Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg is sértődnék, ha nem lehetnék mellette még a tanúd is - nyakába is borulok, csak olyan szépen ízlésesen. A FASZT. Úgy ölelgetem őt, mint a kis mackómat, akivel aludni szoktam. Hát micsoda király egy esküvő lesz ez. Nem számít most, hogy Mirella még azt se tudja merre az előre, én tuti biztos neki állok mindent is leszervezni, hogy mikor végre az ujján lesz a gyűrű, akkor csak egy hívás legyen és bámm toljuk neki.
- Hűű Ember, te komolyan beszéltél - nézem nagyra nyílt szemekkel a gyűrűt. - Mondjuk szerintem túlzás, de Mirellához mérten, tuti ez a legtökéletesebb választás - veregetem hátba az Öreget finoman, ügyelve arra, hogy még véletlenül se essen a vízbe az ékszer. Bár lássuk be, eléggé vicces hasonlat lenne a Titanic nyaklánca és a gyűrű között, ha mindketten a vízben végeznék.
- Te full komolyan gondolod vele - jegyzem meg csak úgy, fülig érő vigyorral az arcomon. Eddig is tudtam, hát már ott a Balatonon lehetett látni, hogy Mártont teljesen elkapta valami, de most így itt ülve, nézve ezt a gyűrűt, totál tarkón vág az egész.
- Te eléggé kiélted magad, miután Mirella otthagyott? - nézek érdeklődve Mártonra. Tényleg szeretném tudni, hogy ő hogyan vélekedik erről. Láttam nőket körülötte, mondjuk akkor többet és gyakrabban, mikor apánk még élt, de azt sosem tudta az ember eldönteni, hogy Mártonnak a szája nagy, mint nekem, vagy tényleg élt is.
-Mármint mire példa? - nézek rá idétlenül. -Arra, hogy soha a büdös életben ne legyek akkora barom, hogy egy nálam erősebb személyiségű nőt engedek az életembe, aki úgy tipor földbe, ha rosszat szólok, hogy utána napokig kuss a nevem? - hát eszembe se jutott leállni ilyennel az egyszer biztos. Nem vagyok én ennyire ostoba. - Jó, vigyük azokat a fatökűeket, de majd amikor este rájössz, hogy mennyire gyökerek és unalmasak, akkor ne sírjál nekem, hogy igazam volt, mert úgyis igazam lesz - szeretem ám én a bátyáimat, de ha mulatni akarok, akkor nem éppen ők az elsők, akiket mozgósítok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Imádom, hogy neki viszont ilyenkor a szája nagy csak, de a mozdulatain érződik, hogy odáig van. Ami azt illeti, én is. Imádom a hülye fejét, és az érzelmességét, sőt, az érzelmességünket, amit egymás mellett nem szégyellünk kimutatni. A legjobb barátaim egyike, a legnagyobb titkaim őrzője, valaki, akire mindig számíthatok.
- A legkomolyabban. Ő az igazi. És, azt hiszem, ha nem csak bedobják a mélyvízbe nálunk a házasságot, hanem összeismertetnek minket egy összejövetelen, vagy bármi, én akkor is őt választottam volna. Egyszerűen, ha tudod, akkor tudod. És tényleg, ne parázz ezen, ismerheted szerintem ezer éve a másikat, egy nap meglátsz valamit, ami egészen biztosan eldönti, hogy ő az. Vagy ő lesz az. Lehet, hogy régen ismered, mert mondjuk együtt játszottatok az oviban. Volt az a szőke kislány, emlékszel, ilyen loknis, minden reggel szájon csókolt. Lehet, hogy már akkor eldőlt, hogy őt veszed majd feleségül. Sosem tudhatod, hogy egy-egy találkozás mit vált ki.
Nekem majdnem a pucér seggemet ugye, de még mindig jobb annál is a tény, hogy a nőt kaptam, akit egész életemben kerestem. A kérdésére először értetlenül nézek rá, mert nem tudom, hogy az elmúlt hónapok közel kétszáz alkalmából melyikre is gondol, de aztán fény gyúlik az agyamban, hogy nem ezek a mostani elhagyások szerepelnek a kérdésében, hanem a legelső.
