát a témaváltás sem sikerül, de nem is tudom, mit várok magamtól. Természetes, hogy kommunikációs készségem és empátiám akkor hagy cserben, amikor szükségem lenne rá és helyette csak logikus gondolkodásomra és gyakorlatiasságomra támaszkodhatok. Márpedig az opera ezek szerint a témához tartozik.
Közben a fiú egy varázsige segítségével megszárítja a füzetemet, ami miatt én nagyon hálásan és boldogan nevetek fel, szinte, mint egy kisgyerek. Szinte rózsaszín ködben úszom az örömtől, úgy látszik engem könnyű boldoggá tenni.
- Igen, szinte mindig, ha alkalmam adódik rá – bólogatok még mindig nem térve vissza a józanság talajára – Szerintem ez az egyetlen dolog, amiben tényleg igazán jó vagyok. Neked van valami hobbid? – kérdezem hirtelen, mert érdekelni kezd a fiú, aki most már egy valóságos hős a szememben, elvégre megmentette az én drága rajzaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 14. 19:29 | Link

Aileen

Egészen felvillanyozott, amikor megtudtam, hogy én illetem először ezzel a névvel. Ami elég bugyuta, ha belegondolunk, de hát az Ali pasa azért mégiscsak túlzás lenne. Gondolkozom rajta egy darabig, hogy ezt a gondolatomat megosszam-e vele, de inkább nem akartam az idiótaságaimmal traktálni szegényt.
 - Hát, igazából mindkettőt - feleltem neki vállvonogatva. - Mindenkinek más tetszik meg. Bár inkább az Oberont hallom vissza, megkurtítva egy kicsit. Ob, Ober, meg ilyesmi.
Az ezután következő kérdése kicsit elgondolkoztat. Gondolkoztam rajta, hogy hasból rávágjam-e valameiket, de maradtam az  őszinte válasznál.
 - Hú, fogalmam sincs, majd utána kérdezek - nevettem. Aileen egy kicsit még magyarázkodott, nyilván meg kellett volna sértődnöm a kijelentésén, de megértettem, mire gondol. - Hát, Titánia még lehetsz. Az sem túl elterjedt - vigyorogtam rá.
Ismét olyan kérdés, amire nem számítok. Egészen vicces rám nézve ez a beszélgetés, hiszen az ember logikusan gondolhatja, hogy mindent kiveséztem, amiben bennevan a nevem.
 - Nem, az operát nem láttam. Viszont volt szerencsém játszani egy lebutítottabb verziójú színdarabban - meséltem neki, és a poént a végée hagytam. - A vicces az, hogy Puck szerepét kaptam.
Egészen felvidít az emlék, nem mintha rossz kedvem lett volna. Ezután jött a megszárítós jelenet - jó volt látni, hogy a lány mennyire örvendezik a dolognak. Megnézegettem a rajzokat, ezútal kicsit alaposabban, tényleg nem voltak rosszak. Kicsit meglep a lány kijelentése, miszerint ez az egyetlen, amiben igazán jó. Sejtettem, hogy egy önbizalomhiányos egyénnek hozott össze a sors.
 - Hát, ebben egéz biztos jó vagy, de hogy felhozzak valamit a javadra, még senki nem kezdett el velem operákról beszélgetni - nevettem. Nyomhattam volna egy monológot a rohanó világról, ahol az embereknek nincs ideje operába járni, de hát én sem láttam, akkor minek beszéljek hülyeségeket? - Úh, hobbi... kiskorom óta hegedülgetek. Azt hiszem, ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 17. 12:05 | Link

Ábel

- Oberon – ízlelgetem kicsit a nevét, mert nekem valahogy nagyon „fantasy”-s – Végülis akkor szólíthatnának Ronnak is. – nézek rá végül félig-meddig kérdőn, mert, ha nincs kifogása a nevezet ellen, akkor én valószínűleg ezentúl így fogom hívni. Legalábbis addig biztosan, amíg itt ülünk a cukrászdában, utána meg lehet, hogy nem is fogunk találkozni többet. Elvégre a legjobb barátomat sem tudom, hogy mikor láttam utoljára, el is kéne hívnom valahova majd, mert lassan már azt is elfelejtem, hogy néz ki. Na, jó, ez nem túl valószínű.
Közben azért jár az agyam egyéb becézési formákon is, elvégre nekem ebben már gyakorlatom van az ismerőseim révén: ahányan vannak, annyiféle néven szólítanak. Viszont az Ábelben és az Oberonban nem látok túl sok lehetőséget a rövidítésre, lehet, hogy egyszerűen Oberonnak kéne hívnom őt, elvégre lehet, hogy nem is szereti, ha becézik. Volt már olyan ismerősöm, aki hideglelést kapott attól, ha nem a „teljes” nevén szólították.
Közben választ kapok a kérdésemre, melyben nevének eredetét firtattam és természetesen nem tudom meg, hogy melyik említett kulturális terméknek volt köze az elnevezéséhez. Mondjuk, nem mintha én tudnám, hogy miért lettem Aileen, valószínűleg azért, mert jól hangzott.
- Én, Titánia? – nézek rá kicsit meglepődve, mert bár poénnak kéne vennem, mostanában kicsit máshogy működik az észjárásom, mint korábban. Szóval nekem ebből az jött le, hogy egy fiú épp most nevezett a tündérek királynőjének. Egy pillanatra lesütöm a szemem és inkább a süteményem maradékát veszem szemügyre, majd végre a humorérző receptoraim felfogják a poént. Könnyedén felnevetek, mintha nem is én akartam volna elpirulni az előbb, majd megrázom a fejem:
- Egyelőre elégedett vagyok a nevemmel, különben is szerintem hozzám sokkal jobban illene a Szaraszvatí név – talán kicsit kihívóan nézek rá, hogy tudja-e kiről beszélek, de közben pirulásomon próbálok úrrá lenni, elvégre épp most jelentettem ki, hogy nekem kevés a tündérek királynőjének neve, nekem egy hindu istennőé lenne pont megfelelő.
Jól jön a témaváltás és, mikor a fiú megosztja velem, hogy mikor alkalma volt játszani egy - a történetet feldolgozó - színdarabban, még csak nem is Oberon szerepét kapta. Mulatságosnak hangzik a dolog, nevetek és úgy látom, hogy a fiú sem szomorkodik különösebben emiatt. Ezután megszárítja a füzetem és én a hősöknek kijáró tisztelettel nézek rá, miközben bólogatva hallgatom, amit mond.
- Oh, de jól hangzik. Én nem tudok játszani semmilyen hangszeren. Úgy látszik a rajzolással kimerítettem az összes művészi vénámat, mert a zenéhez egyszerűen nincs érzékem. Viszont imádom hallgatni – mosolygok rá és már meg is fogalmazódik a fejemben a kérés, hogy talán egyszer, majd őt is szívesen meghallgatnám, de végül nem mondom ki, elvégre még csak most találkoztunk és lehet, hogy ez után nem is fogunk többször.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed