Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hoppanálást követően szüksége van kapaszkodóra és néhány percre, amíg szédülése és émelygése lassan alábbhagy. Megtanulta valamennyire kezelni ezt, lenyelni a viszolygást, amit a varázslat érzése kelt benne, amikor apróra gyűri és áttuszkolja a téren; szervezete azonban jobban viseli, ha olyannal utazik, akinek megszokta a mágiáját. A nyers mana mindig is idegen marad számára, de a rá irányuló varázslatok a legrosszabbak - ahogy beléakaszkodnak, sokszor mintha lényének szálait húznák szét, ösztönösen csiga módjára húzódna el.
Megkapaszkodik Ana könyökében, közel húzódva a gyógyítóhoz, és hagyja magát vezetni. Menet közben fejét bagolyra emlékeztető módon forgatja, halk csettegéssel térképezve fel az épület belsejét. Ha valami megragadja a figyelmét, kinyúl és megérinti, de a mozdulat feszült, kész azonnal visszakapni ujjait. A légzése egyenletes, ám sekély, helyenként halkan szimatol.
Egyetlen szót sem váltanak, amíg el nem értik a termet. Amikor leültetik, üresen maradt kezével babrál, megkeresve a szék vagy fotel szélét, karfáját, hogy anyagát, vonalait kezdje piszkálni. Az érzet alighanem megnyugtatja, mert kicsivel később már tenyerét simítja rá, halk beleegyezéssel hümmentve. Hintázik, előre-hátra dülöngélve felsőtestével, de az üteme vagy lendülete nem sokkal másabb a megszokottnál.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Jaj, nagyon nagyon köszi - hálálkodom máris, amint felajánlja, hogy kontyba kényszeríti makacs hajtincseimet, és engedelmesen fordulok is. Hogy ez mennyivel gyorsabb, és milyen jó barátnőm van nekem. Mázlista vagyok. Pár pillanat alatt végez is, én meg hosszú percekig kínlódtam.
- Huh, örök hálám. Kincset érsz - mondom neki megtapogatva futólag a bizonyára csinos kis kontyot, amit a kis tükörben aligha tudnék megnézni, így nem is próbálkozom ezzel, csak elképzelni próbálom így, milyen is lehet. Biztos sokkal szebb, mint a madárfészek, amit én hoztam volna össze.
- Majd megmutatom nekik, hogy ott a helyem - válaszolom határozottan. Az elmúlt pár hónapban, amióta ott vagyok, ez megy, már bekapcsolt nálam a csakazértis üzemmód.
- Neked sosincs ilyen nincs egy rongyom se pillanatod, amikor órákig ácsorogsz a szekrény előtt, amiben csak lábbal lehet már bent tartani a kiömleni készülő ruhákat és nem tudod, mit vegyél fel? Komolyan mondom, remek stylist lenne belőled - mondom fülig érő mosollyal. Ugyan olyan sok ruhám nincs, hogy szembeömöljön a szekrényből, de a választás időnként mégis nehéz, ezt a felsőt kiválasztani is fél órába telt, és vagy tizet próbáltam fel, mire döntésre jutottam tegnap este. Rémes, tudom, abszolút fontos női probléma.
- Köszi! Igazából tegnap este összeszedtem mindent, mert volt egy olyan érzésem, hogy a főnök bekavar, így tényleg gyorsan ment - felelem, aztán még megbeszéljük a vattacukor kérdését is. Mosolyogva bólogatok a válaszára, nekem pont fordítva van a kedvencek listája, előbb a kókuszos, aztán a málnás, de ez meg tökéletes leosztás szerintem. Összeveszni biztos nem fogunk rajta. Megvakargatom aztán az arcom a fülem magaslatában kissé zavartan, nem akarom félbeszakítani, de azt hiszem, amúgy is én nem fejeztem ki magam eléggé világosan a munkát illetően.
- Hát... az a helyzet, hogy nem akarok elmenni. Az agyamra megy a főnök, bár lehet azért is ilyen, mert ahogy hallottam, beteg a felesége, de mivel a túlélési alapismeretek csak heti egy alkalommal van a leendő aurortanoncoknak, nem igazán tartom jó ötletnek kizárólag arra váltani. Úgy gondolom egyelőre, hogy nem ütközne annyira a kettő. Viktornak is sikerült összeegyeztetni, de legrosszabb esetben igénylek a Minisztériumtól egy időnyerőt, de majd kibogozom ténylegesen, ha egyáltalán interjúra behívnak - válaszolom. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezzel esetleg túlvállalnám magam, még a készüléssel sem kell túl sokat foglalkoznom, mert az aurorképzőben is tanultam ilyet, a bátyámtól is, sőt, a bátyám összes tananyaga is megvan, amiből oktatta a tárgyat jó pár éve.
- Igen, ahogy mondod, ez a baj, hogy dédelgeti magában a kis sérelmeit és nem hajlandó megnyílni. Egyelőre még érintetlenül hagytam a neki szánt szobát, de ha sokat makacskodik, kiadom, és lakjon továbbra is albérletben, ha ettől érzi jól magát - mondom kicsit megrántva a vállam, mintha nem érdekelne, pedig érdekel, mert szeretném, ha ez úgy lenne, ahogy Viktor szerette volna. Talán még megpróbálok vele beszélni, most azonban nem akarok ezzel sokat foglalkozni, hiszen szórakozni, kikapcsolódni vagyunk itt, nem panaszkodni jöttem.
- Mert tizenévesen pár eridonossal gyakorlatilag futottunk utána, mert milyen jó pasi meg zenész és uuu, meg awww, és erre is emlékszik, de igazából aztán már nevettünk rajta, kinőttem ebből, de azért tuti nem a csárda lesz a törzshelyem, hogy ezt folyton felidézzük - nevetem el magam most is, miközben fülig vörösödöm. Voltak ciki dolgaim nekem is tiniként, de felejtsük el ezt is, inkább érdeklődve hallgatom, mit mesél Alíz. Tényleg rég találkoztunk, azt hiszem, ezen változtatni kellene, és rendszeresebben összefutni legalább egy teára vagy sütire.
- Ó, mi történt? Nem érdekli már az embereket a jövő? A fotóidból tervezel kiállítást? Vagy már volt is, csak lemaradtam? - kérdezem. Ha lesz, biztos, hogy elmegyek. - Ugyan, dehogy lesz belőled macskás néni, abból már amúgy is van egy Bogolyfalván. A pasinak meg fogalma sincs mit veszített, de az ő baja. Lemaradt arról, hogy egy csinos, okos, tehetséges művésszel és jövendőmondóval lehessen - mondom neki mosolyogva és abszolút őszintén, ahogy azt már tőlem amúgy is mindenki megszokhatta. Talán rendezek egy ismerkedős vacsit egyszer, annyi facér minisztériumi dolgozót ismerek, és még jófejek is, hátha csak ennyi kell a sorsnak, hogy működésbe lendüljön. Az árushoz érve beállunk a sorba. - Biztos csak nem ő volt az igazi, de majd neked is eljön a szőke herceg fehér lovon vagy seprűn vagy ahogy tökéletes lesz, ebben biztos vagyok. Nincs kedved amúgy egyszer a Mirákulum egyik előadására is eljönni valamelyik hétvégén? Vagy a Visegrádi Viperák egyik kviddicsmeccsére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan, semmiség! - feleltem neki vigyorogva. Azért legbelül elégedett voltam az eredménnyel, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül sikerül megcsinálni azt a kontyot, bár volt benne némi gyakorlatom. Annak pedig külön örültem, hogy Reginának is tetszett a végeredmény.
- Ez a beszéd! Üsd ki őket a nyeregből! - hagyta el az ajkamat egy hangos csatakiáltás szerűség. Nagyon szurkoltam a lánynak, hogy sikerüljön kiteljesednie a munkájában. Egyrészt szerintem pont erre a hivatásra termett, másrészt megértettem, hogy Viktor nyomdokaiba akar lépni, és szívből drukkoltam neki, hogy beteljesüljön a vágya.
- Általában felkapom, amit a szekrényben találok, de időnként én is elgondolkozom azon, hogy mit is vegyek fel. Mondjuk az utóbbi főként randik alkalmával szokott előfordulni. Ez kedves tőled, sosem gondolkodtam még a stylist szakmán - tekintettem a barátnőmre kissé elpirulva. Végül is, ha minden kötél szakad, kitanulhatom ezt a szakmát is. A jó barátok rávilágítottak a másik gyengeségeire és erősségeire, pont ezt tette most Regina is. Magamtól sosem jutott volna eszembe ez a lehetőség, szóval nagyon hálás voltam neki.
- Jó volt a megérzésed, hát én totál ki lennék borulva egy ilyen főnöktől. Csak úgy lehet legyőzni a későbbiekben, ha eleget bizonyítasz neki. Szerintem neked ez menni fog. A véredben van ez a szakma és az elhatározás is, hogy előre lépj! - osztottam meg vele komoly arccal a véleményemet.
- Így már értem. Ez remek ötlet, sok lehetőséget tartogat, de arra tényleg vigyázz, hogy ne vállald túl magad. Hát ez a heti egy alkalom simán belefér. Az pedig szomorú, hogy a főnököd felesége beteg, de akkor sem a beosztottjain kéne levezetnie a feszkót - reagáltam határozott, ámde empatikus hangnemben.
- Ugyan, látom rajtad, hogy nem hagy nyugodni a Kristófos eset, ismerlek már annyira. Viszont sokszor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt előre megtervezzük, illetve ami számunkra a legideálisabb lenne. Ezt el kell fogadni és tovább kell lépni. Amíg Kristóf nem érik meg rá, hogy őszintén megossza veled a sérelmeit, és túllépjen rajtuk, új lappal kezdjen a kapcsolatotokban, addig ne várj tőle változást. Ezt nem lehet erőltetni, neki kell rájönnie arra, hogy a harag által a magának ásott gödörben marad, és nem tud tovább lépni az életében... megreked egy bizonyos szinten, ami csupán negatív hatást gyakorol rá - magyaráztam a barátnőmnek a lehető legkomolyabb hangszinten, próbálva átadni neki a helyzet lényegét, avagy súlyosságát.
- Patrik biztosan át tudta érezni, hogy tiniként a rajongótáborát képviselted. Ne érezd magad kellemetlenül ezért, nem te voltál a egyetlen, aki oda-vissza volt érte - nevettem el magam. Emiatt egyáltalán nem kellene szégyenkeznie Reginának. A sztároknak mindig is nagy rajongótáboruk volt mindenféle korosztályból.
- A fotóimból állandóan van valamiféle kiállítás, Nathaniel-nek hála. Ő segített nekem... mikor épp mélyponton voltam, felkarolt. Azt mondta, hogy látja a bennem lévő tehetséget a fotóim alapján. Még mindig nehéz elhinnem azokat a híreket, amiket a halála után állítottak róla... velem mindig olyan megértő és kedves volt - mondtam kissé szomorkásan a lánynak. Igazából nem tudtam hova tenni magamban a róla szóló híreket, pletykákat. Számtalan lehetőség volt rá, hogy bánthasson, mégsem tette meg soha, még akkor sem, amikor csupán kettesben voltunk. Egyszer még fel is hívtam magamhoz egy baráti vacsorára. Beszélgettünk egy jót, megnézte a fotóimat, aztán az útjának eredt. Na, de nem is akartam ezen agyalni tovább, hiszen nem búslakodni voltunk itt.
- A hónap végén lesz egy új kiállításon. Az emberi érzelmek lesznek a középpontban fekete-fehér képekben, mert azok feltárják a puritán válságot mindenféle körítés nélkül - ajánlottam a barátnőmnek az új kiállításom tárgyát.
- Az embereket érdekli a jövő, de sajnos egyre kevesebben hisznek a jóslásban. Úgy látszik, változik a világ... - feleltem sóhajtva. Voltak különböző szervezetek, amelyek az álmodói képességemet időnként igénybe vették. Azonban a kártyavetés, teafű jóslás és egyebek terén nem volt nagy kereslet.
- Köszi, ez aranyos tőled. Egyszer biztosan összefutok vele - néztem rá mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy így törődött velem, ez igazán jól esett a lelkemnek.
- Na, és nálad mi a helyzet, tetszik valaki? - néztem huncutul a barátnőmre, mint valami tinédzser, aki épp a másik szerelmi életéről faggatózott..
- A Mirákulum előadására szívesen elmennék! Általában a hétvégéim szabadok - feleltem neki lelkesen. Közben valamivel előrébb jutottunk a sorban, már csak négy embert volt előttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerettem mindig is ezt a helyet, jó volt itt élni pár évig. De azért annyira nem hiányzik, hogy ismét ideköltözzek.
Egy hétvége erejéig jöttem ide vissza, mert megkértek, hogy mini workshopot tartsak kis csoportos foglalkozásban néhány egyetemistának, én meg tök jó bulinak tartottam az ötletet és nem tudtam nemet mondani.
2 órás szünetem tizenötödik percében járunk, s én ajándék kereséssel töltöm az időmet, most éppen egy drogériában.
- Ne haragudj, szerinted ez mennyire haszontalan egy férfinak? - kocogtatom meg a vállát az egyik sorban lévő, nagyjából korombeli nőnek, s elé emelek egy doboznyi mini tampont. Kérdésem totál komoly. Ágostonnak szülinapja lesz, s én elhatároztam, hogy idén a lehető leghaszontalanabb dolgokat fogja kapni tőlem, mint például egy doboznyi tampon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit diszorientáltan, az előző este során elfogyasztott alkohol által még mindig kapatosan kotorásztam a polcon egy fájdalomcsillapító után. Olyan macskajaj volt rajtam, amit csak és kizárólag a magyar, vizezett alkoholok tudtak előidézni.
Erősen fókuszálva figyeltem a dobozt, mikor megszólítottak, én pedig felkaptam a fejem.
- Hát... szerintem az orrába jó lehet, ha vérzik... mi a cél vele? - kérdeztem elbizonytalanodva, majd alaposabban szemügyre vettem a nőt. Mintha ismerős lett volna az arca, de a migrénem nem hagyott utat a gondolatnak. - Mert ha haszontalant akarsz neki, akkor vegyél nagyobbat. Vagy egy intim tölcsért, de csak akkor, ha nem szokott alkoholizálni. Az egyik ismerősöm azt hitte, hordozható feles pohár.
Még grimaszoltam is, mert az az ébredés biztos nem volt nagy élmény. Én a helyében lehet, hogy kidobtam volna a taccsot.
- Vagy itt van ez! - emeltem fel a szemben lévő polcról egy mosogatógép-tisztító folyadékot. - Legjobb, ha nincs is mosogatógépe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahh tényleg. Okos vagy - teszem vissza a miniket, majd a legnagyobbat veszem le a polcról. - Atyaég, van, akinek ez felfér? - kerekednek el a szemeim, majd beledobom a szajrét a kosárba.
- Nos, a helyzet az, hogy szerintem a tölcsért tuti befogná inni, szóval azt inkább passzolom, bár kétségtelenül jó volt az ötlet - egyből az jutott eszembe, hogy tölt bele valami italt, így ez kilőve. De egy doboznyi tampon kevés lesz ehhez, kell még valami.
- Ühm én vagyok a mosogatógépe - nevetem el magamat halkan, de csak azért figyelve a hangerőre, mert látom rajta, hogy nincs nagyon képben.
- Te Irina, húzós volt az este, mint anno gólyaként az első buliban, ahol foghattuk egymás haját, miközben próbáltuk, nem lehányni az erkélyről? - ja igen, nem most volt, de ugyebár az emlékeim nem szoktak csalni. - Szarul festesz - jegyzem meg még teljesen őszintén, majd nézelődök még.
- A szempilla göndörítőt vajon mire használná? - elmélkedek hangosan tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És képzeld el, hogy ez a folyadéktól csak még nagyobb lesz - néztem sokatmondóan, hogy hát igen, van, akiből kieshet úgy is a gyerek, hogy észre sem veszi. Hallottam ilyenekről, bár főleg Amerikában, lehet, hogy nekik el kéne kezdeni egy kicsit jobban bioszt tanítani.
- Oh, akkor az nem jó, nem. Esetleg egy olyan gélmaszk, mint az arcbőrre, csak dekoltázsra? Vagy fenékre? Fura dolgok vannak - pillantottam a bejárat felé, arra láttam ilyeneket az egyik sorban. Persze, nekem minden is jól jön néha, de egy férfi nem tudom, mit csinálna ilyenekkel.
- Amarilla! Boże mój, olyan másnaposságom van, hogy keresztbe állnak a szemeim - nevettem el magam kínosan, az arcom a kezeimbe temetve egy pillanatra. - Szarul is érzem magam, őszintén. Mint akin átment egy tank. De te gyakorlatilag ragyogsz, az is valami.
Elmosolyodtam, alaposabban szemügyre véve, majd igazítva egyet a hajamon, csak a miheztartás végett.
- Semmi jóra, vedd meg! - nevettem el magam. - Műanyag hajcsavarók?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Remélte, hogy Will igent mond. Bízott benne, hogy nem ő az egyedüli, aki elszaladna a családjaik fojtogató ujjai elől, hogy ne veszítsék el a gyereküket. Visszamentek volna Bogolyfalvára, míg Will büntetése lejár, megszületne ott Noah, együtt nevelnék, amíg úgy nem döntenek, hogy mégis elválnak. Ezzel kapcsolatban még mindig csapong: néha jobb lenne elválni, máskor pedig végleg együtt maradni. Főleg úgy, hogy folyton otthon ül, többnyire egyedül, nagyon nagynak tűnő időintervallumokat töltenek külön.
Valahol ott ráng meg az arca kissé, hogy szerepet kell játsszanak, mintha minden rendben lenne, tökéletes volna a kapcsolatuk. Szóval semmit sem javult, ha Will úgy érzi, ezt csak meg kell játszani. Bár miért is javult volna? Veszekszenek vagy semmitmondó csacskaságokról beszélgetnek, de igazán mély, érdemi beszélgetéseink nem igazán voltak még, s ha voltak is, valószínűleg indulat vagy hidegháború okán ültek le a tárgyalóasztalhoz.
Lassú mozdulatokkal elhúzódik végül. Az arca már visszafordult semleges-nyugodtba, az ujjai, amik eddig görcsösen kapaszkodtak Willbe, eleresztik őt, hogy aztán kivegyék a férje kezének védelméből a saját italát, és belekortyolhasson újból.
- Érthető... Jó, rendben, akkor maradjunk még kis ideig, miután Noah velünk lesz. Utána visszamehetünk Bogolyfalvára... Nem gondoltam volna, hogy az a poros falu hiányozni fog egy percig is. - Ott maximum az aurorok követik őket Will miatt, de másokat nem érdekli, mi van velük. Szerencsére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vet rá egy köszönő pillantást a gesztusért, de nem teszi szóvá, inkább vázolja, mi a helyzet. Elnézve azonban az idősebb boszorkányt és annak gesztusait, hallva a szavait, itt nem egy hagyományos, felső osztálybeli személlyel van alkalma találkozni, hanem egy meglepően ismerős karakterrel. Noha Seth és Agatha viselkedésre elég másnak mondhatók, azért az egyenesség virtusát ugyanúgy látja az anyában, mint a fiában, vérkötelék ide vagy oda.
Nem fűz különösebb megjegyzést a nő származásához, de látható, ahogy élesebb, figyelmesebbé válik a tekintete pusztán a név hallatán. Ostoba volna nem felismerni, a gondosan őrzött jegyzetfüzetében vannak róluk bejegyzései, mit érdemes tudni a családról nagyvonalakban. Azonban most csöppet sem a származás foglalkoztatja, az Agatha agyában rejlő tudás már annál inkább.
- A gyógyítói feljegyzéseket itt tárolom, de nem vagyok benne biztos, hogy mennyit segít majd. Többnyire azt hajtogatták és hajtogatják is, hogy időhöz és pihenéshez kötött a dolog. - Hallatszik a hangjában a türelmetlen csalódottság, miközben az ágyrésze melletti éjjeliszekrény fiókjába nyúl, és kivesz egy gondosan összerakott dossziét. Nem túl vastag, sőt, de a szükség információk mind benne vannak, az ágypihenésre ítéltség, a baba jelenlegi kezelései, hogy a leválás elég rizikós szinteken mozog, nagyon határeset, és még rengeteg egyéb, rutininformáció, ami Agathának már roppant ismerős lehet, Adélnak sajnos nem mond sokat.
- Volt egy... előző is. - Jegyzi meg nagyon csendesen, de érthetően. Megtanulta, ha megoldást vár, ki kell terítenie valamennyire a kártyáit. Talán Szonjával összefüggésben vannak a mostani gondok.
- A lányom... húsz hetes korában ment el. Genetikai probléma. Fogalmam sincs, hogy ez Noaht... befolyásolta-e... - Még így sem mond elég részletet, de a fájdalomtól megrángó arca arról árulkodik, hogy a seb még nem forrt össze. Minden tényleg olyan gyorsan történt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél elengedi őt, az arcvonásait pedig ismét elrendezi pontosan úgy, mint ahogy először megismerte. Neki kéne tudnia a legjobban, hogy mit várnak el tőlük és hiába csapkodják magukat a földhöz, ez a tényeken nem változtat. Noah érkezésével esélyt kaptak a szabadságra. Ha minden jól alakul most, innentől kezdve a felemelkedik róluk a nyomás és a család figyelme is egy másik, hasonlóan szerencsétlen párra koncentrálódik majd. Ha pedig most egyetértésben töltik az elkövetkező napokat és azt a várhatóan pár hetet, amíg a fiuk megerősödik és hazavihetik, senki kurva anyja nem fogja rájuk nyitni az ajtót az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben.
   -  Nem azt mondom, hogy itt kell maradnunk - teszi hozzá, látva a lány bezárkózó arckifejezését. - Egy perccel sem akarok tovább Hévízen lenni, mint amit feltétlen muszáj.
Lerúgja a cipőit magáról, hátrább húzódik az ágyon, megigazítja a párnákat, hogy a hátát nekik és a támlának vetve elheveredhessen rajta ott, ahol korábban Adél gömbölyödött össze. Adélt egy intéssel invitálja közelebb.
   -  Addig meg inkább élvezzük ki a csendet mert abból nem lesz sok nemsokára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#rajonganóvagyok
#Kukutyinba
#koncert
#Patrik

Mókás. Bolondos. Őrült. Talán ezekkel tökéletesen le lehet írni Marinát. Így természetesen minden hülyeségbe benne van. Mondhatjuk úgy is, hogy az életét igyekszik a legkerekebben megélni, és ebből bizony nem maradhat ki az sem, hogy egyedül elmenjen egy random magyar banda koncertjére, és megismerkedjen egy rakár idegennel. Hiszen hogy leszel egy rakás ember legjobb barátja egyik pillanatról a másikra? Ha veszel nekik piát. Marina Dariknak meg sok pénze van. Vagyis inkább a szüleinek, de egy kör tőle belefér, hogy utána befogadják.
De a lényeg, hogy úgy jött a koncertre, hogy azt se tudta min van, de a zene jó volt, a random társasága meg annál is jobb. Az egyik szám közben felkapták a vállukra is az emberek, és az utolsó előtti számnál még hátra is dőlt, és szörfözött a tömeg felett. Közben meg folyamatosan röhögött, mint egy retardált hörcsög. Így persze a tömeg végén kötött ki a koncert végére, de nem zavartatta magát, elment a közeli bódéba, és vett még pár sört. Meg egy tálcát is a söröknek, és elment a hátsó ajtóhoz. Az utolsó akkordok voltak hátra, mikor a biztonsági az útját állta.
- Kérem, engedjen be. Sört hoztam a bandának. Látja, még ki sincsenek bontva. Nőből vagyok, tudom mik az általános szabályok - jegyezte meg játékosan a férfinek. - Egy ilyen fasza koncert utát biztos szomjasak, naaa, legyen olyan kedves, hogy beenged. Kééérem - könyörgött a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Megmutatom én, milyen fából faragtak! Nyomozó lesz még belőlem, nem a semmiért tanultam a rendvédelmi akadémián - válaszolom lelkesen a csatakiáltásnak is beillő lelkesítésre, bal kezemmel még a levegőbe is bokszolok. Makacs népség vagyunk mi, Návayak amúgy is, nem adom fel csak úgy. Ha meg még ilyen barátaim is vannak, akik bíztassanak, hát ez el van döntve, nagyon is határozottan.
- Nagyon jól megy ez neked - válaszolok bólogatva. Én felkapni valamit csak akkor tudok, ha csak kiugrom a boltig, és nem érdekel, ki mit gondol az elnyűtt pólómról, vagy ha az egyenruhámat kell felkapni, mert az gondolkodás nélkül is megy.
- Csak ilyen beépített női cucc - legyintek nevetve arra, hogy jó volt a megérzés. Sőt, igazából még az se kell, elég csak ismerni Marossy-t, és máris előre látja az ember, hogy mindenre morogni fog az égvilágon. - Köszi, ez jólesik - mondom aztán már komolyabban. Tényleg jólesik, hogy úgy gondoljan, menni fog, hogy elérjem, amit szeretnék. Néha azért nagyon bénának érzem magam, mint akinek a fenekén még ott a tojáshéj, de hátha legalább a próbaidőm végére ez az érzés majd elmúlik. Meglátjuk.
- Majd csak megoldódik. Azért biztos nem lehet könnyű neki se, ha tényleg igazak a pletykák, megértem, ha feszült meg ideges, de lehet tényleg jobb lenne, ha mondjuk elmenne egy szabadságra. Talán majd megpróbálom felvetni neki, csak ki kell találnom, hogy lehet ezt úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Mégse akarok annyira a kotnyeles újonc lenni - magyarázom a végére kuncogva, bár való igaz, hogy ezt tényleg elkerülném, mielőtt még azt hiszik, mindenbe beleszólok, akkor is, ha nem az én dolgom. Igyekszem azért megfontoltabban szóra nyitni a szám, mint amennyire ez kedves bátyámtól valaha is telt. Igaz, mindenki azért szerette, amilyen volt, de biztos vagyok benne, hogy mégse venné ki jól magát, ha csak úgy megkérdezném a főnököt, hogy szabira menni nem gondolt még? Már látom is magam előtt a rákvörös fejét, épp csak a fülén nem jön ki a füst.
- Ehh, túl jól ismersz. Tényleg nem hagy nyugodni, és nem tudom elengedni, a végén meg addig fogom kapargatni, amíg csúnya seb nem lesz belőle a végén, mert mindketten túlságosan is makacsok vagyunk. Azért elgondolkodtam rajta, hogy utánanézek, nincs-e valami kiskapu, hogy mégis auror lehessen, mondjuk törlődnek a vétségei x év után vagy esetleg lehetne fejvadász, az már majdnem olyan, néha még izgalmasabb és veszélyesebb is, és hátha Fanni is tud még kicsit rá hatni, bár erre sem tenném a nyakam - gondolkodom hangosan gyakorlatilag, mi is segíthetne ezen. Az biztos, hogy az is rontott a helyzeten, hogy nem vették fel az akadémiára a javítóban töltött idő miatt, pedig mindig is auror akart lenni.
- Az biztos - nevetek ismét, Patrik és a fanklub mégiscsak vicces is, olyan jó sztori igazából már így évek távlatából, amit elmesél az ember, hogy mások is vele nevessenek.
- Tehetséges is vagy, ez biztos. Aki nem így gondolja, az vagy vak, vagy nem ért a fotókhoz. Jaj, annyi mindenről lemaradtam az aurorképző miatt, de most már mindenképp bepótolom. A legközelebbi kiállításon biztos ott leszek, aurorbecsszó - ígérem is, megemelve a kezemet is hozzá, jelezve, hogy tényleg komolyan gondolom. Be kell pótolnom azt a sok kihagyott kiállítást is.
- Mugliknak kellene jósolnod. Nem olyan rég voltam otthon Szegeden, kapcsolgattam a tévét, és képzeld, van egy egész EzoTV nevű csatorna. Nem tudom, hogy tényleges jós van-e közöttük, vagy csak sarlatánok, de a legtöbb jóslat inkább úgy néz ki, mintha barkochbát játszanának a betelefonálókkal. Te lennél hetedhétország leghíresebb jövendőmondója. Sőt, belegondolva lehet, hogy pont ezek az emberek rontják a helyzetet... - mondom elgondolkodva.
- Abban én is biztos vagyok - helyeslek lelkesen bólogatva. Egyszer biztos megtalálja az igazi. Megrázom a fejem aztán a kérdésére válaszul. - Nem igazán. Előbb szeretnék karriert, aztán majd csak alakul valamerre. Meg még amúgy sem olyan rég szakítottam Danival, az utolsó vizsgám előtt pár hónapja. Az akadémián ismertem meg, és egy ideig minden rendben volt, aztán elkezdett féltékenykedni a barátaimra, és folyton vallatott, hogy hol vagyok és meddig, és ez olyan... meeeh - fejezem ki a véleményem egy óvodáshoz méltóan, elhúzva a szám. - Szupiii, akkor majd egyeztessünk, hogy mikor lenne jó - örömködöm, és ha már elfogytak az emberek a sorban, előre tessékelem, kérje csak szépen a málnás vattacukrot, én meg megérdeklődöm, van-e kókuszos. Kérek is, amint kiderül, hogy akad. - Egészségünkre! - emelem felé, amint meg is kaptam a sajátom. - Akarunk első sorban csápolni? Vagy szeretnéd még a hallásodat megőrizni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tudom, hogy nem azt mondtad, csak... elragadtak az érzelmeim. Természetesen én sem szeretnék itt egy perccel sem tovább maradni, ebben a fals narratívában, hogy törődnek velünk, amikor mindenki csak Noahra kíváncsi, mi meg eldobható alkatrészek vagyunk ebben a történetben. - Enged az intésnek, közelebb mászik, egyenesen Will mellkasára simulva rá, mintha tényleg minden rendben lenne, csak a nagy hasa miatt kénytelen féloldalasan illeszkedni a meleg testhez, hogy mindhárman elférjenek.
- Keresnünk kell majd egy gyerekgyógyítót a faluban. Egyáltalán van abban a porfészekben gyógyító? - Azt tudja, hogy az iskolában van, de mégsem hordhatja be az újszülött fiát általános kivizsgálásra a kastélyba, ahol... nos ahol ott lesz Elias. Nem felejtette el a villámló tekintetet, a tébolyultan haragos pillantást, ami semmi jót nem ígért már akkor sem.
- Akkor fogok megnyugodni csak, ha sírni hallom. - Mindketten tudják, jelenleg Noah élete vékony hajszálon függ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát így állunk. Apa, remélem tényleg jól szórakozol.
A plafon felé pillant, amíg Adél elhelyezkedik mellette. Az egyik karja a felesége vállát fogja át, a másikat a tarkója alá csúsztatja és megtámasztja a fán. A lánynak igaza van: mindketten eldobhatóak egészen onnan kezdve, hogy megszülettek. Adél egyszerűen amiatt, hogy lány, ő pedig azért, mert a szülei túl fiatalon találtak egymásra. Másodlagos gyerekként pedig nem tehetnek mást mint, hogy befogják a szájukat és azt teszik, amit mondanak nekik.
Még mindig a plafont nézve bólint kurtán. Meglesz a gyerekgyógyító, meg minden kurva isten, amit csak Adél szeretne.
Lejjebb csúszik az ágyon, szembefordul a lánnyal. Az ajtón túl hallja a lépteket és a motoszkálást, ebben a buborékban azonban csönd van és félhomály. A tenyere Adél arcára simít, közelről pedig csak homályosan látja a szemeit.
   -  Mi leszünk az utolsó generáció, aki behódol ennek az aranyvérű szarságnak - jelenti ki gyengéd magabiztossággal - Ha az Esküt nem is tudom letenni, de ezt megígérem neked és neki is. A többi pedig alakul, ahogy alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nyakamon éreztem az elkerülhetetlent. Egy ideje már sejtem, hogy mire készülnek, visszajutott a fülembe, hogy többször felmerült a nevem az értekezleteken, de én nem akartam hinni pletykáknak. Egyszer már világossá tettem, hogy terepen érzem igazán jól magam. Ők is tudják, hogy nem zárhatnak be a négy fal közé, hogy egész nap az irodaszékemben nyomorogva görnyedjek a papírok felett, és azoknak a munkáját felügyeljem, akik az én pozíciómat vennék át. Én nem azért képeztem magam, hogy hivatalnok legyen belőlem, és a többi csoportvezetővel járjak ki kávézgatni tízpercenként. Közvetlenül szeretek találkozni a varázstárgyakkal, a kezemben tartani őket, végigsimítani rajtuk, vagy a pálcámat rájuk szegezve tárni fel titkaikat, ha vannak egyáltalán. Ha nem így lenne, túlságosan apám lennék. Szóval megfelelt ez a pozíció, és biztosan mutatkoztak már rajtam a kiégés jelei is, de pont a mesterképzésem befejeztével nyíltak meg új kapuk előttem, így előbb gondolkodtam el azon, hogy az átoktöréssel kezdek valami speciálisabbat, minthogy feljebb másszak a ranglétrán. De hiába nyertem időt azzal, hogy elküldtek nyaralni, az ajánlat végül közlésre került, nekem pedig lavíroznom kell úgy, hogy ne haragítsam magamra a potenciális kolléga-jelölteket. Persze mindig is voltak riválisaim, akiknek könnyebb volt az áskálódás, mintsem az érdemek felmutatása, így inkább a gerinctelen megoldásokhoz folyamodtak. Szánja őket a fene.
Egy újabb szürke nap volt a minisztérium falain belül, amire nem jutott semmilyen helyszíni ellenőrzés, de még csak riasztást sem kaptunk. Unottan, egyik tenyeremmel a fejemet támasztva ültem az asztalomnál, míg szabad kezem ujjai az akták lapjain futottak végig. Rutinosan, de mégis kellő alapossággal böngésztem át a legfrissebb jegyzőkönyveket. Ennyi adminisztrációt még képes vagyok lenyelni. Leginkább Seth látogatása tartotta bennem a lelket, aki jelezte, hogy ma benézne hozzánk munkaügyben, s ha úgy van, szívesen összefutna velem. Természetesen igent mondtam, csak érkezhetne már lassan, mert egyre türelmetlenebbül pillantottam a karórámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

-  Áhh, az a helyzet, hogy azt simán feltenné, hát az én nevelésem – nevetem el magamat. Ágoston már minden női szart kipróbált, amit nem akart és én jó poénnak szántam. A jövendőbelije még hálás lehet nekem azért, mert az embere majd tudja, hogy mit vigyen neki azokon a napokon.
– A kávé ragyogtat – vigyorodom el, tökre büszkén, mert azért egy orosz asszonyságtól dicséretet kapni nagy szó ám.
– Komolyan mondom, kissé irigyellek, ahogy kinézel, az alapján igen csak jó parti volt – én meg, mint valami vénasszony, dolgoztam, meg ide készültem. Hát hol itt az igazság?
– Remek, remek – teszem is bele a kosárba, majd az említett hajcsavarókhoz is odalépek. – Jaj, de látom magam előtt, hogy ezzel tele pakolom egyszer a haját – szép rózsaszínt választok, hogy minél csinosabb legyen.
– Aztán mi a helyzet veled? Hogy-hogy itt? –fordulok érdeklődve Irina felé. Egyszer csak eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Oroszéknál ez sosem jelent jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A depressziónak nagyon sok változata létezik. Van az, amikor az ember csak ül és hát depis, meg van az, amikor túl van pörögve, mint Jancsika, akit bezártak az édességboltba. Na én olyan Jancsikás vagyok inkább, így most, amikor kirobbanok a dolgozószobámból szinte elvárnám, hogy Miksa azonnal ott teremjen és rendelkezésemre álljon, de nincs, és ez felháborít.
- Miksaaaa!
Ordítom el magam, de mivel nem jön válasz, elindulok megkeresni, folyamatosan a nevét üvöltve, hátha végre válaszol, még a szobájába is benyitok, úgy, ahogy ő szokott, kopogás nélkül, kirobbanó…sikertelenséggel. Ebbe a házba tényleg nem hoz senki haza nőt? Mondjuk én sem, magától szokott jönni. Vagyis, jött, vagy a fene se tudja, hogy mi van, de mivel nem tudom, hogy mi van, ezért most ugye a lelkiállapotom nem is kielégített, így kezdek hülyeségeken agyalni, és annak ez lesz a vége. Anyánk is úgy néz rám, mint akinek komoly baja van, de én csak csókot nyomok az arcára. Máig nem tudja senki, hogy végül volt-e gyűrűzés. Nem, csak vér, de ezt engedjük el.
- Komolyan ez lesz az új szobád, a medence?
Megint valami régmúlt béli dal szól, amit imád, és esküdni mernék, hogy amikor kifelé indultam a Barbie song szólt. Miért nem hallgattam előbb, hogy mi szól nem messze az ablakomtól? Egyből idetaláltam volna.
- Na figyelj. Találtam egy ilyet. Csapatépítő faházban, tó mellett, csomó extra szolgáltatással, elmehetnénk egy ilyenre. Alkohol is van. Csak mi, srácok. Régen voltunk már együtt bárhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt mondják, hogy talán ez az idei nyár utolsó ilyen fülledt és meleg napja, így hát nyilván a medencénél vagyok. Tegnap éjszaka egyszerűen parádés volt, amit Márton és Mirella leműveltek. Reggel kedvem lett volna kibaszni az ajtót és megtapsolni a produkciót, de sajnos anyánk érezte, hogy mire készülök és már a saját szobám ajtajában megállított és leterelt a konyhában. Én örülök annak, hogy a tökfilkó megtalálta azt a nőt, aki ennyire kicsinálja az idegeit, komolyan mondom hiányzott már, hogy ne csak a kötelességekből álljon Márton élete.
Mint a család jókedvéért felelős személy, a reggeli után már egyből megyek ki az udvarra, hogy valami életet leheljek a ház lakóiba. Marika és Julcsi nénit is jól megpörgetem, hogy érezzék a törődést, aztán a medencénél tolom maximumra a hangerőt, hogy a régi nóták tengerében el tudjuk búcsúztatni a nyarat.
- ÁLMODD, HOGY VAKÍÍÍÍÍÍÍT A FÉÉÉÉÉÉÉÉNY, TOMBOOOOL A NYÁÁÁÁR - énekelem éppen hatalmas átéléssel, mikor Márton megérkezik én pedig vigyorogva nézek rá.
- Csá Öreg, nem nézel ki olyan retek szarul, mint máskor, szóval most már hivatalosan is biztos, hogy Mirella az a nő, akit muszáj lesz feleségül venned. Mellesleg gratulálok a tegnapi produkcióhoz, soha senki nem kiabált veled még így, mint ő. Mikor lesz az esküvő? - szürcsölök egyet anyánk legfinomabb limonádéjába, miközben a rózsaszín flamingóban terpeszkedek a medence közepén.
- Áháá, szóval ennyire kurva nagy gáz van, hogy menekülőre fogjuk? Király, mehetünk - nem is kell nekem magyarázat, húzzunk innen a fenébe és vigyük a lehető legjobb arcokat. Támogatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz, hogy feleségül vegyem, célszerű volna, ha jelen lenne.
De ugyebár nincs. Én értem, hogy ő élvezi, hogy az a nő feszt az idegeimen táncol, de én nem élvezem annyira, hogy ez legyen a döntő indok a házasságra. Én más okokból kívánok nősülni, de ő láthatóan nem osztja ezen terveimet.
- Nem kell házasodnom, ha emlékszel. Van elég testvérem, aki biztosítja a vérvonalat.
A papucsomból kilépve, mert hát azért itthon biztos, hogy nem leszek talpig díszben, ülök a medence szélére, és lógatom bele a lábam a vízbe. Gyerekként volt egy néni, aki vigyázott ránk, Gyöngyi vagy Györgyi már nem is emlékszem pontosan, ő nézett ilyen szappanoperákat, ahol a nők otthon is full sminkben meg tűsarkúban lopták a napot. Amióta megbeszéltük, hogy nekem nem kötelező ezt a házasságosdit erőltetni, mert láthatóan nem vagyok benne sikeres, azóta nyugodtabb vagyok, azonban a tényen, hogy én házas akarok lenni, nem változtat. Tényleg házas ember szeretnék lenni, elvenni a nőt, akit szeretek, utazgatni, otthont építeni, gyerekeket gyártani. Legalább hatot, komolyan, én imádom a nagycsaládosdit, és nagyon szívesen csinálnám ezt Mirellával is.
- Amíg az apja él, nincs olyan érv, amivel meggyőzhetném, hogy legyen a feleségem. Mondtam neki, hogy kérje a kitagadását, akkor lekerül a családfáról, vagyontalan, rangtalan ember lesz, nem köti majd semmi az apjához, viszont az én feleségem lesz, az én nevemmel, de hajthatatlan. Viszont, hogy mit akar, azt nem tudom. Mert már megint nincs itt. Annak viszont nem örült, hogy elmennénk valamerre csak mi, fiúk.
Kezd a fejem belefájdul abba, hogy Mirella mit akar, és próbáltam lépést tartani vele, de öreg vagyok én már ahhoz, hogy ez olyan könnyen menjen.
- Szóval, mivel neki nem tetszik, el akarok menni, még jobban, mint eddig. Miért, neked menekülnöd kéne, hogy ez jutott eszedbe? Komisz kölyök voltál, Bontovich?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ember, ott térdeltél előtte, hát itt volt, nem? - érti is már a tököm ezt. Egyikük se jobb, Márton akarja, de véleményem szerint nem eléggé, Mirella meg könnyedén játssza ezt ki. Szerintem a csaj totál őrült liba, igaz hogy a csomagolás az 10/1000 lett nála. Brutális kombináció, Márton nagyon belenyúlt vele a szarba.
- Ugyan máár. Te se mondod ezt komolyan. Fogadni merek, hogy mindennap nálad van egy gyűrű, amit neki vettél és arra vársz, hogy végre engedjen, te meg egyből az arcába tolod, még mielőtt meggondolja magát - igen, biztos vagyok abban, hogy Márton már vett gyűrűt és gondosan kiválasztotta a legmegfelelőbbet, amiről első pillantásra Mirella jutott eszébe. Alig várom, hogy lássam, ismerem már az ízlését, a nőnek le fog esni majd az álla, meg mindenkinek, ha látja majd rajta.
- Figyelj, múltkor az Anna bálon, lazán belement a játékba, nem? - evickélek közelebb az öreghez. - Gondolkozz már. Ha nem szeretne, nem akarna tőled bármit, akkor játszadozott volna veled ilyet? Őrült tyúk ez biztos, de tanult és jól nevelt, nem játszadozna csak úgy ilyeneket.. - hihetetlen, hogy erre nekem kell felhívni Márton figyelmét, pedig állítólag én tök hülye vagyok az ilyenekhez.
- Megöljük az öreget vagy mi legyen? - nézek vigyorogva bátyámra. - Szerintem Mirella az a nő, akit hidegen hagy a rang, a név, a pénz. Hát te is tudod, hogy a reggelinél mennyire büszke volt arra, hogy ő egymaga épített valamit. Se nélküled, se az apja nélkül ne lenne nincstelen, itt mélyebb sérelmek vannak Márton - meg kéne ismételni azt a reggelit, annyira jól éreztem magamat, szerintem mindenki megérdemelné, hogy újra leüljön a család és valaki bohóc legyen.
- Az a baj veletek, hogy mindketten folyamatosan pofáztok, de nem halljátok meg igazán egymást. Hol voltatok a legőszintébbek és legnyugodtabbak egymással? Vidd el oda, aztán csak egymásra figyeljetek - igen, ez az én legbölcsebb tanácsom ever. Ennyit tudok hozzátenni a dologhoz.
- Ahh, hagyjuk. Ez olyan, ne szólj szám, nem fáj fejem dolog és kurva élet, hogy levágnád a tökömet, ha elmondanám, szóval inkább mondok valami mást. Mit szólnál, ha maradnék még egy évet a Tanodában? Csak hoooogy biztosan benőjön a fejem lágya, mielőtt még kilépek a csuda felnőtt világba   - nem akarok még begyöpösödni, kell egy kis móka a lelkemnek, meg hát az Eridon is összedőlne nélkülem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Itt volt, de az nem jelenti azt, hogy itt is van. Az ágyban hagytam, amíg lejöttem kávéért, és mire visszaértem, már nem volt ott. Nem jelentette be, hogy jön, és azt sem, hogy megy. Ő Mirella, azt csinál, amit csak akar.
Vonom meg a vállam, a fejem a nap felé fordítva, lehunyt szemmel élvezem, hogy egy kicsit átmelenget. Szeretem ezt a házat, odabent ilyenkor kellemes, hűvös idő van, az ember kikívánkozik a természetbe, hogy utána visszaszaladva lehűtse magát újra. A kezeimet zsebre téve, kicsit hátrébb hajolok ültömben, majd vissza előre, hogy egy sötétkék bársonydobozt mutassak fel neki.
- Az a szar ügy, kisöcsém, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra, szóval egy nap te is egy ilyen dobozzal fogsz mászkálni a pillanatot keresve.
Nem nyitom ki, mert nem, mert még egy kicsit kiélvezem az esetleges megdöbbenését, hogy mennyire eltalálta. Valóban vettem gyűrűt, olyan gyűrűt, ami nem családi örökség, nem egy szomorú szerelmi történetet idéz fel, és egyik nagymamánk sem viselte hetven évig. Ez egy olyan gyűrű, amit én választottam. Magam mellé helyezve, a tekintetem rá emelem.
- Azt ő kezdte, aki belement, az én voltam. Aztán bántóvá vált, így hát én is. Hm, ez így kimondva elég gyerekes. Amúgy meg, nem a rang vagy a pénz lett volna az indok. Mindig az apja a kifogása, hogy az apja ne érjen célt, mert ha ki is válik a családból és a feleségem lesz, akkor is az apja választottja leszek a szemében. Akkor is, az apja győz. Baromság, hiszen nem lesznek a családjaink összekötve, ha csak Zille nem házasodik be ide.
De nem hiszem, hogy az a lány még egy próbát tenne a családunkkal, és talán így a legjobb. Az már tényleg nagyon kínos lenne. Viszont, amit mond, hogy oda vigyem el, ahol a legőszintébbek voltunk egymással, egy bölcs tanács, ami meglep kicsit, de igaza van, valóban oda kéne visszamennünk. Ha egyszer még visszajön.
- Ha úgy gondolod, hogy szükséged van egy évre, maradj nyugodtan. De nekem az is jó, ha levizsgázol és új szakirányt választasz. Ha esetleg tényleg megölném az apját, legalább te a kastélyban lennél, és lenne alibid. Jut is eszembe, volt egy egész eredményes befektetésem, és úgy határoztam, hogy megemelem a járandóságotokat. Csak, hogy ne lepődj meg a több pénz miatt, jogos lesz.
Egészen jó döntéseim is vannak ám, ha nagyon magam alatt vagyok, mint például lefoglalni magam a piaci lehetőségekkel és pénzt teremteni a családom részére. De azért nyilván, azt se bánnák, ha nem lennének negatív gondolataim.
- Most már kíváncsi vagyok, hogy mit tettél, ígérem, nem vágom le a tököd. Mint már említettem, a családunk vérvonalát tovább kell vinni, és ebben neked is jobban ki kell majd venned a részed, ha én nem házasodom meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vigyorogva nézem a bársony dobozt. - Tudtaaaam én, annyira tudtam, mekkora király vagyok, bassza meg. KURVA JÓ VAGYOK - visítom hangosan, bár a zenétől aligha hallják a többiek. De a tényen nem változtat, kicseszettül ismerem ezt az embert és annyira örülök annak, hogy jött egy nő, aki elkapta a pöcsét.
- Hajajj, tudom én ezt is. De azért remélem, hogy a begyöpösödött pöcs éveid elkerülnek, mert azok egyáltalán nem funnyk - annyiszor mondta már mindenki, hogy ő pontosan ilyen volt, hogy már meg sem lepődök azon, ha ez feljön. S tudjátok mit? Én iszonyatosan örülök neki, hogy ezt mondják, mert ezek szerint van jövőm, felnőtt leszek egyszer én is. - A legkirályabb példakép vagy és ha rád hasonlítok az egyáltalán nem gáz, hanem áldás, csak mondom - tök őszinték a szavaim, poharamat is emelem erre, hogy kiigyam belőle a maradékot.
- Ja ő kezdte, te folytattad, aztán mi lett a vége? Itt dugtatok, én meg pakolhattam el cipőiteket, hogy anyánk meg ne lássa. Fúú, majdnem sajnállak, tényleg - röhögök idiótán, majd lecsúszok az úszógumiról és kiúszok, hogy Márton mellett foglaljak helyet. - Figyelj, én még mindig azt mondom, ne hagyd. Hát kurvára odavan érted, hányszor eljött már? Többször, mint te mentél utána. Gondolom ilyen női faszság, hogy teszi az agyát és azt várja, hogy lökd a falhoz, vagy hurcold be a Balatonba, azt keféld meg… Ne legyél már puha pöcs. Most, hogy emlékszik, neked kell irányítani, mielőtt még megint tényleg elmegy - én így látom. Ha Márton most hagyja, akkor szerintem ez a nő, soha többé nem jön vissza, hiába is érzi azt, amit. Ezeknek együtt kellene lenni néhány napot, mindentől és mindenkitől elzártan, tuti biztos úgy jönnének vissza, hogy a szőke már terhes lenne.
- Ahh király. Tudtad, hogy eddig soha nem nyúltam hozzá? - nézek rá mosolyogva. - Mindig azt költöm, amit megszereztem a két kezemmel, ezt meg félreteszem szűkösebb időkre. Büszke vagy rám? - még a buksimat is tartom neki, hogy ha az, akkor simogassa már meg, hát olyan okos kiskutya vagyok én.
- Nem mondhatom el, mert megígértem és tudod, hogy a becsület, meg az ígéret mennyire fontos - lehet, hogy egy gazembernek tűnök, de ilyenekkel nem viccelek. Ha megígértem, hát tartom is magam hozzá.
- Mikor megyünk és kit viszünk? - tökre belelkesültem, parádés lesz és legalább Gracet is elkerülöm még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Csak halkan legyél kurva király. Meg akarod nézni?
Még senkinek se mutattam meg, mert valójában senki sem tudja, csak ő, és amúgy is, egészen biztos voltam benne, hogy normál körülmények között is neki mondtam volna elő először, aztán anyánknak, aztán a többieknek szerintem utána este, vacsorakor.
- Ez biztos, hogy elkerül, mert mindenkinek, aki előtted született, meg kellene halnia, hogy családfő legyél.
És ez ugye elég nagy munka lenne a kaszásnak, szóval nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezett volna. Néha jó lenne cserélni, hogy mondjuk Misi legyen a legidősebb, máskor azonban azt érzem, hogy okkal vagyok én, hogy nekem kellett ezt a terhet elvennem az öcséimtől, mert ők nem érdemlik, hogy ekkora felelősség legyen a vállukon. Az első pillanattól, hogy testvérem lett, tudtam, hogy a szerepem szerint védelmezővé fogok válni, és így is lett, és nekem jó ez. Csak tényleg, valahogy ezzel a házassággal ment el. Ha szabadon választhattam volna, azt hiszem, sosem történt volna meg ez. Vagy, ha legalább annyi esélyem lehetett volna, hogy megismerkedem a nővel, akivel oltár elé kell állnom.
- Hálás vagyok érte.
Tényleg nagyon sokat segített, hogy azt az estét, amikor valóban történt is közöttünk valami, senki más nem tudja. Nem akartam botrányba keverni Mirát, pedig az lett volna, mert akkor ráköteleztek volna minket, mivel hivatalosan, legyen bármennyi idős is, és bármennyire tapasztalt is, ő egy aranyvérű család lánya és nekem kötelességem lett volna elvenni őt. Nem szólok semmit arra, amit mond, hosszan hallgatok, végül vérszegényen elmosolyodva, bólogatok párat.
- Igazad van. Azt hiszem, tényleg jó lenne, ha pár napig ketten lennénk csak. Ő tényleg sokszor volt itt, és én meg állandóan elcsesztem csak.
Most rajtam volt a sor, hogy férfi legyek, és tudom is, hogy hogyan csinálom. A nagyiékat befizetem egy hétre valamelyik melegvizes gyógykomplexumba, mi pedig teljesen hétköznapi életet fogunk élni Bogolyfalván, hiszen ott ketten voltunk, a csónakházban, és azok voltak a legszebb pillanataink. Nevetve húzom magamhoz az öcsémet megsimogatva a fejét, majd átkarolva a vállát, atyai csókot nyomok a feje búbjára.
- Büszke vagyok rád, nagyon sok minden miatt. Ha ilyen ügyes vagy, megengedem, hogy majd te választhass házastársat, ha nem, akkor ahhoz az undok, NDK úszónő Gizihez adlak, amelyik megnyerte a rönkhajító versenyt.
Viccelek, eszembe se jutna ilyet tenni vele, és amúgy is, tényleg szabad döntéseket hozhat, bármikor, de örülök, hogy megkérdezett.
- Csak mi öten, Misivel, Martinnal, Milánnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- ÚRISTEN, ÚRISTEN, persze, hogy meg - mint egy megvadult kis kecske, úgy ugrálok, majdnem bele is esek a vízbe. - Baszki ember, te tényleg vettél egy gyűrűt ennek a nőnek! - annyira büszke vagyok rá. Oké, eljegyezte Zillét is, de az kényszer volt és azt a gyűrűt nem ő választotta. De most itt van a kezében egy doboz, amin látszik, hogy zsír új, ráadásul látom rajta is, hogy ez totál komoly és vett egy gyűrűt. El se hiszem. - Én leszek az esküvőszervező, ezt most itt le is szögezném - naná, hogy én. Ha már Zillével való házassága meghiúsul és így buktam a gyakorlatom, ez a minimum, hogy én szervezem meg az IGAZIt is.
- Ugyan már. Hányszor szedtél össze csatak részegen és dugtál el, hogy anyánk ne vegyen észre? Szerintem azok után néhány maradvány eltüntetése, semmiség. Egyébként is, bármelyik testvéred megtette volna, csak nyilván én voltam a legszemfülesebb, meg én vagyok a legkirályabb - szeretem mindegyik testvéremet, családcentrikus vagyok, anyánk előtt pedig le a kalappal, hogy már évek óta egyedül tolja az ipart. De kétségtelen, hogy Mártonhoz állok a legközelebb, akármennyire is megviselte az élet, tudom, hogy vele bármit, bármikor megbeszélhetek, még a létező legnagyobb faszságaimat is. Hát persze, hogy védem az ő seggét is, ha arról van szó.
- Én mondom Öreg, csak határozottan, kösd le, legyen szobor, ne tudjon beszélni, bármit vess be azért, hogy meghallja a szaviadat. És ne feszülj be tőle. Baszki hát olyan púpos vagy az Anna bál óta, hogy rád se ismerek - nevetem el magamat jókedvűen. Muszáj kicsit húznom őt, nekem ez a szeretetnyelvem.
- Tudod mit akarok? - nézek rá halál komolyan. - Hogy majd, amikor azt gondolom, hogy itt az idő és házasodni akarok, akkor ne kelljen egyetlen egy percet sem gondolkoznom azon, hogy kit vennék el, mert akkor ő már ezer éve a barátom lesz és csak rá kell ébrednem arra, hogy szerelmes vagyok belé. Ez kurva nagy faszság, igaz? - vakarom meg zavartan a tarkómat. Tudom, hogy létezik ilyen, mert láttam már hasonlót, de jelenleg nem érzem azt, hogy bármennyire is közel lennék ehhez a ponthoz. Én még élni szeretnék és ebbe egy komoly kapcsolat, házasság nem fér bele.
- Jajj már, muszáj azokat a vak egereket is vinni? Hát tök savanyú kukacok, Misi tüncike, Martin majd megint jön a hülye vicceivel, Milánt meg úgyse engedi el a gazdája - vagy csak nyomkövetővel. Nem is értem, hogyan lehetünk mi öten testvérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Muszáj rajta hangosan nevetnem, mert annyira aranyossá és lelkessé válik, ami rám is átragad, és ezer év után megint olyan őszinte, nyílt, vidám vigyorom van, mint amilyen régen is volt. Szeretek élni, még akkor is, ha ennyire rohadt bizonytalan az egész.
- Tudsz egyszerre esküvőt szervezni és tanú lenni?
Kérdezem vigyorogva, mert hát egyértelmű, hogy őt kérném fel. Vele a legszorosabb a viszonyom, ő az, aki mindig is a legközelebb állt hozzám, mintha a kis lüke gyerekem lenne. A lányok koszorúslányok lesznek, ez is biztos, de a nagy részét úgyis ráhagyom majd.
- Na figyelj. Emlékszel ugye a Titanicra, és, hogy azt mondtam, hogy annak, aki az igazi lesz, megkeresem azt a nyakláncot.
Jó fiatal és bohó voltam, és valójában nagyon untuk a filmet, meg anya a jó részeket áttekerte, mert azt mondta, még kicsik vagyunk. Ki ne akarta volna, hogy egy olyan párás kocsiablakon csússzon végig a nő keze? Ugye. Na azt például még nem sikerült elérni, de azért a másik fogadalmamat félig meg tudtam tartani.
- Ha nem is lánc, de azért mégis olyan.
Nyitom ki a dobozt, hogy megcsodálhassa a benne található gyűrűt. Ezt akartam, megkérdeztem, hogy lehet-e, lehetett, és most tessék, itt vagyunk. A javaslatára, hogy minimum egy sóbálványátkot szórjak a nőre, kicsit húzom a szám, de főleg azért, mert az első gondolatom az volt, hogy nem is olyan rossz ötlet ez. Végső soron is, majd azt mondom, hogy Miksa ezt javasolta. Bólintok egyet, és, ahogy beszél, kiszélesedik a mosolyom, de ez most a kedves, apókás mosolyom, nem az a vidám vagy a másik a gúnyos.
- Valaki, aki jobban ismer, mint te magad, és mégsem menekült el, aki mellett önmagad maradhatsz. Egyáltalán nem faszság, szerintem helyes a gondolkodásod. A szerelem elmúlik, a vágy elmúlik, de a barátság, a hűség azok ha örökké megvannak, akkor lehet a házastársad a legjobb barátod, valaki, akiben a nagy rózsaszín ködön kívül sem csalódsz, és aki nem akarná az életedet megkeseríteni. Jobb, mint vakon belemenni. Meg hát ki is éled magad, szóval ez is pipa lesz. Még fiatal vagy, szerintem a következő tíz évben ne merüljön ez fel benned, mert bánni fogod, komolyan.
Én is megbántam volna, bármennyire is azt mondtam, hogy működött volna, nem biztos az közel sem, csak el akartam hinni.
- Na látod, Milán fogvatartása legyen a példa előtted. Ő is hülyeségeket beszélt, és nézd mi lett belőle. De amúgy meg kiket vigyünk, a nőinket? Neked sincs, nekem sincs. Te ezzel a gumiizével élsz már hetek óta, én meg egy millió feletti gyűrűvel. Nem biztos, hogy élnék a kanbulit.