- Az első óta? Viccelsz? A Mira és Zille közötti időszak nem ad okot panaszra, de nekem már akkor sem lenne rá okom, ha akkor és ott odasétál az oltárhoz. Szép évek voltak azok a bagolykövesek, és remélem, hogy te is így gondolsz majd vissza rájuk.
Úgy vélem, hogy igen, függetlenül, hogy a múltkor azt mondta, csak egy kislánnyal kavar, attól még vagy a kislány teljesít nagyon magasan, vagy már mindenki megvolt, akit az öcsém meg akart kapni, és most éppen az újabbakat keresi. Ki tudja, lehet, hogy van egy most elsős vagy másodéves, aki miatt maradni akar, hiszen az már jövőre nem gólya. Egy férfit a farka nagyon tud vezetni, én már csak tudom.
- Én élvezem. De ezt ne mond el senkinek. Imádom a veszekedéseinket, és azt, ahogy a földön fetrengek és még rúg egyet rajtam. A fene vigye el, nekem ez a totálisan hibbant tyúk az őrültségeivel és a bántalmazó hajlamával a tökéletes.
Az is biztos, hogy ha igent mond, akkor ő lesz a főnök. Száz százalék. Én egy ideig a szexrabszolgája leszek, aztán, amikor kivénülök, már csak a rabszolgája. Mindezekkel együtt is, csodás jövőt jósolok.
- Hát ha fapuncik lesznek, akkor kimegyünk bulizni. Keresünk neked valakit a gumimatrac helyett. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Na jó, megnyugodtam. Tök szar lett volna, ha nem éled ki magad azért, mert elrendezték neked a házasságot, aztán otthagytak és ez földbe tipor - van köztünk némi korkülönbség és hát emiatt én nem voltam részese annak, hogy ő fasza csávó volt. De annyiszor tolja, hogy mennyire hasonlítunk, hogy mertem remélni, hogy élt. Esküszöm ez nagyobb öröm számomra, minthogy tanú lehetek. Hát mekkora királyság már ez.
- Ne már. Mindünkben ott van ez a hajlam, hogy alázzanak és rúgjanak belénk a nők? - nézek rá tök ijedten. Hát én kurvára nem akarom ezt. Tévedés ne legyen, nem szeretnék én nőket földbe tiporni, meg nem élem azt, hogy parancsolgassak. De bassza meg, ne fogja meg a tökömet egy sokkolóval és ne kapcsolja be azt, amikor csak akarja, senki se. SENKI SE.
- Jó, legyen. Jöjjenek, de csak miattad jöhetnek és majd, amikor egy buliban, idegen nőkről nyalom fel a vodkát, akkor vigyorogva fogom neked mondani, hogy MEGMONDTAM GYÖKÉR, NYALJÁL! és te, nyalni fogsz, legalább egyet. Telibe szarom, hogy ott a gyűrű, még nálad van, a nő meg ki tudja hol, szóval NYALNI fogsz. Deal? - nézek rá visszautasítást nem tűrő pillantásokkal.
- S, ha már ezt megdumáltuk, dobjunk be valami kaját, mert ez a medenceparti kiszívott belőlem minden energiát - rácsapok a combjára és feltápászkodok. Igazándiból be akartam lökni, de a gyűrűért kár lenne, így csak nyakon fröcsölöm egy vízipisztollyal.
- Jaaaajj ember, mekkora parádé lesz a népek között, mikor bejelented, hogy házasodsz és Zille nővérét veszed el. Kurvára vége lesz a család hírének, szóval remélem, hogy jó üzleteket kötsz előtte - én élvezem, nagyon, de nagyon élvezem, hogy most nem én fogom szétkúrni a családot, hanem ő. Istenem, erre inni kell. Veszem is elő a poharakat és piát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Vannak szükségleteim, és nem feltétlenül díjazom az állandó kézi megoldást.
Hát ki élvezi, hogy csak az van? Teljesen független férfi voltam, jó, fiú, amikor minden lánynak azt mondtam, hogy most nem vágyom semmi komolyra, és azt mondták nem baj. A negyede persze így is azt hitte, hogy majd mégis de, viszont a többségük normális volt, és pont azt kereste bennem, amit én benne. Üzletileg korrekt.
- Te hülye vagy!
