Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Márton szavai mélyre hatnak, szinte fájnak neki. Nem gondolná magáról, hogy számolt azzal, hogy ők valaha is szemtől szembe kerülnek, hiszen akkor biztosan másként cselekedett volna. Mirellát sosem vezérli rossz szándék, csupán önző mód, mindig a saját vágyait helyezi előre.
- Lehet - vonja meg vállait, mintha mindegy volna. Azért mondta el, mert tudni akarta, hogy álmának mennyi a valóságalapja. De látva azt, hogy Márton mostanra már elég frusztrált és mérges, inkább nem boncolgatná a dolgot.
- Nem tartalak ám fel tovább, biztos van jobb dolgod is, mint itt mérgelődni miattam - közelebb lép, hogy azt a kevés távolságot, amivel megszünteti azt a kevés távolságot, melyet Márton hagyott kettejük között és jobbjával a férfi arca felé nyúl, hogy megsimogassa azt.
- Ha, csak fele ennyire csillogó szemmel néztem rád, mint ahogy te nézel rám, akkor nagyon ostoba voltam, hogy elvettem ezt tőled és kérlek ne haragudj rám - szavai őszinték. Biztos benne, hogy jó oka volt rá és csak a jó szándék vezérelte a tettét, de látva Márton szenvedését, rá kell jönnie, hogy valamivel nem számolhatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha megbocsátod, mint a vőlegényed, most magadra hagynálak.
Kell egy pár óra nyugalom. A testvéreim és az édesanyám láthatóan jól érzik magukat, én viszont egyre rosszabbul, és az, hogy megsimítja az arcomat, egyáltalán nem segít. Mert azt érzem, hogy össze fogok omlani. Kell egy kis csend és nyugalom, mielőtt a nyakamba zúdul a családom, akik felháborodottan állnak majd az események előtt, vagy éppen Miksa, aki a kis Humor Herold hozzáállásával bosszant majd. Csak egy kis csend kell, egy kis elszeparáltság a hangos, zajos emberektől.
- Nem tudok nem haragudni. Még nem.
Egy nap talán elmúlik ez, de nem hiszem, hogy az mostanában lesz. Szinte kényszerítenem kell magam, hogy hátrébb lépjek, illőn meghajoljak, és elinduljak, hogy elmenjek a közeléből. A legutóbbi esettel ellentétben jelzem az öcsémnek, hogy elmentem, és valóban, vissza se nézve távozok, hogy alkoholba és alvásba fojtsam ezt a mai estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Amélia csöndkirálya jobban megzavarta Marina csavarjait, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégiscsak ő volt az egyetlen igazi lány barátja, akit nem akart elveszíteni. Szóval egyik délután leült, és csak agyalt. És agyalt, és agyalt. Közben felzabált egy egész zacskónyit Júlia sütijeiből, amiket a válságos időkre tartogatott. És akkor beugrott neki. Majdhogynem mérges is lett, tisztára felháborodott, hogy Amélia meg se kérdezte a dologról, szimplán csak hátat fordított neki. Hát ennyit ért a barátságuk? Hiszen együtt főzték a Julebryg-t. Igaz, azóta beszélt már vele, de nem volt ugyanolyan, mint előtte. Szóval még egy kicsit agyalt a barna, és megalkotta végül a tökéletes tervet. Egy ismeretlen bagollyal üzenetet küldött neki, kész szerelmeslevelet egy "titkos csodálója" személyében. Még a cikkeit is magasztalta benne, és mellékelt hozzá egy színházjegyet is.
Ott állt a vörös ruhájában a bejárat előtt. A piros rúzs kiemelte ajkait, amit sok ismeretlen megnézett, és csak reménykedni mert, hogy Amélia komolyan veszi az üzenetét, és eljön. Hiszen utána még vacsoraasztaluk is foglalva van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annyira izgalomban vagyok, hogy majdnem túl sózom a gombát. Noha azt mondtam Eriknek, hogy valami kisütős dologgal fogom elkápráztatni, nem gondoltam komolyan. Éjszaka kitaláltam azt, hogy magamnak készítek cuki, gyerekeknek szánt dinós kisütős és sült krumplit, de neki.. Neki nem. Bár először azt fogom elé pakolni az biztos.
Végül nem aludtam napközben, hanem jól elterveztem mit mikor és hogyan, s volt bennem annyi jófejség, hogy a lakásom nem bűzölög olajban, mert ezt a lépést nem itthon oldottam meg. Milyen jó, hogy van Viola az egyik legjobb barátnőm, akinek nem csak a konyhája nagy, hanem még szereti is, ha mások főznek ott. Főleg, ha hagynak neki kaját.
- Oké, sajt kész, saláta kész, gomba kész, rizs is van, hátha azt kér hozzá, lepény mindjárt kész. Remek - órámra nézek, van negyed órám arra, hogy emberi formát öltsek, mert úgy gondolom, hogy Erik eléggé pontos. Jaj nekem, mibe keveredtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gyorsabban érkezem Pécsre, mint tervezem, így van lehetőségem megfelelő parkolót találni, valamit körbenézni kicsit a környéken. Határeset. A közelben több bevásárlásra alkalmas hely is van, emellett a buszközlekedés is megfelelő az egyetem irányába. Posta, könyvesbolt. Igen, most magamat próbálom megnyugtatni. Végül amint meghallom a hetet ütő harangokat, felcsengetek. Enni akartam, de végül nem volt rá időm, és amikor meg adott volt a lehetőség, nem éltem vele. Mert valahol nem tartottam tisztességesnek. Egyszer kibírom. Eldöntöttem, hogy egyszer túl fogom élni.
- Erik vagyok.
Körbepillantok a környéken megint, mielőtt beengedne, és úgy szeretnék belekötni a helybe, de konkrétan még a törvényszék is a szomszédban van. Így hogyan? Sóhajtva konstatálom, hogy ebbe nem tudok belekötni. Talán valami másba. Indokok kellenek, érvek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem készülöm túl magamat és nem csak azért, mert otthon vagyok. Én szeretek egyszerű lenni, mert ez én vagyok, a külsőm tökéletesen tükrözi a belsőmet is. Hajamat az ujjaimmal fésülöm át, mikor cseng a kaputelefon. A szívem majd kiugrik a helyéről és nem csak attól, hogy izgulok, hanem a telefon hangjától is. Minden egyes alkalommal megijedek tőle.
- Engedlek - szólok bele talán kissé bátortalanul, majd megnyomom az ajtónyitó gombot és lépek is a bejárati ajtóhoz, hogy mire felér az első emeletre kinyissam azt.
- Szia - köszönök neki mosolyogva. - Még elmenekülhetsz - nézek rá szelíden és még mindig mosolygok. Meg kell adni neki a lehetőséget, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem rohanok, inkább nyugodt ember benyomását szeretném kelteni, így szépen, lassan haladok felé, és kiül az arcomra a mosoly is, ami azt sugallja, hogy minden rendben van. Valójában számos dolog miatt vagyok ideges, főleg azért, mert idejét sem tudom annak, hogy én vacsora céljából mikor mentem fel egy nő lakására. De, tudom, soha. A feleségem és én gyerekkorunkban ismerkedtünk meg, a Tanodában együtt jártunk már, aztán összeházasodtunk. Semmikor sem volt okom ilyet tenni, és bár most is Tala miatt vagyok itt főként, azért mégiscsak más érzéseket is előhív az élmény.
- Szia,  virágot a virágnak. Ugyan nem rózsa, de gyönyörű tulipánok. Tala választotta őket, és a titkuk, hogy hagymásak, a papír alatt cserépben vannak.
Mondjuk nem kellett volna ezt mind közölnöm vele itt kint, de ha már átadom, fontos, hogy jól fogja meg, és ne ejtse el.
- Nem menekültem el, készen állok mindenre, ami a kompromisszumhoz kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kissé zavarban nézem, hogy a kezében virággal jön. Családtagjaimon kívül mástól még sosem kaptam. Impulzív ember lévén, na meg az imádatom a tulipánok iránt, hirtelen mozdulatot teszek. - Köszönöööm, ez nagyon szép - és meggondolatlanul meg is ölelem hálám jeléül, amit hamar meg is szakítok, mikor feleszmélek, hogy hát ezt lehet nem kellene. - Talának nagyon jó ízlése van - folytatom a dolgot úgy, mintha az iménti ölelés meg se történt volna, mert tudom, hogy ha ezen most fennakadunk, akkor innen nem jutunk be.
- Ühm, te tuti azt hiszed, hogy ma itt meghalsz. Végrendelkeztél is, mielőtt elindultál? - elnevetem magamat, majd nagyobbra tárom az ajtót, hogy ezzel invitáljam be.
- Szóóóval, az egész lakás mérete nagyjából nálatok egyetlen egy szoba lenne, de kérlek, kérlek viseld el, egyedül élek itt és nekem pont elég nagy. Megígéred, hogy csak az arcoddal meg a gondolataidban fogod fikázni és hangosan kimondva nem? - csukom be közben mögötte az ajtót. Én élek itt, tartsuk az én szabályaimat, ha lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, ahogy teljesen elönt a zavar az ölelésétől, és sután visszaölelek, ami nem is sikerül teljesen, mert mire én mozdulok, ő már szinte ki is ugrik belőle. Viszont ezek szerint tökéletes a választás, és azért ez egy kis megnyugtatással tölt el. Mi a fene bajom van? Szinte bizsereg a testem, mert hozzámért.
- Nem, a legutóbb akkor módosítottam rajta, amikor megvettük a bogolyfalvi házat. Kellett volna?
Evégre igaz, ami igaz, nem tudhatom, hogy mi vár itt engem, túl azon, hogy kisütős ételeket fogok enni. Nem érzem, pedig belépve beleszagolok a levegőbe, de biztos vagyok benne, hogy ügyes kis trükkel rejtette el a jeleket, és majd most, hogy megnyugszom, akkor teszi elém azt.
- Ez izgalmasan hangzik. Körbevezetsz?
Rendben, tehát itt sem találhatok olyan okot, amire azt mondanám, hogy na ezért költözz hozzánk. Különben is, a konyha mérete nem nyert, hát mindenféle mirelitben gondolkozik. És még csodálkozik, hogy olykor elájul, alapos orvosi kivizsgálás kellene neki, most már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát, szerintem nem. De szinte éreztem a kétségbeesést a hangodon, mikor elmondtam, hogy milyen ételre számíthatsz - elnevetem magamat, mert tudom, érzem, hogy a halála az egész és annyira várom, hogy mit reagál majd, mikor meglátja, hogy mit kap enni.
- Persze, gyere - lépni sem kell és már mutatom is az első ajtót. - Itt van mosdó, szóval majd, ha hányni akarsz, ide kell futnod, mert a wc is itt van - mosolyogva indulok tovább, hogy a kettőt lépve megérkezzünk a következő helyre. - Gondoltad volna, hogy ilyen gyorsan be is kerülsz a szobámba? - a tulipánt leteszem az ágy mellett lévő éjjeli szekrényre, majd intek neki, hogy akár mehetünk is tovább, ha már kellőképpen kinézegette magát.
- Remélem nem fáradtál még el, mert ezernyi szoba van hátra - nevetem el magam, s már nyitom is az utolsó előtti ajtót. - Ez a konyha és az étkező, ott pedig az erkélyre lehet kimenni. Azt gondoltam ott ehetnénk - az sem nagyobb sokkal, mint a konyha, de ha odakint foglal helyet, akkor én idebent tudok pakolgatni anélkül, hogy mondjuk az ölébe ülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez egy új konyha lesz. Mintha egy idegen országban ennék.
Ettem már becsülettel olyan dolgokat, amiket nem akartam, elég csak a sushira gondolni. Gyűlölöm, szívből. Gusztustalan, undorító, taszító az állaga, és nem, sosem. A lazacot szeretem, a rizst is, a zöldségeket is, de az algalap, az valami ocsmány. A cipőmből kilépve, engedelmesen követem arra a három lépésre, amit alatt két helyiséget is megismerünk, vagyis egyet, a mosdó és a wc egybe van. Romantikus reggelekhez.
- Kellemes. Kevésbé bohókás, mint hittem, hogy lesz. Az általam kínált ágy jobb.
Ezt nem hagyhatom ki, hát egy lebegő ágy, amit imádott. Láttam a szemén, hogy mennyire imádott. Azt nem lehet csak úgy kihagyni, és ő mégis, minden alkalommal arra törekszik, hogy nemet mondjon.
- Szóval itt készült…az… a vacsora.
Ha Szépítek, mert különben nagy baj lesz, nagyon nagy baj lesz. Idő előtt sértem meg a kisütőseivel együtt.
- Nappalid nincs? Ha átjönnek hozzád, hol ülnek le?
Kérdezem, miközben a terasz felé tekintek. Igen, tökéletes gondolat, hogy ott együnk, és bólintok is egyet hozzá.
- Kellemesnek hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jaj Erik, tudom, hogy el akarsz csábítani azzal az ággyal - és valószínűleg, ha belemegyek a dologba, akkor nagy százalékban annak a csodának lesz köszönhető. De, hogy őszinte legyek, még én se tudom, hogy belemegyek-e.
- Egy része igen - mosolyodom el rejtélyesen. - Nem akartam, hogy kifuss a világból az olaj szagtól, ezért átmentem egy barátnőmhöz és ott csináltam - bizony, ő rá való tekintettel, nem itt szórakoztam a dologgal, mert akkor azt gondolom, hogy nem jött volna be.
- A nappalim a szobám, van ott egy kis asztal és párnák, hogy a földön ülve lehessen csacsogni - annyira érzem, hogy ki rövid időn belül teljesen ki lesz ettől a helytől, hát látom az arcán. - Tudod ez ilyen csajos dolog. Nem szoktam nagyon vendégeket fogadni, maximum a barátnőim - egy kezemen meg tudom számolni mennyi vendég jár ide. Nem azért, mert nem szeretném a helyet, ahol élek, hanem azért mert itt öt főnél több már hering partit nyomna.
- Nem nagy tudom, de egy főnek tökéletes, tényleg - nekem megfelel és jó lenne, ha ezt értené.
- Foglalj helyet, mit hozzak inni? Vezetsz? - felajánlanám, hogy maradhat itt is, mint ahogy ő marasztalt volna múltkor, de hát helyem nincs és nem hinném, hogy ő a földön alvó típus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez kedves tőled.
Pedig még olyan inget is vettem, amitől, ha úgy adódik, képes vagyok megválni. Áldozatok, amiket meghozunk azért, akit meg akarunk nyerni magunknak. A párnák ls a földön csacsogás kettősénél hümmögök, és nagyon erősen visszatartom azt, amit ki szeretnék mondani. A lényeg, hogy én nem hiszem, hogy valaha is az a földön csacsogós ember leszek. Egyszerűen nem látom magam előtt, de pont ezért is lenne jó Talának, ő biztos, hogy nagyon élvezné ezt.
- A nők kreatívak.
Mondom végül nyugodtan, nem bántón, őszintén. Tényleg így gondolom. Ők a nem létező helyekből is palotát tudnak varázsolni, ők és a kreatív melegek. Mi, férfiak meg oda ülünk, ahova tesznek minket, és erősen dolgozunk azon, hogy ne kelljen nagyon sokat menni lefelé és felfelé.
- Köszönöm, és igen, még vezetek. Bármit, ami illik az alkalomhoz. Segítsek?
Úgysem fogja engedni, de azért megkérdezem, miközben felpillantok rá, és egy pillanatra ott marad rajta a tekintetem. A város esti fényei igen jól állnak neki, eddig észre se vettem, hogy milyen szép, telt ajkai vannak. Igazán vonzó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igen, kedves vagyok és gondoskodó és oda is figyelek másokra. Kész főnyeremény vagyok és ezt akár ki is mondhatnám, de túl nagyképűen hangzik, így csak mosolyogva nézek rá.
Ő az első férfi, akit felhívtam magamhoz és komolyan mondom a helyzethez képest, egész jól viselem a dolgot. Pedig tudjuk, hogy a nők ilyenkor szoktak minden elrontani, tönkretenni, elfelejteni. De én nem. Nekem sikerült valahonnan annyi szerencsét összeszedni mára, hogy úgy érzem, ma itt nem lehet semmi gond.
- Ühm, ami illik. Oké - hogy meglepődik majd, amikor kap egy pohár almalevet, mert a kevéske kólán kívül, aminek az üvegébe már amúgy is beleittam, csak ez van választékként. Vagy egy üveg, számára biztosan ócska bor. Hát itt nem lehet habzsi dőzsizni. Magára hagyom, hogy belépjek a konyhába és kitöltsem neki az innivalót, amit egy tálcára teszek a tányérokkal és evőeszközökkel együtt.
- Felhívtad a dokit? - kérdezek rá még a konyhában állva a legfontosabbra, hát a doki nélkül ma nem is lennénk itt. Tudnom kell mi lett a sztori vége. - Tessék - nyújtom oda neki a poharat, majd a tálcáról lepakolok és azt két lépéssel vissza is viszem. - Éhes vagy már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Fel. Éppen békültek. Bocsánatot nem kért, csak mondta, hogy később visszahív.
Mondjuk, én nem biztos, hogy békültem volna. Ekkora összegnél inkább a kertbe ásom el a másikat, minthogy újra meghódítsam. Hát könyörgöm, elvette minden pénzét szinte, ő meg újra össze akar jönni vele, hogy aztán megint szétmenjenek. Ha nem a húgom orvosa lenne, átirányítanám egy másik bankba, de hát még az se működne, mert minden varázsbank az én fennhatóságom alatt van.
- Köszönöm.
Elveszem a poharat, és leteszem, miután észrevétlenül, de megszagolom. Ó igen, meg kell szagolnom mindent, hogy tudjam rendben van. Nem tudom, hogy miért, amióta az eszemet tudom, mindent megszagolok. Az alma pedig rendben van.
- Igen. Egy kicsit aggódom, de igen, reggel óta nem volt időm enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tudom, hogy még csak kétszer találkoztunk és nincs semmi, ami miatt ezt kellene tenned, de kérlek bízz bennem - néz nagy szemekkel a másikra, majd belép a konyhába és kihozza a sült krumplit, meg a dínós húst.
- Figyi, itt egy kendő, megengeded, hogy bekössem a szemed? Ha nem látod, akkor talán kevésbé fog fájni és nem vágsz majd ilyen arcot, mint ahogy most nézel rám - van egy tervem, de ez csak akkor kivitelezhető, ha ő belemegy a dologba. Másképpen nem lesz min nevetnem majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Dínók?
Hosszan nézem a tányért, majd felpillantok rá. Kisütős. És barbár is. Szerencsétlen a tányéromon növényevő volt, most meg hirtelen húsból alkotják meg, én meg leharaphatóm a fejét.
- Ennyire rosszul nézek ki?
Nem is tudom, hogy mit vártam, de azt hiszem, nem ezt. Előre kész lasagne, vagy valami hasonló, amit csak bedobsz és kész. De ez, ez rosszabb.
- És segítesz enni? Mert nem biztos, hogy van olyan jó kéz és szem koordinációm, hogy kivitelezni tudjam.
Nem az a baj, hogy nem bízok benne, hanem az, hogy tudja, hogy kell nekem, és ezért most bármit megtehet. Ez a szörnyű ebben. Én pedig bele fogok menni, ha ez kell ahhoz, hogy megkapjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– A gyerekek tök szeretik, ez volt itthon. Hát hosszú éjszakám volt, nem volt időm elmenni boltba, ne haragudj - adom elő a nagy halált, pedig ebből aztán semmi sem igaz. Az éjszaka se volt szörnyű, időm is volt. Ó, de mennyi. Majd megtudja, ha enged nekem egy kicsit.
– Őszintén? Néztél már ki sokkal, de sokkal jobban ennél - nevetek halkan. Szerintem ő tipikusan az a férfi, aki kikel az ágyból és már kurva jól néz ki, pedig még ki se nyitotta a szemét. De nyilván ezt nem fogom tudtára adni.
– Segítek, kérlek. Bízz bennem, rám akarod bízni Talát. Csak adj nekem esélyt. Kérlek - bedobom a lehető legütősebb kártyát, amit ebben a helyzetben lehet. Hát ennek biztos nem tud nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem akarok vitatkozni, de én mondtam, hogy egy éjszakás műszak után együnk étteremben.
Azért ez egy kis győzelem, még ha nem is segít azon, hogy normális étel helyett ezt kell elfogyasztanom. Elhúzom a számat a kritikára, és ez csak szélesedik, amikor Tala szóba kerül.
- Szóval, ha engedem, hogy bekösd a szemem, mert megbízom benned, akkor elvállalod Talát?
Valamiért nem tetszik nekem ez a szembekötés. Még a végén mém leszek egy ilyen helyzetben, vagy háttérkép. Nem tetszik ez nekem, bízom benne, de…van egy de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Jajj Erik, annyira körülményes vagy, hogy inkább hagyjuk az egészet - emelem az égre a tekintetem. Majd belépek a konyhába és kihozom egy tálcán, amit neki készítettem.
– Tessék, mivel biztos voltam abban, hogy már csak a kisütős szótól is rosszul vagy, ezért az egyetemi órám után bevásároltam és készítettem neked grillezett sajtot salátával, töltött gombát jázmin rizzsel és baconos lepényt. Nem tudtam mit szeretsz, gondoltam valamelyiket csak megeszed. Szerettelek volna átverni, ezért bekötni a szemed, de veled még ilyet se lehet, szóval tessék. Jó étvágyat - a dínós husit meg a krumplit magam elé veszem és duzzogva, KÉZZEL állok neki nyammogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én próbálkozom.
Az a nagy helyzet, hogy ha neveltek egyféle módon, majd tapasztalsz még valamit, ami rossz, akkor nem nagyon vagy biztos abban, hogy le tudod vetkőzni azt, aki vagy, és tessék, ennek bizony meg is van az eredménye, hiszen érezhetően rosszul esik neki az, ahogy reagálok az amúgy nagyon kedves ötletére.
- Ezt nekem csináltad?
Nem mostanában tett értem bárki ilyesmit, és ezért nem tudok elég hálás lenni neki, nem is biztos, hogy jól reagálom le, amikor felkelve odalépek mellé, és leguggolva puszit nyomok az arcára.
- Köszönöm. Tartozom egy bocsánatkéréssel és egy magyarázattal.
Visszaülve a helyemre, kezembe veszem a villát, egy picit megforgatom az ujjaim között, de nem kezdek el enni, nem akarok illetlen lenni vele.
- Tizenhét éves voltam, amikor elvettem a gyerekkori legjobb barátomat, Karint. Én választottam őt, de a lehetőségeim nem voltak tágak. Azon a szinten sok opció volt, de nem mozdultam el. Karinnal jól megértettük egymást. Nyolc évig mind a ketten a tanulmányainkra koncentráltunk, majd a hivatásunkra, aztán egy évig a családalapítással próbálkoztunk, sikertelenül. A kapcsolatunk kissé hullámzóvá vált. A tizedik házassági évfordulónkat szűk családi körben ültük meg, első nap az ő családja, második nap az enyém. A bankban volt egy kisebb fennakadás, az édesapám kérdezte, hogy jöjjön-e, de azt mondtam, megoldom, kezdjék el, sietek. Végül közel egy órát késtem.
Egy kicsit megfeszülnek az ujjaim a késésre, oka van annak, hogy sehonnan sem kések el, ahogy a szembekötésnek is. A múltam miatt, képtelen vagyok.
- A házban szokatlanul nagy volt a csend, ez nem volt jellemző. Az étkezőben voltak, az arcuk az asztalon. Ahogy beléptem, a húgom szemét láttam meg, ahogy engem néz. Akkor kezdte volna a Bagolykövet, izgult a beosztása miatt. Hiába érkeztek ki gyorsan, nem tudtak segíteni rajtuk. A szüleim és a feleségem meghaltak, a húgom évek óta kómában fekszik, mert nem tudom őt elengedni, idén végzett volna. A mai napig nem tudják, hogy ki tette, csak annyit intéztek, hogy ismeretlen személy ellen adtak ki körözést, és részvétet nyilvánítottak. Nagyon sok rossz szokásom van, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondok semmit csak némán bólintok. Neki készült minden, mert tudtam, hogy ilyesmire nem számít. Pont úgy, ahogy én sem számítok arra, hogy felkel és puszit nyom az arcomra. Fülem hegyéig belevörösödök és nagyra nyílt szemekkel nézem, ahogy visszaül a helyére. - Igazán nem kell, csak egyél - egyáltalán nem lenne szükség arra, hogy megmagyarázza. Ő nem olyan, mint én és nekem ezt meg kell szokni, ha a jövőben neki kívánok dolgozni. Majd alkalmazkodom.
Végül belekezd és én csak hallgatok, nem kérdezek, nem vágok közbe, visszafogom magam és figyelek minden egyes szavára. Sírni szeretnék, elvenni tőle a fájdalmat, ami az arcán van, mikor beszél. Meg akarom ölelni és biztosítani arról, hogy most, ebben a pillanatban jó helyen van. De nem megy. Meredek magam elé, már enni se akarok, létezni se, csak elsüllyedni mélyre, amiért ilyen gyerekesek viselkedtem.
Nézem Eriket, szólni akarok, de nem jön ki hang a számon. Nem tudok mit mondani, képtelen vagyok rá és nem azért, mert érzéketlen lennék, csupán azért mert szégyellem magamat, hogy nem vettem észre rajta, hogy nem voltam kevesebb, mert annak kellett volna lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csendben figyelem, és érzem, hogy minden reakciója őszinte, hogy nem akarna ártani nekem, és jobban meg kellene bíznom benne. Csak megriadtam. Tényleg megriadtam attól, hogy nem látom, hogy mit tenne velem, nem ő, hanem bárki más, aki akár arra kényszeríti, hogy ártson nekem, és akkor ez a szegény, védtelen lány végleg összetörik. És Talára gondoltam, arra, hogy megint egyedül maradna, és azt nem szeretném.
- Négy évig egyedül voltam, csak dolgoztam, fürödtem, aludtam, néha ettem, mindig máshol, nem voltak megszokott helyeim. Aztán megkaptam Talát, és élet költözött az egyedüllétbe, de én nem tudok megadni neki mindent, és magamnak sem adok eleget. Ezért gondoltam rád, te vidám vagy, életigenlő, amire mind a kettőnknek nagyon nagy szüksége van, és ezért nem lenne jó más, mert benned látok valami olyat, amit másokban nem.
Ami azt jelenti, hogy eleve nem megfelelő senki, aki jelentkezik, mert mindenkiben találtam már valamilyen indokot arra, hogy miért nem lehetne alkalmas. A kést is a kezembe veszem, és levágok egy részt a gombából, majd a számba veszem, és megrágom.
- Mennyei az íze, még sosem ettem ennyire jól elkészített töltött gombát. Kérlek, Róza, légy önmagad, ne érezd azt, hogy most valami meghalt, de tudnod kellett, hogy megértsd, miért félek nem látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én próbálok, esküszöm próbálok megszólalni, de nem megy. Lepereg előttem minden beszélgetés, amit folytattunk, az ahogy a családjáról és a húgáról beszélt, az, hogy én milyen ostobán viselkedtem minden egyes alkalommal.
– Én sajnálom, csak. Csak sajnálom, én. Most egy kicsit nem baj, ha bemegyek? Csak egy pillanat tényleg és és jövök és igyekszem, jó? Csak egy perc - muszáj felkelnem és bemennem a lakásba, méghozzá egészen a mosdóig, ahol meg kell mosnom az arcomat.
Hiába tudom, hogy nem most történt, s látom rajta, hogy látszólag rendben van, nekem ez a sok információ teljesen új volt és kell némi idő, hogy megemésszem, hogy össze tudjak dolgokat kapcsolni. Mély levegőt veszek, s végül elindulok vissza, elvégre fontos dolgunk van, amit mindenképpen muszáj megbeszélnünk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak bólintok arra, hogy szeretne egy kicsit bemenni, egyedül lenni, és nem is tartóztatom fel  hiszen olyan sebezhető. Talán nem ez volt a megfelelő időpont arra, hogy mindezt elmondjam? Talán, de ki tudja, hogy mikor lett volna rá lehetőségem, és akkorra lehet  hogy okafogyottá vált volna az egész.
- Róza, én…
Nagy lendülettel indulok el befelé, csak azzal nem számolok, hogy ő közben elindult vissza, és nekiütközöm. Még szerencse, hogy nagyon jók a reflexeim, így elkapva magamhoz húzom, nehogy elessen.
- Rendben vagy?
Amikor bement, nem úgy nézett ki, és fék, hogy ez az ütközés sem segített, hiszen ezek után riasztó lehet a pillanat, ahogy ott tartom a karjaim között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem, nem számolok azzal, hogy indul befelé és annyira el vagyok foglalva a gondolatok ezreivel, amik a fejemben cikáznak, hogy simán neki ütközök, a következő pillanatban meg a kezei között vagyok és nagy szemekkel nézek fel rá. A rohadt életbe Erik.
Sóhajtok és csak nézem őt pár pillanatig, míg aprót köhögve ráébredek, hogy ez a viselkedés is eléggé fura, szóval ki kéne bontakozni egymásból.
– Rendben - szólalok meg végül egy apró mosollyal az arcomon.
– Minden rendben és veled is. Nem lettél rosszul attól az egyetlen egy falattól, ez jó hír, nem? - próbálom a lehető legrosszabb módon elterelni a dolgot. - Sajnálom, ha tudtam volna.. Akkor biztosan nem kezdek bele ilyen hülyeségbe. Én, én tényleg csak meg akartalak viccelni, nem adtam volna a krumpliból és a húsból se - bár most nem is ez a legfontosabb, ő kitárta magát nekem, én meg beszélek itt hülyeségeket.
– Annyira sajnálom Erik, rettenetes, ami történt és így, ismerve a történetet, sok minden értelmet nyert. Köszönöm, hogy érdemlegesnek tartottál arra, hogy megoszd velem - bár, ha visszaemlékszem első találkozásunkra, akkor azt hitte firkász vagyok. Szóval biztosan megtalálhattam volna a sztorit, ha rákeresek a nevére, de nem tettem. Mert én nem vagyok ilyen.
– Mersz enni a többiből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De nem tudtad, és nem is kellett. Ez valójában üdítő volt. Jó olyannal beszélgetni, aki nem a múltamból indul ki, vagy nem arról akar többet tudni, mint amennyit mondani akarok. És hiába tudtam ezt, mégsem tudtam elengedni magam, amit sajnálok.
Tényleg sajnálom, mert okkal van a gondolataimban ez a lány. Ő annyira felszabadult és életvidám, holott az ő élete se volt mentes a tragédiáktól. Annyira szeretném, ha Atala ugyanilyen felnőtt lehetne, de azt is tudom, hogy mellettem erre esélye sincs. Sok mindenre rájöttem azóta, hogy nálam van a kislány, és tudom, hogy érte sok mindent meg kell tennem, és meg is akarok tenni.  
- Gyere, együnk. Úgy tűnik, hogy életben maradok.
Észre se vettem, hogy mennyire intim helyzetbe sodródtunk, csak azt éreztem, hogy rendben vagyunk, hogy közelebbről megszemlélve  a nagy szemeit, észrevettem, hogy mennyire szép barna az árnyalatuk, hogy mennyire jól esik belenézni. Hogy milyen puha a bőre, mennyire különlegesen finom az illata. Dolgok, amik nekem is hiányoznak, és amit egészen addig nem realizáltam, amíg most ez a közelség meg nem történt. Kifelé előreengedem, miközben rendezem a vonásaimat, és visszaülök a vacsorám elé.
- Adj egy falatot belőlük, megeszem őket. Csak ne a fejét, inkább nem is tudom, a lábát. Meg egy krumplit. Legyen ez a béke jele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sóhajtok, mint két kisgyerek úgy szórjuk egymásnak a bocsánatkéréseket. Pedig egyértelműen én voltam a sok és nekem kell kicsit visszább venni, megtanulni, hogy az embereknek oka is lehet arra, hogy ilyenek.
– Sosem bántanálak - meg amúgy senkit sem, szóval azt kellett volna leginkább mondanom. Amennyi szart kaptam már a nyakamba, annak köszönhetően, én nem vagyok képes szándékosan rosszat tenni másokkal. Nekem ez nem fér bele, és persze elviccelhetünk itt erről, de úgy éreztem tudnia kell, ki kell mondanom.
Ahogy előre enged, akarva akaratlan simulok hozzá, hát nincs itt nagyobb hely, így kénytelenek vagyunk ilyesfajta közelségre. Parfümje illata nagyon passzol ahhoz a személyiséghez, akivel én eddig találkoztam, kellemes és férfias. Kezemmel véletlen mellkasát is érintem, azon egy pillanatig megtámaszkodom, mert mondani szeretnék még valamit. Ám ahogy fordulok, ajkai túlságosan közel vannak az enyémekhez, így mindent elfelejtek, amit addig akartam, csak nézek fel rá egy hosszabb pillanat erejéig, majd zavartan lépek tovább, hogy a friss levegő észhez téríthessen.
– De nem ám, biztos, hogy nem kapsz belőle - emelek fel egy darab krumplit és a számba teszem, jól megrágcsálom, majd lenyelem.
– Csak heccből készült, és ilyen kevés, mint amit itt látsz. El se hiszem, hogy tényleg kinézted belőlem, hogy nem vagyok képes normális ételt készíteni neked- kissé sértődötten fel is húzom az orromat. Hát szépen vagyunk itt, kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ebben egészen biztos vagyok.
Tényleg tudom, a szívem mélyén tudom, hogy nem bántana, de az agyam rögtön kikapcsol, és átvált pánikmódba. Van az a mese, egyszer azt vetítették az ispotályban, amiben a kislány, meg végül is mindenki agyában öt érzelem manó. Azt hiszem, manó dolgozik azon, hogy reagálj a külvilágra. És abban volt undor meg harag, meg a zöld irritáló, ha és ott volt pánik. Egyszerűen a reakcióm most őt idézi fel nekem. Nem volt szép, ahogy viselkedtem. Ahogy az sem, ahogy a következő pillanatot megélem, mert, ahogy visszafordul, és még közelebb kerülünk egymáshoz, ahogy szinte összeér az orrunk, ajkaimat akaratlan nyalom meg lopva, hogy kellőképp nedvesek legyenek a csókhoz. Csókhoz? Miket gondolok?!
- És még így is téged akarlak.
Pillantok fel rá, és érzem, ahogy még mindig a zavarom hatása alatt vagyok, hiszen az előbbi jelenet, és a most kimondott mondat, mind a kettő nagyon félreérthető. Kicsit megköszörülöm a torkom, és kezembe veszem a poharat.
- Tala boldog gyerek lehetne, ha melletted nőhetne fel, még úgy is, hogy dínók fejét harapja le. Más állatban is van ez a barbár étel, vagy csak azokat alázzák, akik amúgy is kihaltak már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nézem őt, látom, hogy mit csinál ajkával, ettől pedig egy pillanatra eláll a lélegzetem. Mégis mi történik itt? Lassan fújom ki a levegőt, s még azelőtt fogom menekülőre, hogy bármelyikünk hibázhatna. Mert az lenne, mert nem vagyunk egy szinten és dolgozni akarunk, más szóba sem jöhet.
Ám Erik megint tesz egy olyan kijelentést, amitől elvörösödöm. Sűrű pislogással, hideg víz ivással és magam legyezgetésével próbálom elhessegetni ezt az állapotot. Tudom, hogy én kértem, hogy konkrétan fogalmazzon, de amit ő tesz az nem csak konkrét, hanem elég félreérthető is.
– Jézusom ez most úgy hangzik, mintha kannibálok lennének, akik ilyesmit esznek - nevetek fel halkan, mert a szavai legalább visszatérítenek.
– Szerintem nincs és nem tudom, hogy miért pont ezt választották - tényleg nem, bár gondolom azért, mert így nem buzdítjuk a gyerekeket arra, hogy cápát, krokodilt vagy bármi, még élő állatot akarjanak enni.
– Nézd Erik, térjünk a lényegre - teszem le a kezemből a poharat és mosolyogva nézek a másikra.
– Segítek Talával, ott leszek reggel, elviszem iskolába, elhozom onnan, tanulok vele, tanítom amire csak szeretnéd, leteszem aludni, megvárom, amíg hazaérsz. De csakis úgy, hogy minden áldott nap hazajövök. Bármennyire is csábító az ágy, én itt szeretnék élni- ebből biztosan nem fogok engedni, kell a saját helyem, itt tudok igazán pihenni.