Csattanok fel magasabb hangon, röhögve, mert ennyiszer a nyalás szót nem mostanában használták a környezetemben. Nevetve dőlök hátra, amíg csak nem csillapodik a nevetésem, és végül hosszan, hangosan sóhajtok egyet. Fáj mindenem, de ez jóleső fájdalom.
- Mindig szerettem volna lányok köldökéből kinyalni a vodkát.
A fene egye meg, mi ketten egészen biztos, hogy azon a hétvégén kimegyünk partizni, hát olyan nincs, hogy nem. A vízi támadás miatt újra nevetni kezdek, de végül erőt veszek magamon, és én is feltápászkodom. Betöltöttem a harmincat, de a lelkem néha egy hatvanévesé, és van, hogy a testem úgy érzi, lépést kell tartania vele.
- Szeretnél egy elrendezett házasságot? Idén ritka szar a felhozatal, én meg nem akarok jövőévig várni.
Ezzel az ajánlattal tudom csak a drága öcsámet megkecsegtetni, ahogy befelé haladva a vállára csapok, és magamhoz húzva haladok vele befelé.
- Este lepjük meg a többieket, kerti parti. A szervezés a te dolgod, én hozom a családot. Csak akkor vagyok hajlandó most inni, ha van hozzá valami, ami felszívja, szóval ja, keressünk valami kaját.
Egyezek bele, és a konyhán át a kamrába indulok, hogy jó alapot szerezzek a délutáni szétcseszem a család hírnevét iváshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Kicsit azért ideges volt. De hát Csibéről van szó, akit Loki összeszedett a könyvtárban. Ha nem jön el egy titkos csodálója üzenetére, akkor nem is igaz a megismerkedésük. Amélia szereti a meglepetéseket. Csak még magának se vallotta be.
Egy sugárzó mosoly került az arcára, ahogy meglátta a közeledő alakot, és maga is elindult az irányába. Hát tényleg eljött, ez jó. Mégiscsak színház! Előhúzta a háta mögül az egy szál piros rózsát, és Amélia felé nyújtotta.
- Te vagy nagyon szép. És köszönöm hogy eljöttél - illegette magát Marina, mintha kicsit zavarban lenne. Barátnője mellé lépett, és kérdés nélkül belekarolt, hogy elinduljanak az ajtó felé.
- Tudod egy ideig nem beszéltél velem, aztán meg igen. És nem tudtam mi volt a baj. Szóóóóval sokat agyaltam rajta, és azt hiszem rájöttem. Zavart, hogy én kaptam meg a búcsúcsókot Lokitól. De hidd el, sokkal keserédesebb volt az, mint az ember elsőre hinné. És... mindegy. A lényeg, hogy kárpótolni akarlak - bújtatta ki a karját a lányéból, és közvetlenül az ajtó előtt megállva a szemébe nézett.
- Olyan randit adok neked, amilyet megérdemelsz, és amit Loki sose csinált, mert nem volt elég bátor hozzá. Csak te meg én. Mit szólsz? - emelte meg a szemöldökét, és ejtette vissza. Egy huncut mosoly bújkált a szája sarkában, alig várta, hogy tényleg bemenjenek. És ezúttal nem a színpad felőli létráról nézik majd az előadást. Saját páholyuk van, úgy bizony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor megint mellé. Hallod, ez nehéz - nevettem el magam, bár ettől meg megint behasogatott a fejem, szóval azzal a lendülettel megbontottam a fájdalomcsillapítót, egy szemet kipattintva a számba raktam és úgy, hogy volt, legyűrtem. A többit majd kifizetem a pénztárnál.
- Nagyon jó minőségű kávét ihatsz, a miénk legfeljebb felkapcsolja a lámpát - mosolyogtam rá visszafogottan. Nagyon szép nő volt, már mióta ismerem, így nem is értem, miért nem ismeri el magát jobban. Az egészséges énkép része kéne legyen, hogy tudod, mennyire vagy szexi.
- Ah, annyira nem volt az, csak én pörögtem megint 140%-on. Kell, különben túl sok az időm gondolkodni - grimaszoltam, hogy abban sok köszönet viszont nincs. Közben eszembe jutott azért egy-két ötlet, amit még hasznosíthat is, ha már minden áron valami olyat akar, ami nem jó semmire. Éljen a fogyasztói társadalom!
- Jahj, hogy az. Hát, ugye volt az uram még az első évben, a Radetzky, amelyik fogta magát azt se szó, se beszéd elment a Szpecnazba katonának... aztán ott hagytam az egyetemet, mert mindig eszembe jutott róla, kicsit kikapcsoltam, éltem... idén meg haza kellett utazzak Szentpétervárra a bátyám temetésére, aztán apám eljegyeztetett az egyik tisztjével éééés most itt vagyok. Kb ennyi, dióhéjban - hadartam el a dolgokat rezzenéstelen arccal, majd bólintottam párat összepréselve a szám. - Szóval semmi extra. És feléd mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aki rég nem fogyasztott ilyen szart, annak még gyorsabban hat. És tovább. Sajnos az én szervezetem már hozzászokott, és habár lassan nincs olyan perc az életemben, amikor nincs a véremben legalább egy kicsi a tudatmódosító szerekből, még mindig vágyom a nagyobb dózisra. Nem elég a kicsi, rengetek kell, hogy szinte már pénzem se marad. Régen sokat küldtem haza a rohadékoknak, de mostanában már inkább magamra költöm. Régen tudták, hogy segíteni akarok. Hálásak voltak. Az újak már csak azt tudták, hogy egy kurva vagyok. Nem érdemlik meg. Mégsem adom fel.
Követtem Júliát, és anélkül kezdtem el kinyitogatni a bútorokat, hogy kaptam volna rá engedélyt. - Wow, kemény indítás, ez tetszik. A ruhái is ilyen büdösek? - kérdeztem, miközben egy pólót húztam ki a polcról. Fintorogtam egyet, majd a padlóra dobtam. Nincs rá szükségünk. Majd egy újabbat, és újabbat. Undorító volt az összes gönc, még arra se érdemes, hogy egy elkurt divatbemutatót tartsunk benne.
- Hát, akkor itt az ideje - ragadtam meg a fogantyúját a szekrénynek, de az nem akart engedni. Megrángattam, de továbbra sem. - Faszom. Kell még az asztal, vagy szétbaszhatom a zárat? - néztem Júliára, majd a tekintetem tovább vándorolt a szobában valami hosszú vasat keresve, amivel felfeszegethetem a zárat. Milyen leleményesek az árva kölykök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi, de semmi nem változik. A napok lassan telnek, őrületes, kínzó csigatempóban vánszorog előre az idő. Noah szereti a tudtára adni apró rúgásokkal, hogy itt van és élvezi anya és apa jelenlétét, talán ez az egyetlen, ami elvonja a figyelmét picit, amikor Will vagy más nincs vele.
Apropó Will, a nyikorduló ajtóra felpillant, majd a telefonján az órára. Fél 7 és már itthon is van? Lehet, most fog szülni és nem tud róla, hogy a kedves férje még éjfél előtt hazatántorgott?
A hálóinge a hasa fölé van felhúzva, mint mostanság oly' sokszor a nyár végi melegben, oda nem figyelve szokta végigfuttatni a mostanra szépen kikerekedett hasán az ujjait, néha csak viccből, hogy mozgásra ösztökélje Noaht. De az anyag visszahull a helyére azonnal, ahogy felül, fél szemöldökét felvonva a leülő Willre pillantva.
- Ma nem maradtál tovább... - Van a hangjában némi elégedett vidámság, főleg ahogy közelebb mászik Willhez megcsókolni őt. Tegnap túl jól sikerült végül a kis közös idejük, az összebújás, a férje remekül lenyugtatta az idegeit.
- Ugyanolyan minden amúgy. - Kiül a látható undor az arcára, de nem a másiknak szól. - Még mindig össze-vissza rohangálnak és készülődnek, mintha legalábbis Noah itt készülné leélni az életét. - Összekoccan a foga az idegtől. - Alig várom, hogy visszamenjünk Bogolyfalvára és csak hárman legyünk. Nem bírom már sokáig ezt a halom keselyűt körülöttünk. Will... biztos nem megyünk el mégis? Tudom, hogy... tudom, hogy meg kell emberelnünk magunkat, de ez borzalmas! - Szinte esdeklően pillant fel a mostanra számára legvonzóbb férfi arcába, hátha mégis meggyőzi, hogy tűnjenek innen el és ne forduljanak vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszerre érdekes és elgondolkodtató vele lenni. Találkoztam látássérült emberekkel hivatásomból kifolyólag, de ő egészen más kategória. Van benne egy olyan éteri megfoghatatlanság, ami mindig elbizonytalanít. Tudom mekkora teher neki a hoppanállás, de azt is tudom milyen fontos neki, hogy megtudja mi a helyzet a rosszulléteivel. Áldozatokat hoz és ezek miatt tisztelem. Éreztem egész úton, hogy talán mégsem kellett volna ekkora stressznek kitennem, de most, látva ahogy elveszetten ül a számára ismeretlen környezetben már biztos vagyok benne, hogy ezt a mai napot valami módon kompenzálni fogom neki. Azonnal egy kő jut az eszembe, mely ugyanolyan éteri és érzékeny energiájú, akárcsak ő maga. - Egy pillanatra magadra foglak hagyni, de nem megyek messze és ha kiejted a nevem, a szoba bűbája jelez nekem - beszélek hozzá puha gondoskodással és átmegyek a mágikus kellékek raktárába, ahol egy gyors "invito szelenit!" elmondása után, kezemben a nevezett kőből készült lencse alakú, selyempuhára csiszolt koronggal térek vissza. - Tessék, ezt neked hoztam - adom nagyon óvatosan a kezébe a követ és hagyom, hogy megtapintsa, felmérje, megszokja az erejét. - Szelenit. Ez segít csökkenteni a környezet rád gyakorolt hatását. Nem nyom el semmit, csak egy puha takarót von köréd, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad - mondom és mellé ülök kényelmes, nem tolakodó távolságra, hogy aztán egy kicsit figyeljem, miként reagálnak egymásra a szelenittel. NEm erőltetek semmit, de szeretném, ha tudná, hogy valóban vigyázok rá, amennyire tőlem telik nem csak most, de a vizsgálatok atatt is végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Ja, hát csóró sok mindent el kell viseljen – tárom szét karjaimat, mintha mit sem tehetnék erről, pedig aztán.. Szerencsétlen ember már kiskorunkban is a játékbabámként funkcionált. Ez van, ha te vagy a húgod egyetlen édestestvére, kénytelen vagy mindent elviselni tőle.
– Mondjuk úgy, hogy elég komoly válogatással rendelkezem kávék terén – mosolyodom el. Imádom a kis lakásunkban a sarkot, ami a szenvedélyemről és a munkámról szól. Én, ha meghívok valakit kávézni, az biztos, hogy nem csak egy kotyogós, kettő cukorral, kevés tejjel dolgot kap, hanem valamit, ami tökéletesen illik hozzá. Esküszöm, hogy még álmomban is kávészemekből vannak az emberek összerakva.
- Pfúúú azért ez így elég szarul hangzik – grimaszolok egyet. – Hihetetlen, hogy még mindig férfiak uralta világot élünk – ja igen, utálom, azokat a hímneműeket, akik úgy gondolják, hogy köröttük forog a világ és nekik mindent szabad, mert a lábuk között lóg valami. A hatalomfitogtatást pedig kifejezetten nem élem. Hihetetlen, hogy még ebben a században is vannak, akik azt hiszik, hogy attól lesznek nagy emberek, ha egy nő felett döntenek.
– Én most csak egy workshopot tartok itt, Bogolyfalván dolgozom, mint barista, illetve az Előkészítőben fogok tanítani, mellette meg készülök a következő nemzetközi versenyre, mert jó lenne újra nyerni – bár jelenleg ettől messze vagyok, de igyekszem valami újat, látványosat és finomat kitalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érzékeli, hogy bármi különösebben más lenne a férjén, elvégre minden nap hazaér, minden nap hoz neki innivalót, váltanak néhány szót. Az, hogy ez ma nyugodtabb mederben folyik, pusztán a szerencsekerék mai dobásának köszönhető, semmi egyébnek.
Úgy bújik Willhez, mintha hónapok óta nem találkoztak volna, még a megnyugodott szusszanás is elégedettséggel tölti el, ahogy féloldalasan (a hasa miatt) átöleli a másikat.
- Tudom... Nagyon várom, hogy itt legyen. - Aztán végre eltávolodik, hogy a pohár után nyúlhasson, de egyelőre nem iszik bele, csak a fedelét veszi le szórakozottan, az éjjeliszekrényén ott a fém szívószál, ami a kevergetéshez kell minden ilyen kis rituáléjuk során.
- Beszéljek apámmal ismét? Otthagyhatnád lassan a pubot, hátha végre ki tudom csikarni belőle az ígéretét, hogy maga mellé vegyen. - Őszintén szólva látni sem akarja a részeg férjét, sokkal jobban szereti a józant, akiben a felelősségérzet szikrája megcsillanni látszik mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Még gyakorlatilag a világomról nem tudtam ébredéskor, de az nem állít meg semmiben. Én szóltam előre, hogy eljövök akár egyedül is, de az üzlethez vennem kellett ezt-azt, meg ha már itt vagyunk, akkor kicsit körbe is lehet nézni. Nagyon furcsa portékák fordulnak meg az efféle helyeken. A kávés termoszba kortyoltam, majd Nette felé nyújtottam.
- Én állítom neked, hogy amúgy egyesek sárkánytárgyával gondozzák itt a veteményest. Abszolút nem higiénikus, de mástól tuti nem nő ekkorára az a burgonya! - meredtem az egyik idős hölgy pultjára. Az részletkérdés, hogy húsevők trágyáját nem használjuk, de Gizi nénit nem lehet csak úgy ilyen határok közé szorítani. - Komolyan, két sarlót elkérni hat szál murmánc szőrért! Rablás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fél karral ölelem vissza. Kissé esetlen, kissé lagymatag, de mindent megteszek, ami tőlem telik. Már így is túlteljesítettem. De Mester legyen a tanúm, hogyha nem issza meg azt a szart 5 percen belül, lenyomom a torkán üvegestül. Nem érdekel, ha ő is megfullad, az csak még nagyobb elégtétel lenne. Boldogan nézném végig, hogy utána egyszerűen kisétáljak.
- Ez nem is rossz terv.
Barom. Ne röhögtess. Torkomat köszörülve fordulok el tőle, ahogy eltávolodik, aprókat köhögök, mielőtt visszafordulnék és csak elmosolyodnék a szavain. Hagyom, hogy eltávolodjon, hiszen nincs más választásom, mert a remény szikrája csillan fel tekintetemben, de inkább megint pofázik. Ezt a nőt pusztakézzel kéne megfojtani.
- Szerintem először legyünk túl ezen, utána beszélünk erről is - helyezkedem kicsit arrébb. - Sok minden történik most körülötted, ne gondolkodj ilyesmiken - fogom meg ismét kezét, hüvelykujjammal simítom végig bőrét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Neeeem, nem egészen, az befolyásolhatja a tápanyagtartalmát, meg rengeteg baktérium és parazita kerülhet a növényre, mert a sárkány más állatokat eszik. Amik komoly betegségeket okozhatnak, ha megeszed utána azt a krumplit - ingattam meg a fejem tudálékosan. Nyilván, ezt nem mindenki tudja, nekem sem kellene, de mégis tudom. Mert egy gyíkgyerek voltam, aki lexikonokat bújt videójátékok helyett. Inkább felé nyújtottam a termoszt, hogy igyon kávét. Talán kicsit el is ragadtattam magam, mert érzem, hogy kapaszkodik belém, szóval lassítottam egy bocsánatkérő mosollyal.
- A göndör lánnyal az a baj, hogy a halott hörcsöge hamvait is főnixhamuként adja el neked, ha nem tudod, mit keresel - horkantam fel, de nem különösebben mérgesen. - Hol?
Mert nyilván ránéztem a barátnőmre, aztán teljesen elvesztettem a fonalat, hogy merre is haladunk, vagy mit mutogat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Agatha rezzenéstelen tekintettel állja Adél pillantását - olyan ember rutinja ez, aki megszokta a hasonló reakciókat és teljesen hidegen hagyja már mások véleménye. Kezeit összekulcsolja térdén, amíg várakozik, majd egy biccentéssel átveszi a felkínált paksamétát.*
- Köszönöm, átfutom őket azért,-*tartja magát ahhoz az aranyszabályhoz, hogy hisz a páciensnek, de ellenőrzi a dolgokat. Gyakorlott, gyors mozdulatokkal forgatja a lapokat, szeme cikázik a sorok közt, falva a szavakat. Minél több információja van, annál teljesebb képet kaphat és ebben a szituációban minden lehetőséget meg fog ragadni. Amint a végére ér, gondosan visszarendezi a papírokat és átnyújtja őket Adélnak.
A vallomás hallatán nem meglepettség szalad át vonásain, hanem mélységes szomorúság. Kinyúl, megsimogatva Adél karját, néhány pillanatra kilépve gyógyítói szerepéből, hogy puszta emberként, anyaként szóljon hozzá.*
- Sajnálom.-*Halk, együttérző szó, ám több annál - színe azt sejteti, pontosan érti a fájdalmat, a rövidke mondatok jelentését. Aztán, ahogy Adél is, továbblép és a kérdésre felel.*
- Függ a konkrét problémától, vannak örökletes és véletlenszerű genetikai hibák. Azonban kétlem, hogy a kettő összefüggne, a legtöbb placentaleválásnak ismeretlen marad az oka,-*vannak rizikófaktorok, mint a sérülés vagy magas vérnyomás, ezeknek viszont nem látta nyomát az orvosi feljegyzésekben. Hacsak a lány nem titkolt el valamit a gyógyítók elől.
- Lássuk akkor, hogy érzi magát Noah,-*emelkedik fel a székből, hogy táskájából néhány eszközt vegyen elő, amiket kikészít a fotelbe.*- Meg fogom vizsgálni, mennyi vérellátást kap és mennyire fejlett. Mindez fájdalommentes, nem fogjuk semmivel böködni,-ígéri, miközben gesztikulálva jelzi Adélnak, fedje fel a pocakját. A ruhája ujját feltűri, hogy ne akadályozza a mozgásban, majd kezébe veszi a halovány színű folyadékkal töltött üveggömböt, aminek az alján vastag homokréteg ül. Baljában tartja, miközben a hozzá csatlakozó, stetoszkópéhoz hasonló hűvös fémkoronggal apránként körbetapogatja a hasat, megfelelő szöget keresve. Amint megtalálja, a homok a gömbben mocorogni kezd - előbb a gömb közepén összeáll, hogy lassan, minden megállóval másik oldalról alakulva formát nyerjen. Előbb a fej válik el a testtől, aztán a végtagok, végül az arcocska és az apró részletek.*
- Tessék, meg lehet számolni az ujjacskákat!-*adja Adél kezébe a képet, csak lecsatolja róla az érzékelőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A minisztérium dolgozóinak ellenállását az évek úgy koptatták el, mint víz a mederben görgetett köveket. Seth végtelen türelemmel és kifogástalan udvariassággal felvértezve érkezik minden egyes alkalommal, precízen kitöltött papírmunkát, minden részletre kitérő kérelmekkel, az ide vágó szabályok csaknem tökéletes ismeretében. Tíz év hajthatatlansága ha nem is csiszolta simává az itteni kapcsolatait, sokszor inkább csak pro forma tiltakozásba és akadályokba ütközik.
Ma mégis a vártnál is tovább tartott, amíg elfogadták beadni kívánt folyamodását, így egy egészen kevés késéssel kaptat a lépcsőkön felfelé. Meglepett pillantások kísérik, bár a rutinosabbak kifigyelhették, hogy mindig ugyanoda tart, elvégre maroknyi ismerőséből pontosan egy darab dolgozik itt. Az emeleten kimérten biccent az aurorok felé, erre már megszokhatták rendszertelen látogatásait, bár eleve más hangulat kísérte - például a magyar minisztériumban sosem rántott rá reflexből pálcát senki.
Amint láthatáron belülre kerül Martin asztala, elfojt egy mosolyt a kétségbeesett unalom láttán, ami árad belőle. Üdvözlésképp üres jobb kezét emeli meg, ha véletlenül pont felpillantana elmélyült várakozásából a másik; ellenkező esetben az asztal mellett megállva leteszi orra elé az elegáns papírba csomagolt kis figyelmességet. Régimódi, de nem bánja - szeret másokat meglepni ezzel-azzal.
- Sajnálom, feltartottak. Lassú nap?-*mellőzi az udvariassági körök egy részét, ami sokéves ismeretségük jele. Martinra vár, hogy hellyel kínálja vagy indítványozzon egy utat a kantinba, ha jobbnak látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Akár lehet is, nem? Nem ismerem ennyire, nem tudnám megmondani - nevettem el magam kissé, ahogy fáradtan körbepillantottam. Persze, régen kb ennek éltem, nem viselt meg ennyire a korán kelés, de az már régen volt. Már sokkal kevésbé vagyok lelkes és meggondolatlan. Hagyom, hogy a nőm a kiszemelt árus felé vonszoljon, bár a nénik lépten-nyomon tettek valami megjegyzést.
- Nyilván csak és kizárólag tisztes, etikus forrásból - sóhajtottam, majd megszorítottam finoman a kezét. Ezek a helyek nem feltétlenül arról híresek, de ami igen, az meg jobbára túlárazott.
- Majd megyek én is - mosolyogtam rá, csókot nyomva a hajába, majd hagytam, hogy menjen a dolgára, én addig kiválasztottam pár főnixtollat és pár egyértelműen hamis egyszarvúszőr tanulmányozása után arra jutottam, hogy emiatt majd felkeresem az ismerősömet. Még pár dolgot különböző üvegekben a táskámba süllyesztettem, de a tekintetem vissza-visszatért Myrára.
- És ezzel mi a terved, királylány? - nyújtottam a kezem a kosárért, hogy nem kell neki cipelnie, majd én viszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az öregúr persze rögtön felháborodott, hangosan és látványosan, hogy márpedig nála minden eredeti. Saját tapasztalatból mondtam, hogy nem az. Épp most fogtam meg a lószőrt, ami legfeljebb festményen látott unikornist. Talán éppen ezért adott a bácsi kedvezményt, amiért én hagytam pár plusz knútot neki a pulton, mielőtt Nette után indultam volna.
Valószerűtlen látvány, ahogy ott szortírozza a gyümölcsöket, de el tudtam volna nézni órákon át, de nem hiszem, hogy ennyi időnk lenne.
- Mindkettő nagyon jól hangzik, bár az utóbbi szerintem jobb lenne a te hasadon - forgattam meg a szemem látványosan, majd odahajolva csókoltam meg futólag. Épp elég volt így is, hogy a mellettünk álló néni megjegyezze, ezek a mai fiatalok milyen gátlástalanok.
- Igen, de mentségére szóljon, hogy csak a labdát kereste... - emeltem meg a kezem, hogy bizony, az egy véletlen volt és nem direkt tépett lyukat rá. - Nagyon remélem, hogy nem itt szeretnéd felújítani a ruhatáram. Bár nézd, milyen szép az a csipkés dísztalár. Biztos nagyon jól állna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Már amikor elhívta a gyomra öklömnyi méretűre zsugorodott össze, és a szája kiszáradt. De most, hogy ott állt mellette, csak még idegesebb volt. Nem szokott, hát ő Marina Darik, rá talán csak Boróka volt ilyen hatással ezelőtt.
- Nem, nem igazán. Van az a szíves számuk, amit egyszer a rádióban hallottam. De reméltem, hogy te szereted őket - vallotta be a lány egy mosoly kíséretében. - Ők ilyen... népszerűek nem? Akarod, hogy közelebb férkőzzünk? - mutattam a színpad felé, bár a megszólalásomat az előttünk állok kevésbé értékelték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Az ötlete nagyobb lendületet kapott, mint eleinte várta. Mármint általában ő az, akinek húznia kell a másikat, szóval egészen meglepődik. De szólni azt már képtelen, mert közben teljesen elveszik, mert Borka megfogta a karját. Ez így nem lesz jó, össze kell szednie magát, de nagyon gyorsan.
- A... - Valami nagyon okosat akart mondani, de a tömeg felzengett, így abba az irányba kapta ő is a fejét. A banda egyik tagja sétálhatott fel a színpadra a reakciók alapján. Középhosszú egyenes barna haja volt, de amúgy nem nézett ki különösebben érdekesnek. Aztán másik három tag követte őt, az egyik azonnal meg is ragadta a mikrofont.
- Azt hiszem ők a banda - állapította meg elmésen Marina.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül